Túrabeszámolók


Julianus

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
kulcsTúra éve: 20152016.02.20 12:58:40
megnéz kulcs összes beszámolója
Julianus Emléktúra 50

Előnyök:

- nagyon szép útvonal, több látványos kilátóponttal
- jó ellátás a túra útvonalán

Hátrányok:

- viszonylag szűk szintidő (a kb. 54 km-es valós távhoz képest 12 óra)
- elavult, pontatlan itiner
- nincs szalagozás a bizonytalan pontokon
- nincs ellátás a célban
 
 
MarkerTúra éve: 20152015.03.25 16:09:00
megnéz Marker összes beszámolója

 Julianus 50


"Nem állítanám, hogy rutinos túrázója lennék a Börzsönynek, hiszen mind ez idáig csupán két alkalommal vettem részt teljesítménytúrán az Északi-középhegység eme szegletében, de ez idõ alatt annyit határozottan sikerült megállapítanom, hogy a Börzsöny személyében egy olyan vadregényes vidékrõl beszélünk, ahova feltétlenül érdemes visszatérni. Így kapva-kaptam is az alkalmon, hogy a hátunk mögött hagyott hétvégén épp a környéken jártam, és Bélával közösen ki is néztük magunknak a "Julianus 50"-et...."


A részletes túrabeszámoló, fotókkal gazdagon illusztrálva az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/03/julianus-50.html

 
 
 Túra éve: 2014
krajoramaTúra éve: 20142014.03.23 06:39:25
megnéz krajorama összes beszámolója

Julianus 50


 


Szombaton reggel felvidéken keresztül kiautóztam Szobra. Onnét egy kis vonat és nem sokkal hét után már nevezhettem is. Kicsit furcsán ment a nevezés, de nem voltunk túl sokan, úgyhogy 10 perc alatt sikerült túllenni rajta. Szép idõ volt, nem volt sár, kényelmes tempóban megmásztam a Hegyes tetõt. Sokkal jobban kifulladtam mint annak elõtte, úgy látszik én se leszek fiatalabb - meg könnyebb :) Nagybörzsönyig tetszett a túra, váltakoztak a lankás és meredekebb részek, és általában a táj.


Nagybörzsönyben aztán újabb furaság, nem csak a számunkat húzzák ki egy papírról, hanem mindenkinek felirja a nevét egy néni. Közben leszúrja azokat, akik szerinte nem tudnak írni, mert nincs az itineren a nevük (nem mi írtuk rá). Mondanom se kell, hogy ez igénybe vesz egy kis idõt. A ponton nincs ital, de pár méterrel korábban van egy köztéri kút, ami helyi sûrûsödési pont lesz nagyon hamar. Egység sugarú környezetében rengeteg túrázó.


Jó erõben éreztem magam, meg hajtott, hogy meglegyen a 20 és 30 táv után az 50-es is, úgyhogy haladok tovább. Bár nem tudom merre, a pont nem az egyik templomnál van, szalagozás semmi. Kis bolyongás után megtaláljuk a kéket, a keresés erejéig összeverõdött emberek újra széthúznak. Innét egyre keservesebb a dolog, két kilométer után rátérünk egy aszfaltútra, ezen haladok pár emberrel együtt 4km-t. Érzem ahogy a lábamon fejlõdnek a vízhólyagok. Aszfalt után egy sokkal meredekebb, de szerencsére rövid szakasz és felérünk a Koppány hágóra. Csak egy cetli fogad, hogy ellenõzõ pont nincs - kicsit gyanús hogy azért nem, mert ide nem lehetett autóval kijönni. A szintmetszetet nézve küldök egy SMS-t a feleségemnek, hogy a nehezén túl vagyok, most már csak séta.


De ezután jön az igazi fekete leves, sok helyen új jelzés van, a térkép és a valóság hirtelen eltávolodik egymástól. Vészesen fogy a vizem is, de muszáj inni, mert meleg van, a sok emelkedõ, meg a beton keménységû földutak kikezdik az izületeket (mint mondtam, nem leszek fiatalabb). Amikor már azt hinném, hogy mindjárt a Misa rétnél vagyok, kiderül, hogy még 3km. Mi a franc? De lassan elérem a pontot, reménykedve, hogy lesz majd vizük. Van is, egy ásványvíz jár szájról szájra - majd még egy herpesz vizsgálatot beiktatok jövõ héten :( Kicsit panaszkodok, meg pihenek, nagyon elfáradtam.


Az utolsó öt kilcsire van bõven idõm, úgyhogy követem a szép új kék jelzést. Teszem hozzá nem mindenki, mert amikor bekanyarodik a dombok közé, át a kisvasút sinein, többen inkább a vasút mellett mennek tovább. Õszintén szólva én is elgondolkodtam, hogy merre menjek, túl sokat szivatott az új kék már. Szerencsére újabb meglepetés nincs, viszont, rohadt fárasztó, jellegtelen, lélekölõ a maradék út.


Mindegy, lassan beérek a célba, megvan az 50-es plecsni is. Bár ugyanolyan mint a régi 30-as, csak 50-es a szám rajta. Már csak ezért is, én nem javaslom az 50-es távot senkinek, a 30-ig szerintem élvezetesebb. A szervezés is lehetne jobb, de 30-ig az is elmegy. Esetleg lehetne egy 40-es táv, ami visszafordul a Koppány  hágótól és akkor nincs benne a sok beton.


bye, krajo


ui: jövõre a Lepke 40-re megyek inkább, az jobban esett :)


 

 
 
 Túra éve: 2013
SattelTúra éve: 20132013.03.26 11:03:13
megnéz Sattel összes beszámolója

Rendkívûl rossz szervezés, keveredések, és borzalmas sár....


Legalább az alma finom volt Márianosztrán.


Valószínûleg a legutolsó alkalom volt, hogy elmentem................

 
 
 Túra éve: 2010
CsabXTúra éve: 20102010.03.30 19:17:55
megnéz CsabX összes beszámolója

Julianus 50

2009.03.27.

táv:     ~52km (tulajdonképpen pontos a kiírás szerint)

szint: ~1575m (picit több mint a kiírás)


Az idõjárás elõrejelzés szerinti esõ és rossz idõ helyett, tökéletes tavaszi idõben, nagyszerû túrát teljesíthettünk!

Gyönyörû volt a kilátás Hegyes-tetõrõl, csodás felhõk és ideális hõmérséklet...

Eléggé berozsdásodva kicsit lassan haladtunk ugyan (10 órán túl lett a vége), de a szép idõ megtette hatását, csak a táv legvége - aszfalt - nem esett már jól...

A szervezés, ellátás is szuper volt, kedvesek a pontõrök és külön pozitívum hogy nem volt tömeg.

Nagyszerû volt a Cartographia segítségével nyomtatott térkép, útvonalterv is!

Jó kis túra, köszönjük a szervezést!


Beszéljenek a képek!



Album:



www.flickr.com/photos/csabx/sets/72157623593955073/


Vagy ugyanez diavetítésként itt!



Nagybörzsöny:


Nagybörzsöny - Halastó mellett


Hegyes-tetõ:


Hegyes-tetõ, kilátó


Szintprofil:


Julianus 50 szintprofil


CsabX

www.flickr.com/photos/csabx/

 
 
 Túra éve: 2009
lomhaTúra éve: 20092009.04.26 15:34:08
megnéz lomha összes beszámolója
Julianus 30
Hezitáltunk az 50-es és a 30-as táv között, végül a 30-as mellett döntöttünk, mert esõs idõt mondott, és mert a múlt héten jártuk meg a Téry 50-et, hát most inkább a rövidebbet választottuk. Hála az égnek!
Jól követhetõ jelzések, gyönyörû, a kellõ mértékben meredek vidékek, a lejtõk és a kaptatók jól oszlanak el. Végül nem esett az esõ, szép idõnk volt, amely néhány útszakaszon, ahol az út meredeken dõlt oldalra, igen jól jött. Kb. 27 km-ig még zsörtölõdtem is, hogy miért is nem az 50-esre mentünk. És ekkor jött a sorozatos balszerencse...
egy gizgazos helyen való átvágáskor beleakadt a nadrágom alja egy ágba, amely kissé felhasította. De ez még nem volt baj, mentünk tovább. Mindaddig, amíg rá nem léptem a nadrágom aljának a lifegõ végére, amely ettõl combközépig felhasadt. A hátralevõ 2-3 km-t úgy mentem végig, hogy kézben hoztam a nadrágom szárát, miközben az ágak összevissza karistolták a lábamat. Mire célba értünk, már elég látványos jelenség voltam jobb lábamon hosszú- a balon pedig rövidnadrággal, karcolásos, sáros lábszárral. A cél felé vonulva a faluban az emberek tátott szájjal bámultak (de korántsem annyira, mint késõbb azok, akik a metrón láttak). Ekkor már õszintén örültem, hogy nem kell még 20 km-t caplatnom.
A célban várt minket a zsíros és vajas kenyér, illetve egy idõs hölgy, aki precíz és alapos, kalligrafikus írással kitöltötte az okleveleket. Ez nagyon szép volt tõle, de amilyen sebességgel haladt, majdnem lekéstük miatta a buszt.
Összességében jó túra, nagyon szép vidékeken. Van néhány szakasz, amely sárban egy kicsit húzós lehet, így azonban szinte minden lejtõn tudtunk futni, és a kaptatókon is jól lehetett haladni. Jövõre, ha minden igaz, bevállalom az 50-est... és viszek váltónadrágot! :)
 
 
bükkjáróTúra éve: 20092009.04.15 09:39:27
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Julianus 50
2009.03.28.
Táv: 52km (kiírás szerint)
Menetidõ: 9ó 43p
Reggel szép tavaszi idõ, késõbb borongósabb lett, de esõ nem volt.

Az elõzõ heti Téry50 sikeres teljesítésén felbuzdulva készültem erre a sokak által nehéznek mondott túrára. A hét során igyekeztem lélekben és agyban felkészülni a nagyobb szintre és a hosszabb távra. Nagy örömömre ismét Tesómmal vághattam neki szombat reggel. Logisztikailag Szobon (a cél) tettük le a kocsit és vonattal mentünk át Nagymarosra (a rajt). Természetesen kb 2 perccel késtük le a vonatot, de nem volt gond, mivel munkanap lévén 30 percenként indultak Pest felé a szerelvények.

A rajtban nem volt tömeg, gyorsan neveztünk. Én még pecsételtem az álomáson a Kék túrát és indulhattunk is. A házak közül kiérva enyhén saras emelkedõn folytattuk utunkat felfelé gyorsan fel is értünk a Julianus toronyhoz, ahol most nem kellett fel menni a kilátóba az igazolásért. :) Innen a lefelé kellemes lejtõ következett, majd laza menet Törökmezõig. Itt szintén kék túra bélyegzés történt ki-ki alapon - a túristaház, álítólag leltár miatt, zárva volt. Nam baj. Vizünk még volt elég, éhesek sem voltunk. Irány tovább. A háznál találkoztunk több ismerõssel, akikkrel a Békás rétig együtt menve, beszélgetve gyorsabban ment az idõ. A rétrõl szép kilátás nyílt a Magas Börzsönyre. Ezután jött az alkalmi tavakkal ellátott széles szekér út, ami próbára tette türelmemet. Az elágazásnál pecsét - a diót kihagytuk -, irány Márianosztra felé.

A hullámvasutazás után már kissé éhesen harangszóra értünk Nosztra határába. A pontnál kolbászzsíros kenyér fogadott korlátlan mennyiségben, kedvesen kínálva. Mi egy kis üdítõvel kiegészítve fogyasztottuk. Lacinak ez a fajta zsír kevésbé jött be, de õ is éhes volt. A pihenõ után még mindig napos idõben vágtunk neki a következõ szakasznak. Ez elég nyilt az elején, de amint kezdtünk be érni az erdõbe, meg jelentek az elsõ felhõk. :( Szerencsére késõbb is csak mutogatták magukat, az égi áldást nem szórták. Nekem igen hosszúnak tûnt a nyeregig vezetõ út. A nyereg elõtt közvetlen igen vizenyõs rész várt minket, de a bakancsoknak köszönhetõen gyorsan át keltünk. A nyereg után következõ többnyire lejtõs út még hosszabbnak tûnt számomra. Alig vártam már Nagybörzsönyt. Itt volt a holtpontom ezen a túrán. Sajnos az sem használt a hangulatomnak, hogy a favágók autója és dózere elõzgetett minket, és mivel fel is jöttek az út eleve szét volt "bombázva" árkosra.

Ritka nagy örömmel értem be a faluba. Itt rögtön az elsõ kútnál vízpótlás és 2 pezsgõtabletta feloldása következett. Majd rögtön pecsét egy fa alatt. Kisvártatva kb 500 méter után ujjabb pecsét a kaja ponton. Érdekes volt ezeknek a pontoknak az elhelyezése. A másodikat a segítõkész útbaigazítás ellenére kis bizonytalansággal találtuk meg - konkrétan a tovább indulók látványa volt ami tudatta velünk, hogy hova kelll bemenni. Talán 1-2 útbaigazító szallag lehetett volna. Itt újjabb zsíroskenyér fogyasztási lehetõség és tea fogadott minket. Csak mérségelten ettünk, mert még nem voltunk annyira éhesek. Itt egy néni akkurátusan vezetett be minket is egy nagy könyvbe.

15 perc után tovább indulva elkezdtük a hosszú emelkedést a Koppány nyereg felé. Az út eleje elég hosszan egy dózer/beton út volt. Nem volt túl izgalmas, de kellemes menetsebességet biztosított. Egy hirtelen jobb kanyarral felvágás indult a hegynek, igen meredeken. Errõl egy szintbeli jobb kanyarral kell letérni az emelkedõ vége elõtt. Természetesen mi felmentünk az emelkedõ tetejére. Miután a nagyobb helyismerettel rendelkezõ túratársak utolértek korrigáltunk a helyes irányba. Még egy kis emelkedõ és elértük a nyerget. Itt pecsét és menet tovább.

A nyeregbõl immár lefelé sokkal jobb volt ugyanazt a szakaszt megtenni. (Vizesnek továbbra is elég vizes volt.) Innen bele bele kocogva elég gyorsan el értük Zu vár tövét. Többször is szép kilátás nyílt. Többnyire lejtett az út. A Zú vártól egykori vasút nyomvonalán halad a jelzés. Az ilyen utak nem a kedvenceim, mert bár szépen szintbe vagy egyenletes lejtéssel/emelkedéssel mennek, többnyire igen kövesek. Ez is az volt. Sok km-el a lábamban nem volt túl kellemes. Persze akkor még nem tudtam milyen lesz a vége. Nagyon örültem amikor meghallottam az elsõ motorzúgást, mert tudtam, közel a mûút. Itt egy kicsit kellett gyalogolni az úton és meg is lett a pont.

Opcionálisan lehetett innen tovább menni a mûúton vagy a kék jelzésen tovább. Mi az utóbbi választottuk. Álítólag egy laza 4 km volt innen a cél. Szerintünk volt az több is. Az elején egy szelíden emelkedõ erdei úton mentünk a már lefelé haladó nap fényében. 1,5-2 km után kiírtünk az ewrdõ szélre. Innen szántóföldek között haladt az út. Egy major után éles jobb kanyarral rátértünk egy dózerútra. Valamikor lehet, hogy betonos volt, de mostanra egy szétmosott kiálló kövekkel teli vacak út lett, ami kocsival még jó , de a gyalogos (fõleg kb 48 km után) eléggé szidhatja. Bár a szmeben levõ Pilis és a bal oldalon húzódó Hegyestetõ vonulataira nagyon szép látvány esett, ez csak részben enyhítette a nyíl egyenes út megpróbáltatásait. Az is ritkán esik meg velem, hogy megörültem amikor a falu határában elértük a mûutat. Innen már csak egy kis városnézés és ott voltunk a célban. Megcsináltuk.

Nagyon elfáradtunk, de a teljesítés - ráadásul 10 órán belül - nagy elégedettséggel töltött el. Nekem eddig talán ez volt a legnehezebb túrám. Köszönet a szervezõknek. Az 500 Ft-ért igazán ki tettek magukért az ellátás tekintetében. Az itineren az útvonalat jól lehetett követni annak ellenére hogy elég régrõl fénymásolhatják, azonban a résztáv adatokat módosítani kéne, mert szerintem nem fedik teljesen a valóságot. Esetleg a pontokhoz oda lehetne írni, hogy hány km-nél járunk. Egyébként a túra már maga a helyszín (Börzsöny) miatt is jó, illetve, hogy a hegység kevésbbé látogatottabb részein is halad. Az idõ is jó volt.
Kellemes emlékekkel és a teljesítés feletti örömmel értünk haza. Köszönet a túráért.
 
 
piedcatTúra éve: 20092009.04.04 21:10:04
megnéz piedcat összes beszámolója
Julianus 50

A Ferencvárosi Természetbarát Egyesület huszadik éve rendez teljesítménytúrát Julianus barát emlékére. Mi tavaly voltunk elõször, akkor nagyon tetszett, most sem hagyhattuk ki. Úgy alakult, hogy qvic is szabadságot vett ki, így nem kellett egyedül mennem, és a bonyolult utazásom is megoldódott.

Már kocsikázunk a Duna partján, amikor épp arról beszélgetünk, hogy biztosan kevesen lesznek a túrán munkanap lévén, ezért nagyon meglepõdünk, amikor a nagymarosi rajtban sorban kell állnunk a nevezésért. Végül 8:20-kor indulunk el, lassan sétálunk, majd kocogásra váltunk. Én nem akarom erõltetni a nagy sebességet, egyrészt még mindig a térdem kímélése érdekében, másrészt még emlékszem tavalyról: az erõs kezdést a végén megéreztem, és néhányszor holtpontig jutottam. Most ilyet nem akarok érezni. qvic szokás szerint keményen kezd, és gyorsan távolodik, én maradok a saját tempómnál. Sok a gyalogos is, akik a szûk ösvényen lassítanak, kivételesen nem bánom. 40 perc alatt felérek Hegyes-tetõre a kilátóhoz, ahol páratlan látképben való gyönyörködés mellett kapom a pecsétet.

