Túrabeszámolók


Csavargás a megyeszélen

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008
 Túra éve: 2007
rafterTúra éve: 20072007.01.21 11:17:02
megnéz rafter összes beszámolója
Megyeszélen 24
2007. január 20.
avagy szembesülj a rideg valósággal

Már tavaly tervben volt ez a túra, de a 2006-os rendezést meghiúsította az M6-os autópálya egyébként nagyon örömteli, és régenvárt építése. A rövidebbik távot választottam, mivel a 34 km nem fért bele a nap további programját illetõen.
A rajtban akkora profizmus volt, hogy azt se tudtam mi van, sohasem a jó sorba álltam be.. "Nevezési pályázatot", vagy mi a fészkes rossebet kellett kitöltenünk, a lap alján egy rendezõ által aláhúzandó rész: indulhat / nem indulhat. Azért ennyire talán nem kéne vérremenõen komolyan venni.. Maga a rajthely minden igényt kielégít, a százhalombattai városi sportcsarnok ideális rajt/cél, büfével, öltözõvel, fürdési lehetõséggel, tágas, kényelmes parkolóval. Az itiner részletes, a térképvázlat inkább csak "a rend kedvéért", az igazolólap 12 érintõpontról szól, furmányos kvízkérdésekkel. A városból könnyen kitalálok, közben lemaradok a római kõhídról, sebaj, majd egyszer máskor. Közben az Erõmû, vannak méretek, vannak tömegek.. Tekintélyes ojjektum. Aztán végre egy kis zöld, megindulunk a Tóth-tanya, egyben lovasklub felé. A nap elsõ regionális kutyatalálkozója, mintegy 7-8 kisebb-nagyobb emberbarátja rongyol át a szántóföldön, viszont nagyobb a hang, mint a virtus, nem jönnek közel. Eltökölök egy kicsit a díjugratópályán az ellenõrzõkérdéssel, nem is nagyon sikerül korrekt választ összehoznom. Régészeti Park, jó nagy terület, érdekes lenne egyszer megnézni. A bejáratnál álló információs tábláról tájékozódom egy kicsit a városról - szép, profi munka. Aztán elmélázom a körforgalom jelentõségén, ami a régészeti múzeum bejáratát és három mellékutcát köt össze - akkora sugarú körrel, amiben egy kamion is kényelmesen megfordulhat. Látszik, hogy tehetõs az önkormányzat, de ide minek egy méregdrágán kivitelezett körforgalom..? Érd irányába fordulunk a város nevét szolgáltató koravaskori halomsírok között. Furcsa látni egy-egy ismertetõ táblát, miszerint ezt meg ezt találtunk itt, ránézve a helyre pedig csak egy beszántott földdarabot tekinthetünk meg. Hatalmas a terület - gondolom - és csak a régészeti park által bekerített rész védett. Egy fura, vasbetonoszlopos feszületnél dobjuk a jobbost az egykori agyagbánya felé, ahol összeállunk néhány túratárssal kiválogatni a sok variációból a helyes utat. Magaspart, látni a volt téglagyárat, majd Érd óvárosát és persze a Dunát, de ellátni a Laki-hegyig is. Elhagyott kiskertek, hobbitelkek, szomorú összkép. A túra legjellegtelenebb szakasza következik, egy szép kõkereszten kívül csak szemét, szemét és szemét, néhány vendéglátásra szakosodott kutya, és érdeklõdõ helyi (immár érdi) pillantások. Egy százhalombattai illetõségû túratárssal elegyedem beszélgetésbe, innen sokáig együtt