Túrabeszámolók


Dél-Börzsönyi kilátások

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2024
DJ_RushBoyTúra éve: 20242024.03.25 16:51:48
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Dél-Börzsönyi kilátások 40 km - 1710 m szinttel - 5 óra 31 perc alatt

Varga Ágival beszéltük meg ismét, hogy futunk egyet. Idén az első túra volt, ahol rövid nadrág és póló kombinációban indulhattam neki, ugyanis mesés tavaszi időt ígértek, bár reggel azért még eléggé hűvös volt így.

Reggel kereken 8:00-kor indulhattunk neki a túrának. Nézve az itinert, a Julianus-kilátóig igen combos a túra első része, alig 12 km-re 850 m szint. Ági nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben, tudom hogy nekem is fel kell kötnöm a gatyát ma. Az Ernő-forrás után jött az igazi keménykedés a S+-en. Hosszú emelkedőn caplatunk felfele, de útközben mesés a kilátás a Dunára, és a túloldalon a Pilis hegyeire. A Dobozi-oromnál meg is állunk, és fotózgatás van. Az egyik legszebb kilátásunk ma innen van. Tovább emelkedünk immár a K-barlang jelzésen, majd elérve a Szent-Mihály hegy nyergét immár a sokszor járt K- jelzésen érünk föl a Hegyes-tetőre. Még így is 6-os átlag fölött toltuk 10 perccel. Szusszanásképpen felmegyünk a kilátóba, és elrévedünk ameddig a szem ellát. Lefele végre nyugis terep jön. Áginak megmutatom a világ második számú legértelmetlenebb kitérőjét, amit becsülettel meg is teszünk :) Köves-mezőre leérvén frissítőpont, nem is akármilyen. Rétessel várnak minket a pontőrök, egy túróst el is veszek, és ott helyben el is fogyasztom. Iszonyú finom volt. Innen sokáig a Z3-szög a követendő út, ami le-föl himbálózik egészen Kismaros széléig. Az átlagunk is egyre feljebb kúszik a jól futható terepnek köszönhetően. Kódunkat meglelve a Z-négyzet jelzésen kezdődik egy hosszabb emelkedő a Só-hegyen keresztül. Kiérvén a Törökmezei műútra, ezen csapatjuk egészen a Z-ig, amiről szalagozáson letérve a Rózsakunyhónál frissíthetünk újra. A menü zsíroskenyér hagymával, csalamádéval, és szörp. Innen egy darabig szalagozás visz minket tovább, ami szuperül van jelezve, az eltévedés kizárva. A Kelemen-hegyre küzdjük fel magunkat, ahol egy vadászlesnél matricával igazoljuk ittjártunkat. Beleérünk a Z-be, majd a Gál-hegy megmászása után kicsit lehet csapatni lefele egészen a Morgó kisvasút megállójáig, ahol a pontőr Snickers csokival vár minket, és vízvételi lehetőséggel. Innen a S- jelzésen emelkedünk igen hosszan, de nagyrészt kikocogjuk végig, az emelkedő dőlésszöge nem oly vészes. A Szárazfék rétjénél a Z+-re térünk, majd hamarosan visszajönnek a 30-as távosok, és őket kerülgetjük immár. A Bibervár megmászása után jutalmunk ismét egy matrica, amit az itiner megfelelő részébe kell ragasztani. Leóvatoskodunk a rézsútos P- jelzésen, majd a szalagozás átköt minket a Békás-réten a K-be, amin erősebb tempóban toljuk egészen a Törökmezei halastóhoz. Itt nem a K-en kell felmászni a házikóhoz, hanem a Z-ön. Fent ismerős pontőrök, jutalmunk alma. Sokszor járt úton haladunk tovább a K-en, majd átkötés a Z+-re, ezen tempózik Ági igen intenzíven előttem. A végén még azért kapunk egy kis kegyelemdöfést, balra a szalagok még megmászatnak velünk egy kisebb puklit. Persze rajtunk ez nem foghat ki, és a végén lejtős úton érkezünk be ismét a zebegényi Erdei Sátortáborhoz 13:31-re. A célban szuper babgulyást szolgálnak föl, ismerősök is feltűnnek, és az ebéd mellett egy kis társalgás is még belefért.

Nagyon szuper volt ez a DBK túra, bár régebben párszor voltam rajta, de emlékeim nem csaltak. Már akkor is toprendezvényként emlékeztem vissza rá.

 
 
 Túra éve: 2018
regulatTúra éve: 20182018.04.04 11:06:41
megnéz regulat összes beszámolója

Ha valaki profi rendezésre vágyik, akkor menjen a BHTE túráira. Megéri.

Az idén a közepes, harmincas távot választottam, mert a lényeg úgy is az első hét kilométerre esik. Nem mondom, az út a Hegyes-tetőig az idén sem volt sétagalopp... de legalább szép.
Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2017
regulatTúra éve: 20172017.03.30 05:56:37
megnéz regulat összes beszámolója

Ha nem is mondhatom, hogy tudtam, mert egy tapasztalat, még nem tudás, de sejtettem, hogy a BTHE túrájára nem lesz panaszom. Ráadásul most az időjárás is kegyes volt, és az előző heti szivatás után, most a túrázók mellé állt, így kiszabadultam a Budaiból egy számomra ismeretlen terepre a Börzsönybe. Nem bántam meg. Viszont azt megtanultam, hogy kérdezni tudni kell... Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2016
ArtoonoelTúra éve: 20162016.03.27 09:03:40
megnéz Artoonoel összes beszámolója
Remek túra, fantasztikus rendezés. Igazán gyönyörű helyeket járhattunk végig a 30-as távon, bár a ködös idő kicsit korlátozta a kilátást, de ezt nem lehet kivédeni.
A jelzések egyértelműek és könnyen követhetőek voltak, szinte itiner nélkül is végig lehetett volna menni.A pontőrök kedvesek és segítőkészek voltak.Az ellenőrző pontok ép megfelelő távolságban voltak egymáshoz.
Az ellátás bőséges volt és finom.
Egyetlen apró észrevétel.Az ellátás :csoki,csoki,rétes(ami isteni finom volt:-)),zsíros és lekváros kenyér,alma,lekváros vagy mákos tészta, szinte mind édes.A végére már kicsit sok is.
A célba jól esett volna egy kis választható sós.Esetlek tésztára feltétnek.Pl: sajt, tejföl vagy pirított szalonna tejföl.Gondolom ez nem dobta volna meg nagyon a kiadásokat.
Mindent egybevetve, egy nagyszerű túrán vehettünk részt.Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Ezek után keresni fogom a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület (BTHE)rendezéseit.
 
 
 Túra éve: 2014
MarkerTúra éve: 20142014.04.01 20:50:20
megnéz Marker összes beszámolója

Dél-Börzsönyi Kilátások 40


Úgy adódott, hogy március utolsó szombatján a Mecseket hátrahagyva sikerült eljutni az ország É-i vidékeire, ahol  több remek túralehetõség közül is válogathattunk. Végül választásunk a "Dél-Börzsönyi Kilátások 40"-re esett, ami utólag visszatekintve remek döntésnek bizonyult. Egyrészt mindeddig csupán egyszer jártam a Börzsönyben és mindenképp szerettem volna visszatérni, másrészt a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület (BTHE) túrák az utóbbi idõben az egyik legigényesebb és legjobban szervezett túrák, amin részt vettem. E kettõt szem elõtt tartva szinte biztosnak ígérkezett, hogy ismét egy remek túrában lesz részünk.........


A teljes beszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: http://itin3r.blogspot.hu/2014/03/del-borzsonyi-kilatasok.html

 
 
fulopgTúra éve: 20142014.04.01 10:58:57
megnéz fulopg összes beszámolója

Ezen a túrán, és a Börzsönyben tett látogatásom is az elsõ volt, valamint a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület rendezvényeit tekintve is elsõ bálozó voltam. Le a kalappal az egyesület tagjai elõtt, szerintem mindenre kiterjedõen tökéletes túra volt. Az ellátmányok, az útvonal, annak a jelzése, mind-mind hibátlanra sikeredett. Köszönöm, hogy részt vehettem a túrán.


 


Képes beszámolóm az alábbi linken olvasható:


http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/04/del-borzsonyi-kilatasok-30.html

 
 
egyhetedTúra éve: 20142014.03.31 07:22:08
megnéz egyheted összes beszámolója

DBK40


Ezen a túrán minden tökéletes volt - idõ, talaj, útvonal és kifogástalan rendezés (szalagozás, itiner, indítás és a kényeztetés szintû ellátás).


Ezúton is szeretném mégegyszer megköszönni a rendezõk munkáját.


egyheted

 
 
radzeerTúra éve: 20142014.03.30 15:49:01
megnéz radzeer összes beszámolója

Én egyedül mentem, reggel kilenckor indultam neki a távnak. Aranyos kis falu Zebegény, jó volt ide megérkezni. Az indulás igen gördülékenyen zajlott. Vonalkódos rendszerrel pikk-pakk már úton is voltam a hibátlan meggyes rétes elfogyasztása után...


flare.privatedns.org/blog/2014/mar/30/del-borzsonyi-kilatasok-30/

 
 
keepTúra éve: 20142014.03.30 07:57:19
megnéz keep összes beszámolója







Zebegényi séta 5


 


Szuper jó idõben indultunk a sétának, a rövid távra most elvittük a négy éves unokaöcsit és a szintén elsõbálozó sógort is. Nem rohantunk, nézelõdtünk, pont kellemes séta volt. 


A szervezés pazar, nevezés helyben elektronikus, a füzet színes, az út egyértelmû és szalagozott, a célban a tészta finom. Igazi jóféle BTHE rendezvény, gratulálunk nekik. 


És a négy éves is bírta :-) 


 
 
 Túra éve: 2013
bullwTúra éve: 20132013.03.28 17:55:48
megnéz bullw összes beszámolója

Túrabeszámoló itt:



http://bullw.blogspot.hu/2013/03/del-borzsonyi-kilatasok-30.html

 
 
 Túra éve: 2011
OttorinoTúra éve: 20112011.04.01 09:44:56
megnéz Ottorino összes beszámolója

DÉL-BÖRZSÖNYI KILÁTÁSOK 2011.03.20. Táv: 40,5 km; Szint: 1800 m.


