Nem volt egyszerû rábeszélni a családot, hogy harminc fokos kánikulában túrázzunk , mivel a múlt hetet kihagytuk , de a teljesítménytúra vírus már erõsen mozgott bennünk. Hosszú vonatozás után landoltunk a hortobágyi halastónál. Nem voltak sokan , így hamar végeztünk a papirozással és nekiindultunk. Itt vált ketté a teljesítménytúrázás és az élmény. Tûzõ napon , párás nehéz levegõ, de hasítani elõre , elég sokat kivesz az emberbõl. De a látnivaló ! Biztosan van akinek a nádas és a lápvidék mint táj, unalmas. De nekünk még ilyen rezervátumos hangulatu táj nem szerepelt az étlapon. Aki szereti a tömény természetet , madarakat " kígyót - békát" az ne hagyja ki ezt a túrát. Az útvonal végig a gátakon vezet és rengeteg kiépített madármegfigyelõ , és kilátó színesíti a tájat. Az , hogy a különbözõ madarak / gémek , kócsag , sas , szárcsa , ludak , kacsák és társai / 20 - 30 méterre repülnek el mellettünk , az külön élmény. A ráadás a végén volt, dagonyázó bivalyok formájában. Sajnos a fiam az összes memóriát elfényképezte a telefonon mire ide értünk, így ez a szafarira emlékeztetõ látvány , már csak az emlékeinkben maradt meg. A hõség mindent kivett belõlünk , de ennek ellenére nagyon megérte ide eljönni !
Azért megyünk túrázni , hogy jól érezzük magunkat , ezért nem keressük a hibákat ,mert ez rontana az összképen. Különben sem értünk a rendezvény szervezéshez ! Egyedül az oklevél nem erre a túrára való mivoltját említeném.
Összességében kár lett volna kihagyni ! |
