Túrabeszámolók


Téli Tihany

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
bullwTúra éve: 20172017.02.11 12:22:17
megnéz bullw összes beszámolója

http://bullw.blogspot.hu/2017/02/teli-tihany-20.html

 
 
goomTúra éve: 20172017.02.07 14:35:55
megnéz goom összes beszámolója

Téli Tihany 20 TT


Ennyire kis helyen ennyire sok lenyűgöző panorámával találkozni szinte lehetetlen másutt. Tihany az egyik ékes bizonyíték arra, hogy a Balaton és a Balaton-felvidék igenis négy évszakos látványosság.


Tavalyelőtt még fordított irányban, kicsit más útvonalon vezetett ez a túra, tavaly hatalmas érdeklődés – és komoly tömeg – jellemezte. Nem véletlenül: a pompás kilátások mellé magas színvonalú rendezés és ellátás is társult. No és kihívás is: mind a három táv rövid ugyan, de a szintkülönbségek nem kicsik: komolyan megdolgoztatják a vállalkozó kedvűeket. Akik idén is szép számban voltunk, de sohasem nyomasztóan sokan. A helyzetet a rendezvénysátor is segítette: nekem tetszett az ötlet – és még jobban a gyors rajtolás.

Kissé borongós, de nem hideg időben, a felsejlő nap ígéretében indultunk útnak két öcsémmel. Mindjárt egy kis nassolással: úgy véltük, a rajtban kapott Túró Rudit nem érdemes sokáig nyomorgatni és melegíteni… Ezzel az energiával rögtön neki is vágunk az első emelkedőnek: a kevés aszfaltot elhagyva az Akasztó-dombot vesszük célba. Jeges, csúszós úton megyünk fel; óvatosan, figyeljetek! De már rögtön itt, az első ellenőrzőpontnál egy nagyszerű kilátás hálálja meg a feljutást: a nemrég felkelt nap fényében és a félsziget keleti oldaláról feltáruló képben gyönyörködhetünk.

Kanyargós, szűk ösvények, melyek helyenként jegesek itt is. A sár nem vészes, az elmúlt hét olvadása után rosszabbra számítottam. Haladni jól lehet, nincsenek „vonatok”, a lassabbak pedig igen udvariasok. Helyenként tehát bele is kocogunk, de azért a talajra igen figyelni kell. Egészen kevés aszfalt jön, aztán ösvények újra. Gerincen megyünk, majd füves lejtő; megint futható. Jobbra pompás rálátás Tihany házaira, érdemes érte meglassítani. Kanyargós szakasz következik, és igen hamar a következő EP, az Átjáró-barlang. Edinát köszönthetem: váltunk pár szót a következő túrájukról, közben pecsét is kerül az itinerekre. És máris előttünk ragyog az Aranyház: merthogy közben a nap is kisütött. Érdemes tenni egy egészen kis kitérőt: nem csak a hatalmas gejzírkúp roppant tömbje, de az onnan nyíló újabb kilátás miatt is.

Kacskaringós útvonalon megyünk tovább, a mögöttünk érkezők majdhogynem mellettünk láthatók és hallhatók. Újabb jeges rész, és felvetem a tesóknak: ha már elhoztuk, talán használhatnánk is a csúszásgátlókat! Előkerülnek az apró, de annál hasznosabb eszközök, és azokkal „felfegyverkezve” jelentősen megnő a sebességünk. A túratársak az út két szélén egyensúlyoznak, evickélnek – mi középen a csillogó jégen futunk: remek érzés! Segít a puhább részeken is, de ott összegyűjti a földet, sarat – így hát egy idő után levesszük őket. Ez persze majd csak a nyugati oldalon történik, ahol az előző napokban komolyabb száradás volt, és az ösvények egészen jól járhatók.

Addig azonban még keresztüljutunk a Gejzírmezőn, aztán a Hálóeresztő környékén lefelé vesszük az irányt. Égtáj és szint tekintetében egyaránt: a sárga és zöld sáv levisz a félsziget déli csücskébe, a Club Tihany felé. Itt mellőzzük az Újlaki templomrom megmaradt falrészletét, majd aszfaltos szakaszra érkezünk. A vitorlások kikötője most csendes, aztán hamar a Horgásztanyák következnek – és újabb ellenőrző (és ellátó) pont. Forró teát szürcsölünk és hozzá jóféle sajtos tallért ropogtatunk. Eközben a pár méterre lévő Balaton vizében – vagyis inkább jégpáncéljában – gyönyörködünk. És indulunk is tovább: tudjuk, hogy újra vissza kell jutnunk az előbb elhagyott magasságba, a gerincre. Ami itt hullámzóbb, mint a Balaton… főleg most. A kaptató meg is dolgoztat, de a Szarkádi-erdő még télen is szép. Hát még a fenti kilátás: nyugat felé sokszor eltéved a tekintet, mert vonzza a befagyott tó látványa.

A sárga sáv visz megint, ami együtt halad a zöld „T”-betűvel: a Lóczy Lajos tanösvény is kiválóan jelzett, könnyű követni. Elhagyjuk az Erdei iskola épületét, majd a Gurbicza-tető következik. Gejzír-tömbök és kúpok többfelé, majd egy gejzír-forrásbarlang fogad: ez utóbbit a hagyomány Sobri jóska betyár nevéhez köti. A folyamatosan hullámzó turistaút felvisz a Csúcs-hegy tetejére, majd a Nyereg-hegyre jutunk át – mindeközben a tó szintje meredeken, mélyen alattunk látható, befagyott nádasok partján. A nap ragyogóan süt, fényében tobzódnak a kék színek, mindenféle árnyalatban. Pompás gejzírkúpok és sziklák között jutunk tovább, kiváló túrázó időben.

Jobbról egyre többször bukkan fel a következő úti cél: a három hónapja átadott, az Apáti-hegy tetején álló Őrtorony-kilátó. Az előtte lévő ellenőrző pontot én mindenképpen a felső emeletre tettem volna, bár azért remélem, hogy így sem hagyták ki túl sokan ezt a lenyűgöző kilátóhelyet. Minden irányba messze kalandozhat a tekintet, kattognak a fényképezőgépek, ámulva csodáljuk a lenyűgöző panorámát. A túra azonban folytatódik, és most egy útvonal-változásra kell figyelnünk: nehezen járható szakasz miatt levisznek a szalagok Sajkodra. Szerencsére nem ér a dolog váratlanul: előző este már olvashattunk róla a teljesítménytúrázók fórumán. Hamar kijutunk az országút környékére: előbukkan az Apáti templomrom látványosan felújított épülete. Választunk egy finom csokit, és azt majszolva jutunk a Külső-tó partjához. Rosszabb utakra számítottam itt is, de azért a lápos-mocsaras (szigorúan védett) terület így is megdolgoztat. Az utána következő szakasz meg még ennél is jobban: a szőlők és levendulások között a föld igen ragaszkodik a cipőnkhöz, több kilós többlet-súlynak érezzük. Itt nehéz a haladás, de a kilátás kárpótol: a Belső-tó irányába, vagy visszatekintve az Apáti-hegy felé.

Az Apátsági pince a következő állomás: érdemes megtekinteni kívül-belül! Odabent a hatalmas hordók látványa és hangulata fogad (meg egy kis borkóstoló) – kint pedig a pecsét mellé újabb ellátás. Pogácsa, forró tea és forralt bor frissíti fel az érkezőket. Nem csak minket, húszasokat: itt beérkeznek hozzánk a 15 km-en indulók is. Velük együtt vágunk neki az újabb, sokadik emelkedőnek ma: a Kis-erdő-tető és a Szélmarta sziklák következnek. Persze, itt is magával ragad a panoráma – bármerre is tekintek. Pecsételés után remek futós szakasz jön, de itt már kevesebb holmiban. A kimondottan tavaszias időnek engedelmeskedve sokan lazára veszik az öltözködést: látunk egy szál pólóban is túratársakat. Átszeljük az utat, és felfelé kapaszkodunk, ismét. Óvár földsáncai védték sok-sok évvel ezelőtt őseinket – most kilátópontként örülhetünk neki. Gödrös és Balatonfüred felé szerintem innen a legszebb a rálátás, de az apátsági templom felé is érdemes elnézni.

Aztán ereszkedés, és újabb elterelés: sajnos a Barátlakások környéke is annyira nehezen járható, hogy egy másik ösvényen vezetnek le bennünket a szalagok. Kimarad a Ciprián-forrás is, a tópart azonban megvigasztal: közvetlenül a jeges Balaton mellett haladunk, a látvány egészen egyedi. Felbukkan a Hajóállomás, itt is kapunk némi ropogtatni való édességet a pecsét mellé. És megint felfelé indulunk – igaz, ma ez lesz az utolsó emelkedő. Aszfalton, kacskaringós szerpentinen haladunk, igazán szép villák és nyaralók között. A cél: az utolsó ellenőrzőpont, a Kálvária tetején. Jókedvű pontőrök fogadnak, meg is értem őket. Csodás rálátás Tihanyra és az apátságra, pompás napsütésben, ahol már a legfáradtabb túrázók is felderülnek: innen már csak lefelé kell haladni a közeli cél felé. Régi, de igen szép házak között haladunk, a nyáron megszokott szuvenír-árusok nélkül, és máris a Bencés Apátság tömbjéhez érünk. Előtte kis kitérő, újabb panoráma (és újabb fotók) kedvéért – ki nem hagynám sokadszorra sem.

A befutó tényleg futós, könnyű szakasz: laza lejtők, széles járdák, térburkolati kő. A szalagok kiválóan elvezetnek a rendezvénysátorhoz, ahol megkapjuk a díjazást. Emléklap, és egészen egyedi, remek mívű jelvény dukál idén (de választható helyette hűtőmágnes is). Gratulációk, IVV-pecsét, és indulhatunk is a suli épületébe. Csak pár méterre van, de kedves ismerősök bukkannak fel itt is, ott is; jó kicsit elbeszélgetni, együtt örülni. Határozottan elmaradtunk ugyan a tavalyi időnktől, de a terep is… és a szintidőből így is bennhagytunk majdnem két órát. A hangulat és az élmény viszont most is azt mondatja velünk: igen, nagyon érdemes volt eljönni! Aztán öltöző és tusolás, Zoli öcsém bevállal egy adag mákos tésztát, mi Lacival viszont csak egy forró teát iszunk, és közben a füredi Hatlépcsős felülmúlhatatlan velős pirítósára gondolunk.
 
 
 Túra éve: 2016
bullwTúra éve: 20162016.02.11 19:19:40
megnéz bullw összes beszámolója

http://bullw.blogspot.hu/2016/02/teli-tihany-20.html

 
 
regulatTúra éve: 20162016.02.11 06:55:10
megnéz regulat összes beszámolója

Úgy jöttünk el, hogy ide még vissza kell jönni, amikor nagyobb a tél, és kisebb a tömeg. Pediga  rendezők, érzésem szerint, igyekeztek mindent megtenni a nem várt résztvevői létszám kezelésére. De most ebben az élményben a tavasz és tömeg dominált... talán egyszer akadt olyan, hogy ötven méteres körben nem volt előttünk, mögöttünk valaki... Van ilyen.

Így most a túráról szóló blogbejegyzés, csak nyomokban tartalmaz túrabeszámolót... Majd legközelebb.

Mert lesz legközelebb.

 
 
nafeTúra éve: 20162016.02.09 17:55:38
megnéz nafe összes beszámolója

 Téli Tihany 20


GPS-el mért távolság 20,1 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés 845 m. Egy tévedésem miatt ez távolságban kb. 100-150 m-el, szintben 5-10 m-el kevesebb a valósnál.

Reggel, a rajtidő kezdetére sikerült Tihanyba érnem. Gyors készülődés, s irány nevezni. Ez elég keservesre sikeredett. Jócskán az udvaron volt a sor vége. 33 hosszú percbe került a nevezés. Az előnevezőknek ez ekkor 3-4 perc volt. Kissé át is fáztam, s csak remélhettem, hogy az épp csak kihevert megfázás nem újul ki. Háromnegyed kilenc előtt két perccel, végre úton. Ez évben megfordították az útvonalat, illetve még egy-két helyen változtattak rajta. Ennek megfelelően irány az Akasztó-domb. Alig valamivel a rajt után, már jött is a bemelegítő kaptató. Az ösvény egy nyomsávos, s vannak előttem vagy tízen, így inkább kényelmesen ballagok. Ezen felül sajnos már kell 15-20 perc bemelegedési idő is, viszont az első ellenőrző pontot az Akasztó-dombon, 7 perc alatt értem el. A vége felé szép a kilátás. Pecsételés után egy kis laza lejtő az aszfaltig. A tiszta időben és gyönyörű napsütésben fantasztikusan szép kék színű a Belső-tó vize. Akármennyire is elhatároztam, nem fogok fényképezni, nem tudtam megállni, ne készítsek egy-két fotót.

A buszmegállóban, fölkészülendő a következő kaptatóra, megszabadultam a pulóvertől. A kesztyű még maradt. Az Átjáró-barlangig hol gyorsabban, hol lassabban, de inkább lassabban haladtam. Az ellenőrző pont után, jött az első eltérés, mivel a Belső-tó helyett, a Club Tihanyhoz mentünk le. Jó meredek lépcsőn kellett leereszkedni, ami jókora torlódást okozott. Aztán viszont végre szélesebb az út, s az addig előttem menő cirka harminc túrázót megelőztem az ellenőrző pontig. Jól esett végre a saját tempómban haladni. A Horgásztanyánál megettem két apró pogácsát, ittam egy bögre teát, s gyerünk tovább, még a tömeg előtt. Ettől kezdve csaknem végig csodálatos a kilátás. Néhány rövid lejtővel megtörve, 123 m szintkülönbséget kellett leküzdeni. Nem mentem túl sokat, amikor Pintér Józsit értem utol, majd kisvártatva Robit, a Csúcs-hegy előtti utolsó kaptatón pedig Lacit. Beszélgettünk egy kicsit. Józsiék az emelkedőkön, én a meredek lejtőkön vagyok lassúbb, így nem tudtunk sokat együtt menni. Szép kilátás ide, vagy oda, egészen a Kis-erdő-tetőig nem álltam meg fotózni, pedig volt elég csábítás, sőt inkább csak csábítás volt. Az egy nyomsávos ösvényeken viszont nem szeretek megállni ilyen tömegben, ráadásul udvariatlannak is tartom. Megelőzök embereket, megállok fotózni, majd újra megelőzőm őket, s ezt eljátszom egy párszor, vagy ha utolérem őket, akkor lelassulok, majd a fotózás után újra utolérem őket, s megint belassulok. Brrr!

