Túrabeszámolók


Félnyolcas / Negyednyolcas

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
manylowTúra éve: 20172017.09.17 18:37:51
megnéz manylow összes beszámolója

Negyednyolcas, gyalogos 50 km


Az előző este/éjszaka lehullott eső miatt aggódtam ugyan egy kicsit, de szombat reggel összecuccoltam és elindultam Szentendrére a Fakukac sörözőbe a rajthoz. Nevezés után elstartoltam, nem mentem sokat és megint elkezdett esni az eső és kisebb-nagyobb intenzitással esett amíg a Pap-rétre értem. Előtte a Vörös-kőnél EP, most nem néztem körül, úgy voltam vele, hogy a párás, esős idő miatt úgysem látnék sokat (pedig tiszta időben a kilátás elsőrangú).  Meg az időt sem akartam vesztegetni, nemtudván hogy milyenek lesznek később a körülmények.


A Vörös-kő után a piros sávon mentem Pap-rétig, onnan aszfaltozott úton a Kaán-forrásig, ahol a következő EP volt. Idáig eseménytelenül telt az út, a megpróbáltatások ezután következtek. Innen a Jenő-kunyhóig szalagozott úton mentünk, nagy volt a sár, voltak nagyon csúszós szakaszok és az ösvényre dőlt fák is lassították a haladást. Ezen még rontott, hogy a Jenő-kunyhó után már a zöld sávon a szembe forgalom is nagyon nagy volt. Kisiskolás csoportoktól kezdve a kis- és nagycsaládosokon át az idősebb túrázó csapatokig mintha mindenki most akart volna a Spartacus-ösvényen menni. A kedvencem az apuka volt a kisfiával, a kis lurkónak nem nagyon fűllött a foga a gyalogtúrához, szerintem a tologatós kismotorral szeretett volna menni amit a nagyi hozott utánuk a hátán :)


Pilisszentlászlón frissítőpont, jól esett a zsíros kenyér, nem időztem sokat és indultam is a piros kereszten Király-kút felé, majd a piros háromszögön fel Dobogókőre. Szerencsére nem jött be a félelmem, jól lehetett menni felfelé, nem volt saras, csúszós az ösvény. Dobogőkőnél a sípálya mellett volt a következő EP, örömmel konstatáltam, hogy a nehezén már túl vagyok.


Innen a sárga sávon kellett menni szinte a célig, a Lajos-forrásnál önbélyegzős EP, majd tovább a Kőhegyi Menedékház felé. Ezután egy kb. 2-3 km-es murvás, zúzott köves, kavicsos rész következett amit nagyon megszenvedtem, szinte felüdülés volt az utolsó párszáz méter az aszfalton :)


A Spartacus-ösvényt én szívem szerint kihagytam volna, kínlódás volt a sár és a tömeg miatt. Szerintem a Spartacus-ösvény, Dera-szurdok, Rám-szakadék és hasonló, sokak által látogatott helyek nem szerencsés teljesítménytúra útvonalak száraz időben sem, de ez az én saját véleményem.


Végül néhány szó a szervezésről. Jól szervezett volt a túra, majdnem végig jelzett utakon haladt. Ahol nem jelzett út volt, vagy nem volt egyértelmű a jelzés ott mindenhol tettek ki szalagokat, így a tájékozódás nem volt gond.  Az ellátás rendben volt, a pontőrök kedvesek voltak.


Köszönet a szervezőknek!

 
 
 Túra éve: 2015
stabatTúra éve: 20152015.09.27 17:54:25
megnéz stabat összes beszámolója

Félnyolcas, 35gy



Azzal kezdõdött, hogy zavart a puhaságom, szóval kiadtam a jelszót: a hétvégén mozognom kell. Megnéztem a ttt kínálatát, és a Szentendrérõl induló túra rögtön rabul ejtette a szívemet, egyrészt régen jártam erre, másrészt közel van, és a „pácban mindenki benne van”. Este úgy feküdtem le, hogy mindenképpen Vácra megyek, ha nem nagyon esik, akkor túrázom, amúgy dolgozom. Nem nagyon esett, de a radarkép nem volt bíztató, már kétszer is a munka mellett döntöttem, másodszor akkor, amikor a Konstantin térre nézve azt láttam, hogy szakad az esõ, de amikor kimentem nem tûnt olyan vészesnek. Végül egy fej vagy írásra bíztam magam, bejött a fej, így egy nagy sóhajtással nekikezdtem készülõdni az útnak. Közben arra gondoltam, hogy ez egy ajándék út, nagyon oda kell figyelni, mert biztos különleges lesz.


Elõkotortam a biciklimet (némi felháborodással konstatáltam, hogy a sisakom, amire piros lámpát is rögzítettem, valaki kölcsönvette), bekészítettem a szükséges cuccokat (semmi ilyesmi nem volt, de azért hoztam a táskát a hátamon) és célba vettem a nyolckor induló kompot. A Duna nagy volt, meg bölcs, meg egy kicsit zavaros, egyre erõsebben cseperészett az esõ, kis körhullámokat képezve a vízben (ha most behunyom a szemem, ezeket látom). Mire Tahiba értem mindenem elázott. Persze volt fokozatosság, elõször a zoknimon éreztem, utána a cipõmön. De ez benne volt a pakliban. Mint ahogy az is, hogy folyik az orrom, amire még az esõ is rásegít, hogy aztán az oldat a számba jusson. Ez önmagában nem is zavart volna, de olyan keserû volt, hogy nem gyõztem köpködni, sajnos volt utánpótlás. A bicikliúttal nem vacakoltam, csak egy veszélyes helyzet állt elõ a 11-es úton: miközben magammal voltam elfoglalva, csak késõn vettem észre az elõzõ autót, úgy kellett jobbra rántanom a kormányt, persze nekem állt feljebb. Megfordult a fejemben, hogy megyek egy kört Pest felé, és kihagyom a túrát, de gyõzött a bolondabb énem és rákanyarodtam a Szentlászlói útra.


