Túrabeszámolók


Tojás 40/30A/30B/20

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
regulatTúra éve: 20172017.04.20 05:45:56
megnéz regulat összes beszámolója

Már negyedik éve a Húsvét hétfő a Tojás túráé. Az MVTE esetében nem kell meglepetésektől tartani, ha csak az időjárás felelős nem kavar be. Az idén nem tete, így mondhatni sima kocogás várt Telkiig. Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2016
regulatTúra éve: 20162016.04.05 07:20:51
megnéz regulat összes beszámolója

Azt hogy Húsvét hétfőn reggel a Tojás túrára indulok, azt tekintehetjük hagyománynak. Az idén (így utólag azt gondolom, hogy kivételesen) a teljes távotot választottam. Kellemes időben kocogtam át Telkibe és rá kell jönnöm, hogy ezen a túrán nagy meglepetést csak az időjárásfelelős tudna okozni, de szerencsére az idén nem tervezett semmilyen tréfát. Bővebben a blogban.

 
 
olsenTúra éve: 20162016.04.01 10:53:56
megnéz olsen összes beszámolója

 Szia emberek,a tojás..


A Városmajor túlsó vége a rajt,elsők közt ténfergek oda,de pakkokat hordanak szorgos arcok,érkeznek túrázók és vendéglátók,akiket szervezőnek is titulálnak egyesek.Naná,hogy emvétések,és lőtték Egonékat,ami gyakorta félsiker,a túrától függetlenül.Hétfő van,ezért szagos vizet öntök a lányokra,akik túlnyomórészt asszonyok,fáradozásom jutalma néhány csokiszelet és 25 –azaz huszonöt – jó magyar forint készpénz,mit mondjak?nyolcévesen sikeresebb voltam..Moiwa,Ebola,Geri,debreceni társnőm,a tanár úr és Borikája,és futáshoz öltözött fiatalok.Várjuk az időt,amit pilisvörösvári rendező jelez,és igen,mehetek..először fölfelé,látszólag magányosan,csak messziről követnek.Remek az idő,kissé csíp,de ezt kedveljük,lépcsőzéshez pont ideális.A nap még el sem kezdődött,homály és utcalámpák,aszfaltrajz nehezíti az eltévedést és szalagok szalagokból,Martinovics áll utamba,első stemplis hely,vegyes páros melegíti egymást és a pecsétnyomót,ezért magukra hagyom őket,lesz még részük zaklatásban a nap folyamán úgyis..Fák,bokrok,virágok,zöld csíkok keresztben,és nyomasztó a magány..hol vannak az ikonok?Bánatosan caplatok a Széchenyi emlékhez,rendkívüli ellenőrzéseken esek át,a tanár úr vigasztal és fotóz,unokáinak akar egy utálatos képet fegyelmező jelleggel.Persze rövid ideje már nyugdíjas..és ennélfogva elégedett.Megfenyegetem,miszerint Borika várható,és tolom a távot..Normafa,napkelte,fotó..és Disznó,jobb sorsra váró turistaház és étterem,persze a forrás sem a régi..stempli,és tova,Tündér – kő,erre már kistúrások csatlakoznak be,örvendetes a gyereksereg,persze szülői kísérettel egyelőre.Át a libegő alatt,ez is csak egyhelyben nem jár,hiába,városi népeknek kora van.Előzök néhány arcot,és Kriszta kéri a lapomat,csomagolt kislányától – aki feltehetőleg bérelt,talán a csok miatt – elnézést kérek és locsolom bőségesen,jutalmam egy nyuszi csokiból..ez is valami,megvesztegetés itt sem jön szóba pénzügyileg.És a rólam elnevezett halom,nyugger barátomat a Pisták törzséből térítem jó útra,és egy órácskát vele töltök,a gombák nagy tudora és kutyaidomár is,most itt lődörög egy huszast.Aztán az Apáthy után mégis elhagyom,az Árpádnál ikon őrzi a házi pálinkát és a pontot,lányka édesíti a magányt.Nyomulok,a domboldalon etetőpont,gyér a forgalom,a választék mégis bőséges,várjátok tovább a sáskahadat,nekem mehetnékem van..és megyek,két kocka étcsokival,a sarkon építkeznek,hiába,az ország jobban teljesít és ez kövekben is megmutatkozik.A köveket persze őrzi is egy kutyás ember,helyes,így kell,ehhez értünk,ácsorogni és kioktatni a másikat,aki egyébként tojik az egészre..Tojás.Zöld a jel,felfelé és Farkas torok,aztán újabb pont,leparancsolom a kislányokat a szikláról,csakhogy meglocsolhassam őket pedofil hajlamaim kielégítése céljából. Aztán a Virágos nyereg felé Andrew ér utól és egy mozdulattal állva is hagy,szépen fut valakivel,ma már nem követem,nem lehet,még korszorzóval sem..Fölfelé a Csúcs oldalában,függőágy,Tiborral,aki  a tholdok törzséből származik,remek kávét tol elém,igen,ez igen..biztatom,fogjon nőt az utánam érkező hordából,úgyis maradnia kell,stemplizünk egyet és nyomulok..ez már a Szarkavár felé vezető rész,tébláboló futókkal és ebállatot legeltető népekkel,szép a délelőtt,és máris a solymári főutcán kap el egy pilisvörösvári paparazzi,aki nem talál érdekesebb,színesebb témát,és később még nyilvánosságra is hozza.A templommal szemben menedékhely,Gerivel tolok egy unicumot,és tova..nyüzsgés van,szakállas arc hagy állva,az egyérintősök családjából,aki szabódik ugyan,de elemér megy..fölfelé vezet az aszfalt,rajta helybeliek és túrálók,de kikeveredünk,és innen a Zsíros hegy felé már csak néhány szökellés.A nagykovácsi kertekalja élettel teli,autósok,kirándulók,és a Muflon zárva.Világos,így kell ezt csinálni.A temető előtt megcsinálom az u betűt,jobb meggyőződésem ellenére,ez ugyanis egy tök nem tetsző dolog,télleg csak az ellenőrt keresem,hát nincs..És megyek ki a falu másik végén,ott van a sorompó és kissé odább az erdészház,naná,hogy női neve van,felfedezője után,és a festő is őrzi a fákat,éles kanyarral kocogósra lépek,innen már csak Telki és az aszfaltrajzok,szalagok,a célban Moiwa.A busz éppen késik,elkapom.


Remek ez a túra,remek a szervezés, ritkán ismételek teljesítménytúrát,de ezt igen..máskor is..köszönjük az emvétés fijúknak,akik remek időjárást hoztak össze..

 
 
 Túra éve: 2015
regulatTúra éve: 20152015.04.14 08:41:55
megnéz regulat összes beszámolója

Már tavaly, a 30/A után, úgy éreztem, hogy az idén a hosszabb távra kellene mennem. Egyrészt mert jól futható az útvonal, másrészt meg húsvét hétfõn pont ráér az ember... aztán közbe jött ez, meg az és majdnem nem menbtem, de aztán mégis, és nagyon nem bántam meg, hogy a 30/A távot ismételtem... Majd jövõre a hosszú, most ilyen volt.

 
 
 Túra éve: 2013
MirPTúra éve: 20132013.04.04 20:23:52
megnéz MirP összes beszámolója

Tojás 40 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
ZETúra éve: 20132013.04.03 22:55:54
megnéz ZE összes beszámolója

Havas, sáros, locs-pocs terepre kellett számítani a "nagyszerû" idõjárásnak köszönhetõen - hiába mondták a túra elõtti nap, hogy hó vége, ez sajnos nem volt igaz :-) így kamásli is került a zsákba ehhez a sétához.

Némi hezitálás meg számolgatás (MVTE érem arany fokozathoz elég-e?) után úgy döntöttem, hogy inkább az elején lépcsõkkel fûszerezett aszfalt meg beton, mint a végén a Telkibe levezetõ út, ergo 30A lesz a gyaloglatból... Reggel tehát a munkába menet jól bejáratott módon közelítettem meg a városmajori rajtot, ahol egy bozontos szakállas Nagyondinnye üdvözölt - társaság tehát adott volt, csak gyorsan nevezni kellett :-)Ez meg is történt, igaz, az épületek között a GPS nem igazán látott sem valódi, sem mûhódot (vagy mûholdat...?) így hiába tipegtem ide-oda, csak a lépcsõ tetején kezdõdik a track - mindegy, azt a pár métert hozzászámolom :-)

Zöld sáv jelzés - elvileg el sem lehet téveszteni - legalább is terepen.

Városi környezetben picit árnyaltabb a kép, de a technika folyamatos figyelésével sikerült korrekt útvonalkövetõ módon felcaplatni a jelentõs számú lépcsõn a Martinovics-hegyre.Az elsõ ep. bélyegzésének begyûjtése után a hegy oldalában futó sétaúton követtük a jelzést, a lefelé vezetõ aszfaltnál egy pillanatra megállva, hiszen az Erzsébet-kilátót ebbõl az irányból nem sokszor látjuk...

 


Bõvebben, fotók, térkép, gps track: Túrablog

 
 
bullwTúra éve: 20132013.04.03 13:20:53
megnéz bullw összes beszámolója

 http://bullw.blogspot.hu/2013/04/tojas-30a.html

 
 
ToteszTúra éve: 20132013.04.02 18:06:11
megnéz Totesz összes beszámolója

Tojás 20, avagy a tavasz és a tél csatája (Videó, képek, GPS track) - a 2013-as beszámoló.

 
 
 Túra éve: 2012
SomaTúra éve: 20122012.04.10 14:33:51
megnéz Soma összes beszámolója

 Reggel 6-os városmajori kezdéssel indultunk a 40-es távon. Nem volt nagy nehézség a zöld jelzést követni a városban, bár a Diána utca után 3-an elindultunk lefelé... néhány méter után kiderült, mi néztük be (meg a logika is sandított, mert a Széchenyi-emlék elég magasban van, mi meg lefelé mentünk) - a Diána utca lépcsõinek a felénél el kellett volna fordulni balra, mi mentünk, mint a birkák elõre magabiztosan :D... de sebaj, ledolgoztuk a "levágást". A késõbbiekben semmi probléma nem adótott, ám a táv harmadánál a lábam bemondta az unalmast - feltételezem az (elején) aránylag "sok" aszfalt miatt (korábbi erdõs túrákon nem volt még vele gondom), bár ez a cipõm hibája volt...

A 20. km magaslatán már tudtam, hogy nem fog menni a másik fele... úgyhogy Solymáron kiszálltunk.

Az odáig vezetõ út gyakorlatilag kifogástalan volt - csak gratulálni tudok a szervezõknek :). Az aránylag kétes helyeken (pl. nem jól látható jelzésnél) szalagok mutatták az utat. A szervezés tökéletes és rugalmas volt. Az ellátmány is jó volt - pl. csokitojás - normális, nem ilyen "30 Ft-os csokira hasonlító ízû" (gondolom, mindenki érti, mire gondolok), hanem tényleg, finom... inkább egyet kapjon ilyenbõl az ember, mint 10 másikat olyanból, amit meg sem akar enni. Aztán az Árpád-kilátónál gyors "ebédszerûséget" zavartunk le, bár ilyen a formánk, kb. 10 percre rá várt minket a két állomás között egy terülj-terülj asztalka. Meglepõdtem, hogy volt aszalt gyümölcs (lehet, sok helyen bejátszották már, nem tudom), de ötletes dolog volt :) Frissítõ, szendvics terén nem volt hiány, stb. stb. Erõs pozitív pont a túrának.

A társaság is kellemes volt.

Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk végigmenni Telkiig, jövõre felkészültebben (jobb cipõvel) indulunk majd, mert tényleg ciki ilyen kis banánhéjon elcsúszni pár km alatt...

 
 
ToteszTúra éve: 20122012.04.10 10:11:44
megnéz Totesz összes beszámolója

 Húsvéti tojás a Budai-hegységben


Remek túra volt, remek szervezéssel, ráadásul megúsztuk a dagonyázást :) Kattints IDE a videós beszámolónkért!

 
 
LapiszornyTúra éve: 20122012.04.10 09:24:08
megnéz Lapiszorny összes beszámolója

Tojás40  - elsõbálozás (ami a Tojás40et illeti … és nem az utolsó)


 


Hajnali 4kor keltem. Már elõzõ este összepakoltam. Éjjel alig bírtam aludni, már napok óta a térképet böngészem,memorizáltam a szöveges leírást és a kettõt együtt is J.


Hajnali 6elõtt érkeztem.

Rajt: 06óra05perc.

Levi közben utánam küldött egy sms-t, hogy Õk még a Moszkván vannak…hívtam,hogy én már elindultam,mert nagyon fáztam. De ebben az is benne volt, hogy Õk úgysem futni fogják, hanem szigorúan túráznak. Legfeljebb a végén találkozunk, ha meg eltévedek, majd útközben is
J
.

Szóval haladtam  … az „Ismerd meg Budapestet”
J  útvonalon.


Jól öltöztem, bár a kezem az elején még nagyon fázott, de csak az elsõ ellenõrzõ pontig. Az elsõ pár km-en utcákon bolyongtunk , aztán ahogy átkeltünk a Pasaréti úton, fel a lépcsõkön, onnan már erdõs részen haladtunk tovább.

Tudtam futni , nagyon sok helyen , ennek örültem. Fantasztikusan éreztem magam. Ám egyszer csak, a Disznófõ-forrás után eltévedtem,de elõkaptam a térképemet és visszataláltam a Zõd jelzésre.

Innen már jobban figyeltem. Szépen tudtam haladni. A Hárs-hegyi camping ellenõrzõ pontnál, kaptam csokitojást
J.


Aztán következett az Árpád kilátó , az ellenõrzõ pont felé haladva, ettem, ittam. A pecsételõ ponton kiderült elõttem csak egy ember van ….. naaa, ez jó hír, bár a többiek csak túráznak, mi meg páran futunk (de akkor is örültem)

Aztán ismerõs terepre értem, Guckler-szikla felé, azon az úton kellett haladni, amin Bonoékkal szoktunk futni.

A Virágos-nyereghez érve kissé elbizonytalanodtam, megkérdeztem két arra „járó” futót, aztán kis megerõsítéssel haladtam tovább. Hosszasan haladva az erdõs részen , egyszer csak az elõttem lévõ út végén gyönyörû panoráma tárul elém, kiértem a földútra, és az út mentén extra zöld volt minden, és akkor megpillantottam a Szarkavárat … elõkaptam a telefonomat, láttam Levi írt, érdeklõdött merre tartok. A várról készítettem fotót is.


Aztán az aljában elhaladva beértem Solymárra. Ott elkavartam megint egy kicsit , de a helybéliek nagyon segítõkészek voltak, és persze én is irányba forgattam a térképemet J és megtaláltam az ellenõrzõpontot. A pecsételést elhagyva tudtam most fog jönni a Zsíros-hegyi rettenetesemelkedõs rész…ott is volt, felküzdöttem magam….. Fent az ellenõrzõponton , a kisfiúnak odaadtam a csokitojást, nagyon örült neki. Ott miközben vettem elõ az elemózsiámat és az innivalómat, megjelent egy futó. Tovább indultam, aztán be is értek, az egyik lánynak hátán ezt a felíratot láttam: Boszi72.

A földúton kicsit belesétáltam , mert közben ittam és csokit majszoltam. Telki határát és a fõutat elérve , megint elbizonytalanodtam, hogy melyik emelkedõn kell felhúznom magam, hogy célba érjek, de egy aranyos helybéli néni rám kiabált a túloldalról, hogy azon a belsõ úton mentek fel a többiek. Nagyon megköszöntem és amennyit még tudtam futottam a végét , aztán csak kocogtam. Ott a buszmegállóban megláttam azt a futó lányt, akivel a Zsíros-hegyen találkoztam, Boszi72-vel, még mielõtt bekanyarodtam volna a célba. Mint kiderült közös ismerõsünk Pész Atti, az edzõm. Bemutatkoztunk egymásnak és én utána bekocogtam a célba, az utolsó pecsételõ helyért, ami még akkor nem volt teljesen nyitva mikor megérkeztem.  

Célidõ: 11óra53perc.



Teljesen magával ragadt a természet, a terep …. korábban nem így vélekedtem.

Most viszont úgy érzem, hogy beszippantott … a fák , a természet, a zöld és mi kitudja mi .... … úgy minden ami ezzel jár.


Feltölt, erõt ad ….. Meghallgatja a gondolataimat ….. s ezzel rengeteg mindent ad s  ez csak jót tesz velem …..


 

 
 
MirPTúra éve: 20122012.04.09 22:30:27
megnéz MirP összes beszámolója

Tojás 30A


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/04/tojas-30a-teljesitmenytura.html

 
 
 Túra éve: 2011
DJ_RushBoyTúra éve: 20112011.04.25 19:57:19
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Tojás 40


 


Eljött a Húsvét, és immár hagyományosan nem a lányok után futkorászok, hanem a Budai-hegység utait szelem ezen a napon.


