Magyar Királyok Nyomában 50

"Sajnos úgy adódott, hogy mostanság kissé elhanyagoltam a túrabeszámolók gyártását, amit kissé restellek is, hiszen remek túrák akadtak bőven, azonban a "Magyar Királyok Nyomában 50" most ismét arra sarkallt, hogy megragadjam virtuális tollam...." 

A túráról készült beszámoló, képekkel gazdagon illusztrálva itt érhető el: itin3r.blogspot.hu/2016/06/magyar-kiralyok-nyomaban-50.html

 Magyar Királyok Nyomában 50

"Június második feléhez közeledve még épphogy csak belekóstoltunk a nyári túrák tikkasztó világába, amikor túranaptárunk egy igen jeles alkalmához érkeztünk. Õszintén szólva számomra nem csak a nyár, hanem az egész túraszezon egyik legjobban várt eseményérõl van szó, amely tavalyi, elsõ találkozásunkat követõen rögtön nagy kedvencemmé nõtte ki magát. Természetesen a "Magyar Királyok Nyomában 50"-rõl van szó, mely rendkívül jó hangulatú és magas színvonalú rendezvényét joggal nevezhetjük a mecseki túrák etalonjának...."

Részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/06/magyar-kiralyok-nyomaban-50.html

Magyar királyok Nyomában 50

"Az utóbbi idõben több olyan teljesítménytúrára is sikerült eljutnom a Mecsekben és közvetlen környezetében, amelyek eddig valamilyen okból kifolyólag még hiányoztak a listámról. Visszatekintve ezekre a túrákra azt kell, hogy mondjam kb. a környék legjobb túráit mellõztem eddig. A legújabb gyöngyszem ebben a sorban a most szombaton Váralján megrendezett "Magyar Királyok Nyomában 50", aminek alkalmával egy hihetetlen jó és rendkívül élvezetes túrán vehettünk részt a Kelet-Mecsek szívében....."

A részletes beszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: http://itin3r.blogspot.hu/2014/06/magyar-kiralyok-nyomaban-50.html

A tavalyi tapasztalatok, a megváltozott útvonal és a túra jó híre miatt idén is nekivágtam a Kuglófkeresõ túrának.az útvonal vezetése nagyon jó a szalagozás pár helyen hagyott kívánnivalót maga után az ellátás, a rendezõk kedvessége osztályon felüli volt.Egy negatívumot tudok említeni de errõl nem a rendezõk tehettek de akkor ne írják ki a "jelképes öszegû" parkolást.Ezzel a régió legdrágább túrarendezvénye lett  és tanulva  a többiektõl legközelebb én is a faluban fogok parkolni. 

2014 Kuglófkeresõ túra 25km 

Harmadszor mentem a túrára, idén senki nem tartott velem csak hûséges Dalma kutyám. A parkolási díjat idén is kihagytam. Jó lesz az 1,5 km a táborig bemelegítésnek. Idén a nevezés kicsit bonyoldott, mert tavaly egy sátorban volt minden, idén viszont egyik sátorban kellett fizetni, egyiknél lehetett tölteni az utolsónál pedig adták az igazolólapot  a térképpel. A rendezõk nagyon kedvesek voltak, mint mindig. Kutyámat rögtön felismerték és rögtön be is invitálták az összegyülteket egy fotóra.

A túra a falu felé indult. Nem baj addig is át tudom tanulmányozni a térképet és a számomra új útvonalat. Az elmúlt két évhez képest úgyanis új útvonal volt. ( Persze aki több, mint háromszor volt már azok számára ismert volt ez az útvonal) Amit elõször észrevettem, hogy a részszinteket csúnyán elírták, hiszen a lapon a legnagyobb szintemelkedés 3,5 méter volt. Közben a túra útvonala letért a mûútról és betért az erdõbe. Innen gyorsan elértünk az elsõ ellenõrzõpont alá, viszont itt egy eléggé meredek emelkedõ következett fel a Vár-fõ-hegyre. Itt viszont az elénk táruló látvány mindenért kárpótolt. Gyönyörû idõben az összes környékbeli település látható volt. A pontõr vízzel várt minket, és elmondta, hogy a lapon sajnos a résztávok se stimmelnek. Nem baj így minden meglepetés lesz, és nem fogunk számolgatni.

A túra végig szalagozás mentén ment. Sajnos egy-két helyen vagy a szél fújta el a szalagot vagy eltávolították valakik, vagy nem is volt, de ezt kétlem. Sokszor kémletük a tájat, hogy merre is tovább. Ezt a tudást a késõbb hozzánk csapodó túratárs tökélyre fejlesztette. 

