Túrabeszámolók


Fel a Csóványosra!

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2016
stabatTúra éve: 20162016.02.23 13:57:29
megnéz stabat összes beszámolója

Szokolya vasútállomást a változatosság kedvéért vonaton közelítettük meg Sebivel és nyolckor indultunk fel a Csóványosra. Az első pocsolyában sikeresen eláztattam a cipőimet. Előbb jobb lábbal óvatlankodtam bele a vízbe, majd Sebi útmutatását követve (hol érdemes átkelni) megtettem ballal is. Királyrétig a piroson haladtunk, onnan a kék négyzetet és a kék pöttyöt, piros pöttyöt... követtük. Csak halvány emlékeim voltak egykori túrákról erről az útról. Sebivel mindig (akárhol is járunk) oda lyukadunk ki, hogy biztos a Lefagyszon jártunk erre.


A Csóványoson meleg teával és csokival vártak. Felnéztünk a kilátóba, lecseréltem a zoknikat, beszélgettünk egy kicsit és a Nagy-Mána felé vettük utunkat. Viszonylag régen jártunk arra, merthogy le van zárva az út, de a kidőlt fák csak egyszer-kétszer korlátozták a haladást, akkor sem vészesen. A pogányvári gerinc alatt, mint gyufaszálak hevertek a kidőlt fák, furcsa az ízlésem, de szépnek találtam. Nem nekem kell vele dolgozni. De ha nekem kéne, akkor sem mondanám csúnyának.


A Rakottyás, Rózsás és Kemence patakokat sikerrel kereszteztük, utóbbival éppen délben végeztünk és kezdtük meg a Lopona-fő felé az emelkedést, mivel egy kicsivel gyorsabban mentünk, mint a meredekségből következett volna, eléggé nekimelegedtünk. Amúgy végre sikerült megtalálni a felfelé vivő piros jelzést, eddig kétszer, háromszor elnéztem.


A Nagy-völgyi patakhoz gyorsan leereszkedtünk, egy rövidítést végül nem vállaltunk be, így az úton visszamentünk a zöld jelzésig és megkezdtük az utolsó emelkedőt a Jelenc-hegy felé. Szép napsütésben kényelmesen haladtunk, mígnem egy elég vizes mezőre értünk, ahol tábla tájékoztatott, hogy Hont még 5,4 km és a buszig fél óránk van. (Ezt már nem a tábláról olvastam le, hanem az órámról.) A kényelmeskedést be is fejeztük, bár felfelé a sárban nem nagyon tudtunk haladni. A turistaút melletti gazos sem volt sokkal jobb. Lefelé aztán döngettünk, habár mindenféle indák próbáltak marasztalni. A szakadékot sajnos idő hiányában ki kellett hagynunk, a busz pontos volt és másfél perccel azután, hogy megérkeztünk a megállóba, némi sarat kikopogtattunk az aszfalton, már fel is szállhattunk rá. Köszönjük, hogy felmehettünk a Csóványosra!

 
 
 Túra éve: 2015
stabatTúra éve: 20152015.01.28 18:36:01
megnéz stabat összes beszámolója

Szemergõ esõben indulok otthonról szombaton fél tízkor. Az elsõ gyalogos teljesítménytúra, aminek kiindulópontja a saját házunk. Nagymamám nem örül. „Ilyen idõben senki nem túrázik. Ennél okosabbnak gondoltalak, aki vigyáz az egészségére.” Hiába mondok bármit, például éppen erre van szükségem az egészséghez. Az ázott vaddisznók lélektanáig jutunk, akkor mihez kezdek, ha egy ilyennel összetalálkozom? Rétság, Tolmács, Diósjenõ: sár, pocsolya minden mennyiségben. Közben egyre közelebb kerül a hegy, felhõszoknya és gallér övezi. Kitekintés a nógrádi várra, a jenõi kálváriára. Olykor megállok hallgatózni, távoli kutyaugatás, a csákón nyugtatón cseperészik az esõ. Átrágom magam Diósjenõn, végre kezdõdik az emelkedõ a zöldön. Sár nem nagyon van (azért itt-ott elõfordul), idõvel beköszönt a hó. A Kemence patakon egy pár próbál utat építeni, bedõlt faágon megyek át. Délben Úrangyala. Az esõ eláll, kidugom a fejem. Újabb párt elõzök a nyír réti kastélyromnál, már csak három pár lábnyom van elõttem a hóban. Hallom a kilátóban kiabálókat, de a ködben még nem látok odáig. Három óra hat perc alatt érek fel. Kérdezem a többieket, hogy Fel a Csóványosra túrára jöttek? Nem, csak a szokásos keresztül-kasul a Börzsönyön túrájukon vesznek részt. Senki más. Értetlenkedve álldogálok, még nincs is egy óra. Egy hölgy aztán kisegített: tavaly is ilyenkor jártak erre, akkor találkoztak teljesítménytúrázókkal, de az vasárnap volt. Nem lehet, hogy elnézted a dátumot? Akkor már nem volt kérdés. Most mondhatom, hogy megörültem, milyen jó lesz holnap is feljönni. És tényleg így is volt, részben. Hogy fogom ezt eladni otthon? Lefele vágta, az aszfalton már fáj a lábam, de azért az idõt három óra alatt tartom.



Vasárnap szentmise. „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” „Én emberhalászokká teszlek titeket.” Mivel fél tízkor kezdõdik, autós segítséget kérek, azzal 8 km-t nyerek, pont ugyanott vagyok 11-kor, mint elõzõ nap (végig ugyanakkor és ugyanott). Több a hó (igen, ma havas esõvel indított az idõjárás), több az ember, van jelvény, csoki, tea, jó hangulat. Lefelé gyorsabban futok, csak semmi fékezés (na jó, a Dugóhúzóban egy kicsi). Jenõ után belelépek egy fél méter mély pocsolyába (gondoltam, hogy az elkeskenyülõ ösvény mellett, ha elveszteném az egyensúlyomat, majd belekapaszkodom a kerítésbe, ilyenkor persze el is vesztem az egyensúlyom, csak azzal nem számoltam, hogy a kerítés is, ha belekapaszkodom). Diósjenõn, Tolmácson kerülöm az aszfaltot, meg az ázott vaddisznókat.


Köszönjük a szervezést!


 
 
tibi75Túra éve: 20152015.01.28 07:51:23
megnéz tibi75 összes beszámolója

Fel a Csóványosra!


Erre a hétvégére pihenést terveztem. Mostanában sokat voltam túrázni, gondoltam éppen ideje lesz beiktatni egy-két punnyadósabb szombatot, de a sors keze közbeszólt! (Ez ám a totális képzavar, de sebaj!:-) )


Országos cimborám Zoli (a továbbiakban az egyszerûség jegyében csak Tavaszi Széll:-) ) akivel olykor hosszú hónapokig sem váltunk egy árva levelet sem szerda magasságában a szokásos bõbeszédû stílusában dobott egy mailt a postámra: "Csóványos túra?"