Fél 9-re értem a Városmajori rajthoz, ami most nem a suliban volt, hanem mellette a lépcsõnél. Pap Gabi-val találkozok immár sokadszorra a túra rajtjában, és megint egy kérdés. -Futunk együtt? -Terv? -"4 óra körül lazán" felelte Gabi. Lazán? Hmm.. Na mindegy, relatív a laza szó persze. 


A lényeg hogy kereken 9 órakor bevetjük magunkat a Budai-hg legtöbb lépcsõjét számláló szakaszába. Pörögnek a lábak fölfele, hamar megizzadunk. Az idõ borongós, de nem esik.


Hamar a Martinovics-hegyen vagyunk, majd zúzás tovább. Ismerõsöket köszöntök, majd a Széchenyi-emléknél járunk. (4,5 km - 305 m - 0:28)


Felérünk a Széchenyi-hegyre, és innen kellemesen visz az út a Disznófõ-forrásig. Nem is tétlenkedünk, kihasználjuk.


A Tündér-szikla mellett haladunk, Gabi nosztalgiázik a régi idõkrõl :)


A régi Hárs-hegyi campingnél a megszokott csokitojást kapjuk. Tényleg, itt az ideje már megenni :) Gabi útközben felfalja, én nem mertem, a gyomrom nem tudom hogy érezte volna magát tõle. Okosan frissítek, nagyon oda próbálok erre figyelni mostanság, és bár a tempó erõs, de jól érzem magam (még).


Feltételes pont következik. A hely jó!


Utána jön a meredek aszfalt majd a lépcsõsor fel az Apáthy-sziklához. Kocogjuk végig :) Ma 95 %-ban mindent futottam. Az Árpád-kilátóhoz érve már szakad rólam a víz, de bõszen toltam neki ami kifért.


Innen kellemesen futható terep ismét a Guckler-szikla érintésével nemsokára a Virágos-nyeregben is vagyunk. Ez az a pont ahol tavaly hagytam Gabit ellépni, mert görcsölgettem. Most is feszült a combom, kicsit megpróbáltam visszavenni a tempót.


(19,5 km - 810 m - 1:50) Gabi is mondta hogy kicsit visszaveszünk, mert neki ez amúgyis csak edzés a hétvégi MB Trailre. Elõre álltam, de azon kaptam magam hogy nagyon pörögnek a lábak továbbra is. Na mindegy, ebbõl így vagy megborulás lesz, vagy akár kisülhet egy jó idõ is. Õrült módra repesztünk lefele a Csúcs-hegyrõl.


A Szarkavárig tartó rész bár gyönyörû erdõben visz, nekem mégis olyan lassan jön el. Idén sem volt ez másként. Hirtelen filózok hogy a várban van-e pont? Ja, ez nem a Zöld 45. Akkor nyomás tovább.


Átfutunk a réten, és Solymáron találjuk magunkat. Kis aszfaltos emelkedõ, majd máris a ponton kopogtatunk. (26,7 km - 940 m - 2:25)


ebola csodálkozik hogy milyen jól állunk. Csak maradjon ez így. Kicsit kapkodva frissítek, gyorsan haladni akarok tovább, nehogy lemerevedjek. Egy MagneB6-ot is elrejtek a gyomromban közben. A következõ szakasz mérvadó lehet, ugyanis ha a Zsíros-hegyre jól megy a kocogás, akkor talán már nem lehet akkora gond a végére.


Egyre meredekebb az aszfalt, Gabi ilyenkor mindig meglép kicsit, én a magam komótos tempójában kocogok. De kocogok!


Elkezd esni az esõ, de még csak ijesztget. Érdekes ordibálós társaság jön az erdõ szélén, de nincs idõm most semmivel sem foglalkozni, csak magammal (mekkora egoizmus) :)


Beérünk immár az erdõbe, és az erõs meredek folytatódik. És megy, szinte végig futok, korán kelõ ismerõsöket elõzgetve. A pont elõtt az utolsó 100 m-en belegyaloglok, nehogy itt görcsöljek nekem be a végén.


Zsíros-hegy kipipálva, bár a combom már majd szétrobban :)


Gyors frissítés, majd Nagykovácsiba érünk a kellemesen futható aszfalton. Természetesen a hurkot nem hagyjuk ki, szépen körbemegyünk.


Átrobogunk a városon, majd egy hosszabb szakasz jön számomra. A réten kicsit belassulok, olyan unalmas ez a rész most..


Fejben koncentrálok nagyon, és ez segít, túljutok a hosszú réten. ismét erdõbe érek, egy pici gyaloglás, egy kiabálás Gabinak hogy innom kell két kortyot, mert nem érzem annyira a toppon magam jelenleg.


Óvatosan megfutom az utolsó emelkedõt, nehogy már ez fogjon ki rajtam. Gabi addig bevárás címszóval technikai szünetet tart.


Nagy levegõ, megvan a tetõ. Innen már lejt az út, de nem nagyon akaródzik haladni. Most eljött kicsit a kaszás értem. Megpróbálom elzavarni, addig megkérdem Gabit hogy most kb. hányas átlaggal futunk. Kb. 10-es. Akkor annyira nincs nagy probléma talán. 


Az Anna-vadászház után Hajduska Balázs fut szemben, õ is futott ma a túrán, de csak átmozgató jelleggel, és a célból hazafutott valószínûleg Nagykovácsiba még.


A ház után ismét kilazulnak az izmok, és szaggatás következik, megérezzük a cél szagát. (vagy a sajátunkat) :)


Ám hiába az õrült tempó, a végén kiérünk a rétre, és mire megszólalnék hogy mennyire borús az ég, abban a pillanatban elkezd ömleni az esõ. Elázunk a végére mint a kutya, a végén azt az aszfaltos emelkedõt még legyalulhatnák igazán..


Beérünk a célba szétázva, az órámra nézek, hûû..


Nem gondoltam volna hogy ennyi idõ alatt meglesz.


A célidõ a 3-as számokat erõsítette, 3 óra 33 perc alatt tettük meg a távot, és átadtuk Gabi tavalyi pályacsúcsát a múltnak. Most már duplán osztozunk rajta :)


Hogy jövõre mi lesz? Nem szeretnék jelenleg feltételezésekbe bocsátkozni, de Gabi tudna még sztem faragni rajta. De hát neki ez már csak ilyen edzés :) :)


 


 


Azért elõkaptam a tavalyi beszámolóját, és megakadt a szemem egy mondaton:


"Biztos, hogy tudnék ennél jobb idõt is, vicsorogva, de az nem én vagyok"


 


Sokat vicsorogtunk ma? :))

 
 
engelsfeldTúra éve: 20112011.04.25 18:03:52
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Tojás 30/A 


Jó nagy hajnali esõzésre ébredtem, de mire összeraktam magam kitisztult az égbolt. A városmajori rajtnál kevesen álldogáltak, gyorsan sorra kerültem és máris mehettem utamra. A túra végén Solymáron ismét eleredt az esõ.


Összefoglalva: Remek rendezés, kifogástalan pontõrködés, színvonalas tájékoztató füzet, éjszaka talán szentjánosbogarazó pinknyilak, pinkpontok nehogy eltévedjünk, ráadás tapsifüles nyuszitojás, igazi húsvéti hangulat! Köszönet mindenkinek!


Most csak a teljesítménytúra  XII. kerületi (Hegyvidék) helytörténeti vonatkozásaira térek ki - röviden - az igazolófüzet  igen alapos útvonalleírása alapján:


Rajthely: A városmajori Kós Károly Általános Iskola idén ünnepli százéves fennállását. A  szecessziós stílusú épületet Kós Károly és Györgyi Dénes tervezte 1910-1911-ben. Ma a kõhajításnyira található Városmajori Gimnázium tagintézménye.


A Városmajor utcából jobbra elágazó Alma utcán megyünk felfelé: Az 1. szám alatt magasodó épületben Árkay Aladár mûépítész rendezte be mûterem-lakását. Nevéhez fûzödik a túra során érintett Ráth György utca, Határõr utca, Tóth Lõrinc utca, Istenhegyi út által határolt területen 1910-1913 között megépített harminchét családi házból álló Bírák és ügyészek lakónegyede.


Elérjük a Martinovics-hegyen található 1. ellenõrzõ pontot: Az 1950-tõl 1991-ig Martinovics-hegynek hívott természetvédelmi terület mai neve Kis-Svábhegy. Második világháborús légvédelmi üteg (flak) betonalapzatának maradványai, geodéziai pont.


Keresztezzük a Tusnádi utcát és a Pethényi utat is: A Pethényi úton található Kovács J. 1848-as honvéd sírja.


[A Diana úton haladva] keresztezzük az Óra utat: balra tekintünk, itt, az 1842-ben épült nyaralóvillában volt Buda 1849-es ostromakor Görgey Artúr fõhadiszállása, miután a korábbi a zugligeti Laszlovszky-majorit belövés érte a várból. 1897-ben Erzsébet királyné is járt itt. Nehezen kibetûzhetõ emléktábláját a villa falán találjuk.


Elhaladunk a Jókai Mór emlékszoba mellett: A nagy regényíró hagyatékát - regényei jövedelmébõl vásárolta a mára már elpusztult villáját - a Petõfi Irodalmi Múzeum gondozza. Ugyanezen a címen találhatjuk meg a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságát és a Madártani Egyesületet is. 


A Szépkilátás utcán elhaladva a Sváb-hegyi fogaskerekû állomás mellett: Az akkor gõzüzemû Svábhegyi Fogaskerekû Vasutat - a világon harmadikként - 1874-ben adták át a forgalomnak. A svábhegyi állomás falán Cathry Szaléz Ferenc építõmérnök emléktáblája található.  


Balra a Karthauzi utcán: Eötvös József itt lakott a svájci stílusú Karthauzi-lakban.


Felmegyünk a Széchenyi-emléknél levõ 2. ellenõrzõ ponthoz: A Széchenyi-kilátó - gloriette-ként - eredetileg a Városligetben volt, lebontották és mai helyén, a Széchenyi-hegyen állították fel 1898-ban.


Felmegyünk a Svájci úton: Az utca neve a Fogaskerekû svájci származású építõmérnökének Cathry Szaléz Ferencnek emlékét õrzi.


Haladunk tovább a Gyermekvasút végállomásáig:  Az elsõ szakaszban - 1948-ban - megépült három kilométeres vasútvonalhoz tartozott még a Normafa megállóhely, az Úttörõváros (ma Csillebérc) és az Elõre (ma Virágvölgy) állomás is.  


Haladunk a Normafáig, innen a jelzést követjük az Anna rétig: A Normafához Schodelné Klein Róza neve kötõdik, aki 1840-ben a Nemzeti Színház társulatával itt piknikezett és egy öreg bükkfa megihlette Bellini: Norma c. operája egyik áriájának eléneklésére. A hagyomány szerint ettõl kezdve hívták a fát és a környékét is Normafának.  Az Anna-réten van az újra felépített kis Szent Anna-kápolna.


Így érjük el a Disznófõ-forrásnál lévõ 3. ellenõrzõ pontot:  A Disznófõ-forrás Zugliget egyik leghíresebb forrása, közelében mûködött az 1840-es évektõl az azonos nevû vendéglõ. Ugyanitt található a fõváros elsõ Kossuth-szobra. A közelben található Vadászmajor (ma iskola) volt a színhelye a budai dûlõkeresztelõnek 1847-ben. 


Elhaladunk a Tündér-szikla mellett és a Libegõ alatt: A Tündér-szikla a Tündérhegy Zugligeti út felé nézõ függõleges falú dolomitszirtje. A  Libegõ 1970-ben került átadásra, a Zugliget és Jánoshegy közötti távolság a függõszéken negyedóra alatt tehetõ meg.    


A Jánoshegy oldalában vezetõ úton: A János-hegy a fõváros legmagasabb pontja, a neoromán stílusú Erzsébet-kilátó Schulek Frigyes tervei szerint készült el 1910-ben.


 


Akit további részletek érdekelnek:


http://www.hegytortenet.hu 


http://www.hegyvidekujsag.eu


 

 
 
 Túra éve: 2010
BociTúra éve: 20102010.04.22 15:22:28
megnéz Boci összes beszámolója

Itt a húsvét, és ezzel együtt a tavasznak is itt kellene lennie, de a szép tavaszi napsütés idén elmaradt valahol.(Talán beleragadt a sárba =) Unokatestvéreimmel Gergõvel és Dorottyával elhatároztuk, hogy a tavaszi szünetben végre kilátogatunk a természetbe, mivel eme jó szokásunk, az utóbbi idõben, mintha a feledés homályába veszett volna.


Kicsit késve indultunk, s mikor reggel kiléptünk az esõbe megviselt cipõinkben, (itt egy szakadás, ott meg egy nagyobb) nagyon reméltük, hogy nem fog végig esni. Tévedtünk!!!


Ahogy megérkeztünk az iskolához, ahol nevezni lehetett, a jó szervezésnek hála hamar sikerült elindulni, miután Dorottya leadta a csomagjait a többi közé, amiket a célba szállítanak.(Szokásához híven most is a hátán cipelte a fél házát.) A túra elsõ fele szörnyen ránk ijesztett, meg kell hogy mondjam a klasszikus "sûrû rengetegnek" nyomát sem láttuk, annál inkább találkoztunk nagyon szép luxusházakkal, és Gergõ örömére luxusautókkal. Utcáról utcára keringtünk a városban, és folytun az útvonalleírást böngésztük, ami azt eredményezte, hogy -nem fogok kertelni - szarrá ázott az igazolófüzetem, s amikor az enyém már használhatatlanná lett, Dorottyáét áztattuk el.


Nagy megkönnyebbülésünkre Normafa után végre erdõs részhez értünk, ekkor még nem sejtettük, hogy milyen szerencsénk volt eddíg az aszfaltos úttal, ugyanis alighogy rátértünk a jellegzetes erdei földutakra elkezdõdött a dagonyázás. Természetesen ezt a legkevésbé se bántuk, legalábbis Dorottya és én örömmel szaladtunk csúszkálva a sáros terepen, Gergõ azonban egyre többször érezte szükségét, hogy "közelebbrõl is szemügyre vegye az aljnövényzetet", s nehezményezte, hogy fürge lépteinkkel lehagytuk, míg õ éppen a sárban hempergett. A Disznófõ-forráshoz érve kissé megrémültünk, azt hittük. már bezárt az e.p., de kiderült, hogy csak azért nem láttuk, mert szegény vacogó szervezõk bebújtak a dombba vájt nyílásba az esõ elõl. Vígan cuppogtunk tovább, lassacskán megszoktuk az ítéletidõt. Én is alkalmazkodtam a helyzethez, mindíg tartottam kéznél egy zsebkendõt, s ha már semmit sem láttam a szemüvegemen keresztül, két jól irányzott törléssel igyekeztem szabad kilátást biztosítani magamnak, nem sok sikerrel. Egyszercsak felfedeztünk a sárban egy igazolófüzetet, amit ha jól emlékszem egy bizonyos Gál Magdolna hagyott el. Mivel szívünkön viseltük túratársaink sorsát, bepakoltuk a félig elázott, saras papírokat a táskánkba. El is vittük a következõ e.p.- ig, (ami gyakorlatilag egy autó volt benne gubbasztó emberekkel) ahol azt mondták, ha sietünk még utolérhetjük Magdát. Gyorsan felkerekedtünk, hisz most már küldetésünnk is volt, sorra kérdezgettük az embereket, de egyik sem Magda volt. Mire az Árpád- kilátóhoz értünk feladtuk a reményt, hogy valaha is beérjük, bár az igazolófüzetét továbbra is magunkkal vittük egész a célig, ahol végül leadtuk a szervezõknek.


Az Árpád- kilátónál kicsit pihiztünk, ettünk ittunk, majd továbbhaladva, a zsíroskenyeres után majdnem sikerült eltévednünk, de hála Dorottyának, (aki egyébiránt még a túra elején a városban is megcsillogtatta páratlan tájékozódási képességét, és ennek köszönhetõen rejtett útvonalakon jutottunk el az útvonalleírásban szereplõ utcákhoz) viszonylag hamar megtaláltuk ismét a helyes utat. Épp egy kis tisztásra értünk ki, mikor szembetaláltuk magunkat egy ritka ronda jószággal, (valami sátáni nyomott képû kutya lehetett) ami mereven bámult minket. A gazdáját nem láttuk a szelektívhulladákgyûjtõktõl, úgyhogy próbáltunk szép lassan nyugisan elhaladni mellette, de a kutya semmibe vette a szép lassú. nyugis magatartásunkat és ugatva kapott Dorottya felé, aki szöcske módra ugrott eggyet. Nagy szerencséje volt, mert ha nem ugrik, a fenevad bizonyára otthagyja fognyomát a hátsóján. Ekkor a gazdája is elõkerült, és ijedten tudakolta, hogy mi történt, mire Dorottya csak annyit felelt, hogy megugatott minket a kutya. Gergõ és én csodálkoztunk, hogy miért nem mond többet, de késõbb elmagyarázta, hogy õ tényleg azt hitte, hogy az a dög csak ugatott és fogalma sem volt róla, hogy veszélyben volt a hátsója.