A rajtban eltartott egy darabig, míg rendbe szedtem magam. Még maradt a pólómon pár négyzetcenti száraz terület, azzal próbáltam a szemüvegemet átláthatóságát növelni, nagyobb eredményességgel, mint vártam. Kicsit csalódva, kicsit fellélegezve vettem tudomásul, hogy nincs 50-es táv, így 35-ön indultam. Elõzõ este a térképemet böngészgetve próbáltam készülni (50-re), de azt kellett látnom, hogy bizonyos jelzések nincsenek rajta, majd lesz valahogy. A Vörös-kõig nagyjából tudtam az utat, bár csak egyszer jártam ott biciklivel nagyjából 10 éve. Nem is volt semmi gond, csak egy kicsit melegem volt, fel kellett tûrni az esõkabát ujját, hogy a külsõ-belsõ egyensúly létrejöjjön, bár a rövidnadrág sokat segített. A futás nem akart menni, rögtön szúrni kezdett a térdem, akkor nem kell erõltetni. A hegyrõl a kilátás elképesztõ, még esõben is, emlékeztem rá, hogy jó volt, de hogy ennyire! Szinte az egész sziget kirajzolódott. A vadetetõnél megkaptam az elsõ zsiráfomat, meg két Balaton-szeletet (kár, hogy Duna-szelet nincs), meg az útbaigazítást. A tûz mellett napsütésrõl álmodott a pontõr hölgy, miközben vacogott, nem akartam elkeseríteni, bár õ is tudhatta, hogy ma legfeljebb az esti filmben fog napsütést látni.


A piros jelzésen haladtam Pap-rétig, ahonnan aszfalton kellett folytatni, igen ám, de melyiken. Annak idején pont erre mentünk biciklivel, ismerõs is volt a terep, de csak az járt a fejemben, hogy rossz felé indultam el (mindennek eljön az ideje). Végigfutottam az utat a forrásig, akkor nyugodtam meg, amikor egy túratársat és a kutyáját megelõztem. Azért a sziklás hegyoldal meg a meredek völgy lenyûgözõ volt. A forrásnál lányok kucorogtak a menedékben, míg elõkotortam az itinert bepárásodott a szemüvegen. Kaptam egy cerbonát és a szokásos útbaigazítást.


Gyönyörû szakasz következett, már este is nézegettem, hogy ez a Spartacus-ösvény nem lesz rossz, de még annál is nagyszerûbb volt. Talán egy kicsit széles volt az út. Egyszer már éppen azon gondolkodtam, hogy ugorjak vagy kerüljek, mikor az elsõ variáció mellett döntve lépcsõket pillantok meg. És a kedves sziklatornyocskák miatt is érdemes lesz visszajönni. Néha majdnem fáztam, ezért bele kellett futni az ösvénybe. Sikeresen felleltem Pilisszentlászlón a következõ pontot, már majdnem megéheztem, pont jókor jött a zsíros kenyér és a hagyma. Most elõször nézegetem komolyabban az itinert, piros +, kék és kék + a folytatás, már csak egy kérdés van, merre induljak el. A pontõrök helyett egy kedves hölgy igazított útba, elmondta az egész utat, még egy keskeny átjáróra is felhívta a figyelmet. Kár, hogy nem figyeltem oda eléggé.


Szóval, amikor a leginkább rákészültem a következõ szakaszra, akkor buktam el. Szent Lászlónál (Idvez légy, kegyelmes Szent László kerál) balra kanyarodtam (megörülve, hogy megláttam a piros + és kék jelzést (kár, hogy nem néztem jobbra, mert ott is láttam volna). Az már fel sem tûnt (valójában feltûnt, de nem foglalkoztam vele, hogy a piros is megy a kékkel). Azt számolgattam, hogy két óra múlva beérhetek a célba (vagyis három körül és hat óra alatt), ami nagy megelégedéssel töltött el. Kijutottam egy mûútra, ahol szemben zöld + jelzést láttam, folytattam utamat a kéken. Egészen Pap-rétig (eddig egyszer jártam itt, ma már másodszor). Itt már tudtam (épp idõben), hogy valami nem jó. A zöld pluszra gyanakodtam, hátha kék és elnéztem. Beálltam a menedékbe, hogy megnézzem a térképem, meg az itinert. Elõbbit megnéztem volna, ha elhoztam volna. Ezt az egy dolgot kellett volna csak elhoznom, de kipakoltam. Az itiner azt írta, hogy keresztezni kell az utat. (Azt is írta, hogy melyiket, de én nem tudtam, hogy ez nem az). Akkor biztos elnéztem a színt. Visszamentem a zöld +-ig. Zöld volt és nem kék. Ennek ellenére nekivágtam. Csak belenézek abba az itinerbe még egyszer: meredek, sûrûn benõtt úton haladunk tovább – olvasom egy sík mezõn. Mit lehet tenni, megyek tovább. Egészen addig, amíg megadom magam és visszafordulok. Közben azon gondolkodom, hogy nem néztem-e el a kéket a faluban, de az nem lehet. Újra az úton állok, eljött a telefonos segítségkérés ideje (még soha nem jutottam el eddig). Szerencsére az itineren szereplõ szám nem volt elérhetõ. Míg hívtam, amikor keresett egykori osztálytársam (az Isten végül is megkönyörül az idiótán és egy angyalt küld segítségül), vissza is hívtam, megbeszéltük a holnapi találkozót és aztán megkérdeztem tõle, hol vagyok. Térkép segítségével nagyon ügyesen kiderítette, pedig ragaszkodtam a hülyeségemhez, hogy Pilisszentlászlóról nem Visegrád, hanem Dobogókõ felé jöttem a kéken, kiértem egy útra és keresem a kék +-t, mellesleg Pap-rét itt van tõlem balra. Valakinek végre ki kellett mondani, de én képtelen voltam rá, hogy azt a hibát, amit már számtalanszor elkövettem, és amire már annyira odafigyeltem az utóbbi idõben, csak sikerült újra, minden eddiginél súlyosabban összehoznom. Fordítva indultam el a kéken. Köszönöm Gábor!


Visszamentem a faluba, nagyon elkezdtek fájni a lábaim. Térd, lábszár. Újra köszöntöttem Szent László királyt. Az itinerben olvasható Kisrigó étterem is feltûnt, majd a keskeny hidacska, ami elõtt majdnem hanyatt vágódtam a sárban (kézmosás a patakban). Aztán megvolt az emelkedõ és a sûrûn benõtt szakasz is. Ujjongva fogadtak az utolsó ellenõrzõ ponton. Éppen három órába telt Szentlászlótól. Kiderült (a pólómon lévõ máriás címerbõl), hogy átmenetileg a kegyes hálózat csapdájában volt az egyik pontõr is, bár onnan nem lehet soha szabadulni. Megkaptam az utolsó útbaigazítást, ennek ellenére végig bizonytalankodtam. A Kõ-hegyi menedékháznál ugyan ki volt már írva Szentendre, de még utána is azt hittem, hogy rossz felé megyek. Aztán egyszer csak beértem a célba.