Gyorsan visszaírtam neki hogy "Ja, mehetünk"


A logisztikai megbeszéléseket ezennel le is tudtuk, így aztán szombaton reggel a Vác felõl Nógrádra tartó kis vicinálison plusz két túrázó növelte az amúgy is egészen szépen alakuló utaslétszámot...


Nógrád, szakadó hó, a frizurám még mindig tökéletes... Akár így is kezdhetném és folytathatom úgy is hogy a borzongató szél sem tudja összezilálni, ugyanis felvettem a sokak által megcsodált piros "gyerekcsináló" sapkámat amiben aztán a vasútállomáson történõ gyors bélyegzést követõen nekivágtunk a Csóványos felé vezetõ majd' 12 km-es útnak.


Mindketten harmadszorra járjuk már az Országos Kéket, én már ugyan nem pecsételek, Tavaszi Széll viszont igen, és mivel ortodox teljesítõnek számít, ezért a mai túrát szigorúan a kék jelzésen terveztük Kisinócig a Csóványos érintésével, ahol ezúttal ezért a teljesítményért egy jelvény és a füzetbe plusz egy bónusz bélyegzés várt ránk. 


Keletrõl nyugatra még egyikünk sem járta be a kéket a Börzsönyben, ennek az iránynak megvan az az elõnye hogy nagyjából az elsõ 5-6 km-en a Saj-kútig nincsen sok emelkedõ, és nyugodtan lehet beszélgetni. Így is tettünk, kiveséztük az elmúlt idõszak eseményeit, kivel mi történt mióta nem találkoztunk, kölcsönösen megdicsértük egymás fizikai állapotát és csodás kinézetét, majd ezek után a nagyvilág eseményei is sorra kerültek...


A Saj-kútig így aztán hamar elrepült az idõ és a kilométerek, utána pedig megkezdõdött az a szakasz amely emlékeimben még az ellenkezõ irányból ereszkedve is mély nyomokat hagyott: a kapaszkodó a Cseresnyés-patak mentén a hegyoldalban a Saj-kút-bérc felé, egészen a Foltán-keresztig. A frissen esett hó alatt megbúvó sárban dagonyáztunk sokszor a 0 fok körüli hõmérsékletnek "hála", ez az állapot 550-600 méteres magasság körül változott meg, a föld keménnyé változott az egyre vastagabbá váló hóréteg alatt, a Foltán-kereszt körül már bõven 10 centiméter felett lévõ hótakaróval áldott meg minket Holle anyó.


A Foltán-keresztnél rövid pihenõt tartottunk, beszéltünk az otthoniakkal, én küldtem is haza egy szép havas tájképet a mobilról, amire az otthon maradt, az idén még téli tájat nem látó és arra nagyon áhítozó családomnak csak annyi volt a válasza egy rövid sms-ben: "Kabbe apa" :-) 


A Foltán-kereszttõl a Csóványosig tartó szakaszról nem rémlett hogy olyan meredek lenne mint a Saj-kúttól idáig, így aztán Tavaszi Széllel ismét élénken dumcsizni kezdtünk. A Három Hárs-bércen a szép kilátás ezúttal a köd miatt elmaradt, a hóesés viszont masszívan kitartott, minden csupa víz volt már a nem pont ilyen idõjárásra tervezett kis hátizsákomban, de megbeszéltük Zolival hogy valahogyan jól is van ez így, ez most ezen a túrán teljesen idevaló, mondhatnám adekvát idõjárás.


A Csóványos elõtti pár száz méteren még utoljára bedurvult picit az emelkedõ, de ez már nem tudott kifogni rajtunk, hamarosan a csúcsra értünk! 


A szépen felújított kilátótoronynál kisebb tömeg fogadott minket, nem lepett meg, harmadszorra vagyok ezen a túrán, szerencsére van még rajtunk kívül is megszállott éppen elég akik ilyenkor, ilyen idõben is elõnyben részesítik a téli Börzsöny zord klímáját az otthon melegével szemben.


Ismerõsökkel is összefutottunk, megcsodáltuk oláhtamás hatalmas GPS-ét (montana) és azt is hogy ismerõsünk hírnevéhez méltón hogyan varázsol elõ egy komplett kolbászos ebédet a hátizsákjából a Börzsöny kellõs közepén, mínusz 5 fokban, több kilométeres túrázás után a Csóványosi kilátó tövében! Le a kalappal! 


A nevezési lapok kitöltése után a jelvényeket gyorsan megkaptuk, majd egy kisebb malõrt követõen (semmiség, csupán csak szégyenszemre és közröhejt elõidézve nem találtuk meg a kék jelzést, pedig ugyibár idestova harmadszorra járjuk a kéket, váááá...:-) ) elindultunk lefelé az ösvényen a Börzsöny legmagasabb csúcsáról. Irány a Nagyhideg-hegy, és Kisinóc!


Na, nem volt ez olyan egyszerû. A vastag hóréteg és a meredek emelkedõk után jött még pár nem nagyon várt hupli, pedig emlékeinkben ezek már nem éltek túl élénken, így aztán a kellemetlen meglepetés erejével bírtak számunkra ezen plusz szintemelkedések.


A Szabó-köveknél még megálltunk egy picit, de utána már csak a Nagyhideg-hegyi turistaház volt a következõ pihi célpontja. Hamarosan oda is értünk.


Az NHH3. webkamera ezúttal nem volt a helyzet magaslatán, így az otthon ülõ és telefonhívásomra ezt nézegetõ családomnak a tavalyi túrával ellentétben idén sajnos nem tudtam prömier plánban integetni, de azért ettõl még tudtak este aludni, lévén otthon rámnézve rájöttek hogy sokat nem vesztettek a dologgal...


Gyors bélyegzés, kávé, és a turistaházban gyakran elõforduló egykori külügyminiszter úr mint látványosság megtekintése után gyorsmenetben indultunk Kisinóc felé, mert vészesen közeledett a buszunk indulásának idõpontja.


Az Inócok alatti Lutzenbacher-út a börzsönyi kék egyik legszebb szakasza, ugyanez az Inóci-vágásra már nem mondható el, hosszú, monoton egyenes, szerencsére ezúttal nem emelkedõ minõségében rongálta az idegrendszerünket és a végtagjainkat, meglepõen gyorsan haladtunk rajta lefelé, a turistaház felé.


És lõn! Egyszerre csak ott álltunk a Kisinóci turistaház elõtt, 20,55 km-t és 1170m össz-szintemelkedést legyõzve, egy új jelvénnyel és egy csodás téli túra élményével gazdagabban, mit mondhatnék erre? Jövõre veled ugyanitt?


 Úgy legyen!


 


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2014
tibi75Túra éve: 20142014.01.28 21:11:14
megnéz tibi75 összes beszámolója

Fel a Csóványosra, avagy végig a kéken a Börzsönyben!


