Túrabeszámolók


Pinceszer/Vincézés - Pincézés

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2011 2012 2013 2013 2014 2014 2015 2015 2016 2016 2017 2017
 Túra éve: 2017
agillaTúra éve: 20172017.06.05 14:29:18
megnéz agilla összes beszámolója

Fürkész 7 túra


Előző délutáni eső kicsit hűtötte az időjárást, de nem akartam a gyerekekt nagy melegnek kitenni, így már 8:30-kor elrajtoltunk a csákberényi Művelődési Háztól. A falu végén lévő Vadászati Múzeum vasárnap, ünnepnap zárva , igy csak kívülről tudtuk megnézni. Ezt nagyon sajnáltam. Megcsodáltuk a kiállított boksát és rátértünk a Panoráma tanösvényre. Szép csendes, fényképezős túra volt, felfelé. Az előző napi eső előcsalta a föld, virágok illatát. Az ellenőző pontig nem is találkoztunk senkivel, a kislányok kdeves voltak és Balaton szelettel kínáltak,  megcsodáltuk a kilátást is...és nemsokára viusszafelé kanyarodott a tanösvény...fordultunk vissza. A visszaúton volt idő molyolásra, sziklamászásra, a bükkök, gyertyánok megcsodálására is. Szintidő nincs, igy igazi fürkészkedésre is van lehetőség. A tanösvény visszajut a Múzeumhoz, ott pedig egy kis séta a MűvHáz a célig. A célban zsíroskenyér, bodzaszörp, többféle jelvény és egy bélyegzős lap. (itt talán rányomtatnám, hogy emléklap, ha már nem névreszóló, akkor is)


A nevezési díjat találtam húzósnak találtam, de szép hangulatú, rövid, könnyű túra, kisgyerekkel ideális és a környezet igazi erdei mesebirodalom.

 
 
 Túra éve: 2016
regulatTúra éve: 20162016.05.19 06:26:20
megnéz regulat összes beszámolója

Ismeretlen terep (már számomra) a Vértes. De ez a túra kedvet csinált hozzá. A logisztikai részt meg csak megoldja az ember.


Bevallom, az itiner "próbarendezés" felirata, kicsit megriasztott, de kiderült, hogy kipróbált csapat rendezett nagyszerű túrát, csak éppen január helyett májusban. Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2014
GeldarTúra éve: 20142014.03.24 17:52:12
megnéz Geldar összes beszámolója

Vincézés-Pincézés 25


Új túraév indul, s hol máshol kezdhetnénk, mint szûkebb pátriánkban, a Vértesben! Ezt némileg cáfolja, hogy legutoljára 2007-ben kezdtük a túraévet itt, de lényeg ami lényeg: a túraév elkezdõdött! S nem máshol, mint a Vértes déli részén, Csókakövön.


Az odautak tõlünk általában kalandosak szoktak lenni, s most sem volt másként; korai kelés után lelkes buszozás Mórra, majd érkezés a mindig szeles buszmegállóba Csókakõ külterületére. A rajt megtalálása annyira nem volt egyszerû, de egy tehenek és lovak által lakott udvaron keresztül végül sikerült bemennünk a pincehelyiségbe, ahonnan indult a banzáj. Kata és Tündi egyaránt lelkesek voltak, ennek örömére be is toltunk egy felest, s nekieredtünk.

Az elsõ meglepetés a várnál jött, ahova felújítás miatt nem tudtunk bemenni - de nem bántam, legalább tovább épül. Azért érdekes, hogy idõnként olyan anyagok is a falba kerülnek, amik egyáltalán nem korhûek; de valamit valamiért.

A túra elkerülte õsellenségem, a Kocsmáros-dombot, helyette a Buhin-völgyön keresztül értünk a Maurer-kunyhóhoz (illetve egy vadászleshez, ahol elõkerültek a szendvicsek és reggeliztünk). A lyányokon semmiféle fáradtság nem látszott, így rövidesen már a tetszetõs Ugró-völgyben trappoltunk Csákberény felé (ami azóta saját metrót is kapott, ha legközelebb arra járunk és a hírek megvalósulnak, beugrunk egy kávéra). A falut elhagyva a határban jöttünk rá, hogy a túralapon Csákberényt a következõ ellenõrzõpont mögé számozták, így visszamentünk Tündi flash erdején keresztül, majd a pecsételés után már harmadjára gázoltunk át (újra elõrefele) rajta, növekvõ örömmel. Az erdõ elõtti házikó elõtt két kölök igyekezett pénzt szerezni tõlünk, de miután megláttam, hogy az udvarban négy autó áll, elgondolkodtam vajon egy ötödikre gyûjtenek-e esetleg.

Amikor legutóbb jártam a csákberényi hegyekben a Malcsik-klánnal( a Kilátóavató 13 okán), még nem volt meg ama túra névadója (ti. a kilátó) a Berény feletti hegyeken. Kíváncsi voltam, sikerült-e fölállítani, mert azóta másfél év eltelt. A csúcsra érkezés után rövidesen kiderült, nem. Kár pedig, a Móri-árokra akár már egy huszonöt-harminc méteres fatákolmányból is fantasztikus kilátás nyílna, akárcsak a Bakonyra vagy éppen Zámoly felé.

Nem volt hát kilátó, ezt megfejelve hamarosan út sem, így lefelé gázoltunk egy fenyõerdõben, míg el nem értük a szõlõk határát - innen már egyértelmû volt a sörédi út, s vele a pont meglelése is. Rajtnál kapott borjegyünket itt beváltottuk, s irgalmatlanul be is kortyoltuk a nagyon finom s jó minõségû szõlõnek levit. Csókakõ határáig már nem sok szó esett, a lyányok a határban össznemzeti macskasimogatót tartottak egy cirmossal - akinek Tündi szerint erõteljesen dealwithit-feje volt, mindenesetre nem ágált a barátkozás ellen.

Jó túra volt, s ugyan idén még egyszer megrendezésre kerül, egy évben egyszer elég volt. Jövõre talán ugyanitt, ugyanígy.

 
 
 Túra éve: 2013
nafeTúra éve: 20132013.01.22 20:26:54
megnéz nafe összes beszámolója

Vincézés-pincézés 25


GPS-el mért távolság: 25,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 660 m.


Kissé bizonytalan volt, nem teszi-e lehetetlenné az idõjárás, a túra rajthelyére történõ eljutást. Elõzõ nap este hat körülre ígértem Áginak a döntést. A 8-as és 83-as utakon utaztam aznap is, mint a héten minden nap, és egyáltalán nem voltak vészesek. Megnéztem a megszokott meteorológiai honlapokat, bennük fõként a mûhold- és radarképeket, s eldöntöttem megyek. Igaz a megközelítésre fõútvonalakat választottam, ami 30 km-el hosszabb, mint a mellékutakon eljutni Csókakõre. Egész könnyen sikerült leparkolni, s fél nyolc körül, huszonhetedikként benevezni. Sajnos a meteorológusok és a katasztrófavédõk, média által felturbózott veszélyfigyelmeztetései sokakat indokolatlanul távoltartottak a túrától. A magam részérõl a vörös riasztásnál kisebb két fokozattal nem is foglalkozom, ugyanis nem jelentenek reális veszélyt, legfeljebb nem hagyok nyitva ablakot.


Havas, de nem síkos úton kezdtem meg a várhoz vezetõ kaptatót. Közelebb érve nézem, valami furcsa van a váron. A kaputorony felsõ részét, illetve egy mellvéd részletet felépítettek, de túl simának és fehérnek látszik. Mire alaposan kimelegedve fölértem a várhoz rájöttem, miért tûnt számomra ez olyan furcsának. Egy kõvár esetében vakolt téglafallal végezték el a munkát. Egyik szemem sír, a másik nevet. Örömmel tölt el az újjáépítés ténye, hiszen ismét gyarapodott, szebb lett a vár. A kapu, a felvonóhíd, a rostély nagyon jó. A tégla viszont nagyon nem idevaló. Ha a Gyulai vár középvárának téglafalát építenék újjá így, annak nagyon örülnék, mert az eredetileg is téglavár. Itt viszont történelemhamisításnak gondolom az anyagválasztást. A kilátás elég korlátozott. Készítek néhány képet, s gyerünk tovább.


Úgy döntöttem, megnézem, milyen a kék romjelzés lefelé. Meglepõen jó. Három „kitaposott” ösvény visz le. Két nagyon meredek és a jelzett. Ez utóbbin alig 1-2 ember mehetett le. Ezt választom. Nincs más dolgom, csak az addigi lábnyomokba lépkedni, a térden fölül érõ, puha hóban. Csak lábnyomok vannak, azok nem egyesültek még ösvénnyé. Lefelé menet nézem, mint esik-kel a másik utat választók egy része.


Leérve megkezdem a vár-völgyi kaptatót, s közben gyakran megállok fotózni. Gyönyörû a behavazott táj, ráadásul a nyáron vásárolt masinámnál az optikai zoom is kiválóan használható, úgy 20-szoros értékig. A régi gépem másfélszeres érték fölött már nem biztosított megfelelõ képélességet. Élvezem is a kiváló képminõséget. Közben páran elmennek mellettem. A Buhin-völgyben csodálatosak a hóval megrakott, behajló faágak. Néhol, szinte szabályos boltíves alagutat képeznek az út fölött. A járás nem a legkönnyebb, ugyanis akik kitaposták elõttem az ösvényt, rövidebbeket léptek, mint én, így elõállt a vasúti talpfa effektus. Se így, se úgy nem jó. A nyomokba lépkedés azért egy árnyalatnyival könnyebb. Eddigre rá kellett jönnöm, a vászon kamásli nem éppen a nyerõ választás. Kezd átázni. Elérem az elsõ ellenõrzõ pontot, a „túljelzett fánál”, s ezzel a szint csaknem felét, 305 métert is letudtam, alig több mint 4 kilométeren (145 m a várudvarig, s 165 m az EP-ig, közben egy ronda lejtõ). Nem gyenge kezdés. Az ellenõrzõ ponton meglepve láttam, hogy a rövidtáv útvonala, amelyre elvileg még nevezni sem lehetett, sokkal jobban ki van taposva, mint a hosszúé. Késõbb kiderült, bõven voltak átnevezõk.