Közben a napsütötte helyeken kiolvadt a talaj fölső rétege. Itt még csak csúszott és tocsogott. Viszont mennyivel könnyebb volt fölmenni azon a lejtőn, ahol máskor kifeszített kötélbiztosítás mellett is csak üggyel-bajjal tudtunk lejönni. Végre elértem a félsziget legmagasabb pontját. Irány lefelé. A Nyereg-hegyről egy oda-vissza kitérő az Apáti hegyre. A kilátásért megérte. Pecsételést követően visszatocsogtam a Nyereg-hegyre, majd irány lefelé az Apáti-templomromhoz. Ott újabb ellenőrző pont várt egy kis almával. A legkevésbé sem éreztem magam éhesnek, így egy cikk alma elég is volt. (Előző este jókora adag marhapörköltet kebeleztem be kenyérrel és savanyúsággal, s az bizony még tartott a gyomromban. Reggel mindössze egy kis szelet mézes kenyeret és egy banánt ettem. Nem hiányzott több. Még a túra befejezésekor sem voltam igazán éhes, simán kihagyhattam volna az ebédet. Gyaloglás közben azért hátráltatott ez a bevacsorázás.)

A következő ellenőrző pontig, gyakran jó ragadós sár hátráltatott bennünket, bár nem volt igazán vészes, hiszen nem kellett utána bakancsot mosnom. Egy csomó föld viszont átkerült az útról, a szőlőkaró sorokat feszítő drótokra, mivel sokan így szerettek volna megszabadulni tőle, ami teljesen hiábavalónak bizonyult. A Külső-tónál a többség levágott egy nagy kanyart. A tó vize most is elöntötte az utat, így az erdőben mentünk, alaposan kitaposott ösvényen. Ezután vitt szőlők között az út. Nem bántam, hogy a Belső-tó partján aszfaltos útra tértünk. Az ellenőrző ponton ittam egy bögre teát, s gyerünk tovább. Természetesen ismét kaptatón. Párszáz méter után, a szalagozás lefelé indult. Nem követtem, hiszen a következő pont a hegytetőn lesz. Itt rövidítettem valamennyit. Az ösvényen újra meglett a szalagozás is. Pecsételés után megálltam fotózni, s gyerünk tovább. A lejtőn Vehovszky Ágival futottam össze az egyesületünkből. Az Óvár-hegyre vivő emelkedő már nem esett annyira jól. A levezető sáros, csúszós lejtő még kevésbé. Le is maradtam Ágitól, s a célig már nem is értem utol. A Barát-lakások felé menet a hegy árnyékába kerültünk. Érezhetően sokkal hidegebb lett a levegő. A talaj fagyott, ami megkönnyítette a haladást. Szerencsére nem kellett előzni, mert itt alig lehet. Gyorsan leértem a Hajóállomáshoz. Ettem két-három nápolyi kockát s már mentem is. Ronda, az órám szerint, 109 m-es szintemelkedésű egybe emelkedő következett a Kálváriáig (A turistautak.hu-ról letöltött térkép szintvonalai alapján is 100 és 110 m között van, tehát megbízható az óra). Szerencsére aszfalton. Szuszogtam rendesen. Végre fönt. Megvan az utolsó ellenőrző pecsét. A hangulatos utcákon már csak le kellett ballagni a célba.

Nagyon jó passzban érkeztem. Alig 3-4 perc alatt sikerült leigazolnom, s megkaptam az oklevelet és a hűtő mágnest. Megettem a virslit, s elindultam hazafelé. Mivel közben befutottak Pintér Józsiék elvittem őket Füredre, a vasútállomásra. Alig párszáz méteres kitérőt jelentett. Mire elindultunk, már az udvar közepéig ért a beérkezettek sora.

A gyönyörű kora tavaszias időben nagyon látványos túra. Ennek köszönhetően, több mint kétezren indultak. Húsz kilométeren ez már nagyon nehezen kezelhető tömeg. Itt a rendezők, az indulók telefonszámát is nyilvántartották, ami lehetővé teszi a be nem érkezők keresését, a Gerecse túráktól eltérően. Ez viszont lassította a procedúrát.

A látvány szempontjából jobb, mint az eredeti, a Csúcs-hegyről levezető veszélyes lejtő, emelkedőként nem gond. Cserébe viszont a Kis-erdő-tetőről levivő lejtő köves része, az Óvár-hegyről levezető lejtő, és a Club Tihanyhoz levivő lejtő lehet havas jeges időben veszélyes.

A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó/kiváló. 1600/1100 Ft-ért színes térképes igazoló lap, oklevél és kitűző, vagy hűtő mágnes, UFO és HTM magazin járt. Saját térkép szükségtelen. A rajtnál a megszokott, és egyben a túra egyik jelképének számító téli fagyi helyett Túró Rudi, az Átjáró-barlangnál PEZ cukorka, a Horgásztanyánál kétféle pogácsa, forralt bor és tea, az Apáti-templomromnál alma, a Nagy pincénél forralt bor és tea, a Hajóállomásnál nápolyi és sós ropi, a célban pedig virsli és tea volt az ellátmány.

 
 
 
radzeerTúra éve: 20162016.02.08 21:02:28
megnéz radzeer összes beszámolója

A nap velünk kelt fel, ahogy haladtunk az autópályán. Igazi álomszép idő kerekedett mára, amely inkább volt kora tavaszi, semmint téli. Ahogy közelítettük Tihanyt úgy törtek elő a nyári emlékek.Mind régi ismerősként üdvözölt itt, hogy újabb oldalát mutathassák be Tihanynak...


http://flare.privatedns.org/blog/2016/feb/08/teli-tihany-2016/


A link egy-két hétig csak ideiglenesen lesz elérhető, ezért ide is bemásoltam.


 


A téli tihany egy olyan túra, amelyre már két éve szeretnék eljutni, most eljött az idő, méghozzá napsütéssel. Eleddig azért maradt ki a félsziget meghódítása, mert vagy tanulnom kellett az egyetemen, vagy ónos eső volt. Mindkettő "blocking function". :)

Úgy nézett ki, hogy csak Anyával megyek, mert Orsinak dolga is volt és pihenni szeretett volna, de végül este Anya meggyőzte Zsófit, és reggel már Apa is talpon volt.

A nap velünk kelt fel, ahogy haladtunk az autópályán. Igazi álomszép idő kerekedett mára, amely inkább volt kora tavaszi, semmint téli. Ahogy közelítettük Tihanyt úgy törtek elő a nyári emlékek: bicó(!), Feri, geoládák, szúnyogok, vitorlások, a Balaton színe és persze Ötvös Csöpiék - ha már az utóbbi évben rajongó lettem. Mind régi ismerősként üdvözölt itt, hogy újabb oldalát mutathassák be Tihanynak.

Gyors parkolást követően egy kevésbé gyors nevezésre került sor, amely egy jó fél órás volt. Igaz ugyan, hogy nem neveztünk elő, de ez annak is volt köszönhető, hogy bizonytalanra nem szerettünk volna pénzt kiadni. Valami olyan rendszer jó lenne, mint kitörésen, ahol ez az adminisztrációt egyszerűsíti, de nem egy fix anyagi elköteleződés.

Egy turó rudival a tarsolyunkban neki is vágtunk a távnak. Itt az elején elmeséltem, amit megtudtam a látott halról [GCLAHA]. Ezúton is köszi geocaching! A további haladás során váltakoztak a nagyon enyhén jeges és mérsékelten sáros felületek. Nem volt gond egyikkel sem.

Megcsodáltuk a Belső tavat, felmásztunk az Aranyházba, majd indultunk is tovább a Gejzírmezők felé. Itt egy geovödör és egy PEZ cukorka, no meg egy pontőr vizsla várt ránk. Meglepetésemre sokan belepecsételtek a füzetbe, és még több loggal találkoztam [itt].

Na és aztán? Forralt bor és pogácsa! De csak miután leereszkedtünk a Club Tihanyhoz, érintve az Újlaki kápolnát. Itt is megvolt már a láda, annak idején elkeresgéltem egy darabig, mire meglett. Szemben a szokásossal most nyugat felé vettük az irányt a Horgásztanyákhoz. Itt láttunk egy pergolát, amit Apának le is kellett fényképezni, mert már egy jó ideje hallom, hogy ilyet szeretne.

Szerintem ezután jött a túra szebbik része, mert a félsziget nyugati oldalán végig a Balaton mellett sétáltunk a hegy peremén. Ide nem tudok most feltenni fotót, de a geocaching-es linkelt oldalra feltettem hármat a nevem mellé (b-lint). Az út leginkább egyszemélyes volt, nem fértünk el ketten, de nagyjából végig együtt mentünk.

Az Apáti-hegynél azért volt egy kis csavar, amire nem számítottam. A túra előtt ugyanis letöltöttem az útvonalat, és feltettem a GPS-re. Viszont nem ellenőriztem, csak amikor a helyszínen voltam, ott tűnt fel, hogy 17,3 km-t ír a GPS. Gondoltam szoftver hiba, de nem. A hivatalos útvonalba valaki elfelejtett belerajzolni egy plusz hurkot. Ennek nemigen örültem, de szerencsére pont valaki rákérdezett és így kiderült.

A hurokból visszajövet elhaladtunk a Külső tó mellett, fel egész az Óvárig. Itt már annyira melegem lett, hogy a négy rétegből egyet le is vettem. Ez a vetkőző műsor egyébként az egész túrán jellemző volt. Hegyre fel cipzárak le, hegyről le cipzárak fel. Ezt még fűszerezte a sál, a sapka és a kesztyű váltóműsora. Szél nem volt, így tökéletes volt az idő, körülbelül +8-+10°C volt.

A Barát-lakásoknál már megint újra rajtam volt minden, és csak azért nem olvastam el a tájékoztató táblákat, mert mindezt nyáron már megtettem. Akkor ugyanis itt hoztam fel a bringát, többször kézben. A kikötőnél direkt megnéztem különlegessége miatt is a sátorponyvára hasonlító épületet, ha már a [revomagon] megakadt rajta a szemem. Itt egy pontőr életrevaló jótanácsokkal is ellátta az előttem haladót, mely szerint ha ilyen szerény lesz (pár szál ropit vett a lavórból, ahelyett hogy két marokra vett volna), akkor az életben nem sok jó vár rá. Nos, azt hiszem ilyen hozzáállással tényleg nem lehet okunk panaszra. Már csak azért sem, mert az útvonalon kétszer volt szomjoltónak forralt bor.

Innen már csak fel kellett mászni a kálváriához és az apátsághoz, ahonnan egy lépésre volt a cél. Itt egy kicsit elléptünk apáéktól, de ez nem is volt baj, tekintve hogy mekkora sor volt a célban. Ez sajnos elég kiábrándító volt, mert vagy fél órát kellett sorakozni, és ha nem vesszük észre, hogy a virsliért külön kell sorba állni, akkor vagy ott hagyjuk, vagy egy újabb fél órával fejeljük meg ezt a nem túl kellemes időtöltést - mármint a sorakozást, nem a túrát! A virsli egyébként nagyon finom volt, külön piros pontot érdemel, hogy nem a legolcsóbb ehetetlen verziót szervírozták.

Összességében 5:20 alatt megvolt a 20 kilométer, körülbelül 800 méter emelkedéssel. A legközelebbi időjárásjelentés mindent elmond: METAR LHSM 061215Z 17010KT CAVOK 11/02 Q1025 NOSIG.



Köszönet a szervezőknek az élményért!


Le a kalappal a szervezők előtt: http://www.bthe.hu/index.php/component/k2/item/442-fontos-informacio-a-teli-tihany-tura-resztvevoi-szamara

 
 
tibi75Túra éve: 20162016.02.07 08:48:45
megnéz tibi75 összes beszámolója

 


Téli Tihany 20 km 2016.


mottó: Majd a végén belehúzunk!


 Mondtam én hogy sokan lesznek itt... no de ennyien? No de sebaj, egy kb 20 perces sorbanállás után már indulhattunk is, kezünkben a parádésra sikeredett itinerrel, irány az Akasztó-domb!


Mindjárt az elején egy kis szuszogás, majd jött az ami szinte az egész túrán jellemző volt, mégpedig a Tihanyi-félsziget peremén körbefutó dombgerincekről nyúló parádés, szintidő-veszélyeztető  kilátás, amellyel nem lehetett betelni, itt bizony fotózni kell ezerrel!


És már érkezik is az első ellenőrző pont, két kislánnyal, kérdezem tőlük merre, hol lesz a következő... annyira belemerültünk hogy túratársam végül odaszólt: "na jól van már, valld be Tibi, azt akarod hogy elkísérjenek...! :-))" 


Jót derülünk, majd irány az Átjáró-barlang felé, amely bő másfél kilométer. A zöld sáv jelzésen haladunk, a Kerek-hegyen ókori földvár sáncait vélem felfedezni, mint később kiderült jól vélekedtem, Tihanyban három vár volt egykoron, egymástól különböző idősíkokban, a túra során mindhármat érintettük is.


Második E.P., ilyet még nem sokszor láttam, hosszú sorban kell várakozni a bélyegzőért, de megkapjuk, sőt pár csomag PEZ cukorkát is lehet vételezni a kitett dobozkából.


Gyerünk tovább, irány a Halásztanyák! A tömeg nem oszlik, továbbra is libasorban haladunk az egyemberes ösvényeken, egészen a Club Tihany épületéig, ahova masszív ereszkedéssel érkezünk meg, érintve a szépen megőrzött Újlaki templomromot.


A Balaton parján megszűnik a tömeg, ketten sétálunk a pont felé, szép téli fotókat csinálunk itt, idilli környezetben... melynek fílingjét aztán az E.P. tömege egy pillanat alatt foszlatja szerte... te jó ég, mi van itt?


