Túrabeszámolók


Sumi Emléktúrák

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2009 2010 2011
 Túra éve: 2009
cztamasTúra éve: 20092009.09.28 21:37:33
megnéz cztamas összes beszámolója
Életem második TT-je volt (az elsõ a Somló15), a közlekedés miatt a 35-öst sztornóztam, így kicsit nagyképûen az 50-esre jelentkeztem. 6.45ös rajt, és egy majdnem eltévedés az elején, amikor szembejött velem két kolléga. Valami nem stimmel mondom, de pont a kérdéses elágazónál álltunk, így hozzájuk csapódtam. Tapasztalatlanságom miatt sok mindent megtanultam az 50 km alatt:
- ne pakoljál be mindent a táskádba, fõleg ne egy liternyi teát termoszba, mert úgyis kapsz majd
- ne vigyél annyi ruhát, úgyse veszed fel õket
- ilyen idõben mellõzd a bakancsot, a kényelmes túracipõd sokkal jobb
- ha helyi vagy és tudod hogy nem lesz esõ ne vigyél esõkabátot, fölösleges
- a sok fölösleges cucc helyett legközelebb fényképezõt viszek, mert gyönyörû a vidék

Fizikailag és lelkileg hosszú ideje készülök az ilyen túrákra, nekem nagy megmérettetés volt, túratársaim viszont kisujjból rázták, a végén még futóversenyt is rendeztek a célba, nagyon nagyon kemények voltak, fõleg hogy egyikõjük nem az erõsebb nem táborából érkezett, ennek ellenére alázott mindenkit. Egyébként remélem nem lassítottam õket nagyon, bár szintidõn belül értünk, õk valószínûleg jóval gyorsabbak is lehettek volna. Már kezd kirajzolódni hogy mire számíthatok a késõbbiekben. Igazából még nincs összehasonlítási alapom, a szervezésrõl, a környéken meg már jártam rengeteget, csak nem idõre és nem gyalog. :)

Úgy érzem megfertõzött a dolog, így ki is néztem már a következõ TT-t.
 
 
kockaTúra éve: 20092009.09.27 19:18:49
megnéz kocka összes beszámolója
Szuper kis túra volt, tényleg. Laza kis 50 km az õszi bakonyban.
- Teli találat volt az idõjárás, végig napos, de soha sem túl meleg.
- Nagyon szép helyen volt a start (pangea ház) a szállás is tiszta, rendezett. Én vittem sátrat, mert a startnál a sok nyugtalan nép mindig zajong és azt nem komállom, de itt semmi ilyesmi nem volt. Legközelebb kipróbálom.
- Még vacsorát is kaptunk, túra után a beérkezõk nagyon olcsón hatalmas teletálas spagettit is kérhettek. Én nem voltam hozzá elég éhes, de jövõre spórolok ennek is helyet :)
- Az útvonal is nagyon szép volt, akadt látnivaló. Bõven.
- Az ellátás is oké volt, csoki, tea, gyümölcs, mindenféle...
- Túra után Catan telepesei, remekül elvertek háromszor :)

Pár apróbb gubanc volt, 70-es itinert kaptam, meg kicsit kényelmetlenül volt betörve a szöveg, de ez szerintem a kitérdekel kategóriába tartozik, amúgy sem szoktam itinert olvasni.
 
 
dnvzoliTúra éve: 20092009.09.27 16:16:08
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Sumi 50. 2009.09.26.

Ez a túra nem szerepel a Bakony Túrázója mozgalomban,mivel annak indulásakor még csak elméletben létezett.Viszont lényegesen több fantáziát láttam benne,mint az e napra kiírt ácsteszéri túrában.(elnézést érte)A Burok-völgyben múltkor épp összefutottunk Ösvénytaposóékkal,és elméletben engedélyt kaptam a cserére. Kivételesen nem egyeztettem senkivel,mert az utolsó pillanatig húztam a döntést az úticél,valamint a táv tekintetében.Kedvem kimondottan egy Sumi 35-re lett volna,de mivel az nem körtúra és a közlekedés szinte megoldhatatlan társ nélkül a kis bakonyi falvakban az 50-es mellett döntöttem.

Szombat reggel tehát nem sokkal 5 óra után elindultam Pénzesgyõrbe.Nem tudtam nem észrevenni hogy tök sötét van,és semmi jele nem látszik ,hogy el akarna kezdeni világosodni:-)Így életem eddigi legnyugodtabb,és lehetõ leglassabb vezetésével kb. 70-es tempóval 6 után érkeztem meg a Pangea bázisára.

Nem volt az a gatyarohasztó meleg,de mivel nappalra ragyogó kirándulóidõt ígértek,kényelmes tollászkodás-nevezés után 6 óra 45-ös rajtidõvel rövid nadrágban pulóverben vágtam neki a távnak.

