Túrabeszámolók

Ultra Trail du Mont Blanc 2013. 08. 30.

169 km 9600 m

A verseny kezdete elõtt egy héttel érkeztünk meg Chamonixba. A kulcsok átvételénél már ismerõs futókkal találkoztunk, hiszen a három versenyre ( UTMB, CCC, TDS) 25 magyar nevezett. Családtagokkal, kísérõkkel együtt sokan voltunk magyarok.

Az érkezésünk utáni napon átmentünk Svájcba, hogy az ország legnagyobb szintkülönbségû via ferrátáját kipróbáljuk. A 900 méter szintkülönbségû vasalt út Leukerbad nevû városka felett indul. A helyiek nem javasolták aznap a mászást az esõs idõ miatt, de mi csak nekivágtunk. Lassan haladtunk, ez tényleg nehéz, túlnyomórészt függõleges részekbõl álló út. Kora délután elkezdett esni, a fal teljes szélességében folyt ránk a hideg víz, így visszafordultunk. Szerencsére félúton egy menekülõ úton leértünk Leukerbadba. Tervezzük a visszatérést.

Az elkövetkezõ napokban a sportboltokat jártuk és minden nap kimentünk sziklát mászni Chamonix határába. Megnéztük a PTL rajtját, szurkoltunk a TDS magyar résztvevõinek, vártuk õket a célban. Szép eredményeket értek el versenyzõink.

Kint élõ magyarok segítségével találtunk Chamonix közelében is Via Ferrátát. Könnyû pálya volt családok részére. Ahol az UTMB elhagyja Chamonix utolsó házait, ott fedeztük fel kedvenc mászó helyünket. Sok útvonal mászható egymás mellett, mindenki megtalálja a maga képességeinek megfelelõt. Ha egy nehezebb rész kerül elénk, csak oldalra kell lépni és könnyen tovább mászhatunk. Szinte Európa minden országából találkoztunk mászókkal. Már óvódás korú gyerekek is kapaszkodnak a falon szüleik segítségével. Itt is minden nap van testnevelés óra az iskolákban. Összegyûjtik az órákat egy napra, így télen síelnek, amikor nincs hó akkor sziklát másznak a gyerekek. A mászástól elmúlt az achilles fájásom, pedig tél óta küszködtem vele.

Csütörtökön neveztünk a versenyre, megkaptuk a rajtszámot. A kötelezõ felszerelésnek csak egy részét ellenõrizték, de az esõkabátnál megkövetelték, hogy a varrások hegesztettek legyenek.

Péntek délben volt a pasta party, ami messze elmaradt a korább svédasztalos kínálattól.

Kaptunk egy tányér tésztát és kész. Ezután még egyszer kimentünk mászni a verseny elõtt Gézával. Pontosabban csak õ mászott, én meg fényképeztem.

Leadtuk a zsákunkat a gimnáziumban, majd mentünk is a rajtba, hiszen kevés idõnk maradt. Így is csak a mezõny végére tudtunk beállni. Pontosan fél ötkor elrajtoltunk. Szerencsénkre a verseny elõtti napokban már nem esett, a levegõ is felmelegedett. Szép idõt ígértek az elkövetkezõ napokra. Mivel az elõzõ három évben nem sikerült teljes UTMB-t rendezni, ezért szerencsésnek mondhattuk magunkat. Chamonix határától már ritkult a tömeg, lehetett futni.

Les Houches-ba egy óra alatt értünk le. Itt volt az elsõ frissítõ pont. Mivel 2007-ben már teljesítettem az UTMB-t és emlékszem az akkori útvonalra, így folyamatosan figyeltem a változásokat. Les Houcheses és Saint Gervais között is teljesen más úton mentünk. Gézával futottam együtt, felfelé pedig tempósan gyalogoltunk. 13,6 km-nél volt az elsõ idõmérõ pont, 1739. helyen értem ide. Rövid frissítés után indultunk le Saint Gervais-be a szekérutakon könnyedén elõzgetve. 20,9 km-hez már 1634-nek értem. Szokásos bõséges frissítés a város fõterén. A nagy tolongás ellenére gyorsan frissítettünk és indultunk tovább. 2007-ben végig a patak bal oldalán mentünk La Balme felé, most átküldtek a patak túlsó oldalára. Szûk ösvényen vonatoztunk Les Contamines felé, elõzni nem lehetett. Bementünk a faluba, ezzel is hozzátettek pár kilométert a régi útvonalhoz. Les Contamines elõtt besötétedett, bekapcsoltuk fejlámpáinkat. La Balme elõtt kiértünk az erdõbõl. Egészen Col Bohnomme-ig gyönyörködünk a fejlámpák füzérében. Itt még összefüggõ sorban haladnak a futók. Több kilométer hosszan látszanak elõre és hátra a fejlámpák fényei. Wagner Andrással is találkoztunk. Erõsen kezdett, aztán egy technikai szünet után mögénk került, majd újra elhúzott tõlünk, végül valamelyik ponton megelõztük a sötétben.

Bonhomme-hoz 00:41-kor értünk. Annak idején itt is volt frissítõpont, de most csak az idõnket rögzítették.

Kijelölt ösvényen és szekérúton mentünk le Les Chapieux-be. 2007-ben toronyiránt rohantunk le a hegyoldalon. Akkor sokan elestek és megsérültek a vizes terepen. Most a ponton mindenkinek ellenõrizték a felszerelését. Telefont, tartalék lámpát és az esõkabátot kellett megmutatni. Hivatalosan csak vizet lehetett kihozni a pontokról.

Enyhén emelkedõ aszfalt úton, jó tempóban gyalogoltunk a következõ hágó felé. Folyamatosan elõztük a többieket. 4-5 km után fordultunk a meredek emelkedõre, majd 3:54-kor értem el a 60 km-nél található Col de la Seigne-t. Feljöttem a 972. helyre. Ez az olasz-francia határ. Megállás nélkül futottam a lejtõt, 5 km után elértem a következõ ellenõrzõ és frissítõ pontot. Tovább már vízszintes, murvás úton futottam a Combal mocsár mellett, majd fel a Mont-Favre 2409 magas hágóba még sötétben. Csak 7 körül világosodott. Courmayeurba is másik úton vezettek le. Kiszáradt erdõben, bokáig érõ porban ereszkedtünk a városba. 7:18-kor a 813. helyen értem a sportcsarnokba, ahol megkaptam a zsákomat. Mivel jó idõ volt, így csak néhány energia szeletet vettem ki a zsákból. Sok futó érkezett a csarnokba, mégis csak két wc volt nyitva. Jó negyedórás sor állt a mosdó elõtt. Ettem levest és tésztát, majd 8 óra elõtt indultam is tovább. Ismerõs városból, ismerõs úton jó tempóban gyalogoltam fel Bertone menedékházhoz. Kisütött a nap, kellemes idõ volt. A Bertone és Bonatti közti szakasz annak idején a gerincen haladt. Most a Ferret völgy oldalában egy turistaúton futottunk. Egy helikopter fel-alá repkedett felettünk, jól felkavarta az út porát. Jó tempóban sikerült futnom Arnuváig. Az elkövetkezõ 4,5 km-en 750 m-t kellett legyûrni. Dél körül járt az idõ, melegen sütött a nap. Másfél óra alatt értem fel a Col Ferret-hez, ami a verseny legmagasabb pontja:2527 m. 605. helyre jöttem fel a pontig.

Svájcba értem. Innen 20 km-es könnyû szakasz következett, folyamatosan futottam. Ahogy közeledtem az elõttem haladókhoz, félreálltak, elengedtek. Ez nagy könnyebbség volt a hátralévõ úton.

4 km emelkedõ várt rám Champex elõtt, amit gyalogoltam, de így is öt órára a pontra értem. 2007-ben, csak este fél tizenkettõre értem Champexba. Igaz most két órával korábban rajtoltunk Chamonixból. 496. helyen álltam.

Ettem, ittam és 12 perc után indultam tovább. Futni kezdtem, gondoltam, majd Bovine szikláin pihenek felfelé.

Kezdett gyanús lenni, hogy nem érem el a sziklás részt, az út lefelé vezetett egy erdõben. Végül egy nem régen a hegy oldalába vágott úton, 30-45 fokos lejtõn kapaszkodtunk fel. Nem volt frissítõpont a Bovinon, csak az idõnket olvasták le. Most értem ide elõször világosban. A hegy alatt Martiny városát láttam, szép kilátás nyílt a Rhone völgyére. A hegy túloldalán Trientbe futottam le, 8 óra után értem a városba. 409. helyen.

Negyed óra után, még világosban indultam a következõ hegyre. 9 óra körül sötétedett. 700 méter emelkedõ várt rám, másfél óra kellet, hogy felérjek a Catogne csúcsára. Egyre fáradtabb voltam, de a lejtõket megfutottam, így értem Vallorcineba. 2007-ben már csak a célig kellett menni a völgyben. A mostani befejezés teljesen új volt számomra. Látva felettem a fejlámpákat, gondoltam csak felmászok a tetejére és futhatok le a célba.

Meglepett, hogy miután felértem, indultunk a sziklák közé. Kitaposott utat nem láttam a sötétben, csak a fényvisszaverõ szalagokat. Végül elértem a Téte aux Vents-t. Innen már tényleg lejtett a terep a sziklák között Flégére felé. A sátorban leültem enni. Ekkor érkezett Polgár Pali, örömmel üdvözöltem. Gondoltam, befuthatunk együtt a célba. El is indultunk, de Pali hamarosan elküldött, hogy ne várjak rá. Vízhólyag volt a talpán, csak lassan tudott jönni. Végül egyedül értem el Chamonix-t. Rudiék már vártak a gimnáziumnál. Velük futottam be a célba a 370. helyen. Hajnali négykor üres volt a város, viszont több magyar szurkoló is fogadott. Várták a befutókat. Nekem 35 óra 27 perc alatt sikerült teljesíteni az idei UTMB-t. Ezzel az idõvel elõtte látatlanban kiegyeztem volna. Nagyon keveset futottam idén. Tél óta fájt az achilesem. Most mégis sikerült megfutnom a lejtõket és a vízszintes részeket.

Beérkezésem után én is ott maradtam a célban és vártam a többieket. Nemsokára megérkezett Pali, majd egy óra múlva Oszaczki Géza is beért. Ezután elmentünk aludni egy keveset, majd másnap délelõtt elmentünk az étterembe a beérkezési pasta partyra. Most már a megszokott gazdag választék várta a beérkezõket. Majd ott voltunk Wagner András és Tamási Géza célba érkezésekor. Fõleg Tamási Gézának örültünk, hiszen neki ez már a harmadik kísérlete volt. Idén sikerült neki is.

Délután Gézáék hazaindultak, mivel hétfõn már dolgozniuk kellett. Néhányan maradtunk Chamonixban. Egy hetünk volt kipihenni fáradalmainkat. Következõ vasárnap rajtolt Courmayeurból a Tor des Géants elnevezésû futóverseny. A pihenésre szánt héten is mentünk minden nap sziklát mászni. Siményi Miki is megérkezett a TDG-re. Szombat reggel átmentünk a Mont Blanc alagúton Courmayeurba. De ez már egy másik történet.

UTMB - Ultra-Trail du Mont-Blanc® 2012

„Nevezni Én is tudok!”, hangzott tavaly a fricskázó megjegyzés a versenyt feladókra. Valóban nem volt más dolgom csak nevezni, hiszen bõven megvolt a kellõ kvalifikációs pontom és a tavalyi sikertelen sorsolás miatt, Fortuna kegyeiért sem kellett fohászt mormolnom. Negyedik versenyemre készültem a Mont-Blanc körül, de még mindig nehezen emésztem a nevezési díjakat. A takarékoskodás jegyében készültünk, terveztünk és szerveztünk. Szinte mindent megvettünk itthon és vittünk magunkkal. Azt hiszem Csapó Andráson kívül, kevesen lettek volna hajlandók egy ilyen „fuvarra”, hiszen egy egész délután kellett hogy belogisztikázzuk a vinni kívánt holmikat.  András, Popovics Gábor a CCC-re, Kertész Dóra, Hugo Manuel Pinto pedig a TDS-re készült, Halmos László pedig mindnyájunk szakácsa lett ebben a nagy „vállalkozásban”. Öten kicsit kényelmetlen volt az út, de legalább elkezdõdött az összecsiszolódás. :)

Szombat délután, 17 óra autózgatás után érkeztünk meg Chamonixba, ahol végre birtokba vehettük a szállásunkat és „kicsit” belakhattuk. :) A vasárnap kis kocogással kezdõdött és városi vásárolgatásba torkollott. Kinézve az erkélyrõl nem volt nehéz olyan ablakot vagy erkélyt találni, ahol ismerõs arcok voltak, hiszen talán ennyi magyar még nem volt ezen a versenyen. Hétfõn felvonózgatás, vonatozás, séta egy gleccserben, majd egy kis levezetõ futás volt a program. Lefutottuk a TDS utolsó nyolc kilométerét, ami egyben visszafelé az UTMB elsõ szakasza is. Ez egy igazán fárasztó nap volt, aminek végén repülõvel Hugo is megérkezett. Kedden fellifteztünk kétezer méterre és ott egy pár kilométeres futótúrát tettünk, ezt szánva az átmozgatás végére. Sohasem készültem egyetlen versenyre sem ilyen összpontosítással és becsülettel. 121 napon indultam el mocorogni, ezalatt pedig több mint 2000 kilométert tettem meg lábon és bõ 1100 kilométert kerékpáron. Sajnos a munka közbeni mozgás nem sportszerû testmozgás, így annak nincs nagy szerepe, de viszont legalább elég nehéz rávenni utána magát az embernek elindulni edzeni. :) A legnehezebb azt volt elképzelni, milyen lesz a második éjszaka is menni.

Szerdától regisztráció és pihenés volt a terv, de ilyen „túlpörgetett” állapotban nehéz megülni az embernek a fenekén. Igyekeztem sokat segíteni azoknak, akik még nem jártak az UTMB versenyein. Az idõjárási elõrejelzések nem voltak túl pozitívak, esõt, havat, szelet és brutális hideget jósoltak, de Én mindvégig pozitív voltam. Kicsit benéztem az internetes elõrejelzést, nem állítottam át a tengerszint feletti magasságot és 2440 méteren nem mondott esõt! :) Csütörtökön reggel elrajtolt a TDS, Dórival, Hugoval és a többi Magyarral. Átmentünk drukkolni a Courmayeuri rajtra. Sokadszor mentem át a 11611 méter hosszú Mont-Blanc alagúton, de elõször autóval. Egész hajnalban azt szuggeráltam, álljon el az esõ és ezt meghallgatta a természet, de sajnos csak a rajt erejéig. Elautóztunk még az elsõ pontig drukkolni Carlosnak, de sajnos ez kevés volt „célba juttatni” Õt. A nap hátralévõ részében igen nyúzottan és fáradtan pihengettünk. A rossz idõ és a frontok miatt, elég vacak állapotban és hangulatban voltunk. Péntek reggel elrajtolt a CCC is, Andrással, Gáborral és sok Magyarral, Mi pedig ketten maradtunk Lacival, miután Õ visszajött a rajt után.

