A péntek esti szitáló esõ után nagyon nem volt kedvem a hét végén túrázni, így a Téry idén (is) kimaradt, viszont a Budapest-kupához illene gyûjtögetni a pontokat, no meg ezen a túrán már sokszor voltam, és tudom, hogy kellemes erõpróba - a rövid táv ellenére is, hiszen szint az bõven van benne...
Este még korai rajtot terveztem, aztán úgy alakult, hogy a rajtidõ vége elõtt nem sokkal sikerült megérkeznem - a korábbi teljesítések elõtt néha bemutatott városi elkavarás nélkül - így aztán megvártam a futók indítását, és jócskán 10 óra után vágtam neki a Hunyad-orom meghódításának, a jól ismert útvonalat követve.
Picit csúszkálós - szuszogós volt a kapaszkodás, de ment egyben - igaz, a csúcson nem igazán tökéletes artikulációval tudtam köszönni a pont õrzõinek :-D
Minthogy elég régóta itt ácsorogtak a nem igazán tavaszias idõben, így nem csoda, hogy örömmel és sebesen zárták a pontot, és pikk-pakk elindultunk lefelé.
Persze a panorámát kötelezõ megörökíteni, de aztán robogunk le a parkolóig - na ja, bottal könnyû :-)
Azért Geri is leérkezik gond nélkül, úgyhogy fordulhatunk a rajt/cél helyszíne felé. Közben egy infó: néhányan jóval a rajtidõ vége után, egy másik túráról érkezve indultak el, úgyhogy a szembõl érkezõkre figyeljünk oda, és bélyegzést nekik. Nincs nehéz dolgunk, a gyalogos forgalom minimális - a túratársak megkapják a bélyegzést, és megígérik, hogy felmásznak oda, ahonnan mi épp most érkeztünk le :-)
...
A folytatás fotókkal, térképpel, gps-trackkel a szokott helyen: Túrablog
A „Himbi-Limbi a Libegõ alatt” túra különleges jelentõséggel bír számomra, hisz a K-100 és a tavalyi Teleki 50 mellett ez volt a harmadik olyan túra, amit feladni kényszerültem (két éve). Tavaly is nagyon meg akartam már csinálni, de egy születésnapi buli közbejött, idén viszont már nem lehetett kifogás.
Az elsõ két év hagyományaihoz visszatérve :) pici elkavarással érkeztem a rajtidõ vége felé a Libegõ alsó állomásához, így a Libegõ 11 résztvevõit is volt lehetõségem egyben megszemlélni - no meg az ismerõsöket üdvözölni.
Bõven a rajtidõ vége után vágtunk neki kényelmes tempóban seprés címszóval :) a Hunyad-orom meghódításának, és az ott szolgálatot teljesítõ pontõr (f)elszabadításának, ami -némi emelkedõ okozta lihegés árán- sikerült is.
A rajtba visszaérve kapjuk a következõ bélyegzést - no, ez a pontõr még marad, hiszen mi is jövünk még párszor, a Libegõ 11-es távon indulók meg pláne :-) úgyhogy a bemelegítõ kör után jöhet a Pozsonyi-hegy, Tündér-szikla kör. Az útvonal ismerõs, a lépcsõs-betonos szakasz után a terep nagyon jó, kényelmesen széles gyalogúton érjük el a Z- letérését, hogy aztán enyhén emelkedve, és az aszfaltot keresztezve az ep-ra érve a Z+Z3 kombinációra váltva elinduljunk visszafelé. Ez a szakasz is nagyjából szintben halad, és kocogásra csábít, de most nem ez a program, úgyhogy inkább nézelõdök, és találok is fotózni való növényt, úgyhogy picit le is maradok.
