Túrabeszámolók


Erdőkerülő 25 - Foltán János Emléktúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012
 Túra éve: 2012
kaleditTúra éve: 20122012.07.17 13:58:27
megnéz kaledit összes beszámolója

Schelcz Albert emléktúra 61km


Kellemesen hûvös a reggel, az égen vékonyka esõfelhõk látszanak, amikor a rajtnyitás után kevéssel leparkolok a vár alatti pihenõhelyen. Hosszú volt az út (távolságban és idõben egyaránt), így reggelizés közben átmozgatom elgémberedett végtagjaimat. Aztán nincs miért húzni tovább az idõt, nevezek és útnak indulok a KL mentén lefelé.

A vasúti átjárót keresztezve jobbra fordulok a K-en, a Csurgó-kútnál friss vizet vételezek, átkelek a kiszáradt Fekete-patak gázlóján és közben átnézem a kapott igényes itinert, próbálva elõre megjegyezni az útvonalat és a jelzésváltásokat. A Béla-rétnél a lapra bélyegzõ, a hátizsákba croissant, a derekamra meg a polár kerül, hisz innen felfelé visz az út, így fázni biztosan nem fogok. Csendes az erdõ, madárhangot is alig hallok, csak a lábam alatt cuppog idõnként az enyhén saras út. A Cseresnyés-patak vékonyan csörgedez, a szederbokrok gyümölcstõl roskadoznak (érett szemet még nem találok), a Saj-kút is megvan még, a hangyák a szokott helyen szorgosan szaladgálnak, a feladatát vesztett magányos létra még áll, én viszont szépen haladok felfelé.

Kevéssel a Foltán-kereszt elõtt beérem Halimát, kivel az idõközben eleredõ esõben együtt érünk fel a pihenõhöz. Itt a pontõr egy vödörnyi ribizlivel és vízzel kínál. A magam részérõl mindkettõbõl fogyasztok. Az esõ nem akar alább hagyni, így felveszem a dzsekit, elköszönök Halimától (õ a 40-es távot nézte ki magának mára) és a K négyzeten gyalogolok tovább. A kényelmesen széles erdei utat a jelzés elhagyja egy kis szakaszon (meredek, keskeny ösvény rövidít), hogy a Musli-forrás melletti vadászháznál megint visszatérjen rá. Még esik, de a fák lombja között már átszûrõdik némi napfény is. Hárombarát-nyereg, Dobó-bérc és már hallom a Rakottyás-patakot – megérkeztem Királyházára.

Az aszfalton, a Kemence-patakot követve kutyagolok le a Király-kútig, ahol terülj-terülj asztalka, akarom mondani csomagtartó vár. Kisüt a Nap, lekerül a dzseki, közben megkóstolom a házi málnaszörpöt, körtét eszegetek, miközben lekvár fõzésrõl csevegek a nagyon kedves pontõr hölggyel. Szalagok segítenek feljutni a Knégyzetig, amin a Királyházára való visszajutás igen kalandos. Vezet az út bokrok között, féllábszárig érõ fûben, vastag avarral fedett hegyoldalban, szinte láthatatlan ösvény mentén (sokat segítenek a sûrûn felfestett jelzések és a szalagok), majd át a hegyen és becsatlakozva a P jelzésbe.

Szeretem ezt a részt is, a hangulatos hidakat a patak felett, a Tûzköves-forrásnál kialakított pihenõhelyet (itt most is ég a tûz és kellemes illatok áradnak felém), a nehezen járható, ám annál vadregényesebb ösvényt a kövekkel, szép hegyoldalakkal. A Phszög jól kiszalagozott leágazásától aztán kezdõdik a túra legnehezebb szakasza, a Pogányvárra vivõ meredek és hosszú emelkedõ. Lent a pataknál ugyan egy szalamandrát sem láttam, itt viszont két helyen is legális pihenõt engedélyez számomra egy-egy szép példány. A csúcson feljegyzem a kódot és kényelmesen megebédelek. Esés nélkül lejutok a csúszós lejtõn, majd gyors léptekkel gyalogolok tovább a Csóványoson keresztül egészen le, a Foltán-keresztig. Közben hihetetlen színû vadvirágok garmadájával találkozom, és újból megígérem magamnak, hogy egyszer tényleg a kis növényhatározóval felszerelkezve jövök el ide kirándulni.

A reggeli ribizlibõl még van egy kevés (segítek is az eltûntetésében) és a finom, hûs víz is jól jön most. Pár rövidtávos túrázó nyomában indulok tovább a K négyzet másik ágán, hogy aztán idõnként bele-bele kocogva ereszkedjek le egészen a Spartacus kh-ig. Innen rövid, de annál combosabb kis kaptató, egy feltételes EP, majd a Suta-berki nyiladékon egészen Királyrétig jutok. Ákosnál eszem-iszom (a túra szolgáltatása a virsi és mellé a választható folyadék) és újra borongóssá váló idõben indulok el a Kisinóci th felé.

A Királyréti mezõn áthaladva egy szarvascsapatra leszek figyelmes, jó pár percig szemlélem mozdulatlanságba dermedve a gyönyörû állatokat. Közben az esõ újra rákezd és hatalmas dörgés is hallatszik, de mire lejutok a mûútig, mindkettõ abbamarad. Kóspallagon gyors bélyegzés a kocsmában, majd rövid megálló a nyomóskútnál és máris a K+-en a Tar Péter-hegyre tartok. Hosszú lefelé jön innen egészen Szokolyáig, de most egészen elviselhetõvé teszi a lentrõl hallatszó zeneszó, ami a kisvasút felõl szól.

Lent újabb kocsma és újabb bélyegzõ, majd egy helybéli hölggyel együtt indulok ki a vasútállomás felé. Útitársam nem nagyon akarja hinni, hogy Nógrádra megyek, de nem a hamarosan érkezõ vonattal, hanem gyalog. A híd után elválnak útjaink, én a P+ mentén haladok tovább.

Megint változatos az útvonal, hol fent, hol lent, sínek mellett, hegyoldalban, igazán csúszós, sáros részeken, mély árkokon le- és feljutva visz a túra. Közben mindkét irányba hallom és látom elhaladni a vasúti szerelvényeket. A Róka-hegyre lépcsõvel kezdõdik a feljutás, majd keskeny, egyszemélyes ösvény jön, ami egy idõ után kiszélesedik és a meredeksége is enyhül. Az utolsó kód is felkerül az itinerre, már csak a célba való bejutás marad feladatul. Gyorsan letudom a hátralévõ pár kilométert és már vége is a mai túrának.

Kellemes nap volt ez, szép helyeken vezetõ útvonallal, kedves szervezõkkel, nagyon jó ellátással – így ha csak lehet, jövõre is itt leszek!

 
 
olsenTúra éve: 20122012.07.16 09:02:16
megnéz olsen összes beszámolója

szia emberek,az Erdõkerülõrõl..a negyvenes..


mint minden nappali túra,ez is a reggellel kezdõdik,ami ebben az esetben hajnali utazást jelent,átszálló Vácon,itt már a botos-hátizsákos ember leválik a többirõl és kitömi a nógrádi kispirost,és zötyög..arcok,gyûrve és kisimulva,van, aki éjszakaiból jön,nõ és senior kettes,találgassatok..és van, aki kullancs ellen csomagolva,és aki kerékpáros malõr után friss kozmetikummal,és persze aki üde,friss,és két gyermeket vezet fel a nógrádi várhoz,ahonnan nevezés után vissza..a rajt gyors,pörgõs és kedves,pálinkás,fizetünk,szép és okos itinert kapunk,nyomulunk hármasban,egy nõ és két nem nõ..lassú menet,fényképezõs,nézelõdõs,kistúrások vagyunk..Marikát kerüljük,biztatjuk,majd a kétgyermekes anyuka,aki õzeket nézet a csemetékkel..máris erdõben tépünk,a jelzés kék,országos kék és mégse fakabát,csak fák,sõt fákok..elsõ ellenõrzõ pont,Rumcájsz és barátja, homogén páros,miért is lepõdnénk meg..és innen fölfelé,és az esõ is elindul,esõkabát és párkányi srác kerül elõ,hirtelen kioktat a GPS használatra,amely szerszámnak ez az elsõ útja,látja a mûholdat és minket vetít a képernyõre..jó dolog,okos dolog,a mûszeres eltévedés mindig nagyobbat szól..nézzük a fák törzsét is,fõ a bizalom,szalagok is vannak,túranévvel,pláne igen jó..kerítés balról és fölfelé,szóródunk egymás mögé és rendes távközt tartunk..elfogyott a fölfelé,Foltán kereszt,pontõr ismerõs arc,kevésbeszédû, de igen jó fej,magányos,vízzel kínál,elállt az esõ,esõkabát és párkányi srác el..kis lihegés és követjük õket,lefelé,meredek és csúszik,az áztatás elérte célját..Spartacus háza,és újra föl,a gravitáció haragszik és ellenünk van,de innen is van út le,Ákos büfé,etetés-itatás,és zöld a jel,Kisinócig,majd Kóspallag,kocsma,és vendéghívogató Republic,Cipõ óbégat,csak digitálisról..helyi aranyifjú kéri a nõt,nem adjuk,nekünk is csak egy van..kék kereszt,kedvenc nyergünk,csupa fölfelébõl,izzadunk derekasan,és ennek is vége,ereszkedünk,jól olvasható a jelzés,néha megnézem a GPS-t,a fedélzeti számítógép 33 km-t regisztrált és tizenkét km átlagot,büszkén nézünk egymásra..a párkányi túratárs segít,a rõföt átírja collra,a mérföldet méterre és idõzónát keres, lezár..innen csak a gyaloglás marad,ott a falu,a kisvasút megálló üveges,az üveg jelentõs része ép,a helyi aranyifjúság nem rendeltetésszerûen mûködik,az üveges meg nem fizet adót..Mányoki szobra,szabadidõközpont és kocsma,Halina is itt nyüzsög,késõbb oktatást tart Õ is az elektronikus helymeghatározóból..piros keresztre váltunk,Róka hegy mindössze,kódfelírás,és neki az utolsó szakasznak,víkendházak,málna és itt-ott savanyú szeder,betoljuk az utolsó energia és vitaminbombákat,megjelenik a nógrádi vár,síneken át és váralá,kitûzõ jó nagy,oklevél ,ismerõs arcok,Maci,aki nagyot futott Gáborral,ajánlatot tesz autós fuvarra,kapok rajta..