Ahogy komolyodott a helyzet a versenyt megelõzõ napokban, egyre többször pakoltuk át a cuccokat a hátizsákban. Kikerült egy-egy nélkülözhetõ apróság, viszont egyre több vagy éppen vastagabb levákuumozott technikai ruházat került a pakkba. Víztartály helyett két háromnegyed literes kulacs került a zsák két oldalába, hiszen ezt jóval egyszerûbb megtölteni. Vettem egy 250 grammos vékonyabb kabátot, ami megfelel a verseny elõírásainak, ami 10.000 milliméteres vízállóságot ír elõ. Ezzel nyertem némi helyet és súlyt is. Az útlevelet és a pénzt leragasztva tettem a zsák hátába, ezzel megtámasztva a tartalék lámpát, sípot, az elemeket, ragasztószalagot, krémet. Egy lezárt tasakban a zsák aljára helyeztem a vízálló nadrágot, a mentõfóliát és öntapadós fáslit. Egy másikban a sapka helyettesítésére szolgáló BUFF-ot és kesztyût. A hosszú felsõ elérhetõ közelbe került, hiszen sejthetõ volt hogy nem marad sokáig a táskámban, a térd alatti nadrág pedig rajtam „utazott”. A lámpa került a pakk tetejére és külsõ zsebbe a nedves törlõ és tartalék élelem.  Egy kis kiegészítõ derékpántra csatolható zsebbe került a pohár, a telefon, nyomelemek és só kapszula. Szerencsém volt, hiszen Laci végig a rendelkezésemre állt, három találkozást terveztem a 168 kilométer alatt. A rossz idõ miatt szinte minden cuccot elõkészítettem ami nálam volt, úgy gondoltam négyszer száraz cuccban indulva talán elviselhetõ lesz a két nap. A szervezõk négy réteg ruhát javasoltak vinni, ez a kérésük mindenképp árulkodó volt.

Kinézve az ablakon olyan érzésem volt, mint egy akváriumban, nem tudtam elhinni, elfogadni hogy napok óta rossz idõ van és esik. Dél körül kicsit még aludtam, de elég „matt” voltam. Benyeltem két fájdalomcsillapítót, mert a fejem zúgott rendesen. Féltem milyenek lesznek a körülmények a 2500 méter körüli régiókban, féltettem az életem, féltem hogy ez a félelem lesz a vesztem és mentálisan fog kivégezni. Nem szerettem volna, ha rám is el lehet sütni majd a nevezõs fricskát. Egyedül a nedves idõtõl féltem és ez utolért. Igaza volt Csanyának, a zoknik között bóklászva, találtam egy zoknit, bõven nem volt olcsó, de nem tudtam a boltban hagyni, megragadott az anyaga, az volt az érzésem ez lesz a legjobb nekem. Nehezen telt az idõ, nagyon vártam a rajtot, de a kirobbanó erõt nem éreztem. Renitõl tudtam meg telefonon, amit Sáringer Zoli fordított a hivatalos honlapról, a szervezõk a verseny változtatásain töprengenek. Az elmúlt két napban félelmeim kapcsán voltak olyan érzéseim hogy lesznek változások, de ez nem túl jó, hiszen egy érintetlen útvonalú versenyrõl ábrándoztam, mégis csak az az igazi. Az elmúlt két évben már belenyúltak, ami nem volt jó, de mindenképpen szerencsésebb döntés a biztonság érdekében. Megjött az SMS: A rajt fél órát csúszik, az eredeti versenyt törölték és egy új, 100 kilométer körüli versenyt bonyolítanak le, kizárólag Franciaország területén. Keserûség és megkönnyebbülés egyben, azt hiszem nem kell mondanom miért. Rengeteg idõ, sok rákészülés, temérdek pénz és szerencse is kell ide eljutni, a természet ereje pedig mindent felborít, de itt a természet az úr, Õ dönt mi is lesz. Kovács Zsolt, erdélyi barátomnál volt laptop, igyekeztünk minél többet megtudni az új pályáról. Hiába készítettem vízhatlan adattáblázatot és szintmetszetet, az új pályán feleslegessé vált. Az elsõ 39 kilométer változatlan, de utána minden új.

Fürdés, öltözés, utolsó simítások, már kicsit gyorsabban telt az idõ. Nem szerettem volna sokat ácsorogni a rajtban, így jóval elõre azt a tervet eszeltem ki, fél órával a rajt elõtt bemászom oldalról a rajtzónába, túlzottan hátulról nem akartam indulni. Szinte semmit sem tudtam az útvonalról, ez egy kicsit zavart, de egyetlen dolog ötlött be: KÖTELEZÕ FELADAT! Ilyen „rövid távon” még ez a mostoha idõ sem állíthat meg, tudtam, célba fogok érni, mert bõ 103 kilométert, szûk 6000 méter szinttel bármilyen körülmény közepette ki kell bírnia annak aki UTMB-re jött ide! :) Lassan elindultunk a rajthoz Lacival. Abszolút nem éreztem különlegesnek a helyzetet, ezek a paraméterek már nem tudnak elrettenteni, ezekért nem kell meghatódni. A sétálóutcán kifelé kaptam egy fontos kérdést Lacitól: Hol vannak a botok!!?? :) A fene, simán ottfelejtettem az ágyon! Megkértem hozza el, mert nem szerettem volna párszáz métert gyalogolni „ingyen”. :) Simán röhejesnek hangzik szerintem. Lassan telt az idõ mire Laci megjött a botokkal, viszont a rajt egyre közelebb került. A rajt módja, a helyszíne, a mikéntje volt az, ami mégis különlegessé tette ezt a kurta kis versenyt. Leírhatatlan, elképzelhetetlen, elmesélhetetlen, valami nagyon nagy! Szembõl közelítettem meg a teret, a kifutósáv egy szalaggal le volt zárva és egy fickó felügyelte, ne lehessen ott szembõl bemenni. Egyetlen pillanatnyi figyelmetlensége elég volt, át is bújtam a szalag alatt. :) Nem követendõ példa gondoltam, de élni is tudni kell. :) Keresztülsétáltam a világ legnagyobb, legjobb futóinak sorain. Néhány arcot beazonosítottam, de nem akartam megállni, hiszen örültem a bejutásomnak. Egy újabb szalag mögé kellett bebújnom és ott álltam az elsõ sorban, az „ELIT” futók mögött. Nem igazán tudtam azonosulni ezzel a pozícióval, így kicsit hátrébb araszoltam a brutálisan sûrû tömegben. Megtaláltam a Piros 85 Terepfutásról ismert Román futót, Silviu Balant, mellette vártam a rajtot. Hamar világossá vált a fél óra csúszás oka, ami nem az idõjárás volt. Ha már nem az eredeti útvonalat futhatjuk, gondolom nem volt nagy presztízse a pontosságnak sem, így viszont amíg ott állt a két és félezer emberbõl álló tömeg, futhatott be a CCC verseny gyõztese. Sajnos sokan nem vették észre ezt a kis „apróságot”, de én igyekeztem tombolni a gyõzelmének. Közben kiszúrtuk Kovács Zsoltot is, akirõl mindig az jut eszembe hogy futás helyett a szaladás szót használja, ez pedig nekem olyan mókás. :) A hangulat leírhatatlan és nehezen tudom feldolgozni mit is keresek én itt!? :) Szerencsénk volt, nem esett az esõ, de nem nagyon reménykedtem hogy így is marad. Beötlik egy-egy pillanatra, mi lenne, ha most közölnének, csak vicceltünk és mégis csak az eredeti 168 kilométert kell megtennetek…talán most nem lenne vicces gondoltam és számoltunk is vissza! :)

Negyedszer jutottam el a versenyre, de ez a rajt mégis más volt mint a többi, több ember, nagyobb hangulat. Keskeny kis sávon, emberek tömött sorai között futottunk ki Chamonix (1035m) városából. Ezt a szakaszt jól ismertem, hiszen tavaly a TDS itt futott be és pár nappal ezelõtt le is futottuk ellenkezõ irányból. Kicsit erõs volt a tempó egy ilyen hosszú megmérettetésre, de az elsõ nyolc kilométeren belefér még, gondoltam. Valahogy teljesen az jött le nekem, mindenki nagyon bekezdett, mert „csak száz” kilométer. Szépen lassan hátrébb rázódtam, oda ahol a helyem igazából volt. Erõsebb mint hatperces ezer méterekkel haladtunk végig a hegyi folyó mellett, elnéztem oldalra és egy 70-80 év közötti bácsit elõztem éppen. Hát mit is mondjak, azért mégis csak egy 168 kilométeres versenyre neveztünk és ugye itt nem csak nevezni, hanem kvalifikációs pontokat is kell. Elértük LES HOUCHES-t, ahol gyors vizes frissítést követõen, egy keskeny lépcsõn felhatolva, elkezdtük megmászni a LE DELEVERT-et. Szépen csepegni kezdett az esõ, Én pedig úgy döntöttem kivarázsolom és felavatom az új kabátom. Közben Carlossal pacsiztunk egyet, fényképezõvel a nyakában jött lefelé. Elfelejtettem, amikor a derékpántot kioldom, azt a hátam mögött rögtön be is kell kapcsolnom, mert különben lecsúszik róla a kiegészítõ táska, így kicsit bénázva sikerült megoldanom az öltözést. Bejött az a keresztfûzés amit András talált ki, a kis táska nem mozgott semennyire. Mire felöltöztem, bõrig is áztam, de sebaj gondoltam, LES CONTAMINES-ban szárazat veszek, addig úgyis tolom neki, nem fogok megfázni. Igen kaptatós volt a hegy, szándékosan nem kapcsoltam lámpát, kihasználtam a tömeg fényét. A ponton egy fényes gömb világított a magasban.

Le Delevert (1739 méter) 13,6 km / 1015 m (1:59:20 – 1059. hely)

Frissítés után irány tovább, kicsit még felfelé a pont után, majd elkezdtünk ereszkedni. Lefelé a sárban kicsit nehezen kaptam el a ritmust, sokan mentek el mellettem. Nehezen mennek felfelé, viszont lefelé kissé erõszakos a stílusuk. Viszonylag gyorsan a hegy lábánál voltunk.

Saint Gervais (815 méter) 20,88 km / 1123 m (3:10:21 – 1302. hely)

Nem volt egyszerû a verseny elõtt kialakult eseményeket feldolgozni és kicsit szétszórt voltam, ezzel kicsit elrontva a táplálkozást, energiapótlást, só bevitelét. Nem találtam azt a ritmust, ami például a Terep 100-on megvolt. Persze más, hiszen ott viszonylag egyenletesen vannak a pontok. Kicsit sokat ettem a ponton, mert rájöttem, eddig nem ettem szinte semmit. Ez az, amit nem szabad, csak kis dózisokban lehet ilyenkor is enni. A következõ pontig finom emelkedés jött, itt-ott hígan folyós sár nehezítette a haladást, de még elég elfogadhatóak voltak az útviszonyok. Kicsit megterhelte a kaja, na jó zabálás a gyomromat, de szépen lassan elhalványodott az érzés. Itt még mindenki úgy futott és elõzött, mint ha maratoni távon lennénk. Észnél kell lenni, csak a saját ritmusunkra figyeljünk és ez elég jól sikerült. Beérve a pontra kicsit nehezen találtuk meg egymást.

Les Contamines (1160 méter) 30,69 km / 1793 m (4:52:33 – 1433. hely)

Száraz pólót vettem és egy vékony hosszú felsõt a kabát alá, ettem pár falatot és irány tovább. Elég gyorsan sikerült elhagynom a pontot. A városból kiérve egy eldugott helyet kellett keresnem, ami ezen a vidéken nem túl egyszerû feladat. Folyamatosan esett… :( Elértünk egy gyönyörûen kivilágított templomot, majd ha jól sejtem azt a részt, ahol a filmen fáklyák között futnak fel. Tempósan lépkedtem betolva egy sót, ami fellázította a testemet a szétszórt táplálkozásom miatt. Összerántotta a gyomromat és hiába hadakoztam pár percig, minden kijött a beviteli nyíláson. Innen jött az igazi küzdelem, mert tudatosan kellett megjavítani amit elcsesztem. Nem sok idõt adtam magamnak, ismét falatozni kezdtem. A hegytetõn ismét fénygömb és kajahegyek vártak.

La Balme (1698 méter) 38,82 km / 2372 m (6:41:58 – 1315. hely)

Óvatosan betoltam pár falatot, ittam és indultam is, de az erõm kicsit elfogyott. Leterhelte a szervezetem ez a kis incidens, így inkább tempósan gyalogoltam. Megdöbbentõ volt hóesésben, havas esõben menni kétezer méter alatt. Jött pár technikásabb, kövesebb rész, ahol ráadásul egy embervonatba akadtam. Nem tudtam haladni, elõzni lehetetlen volt, de jól is jött a dolog kicsit. Kiérve a szélesebb útra se futottam, inkább gyûjtöttem vissza az erõt. Gondolom a pillanatnyi állapot miatt is, de kegyetlen hidegnek éreztem a szelet. Kicsit hangulatvesztésbe torkollott a dolog, úgyis beérek, úgysem UTMB… :( Jóval lassabban értem le a hegyrõl mint azt gondoltam, de egy belsõ poénnal ütöttem el, Laci meg se vár… :) Lefelé a víz miatt, kifordult a cipõmbõl az alsóbbik talpbetét, de nem akartam megállni a pontig, így csak erõbõl kihúztam és mentem tovább lefelé.