Bélyegzés és pár szem pogácsa után hamarosan egy húzós emelkedőn találjuk magunkat, majd ismét egy gerinc, ahonnan csodálatos fotókat készíthettünk a téli Balaton nyugati medencéjéről, a horizonton feltűnő Badacsony zárta a látóhatárt.


Ereszkedés, erdei iskola, erőlködés-kapaszkodás, majd a Csúcs-hegy közelében már szinte áll a tömeg, mindenki a megunhatatlan panorámát fotózza, egyszerűen nem lehet betelni vel, csak még ezt lefotózom, na csak még ezt, majd a végén belehúzunk, jó?! :-)


A Csúcs-hegyen középkori vár romjai, váras kód, csodás kilátás, ezúttal a Belső-tóra, és a félsziget belsejére is megnyílik az erdő, az Apáti-hegy felé csapatva ismét ezzel telnek a percek, még a Kab-hegy csúcsa is kibukkan a távolban, de a csúcspont az Apáti-hegyi E.P. melletti sziklákról nyíló panoráma a Külső, és Belső-tóra, és Tihanyra, no meg Füredre, mert az is látszik, miért is ne látszana??


Apáti templomrom, E.P., pár éve itt forraltbor osztás volt, ez most más pontokon érhető el, itt gyümölcs van, telitelálat, jót legelünk belőle, és ahogyan elnézem másoknak is jólesik a lédús csemege!


A Külső-tó mellett elhaladva sáros földutakon a félsziget belsejét átszelve érünk el a forralt boros-teás, és szintén igen zsúfolt pontig, a volt Apátsági pincéig, amely egy kis szusszanást jelent a Kiserdő-tetőre való kapaszkodás előtt.


A Kiserdő-tetőre váratlanul lendületesen érünk fel, ismét plecsni, továbbá remek kilátások a már megtett és a még ránk váró útvonalra is.


A főúton átkelve irány az Óvár-tető, amellye rútul elbántak, a középkori műemléket magántulajdonba adták, nesze neked műemlékvédelem... a kilátás azonban ismét pazar, de ezt már mondani sem kell. Némi sárban csúszkálás, barátlakások, ellenőrzőpont a hajóállomáson, nápolyival, ropival,napsütéssel, füredi panorámával, kéklő Balatonnal...


Üdülőházak közt kapaszkodunk fel a "Tihanyi-ekhóhoz", majd a jól ismert apátság épülete mellett a sokkal kevésbé ismert Kálváriához, ahonnan még a Köröshegyi-völgyhíd is szépen látszik, ismét fényképezés ezerrel, kit érdekel már a szintidő? Olyan szép útvonal volt ez hogy még a végén sem húztunk bele, nézelődtünk, beszélgettünk, fotózgattunk Tihany utcácskáin, majd a célhoz érve lemeredtünk: te nagyatya-gatya, mi a bánatos-csillagos kutyafütyülő van itt??


Hosszú tömött sorok, az épülettől bő ötven méterre állnak a turisták, nem libasorban, hanem mint a focimeccsen, hármas-négyes szélességben egymás mellett... ennyi embert nincs az a szervezőgárda amely képes lenne kezelni, ezt állapítjuk meg, majd annyit könnyítünk a szervezők helyzetén hogy mi bizony csak rápillantunk az óránkra, hat órán is belül vagyunk (6.5 volt a szintidő) beülünk a kocsiba, és meg sem állunk a Füredi Borcsa-csárdáig ahol egy jó gulyásleves kíséretében beszéljük meg hogy milyen remekül is sikerült ez a szép Tihany-kerülő túranap!


Mindezzel együtt is köszönet a túra szervezőinek, és nyugodtan állíthatjuk hogy nem véletlenül ilyen népszerű a rendezvényük, hogy több mint 2000 résztvevő érezte úgy hogy ezen bizony el kell indulnia!


Fotók a túráról:


konfartibi Téli Tihany túra című albuma az Indafotón


 


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2015
UngiTúra éve: 20152015.12.11 19:33:42
megnéz Ungi összes beszámolója

  A Téli Tihany 20:


Túra képes beszámolója:


https://picasaweb.google.com/100193275750053515638/TELITIHANY20?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJ3AlZTFj_i0Qg&feat=directlink

 
 
mucsilaciTúra éve: 20152015.02.23 00:53:52
megnéz mucsilaci összes beszámolója

 A túra az én szemszögembõl:


www.storehouse.co/stories/r5lyp-teli-tihany

 
 
bullwTúra éve: 20152015.02.13 11:37:16
megnéz bullw összes beszámolója

 http://bullw.blogspot.hu/2015/02/teli-tihany-20.html

 
 
nafeTúra éve: 20152015.02.09 19:51:15
megnéz nafe összes beszámolója


Téli Tihany 20


GPS-el mért távolság: kb. 22,2 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 775 m.


Reggel szolgálatból mentem túrázni, aminek következtében, a nyolc óra húszas érkezéssel, már csak a rajttól bõ háromszáz méterre tudtam leparkolni. Cserébe viszont, igen jó passzban voltam, mivel alig pár perc alatt tudtam nevezni. A szervezõk kemények voltak és még fél kilenckor sem engedték a 15-ösöket nevezni. Az idõ, elég hideg, de tiszta, s alig fújt a szél.


Kényelmes tempóban kezdtem. Kell a bemelegítés. Az elsõ gejzirit kúpra fölmentem fotózni. A tiszta, napos idõben, gyönyörû a kilátás. Fényképezés után, leóvakodtam a lejtõn. Szerintem, ezen a szakaszon igen rosszak a talajviszonyok. A föld fagyott, néhol némi hóréteggel, ami csúszóssá teszi, s igazából semmit sem tehet az ember a síkosság ellen. Ha végig keményre taposott havas lenne, akkor használhatnám a szöges gumit a bakancson, így viszont maradt az óvatosság, és a lassúság. Nagyon egyébként sem siethettem volna, hiszen elég bozótos részen vezet az egy nyomsávos ösvény, az Átjáró-barlang felé és bõven vannak elõttem túrázók. Hamarosan elértem az elsõ ellenõrzõ pontot. Pecsételés után, sikerült néhány embert megelõznöm. A Belsõ-tó partjára visszatérve, végre széles úton mehettem, a saját tempómban. A talajviszonyok is jobbak lettek. A Kiserdõ-tetõre vezetõ kaptatón alaposan kimelegedhettem, viszont a szél is jobban ért. Pecsételés elõtt egy kis fotózás. Látva, mennyire kint van a Külsõ-tó vize, azon kezdtem el gondolkodni, vajon merre visz az útvonal. A víz, sok helyen benyomult a szõlõsorok közé is. A kifeszített tartóhuzalok pedig pont keresztben vannak, ráadásul a jég sem elég vastag, tehát arra aligha mehetünk.


Pecsételés után leereszkedtem a meredek lejtõn. Aggodalmaimmal ellentétben, ez most volt a legkönnyebb, az összes eddigi Téli Tihany közül. Lent aztán kiderült, balra tett kerülõvel értük el az erdõ sarkát, a tó mellett, s tértünk vissza az eredeti útvonalra, ami bõ másfél kilométeres kerülõt és harminc méter többlet szintet jelentett. Gyanúsan elkezdett puhulni az út. Sajnos olvadt, nem sok jót ígérve a Csúcs-hegyi meredek lejtõkre. Elértem az Apáti templomromot. Megettem két-három pogácsát, megittam két bögre teát, beszélgettem egy kicsit (inkább egy kicsit sokat, mivel megérkeztek Annáék is a 15-ös távon), s nekivágtam a következõ emelkedõnek.


Szépen sorjáztak egymás után, az Apáti-, a Nyereg- és a Csúcs-hegy. Az ösvény nyálkássá vált, viszont nem ért a szél. A Nyereg-hegy tetejérõl gyönyörû a kilátás, így meg is álltam fotózni. A Csúcs-hegyen megkapom az igazoló pecsétet, s mivel ismerem a következõ lejtõt, illetve látom, milyen sokan állnak sorban lefelé araszolva, inkább visszamentem egy kicsit, s a barlanghoz vezetõ alsó ösvényen kikerültem ezt a legmeredekebb lejtõt. Itt is megálltam fotózni, de a sorban állók zömét, még így is megelõztem. A félsziget nyugati peremén vezetõ ösvényrõl szép a kilátás. Mivel egyre melegebb az idõ eldöntöttem, a következõ kaptató elõtt levetem a biciklis pólót. Így is lett, s a túra végéig maradt a gyapjú póló, softshell kabát összeállítás. Immáron jó taknyos, csúszós ösvényeken mentünk tovább. A Hálóeresztõnél újabb pecsét. Kisvártatva elértem az aszfalt utat, amin csak egész keveset mentem. A következõ aszfalt út keresztezésnél meglepetés! Logisztikai okból ide költöztették át az ellenõrzõ pontot az Akasztó-dombról. Látva a mázsányi almát, amit kézben kellett volna fölcipelni az ösvényen, nem is csodálom.


A kaptatón meg is ettem a pecséthez járó almát. Az EP helyén azért megálltam fotózni. Utána megkezdtem a hajókikötõ felé ereszkedést, az eléggé szeles szakaszon. Az aszfaltos szakaszon fölidéztük, milyen érdekes jeges képeket lehetett készíteni tavaly, a kikötõ után. Az ellenõrzõ ponton teázás közben, volt munkatársammal futottam össze. Egy órával utánam indult. A további szakaszra lelassult hozzám, s végig beszélgettük. Ettõl kezdve, az összes táv együtt megy, így az egy nyomsávos ösvények nagyon lassúak. Most jórészt megúsztuk a lelassulást. A Ciprián-forrásnál, a forrás felé kerülve, jókora torlódást sikerült mellõzni. A Barátlakásoknál épp csak pecsételni álltunk meg. A kálvária elõtt letudtuk az utolsó emelkedõt is, s nem volt más hátra, mint begyalogolni a célba. Gyorsan megkaptam a hûtõ mágnest, az oklevelet, megettem a szokásos jó kis mákos tésztát, és hazafelé vettem az irányt.


Rövid, nagyon látványos, kellemes túrán vehettem részt. Ide nem jutott az elõzõ napi zalai-somogyi havazásból, csak mutatóban volt itt-ott egy kis hólepel. Több ponton is gyerekektõl kaptuk a pecsétet, akik igen lelkesen teljesítették a feladatukat. Egyébként is elég sok gyerek vett részt a túrán. Volt, aki hat évesen teljesítette a tizenötös távot, a tízesen pedig egészen kicsik is indultak.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1400 Ft-ért itineres, színes térképes igazoló lapot, emléklapot és kitûzõt, kaptunk. Saját térkép szükségtelen. A rajtnál, téli fagyi, az Átjáró-barlangnál, Túró Rudi, a Kiserdõ tetõn, PEZ cukorka, az Apáti templomromnál, tea, forralt bor és kétféle pogácsa, az Akasztó-domb elõtt, alma, a hajóállomásnál, tea, forralt bor, kétféle nápolyi és ropi, a célban pedig mákos tészta és tea volt az ellátmány.


 
 
szegabeszTúra éve: 20152015.02.08 21:47:19
megnéz szegabesz összes beszámolója
2015.02.07. Téli Tihany 20 km fényképes túrabeszámoló és túraleírás

Téli Tihany az egyik túra amit senkinek nem szabad kihagynia!

Választhatóak 10/15/20 km-es távolságok, mi az utóbbi választottuk, biztosra mentünk nem szerettünk volna megfosztani magunkat egyetlen aprócska részlettõl sem. A kirándulás népszerûségét jelzi - a célban egy hölggyel szóba elegyedtem - Õk Oroszlányból jöttek és nem egy hanem két busszal! A mi csapatunk nagyobbik része Budapestrõl érkezett, emellett volt aki Dunabogdányról, Tatabányáról és Veresegyházról jött.

Téli Tihany 20 km - fotó: Szendrei Gábor 

Útközben találkozunk sáros, jeges és enyhén havas felületekkel is, az óvatosság nem ártott. 

 
 
 Túra éve: 2014
bullwTúra éve: 20142014.02.05 16:53:52
megnéz bullw összes beszámolója

http://bullw.blogspot.hu/2014/02/teli-tihany-20.html

 
 
MarkerTúra éve: 20142014.02.02 19:34:38
megnéz Marker összes beszámolója

Téli Tihany 20


Helyszín: Balaton-felvidék  Táv: 20,6 km  Szint: 813 m  Idõpont: 2014.02.01.  Rajthely: Tihany



A BTHE (Börzsönyi Természetbarát és Hegymászó Egyesület) teljesítménytúrákra soha nem lehet panasz, de a "Téli Tihany 20" alkalmával szerintem különösen kitesznek magukért a szervezõk. A Tihanyi-félsziget lenyûgözõ környezetet biztosít a rendezvénynek, ami már önmagában is egy hatalmas élmény lenne, de a mindehhez párosuló magas színvonalú rendezéssel együtt egy felejthetetlen túrahétvégében lehet részünk..........


Részletes túrabeszámoló az alábbi linken érhetõ el: http://itin3r.blogspot.hu/2014/02/teli-tihany-20.html


 
 
nafeTúra éve: 20142014.02.02 15:38:29
megnéz nafe összes beszámolója


Téli Tihany 20


GPS-el mért távolság: 20,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 740 m.


Túrára menet, a Nosztorin elkapott az ónos esõ. Nem a legjobb elõjel. Nyolc elõtt pár perccel értünk Tihanyba. Parkolni már csak jó messze tudtam. Olybá tûnik, az ónos esõtõl kevésbé tartanak a túratársak, mint a hófúvás ígéretétõl. A benevezés csaknem 20 perc, pedig informatikailag a legfölkészültebb túraszervezõ csapat. Nevezést követõen kétbetûs kitérõt követõen vissza a kocsihoz. Elraktam a pulóveremet, elõ a túrabotokat, a további ónos esõ elijesztésére ráhúztam az esõvédõ huzatot a hátizsákra, s gyerünk. Kellemes vastagságú hótakaró borította a félszigetet, igazi szép télivé téve a túrát, de nem túlzottan nehezítve a járást. Nekünk akik a rajtidõ elején indultunk, még optimálisan járható volt a hó, jól kapaszkodott bele a bakancs talpa.