Remek szervezés,többen is elfértünk volna az erdõben..köszönjük a fitt-futosoknak..Péternek és Brigittának és minden segítõjüknek..

 
 
 Túra éve: 2011
biborTúra éve: 20112011.07.11 10:33:11
megnéz bibor összes beszámolója


Erdõkerülõ 50


Vagdalthús rendezni készül: a sarokban gyûlnek a kitûzõk, oklevelek, nevlapok, itinerek tornyai, s napok óta esik az esõ. Péntek este rendezõi értekezletre érkeznek Olahtamasék, Joeyline, J.Gábor. Szintén tiszteletét teszi tíz kiló pogácsa a bernecei pékségbõl melegen, alaposan teszteljük a szolgáltatást sör-bor- pálinka kombinációval lekísérve éjjel kettõig.


Öt óra magasságában nehézkesen indul a reggel, végül a rajtasztal se marad itthon és idõben odaérünk Nagyorosziba. A megálló mit sem veszített csúfságából..illetve beüvegezett ablakai mutatnak némi javulást. Kb. 10 fõ már a hajnali vonattal elõttünk odaért. Õk 7-kor elindulnak, majd a következõ vonat elõtt ki-ki reggelizni, szalagozni, pontõrködni megy. Fázással, rajtoltatással töltöm az idõt, majd fél 11 körül seperni indulok retró Skálás szatyorral: )


Az elsõ szalag egy méternyi száraz ággal együtt jön le, a másodikat 2-3 nekifutásból felugrással vadászom le. Innentõl már sejtettem, hogy nem lesz egyszerû a szalagok uninstallása létra és kampósbot híjján.


Pénzásásnál Olahtamasék pontõrködnek természetesen enni-innivalóval. Deci bodzás levet iszok, majd  rövid szakaszon dupla szednivaló: gyalogos mellett a dózeren továbbmenõ bringások eligazító szalagjait –lapjait is le kell szedni.


Csánki- kert elõtt elvadult málnabokrokra bukkanok, aprószemû ám annál ízesebb szemekkel. Málnaszedéseken szocializálódott lelkem persze kap az alkalmon és ami elérhetõ csipegetem, majd behozom a dózeren a kiesõ idõt címszóval. Mikor már se medve, se málna nekiiramodok a végtelen dózernek. A sárgán pont egy térképes kiránduló keresztezi az utat;jé, valaki itiner nélkül csak úgy kedvtelésbõl járja az erdõt: )


Király-kútig elõzõ ponttól 6-os átlag kéne, bogyózással együtt is összejön. Vagdalthús édesanyja és testvére pogácsával õrzik a pontot. Nem eszek, nem iszok, sietek tovább hiszen: végre Börzsöny!! Leginkább a Dobó –bércen érzem magam ismét a hegységben, olyan rég jártam erre. Mókásan szomorú, hogy mióta közelebb lakok hozzá kevesebbet voltam a „sûrûjében”. Félúton felfelé narancssárga pólós srác ül: 25-ösön az utolsót utolértem, együtt érünk a bércre. Jazzkedvelõ pecsétel, mesél szélrõl, esõrõl. A srác elõttünk indul egy perccel, Jazzkedvelõvel mendegélünk a Foltán- kereszthez. Késõbb elõresietek, utolérek egy párt ám a narancssárga felsõs srácot nem és a párt sem elõzte meg. Kisakkozzuk , hogy õ valahol eltûnt- tévedt. Csodálkozom, hiszen túlméretes, túl sûrûn jelzett szakasza ez a KN-nek. A keresztnél Gjekler-tõl kapok pecsétet, várunk a srácra pár percet, közben Jazzkedvelõ is odaér, ám õ se látta a kollégát. No, nekiindulunk Gáborral, remélve elõkerül majd.


Ragyogó napsütés továbbra is, éles kontraszt az út szélét borító jég. Néhány perces jégesõ verte a túrázók hátát, az idõjárás tehát a rendezõ úrhoz méltó: ) 


 Királyrét elõtt utolérjük a 25-ös mezõny végét, igyekszek mindenkit megnyugtatni nincsenek kicsúszva az idõbõl csak az 50-es pontzárások késztetnek sietõsebb elõrehaladásra. Ákosnál Osziék viszik a pontot, beszélgetve virsli-hamburger helyett vegamenüt választok: citromos sör sportszelettel: ) Közben beérnek a rövidtávosok is, az elveszett fiú elõkerül, a Foltántól telefonál.


Délutáni melegben sziesztázni volna jó, a nyúlfarknyi alvás miatt átásítozok Kóspallagra. Börzsöny Szivénél szívesen gyûjtöm be a bélyegzõt, jó kis túrakocsma ez..:)


Elõttünk a feladat Tar Péter-hegy személyében. Keveslem a sarat, de így is kiveri az álmot a szemembõl mire felérek. Lefelé menet szemben a Naszály látszik, aztán a réten balra pillantva az amint Királyrét környékén zuhog az esõ. Vizuálisan követhetõ, ahogy felénk tart az esõfátyol, zuhé elõtti utolsó kép, majd a víz az úr. Szokolya szélétõl a kocsmáig ázunk. Bent Emgergõ tölti hivatalból az idejét. Rég látott NHH-es ismerõs üdvözöl lelkesen, beszélgetünk, néhány perccel együtt az esõ is elszalad.


MÁV-állomás felé menet szivárvány, csodálatos esõ utáni fények-színek. Gép újra elõ, majd a P+ elágazásnál a szalagokat valaki sajnos elõttem eltávolította..


A P+-en behozzuk a lemaradásunkat sárszakmailag. Kedvenc úttípusaim egyike jön: szûk ösvény bokrok között, amik ágaikkal kedvesen simogatják rám a vizet.


A völgyben P+ egy helyen két irányú: a régi más irányból közelítette meg a Róka-hegyet. Az új kerül egyet és lépcsõszerûen megy fel, a régebbi amibõl 1-2 jel maradt csak meg egy másik földúton. Lábnyomok erre is, arra is. Megyek a régin, az új verziót már ismerem. Vagdalt többféle visszajelzést kapott a P+-re amit õ festett néhány éve: nagyon jól jelzett és alig van jel. Túra után derült ki, hogy a kétféle P+ nyomvonal miatt mondtak ennyire mást a túrázók ugyanarról a szakaszról.


Felfelé dagonya, s az ellenõrzõ kódtól néhány méterre csatlakozunk be az új P+-be. Mindent viszek innen is, ám a kódot még leírom nehogy azt higyjék nem jártam itt: )


Közel a cél, ám igen komoly akadályok tartóztatnak fel: érett málnasorok és meggyfák hátráltatnak.  Ez a túra legjobb szolgáltatása: )


Lemenõ napfényben fürdik a Börzsöny, errõl is készül pár fotó majd a vár alatti parkolóban célba érünk. Csak néhány perccel elõttünk ért be az utolsó, jobb is tehát hogy nem rohantunk.


Pár perces pakolászás után a túra hivatalosan is véget ér. Köszönöm J.Gábornak az útitársaságot és segítséget a magasan pozícionált szalagok eltávolításában való segítséget: )  De a Börzsönytõl nem búcsúzunk ilyen gyorsan :Vagdalthússal még egyszer átszeljük a Hegyet: Diósjenõ –Kemence útvonalon; sötétben és hidegben.

 
 
gjeklerTúra éve: 20112011.07.07 18:55:16
megnéz gjekler összes beszámolója

Erdõkerülõ 25-50 Foltán-kerszet Ep.


A túrán készített képeimet az alábbi linken lehet megnézni.


 


http://jzgturafotok.fw.hu/Erdokerulo50FoltankeresztEp/

 
 
csibaTúra éve: 20112011.07.03 20:24:38
megnéz csiba összes beszámolója


Erdõkerülõ 50 Schelcz Albert emléktúra


 


Végre újra egy 50-es túra. Ráadásul van benne jó pár olyan rész is, ahol még alig jártam, vagy csak nagyon ritkán. Így örömmel vágtam neki a távnak gumicuki társaságában. Mondjuk a hét közepe felé még csak a 25-ös volt a cél, de szerencsére ez felhízott a kétszeresére. Minimális csomaggal próbálok menni, és szeretném kicsit kihajtani magam, mert úgy érzem, sok az energiám. Összesen 3 zsömle, 2 rudi és 1 liter tea kerül az 5 literes zsákba, és egy polárral próbálom kitölteni a maradék helyet, de nem fér bele. Így marad az esõkabát – még milyen szerencse, hogy erre esett a végsõ választás.


