Túrabeszámolók


Határjárás 25

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2018
PorológTúra éve: 20182018.06.17 07:57:19
megnéz Porológ összes beszámolója

Határjárás - Németh László emléktúra 27km 2018. 06. 16.

Képek at idei túráról!

 
 
 Túra éve: 2017
regulatTúra éve: 20172017.06.29 04:32:50
megnéz regulat összes beszámolója

Ezen a túrán elsőbálozó voltam. Sajnos ennek az a hátulütője, hogy (talán a kelleténél is) kritikusabban nézem az itinert. Ilyenkor jobban beleélem magam az ismeretlen terepen túrázás helyzetébe. És bár gond nélkül mentem végig az útvonalon, ami olyanhelyekre is elvitt, amit eddig kikerültem (és ez azért jó dolog!)... szóval az itiner most nem volt a legjobb barátom. De jövőre (és ez azért remélem mutatja, hogy tetszett az út, a túra), szóval jövőre már jóban leszünk. Szerintem. Bővebben a blogban.

 
 
engelsfeldTúra éve: 20172017.06.18 16:43:04
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Németh László Emléktúra-Határjárás 17


Hiába erőlködött a bolondos szél a napos időt nem tudta megfutamítani. Az első félelmem, hogy el fogok tévedni a Péter-hegyen akkor fogott el, mikor kiértem az erdőből; jól esett volna itt egy kis piros-fehér szalagocska iránymutatóul.


Az ürömi vasútállomás pontőrét nem nagyon irigyeltem, mert alig felöltözve ült a korláton, pedig a Solymári-völgy  rakoncátlan szele egy pillanatra sem hagyta békén amíg a matricát ragasztgatta bele a tájékoztató füzetembe.  


A 141-es határkövet a meredekebb útnak igérkező régi zöldön kockáztattam (választhattam) megközelíteni; szükség is volt az erőbeosztásra, ki is fáradtam mire a célhoz értem. Ezért sem volt ma Csúcs-hegy mászás.


A Hármashatár-hegyi túraösvény jóindulatű eltérítése miatt a vitorlázó repülős emlékműhöz vissza kellett kapaszkodni a hajdani légelhárító  ütegállás betonüregéhez. A kilátótól, amit most láttam először közelről, nem voltam nagyon elragadtatva.


A Határnyeregtől kezdve Hűvösvölgyig a kék jelzés mentén középiskolások vidám csoportjaival lehetett találkozni, gondolom a tanévzárást és a vakáció kezdetét ünnepelték.


A célban a háromtagú zsüri emléklapot, kitűzőt és müzliszeletet adott át elismerésül. 


Németh László (1962-2013) Nyugodjék békében!    


 


 

 
 
 Túra éve: 2014
SattelTúra éve: 20142014.06.01 09:50:53
megnéz Sattel összes beszámolója

Határjárás 45   " Sosem érünk be a célba..."


A Kinizsis kaland után néztem ki ezt a túrát. A táv, és a szint nem tûnt megerõltetõnek. Legalább is, akkor még úgy gondoltam... A hajnali kelés, és bepakolás után, irány a Római fürdõ HÉV megálló. Gyanúsan sehol senki, majd hét óra környékén megérkeztek a szervezõk. Lassan szállingóztak a túrázók , jópár ismerõs arc is megjelent. Külön köszönet állandó túratársamnak, aki a megbeszélt fél nyolcas idõpontra hajszálpontosan megjelent. Becsekkolás, majd indulás. Elõ is kaptuk az itinert, amit el sem tettünk a túra végéig. Általában úgy vagyok a több oldalas irományokkal, hogy bele sem nézek, de itt egészen más volt a helyzet. Kellemes, hûvös idõjárás, és folyamatos csevej közepette hamar feljutottunk az elsõ emelkedõn. Imitt-amott már voltak tájékozódási problémák, de hamar rátértünk a Tanösvényre.Szellemes megoldás volt a zsírkrétás EP, de a betûvadászat a túra végéig bosszantott, mert sokszor megakasztotta a jó tempót. Nagyon tetszett, hogy néhány helyen választási lehetõséget biztosítottak a rendezõk az útvonal választásban, és mi általában bele is választottunk, de rendesen. Az itteni emelkedõk nem is a magasságukkal, hanem a meredekségükkel szívták el az erõt. A HHH-re feljutva megálltunk megnézni a siklóernyõsök felszállását, osztatlan siker volt, fõleg a túratársam számára. Energiapótlás, majd tovább. Hullámvasutazás, majd a Csacsi-réti EP-n némi ejtõzés. Örök hála, hogy az ellátás bõséges volt, mi alaposan lecsökkentettük a savanyú uborka állományt. Aztán megkezdõdött a vesszõfutás, mert az Erdészházat már nem is találtuk meg, röviden-tömören eltévedtünk.... Utólagos kalkuláció szerint, 5-8 km-t tettünk rá a teljes távra. Ellenben megismerhettük a még sosem látott lakótelepi részt, és az ultra full milliárdos negyedet.. Nem meglepõ módon az elõbbi helyrõl bandukoló hölgyektõl kaptunk segítséget, míg az utóbbi, néhol igen ízléstelen várak lovagjai, és lovaginái mintha nem is léteznének, mozgást sem láttunk sehol. Kocogás Budaörs vasútállomás felé. Útközben Zoli ABC-jének látványa beindította a sörivásért felelõs agyi idegközpontot, egy jéghideg dobozos le is ugrott pillanatok alatt. Az akkori lelkiállapotnak megfelelõen úgy éreztük, hogy egyszerûen nem fogynak a kilométerek, de abszolváltuk a vasútállomást is. Innen már csak erõletett menetben egy pár km, és ismét elkezdõdött a kálvária...Nem találtuk az utcát, majd eltévedés, végül is nagy nehezen rábukkantunk a lépcsõsorra, ahonnan már csak egy ugrás volt a cél.