Lefele óvatosan nyomulok, a térdem nem rajong a nagyon meredek lejtõhöz, de lejjebb érve már minden rendben. Köves-mezõn vár meg qvic, innen együtt megyünk Török-mezõig, ahol pontõr helyett egy macska fogad minket a pecséttel. Kiszolgáljuk magunkat, közben beér minket egy húszas futó is. Társam megint elõre megy, felkapaszkodunk Békás-rétre, gyönyörködöm a Magas-Börzsönyben, és utolérem a húszas futót, váltunk néhány szót. Ismerõs arcok tûnnek fel, Szilárdi Tomi, Tibet, Józsi, Rushboy. Lefutunk a kóspallagi mûútra, és elképedve figyeljük a hatalmas tömeget a ponton és az úton. Hé emberek, ha ma mindenki túrázik, akkor ki dolgozik?! Pecsét (1:27), és irány a piros. Az idõ kezd melegedni, megmosakodunk a patakban, és még kortyolunk is a friss vízbõl. Márianosztráig László Szilvit is befogjuk, mint kiderül kicsit betegeskedik ezért nem fut. Klassz az ösvény lefele, és a település látványa is lelket simogató. Megérkezünk a kerthelyiségbe, a húszas célhoz (2:43). Bedobunk egy kenyeret, és megtámadjuk az utcai csapot.

Emelkedõk következnek, többször belesétálunk. Már korábban is feltûnt, hogy elég sok a saras rész, de itt kezd igazán borzalmassá válni a helyzet. Ahol tavaly lazán kocogtunk, most az út széli magas falon egyensúlyozunk, és alig bírunk haladni a kiálló gyökerek miatt. Felmászunk a Koppány-nyeregbe, veszem elõ az itinert, de felesleges, nincs pont. Pedig nem ártana, mert sokan kihasználják a rövidítés lehetõségét, és a börzsönyi kéken indulnak el Nagybörzsöny fele, nem pedig a piroson. Ráadásul a kék nagyrészt aszfaltozott, míg a piros… Jesszus! Ha futók horror-filmet készítenének, akkor biztosan itt forgatnák a fõ jelenetet. Az úton képtelenség haladni, a sár mély, csúszós, lágy, és hatalmas pocsolyák terülnek el mindenfele. A víz lefolyik az út szélén is, és ezeken keresztül kell haladni. Egyik részen pedig gally-tenger borítja az utat elég hosszú szakaszon. Puszilom a favágókat. Azt veszem észre, hogy qvic megint sehol, néhány futó miatt elõjött belõle a versenyszellem. Lassan kiérek a hegyek közül, és feltûnik Nagybörzsöny. Elfutok a tó mellett. Egy rendezõ vár a part tetején, és közli, hogy itt pecsételnek (4:28), nem kell kimenni a templomig. Innen néhány perc, és bent vagyok a harmincas célban. qvic már javában falatozik, csatlakozom. Nagyon jól esik, fõleg a tea.

Lassan hagyjuk el a települést, a lejtõig nem is futunk, csak sétálgatunk. Közben szemben jönnek a rövidítõk. Farkas-völgyben, az aszfalton felváltva gyalogolunk és kocogunk felfele, majd komótosan megmásszuk ma másodszor Koppány-nyerget, ahol még mindig nincs pontõr. A börzsönyi kéken haladunk Nagy-Galla irányába, most sikerül végig futni, nem úgy mint tavaly. qvic se nyomul elõre. A hegy elõtt érdekes látvány tárul elénk: egy mezõt teljesen elöntött a víz, olyan, mint egy úszómedence, a vadászles pedig úgy néz ki, mint az úszómester trónja. Gallától lazán koccanunk lefele, örömmel tapasztaljuk, hogy a kék jelzést felújították, így nem esik nehezünkre tájékozódni azon a részen, ahol tavaly mindketten elkavartunk külön-külön. A misa-réti pont könnyû préda (6:43). A hosszú, köves szakasz a végén nem a kedvencem, de már látszik a visegrádi hegyvonulat, és olykor a Dunára is rálátni. Becsorgunk Szobra, le a vasúthoz, be a váróterembe… és a cél sehol. Nem lepõdünk meg, tavaly is késtek. Míg átöltözöm a kocsinál, meg is érkeznek, és átvehetjük az emléklapot és a jubileumi kitûzõt. 7:22 lett a menetidõ, két perccel jobb, mint az én tavalyi idõm. Még veszek egy kólát a restiben, aztán indulunk haza. Jó kis túra ez, szeretjük a Börzsönyt.

Fotók
 
 
OttorinoTúra éve: 20092009.04.03 09:03:45
megnéz Ottorino összes beszámolója
JULIANUS BARÁT 50 - 2009.03.28.
Táv: 52 km; Szint: 1600 m; Szintidõ: 12 óra.

05:42-kor indul a vonat a Nyugatiból, ez nekem fél négyes felkelést jelent. Tizenöt perccel indulás elõtt már ki is írják a vágányszámot. Összeverõdik négyfõs kis csapatunk, letelepedünk egy 4-es ülésre. Kevésnek találom a hátizsákosok számát. Lévén szombati munkanap, ennek számlájára írom a jelenséget. A többiek megjegyzik, hogy sokan jöhetnek még a következõvel is. Tavaly minden esetre rájárt a rúd a Julianusra, mert összeszervezték a Telekivel, és a zöm az utóbbit választotta. Alig észrevehetõen megrándul a vonat, és út közben mi is a Teleki távjáról, szintemelkedéseirõl, vele kapcsolatos erõ- és idõbeosztásról beszélgetünk. Vácon leszállnak a civilek, és tényleg kevésnek tûnik a maradó létszám, ámde Nagymaros-Visegrád megállónál megtelik a peron. Mikor leszállunk, ránk köszön Zsolt, egy régi túraismeretség, örül, hogy nem kell egyedül mennie Nagybörzsönyig (30-ason indul). Ki tudja miért a zöm a "nevezési irodával" ellenkezõ irányba indul el, nagy nehezen lehet a lepusztult beállós kunyhó felé venni az irányt. Még nincs hét óra, és a spori bácsi csak most kezdi elõhalászni a Gutenberg idejében nyomtatott, és azóta a fénymásolat fénymásolatának fénymásolatáról készített itiner fénymásolatait. Jó magyar szokás szerint négy sorban állunk egy asztalhoz. No! Nem is vagyunk olyan kevesen! Kiállok a sorból, átadom a zsét a többieknek, hogy vegyék meg a zsugát. A lányoknak már most WC problémájuk van, jó, hogy most szálltunk le a vonatról. Nem baj, majd kiizzadják a kaptatón. 07:01-kor erõsen kezdünk a meredek utcákon, a kék sávon. Jön egy mázát vesztett pad, itt lekabátolok, és a túra végéig vékony pulcsiban maradok. A többiek elhúznak, lóg a nyelvem, mire utolérem Zsoltot és Suzyt. Néhány mondat és elõzök. Egy útra dõlt, baromi vastag fát csak úgy lehet leküzdeni, ha meglovagolja az ember. A kanyarban, a keskeny ösvényû, meredek emelkedõ elõtt érem utol Verát, aki éppen hátizsákjába gyömöszöli a meleg holmit. Fölfelé igyekezvén elmegyek egy - az erõs emelkedõhöz képest valószínûtlenül idõs - bácsi mellett. Le az összes kalapokkal. Már kezd elegem lenni a balra lecsúszkálós ösvénybõl, (bal bokám kímélésre szorulna) amikor jobbra ráfordulok az enyhébb emelkedõre, ami víznyelõkkel vagy mifenékkel van szegélyezve, és ami egy réten keresztül elvisz a Julianus kilátó bástyájához.

1. ellenõrzõpont, Hegyes-tetõ.

Pecsételtetés után felnézek, Tom már a kilátó tetején kukorékol. Gyorsan lekapom, és néhány lövés a Dunakanyarra és a szigetspiccre is eldördül. Átnézek a kilátó diadalívén, de nem látom jönni a többieket. Na, végre. Erre gyertek, lefényképezlek benneteket. Az egyik képen az egyik- a másik képen a másik hunyorog. Na ebbõl elég, ne tököljünk annyit, úgyis sok idõt vesztegettünk. Lerongyolunk a rétre, én valamivel óvatosabban a többieknél a bokám miatt. Jól esik havajozni a Köves-mezõ felé, egy kicsit le is lassulunk. Felmegyünk a szilárd út melletti cserjésbe vezetõ kék turistaútra. Sokan folytatják kint, kopogós léptekkel. Tom nagyon húz elöl, érzi, hogy több idõt vesztettünk a szokásosnál. Tisztes távolból próbálunk lépést tartani vele. Kivágódunk a flaszterra, majd balra ismét be az erdõbe. Jelzem, hogy a lejtõnél mászóka vár ránk, de minõ öröm: megszüntették. Az erõs lejtõt azonban nem vitték vele, azon fékezgetve kell lefelé gurulni. A második mászóka is a múlté, s így, tovább havajozunk Török-mezõ irányába. Egy keresztezõdésben puding állagú sár van, és középen megáll egy békebeli UAZ. Sofõrje egy erdésznek öltözött figurával beszélget. Megpróbáljuk a sarat leküzdeni, a kocsit kikerülni. A nagy igyekezetbe elnézzük a jelzést és kb. 30 m-t rossz irányba kavarunk. Gyors korrekció után folytatjuk a hajrát. A lányokat bíztatom, hogy nincs messze már a turistaház, ahol négy fal takarásában könnyíthetnek magukon. Való igaz; lomb se közel, se távol, de még rügy se. Nekünk jó, mert egy fatörzs télen-nyáron megteszi.

2. ellenõrzõpont, Törökmezõ.

Hát WC az nincs, vagy legalábbis nyitva nincs. A lányok saját leleményükre vannak utalva. A bélyegzõ és párnája önkiszolgáló rendszerbe vannak állítva, így a stemplizésbe kifáradva leülünk a kerti asztalokhoz egy-egy szenyóra. Tarka macskák udvarolnak körül némi kaja reményében. Kicsit elnyújtott pihenõ után leindulunk, tovább a kéken a kis patak völgyébe és átkelünk a hídján. Agyagos emelkedõn megyünk föl a pusztatoronyi sík irányába. Direkt kiránduló idõ van; nincs hideg, de a nap se tûz, a néha feltámadó szél meg kifejezetten jól esik. Hátranézek a mezõn, de a két lányt és Zsoltot nem látom. Tommal megyünk tovább. Az erdõben Kóspallag felé nagyon idegesítõ a járás. A gyakori átfolyások miatt pocsolyákat kell átugrálni, dzsindzsásba törekedni, sárban gázolni. Magamban dohogok, amikor hátulról vidám társaság érkezik, õk is megjegyzik, hogy "hát igen, ez a Börzsöny". Velük van rushboy, aki számára a hátizsákomról leolvasott nick-név alapján testet ölt az a fazon, aki túrabeszámolókat irkál a TTT honlapjára. Már majdnem Kóspallagnál vagyunk, amikor csöng a telefon, kapom a hírt, hogy Verocska elveszett. Késõbb kiderül, hogy az utolsó pillanatok egyikében kénytelen volt félrevonulni egy bozótosba, és kifele jövet megfeledkezett két lerakott, méregdrága túrabotjáról, és most azokat kajtatja. Suzy ki van akadva rá, és azt mondja, hogy most már nem tud ott lenni agyilag az 50-en, és 30-nál kiszáll Zsolttal. Próbálok lelket önteni belé, (telefonos lelki segélyszolgálat) de hasztalan. Kezdem belátni, hogy tényleg sok már az elvesztegetett idõ. Közben megérkezünk a

kóspallagi elághoz. (3. ellenõrzõpont)

A pontõr fiú és lány mosolyogva héjas dióval kínálnak. Azért mosolyognak, mert eddig még senki nem kért belõle. Mi se... Szomorúan lemondunk túrázó társaságunk nagyobbik részérõl, és tovább indulunk a felfelé tartó jelzetlen úton. Késõbb egy bal kanyar után meglátjuk lent, a piros sávot. Egy hölgyekbõl álló társaság azt hiszi, hogy le kell menni a piroshoz. Azt mondom nekik, hogy olyan sokat jöttünk már felfelé, hogy nem vagyok hajlandó lemenni, közben tudom, hogy a piros jön fel hozzánk egy percen belül. Kicsit még tanakodnak, aztán utánunk indulnak. Nagy ívû kanyarral megyünk egyre feljebb, és hiába nem akaródzik lemenni, mégis lefelé kell kocogni egy patak völgyébe, hogy aztán a vízben fekvõ köveken lépdeljünk át. Márianosztra elõtt most jön az utolsó emelkedõ. A domboldalban sok érdekes alakú fát lehet látni. Romantikus a kaptatás a mesefilmbe illõ fák szegélyezte úton. Néhány fát le is fényképezek. A tetõre érkezve át kéne menni az út másik oldalára, de akkora gép kereke szántotta fel, hogy vizslatni kell a lehetséges átkelés helyét, elkerülendõ a sárban való elmerülést. Letekintve a völgybe, a látvány némileg kárpótol a megpróbáltatásért. Leindulunk Nosztra irányába egy ösvényen. Tavaly itt még fél lábnyomnyi "széles" csapás fogadta a vándort, ha nem vigyáztál könnyen egy szál gatyában érkeztél Nosztrára. Mostanra egy igazi jótét lélek kiritkította a dzsungelt, úgyhogy nyugodtan lehet haladni. Amikor tisztásra érünk, az az érdekes, hogy csont száraz minden, csak a két cipõnyomnyi ösvény lucskos a sártól. Gyümölcsfás telkek mellett leérünk a település utcáira. Néhány cikk-cakk után rákanyarodunk a kocsma utcájára és fókuszálunk a

4. ellenõrzõpontra. (Márianosztra)

Az árnyas, teraszon begyûjtjük a látásból jól ismert, állandóra ide akkreditált spori bácsitól a bélyegzést és sasoljuk a szintén megszokott néni által kent hurkazsíros kenyereket. Azonban még nem ülünk le, hanem bemegyünk a söntésbe egy-egy rocska rostos léért. Kint már vár a zsíros kenyeres tálca, aminek közvetlen szomszédságába le is telepedünk. Egy harapás, egy korty, és így tovább. Finom a lilahagymás, zsíros kenyér, be is dörgölök hármat. Egy udvarias túrázó megkérdi, hogy elvehet é egyet, mire közlöm, hogy nem, mert mindet mi esszük meg. Itt is jól eltelt az idõ, menni kéne. Tom még nyomat egy kávét, de mondja, hogy menjek csak elõre. Nagyon hálás vagyok érte, mert nem tudok riadóstarttal indulni. A buszmegálló elõtt lefényképezem a lakkozott fát, aminek szintén lakkozott ágai nyílban végzõdõ útbaigazító-táblák. Egyik táblán ez áll: FEGYHÁZ. Na, most már legalább azt tudom, hogy merre nem indulok. A látótávolság határán látok egyetlen hátizsákos embert, jó darabon egyedül baktatok a fák nélküli gyenge emelkedõn. Jobbra elkanyarodik a piros, és most már sûrûsödik az erdõ. Az egyik elágazásnál GPS-es ember próbálgatja a GPS-ét úgy, hogy direkt a jelzetlen úton megy tovább egy darabon. Egy rét és egy bazi mély keréknyom keresztezi a pirosat. Próbálok átmászni a nyomon, de a réten is kerülni kell, mert az egésznek szivacsos jellege van, és a fentrõl száraznak tûnõ felszín is vizet ereszt a lépés hatására. Itt ér utol Tom. A Koppány-nyerget firtatja. Messze még az. Majd ha balról belénk fut a kék, akkor már csak pár száz méterre lesz. Elõbb egy olyan széles útra érünk, ami patakmederre hasonlít. Csak a szélén lehet haladni a sár miatt. Lassan bejön a kék, és epekedve elnézünk az irányába; erre fogjuk folytatni visszafelé jövet. Most viszont elõbb nézzük a nyeregbe vezetõ meredek domboldalt, aztán megmásszuk. Érdekes, hogy fölfele menet is mély sarakat kell kerülgetni a behajló tüskés ágak között. Hangosan káromkodok, mert a repedt cipõmön, felül sikerül betörnie a víznek. Hátam mögött nyugtat valaki, mondván, hogy oda felé úgyis megszárad, hogy visszafelé megint beázzon. :-) Feltolulunk a Koppány-nyeregbe, és átmászunk egy prémium vadkerítés-létrán. Ez az 50-eseknek csak visszafelé ellenõrzõpont, de a pecsét helyére idõt írnak és szignálják. Ezért az asztalnál falatozó társasághoz lépünk az említett adminisztrációért. Szegények már messzirõl hárítják a közeledésünket. Minden Julianusos õket zaklatja, pedig egy se pontõr. Biztonság kedvéért lefotózom az útjelzõ ágasfát. Késõbb szembe jön egy bácsi, és aki a 30-on van, annak út közben ad egy bélyegzést, az ötveneseknek megígéri, hogy visszafelé a nyeregben fog adni. A papír szerint már vagy három órája ki kellett volna állnia. Elölrõl Hevér Gábor hangját hallom, egy népes társasággal halad. Elkiáltom magam, hogy "Magyarok!" - mire mindenki visszafordul. Kis szünet után folytatom: "Férfiak és asszonyok! Hallgassátok Koppány vezért!" Ekkor lemondóan visszafordulnak, és mennek tovább. Tom elõre sietett, a Csörge-kútnál érem utol. Flakonból iszik valamit, jelzem, hogy ne igyon a kútról, mert tavaly egy döglött rókát láttam közvetlenül mellette. Int, hogy nem azt issza. Gábor közben tölti a kulacsát és elmondja, hogy a leírások szerint ez iható víz. Nekem nincs gusztusom a rókás vízhez, pedig szomjas vagyok. Az utat itt sem kímélték a munkagépek. Sok helyütt a magas peremre kell felkapaszkodni a sár elõl. Egyszer egy csipkebokor fogságába esek, és csak nehéz operáció árán sikerül csak szabadulnom. Az elöl haladó Gáboréknak felfedezõútra kell indulni, mert a jó favágók egyenesen az útra gallyazták a kivágott fákat. Az úttalan utakon való küszködés nem tesz jót a bokámnak. Végre visszatalálunk a jelzett útra, de most egy útnyi széles traktor elõl kell a peremre felugrani. Emitt lóval húzatják a legallyazott rönköket. Környezetkímélõ megoldás. Errefelé a sárnak jellegzetes lócitrom-szaga van. A frissen festett piros bevisz egy fasorba, amin lefelé megyünk a horgásztó irányába. A réten üdvözöl a T-Mobile slovakia; jó utat és kellemes idõtöltést kíván és közli, hogy 127 Ft a hívás percdíja, a fogadást a feléért megszámítja. Kösz! A horgásztó mellett felfelé vezetõ út tetején megint utolérem Tomot (, mert megállt). Beérünk Nagybörzsöny utcáira, és egy kút mellett megszólít egy rendezõ hölgy és közli, hogy nem kell elmenni a régi templomhoz, hanem itt, látótávolságra van az

5. ellenõrzõpont (Nagybörzsöny, kemping-asztal.)