Megyek a kijelölt útvonalon, viszont érthetetlen módon az elsõ sarkot menten levágta a többség. Mire jó egy ilyen eleve rövid távot még tovább kurtítani. Sokan ballagnak elõttem is, mögöttem is. Elég gyakran kényszerülök elõzésre. Ennek következményeként a fényképezõgép jó darabon csak ballaszt. Semmi kedvem sincs az egy-nyomsávos ösvényeken újra és újra megelõzni ugyanazokat a csoportokat. Hamarosan elértem az elsõ ellenõrzõpontot. Itt is és a többi ponton is csak több-kevesebb sorban állással lehetett pecséthez jutni. A Belsõ-tó körül szélesebbek az utak, megkönnyítve a haladást, viszont jobban ért a szél. A Kis-erdõ-tetõn, Verát, az egyesületi csapatunkat, illetve ismerõs székesfehérvári csoportot értem utol. A túra hátralévõ részét Verával együtt tettük meg, jót beszélgetve. A leereszkedés nem túl könnyû, bár könnyebb, mint tavaly a sárban. A többség ez évben is levágta a sarkot a szõlõn keresztül. Az Apáti-templomromnál jó forró teával öblítettük le a pogácsákat.


A Csúcs-hegyig semmi gond. Az ellenõrzõ pontnál az eddigi leghosszabb sorállás következett. No nem a pontõr lassúsága, hanem a következõ nagyon meredek lejtõ miatt, amitõl mindig tartok, bármilyen idõ van. (Én rosszul, Vera viszont jól emlékezett, tavaly helyezték át a pontot lentre, a barlanghoz.) Mindenki nagyon óvatosan ereszkedett le, a szervezõk által kifeszített kötél segítségével. Így is sokan estek el. Kihasználva a torlódást, elõbányásztam a hátizsák aljából a szöges bakancsrátétet, s nekiülve fölvettem. Állva kísérletezésnél, csaknem begörcsölt a vállamnál egy izom. Végre valóban hasznát vettem. „Viszonylag könnyen” sikerült abszolválnom a lejtõt. Fönt is hagytam, egészen a Hajóállomás elõtti aszfaltig. Érdekes volt a Bázsai-öböl látványa. A megszokottól eltérõen, magában az öbölben nem volt jég, viszont kint a nyílt vízen igen. Ettõl kezdve már fényképeztem is párszor. Kényelmes tempóban, nézelõdve értük el a következõ két ellenõrzõ pontot. Közben rövid idõre, a nap is átsütött a felhõkön. Az Akasztó-dombtól, ismét meredek lejtõ vitt le, igen szép kilátással. A Hajóállomásnál újabb pecsét és frissítés: tea és pogácsa. Az eddigi ellenõrzõ pontot szétbombázták, így máshová került. Itt már becsatlakoztak a 10-es távon indulók is. Jó sokan voltunk.


Frissítést követõen irány a Barát-lakások. A Ciprián-forrásnál csaknem beragadok egy lassúbb csoportba, de a forrás felé kerülve megúszom. Sokra nem mentem vele, mert Vera viszont beragadt. Az ellenõrzõpontot követõ visszafordító kanyar után, ismét megálltunk fotózni. Az Óvár-hegyen gyõri csoportot elõztünk meg. Végre elkészült a kálvária, s rendbe tették a lejtõt. Megkaptuk az utolsó pecsétet, s irány az Apátság. A sétányról ismét csak szép a kilátás. Azt viszont nem tudom, mit keres egy fából készült hajóágyú a sétányon. Az Apátságtól már csak egy kis séta volt hátra a célig. A viszonylag hosszú utolsó lejtõnek köszönhetõen, elég jól megszáradt rajtam a póló így nem kellett átöltöznöm, hanem irány a cél igazolni. Megkaptam a hûtõmágnest, és a következõ két évi Téli Tihany idõpontját tartalmazó nyakba akasztható kulcstartót, megettem a jó kis mákos tésztát. Ez évben kisebbek voltak az adagok. Két túratársat átvittem Füredre, hogy hamarabb hazaérjenek vonattal, majd irány vissza Ágiért és két ajkai túratársért a célba. Bosszantó, de az ajkaiak eltûntek. Végül hazafelé vettük az irányt.


Jó kis téli túra volt (az eddigi legszebb téli idõvel), rengeteg résztvevõvel. Sokkal kellemesebbnek és könnyebbnek bizonyult, mint tavaly.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1200 Ft-ért színes térképes igazolólapot (saját térkép nem kell), emléklapot, nagyméretû kitûzõt, vagy hûtõmágnest és nyakba akasztható kulcstartót kaptunk. A rajtban téli fagyi, az Apáti-templomromnál tea, forralt bor, pálinka és kétféle pogácsa, az Akasztó-dombon alma, a Hajóállomásnál forró tea, pogácsa és pálinka, a célban pedig mákos tészta volt az ellátmány.

 
 
 Túra éve: 2013
bhenn80Túra éve: 20132013.02.13 16:11:37
megnéz bhenn80 összes beszámolója

Aki azt hitte, hogy hóban, jégben nehéz túrázni, gyalogolni, az szerintem nem próbálta még a folyamatosan szitáló esõt, olyan sárral kombinálva, ami a turistaúton folyik, és szinte ellepi az ember bakancsát. Felfele fog, lefele könnyen csúszik. Ettõl fügetlenül roppant élvezetes volt a 2013-as Téli Tihany 20 kilométeres útja. Miért is? Lássuk csak.


Elõször is döbbenetes volt az a látvány, ahogy a téli álomból ébredõ túraközösség ráharap egy év eleji szervezett túrára. Több száz, közel 1000 ember jött el, és választotta ki a 3 lehetséges táv közül azt, amelyik szimpatikus volt számára. Ettõl a hatalmas tömegtõl függetlenül gyorsan zajlott a regisztráció, köszönhetõen a sok szervezõnek.


Az ellenõrzõlap átvétele mellé kaptunk téli fagyit, amit már nagyon régen ettem, szinte el is felejtettem, hogy még létezik. Szerencsére az íze nem változott semmit sem.


A starthely elhagyása után nekivágtunk a 20 kilométernek. Még gondolkodtunk egy kicsit, hogy maradjunk-e kabátban, vagy vegyünk fel valami esõköpeny félét, de aztán visszagondolva a 2012-es Csillagporos vasparipára, úgy döntöttünk felesleges, mert akkor is átáznánk.


A 20 kilométer során megismerhettük a tihanyi-félsziget szépségeit, megmásztuk a csúcsokat, dacolva a sárral, és esõvel. A meghódított csúcsokon olyan panorámában volt részünk, amit nehéz lesz elfelejteni. A ködbe burkolózó Belsõ-tó, a füredi öböl, a balatonfüredi hotel ködbõl kilátszó felsõ 2 szintje, a tejfehér köddel ellepett város. Csodaszép volt a Balaton is, amey télen egészen más színekben pompázik, mint nyáron. Egyszerûen felejthetetlen.


Az ellátás a nevezés díjjal szemben pazar volt. A célban hûtõmágnes/kitûzõ, oklevél, és kajajegy, amiért friss mákos tésztát adtak. Az ellenõrzõpontokon 2 alkalommal is tea, egyszer pálinka, pogácsa, mandarin.


Az ellenõrzõpontokon lévõ pontõrök elõtt pedig megemelem a kalapom, hiszen dacoltak az idõjárás elemeivel, és segítõkészek voltak, dacára a  hatalmas tömegnek. Néhány helyen tanulhatnának az itteni rendezõktõl.


Összességében a túra jó volt, élvezetes, de azért remélem, hogy jövõre hóban mehetünk majd.

 
 
nafeTúra éve: 20132013.02.03 20:37:36
megnéz nafe összes beszámolója

Téli Tihany 20


GPS-el mért távolság: 20,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 740 m.


Habár Pápáról még száraz idõben indultam, a békáknak nagyrészt bejött az elõrejelzésük. Tihanyban már elég jól esett az esõ, s ez egy félórás szünettel így is maradt a túra végéig. Viszont a szélerõ jelzés idén sem jött be (repülésmeteorológiában is ez a legkevésbé beváló tényezõ). 25-30 km/h-s alapszelet ígértek 40-50 km/h-s lökésekkel. Nem bántam, hogy ehelyett jórészt alig volt egy kis szellõ. Tihanyban gyors készülõdés, beöltözés, s gyerünk nevezni. Javában készülõdtem, amikor az egyesületi csapat elment mellettem. Sokkal több az induló, mint tavaly, mégis egész rövid idõ alatt túl estem a procedúrán. Olybá tûnik, az esõ kevesebb túrázót tart távol, mint a tavaly beígért hófúvás. Még némi készülõdés, s végre úton. Sapkának két biciklis sapit veszek föl: egy sildes gyapjút és egy szélállót.


Harmadik alkalommal indulok a túrán, s mind a három alkalommal nagyon más volt az idõjárás. 2011-ben tavaszias idõ, tavaly hó és kemény hideg fogadott, idén pedig a legrondább arcát mutatta a tél. Néhol még van egy kis eljegesedett hó, ami eléggé csúszik, néhol latyakká alakulva, 5-10 centi mély pocsolyákkal, másutt pedig a sár az úr. Az a szerencsénk, hogy ez nem zalai vendégmarasztaló. Alig ragad, csak cefetül csúszik. Persze, ha pénteken esett volna, a túra napján meg nem, akkor ragadt volna rendesen. A várható ronda idõre tekintettel, a nehéz bakancsot vettem föl. Most jól döntöttem. A túra végén is száraz volt a lábam, és még csak zoknit sem kellett cserélnem. A szokásos komótos bemelegítéssel kezdem (egy kis havon és pocsolyán), s már itt is az elsõ emelkedõ. A sapka túl melegnek tûnik, de vékonyabbat nem hoztam. Az emelkedõn gyakran elõzõk. Sokan letérnek nézelõdni a gejzirit kúpoknál. Én megyek tovább. Most a régi fényképezõgémet hoztam, mert az bírja az esõt. Végül is csak ballasztnak bizonyult, egyetlen képet sem készítettem. Vagy nem volt megfelelõ téma, vagy a kontrasztok voltak gyengék, vagy épp a téma felbukkanása elõtt elõztem meg egy csoportot. Az egynyomsávos részeken szinte lehetetlennek bizonyult az elõzés, és ilyen részbõl van bõven.


Elég gyorsan elértem az Átjáró-barlangot, ahol megkaptam az elsõ pecsétet. Ballagok tovább. Ez egyszerûen hangzik, de korántsem volt ez olyan ballagás. Elég sokat csúszkáltam, de megúsztam esés nélkül. Bízva a bakancsomban, nem kerülgettem a kisebb pocsolyákat és latyakos részeket, hanem átgázoltam rajtuk. Érdekes egyébként, hogy az ilyen híg (fos) sárban sokkal kevésbé csúszkáltam, mint mellette. A Kis-erdõ-tetõre vezetõ kaptatón nagyon jól jött a túrabot. Kevesebbszer csúsztam hátra, mint nélküle. Némelyik jó meredek emelkedõn, még a túrabotok segítségével is vissza-vissza csúsztam. Eddigre a gyapjú sapka sildje megtelt vízzel, s csöpögött róla. Az ellenõrzõ pontnál utolértem Pintér Józsi csapatát. Beszélgettünk egy kicsit, majd visszagyorsultam a saját tempómra. A Külsõ-tó elõtt, sokan nem vették a fáradtságot, hogy a kijelölt útvonalon menjenek, hanem átvágtak a szõlõkön. Most elfogadható, mivel az út eleje nagyon dagonyás. Az elsõ kanyartól kezdve viszont könnyen járható. Volt még egy kiadós dagonya a következõ ellenõrzõ pontig, ahol a pecsételést követõen megettem a két pogácsát, a teát viszont kihagytam, mert ahhoz le kellett volna vennem a hátizsákot. Ehhez nem voltam elég szomjas. A Nyereg-hegyre vezetõ kaptató is jó sáros. Szerencsére az ellenõrzõ pontot levitték a Csúcs-hegy tetejérõl a barlanghoz, így megúsztuk a túra legmeredekebb lejtõjét. Azon aligha kerültem volna el az esést. A természetvédelmi õrházig így is volt néhány igen nehéz lejtõ. Messzirõl lehetett hallani a különbözõ indulatszavakat, sikításokat. Az õrház után, az emelkedõ eleje havas, nagyon csúszós, utána kissé jobb.


A Hálóeresztõnél a pecsételést letudva, ittam egy kis teát és elõbányásztam egy szendvicset, mert már nagyon éhes voltam. A következõ szakasz egész jó, hiszen menet közben meg tudtam enni. Az Akasztó-dombig eseménytelen az út. Újabb csúszós lejtõkön beértünk Tihanyba, s aszfalton gyalogoltunk le a hajóállomáshoz. Rendszerint utálok aszfalton menni, de most jólesett! A következõ ellenõrzõ pontnál pecsételés, majd megettem újabb két mini pogácsát, ittam egy bögre teát, s folytattam az utat. Mivel itt már közös a húszas és a két rövid táv, az ösvény pedig keskeny, elõzésre alkalmatlan, így a Barátlakásokig kétszer is beragadok egy-egy lassú csoport mögé. Helyenként a híg, összevágott sár, már folyik le a hegyoldalban. Az ellenõrzõ ponton kicsit pofátlan vagyok, s a rövidtávos csoport elé tolakszom, de így utána már gyorsabban mehettem. A következõ emelkedõ sem semmi. Helyenként az ösvényen folyik lefelé a sárral kevert víz, tehát árral szembe kell gyalogolni. Az Óvár-hegyen is van nehézsúlyú dagonya, de végre elérem az utolsó EP-t. A kálvárián új szoborcsoportot helyeztek el, teljesen föltúrva a domboldalt. Néhol bokáig ér a sár. Végül leérek. Ettõl kezdve, aszfalton gyorsan beértem a célba. Megnéztem az órámat, s láttam, még csak 5 óránál tartok, így elõször a kocsihoz mentem átöltözni. A kabát, a gyakorló fölsõ és a nadrág is jó nehéz a víztõl. Immár száraz ruhában ballagtam be a célba.