Összességében jobban elfáradtunk ezen a túrán, mintha egy nagyobb távot mentünk volna. Nekem ez a tájegység ismeretlen volt nagyrészt, már csak ezért is szívesen jöttem el. A néha már Nagy-Gete meredekségû emelkedõk,valamint a Határ-utca, számomra eddig elképzelhetetlen meredeksége tette igazi teljesítménnyé ezt a teljesítménytúrát. Talán ha a szalagozás kritikus helyeken jobban látható lett volna, vagy egyáltalán lett volna, mi sem húzunk rá ennyit pluszban, bár utólag már úgy gondolom, hogy megérte az is. Nagyszerû szombat volt, kedves szervezõkkel, és a célban, nagy elismerésemre a hölgy hibátlanul írta le a nevem, nem beszélve arról, hogy olyan oklevelem még sosem volt, hogy a táv után beírtak volna egy plusz jelet, emlékeztetve a rátett kilométerekre, és a figyelmetlenségünkre.


 

 
 
 Túra éve: 2013
MirPTúra éve: 20132013.06.04 19:26:43
megnéz MirP összes beszámolója

Túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
 Túra éve: 2012
MirPTúra éve: 20122012.06.02 17:01:23
megnéz MirP összes beszámolója

Határjárás 17


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/06/hatarjaras-17.html

 
 
 Túra éve: 2010
ZETúra éve: 20102010.04.11 21:39:09
megnéz ZE összes beszámolója

Új túra a naptárban, része a Budapet-kupának, ráadásul triplázós lehetõség a hét végén -- menni kell.


Reggel 9:20 körül értem a rajtba, leszurkoltam a kedvezményes 700 Ft-os nevezési díjat, kaptam egy A4-es színes térképet, illetve egy több oldalas útvonalleírást. Mindkettõre szükség is volt, hiszen az útvonal nem a jelzéseket, hanem a határköveket követi, így aztán a terepen lévõ szalagokkal együtt adták meg azt a segítséget, amit az ember elvár egy szervezett  túrán. Az itiner mellé járt még egy lap, amin a betûkkel megjelölt határköveken lévõ betûket kellett gyûjteni, amibõl a végén valami értelmes jön majd ki.



A rajt után sok-sok aszfalt, nem kevés szinttel, majd PT jelzés, aztán egy pont "1" számmal jelölve. No, ezt benéztük picit, ez ugyanis nem az 1. EP, hanem a betûgyûjtögetés elsõ karaktere volt :-) Innen Petamiékkal megyek tovább, bár azt terveztem, hogy antiszocc-rohanós módo teljesítem a gyaloglatot, de nem így történt... No mindegy.Ürömhegy, ismét aszfalt, most épp lefelé - beton és aszfalt rengeteg volt, de ez van, ha a határköveket akarja az ember követni.


