Túrabeszámolók

 Ciklámen 35-ös táv

GPS-el mért távolság 38,3 km (a harkai elkeverésel együtt 38,6 km); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 900 m. A velem együtt túrázók kedvéért ezt gyorsan beírtam. Részletes beszámoló, majd a hét közepére lesz.

Az ígért beszámoló:

Azt hittem, reggel simán odaérek a rajt helyére a startidõ kezdete elõtt. Nem így történt. Az Erdei-malom elõtti elágazás elõtt 100 m-el a navigációs rendszer közölte, megérkeztem. Halvány emlékeim alapján és a koordináták alapján az Ózon Kempinget gondoltam a tábornak. Nem jött be. A kiírás szerint Sopronban kerestem a tábort. Nem ott van. Némi kevergéssel így is csak odaértem. Otthon megnéztem a koordinátákat, immár a helyesek ismeretében. Úgy 2 km a tévedés.

A kocsinál készülõdtem, amikor Béli Laci bácsi és Csuka Sanyi csapata épp indult. A rajtnál nem tolongtak a nevezõk, így gyorsan beneveztem, s nyugis tempóban neki is vágtam a távnak. A második kanyarnál összefutottam egy polgárõrrel, aki úgy állt, hogy közte és a kocsija közt nem lehetett kényelmesen elmenni, így az út közepe felé kerültem ki. Rögvest reklamált. Épp csak ez hiányzott! Ráadásul, mint kiderült, a mellette lévõ kaszárnya jellegû elhagyatott objektum a leírásban említett iskola. No nem gond. 100 m-el késõbb végre letérhettem az aszfaltról egy kezdetben nagyon dzsindzsás, alig járt ösvényre, ahol rögtön megkezdõdött a szintgyûjtés. A sárga és kék jelzés keresztezésétõl, megnézve az itinert, tudtam, egészen a Fehér-úti-tóig megegyezik a CATS-esek Lõvérek túrájával, így nem kellett tovább nézegetnem. Hamarosan leértem Ágfalvára, ahol megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet, s mentem tovább. A piros jelzés elég ritkás a faluban, de mivel jártam ,már erre, így nem gond. Akik nem túráztak még ezen a környéken, azoknak viszont meggyûlt vele a bajuk. A falu után sem túl jók a jelzések, de elmegy. A Fehér-úti-tó elõtti emelkedõn utolértem Laci bácsiék csoportját, s velük tartottam a célig. A Bartokos Alfréd szervezte teljesítménytúrákon már voltak kellemetlen tapasztalataim a szervezéssel és fõként az itinerrel kapcsolatban. Érdekes, az IVV túráiknál alig van gond. Általában egymást segítve csökkenthetõ az elkeverés veszélye. Ez most is többször jól jött. Ahol nincs turistajelzés, ott nincs semmi, s az itiner is gyenge szokott lenni. Azon kívül, beszélgetve az idõ is jobban telik. Az emelkedõt vadcseresznyefák szegélyezték, így a vitamin pótlás megoldódott. A megszokottnál húsosabb és édesebb a vadcseresznye az idén. Ahol csak lehetett eszegettünk belõle.

Az itiner, a térkép és GPS alapján elég könnyen eldöntöttük, melyik lehet a volt mûszaki határzár nyomvonala, s megindultunk rajta. Igen ám, de kisvártatva egy Y elágazáshoz értünk, ahol mindkét út azonos minõségû. Most merre? A GPS alapján a baloldali ágat választottuk, mint kiderült helyesen, bár az út minõsége hamarosan leromlott, az irány viszont jó. A nap is egyre jobban tûzött. Jó kis kaptatóval értük el Új-Hermest. Itt majdnem elkevertünk. Az elágazás jóval közelebb található, mint a leírásban. A köves út fogalma sem egyértelmû. Rájöttünk, a murvás utat értik alatta. Mi még maradtunk egy kicsit az aszfalton, majd rájõve, hogy gond van, egy meredek ösvényen helyesbítettünk. Az osztrák határnál a nagyon barátságos, lelkes pontõrtõl megkaptuk a következõ pecsétet, egy müzliszelet kíséretében, s egy kis idegenvezetésre is vállalkozott. Átkísért bennünket az osztrák oldalra, a bányász emlékmûhöz, illetve lehetõvé tette, hogy egy kicsit bepillanthassunk a volt akna épületébe is. Miután visszatértünk a magyar oldalra, részletesen elmagyarázta, merre menjünk, mire figyeljünk, sõt egy darab úton el is jött velünk.

Muckig, eseménytelen úton, jól haladtunk. Mi ott tovább is mentünk volna, ha a hölgyek nem szólnak utánunk. Itiner elõ. Itt bizony le kell térni egy kicsit a határ menti zöldrõl. Elértük a Moha Panziót. Kellemes hely. A pontõr üres kocsiját rögtön megleltük, benne a pecséttel. Nosza menjünk be a panzióba, hátha ott található. Rögvest meg is lett. Kiderült, a fõszervezõi utasítás alapján 12.20-kor kellett csak nyitnia a pontot, mi pedig már fél tizenkettõ körül megjelentünk. Alig mentünk pedig 4-es átlagot. A gyorslábúak tizenegy elõtt érkeztek volna. Szerencsére a pontõr is élt a gyanúperrel, hogy nem lesz ez így jól, s tíz körül érkezett a pontjára. Amíg õ ebédelt, mi is ettünk egy kis szendvicset, ittunk egy kis üdítõt, pihentünk. Barátkoztam egy kicsit, a panzió termetes cirmos macskájával. Nagyon hozzá lehet szokva a vendégekhez, mivel egy cseppet sem volt félõs, vagy tartózkodó. Lusta viszont annál inkább.