Ezt már szeretem! Zebegényben leszállunk a vonatról, és besétálunk az iskolába. Ki a fene szeret sokat gyalogolni? Az udvaron már nyüzsi van, Tom barátommal megvesszük a papírokat, és a számítógépes nyilvántartáshoz lépünk. Sorbaállás közben pótreggelire megeszem a csócsálnivalót, amit a kezembe nyomtak a gondos rendezõk. Egy kis technikai fennakadást okozok azzal, hogy a TÉLI TIHANY-on kapott vonalkódos rendezvénykártyámat, annak idején, otthon egy nagyon biztos helyre elraktam, és ma hajnalban hiába füttyögtem neki, nem akart elõjönni. A kis hülye most otthon unatkozhat egy remek kirándulás helyett. Egy kis szájber segítség a szomszéd asztaltól, és a kódnyomtató már köpi is az öntapadós vonalkódot, névvel, rajtidõvel, DBK 40 felirattal. Nekem már csak az itinerem sarkába kell biggyesztenem. Profi! Akkor megyünk? Egy réteg ruha eltesz, és megyünk. A Trianoni emlékhelyet kell megcélozni [S3]. Ismerõs az útvonal, pl. a TELEKI-n szoktunk ott landolni. Tehát fel a korlátos, kõlapos kis szerpentinen. A kanyar utáni, felfelé menõ ágba pillantok: Szevasz Máté! Az emlékhelyen nincs pont, ezért hátul elhagyjuk, és pár méter után a [S3]-ról is letérünk egy jobbra-balrával, hogy a [S-] jelen folytassuk, változatlanul fölfelé. Itt már felhevült túrázók szegélyezik az utat; mindenki valamilyen göncöt gyömköd a málhájába. Nekem is melegem van, de úgy döntök, hogy csak a pontnál veszem le következõ réteget. Nincs hideg, de még egy kicsit frisses a levegõ. Felhõs az ég, ám néhol átkéklik. Jó lenne megúszni szárazon. Legalábbis felülrõl, mert a több napos esõzés miatt talajügyben nem sok jót várhatunk. Néhány dúsabb átfolyás már jelzi, hogy küzdelmes napunk lesz ma.


1. ellenõrzõpont, Bodzás pihenõ


Ahogy megígértem magamnak, beletaposom a kabátomat a hátizsákba. Váltunk a [SO] jelzésre, és megindulunk lefelé. Tom csalódott, hogy a verítékes munkával megszerzett magasságot most percek alatt elveszítjük. Igen, most majdnem a vasút szintjére fogunk lemenni. De hát azt az 1800 szintet nem a legyek fogják összetapicskolni nekünk. (Még alszanak.) Csúszós, oldalra lejtõs ösvény. Ezen a tájon ez a jellemzõ. Most is a fától fáig stílus a leggyakoribb. Üvöltést hallok. Olyat, mint mikor a régi filmen Tarzan seggbe rúgta Csitát (vagy fordítva). Két süvölvény vágtat lefelé, árkon, bokron, tûzön, vízen át. Félrehúzódok egy fa mögé. Nem akarom kuglibábuként végezni... Hatalmas erõfeszítéssel leereszkedünk a hegyrõl. Egy csobogó patak mellett gyalogolva érjük el az [S+] jelzést, amire átváltunk. Elõttünk már megint házak. Kezdhetjük elölrõl az egészet: Mászás fölfelé. Az egyik szépkilátásnál megint az ismerõs ordítás. Jaj, ne! Ezek megint mögénk kerültek. Balsejtelmem azt súgja, hogy hosszú idõre marad ez a szisztéma: óbégatás, elõretrappolás, tökölõdés, majd elölrõl az egész. Az egyik pubi valahol gatyaféken jöhetett lefelé, mert a nadrágja ülepe is csurom sár. Cudarul erõsödik az emelkedõ. Talán a pont elõtti egyenes szakasz a legmeredekebb, és legcsúszósabb. A két pontõr remekül mozizza odafent a feltörekvõket. Amikor felérek, én is közibük állok egy kis pihenésre, és a kipörgõ lábakon való mosolygásra. Az egész Dunakanyar gurgulázó óbégatástól visszhangzik.


2. ellenõrzõpont, Borostyán-kõi pihenõ [S+]


Nem pihenünk pár másodpercnél többet, mert további magaslatok várak. Egy rövid szakaszon annyira lepusztult az ösvény, hogy már egyszerûen járhatatlan. A rendezõség alaposságát dicséri, hogy ide kötelet feszítettek ki. Túl sokan csüngünk már rajta, ezért én inkább feljebb araszolok, némi lemaradást szenvedve ezáltal. Különféle elágazások jönnek, mindenféle sárga jelzésekkel. Nagyot nem tévedhetsz, ha mindig felfelé tartasz, de a dús szalagozás minden elágazásban pontos irányt mutat. Egy sziklába vájt padnál megint találkozok a két ifjú tenorral. Belém hasít a fájó emlékezés: - Nem voltatok tavaly õsszel a PIROS-on? - kérdezem. - De voltunk - válaszolja az egyik. - Hát, persze! A te jobb cipõd orrára volt ráhúzva egy zokni, mert leváló félben volt a talpa. Hogy ez nekem nem jutott elõbb az eszembe... Innen már nem kell sokat emelkedni, hogy lekocoghassunk a Szent Mihály-nyeregbe [K-] / [S-]. Kis szerénytelenséggel állíthatom, hogy ez már olyan érzés, mintha hazai pályán játszanék. Ismerõsként haladok el a bekerített aknák mellett. Az Ürmös-réten, az adótorony vonalában, a totál egyenletes úton megbicsaklik a bokám. Hát, ennek enyhén szólva nem örülök. Hogy az a...! Talán nem húzódott meg... Semmi levél a fákon, de még a rügyek sem pattognak, ezért a Juliánusz kilátó körvonalát már ki tudom venni a fák ágai közül.


3. ellenõrzõpont, Hegyes-tetõ


Aú! Fent van a bugyi a toronyban. Nem az a gáz, hogy még ide is fel kell mászni, hanem az, hogy egy személy széles a csigalépcsõ. Szerencsére nem nagy a tumultus, csak egyszer kell félreállnom felfelé, az elsõ emeleti pihenõbe. Pecsételtetés után gyorsan lemegyek, amíg még nem ér ide a tömeg. A padnál pakolászok, amíg megjön Tom. Aki csak érkezik, mindenki meglepve, kétkedve kérdezi: "Föl kell menni"? Amíg Tom teázik, én térdkímélõ üzemmódban ereszkedni kezdek a Világos-tér felé [K-] / [S-]. Közben utolér Gyõri Péter és Samu Piri, akikkel már találkoztunk a Bodzás pihenõ utáni szlalom pályán. Az idei "A TELJESÍTMÉNYTÚRÁK ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN" címû kiadvány 1981-es, fekete-fehér fotóiról beszélünk. A korabeli KINIZSI SZÁZAS-on készültek ezek a felvételek. Péterék ismerõsöket, barátokat sorolnak, a képekrõl. Nekem az volt a legszembetûnõbb rajtuk, hogy senkin nincs semmi csicsa, különféle sportmárkák feliratai. A legtöbben egyszerû dorkóban, farmerban, kockás ingben, szimatszatyorral vágtak neki a 100 km-nek. Az volt az igazi hõskor. Beszélgetés közben a [S-] balra visszakanyarodik Zebegény irányába. A könnyebb terepen, jó társaságban repül az idõ, máris itt a következõ pont.


4. ellenõrzõpont, Kövesmezõ


Nem is nézem meg, milyen sütit kaptunk, elsüllyesztem a zsebem mélyére. Még nem vagyok éhes, de eljön az az idõ, amikor már minden kaja kevés lesz, akkor majd felfalom. Friss [Z3]. Ez a jelzés nincs a térképemen, de jártam már rajta. Egy darabon a mûút melletti ösvényen megyünk, aztán jobbra be az erdõbe. Elég szépen megyünk fölfelé, és hullámvasutazunk is eleget, amíg el nem érjük a csúcskövet. Jaj! Már elõre félek, hogy mi vár a Gubacsi-hálás lejtõjén. Oldalra csúszós ösvény. Mi más? Lassan botozgatva, megfontolt lépésekkel épphogy megússzuk esés nélkül. Sárika egyre agresszívabb. Nem lehet elmenekülni elõle. Cuppog, fröcsög, ott van a nyomodban. Lepereg róla átok, szitok. Nem tágít. - Felmegyünk a Zamenhof kilátó maradványaihoz - mondja Péter. Kell ott egy fotó a (...) kupához. - Akkor ne menj lejjebb a [Z3]-ön - válaszolom, mert a [ZL] vezet oda, itt jobbra. - Kösz! Akkor további jó utat! - Kösz! Nektek meg szép kilátást... Egy hosszú ereszkedés vár még ránk. Megint csak le kell menni egészen a vasút szintjére, de elõbb útba ejtjük a Királykutat. Ivásra nem ajánlott, Tom arcmosással frissít. Bell Sanyiék jönnek, mögéjük szegõdök egy kis dumára. Kiérünk a vasúthoz. A vele párhuzamos utcában balra fordulunk. Sanyiék erõs tempót diktálnak. Tudom, hogy nem sokáig bírok velük lépést tartani, de elhatározom, hogy a következõ pontig mindenképpen. Balra ez az utca vezet a Só-hegy felé. Ha majd végeztünk a ponton. Ide kell visszajönni. Az utcáról már látszik a nagyméretû szaletli, ami normál esetben a kocsma kerthelyisége, most az etetõvel kombinált pont tanyázik benne.