Utunk Mecseknádasdig dombokon és völgyeken vitt végig. A távolban még egy tavat is láttunk, sajnos nem arra kellett menni, pedig szívesen megfürödtünk volna benne. Mecseknádasdra beérve átkeltünk a fõúton és felkapaszkodtunk a Schlossbergre. Itt rögtön nagyon finom sós süteménnyel, nápolyival és bodza szörppel kínáltak. Közben én a kilátóba is felmásztam fényképezni. Mecseknádasdon áthaladtunk és elindultunk a legnehezebb rész felé, amit sajnálattal nagyon sokan levágtak, így nem is keresték meg a köztes ellenõrzõpontot. Mi becsületesen átverekedtük magunkat a rengetegen, kidölt fákon átmászva, patakmedreken átkelve és megküdzve a bozottal. A végén itt zsákutcában tévedtünk, így visszamentünk az utolsó szalaghoz és itt egy túrázó segített aki ismerte az útvonalat, hiszen egy mezõn kellett átkelni. De itt is el tudtunk volna tévedni, hiszen a mezõ túloldalán mindkét irányban volt szalag. De a túrátársat követve eljutottunk a Réka-vár alá. Itt ismét nagy kaptató következett. Az ellenörzõpont az esõbeállónál volt. Itt is minden jóval vártak minket. Még bort is kínáltak, de mivel autóval mentem, így a túra végén már nem engedtem a kísértésnek.

Tovább haladtunk Óbánya felé. Itt ismét egy kicsit cseles volt az útvonal, hiszen az erdõn keresztül kellett átvágni, sokan pedig a zöld jelzésen jutottak el Óbánya felé, de lehet õk így nagyot kerültek. Az Óbányai kilátóba is felmásztam, azol felülrõl lehetett megcsodálni a gyönyörû völgyet Óbányával együtt.

Óbányára beérve egy kellemes meglepetés fogadott. Egy köztes frissítõpont. Itt volt zsíros és lekváros kenyér és természetesen víz is. Csak egy keveset ettünk, mert tudtuk itt lesz még egy nagy emelkedõ, hiszen a Mecsek 30 útvonala is itt halad el.

Az emelkedõt leküzdve lassan elértük az utolsó ellenõrzõpontot. Itt is minden volt, ami szem szájnak ingere. Több féle szörp, nyalóka, cukorka. Innen ismét sokan levágták a visszavezetõ utat és nem a kanyargos útvonalon mentek vissza a célba, hanem a kék négyzeten, ami csak levisz a patakhoz és onnan könnyedén beértek a célba. Igaz, hogy ez a tavalyi útvonal vége volt. Mi itt is becsületesen kanyarogtunk több felé meg-meg állva keresve a célba vezetõ útat. Amikor viszont jöttek a rövid távosok szembe,  akkor megnyugodtunk. Viszont egy két futó nagyon eltévedt és õk a piros kereszten végigmentek és csak jóval utánunk értek a célba.

A célban megkaptuk a kitüzõt és az oklevelet és természetesen a finom kuglófot amit idén sem sajnáltak tölünk. Volt még itt is víz és szörp is. A vendégszeretett az itt is lenyügözõ, ezért nem is nagyon mondtunk a szalagozás hiányáról és az útvonal levágokat se akartuk büntetni. Nem akartunk ünneprontók lenni.

Össszeségében nagyon jó túra volt, de hiányoltam egy részletesebb térképet, hiszen csak a túra útvonalának rajzából állt a térkép, így egy domborzati térképnek örültem volna, illetve némi itinernek, hogy a nem egyértelmû részeket szövegesen is megerõsítsék. Például, hogy itt a mezõn kell átvágni, vagy a nehéz szakaszon az eredeti kék útvonal felett kell menni, mert az zsákutcába vezet a sok kidölt fa miatt. De a vendégszeretet kárpótolt mindenért.

 "..... Váralja rea menen tura utu rea .....", újmagyarul: "..... Váraljára menõ túra útra ....."  (A tihanyi alapítólevél (1055) nyomán.)

Magyar Királyok Nyomában teljesítménytúra. 5. rendezés, 4. teljesítés. Most már sajnálom, hogy nem az ötödik.

Olyan ez a túra, mintha rég nem látott kedves rokonokhoz mennél látogatóba. A Rendezõk vendégnek tekintenek minden résztvevõt.

Figyelem, ez nem egy könnyû túra! 51,2 km, ami inkább 55, a szintemeledés 2137 m, ez viszont rendkívül pontos adat.

A szintidõ 14 óra, ha nem férsz bele, az se baj, a családban marad. Erre az engedékenységre szükség is van, mert az idõjáráson kívül, olyan nehézségekkel kell szembeszállni, mint a Szekszárdi Bor, a hideg sör, a zsíros kenyér, a kuglóf, a sörkorcsolya, a végén pedig a remek babgulyás.