A vasúton átkelünk, a pont balra, eléggé messze található - emberes pont, matricát ragasztanak. Kicsit késõbb szembe jön az "éneklõs autó" -- veszünk jégkrémet, ha már lehet, és gyorsan el is rágcsáljuk, hiszen az idõ nagyon jó. A Falsok(k)ról ismerõs laza emelkedõ megfogja a fiatalokat, én "öregesen" egyben felcaplatok a KZ jelzésig, csak a 3. ponton állok meg, hogy rögzítsem a lapomon, hogy itt jártam - a bólyára felírt két betû felírásával.

Fent megvárom az ifjakat, közben egy család, két kicsi gyerekkel is érkezik - igen, õk is határjárnak - ott szóban, de innen is gratulálok a gyerkõcöknek, nem egy könnyû túrán jártak ma!


Innen a HHH-ig bekékülünk, Virágos-nyeregnél dupla pont: elõbb matrica, majd picivel késõbb bólya felirattal és zsírkrétával. A Vihar-hegyet felfelé szintén igyekszem tempósan leküzdeni - ez is sikerül, könnyebben, mint lemenni a Vihar-hegy nyergébe... Fölfelé megintcsak hasznos segítség a bot, közben persze folyamatosan sasoljuk, hogy hol, merre vannak határkövek, hol vannak betûk, amibõl azért már kezd kialakulni az elrejtett szöveg :)


A Kc-rõl az Újlaki-hegy elõtt teszünk egy kitérõt, hogy egy újabb határkövet érintsünk, majd a S- (mintha jártam volna erre valamikor...) jelzésen fel az Újlaki-hegyre, szintén pont, majd tovább a S- jelzésen gyakorlatilag a Határ-nyeregig. Itt picit hûvösre fordult az idõ, és egy-két csepp riogatót is kaptunk fentrõl, de megúsztuk... A Homok-hegyre szépen mutatta a szalag a letérést (már tegnap is...), pontban 13:00-kor került a lapra a "KO" felirat.

A kékre csak picit mentünk vissza, utána a reptér mellett kaptunk még egy pici földutat a talpunk alá - innen ugyanis egy jódarabon ismét aszfalton/betonon kellett gyalogolni.


Hûvösvölgybe a "szokásoshoz" képest kintebb érkezünk, de elõtte egy EP, ahol dobozos almalé és sport szelet az ellátmány. Átvesszük, aztán megyünk is tovább, némi emelkedõvel a Fazekas-hegyre. Ha Fazekas-hegy, akkor Villám utca, viszont a folytatás nem a Gyermekvasút nyomában túráról ismert kényelmes séta föl a Hárs-hegyre - jófajta aszfaltkoptatás meredeken föl... Majd' mint az elején a Péter-hegy elõtt... No, ezt nem fogom szeretni, az egyszer biztos...

Adyliget,   a játszótéren egy újabb határkõ, de megyünk tovább, hiszen van azért még elõttünk táv is, meg némi szint is, bár ez utóbbi "csak" a S+ jelzés fel a János-hegyre (nagyjából...)


A Csacsi-rét (nem tévedés, ezt is így hívják) parkolónál van a következõ emberes pont, (de elõtte még zsírkrétázunk egyet) itt kaphatunk vizet - nekem épp elfogyott a másfél literes ivólevem, úgyhogy kérek belõle, aztán gyorsan elléptünk.


A Korányi után nemsokára elértük a 14. EP-t, itt én több okból is elbúcsúztam, és kocogósra vettem az iramot a maradék néhány km-re, igaz itt-ott azért meg kellett még állni betût gyûjteni, illetve a hátralévõ kép EP-n. Az utolsó a János-hegyen volt, picit szerintem rossz helyen: ugyanis aki a jelzés felõl érkezett, az nagyon nehezen vehette észre.


A célba szintén pici beton/aszfalt beiktatásával értem be, 15:29 került az itinerre, egy szép emléklap, illetve kitûzõ a tasakba - aztán gyorsan elrobogtam a buszhoz, így az ellátásról nem tudok nyilatkozni.


Pro: Új útvonal, szép útvonal, nehéz útvonal.

Kontra: Sok aszfalt, érzésre (jóval) több szint, mint amennyi a kiírásban van.


Jövõre azért ismét jövök, ha lesz rá módom, mert kellemes erõpróbának tartom, úgy fizikailag, mint szellemileg ezt a gyaloglatot.