Egy üdítõs flakont elõször megtöltök friss vízzel. Pár száz méter, és lássatok csodát: itt a

6. ellenõrzõpont, József Attila u. 7., FTE kulcsos ház.

Majd megõrülök egy kis hagymás-zsíros kenyérért, de a pontõr néni akkurátusan bejegyzi egy anyakönyvbe mindenki sorszámát és nevét. A bonyolultabb neveket betûzni kell, de ez se gyorsít az aktuson. Néha beszólok, hogy ilyen névvel gyere holnap. Végre ezen is túlesünk. A konyhán megkérem, hogy töltsenek meg egy fél literes üdítõs flakonomat teával, aztán nekiesek a zsíros kenyérnek. Kell a kraft, mert a Koppányt megint meg kell hágni, csak hátulról. Elköszönünk és tovább folytatjuk utunkat most már végig a kék sávon. Kellemetlenül köves, kátyús út vezet ki a faluból, viszont friss, kellõen sûrû jelzés segít bennünket. A köves út lassan rugalmas erdei úttá szelídül, és a mély Farkas-völgy mellett vezet tovább. Lejtõ után egy erdei aszfalt úton kell emelkedni elõször enyhébben, aztán mind húzósabban. Egy helyen hajtûben kanyarodik, és a szemben lévõ, magasabb ágon meglátom Tomot. Huhogok neki, de vagy gyenge huhogás volt, vagy már túl messze elhúzott. Nem tudom rendesen tolni magam az egy szál bottal a szilárd burkolat miatt, és ennek tudom be a lemaradást. Néhány perc idõközzel két biciklis húz el mellettünk a (nekik) lejtõn. Több jelzés figyelmeztet arra, hogy jobbra le kell térni a mûútról. Nagyot húzok a Nagybörzsönyben vételezett teából, mert drasztikus emelkedõre tértünk rá. Jól bírom, pihenõ nélkül felcsûrök a nyereg szintjéig, némelyeket még meg is elõzök. A kék kereszt csatlakozik hozzánk, és innen már havaj a

Koppány-nyeregig (7. ellenõrzõpont)

Az asztalnál most már a fent említett pontõr bácsi ül, és beüti a megígért stemplit. Tommal visszamászunk a kerítésen, és zuhogunk lefelé a sáros kék-piroson. Este hétre saccolja a célbaérésünket. Én azt mondom, hogy lehetetlen, mert tavaly Suzyval a vonat indulása elõtt, 17: 57-kor értünk be. (Nekünk tartották vissza a vonatot.) Én azt állítom, hogy legkésõbb 18:30-ra ott leszünk, dacára minden elfecsérelt idõnek. Minden esetre haláli iramot kezd diktálni. Leválik rólunk a piros, fölfelé haladunk a Rakottyás-tóig. Tavaly itt leültünk falatozni, most loholunk tovább. Jó darabon elnyújtott hullámvasút jellemzi utunkat. A Nagy-Galla mellett már kocogunk a meredeken. Jobbról bejön a zöld sáv, de rá se rántunk. Patak után egy felsõbb szinten látjuk magunk elõtt a kék sávot. Tom már indulna felé, mire balra mutatok. Ötven méterre egy fán ott a kék jelzés, ami azt jelenti, hogy hajtûvel kell elérni az elõször meglátott kéket. Már majdnem elérjük a hajtû felsõ ágát, amikor egy fiatal hölgy és egy úr elénk toppan az avarból. Tom kispistát kiált. Ezek ketten mutogatnak a lentrõl is látható kékre, hogy amiatt jöttek arra, amerre. Ráteszek egy lapáttal: Ezt tudja csak meg a Gábor (Útvonal Követõk Klubja). Idefelé többször hallottuk hátulról Hevér Gábor hangját, és a két fiatal a kezdetektõl vele jött. Nem is jönnek mindjárt tovább, mi azonban egy zúzalékköves, sínnélküli töltésen vonatozunk tovább a Misa-réti-patak medre fölött a nagyon lassan eljövõ Misa-rét felé. Megint csak a jól látható jelzést dicsérem, mert tavaly ennek hiányában tovább mentünk és alig tudtuk átküzdeni magunkat a patakon, az ellenõrzõpont magasságában. Most azonban kényelmesen átmegyünk egy jól elõjelzett kis kõhídon. Néhány perc autók elöli menekülés az Országúton és a kisvasút töltése mellett ott a

8., az utolsó ellenõrzõpont, Misa-rét.

Ugyan azok a pontõrök, mint a kóspallagi elágnál, diót most sem kérünk. Egy kicsit megnyugtat, hogy közlik: Már csak kb. 4 km van hátra. Egy hajszállal nyugodtabb tempóra váltunk, megcsodáljuk a még lombtalan fák között beszûrõdõ napfény utolsó vörös pászmáit. Egy hatalmas rétre érünk ki, a túloldalán gépekkel felszerelt tanya látható. Jobbra kanyarodik a kék jelzés, vele mi is. Egy fekete márvány kereszt felsõ harmada törötten hever a még meglévõ csonk elõtt. Tom azt mondja illesszük a helyére, mint anti-vandálok. Há persze, rögtön ugrok a mázsás kõhöz, mint Fekete László, csak akkor ki viszi tovább a hullámat. Rátérünk az iszonyú talpmasszírozó szekérútra, ez a túra bónusza. Akkor örül az ember legjobban, amikor véget ér. Már majdnem véget is ér, amikor megcsörren a telefon. A másik oldalon Suzy van, és közli, hogy busszal megérkeztek Szobra, a vonaton ülnek, nemsokára indul. Mondom nekik, hogy azonnal szálljanak le, mert nekünk még hátra van minimum 15 percünk a túrából. Erre õ: "Nem szállunk le, fussatok". Hát ez rosszabb ötlet, mint a márvány felemelése. Megpróbálok a túratársi szolidaritására hatni, de melegebb éghajlatra küld. Látom itt már nincs mit tenni, nélkülük kell eltölteni azt a háromnegyed órát, ami a várható beérkezésünktõl a következõ vonat indulásáig eltelik. Kárpótlásul megpillantom a SZOB táblát, kevéssel utána meg meghallom annak a vonatnak a zakatolását, amelyiken nem ülünk rajta. Végül tizennégy perccel a vonat kihúzása után érünk a célul szolgáló szobi vasútállomás pénztárhelységébe. Igaz, lenne még ötven percünk a szintidõbõl, de a túra közbeni vacakolás megbosszulta magát. Egy-egy krigli sör mellett még elbúslakodunk ezen egy ideig, de aztán a mi vonatunknak is fúj a kaller, és egy szép, tavaszi nap után megindulunk az édes otthon felé...

Ottorino
 
 
Pap GáborTúra éve: 20092009.03.30 12:23:22
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Julianus50

Igen kellemes idõ fogad Nagymaros-Visegrád megállóban, igaz nincs olyan ragyogó napsütés mint pénteken, de ez nekem teljesen megfelel. Mivel én Szob felõl jöttem, így nincs tömeg a rajtban, gyorsan le benevezek, de még indulás elõtt nyújtok egyet.
A túra mindjárt egy jó kis kaptatóval indít föl a Szent-Mihály hegyen keresztül a Hegyes-tetõre. Végig futok, 30 perc alatt fel is érek. A gyalogosok igen lojálisak voltak velem, szinte mindenki azonnal félreállt még a keskeny ösvényen is, amikor meghallotta/meglátta, hogy érkezem, nagy köszönet ezért!
A kilátóban szétnézek, majd indulok tovább Török-mezõ felé. Gondolkodtam a 6 órás teljesítésben, de inkább a mellett döntöttem, hogy beiktatok három a túra közelében lévõ csúcsot.

Törökmezõn át Kóspallagig gyorsan telik az idõ ismerõsökkel beszélgetve. Errõl a szakaszról a Békás réti panoráma már két éve is megfogott, most is csodálatosan néz ki a Magas-Börzsöny. Összességében elég sok a sunyi emelkedõ, így szépen gyûlik a kiírt szintemelkedés.

OKT-rõl lefordulva tartottam a piros sávtól, legutóbb igen rossz állapotban volt, de a jelzésfelújításoknak köszönhetõen tempósan lehetett haladni. A sok kis hupli rendesen ki tud venni az emberbõl. Az utolsó dombtetõn elõtûnik a Márianosztrai medence a Csák heggyel. Bent a faluban már várt minket a zsíros kenyeres pont, én csak fél szeletet fogyasztok jól megsózva, nehogy gond legyen. A kocsmában az ételt még leöblítem egy fél liter naranccsal, és már indulok is.

Nincs hõség, de megérzem, hogy melegszik az idõ, nagyságrendekkel több folyadékot iszom. Az út mentén jól látszik a Nagy-Kopasz, a Nagy-Koppány és a Nagy-Galla. Ez még ma megmászom. A Börzsönyi kék becsatlakozása elõtt utolérem Bátyámat és Bálintot, innen Nagybörzsönyig többször összefutunk. A Koppány-nyereg elõtt jönnek a szokásos dagonyás részek, de simán ki lehet kerülni.

Fönt a nyeregben még nincs pontõr, mindegy visszafelé kell pecsételni. A Kis-Koppány csúcsára nem vezet jelzés, de önszorgalomból fölkaptatok a meredélyen, jó a kilátás bár a csúcs nagytestvére betakar némileg. Lefelé elég sok gondot okoz a szeder, a késõbbi fadöntés és erdõjáró gépek által szétjárt út viszont sokkal problémásabb. Egy ízben még a jelzés letérését is benéztem. Kiérve a Nagybörzsöny széli mezõre a sárkérdés megoldódik, marad a szép panoráma. Gyors pecsételés a templom közelében, aztán nem találom a zsíros kenyeres pontot. Két éve a Bányagazda házának udvarán volt, ott vártam jó 15 percet, mire kiderítettem, hogy 200 méterrel arrébb van, Bátyámék már javában lakomáztak. 3:30-al érkeztem, és már kezdek fáradni. Még két egyéni pontot beiktatva nincs esély 6 órás teljesítésre.

Kifelé a faluból finoman kocogok fölfelé, evés után nem jó erõlködni. Egy csapat túrázó jön szembe. Az aszfaltra rátérve igen jól esik a futás, hamar elérem a letérést, amit szintén végig megfutok, de ismét tévesztek kb. 200 métert.

A nyeregben még mindig nincs pontõr, telefonnal készítek néhány bizonyító erejû felvételt, várok kb. 10 percet, aztán indulok tovább. Sokan jönnek szembe a kék és piros közös szakaszán. Galláig nincs különösebb látnivaló, a Rakottyás tavon kívül, hullámvasutazunk szépen. A hegy elõtti réten szépen látszik a csúcs, nemsokára a kék háromszögön mászok. Olyan meredek, mint amilyennek látszik, de a megéri.

Vissza az eredeti úton. A gyomrom kezd nyavalyogni, idegesíti a Nagybörzsönyi vasas víz íze. Zuvárhoz új kék romjelzés vezet, mindjárt ki is próbálom. A vár maradványaiból alig látszik valami. Egy férfi két kisgyerekkel fémkeresõ detektorral pásztázza a várudvart. Gyönyörködöm a kilátásban, majd leereszkedem a jelzés meredekebbik ágán. Még párszáz méter és a Misa-réten találom magam, de a pontõr sehol. Ismét elfecsérelek kb. 5-10 percet kereséssel, aztán továbbállok. A pont a kisvasút mellett ütött tanyát, ott ahol a jelzés betér az erdõbe.

Egy rövid emelkedõ és kint vagyok a Sukola-kersztnél. Nem esik jól a köves út, piszkosul várom a végét, de a kilátásra nem lehet panasz. Szobon pillanatok alatt elértem az állomást. 6:50-nél áll meg az óra. Elfáradtam tisztességgel, ennyi volt bennem mára. A bizonytalankodás és a tévesztések miatti idõveszteséget sajnálom, a magánkitérõkért mindenképp megérte (mielõtt szó érné a ház elejét, a túra útvonalát végigjártam, ezek plusz kitérõk voltak!). A Galla és a Zuvár jól beleillene az útvonalba, de érintésük ellenõrzése pontõrök hiányában nem megoldható, biztos feszültségforrás lenne, mivel így a túra végén többen hajlamosak lennének kihagyni.
Hamarosan befutnak bátyámék is, meg a pontõrök, így díjazással a birtokunkban elégedett mosollyal térünk haza. Köszönjük a túrát!
 
 
csibaTúra éve: 20092009.03.29 16:04:43
megnéz csiba összes beszámolója
Julianus 50

Csodálatos idõvel várta a Börzsöny a túrázni vágyókat, bár azért egy – két részen jobban magába szippanthatta volna a vizet és a sarat. Két éve indultam el elõször ezen a túrán, igaz akkor még csak a 30-as távon. Tavaly kimaradt, idén meg lett egy 50-es.

Zolival ketten vágtunk neki a távnak, ami kb Nagymaros szélsõ házáig tartott, mármint a kettes fogat. Az utolsó vonattal 9 elõtt pár perccel begurulunk Nagymarosra, ahol már csak kb 1 tucat ember áll sorba a nevezésnél. De így is a 270-271-es rajtszám jut nekünk, ami azért szép szám, pláne így, hogy munkanap van. Egy kis készülõdés után 9:05 kor begyújtjuk a rakétákat. Gyors tempót terveztem, így már az elején, Nagymaroson elkezdünk kocogni, ami késõbb tempós gyaloglásra vált. Egy kútnál megállok, megtöltöm a kulcsom, majd tovább. Elhagyjuk az utolsó házakat is, majd erdõben haladunk tovább. Pár száz méter múlva egy a túrán induló ember úgy dönt, hogy jobbra fel. Mit sem zavartatva magát, pedig jócskán mennek elõtte, és utána is. Zoli innen kezd egyre jobban leszakadni. Ezután már csak a célban találkozunk.

Fölfelé szuszogok rendesen, de rászolgáltam erre, mivel egy 40 perc alatt már a kilátónál járok, ahol kapom is a pecsétemet. Aztán futás lefelé. Kövesmezõig kocogás, amennyire a lejtõ engedi. Itt is mennek egy jó páran az aszfalton, de ez az elõzõhöz képest tényleg csak kispista. Kerítés mászásra most nem kerül sor, mivel már lebontották, és csak a maradványai látszanak. Lefelé általában kocogok, fölfelé marad a gyaloglás. Törökmezõnél (10:28) benyitok a házba pecsét gyanánt. Kicsit morcosan közlik, hogy kint van az asztalon. Biztos nem én voltam az elsõ érdeklõdõ. Majd tovaszállok, még jól érzem magam. Fölfelé a Békás rétig gyaloglásra váltok. Kint a réten csodálatos a panoráma, és még látszik, hogy a nagy csúcsok fehérek. Nagyon szép. Bár sajnálkozva látom, hogy 2 ház már erre a rétre is épült. A rét után lefelé ismét gyorsítok. Itt kezdenek megjelenni az elsõ komolyabb pocsolyák és sárfoltok. Néhol szinte csak akrobata mutatványokkal lehet továbbhaladni. Következõ pontnál 11:09 kerül a pecsét mellé. Frissen tört dióval kínálnak, de a legjobban a „kalapács” tetszett. Innen egy kis átkötõ szakasz fölfelé a P jelzésig, majd azon be Márianosztrára. Kicsit hullámvasutas, az emelkedõkön néha már kezdem érezni, hogy a megszokott tempómhoz képest eddig gyorsabban jövök, de lefelé még mindig marad a kocogás. 11:50 körül érkezem a következõ pontra. Be is tolok 4 szelet hurka (?), kolbász (?) zsíros kenyeret lilahagymával megspékelve,ami iszonyatosan finom volt. Majd tovaszállok. Még bent vagyok Márianosztrán, mikor delet üt a harang. Most szerencsére megvan a helyes irány, de talán a jelzések is jobbak, mint 2007-ben. Fölfelé még egész jól megy, de egy lejtõs résznél kocogás közben összeugrik a vádlim. Szerencsére rögtön visszaáll magától, de érzem, hogy ez így nem fog tovább menni. Pedig tömtem magamba azért rendesen magnéziumot, de úgy látszik ennek ellenére is túl gyors volt a tempó. Innentõl a továbbiakban még a lejtõs részekrõl is mellõzöm a futást, marad a gyors gyaloglás. Fölfelé a nyeregig még sikerül rendesen elsüllyednem mind a két lábbal a sárban bokáig, legalább + fél kiló van mindegyik cipõmön. Koppány – nyereg elõtt, a kis ösvény elején szintén elsüllyedek a víz áztatta fûben, át is ázom, de legalább a sár nagy része lejön a cipõmrõl. A nyeregben nem vár minket még senki, bár ahogy a lapot elnéztem, csak a visszafelé úton kapunk itt pecsétet. Így megyek tovább. Hamarosan befogom Tincáékat is. 1-2 km-rel arrébb az erdészek gondoskodtak arról, hogy járhatatlan legyen a P. Elõbb még csak keresztbedõlt fákkal tették lehetetlenné a továbbhaladást, a késõbbiekben pedig saras, munkagépekkel széttúrt utakon volt képtelenség normálisan haladni. Itt még egy óriási vágódás is összejön, aminek következtében a jobb oldalam eléggé saras lesz, és újból összeugrik a vádlim. Nagy nehezen helyrehozom magam, bár az elején szinte minden lépés fáj. Megfordul a fejemben, hogy kiszállok Nagybörzsönyben.