Pecsételést követõen ballagtam tovább. A kevésbé kijárt ösvénynek köszönhetõen nehezebbé vált a járás. Egy helyen, az ösvényt teljesen elzárták a behajló faágak (nyáron biciklivel is kényelmesen lehet itt közlekedni). Vigyázni kellett az ágak alatti bujkálással, ha nem akart az ember egy „kis” havat a nyakába. A hó vastagsága is nõtt. A Kató-hegyen elérte a fél métert is. Ahogy elõztem meg a túratársakat, úgy lett egyre nehezebb a járás. Vízszintes terep ide, vagy oda, néha folyt az izzadtság a hátamon, pedig nem is siettem. Ráadásul a mélyen belógó havas ágak miatt, még az egyenes szakaszokon is gyakran kanyargott az ösvény. A Kis-nyíres-völgy aljában utolértem Viktort Bakonybélbõl, s vele tartottam a Fertés-völgyig. Jót beszélgettünk. Felgyorsítottam a saját tempómra. Csákberény közelében a hó kisebb lett, viszont kérgesre fagyott. Rosszabb, mint a porhó. A Vértes Gyöngye vendéglõben újabb ellenõrzõ pont. Pecsételést követõen megettem egy szendvicset, ittam egy kis kólát, s egy kapucsínót is megittam, doppingként, a következõ kaptatóhoz. Ezen a túrán lemondtam róla, hogy gyaloglás közben egyem meg a szendvicset. Jól esett a kis pihenõ. Az elõttem érkezett csoportból Bernadett, egy kisebb hóember megépítéséhez elegendõ havat bányászott ki a kamáslijából. Le lehetett volna vele hûteni néhány tucat koktélt. Továbbindulás elõtt befutott Viktor is.


A falu szélén, a Csemetekertnél elsõként értem el az erdõ szélét, s meg kellett állapítsam, még senki sem járt arra a hóesés óta. Merre mehettek, az elõttem indulók? Az elsõ fotós megállónál megelõzött Bernadették csoportja, s a Gémförtés-völgyben két hölgy törte az utat az egyre mélyebb hóban. Szerencsémre hosszabb lépéstávolsággal, mint a Kató-hegyi részen, úgy, hogy egész kényelmesen mehettem. A völgyben álltam meg a legtöbbet fényképezni. Mire két túrázó, akiket elõtte elõztem meg, megjegyezte, milyen jó is a kaptatón a fotóapparát. Én is azt szoktam mondani, hogy a meredek emelkedõkön a túrázó legjobb segítõje nem a túrabot, hanem a fényképezõgép, mert nem kell bevallani, hogy azért áll meg az ember, mert másként már rálépne a nyelvére, hanem az a kõ, fa, virág, bármi olyan szép, hogy azt feltétlenül meg kell örökíteni. Elértem a Z+ elágazását, s rátértem a rövid távosok útvonalára, akik már szabályos „sztrádát” tapostak a hóba. Gondoltam is, a zöld háromszögjelzés „zerge-ösvény”-én aligha fogok lemenni, ha így letaposták. Kényelmesen ballagtam a zöld háromszögjelzésig, ahol rátértem arra. A kilátópontra is kevés nyom vezetett, hát még onnan tovább a „zerge-ösvény” felé! A kilátást sajnos eléggé korlátozta a levegõ párássága, s a nap sem sütött már, mint a Gémförtés-völgyben. Azért készítettem néhány képet, s irány az ösvény. Ahogy közeledtem a sziklák felé úgy vált a számomra egyre bizonyosabbá, hogy legfeljebb 10-20 ember járhatott elõttem. Ennek megfelelõen óvatosan, de könnyen, egyetlen megcsúszás nélkül sikerült a meredek, keskeny, sziklás ösvényen lejutnom.


A következõ zöld háromszögjelzésre való letérést, viszont nem vettem észre, így a Z+-on maradva kerültem egy kicsit. A visszatérése már megvolt. Ezen sem jártak sokan. Kicsit rákapcsoltam, mert régóta nem láttam és nem is hallottam senkit a közelben. Az aszfaltúton nagyon jól lehetett haladni. Ez a rész, inkább menetgyakorlat, mint túra. Föltûnt elõttem néhány túrázó, így megnyugodtam, nem én leszek az utolsó célba érkezõ. Az utolsó ellenõrzõ pont után megettem a kapott sütit, s ballagtam tovább. A K+ aszfaltról történõ letérése mellett, megint simán elmentem, s csak a kék háromszögjelzésnél vettem észre. Ezen a jelzésen korrigáltam a tévedésemet, s fölballagtam a K+-ra. A célba érkezés elõtt megálltam a kocsinál, letettem a hátizsákot, s magamhoz vettem két szatyor PET palackot, amelyekbõl borral akartam kiszorítani a levegõt. Ez adott is némi lehetõséget Bernadettnek egy kis tréfára. Beértem a célba, leigazoltam, megkaptam az emléklapot, bort vásároltam (sajnos a zweigelt még nincs kész), ettem egy kis zsíros kenyeret, s hazafelé vettem az irányt. Érdekes, beérkezéskor nem éreztem magam éhesnek, mégis nagyon kellett az ennivaló. Úgy látszik, a szervezetem tudta, hogy reggelire, és a túra alatt sokkal kevesebb kalóriát vittem be, mint amennyit elégettem.


Viktor elõttem ért célba. Még az Ugró-völgyben jelezte, többet vett ki belõle az addigi táv, és a Gémförtés-völgy kaptatója sok lenne, ezért közvetlenül az Ezerjó borúton megy vissza Csókakõre. Ezt a szervezõk felé is jelezte. Ez így korrekt. Ha valaki érzi, hogy nem megy, térjen át a rövidtávra. Jobb, mint ha végig kínlódja és esetleg hosszú idõre elmegy a kedve a túrázástól, vagy más probléma lesz. Az ilyen havas terep könnyen megtéveszti az embert.


Kellemes, gyakran látványos túra. A sok hó szebbé, de egyben nehezebbé is tette. Több mint 7 óra alatt teljesítettem a 25 km-t. Száraz útviszonyok között ennyi idõ alatt 30-35 km-t tudok megtenni, ráadásul a vádlijaimba méretes izomlázat szedtem össze. A Z – Z+ elágazáshoz minden esetre tennék egy automata pontot.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1200 Ft-ért, színes, nyomtatott cartographiás térképlap, itineres igazolólap, emléklap, mini köcsög járt (ehelyett szívesebben kapnék kitûzõt). A rajtnál stampedli pálinka, Csákberényben nápolyi szelet, a harmadik ellenõrzõ ponton tea, forralt bor és valamilyen piskóta jellegû süti, a célban zsíros-, vagy margarinos kenyér, hagyma és forralt bor volt az ellátmány. Ezen fölül borkóstoló jegyeket lehetett váltani a résztvevõ pincékhez.


 

 
 
JakabTúra éve: 20132013.01.20 17:35:55
megnéz Jakab összes beszámolója

Képes beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


Köszönet a szervezésért a Kalandozók Klubjának.

 
 
 Túra éve: 2012
nafeTúra éve: 20122012.01.25 20:33:52
megnéz nafe összes beszámolója

Vincézés-pincézés 25


GPS-el mért távolság: 30,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 825 m. Mivel két alkalommal is eltértem az útvonaltól így csak azt jelzi mekkora távot tettem meg. A tavalyi beszámolómban megvan a korrekt adat.


Szokásom szerint már a rajtidõ kezdetén beneveztem, s vágtam neki a táv teljesítésének. Az idõ kicsit szeles, de tiszta. A meteorológusok, csak déltõl fenyegetõztek esõvel, ami szerencsére nem jött be, csak jócskán késve. Mit mondjak? Nem bántam! Elég korán lekerült rólam a szokásos egy réteg ruha, hiszen rögtön emelkedõvel kezdtem. Hamar fölértem a várba. Szép volt, ahogy az alacsonyan álló nap megvilágította a házakat. Néhány fotó, s már indultam is tovább. Kérdéses volt, milyen lesz a lépcsõ lefelé? Ha nagyon csúszósnak néz ki, akkor visszafordulás. Szerencsére nem vészes, így leóvatoskodom. Két túrázót, akiket a vár elõtt értem utol, elõreengedem, ne tartsam fel õket, mivel a meredek lejtõkön igen lassú vagyok. Olyan elõnyre tettek szert a völgyig, hogy csak a „túljelzett fánál” érem õket utol. Addig azért még le tudtam egy jó kis kaptatót, hóval és jéggel. A hó teteje, azonban még kemény, jól tapad, lehet haladni, csak a jeges részeken kell vigyázni.


