Túrabeszámolók
 | Mezőföldi Mikulás |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 |
|
| Plecs | Túra éve: 2010 | 2010.12.13 13:50:08 |
|
| megnéz Plecs összes beszámolója |
Mezõföldi Mikulás 30
Mi tagadás, tavaly nem zártam teljesen a szívembe ezt a rendezvényt, mert a célban tapasztalt káoszhoz foghatót én még teljesítménytúrán korábban -és hál'Istennek azóta se- láttam. De nem érdemes erre már sok szót fecsérelni, mert sok-sok véletlen következtében idén ismét itt kötöttem ki, s ezúttal nem hogy káosznak nyoma nem volt, de éppen ellenkezõleg: csupa-csupa pozitívumról tudok csak beszámolni!
A rendezés túlnyomó része már tavaly is kifogástalan volt, ebben semmi változás nem történt, minden a helyén van ezen a túrán! Az ellátás abszolút korrekt, a pontõrök kifejezetten segítõkészek és kedvesek, a mezõnnyel szemben "szánkózó" és közben szaloncukrot osztogató mikulás pedig már tavaly is a túra egyértelmû csúcspontja volt - s az volt idén is!
Viszont ami tavaly kicsit elvette a kedvem a mezõföldi mikulásozástól, annak idén már nyoma sem volt! A célban is minden tökéletesen a helyén volt, távonként külön asztalnál történt az érkeztetés, abszolút gyorsan, rugalmasan, frappánsan, s a busszal kapcsolatos mizériának sincs már nyoma sem! A célbaérkezéskor nem kellett nyomozni a busz után, minden információ ki volt írva, s a díjátadáskor a hölgyek maguktól mondták is a tudnivalókat, ráadásul a busz pontosan ott volt, ahova mondták...:-) Szóval ez így egész egyszerûen HIBÁTLAN bolt.
Köszönet a nagyvenyimieknek ezért a túráért, az idei szintet tartsák meg, s akkor biz' le merem írni: ez egy klassz kis túra!
Ha akartok találkozni a mikulás mezõföldi verziójával vagy csak körbekukkolnátok kicsit a havas mezõkön, a túrán készült képeimet a honlapom téli szekciójában megtaláljátok! www.plecs.hu |
| | | | |
|
| santaoz | Túra éve: 2009 | 2010.02.09 09:52:40 |
|
| megnéz santaoz összes beszámolója |
Mezõföldi Mikulás 15
(Bocs a késõi leírásért, de már rég óta halogattam, és csak most sikerült összehozni)
Erre az évre ez volt az utolsó teljesítménytúra, amit beterveztünk. És ennél jobban nem is zárhattuk volna az év jelvényes túráinak sorát: nagyon jó hangulat, még jobb szervezés, barátságos és bõséges vendéglátás, sok Mikulás és meglepetés. Mindez egy eddig számunkra ismeretlen helyen, elfogadható idõben.
Vasárnapra való tekintettel a legrövidebb távot, a 15 kilométernek kiírt, valójában csak 13 kilométereset választottuk, és utólagosan sem bizonyult rossz döntésnek.
Hatkor indultunk a Kollégium elõl, két autóval.
A 15 kilométer Mezõfalváról indult. Negyed nyolckor értünk a faluba, neveztünk a mûvházban, majd egy kocsmát kerestünk, ahol a szintidõ rovására, de alaposat kávéztunk. Nyolc óra elmúlt, mire nekivágtunk a jelzésen (ha jól belegondolok, ez volt z elsõ tt-nk, amelyik végig jelzett turistaúton haladt). A Nap csak szûrten, aranykorongként világította át a ködburkot, arany fényben fürdetve Isten teremtményeit.
Háromnegyed óra múltán értünk az elsõ ellenõrzõponthoz, a Bolondvár nevû halomhoz. Itt csokit kaptunk, majd felmentünk az egykori földvárra, a falubeliek kedvelt kirándulóhelyére, hogy megnézzük az objektumot. Az még csak látszott valamennyire, de róla 360 fokban szinte semmi. Csak az arany napfény vakított.