A túra vége felé már olyannyira sárosak voltunk, hogy gond nélkül belegázoltunk a kikerülhetetlen sárba, gyakorlatilag mindegy volt már szegény átázott cipõinknek. Szántóföldek szélén haladtunk el, ahol a jó kis termõtalaj ragasztókénk marasztalta a földbe süppedt lábbeliket. Itt történt a nagy eset, hogy még Dorottya is elesett,s büszkesége, hogy õ még nem tanyált el a túrán, a porba, akarom mondani, a sárba hullt. Lefogadom, nem bánkódott volna emiatt, ha látja azt a lejtõt, ami minden lejtõk legbrutálisabbja volt. Bokáig érõ sárga agyag borította, amely felázva krémesen csillogott, s kis ocsmány sárpatakok csordogáltak végig rajta. Elsõnek itt is Gergõ dobott egy hátast gyönyörû agyagréteggel bevonva testét egyész a füle hegyéig, majd Dorottya is elvágódott. Miután én voltam az egyetlen hármunk közül, aki nem tanyált el, elképzelhetõ, hogy milyen ellenszenvet váltottak ki "csak" térdig sáros nadrágszáraim.


Iljyen állapotban érkeztünk Sólymárra, A kocsmában aztán megprábáltunk átöltözni a lehetetlenül pici mosdóban, és elindoltunk haza. Mindenestere egy nagyon egyedi túrát tudhatunk magunk mögött, amit még sokáig fogunk emlegetni azt hiszem. Minden elismerésem az összes túratársnak aki végigcsinálta. Ha igaz a mondás. hogy az esõtõl megnövünk, valószínüleg csupa óriás lesz belõlünk.

 
 
Boszi72Túra éve: 20102010.04.07 09:24:30
megnéz Boszi72 összes beszámolója

Tojás 40












8:20-as idõ került mindhármónk initerére a rajt idõhöz. Nekem egy nap pihenésnyi elõnyöm volt Csabival és Jucival szemben, akik a közös szombati bejárás után vasárnap is áldoztak a túrázás oltárán, míg én csupán a gasztronómia oltáránál róttam le tiszteletem és komoly kalóriamennyiséggel láttam el a testem nem kis élvezetek közepette. A nevezésnél találkoztam Szilvivel, rövid kis beszélgetés után mi hárman nekivágtunk.


Végig a zöldön vitt az utunk, így némi habozás után bár, de lendületesen elfutottunk jobbra, arra vitt a szívünk. Átkozódva visszamiatyánk, merthogy a szervezõk balra tervezték az irányt. Szóval kiváló felütéssel nyitottuk meg a túrát. Órák újra nullázva, na, akkor kezdjük elõröl az egészet. Megindultunk felfelé, okulva a rossz kezdésbõl Juci olvasta sorról sorra a szöveget, így picit lemaradt mögöttünk. Utcáról utcára haladtunk, majd megfejelve a bosszantó kezdeti hibát rossz irányba mentünk az aszfalton, Juci hangos kiabálása mentett meg minket a még nagyobb bakitól. Mint kiderült, õ is egy férfitõl kapott segítséget, aki így közvetve három embert is visszavezetett a helyes útra.


Igazából vártam már az erdõs részt, hogy végre igazi földet érjen a lábam és a házak helyett fák vegyenek körül, de jó ideig nagyonnemszeretem aszfalt jutott, sok-sok lépcsõvel. Csabival át is neveztük a túrát Lépcsõ túrának. Szilvit is utolértük, egy ideig együtt haladtunk, jót beszélgetve múltak a méterek, aztán egyszer gyaloglásba váltott, mi Csabival futottunk tovább. A túra folyamán együtt haladtunk és valahogy úgy alakult, hogy felváltva figyelmeztettük egymást egy-egy jelzésre, így jó ideig nem vétettünk újabb hibát. Ez nem kis öröm a magamfajtának, aki kiemelkedõt teljesít eltévedés terén. Még az Árpád-kilátó elõtt elfogyott az elsõ energia szelet. Jó döntésnek bizonyult az esõdzseki levétele indulás elõtt, lelkendeztünk, milyen ragyogó futó idõben van részünk. Kb. másfél óráig tartott az örömünk. Aztán szemerkélt az esõ, de addigra már úgyis nedves volt a ruhánk, nem változtattunk semmin. Az égiek viszont úgy gondolták, megviccelik a lelkes túrázó társadalmat és jobban megdöntötték fent a dézsát. Átváltott folyamatos esõzésbe a dolog. Na, ez már azért elgondolkoztatott. Mire elértünk az etetõponthoz, csurom vizesen futottunk be. Milyen röhejesen nézhettem ki! Szakadó esõben a derekamon az esõkabát – végül is ennél nagyobb balgaságot ritkán lát a világ. Gyõzött az ésszerûség, elkezdtem funkciójának megfelelõen használni a mûanyag lebernyeget. A tank feltöltve, robogás tovább. Tartottam az útviszonyoktól, fõleg a Szarkavár melletti út aggasztott, ijesztegettem is vele Csabit. Egyre inkább küzdöttünk a sárral, de a körülményekhez képest jó tempóban haladtunk. Aztán Solymár megadta azt, amire számítottam. Tapadós sárral várt minket, majd a vár elõtt picivel egyszerre csúsztunk meg elég komolyan az agyagos talajon, de lábon maradtunk. Elõttünk egy srác a ruhájából ítélve nem volt ilyen szerencsés. Annak ellenére, hogy Csabi lábában is volt néhány kili, elég jó tempót diktált és még arra jutott figyelme, hogy amikor én leálltam (volna), hajtott tovább és nem hagyott ott. Ezúton is köszönöm neki! Jó kis hajcsár válna belõle.:-)


Solymáron a kocsmai pecsételést követõen elõkerült a második energia szelet, ami kellett is a Nagykovácsiba vezetõ emelkedõ elõtt. Ezt tempósan megsétáltuk. Áthaladva Nagykovácsin útba vettük a Zsíros-hegyet, ahol szerencsénkre az utolsó kockákat vettük el a házi meggyes piskótából, köszönet érte. Innen már vitt a lendület, na meg a vágykép a száraz ruháról.:-) Telki elõtti elágazásnál se jelzés, se szalag, a megérzés vitt minket jobbra, követett minket egy futó srác is. A rossz irányba. Továbbra sem volt jel, elmentünk még jobbra, semmi. Na, ezt is sikerült megenni. Megvan a keretes szerkezet, eltévedés az elején és a végén. Némi halk átkozódás, fordulás, a létránál ott a jel, s innen már feltételeztük, gyors út visz minket a célig. Tévedtünk. Sáros út vitt a célig. Csabi eddig is csúszkált rendesen, most aztán tényleg észnél kellett lenni, hogy „tiszták” maradjunk. Elég komoly tánclépéseket produkált elõttem. Még én is megcsúsztam egyszer, pedig az én cipõm az ilyen talajviszonyok között él igazán. Nem hittem volna, de örültem az aszfaltnak! Némi logika kellett a cél megtalálásához is, talán egy jelzés nem ártott volna a kocsma elõtt is. Bent pecsét, gratuláció, oklevél + kitûzõ és végre ruhacsere. 4:53-al zártunk. Csabi elment a kocsiért, én a melegben is vacogva vártam Jucit, közben újdonsült ismerõseimmel, Anikóval és Tamással beszélgettem. Köszönöm még egyszer a csokit! Juci is nemsokára befutott. Követve Anikóék példáját egy kupica pálinkával koccintottunk mi is és így sikerült véglegesen felmelegednünk.:-)


 

 
 
biborTúra éve: 20102010.04.07 01:17:47
megnéz bibor összes beszámolója

Tojás 40











Fél 9kor indulok  az elsõ pillantásra novellányi vastagságú papírköteggel. Városi rész, nem ismerem itt még olvasgatok amíg el nem érem a zöldet.Lépcsõzés s egy éles jobbra után máris az elsõ ponton vagyok. Az idõ még úgy gondolkozik essen vagy sem.. továbbra is aszfalton követgetem a zöldet, s a lépcsõk száma vészesen gyarapodik. A Disznófõ – forrásnál nézek elõször idõ- távot, 7,9 re jut 1 óra 19 perc, nem vmi fényes  párosítás.. A Tündér- szikla gátugrós fái után a Libegõre vetek egy pillantást, úgyis rég láttam =)  A 4. pontnál majdnem továbbspurizok , kár lett volna mert tojást is adnak. Ami ha csokiból van jöhet ám! Rögtön meg is eszem, ne legyen ideje megzápulni: ) A villamos hídja elõtt megnyugatok pár térképböngészõt h arra kell menni amerre a Z van  a többiek csak azért mentek egyenesen mert tudnak egy jobb utat a hídig. Ki gondolta volna, lépcsõk következnek: Gyémántos, Battai..ezek majdnem minden budai túrában benne vannak. Nah, Zhsz. elágazás, hurrá! Lassan vége a városi bújócskának. Apáthy- sziklától az Árpád- kilátóig szeretem szakasz van, lehet haladni. A kilátótól lefelé kajapont. A málnás szörp finom, a kenyérbõl vajassal próbálkozok, a kacsazsíros nekem túl zöld. Biztos sok füvet evett a kacsa attól olyan színû: ) A Boróka- büfé után jön a tök jó egyszemélyes ösvény kis hullámzása. A mezõig lehet nyomulni ott viszont találgatok hol menjek: az útszéli vetésben vagy a megcsúszott lábnyomokkal tarkított úton? Nem sok különbség van a kettõ között.. Szarkavár környékén sokan lépkednek óvatosan,én a kit érdekel ha saras leszek siessek elvet alkalmazva bele a közepébe ahol folyik le a víz, úgyis arra lejt kicsit, elesés- csúszás nélkül túljutok rajta. A gatyámból meg féltéglát lehetne verni. Aszfalt és már nem is tudnám megmondani, hogy esik vagy sem. Egyrészt mindegy volt már, másrészt pár km után megszokja az ember. Nem baj ha esik csak sár ne legyen : ) Aszfaltkoptatás Solymáron és a kocsmában csak egy pecsét s go tovább. Lépéshiba-boy- jal összefutva kiderül, hogy mindkettõnknek a 14:30as beérés a cél. Nekem inkább a 6 órán belüliséghez  neki meg a buszhoz. A Zsíros- hegy se szenvedõs,igaz szégyen is lenne a tegnapi babatávozás után. A 3 nap alatt az utolsón megy a leglazábban, úgy látszik idõ kell belejönni: ) Nagykovácsiban lefelé egy autós megáll és megkérdezi elvigyen e minket. Kösz nem túrázunk. Lehet elég érdekesen nézhettünk ki ha már így felajánlotta: ) A kereszt után vissza a sárba, amit az út széli fûben próbálok kicselezni több- kevesebb sikerrel. Az erdõben utolérem Mészit akin van egy vízálló réteg is, rajtam meg már egy centi száraz rész sincs pár órája.. Nézem az idõt egy útjelzõ tábla még 3 km-t ír. Bele kéne húzni de a sár nem nagyon engedi. Ahogy közeledik a falu úgy mélyül a mocsok. Néha mintha egy patakban mennénk, néha meg egy iszapbirkózás helyszínén lennénk.. Húh, végre aszfalt! Meg még negyed óra félig. Elköszönök és sietõsebben folytatom a fõútig. Innen még egy pici bucka majd a kocsmában vagyunk néhány perccel 30 elõtt. A 6 órán belüli beérés  összejött, ami nekem jó: ) A húsvéti locsolkodásról az egész napos esõ gondoskodott. Ennyitõl már csak nem fogok elszáradni: )


 

 
 
szabics erikaTúra éve: 20102010.04.06 22:15:48
megnéz szabics erika összes beszámolója

Köszönöm nagyon jó volt ez a túra is.


Rugalmas, jól szervezett és nagyon fontos, hogy minden ellenõrzõponton kedves mosolygós emberekkel találkoztunk.


A húsvéti locsolást esõként kaptuk. Imádtam a sárban dagonyázást, mert gyermekkoromra emlékeztetett. Tocs- tocs.


Kedves túratársam nevében írhatom , hogy nagyon jó volt.


Zsóka és Erika

 
 
Pap GáborTúra éve: 20102010.04.06 12:03:22
megnéz Pap Gábor összes beszámolója

 Tojás40


 


Szombati Teleki 50 után a vasárnapot henyéléssel és evéssel eltöltve, jöhetett a hétfõi locsoláspótló kocogás.

Danival társulva futunk, neki több van a futómûvében, igaz csak részben futva, de az ilyen nem múlik el nyomtalanul.

Ahogy tavaly, úgy idén is pontban 9-kor vágunk neki, csak nem olyan szép napsütéses melegben. Terv nincs. Vagy mégis? Jó lenne a max. 4 óra, de ez olyan elméleti dolog, a jelszó: lazán, semmi legénykedés.

A lépcsõkön fölfelé nem túl fickós a lábam, még van egy kis macskásság a combokban, meg a húsvéti evészet is nagyobb volt a szükségesnél. Széchenyi emlékig tavalyi idõ+1  perc. Ez így jó is, meg kell adni a tiszteletet a hegynek és testnek, mert azok csak késõbb jutalmaznak, vagy büntetnek kinek-kinek érdemei szerint.

Normafáig sík a terep, onnan pedig gyakorlatilag Apáthy-szikláig lejt. Disznófõ-forráshoz a tavalyival azonos idõben érkezünk. Dani elkerülendõ a késõbbi szenvedést, minden ponton frissít. Én –bár van nálam ellátmány- csak az út közben kapott dolgokra hagyatkozom. Tündér szikla és Libegõ között szétjárt az út, viszont pazar kilátás nyílik a párába burkolódzó hegyekre. Hamarosan elered az esõ, elõször csak finoman, majd egyre erõsebben. Idén is csokitojás jár a volt kempingnél, méretes, és jóízû. Energiapótlásra pont jó.

Apáthy-szikla, és az Árpád-kilátó emelkedõje következik gyors egymásutánban, de gyõzzük erõvel, nem kell belegyalogolni. Az etetõponton válunk szét elõször, én röfögök kicsit a zsíros-kenyerek fölött, Dani megy tovább. 5 percet kajálok aztán jöhet a HHH mérsékelt emelkedõje. Guckler-sétányon már újra együtt kocogunk, de valószínû Daninak holtpontja lesz. Ennyi kilométerrel a lábban nincs mit csodálkozni, most jön ki a vasárnapi regenerálódásom elõnye.  Virágos-nyereg utáni a rövid emelkedõn szakadunk szét végleg, de azt tagadom, hogy tempót váltottam volna :)

Solymár feletti mezõig kellemes az erdei ösvény. Elhagyok egy szemüveges neonzöld kabátos kollégát, aki Szarkavárig beáll mögém. Beszámolója alapján õ lehet Piedcat. Szarkavár melletti lejtõ nem egy kéjutazás, leginkább azért nem, mert oldalirányban lejt a sáros-agyagos út. Tûrhetõ sebességben lehet azért haladni.

Kocsmában csak pecsételek, és agyõ. Nem tévedek el, így 2:52-vel érek Zsíros-hegyre. Finom sütivel kedveskednek a pontõrök, amit nagyon köszönök! 9,2 kili van hátra, ha nincs nagy trutyi, akkor esélyes a tavalyi 3:49, de nem erõltetem a PB-t.

A kõkereszt után jobb az út, mint vártam. Anna vadászház elõtti emelkedõ könnyû, tartom az elõnyöm, egyedül Telki fölötti rét sara lassít, de még nincs szétjárva. Kerítés után ereszkedés az aszfalton, fel az utolsó púpra, és végül 3:42-vel célba érek.

Az, hogy eláztam, az enyhe kifejezés, de a csomagszállításnak köszönhetõen, van száraz ruhám, komfortosan várhatok bátyámékra. Dani hamarosan betoppan, remekül tartotta magát, 3:56 a vége. Ilyen idõben, ennyi km-el lábában, le a kalappal elõtte!