5. ellenõrzõpont, Gerendás büfé


Kapok egy bont, amibõl egy pohár boros teára és egy fél karéj zsíros kenyérre futja. Több nem is kell, mert még a kövesmezei sütit se fogyasztottam el. Tomnak látványos belépõje van: Lefejeli a középen belógó, korong alakú, (este) világító sörreklámot. Többen odaugranak, hogy megvizsgálják, nem történt e baja a reklámcsillárnak. Ez egy speciális teszt: Aki lefejeli a csillárt, azt nem szolgálják ki szeszes itallal. (Nem vagyok olyan magas, mint Tom, de nekem is homlokközépig ér.) - No, ha ettél, ittál, szerelvényt igazítottál, akkor menjünk! Jobbra kilépve a kapun látom, hogy a jövõ két hangos letéteményese a vasút felé veszi az irányt. Nem tanulmányoztam a többi távot, de azt gondolom, hogy õk itt végeztek. Egy keveset visszafelé megyünk és jobbra fordulunk a [Z4]-el jelzett utcába. Ekkor visszanézek, és látom, hogy ezek ketten már megint a sarkunkban vannak. Eszerint nem végeztek, hanem ellenkezõleg indultak el a [Z4] jelzésen. A Só-hegyi tisztességes emelkedõn tisztességesen lemaradnak; csak lefelé tudnak rongyolni, de azt, mint a szélvész. - Sárika már megint mit erõszakoskodsz? Most miattad menjek be a bozótosba, mert te, itt széltébe' elfoglalod az egész utat? Ha elcseszed a tiszta száraz érzésemet, akkor nagyon csúnyát mondok. Ajj! A k... ...dat! (...) A távírópóznák maradtak útitársnak, mert megnyomtam egy kicsit, hogy elõbb szabaduljak errõl a nemkedvenc szakaszról. Egy több túráról ismert párt érek utol. Társaságukban hamarabb érek ki egy nyílt területre, onnan pedig a Törökmezei mûútra. Õk balra mennek, én jobbra. Mikor visszanéznek, én kedélyesen búcsút intek nekik. - Hova mész? - kérdezik. Há, erre van a [Z4]! - Az arra van, de én inkább a szalagozást követem - válaszolom fapofával. Megfordulnak. Nemsokára hátranézek. Jól van, Tom és követõi a jó példát választották. A szalag balra bevisz az erdei [P-] / [Z-] turistaútra, hogy aztán megint kimenjünk az elõzõ mûútra, és utána a szimpla [Z-] jelzés nyomán átvágjunk a Szent Gál-földön. Megint mûút, ezúttal a kóspallagi. Már majdnem keresztezem, amikor jobbra két szalagot is látok. Bele kell olvasni az itinerbe, mert felmerül az a lehetõség, hogy a szalagok a visszautunkat fogják jelezni. Nehezen, de utolérem a szövegben azt a pontot, ahol most vagyunk. Aha! Mégis le kell térni a [Z-] jelzésrõl, és jobbra kell fordulni a Kóspallagi mûúton. Egy elõnye van a mûútnak: Sárika ide nem tud követni. De csak merjünk letérni az aszfaltról...


6. ellenõrzõpont, Rózsakunyhó


Betárazok a télidézõ szaloncukorból. Két harapás alma, egy szaloncukor. Édességgel tompítom az idegvégzõdéseimet. Szalagozott úton térünk vissza a kunyhó kedvéért elhagyott [Z-]-ra. Amikor megérkezünk a [P+] keresztezõdésbe, az egyik spori automatikusan arra megy. Nem, nem választott rossz irányt, õ a 30-as távot választotta. Nekünk majd akkor kell arra menni, ha már bejártunk egy hatalmas hurkot. Most jön az a rész, ahol szembe megyünk jövõbeli önmagunkkal. Elõször egy kerítés mellett, aztán kiérve egy tisztásra, egy cserjékkel övezett úton. Itt már nem is Sárika kellemetlenkedik a legjobban. Az útban a legegyszerûbb folyni egy csermelynek. A padka is zsombékos, süppedõs. Inkább vállalom a bozótban való bujkálást. Jobbra kanyarodik az út, és kitartó, egyenletes emelkedésbe kezd. A srácok kérdezik, hogy mikor érünk a Gál-hegyre. - Akkor leszünk fent a hegyen, amikor észrevesszük, hogy már lefelé megyünk. Ez talán viccesen hangzik, de ha a hosszadalmas hegymenet után véletlenül nem veszem észre a csúcskövet, akkor más nem utal arra, hogy fent voltunk, csak az, hogy lejteni kezdünk. Eddig is voltak kisebb hétvégi házak, az út mentén, az erdõben, de most, hogy kiértünk egy rendes utcára, egyre több van. Néhol szilárd burkolat nyomait fedezem fel. Durvul a lejtõ, és amikor a távvezeték alá érünk, akkor iszonyat meredek lesz. Nagyon messze, lent látszik a Duna egy rövid szakasza. A két ifjonc bevadul a lejtõ láttán. Még szerencse, hogy ordítanak, mert van idõm félreállni. Olyan gyorsan leszáguldanak, mintha síelnének. Fél perc alatt eltûnnek. (Számunkra, a mai napra végleg...) Mi, a többiek csak óvakodni merünk lefelé. A bal karomat közben megoperálja egy tüskebokor. Állatian csíp, és fáj is. Amikor végre lekecmergek errõl a fekete fokozatú lejtõrõl a sebeimet nyalogatom. Az üdülõtelkektõl a Szokolyai útra érünk le, ami mellett vezet a Királyréti Erdei Vasút. Egy megerõsítõ pillantás az itinerre. Igen, balra kell fordulni a [S-] jelzésen. Az út és vasút túloldalán lesz a pont.


7. ellenõrzõpont, Morgó mh.


Jólesik a hûs málnaszörp. Kérek még egy pohárral és elrágcsálom a Kövesmezõn kapott sütit. Akármilyen jó is itt a padon ücsörögve eszegetni, tovább kell menni. Megkeressük, hogy hol fordul balra a [S-] jel. Fenyõfás telkek szilárd burkolatú utcájában kezdünk emelkedni. Egy útvillában a jelzés balra invitál, de a jobb ágban, lejjebb egy szalagot látunk lengedezni. Valaki már ott áll az itinerét nézegetve. A színes térképvázlatra pillantok. Eszerint a [S-] a frankó. Arra gyanakszok, hogy valaki jó viccnek tartotta az átszalagozást, és a jelzésen maradok. Többen ezt a verziót választják. Az utat többször keresztezõ patak adja meg a választ az elterelõ szalagozásra. Az elsõ ilyen esetnél még átkelünk a túloldalra, de aztán felmegyünk a szilárd burkolatú erdei útra. Késõbb megerõsítõ szalagok lógnak a fákon; a patak zavaros vize pedig tekergõzve folyik tovább odalenn a mélyen bevágódott medrében. Van aki csak késõbb fog feljönni, mert elõbb megkóstolja egy forrás vizét. A patak túloldalán egy szeméttelepnek használt telek csúfítja el a tájat. Hamarosan vége a mûúti emelkedésnek. A turistaúton, a gyakori átfolyásoknál Sárika egyszer sem mulasztja el a kellemetlenkedést. Egy kicsit le is maradok a többiektõl; inkább óvatoskodok, minthogy beázzak. Lassan, de bizonytalanul felérünk egy fennsíkra. Szalagozás veszi át a vezetést, de egy új fatáblacsokor is áll a keresztezõdésben. Nekünk balra kell fordulnunk. A [Z+] át fog kötni a Száraz fákhoz. Egyelõre, azonban ezen a zsombékos mezõn kell kaffogni jó hosszan. Egyedül érem el a [Z-] jelzést. Ez az a már bejárt szakasz, amin most visszafelé kell baktatni. A csermely által bitorolt úton szembe jön egy túrákon gyakran látott lány. Még elõtte van a tíz kilométeres kunkor, aminek én most érek a végére. Mit mondjak? Nem irigylem. - Milyen az út? - kérdezi. - Há', nem sok jóval kecsegtethetlek - válaszolom diplomatikusan. Visszaérek az erdõbe. Most, másodjára hosszabbnak tûnik a kerítés melletti kutyagolás. Itt van végre a [P+] elág, ez egy kicsit felfrissít. A rajta levõ emelkedõ viszont kevésbé. Sárika! Azt már nem! A cipõmet nem adom! Hiába cuppogsz itt nekem. Mezítláb mégse mehetek tovább, hosszú kilométereken át. A kerítést elhagyva egy lejtõn se sokkal könnyebb a haladás az állandó pocsolyakerülgetések miatt. A [P-]-ba csatlakozva már látni a keresztezõdést, ahonnan fel kell mászni egy dombra. Egy autó parkol a horgásztó bejáratánál, de nem látok rajta se bóját, se DBK feliratot, ezért békén hagyom. Emlékszem, pár éve a BTHE egy ellenkezõ irányultságú túráján, az egyik idõsebb sporttársnõ - akit nem nevezek meg, (úgy is tudja mindenki, hogy kirõl van szó) egy ugyanilyen szituban várakozó autóst "inzultált", hogy pecsételje le az itinerét... Tehát nekilátok a dombocskának. Ahol a [PL] kezdõdik, onnan látok lefelé jönni egy sporttársnõt. Ajaj! Ezek felmászatnak a Biber várba is.