Innen egy vasúti sínen átvágva, mondhatni agyonjelzett szakaszon a Ménesmajor nevû másik ellenõrzõponthoz értünk. Lakóházak, lepukkant, az összedõlés határán álló(?) régi gazdasági épületek között egy vidám és barátságos társaság fogadott minket. Mindannyian mikulássapkában, és két kondérban gõzölgött a nedû: az egyikben tea, a másikban forralt bor. Pecsételés után nekivágtunk az utolsó, bõ 5 kilométeres szakasznak.
Sáros úton haladtunk, mint eddig Mezõfalva óta bárhol. Meglepetésként elénk vágott a nagy semmibõl egy puttonyos (na jó, hátizsákos) Mikulás, vele volt segítõtársa is, egy krampuszlány, aki a zsákból szaloncukrot osztogatott. Ennek meglepõ módon, nemcsak a gyerekek örültek.
Még egy-két kanyar, néhány kiló sár a talpunkra, és máris elértük Nagykarácsony határát. Átkelve a sínek alatt, egy aszfaltút vezetett be a híres faluba. A településtáblánál csoportkép, majd a templomnál még egy pecsét, amit nem is vártunk, és be a templomba. A betlehem még csak-csak, de a bent látott kegytárgyak+kínai cuccok pult kiverte a biztosítékot. A gagyi ide is betört. Ha akartuk volna, még csipogós ébresztõórát is vehettünk volna, természetesen minden médincsájna.
A Mikulásház elõtt inkább csak elhaladtunk, mert 1000 Ft/fõ áron nem akartunk a Mikulás õnagyságával együtt lefényképezkedni. Sokkal olcsóbb és spontánabb Mikulásokkal találkoztunk a nap folyamán, nem voltunk most erre rászorulva. Már úgy értve, mentálisan.
A célba (iskola tornaterme) 3 óra alatt értünk be, úgy, hogy nem is siettünk, sokat álltunk. Itt aztán ismét rengeteg piros sapkás szervezõ, zsíros kenyér, lekváros kenyér, amennyi belénk fért. Egy kondér bor, egy kondér tea. Degeszre ettük-ittuk magunkat, átvettük a szép kivitelezésû emléklapokat, még szebb kitûzõket, aztán indulás a buszhoz (Itt egy másfél órás várakozás, mert nem akart összejönni az indításhoz szükséges 40 fõ, de ezt azért nem kifogásoljuk, mert a többi pillanat fontosabb volt, és frissen szerzett jó benyomásainkat ez sem tudta bennünk felülírni).
Nem maradt más, csak a hazaút. Janival visszajöttünk a többiekért Nagykarácsonyba, aztán Földváron keresztül nyomás haza. Háromkor már itthon is voltunk.
Összességében szép élményekkel zártuk mezõföldi kiruccanásunkat, és megígérjük, hacsak lehet, máskor nem választunk ilyen rövid távot. Már csak azért sem, mert nem akarunk elpunnyadni, hogy aztán már csak rövid sétákat szervezzünk, mint valami fogatlan öregek, gyalogtúra címszóval...
Minden rokonom!
Sántaõz |
| | | | |
| mz/x | Túra éve: 2009 | 2009.12.08 10:48:40 |
|
| megnéz mz/x összes beszámolója |
Mezõföldi Mikulás 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 30,0 km / 0 m)
Mit is írhatnék errõl a túráról?