A „túljelzett fánál” megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet, s két fehérvári ismerõssel szaporáztuk tovább lépteinket. Tartottam a következõ szakasztól, mert tud nagyon sáros lenni, de ezt most megúsztuk, még nem olvadt ki. A Kis-nyíres-völgy bejáratánál elbúcsúztam az ismerõsöktõl, elmentem megkeresni, a Szappanos-völgy nagy kanyarja fölött látható fakeresztet. Több idõmbe került a megtalálása a számítottnál, mivel elfelejtettem feltölteni a GPS-be a völgyben felvett régi koordinátákat, s túlmentem rajta. Elég sokat kellett visszajönnöm, de végül meglett. Kellemes ösvény vezet hozzá, bár figyelni kell, mert elég sok kõ bújik meg a fûben. A kereszttõl készítettem néhány képet, láttam néhány túrázót lent a völgyben, s elindulta vissza az ösvényen, majd le a völgybe. Annyira sikerült a lábam elé nézni, elkerülendõ a köveken bukdácsolást, hogy sikeresen megfejeltem egy homlokmagasságban lévõ karvastagságú vízszintes ágat. Pedig nem is pincéztem! Nem egy nagy élmény.


Végre lent a völgyben. Az út sokkal csúszósabb, mint fönt a Szentegyházi-hegyen, de azért haladok. Elértem a Fertés-völgyet, s most szerét ejtettem a felderítésének. Gyönyörûek a sziklái. Szerintem szebb, mint az Ugró-, illetve a Szappanos-völgy. Az út gyalog jól járható, alig csúszik, mégsem haladok, mivel lépten-nyomon, megállok fényképezni. Megérte a Strázsa-hegyig tartó 3,9 km-es kitérõ! Visszafelé a völgy fölött, a peremhez közel vezet az út. Le-letérek róla fotózni. Egy idõ után, már kilátni a Vértesbõl is, a Strázsa-hegyrõl pedig Csákberényre is szép rálátás nyílik. A hegyrõl egy mellékvölgyben leereszkedve visszatértem a kiírás szerinti útvonalra, s azon értem be Csákberénybe. A Vértes Gyöngyében, a pontõrök megörültek nekem, végre elõkerült a hiányzó ember!


Pecsételést követõen megittam egy tonikot, s mentem tovább. Eddigre kiolvadtak a földutak, s a Gémförtés-völgybe vezetõ út jó sáros. El is döntöm, ha ilyen lesz a zöld háromszögjelzés is, akkor az alternatív Z+-on megyek le. Szerencsére, már a Gémförtés-völgyben sincs sár. Itt is gyakran állok meg fotózni, bár azért szedem a lábaimat, mivel túl sok idõ ment el a két, összesen majd 7 kilométeres kitérõvel, s Áginak sokáig kell várnia rám. A szél néha elég hangosan zúg a fák ágai között, azonban szerencsére nem tudja elnyomni a cinegék, szívet melengetõ „nyitni kék” énekét. A hegység peremén, a zöld háromszögjelzésen csodálatos a kilátás, de a goromba, hideg szél hamar elûz. Mivel az út száraz, így bevállaltam a zöld háromszögjelzésen történõ leereszkedést. Egy fél-, és egy másfél méteres jeges részt leszámítva könnyûnek bizonyult. A Piroska emlék után rátértem a K+ jelzésre, s azon mentem Csókakõig. A Sáfrán pincénél megkaptam az utolsó ellenõrzõ pecsétet. Megettem, a kapott piskótaszerû sütit, ittam egy teát, s ballagtam tovább. A tea jó forró, így menet közben ittam meg.


Szerencsére, ez évben, már a K+ jelzés nem csak a térképen létezik, hanem a terepen is, így könnyû követni. Az aszfaltról letérve, egy alaposan bepincézett túrázóval találkoztam, majd a célig, illetve ott, még jó néhánnyal. Ütõsek a csókakõi borok, fõként egy-két arcon látható sérülést elnézve. Néhány túrázóval szemben kiütéssel gyõzött a maligán. A faluban áttértem a kék négyzetre, majd a kék jelzésre, s azon értem be a célba. Megkaptam az emléklapot, a mini köcsögöt, ettem egy kis zsíros kenyeret, amit teával öblítettem le, vásároltam némi bort, s hazafelé vettem az irányt. Érdekes, de a félédes traminival szemben, ami elég nehéz testes bor, a száraz tramini szerintem kimondottan könnyû (ezt persze nem az alkoholtartalmára értem).


Kellemes, szép idõs teljesítménytúrán vagyok túl. Nem bánnám, ha az év többi teljesítménytúrája is ilyen lenne, mint ez az elsõ.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó, tavalyhoz képest javult. 1000 Ft-ért, színes, nyomtatott cartographiás térképlap, emléklap, mini köcsög járt (ehelyett szívesebben kapnék kitûzõt). A rajtnál stampedli pálinka, Csákberényben csoki, a harmadik ellenõrzõ ponton tea és valamilyen piskóta jellegû süti, a célban zsíros-, vagy margarinos kenyér, hagyma, forralt bor és tea volt az ellátmány.


Tettem föl néhány képet az egyesület honlapjára: http://furediturazok.lapunk.hu; a fotók közé, Vincézés-Pincézés 2012. néven


 

 
 
gesztenyeTúra éve: 20122012.01.23 16:52:01
megnéz gesztenye összes beszámolója

Vincézés-pincézés 15, 2012.január 21.


Ez a túra volt 2012. elsõ családi teljesítménytúrája számunkra. A rajtba 9 óra körül érkeztünk. Mi még nem vettünk részt soha ezen a túrán, így meglepett és nagyon tetszett a rajt helyszíne: a boros pince, a tehenek, a ló. Borkostoló jegyet is vettünk, mivel mondták, hogy kostolásra is lesz lehetõség a túrán.  Negyed 10 körül rajtoltunk és irány a csókakõi vár. Már felfele menet figyelni kellett, mert néha bizony csúszott alattunk a talaj. Azt is láttuk, hogy többen szembejönnek a vár irányából, akkor még nem értettük, hogy miért. A várból szép volt a kilátás, de a lépcsõk csúsztak. Ezután továbbindultunk a leírás szerint a várkapuval szemben lévõ átjáróhoz, majd a lefele vezetõ lépcsõkhöz. Hát nem kellett volna! Rettenetesen csúszott és gyerekkel nagyon féltem, hogy egy rossz lépés komoly következményekhez vezethet. Kapaszkodva, négykézláb, fenéken lefelé haladva sikerült valahogy levergõdni. Akkor már nagyon bántam, hogy nem a hosszabb, de biztonságosabb kerülõutat választottuk. Ezután továbbindultunk a Buhin völgy bejáratához. Itt még mindig télies viszonyok uralkodtak, jég, lefagyott hó. Idõközben elég nagy tömeg gyûlt össze, ami az elsõ ellenõrzõ pontig kitartott. Ismét felfelé tartottunk majd a völgy tetején jobbra fordultunk az 1. ep felé. Pecsételés után egy darabig még kitartott a tömeg, majd lassan ritkulni kezdett. Mi a Z+-en haladtunk. Volt egy alternatív lehetõség - saját felelõségre a Z3-ön- de ezt most a jeges lépcsõk után inkább kihagytuk. Az idõ szép napos és tiszta volt, és lassan a terepviszonyok is inkább a tavaszt idézték, és nem a telet. Kellemes erdei ösvényeken értük el a Piroska emlékmûvet, majd ráfordultunk a K+-en az aszfaltútra. Következett az Ezerjó borút, ami nagyon hangulatos volt és itt várt a 2. ep is a Sáfrán pincében. Itt kaptunk teát, be lehetett váltani a borjegyet majd tovább haladtunk Csókakõ irányába. Itt volt köztünk egy kis vita, mivel a többség a K+-en haladt a falu felé, de nekem a GPS már korábban jelezte a K4-et, amin be lehetett menni a faluba. Mint utóbb kiderült, ez a régi jelzés volt. Végülis mindegy, több irányból is meg lehetett érkezni a faluba, ahol még betértünk a Kis pincébe is, itt elvitelre is vettünk bort, mivel én - aki vezettem - csak otthon kostólhattam. Kisfiunk kipróbálta a mustot, de valamiért a gyomra nem tolerálta, pedig a mustnak semmi baja nem volt, én is azt ittam. Innen már gyorsan megérkeztünk a célba, ahol a kitûzõ helyett kis köcsögöt kaptunk - nagyon tetszett - volt vajas, zsíros kenyér, forró tea és forralt bor. 


Összességében nagyon jó kis túra volt, hangulatos és külön tetszett, hogy nem voltunk a szintidõ szorításában, nem kellett hajtani a gyereket, meg volt adva, hogy 17 óráig kell beérni. Köszönjük a szervezõknek, hogy itt lehettünk. 


 

 
 
 Túra éve: 2011
nafeTúra éve: 20112011.01.25 20:31:28
megnéz nafe összes beszámolója

Vincézés-Pincézés 25


GPS-el mért távolság: 24,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 730 m.


Reggel, Székesfehérváron felvettem a két gyereket, s megcéloztuk Csókakõt. Elég hamar oda is értünk. Feltûnõen könnyen találtam parkolóhelyet. Gyors készülõdés, az ismerõsök üdvözlése, s már mentünk is nevezni. Azért ez nem volt olyan gyors. Kiderült, a gyerekek se sapkát, se kesztyût nem hoztak, mondván elég a dzseki kapucnija. Még jó, hogy ismerem a famíliát, így otthon bepakoltam a hátizsákba két pár tartalék kesztyût meg három tartalék sapit. Míg én sorban álltam a nevezésnél a két gyerek elkolbászolt egy kicsit. Megnéztem a kapott térképet, az útvonal megegyezik a tavalyival. Egy-két fotó, s Zolival kiegészülve már neki is vágtunk a távnak. Nem bírta tovább a várakozást, a jeges szélben. Kényelmes tempóban kezdtük, a túra három nagy kaptatójából az elsõt. Az idõ derült, a tavalyi évvel ellentétben hó sincs. Ez könnyebbé tette a túrát, de azért havasan szebb. Vidáman beszélgetve tesszük meg a várba vezetõ bemelegítõ emelkedõt. Jól kimelegedtünk. Míg én pecsétre vártam, Merciék elmentek földeríteni a várat. Pecsételést követõen csatlakoztam hozzájuk, s Csuka Sanyiékkal fölmentünk a vártoronyba. Tavaly óta, valami barbár állat teljesen összetörte a kút üveglapját. A vár legfelsõbb szintjén készült néhány fotó, s megkezdtük a leereszkedést.