És mire kellett nagyon odafigyelni? Az útra? Arra is. De minden út, minden utam, rólam szól. Most azt mondja, hogy alázatosabban, figyelve, imádkozva, hálát adva érdemes élni és egészséges önkritikával. Nagyon meg lettem volna lepõdve, ha másra jutok, de biztos, hogy erre jutottam volna mindenféleképpen? Önkéntelenül is felteszem a kérdést, ha valami bajom van, mint most is, miért fáj? Keresztanyám jut eszembe, õ kérdezgette ezt, õ némileg jogosan, mert egész élete szenvedés volt. Szóval, ha felteszem ezt a kérdést, rögtön egy másikat is mellé kell illeszteni a teljesség kedvéért: miért nem fáj?


Öt óra és háromnegyedkor indul a komp, csak egy Balaton-szeletre jut idõm, azt is már tekerés közben eszem. Kombinált szám nincs, én megszerveztem magamnak, 42 km-es táv sem volt, de nekem az is sikerült. (Reméljük meglesz a jövõ héten is.) A tekerés üdítõleg hat, idefelé kicsit másképpen éltem meg, talán mert már nem esik (annyira). A szigeten már fáradok, de aztán feltûnik a Fehérek temploma, majd a Piarista, végül a Dóm (késõbb a teraszról nézem Vácot, még a börtön is szép kívülrõl, meg a sorakozó templomok a távoli reformátustól, a ferencesig). Odaérek a komphoz háromnegyedre, persze nem akkor megy, csak negyedkor. Így lemaradtam pár zsíros kenyérrõl. Szúnyogcsapdosással múlatom az idõt, ismét jobban szemereg, fázok az álldogálástól, de már nem számít, megérkeztem.


 
 
 Túra éve: 2014
kulcsTúra éve: 20142015.07.13 07:38:21
megnéz kulcs összes beszámolója

 Negyednyolcas 50 km gyalogos táv


Elõny:

- látványos tájak, hegycsúcsok, a Spartacus-ösvény végigjárása nagy élményt nyújtott


Hátrányok:

- pontatlan, adathiányos itiner

- felirat, szalag hiánya még a gyengén felfestett elágazásokban is

- gyenge ellátás, bár nem „spártai” túraként volt hirdetve

 
 
emdtTúra éve: 20142014.09.29 15:18:17
megnéz emdt összes beszámolója

Nem is tudtam, hogy engedélyezett ide link beszúrás:)


Jó kis túra volt, de azért akadtak gondok.


Leírás itt

 
 
Forrai U96Túra éve: 20142014.09.28 11:24:53
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

 NEGYEDNYOLCAS 50 20140927 




Project Név: U96 Táv: 47,1 km Emelkedés: 1734 m Rajtszám: 84 Telj.: III


4:32 Dunaújváros Vasútállomás 6:04 Déli 6:30 után Hévvel, Békásmegyerre, itt találkozok, rákérdezek egy Bianchi kerékpáros srácra; Félnyolcas kerékpáros Túra, telitalálat; elõre mondom õt látjuk a Szent Lászlói út 160. elõtti buszmegállóban beérni a FAKUKAC SÖRÖZÕBE. " Kerékpáros TúraTársNõjét merre hagyta? Tudja a Fene. " Együtt utazunk Szentendrére, a 870-ES buszt várom, de egész 05.-kor megy, így 8 elõtt nem tudok benevezni, srác és barátnõje Szentendrérõl odakerékpároztak... Leszállás után mindenki szinte a Baseball pályának indul, mire mondom idõsebb Túrázónak hogy arrafele nõnek a Házszámok, és mi a 158-AT keressük... :D Kovács Zoli nevet... Képek késõbb... RAJT: 8:30. FAKUKAC SÖRÖZÕ; Még kapok itinert másik 2 TTúrázóval, a többiek késõbb, erre a Rendezõk nem igazán számoltak, kevés még az V. NegyedNyolcasra a Statisztika, nem látják a Trendvonalról!" :D Nekilódulok egy Soproni " Heineken " Sör után, ekkor lép fel Pink Mist Õrsi Anna és Barátja a lépcsõn, cserebere... Hogy Annáék nem elõznek meg, " és azt gondolHATTÁK " hogy meglógtam elõlük, azazé van me a tavalyi 50-ES Kresztáblához húztam el, és már korábban fel kellett volna menni a LILA! szalagozást követve a S+-ON... Visszafordulás elõtt még egy hétvégi kertkaszálós palifej közli ez magánterület ahol éppen vagyok az életem kockáztatom... :D S+ szerencsére, de így találkozok elsõ figuránkkal; Kovács Zolival, akivel kép készül a késõbbi pont; az ÁLLÓ-RÉTEN. Itt ENIKÕ odaadja az itinerét Zolinak, aki nem várta meg a frissen fénymásoltakat... Kovács Zoli a NegyedNyolcas 30-ON. No. VÖRÖS-KÕ: 10:25. Képek. Lódulunk tovább még Zolival hülyülök... Szilvavodka után. Idén változik az útvonal; mert nem a MOLI-PIHENÕ és WASS ALBERT FELÉ megyünk, meg TELGÁRTHY-RÉT, hanem PAP-RÉT mellett le az aszfaltúton KAÁNHOZ. Zoli már lemarad rólam, remélem nem vagyok bûnös a Szilvavodkámmal; mire ráfordulok az Orsz. Kékre; Így egyedül, miután útbaigazítok családias körömreszelgetõs csoportot PAP-RÉT mellett; megyek tovább KAÁNHOZ. Képek. Szembõl kerékpárosaink. :D KAÁN-FORRÁS: 11:58. A pecsétek virágok :D Állatok és Nap. :D Pálfi László ugyanott csinál képet KAÁNNÁL ahol én is ültem; www.facebook.com/photo.php Itt Varnyu Gyuri és kedves TúraTársNÕJE! mennek el elõttem a SPARTACUS ÖSVÉNY FELÉ. Kaptatok felfelé mintha autópályán lennék, mert kapom a szomorú hírt, hogy a CÉLBAN, nem lesz autóm... :D 16 km körül járok csak, és az idõ repül... A Spartacuson belendültem, még jól jött ráadásul, az új sziklalépcsõ! ÚJ! Z- -RA térek egyfolytában elõzök, Salomon cipõ jól vizsgázik/zott. Papucsek Marcsiék már itt ülnek, hülyülünk egyet, Pilisi Trapp 40 jön szóba. :D Pilisszentlászló ( Gesztenyés Sörözõ ): 13:27. Nem sokat ülök, a P+ - ON elsietek a P háromszög elágazáshoz, majd lemegyek ezen az aszfaltútra kiugrok :D a Király-Kúti-Nyeregbe. 2012-ben elsõ teljesítéskor az aszfalton volt az ellenõrzõpont, most a túloldalon a "Forrás" mellett 30 m-re. Király-Kúti-Nyereg: 14:30. Innen kaptató jön Dobogókõre! Ezen a szakaszon ittunk zöldteát Ruttkay Diánával, meg a Jekler Z. Gabi. :D Dobogókõn egy kép erejéig megállok kifotózok; Dobogókõ: 15:10. Itt a pontõr elkap, mert túlmentem és a dugig tömött parkolóba vetettem be magam... Itt Dobogókõn mindig fõznek, vigyorognak, isznak-esznek méregdrágán, motoroznak, a kilátóban nézik a Csóványost :D Meg a Dömöst :D Mivel 10 órán belül be akarok érni a Célba, tavaly 10:51 volt az idõm, 2012-ben 10:54, így lerohanok a Sárgán. Ez Tölgyikrekig, meg Lajosforrásig tart, hosszúka. Lilanadrágos csajszi majdnem lemegy Szentkúthoz, de nélkülem is rájön a helyes Sárgára. Az emelkedõn görcsbe rándulok, ajaj! Elmúlik, utánamegyek Rosalindának... TORINA helyen fotó. 2 srácnak mondom Tölgyikrek felé hogy ti ketten meg a Rosalinda meg én fogunk a buszra felszállni, az utolsó buszra, ami a Célnál 18:46-kor megy be Hévhez! Ajaj... Sietünk, srác mondja: Sima ügy :D Lajosforrás: 16:52. Én érek ide elõször a kaptató után, aztán " Rosalinda " meg a 2 srác. Tovább a Sárgán Kõ-hegyre... Megint elõször érek ide, HALIMÁVAL készül fotó. Még élnek a Gombáktól, Nánási Ottóval beszélgettük a METEOR 50-EN, hogy tavaly HALIMA egy csomó õzlábgombát szedett maguknak, pörköltnek... :D Kõ-hegy: 17:30. Lesietünk a hegyrõl, annyira, hogy egy hétvégi telkes útra megyünk jobbra a Sárga, helyett, na ezzel 100 m szint plussz könyvelünk el, mindenki aki megtudja mondja, húhA! :D Helyes Sárgán elérjük a S+-T! Sietünk mert szinidõdöntésre készülök ÉN! meg a busz 18:46-kor! Köves szar úton... CÉL: 18:24 ( 9:54 ) sikeres teljesítés szintidõdöntéssel. Erre iszok. Jön a busz 250 Forintért. Hév, a Héven megismerkedek KERTI Balázzsal, székesfehérvári gyerek. Együtt utazunk Batthány-Térre, gyalog Délibe, a két vonat; Dunaújvárosba és Székesfehérvárra egymás mellett állnak :D Itt még egy Tapolcai faszi rátér a bolygóegyüttállásra :D A vonatom elindul és így Dunaújvárosba beérve a nap megfûszerezve lassan véget ér, III. NEGYEDNYOLCAS volt. Jövöre!                                                                                                                                 ©2014. U96. NegyedNyolcas 50.