8. ellenõrzõpont, Pusztatorony


Odafönt kedvesen fogadnak, kérdezik, hogy nem vagyok e szomjas. Nemleges válaszomra mazsolával is megkínálnak, amibõl szívesen elfogadok egy marékkal, és továbbindulok. A [P-] ismételt eléréséig nincs is semmi baj, de utána olyan oldalra lejtõs és csúszós lesz az ösvény, hogy azt fontolgatom, visszamegyek a horgásztó bejáratához, és az országúton érem el ismét a [P-] jelet. Ez csak egy röpke gondolat volt; gyõz a lustaság, inkább kockáztatok egy zakót, és tovább ereszkedek. Ahol már nagyon letúrták a járófelületet, ott feljebb megyek az avaros domboldalban. Most meg már annyira fent vagyok, hogy az onnan való lejövetel okozza a gondot. Végül megúszom esés nélkül és balkéz felõl mellõzöm az itteni kis piszkos forrást, majd a szalagkorlát fölött átlépek az országútra. Nemsokára szalagozás térít le a [P-]-ról. A pusztában már több embert lehet látni. Elõttem egy srác húzza a lábát, és nemsokára félre is áll. Társai megvárják, míg pihen. Nem irigylem, mert bár a nehezén már bõven túlvagyunk, de fájós lábbal a hátralevõ táv még rettentõ hosszú. A Békás-rét [K-] jelzéséhez érkezünk. Itt lekerítettek egy hatalmas területet. A jelzések a hevenyészett kerítéskarókra vannak pingálva. A kerítés maga, csak egy kifeszített mûanyag szalag. Tavaly még nem láttam itt épületeket, most már azok is vannak. A sok robusztus termetû ló bambán bámul, amikor Sárika kényszerítésére, hirtelen felindulásból, a szalagkerítést átlépve magánterület-sértést valósítunk meg. Itt se sokkal jobb a helyzet: Tengerészlépésekkel kell a lócitrom-hegyeket kerülgetni. Amikor az út kezd eltávolodni a szalagkerítéstõl, akkor elhagyom a lókarámot. Az erdõ bejárata azt súgja, hogy nincs már messze a túra befejezése, pedig hol van még innen Zebegény? - Sárika! Ne csináld má! Komolyan azt akarod, hogy belédzuhanjak? Túl mocskos és lucskos vagy, egyáltalán nem kellesz. Naaa! Már csúszok is lefelé. Jól megszurkállak a botommal. Ez kell neked? Megkapod! (...) Régi túraismerõs hagy le; jellegzetes, oldalirányú lábdobásokkal "fut". Kérdezi, hogy a 30-on vagyok e. Amikor megmondom, hogy a negyvenen, akkor csodálkozik, hogy ma még nem látott. Nem tudja elképzelni, hogy mivel tököltem ilyen sokat, mert - mint kiderült - két órával elõbb indultam, mint õ. Szerintem õt hamarabb elengedi Sárika, mint engem... Jaj! végre itt vagyok már a balos [Z-]-nál. Rohadt büdös két motor húz el. Meg lehet fulladni itt a természet lágy ölén (is). Bíbor és Vagdalthús érnek utol. Találkoztam már velük a Gerendás büfé után. Most rajtam a csodálkozás sora, hogy csak most értek utol. A szövegkörnyezetbõl azt veszem ki, hogy ládáztak. Vagdalthús el van keseredve, hogy ezt a túrát sárosabbnak ítélem, mint a WASS ALBERT-et. Aggodalomra semmi ok, mert a CSERHÁT 50 nálam még mindig a dobogó legfelsõ fokán cuppog. (Megjegyzés: Az említett két túrát Õ fõrendezte.) A halastónál nincs senki. Az úton levõ betonlap be van szakadva, fel kell másznunk a gátra. Még egy jókora emelkedõ következik. Ez nem fáraszt ki, mert számítottam rá. Bíbor örül, hogy a végén nem kell fölmenni a Kövesmezõre. Igen, ez nagyon pozitív, és még a Hegyes-tetõt is letudtuk az elején, a kilátójával együtt. Különféle, tarka jelzések jönnek be, [P-] / [Z4], de elég figyelni az eddigi [Z-]-t, hogy feljussunk utolsó pontunkra.


9. ellenõrzõpont, Törökmezõ, th.


Óriási találmány, hogy itt alma az ellátmány. Leülök egy padra, és kényelmesen elfogyasztom. Tom még nincs a láthatáron ezért továbbindulok, de elõtte kérek még egy almát, mert az útra is kell egy kis rágcsa. A megszokott [K-] / [P-]-n ereszkedek. Itt jó karban vannak a turistautak, egy darabon nem kell sarat dagasztani. Balra elmegy a [P-], továbbra is úgy folytatom, mintha a Kövesmezõ lenne a következõ úti cél. Egy nagy útkeresztezõdésben már vége a jó életnek. Minden fel van dúlva, mintha harckocsi-gyakorlat helyszínén lennék. Erõsödik a lejtõ a [K-] és [Z+] elágazásig. Na, itt kell irányt váltani Zebegény felé: [Z+]. Hosszabb szakasz ez, mint ahogy elgondoltam. Az is rájátszik a hosszúságra, hogy egyedül megyek. Erre is van valami patak, vagy csermely, amit néha át is kell ugrani. Fogalmam sincs, hogy mivel tudták így feldúlni ezt az utat. Teljes szélességben mélyszántás. Reszelõék hagynak el. Röptében megállapítjuk, hogy közel dupla teljesítmény ez sárral, mint anélkül. Nagyon nyúlik ez az út Zebegényig, pedig nem is felfele kell menni. Nem akarok hinni a szememnek; házakat látok, és egy igazi keresztutcába torkollik be a turistaút. Balra át: [Z-]. A flaszteron, hosszába, mindenütt sárdarabkák. A felbõszült túrázók toporzékoltak erre. Én is rúgok, csípek, harapok, de alig akar egy kis sár leesni a cipõmrõl. Bezzeg otthon... Nyomós kúthoz érek. Mosogatni próbálom a cipõmet, de csak a kezem fagy el. Áh! Teszek rá! Kinéz, ahogy kinéz. A templom felõl szállingóznak emberek. Mindenki pucc parádéban. Én is templomban voltam; a Természet oltárán áldoztam néhány kilométert. Az iskola környékén már pakolásznak az autóval jött túrázók. Belépek az iskola udvarára. A reggeli számítógép felé tartok, többször rám kiabálnak egy másik asztaltól, mire meghallom, hogy most oda kell menni. Nem süketültem meg, csak a zsibvásári kavalkádban nem vettem rögtön az adást. Sokan zsezsegnek már itt azok közül, akikkel útközben is találkoztam. Tehát megyek a kiáltás irányába. Itt csekkolnak, ott nyomtatnak. Igényes oklevelet kapok kézhez. Megyek a virsliztetõhöz. Négy szál virslit pakolnak a papírtálcára; emberes adag. Az utolsó falatokat gyûröm, amikor megjön Tom. - Amíg eszik, iszik kiugrok jegyet venni. Amikor visszaérek éppen végez az utolsó szállal. A rendezõk további virsli halmokat kínálnak; alig akarnak elengedni, de mennünk kell, mert öt perc múlva itt a vonat... Ottorino

 
 
engelsfeldTúra éve: 20112011.03.21 18:09:56
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Dél-Börzsönyi kilátások 30


Zebegény - mint rendesen - patyolattiszta városka és a fátyolos napsütés álmosító vasárnapi hangulatba ringatott.


A rendezõk nagyon ráhangolódtak az eseményre: remek szponzorokat kerítettek, kitûnõen elõkészítették a túraútvonalakat  (lásd még: http://www.freeweb.hu/muanyagsc/jelzes/kalauz_index.html ) és az  ellenõrzõ pontokon kifogástalan szolgáltatást nyújtottak. A rajtnál megkapott igazolófüzet, egyesületi rendezvénykártya, a célban adott különféle kedvezmények arra engednek következtetni, hogy a börzsönyi természetbarátoknál és hegymászóknál jó kezekben van a marketingpolitika. 


A börzsönyi sarat azonban nem lehet elfelejteni, más mint a tápiószelei-szolnoki sóúti vizes, más, mint a pilisi csúszkálós vagy a gyermekvasúti ruganyos gyurmasár. Neki bukéja van, tapad, ragad, a bakancsra többrétegû klumpát ragaszt - egyszóval súlya van, mehetsz gyalog vagy bottal, úgyis mindegy - és a papírosra rajzolt menetidõt kétszeresére vagy háromszorosára növeli. Kábán vánszorogva, ide-oda billegve, csúszkálva, botokkal kalimpálva, az ingoványos talajba bele-belesüppedve, gyötrõdve, kínlódtam végig a távot. Testi-lelki megváltás volt a sártól megszabadulás a zebegényi célban.


Örültem annak, hogy itt lehettem és túrázhattam és igazán nagyszerû pontõrökkel találkozhattam. Nem örültem annak, hogy a nevezéskor kissé csikorgott a szemre tetszetõs egyesületi team-work.


Köszönet a rendezõknek és a jóindulatú és figyelmes túratársaknak.


 




 


 


 


       

 
 
 Túra éve: 2010
biborTúra éve: 20102010.03.22 12:27:25
megnéz bibor összes beszámolója

DBK40


Nem, nem alszok el.. - a 3 órás alvások és az elõzõ nap is éjjelig húzott melózás után az alvással erõsen megküzdök a kényelmesen ringató vonaton Zebegényig. Az iskolaudvaron jól megoldott nevezés, cucclepakolás és indulhatok 8:08kor. Az emlékmûhöz felfelé nagyon csábítóak a padok- legszívesebben menten ledõlnék rá.. de hát nem lehet, tuti a szintidõ duplája lejárna mire felkelnék:) Az emlékmûtõl sárgulás a Bodzás- pihenõhöz ahol Toneszék pecsételnek én meg rendesen megkötöm a cipõm, ideje.. Az Ernõ- forrásig szerpentinezgetek , kóstolgatom a sarat, majd Zebegény szélén a S+en van alkalom az elsuhanó vonatokat nézegetni.