Nagyon várom már a horgásztavat, hiszen az esés következtében a kezemre rakódott sár már kezd megkötni, és olyan érzés, mint ha be lennének gipszelve az ujjaim. A tónál lemosom magamról, amit letudok, majd egy rövid mászás után kicsit meglepõdve látom, hogy nem kell elmenni a templomig. Ezután irány a kulcsosház, ahol kicsit felfrissítek. Kapunk egy újabb pecsétet (13:50), ami mellé még az adatainkat is rendesen felírják. Egy jó 15 perces pihenõ után úgy érzem, hogy nekivágok az utolsó kb 20km-nek, de már csak gyaloglás megy. Monoton az emelkedõ a nyeregig. Meglepõen sokan jönnek szembe, de tuti, hogy nem kiszállók voltak. Az aszfalt sunyi, ami utána van az meg kimutatja a foga fehérjét. Fent a nyeregben (14:56) kipucolom a cipõmbõl a már beleszáradt sárdarabokat, majd létramászás után ismerõs terepen megyünk lefelé. Szembõl még pár emberrel összefutunk, majd nemsokára eltér a K jobbra. Kicsit hosszú a szakasz a következõ pontig, vagy legalább is nekem annak tûnik. Kezdek néha befordulni. ezen néha segít a csodálatos táj. Végre elérem az aszfalt utat, amin átkelve célba veszem a vasúti síneket. Ráülök, majd tartok egy 5 perces pihenõt. Misa - rétnél (16:20) megvan a cél elõtti utolsó pecsét. Innen már tényleg csak be kell gurulni, bár elõtte még egy kis mászás van a tisztásig. Az idõ talán ekkor lett a legszebb az egész túra alatt. Kellemesen süt a nap, kicsit lengedezik a szél, és lehet gyönyörködni a kilátásban. Aztán elérek a murvás útig, ahol megpróbálok lefelé kocogni, de 20-30m után érzem, hogy nem fog menni. Így itt is marad a gyaloglás. Szerencsére viszonylag hamar elszáll ez a rész is. Beérve Szobra még asz aszfalton lefelé versenyzek egy traktorral, de egy idõ után lehagy. Utolsó méterek vannak már csak hátra, és 17:09-kor benyitok a célba. Bent összefutok Danival meg Karesszal, akikkel még eltöltünk egy jó idõt a szomszédos kocsmában. Késõbb Zoli is beérkezik, majd hazavonatozunk.

Összességében egy nagyon jó kis túra volt. És így kb a fél távtól görcsölõ lábbal azért örülök ennek az idõnek. Végül is úgy indultam neki, hogy max 8 óra alatt célba szeretnék érni.

A szervezés nekem nagyon tetszett, nagyon jó az ellátás is, pontõrök kedvesek. Egy negatívumot tudnék mondani, az pedig a rajtban kapott leírás. Azon azért lehetne csiszolni, pontosítani
.

Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):
-táv: 50,9km
-szint: 1695m

 
 
 Túra éve: 2008
OttorinoTúra éve: 20082008.04.25 11:12:34
megnéz Ottorino összes beszámolója
JULIANUS TÚRA 50 (2008.04.05)
Táv: 52 km; Szint: 1600 m; Szintidõ: 12 óra. (Itiner adatok.)

Nem nagyon tolonganak 6:52-kor a Nagymaros-Visegrád vasútmegálló esõházában, a nevezésnél (1). A bevezetõ kék sávot is figyelni kell, nem úgy mint tavaly, amikor az emberáradat után kellett csak menni. Úgy tûnik a TELEKI kedvéért sok ember elcsábult. Van ennek jó oldala is; például a Hegyes-tetõre vezetõ, keskeny, oldal irányban lejtõs ösvényen egyáltalán nincs tülekedés. Viszonylag hamar el is érjük a balról becsatlakozó sárga sávot és innen már nincs messze a

2. ep. Hegyes tetõ, Juliánusz kilátó.

Lenn, a padoknál bélyegeznek, az elõttünk levõ táv miatt most úgyse lenne kedvünk felmenni a toronyba. Cipõfûzõ igazítás, egy-két korty és megyünk is tovább. A kilátó dombjáról szaporázzuk lefelé, majd Hawaii a Köves-mezõig. Még egy pillantás a Dunára és bal kanyarral bevesszük magunkat az erdõbe. Egyszer keresztezzük a Köves-mezõ parkolójába vezetõ utat és egy átmászó után igen erõsen ereszkedni kezdünk. Kellemes kiránduló idõ van, idáig össz-vissz vagy három csepp esõ esett. Egy nagy rét mellett bevisz a kék a dzsindzsásba és nem sokára látszik már a

3. ep. Török-mezei turistaház.

Több macska jön elõ érdeklõdõen, egy vörös-fehér cica különösen barátságos. Itt se idõzünk sokat, a ház mellett követjük a kéket és lemegyünk egy patak mederhez és átmegyünk egy kis hídon, majd ismét emelkedni kezdünk. Ezen az emelkedõn már néhányszor felmentünk más túrák kapcsán. Itt majdnem mindig visszacsúsztató dagonya van, most szárazra kötött a sár. Az erdõbõl kiérünk és hosszan haladunk egy nagy mezõn. Alig kerülünk ismét be az erdõbe, távolról motorzajt lehet hallani, nincs messze a

4. ep., a kóspallagi elág.

Az esõkunyhóban eszegetünk és pihengetünk egy kicsit, majd az országutat ismét keresztezve felfelé indulunk a piros szalagozáson. Ez elsegít minket az igazi piros sávhoz, amin egészen Nagybörzsönyig kell majd menni. Kicsit még emelkedünk egy sûrû fiatal fás részen, majd átkelés egy patakon és hullámvasutazás az érdekes, mesekönyvbe illõ fák között. Túratársnõm meg is jegyzi, hogy az egyik megragad majd csápszerû ágaival és a magasba emel. Ehelyett egy szûk ösvényen a cserjés próbált minduntalan elkapni. A domb tetejérõl már látszanak Márianosztra épületei. A turistaútról sunyiban, balra letér az elhalványult piros jelzés, amit szalagozás erõsít. A keskeny, meredek ösvényen óvatosan lépdelünk lefelé, két oldalról itt is visszatart a sûrû. Kellemes füves részre érünk, jólesik lépegetni rajta. Két vastagtörzsû akácfa dõlt az útra; átbújni alatta, túl alacsony, átlépni felette túl magas, megkerülni a cserjék miatt, túl húzós. Nagy nehezen átverekedjük magunkat. Megnézem a tövüket, mindkettõt láncfûrésszel vágták ki. Ha a motorosok ellen csinálták, túllõttek a célon, mert a gyalogosok is szívnak miattuk. Nem baj, fõ az hogy a figura eljusson a kis hobby telkére, utána pedig jöhet az özönvíz. Már lefelé baktatunk a flaszteron, egy jobb kanyar után érezni a sültzsír illatát.

Az 5. ep.-on a márianosztrai kocsma

teraszán a néni, aki tavaly is ott volt, keni a hurkazsíros kenyeret, szeleteli a lila hagymát. Egyik túratársam, aki most nem tudott eljönni, gyakran emlegeti a márianosztrai kosztot. Leülök egy nagy tálca zsíros kenyér elé, egyet megsózok, hagymázok és enni kezdek. Miki kutya, egy fiatalemberekbõl álló trió kísérõje is kap egy karéjjal. Mivel én ülök a tálca elõtt, mindenki elém járul a menázsiért. Amikor lanyhul az utánpótlás, felkerekedünk és búcsút intünk az ep.-n teljesítõ rendezõknek. Sebtiben felkapok még két almát, jó lesz útközben. Elmegyünk a börtön elõtt, megmutatom túratársnõmnek, de nem tudja megtapogatni a tégláját, mert a kerítéstõl több, mint 100 m-re van a mûintézmény. Már benn járunk az erdõben, megkezdõdik a traktornyom kerülgetés. A göcsörtös, keményre száradt sáron, kellemetlen menni, nagyon kell koncentrálni, mert egy rossz lépés hosszú idõre kiható sérüléssel járhat. Tavaly egy ilyen botlás után három hónapig dagadt volt a bokám. Balról becsatlakozik a kék sáv, visszafelé ezen kell majd elkanyarodnunk. Egyelõre nézzük az irtást, ahol néhány ember kapaszkodik fölfele. Mi is nekivágunk és felkaptatunk. Fenn, még egy létrán is át kell mászni, de már ott is a Koppány-nyereg, ami csak visszafelé lesz ellenõrzõpont, most csak beírják az idõt a 8-as rubrikába. Kis toroköblítés és ismét be az erdõbe. Hosszú, kanyargós, traktorterepes a turistaút. A Csörge-forrásnál tépett szõrt látok az úton, pár méterrel odébb rókatetem hever. Valószínûleg friss, mert szag nem árulkodik róla. Mikit a "fuj" vezényszóval tanácsolják el a tetemtõl. Innen már elkezdem figyelni, hogy hol kell letérni a szélesebb útról, mert tavaly túlmentem vagy tíz perccel (és fájós bokával). Most azonban friss festésû piros sávok mutatják a bokrok között a bejáratot. Benõtt részen kell lemenni a földekig. Pecázó-tó mellett megyünk el, majd felfele kaptatunk egy beton úton. Messzirõl látni a

6. ep.-nál a Szent István templomot.

Rövid fényképezés után tovább megyünk a falu utcáin, és némi keresgélés után egy házban megtaláljuk a

7. ep.-t: FTE ház.

Ismét szíveslátásban van részünk. A híres zsíros kenyér bõ hagymaterméssel elfogyasztva, teával leöblítve felfrissít. Repeta után tovább állunk, most már a kék sávon. Innen körültekintõbben kell mennünk, mert tavaly nekem itt volt a cél, és ettõl kezdve már ismeretlen a táj. Hosszan megyünk a Farkas-völgyben, míg el nem érünk egy erdei mûutat, amin szintén jó sokáig megyünk fölfelé. Amikor ismét betérünk az erdõbe szinte mászó meredekségû ösvényt találunk magunk elõtt. Erõnket beosztva, szép lassan nekivágunk. Mikor felérünk egy platóra ráérõsen megyünk egy kicsit, hogy közben pihenjünk. Távolból jókedvû zsivaj hallik, visszaértünk a csomópontba, a

8. ep.-ba, a Koppány-nyeregbe.

Érkeznek még új emberek lentrõl. Valószínûleg a 30-ason mennek Nagybörzsönyig. Visszamászunk a tyúklétrán és lefelé battyogunk az idefelé megmászott irtáson. Kezet fog velem egy visszacsapódó tüskés inda, nem köszönés ami elhagyja a számat. Mindjárt jobbra kanyarodik a kék sáv, így mi is. A Rakottyás tónál (pocsolya) leülünk az erdei bútorra egy kis frissítõre. Mikiék mennek el mellettünk, a kutya még mindig olyan, mintha tartós elem lenne a fenekében. Mi is "felpattanunk" és hosszan megyünk kanyargós erdei utakon. Teljesen meg vagyok keveredve, elvesztem az idõ- és távolságérzetemet. Úgy saccolom, hogy nemsokára elérjük az utolsó ellenõrzõpontot, de egy utolérõ spori mondja, hogy még vagy 4 km-re van innen. Utóbb kiderül, hogy igaza volt. Aggódva várjuk a következõ kék jelzést, itt már elég ritkák és elég régiek. Lankás részhez érünk, lefelé kocogunk egy kicsit, átmozgatva az egész testünket. Sok kanyargás után egy legyalult úthoz érkezünk, itt átrendezték a terepet. Sikerül is elbaltázni a kéket. Az országút másik oldaláról kiabálnak át a pontõrök, nagy nehezen sikerül átvergõdni egy patakon és felmászni az útra, de végül szerencsésen megérkezünk a

9. ep.-ra a Misa-rétre.

Kiment belõlem a szufla, Mikiék is nehezen szedik össze magukat. Eszek egy csokit, aztán tovább a megkezdett úton. Nagy mezõ mellett visz az út, valami rettentõ büdöset égetnek és pont ide fújja a szél. Végre elmegyünk a gázos hely mellett és rátérünk egy kövezett szekérútra. Úgy állnak a kövek, hogy nem tudsz úgy rálépni, hogy ne fájjon, fõleg így egy 52 km-es túra utolsó szakaszában. Nagy sokára meglátom a megváltó SZOB táblát. Nem lazítunk, mert el akarjuk érni a percek múlva induló vonatot. A vasútállomáson (10) szinte kikapjuk az emléklapot és a kitûzõt a bácsi kezébõl és rohanunk a vonathoz. Rendes a kaller, visszatartja, míg mindenki felszáll...
Ottorino.
 
 
kekdroidTúra éve: 20082008.04.08 20:26:39
megnéz kekdroid összes beszámolója
Julianus 20 helyett 50

Kora reggel a szokásos program fut le: ébredés, öltözés, cucc összehajigálása, nem feledkezve meg a menetrendkönyvrõl sem. :) Aztán hirtelen ötlettõl vezérelve felpattanok egy éjszakai járatra, amely egyenesen a Nyugati pályaudvarhoz repít. Itt az éjszakai élet néhány szánalmasan züllött figuráját ki kell kerülnöm, hogy bejussak a gyéren kivilágított csarnokba. Itt rögtön rég látott ismerõssel, Vakond87 sporttárssal futok össze, együtt utazunk Vácig, õ a Telekit tervezte mára. Nagymaros-Visegrád megállóhelyén elõször jól megreggelizem, közben kapok egy sms-t Suvlajtól, õ is a Telekire utazik. Én mára ekkor még csak egy laza, esetleg belekocogós 20 km-t tervezek, megtoldva egy Márianosztra-Szob privát sétával, erre a fõ indíttatásom a valamivel egyszerûbb logisztika volt.

Fél hét környékén megjelenik a rendezõség, kapunk nevezési lapot, állítása szerint minden táv nevezési díja egységesen 400 Ft. Nevezek, megkapom a 2-es rajtszámot, rögtön ekkor gurul be egy újabb vonat. Leszálló utasai között üdvözlöm Vándor Csillagot és Sagabit, nemsokára mindenki nekivág a túrának, a templom harangozása közepette lehet útra kelni. Kilépek, hegynek felfelé, úgy érzem, jót tesz, ha sietek egy kicsit. A Templom-völgy a szokásos hangulatát hozza, ahogy a botokra támaszkodva igyekszem fölfelé. Néhol megállok egy-egy fotó erejéig, aztán talpalok tovább. Ezt a stratégiát követve gyorsan felérek a Julianus-toronyhoz, ahol a pontõr már jóval nyitás elõtt ott ül. Igazolás után felmegyek a kilátóba, gyönyörködni a párás hajnali napkeltében, a Duna csillogó szalagjában és a Visegrádi-hegység völgyekkel szabdalt tömbjében. Hegyes-tetõrõl lefelé nem bírok ellenállni egy kis kocogásnak, egészen Köves-mezõig visz a lendület és a gravitáció. :) Innen gyaloglásra váltok vissza, telefonbeszélgetünk egyet Kerek repkénnyel, aki édesapjával a Thury emléktúrán vesz részt éppen.

Amikor leteszem a telefont, akkor döbbenek rá, hogy hosszú idõ után elõször indultam el egyedül egy teljesítménytúrán. Gondolataim kísérnek, van belõlük elég, közben a lábak robotpilóta üzemmódban, maguktól vesznek fel egy alapsebességet, a tájékozódásra a prímán festett jeleknek köszönhetõen nincs semmi gondom. Így jutok el Törökmezõre, ahol az általam eddig megismert nyüzsgés helyett síri csend fogad. Pontõrök sehol, ránézek az itinerre, csak 8:30-tól kell itt lenniük. De ha egyszer most sietnék... eszembe jut az OKT bélyegzõje, de még nem vagyok biztos magamban. Kéktúrázó pár érkezik, beszélgetünk pár sort, majd utolér egy sporttárs, aki gyorsan igazol a Kék itteni pecsétével, majd továbbáll. Pár perc habozás után követem példáját, elvégre 8:35 van, nekem pedig nincs kedvem várakozni. Indulás elõtt még körbefényképezem a tisztást és környékét. Utolérem fent említett túratársat, egészen Nagybörzsöny széléig együtt haladunk. Követjük a Kék országutat, egészen a Kóspallag elõtti elágazásig, itt a pontõr csodálkozva hiányolja a törökmezei pecsétet, mutatjuk az általunk szerzett bélyegzõt.