 


 

 
 
 Túra éve: 2013
Forrai U96Túra éve: 20132013.09.29 12:07:49
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

 Negyednyolcas 50 ( 55 ) Halima szerint.


Photos & Written by Forrai U96, 56 versenyzõ.


2013. #7. Ver. 1.0


-- ---- - --- ---- --  ------------------------ Hetedik teljesítménytúrám 2013-ban.


1/ KKK 26


2/ Honvéd 50 ( Hasonló )


3/ KerecseN 20 ( Árpád Vezér 130 )


4/ SZURDOK 40 ( UKK 100 )


5/ Pilisi Trapp 40


6/ METEOR 50


7/ Negyednyolcas 50 ( 55 )


----------------------------------------------------------------------------------------------------------


RAJT: KVTE. Szentendre. BASEBALL PÁLYA ( üres volt ).


7:47 rajt.


 



18:38 cél.



 


10:51 futással célba, tavalyi idõ megdöntése, van aki szerintem 7 ó alatt befut...


Egyedül indulok újra, a rajtban ismerõsök, gyorsabban neveznek, majd utolérem õket... Így lett...


Halimát többször megelõzöm, meg Varnyu Gyurit és kedves kis TúraTársnõjét, Vörös-Kõ, aztán kaptató TelgárthY-Rét elõtt nyomom ....


 1.: Vörös-Kõ, pecsét. 10:01 2012, 8:58 2013.


Tovább az országos K sávot elérve.


Moli-pihenõ, Kép, talán a legjobbak egyike!


2.: TelgárthY-Rét. 12:13 2012, 11:28 2013.


Innen valahol odébb van a Spartacus ösvény ami nagyon szép kilátást ad, a Dunát látni...


Eléggé veszélyes Köves Út, valaki négykézláb megy fel...


Pilisszentlászlón 1 üveg sört vettem, Halima Coca-Cola-Zik. 


3.: Pilisszentlászló. 13:45 2012, 13.07 2013.


A P+ jelzést követjük, enyhén felfele, ez még 25 km-nél csak olyan felvezetõ.


4.: Király-kúti-nyereg. --:-- 2012, 14:42 2013.


JÖN a KAPTATÓ Dobogókõre! 


Karikásak voltak 2012-ben a szemei Ruttkay Diánának, :D, Zöld Teát ittunk akkor.


5.: DOBOGÓKÕ. 32,8 km. 1614 m szintemelkedés. 16:00 2012, 15:35 2013.


A S- jelzésen sokat megyünk Tölgyikrekig, itt jártunk SZURDOK 40-EN SALABASINA felõl.


Jó 11 km-ert kell menni a Sárga Sávon Lajosforrásig.


Sokan töltik a vizet... Szinte mindig.


Csokit kapunk, Vadász szelet.


6.: LAJOSFORRÁS. 18:00 2012, 17:23 2013.


Tovább S-.


7.: Kõ-hegyi menedékház. Virágos pecsét ( Havasi Gyopár! ). --:-- 2012, 18:08 2013.


Jó köves szakaszon Varnyu Gyurit ééééés kedvesét futással hagyom ott a S+-on.


Futok mint aki rabolt éppen pénztárcát.