A jó meredek lépcsõn lementünk a Vár-völgybe, csak azért, hogy megkezdhessük a Kató-hegyre vezetõ kaptatót. Merci és Patrik nagyon vidáman volt, s csak a befagyott pocsolyák lassították a haladásukat, hiszen mindegyiken be kellett törni a jeget, de nagyon alaposan. Így nem sok túrázót tudtunk megelõzni. Persze megkezdõdött a szokásos alkudozás is, hol iszunk teát, hol kapnak csokit. Gyorsan lezártam a vitát, hogy az ellenõrzõ pontnál. A zöld jelzés elérése elõtt átbújtunk két kidõlt fa alatt. Ettõl kezdve helyenként találkoztunk a tavalyi viharok nyomaival. Ezen a részen nem tettek annyi kárt, mint Csákvár környékén. Hamarosan megkaptuk a pecsétet az ellenõrzõ ponton. Rögvest kiderült az is, nem mindig kell komolyan venni, a gyerekek óhajait. Utolsó közös túránkon Patrik jelezte, szeretné, ha a Sport szelet helyett csoki bevonatos müzliszeletet hoznék, most viszont inkább az elõbbinek volt keletje.


Mentünk tovább. A Kató-hegyen vezetõ rész, egy kicsit monoton. Ajánlottam a gyerekeknek, hogy itt levágunk egy nagy kanyart, viszont cserébe az Ugró-völgybõl kimegyünk a Fertés-völgyön, s fönt a hegy peremén megyünk, ahonnan szép a kilátás. Végül is nem takarítottunk volna meg távolságot, viszont több lett volna a szint, meg szebb is lenne. Azonnal leszavaztak. Merci közölte, nem igazán érdeklik a sziklák. Patrik pedig azt jelezte, ha teljesen kezdõ túrázó lenne, belemenne, de nem az, s gyanítja mit jelentene ez a kitérõ. Ha a gyerekek nem jönnek, a következõ útvonalat terveztem, magamnak. Kató-hegy – Németegyházi-völgy - Kõkapu-völgy – Kaszás-völgy – kereszt a Szentegyházi-hegyen, a Szappanos-völgy fölött - leereszkedés a Szappanos-völgybe – Fertés-völgy – Széna-út eleje – Fertés- és Ugró-völgy fölsõ pereme – Strázsa-hegy – Ugró-völgy, s vissza a kiírás szerinti útvonalra. Ha valaki szereti a szép szikla alakzatokat, akkor sokkal szebb, mint a kiírás szerinti útvonal, viszont 4-5 km-el hosszabb, s több mint 200 m-el szintesebb, ráadásul sok a jelzetlen szakasz, ezért térképolvasási és tájékozódási tudást is igényel.


Merci egy kicsit elhúzott tõlünk, Patrik pedig alkudozott, hol kapják meg, a pizzaszeletet. Lent a Kis-nyíres-völgy és a Szappanos-völgy elágazásánál, föltéve, hogy Merci megáll ott. A Kis-nyíres-völgy kezdeténél ennek megfelelõen Patrik futásra váltott, nehogy késõbbre maradjon a pizzázás. Ennek megfelelõen, egy csomó túrázót megelõzve, bõven a völgy vége elõtt ledolgozta a durván 100 m-es hátrányát. Mire leértem, már el is helyezkedtek egy farakáson, s páholyból nézve a túrázókat falták be a pizzát. Elég sok túrázó volt bizonytalan, merre kell menni. Ha nem figyeltem oda, próbálták õket még jobban összezavarni. Nagy nehezen tovább indultunk. Egy sporttárs ért utol bennünket Lili nevû kutyájával, akivel a gyerekek jót játszottak. Rövidesen Csákberényben voltunk, s Patrik elkezdett egy kicsit nyûgösködni, mikor jön már az ellenõrzõpont. Az is elérkezett. Lyukasztás, magán frissítés egy kapucsínóval meg egy kis gyümölcslével, s máris ballagtunk a Gémförtés-völgy irányába.


A hideg szélben hamar felkéredzkedett ránk a kesztyû, amit csak az erdõbe érve vethettünk le. Most a változatosság kedvéért Patrik húzott el tõlünk, így kapaszkodhattunk utána. Így aztán a völgy legszebb részén nem is tudtam fotózni, pedig lett volna mit, s fény is volt elég. Szerintem érdemes lenne a völgy peremeén fönt is végig menni, az is igen szép lehet. Két puskalövést is hallottunk. Vagy az Öregsomos-völgybõl, vagy a Z+ jelzésrõl jöhetett. Ha ez utóbbiról, akkor az a vadász nagyfokú felelõtlenségérõl tanúskodik, hisz ez benne volt az útvonalban. A jelzések elágazásánál, újabb teázó pihenõ. Egy rakás, a rövid távosokkal érkezõ mackóformájú kutyakölyök rohanta le a két gyereket, amit õk egy cseppet sem bántak. Szerencsére, a kutyusok jó irányba rohantak el, amivel a gazdikat is megmentették egy elkeveréstõl, õk ugyanis tévesen egyenesen akartak Csákberénybe menni. Azért csak kiderült, hogy rövid távosok, s megnyugtattuk, jó felé indultak a kutyák. Amíg én elballagtam, a folyó ügyeket intézni, a két gyerek kiszolgálta magát még egy kis teával, meghosszabbítandó a pihenõt, de lebuktak. Elõre közöltem, következõ teázás az aszfaltút elérésekor lesz.


Következett a túra utolsó, igen látványos szakasza. Szalagozás vezetett le a Z+ jelzésrõl, s vitt ki a hegység peremére, egy jelenleg csak térképen létezõ jelzésen. A látási viszonyok sokkal jobbak, mint reggel. A kilátás pazar, ráadásul a szél sem ért bennünket nagyon. Irány a zerge ösvény. A gyerekek nagyon remélték, hogy jó nehéz lesz. Sokkal könnyebbnek bizonyult, mint remélték. Így hó és jég nélkül nem vészes. Azért a figyelmetlenségnek köszönhetõen Patrik esett is egy nagyot, de nem lett baja. Csak egy kis figyelmeztetés. Jól látszott, hogy sokan nézelõdnek a következõ ormon, ahová föl kellett kapaszkodnunk. Hamar odaértünk. Nézelõdtünk egy kicsit, majd az ösvényen leereszkedtünk a hegység lábához. Megittuk a maradék teát, s megkezdtük a túra utolsó, egyben legunalmasabb szakaszát. Az utolsó ellenõrzõ ponton kapott tea nem igazán ízlett a gyerekeknek, így nekem kellett meginni. Továbbra is aszfalton koptattuk a bakancsok talpát. Épp itt, a legunalmasabb szakaszon, Patriknak egy fogába került a túra. Ne gondoljunk semmi nagy esésre, és egyéb balesetre, csak éppen ezt a pillanatot választotta ki egy tejfoga a kiesésre.


A K+ jelzés, még mindig csak a térképen létezik, szalagozás sem volt, így a túrázók kilencvenakárhány százaléka végig az aszfalton ment vissza Csókakõre, míg mi rátértünk a térkép szerinti útra, bár csak azért, mert tudom, hogy ott kellene menni. Persze nem kizárt az útvonal változás sem, de az nem került rá a térképre és az útleírásra, s nem is szóltak róla. Az utolsó aszfaltos szakaszon Merci megjegyezte: Nem is volt ez olyan nehéz túra.


A végsõ két-három kilométeren Patrik elég nyûgös volt. Nagyon várta már a végét, ami végül is elkövetkezett. A túra legnagyobb dagonyáját, a Bogi pince megközelítésekor, a kertben küzdöttük le. Ragadt rendesen. Megkaptuk az emléklapot, emléktárgyat, pótoltuk az elégetett kalóriákat, beszélgettünk egy kicsit, s hazafelé vettük az irányt.


Jó hangulatú, nagy részén látványos túrán vehettünk részt. Velünk volt az idõjárás is, hiszen alig volt sár, a jeges szél is csak kevés helyen ért bennünket, s gyönyörûen sütött a nap.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó, de tavalyhoz képest romlott. 1000 Ft-ért, színes, nyomtatott cartographiás térképlap, emléklap, mini köcsög járt. A rajtnál stampedli pálinka, a várban 3 szem szõlõcukor, Csákberényben csoki, a harmadik ellenõrzõ ponton tea, a célban zsíros-, vagy margarinos kenyér, hagyma, forralt bor és talán tea volt az ellátmány, mindenesetre én nem láttam teát, kínálni is csak a forralt bort kínálták. Lehet, hogy csak a cél szervezése sikerült gyengébbre, mint tavaly. Javulás viszont, hogy nem csak száraz traminit lehetett vásárolni, mint tavaly, igaz, palackozott bor nem volt. Aki nem vezetett gépjármûvet, az a nevezési díjon fölül, külön vásárolhatott a különbözõ pincékben beváltható borkóstoló jegyet, ami egy-két emberen meg is látszott.


 

 
 
 Túra éve: 2010
JakabTúra éve: 20102010.01.29 10:27:13
megnéz Jakab összes beszámolója
Ennyi beszámoló régen született egy túráról. Úgy látszik az új év meghozta az írókedvet. Csak így tovább....
 
 
nafeTúra éve: 20102010.01.27 18:50:40
megnéz nafe összes beszámolója
Vincézés, Pincézés 25
GPS-el mért távolság: 25,2 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 715 m. Persze ebben volt egy-két flik-flak, mint késõbb kiderül.