Jelzetlen út felé irányít, mondja, hogy az majd becsatlakozik a piros sávba, rövidítést gyanítok, de a térképvázlaton bejelölt útvonal is kihagyja a falut. Megyünk tovább, több próbálkozás után sikerül beszélnem Kerek repkénnyel megint, azt mondja, hogy a pontok és a cél nyitása miatt felnevezett a 30-as távra, mert semmiképp sem érné el a korábbi vonatot. Ezzel nekem is ötletet ad az 50-es távra, elvégre miért ne mennék arra, tanulni úgyis tanultam péntek délután is. Közben érdekesen összetákolt deszkapallón kelünk át egy árok felett. Márianosztrán kocsma elõtt vár a pont, itt jelentem be átnevezési szándékomat, a pontõr beleegyezõen hümmög szakálla alatt. Kapunk finom kolbászzsíros kenyeret és zsebrevágok egy szem almát is. Kisétálunk a faluból, mellettünk a lassan átadandó kisvasút remélhetõleg ideiglenes végállomása (azért remélem, hogy ideiglenes, mert hátha meghosszabbítják :)).

Szép lassan kezdõdik az emelkedõ a Koppány-nyeregbe, komolyabb hegyek veszik körül utunkat, fent a pontõrök már ott ülnek, pedig csak visszafelé érkezõknek kell pecsétet adniuk. Azért kérünk odafelére is, a térképes részre. Megelõznek az elsõ futók, mi pedig szép lassan utolérünk valakit, aki nem a túrán van, de jó gyorsan megy. Utunk kényelmesen kanyarog a hegy oldalában, egyre lentebb ereszkedünk, ahogy közeledünk Nagybörzsönyhöz. Elkattintok pár fényképet itt is, valamint lent a halastónál is. Ahogy pakolom el a gépet, meglátok az úton egy göröngyöt, kicsit furcsa alakja azzal magyarázható, hogy igazából nem is göröngy, hanem béka. :) Aztán még egy és még egy, méltatlankodva ugrálnak le az útról. Itt elköszönök útitársamtól, mondja, hogy nyugodtan menjek gyorsabban, ha úgy érzem. Én pedig kilépek, köszönöm társaságát, jót beszélgettünk. A fõútra kiérve automatikusan kanyarodnék jobbra, a pontõr kiabál vissza a Szent István-templomhoz, kapok egy pecsétet, bemegyek körülnézni a kõkapun. Kisebb idõutazásban volna részem, ha az útról nem szûrõdnének be a motorizáció zajai. :) Roppant hangulatos hely.

Innen a 30-as táv céljául szolgáló következõ pont pár percre van csak, itt megint kenyér és alma is jár, sõt, egy nagy pohár tea is. Nem ácsorgok sokáig, a falu szélsõ házainál pedig megszaporázom lépteimet, kíváncsi, barátságtalan szempárok figyelmének kereszttüzében. A tavaly nyári Börzsönyi Kék tt-rõl ismerõs már a táv egészen Szobig, a navigálással megint nem lesz gondom, ennek örülök. :) Egy darabig felfelé kaptatok, aztán kényelmes, kocogásra csábító, szintben haladó földút következik. A betonozott szakaszon újra gyaloglok, a völgyben van pár jó fotótéma. A mûút elhagyása után emlékszem valami komolyabb emelkedõre, ezen emlékeim hamar frissülnek, fõleg, amikor a bõrlégzéssel is próbálkozom már. Valahogy csak felzuhanok a megváltást jelentõ gerincútra, az ellenõrzõpontra érve már alig zihálok. Itt szembesülök azzal a ténnyel, hogy nincs elõttem senki, ezek szerint aki eddig ott volt, az a 30 km-s távon indult. Az ideúton felfelé megtett szakasz lefelé sokkal szimpatikusabb, jó sokan jönnek szembe, mindenkinek köszönök, jó utat kívánok, találkozom rég látott Tûzszerész sporttárssal is. A két jelzés szétválásától pedig egyáltalán nem találkozom a túra résztvevõivel a célig.

Hosszú lejtõ után az utolsó komoly emelkedõn még felkaptatok, a Nagy-Galla tárt karokkal vár, lefelé sokkal könnyebb haladni, gurulós, de szerencsére nem csúszós az út. A borús idõ viszont lassan kedvem szegi, eszembe jut, hogy tavaly júniusban itt már igencsak kimerült voltam, a mostani állapotom pedig kezd hasonlítani az akkorihoz. Hangulatomon sokat javít az, hogy eszembe jut, hogy a Márianosztrán kapott almát csak zsebre vágtam, ideje megenni. Ez kissé feldob. Közben kiérek a régi kisvasút töltésére, nagyhangú társaság jön szembe, kérdezik, hogy van-e barlang a környéken. Erre semmi választ nem tudok adni, finoman próbálom javasolni a térkép használatát (egyiküknél volt). Megyek tovább, a jelzésrõl viszont csak sejtésem van, egy elhagyatott ház mellett látok egy régi kék sávot egy villanyoszlopon - a patak túloldalán. A botok aktív használatával átlendülök a patak felett és kikapaszkodom az országútra. Itt már csak lesétálok az utolsó ellenõrzõponthoz, a pontõr egészen örül jöttömnek, mondja, hogy már több, mint másfél órája kinyitott, de még senki nem járt nála eddig.

Mondom neki, hogy rövidesen biztos jönnek majd futók, aztán elköszönök tõle. A következõ szakasznak örülök, egész addig, amíg erdõben lehet haladni. Aztán már inkább annak örülök, hogy nincs nagyon meleg a teljesen nyílt földúton. A nyílt út egyetlen elõnyét - szépen látszanak a környezõ hegyek - kihasználom, fényképezek párat. Elérem a szépen gondozott Sukola-keresztet, innen már közel van Szob, besétálok, kocogni már semmi kedvem. A vasútállomáson pedig szembesülök azzal a ténnyel, hogy a cél majd csak 4-kor nyit ki. (Ezzel semmi baj nem lenne, oda kellett volna figyelnem erre, de az elõzõ pontõrt akkor miért kellett kizavarni 13:00-ra? A táv az utolsó ep. és a cél között nincs 6 km...) Körbejárom az állomást, óriási meglepetésemre bent áll a 424-247 pályaszámú gõzös egy nosztalgiavonat szerelvényével... gyönyörû :D. (A 424-334 pedig a rajtam levõ pólón volt. :)) Jól megnézem magamnak, aztán kiülök az állomás elé, hogy szemmel tudjam tartani az esetleg érkezõ rendezõséget.

Várok, telefonálok, közben futók érkeznek, láthatóan nem zavartatja õket, hogy nincs még meg a cél. Megérkezik a busz Márianosztráról, a pontõrökkel együtt, udvariasan igyekszem megtudakolni, hogy mikorra várhatóak a rendezõk. Választ nem nagyon kapok, csak némi hümmögést, azt hámozom ki, hogy várni kell türelemmel - de nekem vissza kellene érnem a fõvárosba. Felhívom a fõrendezõt, káromkodik pár sort, közben ismerõs sporttárs érkezik, felajánlja, hogy ismerõsei elvisznek kocsival, õ visszajön Nagymarosról a saját jármûvén és elintézi a díjazásomat. Ezer hála és köszönet érte, elõre is! Köszönöm továbbá a kedves párnak, aki visszahozott Budapestre! A rendezõktõl mondjuk annak azért örültem volna, ha megjelennek rendesen a célban a saját nyitási idejükre. Sebaj, ez van, túráztam egy jó nagyot, ez a lényeg.

-Kékdroid-
 
 
piedcatTúra éve: 20082008.04.07 13:14:52
megnéz piedcat összes beszámolója
Julianus 50
Táv: 54 km (szerintem 52), szint 1300 m.

Kétségek között ért utol a hétvége, bár elég kemény célokat tûztem ki. Már a hét elejétõl a jobb combtövemnél tompa fájdalmat éreztem, nem jósolt semmi jót. Kísértetiesen hasonlított a szitu arra, amikor ugyanilyen fájdalommal elmentem az Eötvös-re. Utána másfél hónapig nuku túra, még mozgás is alig. Ezért a Mátrabérc árnyékában elég kockázatosnak találtam ezt a futást. Mégis mentem.

Öten préselõdünk be qvic kocsijába, viszonylag késõn indulunk el, így csak fél kilenc elõtt tudunk nevezni. qvic jónak tartja az általam kalkulált idõtervet, így nem megy elõre. Csak a végén derült ki, hogy nekem nem annyira lett ideális a terv. Lazán futunk felfele Nagymaros utcáin, fájdalmat nem érzek, viszont nem merek nagy lépéshosszokat produkálni. A hegyoldalban több csoportot is utolérünk, nehézkesen megy az elõzés a szûk ösvényen, néhány embernek nehezére esik elengedni. Még így is 37 perc alatt felérünk a Julianus-kilátóhoz, ahova nem mászom fel, de még így is majdnem összeesem a látványtól, ahogy lenézek a Dunakanyarra.

Lefele még óvatosabb vagyok, minimál futásnak nézek elébe. qvic nagyon gyors, el is tûnik a szemem elõl, Köves-mezõn látom újra, a pihenõben ücsörög, rám vár. Innen kezdek rendbe jönni, úgy tûnik, hogy a vérbõség jót tesz a lábamnak, már nem figyelek annyira rá. Török-mezõn (1:20) pecsételtetünk, majd végigfutjuk a Békás-rétet, ahonnan valóban bámulatosan szép a kilátás a Magas-Börzsönyre. A Kóspallagi elágazásnál (1:56) búcsúzunk az országos kéktõl, egy dózeren vágunk, futunk bele a pirosba. Itt a szalagok jól kiegészítik a jelzések, amelyek elég hiányosak. Hullámvasutazunk föl-le, befogunk két hölgyet, nem is gondolnánk, de kemény dió megelõzni õket, és mikor sikerül, még jó néhány kilin keresztül képtelenek vagyunk távolodni.

Márianosztra már kellemes napsütésben fogad minket. Még soha nem jártam erre, nem a legrosszabb fekvésû települések egyike, az biztos. Egy vendéglátó helyiség külsõ teraszán találjuk a 20-as célt (2:38), pecsét, zsíros kenyér, alma, amiket magunkhoz veszünk, és utána még pancsolunk egyet egy utcai csapnál. Prímán megy a futás, és jól esik a gondolat, hogy még 30 km-t hagyunk mögött ebben a szép hegységben. Megcélozzuk Koppány-nyerget, qvic a gyomrára panaszkodik, amit végül a keményebb emelkedõk raknak helyre. Itt belesétálunk, eddig nem nagyon tettünk ilyet, kicsit aggódom is emiatt. Felérünk a ponthoz (3:25), ide még egyszer visszatérünk.

Alighogy elindulunk, mordul egyet a gyomrom, talán ennem kellene, Nagybörzsönyig csak kibírom. Hát nem bírom ki. Még szerencse, hogy szinte végig lejt, a sebesség megmarad, viszont a halastó mellett, aminek ugyancsak meseszép fekvése van, már érzem, hogy gáz lesz. Egy meredek kaptató vezet fel a településre, qvic 50 méterre elõttem gyalogol, én pedig szépen csendben eléhezem. No mindegy, ennél rosszabb már nem lehet, mindjárt itt a pont, majd ott eszem. Mire felérek a mûútra, a hõháztartásom is kezd megborulni. Ezt már nem kéne! Zeusz igyekszik a segítségemre, vagy valaki más fentrõl, mert megpillantok egy utcai csapot. qvic van rácsavarodva. Megváltás! Megmosom a fejem, az arcom, és leöntök magamba néhány liter vizet. Hõháztartás helyre áll. Elõkapok egy fél szendvicset, és magamba szippantom. Közben felérünk a templomig (4:13), majd lefutok a központ felé, ahol szépen benézem a letérõt, és qvic telefonál rám, hogy sürgõsen forduljak vissza.

30-as cél (4:22), újabb frissítés, rám fér. Megpakolom a zsíros kenyeret hagymával, és egy nagy bödön teát is iszom utána. Innen a börzsönyi kéken hasítunk felfele, közben „megismerkedünk” néhány õslakossal, akik elképednek a távolságon, ami még hátra van nekünk. Pedig azt nem is tudják, honnan jöttünk. :) A földutat hamar aszfalt váltja, és egy szigorúan monoton emelkedõn kezdünk el felfele futni. Kicsit leszakadom, muszáj bele-belesétálni, de megnyugodva látom, hogy qvic is így tesz. Ez a szakasz hihetetlenül befordulós lenne, ha nem lenne ez a csodás táj. Szerintem ez volt a túra legszebb része (leszámítva a dunakanyari kilátást). Végre elhagyjuk az aszfaltot, ami ezután következik… na az sem sokkal jobb. Olyan meredeken mászom felfele, hogy az orrom már a földet szántja. Egy bal kanyar után a jelzés bevisz a dzsindzsásba, egy szúrós bokor nekem támad, a ruhámat próbálja lehámozni rólam, nem sikerül neki, viszont két ujjamból is ömleni kezd a vér. Király.

Koppány-nyeregig azért még marad egy rövid szakasz, ami futható, ez visszahozza a jó hangulatomat. qvic már a ponton toporog (5:20), itt kezdünk elõször kicsúszni az idõtervembõl. A KP közös szakaszon néhányan szemben jönnek, vannak köztük ötvenesek is, nem irigylem õket, bõ 12 kili az elõnyünk velük szemben. A létra után jobbra fordulunk, nem várt emelkedõk következnek. Kezdek fáradni, nem bírom követni futótársam, rövid sétákkal próbálok pihenni. Aztán a Nagy-Galla lábához vezetõ emelkedõ már kemény megpróbáltatásnak tûnik. Hát ez bizony egy holtpont. Gondolatok járnak a fejemben, bizonytalannak kezdem érezni a tavaszi nagy célokat, és megcsappan a futáshoz kapcsolódó motivációm is. Tudom, hogy nem kellene, de néhány percig ezen rágódom. A hegy lábánál qic rám vár, elõre küldöm, õ még beérhet 7 órán belül, én meg megpróbálom összeszedni magam. Gyorsan megeszem szendvicsem második felét, plusz egy kókusz rudat is utána küldök, jó sok folyadékkal fejezem be a lakomát. Alig két perc alatt visszatérnek a régi jó érzések, és a lábam is megiramodik, itt a feltámadás! Az utolsó pontot nem egyszerû megtalálni, egy éles kanyar után eltûnnek a jelzések, gyorsan felcsörgöm qvic-ot, aki éppen akkor kavar el õ is a pont elõtt. Aztán mindkettõnknek sikerül igazolni (6:42).

Innen szinte végig lejt, viszont az a köves út a szõlõk között rendkívül monoton, itt ismét belesétálok. Ekkor megpillantom a Dunát a távolban, ami olyan nagy lelki erõt ad, hogy rögtön elfelejtem a sétát, és nagy sebességgel befutok Szobra, egyenesen a vasútállomásra (7:23:50). qvic már a vonaton van, amivel visszamegy Nagymarosra a kocsiért. A cél sehol, hiszen még nincs négy óra, és állítólag csak akkor nyit. Hát akkor sem. Fél ötkor még javában kólázgatok a restiben, amikor megjelenik néhány rendezõ, de nincs náluk se pecsét, se oklevél, de kitûzõ. Néhány futót nem is érdekel a „külsõség”, és egyszerûen hazamegy. Mások felháborodnak a dolgon. Nekünk mindegy, negyed hatig még úgyis várunk a gyalogos csapatra.

Tanulságok: 1. Egy ötvenes futásra nem lehet úgy gondolni, mint egy harmincasra. Az elsõ felét kicsit elfutottam, legalábbis kevesebb energiát kellett volna tolni az emelkedõkbe, és többet a lejtõkbe és a sík részekre. 2. Amiért egy 25-öst le tudok nyomni egy csokival, még nem jelenti azt, hogy egy 50-est lenyomok két csokival. Minél több km van mögöttem egy futáson belül, annál gyakrabban kellene frissítenem. Szóval van még mit tapasztalni, talán ha ezeket figyelembe vettem volna, kimaradt volna a holtpont, és lefaraghattam volna azt a 24 percet. Sebaj, így is jó volt, jöhet a Mátrabérc.
 
 
 Túra éve: 2007
vajonmerreTúra éve: 20072007.04.13 00:10:43
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Julianus 20 (családi kirándulás)

Eredetileg egy jó kis kocogós 50-est szerettem volna menni a túrán, aztán felmerült bennem egy gyerekkel lesétált 20-as ötlete, és végül ez a verzió gyõzött. A két nagyobb fiú közül Matyit (7 éves) kaptam meg, õ már "tapasztalt" túrázó két éve ezen az útvonalon visszafelé már teljesítette a Tomi túrát (meg persze több kisebbet is). Nagyon kellemes idõ esetén a legkisebb (1,5 éves) Sebestyén fiamat is vinni szerettem volna háti hordozóban, és ez esetben persze jött a párom is. Egyedül a Hegyes-tetõ mászástól tartottam, de ez szerencsére még a túra legeleje, és ezt letudva jóval barátibb az útvonal. Több kellemes pihenõhely is adja magát, középen Török-mezõvel, tehát maximum egy 20-30 perces szintidõtúllépéssel kalkuláltam.