Reggel 7-kor indul a vonat a Nyugatiból. Vácon már jó páran rohamozzuk meg a piros csattogót, és gethe valamint a kutyája társaságában eltöltjük a végtelennek tûnõ kilométereket és idõt Drégelyvár megállóig. A rendezõi értekezlet hiányzik már, bár ez most nem BA-s túra, de azért szóvá teszem  Vadgalthúsnak. Õ megnyugtat, hogy nekik megvolt. Ismerõs a rajtoltató gárda, el is töltünk itt egy kis idõt. Megtudjuk, hogy milyen csodás ellátás vár majd ránk a túra alatt, én dicsérem Petit, hogy milyen szép idõt hozott nekünk, de ekkor még nem tudtam, hogy mi vár ránk késõbb. Majd negyed tíz magasságában nekivágunk a távnak.


Az elején nagyon szép akácosban haladunk, kellemesen, szinte már titokban emelkedik az út, de azért néha jobban mutatja, hogy megyünk fölfelé. Pénzásás elõtt kezdjük befogni a többi túrázót. A pont elõtt még készül egy fotó, majd a pecsét mellett eszünk is egy keveset az ellátásból. Innen ismerõs az út Csánki-kertig. A Teleki túra miatt már szinte megszámlálhatatlanul sokszor jártam erre. Ahogy átbukunk a csúcson és lejtõsre vált az út, felvesszük a kocogós tempót. Közben még gyönyörködünk a Csóványos felé nyíló kilátásban, megcsodáljuk a Telekin lévõ pontõri helyünket és az akkor eszkábált padunk maradványait, majd robogunk tovább. Egyre több ember mellett megyünk el, majd nemsokára a ponton vagyunk. Pecsét mellé finom forrásvíz és pogácsa jár. Nehezen szabadulunk, mert a pontõrök legszívesebben felhizlaltak volta. Innen csatlakozik mellénk egy túratárs, akivel pár kilométer kivételével a célig együtt megyünk. Kiderült, hogy egy egyetemre jártunk, így elõkerül egy-két történet, amik a régi szép emlékeket hozzák elõ újra. Emiatt az idõ is gyorsabban repül, szinte észre sem veszem és máris a K4-nek az aljában vagyunk. Ezen a szakaszon még soha nem jártam, így nagyon várom már, hogy milyen lesz. Jó meredek emelkedõvel nyit a jelzés, de azért késõbb megenyhül, és a csúcs felé közeledve egyre szebb panorámát nyújt nyugat felé. A ponton megvan az újabb pecsét, majd robogás lefelé. Lejtõket megfutjuk, néha még a síkon is belekocogunk, és hamar a Hárombarát-nyeregnél leszünk. Itt egy kicsit kavarunk, mert egy korábbi úton mentünk el balra, és csak késõbb vettük észre, hogy ez nem a K4. Nyír-rétrõl szintén csodálatos a panoráma, majd jön a Musli-forrás. Még mindig nem nagyon akar folyni, de most nincs rá szükség. Itt átkelünk a még oly pici Kemence-patakon, majd visszaérve a mûútra elkezd csepegni az esõ. Mellette, mint ha jég is esne, de ezt egyenlõre csak a földön lehet látni. Aztán a Krozslák-kút közelében egyszer csak elkezd suhogni az erdõ, jön a szél és rázendít az esõ is rendesen. Esõkabát elõkerül, majd az esõ mellé jön már egy kicsit jelentõsebb jég is, de a Foltán-keresztnél megenyhül. A ponton újabb pecsét. A pontõr érdeklõdik, hogy még mennyien lehetnek mögöttünk. Válaszunkkal annyira nem aranyoztuk be az életét, de ha még tudta volna, hogy mi várt rá pár perc múlva. Ahogy elhagyjuk a keresztet olyan jégesõ köszönt ránk, amint még szinte életemben nem láttam. Borsótól a mogyoró nagyságig szakad a jég, szinte rendesen fáj, ahogy ráesik az emberre. Fél perc alatt olyan állapotba kerülök, mint ha ruhástól megfürödtem volna egy tóban. Az idõ sem túl meleg, és érzem, ahogy egyre fagy át a lábam, kezdenek merevedni az izmok. Így innentõl megállni, sétálni nem akarok, ergo marad a futás, már amennyire a talaj engedi. Kisebb-nagyobb vízfolyások jelennek meg az úton, igazából már nem is nagyon nézem hova lépek, mert vizesebb nem lehetek. Csak arra kell figyelni, nehogy elcsússzunk. Gumicukinak ez egyszer össze is jött, pedig igazi sárdagasztó csuka volt rajta. Ezen a szakaszon megfordul a fejemben, hogy nekem ennyi elég volt, és Királyrétnél kiszállok, sõt még a Kárpátok-kulcsosháztól az aszfalton megyek be a 25-ös céljába. Aztán valahol a kulcsosház közelében eláll az égi áldás, és kezd a nap is kisütni. Rögtön melegebb lesz, az aszfalt meg úgy gõzölög, mint egy gejzír, én meg egyre jobban érzem magam. Kiszállás már csak a kósza gondolataimban jelenik meg, és mászunk fölfelé a K4-en. Jó kis kaptató ez, de legalább gyorsabban száradunk. Majd a nyiladékon bekocogunk Királyrétre. Pecsét mellé még választani is lehet 3 féle kajából, amit én egy sörrel is leöblítek. Közben Oszi is befut, aki most pontõri szerepben ügyködik. Kapok egy váltás száraz zoknit, ami életet, vagy inkább lábat ment. Jó fél órát eltöltünk itt, majd már minden kétséget kizárva megyünk tovább. A Z jelzés hamar elröpül, és úgy érzem, hogy percek alatt Kisinócon vagyunk. Itt az aszfalton begurulunk Kóspallagra, ahol a szokásos kocsmában újabb pecsét, majd tovaszállunk. Utolsó durvább emelkedõre hangolódok, bár még mondják, hogy van a Róka-hegy is, de az azért nem volt olyan vészes. A hegyre fölfelé kicsit szétszakadunk, de a „csúcson” bevárjuk egymást, majd szintén kocogás a Szokolya elõtti földek széléig. Itt egy páran átlósan átvágnak a réten, de mi maradunk a jelzésen, bár kétségtelenül a kispista útvonal csábítóbb volt. Wass Albert túrákon nem szokott még derékig érõ fû lenni, de most már nyár van, vagy mi a fene. A szokásos kocsmában megvan az újabb pecsét, majd a település szélén lévõ utolsó kútból frissítünk. Balra gyönyörû a panoráma, ilyen látványt nehéz otthagyni.  Innen szintén kocogás a P+-ig, ahol kis hullámvasutazással, a sínek mellett az utolsó emelkedõ felé közelítünk. Itt sikeresen benézzük a jelzést, és az aszfalton indulunk el fölfelé, de egy idõ után gyanús lesz, hogy nincs jel. Elõször megpróbálunk átvágni a jelzésig, mert nem lehet olyan messze, de ez nem is olyan egyszerû, mint ahogy elõször gondoltam. Olyan sûrû lesz idõvel az aljnövényzet, hogy képtelenség haladni, így inkább visszafordulunk. Sok értelme nem volt, egy kullancsnak esélyt adtam a vérszívásra, de még elõtte röpült a kezemrõl. Így vissza az aszfalton, majd már a helyes úton megkezdõdik az utolsó mászás. Az eleje inkább dzsungelharcra hasonlít, de aztán kiszélesedik az út. Vagdalthús személyében teljesedik ki az utolsó pontõr, akit jól le is cseszünk, hogy jégesõt rendelt nekünk. Pár perc után elköszönünk egymástól, és indulunk az utolsó kb 2,5km-re. Nemsokára kiérünk a hétvégi telkek mellé, ahol a lejtõ is hívogat, így a célig marad a kocogás. Még Nógrád elõtt egy újabb gyönyörû arcát mutatja a természet. Csodálatos látvány, ahogy a sötét felhõk között két kis részen átszûrõdik a nap fénye. Negyed hét magasságában beérkezünk a célba, ahol megkapjuk a díjazást. Nagyon szép az oklevél és a kitûzõ is. Eszünk még pogácsát, iszunk eleget, majd elindulunk vissza az állomás felé. Itt még utoljára rázendít rendesen az esõ, de ez már senkit nem érdekel. Legalább azokat biztos nem, akik már a célba értek.


Egy nagyon szép nap végére tettünk pontot a vonatozással. Gyönyörû volt a Börzsöny, mint mindig, még azt a „kis” jeget is elnézi neki az ember. A rendezés nagyon jó, szóval le a kalappal mindenki elõtt, aki hozzájárult a túrához!


 


 


Mért adatok (GPSmap 60CSx &SRTM_HUN):


-          táv:      48,445km


-          szint:   1517m

 
 
olahtamas-Túra éve: 20112011.07.03 07:51:57
megnéz olahtamas- összes beszámolója

Erdõkerülõ 2011 pontõrködés.


 


A rendezõi értekezlet kicsit elnyúlt, így reggel kissé álmosan mentünk Nagyorosziba, ahol gyors pontállítás, majd "tömegrajt" lett foganatosítva.


A következõ vonat érkezéséig egy gyors szalagozással kezdtünk, majd mi Pénzásásnál osztottuk a pecséteket.


Ezután autóztunk át Nógrádra, ami változatos idõjárással fogadott minket.


Eleinte gondolkodtunk is, hogy felállítsuk e a sörsátrat, de miután atros megérkezett, elnézve Csóványos felé, nem volt kétséges, hogy itt zuhé lesz.


Szerintem rekordidõ alatt állítottuk fel a sörsátrat, és mire a cövekeléshez értünk, már csepegett is.


Aztán rendesen rákezdett, és már kezdtünk fázni és aggódni, hogy megismétlõdik az elõzõ évi felhõszakadás, de szerencsénkre most csak fél óráig tartott.