8-10 perces sorállás, s már meg is kaptam az emléklapot és a hûtõmágnest. Ettem egy fél adag(nekem ennyi is elég volt), finom mákos tésztát, és hazafelé vettem az irányt. Szívesen elküldeném a honvédségi szakácsokat is ide, hogy megtanulják, milyen a jó mákos tészta.


Jól szervezett, a rossz idõ, és extrém útviszonyok ellenére is jó hangulatú túrán vehettem részt. A térképet és a GPS-t egyszer sem kellett elõvennem. A szalagozás és az útvonaljelzés kiváló, és különben is csak arra kellett menni, amerre a legjobban össze volt vágva a sár. Gratulálok minden teljesítõnek.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000 Ft-ért színes térképes igazolólapot, kitûzõt/hûtõmágnest és emléklapot kaptunk. Az Átjáró-barlangnál szaloncukor, a rajtnál Téli fagyi, az Apáti-templomromnál tepertõs pogácsa, valamint tea és/vagy forralt bor, az Akasztó-dombon mandarin, A Hajóállomásnál tepertõs pogácsa, valamint tea és/vagy pálinka, a célban mákos-, vagy baracklekváros tészta és tea volt az ellátmány. Lehetõség nyílott a Tihanyi-apátság belépõ nélküli meglátogatására.


Az egyetlen negatívumként azt hozhatom föl, hogy az elõre beígért egész napos esõ ellenére, nem kaptunk bugyit (munkahelyemen a nõk nevezték el így a genothermet) az igazolólaphoz. Még jó, hogy vittem magammal. Igaz csak egyet, így a térképem a hátizsákban kissé beázott. Persze lehetett volna annyi eszem, hogy kiteszem a kocsiba, hiszen kiváló térképet kaptunk.


 

 
 
 Túra éve: 2012
nafeTúra éve: 20122012.02.07 17:03:09
megnéz nafe összes beszámolója

Téli Tihany 20


GPS-el mért távolság: 20,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 755 m. Akár másolhattam volna a 2011-es adatokat (kicsit olaszosan és tréfásan: Coppi – pasta), hiszen csak 100 m éter a különbség távolságban.”Pasta” azért volt a túra végén, mákos formában.


Reggel, igyekeztem szokásom szerint korán indulni, amit a várható havazás is indokolt. Ez csak félig sikerült, hiszen csak 7.36-kor állítottam le az autót Tihanyban. A félig azért van, mert rosszul emlékeztem a rajtidõre. Valamiért 7 óra volt bennem, nem pedig 8. Errõl ennyit. Kényelmesebben készülõdhettem volna, ha nincs hideg. Így azért csipkedtem magam, hogy minél elõbb tetõ alatt legyek. A nevezés egy kicsit döcögõsre sikeredett, mivel rossz sorba álltam, ahol a számítógép nem akarta tudni az igazat. Összefutottam az egyesületünk tagjaival is, illetve jó néhány ismerõssel. Végre 08.08-kor elrajtolhattam. Valahogy a túrák elején, ahogy kész vagyok az elõkészületekkel, igen türelmetlenül várom az indulást. Legszívesebben én is „kapálnám lábaimmal a földet”, mint ahogy a lovak teszik. Ahogy nekivágok a távnak megnyugszom, s minden rendben.


Hiába a hideg, már 2-300 m után ráébredek, kár volt hinnem a meteorológusoknak, túlöltöztem. Egy pulóver máris lekerült rólam. A porhó jólesõen nyiszorog a talpam alatt. Egyelõre nem csúszik. Az átjáró-barlangnál megkapom az elsõ pecsétet. Kisvártatva utolérem Viktort, s jókat beszélgetve megyünk a következõ pontig. Viktort (Viktor Bakonybélbõl), ha nem lenne, ki kellene találni. Még a Belsõ-tó elérése elõtt lecserélem a kesztyûmet is. Sajnos a biciklis térdmelegítõket nem tudom lerakni, pedig túl melegek. A tavon láttunk néhány korcsolyázót. Néha fotózunk is, bár a feltételek nem túl jók. A Kis-erdõ-tetõ kaptatója jólesõen megszuszogtat. Közben próbálom újólag kiolvasztani az ivózacskóm szelepét. Nem sikerült, majd csak a Külsõ-tó mellett. A pontnál utolértem Ágit, bennünket pedig Pintér Józsiék értek be. Pecsételést követõen megkaptam a nosztalgia téli fagyit, amit lefelé menet meg is ettem. Most is finom. A lejtõn, néhol óvatosan haladtam. Leérve csatlakoztam Józsihoz és Lacihoz, s mivel nem siettek, vagy én vagyok jobb formában, együtt tettük meg a hátralévõ részt. Gyakorlatilag végig beszélgettük az utat, a szükségesnél pár száz kilokalóriával többet égetve el, cserébe viszont, idõben sokkal rövidebbnek tûnt a túra.


Természetesen kitárgyaltuk az idõjárást is, aminek nem sok köze volt a meteorológusoknak, a TV-k, rádiók által közölt világvége hangulatú veszélyfigyelmeztetéseihez. A hó esik ugyan, a szél viszont épp csak lengedez. Az idõ összességében enyhébb, mint a megelõzõ napokban. Erre a térségre az OMSZ ismét csak „farkast kiáltott”, annak viszont esze ágában sem volt eljönni. Kitárgyaltuk, hogy ez bizony súlyos hiba. Jelen esetben sok embert távol tartott a túrától, utólag bosszúságot okozva, saját hitelét rontva. Sajnos a riasztási fokozatok kiadásának feltételei túl alacsonyak. Véleményem szerint ez csak arra jó, hogy az OMSZ egy idõjárás miatt bekövetkezõ baleset esetén jogilag lefedje magát, a tényleges riasztásra nem alkalmas. Ha túl gyakran ad ki veszélyfigyelmeztetést, s azt már 40-50 km/h-s szélre is megteszi, ami egyáltalán nem vészes, magyarul nem jön a „farkas”, az emberek egyszerûen nem veszik komolyan. A múltkor sem jött, mért pont most jönne be a békáknak. Véleményem szerint, a legenyhébb fokozatú riasztás, valahol a narancs és a vörös között lenne indokolt. Közben azért talpaltunk is.


Könnyû szakasz következett az Apáti-templomromig. Ez évben nem tereltek be bennünket az erdõbe, nincs annyi víz a tóban. Az ellenõrzõ ponton pogácsával, forralt borral és forró teával várták a túrázókat. Jól esett a forró tea, ami nem csak a nevében az. Idõbe telt meginni. Irány a Nyereg-hegy, majd a Csúcs-hegy. A hegyekrõl szép a kilátás a Balatonra. Érdekes, hullámos formákat rajzolt a tó jegére, az alig lengedezõ szél a hóból. Az ellenõrzõ pontot követõen, nem bizonyult egyszerûnek a lejutás a meredek lejtõn. Szerencsére, még nem taposták jegessé a havat. Sikerült esés nélkül leérni. A Természetvédelmi õrház elõtt két szarvas keresztezte utunkat. Meglepõ, hogy ennyi túrázó közé bejönnek a félszigetre, s hogy 40-50 m-re bevárják a beszélgetõ embereket. A Hálóeresztõig ismét mentünk a magas part peremén, ahonnan a korlátozott látástávolság ellenére is szép a kilátás. Az ellenõrzõ ponton, pecsételés után, ittunk egy kis teát, ezúttal termoszból, s mentünk tovább.


Egy helyen a zöld jelzés ficakját benéztük beszélgetés közben, pontosabban az történt, hogy a villanyvezeték nyiladékát kitisztították, s most ott ment a jelzés, nem pedig az erdõben. Mentünk, még akár 20 m-t is rossz irányba. Ballagtunk tovább. Észrevehetõen jobban le volt taposva a hó, a 15-ös táv becsatlakozásától, s ennek megfelelõen egy picit jobban is csúszott. Rövid talpalást követõen fölértünk az Akasztó-dombra. Az igazolás után, Laci fotómodelkedett, a bajszára ráfagyott párával. Megkezdtük az ereszkedést, a Hajóállomás felé. Egy pontról szép rálátás nyílt az apátságra, illetve a Tihanyi Limnológiai Intézetre. A hajóállomásnál újabb frissítés, s gyerünk tovább. A sétányhoz történõ lejutást akadálymentesítették, azaz megszüntették a lépcsõt, így jól hanyatt lehet esni a csúszós betonos lejtõn. Nagy ívben ki is kerültük. A Balatonon még látszott néhány sötét folt, ahol nem fagyott be a víz. Hamarosan elhagyhattuk a part menti utat, s megkezdtük a Barátlakásokhoz, majd az Óvár-hegyre vezetõ utolsó nagyobb emelkedõt. A meredek részeken csúszott rendesen. Az egyik Barátlakást ideiglenesen a pontõrök foglalták el. Továbbmenve nézelõdtünk, de jól haladtunk. A Kálváriánál megkaptuk az utolsó pecsétet, s az apátság mellett eltempózva begyalogoltunk a célba. Tavalyhoz képest itt szedtük össze a plusz 100 m-t, ugyanis nem a S+-on mentünk, hanem egy utcával késõbb, ahol kocsival is be lehet menni. Megkaptam az emléklapot, a hûtõmágnest, elmentem átöltözni, majd vissza az iskolába, megenni a mákos tésztát. Jól esett. Jó a minõség, s még a féladag is, amit kértem, bõven elég. Frissítést követõen elvittem Józsiékat Füredre, visszajöttem Ágiért, s hazafelé vettem az irányt.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000 Ft-ért színes térképes igazolólapot, kitûzõt/hûtõmágnest és emléklapot kaptunk. Az Átjáró-barlangnál Dianás cukor, a Kis-erdõ-tetõn Téli fagyi, az Apáti-templomromnál tepertõs pogácsa, valamint tea és/vagy forralt bor, az Akasztó-dombon mandarin, A Hajóállomásnál tepertõs pogácsa és/vagy nápolyi szelet, valamint tea és/vagy forralt bor, a célban mákos tészta és tea volt az ellátmány. Lehetõség nyílott a Pedro kocsmájában kedvezményes fogyasztásra, illetve a Tihanyi-apátság belépõ nélküli meglátogatására.


 A túráról töltöttem föl néhány képet, az egyesületünk honlapjára: http://furediturazok.lapunk.hu; a Fotóink oldalra, Téli Tihany tt. 2012. címen. Egyesületünkbõl más is töltött föl képeket, van mit nézegetni.

 
 
EduShowTúra éve: 20122012.02.05 20:20:18
megnéz EduShow összes beszámolója

Téli Tihany 20


A tavalyi volt életem elsõ teljesítménytúrája és oly mértékben nagy hatással volt rám, hogy azóta se bírok leállni. Magától értetõdõ volt hát, hogy idén újra benevezek, ezúttal nagynénémen túl barátaimat is magammal rántva, akiknek valószínûleg már a könyökén jött ki a sok óda, amiket a tavalyi év során a Téli Tihanyról zengtem. Legendák a csodás kilátásról, a zajló jég morajáról, a forraltboros EP-rõl, az elképesztõ tömegrõl és arról, hogy tényleg mindenki ott volt, aki számít. ;-)


Ha már a hó tavaly elmaradt, idén -- ahogy én azt már jó elõre tudtam ;-) -- bepótolta magát rendesen és ezzel el is ijesztette a tavalyi tömeg jó részét. A kilátás is szolidabb volt, hisz végig összefüggõ, hófehér felhõtakaró borította az eget, de sebaj... mint tudjuk Tihany télen-nyáron, minden körülmények közt csodaszép.


Elõnevezéssel meg BTHE kártyával (satöbbi) a rajt még a vártnál is könnyebben és gyorsabban ment, így némi szerelvényigazítás után már úton is voltunk, hogy megismételjük a tavalyit.


Egészen meglepõ módon sikerült 865 méter szintemelkedést összeszedni a túrába, ennek megfelelõen fel és le hullámzott az útvonal végig. A Külsõ-tó recsegõs jegén való csúszkálást ezúttal megúsztuk, a várva-várt "forraltboros EP" újfent hosszabb pihenõre csábított minket és a Csúcs-hegytõl a Hálóáteresztõig tartó relatíve hosszú szakaszt pedig idõben tovább nyújtotta, hogy felhõzet ide vagy oda, idén is alig bírtunk betelni a befagyott Balaton látványával.


A hajóállomásnál elkortyolgattunk egy újabb dózis forralt bort és azzal a lendülettel, a lépcsõk megmászása után hip-hopp a célban találtuk magunkat, ahol a szokásos emléklap-kitûzõ kombó mellett egy adag mákos tészta volt a jutalom, hogy ne csak õszinte, de egyszersmind vicces is legyen a mosolyunk.


Köszönjük a kiváló szevezést BTHE! Remélem jövõre is találkozunk Tihanyban!


Képek a túráról itt: https://picasaweb.google.com/105325823451470420959/TeliTihany2020120204#

 
 
Viktor BakonybélbőlTúra éve: 20122012.02.05 19:18:10
megnéz Viktor Bakonybélből összes beszámolója

Téli Tihany  - 20


A közmédia (csak tudnám, hogy melyik közé...) világvégét, égszakadást, földindulást jósol hétvégére, gondolok is szegény Fõrendezõ Sporttársra, hogy pénteken hány száz telefont kaphatott a "Tessék mondani, lesz a túra ?"  jeligére. Na mindegy, ennyi év tapasztalatával már nem dõlök be mindenféle rémhírkeltésnek, hajnal 5-kor elindulok megyejáró buszutamra, hogy Veszprém megye határait sehol át nem lépve 8-ra már Tihanyban is legyek. A Veszprémbõl oda tartó buszon lézeng ugyan néhány sporttárs, de tömeg sehol, mindenki kényelmesen üldögél a kinti körülményekhez képest mindenképpen komfortosabb KUU-873-as Balaton Volános jármûvön. A rajtban sincs nyoma a korábbi tömegjeleneteknek, sõt akinek van BTHE rendezvénykártyája és még magával is hozta, az 23 másodpercen belül túl van a nevezésen. Végignézek a jelenlévõkön, csupa ismerõs, sokat próbált spori, akik nem jöttek el, azok a  városbéli puhányok, nyavalyások (forrás : Csukás-Sajdik: A nagy ho-ho-ho-horgász), a hiszékenyek,  és a magukban kevésbé bízók, mert hát ugye ehhez a mi szeretett sportunkhoz nem árt, ha némi egészséges önbizalom is társul. Andrással konstatáljuk, hogy Jani barátunk is valamelyik fentebb felsorolt csoport tagja lehet...