Aszfalt, pihenõhely jobbra, szép, hosszú farakásokkal - igen, itt is folyik erdõmûvelés, no meg piknikezés is: autókból szól a "zene"... Sebaj, mi úgyis lemegyünk balra, a Tündér-szikla felé. Picit "benézzük" a dolgot, és nem a Z-, lépcsõ útvonalon jutunk le a Libegõ alsó állomásához, hanem a Z3 jelzést követve "nagypistázunk" egyet - ilyen is kell, de legközelebb jobban figyelünk :-))
Aztán elindulunk a leghosszabb körre, vissza a Z3 jelzésen, majd pedig a Z--ot követve fel elõbb Normafáig, majd szigorúan a Kc nyugati ágát követve a Libegõ felsõ állomásán lévõ pontig. A rétes kimarad, a meggylé, és a Kc jelzé kunkora a gsm-torony után ellenben nem. A ponton némi rendezõi egyeztetés, meg energiapótlás után esünk túl, és indulunk el a parkoló kilátó felõli sarka felé, a Z3 jelzést megkeresni. Nincs nehéz dolgunk, így hamar nekivágunk a lejtõnek, hogy a Pozsonyi-hegy pontõrétõl kapott bélyegzés birtokában a korábban fölfelé megtett úton leereszkedjünk a Libegõ alsó állomásához. A hab a tortán persze most jön: föl, a libegõ alatt :-) Bottal persze könnyebb, így itt-ott azért némi nézelõdéssel vegyített várakozással érünk föl a felsõ állomáshoz, onnan pedig az Erzsébet-kilátóhoz. A pont persze most is elbújt - szerencsére nem megyek fel teljesen a kilátóba, az utolsó elõtti szintnél észreveszem a pontõrt lent - de legalább ismét megszemlélhettem a kilátóból feltáruló panorámát :-) A pontról "lecsorgunk" a célba, ahol kitûzõ, oklevél, meg egy "kisvonatos" képeslap a díjazás. Természetesen a zsíros kenyér-hagyma-szörp nem maradhat el itt sem, úgyhogy kényelmesen falatozunk, majd a régi P-, Z3 útvonalon elindulunk lefelé.
Bõ negyed óránk maradt Vagdalttal Normafától Libegõ alsóig leérni, hogy a 10 órás tömegrajtot elcsípjük. Természetesen errõl lemaradtunk, ám a lépcsõkön szembetalálkozva megcsodálhattuk a teljes mezõnyt: ) Ráérõsen nevezünk, majd az idõzavarban szenvedõ órám szerint 9:22-kor, aktuális földi idõszámítás szerint egy órával késõbb nekiszaladunk a távnak. Vagdalt balra Himbi-Limbizni, én pedig jobbra Libegõzni. A nagy lendületnek az erõsödõ gravitáció vetett véget a libegõ alatt. Szép kis dombocska, szerencsére most csak felfelé kell erre menni. Szokatlan a teljesen sármentes terep, kissé idegennek érzem magam rajta. Fû, virágok, felsõ állomás. Kacsintva mosolygós pecsétet kapok és kihasználom a frissítést: pohár víz, pohár szörp. Poharat félreteszem és akkor usgyi le. A Z3 kellemesen lejt, leérek az aszfaltra,megyek tovább rajta ahogy illik. Bringások szép számmal vannak, jelzés meg nagyon kevés, mondhatni nulla. Hátra arc, fény derül a csalafintaságra: csak keresztezni kellett az utat. No, ezen felbátorodva leszerpentinezek a Z+-ig ahol sikerül elsõre jó irányzékba tájolódni. Olyannyira, hogy hamarosan szembetalálkozok Palóc Testvéremmel és gyorsan kifejtem neki a Z3 nyújtotta extrákat. Fékezek,újabb pecsétnek örvendhetek a Pozsonyi-hegynél. Innen a volt körsétán továbbra is erdei környezetben mehetek tovább. Szégyenszemre valami megfázásos takonykórt szedtem össze a múlt heti forrástúrán ez idõnként lassításra és kincszsepikeresésre ad okot.Utolérem Petamiékat, nekik a Z+ másik ágát is sikerült megtekinteni. Hiába, nem egyszerû vasárnap hajnali 10-11-kor éberen táj(t)ékozódni mindenféle fárasztó szombati programok után;) Majd szétválnak soraink, lemegyek a lépcsõkön a már megismert helyszínre. Nem lehet minden elsõre tökéletes..maradt 5 köröm javítani:)
Ismét a libegõ alatt, közben szaporodott a felfelé közlekedõk száma. Jól felosztható részekbõl áll; felfedezem, van benne lankás szakasz. Igaz vagy csak 10 méter, de az szinte lejt! Újabb pecsét, ez csak mosolygós, nem kacsintós. Lefelé kényelemesen lendületet veszek, minden tökéletes , pecsét Pozsonyinál, zöld sáv megnövekedett létszámú kirándulóval. Elengednek, tova le aztán hopp hol is a Z3? Jobbra felment addig fogtam, de hogy hol ment le.. óh, WTF.. meredek, pergõ kavicsos ösvényen jutok le a Zugligeti útra. Persze az elsõ oszlopon vigyorog rám a Z3.. Van még hova fejlõdni..
