Túrabeszámolók


Magyarország gyönyörű

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
szodasbacsiTúra éve: 20172017.09.04 23:02:02
megnéz szodasbacsi összes beszámolója

 Magyarország gyönyörű....


az emelkedők meg fárasztóak. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük az elején. 


Mivel ez a túra szombaton volt, ezért munkahelyi elfoglaltság miatt kicsit később tudtam csak elindulni (volt, aki addigra már célbaért). Rali-tempót taposva a Mályinka-Lillafüred szakaszon, 12:30-ra lettem indulásra kész állapotban, így még volt esélyem a 18 órás célzárás előtt visszatérni. Gyorsan vetettem egy pillantást a rajtban kapott "itiner"-re, meglepve nyugtáztam, hogy nagyjából az "A" verzió győzött.


Egy kis magyarázat: A kiírásban szerepelt, hogy a túra több pontot érint a Híres bükki rétek, és az Észak-keleti hegyeink emlékhelyei jelvényszerző mozgalomban felkeresendő helyek közül. Ezek közül több is Bükkszentkereszt térségében koncentrálódik, és még távolságra is kiadna kb. 20 km-t, csak valahogy a megadott 800 m szintkülönbséget nem bírtam ideképzelni. (Áfonyás, Szederbokor, Dorongos, Bodzás, Tebepuszta)


Valószínűbbnek tartottam a keleti irányt: (Lusta-völgy Létrástető, Sebesvíz, Szentlélek, Örvény-kő, Turista-pantheon, Lendeczky pihenő) Ide is el bírtam képzelni egy 20 km-es távot, és még szintben is megfelelne.


Na mindegy, induljunk el bemelegtésként Fehér-kő-lápára. Emlékeztem, hogy a Herman Ottó emlékháztól nem messze van egy foghíjtelek, onnan meg lehet kezdeni a kaptatót a zöld jelzésen. Aztán kb. ennyi volt az ismerős az útvonalból, a továbbiakban eléggé tapadnom kellett a térképre. Mire felértem, addigra megjött a jó idő is, és ez a fullasztó meleg végig ki is tartott (ennyiből szerencsésebbek voltak a korán indulók).


A kék + jelzés mentén első ellenőrző pontként keresni kellett egy ismeretlen katona sírját. (Megint a már megszokott "önkiszolgáló" ellenőrzőpontok voltak a túrán.) A térkép szerint már nagyjából ott voltam, meg találtam két útirányjelző táblát is, amin ez a hely katonasírként volt jelölve, de nekem magára a síremlékre lett volna szükségem, hogy leírhassam a rajta levő szöveget. Próba-szerencse alapon elindultam egy kis ösvényen a bozótosba, ahol nemsoká feltűnt egy betonkupac, ami végülis a keresett objektum volt. Innen továbbindulva meg kellett keresni a Bükkszentlászló fölött levő rádiótelefon-tornyot. Szép egyértelmű kék L jelzésen kellett haladni, majdnem végig egy szinten. Aztán már ott is voltam. A temetőnél... De nekem egy toronyra lenne most szükségem, amit sehol nem látok. (Mennyivel könnyebb téli túrákon ilyen objektumokat megtalálni, mikor nem takar a növényzet.) A térkép szerint a temetőtől kicsit visszább kéne lennie. Vezetett is arrafelé egy köves út, próbáljuk meg. Na megvagy te sötétben... (illetve bozótban) bújkáló... Feladat: hány db függőlges lécből van a kerítés rövidebb oldala. Én most nyáron elég sok időt töltöttem itthon léckerítés javítgatásával, festegetésével (van vagy 50 méternyi az utcafronton), úgyhogy mostanában nincs túl sok kedvem léckerítés közelébe menni, főleg számolgani, ezért beírtam, hogy rengeteg. Utólag rájöttem, hogy ez beugratós kérdés lehetett, mert ez nem is léckerítés, hanem inkább deszka-palánk.


Na jó, haladjunk tovább, mert már mindjárt 14 óra lesz. Be kéne menni a faluba. Mintha a temető parkolójától lenne egy ösvény, ami talán vezet valahova. Vagy nem. Most nem volt kedvem bizonytalan utakra pazarolni az időmet, ezért a széles aszfalutat válaszottam, így legalább végigjárjuk Bükkszentlászlót is, már úgyis kiváncsi voltam rá. Azt most már tudom, hogy a sétatempóm nagyjából megegyezik egy kétlovas paraszt-szekérével, mivel végig ment egy előttem, pár méteres távolságban, és se meg nem közelítettem, se le nem maradtam.