Ahogy Teleki 50-en, úgy itt is kizárólag a futás élvezetén volt a hangsúly, a többi hab a tortán. Meglepõdtem a PB-n, mert az idõjárás nem volt partner benne, és nem volt cél. Biztos, hogy tudnék ennél jobb idõt is, vicsorogva, de az nem én vagyok. Úgy tûnik a megoldás kulcsa nálam az alapos munka, és a sok kicsi lépés elõre. Így lehet az, hogy 5 éve még 90 kg felett voltam és egy jóllakott napközisre hasonlítottam, most 68 vagyok és mindennél jobban élvezem a kocogást terepen. A cél marad: öröm lelni a mozgásban, és a természetben.


Köszönöm a szervezõk elmúlt évekhez hasonló színvonalas munkáját! 

 
 
ZETúra éve: 20102010.04.05 22:17:50
megnéz ZE összes beszámolója

Húsvéti elázás külsõleg - túrának álcázva, avagy Tojás 30B, 2010-ben...


Nekem sikerült 9:20 körül már ott tobzódnom a rajtban, ahol hirtelen felindulásból kértem egy 30-as nevezési lapot... Marjan picit késett, de 9:55-kor, szakadó esõben el tudtunk indulni, igaz õ csak 20-asra nevezett, de legalább Solymárig nem leszek egyedül :) Disznófõnél pont, bélyegzés, és kérés nélkül idõadat a lapra a gondos pontõr leányzótól ;-)

Az egykori  Hárs-hegyi kempingnél lévõ tojásosztogatós pontig gyorsan teltek a méterek, itt kaptunk szép tojásokat, majd indultunk tovább. Mivel a Z- jelzés végig egészen korrekt, így a tájékozódással nem nagyon volt/lehetett gond, úgyhogy sokat, és sokmindenrõl beszélgettünk, emiatt aztán az Apáthy-sziklákhoz felvezetõ lépcsõk sem hagytak mély nyomot az emlékeimben :-)

Az Árpád-kilátónál újabb pont és bélyegzés, de indulás tovább, hiszen vár a kajapont - a kajapont, ahol margarinos, illetve érdekesen sárga kacsazsíros kenyér, párizsi, olasz felvágott, jóféle vegyes savanyúság, illetve kétféle szörp várta az inkább ázott, mint éhes túrázókat.

Amúgy Bubu-módra :) végigtesztelem a menüt, majd elindulunk tovább - az úttal párhuzamos ösvényen, és jól el is megyünk a Z- letérése mellett - kajaszakmai eszmecserét folytatva- de idõben korrigálunk.

A következõ ep, a Guckler-szikla elõtt még van egy kellemes ereszkedés a K- Z- elválása után - a sáros, csúszós terep ellenére megússzuk elcsúszás nélkül.

A Guckler-sziklánál bélyegzés, meg "a bobpálya kész Solymár elõtt" megjegyzés - no igen, a Szarka-vár elõtti rész bizonyosan durva lesz...

Az volt. Persze addig még volt némi sárban tapicskolás "minden mindegy" alapon (sem sárosabbak, sem vizesebbek nem lehettünk már...), meg szántóföldön gyaloglás, meg "nem vagyunk normálisak" megjegyzés :-)

A sáros lemenetel tényleg nem volt piskóta, de a végére már élveztük :) igaz, elég is volt belõle...

A kocsmában gyors bélyegzés (14:10), elköszönés Marjantól, aztán szólóban tovább... A Zsíros-hegyre felfelé az aszfalt eleinte picit, késõbb durván emelkedik - végig van jelzés, de oda kell figyelni.

Az erdei szakasz nem volt annyira vészes, bár az utolsó durva emelkedõ elõtt... no, elhagyta ajkaimat egy halk b+ rövidítéssel körülírható gondolat...

A pont a Muflonban volt, nem csoda, hiszen ekkor még esett az esõ. Miután elindultam, örömmel konstatáltam, hogy csak szolíd permetezõ esõben kell gyalogolni, ami a korábbi állapothoz képest ha nem is eget rengetõ, de jelentõsnek mondható javulás.

Lent, Nagykovácsiban már nem is esett - ez mindenképp kellemesen hatott, elsõsorban lélektanilag, hiszen a "csuromvizes" állapotban igazából mindegy, hogy esik-e vagy sem...

Az Anna vadászháznál rutinosan tartok jobbra - végülis vagy öt fán látható a Z- jelzés - most. Ha az aljnövényzet erõre kap, akkor azért nem ilyen rózsás a helyzet.

Nemsokkal késõbb ismét lehet hallgatni a csobogó csermely hangját - ami kellemes is lehetne, ha nem az úton folydogálna - egy bevágásban pl. totális sártengerré változtatva azt. Itt megpróbálkozom jobbra kikapaszkodni az útról - rossz döntés, ebben a bevágásban a másik oldal lenne a nyerõ, ott minimális az aljnövényzet, itt meg maximális a tüskés bozót :-/

Azért sikerül leküzdeni ezt a szakaszt is, és nemsokára Telki aszfaltos utcáin kopik teljesen elázott cipellõm talpa. Kiérünk a fõútra, egy busz épp ekkor húz el - ez jó, lesz idõnk kényelmesen beérkezni, picit pihenni, hiszen a következõ egy óra múlva fog jönni.

Így is lesz, a célban megkapom a díjazást, aztán jót beszélgetünk/poénkodunk Petamiékkal. Újabb ismerõs ;) érkezik, épp jókor, gyorsan átveszi õ is a díjazást, és együtt indulunk a buszhoz.


(Bõvebben: Túrablog)


 

 
 
SipiTúra éve: 20102010.04.05 21:13:27
megnéz Sipi összes beszámolója

Tojás 40  ( Városmajor-Telki )


2010.04.05.     Táv: 38,92 km       szint: 1350 méter


rajtidõ :7,25       célidõ :12,42      menetidõ .5 óra 17 perc ( 7,37 km/h)


Szinte végig esõben ,egyenletes tempóban ,elég párás levegõben.Nem voltak olyan sokan mint számítottam ,elviekben 6 -tól lehetett rajtolni , a  fél nyolc elõtti indulásommal mégis a  63-as sorszámot kaptam "csak" .


Elsõ indulásom ellenére ismerõs zöld jelzés....,fel a budai utcákon és lépcsõn ,hamar elérem (11 perc) az elsõ ellenõrzõpontot : Martinovics-hegy ! A sok beton után egy rövid erdei-talajú "sziget" !


Esõ idõnként eláll ,majd újra kezdi ,nem sokan vannak kinn az utcákon , óra átállítás ,Húsvét hétfõ ,rossz idõ ...! ? Ismerõs kockás- inges sporttársat érek utol  ,nem kezdõ túrázó ,járt is már erre párszor ,mégis látom böngész valami itinert !  Kiderül ,valaki elhagyta és próbálja a nevet beazonosítani ....! Megigérem neki ,végig kérdezem akit utolérek ,ami gyorsan sikerül is ,még a Vízmûvek telephelye elõtti lépcsõsoron két hölgy közül az egyik vesztette el ,meg is álltak megvárni a túratársat. Második ellenõrzõpont ( 26 perc ) a Széchenyi-hegyen ,legutóbb sötétben és hóban voltam itt a Kitörés túrán. 


Normális idõben a Széchenyi-hegyen ,a Gyermekvasút végállomásánál "ezren" lennének ,most teljesen kihalt az egész környék ,elkocogok mellette.Hegyhát utcán reggelizek (a rajtnál kapott croissant narancslével) menetközben ,hiába egy kávét ittam otthon , a pára és a sok emelkedõ megteszi hatását ,kezd leesni a vércukrom. Normafánál sincs nagy élet ,pedig itt lenne az egyik rövidebb táv rajtja...,fel sem megyek a zöldrõl ,rétes bolt úgy sincs nyitva még.....A Disznófõ-forrásig , 3.-ik ellenõrzõpont ( 25 perc ) elég sok túrázót megelõzök ,itt még jól futható az út ,nincsen sár !


Újabb aszfaltos szakasz következik ,kikocogva a fiatal telepítésû erdõ sávból a Budakeszi útnál ,szerencsére nem túl hosszú ! Majdnem elmegyek a pontõrõk mellett ,úgy szólnak ki a kocsiból ,ahol ültek: 4.-ik ellenõrzõpont , Hárs-hegyi camping (16 perc ) ,ellátmányként kapok egy csoki tojást ,amit rögtön el is fogyasztok. 


Budai túrák által sûrûn látogatott rész következik :Kuruclesi út - Ördögárok híd - Battai lépcsõ - Apáthy szikla - Árpád kilátó klasszikus útvonala. Aszfaltból már kezd nagyon elegem lenni ,haladni lehet rajta és sár sincsen ,nem arról van szó ,de az ízületeknek (többek közt) nem nagyon használ.....:((    Az 5.-ik ellenõrzõpont , Árpád kilátó ( 37 perc ) 


Lekocogva  a Szépvölgyi útra ,még mielõtt elérnénk a Szépvölgyi dûlõt ,MVTE-es etetõ pontra lelek !  2 perc pihit tartok ,elfogyasztok egy kacsazsíros kenyeret csalamádéval ,párizsival ,majd leöblítem 2 pohár málnaszörpel.Nem túl ismert része következik a hegynek,a dûlõnél hétvégi házak mellett, fel a zöldön a HHH.-i útig ,majd keresztezve azt lezúdulok a sétányra .Hamar elérem a két pontõrt a Nelli -pihenõnél(Guckler-szikla ,6.ik ellenõrzõpont ) 32 perc részidõ.


Virágos-nyeregtõl kezd nagy sár lenni , Borókában még bekukkantok ,ég valami lámpa ,de nem próbálkozom ...,pedig egy kávét innék szívesen ! Hosszú unalmas szakasz (8,5 km) le Solymárig egyre nagyobb sárral ,aminek "fénypontja" a Szarkavár alatti sárga agyag-dagonya ,ami persze várható volt ...,el is játszottam a gondolattal ,hogy nagypistázok a sárgán inkább ,de MVTE-es túráknál sosem lehet tudni ,esetleg titkos ep.?.... ,persze több km-t kerülni sem volt nagyon kedvem.....:))  Solymár ,kocsma : 7.ik ellenõrzõpont (67 perc)


Nem sokat idõzök ,mivel tömve van helyi lakosokkal ,és igen nagy cigaretta füst gomolyog a helységben ,pedig egy kávé-sör kombó jól esett volna ,de nem baj ! Egyik szervezõ (asszem Ebola) az ajtóban pecsétel ,idõt ír ,pillanatokon belül kinn vagyok a Templom téren ,és gyalogolok a solymári kivezetõ utcákon ,ami nem is olyan könnyû feladat ,mert a vége felé ritkás a jelzés ,és szalag utoljára még a Tök-hegy körül volt .....:(( Végre kinn vagyok a faluból ,az esõ folyamatosan áztatja a talajt ,néhol alig bírok felfelé csúszkálni ! A 8.-ik ,egyben utolsó ellenõrzõponton : Zsíros-hegy (26 perc) egy apa a fiával sátrazik , láthatóan nem élvezik az idõjárást túlzottan ,de a pecsételés gyors és ráadásként megkínálnak házilag készített süteménnyel is ,köszönöm !


Nagykovácsi meredek, aszfaltos lejtõin már nagyon nem tetszik a kemény talaj a lábamnak ,már a térdem is "jelez" .......,csendben megfogadom ,hogy a pozitív szervezés ellenére elsõ és utolsó Tojás volt ez .....(így utólag számolgatva olyan 25 % feletti beton volt ezen a túrán ,ami 40 kilin nem kevés.....)  Elkocogok a helyi plébánia elõtt ,jópár túra ellenõrzõ pontja ......,a Kovács cukrászda elõtt nagy a kisértés ,de erõs vagyok ,tovább a kifelé vezetõ Telki utcán .A zöld 3szög jelzésig ismerem az útvonalt ,ami felvisz a Nagykopaszra (most nem sok kedvem lenne felmenni a Csergezán kilátóba) , de sejtésem szerint ,mivel Nagykovácsi jóval magasabban fekszik Telkinél ,innen már nagyrészt lejteni fog az út  !  Nyugdíjas kirándulók tömegei jönnek szembõl ,udvarias köszöngetés végig ,már nem esik jól a futás ,de nyomom ,hátha 5 órán belül beérek ! ? A jelölés már nem olyan jó mint "felénk",de nem vészes ,az irány adja magát ,kivétel a Telki határában lévõ elágazásnál ,ott komolyan töprengtem ,merre tovább ,szalag sehol ,aztán a jó irányba indulva elõbukkan az ismerõs zöld sáv .Helyes ,rendezett település Telki ,némi kacskaringó után kiérek a Fõ útra ,az itinet szerint 600 méter ,még egy komolyabb  emelkedõ, és utána ott a Telki kocsma-cél (74 perc részidõ ) ! ? Amit némi "találékonysággal" elértem ,bent a célba az elõttem pár méterrel be(le)sprintelõ sporttársat még pár percig adminisztrálják ,addig kikérem sörömet ,és kávémat .....A rendezõk honnan tudták (?),hogy elsõ teljesítõ vagyok ....,majd a szokásos precíz könyvelés után,oklevél-kitûzõ kiosztás ,gratuláció következett !  Ahogy átvettem száraz ruhámat ,megtudtam a busz indulását ,volt kemény 2 percem sörömet meginni ,bedobálni cuccaimat a  hátizsákba ,majd kisprintelni a megállóhoz ,ahol láttam még DJ_RushBoyt befutni ,utólag nézve edzésnaplóját ,nem semmi idõt ment ,4 órán belül.....! 


Jó kis túra volt ,nagyrészt ismerõs útvonalon ,felejthetõ idõjárással ,kicsit sok betonnal ,amit a lábam nem tudott tolerálni kellõképpen ! A szervezés a "megszokott " színvonalú ,habár Solymár  és Telki között némi szalag 1-2 helyen nem ártott volna ! ?


Sipi


 


 


 


 


 


 


                                                                                                                                                                                                                                                              


 

 
 
toprongyTúra éve: 20102010.04.05 19:51:04
megnéz toprongy összes beszámolója

Tojás 40 / 30A


Életem egyik legemlékezetesebb túrája, és egyben túrázói karrierem mélypontja: az elsõ olyan túra, amelyen átneveztem a rövidebb távra.



Öten indulunk el reggel 8:25-kor a városmajori általános iskolából, szemerkélõ esõben, de kellemes idõben. Könnyedén, a tavalyi évnél jóval kevésbé lihegve másszuk meg a lépcsõket, egyik haverunk, aki kezdõ túrázó, minden áron elõre akar futni, mondom neki, hogy majd Nagykovácsi és Telki között legyen ilyen virgonc. Közben eláll az esõ; a Széchenyi-emlékmûnél leveszem a pulcsit, egy szál pólóban megyek tovább.

Gyönyörû, hûvös, de nem túl hideg, szélcsendes idõnk van, a néha rákezdõ esõszitálást leszámítva, amint letrappolunk a Disznófõhöz, majd miután pecsételtetünk, folytatjuk utunkat a Hûvösvölgyi úton át a volt hárshegyi campinghez. Itt az élelmes pontõrök autóban ülve fogadnak minket, mi pedig kitörõ örömmel fogadjuk a csokitojást, amelyet kapunk tõlük.



Tovább az Árpád-kilátó felé... Másik kezdõ túratársunk a tök sima úton kétszer elzanyál, jót röhögünk rajta, és megjegyezzük, hogy na, mi lesz így a késõbbiekben...

Az Árpád-kilátó magasságában az esõ ismét bekeményít; nem idõzünk sokat, motivál, hogy mindjárt itt a kajapont, meg nem is kéne sokat állni. Alant egy pavilon alatt zsíros és vajas kenyér vár minket, csalamádéval, párizsival, málna-és bodzaszörppel. Nyamííí! Kicsit eszünk, bár nem vagyunk túl éhesek, inkább csak a móka kedvéért, meg az esõ is egyre erõsebben esik, jó lenne beérni az erdõbe, mielõtt kitör a felhõszakadás...

Fel a lankás emelkedõn a Virágos-nyereg felé... minden tele van gilisztákkal, nézegetjük, hogy milyen jó lehet ilyenkor gilisztának lenni, õk élvezik az esõt. Közben megint eláll egy kicsit az esõ, megcsodáljuk a panorámát, de nem állunk meg, felvidulunk az idõjárás javulásáról. A Boróka-büfét most kihagyjuk, fölösleges megállni, egyébként is megint kezd erõsödni az esõ... kicsit már kezd elegünk lenni belõle.



Öt fõs csapatunk ekkor kezd szétszakadozni, ketten kicsit lelassulnak, én elõretörök, a futkározós kedvû srác velem tart, az ötödik túratársunk meg a kettõ között valahol. Amikor megyünk lefelé a zöldön Solymár felé, kezd gyanús lenni, hogy hol maradnak a többiek... már csak ketten maradtunk Haus haverommal. Az esõ kezd aggasztó méreteket ölteni. Az erõnlétünkkel semmi gond, de már a pólóm is átázott, a nadrágomról nem is beszélve.