 (Bõvebben: Túrablog)

 
 
biborTúra éve: 20102010.04.11 20:58:29
megnéz bibor összes beszámolója

Határjárás 25


Köszöntjük önöket irodalmi reggelünkön- ez jutott eszembe a rajtban. Mennyi részletes leírás és kiegészítõ infó....aztán persze rájövök, hogy kell is ennyi. Aszfaltcsíkok kergetése és az elején talán a Határ úton balra szalagozás a susnyásba. Az összes elõttem menõ lázasan nézi a térképet – leírást hogy mi ez. Nézem én is, de nincs letérés, biztos vmi másik rendezvényhez tették ki. A Határ úton úgy megyek végig, hogy 1 követ se látok, az említett házszámot már elhagytam mire észbe kaptam. A Pusztakúti úton szintén.. ennyire nem figyelek? Kõ- hiányom nem csillapodik, kárpótlásként legalább emelkedik az Ürömi út. A lakóparknál tovább olvasok- megyek a Holló- közig ami a leírás szerint „ zsákutca de minket ez sem zavar”. Dehogy zavar! Az sem zavar, hogy a kerítés mögött kell egy dugi ösvényre betévedni ami rögvest az ürömi tanösvényre juttat. Na, határárok megvan és nemsokára nagy örömömre szembesülhetek az úgy hiányolt Határkõvel. Formás darabka, az írást nem lehet rajta elolvasni de mégiscsak egy határkõ amit észrevettem: )

Az elsõ betû-szám is megvan a betûvadászati játékon. A kövekre 22 betût helyeztek ki ebbõl kell 3 szavas mondatot kirakni. Nem kötelezõ, de ha már van miért ne irkálnám õket? A Péter- hegyen kód írás. A papírokat nem érdemes mélyen elásni, mivel a 27 km alatt van 5 e.p., 11 bója meg 22 betû..A fenyvesbõl kiérve még egy kõbánya és a Határkõ utcán vagyok. Persze megyek a boltnál egyenesen, nehogy elszalasszam „a 124-es határkõ által nyújtott élményeket”. :) Az ürömi vasúti megállóban emberes pont elõször – kis várakozás és pecsét helyett matrica van rajta  a 132. kõvel. Az azonban odébb van, addig a Solymárvölgyi úton ugatnak a kutyák bár annyira nem intenzíven ahogy a leírásban szerepel. Biztos berekedtek már a sok megugatni- enni való turistától: ) A téglagyárnál találkozunk a K-el, de nem sokáig boldogít minket hamarosan ismét a jelzetlen határárokban emelkedünk. Tetszik a jól járható kis ösvény majd felérve „komoly emelkedõ elé nézünk”. Meg kell hagyni valóban jóféle partocska.. Megyek ahogy jólesik, magamra figyelve s nem a körülöttem lévõkre. Mindegy ki hogy megy fel,hol áll meg vagy szalad neki, önzõ módon felérek a bójához, írok és azonnal indulok tovább. Az elsõ „húazannya” emelkedõ után mindig jobban érzem magam- most is. A széles gerincúton öröm sétálgatni, hamarosan elmaradnak az emberek és magam maradok a virágokkal, zöldellõ fákkal. A Virágos- nyeregben újabb matrica amin a nemrég látott 141-es kõ van. A Vihar- hegy aljánál nem érzek „belsõ kényszert” az oda- vissza 100 méteres kitérõ megtételére a 149.-es határkõ megcsodálásához: ) Helyette felmegyek az említett hegytetõre ahol feltûnik elõttem 2 ember és egy újabb bója. A lemenetel kissé nyögve megy, a jobb lábamnál fájdogál a csont- megállok megnézem mi újság – elõször azt hittem a cipõ nyomja. De nem, jóval felette. 50-50es taktika jön – vagy elmúlik vagy megszokom. A 3ashatárhegyen felírom a kódot, iszok és olvasom:jobbra fordulunk és rátérünk a kék körútra. Az emlékmûnél állva rátérek az ösvényre ami jobbról van és a végén látszik egy szalag, ez már a KC. Odaérve látom, hogy visszafelé van még szalag- hm akkor arra kellett volna menni? De akkor miért nem az volt h egyenesen továbbmegyünk a jobbra helyett? Néhány méterrõl van szó, de ha ez erdõben- bozótos részen van akár el is lehetne kutyulni. Bár lehet én komplikálom túl a nem annyira kipihent agyammal: ) Tovább a szalagozáson nemsokára az Újlaki-hegyen vagyok. Errõl az oldalról se jöttem még, de így nem is magas és nem is meredek: )