Beérek 10:51 alatt, megdöntöttem a tavalyit, de Kõ-hegyrõl való futással persze.


8.: CÉL: Szentendre. 19:25 2012, 18:38 2013.


KITÛZÕ ZÖLD, OKLEVÉL, GRATULÁCIÓ! Tavaly Lila Kitûzõ volt, idén Zöldet kértem, II. Teljesítésre, nincs kimondottan többszöri Teljesítés Kitûzõ.


Autóval megyünk HÉV-hez, Kármán Zsolt Renaultjával. Bent ül még Nánási Ottó, Halima.


 



2013. NEGYEDNYOLCAS 50/30.



 


 



Photos & Written by Forrai U96.



 


2013. #7. Ver. 1.0

 
 
 Túra éve: 2012
botosemberTúra éve: 20122012.09.16 21:49:10
megnéz botosember összes beszámolója

Gyerekek, ez SZUPER volt!!! Vagy félszuper?  :))


Gondolom kevesen vannak már a mai túrázók között, akik még a BEAC SUPER8-at küzdötte (vagy élvezte) végig. Hogy miért fontos ez? Mert ebbõl jön a túra neve: az 4 sportágat tartalmazott és tényleg szuper volt, míg ez a rendezvény 1 (negyed8) vagy 2 (fél8) sportágat tartalmaz. Hát innen a név.


Ez a hétvége éppen felszabadult, így nézegettem a lehetõségeket. Meglepõdve láttam ezt a "kombo" lehetõségû túrát, és a Simics emléktúrára éppen jól is jön felkészülésnek. De hogy ennyire jó lesz, nem gondoltam...


Próbáltam egy hetet rákészülni mind testileg, mind lelkileg, mert a két szlogennek megfelelõen: "egyszer élünk"/"sose halunk" meg szerint 55+50 km-t terveztem. Természetesen fenntartva a távváltoztatás lehetõségét... Ami majdnem be is jött, mert szokás szerint a reggeli óracsörgést hosszas ébredés követett. 7:50-kor ültem nyeregbe. Kellemes hüvös volt, de a kezdeti emelkedõ rögtön felfûtött. Korábbi beszámolóból láttam, hogy az 55-ös bringa teljesíthetõ 2:30 alatt, nekem is ez volt a cél. A királykúti pontõrt már Dömörkapunál utolértem, ami jó lett volna egy kis csaláshoz, ha 30-asra mentem volna, de más a cél. Királykúti nyeregnél teljesen jól éreztem magam, és most jött az általam ismeretlen gurulás le Pilismarótra. Káprázatos volt! Kár lett volna kihagyni. Most, hogy végre új hátsó kerekem volt és még a fék is fogott, rendesen meglobogtattam a hajam, a 24,5 km 1 óra alatt sikeredett. Na itt gondolkodtam pár pillanatot, hogy 60 vagy 55, de szorított az idõ, meg a lábaimban is éreztem már némi fáradást, maradt a rövidebb. Visegrádra hamar átértem, még gyenge hátszelet is kaptam. És itt kezdõdött a túra, kapaszkodás Pap-rét-re: 9km majd 500m szintemelkedéssel. Lefelé sokszor jöttem már, nagyon élveztem, most végre megtapasztalhattam a fordított irányt. Bizony szükség volt a legkönnyebb fokozatra! Pap-réten elbénáztam a pecsételést, mert nem olvastam az itinert, mi szerint OKT pecsétet kell nyomni. Kicsit kóvályogtam, kiabáltam a pontõr után, aztán lefelé vettem az irányt. Itt aztán tekegolyóként lehetett zúdulni lefelé! Akár szó szerint értve, mert a gyalogtúrások teljes útszélességben jöttek felfelé... Talán 10:10, 10:15 körül értem célba. [Idén fedeztem fel a Pilis-Visegrádi-hegység erdészeti utait, és azt kell mondjam káprázatosak!!! Kõkemény tekeréseket ígérnek, de tempót visszavéve nézelõdve csodálatos tájakat látunk: mély patakvölgyek, gyönyörû erdõk, kilátás a Dunára... ]


Kocsiból gyors utánpótlás, bringa falnak támasztva és 10:22-kor nekiszaladtam az 50-es távnak. Vádlim, combom folyamatosan azt éreztette, hogy szeretne begörcsölni, de sose tették meg, érthetetlen ez a fura állapot. Vörös-kö éppen egy óra alatt lett meg. Furcsáltam, mert 5,5 km az itiner szerint és legalább 6,5 -ös átlaggal jöttem, de inkább többel! Andi párom is, aki elõttem ját 2 órával, megjegyezte a táv elmért hosszát. Innen lefelé a P- -on még soha nem jártam, pedig nagyon szép. Fõleg mikor beleszaladtam egy kikericstõl borított kaszálóba. Hamarosan elértem a kéket, BEAC MAXI-s nosztalgia, csak most a Nap delel :)   Egy rissz-rossz ösvényen "estem" ki a fellegvári útra, amin szerencsére nem kellet sokat menni, hamar felkanyarodtam az Apátkúti-völgybe, ahol tûz, palacsinta, sült szalonna illata fogadott. Mit mondja, háromnegyed egy lévén, gyomrom erõteljesen ebédidõt jelzett. Jól is jött a ponton kapott csoki, víz. Kicsit sétáltam egy túratárssal beszélgetve, de aztán megint próbáltam gyorsítani, mert így nem érek haza 6-ra! De ezen az emelkedõn esélyem sem volt a futásra. Egyre többet kell kezemmel tolni a lábaimat, de egyszer minden emelkedõnek vége lesz, mint ahogy ennek is. A Spartacus ösvénnyel fejezõdött be a kapaszkodás, és jött az élvezet. Soha nem jártam még erre, pedig fantasztikus néhány km következett! Meredek hegyoldalon lélekvesztõ ösvényen tekeregve "várfalak" között, napsütötte sziklagyepen át, mély vízmosást átmászva, pazar kilátással a Dunára... Ez volt a nap fénypontja! (na jó, az esti fürdõ után) Itt meg-meg álltam nézelõdni, de azért a döcögõ kocogást nem adtam fel. Sikerült is elhagynom sárga felsõmet az övtáskáról. Mikor észrevettem, éppen jókorát kapaszkodtam fel a Z- -on.