Kicsit félve indultam el erre a túrára, az elõzõ év végi térdízületi gyulladás miatt. Mivel a reumatológussal rájöttünk, hogy az ízület megfázása okozta a bajt a Deákon és a Tanúhegyeken az esõtõl vizes nadrágban, így azért tudtam ,mire kell vigyázni, s hogyan kell felkészülni. Reggel elmentem Fehérvárcsurgóra felvenni Ervint, s amíg vártam rá, mert túl korán érkeztem, „felpaprikáztam” a térdeimet (kifejezetten hideg idõre való biciklis bemelegítõ krémet kentem rá, aminek az egyik hatóanyaga a kapszaicin, és meglehetõsen intenzíven melegít), felhúztam rá három biciklis térdmelegítõt, amibõl a legfelsõ szélálló anyagból készült, s irány a rajt, ahová 7 óra után pár perccel érkeztünk. Gyorsan beneveztünk, megnéztük az itinert, s már úton is voltunk.

Jó kis bemelegítõ kaptatóval indult a túra föl a várba (jó 140 m szint). Az idõ hideg, de mivel nincs szél, így kellemes. A vár tetejére már nem mentem föl, mivel többen is panaszolták a jeges lépcsõket. Lemaradtam egy müzliszeletrõl, amit Ervin megkapott, mivel benne több a vállalkozó szellem, meg hát ügyesebb is nálam. Emlékezve az utolsó Hófejérkés tapasztalatomra, amikor a jeges falépcsõkön négykézláb másztunk fel, a lépcsõfokokat tartó karókba kapaszkodva, mert másba nem lehetett, inkább a biztonságosabb úton visszamentünk a vár parkolóba, ahol találkoztunk azzal a fekete macskával, amelyikkel a téli tekergésen megosztottam a csokimat, csak most nem volt kéznél semmi ehetõ.

Szép és kellemes kaptatón fújtattam fölfelé. Nem tett nekem jót az elmúlt 5 hónap nagyon ülõ munkája. Kegyetlenül rossz az állóképességem. No mindegy. A szélcsendes idõnek köszönhetõen havas fák viszont csodálatosak, s valamelyest feledtették a csúszós utat is. Még a Vár-völgyben hallottunk egy puskalövést, késõbb aztán a Kató-hegyen vadászok jöttek szembe az úton, három nagyképû majom terepjáróval, akiknél elmaradt az elsõdleges szocializáció, miszerint az elõzékenységet, hogy lehúzódtunk az útról, illene megköszönni. Egy lelõtt vaddisznót szállítottak. Lehet, hogy a túrázók között használtak golyós puskát? „ kilométeren belül okozhat halálos sebet egy eltévedt golyó!

Hamarosan elértük az elsõ ellenõrzõ pontot, ahol megkaptuk a pecsétünket, s már szaporáztuk is tovább lépteinket a Z+-on, ami egészen a következõ ellenõrzõ pontig vezetett bennünket. Beszéltük Ervinnel, mennyivel könnyebb ebben az irányban teljesíteni az Ugró-völgyet, s pláne a Kis-nyíres-völgyet, mint ellenkezõ irányba, ráadásul biciklivel, ahogy azt mi tavaly augusztusban tettük. Persze arról is beszéltünk, jó lesz figyelni a Strázsa-hegynél, nehogy elmenjünk a völgybõl merõlegesen kikapaszkodó ösvény mellet. Biciklivel mindig csak azt tudtam, ott van valahol, de sosem vettem észre. Nos, gyalog is elmentünk mellette. Akkor kaptunk észbe, amikor újra elértük az erdõt, hogy oda már nem kéne bemennünk. Irány vissza, s immár a jó ösvényen kaptattunk.

A Vértes Gyöngye étteremben újabb pecsét, egy csoki, amit ott rögtön meg is ettünk, majd folytattuk utunkat a zöld jelzésen. A falun belül természeten megint elnéztük az elágazást, s hozzátettünk 2-300 m-t a távhoz, de végre jó nyomon voltunk. A környék egyetlen turistaösvényén kaptattam, ahol eddig még nem jártam. Gyönyörû sziklaalakzatokat láttunk. Elég gyakran vettem elõ a fényképezõgépet, a fényszegény viszonyok ellenére is. Ennek következtében Ervint csak a két táv találkozásánál értem utol.

Jó tempóban vágtunk át a Pap-irtáson, majd az állítólagos zöld háromszög jelzésen, itt inkább szalagozáson (turistajelzést egyet sem láttam) mentünk tovább. Kigyönyörködtük magunkat, s irány lefelé. Többen is jöttek velünk szembe. Mivel nem egy ismerõs túrázó mondta, hogy elég veszélyes a lefelé, ráadásul torlódnak is az emberek, ezért mi is visszafordultunk, s rátértünk a Z+ jelzésre. Itt megelõztünk egy felnõttekbõl és gyerekekbõl álló vegyes csapatot, amelybõl egy kilenc éves kislány és apukája váltott nagyobb tempóra, s a következõ szalagozáson utol is értek bennünket. Volt egy pár méteres szakasza, ahol egy meredek falú víznyelõ és a meredek hegyoldal közti nem egészen méter széles gerincen vezetett az ösvény pár méteren át. Ervin visszaszólt, hogy nagyon csúszik, s vagy két percbe telt, mire átóvakodott rajta. Én inkább megkerültem a víznyelõt. Itt ért utol minket a kislány, aki körülbelül másfél másodperc alatt átrongyolt ezen a szakaszon, majd vidáman visszaszólt az apukájának, hogy vigyázzon, mert csúszik. A továbbiakban a jeges havon, többször lazán, vidáman elfutott mellettünk lefelé. Szemmel láthatóan élvezte a téli útviszonyokat.

Az Ezerjó borúton aztán elmondta, hogy nagyon szeret csúszkálni, s az idén ez már nem is az elsõ túrája. Hét éves kora óta jár rendszeresen túrázni. Ennek megfelelõen az ellenõrzõ pontig, vidáman beszélgetve végig csúszkálta az utat, ahol csak lehetett. Ott lemaradtak tõlünk, mivel az apukájának volt borjegye is. Mi megkaptuk az utolsó ellenõrzõ pecsétet, hozzá egy kis teát, s gyerünk tovább.

Megyünk-megyünk-mendegélünk, de még sehol sem visz le jelzés a borútról, pedig kéne. Elérünk egy éles jobb kanyart. Hm. Eddig nem lett volna szabad eljönni az aszfalton. Végül is valamikor itt érte el az aszfaltot, az itt csak térképen létezõ kék háromszög jelzés, meg emlékszem rá, hogy egy messzirõl is jól látható modern épület mellett visz az út, így jobbra le, majd úgy 200 méterrel arrébb, visszakanyarodtunk a K+ jelzésre, amibõl egy darabon még egyet sem láttunk. Késõbb néhány jelzés alapra bukkantunk. Innen már tényleg csak egy laza séta volt a célig, ahol megkaptuk a díjazást, megettük a rég várt zsíros kenyeret, vettem két üveg traminit, ha már a „vezetõ beosztás” miatt a túrán nem ihattam, s elégedetten hazafelé vettük az irányt. Kár, hogy itt csak tramini volt, semmi más. Otthon barátoknál megkóstoltuk, finom. Sajnos a nap csak akkor sütött ki amikor már a célban voltunk, így igen keveset fotóztam. Szerencsére viszont semmi gond sem volt a térdemmel, tehát mehetek jövõ héten Kincsesbányára.

A túra útvonala remek. Végig a Vértes legszebb 16 négyzetkilométerén vezet. Az általam járt hegységek közül, sehol másutt nem összpontosul ennyi szép rész ilyen kis területen, mint itt. A nagyobb völgyek közül nem jártam még a Pénzverõ- és a Csatorna-völgyben. Ezt erre az évre tervezem. Eddig szerintem a legszebbek, a Kõkapu-völgy sziklaalakzatai. Érdemes lenne arra is vezetni teljesítménytúrát. Egyesületi túrát, már vezettem arra, s azt az idén is tervezzük. Érdekes egyébként, hogy összesen hat sziklajelzés van a térképen, holott vagy 100 körülinek kellene szerepelnie. Gyönyörû például a Gémförtés-völgy „kalapos” köve is, jóllehet nem akkora mint a Kõszegi-hegységbeli társa, de ez is szép, sõt a kalap még hangsúlyosabb. A Kõkaput alkotó sziklákat sem ártana ábrázolni, hiszen azok is szépek, s nem is kicsik.

Elõször én is csak néztem a kapott térképlapon, miféle K+ jelzés van a kék négyzet helyén (a valóságban még csak a térképen létezik így), meg milyen átkeresztelés történt, az Ugró- és Köves-völgyeknél, aminek következtében az Ugró-völgyi barlangféleségek mind a Köves-völgybe kerültek, meg milyen kacskaringók vannak a zöld háromszögnél, az Orondi-szõlõknél? Aztán elõvéve a Vértes térképeket, kiderült, hogy ez bizony a Vértes legújabb, 2009-es kiadású térképén már így van, tehát ez a legfrissebb helyzet (a turista kalauz egy évvel korábbi kiadásában még nem ez szerepel).

Ismét bebizonyosodott, hogy kellõ figyelmetlenséggel, bárhol el lehet tévedni, még jó jelzéseknél is. Ervinnek a Vértes hazai- nekem második hazai terep, s mégis két helyen elnéztük a jelzést.

