Túrabeszámolók

Kis kihagyásokkal ez volt a harmadik teljesítésem.

A megszokott útvonal, a szokásos tömeg és viszonylag jó idő volt.

Képek: www.flickr.com/photos/142735914@N07/albums/72157679976423300

 6. éve járom a Gyermekvasút Nyomában márciusi és augusztusi túráit, de a mostani éjszakai túra hihetetlenül gyengére sikerült és nagyon nyagyot csalódtam a szervezésben. Ennyire lecsökkent színvonallal nagyon kevés túrán lehet találkozni.  

A legfontosabbal kezdem, mégpedig, hogy a szervezők mintha nem is foglalkoztak volna azzal, hogy a túrázók beérkeznek-e  a célba vagy sem, hisz az útvonalon, több helyen is se egy szalagot, se egy tájékoztató táblát nem tettek ki, hogy merre kell menni, hol kell letérni a kijelölt turistaútvonalról vagy arról az útról, ahol már eleve csak szerékúton mentünk. Nagyon sok túrázóval találkoztunk, akik egyszerűen elmentek ezen leágazások mellett, még azok is, akik már voltak 2 - 3-szor ezen a túrán. Mert hiába volt a leírás, ha szinte észrevehetetlen volt a leágazás!! Ilyen helyek voltak pl. Makkormária felé a piros útvonalon, Disznőfőtől felfelé a Normafához a zöld jelzés. A legrosszabb hely a Normafa  MH-től letérés a Kápolna felé. Hihetetlen itt mennyire megritkult az előttünk menő és utánunk jövő túrázók száma. És végül a Széchenyi TV adó előtti leágazás jobbra a Farkasvölgyi útra. Nem értettem, hogy miért nem lehetett ezekhez az elágazásokhoz kitenni egy-két táblát vagy tisztességesen kiszalagozni?!  Hisz ez egy éjszakai túra!!!  Még lámpafénynél is sokkal nehezebb tájékozódni, mint nappal. Ha a szervezők ezt nem veszik figyelembe, akkor ne szervezzenek éjszakai túrát.!!

Azt is megemlíteném, hogy az egyik ellenőrzőponton nem lehetett látni a pecsételőket, mintha már hazament volna mindenki onnan. Egyszerűen nem vittek magukkal lámpát és a korom sötétben ültek a fa alatt.. Már mentem volna tovább, amikor valaki utánunk szólt, hogy "itt vagyunk".  Másik ellenőrzőponton csak aláírás adtak, mert csak úgy egyszerűen úgy gondolták a pontőrök, hogy nem adnak pecsétet. Rákérdeztem, hogy mi van a pecséttel, akkor elővették. De pozitívumként mondható, hogy a legtöbb helyen gyorsan dolgoztak a lányok, fiúk.

Hogy még egy kicsit továbbfolytassam, sajnálattal vettem tudomásul, hogy a csak a startban mondták meg, hogy a célban nem lesz melegvacsora. Évek óta van és én így is készültem elemózsiával az útra , és biztos, hogy ebben nem voltam egyedül. Ha nem is tudták biztosítani a szokásos virslit mustárral, attól még adhattak volna zsíros kenyeret hagymával.  Azt gondolom, hogy a 100 Ft-tal csökkentett nevezési díjért is simán belefért volna a célban valami ennivaló és persze az útközbeni minimum egyszeri kis csokoládé vagy nápolyi stb., ahogy ez más teljesítménytúrákon a túrázó kapja, mintegy kedvcsináló kedveskedésként a szervezők részéről.

És végül, a célban a kitűzők!  Én kimondottan szeretem a kitűzőket és ez pont az a túra, ahol minden ellenőrzőpontnak megvan a maga saját kitűzője és ezt sorban adják a túrázóknak, ahogy haladnak túráról túrára, évről évre előre. Nos, nekem a 8. kitűzőt kellett volna megkapnom, de a célban, abban a dobozban, ahol a szervezők a kitűzőket tartják nagy kavalkád lehetett, mert hiába voltak a számok feltüntetve a dobozon belül, nekem még sem sikerült  a 8-iknak megfelelőt megkapnom. És az aranyos kislány, aki adta a kitűzőket, Ő annyira fiatal volt, hogy feltételezem még egyetlenegyszer sem ment végig a túrán, és inkább aludnia kellett volna már, mint kitűzőket osztogatnia, így nem is tudhatta, hogy melyik hanyadik túrának melyik a hozzátartozó kitűzője. És nem ez az egyetlen kitűző volt a dobozban, ami nem jó helyen volt.  Persze ez apróságnak tűnik, de aki gyűjti is a kitűzőket, annak ez egy szempont egy túra választásaskor.

Az ilyen szervezés után az ember nem jó érzéssel és élménnyel megy haza, hanem bosszúsággal, és azokról nem is beszélek, akik be se fejezték a túrát, mert menetközben annyira eltévedtek, hogy a cél helyett kénytelen voltak a hazafelémenő utat választani.

Bár a Gyermekvasút Nyomában mindkét túrája egy nagyon látogatott túra a túrázok részéről, de ha nem változtatnak a szervezésen, akkor hamar elveszthetik a túrázókat. A jó szervezéshez pedig nem is kell olyan sokat változtatni, csak oda kell figyelni. 

 Csalódás volt ez a túra. 

Virsli a végén elmaradt, pedig benne volt az árban és semmilyen utalást nem tett a rendezőség, hogy nem lesz. Még az ismertető írásukban is jó étvágyat kívántak a kapott vacsorához, és a TTT honlapon is szerepelt mint kapott szolgáltatás. A célban a kérdésre,  hol a virsli csak vigyorogva közölték, hogy nincs.

Maguknak persze csillebércen rotyogott a bogrács, és egy két állomáson a flekken. (a megmaradt virslipénzből futotta).

Legközelebb a rajtnál már csak a pénzt fogják beszedni és utána mindenki menjen amerre akar.

http://bullw.blogspot.hu/2015/03/a-gyermekvasut-nyomaban-20.html

A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra

Elõnyök:

- különleges élmény az útvonal és ezzel a környezõ hegyek esti indulással való bejárása, amit még különlegesebbé tesz a rajtba való éjszakai visszavonatozás

- sok látnivaló (bár éjszaka ez fõleg a városi kilátásra korlátozódik)

- jó ellátás

Hátrány:

- csak az útvonal elején volt szalagozás, Normafa után csak a helyismerettel bíró túratársak tudtak elirányítani a jelzetlen úton haladó és szalag nélkül maradt útvonalra

Egyéb:

- nagyon sok résztvevõ, egyedüllétre a teljes útvonalon nincs esély

Sziasztok!

A túra nagyjából a szokásos:

+: Kezdi kinõni a start problémáit

+: Szokásos jó minõségõ és informatív itiner

+: Sok pont

+: Jó útvonalvezetés, változatos domborzat

-: A sok ponthoz képest a túra közben igen szerény ellátás

-: A nagyréten lévõ pont nem az útvonalon volt (kék jelzés)

-: A pontõrök közül érzésre egyik se vagy csak kevés ismeri a túra útvonalát vagy mondjuk a Budai hegységet.

-: A Virágvölgy állomás utáni résznél semmi segítség (csak rutinból teljesíthetõ a helyes útvonal)

nagy -: A farkas-völgy bejárata nem volt kitáblázva, miközben benõtte a növényzet

Itt nem is találtam meg a bejáratot, pedig este 2x, nappal min. 8x jártam már erre...

-?: A kápolna utáni szerpentinbõl kiérkezvén figyelni kell, hogy melyik ösvényre térünk. Mivel itt nem jártam, nem vagyok benne biztos, de az a gyanum nem volt jelölve... Ha volt, akkor ok.

Kérés:

Tudom, hogy ez egy gyalogtúra, de aki esetleg mégis sietne annak nagy pozitívum lenne, ha minden ponton már a rajt idõpontjában, de legalábbis egy 8km/h-ás átlaghoz illeszkedve elfoglalnának a pontõrök a helyüket. (Még csak korán sem kell ehhez felkelni)

Elõre is köszi :-)

Üdv.

Fr.

Tulajdonképpen, mintha két túrán lettem volna. Volt egy jó tizenöt kilométer kisebb bosszúságokkal, de olyannak mindig kell lenni. Nem is baj. Meg volt a végén az az öt… amivel megint nem lett volna szerintem semmi gond, ha nem éjszakai a túra.... beszámoló a blogban

Második éjszakai gyermekvasutas túra, építõ jellegû megjegyzések:

Pozitívum:

 + Rengeteg fiatal volt, akik valószínûleg egyébként nem nagyon járnának túrázni, talán pont itt szeretik meg.

 + Nagyon jó légkör, mindenki barátságos, mindenkivel lehet 1-2 jó szót váltani (szervezõk és résztvevõk egyaránt)

 + Útvonal, ellátás teljesen rendben, a virsli is finom volt.

 + 8 után már nem volt sor a rajtnál

Negatívumok

 - Bár az elsõ pár km-en szinte minden keresztezõdésben volt egy tábla, kb. a Hárs-hegy után már semmilyen megerõsítõ, tájékoztató jelzés, szalag, laminált lap nem volt - pedig volt bõven kérdéses rész (Anna-rét, Normafa-tornapálya, Sötétvágás utca).

 - Az elsõ pár ponton rengetegen táboroztak, és a pecsételés néhol kicsit lassan ment (pl. én a Makovecz-nél vártam rengeteget). Tudom hogy ez ellen nem sokat lehet tenni, de talán az elején lehetne ritkítani a pontokon.

 - A második részen ellenben elférne még 1-2 ellenõrzõpont, pl. az erdei tornapályára, akkor rögtön bukna a Konkoly-Thege kispista lehetõség is (senki nem jött utánam a Székelykapun keresztül).

 - Távadatokat lehetne frissíteni, valójában közel 22km a táv az itiner 19.9 helyett.

Mindent összevetve jó túra volt, a vártnál kisebb tömeggel (legalábbis az úton), jövõre is jövök, már csak azért is mert ez volt annak idején az elsõ teljesítménytúrám, és amolyan erõfelmérõnek tekintem.

Köszönöm a szervezést, a túratársaknak a biztató szavakat, az elõzékeny elengedéseket és a beszélgetéseket.

Üdv,

A.

 Elõször vettem részt a gyermekvasút éjszakai túráján. A nappali változaton jártam már, így a nagy számú résztvevõre számítottam. S ez be is igazolódott.