A Borostyán- kövi pihenõnél (ex) földim pecsétel, iszok és nézegetem a következõ 3,3 kmre jutó 455 szintet hirdetõ papírkát. Az jó buli lesz. Ez kell nekem és tényleg ezen a részen voltam a legéberebb a túra során és a legjobban élvezhetõ is ez volt számomra 1- 2 métertõl eltekintve ahol a meredek oldalban menõ úton kellett mûvészkedni. A Hegyes- tetõn szép kilátás, a kilátónál pecsét és igen , a Hegyes- tetõ  hegyesebbik felén le. Nem akaródzik lemenni.. havas is, csúszik is, nyûgös is vagyok. Nincs kinek nyafizni úgyhogy lesétálok nyugdíjasan, esés nélkül közben szinte mindenki leelõz aki nem járókerettel indult=)  Kövesmezõn tea-csoki, majd tovább. A Zamenhof - kilátó romjaitól az út is romos,vagyis saras az aszfaltnak bizony örülök mikor elérem. A Gerendás büfének szintén,itt egy boroskóla melletti idõzés és vissza a ZN-re. Törökmezõ felé menet felfelé is megcsúszok olykor a vizes talajon, majd a mûútra kiérve lindulok egyenesen azon.. pár pillanat múlva persze kapcsolok, hogy hoppácska  vmi csak keresztezzük-öt olvastam.. akkor vissza és tényleg akkora szalagokat lóbál a szellõ mint a huzat. Hiába aki alva túrázik=) Persze Bubuék jó irányba mentek egybõl.. a rutin és odafigyelés kérem:) Még némi erdõzés és a mûút után a Rózsakunyhónál vagyok. Dianás cukrok , pecsét és olyan hihetetlennek tûnik, hogy csak 20 km-t jöttem eddig. Úhh még csak a fele és az idõnek a javarésze.. lassan be kéne érnem nem pedig a felénél bénáznom..a szalagozást követve majd a jelzésen felbaktatok a Gál- hegyre ahol rönkházak sorakoznak. A hegyrõl lefelé meredek - saras lejtõ a villanyoszlopok alatt, ez kitartást próbáló rész. Végre aszfalt és a királyréti kisvasút állomásánál bélyegzés plusz fincsi müzli kólával. Itt többekkel találkozok, a pár km-nyi egyedüli sártaposás után most jót tesz a lelkemnek a beszélgetés. A patak kerülgetés után kiérünk a tisztásra,

ahol szembejön pár kiránduló kutyákkal és szépen folytatjuk a sárgán szemben a lefelé vezetõ ösvényen. Pár száz méter után gyanús lesz , olvasok és háát igen, val.szeg sikerült a szalagozást balra benézni. Na vissza, ez a kis plusz nem derít  jókedvre..ébredj már fel!!.. innentõl kettesben folytatjuk, beszélgetve egészen a horgásztóig ahol hirtelen sokan leszünk, a népsûrûséggel pedig együtt jár, hogy alig férünk el a kis dombtetõn:) Innen le ismét csúszós oldal, ezeket ma megnyertem.. totyogás után búcsút integethetünk a pirosnak és a rövid de meredek és iszonyat szétjárt partocskán a Békás- rétnél vagyunk. Innen lejtmenet után hamarosan bejön a zöld és a remény a törökmezei halastóra. Ott pecsét, átlag már rég nem izgatott, ma örülök ha beérek- napot tartottam. Gáborék narancsok társaságában õrködnek, s bevallották locsolták a pályát azért ilyen:)) A narancsot bekapva nekivágok az utolsó felmenetelnek, ez még mindig jobb mint le. Ha fáradt vagyok vagy fáj itt- ott a fel irány mindig jobb. A turistaház mellett elhaladva kellemes út és a tudat, hogy már csak vagy 4 km. A Vizes- árok környékén már úgy gondolom, hogy még sokk a sárból. Nem a finnyásság, hiszen már úgyis térdig saras vagyok esztétikailag mindegy , hogy sár van vagy sem de haladás- ügyileg nem . Az erdészet szétjárta és szabályosan szét... ta az utat, erre nincs jobb szó olyan mérges leszek rájuk,hogy fú csak jönne egy erre biztosan  bepofoznám az árokba a természetmegrontót. Morgolódásaim közepette ismét kettesben folytathatjuk és beszélgetés eltereli a figyelmem a bokáig érõ trutyiról. Zebegénybe érve még a kék kútnál beállunk a cipõ- mosási sorba:) Vizes volt már így is a cipõ de legalább egy fokkal tisztább lett. Persze a szalonképestõl messze áll:) Az iskolában pecsét 8 óra 11 percnyi séta után. Hûû ilyen béna 40est se mentem még:D A kilásátok a hegyekrõl szépek voltak, a sártól való szabadulás kilátástalan, a szervezés meg kifogástalan.Ezek után még 6 km és 14,5 órányi alvás behúzva.Hurrááááá:)

 
 
kekdroidTúra éve: 20102010.03.17 20:41:20
megnéz kekdroid összes beszámolója

 Dél-börzsönyi Kilátások 40


A dunakanyari települések vasútállomásai és megállóhelyei kivétel nélkül kiváló panorámával rendelkeznek, így Zebegényben is elütheti azzal a T. Utas a vonat érkezéséig tartó idõt, hogy bámul ki a fejébõl a környezõ hegyekre. Amikor megérkezünk, ebbõl a bámészkodásból még nem jár sok, viszont sikerül még egy fotón elcsípni a 025-ös Flirtet (nem flört, mielõtt kirobbantok egy vasútbuzi vs. nyelvész háborút), amint elsuhan Szob felé. Kerek repkény sürgetésére átsétálunk az iskolába, ez a mûvelet körülbelül két percet vesz igénybe, sok ismerõs nevez, beszélget, készülõdik éppen, itt még több a régen látott sporttárs, mint egy hete a Bükkben. Nevezés, rajtolás, irány a hegy: a túra elsõ felére összpontosul az emelkedés kétharmada, ráadásul micsoda kétharmada! Elhagyjuk Zebegényt, a kellemes fõteret a templommal, a Trianoni Emlékmûvet, az idõjárás ráerõsít a helyszín szomorú hangulatára. Mi kaptatunk tovább, elengedjük a K+ jelzést Nagymaros felé, az útvonalról néha látszik a Duna, a Visegrádi-hegység a túlparton. Mellettünk a 70-es vasútvonal egyik legszebb mûtárgya, egy terméskõ viadukt, kár, hogy vonat épp nem jön. A folyón megrakott uszály pöfög lefelé, nálunk látszólag alig gyorsabban, mégis, hamar elveszítjük szem elõl. Még mindig fölfelé megyünk, a térképen nem tûnik olyan magasnak, viszont annál meredekebbnek a pont, ameddig kapaszkodni kell. Végül elérjük a Bodzás-pihenõt, majd néhány méterrel odébb V63-152 sporttársékat, akik minimális késéssel érkeznek a pontra – gyorsan kapunk tõlük bélyegzést, aztán ki-ki megy tovább a maga útján. Suhanunk vissza a part felé, meredek lejtõn, vén erdõben kanyarog le velünk az ösvény. A hegyoldalban futó szûk utak és az olvadás elõrevetítenek már bizonyos elõre várható nehézségeket, mint a csúszós, lassan járható út, amelyeket eddig egy laza vállrándítással elhanyagoltam. Egészen pontosan egyáltalán bele sem gondoltam. Egyelõre azonban még nem kell semmiféle nehézséggel szembesülnünk, leérünk a forráshoz, kisétálunk a vasút mellé, elrongyol mellettünk egy 5341-es motorvonat, de alig látszódik belõle valami a sûrû növényzettõl. Rövidesen újabb emelkedõ következik, újra fel kell kapaszkodnunk magasra, egyre magasabbra. Közben a túlparti hegyeket bámuljuk, amikor erre lehetõségünk van és nem a csúszós utat kell figyelnünk, ahol egy rossz lépés hirtelen pár méter ereszkedést is jelenthet. Trükkös.


Elérjük a következõ ellenõrzõpontot, egy kis peremre lehet kisétálni, a túra nevéhez méltón szép kilátás nyílik a Dél-Börzsönybõl a Visegrádi-hegységre. Emelkedünk, tovább, egyre meredekebb úton, szerencsére a terep is egyre sziklásabb és nem kell attól tartani, hogy visszacsúsznánk a hegyoldalban. Körülöttünk egyre alacsonyabbak, vékonyabb törzsûek a fák, talán az állandó szél miatt nem tudnak sudárabbra megnõni. Felérünk a Szent-Mihály-hegyre, ahonnét egészen a nyeregig szaladunk, nem sportosak vagyunk, hanem egyszerûen így könnyebb lejutni csúszkálás nélkül. Végre, megint emelkedõ, irány a Hegyes-tetõ, ahol újabb ep. van, és a Julianus-torony, amelyet vétek lenne kihagyni. Nem is okoz csalódást a kilátás és az, hogy akármerre nézek, zord felhõk alatt zord hegyeket látok, egyfajta misztikus hangulatot ad a helynek. Leérve a toronyból szaladunk majdnem egészen Köves-mezõig, itt a frissítõponton opcionális kiegészítõket – sör, forralt bor – lehet vásárolni. Utóbbira szavazunk, jólesik. Szükség is van rá, mivel a következõ szakasz a Gerendás büféig tart és odáig még egész sokat kell emelkedni, ami a kisebbik gond. A nagyobbik gond az, hogy az ösvény járhatósága az olvadás miatt érdekes helyzeteket produkál – elõnyben vannak azok, akiknek alacsonyan van a súlypontjuk. Nekem speciel nincs és ez komikus helyzeteket tud teremteni – ilyen például, hogy egy helyütt szabályosan egy álltó helyemben indul el velem az ösvény lefelé, amikor valakire várunk, hogy túljusson egy trükkösebb tíz méteren. Nemsokára kibukkanunk egy nyíltabb helyen, megint kilátópont, megint egy csomót fényképezünk, hogy elengedjünk (jó messzire) egy sporttársat, aki láthatóan nem tudja rendeltetésszerûen használni a túrabotjait. Az idõnk véges, így most kimarad a Zamenhof-kilátó, pedig az út szépen jelzett odáig – majd, egyszer, ha nagyok leszünk és nem szorít a szintidõ, kitérünk oda is. :) Lebattyogunk az egyre mélyülõ sárban, mellettünk úgy suhan el Pap Gábor, mintha tíz centivel a felszín felett közlekedne. Újra kiérünk a vasút mellé egy rövidke szakaszra, egészen a büféig, ahol bónt kapunk, ezt a változatosság kedvéért megint forralt borra váltjuk, ki kell használni, amíg tart a szezonja. Belekukkantok a menetrendkönyvbe, elvileg rövidesen van egy páros személyvonat, szerencsére Repkényt nem kell sokáig gyõzködnöm, hogy megvárhassuk, fényképezésre. Nem is kell sokáig várni, pontosan elhalad, mi pedig megcélozzuk a következõ meredek emelkedõt a Só-hegy felé. Nehezítésképpen sáros is, így hiába az újabb hatásvadász kilátás a hátunk mögött, meglehetõsen morcos hangulatban érjük el a hegytetõt. Megváltás kiérni a szalagozással jelzett mûútra, itt újabb Dél-börzsönyi kilátás fogad, méghozzá körbe mindenfelé. Impozáns.