Kellemes szép idõben értünk Nagymarosra, ahol azok járnak jól, akik a vonat végére szállnak, õk ugyanis közelebb vannak a nevezéshez. Ami sajnos a rendezés leggyengébb pontja. Kétszer kell sorba állni: egyszer fizetni a nevezési lapért, másszor rajtidõt és igazoló térképet-lapot szerezni. Ez a vonatról lezúduló több tucat túrázó esetén igen embertpróbáló tud lenni. Azt gondolom, hogy egy elõre osztott nevezési lappal sokkal gördülékenyebb lehetne a dolog, de erre szerintem minden túrázó rájött a rendezõk kivételével :-( Lassan leküzdjük a nevezés nyûgjeit, és kényelmesen kávé után nézünk. Egy állomás melletti kocsmában hozzá is jutunk az áhított italhoz. Innen kilépve néhány túrázóba botlunk, akik a túra igazolólap-térképét nézik szomorúan rajta a jelzéseket (hiába) keresve. Az apróbetûs útvonalleírásban benne van persze.

Szépen sétálunk ki a faluból a szép reggelen és az erdõbe érve már el is párolog a rajt-bosszúságunk, élvezzük az éledezõ, zöldülõ, virágos természetet. Az idõjárás csodálatos. Mivel a kisbabával és az egyéb cipelt dolgokkal 20 kiló lehet a plusz súly amit cipelek, jól jönnek a túrabotok. Kényelmesen elérjük a gerincen futó út meredek elejét, közben persze sokan elhaladnak mellettünk. Iszunk, fényképezgetünk, pihengetünk, etetjük-itatjuk a babát, aki persze mint mindig élvezi a sétát (neki is sokadik túrája ez). Tempósan, óvatosan (elosztjuk a botokat ezen a részen), haladunk a nyáron igen csúszós úton, de közben megcsodáljuk néhányszor a kilátást a Pilisre. Még egy kis kapaszkodás, áthaladunk az Ürmös-réten is és végre a toronynál vagyunk. A mászás kb. 1 órát tartott. Itt lepakolunk, Matyival felmászunk a toronyba, eszünk, a baba is mászkálhat egy kicsit. Megkapjuk a túra legszebb pecséteit a Julianus-tornyosakat (nagyon szép pecsét, le a kalappal!!!). Lassan újra felcihelõdünk, a következõ nagyobb pihenõt már csak Török-mezõre engedélyezem :-)

Most a könnyebb részen egy kicsit tempózni kell. Óvatosan botozva leereszkedünk a térdgyilkos lejtõn, és kicsit jobban kilépve hamar Köves-mezõn vagyunk. Újabb nagy csapat túrázó húz el mellettünk, többen komoly futófelszerelésben nyomják. Innen látszik, hogy jó túra ez is : lehet kisgyerekkel egy kisebb szakaszt lesétálni, de a komolyabb távon túrafutást is lehet mûvelni. A pici elalszik, párom minél kevesebb rázkódással járó gyaloglást kér tõlem :-) Jön az elsõ létra, csodálatos látképpel a magas-Börzsönyre, és precíz, lassú átkeléssel. Letudjuk a következõ átkelést is, és némi technikai szünet után csapategységet megbontó, kellemetlen mászással jutunk Török-mezõ közelébe :-) Végre itt a féltáv, lerogyunk egy padra. A szokásos baba etetés-itatás jön, mi sörözünk, Matyi kólázik, helyrerázódunk lassan.

Majdnem félórás pihegés után vágunk neki a táv második, könnyebb felének. A K-Z közös szakaszán kevergõ csoportot igazítok útba, de nem nagyon akarják elhinni, hogy pontosan visszafelé kéne elindulniuk :-) Keményen nyomjuk a Békás-réten (ez kb 4,5-ös sebesség lehet), mivel sok túra ellenkezõ irányból jön , ezért nagyon tetszik, hogy a nagy hegyek felé haladunk. Nagyon kedves ez a rét, sok kisiskolás emlék ugrik be , hiszen minden évben volt börzsönyi kirándulásunk. Miközben bozótos-pocsolyás erdei úton haladunk, kisebb csoportokkal elõzzük oda-vissza egymást. Végre felbukkan alattunk az aszfalt, és elérjük az elágazást. Pecsét, 5 perc pihenõ, és "idõellenõrzés" jön.

80 percünk van Márianosztráig, és már csak kisebb emelkedõk várnak ránk. Továbbra is próbálok egy egyenletes, mindenki által tartható, de elégséges tempót menni. Nagyon meleg van. Szeretem ezt a P jelzést. Letudjuk végre az utolsó emelkedõket is és lassan felbukkannak a telkek is elõttünk. Az évrõl-évre egyre rozogább hidacska hozza a formáját, de a túrabotokkal biztonságban átjutok rajta. A többieknek pedig kapaszkodóként nyújtom õket. A kertek között haladva 30 percünk lehet hátra, ez már biztosan elég lesz.

Leérünk a fõúthoz, majd itt van végre a kocsma-cél. Begyûjtjük a díjazásokat (nekem nagyon tetszik ez a szép kis botcímke), és a dicséreteket a kedves rendezõktõl. Az idõnk 5:50 lett végül, tehát mégis befértünk a szintidõbe. Nem volt egyszerû, Matyi ugyan élvezte, a kicsi jól bírta, de a párom (immár sokadszor) megfogadja, hogy sose jön velem többet túrázni :-) Idõ van bõven a busz indulásáig, a kicsi kutyázik, mi iszogatunk, lassan eltelik az idõ.

Jó kis túra volt ez a Julianus 20 (bár a rajtoltatás kicsit gáz), a Börzsöny megint nagyon szép "díszletül" szolgált. Imádom.

 
 
tiltonTúra éve: 20072007.04.06 16:41:05
megnéz tilton összes beszámolója
Julianus 50 (majdnem)

Mi tudjuk Gabival, hogy a 7 órára Nagymarosra meghirdetett rajthoz miért kellett 1/4 6-kor a Nyugati elõtt találkoznunk. Már a városi futóversenyeken is a lehetõ legkorábban beállunk a rajtba, hiszen a késõbb érkezõ "vérprofik" úgyis megelõznek bennünket (lásd még a tilton-féle "Hogyan õrizheted meg lelkibékédet" virtuális gyûjetményt). Teljesítménytúrán is jó pszichés hatású, ha maradnak mögöttünk is emberek.
Pontban 7-kor rajtoltunk, magunkhoz képest meglehetõsen tempósan. Hideg is volt, na meg készültünk Kriszti érkezésére, aki korunkra való tekintettel mindig ad nekünk egy-két órányi elõnyt. Szegény Z. -a fekete lovas- még mindig az inaival, porcaival bajlódik, nem tarthatott velünk, pedig nagyon hiányzik a csapatból.
A kék jelzésen indulunk a Hegyes-tetõ felé, és már az elsõ métereken találunk örömködni valót. A lombfakadás elõtti erdõ alját a kötelezõ odvas keltike és salátaboglárka mezõk borítják. Korán kelõ rigók, harkályok, cinkék hangoskodnak, és persze sokan mások, akiket sajnos hang alapján sem ismerek meg. Nagy meglepetés egy rozsdafarkú fiú és egy barázdabillegetõ feltûnése és a múlt héthez képest nagyobb számban megjelenõ galambvirág.
Szépséges hegyi úton kapaszkodunk fölfelé, balról néha kivillan a Duna ezüstje. Mögötte a Visegrádi-hegység, hátulról megvilágítva a kelõ Nappal, fényfoltok az ösvényen, nyugalom, friss földszag. Egyszerre nyögünk fel Gabival. Érezzük, ahogy símulnak az idegek, oldódnak a görcsök, endorfin fröccs. Már fent is vagyunk az elsõ pontnál, gyors pecsét, szõlõcukor, irány Törökmezõ. Az út kellemes, sûrû kék jelzések, majd egy elágazásban a zöld Zebegény felé. Nehogy elbizonytalanodjunk festett felirat egy fatörzsön, melyik hová visz. Muszáj megállnom fényképezni, a tavaszi héricsnek nem lehet ellenállni. Ismerõs a környék, többször jártunk már erre, nosztalgiázunk kicsit. Pár perccel 9 után a túristaháznál vagyunk. Számításaink szerint mostanában fog Kriszti utolérni bennünket. Helyette, ma már sokadzsor egy házaspárt és virgonc kutyájukat elõzzük, a kerülgetés egész Márianosztráig tart majd. De most még csak Kóspallag felé indulunk a habos-babos fehérbe öltözött kökénybokrok mellett. Meleg van. Lekerülnek a dzsekik, fontolgatjuk a pulóvert is, de korai még, meg aztán csak cipelni kellene. Gyönyörködünk a Börzsöny csúcsiban, szép emlékeink vannak a Börzsöny vulkántúráról. Leszámítva Z-t, aki a Kövirózsás tetején szíve szerint egy kerekesszéket rendelt volna magának. Ehhez képest még lelépte a hátra lévõ alig 20 km-t. Igaz, hogy azóta is azt nyögi szegény.
Mintha tengeliceket látnék, egyikük ragadozónak képzeli magát, és szitálni próbál a szántóföld fölött. Kicsit suta, kicsit csapkod a szárnyaival, és folyamatosan hangoskodik hozzá. Megjelennek a rovarok is. Az idén láttunk már lepkéket, de ennyit, mint ma, még nem. Kis rókalepkék, nappali pávaszemek kísérnek bennünket, késõbb egy citromlepke és egy szépséges gyászlepke lesz a társunk több száz méteren keresztül. A kóspallagi elágazásnál áttérünk a pirosra. Kicsit morgok, mert mintha folyamatosan emelkedõn haladnánk, aztán egy holló klokk-klokk-ja kiengesztel. A hegyoldalakon helyenként szabályos tarfoltok, remélem, hogy ott az új telepítés a helyén. Innen biztosan nem látszik-nyugtatom magam, és egy gyönyörûséges erdei gyöngyköles portréval vigasztalódom. Hamar Márianosztrára érünk, a pontot el sem téveszthetjük, vidám sokadalom, ragyogó napfény, jó hangulat fogad bennünket. Itt a 20-as táv vége, elköszönünk a kutyustól, indulunk tovább. Egy hét alatt sokat változott az erdõ képe. A bükk hegyes rügyei még duzzdatabbak lettek de a juharok és a gyertyánok már ki is pattantak. A Koppány-nyereg kicsit megizzaszt bennünket, de sebaj, befut Kriszti. Éppen idõben, hogy kb. 200 méteren belül eltévedjünk. Nyilván hallgatólagosan egymásra vártunk a jelzések figyelésével, így esett, hogy némi tanácstalankodás után végül is villámlátogatást tettünk Ipolytölgyesen. Hiba volt, bár az idõnk még mindig nagyon jó és erõnléttel is bírjuk, kicsit bosszankodunk. Néhány km-es kitérõ, patakfutás és gazgázolás után sikerül a nagybörzsönyi útra feljutnunk és máris a Szent István templomhoz érkezünk. Hátulról. Pecsételés, és mire a tájházhoz érünk, eldöntjük, hogy itt mára be is fejezzük, pedig még mindig csak 1/4 3. Átnevezünk a 30-as távra (bõségesen megvolt majdnem 40 is, ezen a pár száz méteren kiventilláljuk magunkból a frusztrációt. A tilton-féle módszerrel meggyõzzük magunkat, hogy a mai nap tulajdonképpen (Gabi:tonképpen) egy sikertörténet. Miért? Hát nem?

http://www.flickr.com/photos/7752560@N08/sets/72157600051750133/
(menjetek a View a slideshow-ra)
 
 
kockaTúra éve: 20072007.04.01 20:15:03
megnéz kocka összes beszámolója
Szombat, reggel 6:55-kor a Nyugatiban gyülekezett a sok nép akik a csodaszáp tavaszi idõnek engedve a Börzsöny felé vették az irányt. Hát nem egy utolsó választás ugyebár :) Zalánnal már a metróban összefutottam, hamarosan elõkerült Zalán egy haverja meg három kis partizánlány. A peronon összefutottunk Danival, így összeállt a csapat.
A vonaton dumálgattunk, már aki nem volt teljesen szétesve a hét megpróbáltatásaitól. Startnál amikor megállt a vonat, hatalmas tömeg indult meg a nevezés felé, én kiléptem hogy gyorsan nevezõlapokat beszerzek, de nem sikerült. Pontosabban odaérnem sikerült, csak lapot szereznem nem sikerült a tömeg odaérése elött. Vártam pár percig aztán mondtam a többieknek hogy én azt támogatnám hogy egyszerûen csak menjünk, a halál túrósába a nevezéssel. Dani csatlakozott, szóval itt elhagytuk õket. A zöldségesnél bevettünk a szükségesnél jóval több gyümölcsöt, aztán hajrá. Útközben találgattuk kifelé az útvonalat, mert nem volt valami sok túrázó elöttünk. Nyilván a vonatok jelentenek nagyobb hullámokat óránként.
Az elsõ EP-nél csináltam egy pár panorámaképet, amibõl még mindig csak egyet állítottam össze, az van fent, a link rajta meg nagyban, és szinseben. Ha érdekel valakit ilyesmi. Lementünk a 20 kilóméteres EP-ig, bolt, kaja, napon punnyadás, meg a szokásos ötlet hogy várjuk meg Zalánékat. Úgy fél óra punnyadás után mégiscsak továbbindultunk. Ahol tavaly mocsokul nagy sárdagasztás volt, ott idén keményre száradt a föld. Szóval a sár nem volt akadály a nap során egyszer volt valami kis tocsogós, de annyiért nem érdemes elhozni a kamáslit. Nem lett volna érdemes elhozni, így korrekt. Meg a 20 fokos melegbe nem volt jó ötlet a pulóvert elcipelni sem, meg a tisztáranyalt ég és seholegyfelhõ ugyebár a kabátot is indokolatlanná tette, és ezek mind ott lötyügtek a hátizsákomban, a kajával amit aztán másnap ettem meg reggelire, és még maradt is.
Definíció: Sétafügének nevezzük a már jópárszor megsétáltatott fügét. Ugyanolyan kiválló üzemanyag mint a sima füge és ugyanolyan csúnyán füstöl ha megesszük. Persze ha megesszük akkor nem lesz sétafüge.
Megtaláltuk azt a helyet ahol tavaly csúnyán elkavartunk, éppen egy pár túrázó indult a rossz irányba. Indultak volna, de Dani lebeszélte õket. 30 kánál a tópart akkora királyság volt hogy kipunnyadtunk a tópartra úgy egy-másfél órára. Nekünk nincs szintidõnk :) de ha lenne is simán bennelennénk még. Na itt továbbá az derült ki hogy a bakancs randán kidörzsölte a lábam. Túracipõ kellene sürgõsen. Nem is indultunk tovább. Kimentünk a buszhoz. Megcsodáltuk a szép kis börzsönyi falut, ami hát igen, tele van alkeszekkel, meg valamiért az összes ilyen börzsönyi faluban mulatóstechnót hallani mindenhol. Ezzel tartják távol a budapestrõl kitelepülõket. Jó módszer, még ha fájdalmas is. Hamarosan megjött a busz, ami csak kicsit volt tele. Busz FAQ: Nem mennének egy kicsit beljebb? Válasz: Nem. Az ilyenek hogy fognak hiányozni amikor már bringás leszek. Azaz pár hét illetve remélem nap múlva.
Az azért tényleg igaz hogy ha neveztünk volna akkor csak azért is végigmentünk volna az 54 kilóméteren, de nekem egész hét meló, tanulás és szaladgálás után ha van valami amit nem akarok az a sorbaállás.
 
 
csibaTúra éve: 20072007.03.31 22:41:34
megnéz csiba összes beszámolója
Sokat filóztam, hogy nekivágjak e vagy sem, de vágül is amellett döntöttem, hogy a 30-ason elindulok (ami a valójában inkább 35) de ezen az 5 km-en már nem múlt semmi)
.
Úgy volt, hogy legalább másodmagammal megyek, de végül is egyedül maradtam. Aminek olyan szempontból örültem, hogy így legalább megnézem mit bírok, és a saját tempómat diktálhatom.
.
Reggel korai kelés, várakozás a Nyugatiban. Elõttem a pénztárban egy lány épp túrafelszerelésben, és Nagymarosig kért jegyet. Sejtettem, hogy nem leszünk olyan kevesen, pláne hogy az idõ is tökéletes volt. Nagymaroson a rajt könnyen megtalálható volt, még a vak is észrevette volna. Egy gyors regisztráció (275) megkaptam a kis pecsételõ lapomat, és irány készülõdni. Elõ a csoki, banán. A tankolást nem lehet elég korán kezdeni. Az ottani kis csoportból, akik a vonattal jöttek, talán elsõként indultam jó harmadmagammal. Még Nagymaros határában egy két terepfutó elment mellettünk, majd a hármas bojból egyedül maradtam aHegyes tetõ felé vezetõ kéken. Monoton emelkedõ, kis lépésekkel felfelé (ezt még itt olvastam valamelyik túránál, hogy áll jobb ha felfelé elaprózzuk a lépést, és nem nagy léptekkel próbálunk felérni. és tényleg igaz). Úgy terveztem keresek egy két geoládát is, de ebbõl végül is cska egy lett meg. Hegyes tetõnél pecsét megszerzése után indultam is tövább Törökmezõ felé. Úgy terveztem, hogy majd ott fogok elõször pihenni, és jobban megkajálni. Nem tudom más hogy van vele, de én nagyon nem szeretem a lefelé menõ utakat. Bár rájöttem, hogy inkább elengedem magam, és kicsit kocogok, futok lefelé. Így teltek a percek Kövesmezõig. Aztán tovább Törökmezõ felé. Egy két kisebb nagyobb embercsoporttal mindig találkoztam, akiket az emelkedõkön fõként sikerült megelõzni.
Ezúton is szeretném megköszönni annak a számomra ismeretlen nevû embernek, aki Köves mezõnél hagyott le, de gondoltam tartom vele a tempót. Jó húzó ember volt számomra, és a célba is egyszerre értünk be.
Törökmezõnél megvolt az elsõ etetõ pont. Igazi túra csemege, zsíros kenyér lilahagymával. Bár annak ellenére ahogy terveztem, nem töltöttem itt sem több idõt annál, míg megkaptam a pecsétemet. Aztán nem a kéken mentem tovább, hanem a zöldön, hogy felkeressem a Fehér kútat egy kis frissítõre. + újabb csoki és banán. Aztán tovább a Kóspallagi elágazáshoz. Míg elértem odaáig, ismét sikerült az emelkedõn míg kiértünk a Békás rétre egy jó pár embert leelõzni. Elég hamar elrepült ez a pár kilóméter. Majd a pecsét után és egy pár perc pihenõ elteltével indultam tovább Márianosztra felé a piroson. Itt volt egy holtpont, fõként az elején. Egy ideig beálltam egy csoport mogé, majd végül is eléjük kerültem. Márianosztrára kivételesen a húzó emberem elõtt értem be) Ez volt a második etetõpont egy kocsmánál. A menü u az mint elõbb. A Koppány nyereg felé vezetõ úton kezdtem kicsit félni, sokszor azt hittem hogy be fog görcsölni a lábam. Talán az újabb banán és csokiadagnak köszönhetõen de nem történt meg. Ide felérve már éreztem, hogy megvan. Lényegében már csak le kell ereszkedni Nagybörzsönyig. Bár nem szeretek lefelé menni, szóval annyira nem volt jó. Ráadásul a csörge kút is csak csöpögött, szóval inni nem lehetett belõle. Aztán végre feltûntek Nagybörzsöny háztetõi és a templom. Örömömben, még egy kicsit futottam is lefelé a horgásztó felé, aztán felkapaszkodtunk a templomig. Ott egy gyors útbaigazítás, hogy merre is van a végsõ cél, és tarts torony iránt!
Végül is 5:30 perc alatt sikerült legyûrnöm a ~35km-t. Aminek nagyon örülök, mert 6, 7 órára terveztem. Ezúton köszönöm még egyszer a húzó emberemnek)

Bár a végén meg lehetett volna úgy oldani, hogy az 50-esek és a 30-asok külön emberkéhez mennek, mert így volt egy kis hepaj, mert mindenki sietni akart. Ki tovább, hogy Szobra érve elérjék a vonatot, ki meg azért hogy elérje a nagybörzsönyi buszt. Amire azért felpréselõdtünk)
Egy nagyon jó túra volt, pompás idõvel. Köszönet a szervezõknek! Aki meg nem jött, az csak bánhatja.
 