Hála a szervezõknek ezt elég jól kezelték az indulásnál. A Fazekas-hegynél viszont már igen hosszú sor jött össze, de ezen is a tájékoztatás és szervezés gyorsaságának köszönhetõleg aránylag hamar átjutottunk. A tömeg olykor jó, máskor meg akadályozó tényezõ. Itt mindig volt valaki /valakik, akit lehetett követni. A pecsételési pontokon nagyon kedves, kreatív pontõrökkel találkoztunk: tetszett a tapsvihar a Makovecz-kilátónál pl. A vidám fiatalok jelenléte az egész túrán. Minden simán is ment Normafa síháztól történõ  Csillebérc állomás megközelítésének pontjáig, ahol kisebb kavarodást okozott a leírás, mely a vasúton való áthaladást követõen  rögtön balra fordulást írt ( voltak akik lementek a Z+-on keresni az utat) Talán szerencsésebb lett volna azt írni, hogy a sínen haladunk tovább, amíg mellette az út meg nem jelenik. Így volt aki a mûút felöl közelítette meg a pontot. Különben is számomra igen hosszú és GPS hiányában éjjel nem sokat mondott a leírásban szereplõ égtáji megjelölések vagy leírások, hogy mi "látható" kissé az út mellett. A lámpák fényében ilyenkor fõleg az útra koncentrálunk, nagyon nem látunk pár m-nél távolabb. A másik kavarodás Normafa pecsételõhely után jött, ahol is a leírás nem volt egyértelmû sokunk részére. Ide jópár  szalag vagy A4-es lap kihelyezése könnyítette volna a tájékozódást. Szerencsére 30-40-en is összejöttünk és volt pár ember, aki tudta a helyes utat. Végülis sikeresen teljesítettük túratársammal a távot és a leírtak ellenére is jól éreztük magunkat. A fáradtságomnak tudható tán be, hogy nem igazán díjaztam a célban annak a fiatalembernek a viselkedését, aki tovább dobta a lányok felé a lapunkat : "olvasd" felszólítással, mivel nem hozzá tartozó volt a sorszámunk. Talán a következõkben elég lenne egy rövidebb terjedelmû itiner is és a nem jelzett helyekre pedig sûrû szalagozás vagy papír kihelyezése!

Mindezeket leszámítva remek túra volt. Köszönjük a szervezést a sok munkát.

Nagyon remek túra volt, amennyire rövid volt a táv, olyan sok szép látnivalót érintettünk az út során. Az idõjárásért felelõs személy is nagyon kitett magáért, bár a késõbb indulók valószínûleg már csöpögõ esõben értek célba. Az "ajándékba" kapott kisvasutazás külön plusz pontot érdemel.

Bõvebb beszámoló, képekkel tarkítva:

http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/03/a-gyermekvasut-nyomaban.html

szia emberek,a Gyermekvasúton toltam magam..

És már megint az éjjeli mûszak után vagyok,messze már nem mehetek,pénzem is kevés,marad a Budai..majd a Budai..a Moszkva-Kálmánon a 21-es busz vár,ismerõs arcokkal,a daloló ember,a copfos barátné,a gombák nagy ismerõje,és öreg barátom,aki mindig az idõeredményét fényesítgette,évrõl-évre..már a buszon megállapítjuk a mûvésszel,hogy nehéz az aktív teljesítõnek,hiszen sem a gyárak éves termelési terve,sem a programfüzetek nem igazodnak az éves TTT könyvekhez,ezért hol jövünk,hol nem,és még ha családod is van,aki nem igényli a hegyeket,még nehezebb.Persze,van aki hozza az asszonyt,de mi nem,hiszen akkor a költség duplázódik,az élvezet pedig felezõdik,szokás mondani.És persze mindig találunk útközben szabadon baktató ivarcsapdát – nõi egyedet – aki megpiszkálja a hormonjainkat némileg,nemileg.

Negyed nyolc,és sokadik vagyok a sorban,mindenki ismerõs arcokat vadászik,elõbbre akar jutni,mert a nevezés itt macerás szokott lenni,most is az..várunk egy félidõt,és akkor egy nagydarab ajtónálló szemezgetve enged bennünket az úr-vagy hölgy asztalához,ahol pénzt adunk egy kis papírért,nevezzük itinernek,segít pecsétet gyûjteni és az utat is elmagyarázza feketén-fehéren.Alig múlt nyolc óra nehány perccel,elindulok öreg barátommal az elsõ pontnak,Széchenyi kilátó.A  vasút mögött – vagy az állomásépület elõtt – hatvanméteres sor kanyarog,többoszloposak.Ismerõs borosta köszön,a tanár úr kapcsolt részekkel ezúttal is,köszöngetek futtában,ma igyekezni akarok,ebédre otthon kell lenni.Vizet veszek föl a fogaskerekû végállomásával szemközt,és szaladósra veszem.Lépést tart a nyugdíjas velem,korábban indult arcokat nyomunk le,hosszúléptûeket,kirándulósokat,ez a túra igazi tömegrendezvény,ma is,az idõ is tuti.Bekanyarodunk a szoborhoz,fiatal srácok pecsételnek,lefotóztatnak,és hátra arc,fölfelé a hegytetõre,majd a másik oldalon be a szerpentinre.A természet tavaszra készül,második generációs virágok – a hóvirág az elsõ nálam,idén persze más egy kicsit – nyílódnak,ebek rohangálnak,gazdát mozgatva,papírtalan futók szembe,ja persze,van,aki hobbiból..nekünk kupára és pontokra gyûlik a kiontott energia.Kápolna,fiatal fiúk és lányok,aranyosak,elsõk vagyunk öreg barátommal,pecsét és le az árokba.Szokásos kutyaugatás jobbról,kanyar jobbra,mint a politikában..bizonytalan vagyok az útvonalban,de barátom új GPS-t mutat és megnyugtat.Egy futó-jobban futó- elõz bennünket,fiatalos a lendülete,legalább harminc évvel mögöttünk az idõ országútján.Az árok jól járható,víztelen,sáros emlékek toporognak elõ,most porzik.Normafa,pecsét,fiatalok sokan,és hirtelen népek elõttünk,akik nem mögülünk érkeztek..nem oszt,elõzünk,Csillebérc,egy futó elõttünk újfent,pecsét,és megint a Normafa,csak a síház környékén.Át a kövesúton,zöld jel a Disznófõig,a pont a jobb sorsra érdemes szállodánál,ide is jöhetne egy politikus lassan..visszafordulok,magányosan,öreg barátom leszakad,mert fölfelé van,aztán le,Virág völgy,fiatal pontõrök készítik a bográcsot,kora van,egy órája indultam,és kis bizonytalankodás az útvonalban,de a pontõrök helyretesznek,és valóban,a sorompó ismerõs,nem lehet autóval gyalogtúrázni,ki kell szállni,felnyitni a sorompót,átgurulni és visszaszállni,ebbõl kapok bemutatót..követem az autót,egyre távolabbról,népek mindenfelé,az idõ kora délelõtti,növésben levõ korosztály,és második gyerekkorosak,többen integetnek és elengednek,többen nem..azért kikerülöm õket és tova,Makkosmária,két fiatal pontozó-pecsételõ,fotó róluk is és piros jelre állok,ez visz a János vasúti megállójához,ahol megint csak pecsét..útközben csak hetven kiránduló és ezer tavasz,odvas keltike számtalan,valami elkezdõdik,és a tavalyhoz képest megváltozott..tavaly igazi más idõ volt,de jobban teljesítünk azóta(is)..és ez az idõjárásban is megnyilvánul..szóval a vasúti megálló után a fölfelé a kilátónak,lépcsõzök,bár a futópálya is ott kínálkozna..fönt is fiatalok és népek a kirándulók nagy családjából.Pecsétet kapok,innen lefelé kell haladni,ezért egy ökörkorty víz a szervezetbe,féltizenegy az óra,elégedett vagyok magammal,szerintem jobban teljesítek én is..mint a kormánypárt..Szépjuhászné,két gyönyörû nõi pontozó pecsétel és küld tovább,hiába,megettem a kenyerem javát,fölfelé a sárga jelen a Kaán Károlyhoz,a pont elõtt újabb két futó tol félre,harmadiknak vélem magam a sorban.Haladni kell,lefelé a Bátorinál tömeg,uzsonnáznak és isznak,csak futtában el mellettük,jöjjön a Makovecz mû- és jön is,megint két futó a távon,mögülem,úgy látszik,a nagyobb kaliberek is rajthoz jutottak végre..kicsit vissza és sárga a vasúti megállóhoz a hegyen,ami hársról lett elnevezve és még nem volt idõ átkeresztelni..reméljük,elõbb-utóbb sorra kerül.Lenyomják a papíromat pecsétileg és ott a táv tova..Hûvösvölgy,rugby edzés,nagyoknak és kicsiknek,a labda nemcsak gömbölyû lehet ezek szerint,hát ez nem a Puskás akadémia ezek szerint..a céllövölde még zárva,a színpadot hajléktalanok díszítik és bútorozzák,most zászlók is lobognak,Villám street,keményen fölfelé,aranyesõ kezd nyílani,és a sziklán mászok a Fazekasra,meglepve a gyanútlan pontõröket,akik máshonnan vártak..innen megint lefelé,a kéken be a hûvösvölgyi múzeumba,az idõ tavaszi és korai,ebéd több mint egy óra múlva lenne esedékes..kitûzõt választok és eltûzök haza..

igen,ez az év is elkezdõdött..remek szervezés,fiatalos lendület,a frissítés sem volt túlzott mértékû,köszönjük újfent a vasutasoknak(is)..  

Gyermekvasút nyomában, éjszakai



http://bullw.blogspot.hu/2013/09/a-gyermekvasut-nyomaban-ejszakai-20.html

Gyermekvasút nyomában (Megismételt)

Az eredeti idõpontban sajnos nem tudtam menni, egyéb elfoglaltság miatt, ezért nagyon megörültem, hogy megismétlik. Mivel arra hétvégére nem volt még programom, a Budapest Kupába is beleszámít és különleges idõpontban van, ezért mindenképpen ott volt a helyem. A Gyertek ki a Vadasparkba túráról hazafelé jövet elõneveztem, így a rajtban csak rajtbélyegzõre volt szükségem, és már indulhattam is.:) Most egyedül mentem, de Normafánál találkoztam régi látott OKT50-es ismerõsökkel. Innentõl velük tartottam. :) Összességében remek idõben, remek túra volt. :) Részletes értékelés:

Pozitívumok:

• Elõnevezési lehetõség kedvezménnyel


• A nevezetes helyekrõl rövid ismertetõ


• Jó útvonal leírás, bár számomra már túl részletes


• Stílusos kitûzõ és emléklap


• Teljesítmény számával változó kitûzõ és emléklap


• Jó ár/érték arány (Virágvölgy állomáson szörp, célban pörkölt, választható ízû 2dl gyümölcslével)


• Ingyenes visszavonatozási lehetõség a rajtba


• A pontõrök lelkes gyermekvasutas diákok

Negatívumok:

• Virágvölgy állomáson a szörpöt eldobható mûanyag pohárba kaptuk, nem eléggé figyelve a környezetvédelemre


• Itinerben pontatlan km és szintadatok (A túranaptárban megfelelõ adat szerepel)


• Oklevél és emléklap fogalmának összekeverése. Emléklapot kaptunk, amelynek a szövege alapján inkább oklevél

Javaslatok:

• Környezetvédelmi okokból kötelezni kéne, hogy mindenki hozzon magával poharat és a rajtban/célban vásárolható legyen tartós mûanyag pohár. Ahogy a BTHE és az MVTE túrán szokott lenni.


• Az útvonal leírást lehetne javítani úgy, hogy egy kicsit lényegre törõbb legyen.  Valamint színes térkép még jobb lenne, mert mostani fekete-fehér nem használható igazából tájékozódásra.

Ismétlés a tudás anyja, mondják, sokadik teljesítésként a megismételt rajtnál már korán ott voltam, mivel délután munka várt rám.

Az elõnevezés jó dolog - nagyon jó, remélem, a jövõben megmarad ez a lehetõség, hiszen így egy rajtbélyegzés után már huss, indulhattam is. Azért megvártam, míg a GPS megtalálja a szükséges számú mûholdat a trackeléshez :)  utána viszont kocogósra fogva robogtam a jól ismert, és az ezen a túrán -most már- megszokott arcát mutató útvonalon.