A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1000 Ft-ért, színes, nyomtatott cartográfiás térképlap, emléklap, mini köcsög járt. A várban müzliszelet, Csákberényben csoki, a harmadik ellenõrzõ ponton tea, a célban zsíros kenyér, hagyma, alma, tea és kétféle forralt bor volt az ellátmány. A következõ rendezésnél célszerû lenne egy ellenõrzõ pont helyét megváltoztatni, valamint egy új pontot létesíteni, a tényleg nagy rövidítési lehetõségek megszüntetésére. A „túljelzett fától” kellene áthelyezni a pontot a Gémförtés-völgy felsõ végéhez a ZZ+ elágazásba (itt bõ 4 km-t lehet rövidíteni a Z-Z+ levágásával) ahol a két táv újra összezár, valamint egyet létesíteni a Kató-hegyen, a K+Z+ elágazás után (megszüntetni a Z+ nagy kanyarjának a levágási lehetõségét (1 km), vagy a teljes Z+ levágását a Kõkapu- és Meszes-völgyön át (2-3 km)). Persze lehetnének ezek automata pontok is. A túlnyomó többségnél indokolatlan ez az elõvigyázatosság, de mindig vannak akik a rövidítésekben lelik örömüket.
 
 
bambuszTúra éve: 20102010.01.26 07:42:30
megnéz bambusz összes beszámolója
Vincézés – Pincézés 25

(Ez a túrabeszámolóm a képeimbõl való videószerkesztés miatt egy kicsit elhúzódott.)

Miután megérkeztünk Csókakõre,és megtaláltuk a Bogi-pincét,egy gyors nevezés,és a kisüsti után nekivágtunk a távnak. Megtámadtuk Csókakõ-várát,de hármunk közül csak egyedül vettem be.A jutalmam egy müzli szelet,és a havas táj látványa.A vár túlsó oldalán,kissé csúszós lépcsõn,óvatosan leereszkedve a völgyben folytatódott utunkat,majd a Buhin-völgy emelkedõjén eljutottunk a Cser-vágás ep.-ig.Cser-vágástól Csákberényig egy hosszú,unalmas rész következett.Csákberényben a Vértes-Gyöngye vendéglátó-ipari egységben volt a 2 ep.Itt megpihentünk egy kicsit és pótoltuk az elhasznált kalóriákat.Csákberénybõl kivezetõ úton egy ház ablakából kiszóló néni terelt minket a helyes útra.Ekkor láttuk meg,hogy valakik már visszafelé jönnek, akik sikeresen túlmentek a keresztezõdésen.A faluból kiérve az erdõben egy kissé hosszú,húzós emelkedõn a Gémförtés-völgyön mentünk felfelé egészen a hegytetõig ahol összefutott a 15 km,és a 25 km-es táv.Innentõl egy kicsit lejtõs úton haladtunk egészen a Szép kilátás hegygerincig ahol már sokan gyönyörködtek a kilátásban.Itt szinte minden irányból lehetett hallani a „áááá,de szép”,és a „aszta de gyönyörû” mondatokat.Majd ezután következett a „fekete leves”.A szikláról lefelé vezetõ keskeny,csúszós úton a gyönyörködés,és csodálkozást kifejezõ mondatokat felváltotta a „q…a életbe minek jöttem erre” és a „q…a a…t a szervezõknek” kicsit ingerült túrázók mondatai.Miután szépen leereszkedtünk a hegygerincrõl és a Piroska-emlékmûnél jobbra fordulva rátértünk az Ezerjó borútra.Ezen az úton elértük a Sáfrán-pincét.Itt volt a 3 ep. ahol forró teát,és a házigazda borát lehetett iszogatni,és egy kicsit megpihenni.Itt az emberek elfelejtették a hegygerinc megpróbáltatásait.
A Sáfrán-pincébõl tovább haladva kevés gyaloglás után szintén egy „búfelejtõ” helyig,a Kis-pincéig vezetett az út.Itt is meg lehetett kóstolni a gazda borát,és a mustot.Innen már csak pár száz méter volt a célig,ahol hogy-hogy nem szintén forró tea,bor,és zsíros kenyér fogadta a túrázókat.

A szervezés,útvonal,itiner,térkép kitûnõ.

http://www.vimeo.com/8979584
 
 
Peregrina79Túra éve: 20102010.01.25 13:40:12
megnéz Peregrina79 összes beszámolója
2010. január 23.-án került megrendezésre a Vincézés-Pincézés névre hallgató teljesítménytúra a Kalandozók Klubja szervezésében. 15 és 25 km-es távokra lehetett be nevezni, én a 15 km-es szakaszon indultam. Eme teljesítménytúra a „Négy évszak az erdõn” túrasorozat része is egyben. Borkóstolási lehetõség is volt az Ezerjó borút borospincéiben.
15 km-es szakasz útvonala a következõ volt:
Csókakõ, Csókakõi-vár, Buhin-völgy, Mauer-kunyhó, Pap-irtás, Kopasz-hegy, Orondi-szõlõk, Aranyhegyi-szõlõk, Csókakõ. A valós táv 14 km, szintmagasság 380 m. 8-10 óráig lehetett ezen szakaszra benevezni, szintidõ nem volt.
Hála Istennek, nem egyedül kellett végig vinnem a szakaszt, hanem a Székesfehérvári Gyöngyvirág TE csapatával mehettem. Így ezáltal, szakavatott túravezetõ is volt a csapattal. Én magam járatos busszal jutottam el Csókakõre, a csapat azon tagjai, akiknek nem volt kedvezménye buszra, párom biztosított számukra egy 12 fõs kisbuszt az Alba Volán jóvoltából. Ezúton is köszönjük az Alba Volánnak, hogy biztosítottak számunkra egy kisbuszt.
Elsõ megpróbáltatás számomra a Csókakõi-vár volt, melyet sikeresen leküzdöttem. 2009-ben volt részem már olyan túrában, több alkalommal, is, amely túraútvonal érintette ezt a pontot. 2009.-ben nehézkesen jutottam fel a várba, viszont most úgy érzem, könnyedén vettem az akadályokat. Bár tény és való elég meredek úton kellett felmenni a várba, mindenféle panasz nélkül és könnyedén feljutottam most. Ezen ellenõrzõ ponton nem kaptunk pecsétet, csak sorszámot kellett bediktálni, s mindenki 1-1 müzliszeletet kapott energia bombának. A várból én nem mertem bevállalni a Buhin-völgy felé vezetõ falépcsõket, így körbe tettem meg ezt az utat. Az elsõ ellenõrzõpont a "sokjelzéses fánál" volt, ahol a két táv szétvált. A 15 km-es szakasz a Z+ jelzésen haladt tovább. Bár kevés szalagot láttam ezen a szakaszon egészen Csákberényig, de szerintem szalagozás nélkül is oda lehetett találni a következõ ellenõrzõ pontig. A kilátás gyönyörû volt, majdhogynem le is szédültem. Utunk, az Ezerjó borút felé, gerincen, nagyon meredek keskeny, balra kanyarodó, veszélyes szakaszon folytatódott. Úgy érzem ezt a részt azok számára, akiknek nem volt bot, vagy túratárs jobb kéz segítség, nehéz feladat volt leküzdeni. Nagyon meredek lejtõn mentünk lefelé, amit igen meredek emelkedõ is követett. A Piroska-kopjafa után a bórút mûútját elérve, nekem nagyon könnyen ment végig innen a túra, egészen a célig vissza Csókakõre. Párommal mi nem használtuk ki egy pince lehetõséget sem, mert mi nem bírjuk az alkoholt. De amíg a Gyöngyvirágos azon tagjai, akik borozgattak, volt alkalmam pihenni, enni-inni amit itthonról hoztam, s élvezni a szinte meleg napsugarakat. Különben itt volt a 2. ellenõrzõpont következõ pecsétje is, ahol 2010-es kártyanaptárt és képeslapot is kapott mindenki ajándékba. Innét indult az utolsó szakasz, mely végig aszfalton vezetetett vissza Csókakõre Szt.Donát szobrát érintve. A célba mindenkit forró teával, zsíroskenyérrel, vöröshagymával, vártak a szervezõk.
Az igazolófüzet mellé ezúttal nagyon jó színes karton térképet kaptunk a Cartographia Térképszakértõ támogatásával. Jelvényt ezúttal nem kaptunk, hanem emléklapot, s a túra nevével ellátott Vincézés-pincézés feliratú agyag köcsögöt.
Nagyon jól éreztem magam ezen a túrán, remélem, jövõre újra sikerül eljutnom. Köszönöm mindenkinek a lehetõséget, hogy ott lehettem a túrán, köszönöm mindazoknak a segítségét, akik figyelmességükkel segítettek nekem.

Túrán készült fotóimat az alábbi weblinken tekintehetitek meg:
Vincézés-Pincézés 15
 
 
moiwaTúra éve: 20102010.01.25 11:24:54
megnéz moiwa összes beszámolója
Kellemes bulitúrára készültem, és valóban az is lett belõle. Rövid táv, gyakorlatilag ismerõs terepen. Másfél éve jártam utoljára a Vértesben, ideje volt újból visszatérni.