Ezután meg úgy el kezdett tûzni a nap, hogy egy órán belül csontszáraz lett a sátor.


Az esõk és napsütések váltogatták egymást, mint ahogy a túrázok is jöttek-mentek.


Az utolsó esõ este 7 óra körül jött, amit már nem tudott megszárítani a lebokó nap sugara, de legalább nagyon szép fényekbe burkolózott a táj.


Fényképek: http://olahtamas.fw.hu/20110702erdokerulo/20110702erdokerulo.html


 


Naplemente Nógrádnál

 
 
engelsfeldTúra éve: 20112011.07.02 18:15:13
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Erdõkerülõ 25 - Foltán János-emléktúra


Teljesítménytúrázásom kezdetét annak idején, Pénzásás után, egy hatalmas pereceléssel tettem emlékezetessé, most nagyon észnél voltam a nevezetes balcsapás után a meredek ösvényen, hogy még egyszer ez ne ismétlõdjék meg. Király-kútig - ahol az ötvenesek nagyobb pontõri pátyolgatásban részesültek mint a huszönötösök :) - és innen Királyházáig eseménytelenül zajlott a túra.


A Dobó (Dobogó)-bérctõl féltem egy kicsit, de ma kezesbárányként simult pálcás kezemhez, egyenesen élmény volt rajta lendületesen felfelé kaptatni egészen a Hárombarát-nyeregig. Út közben egy fiatal, kedves németjuhász kutya ölelgetett meg, de inkább a velem szembejövõ, Királyháza felé igyekvõ turistacsoporttal tartott.


A Foltán-keresztnél jó volt egy picit megpihenni, de már látszott, hogy a sûrûsödõ felhõk valamire készülnek. Lett is nemsokára nagy haddelhadd, elõször csak záporesõ, aztán jégverés zúdult a vándorok nyakába, még a zöld lombsátor se nagyon segített. A vályúszerû ösvény megszûnt ösvényként mûködni, lett belõle vízlevezetõ csatorna. Kiöntött ürgeként értem le a Kárpát-kulcsosházhoz.


Nagyon nehezen emésztettem meg a csúszós Suta-berki kapaszkodót - most jobban esett volna az unalmasan hosszú aszfaltút - de csak beevickéltem a királyréti célba.


A rendezõknek és a pontõröknek dicséret, a fekete-fehérrõl színesre váltott igazolófüzet mestermunka,  Ákos-mester virslije, mustárja és kenyere Michelin-csillag után kiált.


Köszönet a kedves, jóindulatú és csendes túratársaknak.


 




 


 


    


 


         

 
 
 Túra éve: 2010
VagdalthúsTúra éve: 20102010.08.30 07:49:28
megnéz Vagdalthús összes beszámolója
Túlélni a Börzsönyi vihart

Erdõkerülõ-túrák, harmadszor, 2010. 08. 15.

 

Két éve még egytávos, 25 km-es gyalogtúrának indult az Erdõkerülõ 25-Foltán János-emléktúra. Tavaly már egy 60 km-es kerékpáros és egy 50 km-es gyalogos útvonallal bõvült a repertoár, utóbbit a két éve elhunyt túratársunk, Schelcz Albert emlékére szerveztük.

Idén már a bringásoknak is volt hivatalos „féltáv”, azaz a hatvanas útvonalán a Királyrétig tartó szakaszra kiírtunk egy 30 km-es résztávot.

2010-ben többször sújtotta a meteorológia a túránkat. Májusban és június elején olyan mennyiségû esõ és vihar zúzta meg a Börzsönyt, hogy maga az erdészet kérte egy hónappal a júliusra tervezett rendezés elõtt, hogy halasszunk, hatalmas terület járhatatlan a bedõlt fák miatt. Több hétre elõre nem láttak esélyt a biztonságos lebonyolításra. Így került augusztus 15-ére, egy nappal az Ipoly-Erdõ Hegyi futóverseny után.

A Foltán-keresztnél bizony a hangulatos pihenõt az esõk, és a kidõlt fák folyamatos kármentése, a terepi munkák átrendezték a tájat. Idõ kell még, mire újból a régi varázsát nyújtja ez a szép terület – bár erre talán rájátszott aznap újból a meteorológia. Lehet, hogy napsütésben más az összkép. De azt arrafelé nem sokat láttak a nevezõk, merthogy valódi túlélõtúra kerekedett a rendezvénybõl. 7 és fél nyolc között még csak egy-két bemelegítõ égzengés és nyári esõ áztatta az amúgy is erõsen sáros terepet és a korán indulókat. Délelõtt tíztõl csaknem délig, közel két órán át viszont, mikor már mindenki két lábon vagy két keréken falta a kilométereket, megállt a szupercella a Börzsöny felett, és több túrázó állította: halálfélelme volt, amint folyamatosan a méterekre cikázó villámok között ment elõre. A Dobó-bérc pontõre is leereszkedett a kitett csúcsról, pedig a nemzeti park munkatársaként nyilván átélt már arra egyet s mást.

Csoda, hogy ilyen viszonyok között volt 82 indulónk, s talán még nagyobb bravúr, hogy alig fejezték be idõ elõtt a vállalt feladatot. Királyrétre, a két köztes frissítõpont utáni melegételes pontra –a helyszín autentikus pontjára, Ákos bá büféjébe-, továbbá a hosszabb távok céljába, a nógrádi vár alá edzett és elégedett emberek érkeztek. A Börzsöny nem viccelt most sem, de õk vették a lapot, túlélték, sõt legyõzték aznap a körülményeket és magukat is.

Nógrádon késõ délután már a nap kis kisütött, remek közösségi hangulat alakult ki a célban. Minden elismerés megilleti a bátrakat, akárhány km-t is teljesítettek. Két tragikus sorsú, erdõt járó ember elõtt tisztelegtünk, Vörösmartyt idézve: ez jó mulatság, férfimunka volt!

Jövõre visszavárunk mindenkit ugyanezen a négy távon és útvonalon, remélhetõleg az eredeti terv szerint júliusban, és ennél szebb idõvel.

 

 

Erdõkerülõ-túrák, statisztikák


 Erdõkerülõ 50-Schelcz Albert-emléktúra, gyalogos, nevezõ: 43, teljesítõ: 37


Erdõkerülõ 25-Foltán János-emléktúra, gyalogos, nevezõ: 33, teljesítõ: 33 (itt a statisztika csalóka, nem 100%-os a teljesítés, hanem az átnevezések maitt egyezik a két szám)


Erdõkerülõ 60 MTB, nevezõ: 4, teljesítõ: 4


Erdõkerülõ 30 MTB, nevezõ: 2, teljesítõ: 2


 Köszönjük még egyszer mindenkinek, aki eljött, és vállalta a börzsönyi túlélõtúrát az ítéletidõben! Az idõpont ugye egy kényszeres módosítás miatt alakult így, az eredeti dátum napján (július elsõ vasárnapja) ragyogó idõ volt :-) Jövõre valószínû ismét a július eleje lesz a cél, aztán meglátjuk, mikor is lesz valójában :-)



 

Forgács Péter

Váci Lakóterületi SE Túraszakosztály
 
 
LestatTúra éve: 20102010.08.22 19:47:16
megnéz Lestat összes beszámolója

 