Ahogy Solymár felé caplatunk az erdõben, az idõérzékünk kezd eltompulni. Már a bugyimból is csavarni lehetne a vizet... Összes földi vagyonunk két csuromvizes dzseki; megállunk, kicsavarjuk õket, és kabátot cserélünk. Ennek igazából csak pszichés jelentõsége van, mert már mindkettõ olyan vizes, mintha most zuhanyoztunk volna...



Haus barátom már nagyon szenved, az erdõbõl kiérve mondom neki, hogy már nincs sok a kocsmáig, az ott a távoli horizonton már Solymár. Nem látszik a ködtõl, de azért örül neki. Közben utolér minket RTL haverunk (srác!), és közli, hogy pisilnie kell. Mondom: tedd azt. De nincs vécépapír... Na ekkor erõsen kikacagjuk.

Megyünk hát tovább a távoli horizonton ködbe burkolózó Solymár felé. Baromi nagy sár van, bár erre lehetett is számítani. Teljesen átáztunk. De abszolút.

Hausnak, aki nem járt még itt, nagyon tetszik a Szarkavár, ennek örömére marha nagyot zanyál a tökig érõ sárban, kezében a pulóveremmel, arra esik... Sírunk a röhögéstõl, az esõ szakad, megint utolér minket RTL, és nyafog, hogy szerezzünk valahonnét gyorsan vécépapírt, mert menten bepisál. Nagyon kiröhögjük...



Majdan elérjük a nagy rétet, ahol balra látható maga a község. RTL nekiáll becsöngetni a környezõ lakóingatlanokba, és vécépapírt kuncsorog... senki sincs otthon, vagy simán csak nem óhajtanak ajtót nyitni egy csuromsáros srácnak, aki teljesen átázott joggingjában úgy fest, mint egy közepesen rosszul szituált hajléktalan.

Haussal közben állunk a rét közepén a szakadó esõben, egy szál pólóban, kezünkben teljesen ronggyá ázott kabátjainkkal. Eszébe jut, hogy húsvét hétfõ van, mond egy locsolóversikét és meglocsol. Megrúgom...

Utolér minket két túratárs, megkérdik, mivégre rugdossuk egymást a sár közepén a szakadó esõben. Kiderül, hogy túratársainknál van zsepi; utánaordítok RTL-nek, hogy fejezze be a csöngetgetést, van papír. Adunk neki, örül, kilátásba helyezem a megverését, õ elhúz a bozótba. Székrekedése lehet, így mi még jó negyed órát ázunk a rét közepén...

Már utána akarunk menni, afelõl aggódva, hogy belefulladt a patakba, amikor végre elõkerül. Ilyen esõben nincs hangulatom megverni, pedig ráférne. Megyünk tovább a horizonton a ködtõl nem látszó házak felé, mondom a már nagyon haldokló Hausnak, hogy most már tényleg közel vagyunk... Eléggé nehezményezi, hogy az elmúlt két órában ezt már mondtam egy párszor. Látom rajta, hogy menten meghal, de a büszkesége hajtja...



Vágunk át a mezõn. Az esõ szakad. Megemlítem az Apokalipszis most címû filmet, abban volt mindenhol ekkora sár, meg abban néztek ki ilyen szakadtan a szereplõk, mint mi.

Beérünk a házak közé, majd végre-valahára a kocsmába... megjegyzem, az itiner csak annyit jelölt, hogy "kocsma", ez lehet, hogy kevés információnak bizonyult volna a megtalálásához, ha nem jártam volna már itt egy párszor. Bekucorodunk a kocsmába, Haus nagy vígan kérdezi, hogy na, megyünk tovább a 40-re? (Azon vagyunk, de miután a többiek még nála is rosszabb állapotokat élnek, fontolgatom az átnevezést...) Mondom, ha sikerül szereznem egy nadrágot, megyek akár 60-ra is. Mindenem teljesen átázott, de csak a nadrág zavar. Egy nadrággal akár Kínáig is elhatolok. Országomat egy nadrágért.

Senki sem akarja odaadni a sajátját, pedig ígérek érte két péksütit, ezek lévén pillanatnyilag az összes földi javaim. Már majdnem megegyezünk Haussal, hogy nekem adja az alsógatyáját, hogy abban tegyem meg a maradék 12 km-t, amikor befutnak a többiek.



Haus nem hajlandó továbbmenni az alsógatyája nélkül, én viszont nadrág nélkül nem vagyok hajlandó továbbmenni. Patthelyzet... Végre kapok egy nagy darab, magas sráctól egy pulóvert, ebbõl szoknyát applikálok, és mondom, hogy oké, most már mehetünk tovább.

Borzasztóan nézünk ki. Haus viszi a pálmát, neki még a homloka is sáros. Mindenünkbõl több liter vizet csavarunk ki. Iszunk meleg teát, bár a fázás a legkevesebb, csak lennék száraz...



Végignézünk magunkok, és végül úgy döntünk, egyikünk sem megy tovább. Én a pulóverbõl barkácsolt miniszoknyámban közderültséget okozok. De legalább száraz...

Átvesszük hát a 30-ért járó oklevelet és kitûzõt, és felszállunk a buszra. Az emberek gúvadt szemekkel megbámulnak minket. Igazuk van.

A metróba nem akarnak minket leengedni az ellenõrök, mert olyan redvásak vagyunk. Való igaz. Végül szépen nézünk rájuk, illetve ráadom a legrosszabb állapotban levõ Hausra ötünk egyetlen száraz ruhadarabját, azt a pulcsit, amelyet én kaptam a célban.

így már leengednek minket, és végül a megrökönyödött tekinteteket leszámítva gond nélkül hazaérünk. Totálisan vizesek és sárosak vagyunk, de fülig ér a szánk.

Sajnálom, hogy át kellett neveznünk, de ez volt az a helyzet, amikor egyszerûen nincs más választása az embernek. Kérdeztük a kocsmában, hogy hányan neveztek át, állítólag összesen 100 induló volt a 40-esen, abból a mi beérkezésünkig velünk együtt 25-en.

Összességében én élveztem. Már csak azt remélem, hogy egyikünk sem kapott tüdõgyulladást...



Király volt, jövõre is jövünk, remélem, akkor nem fog esni, vagy legalábbis nem ennyire!

 
 
DJ_RushBoyTúra éve: 20102010.04.05 18:48:43
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Tojás 40 - 1350 m szint



95 km bennem volt szombat és vasárnap teljesítménytúrákról (gyalog), így kicsit izgulva vágtam neki ennek a napnak.



Pap Gabival beszéltük meg a 9 órás indulást. Ez a túra az ahol esély nincs a bemelegítésre, ugyanis egybõl meredeken indul, és a Széchenyi-hegyig nagyon szintben nem is megy. Lépcsõzés-lépcsõzés hátán. Ezeregyszáz-valamennyi lépcsõn átkelvén a Széchenyihegyi gyermekvasúttól kicsit megemeltük a tempót a Disznófõ-forrásig. (8 km - 360 m szint - 10,4 átlag) Gyors frissítés, nekem még erre oda kell figyelnem rendesen. Lehet tempózni, a Libegõ mellett van egy kisebb emelkedõ, aztán megint toljuk. Késõbb az 56-os villamos alatt (az aluljárón:) haladunk, majd jön a kemény emelkedõ lépcsõzésekkel tarkítva az Apáthy-sziklához. Egy gyors technikai szünet, majd feltoljuk magunkat az Árpád-kilátóhoz is, ahol szintén szuperül állunk.

Igazából megemlítem hogy 10 km után már végig kaptuk az esõt a nyakunkba, és nagyon fos volt a terep is már..

Frissítõpont következik, én nem sokat idõzök, Gabi megáll, kicsit belemerül a gasztronómiai élvezetekben. Leküzdöm teli hassal a nemjólesõ emelkedõt, majd a Virágos nyereg felé már mögöttem trappolt ismét Gabi. Beállok a tempójába, és tovább toljuk a Virágos-nyeregig, féltávig, ahol még mindig kicsit 10-es átlag fölött vagyunk. Gabi elkezdi tolni számomra elég erõsen a Tök-hegyre fölfele, itt lemaradok, valahogy ezt a fölfelét erõsnek látom. Utána viszont lehet zúzni jó sokáig. Egy jó darabig még látótávolságban van, majd eltûnik, pedig én is toltam neki ahogy lehetett.. Kiérvén Solymár elõtt a szántóföldre förtelem terep jön egy darabig. A Szarkavár elõtt balettmozdulatokkal kiegészítve, de megúsztam esés nélkül. A szántóföldön sem esett jól a futás, ragadt a sár a cipõmre, és érezhetõen nagyobb terhelés alakult ki ezáltal. Az aszfaltos út kicsit emelkedik, majd Solymáron a kocsmában volt a pont. (28 km) Gabi 4 percre van elõttem. Itt ellõttem pár percet, egy energiaitalt be kellett vágni, mert most jött a Zsíros-hegyi erõs emelkedõ. Már az aszfaltút is elég volt fölfele, de miután szintén terepre értem, ez sem volt könnyebb. A pont elõtti sáros rész kivételével végig koccantam, ennek örültem nagyon. Fönt finom süti, majd uzsgyi. Az aszfalton lehetett hasítani lefele Nagykovácsiba, bár a lábaim már megérezték ezt a pár napot. Fõleg ezt a tempót.

Szépen megcsinálom a hurkot, nem csalom le mint az elõttem levõ korábban induló két gyalogos. A hosszú réttõl kicsit féltem, mert az fel tudja õrölni az embert, de most nagyon jól voltam fejben, és szépen átértem rajta a szakadó esõben.

Kicsi emelkedõ még, majd 3,5 km lejtõ nagyrészt. Itt megeresztettem a lovakat, reálisnak láttam a 4 órán belüli célbaérkezést.

Jól láttam a helyzetet, a célban 3:56-al finiseltem, amivel teljesen elégedett vagyok. Gabi majd leírja az idejét, nem lövöm le :)

Jó tempó volt ez nekem eléggé, fõleg ilyen terepen..

 
 
 Túra éve: 2009
bükkjáróTúra éve: 20092009.05.18 10:30:54
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Tojás 20
2009.04.13.
Táv: 19.8 km Menetidõ: 10.00 - 12.54 : 2ó 54p
Száraz, napos idõ, sár nem volt.

A fájó boka miatt továbbra is e rövidebb távot részesítettem elõnyben az eredetileg tervezett 40-el szemben. A stratégia az volt, hogy megyek ahogy tudok, fõleg az emelkedõkön próbálok jó tempót menni. Ez be jött. A lejtõkön nem tudtam sietni, de az emelkedõn, mivel nem fájt úgy a bokám, nagyszerû idõket mentem. Az elsõ huplikon gyorsan túljutva értem el az árpád kilátó elõtti emelkedõt, ami bizony megizzasztott. A pont után nem sokkal jött a kaja pont, amit én kihagytam (egy bõ órával az indulás után még nem voltam éhes). A Farkas torok elõtti nyeregig igen kemény tempót diktáltam - értsd: majd kiköptem a tüdõmet. Innentõl viszont a célig, Solymárig, nyugisan lehetett haladni, emelkedõ szinte semmi. Ráadásul a Virágos nyereg után 2-3 km-el utol ért egy ismerõs és néhány km-en keresztül beszélgetve jobban telt az idõ. Ez pont az a szakasz volt, amit nem kedvelek annyira, mert az erdõben viszonylag unalmasan kanyarog - úgyhogy jól jött a társaság. A célban gyors ügyintézés után a buszra alig 5 percet kellett várni és irány haza.
Végül nagyon jó idõt mentem. Ebbõl is látszik, hogy nem feltétlenül kell futni a jó szintidõ eléréséhez. :)
 
 
OttorinoTúra éve: 20092009.04.17 10:07:51
megnéz Ottorino összes beszámolója
TOJÁS 40 - 2009.04.13
Táv: 38,925 km; Szint: 1350 m; Szintidõ: 10 ó.

A meghirdetett nyitásra, hatra érek a Városmajori Általános Iskolához. Az aulában minden készen áll, akár el is rajtolhatnék. Egyelõre csak a nevezési lapot veszem meg, és befizetem a Csúcsok Csúcsa Ezüst költségét. Nyugodtan nekiülök reggelizni, mert Pannonhalmáról várok egy csapattársat, aki jelezte, hogy valamivel nyitás után fog a rajthelyre érkezni. Alighogy befejezem, meg is érkezik Pisti. Gyors beöltözés, majd nevezés után átvesszük a kis gyümlés dobozt, és pontban félhétkor el is rajtolunk. Az ABC utcákkal kezdünk - Alma, Bíró, Csaba - rögtön fölfelé, úgyhogy fázni nincs idõ. Nagyon régen, tegnapelõtt jöttem erre a FOGASGYERMEKVASÚT 30-on, (26,2) és most a nagy dumálásban mégis tovább megyek a lépcsõ elõtt, vagy 20 métert, mire rájövök, hogy nem frankó a direkció. A turistajelzéseket könnyû megjegyezni, mert végig a zöld sávon kell haladni. Fenn, a

Martinovics-hegyen, (1. ellenõrzõpont)

a parkolóban keresem a pontõrt, mert tavaly egy autóban ült fázósan, a barátságtalan idõben. Most egy kicsit arrébb üléseznek, egy füves réten, a háttérben virágba borult bokrokkal. Ragyog a hajnali nap, így a hátizsákba kerül a széldzseki, és pólóban, rövidnadrágban folytatjuk. Az utcákon való tájékozódás nem az erõsségem, ezért egy utcával elõbb, vagy késõbb térünk rá a játszótér mellett elhaladó utcára. Belebotlunk H. Misibe, aki viccesen szóvá is teszi eme eltévelyedésünket. (Remélem, nem fényképezte le.) Kerek évfordulóra készül az idén, amit a HALMI DÜLÕN kíván megünnepelni, és amire szeretettel invitál minket is. A sokhelyütt kilazult Diana lépcsõ fokait koptatjuk, amikor elkattintom a túrán készült két felvételem közül az elsõt. Kedvenc hajcsárom nem enged sok idõt a mûvészetre. Tetemes lépcsõzés után megérkezünk a Fogas svábhegyi megállójához, majd tovább megyünk az Evetke utcánál kezdõdõ, ódon lépcsõhöz, ami felvisz a

2. ellenõrzõponthoz, a Széchenyi-emlékhez.

Tavaly is Péterék pontõrködtek itt, csak akkor úgy néztek ki, mint egy kisebb és egy nagyobb hóember. A Húsvét sajátságos kiszámítása miatt ez a túra az idõjárási végletek túrája lehet. Eloldalgunk az emlékmû mellett, - rendben, Stefi gróf mellszobra még megvan - majd ismét lépcsõ, a Svájci, ami már igen meredek. A Fogas végállomását mellõzzük jobb kéz felõl, aztán megérkezünk a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásához. Innen gyakorlatilag a ZÖLD 45 útvonalát járjuk egészen Nagykovácsi határáig. A vasutat követjük murvás úton, a Normafa felé vezetõ útig. Egy hét alatt zöldbe borult az egész természet, ezért mi is a zöldön folytatjuk az Anna-rét alatt, a

3. ellenõrzõpontig, a Disznófõig.

Szokatlan, hogy az általában sáros helyeken most porzik az út a szárazságtól. A Tündérszikla alól kijutunk a Libegõ alá, majd rövidke emelkedõ az erdõben, és már itt is a keskeny ösvény, ami levisz a Budakeszi útra. Hál' istennek most senki nem fogja vissza az ütemes haladást. Éppen nem jön semmi, átrohanunk a Budakeszi úton. A Budagyöngye irányában teszünk meg néhány métert, majd balra fordulunk egy utcán, aminek a végén már látni az autót, ami a pontõrök támaszpontját jelenti a

4. ellenõrzõponton, a volt Hárs-hegyi campingnél.

A pontõr hölgy hármat tojik a markunkba a mini nugát tojásból, egyet meg is eszek izibe. A Ferenc-halmon kolbászolunk egy kicsit, aztán megint lépcsõ a Széher útra fel. Lerongyolunk a villamos hídja alá. Egy fiatalokból álló, nagy létszámú csoport áll ott indulásra várva. Nem kérdezzük, hova mennek, csak köszönünk, és az Ördög-árok hídján átmenve, a változatosság kedvéért lépcsõzünk, nem is olyan kicsit, ezúttal egészen az Apáthy-szikla karéjáig. A vasoszlopnál kölcsönösen készítünk egymásról egy-egy képet Pistivel. Nekem ez az utolsó képem a túráról. Minden évben legalább háromszor megyünk el az Apáthy-szikla elõtt, valamelyik irányba. Most mégis sikerül egy ösvénnyel a kellõ magasság alatt kibukkanni a mûútra, és ezért néhány métert a flaszteron, a 11-es busz végállomása felé emelkedünk. Bevesszük magunkat az erdõbe, az elegáns villák mellett haladó turistaúton. Tisztességes tempót diktál Pisti, így egykettõre fent vagyunk az

5. ellenõrzõpontnál, az Árpád kilátónál.