A mûút súlyosan sérült állapota miatt a legtöbb errejáró autós nagy óvatossággal közlekedik, szerencsére, mivel így kisebb esélyük van elütni szegény gyalogos turistákat. Elhagyjuk a kátyúkerülgetõket, felsétálunk az országútra, ez jobb állapotban van, szerencsénkre most nem jár erre egyetlen önjelölt ralipilóta sem. A Rózsakunyhónál vidám pontõrök (mint mindenütt), elmesélik, hogy innentõl csak még több sár lesz, meg Morgónál egy meredek, amit nem fogunk szeretni. Lottózniuk kellene, tényleg több sár lett (igaz, késõbb) és tényleg nem szeretjük a meredeket Morgónál (nagyon nem). Odáig azonban még igen sokat kell menetelni, eleinte fölfelé, aztán fölfelé és még egy kicsit föl. A rövidke szakaszon, ahol a 40-es táv szembemegy önmagával, Nagy Attila (immár szembejõve) figyelmeztet, hogy jó lesz, ha tudunk úszni. Megfontolandó. Az út állapota innentõl erõsen ingadozó, néhol könnyen és gyorsan járható, néhol viszont a kelleténél vendégmarasztalóbb. Hogy ne csak arról írjak, hogy hol mekkora sárral találkoztunk, leírom, hogy ez a szakasz egyébként igen hangulatos, néhol egy-egy magányosan álló hétvégi ház csempészi a közelbe a civilizációt, no meg a kör keresztmetszetû fém villanyoszlopok. A Gál-hegy után már lehet hasítani, Repkénnyel ki is lépünk egy kicsit, aztán megpillantjuk a kilátást. Eláll a lélegzetünk, olyan szép, elõttünk terül el az ezüstösen csillogó Duna egészen Vácig és még azon is túl. Tõle balra a Naszály tömbje tör a magasba, tõle jobbra pedig a Dunabogdány fölé magasodó hegyek. A távvezeték nyiladékában viszont lehervad a mosolyunk. Hódara szakad ránk, amíg ereszkedünk, az egyébként egészen leirtott susnya alattomosan beleakad a nadrágunkba, a cipõnkbe, próbál kigáncsolni, belénkg vágni. Repkénynek kicsit felhasad a nadrágja, hogy ne hasadjon tovább, megragasztjuk, jobb híján celluxszal. Végre leérünk, elõttünk kanyarog a 317-es keskeny nyomközû vasútvonal, amely Kismarost köti össze Királyréttel. Morgónál van a pont, csokit adnak és mindenféle földi jó innivalót, le is döntünk két pohárnyit. Közben megérkezik a vonat, két kocsit rángat az Mk48 2014 pályaszámú mozdony, mindkét kocsi zsúfolásig tele van. Elköszönünk a kedves, örökvidám pontõröktõl, újabb etap áll elõttünk, a kisvonat látványa még a morálomon is javít egy kicsit. Hangulatos.


Mély völgyben folytatódik utunk, patak kanyarog az aljában, jónéhányszor át kell kelnünk rajta, vagy éppen felette-mellette kell kanyarogni az úton. Ez a szakasz nagyon csöndes, egészen a hurok zárásáig nem találkozunk egy teremtett lélekkel sem. Követjük a patakot, hol az egyik, hol a másik parton trappolunk, egész hosszan benyúlik a hegység felé a nyaralóövezet, most azonban a házak némák, elhagyatottak. Lassan elhagyjuk a völgyet és kikapaszkodunk belõle, széles utunk egy mezõn bukkan ki az erdõbõl. Elõttünk, északnyugat felé félelmetesen magasodik a Magas-Börzsöny a sötét felhõk alatt, de ha délre tekintünk is ugyanolyan zord az ég. Két hegy között, a távolban hirtelen felbukkan az esztergomi Bazilika, fantasztikus látvány. Egy darabig battyogunk még a nyílt, szeles réten, majd elérjük újra a zöld sávot, a 40-es táv mezõnyének a vége még most igyekszik Morgó felé. Újra hódara kezd el szakadni, ez azonban most nem zavar, mert az út annyira sáros, hogy nem tudok foglalkozni a csapadékkal. Túlságosan leköt annak a kivitelezése, hogy megálljak a lábamon, sõt, haladjak is elõre. Ez utóbbi tevékenységet egész Zebegényig kell ûzni, innentõl erõs dagonya jellemez majdnem minden útszakaszt. Pusztatoronynál háromfõssé emelkedik a létszámunk, Tinca ér utol és lassít le hozzánk, ami igen jó, mert így megoszlik a figyelmem a sáron való egyensúlyozás és a beszélgetés között. Pusztatoronyról jó meredeken visz le az út, elhaladunk a minden oldalról erõsen védett tó mellett, irány immár Törökmezõ, mint utolsó pont. Átvágunk a Békás-réten, felcaplatunk a Kéktúra útvonalára, immár megint tudom, merre járunk, hurrá. Törökmezõig kényelmetlen sárdagasztás következik, ott viszont kapunk narancsot és/vagy almát, tetszés szerint. Most valahogy nincs kedvem enni – annál nehezebb az egyensúlyozás – elrakom a gyümölcsöt és megyünk tovább. Párszor ránézünk a térképre, hogy Tinca megtalálhassa a Czerovszki-követ, ám a számításainkat keresztülhúzza a friss fakitermelés, amely megszüntetett minden tájékozódási pontot, amelyhez viszonyíthatnánk. A kõ kimarad és belehúzunk, trappolunk a néhol enyhébbé váló sárban, végül megpillantjuk Zebegény szélsõ házait. Felemelõ.


A faluban nem is megyünk olyan sokat, mint azt a térkép sejteti, de lehet, hogy a lendület visz be – ugyanakkora erõkifejtéssel sokkal gyorsabban lehet haladni mûúton, mint a ragadós dagonyában. Egy nyomóskútnál megállunk, lecsapatjuk a bakancsról a sarat a lehetõségekhez képest. Repkény továbbmegy, én követem, majd végül Tinca is utolér, így érkezünk meg a célba. A díjazás szép, az oklevél nagy (nálam viszont van dosszié, hohó! :)), a virsli finom, a tea még finomabb. Elüldögélünk még egy kicsit, majd elbúcsúzunk Tincától, elindulunk az állomásra, jegyet venni. Összefutunk még az éppen érkezõ Tibettel és VadMalaccal, majd -rafter- érkezik, rajta csudálatos módon nincs is annyi sár. Végül a menetrend szerint késõ vonat, amelyre 35 perc késést mond a forgalmista, percre pontosan érkezik a megállóba és percre pontosan áll meg a Nyugati pályaudvaron. Köszönöm a társaságot mindenkinek – Repkénynek külön azért is, hogy elviselte a sár miatti morgolódásomat – és köszönöm a túrát a BTHE-nek, látványos útvonalat sikerült összerakni.

 


-Kékdroid-


flic.kr/s/aHskS9FBM1

 
 
Pap GáborTúra éve: 20102010.03.14 22:17:53
megnéz Pap Gábor összes beszámolója

 Dél-Börzsönyi Kilátások 40


 


Múlt héten még úgy terveztem, hogy Népek Tavaszán indulok, de aztán mégis a Börzsöny mellett döntöttem. 

Kissé borult és szeles az idõ, de messze jobb, mint múlt vasárnap Göcsejbe. Ott a jeges szélben képtelen voltam kifûteni magam, és már 25 után már csak két bot lógott ki a derekamból. Na aznap onnantól akaraterõ megacélozása volt a program.

Gyors, és gördülékeny nevezés, félrevonulok tollászkodni, aztán 8:45-kor útnak indulok. Mindjárt az elején kapunk egy szép zsíros szeletet az egyébként sem szûkmarkúan mért szintemelkedésbõl. Ennek ellenére tök jól az egész, 50 méter kivételével megfutok mindent.

Kimegyek minden kilátópontra, és ismerõsöknél le-lelassítok pát perc beszélgetés erejéig, ennek ellenére Hegyestetõig 9-es az átlagom.

Feldob, hogy az elmúlt 1-2 hét kínlódása után újra élvezem a futást. Menne gyorsabban is, de olyan jó most így, ne rontsuk el.

Ahogy telik az idõ, úgy enged föl a fagy a felsõ talajrétegben. Elõször Kövesmezõ után tûnik fel haladást akadályozó mértékû sár. Király-kútnál annyira a lábam alá figyelek, hogy Droidék úgy köszönnek rám, amikor elközlekedem mellettük. Lent a Gerendás büfénél Moiwáék csapata jön szembe. Kényelmesen pecsételek a ponton, elfogyasztom kicsi félszeletnyi zsíros-kenyerem, és teám. Ez minden amit a túra alatt eszek egyébként csak folyadék kell. Papírról visszanézve a Só-hegyen át egy szintesebb 3km jön, de az apróbb lépések módszere meghálálja magát. Szent-Gál földnél néhány futót pillantok meg, ahogy átvágnak a réten. Váltok még pár mondatot Rózsa kunyhói pontõrökkel, aztán a Gál-hegynél befogom a laza csoportban haladó társaságot. Õk lehettek Nedusék.