Vannak olyan rendezvények, olyan túrák melyekre ha egyszer elmész utána minden évben szeretnél újra és újra eljutni. Számomra ez a túra ilyen. Tavaly nem sikerült eljönnöm, ezért idén mindenképpen tervben volt, vártam már ezt a napot. Az már csak hab volt a tortán hogy a második kéktúrámból még hiányoztak a börzsönyi kilométerek, így aztán még nagyobb lelkesedéssel indultam neki reggel a közel két órás autóútnak otthonról, hogy fél 8-kor a Kisinóci Turistaháznál bámuljak bele a felkelõ napba...


A felkelõ napot viszont nem nagyon érdekeltem, vastag felhõréteg mögé bújt, nem úgy az a szép kis kóbor kutya aki a Kisinóci Turistaház elõtt a kocsi nyíló ajtajánál kíváncsian szemlélgetett, ki ez a csokizabáló idegen? Rövidesen együtt zabáltuk a csokit, majd a kopogtatásra kinyíló turistaházban egy jó kávé mellett bélyegeztem. (a kutyit pár napja fogadták itt be, mint megtudtam, de azért keresik a gazdáját)


Tudtam hogy az Inóci-vágás egy kb 3-4 km-es tömör gyönyör, nyílegyenesen felfelé, ezért nehezen akaródzott nekiindulni, de hát muszáj volt, hagy fogyjon az a fránya szint, van belõle összesen majdnem 1000 méter a Csóványosig... Nincs is mit mondani sok errõl a szakaszról, szuszogás, lihegés, pihegés mínusz 8 fokban izzadás, nagyjából ez ment egészen a Nagyhideg-hegyi Turistaház szervízútjáig. Innen a  turistaházig már jóval enyhébb az emelkedõ, szinte megkönnyebbülés. Közben szembe lefelé jön a turistajárat, a Nagyhideg-hegyi nosztalgiabusz... na, gondoltam magamban, biztosan vannak akik imígyen könnyítették meg a Csóványos-mászást, hát így legyen ötösöm a lottón: szinte tele volt velük a turistaház nem is annyira kicsi étkezõje!


Egy jó erõs kávé mellett (nem, nem sör volt, alkoholt már lassan másfél éve egy kortyot nem ittam ) mind a kettõ itt található bélyegzõvel bélyegeztem, aztán a család nagy örömére felsétáltam az NHH3. webkamerához, hogy jót röhögjenek otthon a gép elõtt ülve rajtam és a szép piros, bojtos sapkámon!


A család felvidítása után továbbindultam a hegység legmagasabb pontja felé, errefelé már jelentõs volt a turistasûrûség is, volt ki fel, volt ki már lefelé tartott. A Szabó-kövek és a Korona-kõ után egy végsõ rohammal bevettem a csúcsot, az erõdítményt, a geodéziai tornyot csak azért nem, mert le van zárva, 2015-re kilátó lesz belõle a turistáknak!


A nevezési díj helyszíni befizetését követõen megkaptam a nagyon szép jelvényt, egy emléklapot, és egy bónusz Csóványos-os bélyegzõt a kéktúrás füzetembe. Elõzõleg e-mailben a szervezõk beígérték a Krivánon ugráló zergék látványát is, ezt kissé hiányoltam, szóvá is tettem egyiküknél, de megnyugtatott hogy nem sok híja van hogy lássuk., majd jövõre az új kilátóból biztosan meg is lesz a beígért kilátás .   Ezek után a forralt bor-tea kombóból természetesen a teát választottam ezúttal is. Nagyon sokan voltak fent a csúcson, jó volt a hangulat, volt jópár ismerõs arc is, de nekem tovább kellett indulnom, mert 15:39-re Nógrádra kellett érnem, ami 14 km, és már elmúlt dél!


A Foltán-keresztig gyönyörû ez a szakasz, hatalmas oszlopcsarnok-bükkösök mindenfelé, az irtásoknál még ebben a szürke, felhõs idõben is több helyen nagyon szép volt a kilátás a Dunakanyar felé.


A Foltán-kereszt tisztását elhagyva kissé monoton, folyamatos ereszkedés a Saj-kútig, de legalább jól lehetett haladni, sokat javítottam az Inóci-vágásban erõsen megtépázott, szinte romokban heverõ átlagsebességemen, látszott hogy stabilan el fogom érni a vonatot.


Úgy is lett, a vonat érkezte elõtt fél órával elértem a szebb napokat látott, de még jó állapotban lévõ kis állomást, a váróban bélyegeztem a kiváló minõségû bélyegzõvel, picit beszélgettem a vasutas nénivel, és már jött is a vonat.


Verõce-Magyarkúton buszra váltottam, így aztán hamarosan ismét ott álltam a Kisinóci Turistaház elõtt, a kocsimnál, hogy a megmaradt Vadász-csokimat ismét megfelezhessem az engem immár bizalommal méregetõ, farokcsóválással üdvözlõ kiskutyával.


Nagyon jól sikerült nap volt ez, köszönet a BTHE-nek hogy idén is megszervezte ezt a túrát!  Remélem jövõre ismét itt lehetek és immár a vadonatúj jelvényért vághatok neki ismét a Börzsönynek!


 


 

 
 
 Túra éve: 2012
biborTúra éve: 20122012.01.31 15:05:44
megnéz bibor összes beszámolója

„Nincs már tél, hó és jég, nincs száz különvélemény, üvöltsd, hogy készen állsz!”



Harmadszorra is készen álltam egy kötetlen kirándulásra:)  Ezúttal  Vagdalthússal szinte vízszintesen kettészeltük a Börzsönyt a Diósjenõ-Csóványos-NHH-Nagybörzsöny útvonalon. Jelzett és jelzetlen utakon, ahogy sikerült:) ” Száz úton jársz, de csak egy vár rád!” 

Csóványoson tea, szép jelvény, párás kilátás, táblaszerelés, beírás, sok ismerõs..

Képek itt:  http://indafoto.hu/ejfeli/fel_a_csovanyosra20112012/page/5

Köszönjük a szervezést, jövõre ugyanott!



 
 
tibi75Túra éve: 20122012.01.30 21:24:53
megnéz tibi75 összes beszámolója

Fel a Csóványosra!


Saját magam is kissé meglepve szinte az utolsó pillanatban neveztem elõ erre a túrára, éppen a túranaptárt böngésztem pénteken este mikor megakadt a szemem ezen a rendezvényen.Nem bántam meg...


Szombaton este mindent elõkészítettem a hátizsákba hogy ezen ne múljon a dolog, de azért ismervén magam meghagytam gondolati szinten az esélyét annak is hogy a szundi gyõz vasárnap hajnalban.Nos nem a szundi gyõzött, pedig jó eséllyel indult! 