Amíg õ fotóz, addig én kortyolok a kólámból, aztán irány lefelé a Szépvölgyi út. Már várom az etetõ pontot, és amikor elérjük, pusztítok is tisztességesen a parizeres kenyérbõl. Két nagy pohár piros lé is lecsorog a garatomon. Egy futó ránk förmed, hogy miért álljuk el az utat, mire a frissítõs spori: "Mi ez? Üldözéses verseny?!". Hangos röhej éri utol a méltatlankodó futót. Felfrissülve indulunk a szürke trafóház irányába, kezemben egy utolsó pillanatban felkapott, kis darab zsíros kenyérrel. Felkapaszkodunk a Hármashatár-hegyi útra, majd a másik oldalán leereszkedünk egy szintben kanyarodó karéjra, ahonnan kitûnõ kilátás van a Dunára. Sok sportoló tart itt futóedzést, köztük van a frisspontnál méltatlankodó emberünk, aki most szembe fut velünk. Sejtettem, hogy nem a mi túránkon van.

6. ellenõrzõpont, Guckler-szikla.

A Virágos-nyeregnél a telkek melletti murvára váltunk, majd feljebb keskeny ösvényen megyünk be az erdõbe. A rendezõség nem spórolt a piros krepp-papír szalagokkal, akinek elsõ túrája, az is könnyen tájékozódhat. Az ösvényrõl balra fordulunk egy kissé szélesebb útra, majd jobbra, be az erdõbe. Frissen festett zöld jelzés mutat a helyes irányba, aminek hiánya gondot okozott a ZÖLD 45-ön. A száraz úton hihetetlen gyorsan kiérünk a szántóföld mellé, ahonnan nyílt terepen közelítünk a Szarka vár felé. Szégyen, de még egyszer sem szakítottam idõt a megmászására, mióta ilyen szép tetõt kapott. A kora tavaszi, képlékeny, sárga agyag mostanra kõkeményre kötött. Solymáron udvarias autós enged át a zebrán. Befordulunk az emelkedõs utcába, és célba vesszük a templomtornyot, tudván, hogy arra van a

7. ellenõrzõpont, a Galéria kocsma.

Nyitott ajtóval üzemel, ezért nincs olyan büdös. Vár ránk a túra utolsó nagy emelkedõje, tehát megérdemlünk egy-egy pohár italt. Jópofa ötlet a rendezõségtõl a TOJÁS SÁRGÁJA lap, amit itt veszünk át. A lényege, hogy aki a TOJÁS és a SÁRGA egy-egy távját megcsinálja az extra kitûzõt kap. Itt a kocsmában van vége a TOJÁS 30/A-nak, ezért mi már most kapunk egy lapot, amin a TOJÁS már le van bélyegezve. Agresszív emelkedõ kezdõdik az utcán, miközben tûz a nap. Pólóban, rövidnadrágban szakad rólunk a víz. Sötét öltönyös ember jön szembe, rossz ránézni, gondolom ez kölcsönös. Benn vagyunk az erdõben, emelkedünk tovább. Béla bácsi és Marika vannak elõttünk, az utolsó meredekebb domb elõtt hagyjuk le õket kölcsönös üdvözlés és jópofizás közepette.

8. ellenõrzõpont Zsíros-hegy, volt turistaház.

A romok melletti alacsony kõpárkányon ülnek a pontõrök. Mikor tovább indulnánk, kérdezik Pistit, hogy kell e még neki a túrabotja. Olyan fitt, hogy bot nélkül nyomná tovább. Az aszfaltról visszaverõdik a fényözön, meleg van, de nagyon kellemes a légjárás. Örülök, amikor elhagyjuk Nagykovácsi autós övezetét, a kõkereszt mellett balra. Közelítünk az erdõ széléhez, itt ágazik ki a zöld sávból a zöld háromszög, amin a ZÖLD 45 ment tovább a Nagy-Kopasz felé. Mi már bent az erdõben folytatjuk egy enyhe emelkedõn. Kiérünk egy szélesebb útra, amin már lefelé sorjázunk az Anna vadászházhoz. A háznál kicsit keresgélem a zöld sávot, de aztán egy éles jobbost dobunk a völgybe. Tavaly itt az út helyén patak csörgedezett, most porolunk lefelé Telkibe. Szembe jönnek páran, akik már a célból tartanak vissza, Nagykovácsi felé. Hát, nekem már nem lenne kedvem visszakapaszkodni ezen a lejtõn. Elérjük a telki mûutat, ahonnan még egy templom melletti emelkedõn kell a kocsma szintjére felcsûrni. Pisti hajcsárkodásának nyomán sikerül 7:27 alatt teljesíteni, amit egyedül nem tudtam volna hozni. Igaz, hogy nem is akartam volna. Van még húsz perc a busz érkezéséig, javaslatomra egy megállót visszamegyünk, hogy ülni tudjunk a buszon. Leülni persze nem tudunk, de legalább felfértünk...

Ottorino.
 
 
Pap GáborTúra éve: 20092009.04.14 11:17:18
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
A felkérésnek eleget téve :)

Tojás40

Az elmúlt napok nem a pihenésrõl szóltak, szombaton egész nap a kertben dolgoztam, vasárnap 12 órás ügyelet, egy színházlátogatással és kávéházi beszélgetéssel megfejelve. Mindent egybevetve 2 nap alatt szûk 8 órát alvás jött össze.
Ennek tekintetében nem meglepõ, hogy nehézkes volt hajnali 4-kor kelni, de a vonat kiváló hely egy kis pótalásra.

A Déliben már feltûnt egy túrázó kinézetû páros. Kerülgettük egymást a rajtig. 7:45 értem be, úgy terveztem 9-kor indulok, az tavaly is bejött. Öltözés közben folyamatosan jöttek az emberek, de nem volt tumultus, csak menet közben tûnt fel, hogy milyen sokan is indultak. Találkoztam jó pár ismerõssel, köztük Rushboy-al is, így mindjárt adódott a lehetõség, hogy kocogjunk együtt egy jót.

Pontban kilenckor indulás (mert figyelünk a részletekre :) ). A túra mindjárt az elején jófajta emelkedõvel lepi meg az indulókat, nincs kecmec, futunk a lépcsõkön is. Ezek még jó kiosztásúak, kettesével lehet szedni õket. Megy a szekér, jobban mint tavaly, nem savasodik a lábam. A Martinovics-hegyet pillanatok alatt meghódítjuk.

Az emelkedõ kicsit visszavesz, aszfaltos utakon kanyargunk, de a fogaskerekû tájékától a Széchenyi emlékig újfent lépcsõzésé a fõszerep. Ezek már nem olyan jó lépcsõk, vagy magasak a fokok, vagy páratlan kiosztásúak, vagy pont akkora a két fok közötti lépésköz, hogy túlnyomórészt egy lábra terhel. Kétszer sikerül benézni az elágazást, így Rush látókörömön kívül került, de a második pontnál bevárt. 25 perc alatt fölközlekedtünk, eltévedéssel együtt még mindig 5 perccel jobb, mint tavaly.

Tipli Normafa felé. Jól esik a sík rész, elrejtek egy gélt arcom mögé energiapótlásnak. Dani a síkon és az emelkedõkön kissé lemarad, de a lejtõkön beér. Így van ez a Disznófõ forrás felé is ahol 45 percnél járunk.

Sok a kiránduló, akik közül sokan szorongatják a túra igazolófüzetét a kezükben. Nagyon rendesek és félreállnak jöttünkre, amit nem mulasztok el megköszönni, bár õk inkább csak valami artikulálatlan hörgést hallhattak.
Tavaly a libegõ utáni fiatalos rettentõ sáros volt, sokat csúszkáltam. Most beszélgetve akadálytalanul suhanunk, és élvezzük a langyos tavaszi idõt.

Volt Hárshegyi kempingnél tojás is ját a pecsét mellé, nem is akármilyen. Radikálisan finomabb, mint a tavalyi. Mindjárt végzünk is vele, és spuri Két éve még föl kellett menni a Ferenc-halomra, most az aljában megyünk az árnyékban. Ilyenkor nem mulasztom el levenni a sapkámat, had hûljön a fejem. Két nehezebb emelkedõ következik, az Apáthy szikla és az Árpád-kilátó felé. Az elsõvel végre letudjuk az utolsó lépcsõket is, már kezdtek a terhemre lenni.
Kilátóból szép a látvány, kicsit nézelõdünk, mert ezért is indul, az ember túrákon, hogy panorámákat lásson. Megbontom sópótlásként a mandulát.

Zúzás lefelé a frissítõhöz. Betolok egy kisebb alaposan megsózott zsíros kenyeret sok savanyúsággal, és lefojtom két piros ízû szörppel. Kényelmes tempóban indulunk tovább, hagyni kell egy kis idõt a kajának fészkelõdni a gyomorban. A Hármashatár-hegy felé már újból begyorsítunk, a Guckler-szikláig a szintúton pedig szinte röpülök. Valamiért ez a kedvenc szakaszom, annyira jól lehet közlekedni rajta. Pillanatok alatt a pontnál termettünk.

Virágos-nyeregtõl Tök-hegyig van egy nemszeretem szakasz, nagyon kitett és meleg, de legalább rövid. A hegynél Dani találkozik ismerõseivel, így elbúcsúzunk, és egyedül rombolok tovább. Solymárig nincs különösebb látnivaló, de borzasztó jólesett a kilombosodott bükkösben menni. Minden erõtõl duzzadt és hirdette a tavasz diadalát a tél felett. Szarkavártól ismét kitettebb napos szakasz váltotta az árnyas erdõt, akadálytalanul haladtam a száraz földúton és a faluban.

Kocsmában csak pecsételek és megyek (2:35). Templom után bolyongok egyet a faluban, végül meglett a Zsíros-hegyre vezetõ út. Újra erdõ következik, Sok a kiránduló sok az igazolófüzetet szorongató.

A tisztásra 3:02-vel érek fújtatok, mint az ökör, úgy kell nekem, minek futok meg minden emelkedõt. A pontõr lány mosolyogva kérdezi meg, hogy minek sanyargatom magam. Ott nem látszott rajtam, de én tényleg szeretem ezt csinálni.

Csipkedni kell magam ha 4 óra alatt célba akarok érni. Jó lehetõség erre a következõ szakasz. Eszek még mandulát, késõbb egy kis müzli szeletet is, hogy legyen mibõl dolgozni. Süt a nap keményen, de nem éget még. A faluban és a kõkereszt környékén több futót megelõzök. Legtöbbjük fekete hosszú futónadrág van, és némelyikük arcáról leolvasható, hogy nagyon melegük van. Felsejlik elõttem, a múlt heti Teleki, amikor én is így nyomtam és 35-40 tájékától rettentõen szenvedtem. A héten beszereztem egy 3/4 –es nadrágot és a legvékonyabb pólómat vettem föl, így most kifejezetten kényelmes. Anna vadászháznál 3:32-nél járok, félek, hogy kicsúszom a tervbõl. Innen Telkiig lejt folyamatosan, rá is teszek még egy lapáttal, de térdem kalácsa már nem szereti a lejtõt annyira. Sikerült tévesztés nélkül lejutni a fõútra 3:40-el. Még egy lapáttal ráteszek, az emelkedõ után pedig egy sprint is belefér, végül 3:49-el csörtetek be, 30 perccel jobb, mint tavaly.

Elfáradtam, de nem zsigereltem ki magam a végletekig kb. 80%-os lehetett a teljesítés. A tévedésekkel, és a pecsétért sorbaállással kb. 10 perc maradhatott bent, de ezekkel nem foglalkozom, benne van a pakliban. A tavaszi náthám óta elõször sikerült olyan igazán jót futni, remélem ez nem csak egy föllángolás. Köszönöm Rushnak, hogy velem tartott a táv elsõ felében, motivált a társaságban való futás, ha együtt maradunk, lehet még jobb idõ sikeredik. Bejött a rövidebb nadrág és az újabb frissítési módszer. Lemaradáson még tesztelem a dolgot, de bízom a továbblépésben. Köszönöm a szervezõknek a túrát, az MVTE rendezvényeire mindig szívesen járok.
 
 
Rush2006Túra éve: 20092009.04.13 21:09:31
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Tojás 40

Reggel 6:30-kor keltem, szépen nyugisan ráérõsen pakolásztam, és kb. 8:00-kor már a rajtban is voltam.
Átnéztem hogy ismerõsömék mikor indultak a 40-esen, majd úgy terveztem hogy amíg utólérem õket addig futok, utána meg gyaloglás.
Pap Gabival indultunk futva kerek 9:00-kor. Egybõl belevetjük magunkat nem kímélve a szintekbe. Hamar megvan a Martinovics-hegy, majd rongyolás tovább. Ismerõsöket érünk utól. Bíztatnak, jól esik. Millió + 1 lépcsõ, szerintem az országban nincs ennyi összesen :) A fogaskerekû végállomásánál benézünk egy balkanyart, Pintz Jani visszakiált a jó útra. Gábor már kicsit elõbb van, így sajnos nem tudok már neki szólni.
Széchenyi emlék, 4,5 km - 305 m szint. 25 percnél járunk, enyhén erõs a tempó. Kicsit kortyolok az Mg-bõl, majd gyorsan megjön Gabi is és indulunk is tovább. Az itinert azért nézegetem, mert érdekes irányváltásokat tesz néhol a Z-.
Elérünk Normafához, Gabi mindig kb. 100 m-el elõttem, a tempó félelmetes.
A Hárs-hegyi campingtõl kezd izgis lenni a dolog, erõs szint föl az Árpád kilátóhoz.
Nyomjuk, nyomjuk megállás nélkül. Felérünk a kilátóba, kis pihenés, frissítés, megcsodáljuk Budapestet, majd irány tovább. Guckler szikláig peremen haladunk, itt-ott kikandikálva gyönyörû kilátás fogad. Jól futható ez a rész, megyünk is rendesen.
Virágos-nyereg után kicsit nyílt rész, emelkedõ jön, a lelkesedés nem hagy alább.
Kb. 21 km-nél érem utól az ismerõseimet, elköszönök egy kiáltással Gabitól, majd innen már gyalog folytatjuk az utat ahogy megígértük egymásnak.
Nagyon erõs tempó volt idáig, 21 km - 830 m szint 2:00.