Mennyire másképp nézett ki márciusban ez a környék... A szél vitte a havat, ez az érdekes mûalkotás (Ungvár ajándéka) is egészen másképp mutatott a havas téli tájban - sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy a márciusban készült képeket is újra meg lehetett volna csinálni, immáron tényleg tavaszi verzióban... Azért néhányat nagyjából sikerült.

A Széchenyi-emléknél lépcsõ föl-le, robogás tovább, erõsödõ szembejövõ forgalomban - mindegy, ez a gyaloglat az alternatív útvonalak túrája nevet is megkaphatná :-) Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.

A Rege útról balra fordulva még láttam az utánunk tömegével érkezõ résztvevõket, aztán a Farkasvölgyi úton néhány gyors lábú túratárson kívül szinte senki...

Bõvebben, térkép, track és néhány fotó: Túrablog     

Hatodik nappali teljesítésnek terveztem (a hat éjszakai mellett), kellemes tavaszi sétával, itt-ott szokás szerint kocogással - meg persze rettenetes nagy tömeggel. A hatodik teljesítés összejött, a kellemes séta is - tavasz, kocogás és tömeg viszont mutatóban sem volt. Mondanom sem kell, hogy a tömeg hiányzott a legkevésbé...

Sikerült a rajtidõ vége elõtt húsz perccel a rajthoz közel simán lerakni az autót - és utána a nevezés sem tartott túl sokáig - a rendezõk létszáma a szokásos volt (itt még), viszont "csak" közel ötszáz résztvevõ volt.

Az, hogy a hegytetõn fúj a szél, az nem újdonság, viszont most tényleg nagyon fújt, ráadásul a havat is hordta rendesen, szerencsére a kabátom kapucniját alaposan összehúzva ezt a meglehetõsen zord (márciushoz képest pláne) idõjárást elég jól viselve indultam el a jól ismert útvonalon.

A Svájci lépcsõt felé veszem az irányt, bot a kézben, hiszen ilyen idõben a lépcsõk elég kellemetlenek is lehetnek - no, itt már javában szorgoskodtak a hó eltakarításán, úgyhogy egyáltalán nem volt vészes a dolog.

A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, hiszen itt is hordta a havat a szél, aztán gyorsan tovább is állok, hiszen azt saccolom, hogy a kápolnához vezetõ szerpentinig lesz vadul szeles az utunk, ergo addig kéne gyorsan eljutni.

Az aszfaltot tehát igyekszem gyorsan magam mögött hagyni,  örülök az úton keresztben kirakott oszlopoknak - innen már csak egy macskaugrás, és erdõ következik.

Egy túratárs nézelõdik, hogy jó irányba jött-e (ez lesz az elsõ teljesítése ezen a túrán), mondom neki, hogy minden rendben, mutatom az utat keresztül a bozótos részen...

Bõvebben, fotókkal, térképpel, trackkel: Túrablog  

(Rendezõi összegzés a www.gyermekvasut.hu honlapról.)



• Hír dátuma: 2013. március 15. péntek



2013. március 15-én pénteken ismét megrendeztük a hagyományos teljesítménytúra nappali változatát.

 

Teljesítménytúrázók Virágvölgy állomáson

Habár az idõjárási viszonyok hirtelen tavasziról téliesre fordultak, havazott és erõsen fújt a szél, A Gyermekvasút nyomában címû teljesítménytúra nappali változatát idén is megrendeztük. A körülmények ellenére is több mint négyszázan beneveztek és teljesítették a kihívást.



A résztvevõk ez alkalommal is Széchenyi-hegy állomásról indultak, hogy 20 km megtételével, a Gyermekvasút állomásainak és a környék fõbb látványosságainak érintésével megérkezzenek Hûvösvölgybe.



Az elõírt szintidõ hét óra volt. A kijelölt ellenõrzõ pontokon szervezõk – jelenlegi és volt gyermekvasutasok – fogadták a túrázókat, akik igazolták a pont érintését és segítséget nyújtottak a túra folytatásához.



A cél most is a Gyermekvasutas Otthonépületben volt. A célba érkezõk a teljesítést igazoló oklevelet és kitûzõt kaptak, valamint meleg étellel vártuk õket.



A célba sikeresen megérkezõket és a túrát menet közben feladókat is meginvitáltuk, hogy vonattal, a Gyermekvasúton tett utazással térjenek vissza Széchenyi-hegyre, a rajt színhelyére. A túrát késõ délután befejezõkre való tekintettel a vonatok a szokásosnál hosszabb üzemidõben közlekedtek. A nosztalgiavonatok azonban – mûszaki okok miatt – ezen a napon nem közlekedtek.

Személyvonat Hárs-hegy állomáson

A Gyermekvasút nyomában címû 20 km-es teljesítménytúrát legközelebb éjszakai változatban, 2013. augusztus 19-én hétfõn rendezzük. Útvonala a nappalival azonos, azonban ellentétes irányú lesz, azaz Hûvösvölgytõl Széchenyi-hegyig tart.

 Éjszakai 

Mint ahogy tavaly, így idén sem lett lejárva a szervezõk által az útvonal. Amennyiben ennek az ellenkezõje lenne igaz, akkor fel kellett volna tûnni a T. Szervezõknek, hogy az egykoron az erdõbe kihelyezett eligazító táblák, melyek a turistajelzéseket is tartalmazták gyakorlatilag teljesen eltûntek - a bvaltásról meg már ne is beszéljünk -, ezzel együtt a pedig az elágazásokban lévõ turistajelzések is. Így egy-egy keresztezõdésnél igen komoly problémák tudtak akadni a "na most merre menünk tovább??" kérdés esetében. Mivel éjszakai túra, így ugye mindenki számára nekehezbb a tájékozódás, de az sem elhanyagolnadó és a szervezés is tisztában van vele, hogy a gyerekvasutas túrákon az indulók igen komoly része csak koca túrázó; nem rendelkeznek térképpel, ill. térkép olvasási ismerettel és persze helyismeretük sincs. 

A rajtból 3/4 8-kor indultunk, az elsõ pecsétet begyûjtöttük a múzeumbe, majd a Fazekas-hegy fele indultunk. A leágazáshoz akkor helyezték ki a vasutas papírkát - szerintem ezt még indulás elõtt kellene, nem pedig utána.... Itt az ep-hez érve hosszú sor volt - mely igencsak rontotta szintidõt -, viszont nagyra értékelhetõ is volt egyben, mivel rendezetten jutott fel és le is mindenki a pecsétért. Itt felcsillant a remény, hogy javult a szinvonal a korábbi évekhez képest.

Innentõl kezdve táblák/jelzések/vasutas papírkák hiányában mindenki a maga orra után ment, akinek volt legalább kis helyismerete, az nagyjából haladt a megfelelõ úton. Vasutas papírkákkal az ep elõtti utolsó és az ep-t elhagyva az elsõ fán találkozhattunk - gondolom a kihelyezésük igen megerõltetõ volt!

A kilátó kivilágítva idén is csodálatos volt; a Jánoshegy állomás felé haladva pedig értékeltük, hogy nem a lpécsõn botorkálva kellett lejutni és ez ki volt táblázva - gondolom csak azért, mert alig pár métert kellett a pontõröknek megtenniük...

Innentõl kezdve még kaotikusabb lett az eigazodás - sokan az utánuk kiabálás ellenére is jól elmentek a jóistantudjahogyhova...

Virásosvölgynél nagy csalódás volt a frissítõpont hiánya és hogy még mosdóba sem lehetett menni. Asszem sok zsepit kell majd a szemétszedési napon összeszedni...

Disznófõtõl visszatérve már tettünk a jelzésekre - amik nem lézettek -, és a betonon elértük Csillebércet. Itt limonádé várt mindenkit és sikerült végighallgatni, hogy bizony alkalmanként kb 10%-kal növekszik a résztvevõk száma, és hogy mennyire nem tudják megoldani a felmerülõ korlátokat.* Azt is megtudtuk itt, h a rajtban meghírdetett "egy tál meleg ételt biztosítunk a célban" az valójában virsli lesz. Én nem nevezném egy tál meleg ételnek!

Normafa megálló után újabb kritikus pont/ok jött/ek: a susnyába való bekanyarodás meglepõ módon ki volt jelezve. Itt azért megjegyezném, hogy emberi körülmények között 1 m-nél nem magasabb emberek számára komoly kihívást jelent. Még szerencse, h van mellette egy földút is, de a szervezõk ilyeneket sem látnak meg. Átérve a susnyán már többen ténferegtek... az út végén a Kápolnához való felkanyarodás sem volt kijelezve, kíváncsi lennék, hányan mentek át a vashídon...

A célban megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, majd a virslit, mely idén nem az ehetetlentescovirsi volt, egy fokkal javult a szinvonala. 

A vonat jóval késõbb indult a meghírdetettnél - bezzeg ha az elõzõ is késõbb indult volna, akkor nem kellett volna várakoznunk. A mozdonyvezetõnek köszönhetõen igazi éjszakai városnézésben lehett része annak, aki még nem bóbiskolt be.

A pontokon több helyen ellenszenvesen hangoskodó, feltûnési viszketegségben szenvedõ fiatalokkal találkozhattunk, akiktõl még ha lett is volna kérdés, akkor sem kérdeztük volna meg - valószínûleg nem is tudtak volna válaszolni.

Összességébe véve eldöntöttük, hogy több éjszakai vasutas túrán nem kívánunk részt venni. 

*Így fordulhatott elõ, h pl tavasszal nem jutott itinet, meleg étel, ... igen sokaknak. Ebben az esetben, akkor a meghírdetés paraméterein kellene változtatni, és nem pedig hagyni, h az odaérkezõk a helyszínen szembesüljenek az inkorrektséggel! És még rossz szájízzel is távozzanak! 

A Gyermekvasút nyomában (éjszakai)

Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/08/a-gyermekvasut-nyomaban-ejszakai.html

(Éjszakai)

Elsõ éjszakai teljesítménytúra volt, így ezért a plusz élményért mindenképpen megérte. Az útvonal megtalálható a túra leírásában, így nem részletezném. Gyakorlott túrázóknak nem jelenthet nehézséget.

Látszik, hogy a szervezõk sok munkát öltek bele a túrába, de volt pár bosszantó hiba, ami jelentõsen lerontotta az élményt:

1. Nem kaptunk itinert, csak ellenõrzõ lapot. Másoknak volt, nem tudom, hogy csak figyelmetlenség volt-e vagy kifogyott (20:20-kor rajtoltunk), mindenesetre ha nem indulnak ilyen sokan a túrán, elég necces lett volna befejezni... (A térkép nem megoldás a jelöletlen szakasz miatt, plusz este nehéz kezelni.)

2. Több helyen ki volt téve 1-1 A/4-es lap, jelezve, hogy merre kell tartani, de néhány kulcsfontosságú helyen nem volt ilyesmi. A Virágvölgy-Disznófõ-Normafa részen rengeteg kóválygó túrázó volt, illetve a jelöletlen szakaszon nagyon sokan csak annak köszönhettük a jó irány megtalálását, hogy járt arra olyan túrázó, aki nappal már teljesítette a távot. Mivel ez a túra éjszakai, s van benne jelöletlen szakasz is, erre nem ártana odafigyelni...

3. Több helyen, mikor kérdeztük a pontõröket, hogy merre van a következõ állomás - jelezve, hogy nincs itinerünk - elég flegma válaszokat kaptunk.