Bõ másfél órás autózás után hét óra körül indultam teljes menetfelszerelésben a Kisinóci turistaháztól.Elõzõleg a tuhun megnéztem több lehetõséget is, Diósjenõrõl, Királyrétrõl és innen is szinte pontosan ugyanannyi, 8-8.5km volt a táv és 750 m körüli a szintemelkedés, viszont ezt az utat ismertem a legjobban az összes közül.Tehát irány a végtelennek tûnõ Inóci-vágás! Na ez tényleg végtelennel tûnt...Az elején a csonttá fagyott föld ropogott a talpam alatt, majd 400 méter körül megjelent nagyobb mennyiségben a hó, 500 felett pedig teljesen átvette az uralkodó talajtakaró szerepét.Nekem ez nagyon tetszett, annak az UAZ-os brigádnak viszont nem annyira akik még a legelején elõztek meg jármûvükkel ,akkor nem hittem hogy látom még õket, és lõn! Éppen láncolták a vasat...,így közel 2 km után utolértem õket! Lánccal sem jutottak messzire, ezt már lefelé jövet láttam a nyomokból, de ne szaladjunk ennyire elõre, legyen ez elég az Inóci-vágás talaj és terepviszonyának jellemzésére.


Nagyjából 3-3.5 km után enyhült picit az emelkedõ, gyönyörû bükkerdõben szintezve haladt az ösvény, éppen besütött a fák közt a reggeli napfény, szikrázott a hó a napsütésben, hatalmas sziklák, csendes téli erdõ, kell ennél több vasárnap reggel? A Nagy-Inóc mellett elhaladva rövid ereszkedés után értem el a Nagyhideg-Hegyi turistaház szervízútját, ezen negyed óra alatt magát a turistaházat is.Nem mentem most be, fotóztam párat majd irány a Csóványos! Igen erõs ereszkedés után a Rakodónál gondolkoztam el hogy ez a meredély visszafelé milyen rosszul fog nekem esni...! Na de sebaj,töretlenül haladtam a cél felé, -egyre nagyobb volt a hó- és itt-ott ahol nem volt egyértelmû az ösvény bizony térdig is belesüppedtem.A Szabó-köveknél megpillantottam a csúcson lévõ geodéziai tornyot, majd egy végsõ elszánt rohammal felértem a csúcsra!


Legnagyobb meglepetésemre  -pár emberre számítottam-  egy kisebb sátortábor volt a hegyen, éppen fõzöcskéztek valamit.Állítólag január utolsó hétvégéjét ez a társaság itt szokta tölteni, itt találkoznak és buliznak egyet.Dícséretes dolog, de melegebb hely nem vót inkább??


A rendezõk nem régen érkezhettek, éppen pakoltak kifelé, erõs volt a gyanúm hogy én voltam az elsõ érkezõ "teljesítõ". Mivel elõneveztem egybõl megkaptam a nevezési díj ellenében az elõre elkészített díjazást, emléklap, kitûzõ, és egy ingyenes BTHE "Eseménynaptár 2012" címû kiadványt, valamint egy marcipános müzliszeletet.Finom volt!  A toronyba is felmentem, nem volt igazán jó kilátás, csak a közelebbi hegyekre, kicsit párás volt az idõ. Lejöttem, majd elindultam visszafelé, ugyanarra, ismét a kék sáv jelzésen. Valahogyan lefelé feleannyinak tûnt az út, hamarosan ismét a NHH-i turistaháznál voltam, ezúttal sem mentem be, haladtam tovább jó tempóban.Míg felfelé korán reggel szinte egyetlen emberrel sem találkoztam, így dél körül már alig gyõztem kerülgetni a Csóványost támadó lelkes - és kevésbé lelkes (...messze van még??... :-) )-   turistákat, kisebb csoportokat. Síelõk is voltak szép számmal. A turistaház szervízútján hangos motorzúgásra lettem figyelmes, egy szép állapotban lévõ kb 45-50 éves összkerekes Csepel teherautó hozta a kirándulókat fel a hegyre, elején a felirat: "NAGY-HIDEG HEGYI NOSZTALGIAJÁRAT". Király! Imádom a régi gépeket...


Az Inóci-vágás "fönrû le" sokkal élvezetesebb mint "lenrû föl" , és fõleg sokkal gyorsabban is lehet haladni ilyen irányú trappolás esetén, így  hamarosan visszaértem a Kisinóci turistaháznál parkoló autómhoz, gyors cipõ és zokni csere után indultam is hazafelé, fejemben a gondolattal: ez egy remek túra volt, jól éreztem magam, végre havas, hegyvidéki tájon gyalogolhattam,  és ez soha nem jutott volna eszembe ha nincs ez a nagyszerû rendezvény, jövõre is szeretnék eljönni!

 
 
 Túra éve: 2011
VagdalthúsTúra éve: 20112011.02.03 08:57:01
megnéz Vagdalthús összes beszámolója

Palóc expedíció - Fel a Csóványosra! 2011


A Romhányi Torpedó és a Kemencei Málnaszedõ jóvoltából valódi palóc csúcstámadás kerekedett, Palócföld egyik markáns magaslatára, még ha nem is a Palóc Olimposzra. Azért a Karancs csúcsával kezdeni a mûsort kicsit nagytáv lett volna egy kötetlen, laza kirándulás céljából.


Diósjenõre némi késéssel érkezem a jármûvel, a válsághelyzet leküzdésére Bibornak a helyi hivatalt javasoltam, ott találkozunk, s ekkor még engedélyezek magamnak egy bátorságlöketet, amit majd úgyis kidolgoz a szervezet a csúcsig. A Závozig 6-os átlaggal megyünk, némi büszkeség fog el, hogy képes vagyok lépést tartani. Innentõl jelzetlen ösvényen (végre! hisz ez a koncepció) fel a Kõ-szirtre, ahol majdnem bejön Bibor ígérete a szép kilátással. Panoráma van, minden 20-30 méteres körzetben lévõ fáig ellátni, de már gyanítható a nap.


Innentõl betonozunk kicsit a hajtûkanyarig, majd a tanösvény mentén még egy pár perces szakaszon jelzések kísérnek, mit kísérnek, kísértenek. Oszt' innentõl már jön az erdészeti út, bár az Õz-berek forrásnál egy spontán szalag. Talán nekünk? A legoptimálisabbnak a patakmeder ígérkezik, ahol nekem már gyanús, hogy nem sokáig lesz út, de minek is az, van két láb/fõ, azokkal minden bedõlt fa leküzdhetõ.