Les Contamines RETOUR (1160 méter) 54,10 km / 2915 m (9:47:03 – 1450. hely)

Öltözés ismét, de most a zokni cseréjével is töltöttem egy kis idõt. Húsz perc simán elment és nem szöszmötöltem, végig csináltam valamit. Keveseket ettem, inkább a zselékre támaszkodtam, azt jobban elviselte a gyomrom. Egy ismert emelkedõn hagytuk el a települést, azon az útvonalon, mint a TDS. Szerencsére a tavalyi „mumus” emelkedõt, a COL DU TRICOT-ot kihagytuk, de talán ez az emelkedõ rosszabb volt, a szintelosztás hasonló. Híg sár a Tricot kövei helyett. A köves részek miatt féltem a hótól és jégtõl. Keményen kellett botoznom hogy lépkedni tudjak felfelé. Ki kellett állnom betolni egy-egy zselét és bõven inni rá, mert éreztem a tápanyag hiányát. Közben kivilágosodott és ismét eldugott helyet kerestem volna, ha lett volna. :) Ilyenkor nincs más választás, marad az út széle. :) Szépen lassan elkezdett elállni az esõ, de tényleg csak lassan. Felértünk végre…

Bellevu (1796 méter) 66,87 km / 4142 m (13:38:48 – 1609. hely)

A hölgy kicsit sajnálta tõlem a kólát, de én negyedszer sem voltam rest odatolni a poharamat. Nem sikerült megtudnom senkitõl semmilyen nyelven hogy ki nyerte az UTMB-t. No sebaj, gondoltam majd megtudom valahol. Sikerült összeraknom magamban, ott megyünk le innen, ahol a TDS tavaly és idén. Keményen széttiport sár és végeláthatatlan lejtõ következett, de legalább világosban.  Érdekes lehetett az UTMB elsõinek szinte végig sötétben menni, gondoltam lefelé. Egy idõsebb Német fickó próbálta lefelé elmagyarázni, a HOKA sárban nem fog túl sokat, rajta is az van és jobb mint a korcsolya. Gyorsabban eltelt mint egy évvel ezelõtt száraz idõben, de kegyetlen volt. Szilárd burkolatra érve tudtam hogy még közel sincs vége, de már csak egy „laza harmincas” volt. Ismét meg kellett igazgatnom a talpbetétemet, de szerencsére utoljára, mert megszikkadt annyira, ne legyen vele gond. Leérve nagyon elegem volt és fejben össze kellett szednem magam.

Les Houches (Retour) (1018 méter) 71,72 km / 4144 m (15:01:48 – 1670. hely)

Ismét egy öltözés, ami kicsit túlöltözés volt és hamarosan vetkõzni kellett. Utoljára találkoztam Lacival a cél elõtt, már csak egy kis nappali túra volt hátra némi belekocogással. A völgy túloldalán folytattuk az utunkat, felfelé aszfalton egy idõsebb fickó görcsölt be. Sót nyomtam a kezébe és mondtam, igyon rá sokat, majd el is húztam felfelé, felfelé és felfelé. Kicsit összeszedtem magam, az inspirált, arra gondoltam rövid a táv, sok lesz a teljesítõ és tuti mellényzavar támad, mi lesz ha nekem nem jut… Azt nem élném túl! :) Itt zavart igazán nagyon, nem tudom mi van még hátra, milyen a szintelosztás. Renitõl informálódtam hogy hányadik vagyok, na ez kicsit mellbevágott… Elmeséltettem hogy néz ki a szintmetszet hátralévõ része, de bevallom nem sokkal lettem okosabb, viszont keményen toltam neki. Szintben felérve a nekünk szánt magasságban a balkonokon haladtunk. Elértük CHAMONIX vonalát, amikor a célból felhallatszott a zene és az üdvrivalgás. Arra gondoltam de jó lenne már célban lenni és jut-e majd mellény, de még bõ húszezer méterem volt hátra, benne nem kevés szinttel.

gare Planpraz (1233 méter) 81,11 km / 4955 m (17:26:46 – 1618. hely)

Szó szerint pár perc sétára voltunk a szállásunktól, de én nem mehettem „haza”. :) Alig ettem a pontokon, de zselébõl ennyit még sosem ettem. Lemásztunk a balkonokról azért hogy utána visszamásszunk, mondhatom nem találtam benne értelmet már. Elõzgettem az embereket és közben számoltam hány L-es méretû FINISHER mellényt elõzök meg. Ezt találtam ki magamnak. :) LES TINES után jött a borzalom, nem akart elfogyni a végtelen emelkedõ, de sokkal jobban bírtam mint a mellettem mocorgók. Felérve elfogytam kicsit, le kellett ülnöm, amit nem igazán szoktam és úgy ettem meg két zselét. Már régen elkönyveltem magamban hogy valószínûleg minden Magyar elõttem van és ez nem mintha valami hátrány lenne, de én érek be utoljára. Erõs gyaloglás belefutásokkal, elég jó tempót nyomtam ismét. Egy fickó szólt egy érdekesebb lejtõs hídnál hogy kapaszkodva finoman jöjjek le, igaza volt érdemes volt figyelmet szánni a nem veszélytelen mutatványra. Egyszer csak utánam szólt valaki: Gratulálok! Pár pillanatig lassítottam Tímár András mellett, megbeszéltük, ilyen körülmények között elég lesz ez a táv is és hasítottam tovább, illetve le ARGENTIERE-be.

Argentiere (1255 méter) 93,38 km / 5684 m (20:32:14 – 1522. hely)

Frissítés nélkül száguldottam tovább, benéztem a sátorba és vagy ötven mellény volt bent. :) Szólt egy fickó hogy nem jó szelektív gyûjtõbe dobtam a zselés tubust, de bevallom úgy tettem, mint ha nem tudnám mirõl is van szó. Olyan tompa voltam, ez a hiba tán belefért. Folyamatosan elõzgettem, de engem is elõzgettek. Eleinte még ment a futás, de aztán lassacskán elmaradt. Éppen belekezdtem a futásba, amikor éreztem hogy a lábaim már nem akarnak futni, így inkább sétáltam, azzal hiba nem volt. Rengetegnek tûntek azok az apró szintek, amikrõl nem gondoltam volna hogy még lesznek. Azon gondolkodtam, ha lett volna még hatvanöt kilométer, ment volna-e. A szint tuti nem esett volna jól, de a távval nem lett volna gond és idõben sem álltam rosszul. Ebben a cudar idõben is megvolt az elsõ száz, huszonkét óra alatt. A hatvannyolc kilométerre lett volna egy napom, ami kellett volna is rá, de ez csak elmélet, mert ott a VOLNA. :) Ezúton is üzenem Nagy Zolinak, nem árt itt futni, futni kell bõven. Chamonix közelében már nem érdekelt hányan elõznek meg, nem engedelmeskedtek futásnak a lábaim. Feltettem a zászlót a botra, amit sok versenytárs megcsodált, volt aki kérdezte milyen zászló, mire nehezen de elmagyaráztam hogy azé a városé, ahol lakom. Fejben jól megvoltam, mert még nézegettem a felhozatalt. :) Elértem a hidat, ami elõtt Olivérék drukkoltak és futásra bíztattak, nem létezik gondoltam. Elérve a sétálóutcát éreztem a ritmust és finoman kocogtam a cél felé. Jó volt látni hogy a barátok kijöttek drukkolni. Kötelezõ feladatként átfutottam a célkapun, ami nem volt akkora letargikus érzés, hiányzott belõle az igazi UTMB érzés.

Chamonix (1035 méter) 103,42 km / 5862 m (22:23:51 – 1470. hely)

Nem akartam többet visszajönni, illetve inkább csak mást segíteni. Egy gyõzelemmel szerettem volna befejezni a küzdelmet. Gyõzelem lett, nem is túl gyenge, de nem az igazi. Kicsit „nagy arccal” azt is mondhatnám Chamonix, az UTMB még látni akar! Decemberben nevezek, meglátom mit hoz nekem FORTUNA, utána mit dob a gép, a természet gépezete. Köszönöm mindenkinek aki részese volt és segített valamilyen formában célbaérnem!

UTMB 2012

TDS 2012: férfiak: 1. Dawa SHERPA 2. Lionel TRIVEL 3. Antoine GUILLON 4. Pablo Manuel VILLA GONZALEZ 5. Ryan BAUMANN 6. Christophe LE SAUX 7. Damien TRIVEL 8. Jordi MARTIN PASCUAL 9. Olivier MORIN 10. Benjamin DAVID

TDS 2012: nõk: 1. Agnès HERVE 2. Juliette BLANCHET 3. Alessandra CARLINI 4. Laure REBUFFET 5. Helene HAEGEL-ARPIN



UTMB (tényleges) - 103km / +5862m

1. François D'HAENE - 10:32:36

2. Jonas Buud - 11:03:19

3. Michael Foote - 11:19:00



Magyar teljesítõk:

5. Németh Csaba - Chamonix Arrivee S-06:43 11:37:18         5

Papp Gergely - Chamonix Arrivee S-08:47 13:40:41       42

Lõrincz Olivér - Chamonix Arrivee S-09:53 14:47:28       92

Medgyessy Gergely - Chamonix Arrivee S-11:35 16:29:03      247

Buday Péter - Chamonix Arrivee S-12:23 17:16:47      345

Surján Lszló - Chamonix Arrivee S-13:48 18:41:44      634

Hegedûs Ákos - Chamonix Arrivee S-14:01 18:55:31      674

Szabó Judit - Chamonix Arrivee S-14:39 19:33:30      820

Kovács Imre - Chamonix Arrivee S-16:45 21:39:25    1323

Kimmel Péter - Chamonix Arrivee S-17:30 22:23:51    1467

Timár András  -                                       1556

UTMB 2012 szintmetszet

UTMB térkép

 

TDS – (Sur les Traces des Ducs de Savoie)

Tavaly decemberben, igen merész elhatározást tettem, az öt, kvalifikációs pont helyett, hattal rendelkeztem, így neveztem a számomra legnagyobb kihívásra, az UTMB 166 kilométeres távjára, amit 9600 méter szintemelkedés tarkít. Sajnos a túljelentkezés miatti sorsolás, nem kedvezett nekem, így nem kaptam lehetõséget az indulásra. Néhány perc, tanakodás után, éltem a még szabad helyek adta lehetõséggel és átneveztem a TDS-re, ami 112 kilométer és 7100 méter szintemelkedés nehezíti a távot, ezzel ez a legvelõsebb „futam” a palettán.

Anyagi megfontolásból, nagyobb baráti társasággal érkeztünk Chamonixba, így a versenyt megelõzõ napok pihenése, nem sikerült tökéletesen, de a hangulat kárpótolt érte. Repülõ és vonat után, most autóval utaztunk. Ha nem is ez volt a legrövidebb megoldás, de legalább a legkomfortosabb. Csabi jóvoltából jókat ehettünk, õ volt a csapat szakácsa, egyik sofõrje és legfõbb futódepósa, azaz segítõje a frissítõpontokon. Nélküle tuti nem lett volna ilyen „sima” a „francia történet”.

Szerdán a versenyközpontban átvettük a rajtszámokat és a chipeket, leplombáltattuk a versenyzsákokat és bemutattuk a kötelezõ felszereléseket, amiknek a verseny folyamán nálunk kellett lennie. (Síp – Víztartály – Pohár – Telefon - Két lámpa + elemek – Mentõfólia – EÜ papír – Fásli – Ragasztószalag – Krém – Kabát – Térd alatti nadrág – Vízálló nadrág – Pulcsi – Sapka – Kesztyû – Okmány – Pénz – Tartalék élelem) Egy tíz év körüli kislány nézte át a felszerelésemet, kicsit mosolyt csaló helyzet volt, de komolyan kellett venni. Pepét és Sperót, feltehetõleg, a tavaly elért jó eredményük miatt, kiemelték a sorból és elvitték doppingvizsgálatra.

Régen nézegettem már a HOKA MAFATE cipõt, rendkívül kényelmesnek tûnt, amirõl meg is gyõzõdtem, még ha egy számmal nagyobbat is tudtam csak felpróbálni. Kinézetre a kilencvenez évek kedvenc „diszkós” cipõi jutnak róla eszembe, de nekem nem tûnik csúnyának a „csótányroppantó”. Kiérve a szállásra, még hétfõ délután, a boltok zárása elõtt néhány perccel, el is indultam beszerzõ körútra, aminek végére HOKA tulajdonos lettem. Két napig le sem vettem. Kedden mutattam neki egy kis havat felvonózás közben, a világ legszebb helyén, a MIDI és a HELBRONNER között. Elõbbi egy 3842 méter magas, utóbbi, pedig egy 3462 méter magas csúcs, amit egy 5000 méteres, két ponton rögzített drótkötélpálya köt össze, amin mini négyszemélyes kabinok rohangálnak oda és vissza. Az út húsz perces lehet, de az élmény leírhatatlan. Szerdán talán merészen, de kétórás kirándulást tettünk két felvonó felsõ állomása között, ami tavaly sajnos elmaradt, így pótoltuk. Éreztem, hogy új a cipõ, de amint levettem és más volt a lábamon, úgy éreztem, vissza kell vennem. Két éjjelen át, gondolkodtam, végül úgy döntöttem, az új cipõmben indulok, bíztam a megérzéseimben és a rutinomban.

Reggel, Csabi, engem és Domit levitt a városba, ahonnan szervezett buszokkal mentünk a Courmayeur (1220m) városába. Sokadszor is lenyûgözött, a Mont-Blanc alatt húzódó 11611 méter hosszú alagút, hihetetlen emberi csoda. A rajthely, a már két CCC alkalmával megszokott aszfaltcsík volt. Leültünk és elvégeztük az utolsó simításokat a felszereléseinken. Fél órával a rajt elõtt, már az aszfalton voltunk és vártuk a szurkolóinkat, akik átjöttek az alagúton, hogy megnézzék a versenysorozat elsõ rajtját. Közben egy karszalagos, névtáblás emberekbõl álló „egység”, Domi táskáját kezdte el vizslatni. Azt gondoltuk a plombát keresik rajta, de két pillanattal késõbb, már mondták is, hogy lépjen a kordonon kívülre és pakolja ki a táskát, ellenõrzik megvan-e minden felszerelése. Még a tartalék akkumulátort is be kellett tennie a lámpába, megmutatni, hogy fel van töltve. Kicsit megijedtünk, megszeppentünk a szigortól, de egyben jó volt látni, hogy figyelnek ránk. A tavalyi lefújás után, tudtuk, komolyan kell venni, amit kérnek, ez a saját érdekünk is, még, ha vannak olyan holmik, amik teljesen hasztalanok mindaddig, amíg komoly sérülés vagy kimerülés nincs.