megyünk. Vidám tekintetû cigány kisfiú érdeklõdik, hogy kit keresünk és hová megyünk, nehéz kielégíteni az információéhségét. Tehenészeti telep - nem vagyok finnyás, de ami ott volt.. Bûzlik és nagyon randa, a környéke lényegében illegális szeméttelep, nagyon ijesztõ kutyák szegõdnek a nyomunkba, szóval brutál szar hely. Azért egy kombájnroncsot lencsevégre kapok. Keresztezzük a Csenterics utat, majd egy nyomásfokozó telep mellett érjük el a 6-os utat, majd a frissítõ- és idõmérõpontot. Utóbbi jelentõségét nem nagyon értem. Kõkemény médiaérdeklõdés fogad minket, a százhalombattai városi tévé nem kis nevet vonultat fel - a Eurosport kommentátora, Kovács Géza László próbál mikrofonvégre kapni, de én komoly ellenállást tanúsítva csak mûsoron kívül váltok vele néhány szót. A ponton zsíroskenyér, lilahagyma, tea. Vissza a 6-os útra (extrémsportoló lettem), át a vadiúj M6 alatt (unatkozó matricaellenõröknek jelentünk némi látnivalót), majd irány a Bp-Pécs vasútvonal, ami alatt bájos kis alagúton jutunk át a túloldalra. Szép, zöldellõ a határ, akácosok, bodzások válják egymást, majd szilvás faiskolai ültetés és végtelen szántóföld. Megjön a sár, elered a csepergõ esõ, elõbbi mostmár végig velünk marad. Simonpuszta, érdekes és nyugodt hely, víztoronnyal, lovardával, csárdával, medencével, sorompós portaszolgálattal. Innen már újra egyedül, hamarosan át az autópálya felett, immár a sokadik kérdés az igazolólapon, kísérteties gyümölcsösök között érjük el a 6-os utat, ismét.. végre.. Elõtte az egész túra legelképesztõbb szeméthegye, komolyan nem értem az "embereket".
Újabb kaszkadõrmunka a 6-os út mellett (a saras szántóföld alternatívájaként), majd irány a vasúti felüljárón át a Dunai Finomító bejárata felé, ami inkább tûnik határátkelõnek, vagy fizetõkapunak egy nyugat-európai autópályán. Biztosan nem egy vendégszeretõ hely. Egy kis aszfalt, aztán a Kiserdõ, nem túl szép, de legalább csúnya. Kiérve onnan egy kis sárdagasztás, és a Stresszkónál már a városban és kisvártatva a célban. Kiderül, hogy két kérdésre rossz (legalábbis nem a várt) választ adtam, de ez nem veszélyezteti a díjazásomat.. Tea, édesség, ropi, mogyoró, ha akarnék, mehetnék zuhanyozni, az igazolólapomat meg jól elhagyom, ha megkerül, az jó lenne, ha nem, az sem nagy baj.
Egy kis summázat.. Aberrált vonzódást érzek a turisztikailag nem kifejezetten frekventált helyeken rendezett túrák irányában, de amiket itt tapasztaltam, az keményen tanulságos és kijózanító. Szégyellnivaló és elkeserítõ, ami környezettudatosság címén elõvezetésre kerül, elsõsorban a fõváros agglomerációs övezetében - nincs egy talpalatnyi hely, ami mentes lenne a szeméttõl, rendezetlen, elvadult, koszos és jellegtelenül sivár szinte minden. Talán egy kis hóval komfortosabb lett volna. A szervezés korrekt, bár volt egy-két furcsaság, az eddig említetteken felül pl az, hogy emléklap helyett kitöltött túrajelentést kaptunk.
A hosszabbik távra talán egyszer még igen..