4. A vonat elõtt jó lenne a kitúzõ/emléklap átadást gyorsabban végezni, csaknem az orrunk elõtt ment el a vonat, hiába érkeztünk be 10 perccel az indulása elõtt.

Ha ezekre is odafigyelnének a szervezõk, az sokat javítana a túra színvonalán.

A Gyermekvasút nyomában (nappali)

Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/03/gyermekvasut-nyomaban-nappali.html

 Életem második, és az év (számomra) elsõ TTT-s túrája volt a Gyermekvasút nyomában. Az útvonalról nálam gyakorlottabbak írnak majd, én örültem, hogy végigmentem szintidõn belül. :) A nagy lelkesédesben még ezt a videót (klikk!) is legyártottam a GPS trackjeinkbõl. 

A sok (tényleg sok) pozitívum melett azért egyetlen dolog megzavarta az idillt: két ellenõrzõponton is megesett, hogy a pontõrök a mobiltelefonjukból szóló kortárs tánczenével próbálták feldobni a várakozás -- addigra már bizonyosan unalmas -- perceit. Noha nyitott vagyok minden újra és az elektronikus zene sem áll tõlem messzem, ha lehetséges, nem feltétlenül a Budai-hg. szívében szeretnék új elõadókkal megismerkedni (hacsak nem jönnek túrázni õk is).

 Az elsõ alkalom volt, hogy innen választottam túrát és nem magam találtam ki. Nagyon élveztem, gyönyörû volt. Sokat jártam már erre, de így még soha:) Köszönet a szervezõknek, az állomáson a szorgos pecsételõ fiataloknak, és mindenkinek! Egy színdarab címe jutott eszembe a túra végén. Mégpedig: "Jövõre veled itt"!! Nem hagynám ki semmi pénzért. Gyönyörû táj, jó idõ és jó volt kicsit elmenülni a város zajától és szagától.

Mindenkinek kötelezõ!!!!! 

 Az idei túra is nagyon kellemes volt. A beszámolónkat és a képeinket a Túrablog oldalán, ide kattintva éritek el.Nem semmi, hogy kb. 2300 fõ indult!

Az idei túranaptárban két "elrettentõ" fotót találtam a sorban állókról - jelentem, ez a probléma idén gyakorlatilag megszûnt - egyszerûen azért, mert pontkartonok (azok a lapok, amin az áthaladó résztvevõk rajtszámait ikszelgetik) ettõl a túrától kezdve nincsenek. Az idõjárás-felelõsök kellemes tavaszi idõjárást ígértek, ami jelentõs indulói létszámot vetített elõre, úgyhogy reggel fél nyolckor már a sorban álltam, hogy lehetõleg korán el tudjunk indulni.

A sorban persze rengeteg ismerõs, úgy elõttem, mint mögöttem, de még több ismretlen - hiába, ez a túra nagyon népszerû pláne, hogy ilyen szép idõ van. Telefonon megbeszéljük a részleteket, 8-kor indul a nevezés, elõtte kitöltöm a hét nevezési cédulát, aztán negyed 9-kor már kezemben a hét füzettel, pecsételõlappal találkozom a többiekkel. A sorszámos pecsételõlapokról a nevek lemaradtak, úgyhogy nincs mese, együtt kell beérni a célba :-)

A Széchenyi-emlék, pontosabban a kilátó az elsõ meglátogatandó hely - itt azért vannak egy páran elõttünk, de pikk-pakk túlesünk az adminisztráción, és mehetünk az Apáca-rét felé. Itt az év vadvirágjának választott kökörcsin már virít, bár emlékeim szerint tavaly sokkal többet lehetett látni. Az ég ragyogóan kék, jó látni a tél szürke árnyalatai után. A Kápolna gyorsan megvan, aztán a Farkas-völgyben kapunk sarat is, bár nem sokat - itt picit ellépek a többiektõl, mert "tele" van az út, és hátha kevesebbet kell Normafánál sorakozni.

Csillebérc után már a pálya melletti ösvényen sétálunk, amikor szembe jön egy szerelvény - de nem eredünk a nyomába, hiszen mi pont a másik irányba tartunk :-)

Normafánál a rétesest kihagyjuk, ellenben szigorúan követjük a jelzést, ami a síház mögött csatlakozik be az innen követendõ zöld sávba.

Gyorsan leérünk a pontra, pecsételtetek - ma én vettem a nyakamba ezt a feladatot - meg a térképtartó táskát, amiben a lapok vannak :-)

Virágvölgy állomáson a "szokásos" teát természetesen a saját bögrémbe kérem, hiszen ezzel is egy eldobható pohárral kevesebbre van szükség.

Makkosmária elõtt a lejtõn szintén elõrerobogok, gyorsan bélyegeztetek - mire a többiek utolérnek, már indulhatunk is tovább :)  János-hegy állomásig egy mikroláda, meg egy érdekes fa miatt állok meg egy-egy pillanatra.

Lépcsõ, murvás út, aztán hipp-hopp, a Libegõ felsõ végénél vagyunk - van, aki a csapból frissít, hiába, "rengeteg" szintet kellett itt egyben leküzdeni :-)) Lépcsõn föl a kilátóig, majd a kilátóba - egészen föl, minthogy valaki azt mondta, hogy fönt van a pont. Nem ott volt, de legalább ismét körülnéztem föntrõl... Sikerül kiszúrni, hogy hol is van a pont: Egy kukakonténer mögötti padra telepedtek le... Most mondjam azt, hogy belevaló gyerekek?? :-)))

A sikeres pontvadászat után begyûjtöttem a megérdemelt bélyegzõlenyomatokat, és máris trappolhattunk lefelé a P- jelzésen.

Itt picit hiányoltam a Parádon látott kerékpárosokat távol tartó alkalmatosságot, pláne az után, hogy néhány humanoid direktben egyenesen a fák között gurult lefelé a kétkerekûjével...

Szépjuhászné állomásnál picit többet idõztem, megvárva a két nosztalgiavonat találkozását. A büfé persze zárva, a csap is "téli üzemmódban" - mondjuk nekem mindegy, a hátamon cipelt készletbõl kényelmesen tudok frissíteni. Nagyon sok embert kicsábított a szép idõ ide is, úgyhogy a vonatok elhaladását már nem vártam meg, és a többiek után kocogtam.

A S- emelkedõjét egyben küzdöm le - és közben azon gondolkodom, hogy pár évvel ezelõtt mintha magasabb lett volna :-)

Egy túratárssal beszélgetve érünk a S- és a kilátót direktben megcélzó ösvény elágazásához - és tartunk balra a jelzésen - igaz, ez nem az UKK túrája, de attól még a jelzést itt is illendõ követni.

A Bátori-barlangnál nem csúszik ugyan a lejtõ, de ennek ellenére nem egyszerû lejutni a hídhoz - jól jön a bot itt is. Hamar leérünk a S-S3 elágazásához - páran itt várják a társaikat, akik felsétálnak a Kis-Hárs-hegy kilátójához bélyegzésért... No mindegy. Mi "testületileg" megtesszük a "tiszteletkört", aztán kényelmesen beszélgetve csorgunk le a Sc jelzésig, hogy azon közelítsük meg a Nagy-rétet.

Elõtte persze keresztezzük a vasutat, aztán egy kidõlt fa maradványait -a kivágott darabból a jelzést tartalmazó részt itt hagyták - szerencsére egyáltalán nem jelent gondot a jelzés hiánya, hiszen pár méteren belül ott van a pótlása. Minden esetre ez a szép nagy fa hiányozni fog azoknak, akik korábban sokat jártak erre, de a természet már csak ilyen... Hol teremt, hol rombol...

A Sc elérése elõtt persze van egy kitérõnk Hárs-hegy állomásra, ahol a pecsét mellé/alá még aláírást is kapunk. A pontõrök szerint mindenütt kellett volna :-)

A Sc jelzésen itt-ott tócsákat kerülgetve, kellemesen beszélgetve fogy a táv - aztán bal oldalon a vasút oldalában meglátok két ifjú túrázót ereszkedni a meredélyen... Szerintem õk nem teljesen így gondolták Hárs-hegy állomástól az útvonalat :-) A Nagykovácsi út forgalma iken gyér, mint ahogy a Nagy-rétet körbekerülõ járdáé is - a legtöbben nyíl egyenesen mennek a ponthoz - mi meg megnézzük a virágokról szóló tájékoztató táblát :-) A pont után jön a hõn szeretett Villám utca - fölfelé... Van, aki kocog, és van, aki visszafelé jön - csak tippelem, hogy kimaradt a Nagy-rét bélyegzése...

A Fazekas-hegy elõtt még levadászom a GCFAZE geoládát, Aztán már csak be kell sétálni Hûvösvölgybe, bónuszként megmászni az állomás peronjához vezetõ lépcsõket, majd pedig a célban átvenni a jól megérdemelt díjazást. Az oklevél-kitûzõ-kupafüzetbe bélyegzés után bõven van idõ elfogyasztani a pörkölt+tészta összetételû menüt, amihez szokás szerint egy kis dobozos Sió gyümölcslé is jár.

A kajálás után kényelmesen van idõnk a vonatig, amivel aztán visszazötyögünk a rajtba.

Az egész túranap legkalandosabb része persze ez után következett, hiszen némileg megkavarta a közlekedést az ünnep miatt lezárt Erzsébet-híd... De azért utólag kiderült, hogy mindenki sikeresen hazaért :-)

(Bõvebben, fotókkal: Túrablog)

Elsõ alkalomal vettem részt ezen a túrán. Felelõtlenül indultam, térdsérüléssel, de nem bántam meg.(akkor még) de most a mai napig bánom, ( mert nem tett jót a sérülésnek )

7kor már a rajtban voltam, valószínû, hogy ezért sikerült hamar elindulnom. Az idõjárás nagyon jó volt, szép tavaszi nap.

Mivel kedvenc állataim a hüllõk, ezért meg kell jegyeznem, a túrán láttam idén elösszõr faligyíkot napozni  (Na ez a tavasz).

Sok kedves ismerõssel futottam össze. A létszám sem volt hanyagolható. Az útvonalat nem részletezném.

A személyzet kedves, gyors szimpatikus volt. Az ellátással elégedett vagsyok. A (túl) sok ep.viszont szokatlan volt számomra.

Köszönöm a lehetõséget .Legközelebb ismét................

Az általam bejárt útvonal

A Gyermekvasút nyomában

Elõször vettem részt a gyermekvasutasok nappali túráján és megszerzett tapasztalataim szerint, remélhetõleg, nem utoljára.

A kellemes élményekkel kezdem: Rengeteg fiatallal lehetett találkozni, nemcsak a szûkebb, hanem a tágabb gyermekvasút-barát berkekbõl. Remekelt az idõjárás és vele együtt a természet is ünnepelt. Öröm volt látni a szeretetteljes családi kötelékekeben túrázó kipirult arcú apróságokat, kit gyalogosan, kit vállon hordozva, kit gyerekkocsiban tolva. A rendezõk minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a turistafolyam ne csak elrajtoljon, de - hasznos ismeretekkel gazdagodva - célba is érjen. Jólesõen próbára tett az útvonal hullámvasúti vezetése.