Harmadszorra is nekiállok a dombocskának, útközben egyre több Himbi-Limbis küzd felfelé. Találkozok Hajnival &Szanival, újabb romhányi erõsítés érkezett a Budai-hegyekbe! : ) Nekik ez már a mai túra vége. Pecsét, víz minden felérkezésnél. Nem a szomjúság miatt, hanem a száradó és tiltakozó torkom miatt elsõsorban. Zöldeken le a garavitáció és az erõ is velem van, aztán meglepõ fordulatként jobbra lesorolok a sunyin kanyarodó Z3-ön a Zugligeti útra. Harmadszorra sikerül a teljesen szabvány útvonalon végigmenni! Hurrá, három a magyar igazság: ) Nagy az öröm, negyedszer is mehetek felfelé. Hamarosan a libegõben ülõ, hazafelé tartó Hajniék kiáltanak le némi bíztatást. Meghallhatták a mögöttük ülõk, ugyanis õk is kommunikációt kezdeményeznek. Fent kacsintós pecsét, szörpi. Indulok a Z3 felé, mikor a kilátótól szembefut Vagdalt. Már végeztél?! B. ki még van két köröm! Ily módon kifejezve a gratulációm a gyors teljesítéséhez:)) Indulás elõtt úgy számolta szerinte egyszerre fogunk beérni, +5 km és dupla szint a javamra felállással Ehhez képest lemaradtam, mint a borravaló. Ötödszörre már rutinból megyek, hatodszor pedig megszokásból. Negyven perces kör, aztán 42 perces. 14:28 –as beérkezést dokumentálnak. Leszámítva a késõbb indulást 4 óra néhány perc alatt udvaroltam körbe a Libegõt. Napsütés, egy kenyér után még beszélgetünk kicsit a felérkezõ Moiwa-val majd visszasétálunk Normafához.
Miért a (100.) megjegyzés a címben? A 75%-ban teljesített Terep100-ast is beleszámítva ez volt a 100. tt amin indultam.: )
A libegõ alsónál negyed órával a fél9es rajt elõtt már jókora csapat verõdik össze. Banán, néhány ismi és félkor mondják a Zöldgömbösök, hogy mehettek! Akkor menjünk. Az itiner.. khm. Hagy némi kívánnivalót maga után.. az elsõ pontig annyi szerepel, hogy a Hunyadi- oromra jelzetlen úton kell fölmenni és visszajönni. Na kösz.. S aki nem tudja hol van? Az ilyen magamfajta vidékrõl csöppentnek aki nem járt még arra nem biztos, hogy magától elsõre a fenti mondat alapján sikerülne feltalálni. Igy viszont megyeget, szép kis szerpentinszerû ösvényen kapásból meredek emelkedõvel kezdünk. Sebaj, úgyis hideg van. Sor alakul ki,néhányan már félreállnak pihizni, nem sietek, s 1-2 kanyarral a teteje elõtt ZE már rohan is lefelé és közbenbíztatva mondja hogy mindjárt ott vagyunk, pár kanyar. 80 szint megvan,pecsét és vissza le a rajtba. A hölgy elmeséli,hogy a Zkörsétát-t megszüntették, de menjünk majd arra .. egyre jobb, alakulnak a dolgok=) Lépcsõzés és közben nézegetem ahogy elérem a Z-et, hogy ez 50 szint volt? A Hunyadi-orom meg 80? Ne máár.. érzésre v az egyik v a másik lehet pontatlan. A körséta jelzései áthúzva és nemsokára rájövök, hogy erre már voltam, tudom hol vagyok, jó reggelt, betájoltam magam:) Át a libegõ alatt vetek egy pillantást a kövecses meredekrehát igen, szép mutatvány lesz majd ott fel- lemenni.. Apozsonyi- hegyi pontõr zavarban van mint az elsõbálozós lányok, van nála egy rakat szalag. Na ez meglep, csak nem szalagozni akarnak?? Bár azt elõtte szokták, nem túra közben. A leírásban az van, hogy a zöld kör felsõ ágán kell menni- ha lenne ilyen mert Zhsz. az valójában. Bár a szint- táv adatoknál szerepel Z hsz. elág is,jó lett volna egyeztetni a kettõt..a sziklához térdemelõs lépcsõgyakorlat a fából készített eróziómegelõzõ farönkös fokoknál. A szikla tetején páran összesereglettünk, csak a pontõr társasága hiányzik. Ha nincs, hát nincs irány le a libegõ alsóhoz. A zöldön aztán a Tündér -szikla aljánál megkapjuk a pecsétet. Van aki megjegyzi, hogy nagyon nem ott kéne lennie, de ez már csak ilyen..le a libegõ aljához, tehát ismét egy kört csináltunk a rajthoz. Tévések forgatnak ez kicsit feltartja a pecsételgetést.. Vissza lépcsõ fel, irány a zöld és a Normafa. Anitával elbeszélgetünk