Több mint érdekes,hogy az igazolólap nem tartalmazott semmiféle térképet,így kilépve a kapun beleolvastam a szöveges leírásba:"az oktatóközpont kertjébõl kilépve jobbra fordulunk,és a gyümölcsöst jobbról megkerülve...."Nos én kiléptem,de a falu fõutcáján sehol sem láttam gyümölcsöst.Picit még mentem,de gyümölcsös sehol.
Gondoltam,visszamegyek,megkérdezem,hogy akkor most merre.Akkor látom ám,hogy az udvar végében lebegnek a nagy sárga szalagok.Leesett.Az udvart hátrafelé kell elhagyni.Így is tettem,amiért egy gyönyörû kilátás volt a jutalmam a kert végében elterülõ völgyre,és az az mögötti hegyekre.

Mivel itt jelzett út nem vezet,szalagok mentén haladtam a cafatos fûben.Gyönyörû volt a kora reggeli táj,az erdõ szélén õz legelt,határtalan volt a csend tényleg ezt mindenkinek látnia kellene egyszer.Egyedül az aggasztott,hogy a bakancsom egy perc alatt csurom víz lett,de bíztam a Gore-tex-ben,mit tehettem volna mást.

A szalagozás nagyon korrekt volt,így lehetett haladni rendesen.Hamarosan megérkeztem a Kerteskõi-szurdok bejáratához.Hallottam már róla,és valóban nagyon szép vidék.Nem túl hosszú,de annál látványosabb.A szurdokból kiérve egy ideig erdõben haladtam,majd egy rétre értem.

Na,itt kezdõdtek a bajok.

Idézném az itinert:"...a Bányász-kúti rét sarkára érve a Z-balra bekanyarodik az erdõbe.Egy bevágás után balra tartva felmegyünk a domb feléig,majd megint balra kanyarodva egy szép bükkösben....."
A baj csak az,hogy nem adtak térképet.Akinek nincs az honnan a fenébõl tudja,hogy hol van az említett rét?
Nekem speciel volt térképem,amin a következõ látható:Olyan,hogy Bányász-kúti rét nem szerepel a térképen.Van Bányász-kút,mellette van egy rét.A rétrõl a Z sáv JOBBRA kanyarodik fel a hegy felé,nem balra.150-200méter után kanyarodik balra a Csúcs-hegy irányába.

Keveregtem én annyit azon a réten,mint az állat.Kerestem a balos letérõt.Ugyanis hébe-hóba,de azért elõre haladva mindíg találtam zöld jelzést.Ekkor már velem bolyongott egy budapesti túratárs is.Itthon,a szoba melegében már persze könnyû okosnak lenni,itt már tisztán látszik,hogy a réten haladva szép lassan eltértünk a helyes iránytól.A rét egyébként a Szömörke-völgy nevet kapta a keresztségben.Az volt a legnagyobb pechünk hogy mindíg találtunk valahol azért egy zöld jelet.Aztán már az sem volt,fel tudtam volna robbanni az idegességtõl.Oda-vissza cikáztam mindíg visszatérve az utolsó jelig,majd elindulva egy másik nyomon.Már úgy voltam,hogy hagyom az egészet a fenébe,és visszamegyek a rajtba,beülök a kocsiba és hazamegyek.

Aztán megint lett jel!

Boldogan haladtam a viszonylag sûrû jelek mellett,közben elõkerült az említett társ is valahol felettem 20 méterre egy úton:-)).Kiáltom neki,hogy jó az irány,van jel is!

Ahelyett azonban,hogy a leírás szerint megpillantottuk volna Bakonybél házait,egy út kereztezte az irányunkat.És azon az úton volt sárga meg piros jel.
Néztünk mint az a bizonyos Jenõ abban a bizonyos moziban.Ez meg hogy kerül ide?És mivel ez itt van,hol vagyunk most mi?

Térkép újra elõ,meghatároztuk azt a pontot ahol a legvalószínûbb hogy vagyunk,majd a Nap járása alapján belõttük magunkat észak felé,elindultunk tehát jobbra.Ennél jobb döntést nem is hozhattunk volna,ugyanis gyenge fél óra múlva megpillanthattuk a keresett falu szélsõ házait.Már csak át kellett vágtatni Bakonybélen,és szomorúan megállapítani,hogy a kiírt 4,8km-t 2 óra 10 perc alatt sikerült teljesíteni!!

A gond a következõ volt:Pontatlan volt a leírás,félrevezetõ.A JOBBOS letérõt ki kellett volna szalagozni,nagyon sokan eltévedtek.És ami a legnagyobb szívás,fent vannak a fákon azok a zöld jelzések,amiket még valamikor Kádár idejében használhattak,ugyanis az új,de még a kb.10 éves térképemen sem szerepelnek már.