A fenyves után humanoidok jobbról-balról, sebtiben keresztezzük a síutat, majd a jelzetlenen két futó galoppozik el. Ekkorra már egyre szebb a közeg, átsüt a nap a fák közt, az átlagunk a mûszer szerint már csak 3,6-os, de ezt masszívan rontjuk a fényképezéssel. A Foltán-keresztnél megadjuk magunkat a turistaút-csomópontnak, sõt onnantól lefelé a kék négyzetnek is, ennyi belefér, de csak pár perc az egész, és elkezdünk a dózerút felett kanyarogni. Elõször úton, majd ilyen-olyan terepen. Mikor már gyanúsan a Csóvi csúcsa alatt vagyunk, látom túratársamat, hogy "itt jó lesz" jelleggel megindul hirtelen felfelé. Na, ez már csúcstámadás. De közben figyelnem kell a mûszert is, mert a PX újbóli metszése után egyre jobban szûkül az olló, ijesztõ kék sávok két oldalról. Kínosan ügyelünk rá, hogy a célba/rajtba érve megõrizzük a látszatot, véletlen se gondolja senki, hogy egy laza kékezéssel érünk fel, és sikerül az OKT fogságából kikeveredve a nevezéshez érni. Kérdik a rendezõk, hogy "ch"-val írom-é a nevem, amit azonnali hördüléssel utasítok el, mondván semmi nemesi származás, palóc parasztgyerek vagyok, baromfiudvarban szocializálódtam.


Fájdalommal vegyes megdöbbenéssel kínálom a népeket az általam hozott, fõzetett Kemencei Karcossal, ezúttal a ribizli/alma vegyest hoztam el, ami igazi mazochizmus, mert én már nem kockáztathatok, Jenõn a jármû, útmentén a yardok.


A toronyból még ilyen szép kilátást nem fogtam ki, gyomorba kapjuk a Fekete-völgyet, a Magas-Börzsönyt a lefutó oldalgerincekkel, a távolban a havas Tátra, kiugrik Selmecbánya felett a Szitnya. Csodaszép. Továbbá még ilyen csúcsforgalmat sem láttam az építményben, munkanap-illatot érzek, mintha az 1-es villamoson lennék.


Azért némi forralt bort rizikózik, csak az íze kedvéé', majd kiverítékezem lefelé. Kínosan ügyelünk, hogy a piros forrás útvonala mellett, haladjunk, majd rátérünk a Marcika-útra. Csaknem beleszaladunk a zöldbe, ami innentõl kezdve kilométereken át fenyeget. De a dac erõsebb, és itt-ott-amott kerengve ereszkedünk. Fenyegetnek a jelzett utak, de sikerül a romoknál kilyukadni, az még nem a zöld, jajdejó.


A térkép szerint immár Istvánná lett Isten-utat célozzuk meg a Hollófészek alatt, de a jól járt dózerút helyett is sikerül nem létezõ ösvényeken leereszkedni a patakhoz, amin nagyon igyekszünk száraz lábbal átkelni, de alapból felesleges kísérlet volt, mivel a jég nem tart, a víz annál inkább.


A Magas-hegy oldalában humán nyomokat követünk, persze jelzetlenen, ami egy idõ után már inkább állati eredetûvé lényegül át, valóban, itt ember nem sûrûn járt. Azaz de! Váratlanul a lehetetlen terepen kinõtt elõttünk egy zöld sávot tartalmazó faalany, pánikroham fog el. Olyannyira, hogy lemenekülünk mindenféle terepen a faluba, ahol viszont már kikerülhetetlen, hogy az utcákon jelzések támadjanak szembe.


Az elmúlt években felfestettem egynehány kilométernyi jelzést, talán bele is fáradtam, s ebbõl eredt a koncepció, mindenesetre az aznapi jelzéskerüléses iparkodás közben többször nyomasztóan éreztem magam, hogy miért kellett nekem összevissza pingálni a fákat. De megnyugtat, hogy legalább errefelé nem én követtem el a terepi navigáció javítását.


A Vén Diófa elõtt aztán jött a zenit: nem szokványos élõlényeket sétáltattak pórázon. Macskát már láttam így, de alapvetõen pásztorok és nyájak környezetében jellemzõ alanyokat még nem.


Méltó befejezése egy vidám napnak, remek társaságban, terepen, klímában, csodaszép vidéken.

 
 
biborTúra éve: 20112011.02.02 19:06:37
megnéz bibor összes beszámolója

 ---- Palóc expedíció ----–


Alcímek, tartalom: a Börzsöny jelzetlen földútjain, az OKT fogságában, menekülés az üldözõ zöld elõl és „ilyen nincs!” –záró akkord

 

Jelzetlen utakon menjünk! - egyezünk meg elõzetesen. A Vén Diófa szolgál kiindulópontként, árnyék helyett meleget ad, amíg megérkezik Vagdalthús.

Röpködnek a mínuszok és ropog a hó mikor a kemping mellett véget ér az aszfalt. A Nemzeti Park Iroda után balra fordulunk és az erdészet felújított épületeit nézhetjük meg. A kerítés meghosszabbodott, uniós pályázatról árulkodó tábla van, szerencsére kutya nincs.

A „klasszik” Diósjenõ- Kemence mûútra térünk, rövid idõre sajnos ez által a SN jelzése kísér minket. Néhány száz méter múlva letér, mi pedig az úton maradva a Bartus-Szaszovszky keresztet mellõzzük. Hamarosan utolérjük azt az idõsebb házaspárt, akikkel még Diósjenõn beszélgettünk indulás elõtt. Megfontoltan haladnak 11 éves kutyájukkal, jó utat kívánunk; s a Závoznál keresztezzük a sárgákat. A mezõn átvágva az 589 méter magas hegycsúcs meghódítására törünk. Néhány lábnyom van felfelé, hiába; ez még tûsarkúban is könnyen megközelíthetõ célpont: )

Felfelé haladva reménykedünk, hogy a köd-páraréteg fölé emelkedünk, ám a csúcskõnél is fehérbe burkolóznak a fák. Tekintettel a hóra nem megyünk ki a sziklás részhez, hanem a kõ mellett elsõ és egyetlen csoki pontot tartunk. Visszaereszkedünk a nyeregbe, majd le a patakhoz. Csobog a víz a jégcsapok között, kis híd ível át felette. A híres Hídromboló társaságában nem kelek át rajta. Bár, hozzá kell tenni, azóta javított a statisztikán és több hidat épített, mint rombolt. De biztos, ami biztos..:) Erdészeti úton keresztezzük a zöld jelzést, majd búcsút intünk a jeleknek. Látszólag, mert a Börzsönyben nagyon nehéz megszabadulni tõlük!:)

Kellemesen járható pár centis hóban érkezünk a szépen foglalt Õzbereki-forráshoz. Bõvizûen csordogál, én pedig a közelében teljesítem a télen kötelezõ napi legalább egyszeri esést:) Érdekes módon szalag lóg nem messze tõle, holott egyetlen mostanában rendezett börzsönyi túra sem érinti. Továbbhaladva négyes útelágazásban találjuk magunkat: paraszt gps-t (térkép) elõkapva a patak követése mellett döntünk. Nagyjából 200 méteren át ösvény boldogít, majd vadregényes táj jön: bedõlt fatörzsek és ágak a víz mellett. Késõbb egy fenyves szélén folytatjuk az úttalan utunkat. Emberi hangokra leszek figyelmes: túrázók a szemközti domb oldalában haladnak a PX-en. Keresztezzük, majd az erdészeti úton maradva balra tekintve egyre jobban látható a Nap. A Hosszú-bércen visszatér a sí út jelzése és szomorúan tudomásul kell vennünk , hogy néhány száz métert vele együtt kell megtenni. A Foltán-keresztnél egy új emléktábla tûnik fel a kereszt kerítésén Bottyány Ferenc nevével. Dátumként 2010 szerepel. Ragyogó, felhõtlen napsütéssé szelídült a zord reggel. Innen már nincs messze a Csóványos, hagyományoktól eltérõen lefelé indulunk a meghódítására: )