Hamisítatlan téli idõ fogadott Csókakõn. Kár, hogy parkolóhely kereséssel kellett bíbelõdni majdnem 10 percig.. Úgy látszik, ez már nem csak a pesti Belváros sajátja. A rajthely teljesen eredeti ötlet: egy borospincénél, melynek megközelítéséhez igénybe kellett venni a tehénistállón átvezetõ szalagozott utat is.
A nevezés gördülékenységét a szervezõk úgy oldották meg, hogy nem osztottak nevezési lapot, sõt az igazolófüzetre sem került rá név, csak a rajtszám. Ez így oké, ha semmi utólagos adminisztrációra nincs szükség. A rajtban lehetett vásárolni borjegyet, amit az Ezerjó Borút két pincéjében volt mód beváltani.
Az igazolófüzetbe belepillantva meglepõdtünk, hogy a turistajelzések általános magyarázatára és a jótanácsokra kb. annyi sort szánt a füzet szerkesztõje, mint magára az útvonal leírására. Utóbbiban sem a kritikus elágazások és jelzésváltások voltak részletezve, meglehetõsen elnagyoltnak tûnt. De mindegy, útra fel! Azaz Kalandra fel! Ha már a Kalandozók Klubja túráján vagyunk.

A csókakõi várhoz mindenki abból az irányból ment fel, amerrõl gondolta. Mi a parkoló felõl körbementünk, már itt is érzõdött a terep jegessége. Az ellenõrzõpont a vár legtetetén várt minket. Ikszelni ikszeltek a pontõrök, de bélyegzést nem kaptunk. Válaszhattunk müzliszeletet, több félébõl is. Jó volt, már így a legelején. Viszont nem teljesen logikus, hogy ha csak ikszelés van, bélyegzés nincs, hogyan történik a célban az ellenõrzés, miszerint valaki járt-e a várban? (A célban kiderült, hogy ilyen ellenõrzés nem történt). Másik dolog: a vár lépcsõi nagyon durván le voltak fagyva, persze többszáz résztvevõ már elhaladhatott elõttünk. Kifejezetten balesetveszélyes ilyenkor. Pozitívum, hogy a pontõrök nem sokkal érkezésünk után levonultak néhány "emelettel" lejjebb.

A várból a Buhin-völgy felé ismét ki-ki bátorságához mérten választhatott útvonalat. Mi a legrövidebb utat, vagyis a falépcsõket választottuk, ami annyira nem volt veszélyes, elsõ blikkre persze annak tûnt. Az elsõ ellenõrzõpont a "sokjelzéses fánál" volt, ahol a két táv szétvált. Innét a Z+ jelzést követtük, sûrûn megemlékezve a Hófejérke túra kiskörérõl. Mivel ez utóbbival ellentétes irányban haladtunk, túlságosan ismerõsnek nem tûnt az út. Jámborral és Dinnyével beszélgetve gyorsan peregtek a kilóméterek, ráadásul az út javarészt lejtett is. Egy témába rendesen belefeledkeztünk és nem vettük észre, ahogy a kijárt szekérút hirtelen Z+-bõl Z háromszöggé válik, csak mikor magunk elõtt egy tanakodó és térképet nézegetõ társaságba botlottunk. Visszamentünk az elágazásig, ami hmmm... messze nem volt egyértelmû. Feltételezem, hogy a rendezõk ide tettek szalagot, csak valamelyik túrázó elvitte magával szuvenírnek. Ez a rész amúgy nagyon hiányos volt szalagügyben.

Csákberényben a "Hólajoskás" kocsmában kaptunk bélyegezést, majd elindultunk nosztalgiázni egy picit a néhai Vértes 50-en, és célba vettük a Gémförtés-völgyet. Kedvencem az a kidõlt fa volt, amin átbújni illetve átmászni egyaránt komoly akrobatikai elemeket igényelt. Az egyenletes emelkedõ a hó némi csúszóssága ellenére kellemesebben esett, mint anno az augusztusi melegben. A Z / Z+ elágazásánál balra tértünk, hogy a két szõlõhegy tetején szép panorámákat élvezhessünk. A szalagozás itt teljesen rendben volt, a Z háromszög panoráma-letérõjénél több embert láttunk visszafelé jönni az úton, kicsit meglepett bennünket. A kilátás nagyon szép volt az akkor még kissé ködös Ezerjó borút felé. A szalagok innen egyértelmûen mutatták az irányt a gerincen, az elõttünk már elhaladt túrázók révén a keskenyedõ ösvény jegessége óvatosságra intett. A következõ kilátóhely után a szalagozás élesen balra folytatódott, egy roppant veszélyesnek látszó szakaszon. Többen ettõl a látványtól arra az elhatározásra jutottak, hogy inkább visszamennek a Z+/Z háromszög elágazásig. A kanyart követõ elsõ szalag valóban egy veszélyes sziklalemenethez volt kirakva, de egy közeli alternatív ösvényen kerülhetõnek bizonyult. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a családi kirándulásra induló viszonylag kevés rutinnal rendelkezõ emberek számára ez a szakasz roppant balesetveszélyes.

A meredek lejtõt meredek emelkedõ követte, nemsokára visszatértünk a Z+-re, amit abból is észrevehettünk, hogy balról érkeztek többen is az alternatív útvonalon. Piroska-kopjafa után a Borút mûútját elérve jobbra tértünk és kezdõdött a hosszantolás a betonon. Közben az ég is szépen lassan kitisztult, jólesett a simogató napsütés. Nemsokára jött az elsõ érintendõ pince, ahol sorbanállás várt. Egyetlen ember foglalkozott az adminisztrációval (bélyegzés és ikszelés), emiatt némi torlódás alakult ki. Teát kapott mindenki, a rajtban vásárolt bónt pedig be lehetett váltani a kifüggesztett "borlap" menüjében található borra. A kései szüretelésû ezerjót választottam, ami ugye helyi fajta. Nem is csalódtam, sõt!

Feltûnt, hogy az igazolófüzet mellé kapott színes C....a térképkartonon ez a rész, mint K+ szerepel. Az már kevésbé volt gyanús, hogy ezen karton szerint a jelzés egy idõ után felmegy jobbra a domboldalon. Aki arra ment, az sem talált túl sok jelet a terepen, csak néhány szabadon csaholó kutyát. Mi maradtunk a betonon, az ég egyre kékebb lett, ami csak szebbé varázsolta a közeledõ csókakõi vár látványát. Csókakõre beérve még egy pincében vártak kóstolóval (ez csak érintési pont volt a borjegyeseknek, de ellenõrzõpont az nem). A sárgamuskotály tízpontos!

Innét már csak pár lépés lefelé, Szt. Donát szobrának érintésével, a reggeli útvonalon visszafelé. A célban minimális sorállással megkaptuk az egyedi díjazást (Vincézés-pincézés feliratú agyag köcsögöt), valamint az oklevelet. Sajnos az oklevél nem névre szóló, kicsit személytelen. A rajta található vers viszont találó, fõleg a sziklameredélyre vonatkozó rész.

A forralt borból korlátlanul lehetett fogyasztani, ráadásul mind vörös, mind fehér is készült. A zsíroskenyeres tálcát folyamatosan újratöltötték, amint ürülni látszott. Lehetõség volt házikolbászt is vásárolni.

Összességében kellemes túra volt.

(+):
1. a túra ötlete, pincézés az Ezerjó borút mentén
2. a Hófejérke túra "elhalálozását" követõ ûr betöltése (érezhetõ volt az útvonalakban is az átfedés)
3. borkóstoló
4. viszonylag gördülékeny rajt-cél procedúra
5. szalagozás, ahol volt, jó volt
6. egyedi díjazás ötlete

(-):
1. nincs nevezési lap, csak rajtszám
2. a díjazás nem névre szóló
3. a leírás nagyon szûkszavú, az eltévedésgyanús helyek nincsenek kiemelve
4. szalagozás több helyre elkelt volna
5. a Z háromszög jelzés helyenként igencsak balesetveszélyes, erre sem a terepen, sem a leírásban nem utalt túl sokminden
6. Csákberény és a borút között egyetlen ellenõrzõpont sem volt! Tehát a jólinformált túrázó simán elindulhatott a berényi kocsmából a borút felé, lespórolva rengeteg kilómétert és szintet.
7. a csókakõi vár érintése nem volt ellenõrizve a célban
8. a C...a térképkartonon lévõ jelzések helyenként eltérnek a valóságtól...
 
 
Hegi BaliTúra éve: 20102010.01.24 21:37:35
megnéz Hegi Bali összes beszámolója
Vincézés-pincézés 15