addig; a ponton az a lány van aki nemrég még a Tündér- sziklánál volt. Egész gyorsan felért: ) A vigyorgós pecsét után hármasban folytatjuk a János- hegyig Gerivel újfent kiegészülve. A felsõ állomásról le az alsóhoz, kb. harmadik kört megtéve körülötte=) Anita kérdezi, hogy ugye megfutjuk lefelé.. néhány nyakatörõs- csúszós méter megtétele után kiderül, hogy ez nem az a lerohanok mûsor:) Jönnek fel - le, az apró kövek csúsznak - pont nem a kedvenc terepem meredeken le.. az utolsó pár méter a Z elõtt csak kavics, elég meleg fokos lejtõ én meg lesek h jutok le seggreesés nélkül - nos nehezen:) Az alsónál közlik, hogy nem lehet a Libegõ11szerre már nevezni.. még jó, hogy elõzõleg meg reggel is direkt kérdeztem akkor még igen volt rá a válasz.. no comment. Nekivágunk az elõbb lefelé megcsodált útnak most felfelé. Közben ismerõs megjegyzi, hogy nem ragaszkodtunk a K ks.-hoz az elõbb Normafától János- hegyig. Lesek egyet mi van, hiszen végig azon mentünk, nem vagyok az a "X helyett Y jelzésen megyek mert arra rövidebb"- fajta. Libegõ mentén felfelé könnyebb mint le, nem csúszik, csak menni kell. Körülbelül a felénél egy pár tanakodik, a Pozsonyi- hegyet keresik.. Csöppet máshol van..: ) Útbaigazítom õket és folytatom. Vannak akik futva csinálják fel és le , nekik minden tiszteletem! Azért elég meredek ez... A tetején ismét pecsét s irány a kilátó. A lépcsõkön rengetegen vannak, a kilátónál úgyszintén. A pontõrnél pecsét és vissza a célhoz. Közben egy 5 éves forma gyerek úgy 10 fok után mondja nagy komolyan az anyjának: Anyúú! Tényleg sok lépcsõ van!!Aranyos volt:) Acél egy köpésre van, a bp. kupás bélyegzõ meg lent..ami annak ciki aki direkt a célban hagyta a kocsiját - még lemenni aztán feljönni..kajálás és akkor menjünk le még egyszer érte. Másodszorra már lazábban megy le, hejj ha jöhettem volna a 11szeresre istalán a végére már egész bátran mentem volna lefelé. De így jártam, úgyhogy Gerivel sörözgetve nézhettük csak a fel- le menõket..
Megcéloztam a rajtidõ elejét - jelentem sikerült, a korábbi két alkalommal szokásos elkavarás nélkül sikerült odaérnem, és 7. számmal nevezni.
Igazolólap, térkép, leírás a szokásos, feltûnik néhány ismerõs túratárs is - aztán pontban 8:30-kor elhangzik a "mehettek" erre aztán elindul a "tömeg". Gyorsan elkezdem szedni a lábamat, hiszen a Hunyad-orom emelkedõje/lépcsõje sem viccel, nem lenne jó ott totyogni, így aztán elsõként sikerül begyûjtenem a bélyegzést.
Alig múlt háromnegyed kilenc, amikor a "2 pont" feliratú bélyegzõ lenyomata is rákerül a lapomra, miközben kapom a figyelmeztetést, hogy a Z- után a Zc törlõkereszttel le van festve, de arra kell menni, meg szalag. Lépcsõ, a Z- letérés jobbra már nem téveszthetõ el - itt aztán bele is kocogok egy picit a széles, enyhén emelkedõ gyalogúton, hiszen érzem, hogy ebben a kellemes idõben jó idõt is lehet menni ezen a túrán.
A Pozsonyi-hegyi fordítóhoz is elsõként érkezek, kapom a pecsétet, meg az útbaigazítást, higy fölfelé, át az aszfalton, majd Z3 balra.
Itt ismét jól kocogható szakasz jön, még nincs túl meleg (reggel 11 fokot láttam egy utcai hõmérõn), úgyhogy próbálom itt is gyorsan szedni a lábamat.
Egy sorompó nyomainál kiérek a korábban keresztezett aszfaltcsíkra, amin a Tündér-szikla fölötti parkolóig vezet a Z3, itt balra befordul a Tündér-sziklához.
Óriáslépcsõnek tûnnek az eróziót csökkenteni hivatott keresztbe rakott farönkök - érdekesen lehet rajtuk átugrálni, de sikerül. A Z- elérésének azért örülök, hiszen picit ismét szintben lehet haladni (ebbõl nincs sok ezen a gyaloglaton), nem sokkal késõbb azonban pár percre megállok, hiszen a 4. ep. bélyegzését be kell gyûjtenem.
Tovább lefelé Z-, lépcsõ... 9:35-kor megkapom lent a bélyegzést, immáron az ötödiket, aztán lépcsõ fel, Z-, és irány Normafa.