08:55-kor aztán sikeresen elhagytuk Bakonybélt.Elindultunk a szöveges leírás segítségével Kisszépalmapuszta felé,elõször a zöldön,majd egy kék-zöld közös szakaszon.Irgalmatlan emelkedõn haladunk,majd egyszercsak eltûnik a zöld,marad a szimpla kék.Aztán feljebb is csak kék.Kezdek ideges lenni.Úgy vagyok vele,hogy ha visszamegyünk az utolsó kék-zöldig,és mégis kiderül,hogy ez volt a jó út és mászhatok vissza,azonnal felmondok és hagyom az egészet a fenébe.Elindulunk visszafelé.Jön egy páros,azt mondják,ez a jó irány.Nem vagyok biztos benne.Telefonos segítséget kérek.A végén megállapodunk a fõszervezõvel,hogy ha nem találjuk a zöldet,menjünk fel a kéken a Kõris-hegyre,max Szépalma kimarad.Ebben maradtunk.

És láss csodát,egyszer csak befut jobbról a kék-zöld közös jelzés.Csak azt tudnám,hol hagytuk el?Mert egy darabig megvolt,letérést meg nem láttunk.

Egy dózerutat elérve aztán hagyjuk a kéket,átváltunk a síma zöldre.Haladunk az erdõben sokszor két háromfelé is lehetne menni,valahogy azonban mindíg sikerül eltalálni a jó irányt,beljebb aztán a jel is megjön általában.Ezekben a keresztezõdésekben is lehetne a késõbbiekben szalagozni.

A Szépalmai kulcsosháznál aztán újra kékre váltunk.Ettõl féltem:-))Jöttem már le ezen a kéken a hegyrõl,kb. tudtam mi vár rám felfelé.Még annál is nehezebb volt:-)
Az emelkedõ nagyon brutál,szinte folyamatos.És ahol a legmeredekebb ott a legkövesebb.A pontot az i-re stílusosan az utolsó pár méter teszi fel,itt már szinte csak négykézláb lehet haladni.

A hegytetõn csalódnom kell,semmi ellátás.Némi folyadékpótlást meg esetleg egy csokit én itt adnék.Sebaj,esszük-isszuk a magunkét.Kérdés,hogy mit iszik egy futó,aki egy szál övtáskával indul neki?

Itt csatlakoztam egy duóhoz,akiket szegrõl-végrõl még ismerõseimnek is mondhatnék,ugyanis egyikük két évfolyammal felettem járt a középiskolába,lett is pillanatok alatt ezer közös arc.Másikukkal régebbi túrán találkoztam már.
Haladtunk tehát lefelé a piroson a radarállomáshoz vezetõ úton.A letérést errõl én símán nem vettem volna észre,szerencsére társaim gyakorlott túrázók,a hely jó ismerõi.A Gerence-pihenõ elõtt még tettem egy kitérõt az Odvas-kõi barlanghoz kiírás szerint,majd megérkeztem a pihenõhöz.Ez a 20. km-ellátás semmi.Érdekes.Kezdek éhes lenni,a következõ pontra ígértek ételt,csakhogy az még 10 km!Így hát elõ ismét a saját szendvics.A pontõr csapat is nagyon érdekes itt.Egy srác fekszik a fûben,3-4 lányka ül a padon.Nézzük a leírást,kérdezzük,akkor most lényegében végig a piroson?A válasz zavart mosoly,meg hogy nekik fogalmuk sincs,és mutatnak egy irányba,miszerint a többiek valamerre arra indultak....
Beszélgettünk késõbb egy túrarendezésben jártas sráccal,aki elmondta mennyire nehéz jó pontõröket találni.Én ezt meg is értem,de akkor teljesen felesleges 5 fõt kiültetni egy pontra ha azoknak halvány fogalmuk sincs arról amit nekik ott csinálni kellene.Rakjunk akkor ki automata pontot,vagy irassuk fel az itinerrre mondjuk azt hogy hány fa van a réten,ezzel is igazolhatjuk ottjártunkat.Mindezeket nem bántó szándékkal írom,egyszerûen ez a véleményem.

Elindulunk tehát a mutatott irányba,egy elágazásnál jobbra tartunk,de hamar észleljük hogy ez nem lesz jó,jobban járunk a balossal.Így is van,elõjön a piros sáv ami az elkövetkezõ szakaszon jól követhetõ.Jobbról kerülünk egy mocsaras tavat,majd rátér a jelzés egy frissen murvázott útra.Haladunk-haladunk,majd feltûnõen sok jelzést látunk fehérrel átkenve a fákon.Aztán már nincs egy piros sem,csak fehér.Olvassuk a szöveget,említ valami kisvasút töltését,meg valami hídpillért....az a baj,hogy ott a helyszínen ezeket nincs ember aki beazonosít,ha més soha nem járt arra.Visszafordulunk újra a pesti sráccal,istentudja már hányadszor ezen a túrán.Szembe jön a két kõris-hegyi ismerõs!Õk a pihenõ után benézték az utat,a jobbost választották,és tovább kitartottak mellette mint mi:-))Így hát már négyfõs a csapat.Szerencsére ezt a szakaszt is ismerik,a friss murva ellenére is.Megint megfordulok hát és újra megteszem az elõbb már legyalogolt távot...
Murváról lefordulást szalagozás segíti,haladunk az erdõben.Itt már felismerhetõ a kisvasút töltése,annyira kirí a környezetébõl.Itt a jelek is követhetõk.