Az útvonal a kiválónál is jobb, amit ma nem érintünk a  Tihanyi-félsziget néhány tucat négyzetkilométerén, azt nem is érdemes megnézni. Nem mondom el végig, merre jártunk, aki nem volt itt, az jöjjön el legközelebb és nézze meg. Az idõjárási körülményekrõl annyit, hogy délelõttre egész -10 fokig felforrósodott a levegõ, végig esett valami kis hó, szél csak a nyitott részeken volt jelentõs, de akkor az összes bajuszos és szakállas résztvevõre jégcsapokat kreált. Azonban senki nem volt rosszkedvû, mindenki nagy elégedettséggel fogyasztotta az ilyen rendezvényeken kissé szokatlan, de mindkét lényeges követelménynek (meleg legyen és sok legyen) megfelelõ mákos tésztát.


A célba világrengetõ 5:57-es idõvel döngettem be, de a nagyvonalúan felkínált 6,5 órás szintidõ nem volt veszélyben. A lefelé szakaszokon óvatosan jöttem, nem akartam elesni. Ennek az lett a vége, hogy a legkeményebb pont (a Hajóállomás,ahol 2 kört kellett mindenféle, tejtõl és teától is lényegesen különbözõ nedûbõl elfogyasztani, ha el akartam kerülni a pontõr haragját...) után felfelé estem el kétszer is, kár, hogy nem látta senki. Az elsõt a jégtánc zsûri tripla leszúrt Rittbergernek (avagy zöld-fehér érzelmûek szerint Limpergernek) minõsítve 5,7 pontot adott volna a maximális 6-ból, a másodiknál meg már vártam, mikor mondja be a Kossuth rádió a tihanyi 6,8-as földrengést.


Nem a szintidõ, hanem a busz érkezése volt s szûk idõkorlát, így egy súlyos hibát vétettem a  cél elõtt, a Pedro Kocsmája, természetesen templom melletti intézmény a 20 % -os kedvezmény ellenére kimaradt, de remélem, volt, aki betért.


A szervezés példás, zökkenõmentes volt, mindent megtett a BTHE csapata a sikerért. 24 éve járom a  hegyeket, ebbõl immár 20 éve a teljesítménytúrákat, biztosan mondhatom, hogy õk az egyik jelenleg is praktizáló legjobb szervezõ csapat, így ezúton szeretnék Nekik köszönetet mondani ezért a szuper, február eleji havas-szeles szombatért.


 


 

 
 
 Túra éve: 2011
SMarcsiTúra éve: 20112011.03.03 11:56:15
megnéz SMarcsi összes beszámolója

Téli Tihany 10


Életem elsõ teljesítménytúra volt ez. A szervezés, az itiner, a szalagozások nagyon jók voltak. Ahogy a túra során kapott csemegék is. Mivel kétszer annyian mentünk el mint amire számítottak, mondhatták volna azt is, hogy aki késõn ér be, az már nem kap meleg ételt. De ezt is megoldották és egy nagy adag dióstészta volt a jutalmunk! Tényleg csak jót tudok mondani. Szerencsére az idõ is szép volt, meg persze a táj is. Négyen mentünk, mind nagyon élveztük a túrát és elhatároztunk, hogy rendszeres túrázok leszünk!


 


 

 
 
nafeTúra éve: 20112011.02.09 18:49:01
megnéz nafe összes beszámolója

Téli Tihany teljesítménytúra, 20-as táv.


GPS-el mért távolság: 20,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 755 m.


A túrával kapcsolatban kérdéses volt számomra, hogyan öltözzek. Az ígért idõjárás, dagonyát ígért az enyhe idõben, ezért a nehezebb bakancsot választottam, mondván az úgysem túl tiszta. Igyekeztem korán indulni, minél hosszabb utat tudjak megtenni a talaj felolvadása elõtt. Azért így is kényelmesen érkeztem meg Tihanyba, bár nem a legjobb passzban. Az iskola ajtajában állt a nevezõk sora. 14 percbe telt a nevezés. Annyi könnyebbség mutatkozott Kincsesbányával szemben, hogy sokkal több a hely. Mire végeztem, az akkor érkezõk már 2-3 perccel megúszták a procedúrát. A két gyerek nem jött velem, s a táv is rövid, ezért kísérleti, illetve szoktató túrának szántam. Autót már vezettem az új biciklis szemüvegemben, s itt az ideje, hogy hosszabb ideig viseljem. Pozitívum, már szokja a szemem. Eddig nehézkesen ment vele az olvasás, most viszont a használatával már könnyebbnek bizonyult a nevezési lap kitöltése, mint nélküle. (Dioptriás betétes biciklis szemüvegrõl van szó, ahol a dioptriás lencse elõtt - ami az esetemben progresszív - még kissé ferde síkban található a színszûrõ lencse. Ezt a plusz fénytörést nehezen szokja meg az agy. Amikor csak sima egy fókuszú lencse volt a kerékpáros szemüvegben, akkor is külön szokni kellett, s gyalog kis híján estem is párat, mert a föld nem ott volt, ahol láttam, ha csak a szememet mozdítottam, s nem a fejemet hajtottam le.) Azt tapasztaltam, jobban le kell hajtani a fejem, ha a lábam elé akarok nézni, mint a normál szemüveggel; a fényképezõgép kijelzõjét nappal szemben nem látom, illetve nappal szemben nagyon kellene valami ellenzõ, a színszûrõ miatt.


Sok ismerõst láttam a rajtnál, s utána is találkoztam jó néhánnyal. Nyugodt tempójú bemelegítés következett az elsõ ellenõrzõ pontig, két fotós megállóval. Szép tiszta napsütéses idõben túrázhattunk. A kilátás pazar. A pont után, kicsit nagyobb tempóra váltottam, s jól fogyott a táv. Hamarosan visszaértem a Belsõ-tóhoz. Beszélgetés közben, mikor máskor, benéztem egy szalagozott leágazást, de gyorsan visszahívtak bennünket. Kellemes kaptató következett a Kis-erdõ-tetõig. Pecsételést követõen néhány fotó, majd leereszkedés, a jó meredek lejtõn. A Külsõ-tó, kissé kiöntött, a jég kezdett felolvadni a szélén, így jött egy kis akadály gyaloglás a szõlõ szélében. Mivel késõbb teljesen elöntötte a víz az utat, a szalagozás bevitt bennünket az erdõbe, amerre a birkák tapostak ösvényt. Az jó, hogy letaposták a földet, viszont bujkálhattunk az ágak alatt, ami viszont nem olyan kellemes. Kiérve a mezõre, szántáson kerülhettük el a jeget. Voltak aki bevállalták, s olyanok is, akik ismerve az útvonalat, az egészet levágták.


Hamarosan elértük az Apáti-templomromot. Bélyegzést követõen egy kis frissítés, a komoly választékból. Vezetõ állásban lévén, a teát választottam, a tepertõs pogácsához. Jó forró volt a tea. Az elsõ korttyal meg is égettem a nyelvem, de ezzel mások is így jártak. Jó tíz percbe telt mire ihatóvá hûlt, pedig szeretem a forró teát. A pontot elhagyva megkezdtük a túra legnagyobb szintemelkedésû kaptatóját. Irány a Csúcs-hegy! Néhányszor megálltam fotózni. Gyönyörû a befagyott Bázsai-öböl, meg úgy egyébként mindenütt a jég a part mentén. Érdekes mintákat hoztak létre a törésvonalak. A Csúcs-hegyen újabb pecsét, majd lassú, nehézkes leereszkedés a meredek hegyoldalon. A szántáson kívül itt jelentett elõnyt a nehezebb bakancs, a többi helyen inkább lassította a haladásomat.


A Hálóeresztõig gyakran szép a kilátás, hiszen a félsziget dél-nyugati peremén vezet a sárga jelzés. Jól haladtam, bár a pont közelében éreztem, mintha fogyna a kraft. Kezdek megéhezni. Végre elérem a pontot, s mivel itt nincs ellátmány, gyorsan elõbányászok egy Sportszeletet, s befalom. Indulás tovább. Viszont velem szembõl is érkeznek túrázók a 20-as távon. A pontõrök visszaterelik õket a helyes irányba. A Z – Z+ elágazóban újabb tanácstalan, mindamellett elég mérges 20-asok. Valamiért az elsõ pontot követõen elég sokan tévesztették el az utat. Lehet, a szinte mindenütt felfestett zöld T jelzés tévesztette meg, õket? A 2008-as kiadású térképeken még nem szerepel. Ez a kisebbik baj, viszont van ahol önmagát keresztezi, s ez már nagyobb gond (az MTSZ által kidolgozott jelzésrendszerben ilyen nem fordulhat elõ), ráadásul minden más jelzéssel is együtt szerepel. Nem értem, milyen elképzelés szerint festették fel, meg egyáltalán mi szükség van rá? A Kerek-hegy lejtõjén, újabb túrázókat igazítok el, hol is vagyunk éppen. Õk sem erre akartak jönni. Gyerünk tovább. Az aszfaltot keresztezve, egy kis kaptatóval értük el a következõ pontot, ahol almát kaptunk, a pecsét mellé.


Nézelõdés és fotózás után, irány a hajóállomás. Egy darabig ösvényen, majd aszfaltúton értük el a pontot, most már a 10-es távot teljesítõkkel együtt. A ponton csokit és teát, vagy forralt bort kaptunk. Maradtam a teánál, de csak keveset kértem, ne kelljen sokat várni, amíg meghûl. Nyugodtan kérhettem volna többet, ez nem volt forró. A sétány mellett érdekes látványt nyújtottak az összetorlódott jégtáblák, illetve a jéggel, jócskán a vízszint fölött is bevont növények. Az utat keresztezve megkezdtem a Barátlakásokhoz vezetõ kaptatót. Itt és általában a 10-es távval közös szakaszokon, az egynyomsávos ösvényeken komoly forgalom alakult ki. Alig lehetett megelõzni a lassabban haladókat. Az ellenõrzõ pont elõtt sikerült egy csoportot lehagynom, így alig egy-két képet készítettem, nehogy újra elém kerüljenek.


Az Óvár-hegy oldalában ismerõsökkel találkoztunk, akik pici gyereket hoztak magukkal túrázni. Jókedvûen nézegetett a baba hurcolászóból. Neki még könnyû. Nem õ, hanem a papa fárad. Innen már csak egy könnyû séta a kálváriáig, majd az apátságig. Kihasználva, hogy az igazolólappal látogatható az apátság, meg is néztem azt, majd kényelmesen besétáltam a célba. Átvettem az emléklapot és a kitûzõt, megettem a jó kis „fûrészporos kolbásszal” (aki nem volt katona ez a lecsókolbász) készült paprikás krumplit (majdnem annyi kolbász volt benne mint krumpli), beszélgettem egy kicsit az ismerõsökkel, s elindultam hazafelé.


A túra végig változatos terepen vezet, szerencsére kevés aszfalttal. Sok helyrõl van kilátás. A szervezés is jó, kedvesek a pontõrök. Klassz kis tavaszi túra. A 20-as távnál, a félsziget adta minden lehetõséget kihasználtak, úgy, hogy ne legyen a szakaszokon oda-vissza forgalom. Az idõjárás ezúttal a másik irányba viccelte meg a szervezõket: tavaly (nem tudtam részt venni) hófúvás, most tavasz.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 800 Ft-ért színes térképes igazolólapot, emléklapot, kitûzõt, vagy hûtõmágnest kaptunk. Az igazolólappal ingyenesen nézhettük meg a Tihanyi apátságot. Az Apáti -templomromnál sajtos-, tepertõs pogácsa, vagy kakaós csiga, illetve forralt bor, vagy tea, az Akasztó-dombon alma, a Hajóállomásnál csoki és forralt bor, vagy tea, a célban pedig paprikás krumpli volt az ellátmány.


 

 
 
redyTúra éve: 20112011.02.05 19:14:46
megnéz redy összes beszámolója

Kedves Túraszervezõk!


Csak gratulálni szeretnék Nektek a mai naphoz!


Nagyon profi volt a szervezés, lebonyolítás, ellátás stb. - egyszóval: minden.


Remélem legközelebb is eljutok valamelyik rendezvényetekre.


Baráti üdvözlettel: Vörös Csaba Siófokról


 

 
 
 Túra éve: 2010
bzoliTúra éve: 20102010.02.28 21:44:48
megnéz bzoli összes beszámolója
Téli Tihany

A rossza idõjárási elõrejelzések ellenére neki indultunk a Dunántúlnak. Útközben több, kisebb hóátfúvást legyõzve megérkeztünk Tihanyba.
Az autóból kiszállva úgy éreztük, mintha más éghajlatra érkeztünk. Hideg, viharos szél fogadott. A ruhacsere után nekivágtunk a 20 km-es távnak. Kezdetben úgy tûnt, hogy hú de nagy a hó, szinte térdig süppedtünk. Ez csak a hófúvásnak volt köszönhetõ ezen a szakaszon. Ezt leküzdve, kellemesen járhatóak voltak az utak. Nagy meglepõdésünkre igen közel volt az elsõ ellenõrzõpont, szinte alig mentünk. Egy kis kanyart téve nekilódultunk a második pontnak. Mindenhol szalagozás volt végig, tehát nem lehetett eltévedni, ahol esetleg nem volt jelzés, ott az elõttünk már elhaladt emberek által letaposott hó nyoma mutatta az utat. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a Balaton télen is csodálatos. Dicséret a szervezõknek a pontokon való ellátásért és kitartásukért. A célban száraz ruhára történõ váltás után, jól esett a virsli és a forró tea.
Köszönet a jó sofõrünknek, Zolinak a szerencsés hazaérkezésért.