Eldördült a rajt, nem volt akkora letargikus érzés, mint elsõre, de nem is itt vártam az új dolgok felszínre törését. Hosszasan a házak között kacskaringóztunk. Egy helikopterrõl sokáig követték a tömeget. Domi elõttem futott, többször láttam a hátát, a jellegzetes narancssárga pólóját. A hegyeknek kanyarodtunk és hosszasan, egy sípályán emelkedtünk. Egy kanyarban még intettem Dominak és sejtettem, a verseny során, ha minden a papírforma szerint alakul, nem látom többet. Viszonylag gyorsan elértük az elsõ pontot, ahol gyors ivás és továbbhaladás volt a célom. Frissítés után eszméltem, hogy még „nem olvastak le” és érdeklõdnöm kellett, hol is kell, olyannyira észrevehetetlenné téve, körbevették az embert. Nem volt kialakult sor elõtte vagy folyosó, félkörben álldogáltak körülötte.

Col Checrouit – Maison Vieille (1956m, 6,5km, 804m D+, 68m D-, 1:21:04, 846. hely)

Arra gondoltam, innen egy órácska alatt, a hegytetõn leszünk és ereszkedhetünk lefelé, de csak nem jött a „bukkanó”. Útközben egy hatvan körüli házaspár, nagy hátizsákkal, simán tartotta a sorral a lépést és „izmozni” kellett, hogy meg tudjuk elõzni õket. (Mire is képes, a folytonos magashegyi tréning.) Egy kanyar után, megdöbbentõ látvány fogadott… Az utolsó, mintegy háromszáz méternyi szint, egyben, IRDATLAN meredeken. Ott állt a fél mezõny, a sor nem haladt. Omladékos, apró köves, elõzni szinte lehetetlen és veszélyes vállalkozás. Ennek ellenére, szépen komótosan haladtam el a sor mellett, a botokkal toltam magam, ahogy kell. Tudtam, hogy az elsõ nagy emelkedõ lassú lesz, ami meghatározza kicsit az egész verseny tempóját.

Col de la Youlaz (2661m, 11,4km 1517m D+, 76m D-, 2:38:52, 632. hely)

Innen volt szükség egy jó tempóváltásra lefelé, ami közepesre sikeredett. Kocogni kezdtem, de még alig kaptam levegõt, így gyakran gyors gyaloglásra kellett váltanom. Figyeltem az evésre is a pontok között, hisz ezen a távon, nem túl gyakori a frissítés. Két banános energiaszelettel, két szezámmagos csodával és két zselével indultam, az utánpótlás hatvan kilométernél „várt”. Nem sok maradt meg bennem az ereszkedésbõl, az elsõ frissítõpontig, de hoztam a tervet, felfelé séta, lefelé kocogás vagy gyors „osonás”. Ez talán elég öt kilométerre óránként.

La Thuile (1448m, 21,2km 1559m D+, 1331m D-, 4:09:27, 695. hely)

Ismét emelkedõ az Olasz-Francia határig, amin rendesen lassúnak éreztem magam. A magaslati levegõ felettébb lelassít, de ez nem is csoda. Arra gondoltam, a frissítésekkel együtt, egy tartály víz, ami két liter, elég harminc kilométerre. Na ezt elsakkoztam, de szerencsére nem sokkal, felfelé elfogyott a vizem. Szerencsére még a pont elõtt kicsivel, volt egy kút, ahol megtöltöttem ismét a tartályt. Közben záporoztak az SMS-ek és a telefonok, amit ezúton is köszönök mindenkinek. Karesz tudósított rendületlenül. A hágóba érve, csoda fogadott. A falucska, mint ha egy régi háborús film, hágóbéli határátkelõét elevenítette volna fel, csak épp a katonák hiányoztak.

Col du Petit St-Bernard (2188m, 29,9km 2338m D+, 1370m D-, 6:12:50, 745. hely)

Hosszú ereszkedés várt a következõ szakaszon. Egy angol lányt bíztattam lefelé, miközben a lábát ragasztotta, sajnos nem tudom sikerült-e befutnia a célba. Hihetetlen emberi élményt jelent, egy-egy mosoly vagy egy-egy „világnyelven” tett gesztus, gondolat. Mindenki ezen a szakaszon hívott fel, de ez még csak nem lehet gond, egy SMS-t kivéve, amit nem tudtam lefordítani pontosan. Egy világszép vízimalom mellett futottunk el, ahol jó kis mulatós zene szólt. A fenékrázásomra és kalimpálásomra, rögtön tapsolni kezdtek a helyi lányok. :) A völgyben, a városi szakaszokon, több helyen is, kézzel regisztrálták az áthaladásunkat. A pont elõtt egy srác, ezen a „világnyelven” mutatta, hogy fussunk el együtt a pontig, már nincs messze.

Bourg St-Maurice (813m, 44,1km 2380m D+, 2787m D-, 8:22:09, 738. hely)

Gyors tankolás, evés és már esni is kezdett az esõ. Felfelé nézve nem volt veszedelmes, így vártam kicsit, hátha nem kell kabátot venni és bejött a dolog. Kifelé a pontról egy morcos bácsi ellenõrizte a felszerelésemet, de látta, hogy nagyon mennék, így szúrópróbaszerûen nézte meg a kabátomat és a telefonomat. Szemkontaktust keresett, látni akarta, hogy minden rendben van. Volt egy kiírás, hogy huszonöt kilométeren át, nem lesz frissítés, amire azt hittem, hogy a hatvan kilométernél lévõt, kicsit messzebb tolták az útvonalon. Megkezdõdött a legbrutálisabb emelkedés, közel kétezer méter tizenkét kilométer alatt… Belegondolni sem tudtam, ezek a mértékek, szinte elképzelhetetlenek. Rengetegen jöttek le szemben velünk a hegyrõl, tömegével adták fel a versenyt. Próbáltam viccesen megfordítani õket, hogy Chamonix nem arra van, de sajnos sikertelen voltam. Néhányan pacsival, néhányan mosollyal köszönték meg a szándékot. Kicsit késõbb, telefonon tudtam meg, hogy havazás és jegesedés miatt, elterelik az útvonalat. Ez szintben nem nagyon jelentett eltérést, de távban nyolc kilométer pluszt, rengeteg aszfalttal.

Fort du Truc (9:49:11, 628. hely)

Visszaereszkedtünk a hegyrõl és szinte végig aszfalton közelítettünk a következõ pont felé, ami így nyolc-kilenc kilométerrel került messzebb tõlünk. Az aszfalt végig emelkedett, a kilométerkövek pedig, nagyon nyomasztóan, lassan fogytak. Vizem volt, de egyetlen zselém maradt a frissítõpontig. Olyan tempót kellett találnom, ami a legkisebb erõkifejtést kívánja. Telt-múlt az idõ, fogyott a táv, elfogyott a kaja és egyre éhesebb voltam. Felvettem a pléhpofát és kaját „koldultam”. Egy autós, egy almát tudott adni, késõbb, pedig egy csapat francia futótól kaptam egy csokit és egy zselét. Keveset tudok angolul, de a számítógépes játékokból emlékeztem, mi is az élelem. :) Egyszer le is kellett ülnöm picit, hogy enyhítsem a szédelgést. Helyiek, gondoskodtak egy vizes frissítõrõl az elterelt úton. Jelezvén, hogy ez nem játék, több mentõautó is elszáguldott mellettünk, gondolom a kimerültség jelenthette a legtöbb problémát. Sokan elõztek meg, de éhesen nem tudtam jobban menni, a rutin segített és vitt elõre. Lehetett spórolni a lámpával rendesen az aszfalton. A ponton a depóm várt, Anna, Kerekes Csabi és Vass Csabi.

Cormet de Roselend (1967m, 60,6km 4299m D+, 3552m D-, 13:47:08, 683. hely)

//Innem a távolságadatokhoz hozzá kell adni nyolc-kilenc kilométert…//

Rengeteget ettem, szinte teljesen átöltöztem, „terhet könnyítettem”, szóval komfortérzettel mehettem tovább. Csabi a pihenés alatt, feltankolta a zsákot folyadékkal, kajával, sóval és szigorúan közölte: Nem jövök érted sehová, nem adhatod fel, a telefonomat is kikapcsolom. :) Szerencsére nem is gondoltam ilyesmire, de támpontnak jó volt. :) Emelkedtünk keményen, egy elég nyílt szakaszon. Most egy olyan szurdokvölgy következett, amit elõtte fotóról láttam és úgy is félelmetes volt. Balra sziklafal, jobbra szakadék és odalent pedig zúgott a víz, de szerencsére simán ment, majd lezúgtunk LA GITTE településre, ahol egy fickó, csak akkor engedett tovább, ha azt mondtad: Jól vagyok, nincs probléma! Ez annyira lefoglalt, hogy nem láttam volt-e kontrollpont, így a magam megnyugtatására, két embertõl is megkérdeztem, volt-e vagy sem. A hegy oldalában, messzirõl világított a pont, pár méterre a hegytetõtõl. Nagyon nagy szél fújt már a magasabb pontokon.

Entre-deux-Nants (2164m, 71,6km 5165m D+, 4221m D-, 18:18:56, 681. hely)

Kicsit még kapaszkodtunk felfelé mielõtt lejteni kezdett. Egy picinyke pukli jött a szintmetszeten, ami élõben elég hosszú volt. Lefelé indulva, jelölve volt a térképen, hogy egyszerre két ember haladhat a szakaszon, gondoltam, hogy igazi csemege lesz a szakasz. Egy peremen haladtunk, ami igen rézsútos volt, száraz, poros és omlós. Pont le akartam rogyni egy köre, amikor Berzsó SMS-t írt: Az éjszaka a barátod… Nem volt pofám megállni! :) Hegytetõ, lefelé, tehenek, fények, mobilvécé és IPIAPACS. :)

Col du Joly (1989m, 79,6km 5530m D+, 4761m D-, 20:45:31, 683. hely)

Kellett a kávé, nagyon álmosan telt az éjszaka, de tudtam, ha jön a hajnal, ismét felébredek. Megindultunk lefelé és el is lehetett tenni a lámpákat. A HOKA nagyon jó volt, sokat dolgozott helyettem, jól tompított és kevéssé kellett figyelni, hova lépek, de már így is éreztem a talpaimat, egyre jobban. Kocogtam lefelé és közben hallucináltam néha. Mint ha csapatversenyen lennék, szerettem volna, ha más is megy lefelé, nem csak én mindenki helyett, pihenni szerettem volna… Többször kellett helyére tennem a gondolatokat, hogy minden lépést mindenkinek meg kell tennie és ez egyéni harc. Leérve, egy igazi paradicsomi környezetbe érkeztem, fenyves, patak és viszonylag sík terep. Korán ébredtek a helyiek és drukkoltak töretlenül. Egy padot találtam és elhatározta, ülve eszem meg a pontról elhozott sós energiaszeletet. Egy hölgy azonnal a segítségemre sietett, de mondtam, hogy csak ülve eszem, nincs semmi gond. Inkább erõs sétatempóban osontam tovább, mint, hogy futásnak nevezzem, de megvoltak a tízperces ezrek. Elértem a pontig, az utolsó nagy mászós szakasz elõtt.

Les Contamines (1170m, 88,5km 5560m D+, 5610m D-, 23:07:02, 635. hely)

Úgy tûnt, rengeteg szint van még hátra, hát mit szépítsek, nem voltam túl rózsás állapotban és valóban sok volt még… A reggel valóban meghozta a várt ébredést. Közepes tempóban kezdtem falni a hátralévõ szintet. Útközben volt pár tábla, ami azt bizonygatta, hogy lassabban ment a szintfalás, mint ahogy szerettem volna. Itt kellett hagynom egy kis „terhet” a természetnek, de alig tudtam felmászni az útról a domboldalba, fõleg, hogy ez távon kívüli szakasz volt. :) Az utolsó három pukliból elértem az elsõ tetejére és elkezdtem ereszkedni. Láttam szemben egy felkúszó ösvényt, egyetlen vágyam volt, hogy ne ott kelljen felmenni a maradék szintet… Ahogyan tovább közeledtem, láttam rajta a felfelé sétáló embereket. A völgyben volt egy kis fogadó, ahol megejthettem az utolsó vízfeltöltést a küzdelmes utolsó nagy emelkedõ elõtt. (Néztem az órámat, mikor indulnak harcba a CCC harcosai.) Két óra fel, ez volt a táblára írva… Nem láttam a tetejét, nem tudtam megszámolni a végtelen szerpentint, olyan brutálisan magas volt, ötszáz szint egyben. Csak mentem, mentem és mentem felfelé, közben az órát néztem, végül hatvanöt perc alatt elfogyott. :)

Col de Tricot (2120m, 95,6km 6708m D+, 5808m D-, 26:02:36, 630. hely)

Lefelé, vízmosta, mély, nehezen járható ösvényekben kellett haladnunk, amit néha köves szakaszok váltottak fel. Le is ültem egy kõre, amíg betoltam egy zselét. Lefelé haladva félelmetes poén csapódott. Speró mindig azzal etette a lányokat, hogy a függõhíd a CCC-n… Ott álltam egy csodálatos hangulatú függõhíd elõtt, ami alatt rohant el a víz. Nem volt erõm mosolyogni, de a sztori megmaradt. Még egy kis le-fel liftezés és…

Bellevue (1801m, 99,6km 6844m D+, 6263m D-, 27:19:48, 628. hely)

Nagy lejtés következett, többször meg kellett állnom és többedszer jött elõ a hallucináció, de ismét rendbetettem, minden lépésért nekem kell megküzdenem. Mint ha önkívületi állapotban jöttem volna le a lejtõkön. Futni erõltetve tudtam, gyalogolva pedig, nehéz volt fékezni. Éreztem, ahogy a zoknim megadja magát, de elhatároztam, hogy csak a ponton cserélem le. A végén egy jó kis aszfaltfutás lett a pont elõtt, de jobb volt hamarabb leérni. A pont elõtt várt Anna, éppen elõttem ért ki vonattal. Tudtam, hogy rezzenéstelen az arcom, de nem volt erõm elmosolyodni sem.