A Kalandozók Klubjában ismét nem csalódtak a túrázók. A megszokott gördülékeny szervezés, kitûnõen megtervezett útvonal, és maga az ötlet, borkóstolással egybekötött túra. Fenomenális.
Már a tavaly téli 7 mérföldes tekergésen osztogatott elõzetesbõl is kiderült, hogy ezen a túrán is részt kell vennem.
Autót otthon hagyni! Pénteken estére megérkeztem a Bogi pincéhez, ahol szállást foglaltam, így tulajdonképpen a rajtvonalon aludtam. Már az érkezés estéjén mintát kaptam a házigazda jóvoltából egy kis móri Traminibõl, így még inkább megerõsödött bennem, hogy nem hiába jöttem. Ezért is csak a rövidebb távot vállaltam.
Szombat reggel az ablakon kinézve hosszú tömött sorokban érkezõ embereket láttam. Nem volt ugyan Vince vesszõ vágás, de az is biztos, hogy hideg volt, így nem tudom milyen lesz az idei termés.
Szent Vince ugyanis elsõsorban ünnepének dátuma (január 22.) következtében lett népszerû mint idõmeghatározó szent, különösen a szõlõsgazdák körében. Máig sok nyelven használatos még a régi paraszti mondás: ,,Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince''. Vince a bor patrónusa lett. Ennak oka nagy valószínûséggel nevének népies etimológiája: Vin-Cent (százszoros bor). Franciaországon kívül a keresztény bortermelõk Elzászban, Dél-Németországban és Ausztriában részesítik tiszteletben. Párizsi borkereskedõ-társulások még a barokk idõkben is verettek olyan pénzt, amelyen egyéb szentekkel együtt Vince is látható.
Bortúra ellenére móri törköllyel, mint rajtpálinkával erõsítettem meg magam, és így vágtam neki az útnak. A Vértesben most sem csalódtam. Gyönyörû, havas táj. Ropogó hó a lábunk alatt, ami aztán szép finoman síkosodott, ahogy egyre több és több láb taposta.
Természetesen több ismerõs arcot is felfedeztem, illetve õk engem. Pár szó mindenkivel aztán hol együtt, hol külön ballagva felejtkeztem bele a tájba. Maga csókakõi vár is élmény volt a hósipkával. A pontõrök elõször a vár legmagasabb részére települtek, mint a Hadak Útja túrán szokták, de aztán a lépcsõk szûkössége és síkossá válása miatt, megszánták a túrázókat és leköltöztek a vár kapujához. A szokásos áfonyás müzlit magamhoz véve folytatódott az út a Buhin völgy felé. A természet hófehér templomában, ahol a fölénk hajló havas ágak alkották a boltíveket, ballagtunk a Pap-irtás felé, ahol mint a pap a faragott szószékrõl, nézhettük és csodálhattuk az alattunk elterülõ táj szépségét. Ezután a "zerge-projekt" következett. Mint a lengyel népdalban: "Én a hegyre, te a völgybe..." Elõször a gerincen végig, a keskeny ösvényen aláereszkedtünk, majd a szemben magasodó oldalt megrohamozva jutottunk át a túra fénypontjához, az "Ezerjó borúthoz".
A Sáfrán pincét útba ejtve, finom borokat kóstolhattunk, majd a szinte jégpáncélos úton kisebb nagyobb kilengésekkel (mivel csúszott a jég!) jutottunk el a Kis pincéhez. Itt is kitûnõ borok kellették magukat. Még jó hogy a rajtnál vettünk elég jegyet a kóstoláshoz. Erõt gyûjtve, felkerekedtünk és visszasétáltunk a célba. Az elmaradhatatlan zsíroskenyér hegyek, hagyma, alma... mellé a megszokott emléklap, és újdonságként kitûzõ helyett kiscsupor. Vincézés pincézés felirattal.
A megérkezés öröme után folytatva a kóstolást, rájöttem, hogy bölcsen döntöttem amikor szombat estére is foglaltam magamnak szállást a Bogi pincénél. Ahogy a Borkóstoló címû Kazal-kabaréban van..."ez a bor büdösül csalós..."
A túra és a szervezés viszont nem az. Egészségünkre!
 
 
KjjTúra éve: 20102010.01.24 11:40:41
megnéz Kjj összes beszámolója
Ezt a túrát is beépítettük a tavaszi felkészülésbe, ezért Marcsival (futókollégával) érkeztünk. Õ a rövidebb, én a hosszabb távot választottam. Korábban sokszor túráztam a Vértesben, az elmúlt 2 évben viszont nem voltam. Így kifejezetten jól esett az útvonal felidézése. Szép vonalvezetésû, jó túra volt. A hosszabb táv lényegében megfelelt egy félmaratonnak, amit jelentõsen megnehezített a hó. Nekem különösen a Csákberény utáni völgy/emelkedõ esett nehezemre. Aztán a tetõn átestem a holtponton és onnan már kellemes volt az út hazáig. A szalagozás kifejezetten jó volt, bár Csákberény elõtt a Z+-rõl simán lementem a Z háromszögre. Itt jó lett volna jelzés. Mások is így voltak ezzel, mert az elágazástól kb. 500 méterre találkoztam egy sporttárssal, aki szintén határozatlan volt. Összességében nekem nagyon kellemes volt ez a túra, jól éreztem magam, és a hó miatt jót edzettem. Az ellátás megfelelõ volt. A Rendezõk jelezték, hogy a túrát jövõre is megrendezik. Mindenkinek ajánlani fogom. (Táv: kb. 25,5 km az eltévedés miatt, szint: kb. 400 m, idõ: 2 óra 59 perc). Ui.: A visszafelé vezetõ úton teljes pompájában lehetett látni a csókakõi várdombot. Valahogy nekem korábban nem jött le, hogy milyen magas. Így oldalról ez sokkal jobban érzékelhetõ.
 
 
JakabTúra éve: 20102010.01.23 21:47:24
megnéz Jakab összes beszámolója
Székesfehérvárhoz közeli helyen a legjobb túrázni. Nem kell sokat utazni, a Vértes pedig szebb mint gondoltam.
Macival indultunk reggel, és örömünkre már a rajtnál sok ismerõssel találkoztunk. Vándorcsillaggal váltottunk néhány szót a hidegrõl, aztán Tatainak, és Balázsnak örülhettünk. A nevezés gyorsan ment, és már indultunk is a Csókakõi vár felé.
Már nagyon sokszor láttuk, de én még például hóban nem voltam fönt. Most részem volt ebben is, eléggé csúszott a sok falépcsõ, és szépen le is lassultak a túrázók.
A vár legfelsõ "emeletén" volt a pont, de egy finom müzliért érdemes volt felmászni. No meg a kilátás sem volt kutya. :-)
Lefele már nem volt olyan vidám, sokan visszakerültek a rendes úton, mi Macival a nehezebb csúszósabb lépcsõsort választottuk.
Még mindig fölfele haladtunk, néhány ismerõs mindig akadt, akivel szót lehetett váltani, no persze csakis idõjárásról, és sportról. Túrákról szó sem esett. :-)
A következõ etap a hegy tetõn volt, itt már elkezdtünk picit kocogni. Elég sok futó elhaladt mellettünk, mint késõbb megtudtuk oroszlányi triatlonisták tartották itt edzésüket.
Az erdõ nagyon szép volt, minden hófehér, a fák és a táj gyönyörûek. Igaz, a reggeli Hírlap napsütést ígért, de sajnos ez csak délutánra érkezett meg.
Picit ködös és jó friss volt az idõ, a lábam és az izmaim nem is szerették a futást, így hamarosan gyalogtempóra váltottunk. Egyébként is nehézkesen ment a hóban, minden elismerésem annak, aki végigfutotta.
Az út egy darabig a tetõn haladt, aztán a zöld keresztet követve egy lejtõs szurdokon mentünk végig, ami bevitt minket Csákberénybe.
Nagyon helyes kis falu, szép kis házakkal az erdõ alatt.
Végigkocogtunk a falun, az aszfalton jóval könnyebben ment, és a helyi kocsmában meg is találtuk az ellenõrzõpontot. Ittunk egyet, megkaptuk a csokijárandóságunkat, és gyorsan távoztunk, mert a kocsmában lévõ füst nagyon nagy volt.
Kimenekültünk belõle.
Ismét emelkedett az út, hamar elhagytuk a falut, és bementünk az erdõbe. Itt valahogy elmaradtak a túrázók, Maci felviharzott a hegyen, én nehézkesen baktattam fölfele. De a téli erdõ nagyon kellemes látvány, elnyomta a vizes cipõ érzését, és hegynek nem lehetett fázni sem.
Folyt rólam a víz, mire felértem.
Itt találkoztunk a rövid távosokkal, egyre több lett a túrázó körülöttünk. Végig erdõben vezetett az út, picit lejtett, lehetett kocogni, aztán felértünk a tetõre, és a Vértes peremén immár szalagozott úron folytattuk az utat.
Kilátás remek volt, az útvonal vezetés pedig nagyon kalandos.
Szikláról lemászás következett, csúszós volt ugyan, de nem okozott problémát. Picit ugyan gondoltam a tériszonyomra, de aztán el is felejtettem.
A lemászás után természetesen fölmászás következett egy másik tetõre, annak is a peremére. Kellemes talaj volt, sziklás, füves, havas, kilátás remek, és fenyõfák körben. Kis ösvényen mentünk, nagyon kedvelem az ilyenfajta útvonalat.
Aztán szépen leértünk a szõlõk közé, ismét Csákberény határában voltunk.
Itt is találkoztunk ismerõsökkel, és az aszfaltos úton mentünk tovább Csókakõ irányába.
Elég jeges volt, nem is lehetett futkározni rajta, de nem is kívántam. Elértük a pontot, ami egy pincénél volt, meleg teát, házi sajtot kínáltak, nagyon kedvesek voltak a pontõrök. Ezt ki is emelném, mint extra kellemes szolgáltatást.
Bort is lehetett kóstolni, sajnos ebbõl kimaradtam, így jár aki kocsival érkezik.
Már csak egy-két km volt hátra, és beértünk Csókakõre, aztán hamarosan a célba is.
Nagyon helyes kis ajándékot kaptunk, kis köcsögöt, rajta a Vincézés-pincézés felirattal.
A szervezõk ügyesek voltak, és a végén az ellátás is kifogástalan. Zsíros kenyér, tea, bor, alma, ki mit akart.
Jó kis túra volt, kellemes útvonalvezetés, szép havas erdõ, jó szervezés.
Gratulálok a Kalandozók klubjának.
 
 
LasziszTúra éve: 20102010.01.23 19:29:07
megnéz Laszisz összes beszámolója
Vincézés-Pincézés25 Doriccal
Nagyon szeretjük a Vértest, ezért egyértelmû volt, hogy erre a túrára el kell jönnünk. A tavalyi 2x7 mérföldes túrán már tapasztaltuk, a szervezõgárda érti a dolgát. Ez most is így volt az útvonal megválasztása nagyon jól sikerült. Nagyon élveztük a hótaposást. Azt sajnáltuk egyedül, hogy a napocska akkor sütött ki, amikor visszaértünk Csókakõre. Az útvonal leglátványosabb részén már jártunk többször és a Bogi pincében is volt már néhány jól sikerült bulink munkatársakkal közösen.

Néhány kép a túráról itt megtekinthetõ:

Vincézés20100123