Pápavár-aljánál a 32. km.-nél aztán végre van zsíroskenyér teával,csokival.Tapasztalatainkat megosztjuk a pontõrökkel,még egyszer hangsúlyozom építõ szándékkal.Igaz,van a csapatban olyan tag akinek radikálisabb a véleménye a rendezésrõl,meg hogy egyáltalán kinek illik teljesítménytúrát rendezni.

Kalóriapótlás után örömmel veszem tudomásul,hogy a kiszalagozott irgalmatlan emelkedõ nem ránk vár,hanem a 70-esekre,mi szintben haladunk tovább a piroson.A jelzések itt is követhetõk,megerõsítve a szöveges leírással.A Bakony legnagyobb forrását mégsem láttuk,mert mire észleltük a hiányát már vagy 2 km-re eltávolodtunk tõle,és nem vállaltuk a visszaereszkedést.Távot így kb 1km-t csaltunk el,a reggeli bolyongással még így is bõven pozitív a mérleg legalább 3km-rel a javunkra:-)

Kiérve az erdõbõl egy kaszálón haladunk.Ugyanúgy mint múlt héten most is elér egy holtpont.Ugyanaz a szituáció:alattomos emelkedõ a napon,nyári meleg,nehezen járható talaj,jelen esetben egy lekaszált rét.Minden lépésnél 10 centit süllyed a láb az egyenletlen talajon.Szenvedek rendesen,de csak felérünk.Az itiner itt használható,a jelzések is rendben vannak.Aztán jön a Hajag.Az út szép bükkösben halad,de brutálisan emelkedik..Hamarosan a S sáv,majd a P négyzet jel vezet bennünket Ráktanyáig.Egyszer csak kiált valaki:hé,pecsét!
Így betértünk egy jó teára Ráktanyára.A néni mesélt a hátralevõ pár km-rõl,a várható kuvasztámadásról,így felcsatoltam az övemre a kutyariasztót,megbecsült tagja lettem ezáltal egy társaságnak,két srácnak és egy leányzónak Budapestrõl.Ha kutyaugatást hallottunk mindíg elõreengedtek:-)Így lehet kérem elõnyre szert tenni:-))
Ráktanyát a sárgán hagyjuk el,majd ráfordulunk a P+-re.Elhaladunk a Mester-hajag mellett,majd az Iharos-tetõ oldalában vezet az út,jobbról gyönyörû a táj.Megállapítjuk,hogy itt aztán lehet feltöltõdni,nagyon szép Pénzesgyõr környéke.Hamarosan beérünk aztán a faluba,beballagunk a célba.11óra21perc a menetidõ.Ebbõl minimum másfél óra az útkeresés.Átvesszük a díjazást.Megtudjuk ki volt Sumi,akinek az emléktúráján részt vettünk.Tragikus...Ha élne biztos büszke lenne a csapatára hogy így megemlékeznek róla....Becsülendõ hozzáállás.És megható.

A lányok még egy nagy tál makarónit is prezentálnak nekem,amihez még ketchupot is kerítenek....köszönöm,nagyon jól esett!

Jó kis túra lesz ez,ha kinövi a gyerekbetegségeit.Szép vidéken vezet,egy kicsit jobb útvonalkijelölés,szerintem az ellátás jobb elosztása a javára fog válni.Bosszankodtam sokat,bevallom,de mindíg abból kell kiindulni,hogy nem akar nekünk senki direkt rosszat,tévedni meg emberi dolog.Lehet,ha gyakorlottabb térképolvasó vagyok,az elején sem a szöveget olvasgatom,hanem,ha látom,hogy a rétre kiérve jobbra megy a jel akkor akárhogy,de megkeresem ott.Persze itthonról,utólag könnyû okosnak lenni.Meg az eredményes jelzéskeresésnek egyik alapfeltétele,hogy ne legyenek úton-útfélen már használaton kívüli ezeréves jelek,mert nincs ami jobban ki tud cseszni a túrázóval,mint a rossz irányba vezetõ jel.Ez meg azok felelõssége szerintem akik felfestik az újat(becsülendõen)de ott hagyják a régit leszürkézés nélkül.

Találkozunk még.

dnvzoli