Tehát nem egy könnyû túra, de aki nem retten meg a kihívásoktól, annak feltlenül ajánlom.

 Képes beszámoló itt tekinthetõ meg: gyalogturak.webnode.hu/news/kuglofkereso-20-teljesitmenytura/

Kuglófkeresõ 20 sajátos túrabeszámoló.

www.bakancsesfakanal.blogspot.com

A túra rendben volt, a gond az írónál kerestetik.

 

Magyar királyok nyomában 50

-200 Ft lesz, ezzel jöhettek-mehettek, amennyiszer csak akartok.

-Mi inkább csak túráznánk egyet.

-Ja, akkor mehettek...

Maci alatt repült az autó, idõben megtaláltuk a rajthelyet, és miután a polgárõr-parkolóõr realizálta, hogy miért jöttünk, ingyen beengedett.

Az itiner egy színes térképmásolatot és részletes szint- és távadatokat tartalmazott, a követendõ jelzések felsorolásával. Ha mindenképp, és nagyon hibát akarok keresni, akkor a színes fénymásolat nem volt olyan jó minõségû, hogy csak arról el lehessen tájékozódni, -legalábbis le lehessen olvasni minden jelzést-, használni kellett néha a táblázatot is. Ezzel fel is soroltam az összes rendezési problémát. Egyébként jellemzõ, hogy ennek ellenére nem kellett elõvennem a Mecsek térképet...

Csak okosan. Már a Várfõ-hegyet -ami a falu mellett magasodik-, is úgy közelítettük meg, hogy a szalagok letereltek a régi vasút nyomvonalára, így nem kellett tovább amortizálnunk a falu fõutcáját, és a talpunkat sem. A hegyre már a KL jelzés vezetett fel lihegtetõ meredekséggel, de nem túl hosszan. Biztos ami biztos, körbegyalogoltunk a csúcs alatti teraszon (tkp. félreértettük a szalagozást), aztán felmásztunk a tetõre is a pecsétért. A panorámára nem lehet panasz. Tájékoztató tábla is van az elénk táruló látványról.

Kicsit messzinek tûntek innen a magasabb hegyek, de meglepetésre kellemes séta következett, réteken, vadvirágos domboldalon át, cseresznyefás ligeteken keresztül, úttalan utakon, Vad-víz-árkon át. Jóka-hegynél érkeztünk ki Mecseknádasd határába, és a legrövidebb úton vágtunk át a Várhegyhez, ami ugyanúgy megszuszogtatott, mint az elsõ. Tekintélyes kilátó várt fent, de leginkább két pontõr, bodzaszörppel, és úticsomagokkal, ami tartalmazta a következõ várhegy meghódításához szükséges kalóriaértéket pogácsa és hasonló sós finomságok formájában.

Némi séta következett urbánus környezetben, de legalább alkalmat adott arra, hogy Maci stílusosan Almdudlerrel frissítsen egy sváb faluban. Az Árpád-kori templomtól sajnos aszfalton gyalogoltunk át a Réka-völgyig. A tervezett útvonal valószínûleg ugyanolyan szép és izgalmas lett volna, mint az eddigi, de a rendkívüli idõjárás itt keresztülhúzta a rendezõk számítását. Maci -nem minden belsõ indíttatás nélkül- rendkívül dinamikusan mászta meg Rékát, én csak igyekeztem nem lemaradni. Valamivel a csúcs után találtuk meg az ellenõrzõpontot, ahol a jókedély mellett szekszárdi borral, gumimacival is kínáltak. No meg "természetesen" vizet is vételezhettünk a hegytetõn.

A Langhöhe gerincén indultunk tovább, de nem, nem kell azt gondolni, hogy vmi szokott útvonalon jutottunk el a Zengõig. Hamarosan leereszkedtünk ugyanis a Réka-völgy járatlanabb szakaszára. Az esõzés ellenére a víz szépen visszahúzódott, lehetõséget hagyva a mesés patakmeder végigjárására. A szúnyogok azért igyekeztek visszazökkenteni a valóságba. A PO leágazást nem vettük észre, ezt egy mocsarasabb rész bokáig süllyedéssel honorálta. Pedig a szalagok itt is elég látványosan lobogtak, de néha jobb, ha az ember a lába elé néz. Az árokból kijutva tovább folytattuk az emelkedést a P3-ön a Dóri-útig, aminek itt is a jelzetlen szakaszát tárták fel. A sok lassító után ez egy kellemes szintút volt, több helyen rálátással a Réka-völgyre, majd az elõttünk levõ következõ nagyobb falatra, a Zengõ kettõs csúcsára. Jól esett már ez a könnyebben járható rész. Végül ismertebb részhez érkeztünk, és a P+ S- kombináción értük el a csúcsot. Utolsó korty vizeinket tartalékoltuk már ekkor, hiszen a Zengõn nem számíthattunk komolyabb frissítésre. Nem számoltunk azonban az útvonal tervezésében is fõszerepet játszó Balázzsal, aki mellesleg felhozott egy karton ásványvizet az energiaital, a töltött csoki és a cukorkák mellett. Nagyon jólesõ volt ez a gondoskodás!