Les Houches (1012m, 104,4km 6845m D+, 7053m D-, 28:31:13, 629. hely)

Megismerhettem a legidõsebb TDS indulót, aki 79 évesen vágott neki, de feladta józan megfontolásból. (Két éve Finisher volt!) Frissítés, zselé, zokni csere és indultunk is. Kocogtunk és tempósan sétáltunk váltogatva, gyorsan haladtunk. Mindig a MIDI felvonójának drótkötelét néztem, a vonalához közel van már a cél. Már tudtam, hogy sikerült és csak az örömséta van hátra. Sok UTMB induló drukkolt az ösvény szélén. Viccesen mutattam is nekik, hogy már nem sok idõtök van a rajtig. Ekkor még nem tudtam, hogy eltolták a rajtot öt órával. Chamonix határában elõvettem „hazám”, Pilisvörösvár zászlóját és a botokra téve, sétáltam be vele a városba. Eszem ágában sem volt futni, szerettem volna kihasználni a besétálás minden pillanatát. Végtelen sok pacsi és mosoly, elmondhatatlan dolgok. Egy kislány felé nyújtottam a kezem, aki félve emelte fel a kezét az enyémhez, pacsiztunk…sohasem felejtem el, amit az arca sugallt, leírhatatlan élmény volt mindkettõnknek, neki a gesztus, amit más nem tett meg, nekem az, ami az arcára volt írva. Szaladt az anyukájához elmesélni… Ezek a pillanatok, amiért érdemes ennyit szenvedni, amiért érdemes áldozatokat hozni. Tudom, hogy nagy dolgot vittem véghez, de picinynek éreztem az UTMB nehézségeihez képest. Már nem érdekelt hányan elõznek meg, csak, hogy célban lehessek végre. Nem lett volna gond a maradék ötven kilométer, de talán a maradék szint igen. Szépen lassan besétáltam a célkapun és újabb lépést tettem a nagy álom felé, hogy jövõre teljesen megkerülve Európa tetejét, ismét elhozhassam ezt a zászlót Chamonix-ba. :)

(1035m, 112,3km 7037m D+, 7022m D-, 30:07:58, 633. hely)

A táv így 120,3 kilométer lett, de Gergõ 124 kilométer körül mért, amit közelebb érzek a valósághoz.

Köszönöm mindenkinek, aki részese volt történetemnek, bíztató szóval, tettekkel és bármivel, amivel csak tehette. Köszönöm a segítséget Pilisvörösvárnak.

Nyolc kvalifikációs ponttal, amibõl öt is elég és sorsoláson kívüli indulási lehetõséggel várom 2012-t. Szerencsésnek érzem magam, de tudom, sokat kell még tennem az elkövetkezõ egy évben, hogy nyugodt szívvel állhassak rajthoz.

Kimmel Péter

2011-es magyar eredmények:

TDS

Tóth-Varga Judit 223/3. 24.21

Kimmel Péter 633/200. 30.07

Medgyessy Gergely 223/82. 24.21

Kovács Domonkos 364/134. 26.50

CCC

Dévényi Ildikó 212/9. 15.26

Szabó Judit 407/20. 17.12

Orsós Szabolcs 1231/506. 22.12

Pépp Csaba 26/23. 12.33

Molnár Tamás 792/364. 19.34

Zétényi András 57/39. 13.24

Sperka Tamás 112/73. 14.28

Ács Tamás 401/206. 17.10

 UTMB

Németh Csaba 4/1. 22.35

Juhász Balázs 553/260. 41.11

Lorántfí Csaba 612/73. 41.48

Jan Emanuel 387/183. 39.22

Polgár Pál 133/9. 34.36

A 2011-es UTMB, CCC, TDS, PTL beszámolók linkjei:

Németh Csaba interjú az ECHO tv-n

Németh Csaba beszámolója az UTMB-rõl

Eurosport UTMB összefoglaló

emergeli TDS beszámolója

Kimmel Péter beszámolója (TDS - 124km)

A Borsod Online cikke Németh Csabáról

M1 tv Ma reggel mûsorának vendége Németh Csaba terepfutó (video)

Németh Csaba negyedik lett a Mont Blanc Ultramaratonon (vidi.hu)

Németh Csaba célbaérkezése (youtube video)

CCC 2011 start (youtube video)

akibacsi UTMB beszámolója

tvjudit blog (TDS beszámoló)

Szasza beszámolója

Lúdtalp beszámolója

The North Face® Ultra-Trail du Mont-Blanc® (rendezõi video, youtube)

cikk a terepsport.hu-n

cikk az edzesonline.hu-n

olipapa UTMB beszámolója és a folytatása

Kimmel Péter CCC beszámolója képekkel

CCC – 2010. (Courmayeur Champex Chamonix)

2009 végéhez közeledve, ismét eljött a december. Mindenki, aki a terepfutás környezetében mocorog, ilyenkor csak egyetlen dologra koncentrál, ez pedig az Ultra-Trail du Mont-Blanc viadala. Ültem a gép elõtt és olvasgattam kik is szánták már el magukat a nevezésre, nagyon nehezen tudtam dönteni. Ez a döntés nem olyan egyszerû, mint amilyennek látszik. Nem csak a százegynéhány eurós nevezési díjról döntünk ilyenkor, hanem ennek az összes vonzatáról. Utazás, szállás, kicsit drágább ennivaló, esetlegesen hiányos vagy fejlesztésre szoruló felszerelés és minden egyéb nem kötelezõ élvezeti dolog. Annyi a felvonó a Mont-Blanc környékén, hogy az ember, ha már ott van, nehezen tudná elképzelni nélküle a kikapcsolódást. Kicsit furdalt a lelkiismeret, hogy talán jobb helye is lenne a pénznek, de azt hiszem, van egy arany igazság, amit anno egy nagyon kedves idõs néni mondott nekem: „A pénzt nem lehet megenni, magunkkal, pedig csak az élményeket vihetjük.” Így döntöttem, egy kicsit a spórolásról és a megfontoltságról is, célt adtam a következõ évnek, „megnyomtam a gombot”. Nehéz meghatározni miért olyan bizsergetõ ez a döntés, de talán egy ismeretlen ismerõs gondolatai a legtalálóbbak ide: „Az ember nem élvezi minden pillanatát, de csak hazatérve érti meg, hogy ott élt igazán.” Befejezõ gondolatnak lenne csodás igazán, de így is kölcsönvettem… :)

Kicsit késõn szántam el magam az igazi felkészülésre, de azt hiszem a végére becsületesnek mondható volt, persze csak az eddigiekhez képest és minden nézõpont kérdése. A verseny elõtti két hét, már elég könnyedre sikerült, no nem szándékosan. Elõjött mindenféle húzódásos fájdalom a lábaimban. Azt hiszem nem egészen volt valós fájdalom, csak pszichésen gyötört, vándorolt fel, s alá. Végül tartósan megállt a bal lábfejemben. Innen sajnos nem akart távozni… Bevallom rettentõen féltem, mert már pontosan tudtam hova megyek, milyen hegyeket kell legyõznöm, vagyis elnyernem tõlük azt a kegyet, hogy felmehetek rájuk. Úgy érzem nagy tisztelettel, alázattal kell lenni a természet teremtményei felé. Sohasem uralkodhatunk felettük, az éppen érzett erõ csak pillanatnyi a korukhoz képest. (Egyszer felértem a Múzslára, majd jól megszurkáltam a botommal és azt mondtam: Legyõztelek! Telt-múlt az idõ, azóta mindig bocsánatot kérek tõle, amiért lebecsméreltem a tisztét. (Szösszenetnyi kitérõ…))

Izgalmasra sikerült a kiutazás, hiszen a vonat mellett döntöttünk. Rengeteg volt az átszállás, sok-sok csomaggal, de már nem cserélném el az élményt. Kicsiket sétálgattunk a hegyek oldalában, felvonózgattunk, strandoltunk, olcsóbban mint idehaza, szóval tényleg hihetetlen nagy élmény volt az utazás és a ráhangolódás a versenyre. Borzasztó nagy hibát követtem el, de szerencsére nem végzeteset. Az okos ember, tanul a hibáiból, a bölcs ember pedig, tanul más hibáiból. Leírom hát büszkén, hogy bárki, aki olvassa, bölcsebb lehessen, mint én voltam. Nem nagyon értettem a magas hegyi mozgáshoz, illetve annak következményeihez. Négy nappal a verseny elõtt, 3300 méteres magasság környékén, futkároztam egy kicsit a kilátó lépcsõin. Másnap kegyetlen izomlázra ébredtem, ami elmúlt ugyan a rajtig, de az izmaimnak nem volt elegendõ idejük regenerálódni…de errõl késõbb.

Egész héten nem izgultam túlságosan, ez már-már gyanús volt, hiszen máskor alig tudok aludni, egy számomra fontos verseny miatt, így volt ez tavaly is. A becsekkolásra indulva, kétszer is visszafordultam, hiszen mindig sikerült „otthon” hagynom valami apróságot. Hihetetlen, hogy szinte mindenki a minimális két kilogrammos súlykorlát körül tudja tartani a versenyzsákját, nekem meg öt és hat kiló között mocorog, hozzáteszem két liter folyadékkal. Emlékezetes szerda délután marad, hiszen sikerült az UTMB két illusztris alakjával is, egy-egy fotót készíttetnem. Elsõre Jornet Kilian, majd Dawa Sherpa akadt lencsevégre. Másnap csütörtökön este, mintegy harminc magyart sikerült közös fotóra állítanunk a nemzeti lobogónkkal.

Eljött a nagy reggel, hat órára terveztük az ébresztõt, de a francia szervezõk, már fél órával korábban sms-ben felhívást küldtek, de ekkor még nem tudtuk, ennek mekkora jelentõsége is lesz. Hatszor kaptam meg, így sokszor elolvastam, így rögzült: Hideg, szél és esõ… Annának köszönhetõen ismét volt segítõm, így már alapvetõen sokrétûen pakoltam, de a végére odadobtam az esti csomaghoz, egy plusz téli felsõt. Majd lassan-lassan elindultunk a buszokhoz, útközben még megkopogtattuk Osziék ajtaját, nehogy sikerüljön lemaradniuk. A legendás hosszú alagút átszelése erejéig, elszakítottak a segítõinktõl, de cserébe Fat társaságában utazhattam az olaszországi rajthoz, Courmayeur (1220m) városába. Fat korrekt módon, türelmesen várta, amíg megszabadulok a reggeli izgulás melléktermékétõl, miközben alkalmas helyet kerestünk, már Anna és Oszi kísérõje Ildi, integettek is a buszból. Az ismert, rajtnak helyet adó aszfaltdarabon, ott ült a magyar „harcosok” szinte minden hõse. Athosz minimális, ovis méretû zsákját csodáltuk, készültek a fotók, videók, keresgéltem az optimális cipõbeállítást és közben az idõ rohant. Egy gondolat azért érdekes és ez sokat foglalkoztatott, amikor olvasgattam, ki és milyen súlyú motyóval vág neki a versenynek. Jó lehet beleférni a két kiló környékébe, de vajon ha valóban szükségessé válik, véd-e annyit az a néhány dekás kabát, mint az én közel fél kilós „páncélkabátom”!? Elég-e egyetlen liter folyadék, vagy jobban bejöhet az én két literes taktikám!? Valóban érdemes-e lazábban kezelni, hogy mindkét lámpához legyen tartalék elem!? Én inkább a nehezebb és lassabb megoldást választottam. Szinte az utolsó pillanatig derekamon díszelgett városkánk zászlója, amit Polgármesterünk, mini méretben, az én kérésemre készíttetett el. (40cm x 60cm) Néhány perccel a rajt elõtt, eljött az az idõ, amit fõként a francia oldalra jósoltak, esni kezdett… Kisebb-nagyobb intenzitással esett, de mi csak poénosan kezeltük, egymásra néztünk és többször elhangzott: Kemény versenyre jöttünk, kemény versenyt akartunk! Kíváncsi lettem volna, hogy Oli, még mindig szeretne-e egy mogorva UTMB-t!? :) A hatásvadász zenék és a három ország himnusza után, eljött a visszaszámlálás és ha nem is a tavalyi napsütéses hangulatban, de a hátakon futkosó hideg, esõ és borzongás közepette, elkezdett kígyózni az embertömeg.

Arra gondoltam, az sem nagy baj, ha az eleje rosszabbul sikerül, mint egy éve, de fõ a biztonság. Sosem mentem ekkora megmérettetésen esõben és itt bizony az is ott volt a lehetõségek sorában, hogy végig esni fog. Az aszfaltos részeken, szinte jelentéktelen volt az esõ okozta lassulás, de terepen már visszafogta a sort. Ekkor még nem tudtam, hogy jóval többen rajtoltunk el, mint tavaly. Kétezer fölötti volt a rajtlétszám. Már az elején elkezdtem eszegetni, iszogatni, teljesen kordában szerettem volna tartani, a táplálkozás okozta problémákat. Úgy tûnt, nagyon hamar eljött az elsõ kontrollpont. Beöntöttem egy Colát és indultam tovább. Bertone ház (1989m) (12,3km és 797m-28m) 1 óra 59 perc. //-2 perc (2009)// Helyezés: 809

Kicsit változtak az útvonaladatok, jöttem rá, miközben olvasgattam a lelaminált, miniatûr táblázatomat. Reméltem, hogy a zsákomat borító, aljába épített vízlepergetõ, megfelelõen fog mûködni, a teljes verseny alatt. A ház utáni kemény kaptatónál szembesülhettem vele, hogy a lábaim, izmaim mélyén, még nagyon ott van az a hét elején jött baki, de sebaj, most ez a feladat, esõben és ólomnehéz lábakkal kell mennem. Az ólomkatonát sem lehet megrendíteni, miért pont engem lehetne. Pólóban kissé hideg volt, de szerettem volna késõbbre tartogatni a száraz hosszú felsõt és kabátot, nadrággal nem bajlódtam, hosszúban indultam. Téte de la Tronche (2584m) (16,6km és 1410m-46m) 3 óra 6 perc. //-9 perc (2009)// Helyezés: 823

Csoda történt, megszûnt esni és a nap is elkezdte bontogatni sugarait. Lefelé nagyon meredek az elsõ rész, nagyon oda kellett figyelni, de ez sajnos nem mindenkinek sikerült. Egy kanadai fickó, a nagyon meredek rész alján megbotlott és szó szerint, arccal túrta a köves földet. Azt mondta, semmi baj, összeszedi magát.