Aki járt már a Mezõföldön, az pontosan tudja, hogy általában mire lehet itt számítani: derékszögû kanyarokkal összekötött hosszú, hosszabb és még hosszabb egyenesekre és hát mit szépítsük, kissé impulzusszegény küzdelemre a kilométerekkel! A túra elsõ kilométereit talán akkor tudom legjobban elmesélni, ha szó szerint idézek a rajtban kapott útleírásból:
„Jobbra legelõk, balra pár darab épület. Fasorba vezet a most már homokos utunk, s a leágazástól számított kb. 2500 m után keresztúttal találkozunk. Mi folytatjuk utunkat egyenesen tovább. Elfogy a fasor, s szántók, legelõk között haladunk tovább. Újabb 2 km után elérjük a mélykúri országútat…”
Hát ennyit az elsõ 6 kilométerrõl… :-) A következõ párat még rövidebben le tudnám írni :-)
Persze lehet fintorogni, de nincs mit tenni, ez a táj ilyen…azért valahol ennek is meg van a maga szépsége, csak bizony észre kell venni!
Ami még érdekes volt ebben a túrában, hogy míg a teljesítménytúrákon általában az elején vannak sûrûbben az emberek, s a végére ritkul meg s tömeg, itt pont fordítva van, mert a 30-as táv gyakorlatilag annyiban különbözik a 20-astól, hogy a 30-asok tesznek egy teljesen esemény- és látnivalómentes 10 kilométeres kítérõt… Mivel a 30-ason indulnak itt a legkevesebben, ez nem egy zsúfolt szakasz, viszont 10 kilométer után visszatér az út a 20-asokkal megegyezõ útra, Mezõfalvánál pedig becsatlakoznak a 15-ösök is, akik javarészt kiránduló családok és iskolások…néha már egy kicsit sokan is vannak!
Magáról a túráról egyébként szívem szerint azt írtam volna, hogy nagyon jól szervezett, klassz kis esemény, azzal együtt, hogy mint mondtam, Mezõfalva elõtt a viszonylag szerény (kb 30-40 fõ) résztvevõi létszámot összeeresztik a több száz iskolást megmozgató 20-as, majd a faluban a 15-ös távval is és onnatól ez az egész már kicsit zsufis, sokkal jobban hasonlít egy családi túranaphoz, mint egy teljesítménytúrához, de ezzel együtt is minden a helyén van: eltévedni Mezõfalva után már nem igen lehet, a pontõrök mindenütt nagyon kedvesek, a semmi közepén egy mikulás szaloncukrot osztogat az áthaladóknak, a zsúfoltabb ellenõrzõpontokon külön van a pecsételés és a frissítés – szóval minden nagyon-nagyon ül!
Csak a cél ne lenne!!!!
De sajnos beérünk…és ami ott fogad, az egy gigantikus káosz! A célban egy asztalnál fogadják a 30-as táv harmincegynéhány érkezõjét a 20-as és 15-ös távon induló több száz iskolással és kirándulóval, irtózatosan hosszú a sor és idegesítõen teszetosza az ügyintézés! Négyen ülnek az asztalnál, egy srác egyedül szerencsétlenkedik, több száz elõre elkészített oklevélbõl próbálja kikeresni az éppen beérkezett túrázónak dedikált darabot, ketten csak ülnek, a harmadik pedig mindössze annyit csinál, hogy egy kitûzõt a srác kezébe ad, amikor az végre a saját maga által megbonyolulított adminisztráció végére ér. Egy érkezõvel 2-3 percet is eltököl, miközben percenként 4-5 újabb ember áll a sorba, a többi már csak egyszerû matematika… Eltelik pár perc és már az egész tornaterem egy nagy sor, semmi más, a srác pedig csak szerencsétlenkedik tovább…
Aztán kihirdeti, hogy hamarosan indul a busz visza Nagyvenyimbe, aki busszal menne, jöjjön elõre, erre a sorban álló vagy hatvan emberbõl 15-20 megindul elõre, a többiek -tök joggal- kiakadnak, szóval teljes káosz…
A buszra hivatkozva nagy tülekedés árán valahogy csak hozzájutunk a kitûzõinkhez, de õszintén sajnálom azokat, akik türelmesen kivárták a sorukat, mert akármekkora túrán is volt valaki, egy túra után még 30-40 percet sorban állni igazán nem nagy móka!