Püspökszentlászló pedig már csak egy félórányi erõs, sokszor csúszós lejtmenetre volt a S- jelzésen. Itt aztán a szokásos zsírospapa mellett olyanokkal kínálgattak, mint sör, házi sütésû szalámival töltött sós kiflicskék sörkorcsolyának, a "szokásos" energiaital, és újra töltött csoki. Én kissé nehezen szabadultam az asztaltól, így a ponton beért minket az eddigi elsõ, akit észrevétlenül hagytunk el valahol.

Teli hassal másztunk fel Kisújbánya aszfaltcsíkjáig, majd a Cigány-hegy meglátogatása nélkül jártuk végig a K+ jelzést, közeledve a Szederindás-kút felé. A Mecsekben számomra ez az egyik legkedveltebb terület, beleértve a PO jelzést a Sín gödörben is. Most ezt nem kellett végigjárni, csak ízelítõt kaptunk belõle, helyette kikanyarodtunk és hosszan emelkedtünk felfelé a S+ jelzésen Máré-várig. A nap közben magasra hágott, és merõlegesen tûzött le a nyiladékba. Macival csúnyán megizzadtunk, mire felértünk. A várnál szerencsére frissitõvel vártak, nem is akármilyennel, házi kalács volt a menü, jóllakásig. Mondjuk a kollega elég visszafogott volt, úgyhogy nekem kellett bizonyítani, hogy milyen jól sikerült a sütés.

Kellett is az energia, mert a S+ folytatása is inkább felfelé vezetett, mint lefelé, egész a Vörösfenyõ kulcsosházig, ahol most is nagy élet folyt. Innen nem a szokásos Dobogó mászás következett a S-n, hanem egy furmányosabb útvonalon hátulról támadtunk. Már a térképen is jól nézett ki, hát még élõben! A SO jelzésen a Balincai-kút felé tartottunk, ami hasonlóan a többi forráshoz igen jól "szelelt". Egy vadászházat mellõzve aztán lekanyarodva a jelzésrõl nekifutottunk a Somlyónak, kezdetben egy meredek földúton, majd a szalagokat követve csak úgy iránymenetben, egyre bokatörõsebb terepen. A tetõ felé enyhült a meredekség , épp ideje volt már, mert fogyott a szusz is. A csúcson aztán már annak is örültem, hogy élõ ember van a ponton a pár millió szúnyog mellett, de ha ez nem elég, hát muffint is felszolgáltak. Kb. "minél többet egyél!" stílusban. Ez már minden álmomat felülmúlta.

A Somlyóról aztán már egész könnyen kikecmeregtünka a S-ra, hogy hosszú lejtmenetben jussunk le a túrához méltó szépségû Farkas-árkon a célba, nem kihagyva persze a Lendület-forrás frissitõjét.

A célban egy sátor is fel volt állítva, mint kiderlt, ide is mi érkeztünk vissza elõször a hosszútávról, így extra ellátásban volt részünk, el kellett pusztítani egy jó adag gulyást, ami jól sikerült darabja volt a menünek. Megöltünk még néhány virslit is, és persze az elmaradhatatlan kuglóf is a részünkké vált, szóval nem volt könnyû felállni az asztaltól. Mindezekért a jókért meg sem kellett mozdulni, szinte már kellemetlen volt, ahogy felszolgálták.

Ki szeretném emelni még a díjazást, mivel annak minden tagja nagyfokú igényességrõl árulkodik. Minõségi papíron szép nyomatú elismerõ oklevél, kitûzõ I. Istvánnal, míves kulcstartó a Szentkoronával. Ez olyan szép darab, hogy jelvényként fog a falra kerülni.

A túrát a Völgység TE tagjai olyan odaadással, ötletességgel és annyi munkával szervezték meg, hogy csak a legnagyobb elismeréssel tudok róla szólni. Köszönöm nekik ezúton is, hogy részese lehettem.

Aki kíváncsi, miért lett a túra neve az ami, érdemes eljönnie megnézni. Remélem, láthatom még leghíresebb uralkodóinkat az erdõ fáin szembejönni :-)