rafter
 
 
 Túra éve: 2005
tapirka1014Túra éve: 20052005.12.12 22:26:18
megnéz tapirka1014 összes beszámolója
Csavargás a megyeszélen – õrület a sárban, visszavágó

A tavalyi peches idõeredmény után (3:01 – nettó idõ, így jelent meg az eredménylistában, valójában 3:06) úgy döntöttem, hogy van még egy lovagias ügyem a túrával, illene a teljesítési idõt 3 óra alá vinni. Ezért újra az indulás mellett döntöttem, pedig nem egy nagy élmény a túra, unalmas terep, sok sár, viszont lehet a túrafutó tempónál gyorsabban haladni.
Egy hármas FB sárfutó különítmény (ákibácsi, ultrafutó, tapír) vágott neki a túrának 8:15-kor, szerencsénkre még fagyott volt a talaj, így remek tempóban tudtunk haladni.
Kezdõ túrafutó módjára csak mentünk a széles úton, nem vettünk észre egy jobbos kanyart, így egy kis kavarás után az ismerõs tereppontok alapján jutottunk vissza a helyes útvonalra, ahol éppen jött Rozita. A tavalyi eltévedési helyünkön viszont most jó irányba kanyarodtunk, más elkeverési lehetõség pedig nem volt.
Másfél óra futás után kezdett ragadni a sár, ez rendesen megnehezítette a dolgunkat, de csak mentünk keményen.
Az elején ákibácsi nyavalygott, hogy nem lesz jó ez a tempó, mert túl gyors, be fogunk halni, nem fogja bírni a múlt heti 90-es miatt, stb. Végül abban egyeztünk meg, hogy ha 15 perccel elõbb érünk az etetõpontra mint tavaly, akkor belém rúghat. Szerencsére csak 12 perccel elõbb értünk, itt engedélyeztem 2 perc pihenõt, aztán hajtottam tovább õket.
Kicsit meglepõdtem, amikor 28 kilinél az aszfaltra kiérve ultrafutó nem utolért minket, hanem leszakadt, ennek köszönhetõen sajnos el is kavart egy kicsit a végén.
A táv utolsó 3-4 kilije egy gáton és benn a városban vezet, itt aztán nyomtam, mint süket a csengõt. Ákibácsi ötletét jónak tartottam, az egyes pontoknál nem néztük meg, hogy mennyi van még hátra, hogy ne stresszeljük magunkat, így aztán az idõre vonatkozó támpont nélkül szaggattuk a gátat. Ultrafutó elvétett egy kanyart, Ákibácsinak közbeszólt a természet, így az utolsó 2-3 kilire egyedül maradtam, ekkor már csak az óra ellen futottam.
Végül sikerült a terv, 2:51 lett az idõ (szintén nettó idõ, a teljes idõ 2:53), ami a 34 kilin 5:05-ös tempót jelent. Ha a tegnapi beérkezõk közül nem volt nálam gyorsabb, akkor új pályacsúcsot sikerült repeszteni, aminek nagyon örülök. A fõrendezõ már díjat is akart adni, de meggyõztem, hogy várjuk meg a végét, lehet, hogy jöttek komoly futók is a túrára. Így csak egy oklevelet kaptam, ha tényleg enyém lesz a pályacsúcs, akkor a többit elküldi.
Többet nem szándékoztam indulni ezen a túrán, annyira nem vonzó, viszont, ha van egy pályacsúcsa az embernek, azt ápolni kell, nem? :-) Szóval majd kiderül, hogy jövõre ott leszek-e…
 
 
 Túra éve: 2003
efemmTúra éve: 20032005.04.10 20:15:56
megnéz efemm összes beszámolója
Csavargás a megyeszélen 34km TT Százhalombatta.
táv: 34km, szint: 150m, szintidõ: 8óra30perc
teljesítve: 6:52 alatt

Ideális januári túranap, kicsit párás, ködös idõ - így legalább/sajnos nem látszottak a finomító építményei, viszont nem volt látható az Érd feletti magaspartról a Duna és az Óvárosi rész.
A terep: a túra elsõ felén a félcentis hóval fedett jég, Simonpuszta és a megyehatár között keményre fagyott hó, a végén a gáton szintén jég volt a jellemzõ. (Számomra a sportcipõ-túrabot párosítás megfelelõ felszerelésnek bizonyult.)

A jelzések tökéletesek -a túra útvonalán végig papírbóják- voltak, részletes útvonalleírást és térképet is kaptunk, eltévedni nem lehetett. (Kivéve a 12.ep után "sikerült" sokaknak. "A 6-os út másik oldalán, a fõúttal párhuzamosan, Érd felé vezetõ földúton folytatjuk a túrát." - áll az útvonalleírásban. Kevés nyomtot láttam. :)) )

Szolgáltatások: 15km-nél zsíroskenyér, tea szükség szerinti mennyiségben. A célban tea + mikuláscsomag. Persze kitûzõ és oklevél is.
Ötletes, hogy a 16 ellenõrzõponton -melyeken a fenti kivételével nincs személyzet- pecsételés helyett az igazólólapon található kérdésre kell leírni a választ. (pl: "14. Ellenõrzõ pont. Cégtábla. Minek látszik a legtöbb lába a táblán?") A pontok általában minden évben ugyanott vannak, a kérdés viszont változik.

Jó kis túra volt ez, megfelelõ alternatíva annak aki (már eleget túrázott a Pilisben vagy) szeretné magát kipihenni a téli Mecsek után és a téli Mátra elõtt.
efemm.