A terep egyéb iránt nem a legjobb, de a LeFaGySz után ez fel sem tûnik de Kismaros elõtti lejtõn konkrétan féltek a mély csúszós trutyiban. A legrosszabb részt megúsztam esés nélkül, aztán a baj elmúltával felborulok egy kiálló gyökérben :) Legalább puhára estem. Morgó vMh-nál be5öltök egy pohár kólát és nekivágok a sárga sávnak (Csömöle-völgy). A sár, és a csúszás innentõl Zebegény aszfaltjáig hû társaimmá válnak. A patakvölgyben extraképp még kissé nehezen is járható, a bedõlt fáktól, és a kövektõl, de aki terepfutni megy az ne panaszkodjon kérem. Találkozom Ráspollyal, lelassítok és beszélgetünk a piros keresztig. A réten elterülõ tócsák között dobok egy hasast, de csak a hangulat kedvéért :) Elbüszkélkedem a múlt héten avatott vadi új cipõmmel, de Dani nem tudja megcsodálni, nincs egy alkatrésze sem, amit ne borítana sár :)

Jön a jelzésváltás, és lépek tovább. Hamarosan Pusztatorony aljában vagyok. Kevés hódara hullik a miheztartás végett. Fel a ponthoz nincs gond, nade lefelé! Lehet csúszósabb dolog a szappanos halnál egy vödör takonyban! Békás-réten találkozom Nagy Atilláékkal, majd egy szolidabb szakasz után a Törökmezei pontõröket köszöntöm. A zsákmányolt naranccsal indulok a végjátékra. 10-es átlag már csak hipertér ugrással lehetne meg a sok beszélgetés után, de nem érdekel így kerek ez a nap. Zebegényig a favágók, jobban mondva a nyomuk szeretné próbára tenné a béketûrésem, de inkább kihasználom a gyakorlási lehetõséget. Végtére is 4:20-as idõvel kolbászolok be az iskolához. 

Döntésem helyesnek bizonyult, rettentõ jól éreztem ma magam. Kedves pontõrök, jó útvonalvezetés, kiváló szalagozás, ellátás. Bekerült a túra a kedvencek mappámba. Köszönöm a szervezõk munkáját! 

 
 
 Túra éve: 2009
atomcatTúra éve: 20092009.11.06 20:55:45
megnéz atomcat összes beszámolója
Még péntek délután sem lehetett eldönteni, hogy mit dob a gép másnapra idõjárás tekintetében. Zebegénybõl nézve a maróti oldal hol látszott, hol a köd és havasesõ homályába veszett, de a Marót mögötti hegyek egész nap a ködtakaró rejtõ burkában tespedtek. Csak az volt biztos, hogy megyünk. Este a felségemmel rárontottunk a szervezõkre a zebegényi könyvtárban, és orvul lecsaptunk a 40-es táv 001-es, 002-es, és a 15-ös táv 001-es nevezési lapjára:) Cserébe a rendezõk biztosak lehettek benne, hogy hárman minimum indulnak a túrán:)

Másnap hajnali kelés, készülõdés, találka Lacival, és usgyi a könyvtárhoz. Eléggé idõben voltunk, 7:03 került startidõ gyanánt a nevezési lapunkra, és már indultunk is hármasban. Keresztülsétáltunk a fõtéren, és nekiestünk a Trianon Emlékhely megmászásának. A túra nevéhez méltó kilátásban volt már ekkor részünk: verõfényes napsütés, felhõ sehol a belátható égbolton, a Vén Duna pedig szokásához híven gyönyörû ívekkel vette be magát Magyarország egyik legfestõibb tájegységébe, a Duna-kanyarba. Amolyan igazi, télkergetõ, lelket melengetõ, gyönöyrû tavaszi idõjárásunk volt!

Az emlékmûhoz gyorsan felértünk, Laci kutyafuttában megnézte (még nem járt ott korábban), és spuriztunk is tovább a rét bal hátsó sarka felé. Kisebb kapaszkodó kezdõdött, ami a Bodzás-pihenõ elõtt alaposan visszavett, és pillanatok alatt már ott is votunk az 1. EP-ben. Tovább indultunk, visszanézve még láttam Andit, amint az EP-hez közeleg. Õ ráért, csak a 15-ös távra jött bemelegíteni picit a másnapi Népek Tavaszára:)

Az Ernõ-forrás völgyébe ereszkedve jöttünk rá, hogy bizony kiváló taktiaki húzás volt a hajnali kelés, mert a megfagyott sárban sokkal könyebb volt a haladás, mint órákkal késõbb, mikor megengedett a talaj. Hamarosan az esõbeállónál voltunk, jobbos, és zúzás a volt ifi tábor felé. A falu szélén balos, és egy jól járt dózerúton indultunk tovább a Hegyes-tetõ-Szt. Mihály-hegy komplexum ostromára :) A Kis-sziklához gyorsan felértünk, de szokásainkkal ellentétben most nem néztük meg a remek panorámát, hanem húztunk tovább, fel a bércekre. Kis pihenõ, aztán spuri a Dobozi-oromra. Felfelé menet rövid beszélgetés egy skaccal, aki állítása szerint helyi, mert váci. Amikor mondtam, hogy én meg az éppen mászott hegy tövében élek, akkor rájött, hogy annyira mégsem helyi:) A pontban gyors pecsét, és egyre szebben kitárulkozó panoráma várt ránk.

Újabb kemény hegymenet, gyönyörû dömösi panoráma, majd ki a gerincre. Egy rövidebb, köves szakasz után enyhülés, hullámvasút, és máris a piros háromszög-piros kereszt elágazásban voltunk. A vérpad nevéhez méltóan kemény mászás volt, de ezt letudva megnyílt az út Hegyes-tetõ bevételéhez. A gerincen végighullámozva hamarosan a GSM torony alatt, majd pikk-pakk a Julianus-toronyban voltunk. Gyors panoráma nézés, aztán spuri le a Világos-térre. Innen egy kis OKT, végre hosszabb beszélgetések, majd hamarosan a Köves-mezõ ellenõrzõpontjában voltunk. Itt a pecsét mellé némi Cerbona is járt a résztvevõknek:)

Könnyû terep következett a Gubacsi-hálásig, némi szinttel. A talaj szerencsére kitartott, az elõzõ napi bejárók tapasztalta sártenger az éjszakai hidegnek köszönhetõen még csak épphogy elkezdett kifejlõdni. A gerincen szép panoráma Marosra, és a Duna-völgyre, Váccal, majd hirtelen lemenetel. Sajnos ezt a hegyoldalt már reggel óta sütötte a nap, így egyre nagyobb sárban, de azért még járható terepen haladtunk tovább. Völgymenet, erdészet által összetúrt dágvány, majd végre megérkeztünk az üdülõövezetbe, és jó minõségû úton érhettük el a vasút menti utat. Ezen balra át, és hamarosan a Gerendás Büfében találtuk magunkat. Itt zsíros kenyér és tea járt a túrázóknak+a büfé teljes kínálata, aminek csak a pénztárca szabott határt:)

Kis pihenõ, és energiautánpótlás után a zöld négyzeten haladtunk tovább Török-mezõ irányába. Az egyre meredekebb út kezdett dágványos lenni, de ezt jó hatásfokkal próbálta feledtetni a ragyogó napsütés, és a tavaszkezdetet megénekló sokezer, vidáman rikácsoló madár. Lassan felértünk a gerincre, és újabb adag sártengert hátrahagyva elértük a törökmezõi mûutat. Itt bevittek minket a sûrûbe picit a szervezõk (a hivatlaos út nem a bitumenen, hanem balra, az erdõben ment), de hamarosan vége lett a dzsungel dzsamburinak, átvágtunk a mezõn, és vettünk egy jobbost a mûúton a Kittenberger-kunyhó felé.

Egy szuicid, motort kanyarban bütykölõ motorkerékpárost elhagyva hamarosan a kunyhóhoz értünk, ahol megkaptuk újabb plecsninket. Az EP után egy sárosabb mászás következett, majd hamarosan egy erdészeti kerítés mellett haladtunk a Száraz Fák irányába. Az erdészeti út a tavaszi kikeletnek megfelelõ mennyiségû vízzel örvendeztetett meg minket, így itt-ott kisebb kitérõkkel tudtuk csak követni az utat. Hamarosan elértük a Gál-hegyet, és lassacskán lefelé vettük az irányt. Beértük a Börzsönyliget üdülõövezetbe, és e kissé talán túlzottan is civilizált régóban tettük meg at ulsó pár kilomtetert a Morgó vasúti megállóban lévõ ellenõrzõpontig.

Az EP-ben két, enyhén kanos skac volt, akik legnagyobb sajnálatukra egyetlen rendezõhölgy társaságát sem élvezhették, így egymással kellett beérniük:)

A Szokolyai útról hamarosan letértünk, elhagytuk Börzsönyliget utolsó épületeit, és újra bevetettük magunkat a kommunizmusból hátrahagyott jellegzetes, szellemházakkal telepakolt erdõbe (tisztelet a kivételeknek, a máig karbanttartott, és látogatott nyaralóknak...).

Utunk patakvölgyben emelkedett, majd a patak bal partjáról áttértünk a jobbra, és egy kissé meredekebb rövid felmenetelt követõen hamarosan újra megláthattuk a korábban már meglátogatott Száraz Fákat. Rövidke szakaszon ismételtük önmagunkat, majd a vadkerítés mellett tovább haladva egy gyönyörû, igazi tavaszias fiatalosban haladhattunk. Pusztatornyot elérve fel kellett mászni a víztározó melletti dombocskára, hogy megkaphassuk újabb pecsétünket.

A piros jelzésen vezetett tovább utunk a Békás-rét felé. A Török-mezõi tónál pecsét után egy finom kis mászás következett a túristaházhoz, aztán BEAC Maxi utánérzéssel a Vizes-árok felé vettük az irányt. A kék csík kiágazásánál érzékeny búcsút vettük az OKT-tól, és rövidke gyaloglás után már ott is voltunk Zebegény elsõ házainál. Innen már csak be kellett gyalogolnuk az iskolába, hogy átvehessük megérdemelt oklevelünke, jelvényünket, nomeg persze a célvirslit:)

Igazán szép, tavaszköszöntõ túra volt, amit nagyon kösznünk a rendezõségnek!!!
 
 
bükkjáróTúra éve: 20092009.03.30 10:24:21
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Dél-Börzsönyi kilátások 40
2009.03.14.
Táv: 40.5 km
Menetidõ: 9ó 12p
Az év elsõ igazán tavaszi napja. Egész nap napsütés, 15 fok körüli hõmérséklet. Az ösvényeken közepes sár.