Jól mentek a többiek is, kicsit késõbbre kalkuláltam a találkozót, de ilyen tempó után egyre inkább vártam hogy mikor jönnek már :)
Beszélgetõsre fogjuk a tempót, de azért szépen haladunk. Szerencsére sehol senki a közelünkbe, így szeretek túrázni.
Solymáron beülünk a sörözõbe, én megiszon egy sört meg egy narancsot, lemosom a futás közben keletkezett sóáradatot az arcomon, majd irány tovább. Innentõl szépen haladunk a Z-n, fáradt nem vagyok, jól megy ez a nap.
A célba beérvén az óra így is csak 5:19-es menetidõt mutat, ami nem rossz ahhoz képest hogy a második felét végig gyalogoltam :-)
Gabi ideje fantasztikus volt mint megtudtam. Nem tudom mennyivel mentem volna rosszabbat ha végig futok, de nem is ez a lényeg, úgyis írni fog beszámolót ;-)
 
 
zomberTúra éve: 20092009.04.13 15:38:40
megnéz zomber összes beszámolója
Tojás 30A
Kinyílott az aranyesõ, én voltam a legelsõ, aki korán reggel.... túrázni kelt fel. Ez persze nem igaz, de tiszta öröm, hogy még emlékszem a 10 éves koromban a Dörmögõ Dömötörbõl megtanult versikére, bár már évek óta nem hódolok a locsolás nemes szokásának, hanem például kiváló túrákra járok!
Hosszas vacillálás után úgy döntöttem, hogy a 30-as távot választom, pusztán kényelmi okokból: Telkibõl a hazajutás ekkora tömegben nagyon macerás. De sebaj, 'van máááásik!'. Ma egy pár fokkal hûvösebb volt az idõ, mint tegnap elõtt (amikor ugyanitt kezdtem túrát), de ez nagyon jót tett a túrahajlandóságomnak, és tökéletes lett az idõjárás.
7:40-kor indultam, kapva egy kicsit a rendezõk jókedvébõl, illetve útravalóul egy üdítõt, ami a Széchenyi emlékmûnél pont jól jött. Az elsõ 8 kilométeren azt hiszem becsukott szemmel is végig tudtam menni, hiszen tegnapelõtt pont ugyanerre jártam, de ma sem az új látnivalók vittek ki az erdõbe, hanem a jó levegõ, a szánsájn, és a tavaszi erdõ maga. Ezekbõl mindbõl kijutott a túra teljes vonalán. Jókedvûen, nagyon gyorsan fogytak a kilométerek, szó szerint hirtelen azt vettem észre, hogy mindjárt Solymáron vagyok. Annyira feldobta a hangulatom a túra, hogy a 6-os sebesség mellett is teljesen frissen érkeztem a kocsmába a célban. Az útvonal számomra legkedvesebb szakasza a Virágos-nyereg utáni hosszú lejtõn való leszáguldás. Óriási!
A túra egyetlen 'negatívuma', hogy sok lehetõséget ad a 'kispistázásra' pl az elsõ 10 kilométeren háromszor sikerült megelõznöm ugyanazt a (nem túl kisportolt testalkatú) fiatalembert, úgy, hogy végig a jelzésen haladtam, elég friss tempóban. Na de sebaj, ez legyen a kispisták problémája. Megjegyzem utána nem találkoztunk, azaz az utána levõ részt vagy nem ismerte annyira, vagy sokkal jobban...
A szervezés egésze kiváló volt, a legapróbb momentumokig, a szervezõgárda szó szerint mindent megtett azért, hogy minden túrázó tökéletesen érezze magát a túrán, ezért köszönet nekik! Külön jó pont, hogy a kicsit is bizonytalan szakaszon máris kiraktak mindenhová szalagokat, hogy nézelõdnünk se nagyon kelljen, illetve a tuti idõzítésû frissítések, amik miatt akár ezt a túrát étel, és ital cipelése nélkül is lehet abszolválni. Ja, és gratulálok a rekord nevezési számhoz! Azt hiszem, hogy a mai napon mindenki elégedetten térhet haza, attól függetlenül, hogy a Tojás melyik felén ült/gyalogolt :) Azt hiszem pont azért járok túrázni, amit ma kaptam, köszönöm a szervezõknek (és a természetnek)! Arnold után szabadon: I'll be back!
 
 
 Túra éve: 2008
BütyökTúra éve: 20082008.03.28 11:29:29
megnéz Bütyök összes beszámolója
Tojás 20
2008.03.24.

Reggel ébredés után szomorúan láttam, hogy fehér a fû és szakad az esõ. Megkérdeztem 10 éves Orsi lányomat, akivel terveztük a túra teljesítését, hogy menjünk-e vagy nem. Valószínûleg nem tiltakoztam volna, ha nemet mond. De õ azt mondta, hogy menjünk.
Összekészítettük az esõfelszerelést, a kaját, a teát és elindultunk otthonról. Kinn már nem tûnt annyira gáznak az esõ, mire a Moszkva térre értünk, el is állt. A busz most nem volt tele kirándulókkal, mint életünk elsõ teljesítménytúráján (Zöld 20). Fenn elég barátságtalan idõ fogadott és a rajthelyet sem találtuk elsõre. Azért sikerült beszerezni a papírokat és neki is indultunk. Orsi még gyorsan felvette az esõnadrágját, mert fázott. Már az elsõ lejtõs részeken is látszott, hogy Orsi mennyivel biztosabban megy a csúszos, sáros úton, mint mi felnõttek. Bár lehet, hogy csak nem zavarta volna, ha esetleg elcsúszik...
Jó ütemben haladtunk. Az elsõ ellenõrzõ pontnál kicsit sorba kellett állni, de hamar túljutottunk rajta. A másodiknál két-két piros csokitojással gazdagodtunk. Késõbb a Hûvösvölgyi út keresztezésekor sikerült egyik túratársunkat meglepni. Az út túloldalán megálltunk egy pillanatra. Túratársunk jóindulatúan szólt, hogy merre kell továbbmenni. Mondtuk, hogy tudjuk, csak megvárjuk míg itt is zöldre vált a lámpa...
A kilátóhoz gyorsan felértünk, ahol ettünk-ittunk egy kicsit. Nem irigylem az ottani állomás 'dolgozóit'. Jeges szélben ott állni órákon át! 10 perc pihenõ után már mentünk is tovább, majd a kajasátornál is megkóstoltuk a kínálatot. Telve energiával folytattuk az utat. A sáros lejtõkön újra és újra igyekeznem kellett, hogy ne szakadjak nagyon le a lányomtól. A sziklánál gyors pecsételés. A Virágos-nyeregnél csodálkoztunk, hogy a büfé nincs nyitva. Szerencsére nem volt 'szükség' rá. Jól haladtunk egész az erdõbeli nagyjából szintben futó szakaszig. Ott lelassultunk a sárban. Megváltásként vártuk, hogy kiérjünk a vár melleti mezõre. Aztán még a vár melletti szakasz tartogatott nehézséget, de átküzdöttük magunkat rajta.
Solymáron az aszfaltos részeken jól lehetett látni, hogy merre kell menni. Csak a sárcsíkot kellett követni. A kocsmába érve Orsi sapkáját elkérték. Akkor még nem tudtam, hogy miért, de rövidesen kiderült. Telepakolták ugyanis csokitojással (az otthon maradt két kisebb nagyon örült neki). Miközben a jól megérdemelt sör/baracklé párost fogyasztottuk, az utánunk érkezõk is hasonló fogadtatásban részesültek. Úgy tûnt, a beszerzett csokitojás száma kifogyhatatlan. Kicsit még üldögéltünk, majd hazaindultunk. Közben a nap is kisütött.
Úgy gondolom elégedettek lehetünk életünk második ilyen túráján az elért 4:40-es menetidõvel.
 
 
OttorinoTúra éve: 20082008.03.28 09:28:18
megnéz Ottorino összes beszámolója
TOJÁS 40
2008.03.24. Táv: 38,905 km; Szint: 1405 m;
Rajt: Városmajori Általános iskola; Cél: Telki, Kerék kocsma.

Havasesõs, zegernye hajnalon néztek ki az ablakon. Erõsen gondolkodok, hogy kidugjam-e az orrom a lakásból aznap, de ez a túra része az "MVTE érem"-nek és ráadásul a "Budapest Kupában" is benne van. Püff neki! Elõzõ nap már elõkészítettem a rekvizitumokat, így amikor alább hagy az égi áldás elindulok. Az iskolában kellemes az idõjárás, ezért megreggelizek. Az elõrejelzés úgy is azt mondta, hogy dél felé felszakadozik a cucc, tehát minél késõbb indulok, annál kevesebbet ázok. Reggeli után, 7:10-kor felveszem az úti ellátmányt és elindulok. Számtalanszor voltam a Martinovics-hegyen, de a zöldet követve még nem, ezért nagyon kell figyelni, hogy merre kanyarognak az utcák és a lépcsõk. Gyengén esik az esõ, a fákról jeges lé csurog a nyakamba. A hegyen majdnem tovább megyek a falépcsõhöz, amikor a parkolóban meglátom a magányos autóban dekkoló párt, akik az

1. ep. (Martinovics-hegy) pontõrei.

A vízhatlan borítóból elõveszem az itinert pecsételtetés céljából, amikor az lapjaira hullva szétterül a vizes aszfalton. Vaskos káromkodással kívánok szép Húsvétot a pontõröknek, akik elismeréssel adóznak reggeli imám hallatán. A hegyrõl lefelé mentemben, hátulról, vicsorogva rohan felém egy kutya. Összecsukott túrabotommal tartom távol, ha közelebb jön megkóstoltatom vele a végét. Gazdája a "Nem bááánt!" mondat után, csak nyakörvénél fogva tudja elrángatni a kb. negyven kilós dögöt. Lejutok a benzinkúthoz, a gyenge esõ havazásba csap át, az emelkedõ utakon több csíkban folyik le a hólé. Mi lehet odafönt? Még sûrûbb hóesés.

A Széchenyi-emléknél, 2. ep.

a pontõr most nem túrázik, mint rendesen, hanem köpenye alatt pecsételi le a lapot, védve a hótól. A Gyermekvasút végállomása mellett elhaladva akkora a köd és a hóesés, hogy 30 m-nél távolabb nem lehet ellátni. A Normafánál "síelésre alkalmas" hó esett. Az Anna-rétnél egy gyerek szánkózik, remélem idén utoljára. Óvatosan cammogok lefelé az agyagos-sáros-latyakos terepen.

A 3. ep.-nál, a Disznófõ forrásnál

pecsételés közben olvadt hó esik le a fáról, pont a pecsét helyére. Nem törõdök vele, elteszem és tovább caplatok lefelé. A Tündér-szikla karéján már nyugodtabb a helyzet, a hó is alábbhagy, a sár se veszélyes. A Budakeszi útra vezetõ, keskeny ösvényen utolérem egy kedves ismerõsömet, lányaival halad a 20-ason. Az egyik kislány megmutatja farmerja ülepét az anyaföldnek, most már nem kell tartania attól, hogy sáros lesz. Budakeszi út; nem jön semmi uzsgyi át a túloldalra. A 22-es buszról leszáll egy hátizsákos, malaclopós férfi, elmegyünk a volt Hotel Európa mellett és beállunk a sorba a

4. ep. autójánál. (Egykori Hárs-hegyi camping)

A pecséten túl kapunk fejenként két, piros fóliába csomagolt csokitojást. Elteszem a hátizsákba, nekivágok a Ferenc-halom nyúlfarknyi erdei útjának, majd uccu a lépcsõnek. Fent vagyok, de rögtön lehet lemenni az 56-os villamos hídja alá, el a Szabó Lõrinc iskola mellett. Idén a legtöbb túra elvitt az Apáthy-sziklához, valamelyik irányból, most lentrõl kutyagolok felfelé a megszokott lépcsõkön, körbe a szikla karéján, majd a 11-es végállomásától tovább az

5. ep.-ig, az Árpád kilátóhoz.

A havazás teljesen megszûnt, "csak" a fákról hullik az erõsödõ szél hatására az olvadt hó. Elfogyasztom a rajtnál kapott töltött croissant-t és a dobozos kis gyümlét. Leindulok a Szépvölgyi út felé, kellemes meglepetés, hogy lent, egy beugróban, nyitott sátorból etetés folyik. Megállok egy parizeres kenyérre és két pohár málnára. Az üdítõ olyan hideg, mint a levegõ, de kell a nafta a Hármas-határ-hegy felé vezetõ emelkedõre. Jó idõbe telik, míg felkapaszkodok a HHH-i mûútig. A túloldalon való leereszkedés már gondot okoz, mert igen csúszós a talaj, bottal is nehéz haladni. Lenn, a többé kevésbé vízszintesen haladó karéjon most is viszonylag sokan kocognak a sárban. Tócsákat kerülgetve érkezek meg a

6. ep.-hoz, a Guckler-sziklához.

Itt egyedül pecsételtetek a kabátjukat fázósan összehúzó pontõrökkel. Iramodok tovább a Virágos-nyereg felé. A Boróka büfé be van zárva, a környék lehangolóan kihalt. Gyorsan tovább a gerincen, majd meredeken lefelé csúszkálás az erdõben. A lejtõt követõen még sárosabb az út, felfelé visszacsúsznak a lépések, lefelé bottal is csak óvatosan lehet haladni. Mire kiérek a szántóföldre, cipõim, mint macitalpak, kerekdedek és nehezek. Pucolgatom menet közben a fûben, bár ne tenném, mert a Szarkavárnál soha nem látott, agyagos, kikerülhetetlen, marasztaló dagonya fogad. Itt arra is vigyázni kell, hogy a csukámat nehogy elragadja a sárga szörnyeteg. Pár száz méter, szélén füves földút és rátérhetek a város széli flaszterra. A buszmegállóban egy 20-on végzett túratársam fogad és irányít a

templom melletti, kocsmába: 7. ep. Solymár.

Bent zsivaj és büdösség fogad. Bélyegzés után átveszek egy nugát szeletet és már fordulok is kifele a frissebb levegõre. Jó darabig kint is égett mûanyag szag követ, de legalább haladok. Annyira sietek, hogy jobb levegõre érjek, hogy elbaltázom az utcát és jó pár száz métert jöhetek lefelé, hogy aztán ismét nekivághassak a jó irányba, felfelé. Azzal nyugtatom magam, hogy ez az utolsó nagyobb emelkedõ ezen a túrán. A legmeredekebb utcán felfelé mentemben csörög egy sérülés miatt otthon maradt túratársam, érdeklõdvén, hogy elindultam e a túrán. Nem kell különösebben ecsetelni a dolgot, lihegésembõl és a szél süvítésébõl hallja, hogy indultam. Az erdõben kisebb átfolyásokon kell átugrálni, de az út tûrhetõ, mert a besüppedt murva még viszonylag kemény felületet nyújt. Hosszú lihegõ után felérek a

8. ep.-hoz, a Zsíros-hegyre.

A volt turistaháznál, itt is autóban ül a két pontõr. (Figyelitek? Két valamikori objektum is szerepelt már ellenõrzõpontként a túra során. Elgondolkodtató...) Pihenõnek szánom a lefelé utat Nagykovácsiba, de a mindkét irányba, nagy sebességgel közlekedõ autók elõl unos-untalan ki kell térni. Lenn a temetõnél kabalából sem kispistázom le azt a háztömböt, amit fene tudja miért körbe kerül a zöld-piros jelzés. Nagykovácsi határában elfogy a mûút és a türelmem; akkora a sár, hogy könnyebb az útszéli latyakban haladni. Egy keresztezõdésnél kövesebb lesz az út és az erdõ széléig elég tempósan lehet haladni. Az erdõben nehezedik a helyzet a letört faágak miatt, de azért lehet haladni. Felüdülés, amikor egy szélesebb útra érek pocsolyák és átfolyások itt is vannak szép számmal, de a kemény felületen tempósan lehet enyhe lejtmenetben masírozni. Az Anna vadászház után, majdnem a finisben megkapjuk még a magunkét; az utat egyszerûen kibéreli magának egy patak. Az U alakú keresztmetszet miatt nem is lehet kerülgetni a vizet, egy óvatlan pillanatban bot ide, bot oda már is bokáig állok a vízben. Nagy, ballasztikus ívben TOJOK rá, most már minden óvatoskodás nélkül megyek tovább. Kiérek az erdõbõl és egy útvillánál nem találom a zöldet és rihtig a rossz irányba megyek. Szerencsémre jön utánam valaki és visszahív. Telki határában, a flaszteron nem kell már a turistajelzést figyelni, a cipõkrõl lehullott sár jelzi a követendõ utat. Az utolsó 600 m emelkedõ és már ott is vagyok a cél kocsmánál. Ráérõsen begyûjtöm a pecséteket, oklevelet, csokit majszolok, mert a menetrend szerint csak egy óra múlva jön a busz. Véletlenül kinézek az ajtón és ott sárgállik a késve befutott busz. Kirohanok és 40 percig függõleges szardíniát játszom ...
Ottorino.
 
 
bükkjáróTúra éve: 20082008.03.28 09:27:20
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Tojás 20
2008.03.24.
Táv: 19,8 km. Szint: 560m Idõ: 3ó 00p
Reggel hûvös 0fok, délben 5-6 fok.

Az esõt épp megúsztam, reggelre el állt. Az elmúlt napok esõi a hegyen hóban nyilvánultak meg. Ez rögtön szembe tünt a Normafánál, ahol 10cm olvadó hó fogadott. A túrát végig jellmezte az olvadó hó, bokáig érõ hólé, híg sár. Az útvonal megegyezett a Zöld túráéval, legalábbis a 20-as távon. Erre lélekben már elõre készültem, hogy unalmas lesz. De kellemesen csalódtam. A más körülmények más érzeteket keltettek bennem és nem tünt unalmasnak az út. Ráadásul az Árpád kilátótól együtt mentem egy 40-esen menõ sráccal aki lelassított a beszélgetés kedvéért. :) Bele-bele futva, beszélgetve gyorsan telt az idõ és fogyott a táv. A célban mosolygós ismerõsök fogadtak, és adták át az oklevelet-kitûzõt. Jó túra volt. Köszönet érte.
 