Pontban tízkor kapok egy kacsintós bélyegzést (a 6. számú stempli elveszett), veszek két rétest meg egy pohár meggylét - és elvesztem az elsõségemet :-)) Persze ez nem baj, hiszen nem versenyrõl van szó, jót poénkodunk is a dolgon.
A rétesezés után irány a Kc jelzés, a székelykapu után majdnem sikerül elkavarni róla, de gyorsan korrigálok. A Libegõ felsõ végállomásánál már a 7. bélyegzést gyûjtöm be, majd elindulok lefelé...
A Libegõ 11 résztvevõivel közös ez a le-föl szakasz, biztatjuk egymást a sok ismerõssel - bár nekik nehezebb dolguk van, de jólesik mindenképp.
Lent benyakalok egy flaska izólöttyöt, berakom a kocsiba a hátizsákot, és bélyegzés után nekivágok a fölfelé vezetõ útnak.
Igyekszem ha lassan is, de megállás nélkül feljutni a Libegõ felsõ állomásáig. Itt a bélyegzés után kapok egy listát, hogy vigyem föl a 10 ep-ra, megteszem, természetesen a P- lépcsõjén megyek, ahogy kell.
Hivatalosan itt a cél: 11:05 kerül a lapra.
Visszasétálok a Libegõ felsõ végállomásához, iszok egy szörpöt, megkapom a díjazást, majd elindulok a régi P- jelzésen lefelé. Az aszfalt után Z3-Z- kombó, itt valahol elszórom a díjazás mellé kapott CHIP-magazinból a DVD-t - a Tündér-sziklánál a ponton veszem észre, visszaindulok érte, de aztán hagyom, és lesétálok az autóhoz, és indulok haza.
Himbi-Limbi a Libegõ alatt
2009.04.05.
Táv: 12.6 km Menetidõ: 10.00 (10.10) - 12.45 : 2ó 45p
Napos, meleg idõ, 24 fok.
Erõs kétségekkel ébredtem a túra napján. Elõzõ nap megrántottam a fél éve törött lábamat és nem tudtam végig tudok-e menni. Végül összeszedve magamat kiértem 10-re a rajtba. Nevezés után még szöszmötöltem és csak 10 perccel késõbb indultam el. A bokám eléggé hasogatott, de gondoltam lesz még jobb is. A Hunyad-ormon még soha nem jártam. Nem gondoltam, hogy ilyen emelkedõ létezik a Budai hegységben. Igencsak megizzasztott. Viszont szép kilátás nyílik a tetejérõl.
Innen vissza Libegõhöz, pecsét, majd a Pozsonyi hegy következett. Ezt és a Tündér szikla tetejéig terjedõ utat könnyen abszolváltam. Itt viszont kissebb bizonytalanságot okozott a lejutás, mivel eddig mindig csak a szikla alatt a Z-ön mentem. De ez is megoldva - pecsét.
Ujjabb Libegõ pont és irány a Normafa. Kellemes élmény volt, hogy változatosság képpen most nem csúszott és nem volt saras az út. Idén itt így még nem mentem. A Normafánál kb 10 percet a pontõr keresésével töltöttem. Körbe jártam a Síházat vagy 2x. a végén meg lett egy padon. Rajta is rajta volt a fényvisszaverõ mellény, de az ösvényrõl jövet nem volt feltûnõ. Ettõl eltekintve minden ponton egyértelmûen jól láthatóak voltak a pontõrök.
A Libegõtõl a túra utolsó szakasza következett. Lefelé kicsit kocogtam is - így kevésbé fájt a lábam. Az alsó pecsét után vissza fel és az Erzsébet kilátóba az utolsó pont. Hát mit mondjak. Nagyon meredek ez az ösvény. Libegõvel sokkal egyszerûbb. Nem tudom hányan csinálták a Libegõ 11x-et, de minden tiszteletm az övék. Az ráadásul még monoton is lehetett. Én nagy örömmel érkeztem be a célba, a Libegõ felsõ álomásánál és vettem át az oklevelet, kitûzõt. Itt egy kis zsíros kenyér és szörp is.