Na aztán a busz… Sehol egy tábla, egy kiírás, egy jelzés, hogy a busz honnan indul, a nem helybeli túrázók egymástól próbálják megtudni, hogy vajon hol a busz, válaszolni persze senki nem tud, mindenki csak kérdez… Végül a forralt bort osztó Mikulás végre rendesen elmagyarázza, hogy hol a busz, így a 30 kilométeres gyalogtúra után még egy jó kis több száz méteres rohanás után még éppen elérjük…
A szervezõknek pár tanulságot azért ebbõl a túrából le kellene vonniuk:
- hiába, hogy minden szinte tökéletes a túrán, ha a cél gáz, meg kéne ezt az érkeztetést is valahogy úgy szervezni, mint ahogy a túra összes többi részét!
- ha elindítanak 4-500 embert egy túrán, akkor számítani lehet arra is, hogy azok feltehetõleg be is fognak érkezni valamikor a célba… Jó lenne erre felkészülni!
- azért, mert nekik evidens, hogy mi hol van, nem biztos, hogy egy olyannak is az, aki nem helyi és most van itt elõször…talán jobb lenne kitenni pár információs táblát, ahova a fontos dolgok ki vannak írva! Ha már el nem mondják rendesen…
Ja! Még valami! A nagykarácsonyi plébános igen gáz!!!! A templomban IKEA-s üvegszekrényeket állít fel, abból árul mindenféle holmikat, köztük a Shell benzinkúton kapható Shell emblémás labdát :-) meg hasonló egyházi relikviákat… Aztán mikor nem veszel semmit, akkor kiakad, hogy így nem tudja mibõl fenntartani a templomot… Gáz a fazon, nagyon gáz! :-)
Összességében azért nem bántam meg, hogy a Bakonyi Mikulás másnapján elmentem erre a túrára, de a célban tapasztalt káosz miatt egy ideig biztos, hogy nem megyek el újra!
Ha valaki kacérkodik a gondolattal, hogy elmegy, akkor mindenképpen a 20-as távot javaslom, (ha az nem túl kevés) mert a 30-as csak egy dögunalom kitérõvel különbözik, minden, ami érdekes, az a 20-as útvonalára esik...
Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(a Mezõföld olyan, amilyen… De mégis adok rá egy négyest, mert –az elsõ 10 kilométer dög unalmát leszámítva- az útvonalat próbálták úgy megválasztani, hogy azért minél több érdekes hely útba essen és legyen látnivaló)
Szervezés (szerintem): 3
(ha feladtam volna útközben valahol, akkor azt mondanám, hogy ez evidens 5-ös, de sajnos beértem a célba… ott viszont káosz volt és jó lenne ezt a busz dolgot is egy kicsit jobban lekommunikálni, a „Honnan indul a busz?” kérdésre az „Innen kintrõl” nem kielégítõ válasz egy rendezõ részérõl, fõleg akkor, ha a busz egyébként baromira nem az épület elõl indul, sõt, kifejezetten messzirõl…)
Itiner/útleírás (szerintem): 5
(szép színes térképet kaptunk, jó leírást, ha valaki figyelt kicsit, itt nem lehetett eltévedni, Mezõfalva után már csak a sok résztvevõ miatt sem - a térképen például a busz indulási helyét még bejelölhették volna...)
Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(az ellátásra nem lehet panasz, bõséges volt és korrekt (az még a célban is rendben volt)
|
| | | | |
|
| olahtamas- | Túra éve: 2008 | 2008.12.07 15:00:28 |
|
| megnéz olahtamas- összes beszámolója |
Mezõföldi Mikulás 2008
Hirtelen ötlettõl vezérelve döntöttem úgy, hogy meg kellene nézni a rendezvényt.