11.50-kor szedelõzködtünk, pecsételtünk, fölírták a rajtszámainkat, befutott Bubuék csoportja, s mentünk tovább. Csak a célban derült ki, hogy az én rajtszámom kimaradt. Ballagtunk tovább. Rövidesen megnyújtottam a teljesítési idõnket, mivel egy helyen nagy mennyiségû földiepret láttam meg. A csoport rávetette magát. Bubuék ismét utolértek bennünket. Már látótávolon kívül, hátrafordulás nélkül meg tudtam mondani, hogy õk közelednek. Amikor megelõztek bennünket, Laci bácsi csatlakozott hozzájuk egy kicsit beszélgetni, s így fölgyorsultunk „egy csöppet”. A Harkáig vezetõ szakasz dögunalom, amin csak az aszfaltút menti eper- (dunántúliak kedvéért: szeder-) és vadcseresznyefák enyhítettek. Szét is szakadt a csoport. Én is lemaradtam. Szerencsére, mivel Harkán a gyorsabbak tovább mentek egy keresztezõdésben. Az utca balra kanyarodott, de ezt semmi sem jelezte. Nekünk kevesebbet kellett visszamenni. Az utcanevek alapján próbáltunk tájékozódni, de a sarkokon ilyen nem létezik. A pontõr észrevett bennünket, s integetéssel jelezte, hol a pont. Pecsételés, egy kis pihenés, amíg az utolja is megérkezett. Jó hûvös ásványvizet kaptunk, illetve a következõ szakasz elejére egy kis útbaigazítást. A Gida patak partján egy darabig semmi gond, de jött egy újabb Y elágazás, amit nem említ az itiner. Merre tovább? Térkép elõ. Az, és a leírás alapján tovább a Gida-patak mentén a Brandmajorig, mert csak ott jelöl tavat. Laci bácsi megnézte a kapott fénymásolatot is. Aszerint balra kell menni, a Kecske-patak felé. Arra is mentünk, s ez volt a helyes. Igaz, a Gida-pataki-tó gátját nem láttuk, amin át kellett volna mennünk, de ez van. Most, ahogy a beszámolót írom, nézek egy régebbi térképet, s azon van úgy az út, mint a fénymásolaton. Azon a térképen még nem szerepel a Gida-patak mentén a Brandmajorig vezetõ út. S már az általam a túrán használt térkép sem a legfrissebb, mivel ez év elején jött ki a legújabb. Lényeg, hogy végül is jó felé mentünk.

A továbbiakban a Hét-bükkfáig semmi gond. Ott keresgéltük a KC jelzést, mivel csak néhány jelzés alapot láthattunk. Az elsõ régi KC jelzést 200 méterre láthattuk. Ez az új Tacsi-árok mellett vezetõ jelzés nagyon kellemes, és könnyû, de nem olyan vadregényes, mint a régi, lent az árokban. Egy szakaszon áfonyát láttam az út mentén, s figyeltem, van-e már érett. Egy foltban sikerült is találnom. Bele is keveredtünk, mint maci a málnásba. Még nem az igazi, de már finom. Sétáltunk tovább. A Bella-emléket követõen újabb tájékozódási probléma. Rá kéne térni, a zöld háromszögjelzésre, de csak egy, a Várhely-kilátóra vezetõt látunk egyenesen, balra semmi. Visszanézve aztán a fa másik oldalán meglett a jelzés. Követtük. Még egy utolsó meglepi. Egyszer csak, a jelzés fölfelé mutatott a hegyoldalba (a fa mindkét oldalán). Ösvény semmi, jelzés semmi, az irány rossz. Maradtunk inkább az ösvényen. Ezután, már sima ügy volt a célig. A végét egy kicsit gyorsabbra vettük, mert egy újabb csoport közeledett.

A célban megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt. Kiderült engem már kerestek, mivel nem írták fel a számomat Mucknál, az EP-k többségén meg nem foglalkoztak ezzel. Az utánunk jövõ csoportról kiderült, az egyesületi csoportunk az a 20-as távról. Beszélgetés közben kiderült, többekhez hasonlóan õk is elkevertek Ágfalván.

Az eddigiektõl eltérõen, a mucki pontõr, amikor elmondtuk az itiner problémákat, megnézte a térképet, elismerte a hibákat (itiner, vázlat, jelzésfestés), s ha rajta múlik, valószínûleg változtatni is igyekszik majd.

A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 650 Ft-ért szürkeárnyalatos fénymásolt térképes igazolólapot (saját térkép nélkül alig használható), egy csak GPS-el együtt használható itinert (helyenként így is igencsak félrevezetõ hibákkal) kaptunk. Ilona-aknánál müzliszelet, Harkán szénsavas ásványvíz, a célban pedig oklevél, kitûzõ, zsíros kenyér, hagymával innivaló nélkül, volt az ellátmány. A kiírásban 4 helyen szerepelt csoki, vagy ital, kettõ lett belõle. Persze fogalmam sincs róla, honnan került elõ a 650 Ft, illetve egy teljesítménytúrán, miért kell külön kifizetni egy találkozó regisztrációs díját. A kiírásban 550 Ft nevezési díj plusz 200 Ft regisztrációs díj szerepelt. Még egy dolog a tábor elõtti parkoló helyes koordinátája: 47,67839N; 16,52306E.