A Zöldgömb túráit ismerve 100% minimálra készültem minden tekintetben. Ehhez képest pozitívan kellett csalódnom. Nem tudom, hogy az utóbbi évek sok helyen megnyilvánult kritikáinak köszönhetõ-e, de az itiner térképvázlattal, a pontok pontos helyével, nyitvatartásával volt ellátva. A rövid szöveges leírás pedig még mindig részletesebb és kidolgozottabb volt mint régebben. A pontõrök a helyükön voltak, ismerték merre kell tovább menni és a fényvisszaverõ mellény is nagy ötlet. Számomra ez az itiner és túraszervezés volt az, ami a Zöldgömb által sokat hangoztatott "Zöldgömb túrafilozófiá"-ban megfogalmazottaknak megfelelt. (Egy minimál túrával szemben is vannak követelmények szerintem a szervezés és a lebonyolítás területén - ezek függetlenek attól, hogy mennyire segítjük (pl. szalagozással, részletesebb itinerrel stb.) a túrázót.) Remélem ez a pozitív tendencia megmarad a Zöldgömb életében.
A túra után Libegõvel ereszkedtem vissza a buszhoz. A tériszonyomat figyelembe véve nekem ez is egy kissebb megpróbáltatás volt. Most hogy a bokrokat leírtották a kötél pálya alatt, rájöttem nem is olyan alacsony ez a Libegõ. Viszont kétség kívül jól esett, hogy nem gyalog kellett lemennem.
Két éve jól elfáradtam a túrán, biztos voltam benne, hogy idén sem lesz elég "himbilimbizni" a szokásos útvonalon. MIvel délután családi programot terveztem, igyekeztem hamar a rajtba érni (elkavarás most is volt...), így 9:05-kor rajtolhattam, egy minimalista stílusban készült igazolólap, valamint a netrõl is letölthetõ térképvázlat/leírás fénymásolatának a birtokában.
A Hunyad-orom megmászása csak a húzós kezdete volt a túrának, minden esetre (némi lihegéssel) 20 perc elég volt rá, annak ellenére, hogy már itt rengeteg ismerõssel találkoztam. (Mire jó egy többhelyütt fonódó útvonalú túra...)
A második "köre" a túrának némileg pihentetõbb, hiszen "csak" lépcsõzni kell picit, majd nem benézni a zöld sávot, jobbra letérni a Libegõ alatti "lankákról", és kellemes, minimális szintet tartalmazó úton (a zöld körtúra jelzés le lett szürkítve, pontosabban át lettek húzva a jelzések) elsétálni a következõ pontig, ahol biztatást, és korrekt útbaigazítást kapunk a továbbiakról -- némileg átt lettek festve a jelzések ugyanis... (Z+ helyett Z3).
A Z3 jelzésen a Tündér-szikla alatti ep érintésével, meg némi aszfalt beiktatásával fejezõdött be ez a kör.
A harmadik kör a Z- jelzésen indult (amit a váltazatosság kedvéért a Libegõ alatti lépcsõn fölgyalogolva érhettünk el), Normafánál pontõr, pecsételés, a legfinomabb meggylé megkóstólása, majd jelzésváltás a kék körtúra jelzésre, egészen a Libegõ felsõ állomásáig. Itt némi lélektani feltöltõdés után nekivágtunk a túra legmasszívabb szakaszának, a Libegõ alatti ösvénynek...
Meglepõen lazán sikerült lefelé megtenni az utat, fölfelé azért picit szuszogósabbra sikerült -- utána viszont a János-hegyre felmenni már csak pihentetõ sétának tûnt. A célba 12:30-ra sikerült beérni.
Kellemes idõben, egy combos, de nagyon szép útvonalon rendezett túra, remélem jövõre sem marad majd ki.
Véleményem szerint a túra nehézségét sokkal találóbban fejezné ki a "Szívás és szuszogás a Libegõ alatt" elnevezés, persze ez nem épp egy szalonképes meghatározás ill. távol áll tõlem, hogy kritikát jelentsen, egyszerûen csak tömören összefoglalja a három és fél órás túrám élményeit.;-)
Fél kilenc után értünk a rajthoz és némi várakozás után megkaptuk a fénymásolt útvonalleírást, a térképpel. A Hunyad-orom megmászása jelezte számunkra, hogy ennek a túrának a fele sem lesz tréfa, fõleg úgy, hogy ezzel a ponttal még csak 160 méter szintet tudtunk magunk mögött a 820 méterbõl. Miután a második ep.ban a Libegõ aljánál megkaptuk a pecsétet, nekivágtunk a Pozsonyi-hegynek melynek elérése inkább kellemes sétának tûnt az elõzõ vádliszaggató oromhódításhoz képest. A 3. pontnál az út szélén várt minket a pontõr, aki kedvesen útba igazított minket, hogy mikor merre forduljunk, hogy el ne keveredjünk a következõ pontig. A z3-ön ereszkedtünk le a Tündér-szikláig, majd alatta meg is kaptuk a következõ pecsétet. Innen irány a lépcsõkön a Libegõ alsó állomása és az 5. pecsét begyûjtése is megtörtént itt. Utunkat a zöld sávon folytattuk a Normafához amely enyhe emelkedõjével kicsit feledtette velünk, hogy min is vagyunk már túl, és mi is vár még ránk. A 6. pontnál kicsit keresgélni kellett a pontõrt, és miután megtörtént az ellenõrzés, neki eredtünk a kék körön a Libegõ felsõ állomásának. A tavaszi napsütés nagyon sok embert csalt ki a hegyre, nyugodtan ki lehetett volna tenni az elejére a "megtelt" táblát mert az egy négyzetméterre esõ emberek száma már kezdte meghaladni az épp még elviselhetõ mennyiség határát. A hegyoldalban nyílt az odvas keltike, illatozott az ibolya! A 7. 8. 9. ellenõrzõpontok közötti út megtétele "kegyetlen" volt. Le, a fejünk fölött himbálózó emberek alatt, pecsételés majd vissza a felsõ állomásra. Nekünk "csak" egyszer kellett ezt az utat megtenni, de le a kalappal mindazok elõtt akik 11-szer teljesítették a távot, ezen a terepen!