 
 
olahtamas-Túra éve: 20102010.02.25 08:39:32
megnéz olahtamas- összes beszámolója
Téli Tihany 10

Vagdalthúsékkal Bakonybélben asszimilálódtunk vala, és lõn megvilágosodásul jött az ötlet, hogy kalandozzunk át Tihanyba.
Hát így is lett! Nekem jutott a sofõr szerep, amely látszólag a gépjármû irányítására volt hivatott,
de ezen idõjárási körülmények között, csak igen korlátozott lehetõségekkel.
A kiplakátolt címre megérkezve, egy sima lakóház állt elõttünk, így gyors telefonos segítség alapján jutottunk el a rajtba.
Sok ismerõs arccal találkoztunk, Vándorcsillagék éppen indultak seperni a 20-as távot, még szerencse, hogy mi csak a 10-es távra akartunk nevezni.
Nagy szerencsénk volt az idõjárással, mert mire a terepnek nekivágtunk 11:15-kor, a szél alábbhagyott és néha a nap is kisütött.
A mezõny végén való indulásnak az a nagy elõnye is megvolt, hogy már kitaposott utakon mehettünk, és bár a szalagozás és útjelzõ táblás iránymutatás hibátlan volt,
az itinert gyakorlatilag csak a pecsételõhelyeken kellett elõvenni. Egyedül az Akasztó domb után, amikor kiértünk a Kossuth Lajos utcára,
ott kellett rápillantanunk az itiner térképére, de megérte, mert bár kicsit hosszabban vezetett a túra útvonala, mint a zöld sáv jelzés,
de sokkal gyalogosbarátabb és ráadásul a hóembereket is láthattuk :)
Leérve a hajóállomásra, az eddig kapott dianás cukor és narancs után, még tea és csoki is a szolgáltatás részét képezte, így bõven feltöltõdhettünk energiával, hogy a Barátlakásokig leküzdjuk a szinteket.
Továbbra is gyönyörû csendéletek és kiváló panoráma kísérte utunkat, alig tudtunk betelni vele.
Jólesõ érzés volt, hogy a Kálváriánál már lefele nézhettünk az apátságra, így nem kellett már nagy emelkedõkre számítani.
A célban kellemes meleg volt, valamint a jó hangulatot fokozta, az igény szerinti mennyiségben vételezhetõ virsli.
Kicsit zsúfolt volt a helyiség, de szerencsére fegyelmezett volt mindenki és nem volt tolongás.
Azt hiszem, a rendezõk elég magasra tették az év eleji mércét, úgyhogy innen is köszönet a rendezésért, jó móka volt.

Fényképek: http://olahtamas.fw.hu/100213tihany/100213tihany.html
 
 
VagdalthúsTúra éve: 20102010.02.22 10:01:09
megnéz Vagdalthús összes beszámolója
Téli Tihany 10

Bakonybélben üdültünk, azaz teleltünk egy szûk hetet, így viszonylag közelinek tûnt Tihany téli bevétele. Valóban: ki jár ilyenkor arrafelé? Bizony, a teljesítménytúrázókon kívül nem sokan, de errõl késõbb. A megközelítés sem volt egyszerû, mivel elsõsorban a 8-as fõutat kotorták, s mi a Zirc és Pápa közti útról indultunk, ami masszívan havas volt, átfúvásokkal, bár a 82-es egész járható volt. Veszprémtõl aztán megint beindult a jég- és hópálya, de azért sikeresen odaértünk a rajtba idõre. Öten indultunk neki a 10 km-nek, négy fõ és Rozi kutya, aki hihetetlenül élvezte a havat, kb. 20-25 perc múltán a fekete kutya egy összefüggõ fehér hógolyóvá lényegült át. Arányosan eloszlott a szint, bár olykor nem volt könnyû a hótaposás. Igaz, elõttünk már egynehány száz ember kitaposta az ösvényt. A befagyott Balaton szédületes látvány volt, tényleg érdemes ilyenkor is erre jönni. A pálya teljes egészében végigszalagozott volt, egyszer ha belenéztem az itinerbe az útvonal miatt. A barátlakásokat elõször láttam, itt sikerült a geoládát is begyûjteni. Az apátsági templomnál találkoztunk kb. 20-25 "egyéb" kirándulóval, ezen kívül csak a Téli Tihany mezõnye töltötte meg a falut. A célban szép emléklap és kitûzõ járt, a virsli-tea-mustár-kenyér kombó mellé. Egyébként ez volt az összes melegétel-vételezési lehetõség, kerestünk éttermeket is, de gyakorlatilag az északi part kihalt volt, Örvényesen is minden zárva. Köszönet a túráért a BTHE-nek, látszólag sok munka feküdt a rendezésben, amely elsõre hibátlanul sikerült.
 
 
ésTöriTúra éve: 20102010.02.21 22:41:40
megnéz ésTöri összes beszámolója
Téli Tihany 15 kmy
A szokásos korai indulás, innen minden messze van. Az idõjósok szelet és hóátfúvásokat ígértek, amiben nem is tévedtek. Szerencsés megérkezés, gyors nevezés. Újonnan "szerzett" szegedi túratársaink a 20 km-es távon indultak, míg mi a férjemmel a 15 km mellett voksoltunk. Szimplán jól akartuk érezni magunkat. Az elsõ pár száz méter megtétele igazolt bennünket. Óriási hó és arcot tépõ-fagyasztó szél. Az elsõ gyenge emelkedõ után sztriptíz-táncot kellett lejtenem. Nem tudom mikorra tanulom meg, hogy felesleges ennyi ruha. Pedig minden alkalommal egy réteggel kevesebbet veszek fel. :-)) Elsõ ellenõrzõpont, a meszerzett pecsétünk után gyorsan folytatjuk utunkat. Kis kanyar erre, meg arra, a jól kiszalagozott és kiplakátolt útmutatók nagy segítséget nyújtanak. Leérünk a belsõ tó túloldalára. A látvány fantasztikus. Most döbbenek rá, milyen nagy település Tihany. Így még soha nem láttam. Baktatunk a kb.30-35 cm-es hóban viszonylag nyílt terepen. A szél szerencsére alábbhagyott. Hamarosan elérkezünk a 2. ell.pontig. A remek hangulat messzirõl hallható. A fiatalok az elõzõ esti emlékeket próbálják összeszedni. Valami rejtélyes okból közülük mindenki más-más részletre emlékszik. :-)) Gõzölgõ üstök: forró tea és bor, valamint piskótás süti a jutalmunk. Ezt követõen szivet- dobogtató emelkedõ, fel és fel. Mire azt hiszed, hogy felértél ott vár rád a következõ. A látvány azonban mindenért kárpótol. Gyönyörködünk, hallgatjuk a madarak csicsergését és helyeslõen bólintunk a "nyitni kék, nyitni kék" ritmusosan ismétlõdõ dallamra. Felértünk, nahát ismerõs arc. /Macikupac/ Milyen kicsi ez a világ! A megkapott pecsét és poénkodás után "sikamlós" terepre tévedünk. Megfontolandó kérdés, talán fenéken csúszva kellene az elõttem álló akadályt venni. Talpon maradok, míg Zoli tényleg fenéken csúszva ér utol. Nagyot nevetünk, a mögöttünk lévõ fiatalok sikítósra veszik a figurát. A "mellettünk" lévõ Balaton idõnként eltûnik, hol meg feltûnik ahogyan utunk kanyarog. Utolsó ellenõrzõpont túránk legmagasabb pontja. Gondolataimba mélyedve leszögezem a tanulságot. Gyönyörûséges a téli Balaton. Meg merem kockáztatni, talán még szebb is mint nyáron. Kár lett volna kihagyni. Lazán célba érünk. Szuper kis sétát tettünk. Jól esik a meleg tea és a virsli. Jövünk legközelebb is.
Köszönet a szervezésért, igazán színvonalas volt. Köszönet a túráért, mert ha ez nincs eszünkbe nem jut ilyenkor itt túrázni.
/Külön köszönet az elõre megrendelt és leesett hóért, emelte túránk színvonalát:-)/

Zoli és Teri Hódmezõvásárhelyrõl
 
 
kekdroidTúra éve: 20102010.02.20 12:11:39
megnéz kekdroid összes beszámolója
Téli Tihany 20

A hó az arcomba csap, rögtön, ahogy kiérünk a Belsõ-tó mentén futó turistaútra. Nem rossz. Elborzadva gondolok arra, hogy a Bakony felõl lecsapó légtömegek folyamatosan szembõl fognak érkezni, szünet nélkül, amikor majd nem sokkal az elsõ ellenõrzõpont után északnak kanyarodunk. A következõ gondolatom, hogy milyen jó kis kezdõ teljesítménytúra lesz ez így Kerek repkény szobatársának és az õ barátjának: Reninek és Gergõnek. Nos, most belekóstólnak a jóba, lehet, a célban majd meg kellene pendíteni, hogy akkor most menjünk tovább, Kemencére, mert nemsokára rajtol a Börzsöny Éjszakai. :) Lefotózom a Belsõ-tó hófödte partját, majd sietve elrakom a gépet és a többiek után eredek. Még nagy a vidámság, a sebességünk annál kisebb, igaz, ennek nincs sok köze a kedélyállapotunkhoz, sokkal inkább ahhoz, hogy a szél folyamatosan visszapótolja a letaposott ösvényre a hiányzó havat. A rajtoláson olyan hamar túlestünk, hogy nem gyõztem csodálkozni: beneveztünk Vándor Csillagnál, beszéltem pár szót Tincával, akinek utólag úgy tûnik, mégis lett kedve Börzsöny Éjszakaira menni (ugye-ugye :)), majd Repkény már integetett is, hogy miért nem indulunk. Az itinert nem sokáig volt alkalmam tanulmányozni, mert ha nem Kerek repkény vágja zsebre, akkor a szél tépte volna ki a kezembõl egy óvatlan pillanatban. Itt jegyezném meg, hogy az itiner vérprofi, de a szalagozás – és az egynyomos ösvények – miatt nem sokszor volt szükségünk a térképvázlatra.

Betérünk az erdõbe, irány az Aranyház-gejzírkúp, nincs messze, felmenetel közben ér utol Tinca és Budai-H.G., majd rövidesen Hevér Éva is. Tinca bevallása szerint nem sietnek, megnyugtatom, hogy mi még annyira sem, a gejzírkúpon még együtt nézzük a hóban, szélben is lenyûgözõ kilátást, de õk hamar ellépnek. Mi utánuk eredünk, mérsékeltebb sebességgel, gyakran félreállunk elengedni a nálunk gyorsabban haladókat. Teszünk egy kis kitérõt az Átjáró-barlanghoz, az elsõ pont itt fogad minket, biztató szavakkal és szintén biztató hatású dianás cukorkával. Nagyszerû. A Tihanyi-félszigetre oly jellemzõ kõalakzatok megint – mindig – lenyûgöznek, ahogy elhaladunk mellettük. Visszatérünk az Aranyház alá, egy pinceszerû épületben mindenféle kõalakzatokból kerítettek ide egy gyûjteményt, megnézzük, a társaság ügyeletes környezettudós-jelöltje gyors elõadást tart, de odakint hiába folytatná, a szél messzire viszi a szavait. Most következik a túra neheze: nem a szél zavar igazából, hanem az, hogy nincs rendes út. Hiába húztam a számomra túrázáshoz legkedvesebb és leginkább alkalmas lábbelit – nagy, nehéz bakancsot – ennek most nincs nagy jelentõsége. A bakancsba is bejut a hó és az ösvényt úgyis újra ki kell taposni, majdnem szó szerint. Azért valamennyi nyom még van. Gyakran kiállunk, elengedni a nálunk fürgébben haladó sporttársakat, sokan megköszönik, sokan csak lehajtott fejjel menetelnek tovább a szembeszélben. Megelõznek Mészáros „Túrázz a vonatért!” Andrásék, akikkel egy jó ideig kerülgetjük egymást, amíg valahol a Csúcs-hegy gerincén végleg el nem lépnek. Elérjük a Külsõ-tó szélét, a sûrû nádas némileg lefogja a szelet egy rövid idõre, majd újra telibe kapjuk az áldást. Páran egy balra térõ, emelkedõ dózerúton próbálják ki, milyen lehet rövidebb úton eljutni a pontra, szerintem arra nem rövidebb, legfeljebb hamarabb érnek az erdõbe. Majdnem két órával az indulás után újra autózajt hallok, amelynek egyetlen szempontból van jelentõsége: a 71-es út közelsége most egyben az Apáti-templomromot is jelenti és a szembeszél végét is. Végre.