Kellemetlen élményekkel zárom beszámolómat: Az egy helyen zajó tumultuózus nevezés viszontagságai - sittel teli konténer-torlasz,  kulcsra zárt mellékhelyiségek - megoldásán illene az egyébként készséges, figyelmes és rutinos rendezõknek elgondolkozni. A Fazekas-hegyi bunker mellé elhelyezett ellenõrzõ-pontot - tekintettel a korosabb túrázókra - illett volna alacsonyabb szintre rakni. Nem mindenki született akrobata és légtornász alpinista.

Sajnálatos, hogy mindig akadnak olyan túratársak, akik a dohányzás, a sörivás és a hangos trágár társalgás szenvedélyérõl még a túrázás tartamára sem képesek lemondani.

Köszönet a rendezõknek és a figyelmes, jóindulatú túrabarátoknak. 

Sziasztok!

Van egy rossz tulajdonságom: általában a rosszat írom le, de azért, hogy okuljanak belõle mások - illetve a szervezõk abból (mint anno a kitörés 60-nál). Viszont ha már negatív beszámolót írtam, írok pozitívat is - így dukál :)

Januárban találkoztam elõször a gyermekvasutas túrával - akkor is fainos volt, de a mostani szervezés elõtt le a kalappal. Legalább 500, de talán 1000 induló is rajtolt elõttem (8 óra körülre értem a rajthoz, amikor már vaskos sor állt ott), de így is alig kellett várnom 20-25 percet.

A másik pozitívum volt - illetve bizonyos szinten negatívum: a tömeg. Egyszerûen lehetetlen volt eltévedni, mert mindehol túrázókat látott csak az ember - ami viszont rossz hír volt azoknak, akik söröztek a túra valamelyik szakaszán (kivéve Csillebércnél) :) De inkább pozitívum, mert tényleg, ha társaságra vágyott az ember, ott volt karnyújtásnyira. Ha minden állomáson nem is, de törekedtek arra, hogy legalább 1-2 szer kapjunk teát, továbbá a célban egy (még ha nagydarab vagyok, és nem is vittem szendvicset) normális tál étellel várták az embert.

Ami meglepett, hogy sokszor - ahol egyértelmû volt - volt külön tájékozódási pont kiétve (pl. A4-es lapok). Mivel nem mindenki vérbeli tájoló, azért ez sokszor jól jöhetett.

És hogy még egyszer dícsérjem a gyermekvasutas túrákat: minden olyan zsírozottan ment, ahogy a korábbi túrákon (sajnos csak 1 darabon voltam) tapasztaltam - látták, mennyien vannak (kb. gondolom számíthattak is a szervezõk erre), úgy szervezték a túrát... mivel családi programnak is sokan választották, nem nehezítették túl (nem akadályversenyt csináltak belõle, hanem túrát), továbbá rengeteg helyen el is lehetett nézelõdni (és erre volt is idõ) - plusz a kisfüzetben (ahol színes, használható térkép volt - csak annyi volt a szépséghiba, hogy a vasút vonala volt a vastagabb, de ez már tényleg inkább a kákán is csomó :) ) még külön sztorik is voltak a helyekkel kapcsolatban, ami egészen jópofa dolog volt. Más túrákon is így van általában, de itt azért kicsit jobban rágyúrtak erre :)

Aki túrázni vágyik, az nyugodt szívvel vállalhat be - akár 20-25 km-t (hirtelen nem tudom, hogy gyermekvasutas túrákon milyen távok vannak) - egy ilyen túrát...

Gyermekvasút Nyomában nappali (2011-03-15)

(résztvevõk szám: 1380 fõ)

Sikerült revansot venni a tavalyi feladott túra után. (Sokadik teljesítés.)

A rajtba elég korán érkeztünk apámmal, 7:35-re, így nagyjából a 20. helyet foglaltuk el a sorban. A Nevezés csak 8:00-kor indult, így 8:10-kor el is tudtunk rajtolni. Ekkorra már meglehetõsen hosszú sort állt kinn is. A túra közben semmi gondom sem volt a tömeggel (bár máskor sem szokott lenni).

A terep számomra meglepõen jó volt, nem volt veszélyes a sár. Az idõ tökéletesre sikerül, egész nap sütött, bár én reggel a 10 fokban sem fáztam rövidujjúban és rövidnadrágban, így a túra végére már melegem volt. Késõ délután láttam egy hõmérõn 19 fokot.

Az itiner a szokásos füzet, viszont nagyon profi munka közepén található színes térképvázlat.

A célban beültem délután ötig Budapest Kupát és Túranaptárat árusítani. (Örömmel láttam, hogy elég sokan bélyegeztek a Budapest Kupa füzetükbe.)

Gíermekvasút nyomában, nappali

Jucival és Csabival a rajtban beszéltünk meg a találkát. Gondoltam arra, hogy tömeg lesz, de nem igazán készültem fel ilyen mennyiségû túrázóra. Ennek ellenére miután átvedlettem az úton, viszonylag gyorsan sikeredett a nevezést is megejteni. A táv hosszához képest sok EP volt, és a kapott anyagban a térkép nem nyerte el nagyon a tetszésemet. Viccelõdve nekivágtunk, de Juci kicsit lemaradt, én igyekeztem tartani a tempót Csabival, ami a Disznófõ EP utáni emelkedõig nagyjából sikerült is. Utána már lazább, kényelmes tempóban haladtam, Jucus is társult, a vége felé egy ideig Maci is gyarapította a csapatunkat.

A pontokon udvariasak voltak a gyerekek és gyorsan megkaptuk a pecsétet, ráadásul meglepõen elég jól sikerült haladnunk a tömeg ellenére. Idõnként kihelyezett irányító papírokkal igyekeztek segíteni a tájékozódásban, bár néha nem arra mutatott a nyíl, amerre kellett volna. Öröm volt látni, mennyi családos vett részt és nagyon sok kisgyerek nevezett. Az egyik ponton teát is kaptunk. A ragyogó napsütés igazi ajándék volt megint, pólóban és szabad lábszárral haladni mennyivel szabadabb, mint nyakig 3 rétegben! Ma már több lepkét is láttam, és egyes fák már rügyeznek. A célban Eboláékkal találkoztunk, ahol jól laktunk az isteni tésztával, majd visszavonatoztunk a rajtba. Örültem a túrának, mert olyan területekre vitt el, ahol még nem jártam vagy nagyon ritkán vetõdöm.Köszönet a szervezõknek.

Gyermekvasút nyomában éjszakai

Elég régen gyalogoltunk és ez a hosszú hétvége igazán remek alkalomnak kínálkozott egy kis tt-ra, pláne ha az még éjszakai is. A csapatunk már elõzõleg a fórumokon szervezõdött. Ha a pontos indulást megbeszéltük volna sem sikerül ilyen remekül. Hála a szervezõknek gyorsan és lelkesen elrajtoltunk. Nagy-nagy meggyõzõdéssel és gyorsan elértük az elsõ ell.pontot, legalábbis mi azt hittük, hogy az az elsõ! Ott szembesültünk a tévedésünkkel. Vissza a múzeumhoz, így jár aki "hatost dob", egyszer kimarad a játékból és újra elindulhat. Rötyögtünk és poénkodtunk magunkon. Na ez is jól kezdõdik. Ezután elõvettük a kapott itinert, mert rájöttünk, esetleg tényleg azrét kaptuk, hogy használjuk . Innen már sinen voltunk, majdnem a szó szoros értelmében. Kezdett sötétedni, szépen lassan elõkerültek a lámpák, a sötét erõben úgy néztünk ki mint az ide-oda ténfergõ szentjánosbogarak. Szépen tempósan haladtunk, jó túristákhoz méltóan gyûjtöttük a pecséteket. Szépjuhászné állomáson megpihenve elfogyasztottuk a magunkkal hozott elemózsiát és doppingszereket (sör, pálesz és a józanabbak esetében csoki). Indulás tovább fel a csúcsig az Erzsébet-kilátóhoz. Milyen véletlen, ismerõs arc jön szembe velünk. Közös fénykép, addig is pihenünk egy kicsit. Makkosmária után kicsit elbizonytalanodva kérdeztem a fiúkat az irány helyességérõl, mert túl sokan jöttek velünk szembe. Szerencsére mi tudtuk jól az irányt, szegények eltévedtek valahol. Aztán váltakozó szintkülönbségeket kellett legyõznünk. Ezért jó a sötétség, mert nem látod mitõl kellene elborzadnod, nem látod a távolságokat csak rakod egymás után a lábacskáidat és egyszer majd beérsz a célba. Rendesek a fiúk minden egyes fordulónál bevárnak. A kápolnától felérve a rétre letekintettünk a városra, majd gyönyörködtünk a csillagos égben. Beérve a célba bõven eiértük a következõ vonatot. Átvettük a megérdemelt kitûzõt és oklevelet. Visszafele a vonaton láthattuk a megtett utunk részleteit, lenyûgözõ a távolságok látványa ahol akkor éjjel jártunk. Hajnali 4 órakor kerültünk ágyba és így vizszintes testhelyzetben megállapítottuk, hogy jólesõ kis túra volt.

Köszönet a fiúknak a jó társaságért, szuper poénokért!! :-))

Köszönet a szervezésért és a remek tájékoztató füzetért!

Zoli és Teri Hódmezõvásárhelyrõl

Gyermekvasút nyomában – éjszakai

Nehéz errõl a túráról újat írni. Pár évvel ezelõtt voltam a nappali változaton és fõleg annyi maradt meg belõle, hogy rengeteg az ember és rengeteg az ellenõrzõpont. Meg az, hogy akármennyire sietek, csak nem sikerül rendesen haladni. De inkább a tömeg.

Most is tömeg fogad Hûvösvölgyben, a Gyermekvasutas Otthonnál, igaz, nem túl nagy. Indulásra már az. Bubu, Hevér Éva, Joeyline, Vándor Csillag, moiwa tesója, Dávid bukkannak fel. Rajtoltatás a Keleti pályaudvaron látott technika analógiájára történik: egy sor van, egy rendezõ irányítja a népet az éppen felszabaduló asztalhoz. Ügyes.

Indulunk. Hûvösvölgy vasútállomás, múzeum, egyszer már meg kéne nézni. Lépcsõn vissza, nem szeretjük a zúzottkövet. Fazekas-hegy, betonbunker, kis kilátás, meredek lejtõ. Nagyrét, szúnyogok, elõttünk magasodó Hárs-hegy. Alig jövünk valamennyit, máris újabb pont következik. Utána újabb vasútállomás, utánunk szólnak, hogy miért nem a síneken maradva haladunk tovább, miért is megyünk le a turistaútra. Mert csak. Visszamászunk, kinézek magamnak pár jó fotóhelyet, ahová, magamat ismerve, jó darabig nem fogok eljönni. Pedig tényleg jók. Kis-Hárs-hegy, banzáj, lehet kocogni lefelé vagy húsz métert. Repkény kocog. A Nagy-Hárs-hegyen is kocog, pedig az már emelkedõ. Barlang következik, utána két lépés a hegytetõ. Infósék nem szívatnak meg, nem a kilátó legfelsõ szintjén adják a pecsétet. Visszamegyünk a sárga sávra, késõbb emiatt félhangos beszólást szenvedünk el egy elmés résztvevõtõl, sérelmünkre. Amíg mi vagyunk a gyorsabbak, nem érdekel (jaj, dehogynem).