 
 Túra éve: 2006
suvidaniTúra éve: 20062006.06.10 01:20:43
megnéz suvidani összes beszámolója
Egy kis összefoglaló a "Julianus-sétáról".

A rajtnál várakozva mindenki meglepetten értesült arról, hogy az idei Julianus ttúra elmarad, mivel nem sikerült megszerezni az illetékes hivatal engedélyét.... helyette Julianus SÉTA lesz, és a nevezési díj helyett támogatást kérnek az épp erre "sétálóktól". (a természetjárás aktualitásai iránt kevéssé nyitott olvasók kedvéért, itt jegyezzük meg, hogy hõn szeretett, munkáját 100%os odaadással, világszínvonalon
ûzõ környezetvédeli minisztériumunk hozott egy olyan rendeletet, mely szerint minden természetvédelni területen zajló sportesemény engedélyköteles, aminek kiállítási díja potom 100ezer konveribilis magyar forint... http://www.fsz.bme.hu/pipermail/tura/2006-February/002331.html ) A hírt sokan április elsejei poénnak tartották...

Szóval elindultunk. Az idõ szép volt, 20˚C feletti hõmérséklettel, csomó virág, napsütés, kilátás, miden, mi szem-szájak ingere. A Julianus kilátó fele még egy kis hó is jutott! (viccelõdtünk is, hogy itt még 2m-es a hó... igaz, hosszába.) viszont a sár helyenként elég mély, és meglehetõsen kikerülhetetlen volt...

Sajnos a menetlevél olyan gyengére sikerült, hogy az mármár vicces volt: az egy szem A4es papírra fénymásolt térképvázlaton nem lehetett kibetûzni a jelzéseket; nem voltak feltüntetve az egyes állomások táv, és szint adatai (amit természetesen a pontõrök sem tudtak:-) szóval sikerült összehozni egy tökéletesen használhatatlan, meglehetõsen igénytelen itinert... kár volt, mert a többi szolgáltatás elég minõségi volt; pl.: zsírosdeszka jó sok vöröshagymával, alias "randiszendvics" (Copyright by Kocka).

Alapvetõen egy igazán kellemes, napsütéses tavaszi túrában lehetett része minden indulónak.

Igazán a Nagybörzsöny felé vezetõ út volt egy kicsit rázós: eltévesztettük a jelzést, és kb 3km-t gyalogoltunk abban a reményben, hogy majd csak lesz valahol egy... Volt olyan pont, amikor veszélybe került a teljesítés, és azon kezdtünk gondolkodni, hogy valóban csak séta lesz az a túra...

képek: http://kep.tar.hu/suvidani/50256104#2

 
 
 Túra éve: 2005
GeldarTúra éve: 20052013.08.28 22:22:16
megnéz Geldar összes beszámolója

Julianus 50


A mai napig az a túra, ami az ember határait feszegeti, de azért forszírozza is. A Sajgó 50 Éjszakait megelõzve ez a legnehezebb túra, amin valaha részt vettem, ha teljesítménytúrákat nézünk. Dalmával indultunk el rajta, és velünk tartott debütánsként V Peti is, aki szintén kemény legénynek bizonyult, s késõbb is felbukkant egy-két túránkon. Nagymarosról indultunk el, észben tartva, hogy a túra 55 kilométeres, ugyanúgy 12 órát adnak rá, és ezt az 55 kilométert 11 óra alatt kell megtennünk, ha el akarjuk érni az utolsó vonatot haza. A Julianus-kilátóhoz ennek köszönhetõen nagy lendülettel érkeztünk meg, és sok idõt nem is töltöttünk ott, indultunk tovább Törökmezõ irányába. Ott gyerekzsivaj fogadott minket, és fa játszótér, de meg sem álltunk Kóspallag határáig. A tempónk kifejezetten gyors volt, de a vonat lebegett elõttünk, meg a hír, hogy a húsz kilométernél láthatunk botcimkét - Botond, a botom támogatta az ötletet.

Márianosztrán aztán láttuk a kitûzõt és a botcimkét is, amit a különféle távokért adnak, de nem voltunk elragadtatva - mielõtt elszállt volna a kedvünk, tovább sürgettem a társaságot. A lendület aztán a Koppány-nyeregre fogyott el, amit külön jutalomként késõbb a másik irányból is megmászattak velünk, pedig elsõre sem élveztük. Dalma a második mászást már nem folytatta le, Nagybörzsönyben elköszönt tõlünk, és Szobra buszozott. Ketten maradtunk Petivel, meg a Koppány-nyereg, meg a tökéletesen ismeretlen terep. A nyereg után már egyáltalán nem tudtuk, jó úton járunk-e, de szerencsénk volt. Aztán ismét sikerült eltévedni, és egy erdõfolton át gázoltunk valamerre, s amikor meghallottuk a "Hõs torreádor, döfd le a bikát" - kezdetû dal egyénileg átalakított változatát (Hõs torreádor, b***d meg az anyád), tudtuk, hogy jó helyen járunk. A hangot követve kiértünk a Szob felé vezetõ turistaútra, majd egy nagyon fáradt fickótól kérdeztük, õ is Szob felé igyekszik-e. A válaszában érezhetõen benne volt a Koppány-nyereg, s kétszer: "Igen, arra. De már nagyon elegem van". Ami azt illeti, mi sem voltunk kifejezetten frissek, ezért is örültünk neki, amikor láttuk magunk elõtt beszállni egy fehér Golfba, annak meg különösen, hogy minket is megvártak - az utolsó egy kilométert így kocsival tettük meg, a gyümölcsfák között száguldva. Késõbb az is kiderült, hogy ha nem így történik, soha nem érjük el a vonatunk - végül azonban sikerült, s holtfáradtan, de elindultunk haza.

 
 
 Túra éve: 2004
SpotTúra éve: 20042005.09.19 20:43:08
megnéz Spot összes beszámolója
A Julianus-on jártam