Erdõkerülõ 50 - Schelz Albert-emléktúra



Az elõzõ napi Vértesi barangolások 50 után kissé féltem ettõl a túrától, aminek a felénél megfájdult a combom és azóta nem akart múlni, ezért csak 25-öt terveztem, s gondoltam majd meglátom, hogy továbbmegyek-e Királyrétrõl. Öten indultunk útnak, én, Vinatti, Ádám, Tinca, valamint még egy srác, akit én nem ismerek. Út közben egy helyen elég rendesen esett az esõ, de mire a rajtba értünk kisütött a nap. Fél nyolc volt, még a többiek gyorsan összekészültek, kicsit beszélgettünk Vagdalthússal, aki felhívta figyelmünket a Börzsönyben lévõ hatalmas medvecsordákra, majd neveztünk és végül 8:00-kor indultunk útnak. Ekkor futott be egy vonat is, így az elején elég sûrû volt a mezõny. A zöldön indultunk el egy erdei úton, ami kissé emelkedett, de szerencsére nem túlságosan, így tudtam tartani a lépést a többiekkel, majd egy aszfaltútra kiérve azon mentünk az elsõ ellenõrzõpontig, Pénzásásig, ahol chipset, kekszet és nagyon finom limonádét lehetett venni. A rövid frissítés után tovább az aszfalton mentünk, majd jobbra egy kis ösvényen, ami már meredekebb volt, itt a társaim le is hagytak, de nemsokára visszatértünk az aszfaltra, amin ezúttal lefelé kellett menni, egy picit bele is kocogtam, hogy utolérjem Vinattiékat, majd le is hagytam õket, próbáltam lefele minél több elõnyt begyûjteni. Elkezdett picit csepegni az esõ, de már el is érkeztünk a 2. ponthoz, ahol pogácsát és szörpöt kaptunk. Alighogy ideértem elkezdett szakadni az esõ, gyorsan beszaladtam a fák alá, közben a forrásnál feltöltöttem a kulacsot, s vártam, hátha alábbhagy. Úgy láttam, mintha kevésbé esne, a többiek is befutottak, gondoltam nekiindulok. Kértem még egy pohár szörpöt, a pontõrtõl kaptam egy zacskó pogácsát útravalónak (ami aztán késõbb néha nagyon jól jött), s elindultam. Pár méter után elkezdett szakadni az esõ, két túratárssal beálltunk a fák alá, de így is tökig áztunk. Esõ elleni végelemként csak egy baseball-sapka volt nálam (sajnos nincs esõkabátom), így eléggé megáztam, de leginkább azért voltam bosszús, hogy a táskám szétázott, amiben térkép, itiner, ilyesmik voltak. Láttuk Vinattiék elindultak, mi is nekiveselkedtünk, legalább haladunk. Királyházáig mentünk aszfalton, majd következett a Dobó-bérc megmászása. Nagyon meredeken nagyon nagy tempóban mentünk felfelé, de ebben a viharban nem akartam lemaradni a többiektõl, ráadásul a terepet se ismertem, inkább igyekeztem tartani a lépést. Talán kicsit szerencsém is volt az idõjárással, az esõ lehûtötte a levegõt, melegben nem bírtam volna így menni. A Dobó-bérc teteje tele volt gombával, egy csomó vargányát láttunk, s még sok más egyebet, majd megláttuk az ellenõrzõpontot is, akik kicsit lejjebb jöttek, mert fent nagyon csapkodtak körülöttük a villámok. Kaptam egy aláírást a ronggyá ázott itineremre és indultunk tovább. Lassan elállt az esõ, mi pedig egy szép széles erdei úton mentünk, kicsit kerülgetni kellett ugyan a sarat és a pocsolyákat, de egész jól haladtunk a 4 ellenõrzõpontig a Foltán-keresztig. Tinca egész szakaszon valami kopjafát keresett, amin volt egy kód az egyik túramozgalmas füzetébe, de végül nem találtuk meg, pedig a ponton is bóklászott egy kicsit. Megkezdtük az ereszkedést, elég sokáig mentünk lefelé, néhány futó elõzött meg lefele, majd végre leérkeztünk a Spartacus-kulcsosházig. Itt meg kellett állnom kipucolni a cipõmet, mert nagyon tele volt kaviccsal meg sárral, így nagyon lemaradtam. Ráadásul pont ekkor jött egy nagyon meredek és elég hosszú emelkedõ, nagyon kifulladtam mire felértem. Lefelé próbáltam behozni a lemaradásomat, s lassan látótávolságba is kerültek, végül a Királyréti halastó után értem utol társaimat, s együtt értünk el a ponthoz, ami a 25 km-es táv célja volt. Az, hogy továbbmenjek-e nem volt kérdéses, hiszen reggel elfelejtettem pénzt eltenni, így Vinattinak a fuvart se tudtam kifizetni, arra meg végképp nem maradt pénzem, hogy kisvasutazzak. Lehetett választani virsli és hamburger között, én utóbbit fogyasztottam, majd megettem a tegnap kapott csokikat. Bekentem a combomat, ami egyre erõsebben fájt, aztán mentem tovább. A többiek eléggé megnyomták ezt a részt, le is maradtam pár méterrel, ráadásul olyan vacak volt az út, hogy párszor félreléptem, s a sarkam feletti csont is megfájdult. Így értünk át Kóspallagra, ahol Petami pecsételt, s itt szétszakadt ötösfogatunk. Én elmentem elõre, mert tudtam, hogy a következõ emelkedõnél úgyis utolérnek, Vinatti meg kicsit elidõzött a ponton, mert neki még Szokolyán be kellett ugrania valakihez üzleti ügyben. A kék kereszten kapaszkodtam felfele, láttam egy õzikecsaládot átszaladni az úton (a célban a Fõrendezõ Úrral megállapítottuk, hogy valószínûleg õk kergették el a medvecsordákat, emiatt nem találkoztunk velük), s láttam, amint Tincáék hármasa elhúz mellettem. Szép lassan felmásztam, majd lefele már jobban lehetett haladni, jó volt, ahogy a sáros ösvényen csúszott tovább az ember lába 10-20 centit minden lépésnél. Szokolya elõtt kiértünk az erdõbõl, a nyílt terepen nem volt túl jó haladni, nagyon meleg volt, a nap is kezdett kisütni. Beértem Szokolyára, ettem pár szem szilvát az út menti fákról, ez jólesett, majd hosszú falunézés után végre elérkezett a 7. ep. Mikor én beérkeztem társaim akkor indultak tovább, én még kipucoltam a cipõmet. Már eléggé el voltam fáradva, így jelentõsen belassultam az utolsó 8 km-re. A szokolyai MÁV-állomásig aszfalton vezetett a túra, majd áttért a P+-re, ami nem lett a kedvenc ösvényem. Az egyik elágazásnál élesen jobbra láttam egy jelzést, azon elindultam, majd mikor visszaértem ugyanoda, ahonnan elindultam, megállapítottam, hogy valószínûleg régen vezetett arra a jel, csak még nem kopott le eléggé. Másodszorra már észrevettem egyenesen a jelzést (ide azért egy szalag elment volna), majd nagynehezen elértem a Róka-hegy lábához. A felkapaszkodással már nem volt probléma, hamar elértem az utolsó ellenõrzõpontra. Itt leültem egy picit egy kidõlt fára, megettem a maradék pogácsát (kicsit szétázott, de így legalább nem volt olyan száraz), beszélgettem kicsit a pontõrrel (mint késõbb megtudtam Jazzkedvelõt ismerhettem meg személyesen). Lefele tényleg nagyon sétálósra fogtam a dolgot, ettem az útszéli málnából (tudom, szeder, de én málnának hívom, nekem a szeder az, ami a fán van), szilvából, majd lassan feltûnt a cél. 18:35-40 körül értem be, célidõ nem került a lapomra, de csoda, hogy a bélyegzõk nem folytak le róla, megkaptam a kitûzõt a nógrádi várral és az oklevelet, majd kértem egy száraz itinert, hogy hazafelé el tudjam olvasni és késõbb rekonstruálhassam a túrát. Útitársaim már több, mint fél órája bent voltak, de beérkezésem után indultak is útnak az autóért. Leültem, pihentem, nemsokára megérkezett Vinatti is, majd hamarosan visszajött Tinca a kocsival, s roboghattunk hazafelé. Érdekességként hazafelé a Kelenföldi pályaudvaron találkoztam Rushboy-al, mindketten Kazinczy-s pólóban voltunk, csak Õ a teljesítõibe, így könnyen felismertük egymást, s váltottunk pár szót.

Nagyon jó túra volt köszönet a szervezõknek, szép túra volt, sok számomra eddig ismeretlen helyen jártunk.

 
 
MúzslaTúra éve: 20102010.08.16 09:02:55
megnéz Múzsla összes beszámolója
ERDÕKERÜLÕ 60 MTB

 

Az „Erdõkerülõ” túra elõször 2008 júliusában volt megrendezve, egyetlen távon, egy 25 km-es gyalogos útvonalon. Ekkor a – szinte végig a kék négyzet jelzést – követve Nagyorosziból – Királyrétig túrázhattunk. Az útvonal része volt a Foltán kereszt és a túra is az Õ emlékére volt megrendezve. Az egykori uradalmi erdõõr ugyanis egy viharos éjszakán fa tolvajokat fedezett fel, ezen a részen és a tusakodás közben halálos ütést kapott. Emlékére már 120 éve egy kõkereszt áll, a halálának a helyén, ezen a 710 méter magas, kis réten.

 

Azon a túrán két kedves barátommal (Zsu és Zete) gyalogoltuk végig a távot, útközben gyönyörködve a Börzsöny csodás erdeiben. Az útvonal különlegességei voltak: a Wenckheim-út, a Dobó-bérc és a Hinta-rétek. Késõbb tudtuk meg, hogy jócskán mögöttünk, az egyik túratársunk nagyon nem érezte jól magát és a közelében lévõknek kellett lehozniuk Õt a hegyrõl. Sajnos egy késõbbi túrán ismét rosszul lett és ekkor az életét vesztette. Az Õ emlékére 2009-tõl az új, 50-es táv, Schelcz Albert emléktúraként fut.

 

A múlt évben lett elõször meghirdetve bringásoknak is az indulás lehetõsége. Egy nagyon szép, ugyanakkor nehézségeiben kihívást is jelentõ 60 km hosszú útvonal lett kijelölve, melybõl 15 km jelentett szó szerinti terepszakaszt. A Salgótarjáni HKE néhány tagja két kisebb csoportban teljesítette a túrát. Én a Domonkos György, Ispán István, Vincze Gábor összetételû bringás csapat tagjaként igyekeztem a túra vezetését vállalni. Jó iramban, ugyanakkor nézelõdéssel egybekötve négy óra alatt teljesítettük a távot. Ráadásként még megcsináltuk a Nógrád – Diósjenõ – Borsosberény – Nagyoroszi távot is, amivel a rajtban hagyott autónkért tekertünk vissza.

 

Az elõzmények után rátérek az idei túrára. Az eddigi két túrához képest ugyanis jelentõsen módosultak a körülmények. Az elsõ a társak személyében bekövetkezett változás volt, hiszen nem akadtak társaim erre a napra. A másik az idõjárás volt, de ezt majd a beszámolóból olvashatjátok.

 

Reggel furcsa, távoli dörgések hallatszódtak, amikor tekertem ki Felsõgödön a vasútállomásra. Megnyugtattam magam, hogy ez valahol a Dunántúlon lehet. Aztán, amikor Vácott felültem a „virágszedõre” azt vettem észre, hogy az csuromvizes. Továbbra is bíztató volt azonban az, hogy felettünk sütött a nap. Ez nem változott Nagyorosziba érve sem. Vagdalthús gyorsan elindított és rögtön belevágtam az erõs tekerésbe. Kilenckor sikerült egyébként elindulnom és a 12.39-es nógrádi vonatot szerettem volna elérni.