Az oldalában sötétlila nõszirmok virítanak.. nagyon szép látványt nyújtanak a köves ereszkedés kevesebb élményt jelent, sehogy sem tetszik a lábamnak. A Határ- nyereg elõtti rész fõleg.. Innentõl végre felfelé határozottan kellemesebb a Homok- hegyig. Az oda- vissza szakaszt megjárva a vadaskerti emlékmû után a vitorlázóreptér mellett visz az út. A sok kiránduló- futó ember után jólesik a Kõhegyi- út csendes magánya. Jó egyedül - elõjön az antiszociális lényem: ) A Hûvösvölgyi út elõtt pontõrös pont csokistul, innivalóstul. A Báthori utca elõtt hosszabbítok a szemetesig vagy 10 métert aztán a rigófüttyös utcából felmászok a Fazekas- hegyre . A 2 keresztbe kidõlt fát át nem lépem inkább megkerülöm- a lustaság ha fájna..: ) A tetõn szembetalálom magam egy nagy gödörrel de az emberbarát szervezõk a szélén szalagoztak nem toronyiránt fel- le. A SCre érve nem ijedek meg hiszen a leírás is említi : nem fog sokáig tartani. A Villám utcán cseppet se villámként húzok le a Nagyrét úthoz. A K-et ily módon keresztezve hamarosan marha nagynak tûnõ part örvendeztet a Határ úton. Az aszfalt csalóka, messzirõl sokkal magasabbnak látszik. Fent megállok és visszanézek, az út elején jövõ miniemberekre: )  A Feketerigó utcában furcsálom, hogy papírt nézve jönnek szembe- kiderül vannak akik direkt fordítva járják végig. Az se lehet rossz móka: ) A játszótér után a Feketefej utcán maradok ahol levadászok még egy betût a határkövön. A 189. után a lovarda mellett ismerõs jelzetlen út- erre volt egy kis önálló tájékozódgatás a kilátók túrán. Rájövök, hol lett volna célszerûbb balra fordulni a vadasparkhoz.. .mondjuk a szalagozáson sokkal rövidebb mint amit akkor kerítettem: ) Valamikor, a régi szép idõkben P és talán Z? jelzések jöhettek erre néhány maradványból ítélve. A parkolóban 2 lány matricáz és mondják hogy még 10en se mentek el eddig. Finom szõlõcukor után továbbmegyek a S+en majd  kivárom amíg az állandó forgalmú Budakeszi úton van olyan kedves sofõr aki hajlandó megállni a zebra elõtt és átengedni..A jelzetlen ösvényen már végképp ráállok megfigyelõs –üzemmódra és sokkal jobban figyelem a környezetet nem csak félvakon jelzésre tapadva sietek. A 214-es kõ beljebb van az úttól ezt azért nem vettem volna észre ha nincs bója a fán. A János- hegy pontõrei fáznak, én már nem szerencsére. A nap süt hétágra, a felhõk még csak gyülekeznek, remélem kibírja az esõ amíg beérek: ) Az utolsó matrica begyûjtése után csak bõ 2,5 km maradt hátra. Az adótoronynál az utolsó betû is a helyére kerül : 1872 Budapest egyesítése. A KCon folytatom a Sport Hoteltõl és Normafa elõtt még némi megfontolnivaló akad: a KC kicsit letér balra félszáz narancssárga krepp papírral kiszalagozva. Viszont a régi KC még egyenesen ment. Meg a határkövek is egyenesen vannak. Maradok fent és még begyûjtöm néhány határkõ látványát a Normafa elõtt. A 228.as számú az út közepén ma az utolsó.. nem tudom mennyit láttam a 82-bõl de úgy gondolom az elsõ néhány elmulasztása után majdnem minden útbaesõt kifigyeltem: ) Az Eötvös úton a jobbkanyarodás elõtt annyi kék krepp szalag van, hogy egy lagzira elég lenne dekorációnak! A beérkezett tájfutók által birtokolt iskolában külön asztalnál van a túra célja. Sor nincs, tea – kenyér van. A Bp. kupa füzetébe is matricát adnak. Érdekes volt ez a 27 km, egyedi megoldásokkal, nagyrészt számomra nem ismert utakkal, sok virággal- zölddel, A leírás –szervezés hibátlan, látszik hogy alaposan bejárták az útvonalat. Szupi és változatos séta volt: )