A 9. pecsét megszerzése után már "kissé" fáradófélben, de még meglépcsõztettük magunkat a kilátóig és vissza.
Jó érzés volt túl lenni a túrán, átvenni az oklevelet, kitûzõt, szörpöt inni.
Lefelé már Libegõvel jöttünk és nemcsak a panorámában gyönyörködtünk hanem -csendben - szurkoltunk is az alattunk túrázóknak, hogy tartsanak ki - a végsõkig.
Nagy köszönet mindazoknak akik idõt és energiát áldoztak a szervezésre és a lebonyolításra!
Elöljáróban annyi, hogy ez a túra csak nevében "Himbi-limbi". Reggel némi városon belüli elkavarás miatt tíz után pár perccel sikerült a Libegõ alsó állomására rátalálni, és nevezni -- huszonkettedik, utolsó indulóként. Családias túra lesz, az biztos, mondtam magamban (nem csoda, hiszen rengeteg túra volt ezen a napon.)
A Hunyad-orom oda-vissza 25 perc, ebbe belefért némi beszélgetés a pontõrrel is. Ezt követõen fel a Libegõ alatt a lépcsõn, majd a zöld körút jelzésen a Pozsonyi-hegyig, ahol elõttem utóljára a kilences rajtszámmal induló túratárs járt, úgyhoyg vagy nagyon jól hajtottam, vagy többen elkavartak...
A Tündér-sziklánál a tasakból kellett elvenni egy sorszámozott szórólapot, gondolom valakik a a végérõl-közepérõl vittek belõle, mert nekem a 4. jutott. Fél tizenkettõ elõtt ismét a lógó gatyánál, bocsánat, libegõ alsónál kaptam a stemplit. A továbbútról tájékoztatást azt nem nagyon, szerencsére volt nálam térkép, úgyhogy bátran nakirugaszkodtam a következõ körnek a Normafa felé, elég hosszan aszfalton.
A Normafához a zöld sávon fel, ott egy "mozgó" EP-t találtam (A srác a hátizsákján lévõ felirattal sétált fel-alá), 12:10-kor indulás tovább, szép öreguras tempóban. A libegõ tetejétõl aztán jött a feketeleves, az a lejtõ nagyon megviseli az ember térdét, bár érdemes inkább a felsõ állomással szembe állva bal oldalon megkeresni a lefelé menõ gyalogutat -- az csak a felsõ szakaszon meredek.
Negyed kettõkor azért sikerült elindulnom fölfelé, bár a lépcsõsort kezdtem picit utálni :) Felértem, pecsét, aztán még egy kitérõ az János-hegyig tíz percben, és kettõkor már a jól megérdemelt utolsó stempli is a lapomra került, és 14:10-kor a célban voltam.
Az oklevél, kitûzõ, meg egy humoros képeslap-féle begyûjtése, illetve a jól megérdemelt zsíroskenyér és málnaszörp elfogyasztása után a lejutáshoz inkább a libegõt vettem igénybe.
Szumma: rövid, combos túra, sík szakasz csak véletlenül akad benne.
Ez volt a második teljesítménytúra eddig életem során, az elsõ ugye a Mátrahegy 20 volt amirõl szintén írtam beszámolót.
Na vágjunk neki: Zugligetrõl indult a túra, én 8:30kor neveztem, de szerencsére 9-re írták az indulásomat, ami ugye a szintidõnél jól jöhet majd.