Levettem a vízhatlan borítást, gondoltam száradjon a zsák, amíg nem esik. Nagy õszpontosítással készültem a lejtõk és lazább szakaszok kihasználására, így neki is ugrottam a lejtõnek, de szigorúan finoman. Kabóca telefonja feldobott lefelé, jó, ha valaki gondol az emberre. Szigorúbb sárosabb részre gondoltam az elmondása alapján, de így kellemes csalódás ért. Ezt a kellemes, hullámos, csodás hegyoldalt, sikerült jól kihasználnom. Már a leves is lecsúszott és a cipõürítés ideje is eljött. Bonatti ház (2010m)  (21,8km és 1503m-713m) 4 óra 02 perc. //-22 perc (2009)// Helyezés: 881

Többet szándékoztam beszélni Karesszel, de valahogy több energia kellett saját magamra, egyszerûen nem jött össze. A következõ pontra igyekezve, le és fel pakolgattam a zsák borítását, hol csepegett, hol nem, próbáltam a legjobb opciót megtalálni. Nem tudom, mekkora esély van rá, de sikerült négyzetcentire ugyanazon a helyen könnyítenem, mint elõzõleg. Lefelé a hegyrõl, már jól látszott a pont, készültem egy jó kis szilárd kajálásra. Néhol szalagokkal volt terelve a meredek oldal, profi és sokkal biztonságosabb, mintha mindenki ömlene le a hegyrõl toronyiránt. Arnuva. (1769m) (27,1km és 1633m-1084m) 5 óra 3 perc. //-35 perc (2009)// Helyezés: 984 (Ki gondolná, hogy egy könnyítés alatt, több mint száz ember oson el az ösvényen. (Szösszenetnyi kitérõ…))

Nem akartam sokat tökölni a ponton, narancs, banán és szilárd kaja. Úgy nyeltem a kenyeret, a sonkát, sajtot, mint kacsa a nokedlit. Féltem nehogy visszaköszönjön késõbb, de szerencsére a gyomrom nagyon jó ilyen helyzetekben. Még mindig nem töltöttem a tartályt, hiszen nem volt túl meleg és emlékeim szerint, ez negyvennél is ráért egy éve. Sajtokat pakoltam a szemétnek szánt tasakba, majd elindultam felfelé, a sárga sátrakkal tarkított hágóba…Feret. Felfelé mindig jobb vagyok, mint le, de ez, ezen a megmérettetésen megfordult, felfelé vánszorgok, szenvedek, alig tol a lábam, lefelé pedig szárnyalok. Mentálisan jól bírom a látványt, ahogy cikáznak felfelé az emberek és egyszer csak felértem. Még mindig jól bírja rajtam az MVTE póló, de itt marha hideg, fõleg, hogy ismét szitálgat az esõ. Grand Col Ferret (2537m) (31,4km és 2401m-1084m) 6 óra 28 perc. //-54 perc (2009)// Helyezés: 970

Innen volt az, hogy nem lehetett eldönteni, mikor esik és mikor nem. Borítás le és fel, váltogatva. Betoltam némi nyomelemet (Só,Ca,Mg) és ittam rá egy kortyocskát. Többet is szerettem volna, de a homlokom már behorpadt, de nem jött a csövön semmi, elfogyott. Egy pillanatig sem estem kétségbe, eszembe jutott, lefelé, valahol van egy tanya, csak odáig kell bírnom folyadék nélkül. Mindössze fél órát kellett kocognom víz hiányában, ez még picivel harminc kilométeren túl kibírható. Majd a tankolás után, egy masszív lejtés jött, persze ilyenkor hívja mindenki az embert, az „olcsó” svájci percdíjakról nem is beszélve. Egyszer csak egy Szilvi jött meg hátulról, aki nagyon csodálkozott mit is keresek én itt!? Jöttem, mondtam válaszul, majd egymást elõzgetve közelítettünk arra a negyven körüli pontra, ahol vizet szerettem volna vételezni… Szilvinek összekeverték a csukló és a rajtszámchipét, erre próbáltunk némi megoldást és magyarázatot találni. Megérkezve a pontra, egy fickó megoldotta a rejtélyt, már várt és kivágta a rajtszámban lévõt. Ennyi volt a megoldás. :) Nagyon tudtunk örülni, hisz nyolc órán belül nem rossz. :)  La Fouly (1598m) (40,1km és 2540m-2162m) 7 óra 58 perc. //-1 óra 23 perc (2009)// Helyezés: 1047

Tempósan indultunk tovább, a gyors tankolás után. Kicsit háborogtak, de elvezetgettem Szilvit a sor mellett, mondván markolunk kettõt és megyünk, nekünk nem fér bele a tökölés. Szerettük volna kihasználni a világosból, amit csak lehet. Egy francia fickó próbált meg szóra bírni, de csak minimálisat tudtunk kommunikálni, hogy mindketten nem elõször nyomjuk a távot. Álomidõt gondoltam magamnak, szerettem volna tíz óra alatt elérni Champex-Lac-ba, gondolván, a tizenegy sem lesz csalódás, a tavalyi bõ tizenkettõ után. Csodás élmény ért abban a faluban, ahova szerettem volna világosban visszajönni. :) Egyrészt a világos, másrészt a szerintem, már lefekvésre parancsolt kisfiú, aki pizsamában áll az ágyán, úgy néz ki az ablakon, közben, pedig kaján mosolygással a futókat szemlélgeti. Az öröm az arcán, amikor integettem neki, na ezekért a pillanatokért érdemes eljönni ilyen messzire. Szilvi picit meglépett, én meg az emelkedõn emberes sétába kezdtem, közben szemlélgettem a fatörzseken lévõ faragványokat. Hasonlót láttam már a neten, unatkozó favágó címmel. Közelítve a városkához, megjött a bíztatás és lassan-lassan Anna is. :) Champex-Lac (1477m) (55,1km és 3103m-2846m) 10 óra 19 perc. //-1 óra 45 perc (2009)// Helyezés: 987

Szilvit beértem, egy tányérra összegyûjtöttem egy rakás kaját, egy másikra, pedig egy adag ehetetlen tésztát. Az igazat megvallva, ez már egy éve se volt „túl finom”, de tészta és az jól jön. Betelepedtem a szivacsos sátorba, a hõsugárzó elé. Pólócsere, majd rá egy téli felsõt. A nadrág és zokni cseréje elõtt Anna bekenegette a lábaimat, ami hihetetlen nagy gondoskodás ilyenkor. Még a hõsugárzó elõtt is rázott a hideg, ritkán fáztam ennyire. Cipõt nem cseréltem, alig volt nedves nagyon bejött a választás. Maximum fél órára terveztem a megállást, de olyan szinten kezdett kopogni az esõ a sátron, hogy nem volt erõm kimenni, megtoldottam húsz perccel a nagy megállást. Felkészültem a lámpás menetre, gélek feltöltve, egy száraz felsõ és zokni, pedig még mindig figyelt a zsákban. Innen, már nem terveztem futni, sokat kivett belõlem a szél és az esõ.

Elindultam, nem láttam már Szilvit és azt gondoltam, nem is fogom, hiszen húsz perc elõnnyel indult tovább. A cipõm rögtön be is vizesedett teljesen, az egyre mélyülõ pocsolyákban. Egyre kevesebb elõzés lett, mindenki fáradt. Hosszúnak tûnt a finoman lejtõ útszakasz, rövidebbre emlékeztem. Az egyre durvuló idõben, a szurkolók is el-elmaradoztak. A nagyon zord köves szakasz, pedig sokkal durvábbnak hatott, mint ahogy gondolataimban élt. Lassabban ment, a rengeteg ömlõ, nem éppen meleg víz, veszélyessé és kimondottan kellemetlenné tette az emelkedést. A hegytetõ kifejezetten gigantikus hosszúnak hatott. Az új svéd gyártmányú, UTMB pohár elnyerte a tetszésemet, minden ponton hajtogathattam ki és be. Cola és leves gondolatával értem a pontra, amit nem hagytam ki, ezek voltak a legfõbb eledelek. Bovine. (1987m) (64,7km és 3828m-3061m) 13 óra 43 perc. //-1 óra 44 perc (2009)// Helyezés: 1030

(Sokkal lassabbnak gondoltam magam, mint egy éve, de szinte percre hasonló idõt mentem. Érdekesség, hogy ötven perces megállással, csak 43 helyet vesztettem, míg egy könnyítés az elején, több mint száz helyet jelentett, azaz hasonló lehet ebben a mezõnyrészben az átlag megállás Champex-Lac-ban.) Lefelé, ha nem is futottam, de tempósan tudtam menni, nem zavart a sár. Kissé becsapódtam a pont elõtti kis településen, nem emlékeztem, hogy onnan még ilyen sokat kell menni, csak a meredek ereszkedés emléke maradt meg. Viszont itt, az esõ ellenére, rengetegen drukkoltak nekünk. Néha le kellett vennem a kapucnit és inkább ázni, nagyon befülledtem volna másképp. Belekocogtam és már a sátorban állhattam, igaz befolyt a víz rendesen, néhol a nyakunkba. Trient (1300m) (71,1km és 3908m-3828m) 15 óra és 20 perc. //-1 óra 58 perc (2009)// Helyezés: 1020 (Lefelé jelentõset hoztam, segített az összpontosítás, hogy a lejtõket jól kihasználni és a sarkam is jó volt, ami egy éve kegyetlenül fájt.)

A sátorban, az elsõ szembetûnõ jelenség Szilvi volt, nem hittem volna, hogy látom még a verseny alatt. Látszott rajta, õ se öt perce van úton. Kérdezte jövök-e, bevertem egy villámfrissítést és elindultunk ismét felfelé. Sosem hallottam tõle hasonlót, fõleg, mert õ sokkal jobb nálam, de szólt: Kérlek, ne hagyj itt! Olyan kis gyámoltalannak tûnt, én se voltam túl erõtõl duzzadó, így nagyon lassan mentünk felfelé. Hiába a lassú tempó, egy idõ után annál is lassabb lett. Lelkiismeret ide vagy oda, egy minimális tempót tartanom kellett, egyre hidegebb lett, egyre jobban kezdtem fázni. Mondtam neki, hogy csak egy dologra figyeljen, inkább ne nézzen fel, persze én néha felkacsintgattam. A tetõre érve egyre nagyobb lett a szél és a hideg. Hasonlóan az elõzõhöz, itt is nagyon hosszú volt a felérés és a pont elérése közötti idõ. Catogne (2027m) (75,9km és 4657m-3850m) 17 óra 21 perc. //-1 óra 45 perc (2009)// Helyezés: 943

Egy meleg Colás tea után, szinte azonnal indultam is tovább. Valamit szeretett volna mondani a lány a ponton, csak azt értettem, hogy kemény zord az idõjárás, de ebben nem is vitáztam vele. :) Viszonylag eseménytelenül közelítettem Vallorcine felé, nézegettem a táblákat, hogyan fogy a táv. Lefelé jól belehúztam, de nagyon fáradt voltam, sokkal erõsebb, mint tavaly, de egyben sokkal fáradtabb. Átvizesedett teljesen a felsõm, arra gondoltam ráfér a csere és a száraz is azért jött velem eddig. Annyira fáradt voltam, hogy tudtam, életem legnehezebb hegye jön a végére. Azt se bántam már magamban, ha éppen csak szintidõbe beesek. Az álmom, huszonkét óra körül kószált, de persze nem is ilyen idõrõl ábrándoztam. Féltem hogyan tudom majd leküzdeni a szomszéd hegy tetejét, hiszen olyan részek vannak ott, ahol még világos nappal is keresgéltem az utat, a sok egyforma bazi nagy kõ között. Persze elvileg ismét világos lett volna, de a rossz idõ miatt, ki tudja, mi lesz ott fent. A sátor elõtti utolsó lejtõn, mindhárom elõttem menõ emberke fenékre esett, de én megúsztam. Vallorcine (1260m) (80,8km és 4663m-4623m) 18 óra 48 perc. //-1 óra 50 perc (2009)// Helyezés: 955

Betoppantam a sátorba, ahol egy fiatal lány magyarázott, én meg mondom magamba, kicsomagolom a rajtszámot, ha az a bajod, hogy a kabát eltakarja. Meg is mutattam, majd maga elõtt a kezét keresztbe téve, közölte franciás angolsággal: VERSENY VÉGE!!! Mondom, dehogy állok meg, megyek tovább, nincs problémám semmi, öltözöm egyet, iszom, eszem és itt se vagyok. Majd szépen, de igazán lassan kezdett derengeni, hogy ezt a dolgot itt lefújták. A biztonság kedvéért felhívtam Annát és odaadtam a telefont, tárgyalják le, jól értettem-e a lényeget, de gyorsan, a térerõ még „olcsó” svájci, ötszáz percenként. Hihetetlenül megkönnyebbültem, hiszen egyetlen porcikám sem kívánta már az esõt, de egyben gigászi ûr támadt bennem…mintha meghalt volna valaki, akit soha többet nem láthatok már. Hívtam még Kabócát, hogy most akkor mi is van, aki azt mondta, mellényt azért kapunk. Valamelyest ez volt a fõ lényeg, de, hogy is mondjam, kétségbeestem, hogy nem futhatok be Chamonix-ba, elvették tõlem a végét, azt a végét, amiért idejöttem. Próbáltam hívni Szilvit, de nem vette fel, viszont indulnom kellett, jött a busz, ami vitt „haza”. Nem ettem és nem is ittam, nem öltöztem át, mindegy volt már. Pillanatok alatt beértünk busszal Chamonix-ba. A buszon, egy izlandi kis csapat bánkódott, de nekik sem hiányzott volna már a vége. Fájt, hogy a zászlót, amit külön nekem készíttettek, nem tudom elvinni a célig. Biztos, ami biztos, rögtön elkocogtam a mellényért, de valahogy nem volt olyan, mint befutva hazavinni. A fotósok csattogtattak, de tudtam, ezt a célfotót nem veszem meg. Tudom, ment volna, az idõ kegyetlen tréfája ellenére, célba értem volna. Ennek a mondatnak viszont nincs értelme, mert feltételes módban van. :(

Versenyzõi szemmel, kegyetlen döntés született, amikor lefújták a versenyt. Sok-sok pénz „veszett bele”, vagyis nem veszett, csak nem azt kaptuk, amit szerettünk volna, de az élmény így is gigászi. Rengeteg energia felkészülni, utazást szervezni, menetrendet böngészni, mert vonattal jöttünk ugye, szállást találni, segítõt meggyõzni…szóval leírhatatlan nagy veszteség. Másrészt pedig gyõzelem, hiszen eljutottunk, ameddig csak lehetett, a siker ezen része megvolt, a többi pedig nem rajtunk múlott. Boldogok is lehettünk picit, hiszen így biztonságosabb volt. Ezt a keserûség közepette sem szabad elfelednünk. Mi, pályán maradt CCC „harcosok”, pedig még a legtöbbet kaptuk mindenkihez képest.

Olyan szinten el voltam szigetelve a hegyek csodás világában, hogy egy pillanatig sem tudtam, nem sejtettem, mi is történik máshol. Nem is baj, hiszen így az utolsó pillanatig küzdöttem és nem múlt el az az érzés, amiért meneteltem, hogy célba szeretnék érni.