Pár percig a KN-en haladunk, egy régi, ám feltûnõ jelzés mutatja a Könyves-forrást. Odébb piros szalagok vezetnek fel meredeken a gerincre. A jellegfa melletti kilátópontnál a távolba nézést a völgyekben terjengõ pára akadályozza. Lefotózom a napot és a fehérséget, majd elcsoffadva ennyi jelzéstõl és járt úttól sürgõsen irányt kell változtatnunk: )

Vadkerítés melletti havas útra fordulunk. Néhány kósza vadnyomtól eltekintve érintetlen a táj. Öreg, ágas- odvas fák vesznek körül, majd egy igen furcsa emberi „építmény”: terebélyes fatörzs köré néhány vasoszlopra erõsített dupla szögesdrót, benne félkörben elhelyezett falazó-betontéglákkal. El nem tudom képzelni mi lebeghetett az alkotó szeme elõtt.. Átlépem a drótot és bent sétálva kiderül aláaknázva nincs: )

Rövid bokros részt leszámítva tiszta erdõben sétálhatunk, továbbra is lefelé haladva, oldalra csodaszép kilátással. Dózer út tekereg lentebb, a Simon-forrásra nem akadunk rá. Egy kicsiny tisztáson a Szén-patak ködben úszó völgyére nyílik remek lelátás. Tovább megyünk, megszûnik az út és meredek oldalban egyensúlyozva keresünk alkalmasnak látszó helyet a csúcstámadásra. 

Taplóval borított korhadt fa felett indulunk fölfelé toronyiránt. Meglehetõsen meredek, ám nem túl hosszú rész után a sí utat keresztezzük. Belépünk a PX és az OKT két ága közötti háromszögbe. Innentõl nagyon észnél kell lennünk és tartani az irányt, hiszen két oldalról a kék jelzései egyre szorosabban közrefognak. Az OKT fogságába estünk és se jobbra, se balra nincs menekvés elõle..: ) Szorul a hurok, emberek tûnnek fel nem messze, akik a kéket követik fel-le és egyre közelebb vagyunk a kékekhez... Nem látni a fáktól a tornyot, csak 200 méterrel elõtte. Nehéz megcsinálni a jelzetlen úton feljutást hozzá, ám szerencsénk van: a BTHE csapata a padokhoz pakolt ki. Ami még éppen nem esik a kék útjába. Ekkora eluralkodott az expedíció tagjain a jelzésfóbia: )

Sokan vannak fent, a kilátó tetején alig van állóhely. Amatõr rádiósok hangoldónak rá az ultrarövid-hullámra én pedig a látványra: tiszta égbolt, lent felhõk és köd amibõl a magasabb csúcsok kibukkannak, észak felé gyönyörûen látszik a Tátra fehér csipkéje... mindenki lelkesen fotóz, közben fél füllel a rádiósokat hallgatva kiokosodunk, hogy mi a hely kódneve: KM-001. Azt hiszem, maradok a Csóványosnál, a Fel a Károlymárianullnullaegyre! elég furán hangzana:)

A kilátást kiélvezve és az érkezõknek helyet adva elindulok lefelé. Sokáig tart, rengetegen jönnek megnézni a kilátást, ám egyirányú a forgalom, egyszerre egy létrán egy ember. Ennyi népet még sosem láttam a torony létráin : )

Frissítõpontot és ebédet tartva lent elõkerül a házi süti a narancs, csoki és meleg tea mellé. Elidõzünk, majd kigondolunk egy jelzetlen visszautat. Ami persze útközben úgyis módosul: )

A Rózsa-forrásig veszítjük a szintet. A piros forrásjelzés többször felbukkan, ám ha 2-3 méterrõl is, de elkerüljük. Egy földúton indulunk tovább, újabb taplóval borított fát látunk. A fokozottan védett terület tábla után a Z-P3 elágazásnál kötünk ki.

Óvatosan keresztezzük a festett utakat, a fák között szabadon elindulunk irányt tartva. Néhol az elõttünk járó õzek nyomában haladunk, közben oldalra pillantva, nehogy felbukkanjon az a fránya zöld: )

Szabályosnak tûnõ halmok és mélyedések a hó alatt: közelebbrõl megfigyelve rájövünk, hogy a Nyír – réti kastély romjánál vagyunk. A látványnak most kivételesen árt a hó, nélküle sokkal érdekesebb lenne.

Tovább tapossuk a tiszta havat, meredekebb ereszkedés után keskeny földúton teszünk meg néhány métert. Talán ez lenne a Z3? Szerencsére nem az, ugyanis a következõ oldalban fedezhetjük fel. Igazi retró jelzés, kitöltetlen háromszöggel. Nem sok van belõle, ezért megörökítem. Érdekes, mert egyik térképen rajta van, másikon nincs.. a saccra 20 éves jelzések egyébként jól láthatóak, viszont elég ritkák.

Méterek múlva ismételten ott állunk a szakadék zöld szélén. Kénytelenek vagyunk megint átmenni rajta. Gyorsan átiparkodunk és erdészet által használt úton folytatjuk. Oldalt több éves farakások várnak jobb sorsukra, majd elfogy az út. De ez csak jó: ) Sokkal izgalmasabb mindenféle csapás nélkül az erdõt járni! : )

A K4-Z elágazásához leérünk, mély levegõ és mivel még mindig nem tanultam meg röpülni, át kell vágni a zöldön. Egymásra nézünk, na akkor most gyorsan szaladjunk át rajta: ) Állandóan elõkerül ez a nyamvadt zöld, biztos, hogy üldöz minket!: ) Széles, autók által letiport földúton menetelünk tovább Diósjenõ felé. Sárga-szürke, EVH 200 feliratú jelzés bukkan elõ. Na, még ez is, tényleg nem lehet megszabadulni a firkáktól=) Vajon minek a rövidítése lehet? Erdészeti vágás határa vagy mi? Mindenesetre a nyíl irányában mögötte vagy 100 méter hosszú farakás van.

Leoldalazunk a patakmederig, majd egy nyílt rétre érünk. Magasles, felette Magas-hegy és jobbra a Csehvár. Lesz, ami lesz alapon meghatározzuk az irányt: elõre: ) Hamarosan a jégcsipkés patakban gyönyörködhetünk, majd alkalmasnak látszó átkelõt keresünk. A hó és jég alatt megbújó vízmélységre csak tippelni lehet. Sikerül a vízen járni! Két lépésen keresztül, amíg elbír a jég.. Utána közelebbrõl megismerhetem a vízmélységet és hõmérsékletet.