Nnna, ennyit az 50-es távról, visszaindultam a keresésére. Szerencsére egy kedves pár, akiket nem túl rég hagytam el, hozták szembõl. Egy kis gumicukorral jutalmaztam õket :) Lendületem is megtört, eleterõm is már a pirosban járt, jót beszélgetve besétáltunk Pilisszentlászlóra. És ott az a zsíros kenyér, szörp! Hmmm! A csuszka máris zöldbe ért, újabb lendületet kaptam és még a családi balhét megkockáztatva is elindultam Dobogõkõ felé. Az útvonal lerágott csont, de most mégis szép volt a koraõszi napsütésben. Jeklerék vidám csapatával futottam össze, majd egy szembõl jövõ idõs csapatból kérdezték, hogy ez a "PILIS TRAPP"? Mondtam neki, hogy ez a NEGYEDNYOLCAS! Remélem utana néz majd... Király-kúti-nyeregben kezdtem számolgatni. Pont 15:00 óra volt. Hátralévõ táv 20,5 km 550m szint, rászánható idõ 3 óra. Miután lában minden porcikája fájt, a teljes távról letettem, de kellett a km, így felmentem Dobogókõre, majd visszafordultam a kéken Sikáros felé. Térképem nem volt ,de sacc 3-4 km-rel és 200m szinttel rövidebb lesz, ami kb. 40 percet jelent. Azért hogy ne legyen a történet olyan egyszerû, és tovább nosztalgiázzam a BEAC MAXI-t, a régi kéken akartam lemenni. Kezdetben gond nélkül ment, de aztán az általam sejtett régi út eltûnt, ami meg jól járható volt, rossz irányba vitt. Kicsit követtem a rossz irányt, de aztán felhagytam felfedezõ utammal, a Nap állásából tájékozódva lementem a PK- -ra és innen már a 'szentlászlói útelágazásig végig követtem a kéket, onnan pedig az aszfalton be a célba. 17:44-re értem be.


Ha minden jól megy, jövõre normális 60K+50GY lesz belõle!


És emberek! Ezeket a túrákat nem szabad kihagyni! A hegység gyönyörû képet mutat szeptember közepén, és ez az útvonal különösen szép helyeken visz. Köszönet a szervezésért. 

 
 
Forrai U96Túra éve: 20122012.09.16 15:23:03
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

2013.


Remélem.


Forrai László. U96 jelzéssel...


---


50 km.


 


Photos & Written by Forrai U96, Tamás Csaba. 336 és 340 számú versenyzõk.


 


2012. #2. Ver. 1.1


 


-- ---- - --- ---- --  ------------------------ Második teljesítménytúránk 2012-ben.


 


RAJT: KVTE. Szentendre - Fakukac Sörözõ. Szentlászlói út 160.


 


8:30 rajt. 50 km. 12 óra.



Csabával indulok újra, Dunaújvárosból Flirt vonattal, ez ok. A HÉV + H5 Busz, AZ IS, IGEN!


870-essel Pizzázás után a Sörözõbe.


Mindenki nagyon jól felszerelt, és kedves.


Autóúton indulunk, majd lassan az Álló-Rétet elhagyva már az erdõben és felfelé.


1.: Vörös-Kõ, pecsét. 10:01.


Tovább az országos K sávot elérve már Diánával haladunk, de nagyon!


Moli-pihenõ, után LESZÁGULDUNK lábainkat nem kímélve Apátkútra.


2.: Apátkúti Vadászház. 12:13.


Innen valahol odébb van a Spartacus ösvény ami nagyon szép kilátást ad, a Dunát látni...


Pilisszentlászlón 3 üveg sört vettem, Csaba azonnal kiitta. Zsíroskenyereket dobunk be!


Tehát:


3.: Pilisszentlászló. 13:45.


A P+ jelzést követjük, enyhén felfele, ez még 25 km-nél csak olyan felvezetõ.


4.: Király-kúti-nyereg. --:--.


A Kolacskovszky forrás nem ad VIZET, szomorú, JÖN a KAPTATÓ Dobogókõre!


Diána Zöld Teával megkínál.


Karikásak a szemeink.


5.: DOBOGÓKÕ. 32,8 km. 1614 m szintemelkedés. 16:00.


A S- jelzésen sokat megyünk Tölgyikrekig, itt jártunk SZURDOK 40/30-on SALABASINA felõl.


A Lom-hegyi-nyereg után kis emelkedõ, Lajosforrás.


6.: LAJOSFORRÁS. 18:00.


Tovább S-.


7.: Kõ-hegyi menedékház. Virágos pecsét ( Havasi Gyopár! ). --:--.


Jó köves, bontásból eredõ tégla, + phúúú mindenes úton Szentlászlói útra érünk.


Beérünk. A Fotó nem hazudik, önarckép.


8.: CÉL: Szentendre. 19:25.


KITÛZÕ, OKLEVÉL, TAPSVIHAR.


Autóval megyünk HÉV-hez, vagyis HÁöthöz, szétesõben buszustúl, bliccelve 2-es 3-as metró vonalára, Népliget >>> Dunaújváros. .... .. .              ... . ... . . .. . . . . .. ..


2012. NEGYEDNYOLCAS 50/30.


Photos & Written by Forrai U96, Tamás Csaba. 336 és 340 számú versenyzõk.


2012. #2. Ver. 1.1





 


 


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2011
hlkcicaTúra éve: 20112011.09.26 11:02:51
megnéz hlkcica összes beszámolója

 Sajnos a fiammal együtt mindkettõnket legázolt a nátha, ezért nem mertünk nekivágni az 50-es távnak. Na sebaj, majd jövõre...


Az indítást kedves csapat csapat végezte, jó kedvvel, jó iramban indultunk el a Vörös-kõ felé. Az elsõ szakasz szalagozása példás volt, az istennek sem sikerült eltévedni, pedig elég sok kanyart kapott a felvezetõ út.

A Vörös-kõnél kisebb meglepetés, sikerült másfél óra alatt megtenni azt a rongyos 4 vagy 4 és fél kilométert... ezmiez? pedig érzésre nagyon erõteljes tempóban mentünk. Vagy el van mérve az elsõ táv vagy az én agyamat mérte el a nátha...


Na sebaj, némi sápogás után panorámabámulás a betonizérõl és gyerünk tovább.


Még sosem jártam a Pilisnek ezen a részén, gyönyörû helyeken vezet a túra - ide visszajövök még asszonyostul-lányostul valamelyik lazább hétvégén.


A második második ellenõrzõ pontnál kissé idegkimerült házigazda: nem, nem az õ háza az erdészház, hanem a másiknál lehet pecsételni, különben is magánterület és mit keresünk ott (talán a kerítésedet apukám a "Magánterület" táblával...), egyébként is mi lesz ha eltûnik a házából a mobil, vagy valakit megharap a kutya. Gyász.