A frissítõpont is ide települt ki, mivel traktornál gyengébb eszközzel nem egyszerû megközelíteni a jópár kilométerre a félsziget belseje felé álló erdészházat. Itt ráadásul a körülmények miatt nagyobb szükség is van rá, nekem legalábbis szinte megmentõ érzés forralt bort inni, meg pogácsát majszolni, utóbbiból el is tüntetek vagy hatot. Van még édes péksütemény is, meg piskótatésztás valami, ebbõl Repkény eltesz egyet, nekem jobban esik a sós étek. A két elsõbálozó lelkesedésén a hófúvás nem rontott sokat, ez jó jel, mert most az emelkedõk következnek. Nem meredekek, nem magasak, viszont jó sok van belõlük és hosszan hullámvasutazunk innen gyakorlatilag az utolsó pontig, a Kálváriáig, ahogy az az itineren szereplõ szintmetszeten is jól látszik. Elindulunk, fölfelé, szépen, komótosan haladunk. Az ösvény itt szintén egyemberes, mégis sokkal egyértelmûbb, járhatóbb, mint eddig volt. Felmászunk a Nyereg-hegyre, újra megállapítást nyer, hogy a Tihanyi-félsziget és a Balaton csodaszép. Alattunk a tó fodrozódva befagyott vize, néhány helyen kör alakban, mintha egy-egy óriási bögrét tettek volna le, elvékonyodik a jégpáncél. Készül néhány csoportkép, nézelõdünk, szemlélõdünk, ahogy az itiner is írja. Nemsokára felkapaszkodunk a Csúcs-hegyre, gyors pecsételés után továbbállunk, a ponton kitett papírlapokon rajta van, hol tartunk most a távban és mennyi van még hátra. Leereszkedünk a meredek parton, vissza az ösvényre, amely jól csúszik. Megnézzük a Gejzír-forrásbarlangot, pihenünk egy kicsit az elsõ nagyobb emelkedõt túlélve. Ez különféle mókás helyzeteket teremt, fõleg, hogy a két lány a társaságban inkább szánkózik a már amúgy is kicsúszkált úton, Gergõ már ügyesebb és a hóban ereszkedik le, én meg a bakanccsal vágok magamnak lépcsõket, oldalazva az úton. Az elengedjük-a-gyorsabbakat-elv továbbra is él, kihasználom a lehetõséget a fotózásra és a bámészkodásra. A Balaton túlpartja, a somogyi dombok már ködbe vesznek, nyugat felé a Tanúhegyeket is inkább csak sejteni, mint látni lehet. Újabb emelkedõ, majd újabb lejtõ következik és hamarosan megérkezünk a Nemzeti Park õrházához, ahol érdekes módon valamit nejlonba csomagolva téliesítettek, de ötletem sincs, mit rejthet a kék fólia. Itt még a nap is elõbukkan egy kis idõre, addig süt le ránk, amíg felérünk a Hálóeresztõ ponthoz. Magán-frissítõpont: elõkerülnek a szendvicsek, a tea a termoszból, egy kis csokoládé. A két elsõbálozónk lelkesedése töretlen, lassan kezdenek fáradni, ami nem csoda, tekintve a terepviszonyokat és a bakancsaik okozta lábfájdalmakat. Majd belerázódnak. :)

A Kerek-hegy a következõ állomásunk: sûrû, fiatal erdõben kanyarog az ösvény, nehezebb kiállni, mert nemigen van hová. Odafent a szélben sír a sok acélszerkezet és az õket kipányvázó sodronyok. Lejtõ, kevésbé csúszós, kevésbé meredek, mint az eddig megszokottak, majd újra elérjük a lakott vidék határát, egy kicsit újra mûúton haladunk. Hirtelen kanyarral felkaptatunk az Akasztó-dombra, az emelkedõ folyamatosan egyre meredekebbé válik, odafent kedves szavakkal és almával/mandarinnal kínálnak a pontõrök. Repkény megnyugtatja útitársainkat, hogy innentõl sokáig nem lesz emelkedõ, akkor viszont nagyon. Addig viszont igen príma kilátóhely következik, most Balatonfüred látványában gyönyörködhetünk, sokkal messzebbre nem látni, a déli partból már semmi nem mutatkozik. Óvatosan leereszkedünk, vissza Tihanyra, megtaláljuk a 15-ös táv letérését az iskola felé, de erõsek vagyunk, elõször a hajóállomást vesszük célba. Repkény beáll néhány hóember mellé, de az álcázása lehetne jobb is. :) Lesétálunk a hajóállomáshoz, a pontõrök itt igazi Utas rolóval és meleg teával kínálnak, csoda tudja, hol találtak még ilyet, de szerencsére még létezik. Elbúcsúzunk, továbbmegyünk, el a hullámzón befagyott tó mellett, újabb emelkedõ következik, fel az Óvárra. Ez már csúszósabb, mint az eddigiek, néha elesünk (esnek a többiek, valami csoda folytán én most nem, de érzem, hogy meglesz még ennek a böjtje), de már nem okoz akkora derültséget, mint eleinte. Felbattyogunk a Barátlakásokhoz, a pontõr odakint veszi el a papírt és beadja egy, az ablakon kinyúló kéznek, majd a kéz már lepecsételve adja vissza az itinereket. Mit nem tud a régi technika! Elköszönünk, tovább emelkedik velünk az út, mi pedig megadóan emelkedünk vele.

Az Óvár-hegy tetején csodaszép körkilátás fogad: jószerivel az egész eddigi útvonalat végig tudjuk követni, a felhõkön túl lassan lefelé ballagó, délutáni Nap sejtelmes fényében. Mellettünk a Tihanyi-félsziget egyetlen kiemelkedõ pontja, amelyre a mai túrán nem kellett felmenni: a Kis-erdõ-tetõ. Nem mintha nagyon hiányozna. :) Elsuhan mellettünk egy feketébe öltözött árny, Marosi Attila tesz még egy kört a 10 km-es távon, a 20-as után. Elérjük a Kálváriát, az utolsó pontot egy utolsó utáni emelkedõ végén. Emlékmû, elõtte három kereszt. Lefelé elõttünk hever Tihany és a fölé tornyosuló Apátság, Magyarország kevés fennmaradt királysírjainak egyikével. Visszatérünk újra a faluba, elsétálunk az Apátság elõtt – a túra résztvevõjeként ingyen megnézhetnénk, de ez most kimarad. Végigballagunk a falun, majd, körülbelül semennyi tartalékkal a szintidõben (amúgy célzárás van) bezuhanunk a célba. Az éppen távozóban lévõ Mészáros András készít rólunk egy célfotót, majd besétálunk az iskolába. Odabent az elsõ, akivel összefutunk, a túranaptárakkal pózoló Gethe úr, de ott van a közelben Olahtamas, Annamária és Vagdalthús, kicsivel (sokkal) arrébb Lükepéknél lehet túranaptárhoz jutni. Beállunk a sorba, mind a négyen, megkapjuk a szép nagy kitûzõt és az emléklapot, valamint egy nagy adag kupont és egyéb szórólapot. Repkény beáll a sorba virsliért, közben én beszerzem az éves naptáradagot, aztán leülünk, eszegetünk. Megkérdezem a két elsõ teljesítménytúrázót, hogyan érzik magukat, de a Börzsöny Éjszakait nem merem megemlíteni. Meglepõen vidámnak bizonyulnak egyébként. Lassan összeszedjük magunkat és visszatérünk Veszprémbe. Köszönettel tartozom útitársaimnak, akik elviselték a szövegelésemet, Gergõnek, hogy biztonságban elvitt minket Tihanyba és vissza, és természetesen a BTHE-nek és v63 152-nek, hogy megrendezték ezt a túrát. Köszönet az olvasónak a türelemért, hogy elviselt egy ilyen hosszú írást egy ilyen rövidke túráról!

-Kékdroid-
 
 
stalkerTúra éve: 20102010.02.16 22:36:42
megnéz stalker összes beszámolója
Téli Tihany 20 (hivatalosan 19,83 km)
2010.02.13.


Az izgalmak már útközben, Tihany felé autózva kezdõdtek, ugyanis Tihany elõtt egy-két kilométerrel, pontosabban Örvényes határában egy kamion bent maradt a hófúvás közepén és elzárta mindkét irányból az utat. Mindez reggel háromnegyed kilenc elõtt történhetett pár perccel, mert mire mi háromnegyed kilencre oda értünk, már állt a kocsisor. A szél süvöltött, hordta a havat, Bazsi pedig tombolt, hogy nem érünk oda idõben. Háromnegyed kilenctõl negyed 11-ig álltunk a kocsisorban, mikor is a hókotróknak sikerült kiszabadítani a hó fogságából a benn szorult kamiont. Az események miatt így a tervezettnél jóval késõbb, a megadott nevezési idõ legvégén értünk a rajthoz és 10 óra 35 perckor indultunk útnak. Ebben a késõi idõben aránylag sokan rajtoltak a 20 kilométeres távon, mert mint kiderült, a megrekedt kocsisorban nem csak mi voltunk az egyedüliek, akik a szombatjukat tihanyi túrázásra szánták. Az iskolából kilépve hamarosan megtapasztaltuk, hogy a szél és a hó kombinációjából, milyen akadályok gördülhetnek a lelkes túrázó lábai elé, gondolva a kisebb-nagyobb hófúvásokra, amelyek utunkat keresztezték.

(Tihany: Tihany magyar történelmi vonatkozású múltja I. András királlyal kezdõdik, aki 1055-ben itt építtette meg családja temetkezõ helyét, és egyben egy kolostort is. A sír a mai apátság altemplomában megtekinthetõ. Az apátság alapító levelének eredeti példánya Pannonhalmán tekinthetõ meg. A kolostorba, a mai tihanyi apátságként ismert intézménybe bencés szerzetesek kerültek, mely ma már ismét az õ tulajdonukban van. A tihanyi dombon vár, illetve erõd is állott, amelyet a török háborúk idején az ellenség nem tudott elfoglalni. Lakosság: 1393 fõ.)

A haladást nemcsak a hóréteg vastagsága, hanem a letaposott és ezáltal jegessé váló ösvények is nehezítették. Idõnként - pld. a Csúcs-hegyrõl lejõve – szó szerint balesetveszélyes volt pár méter a sziklák között lefelé haladva. A túra egy része érintette a Tihanyi Gejzírit 33 útvonalát, melyen tavaly vettünk részt, de érintett számunkra még ismeretlen helyeket is pld. Barátlakások, Kálvária, és ezek óriási hatással voltak ránk.

Összegzésül: Nagyon jól megrendezett túra volt, a profizmuson nem látszott, hogy elsõ szervezés, nagyon sok munka lehetett mögötte, köszönjük a szervezõknek. A túra útvonala érinti Tihany szinte valamennyi látnivalóját és Tihany télen is gyönyörû. Az itiner színes, távadatokkal, szintmetszettel, de használni gyakorlatilag nem kellett, mert minden ellenõrzõ ponton ki volt rakva, hogy hány kilométernél járunk, hány kilométer múlva lesz a következõ ep., stb. Útközben szalagok, ill. színes, irányt mutató papírtáblák segítették a tájékozódást, így eltévedni nem lehetett. A túra résztvevõi ingyen tekinthették meg az apátságot, ez miatt külön köszönet a szervezõknek. Számomra már csak egy titok maradt, hogy hogyan tudták ilyen kevés nevezési díjból kihozni mindazt a sok finomságot, amelyet útközben és a túra végén kaptunk, ugyanis az ellátás különösen magas színvonalú volt. Nagyon jól éreztük magunkat, Tél Tábornok még különlegesebbé tette ezt az amúgy is csodálatos túrát.
 
 
dyanTúra éve: 20102010.02.14 08:52:02
megnéz dyan összes beszámolója
1998-ban jártam itt a Tihany 30 teljesítménytúrán, azóta csak pici sétákat ejtettem meg a félszigeten. Ennek ellenére a rajtból történõ induláskor úgy tûnt mintha egy nagyon ismerõs helyen mozognék.

Pannival és Atissal vágtunk neki a 20km-es távnak reggel fél9-kor, kicsit dilemmában voltam hogy öltözzek, de végül is még felvettem egy vékony réteget a szélre való tekintettel. Nem volt rossz döntés, rögtön az indulás után a tó mellett nyugatnak haladva az arcom jobb fele rögtön le is fagyott, a szemem alig bírtam nyitva tartani. Atya világ - gondoltam - mi lesz ha északnak fordulunk? Rá fél órával késõbb kiderült: a régi Delta címû mûsor fõcímében lévõ kínszenvedéshez hasonló hangulata volt az útnak. Aztán az északi csücsöknél, mikor már visszafordultunk, enyhült a helyzet, a szél hátulról fújt, a hegyek és az erdõ pedig jó szélfogóként mûködtek.

A túra egyébként irigylésre méltó szervezést és rendezést kapott. A végén egy szó jutott eszembe: ez igazán európai színvonal. A rajt/cél kialakítás, a népes rendezõtábor 8elkerülendõ a hosszú sorban állásokat), a végig kiszalagozott út mind nagyban segítették a túrázók jó közérzetét. Bár a fél esõerdõ kihalt attól a papírmennyiségtõl ami az útvonal tartását segítette, de így legalább biztonságos volt.

Az ellátásra sem volt panasz, kaptunk 2x teát, 2x csokit, és még gyümölcsöt is. Ha nem vittem volna magammal semmit is jó lett volna, így is csak 3 kockányi Milka csokit és 2 dl teát fogyasztottam a sajátomból az 5 órás út alatt. Az útvonalvezetés tetszett, a 20km-es táv bõvelkedett látnivalókban, szép kilátást nyújtó helyekben. Az egyetlen fura dolog az érkeztetés volt, senki sem figyelt a célidõre, az igazolófüzet sem lett kitöltve, és a teljes menetidõ sem lett feltüntetve sehol. Ellenben volt virsli és meleg tea dögivel!

És persze mindemellett igazi téli túrában volt részünk, szép havas táj, és sokszor térdig érõ besüppedések, küzdelem az elemekkel, a hideggel és széllel, no meg hótaposás az elejétõl a végéig.

Köszönet a szervezõknek a láthatóan nagyon nagyon sok, és nagyon színvonalas munkáért!

Sanyi
 
 
arnikaTúra éve: 20102010.02.13 17:06:06
megnéz arnika összes beszámolója
1 héttel ezelõtt még a 20-as távot céloztuk meg, de tekintettel az idõjárásra, a 15 km-es távot választottuk.
Röviden: Tihany télen is gyönyörû, sõt talán szebb, mint nyáron. A szervezõk nagy gonddal készítették elõ a túrát, az útvonaljelölések pontosak voltak, az ellátás remek és nem utolsósorban: kedvességükkel melegebbé tették a hófúvásos utat.
Igazi mestermunka, gratulálok!
 
 
tuliTúra éve: 20102010.02.13 16:11:20
megnéz tuli összes beszámolója
Reggel 6 órakor indultunk már akkor szédületes hangulatban, és kissé megfagyva.
Tihanyig volt olyan része az útnak, ahol a hókotró mögöttünk jött, de ez is hozzá tartozott a túra feelingjéhez...
Gyors és zökkenõmentes nevezés után el is indultunk 8 órakor.
Az út rendesen "el volt havazva" - milyen meglepõ. A rétnél éppen sehogy nem tudtunk haladni, olyan hófúvás volt, némi széllel bélelve.
Az elején úgy voltunk vele mind a négyen, hogy a 20-as távra megyünk, de végül a hatos pontnál Adler úrral és Balázzsal úgy döntöttünk, hogy eléggé le vagyunk már sérülve, megyünk 15-ön, Tatai úr viszont bevállalta a 20-at (kb 1 órával utánunk ért célba).
A szervezés kiváló volt, a szalagok és a távjelzések jól láthatóak, a szolgáltatás királyi, a táj gyönyörû.


Hazafelé megálltunk egy srácnak, elhoztuk Fehérvárra; szegény nem tudom, milyen gondolatokkal szállt ki az autóból...(kissé jókedvûek voltunk)


Kell ennél több?
Köszönjük a rendezõknek!