Szépjuhászné, még világosban látjuk, forgalmi szolgálat is van. A következõ hegy, aki János, jó magasan tornyosul fölénk. Nekivágunk, piros a sáv, ami felvisz, szerpentinen kanyarogva. Elbizonytalanodott túratárs, Csaba csatlakozik hozzánk, nagyjából János-hegy vasútállomásig haladunk nagyjából együtt. A kanyarok végén egyenes, majd megint kanyarok, trükkös fa-labirint az útkeresztezõdésekben - ezt még nem láttam - végül hegytetõ. Szerelmespár, magányos romantikára vágyó, ölelik egymást a kilátó túloldalán. Nem megfelelõ idõpontban vannak nem a megfelelõ helyen, legalábbis a mögöttünk érkezõ kábé ezer túrázó a magányos romantikát kissé megzavarhatja. Pontõr, az nincs. A papír szerint nem is kell még lennie, bár, kissé túlzó dolog kábé 7 km-re két órát adni. Másfelet is. A parkolóban éppen elcsípjük, elhiszi, hogy jártunk a hegytetõn, még fotó is volna róla, ha kellene.

Joeyline-nal, Dáviddal és egy futó katona leánnyal, Szandrával (aki nem fut tovább, épp a pontnyitások miatt) kibõvülve trappolunk tovább Makkosmária felé. Elõtte vasútállomás, János-hegy alatt, a pontõröknek zuhanyrózsa-szerû a lámpájuk. Megint csak visszakapaszkodunk a turistaútra, mert ott mégis kényelmesebb menni. Budakeszi fényei villannak fel néha nyugat felõl. Budaörsé és Törökbálinté délrõl. A Hold pedig odafent, tiszta égbolton süt le a tájra, olyannyira, hogy a lámpára alig van szükség. Makkosmária, kivilágítatlan templom és kivilágított ellenõrzõpont. Gyorsan továbbmegyünk, hogy ne egyenek meg a szúnyogok. Szigorúan monoton emelkedõ következik Virág-völgy vasútállomásig, különösebb esemény nélkül. Feltûnik, hogy hiányoznak a tömegtúrák ismerõs „Tibi bácsiiii, most merre kell kanyarodniiii?” jelenetei, pedig most még élvezném is a helyzetet. Az itiner szerint valami esõházat kellene látni valahol a sötéten át. Annyira azért nem erõs a holdfény, vagy én vagyok túl bamba. Az állomáson szamócás szörppel frissítünk, a váltóállító berendezést tanulmányozom, amíg lepecsételik a papírjainkat. Séta tovább, Disznófõre.

Átkelünk a hegygerincen, lesétálunk a forráshoz, a pontõrök az esti meccsek eredményeit élõ adásban közvetítik A4-es papírlapok segítségével. Visszamászunk, át a sötét Anna-réten, közben Budapest és környéke láthatárba veszõ fénytengerét bámuljuk. Lenyûgöz, még mindig. Székelykapun sétálunk be, valami ösvényt, meg a vasút vonalát és még több ösvényt követünk Csillebérc felé. Elõjelzõ, bejárati jelzõ, állomás. Két nyitott személykocsit tárolnak a második vágányon, szükség lesz még rájuk.

Összetorlódik a mezõny, mindenfelõl érkeznek túrázók. Elindulunk Normafa felé, utcákon, ösvényeken visz át a leírás a megállóhelyre. Kezdek álmos lenni kissé: a következõ szakasz felébreszt, az utat ugyanis mélyen kimosta a lezúduló víz, néhol a szokásosnál nagyobbat kell lépni, le is ülök az újdonsült árokparton, megcsúszás következtében. Kiszabadulunk a susnyásból, be az erdõbe, az árok mellé, amelyet hosszan követünk. Olyan szigorúan követjük, hogy egy kanyarnál simán le is megyünk, hogy annál kalandosabban kapaszkodhassunk vissza a helyes útra. Zöld háromszög tûnik fel, innentõl újra emelkedünk.

Az Úti Madonna elnyeri a leghangulatosabb ellenõrzõpont címet a túrán, fáklyák vezetnek fel a kegyhelyhez. Innen már csak fel kell kanyarogni a Széchenyi-hegyre, kikerülni az adótornyokat és az itiner által is említett utcán... izé... milyen utcán is kell menni? Leesik, rosszfelõl kerültük meg a tornyot és kiszolgáló berendezéseit. Ejnye-ejnye. Visszatérünk a helyes útra, megcélozzuk a Széchenyi-emléket, ahol a pontõröknek lemerült a bélyegzõpárnájuk, így aláírást kapunk a pecsét helyett. A lényeg, hogy legyen valami.

A leírás szerint izgalmasabb, lépcsõs úton trappolunk be a célba, a zöld sávot követve. Az Mk45-2006 éppen körüljár, a sor éppen nagyon rövid, a virsli pedig éppen finom, amikor Repkénnyel leülünk odabent falatozni. Útitársaink közül Dávidot éppen nem látjuk, aztán késõbb mégis, Szandra utoléri párját, aki eleinte futott, de a pontnyitások miatt sétára váltott, Joeyline pedig sietve megcélozza a Márton Áron teret az éjszakai busz miatt. Vonatra szállunk, sok-sok ismerõs ül a kocsiban, a mezõny elejének elég a két zárt vagon, ezzel döcög le a mozdony Hûvösvölgyig. Innen Repkénnyel a menetrend szerinti személyvonat két utasaként visszatérünk Csillebércig, hogy kibõvítsük kábé 7 kilométerrel az éjszakát. Lesétálunk a KFKI felé, a Buda Határán útvonalán rá a piros sávra, végül a Repülés emlékmû irányába eltérve jutunk Budaörsre. Köszönöm a társaságot minden útitársunknak és a rendezést a Gyermekvasutasoknak. Jó kis túrát raktak nekünk össze.

-Kékdroid-

Képek

Gyermekvasút Nyomában Night Edition

Idén kellemes kis családi túrázásnak indult ez a túra. Kihasználva a kellemes idõt és a nyáriszünetbõl hátralévõ idõt, nagybátyámék is beneveztek a túrára, és ha már jönnek akkor egybõl hoztak is magukkal +4 gyereket. Kis csapatunk így 8 fõs lett. Megvárva a szegedi vonatota ami természetesen késett, majd egy kis sorbanállás a BKV pénztárnál is, és már villamosoztunk is a moszkva tér, majd hûvösvölgy felé.

A rajtbélyegzõ 20:20-kor került a papírjainkra. Nem nevezném tömegnek azt ami akkor a rajtban volt, de azt sem mondanám, hogy "csak lézengtek" az emberek. Rendeztük sorainkat, és neki is vágtunk az elsõ egyben leghosszabb szakasznak  hogy a múzeumnál begyûjtsük az elsõ pecsétet. Vissza le a lépcsõn és már mentünk is a Fazekas hegyre. A letérést mi már megszokásból abszolváltuk, de volt akit azért útba kellett igazítani. Fent az utolsó pár méteren kicsit feltorlódtak, az emberek, hiszen a keskeny ösvényen csak egy sor ember fért el, vagy felfelé vagy lefelé lehetett jönni, de a kettõ együtt nem mûködött. Azért sikeresen vettük a tintázást, és még a kilátást is megcsodáltuk. Lefelé, majd meredeken lefelé, és balra. Máris nagyréten voltunk, ahol újabb pecsét, és egy kis pihenõ volt a megfáradt csipet csapat jutalma. Közben mi kellemesen elbeszélgettünk sörfesztiválokról, kocsi vs busz variációkról. Az azfaltutat elérve a szokásosnál is nagyobb forgalommal találkoztunk, de azért sikerült átjutni, és megkezdeni a Hárs-hegy ostromát. Felfelé még az edigieknél is lasabban mentünk, cserébe egyik ponton sem volt már sor elöttünk. A megállóban gyors pecsét, és a szokásos pihenés következett. A kis hárshegyi kilátóig már megállás nélkül sikerült abszolválni a távot, ahol egy nagyobb pihenés következett, hiszen mind a 4 gyerkõc megmászta a kilátót. A Kaán Kilátót utána már csak ketten hódították meg. Szépjuhásznénál pedig már csak hárman mentünk el pecsételtetni 8 papírt. Visszafelé az egyik faasztalnál találtuk meg a társaságot. Itt már komoly problémát okozott a fiataloknak, hogy általában 8 max 9 órási takarodóhoz voltak még szoktatva, most pedig már 10 óra felé járt az idõ, és ráadásul azért rendesen kimozogták magukat. Pár szelet csokival késõbb azért sikerült elindulni és nekivágni a Jánoshegyi kilátóig vezetõ útnak. Különösebb megállás nélkül sikerült feljutni, bár az idõeredményt azért elhallgatnám  Pecsét és újabb pihenõ.

Lefelé kimélve a társaságot a gumijárdát választottuk és szépen lecsorogtunk az újabb pontig ami egy újabb megállóban volt. Ha ellenörzõpont akkor ugye pihenés... Aztán irány Makkosmária. Útközben az elején annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy az egyik elágazásnál sikerült is eltéveszteni a piros sávot, amiben segített, hogy elõttünk is mentek páran, és minket is követtek még jópáran a rossz úton. Pár száz méter után amikor nem volt ismerõs a terep korrigáltuk a tévedésünket, és hamarosan be is értünk a templom leõtti rétre. A tûzrakóhelyen már csak a valamikori tûznek a nyomát láttuk és egy két kisebb prazsat még, de azért a gyerekeket ez is lefoglalta. Aztán egyre gyakrabban hangzott el a kérdés, hogy mennyit tettünk már meg és hogy mennyi van még hátra..... ez sosem jelent jót....

A zöld+ jelzést követve kezdtük meg az emelkedést az újabbb megálló felé. A sárga+ letérésnél egy lélegzetvételnyi szünet, hogy biztos a jó irányt választjuk e, aztán már ott is voltunk a ponton. Az állomás épületében begyûjtöttük a pecséteket, aztán segítettünk megcsapppantani a szörpkészletet. Innen már nyelvtani trüköket kellett bevetni, hogy egy kis lelkesedést tudjunk önteni a csapatba. Próbáltuk elhallgatni, hogy mennyi emelkedõ van még hátra, és csak azt tudatosítani, hogy a túra vége "fent" van nem pedig lent. Disznófõhöz gyorsan sikerült leereszkedni és hátra arcot vágni, hogy a zöldön felkapaszkodjunk. A síház melletti padok aztán túl vonzónak bizonyultak. Itt már más probléma is akadt, versenyt kellett futni az idõvel. Megosztva az eddigi társaságot 3-an elõre mentünk, hogy majd a célban találkozunk. Vittük a papírt és nyújtottuk a lépteinket. Csillebérc, Normafa gyorsan megvolt. Majd egy kis botladozás lefelé, majd felfelé a kápolnához, aztán egy kis veseny kápolnától a hegy tetejéig. Az emlékmûhöz úgy érkeztünk meg mint akiket kergetnek :)) Az utolsó pecsételés után aztán elkezdtünk besétálni a célba.

Én egy kellemes kis túrának éltem meg az éjszakát, bár lefárasztani nem sikerült magam, amihez hozzátartozik az a tény is, hogy a 20 km-t 6 óra alatt tettük meg. A társaság másik fele pedig elvileg szintidõn kívül ért a célba, de a rendezõk természetesen ezt nem igazán figyelték, hiszen nem ez volt a túra célja.

Számomra az egyetlen kihívás az volt, hogy hanyadik teljesítés is volt ez???? nem tudtam számszerûen válaszolni. Sokadik mondtam, így szabadon választhattam egy kitûzõt. Azt hiszem tavasszal élek majd a felkínált lehetõséggel, hogy ha valamelyik kitûzõbõl kettõ van, akkor azt vigyem vissza és kicserélik olyanra amilyen még nincs.