Magam is sok sportrendezvényt szervezek. Rendezõi szemmel sem könnyû a döntés. Hiába írod alá, hogy saját felelõsségre veszel részt valahol, egy szervezõnek, bizony ettõl függetlenül, sok írott és íratlan felelõssége van. Minden tiszteletem, amiért ezt a döntést meg merték hozni, nem lehetett könnyû. Megértek minden versenyzõi reklamációt, fõleg aki el sem tudott indulni a pénzéért, de tudom nem könnyû a szervezõnek sem, hiszen mindent megvett és az élelmiszer nem tehetõ el jövõre. Legalább az kaphatna valamit, aki kötött a szervezõkön keresztül biztosítást a nevezési díjra. Ami mégis nagy hiba volt és gondolom a felháborodások csillapítása miatt tették, az pedig az, hogy kiosztották a „FINISCHER” mellényeket szinte mindenkinek, ráadásul keverve a távokét. Aztán pedig valaki kapott, valaki, pedig nem, teljesen következetlenül. Azt hiszem, ezzel nagyon leírták az értékét és kisebbítették az eddigi teljesítõk érdemeit. Jó volt megkapni, hiszen tudom, beértünk volna, de ezen az áron, inkább bár ne kaptam volna én sem. Minden tiszteletem azon embereké, akik lemondtak róla más javára, például Csanyáé.

Büszke vagyok rá, hogy vasárnap, ott lehettünk, amikor elsõ, sikeres magyar PTL csapatunk, végre célba ért. Öt napig küzdöttek a sikerért, megérdemelték.

Felhívást kaptunk a természettõl, mi csak porszemek vagyunk. Alkothatunk nagyot és maradandót, de csak ha megkapjuk a földi elemek kegyét.

Kimmel Péter

ui: Köszönöm Annának, hogy elkísért és velem volt. Köszönöm mindenkinek, aki egyetlen gondolat erejéig is gondolt rám és drukkolt a sikeremért, a magyarok sikeréért!

szösszenet: A siker és a kudarc függvényében, szerettem volna mérlegelni, szerettem volna döntést hozni, így ez a fordulat, nem könnyítette meg a dolgom. Úgy gondoltam, ha jól sikerül, belevágok és jövõre, minimum még egyszer nekivágok, de akkor, már: UTMB :)

Mit jelent ez címszavakban:

-         több mint ötven ország résztvevõi

-         több magyar induló

-         2300 versenyzõ

-         több ezer szurkoló

-         a leküzdendõ táv 166 kilométer

-         2000 szervezõ

-         60 éves az egykori gyõztes

-         a szintidõ 46 óra

-         csak az indulók fele jut el a célig

-         a legjobbak is egy napig futnak

-         9500 méter összes szintemelkedés

-         3 országot érintve

-         hét hágón keresztül

-         a Mont Blanc körül

-         gleccserek felett

-         a világ legszebb útvonalán

-         a 20 éves gyõztes, 21 órán belül a célban (2008)

Szigorítottak a szervezõk, az UTMB induláshoz, két futamból, öt pontra van szükség, de nekem már van hat… :)

A 2010-es versenyrõl idén csak ennyi az összefoglaló:

Az Index.hu Terepfutás fórumról:

medvegyu válasz | megnéz | könyvjelzõ 2010.08.28 10:27:11 © (17151)

"A most bekapcsolódó szurkolók számára:

Röviden annyi történt, hogy tegnap leállították a CCC-t menet közben kb. 450 ember még beért (köztük 8 magyar fantasztikus idõvel), az UTMB-t kb. 3 óra után leállították, a TDS pedig el sem indult. Ezért ma indult 10-tõl egy újabb CCC futam, minden TDS és UTMB induló indulhatott rajta."

2010. UTMB, TDS, CCC magyar indulók

CCC – 2009. (Courmayeur Champex Chamonix)

2008 decemberében született a gondolat, hogy milyen nagy dolog lenne elindulni ezen a futóversenyen és gyalogtúrán. Nagyon piszkálta a fantáziámat, miért mondhatják róla, hogy ez a világ egyik legnehezebb versenye. Ez vajon csak úgy ráragadt, vagy valóban olyan nehéz és vajon képes vagyok-e végigmenni rajta, tettem fel magamnak a kérdést. Már kétszer láttam azt az élménybeszámolót, amit László Szilvi és Börcsök András tartott és mondhatom bátran, szépen lassan és észrevétlenül hatalmába kerített az érzés. Az UTMB (Ultra-Trail du Mont-Blanc) 166 kilométeréhez és 9400 méter szintemelkedéshez elégtelennek ítéltem jelenlegi képességeimet, azt hiszem józan ésszel reálisan, így mindenképp a 98 kilométer és 5600 méter szint lett az én kis álmom. (A 166 kilométer a klasszikus táv, a teljes kör a Mont-Blanc körül.) Két táv van még a rendezvényen, a TDS 105 kilométerrel és 6700 méter szinttel valamint a La Petite Trotte á Léon 245 kilométerrel 21000 méter szinttel, utóbbi 3 fõs csapatverseny, nem váltó, azaz végig együtthaladást követel.

Rengeteg volt a feladat augusztusig, mindenre van bõven idõ, de elsõ indulóként be voltam sózva rendesen. Az internetes jelentkezés után bankkártyával át kellett utalni a nevezési díj elsõ felét és elküldeni a kvalifikációs igazolást. Magyarországon az UTMB rendezõi, tíz teljesítménytúrát fogadnak el kvalifikációként, azaz ezek közül kell teljesíteni az indulási lehetõségért. 8 egyenként egy pontot és 2 egyenként két pontot érõ teljesítménytúra. A CCC-re és a TDS-re egy pontot, az UTMB-re két teljesítménytúra teljesítésébõl négy pontra van szükség. A 245 kilométeres csapatversenyhez, a háromból két fõnek UTMB teljesítéssel kell rendelkeznie. Ezután vártuk a megjósolt túljelentkezés miatti ígért sorsolást, de ez feltehetõen a szigorodó nevezési feltételek miatt elmaradt, azaz mindenki elindulhatott, aki rendelkezett a kellõ kvalifikációs pontszámmal. Ki kellett fizetni a nevezési díj fennmaradó részét, ki kellett nyomtatni az általuk megküldött orvosi igazolást és azt kitöltve postai úton, valamint az útlevelünk vagy személyi igazolványunk másolatát elektronikus úton eljuttatni a rendezõknek és már sínen is volt a dolog. Persze magunknak kellett gondoskodni az utazásról és a szállásról.

A felkészülés nem volt zökkenõmentes. Egy komolytalanul vett sérülés szinte az egész évet augusztusig végigkísérte, de szerencsére a nagy napig szinte teljesen elmúlt. Kicsit furdalt a lelkiismeret, hogy talán jobban is felkészülhettem volna, de azért bíztam magamban. Fizikailag jó állapotban voltam, de lelkileg talán sosem látott mélységben, ami azt hiszem nagy erõt adott a bizonyításra. Mentálisan nagyon erõs voltam, nem merült fel a feladás lehetõsége, de persze ésszel élek és tudtam, ha úgy adódik egy bölcs feladás többet ér, mint egy maradandó sérülést hagyó teljesítés.

A rajtszám átvétele és a regisztráció sem volt szokványos. Leplombálták a versenyzsákomat, elhelyeztek egy leszedhetetlen chipet a csuklómon, chippel ellátott rajtszámot és egy pólót is kaptunk, valamint zsákot, amiben holmikat küldhettünk a célba. Erre egy felragasztható rajtszám került, mindenkinek azonos térfogat áll rendelkezésére, csomagküldésre, igazságos és rendezõi szempontból kiszámítható. Ha nem volt saját poharunk, vehettünk versenyemblémás poharat, amibe útközben a frissítõket kaptuk. Szenzációs, mert egy szemétgyûjtõ zsákocskát is adtak, ami tépõzárral rögzíthetõ.  Számtalanszor leltároztam magamban a kötelezõ felszerelések listáját: Térd alá érõ nadrág, egy liter folyadék tárolására alkalmas eszköz, síp, izofólia, szél és vízálló kabát, fásli, toalettpapír, személyi igazolvány vagy útlevél, két lámpa, mindkettõ tartalék elemmel. Egyéb ajánlott dolgok is voltak nálam: tartalék zokni, bot, kesztyû, sapka, pénz, testápoló, tartalék élelmiszer, ragasztószalag, sportkrém, pohár. Egy fényképezõvel is terheltem magam, ami a csodálatos látvány miatt néha igencsak hátráltatott. Simán összejött a hátamon az öt kiló, ami nagyon határesetnek mondható egy ilyen megmérettetésen. Egy érdekesség, ami nehezítésnek is mondható, a használt toalettpapírt sem lehet otthagyni, magaddal kell vinned! J

Chamonix-ban, a célnál volt a szállásunk, ahonnan reggel buszokkal vitték az indulókat és kísérõiket a Courmayeur-i (1220m) rajthoz. Az út a 11611 méter hosszú, legendás Mont-Blanc alagúton át vezetett. A kísérõknek jegyet kellett venniük, amivel a verseny alatt korlátlanul vehették igénybe a szervezett buszokat, mehettek el velük az érintõpontokra és találkozhattak a versenyzõkkel menet közben. A torkom annyira fájt, alig tudtam nyelni, de Karesz már reggel igyekezett rám vigyázni otthonról. Javaslatára és mert jól is esett, rengeteget ittam reggel, be is jött. A rajtot egy futóversenyhez tudnám hasonlítani. Egy órával a rajt elõtt emberek ültek már a rajthely aszfaltcsíkján. Félelmetes volt a hangulat, 1866 induló kapott helyet ezen az aszfaltdarabon. Kereken tíz órakor, Vangelis szívbemarkoló zenéjére elindult ez az irgalmatlanul sok versenyzõ és kezdetét vette a nagy küzdelem. Bevallom, már a rajtnál sikerült picit elérzékenyülnöm. Sok-sok munka és energia volt a felkészülésben és hát, hogy is mondjam, egy postásnak rengeteg levelet kell bedobnia, hogy itt lehessen. Büszke voltam rá, hogy magamnak teremtettem meg a lehetõséget az indulásra, minden téren. Integetés Adrinak és indulás, Champex-Lac-ban találkozunk legközelebb. A kísérõknek a dolga szervezett buszok ellenére nem könnyû, ugyanis a terepviszonyok miatt, egy-egy átbuszozás a következõ pontra több órába is kerülhet.

Az elején már szembesültem a hallottakkal, az itteni emberek rendkívüli módon tudnak szurkolni, tehénkolompok, fazékfedõk és fakanalak, minden elõkerült, amivel csak zajt lehet csapni és elfér a kezekben. Elsõ lélegzetvételre 34 percet futottam, amikor ideje volt visszavenni kicsit. Az otthoni tereptõl ez alapvetõen annyiban tér el, hogy itt egy emelkedõ minimum két-három óra hosszú, az alapmagasság, pedig 1000-1500 méterrel magasabb a megszokottnál. Néha-néha számomra indokolatlanul feltorlódott a sor a keskeny ösvényeken, de viszonylag gyorsnak mondhatóan el is múltak az akadályok. Az elsõ állomáson rengetegen frissítettek, hiszen volt ásványvíz, cola, kávé, tea, leves, bõséges választéknak mondható ellátás a Bertone ház-nál. (1989m) (12,3km és 830m-61m) 2 óra 1 perc.

Elsõ hegytetõnkig a szintemelkedés már bõven több mint egy átlagos magyar túra szintemelkedése és bátran mondhatom el is fáradtam a Téte de la Tronche-ig. (2584m) (16,3km és 1483m-119m) 3 óra 15 perc.

Igen kemény, határozott, poros és kicsit veszélyes lejtõ vitt innen, ezen kezdtük meg az ereszkedést lefelé, engem ezek viselnek meg igazán, az ilyeneken mindenki gyorsabb nálam. Következõ pontunk és frissítésünk, ahol már némi szilárd tápanyagot is vettem magamhoz, a Bonatti ház. (2020m)  (21,8km és 1573m-773m) 4 óra 24 perc.

Nehéz haladni, mert az ember kényszert érez a fotózásra. Csodás kis hegyoldalban futó ösvények, hegyi házikók, völgyek városokkal vagy éppen folyókkal, havas hegycsúcsok, folyamatos kígyózó, de haladó sorok. Folyamatosan lassúnak éreztem magam, sokat bámészkodtam, egyszerûen nem tudtam megszokni a látványt. Csoda-csoda-csoda… J Minden jelentõsebb pontról igyekszem jelezni Adrinak merre járok, ne aggódjon. Karesznak is jelentgetem mi a helyzet, hogyan látom belülrõl, õ pedig tudatja az otthoniakkal.

Második hegyünk (hágónk) és egyben a verseny második legmagasabb pontja elõtt, a völgyben található Arnuva. (1769m) Ez volt az elsõ pont, ahol már szilárd üzemanyagot tölthettünk magunkba. Úgy éreztem el is fáradtam, ez pont elég lenne mára, bele se gondoltam mennyi van még hátra, tudtam egyetlen kötelezõ feladatom van, haladni elõre és viszonylag folyamatosan. (26,2km és 1669m-1120m) 5 óra 38 perc.

Második felkapaszkodásunknak kegyetlen fáradtan vágtam neki, úgy éreztem, alig tudok lépni és nagyon lassú vagyok. Valami csoda történhetett, mert a hegytetõig talán ketten tudtak megelõzni, én viszont vagy ötven embert megelõztem. Azt hiszem sokat nyertem a rutinnal és az erõbeosztással. Csak úgy kanyarogtak felfelé az emberek a szerpentineken. Egyrészt jó volt látni hova megyünk, másrészt volt némi lélekromboló hatása is. A hágóhoz közeledve messzirõl látszott az oxigénsátor és a személyzet fûthetõ sátra, hiszen õk több napig táboroztak itt a különbözõ távok miatt. Szintben kétfelé szedtem magamban a túrát, az elsõ fele a két 2500 méter feletti hegy, a második pedig, a három 2000 méter körüli hegy. Szintemelkedésben így megtettem az általam elsõ felének mondott részt, felértem a Ferret hágóba. (2537m) (30,7km és 2437m-1120m) 7 óra 22 perc.

Innen, pedig megkezdõdött a gigantikus 18 kilométer hosszú, szinte végig lejtõs szakasz. Az ember azt gondolná, csak le kell futni rajta, pedig ez nem ilyen egyszerû, iszonyatosan megterhelõ, nem is gondoltam volna. Egy csodás hangulatos hosszú völgyben ereszkedve értük el La Fouly-t. (1593m) (40,1km és 2467m-2094m) 9 óra 21 perc.