Már régebben kinéztem ezt a túrát, mert olyan részén megy a Börzsönynek, ahol régen vagy egyáltalán nem jártam. Még elõzõ nap is gondolkodtam, hogy 30 vagy 40, mivel 15-én a Gyermekvasútra is akartam menni. Végül a rajtban a 40-re neveztem. Nagy örömömre 2 társam is csatlakozott hozzám ebben, így 3-an mentük végül végig a túrát.

Nagyon szép idõvel nyitott a túra, reméltem így is marad. Ugyanakkor nagyon szép emelkedõvel is bírkózhattunk, mindjárt az elején. 8km-en kb.750 szint nagyon dúrva. Kicsit el is kezdett nyilalni a térdem, ezért nagyon megörültem, amikor a Szent Mihály hegyre felértünk. Innen már csak egy ugrás volt Hegyes tetõ és a Julianus kilátó, ahol a pontot a kilátóban õrizték. A gyönyörû kilátás kárpótolt a fáradalmakért. Egyébként az eddig megtett útvonalon is több lehetõség volt a kilátás megtekintésre ( a túra neve kötelezett). Innen a gyilkos szögû meredeken most szerencsére lefelé kellett menni, majd jött Köves mezõ. Innen a Puszta toronyig tartó szaksz nekem ismeretlen volt. Mint kiderült végig jelzett úton haladtunk, csak az én térképen volt régi és ezért hittem, hogy szallagozás lesz. (Egyébként volt szallagozás végig a túrán minden olyan helyen ahol kellett. Plusz irányító táblák is. És a pontokon szintén minden lényeges infó-t tartalmazó fóliázott táblák. Látszott a szervezõk alapos és átgondolt felkészülése.)
Kismaroson jó helyre sikerült az etetõ pontot szervezni, még ülõhely is volt :) . A létesítmény (a neve most nem jut eszembe) külön szervezett a túra miatt egy kis terülj asztalkámat, ahol lehetett plusz ellátmányt vásárolni. Ez jó volt, mert nem kellett külön be menni az étterembe és ott kérni. Ráadásul a szem elõtt lévõ sütiknek nehéz volt ellenállni. Laci tartott is minõségellenõrzést - meg volt elégedve.
Innen kellemes emelkedõvel nyitott a Só hegy, ahonnan megint jó kilátások nyiltak.
A 40-es táv hurokja volt talán ami kevésbé volt élvezetes számomra. Hosszú emelkedõ az erdõben, majd zuhanás a Morgóhoz, majd ismételt hosszú emelkedõ, majd ereszkedés Pusztatoronyhoz. Itt épp egy jól kinézõ és jó illatú leves elfogyasztásában zavartuk meg az egyik pontõrt, de így is kedvesen pecsételt. :)
Ezután jött a Békás rét szép kilátással a Magas Börzsönyre. Mondjuk a kilátás ellenére nem tartozik a kedvenceim közé ez a rét - talán mert az esetek többségében már fáradtan szoktam ideérkezni, így a kilátást sem tudom annyira értékelni, mint lehetne.
A Török mezõ elérésével leküzdöttük az utolsó emelkedõt, amit csapatunk meglehetõs örömmel vett tudomásul. :))
Utunk utolsó szakaszán egy kellemes lejtésû völgyön keresztül érkeztünk vissza Zebegénybe, ahol a jól megérdemelt kitûzõ, oklevél, tea és 1 pár virsli várt. Mindegyiknek örültem.
Bár elsõ rendezés volt, a túra szervezettsége, lebonyolítása egy 10. rendezésû túrának is becsületére vállna. Kiemelném még a pontõrök kedvességét és segítõkészségét is. Ezenkívül a Börzsöny egy túrák által kevésbé, vagy egyáltalán nem érintett területén (útvonalon) haladt, ami nekem tetszett.
Összeségében nálam 5-ös a túra. Jövõre újra megyek.
 
 
frinyoTúra éve: 20092009.03.16 00:00:58
megnéz frinyo összes beszámolója
Március 15-e elõnapján Nemzeti Ünnepünkhöz méltó, huszáros hajrával értem el a Zebegénybe tartó vonatot. 5 percem volt a metróból kiszállva, hogy elszaladjak jegyért, majd vissza a pénztártól távoli vágányhoz.Felszállva lehuppantam, majd rögtön fel is pattantam, mivel egy részegen randalírozó térsaság ordítozott a vagonban--a miénktõl eltérõ kultúrájának megfelelõen. Akik megfékezhették volna õket, azok most a holnapi nagy feladatra készültek, Az esernyõket kell majd helyettesíteniük,hogy megvédjék a nagy szónokot, mert eddig a tojásos Demszky úgy hozzátartozott a március 15-i ünnepségekhez, mint a tojásos nokedli a salátaszezonhoz.
A következõ kocsiban békésebb emberek közé kerültem. Ebola, Szöcske és még néhány, névrõl nem ismert hegyjáró ült ott, így aztán az utazás nem lett monoton a vonaton--a régi túrákról beszélgetve hamar eltelt az idõ.
A rajtnál gyorsan elintéztem a nevezést, és már eredhettem is Tiboldék nyomába a kanyargós úton.A Trianon-emlékmûvet eddig csak sötétbem láttam, talán ezért nem vettem észre a közelében levõ, érdekes , fából faragott , 56-os emlékszobrot.Az elsõ ellenõrzõponton régi, kedves ismerõs, Bártfai Laci fogadott, így vele is válthattam pár szót.
Különféle sárgákon haladtam.Sárga háromszög, sárga sáv, sárga kör, sárga kereszt, sár gatyámon--köszönhetõen annak, hogy otthon maradt a lábszárvédõm.A 2. ep.-nál Tamics Gabival futottam össze,át is adtam neki a 4. évezrednyitó füzetet a 2000 megtett km-t igazoló pecsétekkel.
A nagy sártaposás közben azért kellemes élményekben is volt részem.A Szent Mihály-hegy közelében pár szál hóvirágot láttam,majd hamarosan felbukkant a névadó is, néhány kiterjedt folt formájában. A Julianus-kilátó tetején kaptuk meg 3. pecsétünket és mellé a pompás panorámát a Nagy-Villámmal, a visegrádi várral és Salamon tornyával, amirõl már tudjuk, hogy téves elnevezés. Valahol a Sibrik-dombon próbálta meg Szent László elvenni I.András fiának a kedvét a királyi mesterség ûzésétõl. Történelmi merengésemet Nagy Lajos szakította félbe, nem az Anjou, hanem a székesfehérvári, aki sok "királyi" túrát rendezett,de valami miatt tele lett a hó/Fejérke/cipõje az egésszel, és mostanában inkább egyszerû résztvevõként találkozhatunk vele. Kár, bár vannak remek követõi, például ennek a túrának a rendezõi.Közben a Dunán felbukkant egy uszály, de muszáj elindulni, nem állok túl jól az idõvel, igaz ez a 8 km. volt a túra legnehezebb szakasza,735 m. az eddigi szintemelkedés.Jó lenne egy kis szénhidrát, ám a mazsolát is otthon felejtettem. Szerencsére, Kövesmezõn egy szelet Cerbonát kaptam a pontõröktõl, így ez a gond kipipálva.
A zöld háromszöggel jelzett enyhe emelkedõn kapaszkodtam felfelé, amikor egy régi parkõrre emlékeztetõ turistát pillantottam meg, aki a két botjával jelentõs mennyiségû levelet gyûjtött össze. Amikor utolértem, örömmel láttam, hogy a "parkõr"nem más, mint Gyõri Péter, így aztán együtt meneteltünk tovább, és gyönyörködtünk az út két oldalán megjelenõ szép, lila hunyorokban.
A Gerendás-büfében hamar eltûntettük a hivatalos járandóságot /hagymás zsíroskenyér teával/, majd jöhetett a túrázók kerozinja, a sör.Az üzemanyaggal feltöltve, nagyobb sebességre kapcsoltunk,és a tökéletes szalagozás miatt nem is tört meg a lendületünk semmilyen tájékozódási kényszer miatt.Útba ejtettük gyerekkorom egyik kedvencének, Kittenberger Kálmánnak "Rózsakunyhó" nevû pihenõjét, majd felmásztunk a Gál-hegyre, hogy aztán egy igen meredek, de jól futható terepen eljussunk a Morgó állomásig.Valaha azt hittem, hogy az egyik törpérõl kapta a nevét, de ma már tudom, hogy a mellette zúgó patakról, ami most véletlenül se nevezhetõ törpének,igen szélesen vágtat a Duna felé.A büfében pedig egy újabb sör vágtatott a gyomrom felé,Peti viszont Jedlik Ányos találmányát, a fröccsöt választotta szomjoltóként.
A Testvér-forrást és a Riesner-forrást érintve mentünk a Pusztatorony irányába, és ekkor megjelent Molnár Gábor, emlékeztetve gyerekkorom másik kedvenc vadászírójára. Egy szép horgásztónál a kétpúpú tevére enlékeztetõ rész második púpján begyûjtöttük a 8. stemplinket is.
Következett egy újabb halastó Törökmezõnél,majd az utolsó emelkedõ és irány Zebegény! Bezzeg én ismét tévedtem,amikor a száraz úton menve, azt hittem, a talajnál megtörtént a rendszerváltás. Most is csalódnom kellett, hamar visszaállt a régi rend, sár borított mindent.Ekkor már a szobi Zolival robogtunk a cél felé, ahol a kedves rendezõkön kívül virsli és tea várt minket.
Nagyszerû túra volt, kellemes, napsütéses idõben, kitûnõ rendezéssel, a nehézségekre meg ki a fene emlékszik már a célba érkezés után?
 
 
frinyoTúra éve: 20092009.03.15 22:01:24
megnéz frinyo összes beszámolója