Napok óta figyelem az idõjárást, de nem változik, csak esik, meg esik, és esik.
2004-03-27-én sincs ez másként. Ülök a vonaton, bámulom a sötét üvegen keresztül a sötét hajnalt, az elsuhanó halványan pislákoló lámpák sárgás csíkjait. Minden felvillanó pocsolya felszínén az égbõl aláhulló vízcseppek fodrozódását lesem.
Nem tudom mikor világosodott ki, de még mindig a gödrökben összegyûlt víz színét bámulom, ám egyre csak fodrozódik és fodrozódik.
Szemben a Duna túloldalán a Nagyvillám és a Visegrádi-hegység többi csúcsát felhõk takarják, helyenként azonban jól látszik, hogy hósapkák borítják azokat. Míg a távoli hegyeket szemlélem, a szerelvény begurul a Nagymaros-Visegrád vasútállomásra, és csikorogva megáll.
Jó néhány elszánt fickó hagyja el itt a vonat melegét, és indul a kis négyszögletes esõház felé, ahol majd a regisztrációra sor kerül, én is így teszek.
Az esõ továbbra is kitartóan esik. Azon töröm a fejem, hogy hagyjam magamon a széldzsekimet, vagy vegyem fel inkább az esõkabátot, végül az utóbbira esik a választásom, felszerelkezek. Ismét a pocsolyákat nézegetem, érzem jól döntöttem.
Körülöttem többeknek más tapasztalatuk lehet az ilyen fajta meteorológiai történésekkel szemben, mint nekem, mivel van, aki sportcipõben jött, van aki igen lenge öltözékben, és van akin még sapka sincs. Az egyikük pedig, igencsak kirí a többiek közül: õ egy vékony mackónadrágban, sportcipõben egy több helyen lyukas dzsekiben – ami alatt szerintem még egy pulóver sem lehet, vagy legfeljebb valami igen vékonyka –, és sapka nélkül vág neki az általa választott távnak. Komolyan mondom, ha ránézek, rögtön kiver a hidegveríték, és reszketni kezdek.
A vízcseppek kitartó kopogása mellett, befizetem a nevezési díjat, és elindulok: 7 óra 5 perc van.
A leírás, amit adtak, sajnos elsõ ránézésre semmilyen információt sem nyújt arra vonatkozólag, hogy milyen jelzéseket kell követni, így aztán, ahogy a vasútállomás lépcsõjén leérek az utcára, rögtön megkérdezem az egyik résztvevõt, vajon tudja-e milyen színen kell haladnunk, de nem tudja, keres kutat a kapott papíron, de nem találja. Közlöm vele a feltételezésem, nem várok választ, indulok, jön utánam. Késõbb kiderül, hogy mégis ott van a papíron a keresett információ, de nem valami használható fórmában.
Lendületesen indulok a nedvesen csillogó kockakövekkel kirakott utcák vonalát követve, tudva, hogy elégé szoros az idõhatár. Az esõ szakadatlanul esik. Kiérünk a faluból és bevetjük magunkat az erdõbe. Az egy hete hulló csapadéknak meg van az eredménye, a sár elönti az utakat, keresem az avaros, kevésbé csúszós részeket.
Az erdõ siralmas képet mutat – emlékeztetve a tél végén, több héten át vastag jégtakaróval borított erdõkre –, mindenfelé kidõlt fák, és leszakadt hatalmas ágak nehezítik az elõrejutást. Csak most értem meg igazán, miért nem engedték elrajtolni a „Zöld 45” túrát. Valóban életveszélyes lett volna a fákra rakódott jég alatt tartózkodni, gyalogolni.
Elõttem két férfi, a faluban hozzájuk csapódott kiskutyától igyekszik megszabadulni, nem sok sikerrel, hiába zavarják, dobálják, nem tágít.
Ahogy csúszkálunk, tapicskolunk felfelé, az esõ lassan, havas esõre vált. Egy csapat elõttem, letér az útról és a jelzetlen õsvényen halad tovább, lerövidítve a távot, késõbb tapasztalom, hogy a mögöttem haladók is arra mehettek, mert már csak ketten bandukoltunk a jelzésen.
Szakad a hó, és egyre vastagabban takarja az avart, a látást tovább rontja a hegycsúcsot borító felhõ. A turistaösvény eltûnik a fehér lepel alatt, nem látni merre kanyarog, csak a fákra festett jelek adhatnának tájékoztatást, de ezen a részen elég ritkák.
Amikor kiérek egy szekérútra, megdöbbenve veszem észre, hogy a kék jel keresztbe fut elõttem.
– Akkor vajon merre jártam eddig? – teszem fel magamnak a kérdést. – Rövid tanakodás után, rosszul döntök és balra fordulva, lefelé indulok a hegyrõl, csak a nyeregben döbbenek rá tévedésemre, megint eltévedtem. Büntetésem, hogy vissza kell másznom. Nekivágok, most már legalább tudom, hogy hol vagyok, így sokkal könnyebb.
Sûrû pelyhekben hullik a hó, és már jó három centisre dagadt fehér lepel borítja az erdõt, csend borul a tájra, olyan csend, amilyet csak hóesésben lehet megtapasztalni, szinte hallani a lehulló pelyhek halk neszezését.
Gondolataimból kizökkentve váratlanul elém ugrik az a kiskutya, amelyiket a két férfi olyan nagy hévvel próbált visszakergetni a faluba sikertelenül, most rajtam a sor, mindent megpróbálok, hasztalan, úgy tapad, mint egy pióca, így érkezünk meg civódva, Hegyes-tetõre. A Julianus barátról elnevezett kilátóra nem mászok fel, szakad a hó, vastag köd nehezedik a tájra, és különben is elfáradtam az erõltetett menetbe.
Pecsételés után, futva ereszkedek lefelé, fogy az idõ, így muszáj gyors tempót diktálni. A kutya a pontõröknél maradt, nem hiányzik!
Leérve, keresztezek egy aszfalt utat, felmászok egy másfél méteres meredek ösvényen, és a sáros talajon cuppogó bakancsom hangját hallgatva azon töprengek milyen furcsa az idõjárás, amikor elindultam esett az esõ, majd havas esõ, feljebb hó, most megint havas esõ esik.
A jelzésen haladva, többször keresztezem az országutat, a legtöbben nem bíbelõdnek a szekérút sarával, a betonon haladnak tovább, talán igazuk van, nem rövidítenek jelentõsen, azonban többen úgy gondolják, hogy a szervezõk által kijelölt út, rájuk nem vonatkozik, talán ezért nem vállalják az igen viszontagságos, saras, csúszós, kimerítõ völgytúrát, Törökmezõ felé. Inkább az aszfalton maradnak, és jelentõs energiát takarítanak meg, úgy gondolom ez már más kategória, nem ugyanazt teljesítik, mégis ugyanazt az oklevelet és kitûzõt kapják, mint az igazán teljesítõk!
Itt a völgyben ismét esõ esik, teljesen át vagyok ázva, nedves a pólóm, a pulóverem, és a sapkámból is csavarni lehet a vizet. Zihálva kapaszkodok az agyagos talajon a törökmezei fennsík felé, a föld vizet izzad magából, széthúzza, kihúzza alólam a lábamat, csetlek-botlok, de végül csak felérek. A fennsíkon, havas esõ fogad, itt néhány fokkal hidegebb van, de nem sokat érzékelek belõle, a vizes agyaggal való küzdelemtõl kiver az izzadság.
9 óra 6 perckór pecsételek Török-mezõn, majd rögtön indulok tovább, tudom, hogy nincs idõm pihenni. Azt azonban, hogy ebben a sárban, hogyan lehet leereszkedni a völgybe, csak az tudja, aki ezen a napon megpróbálkozott vele, a nyomokat látva ez másnak sem volt túl egyszerû.
Leérve, érdekes látvány a megáradt patak, megállok és bámulom, ahogy örvénylik, kavarog a sáros áradat.
Ismét esõ esik, miközben egy mocsaras mélyúton próbálok feljutni a békás rétre, minden kis fûcsomót, földre esett ágdarabkát megtaposok, hogy kevesebbet csúszkáljak. Végül ott állok a széles mezõn. Itt aztán rengeteg béka fér el – gondolom –, de hogy merre kell tovább menni, azt itt eldönteni nem egyszerû. Szerencsére futva érkezik a megmentõm, útba igazit, megköti a cipõfûzõjét, és tovább fut, figyelem, ahogy minden második lépésnél megcsúszik vagy pocsolyába lép, szemmel láthatóan nem zavarja, sportcipõje sár és víz.
Egyedül maradok, észreveszem, hogy egy valamikori kiszögelési pont, vagy villanyoszlop alapjául szolgált, betonból épült csonka kúpon ott a jelzés. Újabb keresztezõdés a mezõ közepén, még látszanak a futó nyomai (így lettem nyomolvasó), arra veszem az irányt.
Az erdõ igazi meglepetés, az úton akkora tavak keletkeztek, hogy teljes szélességében elfoglalják azt. Próbálok az erdõben haladni.
- Nem ártana egy bozótvágó kés – mordulok rá a bokrokra félhangosan –, megkönnyítené az elõrejutásom.
Helyenként bokán felül gázolok a híg sárban. Felmerül a kérdés: vajon, mit csinálnak itt azok, akik sportcipõben jöttek?
Meredek csúszkálás lefelé, a végén betonút, keresztezõdésben a kóspallagi elágazás pecsételõ hely. Van pecsét, dió, víz, cukorka, alma. A ponton két hölgy, igen kedvesek, szívélyesek, jóérzéssel megyek tovább. 10 óra 1 perc.
Ideiglenes jelzéseken haladok tovább, a kihelyezett szalagok biztos támpontot nyújtanak, becsatlakozva a Kóspallagról érkezõ piros jelzésbe, azon haladok tovább, Márianosztra irányába.
Kemény emelkedõn csúszkálok felfelé, egy ligetes részen többször megállok, és levegõért kapkodok, folyik az izzadság a homlokomon, a hátamon. Vizes hópelyhek verik az arcomat.
Indulok tovább.
Felérve a gerincre, gondolkodóba esek. A lehetõség több esélyes, jelzést nem látok. Ide-oda ténfergek bizonytalanul, azután megpillantom a jelet az egyik fán.
Keskeny ösvény kanyarog lefelé a hegyoldalba, mindenféle tüskés bozóttal övezve. Van itt kökény, galagonya, csipkebokor minden, ami szem szájnak ingere. Futva ereszkedek lefelé, a tüskék tépik-szaggatják az esõkabátomat.
Apró romantikus hidacskához érek, négy darab kérgetlen vékony fa van átvetve a másfél méter mély meder felett, ebben az idõben igen csak csúszós, veszélyes átkelési lehetõség. Nem lévén más mód az átjutásra, rámerészkedek, nem bízok benne, hogy elbír, de végül baj nélkül érek át.
Rövid séta után aszfalt úton haladok tovább, megérkezem Márianosztrára. Festõi környezetben fekszik ez a település, a templom tornya, már messzirõl látszik, körbe mindenhol hegyek.
A havas esõ bõszen veri az esõkabátomat. Áthaladok egy hídon, ez betonból van, nem olyan romantikus, de biztonságos. A busz végállomásánál, egy vendéglõ, tetõvel ellátott kültéri egységében van a márianosztrai pont.
Itt is kedvesen fogadnak, pecsétet nyomnak a lapomra, hagymáskenyérrel, almával kínálnak, de van vajas kenyér is. Amíg falatozok egy úriember, rövid történetet mesél Julianus barát viszontagságos útjáról, aminek emlékére ezt a teljesítmény túrát, minden évben megrendezik. Invitálnak, hogy jövõre is vegyek részt.
Innen is jóérzéssel, feltöltõdve energiával és lelkierõvel, haladok tovább.
Kiérve a település határába, egy teljesen járhatatlan szekérút vezet tovább, a sár bokán felül ér, keresztbe is alig tudok átjutni rajta. Szerencsére a szántóföld mellett van egy fûvel borított út is, párhuzamosan a másikkal, ezt választom.
A széles szántóföld túloldalán fut két túrázó, ismét jókorát rövidítve a távon. Elérve a szántó észak-nyugati végét, jobbra fordulva egy mélyúton haladok tovább. Agyagos sár nehezíti az erõsen emelkedõ úton a gyaloglást. Rájövök, könnyebben haladok, ha a vízmosásban tapicskolva próbálok elõre jutni. Igaz, így sokszor bokáig vízben haladok, és alig fér el a lábam, de a vízmosás alja köves.
Hosszasan bandukolok felfelé, a csúszkálás rendesen kifacsarja az erõmet. Átmászok egy létrával ellátott kerítésen, kicsit támolygok, bekapok néhány szõlõcukrot. A kerítésen belül, idáig talán a legnagyobb sártenger fogad. Mikor kimászok a túloldalon, teljesen elkészülök az erõmmel.
Pecsételek a Koppány-nyeregben, pillanatnyi szusszanás, felhívják a figyelmemet, hogyha nem érek vissza fél ötre, akkor lesz itt egy zsírkréta, amivel nekem kell a szignózást elvégeznem. Remek kilátások, gondolom.
Hosszú, hullámos út következik a hegy oldalában. Föl-le, föl-le, föl-le. Sár, esõ, sár, esõ, sár, esõ. Egy futó ritmikus tocsogása mögöttem, mellettem, elõttem. Lépkedek és bámulom, hogyan képes ezen a talajon futva közlekedni.
Út balra. Úgy vélem – különbözõ, nem egyértelmû jelekbõl –, hogy arra kell mennem. Bizonytalan vagyok, szignózott fákat nem látok, visszafordulok. Balról egy úton többen jönnek, õk is bizonytalanok, visszafordulnak, velük tartok.
- Az a kápolna, szemben a hegyen jó támpont, oda kell menni. – mondja valaki, és elindul egy erdei úton lefelé. Megyünk utána. Nem sokára kiderül, hogy elõször, jó irányba választottam, a kék jel beköt balról.
Az egész társaság elindul egy nagy mezõn keresztül, nem ismerem az utat, nem akarok eltévedni, megyek utánuk.
Futunk keresztül a jókora tisztáson, frissen kiásott lukakat kerülgetünk, ugrunk át. Egy tó van tõlünk balra. Az agyamban felvillanó térképen az áll, hogy a két tó között kell elhaladni, nem arra megyünk, sõt, még csak nem is mellette. Ekkor már tudom, hogy rövidítésrõl van szó. Beleestem a csapdába, nincs menekvés, megyek tovább a csapattal.
A kápolnánál – amely, tulajdonképpen a Szent István templom –, egy pince, fedett elõterében kell pecsételni, sajnos elég körülményesen megy a dolog, ezért felesleges idõt veszítünk, amitõl idegesek, türelmetlenek leszünk, ami érzõdik is a megnyilvánulásokon.
A faluban eltévedünk, nem találjuk a FTE házat, végül egy lakó útbaigazít minket. Nem ártana kijelezni az utat, mivel itt nincs semmilyen szignó.
Ráakadva a házra, pecsét, forró tea, zsíros kenyér, hagyma vár minket. Falatozás közben egy srác, aki imponálni szeretne a barátnõjének, számára humorosnak vélt megjegyzést tesz a hátizsákomra, felesleges feszültség.
A vizemre teát töltetek, nem kellett volna, a sós ízû ásványvíz és a tea íze rettenetes elegyet képez, de ezt csak késõbb veszem észre, nincs mit tenni, ezzel a keverékkel kell végigmennem.
Az esõ továbbra is szakad, elindulok, a faluból kivezetõ út nem hoz meglepetést, sár, sár és sár. Az erdõbe érve, aránylag vízszintes úton könnyebben haladok, kerülgetem a pocsolyákat.
Utolérem a vicces túrázók társaságát, elmegyek mellettük, hárman vannak, az egyik köszön.
Kiérek egy betonútra, nem szeretek aszfalton gyalogolni, de a rengeteg sár után, igazi megváltás egy kis szilárd talaj.
Jól haladok, a távolban feltûnik két hátizsákos, gyorsan közeledek hozzájuk, aztán rátérnek egy felfelé haladó szekérútra. Gondolom ez lesz az, az út, amelyiket az egyik ponton javasoltak, mégpedig azt, hogyha visszafelé jövök a Koppány-nyereg felé, akkor a régi kéken tegyem, mert az új kijelölésen akkora a sár, hogy szinte lehetetlen feljutni. Megfogadva a tanácsot elindulok az elõttem haladók után. Felmászok egy meredek emelkedõn, és amikor a nyeregbe érek, azt vagyok kénytelen elkönyvelni, hogy a két srác eltûnt. Nem ismerve az utat, és jelzést sem látva, vissza kell mennem a betonútra, ahol közben megelõznek a vicces „barátaim”, hát nem volt valami kellemes gondolat, hogy ismét találkozhatom velük, nem szeretem a kellemetlen embereket.
Gyorsan közeledek feléjük, elhagyjuk az aszfaltos utat és a megjósolt sártengerbe érkezünk, én igyekszem ismét a vízmosásban közlekedni, végül egy kerítés mellett utolérem õket, mivel nem találják az utat, megmondom nekik, és együtt indulunk tovább, de hamar elhagynak, a szokásos felfelé menet.
Megérkezve a nyeregre, néhány Balaton nagyságú tavat átúszva, ismét a Koppány-nyereg ellenõrzõ pontra érek, ma már másodszor.
Pecsét, indulás tovább, átmászás a kerítéshez szegelt létrán, bokáig érõ sár, szakadékszerû út lefelé. Egyszerûen nem értem, hogyan lehet egy meredek hegyoldalon bokáig érõ sár, miért nem folyik le a víz?! Leérve a völgybe még rosszabb a helyzet. Enyhe emelkedõ, sártenger, szembe tapicskoló emberek, ezek sem jönnek már visszafelé hangulat. Elõttem vidám társaság. Az egyik azt mondja barátnõjének:
– Figyeld azt a sarat, oda még senki sem lépett bele!
A lány – szinte reflexszerûen – azonnal belelép, és majdnem térdig süllyedt bele. Mindenki megrökönyödve próbál segíteni a társaságból, szemmel láthatóan senki sem gondolta, hogy bele fog lépni, hiszen egyértelmû volt, hogy ott bizony igen mély lehet a sár.
Amikor elhaladok mellettük, egymásra mosolygunk.
Kerítés, létra, nem mászunk, a kapun megyünk ki.
Hosszan baktatok a nem tetszõ társasággal, úgy látszik elfogadták, hogy ott vagyok. A felfelé menet hosszú és sáros, elfáradok, megállok és megiszom a Red bull-omat. Kiveszek egy tábla csokoládét a hátizsákomból. Átfagyok, visszaveszem csurom vizes esõkabátomat, kesztyût húzok, sapkámból csavarni lehet a vizet.
Minden lejtõn futok, egy domb tetejérõl meglátom „barátaimat”, valószínûleg azt gondolták, végleg elmaradtam. Futok tovább, ugyanis ismét szûkös lett az idõ.
A Nagy-Gallánál utolérem a kis csapatot, együtt tanakodunk, fel kell-e mászni a csúcsra vagy sem. Végül eldöntjük, hogy nem mászunk fel, ugyanis egy elõzõ ponton azt mondták, hogy nem kell, de voltak más zavaró vélemények is.
Itt láttam utoljára õket, futva indulok lefelé és egészen az aljáig, meg sem állok. Átkelek egy patakon és elindulok felfelé. Rövid kapaszkodó után, felérek egy megszûnt erdei vasút nyomvonalára. A töltés még megvan, sínek már nincsenek, sár sincs, és innen lankásan lefelé halad a szignózott útvonal.
Gyors tempóban, szinte futva haladok. 16 óra 55 perckór érkezek a Misa-rétre. Az alaposan megáradt patakon átkelve, pecsételek, veszem a jó hírt: még 4 kilométer, és indulok tovább.
Szob vasútállomásra 10 óra 28 perc gyaloglás, tocsogás, csúszkálás után, tetõtõl talpig sárosan, meglehetõsen kimerülve érkezek meg.
Pecsételés, emléklap, kitûzõ, alma, vonatjegyvásárlás, indulás haza.
Jövõre ugyanitt!
 
 
 Túra éve: 2003
larzenTúra éve: 20032005.03.07 13:55:31
megnéz larzen összes beszámolója
A nyolc órás vonathoz egész emberi idõben kellett kelni. Ez nagyon tetszett. A vonaton Ákibácsin kívül Ritával találkoztam, aki ezúttal nem túra ügyben utazott velünk. Meg nem is velünk, csak éppen arra, mint mi. Na mindegy.

9.15-kor indultunk el. Nagyon jó érzés volt az új Saucony! Idõszerû volt a csere! Kicsit húztuk egymást Ákibácsival a meredek betonon. :) Pont fél óra alatt értünk fel a Julianus toronyhoz, majd innen sokkal jobb tempóban rohantunk tovább Törökmezõig (1:07). Nagy csapatokat kerülgettünk, sok ismerõssel találkoztunk is (Optika, Csanya, Saliko, phe, jajjistenemkivoltanegyedik??, késõbb nagyondinnye, Skóték, meg jópár offtopik), alapvetõen ezt a szakaszt nagyon élveztük.

A Békás-rét elõtti fiatalos gonosz szögben emelkedett, alig látszott, de elég nehéz volt futni. A réten meg szembe fújt a szél erõsen. Kóspallag(1:41) környékén kezdtem érezni, hogy kicsit túl erõsen kezdtünk, innen már nem ment olyan könnyen. Márianosztra elõtt kezdem érezni, hogy az új cipõ dörzsöli a sarkam. Itt még csak a jobb oldalon, de a felületi folytonossági hiányok már megjelentek...

Nosztrára 2:20-as idõvel értünk. Kis pihenõ után indultunk kifele. Itt megint pofára fújt a szél. A következõ 2-3 kilométeren folyamatosan a Powerbar elfogyasztásával mulattattam magunkat. Az ugyanis a viszonylagos hidegben kõvé fagyott. Annyira, hogy csak apró darabokat tudtam törni a fogaimmal. Egy alkalommal olyan hirtelen törött le egy kis darab (a Powerbarból, szerenécsre), hogy a lendülettel arcon vágtam magam. :)

Hiába vártam, hogy meglepjen a Jedi-erõ, csak vánszorogtam. Nemsokára utolértünk Tomit és Petit, de annyira küzdõs volt számomra az a szintén elég genya szögû emelkedõ, hogy csak egy-egy elhaló köszönésre futotta. A Koppány-nyereg ep.-nél (3:03) Peti utol is ért.

Lefele azért kicsit kipihentem magam. A változatosság kedvéért balról kerültük a horgásztavat (elõtte a fasor bal oldalán találtunk is egy darab jelzést).

A templom (3:43) után indultunk az FTE-ház felé, amikor is egy igencsak erõs tempóban futó, amúgy teljesen ismeretlen sporttárs jött szembe. Én személy szerint kicsit megijedtem ettõl a tempótól, de a sporttárs vagy eltévedt, vagy csak a mi kedvünkért nyomta meg, mert utána nem láttuk többet.

A pihenõponton tejjel-mézzel-iktatókönyvvel folyó kánaán várt minket. A rendezõk nagyon-nagyon kedvesek voltak. Megittunk egy csomó langyos teát, ami nagyon jól esett! Hiába sütött a nap, azért elég hideg volt. Kínáltak még legalább háromféle kenyérrel (arról nem beszélve, hogy rendkívül ízlésesen voltak elrendezve), de én képtelen voltam fogyasztani. Itt kiderült, hogy elég sokat rontottunk a részidõnkön (3:55-nél voltunk) és kb. öten vannak elõttünk. Kb. tíz perc után el is indultunk kifele a faluból. Természetesen eltévedtünk, de azért ketten már harmadszor jártunk erre, úgyhogy megtaláltuk az ún. régi kéket. Az új régi kék számunkra csak a mesében létezik. A faluban eltûnik és a nyereg elõtti betonon tûnik fel, de közte csak egy helyen látni: még a földúton balra nézve egy faluvégi kereszt melletti kerítésen. De lehet, hogy ez végig a régi kék, csak néhány jel nem kopott annyira le. Nem tudjuk. Itt két sporttárs jött szembe, akik valami ismeretlen okból lencsevégre kaptak minket, pedig egymásra nézve megállapítottuk, hogy most nem vagyunk túl fotogének. Jött az erdészeti aszfaltút, ami egyrészt nagyon hosszú volt, másrész unalmas, harmadrészt furcsa. Sokkal jobban mentünk terepen, mint ezen. Rövid kocogás után mindig belegyalogoltunk, túl egyhangú, egysíkú volt. Na, de amikor elindultunk vissza a nyeregbe! Na, ott aztán kiéltük magunkat. :))) Emberes emelkedõ volt.

Na, itt kezdett el megint szúrni a bal térdem, ráadásul a bal cipõm is kidörzsölte a sarkam. A pont (4:45) közölte, hogy hárman vannak elõttünk. A rövid közös K-, P- szakaszon másodszor is találkoztunk Optikával, aztán mentünk a Nagy-Galla felé. Itt kezdtem sejteni, hogy ez a szakasz nincs húsz kilométer, mert bár térképet nem nagyon néztünk, de a fejemben azért megvan a kognitív térkép a sok várazás óta. :)

Egyre közelebb jött a cél, egyre jobban szúrt a térdem, egyre inkább kivoltunk mindketten, de egyre inkább láttuk, hogy itt elég jó idõt fogunk menni.

Elhaladtunk Zuvár alatt, kiértünk a rétre, amikor megpillantottunk a kanyarban egy eltûnõ hátizsákot. Mentünk is utána jobbra (nem balra, a ház felé) utol is értük a maradék három embert elõttünk. Kiérve az útra aztán hiába vártunk a kéket. Sajnos elfelejtettük figyelembe venni, hogy kicsit lejjebb értünk ki az útra, így elvesztettük a kéket. Mire ezt realizáltuk, addigra már jócskán lent jártunk. Ezt rendkívül sajnálom, de abban a fizikai és lelki állapotban már fel sem merült, hogy visszamenjünk. A térdem állapota itt egy kicsit javult, bár az is lehet, hogy minden más fájdalom és fáradtság rámtört és csak azért nem éreztem annyira. Mértem egy hat percen belüli ezret, de lehet, hogy csak rosszul rakták ki az út mellé a táblákat.

Egy vizuálisan nagyon csúnya hajrával bekocogtunk a vasútállomásra, pár másodperccel 6:10-en belül.
Érzésem szerint a 30-as táv több, mint harminc kilométer, viszont Nagybörzsönytõl a célig rövidebb, mint húsz. Az össztávhoz nem tudok hozzászólni, mi végigküzdöttük az egész távot, személy szerint nem nagyon tudtam volna jobbat menni egy perccel sem. Ákibácsinak néha várnia kellett rám a végefele, de Szob belterületén már benne sem nagyon volt tartalék.

Jócskán belül kerültünk a várakozásokon. A téli alapozási idõszaknak ezzel vége, a felmérõ jól sikerült, most pihenünk Mátrabércig, úgyhogy a hétvégén valami kímélõ programot keresünk magunknak. :)

Jah, és bejelentkeztem dr. Miltényi Mártához a térdem miatt. Lehet, hogy csak a bokám dõl befele, lehet rosszabb is, de biztosat csak péntek este tudok.