Túloldalt a tanösvény és a zöld együttes támadást intéz ellenünk. Azonban jó palócokhoz híven, tovább dacolunk a jelzéstenger ellen. Balra tartva bemegyünk a sûrûbe és letapossuk a havat a vadak elõtt: )

A nyeregbe érve maradunk a „nagyjából a falu felé” - koncepciónál és a Magas-hegy oldalában egyensúlyozunk. Helyenként elég meredek. Szép, odvas farönköt fotózok, itt-ott lehajolok a belógó ágak elõl. Tehát gyanútlanul sétálok a Magas-hegy oldalában, amikor egyszer csak megjelenik elõttem egy ZÖLD jelzés. Na neee.. még itt se lehet tõlük biztonságban az ember lánya? Innentõl tudom, komoly veszélynek vagyunk kitéve, bármelyik fa mögött rejtõzködhet egy zöld!: ) Hiába, a Börzsöny nem viccel =))

Ósdi, kézzel mázolt, szabvány nélküli zöld.. Valami beugrik, hogy régebben erre jött, nem pedig lent a Dugóhúzó nevû részen. Leérünk a mûútra, Vagdalt figyelmeztet, vigyázzak, mert épp egy kék bicikliúton állok: ) Jobbra lefelé indulunk tovább kisebb ösvényen. Az is elfogy, helyébe kalandosabb bokros-fás rész következik. A falu aszfaltja elõtt még egy árkon átkelünk. Pár méterrel arrébb egy hídon is.. jelentem túlélte : ) A falu jelzetlen utcáit koptatva érdekes kapura és egy szétesni készülõ, ám mûködõ kútra lelünk. A fõutat elérve visszatérünk a stratégiai kiindulóponthoz. Mekegést hallok, hát a szavam is eláll, mikor megpillantom, hogy pórázon kiskecskét és bárányt sétáltatnak és simogatnak a Vén Diófa elõtt.. : ))  Ez kész, ilyen nincs- mosolygok.. „Méltó” befejezése egy vidám túrának: ) Köszönöm a társaságot Vagdalthúsnak, a BTHE csapatának pedig a rendezvényt, mely alkalmat adott az expedícióra: )

Képek itt:

 
 
 Túra éve: 2010
Le ChiffreTúra éve: 20102014.01.26 21:58:22
megnéz Le Chiffre összes beszámolója

..

 
 
VagdalthúsTúra éve: 20102010.02.02 17:05:33
megnéz Vagdalthús összes beszámolója
Fel a Csóványosra!

Nagybörzsöny-Rustok-hegy-Nagy-Hideg-Hegy-Csóványos-Nagy-Mána-Királyháza-Kemence, 27,8 km/1046 m szint.

E túra nekem harmadik éve alapvetés, mint Börzsöny-imádónak. Eredetileg Nagybörzsöny-Királyrét túrában gondolkodtam, aztán úgy volt, hogy a Fitt-Futos túratársakkal Diósjenõrõl indulunk és Királyrétre érkezünk, de az élet másként írta a forgatóköyvet. Kemencén voltunk a hétvégén, és ez a geotorony környezetét leszámítva magányos túra pont arra volt jó, hogy lefárasszam az agyam és az idegrendszerem a pokolnak ígérkezõ másnap elõtt. Másfél hete tudjuk, együtt élünk a tudattal, de ténylegesen megélni apám temetését a gyökereket jelentõ faluban, iszonyatos súly.
Nagybörzsönyig buszozom, elõzõ nap masszív 3 órás hólapátolással hangoltam. Sejtettem, hogy kemény lesz a terep, ráadásul egy nem feltétlenül tömegek által járt úton indultam a kék négyzet "személyében", pontban 8-kor. A Börzsöny nem viccel, most sem. Az átlagsebességem... hagyjuk. Elérem a Rustok-hegyet, nézem az irányt, ahol a geoláda lakik - hagyjuk a francba, ott még durvább és járatlanabb. Lesz itt még tavasz is. Tovább. Kis lejtmenet, ott túrok a hóban, majd megint fel, közben pazar kilátás. Ragadozómadarak a társaim, meg egy vagdalthúsos szendvics. Nem vagyok valami lendületes, de bizony olykor fentrõl kérem a segítséget. Jön. A Vasedény kulcsosház mellett sátort is látok, mozgás van, onnantól szinte csoda: a kék négyzet kitaposott felfelé. Kategóriákkal jobb a pálya, hiszem, hogy inenntõl a paradicsom jön, fent a kéken pedig szinte rekortán. Hát nem, ami jön, az a hóesés. Egyre jobban, sõt szél, majd keresztbe a hó, egyre sûrûbben. Bizony bõ 3 óra, mire felérek a turistaházhoz. Kell a forralt bor és egy Mars csoki, ami továbbtol. Síelõk mindenhol, sõt egy bringás. Vannak még nálam is nagyobb marhák ezen a havon :-)
Az OKT, mint járt út, ezúttal két külön fogalom. Felfelé ez már inkább hegymászás, mint túra. De ippen beesem zárás elõtt, 12:55-re érek fel. Fél óra forralt borral, pálinkával, sok ismerõssel, felérnek Diósjenõrõl is, én pedig nyomasztóan nézek a táblára: zöld sáv, Kemence, 11,3 km. KÉrdezem: jött fel valaki arról, van arra nyom? Nemigen. Jaj. Nem is jön arrafelé senki. Na, akkor indulás, ez még combos menet lesz a faluig. Maradnék, a hangulat jó, de 13:30 van, bizony jó, hogy két lámpám is van, kellhet az. Megfordul a fejemben, hogy tán mégsem a zöldön mennék végig, esetleg jelzetlenen zúzok le a Miklós-bércre vivõ szerpentin-dózerútra, hátha jártabb, de a zúzás itt azt jelenti: a Magosfa nyergéig olykor térden felül süppedek a hóba, pedig centire a jelzésen megyek. Basszus, mikorra érek majd le? Jön az ötlet: össztávban hosszabbítok, de járhatóságban segítek magamon, ha a legrövidebb úton lemegyek Királyházára, onnan biztos jobb lesz a beton. Jöjjön a Nagy-Mána, és szerencsémre egy halovány taposás is akad. Persze folyamatosan növekvõ hóréteggel, de mégis, a saját ötletemtõl egész nekiveselkedek a terepnek, amely lassan ereszkedik is, bár 1-2 kidõlt fa a hó alatt óvatosságra int. A Nagy-MÁna elvileg gyönyörû, tulajdonképpen most is az, látszik valami a völgybõl, a Pogányvár kaszálója is sejthetõ, de azért innen láttam én már szebb kilátást is. A Tóth Péter-emlék most is, hóval borítva, megindító, ha belegondolok, el kell fogadnom: még mindig az én mostani helyzetem az élet természetes folyamata, amit ez az helyszín üzen, az nem. Lassan lent vagyok a völgyben, egyre járhatóbb a terep. Királyházától pedig egyenesen megkocogható lenne a terepjárók által minimálisra préselt hóréteg a betonon, de hát nekem már nem sûrûn van kedvem, sem erõm az ilyesmihez. Megyek csak határozottan, jó tempóban elõre, de kifáradtam, na, ez a helyzet. Szürkül, sötétedik, már égnek a lámpák, mire elérem az üdülõtelepet, a Kõrózsa most rossz érzés, innen rendeltem ételt a vendégeknek másnapra, mennyivel jobb érzés volt látni októberben, mikor kékeztünk erre, és pecsétért jöttünk. Mind fizikailag, mind lelkileg nehéz túra volt, sikerült a menet közbeni módosítással 27,8 km-t letolni 1046 m szinttel, bõ 9 órát a terepen töltve, aztán még várt az újabb hólapátolás. Az egy reménytelen küzdelem volt már harmadik napja, mindig volt utánpótlás. A hóban is. És mindig van holnap. És Csóványos lesz jövõre is gondolom, és nekem is fent lesz a helyem.