Innentõl jött a túra csúcspontja, fel a Spartacus ösvényre, majd át a zöldre és Pilismittoménmármin a következõ pontra. Na ide szintén el kell még hoznom a családot, jó kis csúszkálós szintút, csodálatos kilátás hol itt, hol ott. A hétvégi telkek mellett elhaladva újabb döbbenet: a hegytetõn álló ház mellett egy gondosan pirosra pingált kenu. Kíváncsi lennék emberünk mire számított...


Pilisizén vált el a 30-as és az 50-es túra, innentõl kis emelkedõ után már csak lefelé, ez a rész a túra legkevésbé izgalmas része.


Beérkezés, öröm. Jó volt, bár egy százas csomag papírzsebkendõ elfogyott.


Összességében gratulálok a rendezõ csapatnak, több mint elég itiner, ügyes szalagozás, szép útvonalvezetésû túra, mindenhol nagyon kedves, segítõkész pontõrök.. Jövõre meg kell néznem az 50-est.

 
 
SipiTúra éve: 20112011.09.24 20:50:59
megnéz Sipi összes beszámolója

Negyednyolcas K.55 Teljesítménytúra


táv: 54 km


szint: 1205 méter



A Pilis egyik legszebb útvonalán haladó bringás túra, Szentendrétõl Lajosforrás elág., lõtér mellett..., el Dömörkapuig, onnan Király-kúti-nyereg, még feljebb a sípálya felvonójának aljáig, majd le Pilismarótig helyenként valami fantasztikus panorámájú szakaszon, aztán 11-es út Duna mellett Dömös érintésével Visegrádig.Fellegvári úton egy darabig, majd Apát-kúti-völgy, fel Paprétre...., onnan le a szentendrei skanzen mögötti Pilisszentlászló felé vezetõ útra, újra Lajosforrási elágazás, majd Fakukac sörözõ(cél)



Eredeti terv a bringa- kombo gyalogos túra lett volna , de inkább indultam a hosszabb bringás távon, és a holnapi duatlon versenyre való tekintettel kihagytam a futó gyalogos túrát.......



 Nagyon jó volt, igazán el sem fáradtam, egy fél kulacs vizet ittam közben! Kicsit késõbb kezdõdhetett volna, mert fenn a hegyen  - fõleg lefelé a lejtõkön érzõdött  - nem volt több 6-8 foknál.Mindenkinek ajánlani tudom jövõre, nagyon szép vonalvezetésû távok (3 féle bringás, és két gyalogos táv ) , az aszfalt helyenként murvás és töredezett, de ki lehet bírni!




Edzésszakaszok Sor szám Edzéstípus Idõ Távolság

(km) Sebesség (km/h) Tempó (p/km) Szint különbség Minimum pulzus Maximum pulzus Átlag pulzus




1 Hegyi-szakasz 00:34:00 10.9 19.24 03:07 360 0 0 0

Megjegyzés: Szentendre(Fakukac sörözõ) - elág. Lajosforrás felé - Dömörkapu - Király-kúti-nyereg (ellenõrzõpont)

2 Hegyi-szakasz 00:28:00 12.2 26.14 02:17 251 0 0 0

Megjegyzés: Király-kúti-nyereg - Pilismarót (ellenõrzõpont) egy helyen le is szálltam a bringáról, gyönyörködni a lélegzetállító Dunakanyar-panorámában... Azért volt két-három olyan rész, ahol az út nagyon rossz volt(murvás, gallyakkal terített....)

3 Normál tekerés 00:31:00 15 29.03 02:04 177 0 0 0

Megjegyzés: Pilismarót 11-es úton - Dömös - Visegrád - elág. Apát-kúti vadászház (ellenõrzõpont)

4 Hegyi-szakasz 00:47:00 16.3 20.81 02:53 417 0 0 0

Megjegyzés: Apát-kúti vadászház - Paprét (ellenõrzõpont) - Szentendre kiskertek - Pilisszentlászló felé vezetõ út - Lajosforrás elág. - Szentendre Fakukac sörözõ (cél)


Össz idõ: 2 óra 30 perc (brutto) 10 perc az ellenõrzõpontokon eltöltött...


Köszönjük, ezt az elsõ rendezésû bringás és kombinált túrát, remélhetõleg jövõre lesz folytatás!








 

 
 
 Túra éve: 2010
TonnakilométerTúra éve: 20102010.10.03 09:07:02
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója











Negyed Nyolcas 30


Táv: 29,2 km, szint: 1169 m


Elsõ túraszervezése volt a rendezõknek, de szerintem így is nagyon jól sikerült. Van még néhány „gyermekbetegsége” a szervezésnek, de nagyon ígéretes túraesemény nõheti ki magát e feltûnõen fiatal, de lelkes csapat keze nyomán.


Na de kezdjük az elején. Az elmúlt hetek nagy esõzései után végre nem ígértek csapadékot az idõjósok. Az utolsó pillanatig a Lokóra készültünk Zsombor fiammal, de a honlapon megjelent Negyed Nyolcas túrakiírása felkeltette érdeklõdésünket. Idén jártunk elõször a Pilisben és a Visegrádi-hegységben. A korábbi két találkozás alkalmával kifejezetten pozitív élményekkel gazdagodhattunk, úgyhogy kíváncsi várakozással tekintettünk a mai nap elé.


Pontosan hatkor indultunk Csemõbõl. A rajt helye nem pont ott volt, ahol eredetileg kellett volna lennie, de egy kis kóválygás után ráakadtunk. A nevezés gördülékenyen zajlott. 7:45-ös indulási idõ került az itinerünkre. Akkor merre is? A S+-en kellett indulni, s ezen elmenni az Álló-rétig. A szakasz mindenképpen igényelne egy turistajel felújítást. Oda kellett figyelni, sõt el is kavartunk kicsit a Kis-Hortoba oldalában, de ez inkább a mi hibánk volt. Szerencsére hamar észrevettük a hibát és visszatértünk az utolsó ismert jelig. Innen viszont már gyerekjáték volt az út az Álló-rétig. Itt teljesen új útbaigazító tábla és felújított jel mutatta az utat a Vörös-kõ felé, az itiner szerint 670m, valójában pont egy kilométerrel hosszabb S- úton. Tiszta idõben pompás innen a kilátás, most azonban párás volt a levegõ, így sokat nem idõztünk.