 
Pap GáborTúra éve: 20082008.03.25 16:38:12
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
TOJÁS 40

Elérkezett a húsvéthétfõ és én ismét nem éreztem magamban az erõt, hogy elmenjek locsolni. Fõleg olyankor nem, ha lehet helyette túrázni is.
Tavaly egy kollégámmal mentünk végig, szép kényelmes tempóban, ahogy azt az emberek elsõ túrájuk során tenni szokták (neki elsõ volt, nekem kényelmes). A tavalyi meleg napos idõt idén lazán el lehetett felejteni, legfeljebb azért szurkolhattunk, hogy ne essen az esõ. Hát nem jött be. Itthon az esõ kopogott az ablakon, Pest felé haladva, pedig egyre több hófoltot, majd összefüggõ hótakarót lehetett látni a hegyeken Réka tartott még velem, egészen a Moszkva térig, õ innen a csoporttársaival ment tovább, a 20-as táv Normafai rajtjáig. A Városmajori iskolában nem volt nagy mozgolódás, 5-6 elszánt turista készülõdött, köztük egyik ismerõsöm is, aki futva kívánta teljesíteni a távot. Szívesen csatlakoztam volna három fõs társaságukhoz, de már épp indulóban voltak.
Nevezés elõtt szép kényelmesen átöltöztem Superman jelmezembe, elrendeztem mindent, majd negyed kilenckor nekivágtam. Elõzetesen 4 órás teljesítési idõt tûztem ki célul, de tekintettel a zimankóra engedélyeztem magamnak, hogy a 4:30-ig történõ beérkezés elégedettséggel töltsön el. Odakint az idõjárás ismét úgy gondolta, hogy hó és esõ változó arányú keverékével boldogítja a locsolókat és a túrázókat.
Nem a legkönnyebb a városban turista jelzéseket követni. Tavaly már az elsõ kanyart benéztem, mert nem olvastam el az egyébként kiváló itinert, hanem a magam feje után mentem. Idén ezért végig a kezembe volt az igazolófüzet, elsõsegély gyanánt. Az elsõ kilométerek eseménytelenül teltek, bár a lépcsõkön való felfutás nem esett túl jól. Hipp-hopp elértem az elsõ ellenõrzõ pontot, ahol csak egy gyors pecsételés erejéig álltam meg. A lépcsõ-aszfalt kombó egészen a Széchenyi kilátóig szerves része volt az utunknak, ahogy a hó is. A második ellenõrzõ ponthoz 35 perc alatt értem fel. Itt már köd is volt, bár ez nem nagyon lepett meg. Kellemesen futható rész következett, némi síkkal és sok lejtõvel. Még a Normafától a Disznófõ forrásig tartó sáros lejtõ sem okozott gondot, jól tapadt a mamusz. Az egykori Hárs-hegyi camping elõtti lejtõ azért egy kicsit kapufa volt, nem mertem nagyon megereszteni. Az ellenõrzõ ponton, aztán a nyuszi két piros tojással is meglepett. Itt találkoztam össze a Rékával és csapatával, akik becsületesen küzdöttek a csúszós lejtõkkel. Néhány szót váltottunk, majd én futásnak eredtem, mert a tervezett szintidõ kötelez. Az Apáthy szikla felé vezetõ emelkedõ már egy kicsit nagy falatnak bizonyult, a legmeredekebb részébe bele kellett gyalogolnom. Felérve a kaptatón, ismét egy jól futható szakasz következett az Árpád kilátó alatti emelkedõig. Sajnos ezen az emelkedõn is idõnként sétálnom kellett. Fenn a kilátóban a köd miatt semmi sem látszott, így pecsételés után mentem is tovább, csak a frissítõ állomásnál álltam meg egy üdítõ erejéig.
A Kecske hegy utáni rész az egyik kedvencem a túrán kellemes kis ösvényével, ami nagyjából szintvonalban halad. Elég sok volt a tócsa, de a normafai alatti sáros lejtõ után ez szinte fel sem tûnt Hamar el is értem a Guckler-sziklánál lévõ ellenõrzõ pontot. A Virágos nyeregben erõs hideg szél fújt, szerencsére a hegy oldalába érve ez mérséklõdött. Az úton egyre ritkábban találkoztam túratársakkal, kezdtem befogni a korán indulókat. A Tök-hegy után aztán egyszercsak megláttam a láthatáron a ismerõsömet és a vele futókat . Kicsit meglepõdtem, mert azt hittem egy tempót futunk. Igyekeztem csak a magam tempójára koncentrálni, ha megelõzöm õket, ha nem. Szépen lassan be is értem és le is hagytam õket. Nem sokkal késõbb kiértem a Solymár elõtti mezõre, ahol jófajta sár fogadott. Két szép tepsi méretû sárkupacot sikerült összegyûjtenem a virgácsaimra a végéig, amit bõkezûen szórtam szét a Solymári aszfalton.
A sörözõben csalogató volt a kellemes meleg, de erõsnek kellett lenni, mert ha pihenek kicsit, akkor kijövet dideregtem volna egy jó darabig.
A Zsíros-hegy felé tartó emelkedõ viszonylag hosszú és vannak benne elég meredek részek, azért úgy a 95%-át sikerült megfutni. A pecsét mellé ostya is járt, ami nagyon jól esett, kicsit mintha már lötyögött volna a víz a gyomromban, de ez fölszívta. Innen már csak 9 km van hátra, ráadásul elég sok aszfalt, ami ebben a helyzetben jó ajánlatnak tûnt. Egészen Nagykovácsi határáig nem is volt gond, na de utána! Fincsi puha sár hóval, majd az Anna vadászház felé aztán szabályos patak folyt az úton. Telki felé kanyarodva helyenként nem is lehetett máshova lépni, csak pocsolyába. Így legalább a cipõm tiszta lett, vizesnek meg már úgyis vizes volt. Azért a falu elõtti utolsó pár száz méter ismét gondoskodott a talajminta-vételezésrõl, de ez már nem nagyon érdekelt, mert csak egy emelkedõn kellett felfutni, végül 4:22-es idõvel értem célba, úgyhogy sikerélmény engedélyezve. Köszönöm a szervezõknek a túrát, igen kellemes volt, a cudar idõjárás ellenére is, jövõre húsvéthétfõn ugyanitt!
 
 
 Túra éve: 2007
tiltonTúra éve: 20072007.04.12 20:14:28
megnéz tilton összes beszámolója
Tojás40

Szokás szerint hajnali rajt, rögtön eltévedéssel. Már a buszról egy megállóval korábban szálltunk le, de egy hátizsákost (késõbb kiderült, hogy Vándor Csillagot)követve mégis leküzdöttük az elsõ akadályt: megtaláltuk a rajtot :-)). Mivel nincs helyismeretünk, a nap során még többször bénáztunk egy kicsit, de magunkhoz képest jók voltunk. Kriszti a Lemaradást pihente, Z. továbbra is gyengélkedik, ketten indultunk Gabival.
A lépcsõzés jó ébresztõnek bizonyult és jutalmul nagyon hamar elértük az elsõ pontot. Lehet, hogy az itiner profiknak túl részletes, de a magunk fajta kezdõ és egyéb módon is hátrányos helyzetû túrázóknak nagyon hasznos volt. Különösen a városi szakaszokon, nyújtott nagy segítséget, ahol a zöld jelzések ritkábbak voltak. Nekünk írták. Pontosan ott és annyi információt közölt, amennyire szükségünk volt.
Húsvét hétfõ, még mindenki alszik, áldott békesség, csend, földszag. A gyermekvasút vágánya mellett sokkoló szeméthegyeket kerülgetünk, de az egyik bokorról egy vörösbegy néz ránk. Az elsõ futókkal és kutyásokkal a Normafánál találkozunk, azután kilométereken keresztül csend. Élvezzük a látványt, hogy közben felkelt a Nap, hogy jó tempóban haladunk. Kivételesen a Battai lépcsõt is bírom és máris az Apáthy -szikláról nézünk vissza az elõzõ 13 km-re. Az erdõ képe sokat változott az utóbbi 10 napban. Eltûntek a salátaboglárkák, a keltikék már csak foltokban tömegesek, új szereposztást osztottak. Bogláros szellõrózsák, piros- és foltos árvacsalán, pettyegetett tüdõfû az új fõszereplõk. De mind között a legszebb a kis télizöld meténg varázslatos színû, szélforgóra emlékeztetõ szirmaival. A gyertyánok, juharok már igazi leveleiket bontogatják, de a bükkfák, tölgyek még mindig csak készülõdnek. Az ostorménfa összetéveszthetelen iker-leveleit nyitogatja és virágzik a májusfa. Április elején, dehát hol van még a vizsgaidõszak! Annak idején a májusfa nyitotta, az erdei nenyúljhozzám pedig zárta az embert próbáló heteket. Sajnos azóta feltaláltuk magunknak a globális felmelegedést és a klímaváltozást. Pedig kár...
A Hármashatárhegy és a Virágos-nyereg csak egy-egy benyomás, szép kilátás, simogató napfény, rovar dongás. Kilométer hosszan beszélgetésbe merülünk. Egy szépséges gyászcincér zökkent vissza bennünket. Gyors fotó, interjú, Gabi megmenti az életét, óvatosan odébb teszi az ösvényrõl. A Szarkavár látványa és a kökénybokrok illata egyszerre lep meg bennünket és máris a solymári ellenõrzõpontnál vagyunk. Újabb meglepetés a templom és a Templom tér a szoborpárral. A Zsíros-hegyi túristaház környéke és Nagykovácsi igazi ünnepi hangulatban. Rengeteg kiránduló, sétáló családok, apró gyerekek, ahogy az ilyenkor normális. A kõkeresztnél dûlõútra fordulunk, ez már így megy Telkiig-gondolom. Ehhez képest jutalomjáték következik. Gyönyörû erdõbe érkezünk, az Anna-vadászház környéke, mintha gyerekkori mesekönyv illusztráció lenne. Jó hangulatban érünk be Telkibe és végül 8 óra 15 perc alatt a célba. Elegáns oklevél, kedves gratuláció, néhány mosoly, jó szó. Lassan jön a busz, indulunk haza.
Kellemes, jól szervezett túra volt, extra szolgáltatásokkal (csokitojások, mindenféle kenyerek, szörpök). Köszönet a szervezõknek!

képek: http://www.flickr.com/photos/7752560@N08/sets/72157600070182515/


 
 
Rush2006Túra éve: 20072007.04.10 21:27:39
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Na, egy kis csemege: Tojás 40

8:35-kor rajtoltam, jómagam társaságában, vagyis egyedül. Szerencsére tudtam a ttt által hogy végig a Z-n kell majd menni, így a színes térképet kivételesen otthonhagytam. Az útvonalleírás nagyon részletes és tökéletes volt, bár nagyon ritkán néztem bele a túra folyamán, mert a jelzések elég jól követhetõek voltak. Az elején azért sûrûn elõ kellett vennem a leírást, mégha a Kitörés 60 is erre vezetett, bár az éjszaka, meg már többször is jártam erre, de azért nem árt az óvatosság.

A Martinovics hegyig jó sok lépcsõt, és kapásból kemény szintet kellett mászni aszfalton, így itt nagyon nem lehetett gyorsítani. A ponton Vándor_Csillag pecsételt. Egybõl indultam is tovább, a Széchenyi Emléknél bubu pecsételt, a pár pecsétre váró rendes volt, elõre engedett a sorban, így hamar kaptam a pecsétet, és indultam is tovább. Ezután lerágott rész, de még mindig aszfalt a Normafáig, utána jól lejtõ út a Disznófõ forrásig. A következõ szakaszon utólértem zsotyeket, és gudlukinget, pár szót váltottunk az EP-ig, ahol piros tojást kaptunk, majd zúztam tovább. Az Árpád kilátóra felfutni tekintélyt parancsoló feladat volt, de ezzel is megbirkóztam, itt gethe várta a túrázókat, illetve az Isa pontõri készletre, amit meg is kapott most tõlem. Itt kicsit kortyoltam, megpihentem, kemény volt ez a rész. Majd a Guckler-sziklánál groba üldögélt egyedül. Itt utólértem László Szilvit, aki egybõl indult tovább, én pár percet beszélgettem grobával, felelevenítettem neki a Lemaradás kudarcomat pl :)

Eddig így álltam: 18,6 km - 845 m szint - 1 óra 59. A kövi rész kicsit uncsi volt, bár azért a kilátás gyönyörû volt néha a fák közül kikandikálva. Hamarosan ismét utólértem Szilvit, kicsit beszélgettünk, majd a következõ szintesebb résznél elfutottam tõle. De nem maradtam társ nélkül, ugyanis pár méterrel arrébb egy másik futó a zöld jelzést kereste, én hamar megtaláltam, így a futó mellémcsatlakozott, és együttfutottunk a kövi EP-ig. Mint kiderült róla ritkán TT-zik, tájfutó versenyekre szokott járni. Solymáron a kocsmába gyorsan kikértem egy fél literes üdítõt, és secc perc alatt behörpintettem, illetve kaptam egy tojást ismét, amit gyorsan meg is ettem. SK is ott ült a személyzet között, kicsit meglepett hogy nem túrázva találkoztunk:) A futófiú itt megállt pihenni, Szilvi indult is tovább, de én is, így mögém került, de ott loholt utánam szépen, egészen a Zsíros hegy aszfalt emelkedõéig. Én itt is futottam ahogy ment, nem ment rosszul, mivel utólértem, így meg is elõztem Farkas Valit is. A Zsíros hegyre is sikerült megállás nélkül felfutnom. Innen szinte végig lejtett az út, viszont rengeteg volt az aszfalt, de ma jó napot fogtam ki, a lábaim jól repültek az aszfalton is. Nagykovácsi után már tényleg zúztam keményen, a seggcsontom elkezdett kicsit görcsölgetni, de muszály volt menni, 5 km-rel a vége elõtt már nem cseszhetem el. Szerencsére nem is csesztem, és az utolsó aszfalt emelkedõ a cél elõtt is megvolt, így 12:40-kor érkeztem be a célba. A kocsma még kihalt volt :) Ma nagyot sikerült mennem, boldog is vagyok ám! Aztán vagy még 2 órát tengettem magam a célban, nem volt kedvem hazajönni, közben jöttek az ismerõsök, legalább egy jót beszélhettem azokkal akiket már rég nem láttam.

40 km - 1405 m szint - 4 óra 05 perc teljesítési idõ.
 
 
 Túra éve: 2005
bandikaaTúra éve: 20052005.04.10 12:21:41
megnéz bandikaa összes beszámolója
Ave!

Tojás 30B lett :)

A 30A rajtját sikeresen elaludtam, 9:15-20 magasságában már senkit nem találtam a sulinál. Vacilláltam, hogy akkor írjam a diplomám, vagy mégis menjek valamerre... Így aztán megcéloztam a munkahelyem, megnéztem a neten a 30B kiírását, ahol azt láttam, 10ig van rajt. Felhívtam Jávor Zolit, hogy elindulhatok-e saját idõ terhére, ha felszáguldozom a Normafához. Hát, ha még ottérem a pontõroket, akkor persze. Futás a 21-es buszhoz. 10:05-öst értem el, és fönt, hát, a kocsiból rángattam ki a pontõröket. :) Ennyire utolsó pillanatban még nem neveztem túrára.

Szinte rögtön elkavarással indítottam, mindenáron BALRA akartam rátérni a zöldre, mert az itinerben ez állt: a KO jelzésrõl balra... A következõ mondatban már jobbra volt, de a franc se fog elõreolvasni :))). Aztán rájöttem, hogy tényleg jobbra.
Az elsõ pontig ugye lefelé, ez gyorsan ment.
A gluckner szikláig gond nélkül, ment az útkövetés, aztán viszont.... :) Sajna mentem a fehér szalagok után, eddig megfelelt az útvonalnak, a Boróka büfé elõtt viszont elkanyarodik, és hát... rátettem jó 2 kilcsit a távra. Amikor visszamentem erre a helyre, rájöttem: Ha az ember az út bal oldalán megy, látszik a jelzés egy távolabbi fán, a jobb oldalról nézve viszont pont kitakarja egy másik fa... Én meg persze a jobb oldalon mentem...
A zöld helyenként nagyon gáz, Nagykovácsiban is sikerült elkevernem egy kicsit, bár az én saram, emlékeznem kellett volna a topiktúráról az útvonalra. Innen telki már csak egy ugrás, éreztem hogy közel a cél :)

Szinte végig egyedül mentem, soksok madárdalt hallgatva közben :). A térdem meg se nyikkant, és ennek örülök, de a kondícióm... Hát, ha a jövõ héten lenne a Kinizsi, zicher, hogy nem vállalnám be. (Izomlázam van a túrázástól, ami nagyon régen esett meg utoljára!!)

A zöld 45rõl, régrõl ismerõs volt az útvonal jó része, no meg a tavaly õszi topiktúrán is errefelé kevertünk. (offtopik cimbora annak idején morgolódott, hogy "Én nem városban akarok túrázni!!!!")

Jó volt, a rendezésben csak az itiner hagyott némi kívánnivalót maga után, az elírások, és a valódi térképfénymásolat hiánya miatt.