Gratulálok a BTHE rendezõinek, mert ezen a terepen és helyszínen ezt így megszervezni nem lehetett egyszerû feladat, a szolgáltatások feljuttatásával.
 
 
biborTúra éve: 20102010.01.31 22:54:24
megnéz bibor összes beszámolója
FEL A CSÓVÁNYOSRA AVAGY ENJOY THE SILENCE:)

A sok (muszáj)pihenés után már nem bírtam magammal és elhatároztam legalább egy kis sétát teszek a Csóvira.
A megszokotthoz képest sokat késve de sikeresen bevetettem magam az ébredezõ Diósjenõre.Elõzõ nap itt is szép havacska hullott..Az erdészeti útig mindössze egy keréknyom mutatta, hogy erre néha emberek is szoktak mozogni. Fentebb csak a tegnap erre haladók által letaposott rész jelezte ugyanezt, ahol úgy jó tíz centivel alacsonyabb volt a hó.
Eredeti tervem szerint Diósjenõrõl indulva a Gál -réttõl jelzetlen úton- útfélen mentem volna fel.Errõl akkor mondtam le mikor a nevezetes réten állva mindenhol csak a víz vagyis a hó volt az úr.Inkább visszamentem a síútra (PX). Sokat nem nyertem vele mert itt se volt semmi nyom, egy lélek se járt elõttem rajta.
Még jó, hogy téliesre vettem a figurát reggel mert szó szerint térdig ért a hó. Az egybefüggõ érintetlenséget helyenként mély nyomok keresztezték - a vadcsapásokat most remekül meg lehetett figyelni. Valószínûleg a nagyvadaknak se lehetett könnyebb dolga, bár õk csapatban taposhatták én meg egy szál magam.De legalább valamiben elsõ lehettem:)
A Verebes kaszáló elõtt még reménykedtem kicsit hátha az erdészeti úton találok majd egy kósza kocsinyomot ahol megvethetem a lábam. Odaérve csak a hó süppedt mélyebbre mert itt a fáktól nem védett részen jobban összefújta a szél. A szálerdõbe beérve vettem észre, hogy fentrõl is jön az utánpótlás.
Van valami mélyen megnyugtató abban ha az embert mindenhol csak az érintetlen hó látványa veszi körül. Lassításra, lazításra és békére kényszerít. A Foltán- kereszt elõtt harangszót hallottam. A tiszta idõben és zavartalan csendben ilyen messzire elhallatszott Nógrádról vagy Diósjenõrõl(?) .
A keresztnél voltak lábnyomok, de a KN-en ami csak keresztezte az utam. Így a sivár látványként felkupacolt farönkök mellett nekiálltam immár az OKT útvonalát taposni.
Az a hatalmas elõnye van egyébként a térdig érõ hónak, hogy egyszerûen nem számít az emelkedõ. Észre se lehet venni hol mert mindenhol nehézkes benne haladni.
A Háromhárs gerincén megkaptam szembõl a havat- szelet az élmény fokozása végett:) Baloldalt nagyon megritkították a fákat, pár méterenként egyet hagytak meg kb.A szél így elõzõ nap is zavartalanul fújhatott erre mert valahogy egyre mélyebb lett a hó. A combom közepéig ért ilyenkor minden méter komoly elõrehaladást jelentett. Egy helyen hirtelen csípõig süllyedtem, onnan nehéz volt kikászálódni pár méteren át azt hittem már végig ekkora áldásban lesz részem..
Maga a táj viszont mesés volt: a szél taréjszerû alakzatokat hozott létre, máshol egy vízszintes sávban szemmel láthatóan jóval magasabb volt a hó, arrébb pedig szabályos kis buckákat. Néhány helyen teljesen kisöpörte a havat itt lehetett csak látni milyen magas valójában. Pár fa törzse mögé méternyire feltorlaszolta. Mintha egy láthatatlan óriás játszóterére csöppentem volna.
A PX-K újbóli találkája után észrevettem egy új jelzést a K mentén: a Sváb Sándor emléktáblához festettek fel egy rövidet. Odamentem, de a hó alól a kõ se látszott ki amin az emléktábla áll.
Visszatértem a kékre és mindössze néhány száz méter választott el a csúcstól. Ezt az emelkedõt mindig észre szoktam venni de most ugyanolyan "könnyedén" ment mint a szint nélküli út eddig. Vagyis utat törve, szép lassan.
Mikor megéreztem a füstszagot tudtam, hogy jó helyre jöttem:) Felérve ismerõsök fogadtak és viszonylag népes társaság idõzött itt s velük együtt én is maradtam bõ két- két és fél órát.A menetidõ minden eddigi rekordomat megdöntve kicsit több mint 4 óra lett. Ami 10 alatti kilométerszámra leosztva nem egy észbontó átlag:D
Remélem ez a privát negatív idõrekordom lesz amit soha nem tudok majd megdönteni:)
A Börzsöny legmagasabb pontján nem kérdeztem hány fokot mert mutatni a hõmérõ, de a havazás- szél- megállás miatt gyorsan fázni kezdtem. Az idõ elszaladt és már délután volt mikor nekivágtam a túl jól ismert Z-nek. Bár ekkora hóban még nem jártam rajta, így egész más volt:)Lefelé már volt kitaposott ösvény amin játszi könnyed volt menni az elõzõ térdighavas után.Jó kis séta volt ez, az a vicces benne, hogy olyan izomlázam lett mintha nem tizenvalamennyit hanem százvalamennyit mentem volna.
Végszóként ennyi: A tél és a Csóvi örök és most jól egymásra találtak, hó és mûkedvelõk használjátok ki ezt a pár igazán télies napot!:)
 
 
 Túra éve: 2009
keepTúra éve: 20092010.01.09 17:16:44
megnéz keep összes beszámolója
Majdnem kimaradt ez a túraleírás, pedig ezt a párom írta meg:
http://tura.hostcity.hu/keep/2009-02-01-fel-a-csovanyosra.html