Az elsõ állomás a Hunyad-orom volt amit egy jó nagy emelkedõ árán lehetett elérni. Gondoltam hú, ha így kezdõdik a túra mi jön még, pedig a Budai hg. annyira nem lehet vészes mint a Mátra volt.. Megkaptam a pecsétet a papíromra. A tájékoztató nem volt olyen részletes mint a Mátrába volt, (sõõt, erre majd késõbb visszatérek) de azért érdekes volt a hátoldalán levõ kis leírás a teljesítménytúrákról ált.ban. (írva volt hogy ezeken a Zöldgömb versenyeken a fizikai munka mellett a szellemi munka is fontos, amiben teljesen egyetérthetek, mert nagyon sokszor szükségem volt rá) szóval térjünk vissza a túrára, a Hunyad-oromtól visszasétáltam a Libegõ alsó állomásához ahonnan indultunk, itt ismét kaptam egy pecsétet. A következõ állomás a Pozsonyi-hegy, majd a Tündér-szikla következett, ahonnan gyönyörû kilátás nyílt egész Budapestre. Innen ismét vissza a Libegõ alsó állomásához. A következõ állomás a Normafa lett volna.. De hát volna, mivel úgy eltévedtünk (az út nagy részén egy nagyon kedves lánnyal mentem, akit itt ismertem meg) mint a franc.. A kis papírocskám nem adott részletes tájékoztatást arról, hogy a Normafa Síház felé pontosan merre is kell menni, annyi volt írva hogy a Zöld jelzésen.. Ugye kb. 4.szerre is fölsétáltam a lépcsõn mivel ott láttam zöld vonalat utoljára, dehát ugye 2 fele is vezetett.. És akárhogy böngésztük a térképet, csak az az út volt jó amin a zöld kör jelzéssel együtt vezetett a vonal, majd késõbb leágazik.. Nagy naivan be is dõltünk ennek, és lám, az eredménye az volt hogy szinte Budakeszin kapcsoltunk hogy na, mégis rossz helyen vagyunk, mert a Normafa kötve hiszem hogy az országút mellett legyen.. Húú fogtuk a fejünket repkedtek a gyönyörû szavak, kb 7-km.t pakoltunk rá a távra.. Gondoltuk a szintidõt már nem nagyon fogjuk teljesíteni, szépen visszagyalogoltunk szomorkásan a Libegõ alsó állomásához, majd megkérdeztük a szervezõ hölgyet hogy na hogyan tovább, és miért nem volt pontosan jelölve az út.. Persze senki se tudott semmit, az E.P-n levõ személyzetek is azért voltak csak ott hogy "legyenek"... Gondoltam tök jó hogy a szervezõk se tudják hogy mi,hol,merre.. majd megkérdeztünk egy férfit, késõbb ki derült hogy Ujj Zoltán, a Zöldgömb Sportklub vezetõje.. Õ legalább tudott nekünk segíteni, és elmagyarázta nekünk merre menjünk tovább.. Már nem voltunk nagyon jó idõbe, mert vhogy éreztem hogy ha szintidõn belül akarok célbaérni most hajtani kell nagyon.. Itt mondtam a lánynak akivel együtt mentem hogy köszönök mindent, szép utat, és miután megtaláltuk azt a fránya zöld jelzést, elkezdtem iparkodni, magyarán mondva futni. Mire a Normafára értem már izzadtam mint a ló, de gondoltam ha így folytatom lesz még egy kevéske idõm talán. Pecsét megvan, futás tovább. Pár perc múlva már a Libegõ felsõnél is voltam, persze a lábaim fájtak, izzadtam mint a ló, de legalább büszke voltam kicsit hogy már igenis sokat futottam ezen a túrán, pedig nem is hittem volna magamról hogy ennyit fogok futni :) Pecsét megvan, a köv. állomás ismét a Libegõ alsó állomása volt, nagyon meredek, veszélyes részen kellett lemennem, gondoltam a visszaút brutális lesz, fõleg ilyen fájdalmakkal.. Leértem, pecsét megvan, nyomás vissza a Libegõ Felsõhöz, ez a nehéz meredek rész sokat kivett belõlem, mire felértem nagyon kivoltam már.. Innen pár perc volt a János Hegy, a cél, majd sikerült szintidõn belül(!) visszaérnem a Libegõ Felsõhöz, és megkaptam az oklevelemet, és a kitûzõmet. Nagyon örültem neki, hiszen nem sejtettem volna hogy +7 km mulva is szintidõn belül érek célba (5 órás volt a szintidõ én 4 és fél óra alatt teljesítettem a "távot")
Összességébe szép túra volt, érdekes, gyönyörû kilátásokkal, bár a szervezettség ugy érzem még messze nem az igazi, sehol nem volt legalább egy nyíl kitéve vagy vmi, a szervezõk se tudtak válaszolni a kérdésekre.. De örülök hogy ismét túrázhattam egy jót, ezúttal a Budai hegységbe :)