Köszönet a rendezõknek a kellemes túráért és a lehetõségért. És hogy van e értelme folytatni a szervezést?, megsúgom nekik, hogy 4 gyereknek biztos nagy élményt szereztek ezzel a túrával.

Gyermekvasút nyomában éjszakai verzió - immáron negyedszer

Lassan vége a nyárnak, így eljött ez a nap, pontosabban este is... A nappali verziókkal együtt hetedik teljesítés, úgyhogy Virágvölgy állomás képével díszített kitûzõ a díjazás - de ne rohanjunk ennyire elõre :)

A tervem idén (is) a rajtidõ elején, a tömeg elõtt indulni, az elejét tempósan, hogy a szokásos sorállást lehetõleg elkerüljem. A logisztika viszont változott: lemondva az éjszakai vonatozásról az autót a cél közelében rakom le, majd a fogaskerekû végállomásához már néhány túratárssal érkezek - aztán szépen gyûlnek az ismerõsök, mintha itt lenne a rajt :-) Jön a fogaskerekû, zötykölõdünk rajta a János kórház megállóig, majd kocogósra fogjuk, hiszen épp bent áll a villamos a megállóban - elérjük.

Hûvösvölgyben konstatáljuk, hogy sor az természetesen van - bár a hossza elviselhetõ, ráadásul nagyjából konstans - azaz a négy-öt asztal, ahol lehet intézni a nevezési díj befizetését, meg a paksaméta átvételét, az igen gyorsan tud dolgozni - hála a korábban jól vizsgázott elõre kiosztott cetlis módszernek. Mint kiderül, a rajtot elõrehozták, és 7-tõl már lehetett indulni, úgyhogy a 7:20-as bélyegzésemmel én is nekivágok a múzeum felé vezetõ elsõ szakasznak :-)

A múzeumban a srác két kézzel :) szórja a bélyegzéseket, mehetünk tovább. A Fazekas-hegy felé vezetõ éles jobbos letérést rutinosan veszem, és bár van irányjelzõ lap is kirakva, néhányan azért gondolkodóba esnek, hogy valóban jó felé megyek-e? A bélyegzés itt is gyorsan megy, mint ahogy a Villám-utcai ereszkedés is - pedig a térdemre vigyázni kéne...

Nagyréten ismét gyors bélyegzés következik, utána pedig trappolok tovább a Sc, majd S- jelzéseken föl, a Hárs-hegyre. Közben persze "beugrok" egy bélyegzésre a Hárs-hegy állomásra, illetve a S3 jelzésen a Kis-hárs-hegyen is megteszem a "tiszteletkört".

A Nagy-Hárs-hegyen a pont a kilátó kispista-felõli oldalánál van - néhány futóval azért visszasétálunk a S- jelzésre, és azon folytatjuk az utunkat Szépjuhászné állomásig.

Bélyegzés az irodában, némi frissítés a csapnál, majd -még lámpa nélkül- irány a P-, irány az Erzsébet-kilátó.

Kanyarog a P-, kanyarog, de azért egyszer csak vége lesz, és az erdõbõl kibukkanva feltûnik a fényben fürdõ kilátó - és elõtte jópár túratárs: a pont ugyanis még nem nyitott ki - végül is jogosan, hiszen még háromnegyed kilenc sincs... Frissítek, ismerõsökkel beszélgetünk, téblábolunk - elindulni nem célszerû, hiszen a pontõr két irányból (fent, a jelzésen, és lent az aszfalton) is jöhet, úgyhogy van esély arra, hogy elkerüljük - inkább várunk. Kilenc elõtt pár perccel meg is érkezik a srác, gyorsan sorba rendezzük magunkat, és elibé járulunk a hõn áhított bélyegzésekért :-)) Utána természetesen a jelzést követve indulok tovább. Közben elõkerül a lámpa is - a lépcsõn lefelé azért jól jön.

János-hegy állomáson az épület zárva, a pontõrök az egyik padon rendezkedtek be - sorállás persze itt sincs, hiszen igen jó tempóban haladtunk eddig.

Makkosmária a következõ pont, majd ráfordulunk a Z+ jelzésre, egészen Elõre, akarom mondani Virágvölgy állomásig, ahol szamóca- illetve narancs ízû szörpökbõl lehet önkiszolgáló módon frissíteni. A friss csapvíz is jólesik, de a szörp is, úgyhogy alaposan feltankolok folyadékkal.

A gerincen áthaladva meredeken lefelé tartunk Disznófõig - a pont most nem a faháznál van, hanem picit lentebb, ahogy kell. Fölfelé a Z- jelzést követjük. Jobbról autóbusz kipufogójának a szagát hozza a szél - no, lassan tarthatunk jobbra, fölfelé - akad is egy gyalogút, aminek a végén az autóparkolónál találom magamat. Eddig jó, most át a székelykapun, majd a középsõ ösvényen lefelé, egészen a vasút keresztezéséig. Persze vannak, akik a könnyebb utat választják, és az aszfalton ereszkednek le Csillebérc állomásig, de lelkük rajta...

A sínek mentén picit botorkálós szakasz következik, aztán lesz ösvény, amin azért kényelmesebben haladunk.

A bélyegzést követõen irány Normafa megálló. A változatosság kedvéért itt sincs sor, úgyhogy jókedvûen indulunk tovább. vagyis picit vissza, majd balra be, az erdõbe. A drótkerítés mögött egy igen haragos kutya ugat - szegény, ha tudná, hogy meddig lesz itt ilyen forgalom :-))

A gázos szerelvények táblái megvannak a kerítésen, az ösvény is ott van a helyén - bár inkább vízmosásnak lehetne nevezni - nagyon durván néz ki, legalábbis a Budai-hegységhez képest. Kényelmes tempóban csorgok lefelé a völgyben, egészen a Z3 jelzésig. Éles balra kanyar, majd szerpentin fel, a kápolnáig, ahol az utolsó elõtti bélyegzést is begyûjtöm - innen tényleg csak egy ugrás: Apáca-rétnél a jobbos letérés elsõre megvan, aztán aszfalt, Széchenyi-emlék, bélyegzés helyett aláírás kerül a lapra, aztán a tömeggel ellentétben a Svájci-út lépcsõje felé vesszük az irányt. Túratársak érkeznek mögöttünk, kérdezik, hogy hol, merre van a Széchenyi-emlék - így utólag csak tippelem, hogy a Farkasvölgyi útról nem fordultak el jobbra a Rege útra, hanem egyenesen mentek tovább - elmagyarázzuk nekik, hogy merre kéne menniük, elköszönünk, és berobogunk a célba.

A célban, az érkeztetésen van még mit csiszolni - lehet, hogy az aránylag rövid asztal is az oka, de picit nehezen megy az érkeztetés,d e ez legyen a túra legnagyobb problémája :-) Megkapom az oklevelet, a kitûzõt, illetve egy bélyegzést a Budapest-kupa igazolófüzetbe, majd elfogyasztom az egy pár, teljesen korrekt minõségû virslit, aztán két túratárssal autóba ülünk, és elindulunk hazafelé, egy kellemes, sorban állás nélküli, pontosan négy és fél órás esti séta után.

(Bõvebben: Túrablog)

Gyermekvasút nyomában - éjszakai

Ismét elérkezett augusztus 19., így újra, immár 13. alkalommal vágok neki ennek a túrának. Korai indulást terveztem, azonban késõbb végeztem a munkahelyen, így csak negyed nyolcra értem a rajtba, ahol már ment a rajtoltatás, pedig fél nyolctól volt a hivatalos rajtidõ. Az idei évekkel ellentétben most egész gyors volt a rajtprocedúra, 7:20 került a lapomra indulási idõnek. A Fazekas-hegyen kissé feltorlódott a mezõny, több, mint 5 percet kellett várni a pecsétre. Ezután megkezdtem az elõzgetést felfele a Hárs-hegyre, Kis-Hárs-hegyen volt még egy kis sor, amúgy egész gyorsan ment a pecsételés. Nagy-Hárs-hegyen felmentem a kilátóba, nagyon szép volt a város így sötétedés elõtt. Lefelé már kezdett sötétedni, de még el lehetett boldogulni lámpa nélkül. A János-hegyre fel azonban már kellett a lámpa, és folytattam tovább az elõzgetést. Makkosmária felé már kezdett ritkulni a mezõny, egy-egy csapatot kellett néha megelõzni. Virágvölgyön néhány ismerõssel találkoztam, majd Disznófõtõl ZE-vel mentünk együtt egész a célig. ZE panaszkodott, hogy János-hegyen majd negyed órát kellett várni a pontra, ezen változtathatnának valamit, mert ez így elég zavaró. Egészen a Széchenyi-emlékmûig szinte egyedül haladtunk alig találkoztunk pár túratárssal. Végül 23:50-re értünk célba, ahol megkaptuk a díjazást és a virslit. Találkoztunk Joeyline-al, aki épp sietett haza, valamint végre megismertem (illetve pontosabban felismertem) Kékddroidot és Kerek Repkényt. Végül ZE lefuvarozott, így még az elsõ éjszakai buszt is sikerült elérnem.

Nagyon jó, kellemes kis nyáresti séta volt, köszönet a gyerekvasutasoknak a szervezésért.

2010.03.15. Fényképes túrabeszámoló

Kicsit késõn sikerült reggel elindulnunk, így mire a Széchenyi-hegyre értünk, már sok túrázó várakozott. Beálltunk mi is a sorba, a hideg szélben álltunk hosszasan. A jelentkeztetés elég jól ment, sokan álltak az asztalok túloldalán.

Elindultunk a Széchenyi-emlékmû felé, különösebben nem lepett meg minket, hogy szinte senki nem a rendezõk által kijelölt úton haladt, hanem egy rövidebben. Volt olyan, aki amikor elhagytuk a rajtot, még javában a sor közepe felé állt, de az emlékmûnél már elõttünk volt. A kökörcsines réten még sehol nem voltak a virágok, az idén van némi lemaradása a természetnek.

A kápolna után egy darabig jól lehetett a sárban lefelé haladni, de utána a túra legkeményebb emelkedõje következett. Szép napsütés mellett kövér gomolyfelhõkbõl gyenge hózápor hullott majdnem Disznófõig. Alaposan leizzadva érkeztünk Normafa állomására, ahonnan a vasút mellett vezetett az út Csillebércig. Itt igencsak meglepõdtem, amikor néhány túrázó a kijelölt menetiránnyal szemben indult tovább, nem tudom, merre tartottak. A sínek mellett haladva nemsokára elértünk az erdei tornapályához, ahol megpróbáltam némi húzódzkodást végezni, de nem sikerült. Idõnként kezdett jeges lenni az út.

Normafától kezdve gyönyörû kilátás volt a városra, hatalmas dagonyával. Estem egy hatalmasat a sárban, ezzel némi derültséget okozva az utánunk jövõknek. Lecsúszkáltunk Disznófõre, de ezen a szakaszon szerencsére inkább latyak volt, mint jég. Vissza kellett mászni Virágvölgy állomásra, ahol finom menzateát kaptunk.