 

Az út még foltokban vizes volt, ami jelezte, hogy bizony volt itt is esõ rendesen. Pénzásásig nagyon jó iramban tudtam haladni. Itt Orsitól megkaptam az elsõ bélyegzõmet és ittam is egy pohár vizet. Elmesélte, hogy a záport a napernyõ alá bújva élte át.

 

Innen jön a túra legmeredekebb szakasza, fel a Wenckheim házig. Ez az aszfaltos emelkedõ még MTB-vel is kistányéros. Kisebb huplira érve balra be kellett kanyarodni a kék négyzet jelzésre és azon mászni tovább az Oroszi-Závoz felé. Ez egy zúzottkõ burkolatos út, melyen a haladás a korább esõ miatt most kissé ingatag volt. A hágó tetejére kiérve megdöbbentõ kép fogadott. Sûrû sötét fellegekbe burkolódzott a Magas-Börzsöny. Ezen kissé meglepõdtem és megállás nélkül nekikezdtem a downhill szakasznak. Itt is maradt a zúzottkõ, de ugye a tempó jóval nagyobb volt. Ezen a szakaszon értem utol az elõzõ vonattal érkezõ gyalogosokat. A legtöbben már vették fel az esõkabátjukat. Nekem sem kellett sokáig várnom, mert két kanyarral lejjebb, már esett szépen az esõ.

Király-kúton Szûcs Atiék pecsételtek. Gyorsan elvettem két pogácsát és máris robogtam tovább. Még mindig abban bíztam, hogy csak a széle kapott el a felhõnek, hiszen én innen elfordultam DK-i irányba. Szegény gyalogosokat sajnáltam, mert a rájuk váró Dobó-bérc pont abban a „feketeségben” volt. A dörgések azonban egyre közelebbiek voltak. A kemencei erdészeti úton teljes erõbedobással tekertem felfelé, szinte végig 20-as tempót mentem. Egyszer csak, mintha dézsából öntötték volna. Rögtön bõrig áztam, de ez már nem vette el a kedvemet, mert kitartottam a nagy tempónál. A szemüvegem mögül egyre kevesebbet láttam, de szerencsére az útvonal teljesen a fejemben volt. Szegény autósok is csak az utolsó pillanatokban vehettek észre, még jó hogy vannak fényvisszaverõk a bicajomon és a ruháimon.

 

A Závoz hágója után megkezdõdött a második lejtmenet csak ez most aszfaltos volt és az utat patakok szabdalták. Az elsõ kanyar elõtt fékpróbát tartottam. Ez hasznos volt, mert a fékutam nagyban meghosszabbodott. Gyorsan elértem a „Hadi út” bejáróját. Tudtam, hogy ez lesz a legnehezebb rész, fõleg ilyen körülmények között. Elõször is emelkedett, aztán tele volt kisebb nagyobb kövekkel, amelyek igen csak csúszkáltak, idõnként pedig hatalmas méretû pocsolyák terítették be az utat. A helyzetet csak tetézte, hogy a szemüveg mögül csak elmosódott részeket láttam.

 

Ahogy így tekerek felfelé, egyszer csak azt hallom, hogy valami csörög mögöttem és egyre közeledik. Nem vagyok egy profi bringás, de szerintem elég jó tempóban húzok itt felfelé, ugyan ki lehet az, aki így utolér – gondoltam magamban. Oldalra nézve meg is lett a válasz. Egy láncát elszakított, vicsorgó kutya és egy kisebb társa értek utol. A meglepõ helyzetben – talán nekik is – meglepõen reagáltam. Gyorsan leugrottam a bicajról és elkezdtem becézgetni õket. Erre abbahagyták a vicsorgást, sõt vissza is indultak. Aztán lejjebb tekintve láttam, hogy egy férfi kiabál rájuk. Örültem, hogy ennyivel megúsztam.

 

Egyszer csak elállt az esõ. Igazából ez nem javított a helyzeten, de azért bíztató volt a nap hátralévõ részére. Idõnként akkora pocsolyák voltak elõttem, hogy nem lehetett kikerülni õket. Belemenni nem mertem a kakaó színû lébe, így lábon gázoltam át ezeken a helyeken.

 

A lejtõnek nem örültem, mert nagyon nehéz volt tempóval, úton tartani a bringát. Egyszer majdnem be is szálltam a fák közé. Aztán végre kereszteztem az OKT-t és ez már a királyréti mûút közelségét jelezte. Arra rákanyarodva, rögtön teljes gázra váltottam és nyomultam elõre az ismét szakadó esõben. A Fatornyostól egy autó akart kikanyarodni. Szegénynek elég késõn sikerült észlelni a sötétben közeledõ bicajost. Mindketten fékeztünk és elkerültük a bajt.

 

Ákos bácsi büféjénél Kenyeres Osziék vártak. Az volt az elsõ kérdésük, hogy megyek-e tovább? Most már – válaszoltam – igen. Megkaptam a szolgáltatást (virsli), amelyet gyorsan elfogyasztottam. Megállapítottam, hogy a körülmények ellenére jól sikerült abszolválnom az elsõ 30 km-t, mert két óra alatt ideértem. Közben elállt az esõ is.

 

Kismarosig jó 30-35-ös tempót sikerült mennem, majd Katalinpusztáig 25-27-eset. Így ¾ 12-kor bepecsételtem az utolsó stemplit az igazolófüzetembe. Innen számolgattam, hogy három emelkedõ van még. A szendehelyi (rövid, de húzós), a nõtincsi (hosszú, kemény) és a nógrádi (megtévesztõ). Ugyanis a végén, amikor az ember lekanyarodik a 2-es fõútról nem egyszerûen begurul Nógrádra, hanem elõtte egy fennsík szerû részen megy fel és le. A lendületem nem tört meg és 12.10-kor már Oláh Tamásék üdvözöltek a célban. Nagyon kedvesek voltak, mert minden kívánságomat rögtön teljesítették. Ezek közül a tiszta zsebkendõvel való szemüvegtörlés volt e legjobb. Mondjuk nem volt pofám tiszta pólót és zoknit kérnem tõlük, de szerintem még az is ment volna. A vonatot így kényelmesen elértem.

 

Köszönöm a rendezést! Élmény volt a javából, de ha lehet máskor kihagynám a vihart a Börzsönyben.

Nem is a bõrig ázás vagy a vizes köveken való bicajozás volt igazán nehéz, hanem a villámlások sokszor pár száz méterre lévõ „robbanása” volt nagyon félelmetes.

 

Mért adataim:

Táv: 62 km

Szint: 810 m

Idõ: 2 óra 59 perc

Átlag sebesség: 21 km/h

Maximális sebesség: 50, 1 km/h

Átlag hõmérséklet: 22 C

Maximális hõmérséklet: 29 C

Minimális hõmérséklet: 21 C

Átlag pulzus: 143 bpm

Energia felhasználás: 1167 kcal

 
 
 
 Túra éve: 2009
olahtamas-Túra éve: 20092009.05.25 12:41:09
megnéz olahtamas- összes beszámolója
Vándorköszörûs közbenjárásával sikerült bekerülnöm Rafter autójába, így rendkívül egyszerû logisztikával jutottunk el Nógrádra, ahonnan vonattal mentünk a rajtba.
A tavalyihoz képest sokkal kevesebben voltak a vonaton, így most még ülõhely is jutott.
Vagdalthúsnak Gethe úr is besegített a rajtnál, így végleg eldõlt, hogy nem kell besegíteni a rendezésbe.
Mikor elindultak a népek, akkor még kortyoltam egy keveset a rajt szolgáltatási itókából, és rövid búcsúzkodás után nekivágtunk a túrának.
Bár kérdezgettem a vonaton kedves túratársaimat, hogy milyen tempót terveznek, nem nagyon árulták el, de ahogy a nyakukba vették a lábukat világossá vált számomra, hogy a szintidõ kihasználást itt nehéz lesz megvalósítani.
45 perc alatt jutottunk el az elsõ ellenõrzõpontra, eleinte nagyrészt árnyas erdei utakon haladva, a végén némi aszfalttal.
Orsoly és Rozi társaságában 5 percet töltöttünk, közben vizet és csokit vételeztünk.
Kellett is az energia, mert hamarosan nekivágtunk az elsõ komolyabb emelkedõnek. Már túl voltunk a felén amikor hátulról 4 bicajos tûnt fel, keményen taposva a pedálokat.
Amikor mellém ért az elsõ, akkor vettem észre, hogy Múzsla az, így kicsit odaléptem én is, hogy 7-es tempóban beszélgethessünk egy kicsit, a tetõ felé közeledve.
Itt megvártuk a 3 társát, majd elköszöntünk, hisz egy lejtõn nem túl életszerû egy biciklis mellett gyalogolni :)
A Király-kútnál Kenyeres Oszi osztotta a pogácsákat, amibõl alaposan belaktunk. Itt ért be minket Rushboy, majd 15 perc múlva Vadmalac húzott el mellettünk.
Dobó-bércen meglepetés ért, mivel Jazzkedvelõ ült a fûben, így el is beszélgettünk kicsit Schelcz Albertrõl, akit én itt láttam utoljára, amint jön vissza társaival, darázscsípésre panaszkodva.
Jazzkedvelõ a Dobó-bércen
Végre véget értek az emelkedõk, így már kényelmesebben, fényképezgetve haladtunk tovább.
Megnéztük a Kroslák-kutat is, majd a Foltán-keresztnél tartottunk egy kis pihenõt, ahol kajálás közben elbeszélgettünk a ponton ülõ Nemzeti parkos emberrel, aki a közelben levõ öreg hársfát is megmutatta, ami elég ritka egy példány volt.
Már a cél közelében ért be minket Joey, aki elég megviselten nézett ki, mint késõbb kiderült, a foga fájt, így gyorsan elõ is vettem egy kis pálinkát, hiszen az ilyenkor jót tesz.
Így sajnos a célban már nem tudtam Pygmeának pálinkát kínálni, de majd legközelebb bepótoljuk.
Az Ákos büfében a célvirsli nagyon jól esett, mindjárt bónusz adagot is ettem, de csak 2 adagra maradt idõ, mert bár eredetileg még Szûcsatit is meg akartam látogatni Nógrádon, de Vándorköszörûs sietett haza, így igyekeznünk kellet, hogy a kisvasutat elérjük.
Mindent összevetve nagyon jó túra volt, köszönet a rendezésért !