Szerencsére hamar két lelki társat is találtam, aki az elõzõ nap, még zuhogó esõ ellenére csatlakozott.
Az iskolát csak találomra keresgéltük, mivel sem a cím, sem a megközelítési instrukció nem volt feltéve
a ttt.tr.hu honlapra, de szerencsére közel volt a fõúthoz, így azért nem volt gond megtalálni.
A nevezés gyorsan és zökkenõmentesen zajlott, és 07:30-kor neki is vágtunk a zöld jelzés követésének.
A Mélykútpusztai buszmegállóig, szinte eseménytelenül telt az út, csak egy birka csontváza adott mindenféle poénkodásnak alapot.
http://img.fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas2008/size2/227487.jpg
Nem esett az esõ, és a sár sem volt kikerülhetetlen, így 08:40-kor már meg is kaptuk a pecsétet, illetve igény szerint az almát.
Kicsit csalódottak lettünk, amikor megtudtuk, hogy nem érint az út itt kocsmát, ha tudjuk elõre, lehet hogy csak a 20-as távra neveztünk volna.
Szõlõhegy felé közeledve, némi szemetet tapasztaltunk, berzso választott is hamar egy úszógumit magának.
http://img.fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas2008/size2/227474.jpg
Mezõfalván egy mikuláslány kedvesen invitált a tájház felé, ahol szépen összejött a csapat, a látogatás alatt több ismerõssel is találkoztunk.
Mivel már az út felénél tartottunk, így csipegettünk az elemózsiánkból, majd a központban kocsmalátogatást tartottunk.
Sajnos az étterem nem volt még nyitva, pedig már nagyon rá voltunk hangolódva, valami kellemes kajára.
Bolondvárhoz 12:10-re értünk oda, ahol nagyon vidám társaság és forralt bor fogadott !
A panoráma megtekintése, valamint a forralt bor kortyolgatása, majd 20 percig tartott, de a gyülekezõ fellegekre nézve nem akartuk tovább húzni az idõt.
A vasutat keresztezve, majd az öreg tölgyet megcsodálva, a Ménesmajorhoz érkeztünk, ahol csokival vártak.
A közelben épp disznóvágás volt, epekedve néztük a lógó kolbászokat, majd a célbeli zsíroskenyérre koncentráltunk :)
Egyre sötétebb fellegek gyûltek, majd mire a fahídon átjutottunk, már dörgött az ég is a távolban, nem egy mindennapi dolog december tájékán az ilyesmi.
Nagykarácsonyra beérve aztán elkezdett esni, az igazoló pecsét után bemenekültünk a templomba, hiszen úgy sem akartuk kihagyni a betlehemet.
A mikulásházban kerestük az ellenõrzõpontot, mivel nem volt kedvünk az itinert böngészni a szakadó esõben, de mondták a többiek, hogy itt nem kell pecsételni.
Mindenesetre megnéztük a házat, a szánkót, és a szarvasokat, majd megpróbáltuk kisilabizálni a térképen, hogy hol is van az iskola.
Szerencsére az irányító táblák is vezettek, így végül 14:48-kor léptünk be az iskola tornatermébe.
Megkaptuk a díjazást, majd épp nekiláttunk volna a zsíroskenyerek pusztításának, amikor telefonáltak a Mikulásházat kihagyó barátaink, hogy a kiírásban szereplõ
különbusz 15:00-kor elmegy és több nincs is !!!
Õszintén szólva, elég furcsának találom ezt a megoldást, hiszen a célzárás 16:00-ra volt kiírva.
14:52-kor léptünk így ki az iskolából, és gyors léptekkel indultunk, a mintegy fél km-re levõ buszmegállóhoz.
Végül 14:58-kor szálltunk fel a buszra, utánunk már csak ketten érték el a buszt...
Az összes kép:
http://fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas2008/4525#2 |
| | | | |
|
|