Innen számtalanszor megtett út vezetett Makkosmáriára, ahonnan gyors pecsételés után már indultunk is tovább a János-hegy felé. Szerpetinúton közelítettünk, gyengén emelkedve. A vasútállomás után a korábbi évektõl eltérõen, lépcsõkön vezették a túrát, ami elég jó ötletnek tûnik. Visszatérve a János-hegy felé vezetõ útra, a Libegõig csúszós, jeges úton kellett haladni. A János-hegyen kerestük egy darabig az ellenõrzõpontot, mire kiderült, hogy az Erzsébet kilátó belsejében volt (tavalyelõtt ugyanígy jártunk a Szépjuhásznénál).

János-hegyrõl lefelé az általam kedvelt szerpentinúton másztunk le, bár ez most ilyen útviszonyok között elég izgalmas volt. Szépjuhásznénél jót vigyorogtam a munkásszobron, majd nekiindultunk a Hárs-hegynek. Meredek volt ugyan, de szerencsére csak rövid szakaszon. Viszont csúszott rendesen.  Következett a Kaán Károly kilátó, majd a Kis-Hárs-hegyi kilátó. Lejutottunk a Hárs-hegyi vasútállomásra, majd onnan már nem volt messze a Nagy-rét.

Utána következett a túra legundorítóbb része: a cél elõtt egy kilométerrel még az utolsó, elég meredek Fazekas-hegyet meg kell mászni, és annak a tetején egy sziklán volt az ellenõrzõpont. Innen már csak egy utolsó szaladás a hûvösvölgyi utolsó ellenõrzõpont, 200 méterre pedig a cél. A hazavasutazás kicsit nyögvenyelõsen ment, ugyanis az orrunk elõtt ment el egy, majd háromnegyed óra múlva ment volna a következõ. Az viszont úgy megtelt túrázókkal, hogy nem indították el, hanem vártak egy újabb vonatra(!), ahonnan pótkocsit tettek át a miénkre. Így ez körülbelül fél óra késéssel indult csak el.

Ismét itt van március idusa, és én ismét a Gyermekvasút nyomába eredek :) Panni a Cartographia kupa miatt a Népek tavasza túrát választotta, úgyhogy most siethettem kedvemre :-)

A rajtba fél tíz után nemsokkal érkezem, és megdöbbenek: nincs sor. Semmilyen sor nincs - na ja, négy asztalnál folyt/folyik a rajtoltatás, a tavalyi módszer szerint: a nevezési díjak listája kirakva, kapunk egy cetlit, amire ráírja az ember a nevét meg a fizetendõ összeget, majd ezt leadva és befizetve kézhez kapja a pecsételõlapot és a vaskos füzetet.

Rajtidõként 9:50 kerül a lapra, én azért felírom a pontos idõt is: 9:42-kor lépek ki a váróterembõl. Z-, Svájci út, lépcsõ, majd jobbra, ahogy kell, a Széchenyi kilátóig, illetve az elõtte szerénykedõ Széchenyi-emlékig.

Bélyegzés, majd Adrival és Petamival indulunk az Apáca-rét, illetve a Z3 jelzés felé. Tömeg az azért van, elõzgetünk, a Kápolnánál szerencsére csak 2-3 túrázó van elõttünk.

Tovább lefelé, majd a Farkas-völgyben a változatosság kedvéért fölfelé :) Sár, truty az van bõven - meg túrázó is - szeretnék jó idõt menni, így Adriékat elhagyom, és vad elõzésekbe kezdek - nem nagyon számoltam, de száz fölöttre saccolom az itt megelõzött andalgó, sétálgató, bóklászó, sarat kerülgetõ túrázók számát.

Ezzel az elõzgetéssel szerencsém volt, Normafa állomásnál sem kellett szinte semmit sem várni, és máris roboghattam tovább Csillebérc felé, a Hol a következõn is használt útvonalon.

Csillebércen az elõbb említett túrához hasonlóan sor fogad, de itt sem kellett 3-4 percnél többet várni a bélyegzésre. A vonat elhaladását azért megvártam, majd ahogy azt kell, irány a vasút mellett a Z+ jelzésig, majd azon fel, szépen, át a székelykapu alatt, ahogy a jelzés mutatja... Már akinek mutatta, sokan jöttek "szokás szerint" az aszfalt felõl..

Meredeken le a Z- jelzésig (hmmm.. mintha jártam volna már errefelé valamikor...), majd a zöldön le a Disznófõig, meg vissza... Csak hogy a szintet összekaparjuk valahogy :) Közben persze a szép tiszta idõben megcsodáljuk a Mátra távolban tisztán kivehetõ vonulatait...

A "túloldalon" tempósan lerobogok Virágvölgy állomásig, bélyegzés, kis pohárka tea, de többre most nincs idõm, megyek tovább Makkosmária felé. A leírásból kiderül, hogy az állomással szemben lévõ épületben oktatótermek bérelhetõk :) Ezt jó tudni.

Makkosmáriánál bélyegzés, jelzésváltás a piros sávra, egészen Jánoshegy állomásig. Itt azért kell sorakozni picit - viszont amikor megérkezek, épp akkor indulnak Marjanék tovább - no, akkor a lépcsõ után elcsípem õket :-)

Így is lesz, azonban egészen más a tempónk, ráadásul munka miatt kap egy telefont (na ja, a németeknél nincs ma ünnep...), úgyhogy nekiiramodok fölfelé.

A P- lépcsõjét is sokan "disznek" tartják sajnos, és szembõl támadják a kilátót, én lépcsõzök, a kilátóba felmenetelt azonban kihagyom, ha már az alsó szinten rendezkedett be a két pontõr.

Az óra pontban delet mutat, úgyhogy öt perc pihi, szerelvény-igazítás, egy izólötty lecsusszan, némi csokival kísérve, aztán indulok tovább, mert a Hárs-hegy még elõttem van...

A Hárs-hegy megmászása elõtt azért Szépjuhászné állomáson nem hagyom ki a bélyegzést :) utána viszont a kellemesen emelkedõ S- jelzésen felcaplatok a kilátóig. Nem, nem jobbra a sziklás direkt ösvényen, hanem balra tarva, a jelzés kunkorát is megcsinálva. A kilátónál a kispisták tömege áll jobbról sorban, én balról érkezek, és kapom a sor elõtt a bélyegzést. No, innen szinte csak lefelé, bár a Bátori-barlang elõtt/mellett azért jó, ha van az embernek plusz két lába, vagy legalább két botja, ugyanis csúszik. Nem kicsit, hanem nagyon. Szerencsére a hóban a "megszokott módon" balra ki lehet kerülni az ominózus lejtõt - vagy sorban állni a bejárat fölötti sziklán való átjutáshoz.

A Kis-hárs-hegyre egy gyors kitérõ, fent szokatlan dagonya van, sor viszont nincs, úgyhogy ezzel itt is szerencsém van, mint ahogy a következõ ponton, Hárs-hegy állomásnál is.

S-, Sc, majd Nagyrét  - 13:07-et mutat az óra, úgy túnik, sikerül jó idõt menni idén... Egy eltévedt túrázó ("civilben" tájfutó) srác jön szembe: ez a pont kimaradt neki, pótolja, aztán korrekten õ is a Villám-utca fordítva nõtt lejtõje :) felé jön. Fazekas-hegy, majd kocogósra fogom, hiszen szép kerek idõt is lehet belõle csinálni, bár sáros itt-ott az út, de nem számít - jobbra fel a múzeumhoz, majd vissza a gyermekvasutas otthonhoz... 13:22-kor kerül a lapomra az utolsó bélyegzés, Budapest-kupa bélyegzõ - még épp, hogy látszik verzióban, emléklap, kitûzõ - gyorsan, pontosan, sorállás nélkül. Még kicseréltetem a tavaly tévesen kapott 4. teljesítésre járó kitûzõt, majd megyek enni (csirkepöri, tészta, uborka, kenyér, és egy kicsi sió almalé) - ez egy ilyen nap nekem, itt sincs sor :-)) (de sör se.. azt majd otthon :-))

Petamiék is beérnek négy órán belül, õ nyer egy üveg bort ezzel :-) A vonat kettõkor indul vissza, Adrival elbúcsúzunk, és vonatozunk egyet a rajtban hagyott autóhoz, majd irány haza.

A napsütés mellé társuló hideg szél, a terep télbõl tavaszba váltakozó képe "kettõ az egyben" téli és tavaszi túrává tette ezt a rendezvényt. A régebbi beszámolókat visszaolvasva látszik, hogy a rendezés során odafigyelnek a problémákra, és igyekeznek azokat a következõ alkalommal elkerülni, jobbá, gördülékenyebbé tenni a túrát - ez idén is sikerült.

Nagyon jó látni a sok gyermekvasutast, akik résztvesznek a szervezésben, sürögnek-forognak, reméljük a túraszervezésben késõbb is számíthatunk rájuk!

(Túrablog, 2010.03.15. 17:05)

Gyermekvasút 20 nappali, 2010-03-15

Elsõ feladott GYVT-m, a sokból.

Az idõ tökéletes volt, napsütés egész nap, bár kissé erõs széllel, +3-4 fok hõmérséklet. A rajt igazán gyorsan ment, legalább négy asztalnál, igaz, a nevezési lapon csak a nevet és a nevezési díjat kellett feltüntetni. Külön asztalnál adtak idõpontos rajtbélyegzõt. Az itiner a szokásos 20(!) oldalas, benne részletes szöveges útvonalleírással, térképvázlattal, igazoló lap külön.

Széchenyi-emlékig arra mentem amerre a többiek, illetve amerre szoktam... A tavaszt minden évben az jelzi számomra, hogy az adótorony mögötti Apáca-réten tömegével nyílnak a kökörcsinek. Idén meglehetõsen késésben van a természet - egyet sem láttam. A Kápolnához vezetõ kis ösvény picit volt csak sáros, a Farkas-völgy nagyon. Nem ment rosszul az emelkedõ, de azért Sancimanó és Pít elhúztak mellettem, csak Lutak ismert fel. :)

Normafa vm-nél inkább havas volt az erdõ, havas-jeges a turistaút. Csillebércnél kicsit hosszab sor állt a ponton, a pontõrõk lelkesen x-elték az áthaladókat. Nem jött rosszul a kis pihenés a sorban, közben még egy gõzmozdony is befutott az állomásra. Normafánál most kihagytam a rétesest, talán ez volt a baj. Disznófõnek lefelé inkább havas volt a lejtõ, jól jöttek a túrabotok. Az Anna-réti emelkedõn, szokásosan jó sokan jöttek szembe is. Virág-völgy állomáson gyors pecsét, és a tea is jól jött. Makkosmáriának lefelé most a sárga keresztet választottam, Csacsi-réttõl pedig a Mária-út átkötõ szakasztát, vissza a zöld keresztre. Ezen a rövid szakaszon még nem jártam idén.

Makkormáriára pont a déli harangszóra érkeztem, ez idáig 2:20-as idõ. Itt még kiválóan éreztem magam, aztán a piroson felfelé, egyszerûen elfogyott az erõm. Idén pedig már többször is, több irányból is jártam ezen az úton, de valahogy nem ment az emelkedõ. János-hegy vá-nál végre leültem, megettem a szendvicsemet, ittam, pihentem 20percet, de ez is kevés volt, nem bírtam volna erõvel tovább a túrát, úgyhogy felszálltam a kisvasútra és bevonatoztam a célba.

Buktam a harmadik BP Kupa bélyegzést, de sebaj, ezt még bepótolom másik túrával az idén, a GYVT-re pedig biztosan jövök jövõre is. Jól éreztem magam a túrán (amíg jól ment).