A többi kép:
http://olahtamasweb.extra.hu/090517foltan25/090517foltan25.html
 
 
 Túra éve: 2008
MacGyverTúra éve: 20082008.07.11 13:12:00
megnéz MacGyver összes beszámolója
× Fényképes beszámoló a túráról
× A túra képei

A Börzsöny, ezen belül fõleg a Foltán-kereszt - Csóványos vidéke (na meg a déli részek) az egyik kedvenc helyem, így amikor év elején láttam a naptárban, hogy lesz egy Foltán Jánosról elnevezett teljesítménytúra, egybõl felvettem a kívánságlistámra, hogy "na ide el kellene mennünk". Az elõzõ héten a Buda határán túrát teljesítettük, ami nagyon rosszul ment a melegben, ez után úgy éreztem, joggal aggódok.

Úgy terveztük a túra megközelítését, hogy leparkolunk Szokolya rendes vasútállomásán, elvonatozunk a rajtba, majd a célból visszajövünk kisvasúttal. Morzsa kutyámmal kiegészítve kilenc óra körül sikerült elrajtolnunk Nagyorosziból.

A tömeg végén indultunk el, így hamar otthagytak minket, kettesben küzdhettünk felfelé. Az útvonal kiválóan ki volt jelezve, a szokásostól eltérõen nem szalagokkal, hanem A4-es feliratokkal. Ahogy elértük az aszfaltos utat, enyhült az emelkedõ, és nemsokára jött az elsõ ellenõrzõpont, Pénzásás, ahol kaptunk csokit és vizet.

Felmásztunk a Kõember (609m) gerincére, ami után szép kilátásban volt részünk a Csóványos és a Magas-Börzsöny irányába. Elértünk egy aszfalt utat, amin érintettük a következõ ellenõrzõpontot, a Király-kutat, ahol elvileg szörpöt és pogácsát lehetett kapni, én a kutyával inkább távolabb maradtam. Ez után nem sokkal következett Királyháza, ahol már eléggé fájt a talpam.

Ahogy kiértünk Királyházáról, meredeken elkezdtünk emelkedni, itt többen lehagytak minket. Aztán ahogy megálltunk pihenni és inni, utána már jól esett az emelkedõ, innentõl viszonylag jobban tudtunk emelkedni. Többször azt hittem, hogy elõttünk a csúcs, de csak egy pillanatra, aztán rájöttem, hogy hullámvasút-szerûen emelkedünk, hullámokban. A csúcson feltételesnek nevezett ellenõrzõpont volt, bár az itineren a pecsétek mellett hagytak helyet a kódnak. Én inkább önellenõrzõpontnak nevezném.

A Dobó- vagy Dobogó-bércrõl (térképe válogatja) lefelé ismét jobban tudtunk haladni. Megálltunk egy nagyobb csoport túrázó mellett, mint kiderült, egy embert megcsípett valami rovar, amire allergiás volt. Késõbb megtudtuk, hogy jobban lett az illetõ, és visszaindult Királyháza felé. Innentõl megint vadregényes táj következett, fárasztó emelkedõkkel. Megérkeztünk a Nyír-rétre, ahonnan szép kilátás nyílt a Naszály felé, majd egy kisebb fenyvesen át értük el az útleírásban ajánlott Musli-forrást, de alig csöpögött belõle. Itt is megpihentünk egy kicsit, azután "lemerültünk" az út mellett lévõ völgybe. Innen szerpentinen kapaszkodtunk vissza, végre a Foltán-keresztet.

Örültünk neki, tudtuk, hogy innen már nincs sok hátra. Én cipõt cseréltem, ez valamennyit segített a talpamon, bár nem túl sokat, de a következõ aszfaltig jól éreztem magamat. Innen végre a jól ismert úton haladtunk, jót futottunk a köves, meredek Három-hárs-gerincen lefelé. Itt is jól voltak jelölve a letérések, de azért a célban páran panaszkodtak, hogy nem találták meg az EP-t. Nekünk könnyû dolgunk volt, pici kutyám lendületbõl robogott be a bozótba, és mutatta nekünk az utat. Itt nagyon jól esett rohanni, de egyszer csak megjelent elõttünk a mûút, és az utolsó ellenõrzõpont.

Innentõl végig aszfalt volt, úgyhogy ismét eléggé szenvedtem. Sorra haladtunk el az ismerõs helyek mellett, úgy számoltuk, most már nem lehet gondunk a szintidõvel. Jannesz zsíros kenyérrel bíztatott, a túranaptárban lévõ szendvics ikonra hivatkozva. Aztán egyszer csak beértünk a célba.

Ellátás híján egybõl indultunk tovább Királyrét központja felé, ahol a büfében ettünk egy-egy hamburgert. Megvártuk a kisvasutat, ahol egy egyenruhás ember folyamatosan mondta a magáét, mint hangosbemondó. Megtudtuk például, hogy ugyan a következõ vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll, de léteznek ezen a vonalon expresszvonatok is, amikre ez nem igaz.

Ugyan a vonatunk Szokolyán csak az egyik megállóhelyen állt meg, de szerencsére pont az kellett nekünk amúgy is. Innen még körülbelül két kilométert kellett gyalogolnunk az autóig. Eleinte még vitatkoztunk a felhõk fajtáján, a végén meg már szaladnunk kellett a gyorsan közeledõ zivatar elõl.

Összességében ismét gyönyörû tájon jártunk, kiváló volt a szervezés, elég jó az ellátás, bár nem a legjobb elosztásban, ugyanis mindent az elsõ két ellenõrzõponton adtak. Ennek ellenére én elégedett vagyok a tegnapi nappal, tetszett.

 
 
ZeteTúra éve: 20082008.07.08 10:45:14
megnéz Zete összes beszámolója
25 km-es Erdõkerülés a Börzsönyben

A túra képei megtekinthetõek itt:

http://zete.uw.hu/album/thumbnails.php?album=59

Hármasban vágtunk neki a túrának. Drégelyvár VÁ megálló után az elsõ km-eken mindjárt jó sárosak lettek a cipõink, de azért már itt is jól kiléptünk. Szerencsére a sárnak késõbb nyoma sem maradt. Az óránkat nem is nagyon néztük, folyamatosan nagy fordulatszámmal nyomtuk a távot, így pillanatok alatt elértük a Pénzásásnál lévõ elsõ pontot. Pár fotó és indultunk is tovább. Ezután elõre betervezett módon egy kitérõt iktattunk be, megnéztük a Wenckheim vadászházat, kívülrõl. A magánterület táblát mellõzve, de azért kellõ óvatóssággal közelítettük az épületet, de a várt szelindekek helyett mindössze egy aranyos kölyök kutyussal akadtunk össze, aki nagy örömmel fogadta a simogatásokat és késõbb sem vált vérebbé :-) Maga a vadászház és környéke egyébként maga a megtestesült nyugalom, olyan érzésünk volt, mintha egy hatalmas vadon kellõs közepén lettünk volna. A nézelõdés után visszamentünk a K négyzet jelzésig és lecsorogtunk a Király-kútig. A családos ponton tiszta idilli állapot: labdázó kisgyerkõc, csúcs-kedves fogadtatás, pogácsa, forrásvízzel készített málnaszörp, mi kell ennél több és jobb? Királyházáig kissé még rátettünk a sebességre, majd elérve ezt a csomópontot, egyetértettünk abban, hogy ez a hely valósággal ordít egy folyamatosan nyitva tartó turistaház után. Így is sokan jönnek erre, de ha egy ilyen objektum mûködne, az vetekedhetne a NHH-i házzal.

Rövid pihenõ és falatozás után a Dobó-bércnek indultunk. Itt felfelé mentünk talán a legnagyobb tempóban a túrán, megtaláltuk a feliratos pontot, majd megállás nélkül nyomtuk tovább. A gyönyörû tiszta idõnek köszönhetõen szenzációs kilátások nyíltak a bércrõl. Késõbb a Musli-forrás környékén egy nagyon szép oldalazós szakaszon haladtunk, az átvágást sikeresen elnéztük, de egyáltalán nem bántuk. A Foltán-keresztnél nagyon fújt a szél, de azért így is idõztünk egy jót, mert sietni aztán végképp nem kellett. A Fatornyos fogadóhoz végül úgy értünk le, hogy a kinézett busz indulásáig még pontosan 70 percünk volt. Ez több mint ideális, mert így teljes nyugalomban meg tudtunk uzsonnázni Ákos bá büféjében. Mikor mindennel végeztünk, a már korábban megérkezett kismarosi busszal elindultunk hazafelé.

Egy tökéletes túranap volt. Július ellenére nem dögöltünk meg a hõségtõl, jókat beszélgettünk, gyönyörû helyeken jártunk, el nem fáradtunk. Ezúton is köszönjük mindezt Vagdalthús kollégának!

