Vajta 100 K
Távolság: 110 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 365 m. Egy kis elkeverés miatt statisztikához nem jó.
Reggel fél nyolc körül értem Vajtára. Siettem, mivel estére, egy kis grillezésre hívtak meg barátaim. Elõkészítettem a biciklit, üdvözöltem az ismerõsöket. Legalább látásból minden rendezõt ismertem. Megettem egy túrósbatyut, mint reggelit. Nem valami sok. Késõbb ez megbosszulta magát, de nem volt túl nagy kedvem az üdülõben hideg kajaként kapott kis páncéloshoz, vagy gyíkhúshoz. Nem katonaviselt egyének számára közérthetõen, a kis páncélos a 65 g-os májkrém konzervet, a gyíkhús, a mindenféle 130-150 g-os húskonzervet jelenti. Beneveztem, s nyolc után valamivel elindultam.
Enyhe szembeszélben viszonylag hamar letudtam a sáregresi elágazóig lévõ nemszeretem fõutas szakaszt. Lefordulva végre kisebb forgalmú utakon tekerhettem. Az útvonal kellemes, bár nem igazán látványos. Hamarosan elértem az elsõ ellenõrzõpontot, ahol Ervin(ke) fogadott, mint pontõr. Beszélgettünk vagy 10 percet, majd továbbindultam. Nagyhörcsök elõtt megelõzött egy országútis társaság. Viszont a jobb kanyar után, végre hátszeles szakasz következett. Lehetett haladni, egészen Kislók közeléig. Sárbogárd után megmásztunk egy dombhátat, amely a Sárvíz völgyét választja el, a Mezõföld többi részétõl. A falu után elnéztem a térképet, s nem fordultam be Erdõmajor felé, hanem a GPS térképét követtem, ami egy már nem létezõ úthoz vezetett, jó élénk szembeszélben. Úgy döntöttem, nem megyek vissza Kislókig, hanem a már szemmel is látható Seregélyes – Dunaföldvár úton megyek Hantosra. Megint csak jó élénk szembeszélben tekertem, miközben szembe találkoztam, az országútis társasággal, akik már letudták a hantosi EP-t. Végre csak elértem a pontot, ahol megint csak ismerõsök pontõrködtek. Bélyegzés után, ittam egy kis rostos gyümölcslét, s irány tovább. Mezõfalváig remek hátszéllel haladtam. Nagykarácsony felé haladva, a sárbogárdi úton megint csak szembeszél következett, mintegy ízelítõnek, mi lesz majd Elõszállás után. Ismét megmásztam a dombvonulatot, de most annak tetején, balra kanyarodtam, Nagykarácsony irányába. Ekkor éreztem, baj van. Kezdek nagyon éhes lenni, s az energia zselé sem segít rajta. Energiám van, de majd kilyukad a gyomrom, s a sok édes sem tetszik neki. Ezen a szakaszon, a faluig ideális biciklis körülmények fogadtak: élénk hátszél, enyhe lejtõvel. Remek kombináció egy kis száguldásra! Ráadásként még kivételesen a kilátás is szép a dombhátságról, Dunaújváros irányába. Nagykarácsony után, már néhány emelkedõ tarkítja a képet, de még mindig hátszél van. Bedöngetek Elõszállásra. Irány a Fenyõfa étterem. A szintidõ miatt normális ebédre nincs idõ, így más nem lévén, egy méretes hamburgerrel birkózom meg. Nem túlzottan kedvelem, de már nagyon kellett valamit ennem.
Immár tele pocakkal vághattam neki a következõ szakasznak, amitõl tartottam egy kicsit, ismerve a 61-es út forgalmát. Úgy 25 éven át, évente 10-20 alkalommal mentem erre. Érdekes, autóból, mennyire más. Észre sem vettem, hogy az út szélét jelzõ vonalon kívül, még van 70-80 centi széles sáv, ami most igen jól jött, tehát nem is volt olyan vészes. Az emelkedõk is enyhébbek, mint ahogy autóból tûntek. Középsõ tányéron simán kitekerhetõk. Keményen gyürkõztem a szembeszéllel. Egyre fogytak a kilométerek, s az alapi elágazónál, elértem az utolsó ellenõrzõ pontot, ahol minõ meglepetés, megint csak ismerõsök fogadtak.
Beszélgetés és bélyegzés után tekertem tovább. Beértem Cecére, jobbra befordultam a célegyenesbe. A 63-as út néhány kilométere lényegesen veszélyesebb a 61-esnél, mivel keskenyebb, nincs út szélét jelzõ vonal sem, s azon kívüli aszfalt csík. Ismét hátszéllel tekerhettem, viszont csaknem végig emelkedett az út. Hamarosan beértem a célba, ahol megkaptam az oklevelet és kitûzõt, egy sportszelet társaságában.
A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 500 Ft-ért jó itiner, bár a térkép lehetett volna kicsit jobb, de nem ezen múlt, hogy elkevertem, Hantoson 200 Ft-os ital jegy, a célban oklevél, kitûzõ, s egy sportszelet. Ilyen országúti túrán, ahol ennyi lakott helyet érint az útvonal, nem igazán kell több frissítõ pont, valamint a biciklisek jobban szeretik a saját maguk választotta frissítõt. A rajt/cél helyének megválasztása kiváló! A túra után, bele lehet csobbanni a termálfürdõbe, ahogy ezt jó néhányan meg is tették. Az útvonalválasztás is jó. A 61-es út közel sem olyan vészes, mint gondoltam.
Mivel csak jó néhány fénykép elkészítése után jöttem rá az üdülõben, hogy elfelejtettem törölni a régi képeket a fényképezõgép memóriájából, s alig egy-két tucat kép lehetõsége maradt meg, így nem fényképeztem a túrán.
|