Rengeteg étel és ital volt a ponton, hosszú asztalokra kipakolva. Két ember csak a víztartályok megtöltésében segédkezett, ilyet még sosem láttam. Sajnos volt, aki már itt búcsúzott a versenytõl és aki már itt küzdött, elmenjen-e a következõ pontig. Rájöttem, el kell pakolnom a fényképezõt, mert ha nem, akkor ez a szintidõmbe kerülhet. Azt hittem távban már elõrébb járok, kicsit összezavarodtam. Tudatosult bennem, most sokat kell folyamatosan kocognom, hogy visszahozzam az idõbeni elcsúszást. A vízhólyagokat kezdtem érezni, de fel sem merült nélkülük egy ekkora megmérettetés.

SC javaslatára felvettem a hosszú felsõt, a rövid alá. Talán kicsit korai volt, de gondoltam, sebaj majd elmúlik a meleg. Útközben találkoztam egy csapattal, akik a 245 kilométert zúzták. Hosszan egy francia lánnyal haladtam, de szegény hiába próbált kommunikálni, nem találtunk közös nyelvet. Szürkületben, hangulatos svájci kis faluban haladtunk. Egy kissrác, aki két kézzel alig bírta el a mûanyagpalackot, vizet kínált. Mondhatom megérintett a jelenet, aminek részese voltam. Ez a dolog több helyen megismétlõdött, de valahol asztalt pakoltak ki a helybeliek és mûanyagpoharakból itatták a versenyzõket. Egy francia pártól is kaptam bíztatást, nagyon örültek amikor megtudták honnan jöttem el hozzájuk. Rabul ejtett útközben ez a svájci kis falu ahol jártunk, csodálatos, világosban is végig kéne menni rajta, gondoltam magamban. Egyre többen olvasgatják le a nevemet útközben és szólítanak a keresztnevemen. Elképesztõ mondom, van mit tanulnunk tõlük, hihetetlen. Lassan-lassan innen lett az az érzésem, nem biztos, hogy jól vannak itt lemérve a távolságok, lassúnak tûnt a haladásom.

Messzirõl látszott a következõ pontunk és ez némi félelmet keltett bennem, nagyon magasnak tûnt a hegyoldalban. A távolból nem tudtam elhinni, hogy ott elfér egy település. Hibáztam, mert nem számítottam rá mekkora ez a kis emelkedés és legalább egy órát másztam felfelé. Az idõközben elõkerült lámpát, szinte be sem kellett kapcsolnom, mindig tudtam fényt lopni másoktól. A távot kétfelé bontottam, lassan de biztosan közeledtem az elsõ fele végéhez, ahol stabilan átléptük a szint felét. Magyarosan meglett egy magashegyi Mátrabérc. J Közben Adri is elkezdett aggódni értem és felhívott, de alig tettem le, el is értem Champex-Lac-ot. (1477m) (54,7km és 3000m-2743m) 12 óra 4 perc.

Félelmetes nagy sátor és még nagyobb ellátás várt. Néhány szót megér a szilárd kaják sora is a már megszokott italok mellett: Kekszek, csokik, müzlik, többféle kenyér, sajtok, szalámik, citrom, narancs, alma, banán, többféle tészta, pépesített gyümölcs…leírhatatlan választék. Majdnem egy órát töltöttem pihenéssel a ponton, fekve a fûtött sátorban. Közel két órát vertem a rendezõk által jósolt beérkezésemre. Igen azt is megmondják az érdeklõdõknek, mikorra vagy várható a következõ ponton. Hála Adrinak cipõt válthattam és végre magyarul beszélhettem valakivel hosszabban, valamint feltölthettem a csokikészletemet. Rosszul sikerült a cipõválasztásom és a becsapódó kövek szétverték a jobb sarkam, teljesen bevérzett. Szerencsére ezt egy óriási vízhólyagnak gondoltam és nem tulajdonítottam neki nagy jelentõséget, mivel a másik lábamon is volt belõle.

Párszáz métert Adrival tettem meg, õ a busz és a szállás felé, én pedig tovább, már lámpával végig. Számolgattuk közben milyen átlagsebesség kell a célig, de az eredmény csak az lett, menni, menni és menni. Egy csodálatos városka lehet ez, ezen a tóparton világosban is végig kéne menni, gondoltam, eredetileg itt terveztem lábat mosni, de sötétben nincs rá ingerenciám. A következõ, elsõ kétezres hegyre iszonyatosan köves, technikás, meredek út vezet, sok patakátkeléssel. Felfelé, lábujjhegyen jól tudtam haladni, senki sem elõzött meg. Telefonomból elõcsaltam egy kis hangos Ossian-t. A magyar rock láthatóan tetszett mindenkinek, még ha nem is értették. Nehéz szülés volt, de meglett a Bovine. (1987m) (64km és 3704m-2937m) 15 óra 27 perc. /Na jó, nem is kétezres…J/

A leves és az indulás között magyar szóra lettem figyelmes, Hubert és Balázs volt, akikkel együtt haladtunk lefelé, nagyon nehéz volt haladnom, a sarkam miatt. Mindenki elszáguldott mellettem, azt hiszem botok nélkül szinte lehetetlen végigmenni ezen a túrán. Összeszorítottam a fogaimat és próbáltam tempósan haladni. Az erdõ közepén, sötétben is elõkerülnek a helyi buzdítók, akik lámpával olvassák a nevemet. Az eddigi legrosszabbul esõ lejtés várt, mielõtt elértük Trient-et. (1300m) (70,1km és 3778m-3698m) 17 óra és 18 perc.

Itt is egy tökéletesen felszerelt frissítõpontunk volt. Betoltam egy kávét és indultam is, nem szöszöghettem sokáig, menni kellett. Már vagy egy órája mentem felfelé, amikor felnéztem, hát lehet, hogy nem kellett volna. Az volt az érzésem, a felettem kígyózó lámpák füzére az egekben halad és ez a jelenet sokszor ismételte magát, sosem akart elfogyni az emelkedõ. A verseny elõtti napokban, túráim alatt megfigyeltem, hogy a növényzet 2000 méter körül kezd elfogyni és ez a megfigyelés is becsapott néha. Elõzõ hegyünkhöz képest, viszonylag könnyebb terepen értük el a második kétezrest, a Catogne-t. (2011m) (75km és 4556m-3765m) 19 óra 6 perc.

Forró tea várt fent, ami nagyon kellett, mert közben olyan hideg lett, hogy felvettem minden réteget, ami nálam volt. Néha találkoztam a két magyar sráccal, de az utazósebességem lassabb volt, viszont a rövidebb pihenõkkel egyformán haladtunk. Szinte minden ponton adtak enni és inni, tényleg csak a tartalékélelmiszert érdemes magunkkal vinni. Következõ pontunk, abban a völgyben volt, ahol a szállásunk és tudtam vonattal sincs közel még a cél. Félelmetesen jó a szalagozás, a nálunk megszokott piros-fehér, némi fényvisszaverõ csíkkal kiegészítve, sötétben és világosban is egyaránt jól látszik. Kikapcsoltam a lámpát mielõtt elértem Vallorcine-t. (1260m) (79,6km és 4566m-4526m) 20 óra 38 perc.

Hubert és Balázs kicsit szívbajt okoz, tudatosítják, hogy elég szûkösen állunk idõvel. Le sem ülök, egy levest lehajtok és indulok is. Trient után másodszor akartam elhagyni a botomat, és ha azt nem is, de a versenypoharat sikerül itt hagynom. Ezt kb. egy kilométer után vettem észre, de eszem ágában sem volt visszafordulni érte, elég a nálam lévõ folyadék gondoltam és ez be is jött. Szerencsére Adri pótolni tudta a poharat és így nem maradtam otthonra nélküle, igaz nem az eredetit vihetem haza. Folyamatosan nehezen ettem, de ez érthetõ volt, éreztem a bennem lappangó megfázást.

Továbbindulva enyhe lassú emelkedés kezdõdött. A szûkös idõ miatt megmarkoltam a botokat és kocogtam felfelé. Ez jó jel volt az erõmre nézve, de azért éreztem, kicsit támolygok már. A talpaim fájtak és a combjaim is egyre nehezebben toltak felfelé. Éreztem a négy éve eltört bal combomat, hogy picit gyengébb mint a másik. Hallottam az utolsó emelkedõrõl, de világosban nem volt olyan ijesztõ lentrõl, a hegy teteje, pedig ködbe burkolózott. Felfelé még mindig jól tudtam haladni, nem elõzött meg senki, 6-8 ember jöhetett az árnyékomban, de mire pár kanyar múlva hátranéztem mindenki eltûnt. J Sûrû kanyarok, meredek emelkedés, rengeteg óriási kõ, gyökerek, nagy lépések, brutálisan nehéz ez az utolsó emelkedõ, kellenek a botok. Viszont folyamatosan félek a szintidõ miatt. Egyetlen szándékkal jöttem, célba szeretnék érni, azt hiszem, itt az is eszméletlen nagy dolog. Elérem a La Téte aux Vents-et. (2130m) (87,2km és 5441m-4531m) 22 óra 56 perc.

Nem nyomtattam magamnak táblázatot az adatokról és pontokról, ez apró hiba volt és azt hittem csak egy pont van a hegyen, nem pedig kettõ. Nem is értettem miután elhagytam a pontot, miért is nem kezd el lejteni az út. Karesz megerõsítette a kételyemet a szintidõrõl, otthonról a számítógép elõl, ahonnan szintén nyomon lehet követni a verseny alakulását. Egyre jobban szedtem a lábam, néhol kocogtam pár lépést, folyamatosan elõzgettem. A terep odafenn ilyen fáradtan borzasztónak mondható volt, úgy éreztem alig haladok. A talpaim miatt nagy fájdalommal járt egy-egy nagyobb kõrõl leugrani, de tudtam, ez kell ahhoz amiért idejöttem és itt küzdök. Elértem a második pontot ezen a gyilkos terepen és itt értettem meg miért nem jött a várva várt lejtés. Megvan a La Flégére. (1877m) (90,6km és 5505m-4848m) 23 óra 37 perc.

Lassan egy teljes napja vagyok a terepen, de nagyon jól érzem magam a küzdés világában, mentálisan még mindig jól bírom. Pohár hiányában nem ittam, de volt nálam elég, de az utolsó csokikat betoltam az arcomba. Az érzés is megérkezett, ami azt mondja, meglesz ez az álom, megyek Chamonix felé. Jött egy tábla is, mi szerint 120 perc, tudtam ez kocaidõ és nekem 139 percem is van rá. J Néhány pozitív üzenet is érkezik még így hajnalban is, a hazaiak még mindig a számítógép elõtt ülnek. Hihetetlen jó volt, Karesz távgondoskodása, sokat segített. Illetve az a számolatlanul sok ember, aki bíztatásával bombázott, nagyon köszönöm nekik. Azért itt írom le ezt, mert már lefelé a köszöneten gondolkodtam, azon, mennyire sokat jelentett ez nekem és mennyire a siker része ez a szeretet is. Az elõzgetés és a megelõzöttség aránya kiegyenlítõdött a célig. Futottam és sétáltam váltogatva, ez a kombináció elég jónak bizonyult.

Bevallom ismét, lefelé többször sírtam és nem a fájdalomtól, nem sokszor, sõt soha nem éreztem még ekkora, ilyen mélységû érzelmeket a sportban. Beértem Chamonix szélére, néha belesétálva, de könnyedén kocogtam a cél felé. Nem tudom hányan, de rengetegen olvasták le a nevemet a rajtszámomról, alig gyõztem emelgetni a botomat köszönetképp, hangom alig volt. Hihetetlen, hihetetlen és hihetetlen… több mint 25 óra után itt vagyok. A már jól ismert folyóparti sétányon megláttam Adrit, leírhatatlan érzés volt. Majd jött SC, csak rá emlékszem még, együtt futottunk be, igaz nekik szükségük volt egy kanyar levágására, én be voltam melegedve, beértünk. J SC azt mondta, sírni szabad, de ment simán, nem éreztem miatta kellemetlenül magam. J Chamonix (1035m) (97,7km és 5505m-5690m) 25 óra 13 perc 56 másodperc.

Leszedték az egyik chip-et a rajtszámról, levágták a másikat a csuklómról, visszaadták a kauciónak adott 20 eurót és végre kezembe vehettem a MELLÉNYEMET, amiért olyan sokat küzdöttem. Ettem, ittam a cél mögötti frissítõponton, végre felszabadulva tehettem és ettõl meg is éheztem. Lecsúszott pár sör is, olyan jó hideg volt és úgy érzem megérdemelt jutalom. Szinte nincs negatív emlékem a versenyrõl, élveztem minden pillanatát és minden nehézségét. Közhely, de nem sikerült volna, ha nem érzem, hogy ennyi ember szorít a sikeremért, köszönök minden üzenetet és telefont. Köszönöm Csanyának a nevezési segítségeket, Szaszának a vacsorát, ahol sok információt sikerült megtudnom, Börcsök Andrásnak a szállásinformációkat és mindenkinek, akinek része volt a sikerben, de nem soroltam fel név szerint.

Volt valaki, aki rajtam kívül emberfelettit tett az emberfeletti kihívás mellé, aki nélkül nem lettem volna itt, nem értem volna célba és nem tudnék most élményeket írni egy sikeres versenyrõl. Adri velem utazott, segített a nyelvi nehézségek leküzdésében, elkísért a rajthoz, depózott és várt a célban. Ezek az apró dolgok adták a mentális erõt, azt az erõt, ami a célba vitt és húzott akkor is, amikor alig tudtam járni. Adri, köszönöm hogy velem voltál, mindig úgy fogom érezni, nem tudtam, nem fogom tudni elmondani milyen sokat jelentett az akkor, ott és most is, akárhányszor a CCC-re gondolok.

Életem legnagyobb és legmeghatározóbb élménye volt ez a verseny. Ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi kellõképpen fel van készülve, mert brutálisan nehéz. Nagyon jó rendezvény, ahol a rendezõk mindent megtesznek azért, hogy célba tudj érni. Azt mondják a világ egyik legnehezebb versenye, de én hozzátenném, a világ egyik legjobb rendezvénye. Egy álmom vált valóra, ott lehettem és sikeresen célba értem. Ha lehetõségeim engedik, szeretnék visszatérni, hogy melyik távon még nem tudom. Az pedig, hogy mindent meg fogok tenni érte, hogy ismét átéljem ezt az érzést, ez biztos.

Kimmel Péter