Zete

 
 
emiTúra éve: 20082008.07.06 22:07:31
megnéz emi összes beszámolója
Erdõkerülõ 25
A reggel kis bemelegítéssel indult a következõ logisztikával: kocsival Szokolyára - kisvasút megállójához. Innen bõ 2 kilóméter séta a vasútállomásra ébresztõként. Nem sokára megérkezett a vonat, amely "elröpített" a rajt helyszínére Nagyoroszi Drégelyvár megállóba (röpítés közben többen békésen szunyókáltak).

Itt tetemes tömeg gyûlt össze a nevezésnél, akik velünk együtt érkeztek. Ennek ellenére alig barátkoztunk össze 1-2 kutyussal, "akik" szintén a túrára érkeztek, máris indulhattunk az itinerrel,ellenõrzõlappal és néhány érdekes infóval felszerelkezve az 1. e.p. felé.Az út kicsit sárosan indult egy kedves óriás négylábú legnagyobb örömére (vidáman tapicskolt magát és az óvatlanokat beterítve),de késõbb kitûnõen járható volt egész végig.

"Pénzásásra" hamar megérkeztünk (pénz nem volt, szerencsére ásni sem kellett),egy kedves pontõrlány és kutyusa várt finomságokkal.

Ezután kis kaptató következett, melynek jutalma gyönyörû kilátás volt a Magas-Börzsönyre.A 2. e.p. Király-kútnál volt,ahol elsõként egy helyes, kalapos csöppség fogadta a fáradt vándorokat finom pogácsával, friss forrásvízzel.Szívesen maradtunk volna még játszani vele, de az útból még sok volt hátra.

Gyorsan megtapasztalhattuk, hogy mennyire, hiszen pár kilóméter aszfaltos séta után kemény kaptató következett egészen a Dobó-bércig.Menet közben többször "megtréfált" bennünket a hegy, mert amikor már azt hittük végre felértünk, újabb és újabb megmászandó csúcsokat varázsolt elénk. Az eléggé kitartóak csodálatos gerincre érkeztek, melyet két oldalt selymes fû borított, háttérként pedig elképesztõ panoráma díszített.Itt volt az ominózus feltételes ellenõrzõpont, ami : NINCS.
Ez a hely volt a túra számomra leggyönyörûbb, de legijesztõbb állomása is , mert a tetõt elhagyva egy túratársat találtunk a földön fekve, tanácstalan emberekkel körülvéve. Kis tájékozódás után kiderült, hogy valami megcsípte és ettõl lett rosszul. Belediktáltunk szegénybe 2 kalcium pezsgõtablettát feloldva. Némi várakozás után úgy látszott jobban lett és a társaival visszaindult Királyháza felé. Reméljük, hogy gondos ápolásunk "ellenére" jól van, kiheverte már a kellemetlen kalandot.
Mivel igen sok idõt vesztettünk, nyakunkba kellet hát kapni lábainkat, hogy még szintidõn belül beérjünk a célba.

A 3. e.p. a Foltán-kereszt volt, ahol sietségünk ellenére szakítottunk annyi idõt, hogy gyorsan elolvassuk Foltán Jánosnak- ennek a nagyszerû embernek- a történetét.(mindenkinek ajánlom elolvasásra :Szepesi Sándor: A Foltán kereszt története címû írását).

A 4. e.p-hez - mely a Spartacus kulcsosháznál volt- hangulatos, bár
kissé "bokatörõs" ösvény vezetett le a hegyrõl.
Innen a célig már végig aszfaltúton kocoghattunk és végül sikerült 6 óra 56 perc alatt (szintidõn belül) teljesítenünk.
Nem maradtunk a tornyos büfében sörözni :( , az erdei vasúttal lezötyögtünk Szokolyára az autónkhoz.
Köszönet a lelkes és gondos szervezõknek, rendezõknek és családtagjaiknak, akik meghívtak bennünket erre a gyönyörû börzsönyi kirándulásra!
 
 
barlangimedveTúra éve: 20082008.07.06 19:42:28
megnéz barlangimedve összes beszámolója
Erdõkerülõ 25 - Foltán János emléktúra

Pár t.túrán már túl vagyunk, de a Börzsöny eddig teljesen kimaradt, valahogy nem találtunk nekünk tetszõ túrát a nekünk megfelelõ idõpontokra. Erre a hétvégére meg tulajdonképpen pihenõ volt betervezve, de valami azt súgta, hogy erre a Börzsöny-túrára mégis el kéne jönni.

Az igazság az, hogy fõleg a körtúrákhoz vonzódunk a mániákus autózási kedvünk miatt, és ez a túra nem tartozott azok közé, ráadásul a rajt (Nagyoroszi) és a cél (Királyrét) közötti közlekedés is elég körülményesnek látszott. Viszont volt egy olyan megoldás, ami nagyon tetszett: autóval a tetthely közelébe (Szokolya), egy kis bemelegítõ séta a domb túloldalán lévõ MÁV állomásra, egy kis vonatozás a rajtig, a túra végén meg pár megálló kisvasúttal az autóhoz, onnan meg irány egy dunaparti halsütöde, lehetõleg szemben a visegrádi várral.

Szóval pihenésképpen 5-kor ébresztõ, hogy 7:15-re Szokolyára, 8:00-ra a vasútállomásra érjünk. A rajthelyen kb. ötvenen szálltunk le errõl a vonatról, ennek ellenére pillanatok alatt a Pénzásás felé vezetõ úton találtuk magunkat, igazolófüzetünkkel és itinerünkkel a kezünkben.

A túra elsõ fele szép erdõkben tekeregve, eleinte picit sáros, késõbb köves szekérutakon, néha keskeny ösvényen, néha meg aszfalton haladt Királyházáig, közte két ellenörzõ és frissitõponttal. A második pont a Királykútnál volt, ahol a három pontõr közül a legfiatalabb kézenfogva vezetett el a forráshoz, majd vissza, majd körbe-körbe. Tündéri kislány volt, amíg velünk foglalkozott, el se tudtunk szakadni onnan. Aztán jöttek újabb túrázók egy kedves kiskutyával, és kegyvesztettek lettünk. Továbbindultunk Királyháza felé, ami után jött az a rész, ami miatt (legalábbis szerintem) a rendezõk erre vezették ezt a túrát, a Dobó-bérc (az újabb térképen Dobogó-bérc, de miért ?), a Foltán kereszt és a Hárs-gerinc. Se leírni nem tudom ezeket a szépségeket, se fénykép nem tudná valósághûen visszaadni, ezt az utat végig kell járni ! A Dobó-bérc különleges növényzettel fedett, folyamatosan emelkedõ keskeny gerinc, ahol a gyönyörû táj miatt tulajdonképpen élveztem a máskor kicsit nehezemre esõ kapaszkodást is. Egyszer azonban minden jónak vége szakad, így felértünk a bérc tetejére is. Itt egy feltételes ellenõrzõpont volt, amit a rendezõk kedves meglepetésként talányosra készítettek, többek szerint kód nélküli volt, szerintünk volt rajta kód és azt fel is írtuk az igazolófüzetünkre. Aki nem volt a túrán, annak rejtvény: Mi lehetett a kód helyén, ami így megosztotta véleményeket ? (megoldás: lent)

Ezután egy kis kellemetlen közjáték zavarta meg ezt az idillt, egy túratársunk ugyanis magányosan haladva valahogy rosszul lett, és szinte eszméletlenül feküdt a földön. Többen utolérték már, mire mi is odaértünk (senki nem ment tovább), de csak nagyon nehezen derült ki, hogy valószínûleg egy darázs csípése miatti allergiás roham vette le a lábáról. Sajnos orvos nem volt a társaságban, így egy kis konzíliumon határoztuk meg a rendelkezésünkre álló gyógyító kellékek alkalmazását. Végül két kalcium pezsgõtablettát oldottunk fel egy szurdokos bögrében (múlt hétrõl a zsákon maradt), és néhány korty Jagermeister kíséretében (kötelezõ túrakellék, életmentõ lehet) beleerõltettük a sérültbe. A túratársunk a szakszerû gyógyszeres kezelés ellenére egyre jobban lett, végül lábra állt és eleinte kis segítséggel, aztán már egyedül járva indult vissza ismerõseivel Királyháza felé (a telefonon értesített rendezõk is arra tartottak kocsival), és amennyire tudom, rendben leért oda.

Nekünk meg az elsõsegélynyújtás és a betegkísérgetés után újabb feladatunk keletkezett: szintidõre beérni a célba, mivel két és fél óra és több mint 10 km út volt még hátra. Ezért elõször egy kicsit megpakoltuk a kazánt szilárd és folyékony hajtóanyagokkal, majd teljes gõzzel haladni kezdtünk. A Foltán-keresztnél való idõzés, a Hárs-gerinc meredek, keskeny, köves ösvénye, a szép kilátásban való gyönyörködés és a szép emlékek felidézése kicsit fékezte száguldásunkat, de így is idõn belül érkeztünk be a Királyréti Fatornyos Fogadóba, ahol átvehettük a szép oklevelet és kitûzõt.

Összefoglalva: ideális idõben, gondosan kiválasztott gyönyörû útvonalon, igényesen elkészített segítségekkel (itiner, vázlatok, kitáblázás) és nagyon barátságos hangulatban megrendezett túrán vettünk részt, amit nagyon nagy kár lett volna kihagyni. Köszönjük mindenkinek, aki részt vállalt a rendezésben !


-(a kód helyére azt írták: „NINCS”, ezt lehetett így is, úgy is értelmezni)-