A falu végén egy kicsit meg kellett állni, mert lementem a térképről. Szerencsére a melléktérképen megtalálható a következő ellenőrzőpont megközelíthetősége. Szederbokor: a falu végén jobbra, majd nem messze, egy jobbos kanyar közepén kellene találni egy ösvényt balkéz felé. Rendben, itt is egy kavicsos út. Ez lehet az. (Ide mondjuk el bírtam volna képzelni valami útjelző táblát, amire ki van írva hogy erre kell menni a pihenőhelyre.) Ezen továbbhaladva, nem messze találtam pár tűzrakó-helyet, úgyhogy ez lehet az. Már csak meg kellene keresni a Széchenyi-emlékfát. (Kedves olvasó, most csukd be a szemed, és próbálj magad elé képzelni egy fát, ami a LEGNAGYOBB magyar nevét viseli.) Hááát... keresgéltem egy darabig, de nem találtam. Mi is a feladat? Hány méterre van a legközelebbi tűzrakótól. Rendben, akkor fordítsuk meg a dolgot. Van vagy 5-6 tűzrakó, mindenféle kis zugokban, körbejárom őket. Az utolsó mellett tényleg volt egy fa, (fácska) aminek a tövében volt egy tábla, hogy Széchenyi emlékére ültette a Zöld SC.


Na ez is megvan, mégsincs este. de 14:30 az már igen, az útirányjelző tábla szerint meg Bükkszentkereszt a piros jelzésen 4,5 km, 1ó45p. Na, gondolom ez is a nyugdíjas, meg a kisgyerekes túrázóknak szól. Aztán nem sokkal később már nem voltam ebben annyira biztos.... Az rendben van, hogy Bükkszentkereszt az ország egyik legmagsabban fekvő települése, na de ennyire? Szerencsére a hosszú (és meredek) emelkedő után volt egy kis lejtő (derékig érő csalánosban), csak hogy utána megint lehessen kicsit felfelé menni. De már itt is az aszfaltút, ott meg egy őzgida szalad át előttem, szerencsére lassan haladok, nincs esélyem, hogy elgázoljam. Következő feladat: keresni kell egy Kinizsi utcát. Ebben a faluban szépen ki vannak táblázva a mellékutcák is könnyű megtalálni, pedig egy mellékutca mellékutcája. Ráadásul zsákutca, (vagy legalábbis nem jó irányba megy) úgyhogy lehet is ugyanerre visszamenni a főútra. Közben azon gondolkozom, hogy mire volt jó ez a kitérő, tán csak nem azért hogy meglegyen a 20 km? Aztán rájövök, hogy oda-vissza a Széchenyi utcán megyek (ha már egyszer Széchenyi emléktúra).


Ekkor már 15:40 van, a futva túrázó szintidőt túlléptem, még akkor is, ha lenne egy teleportáló készülékem, és hipp-hopp célba érnék. Amúgy a rajtnál kérdezte egy néni, hogy futni akarok-e. Én olyasmit feleltem neki, hogy inkább csak valahogy túlélni.


A cél már majdnem látótávolságban (már csak egy megálló lesz), időm meg még bőven volt, ezért tettem egy kis kitérőt a kilátó felé, ha már egyszer ilyen szép derűs időnk van. (Bár mondjuk ezt az építményt tehették volna alacsonyabb buckára is, mert szintkülönbséggel mára már jól el voltam látva.)


Legelésző szamarak és lovak között megcéloztam Jávor-hegyet. Meg kellett számolni a Libegő állomásán a lépcsőket. Jó, de hol van itt libegő? Táblákat látok, hogy Rollerpálya arra, erdészház amarra, de neke most egy libegő kéne. Aztán balról látok jönni mindenféle "civil" ruhás embereket. Na ezek tuti, hogy nem gyalog jöttek fel ide. Meg ott a fák között mintha lenne valami faházikó. Aztán közelebb haladva csak feltűnik a drótkötélpálya is. Na még egy utolsó adminisztráció, kis frissítő, és még mindig csak 16:40. Szerencsére tériszonyom van (vagy legalábbis szeretem, ha valami szilárd dolog van a lábam alatt), ezért a legkézenfekvőbb megoldást mellőztem a célba jutáshoz. De azért a rendezőket sem akartam sokat várakoztatni (biztos már csak énrám várnak), ezért a Fehér-kő-lápai cikk-cakk turistutat lerövidítettem, mert találtam egy ösvényt, ami egyenesen (meredeken) levezetett a hegyoldalon. A nagy igyekezetben csak néhány apróbb megbotlás volt, a nagyobb taknyolásokat ügyesen "kikorrigáltam", így sikerült is 17:01-re célba érni. (Így utólag kiváncsi lennék a libegő menetidejére.)