A Kis-Bükk tetõ mellõzésével a P- úton haladtunk a K- útig melyen jobbra kellett kanyarodni. Igazán kis pontnak éreztünk magunkat az Úrasztal oldalán futó kanyargós ösvényen. Jobbra az igen meredek oldalban lévõ robosztus bükkös látványa lenyûgözõ volt. Hamar elértünk a Molnár Lajos emléktábláig, ahonnét jó kilátás nyílt a Dunakanyarra. Pár száz méterrel odébb a Borjú-fõnél már le is ültünk egy szendvicsre, hogy kellõképp kigyönyörködhessünk magunkat. Szépen kivehetõ volt a múlt heti NAHÁT túrán bejárt Szent-Mihály hegy és a Hegyes-tetõ, valamint a Dunakanyar. Szívesen üldögéltünk volna tovább is, de elvégre teljesítménytúrán vagyunk, még hosszú út vár ránk a mai napon.


Leereszkedtünk a Sóstói-rétig, ahonnét szalagozás vitt a Panoráma autóútig. A kitûzésrõl csak a legjobbakat mondhatom. Pont annyi és pont ott volt szalag ahol kellett. A kövesúton kellett haladnunk az Apátkúti vadászházig, ahol az elsõ ellenõrzõpont volt. A völgy szépsége ellensúlyozta azt, hogy ezen a szakaszon aszfalton kellett menni. Itt tájékoztattak arról, hogy sajnos jelvény nem lesz a célban. Különösképpen „nem rázott meg a hír”, elvégre nem a jelvényért jöttünk. Innen ismét szalagozott úton haladtunk felfelé a Spartacus ösvényen, mely meglehetõsen erõs kaptatóval kezdõdik, de a Jenõ-kunyhó után jól járható álomszép sétaútban folytatódik. A rajtban kapott útvonalleírás ugyan felhívta a figyelmünket a szakasz szépségére, de amit a Szarvas-lyuknál lévõ visszafordító elõtt megtapasztaltunk felülmúlta minden várakozásunkat. Ezt mindenkinek látnia kellene! Elmondhatatlanul, leírhatatlanul szép panoráma tárult a szemünk elé.


Továbbhaladva érdekes sziklaalakzatok kísérték utunkat és pompás terepen haladhattunk. Bárcsak sose érne véget ez az ösvény. De sajnos ennek is vége lett, elértük a Z- jelzést, melyen balra kanyarodtunk. Ez az út egyenesen Pilisszentlászlóra vitt, ahol a második ellenõrzõpont várt ránk. Jól esett a csoki és az ivólé, amit kaptunk. Már csak 7 km volt hátra, de a nyomóskútnál feltöltöttük ivóvíz készletünket.


Továbbra is a Z- úton kellett haladni, melynek jelzései a Hegytetõ-parkolótól elég rapszodikusak voltak. Sokszor inkább „érzésbõl” mentünk, mintsem a jelek alapján. Ezen a szakaszon is érdemes lett volna a jeleket felújítani, de legalább szalagozással megerõsíteni a helyes utat. Kicsit illúzióromboló volt az utolsó két kilométernek a Szentendre-Pilisszentlászló közötti forgalmas mûúton való vezetése. Én megfontolnám a rendezõk helyében a Jávor-tó érintésével szalagozott ösvényen visszavinni a túraútvonalat a célba. A célban megkaptuk oklevelünket és a jól megérdemelt lila hagymás zsíros kenyér uzsonnát.


Jobbító szándékkal javasolom, hogy érdemes lenne csiszolni, az itiner térkép mellékletén és a turistajelzésekkel hiányos ellátott szakaszok megerõsítésén (festék, szalag). Viszont kimagasló volt a túraleírás, mely sok segítséget nyújtott a tájékozódásban. A pontõrök kivétel nélkül nagyon kedvesek, õszintén érdeklõdõk, barátságosak voltak. Az útvonalválasztás (az utolsó két km kivételével) zseniális volt (Persze a Visegrádi-hegységben nem lehet nagyon mellényúlni). A nevezési díj a kapott szolgáltatással arányos, legközelebb talán lesz jelvény is.


És nagyon õszintén mondom, hogy remélem lesz folytatása is jövõre ennek a túrának, helyük van az egyre színesedõ túrarendezvények palettáján. Összességében nagyon jól éreztük magunkat a túrán és ez a legfontosabb. Köszönet érte a szervezõknek.


 

 
 
moiwaTúra éve: 20102010.10.02 21:04:51
megnéz moiwa összes beszámolója

Negyednyolcas 45, avagy a nosztalgiatúra



Hála a BKV mostanra idõzített pályafelújításainak, körülményes módon lehetett csak kiutazni Szentendrére, majd onnét a Skanzenhez. A rajt pontos helye is ismertté vált, buszon ülõ kedves túratársak információjának köszönhetõen: a Skanzen buszfordulónál.



Rajtnál itiner gyors megszemlélése: valóban, az útvonal leginkább a megboldogult Sajgó 50-ével fed át, lesz tehát mód nosztalgiázni. Másik meglepetés: mindösszesen 4 köztes ellenõrzõpont, így aztán telis tele "kispistázóbarát" lehetõségekkel.



Rushboy-jal indulunk neki, az égbolt felhõs, meglehetõsen hûvös van. Sztaravoda, majd a nosztalgikus S+... furcsa észrevenni a rengeteg irtást, ami egykoron egybefüggõ erdõ volt. Így aztán néhol könnyedén elbizonytalanodom, Rushboy korrigál.



Álló-rétnél nagyon szép útbaigazító táblák és a BTHE példásan felújított jelzései. Sár nincs, azaz csak minimális, nem zavaró mértékû. Furcsa ez nekünk, akik hozzászoktunk a szarráázós, trutyiban tapicskolós rendezvényekhez mostanában. Vörös-kõnél nincs ep., az egykori Felszabadulás emlékmûhöz kinézünk, valamint panorámát csodálunk. Nem látunk messzire, de ami sejlik, az is nagyon szép.



P sávra térünk, megint nosztalgia-hegyek, pl. a jobbra letérõ S kör kapcsán (Hétvályús-forrás felé), egyik kedvenc emelkedõnk :-) Kis-bükk-tetõ nem lett alacsonyabb, de könnyen felgurulunk rá. Rushboy a Visegrádi-hegység ezen részén még nem járt, rá is csodálkozik minden szépségre. Vértes-mezõ így õsszel is szemet gyönyörködtetõ. A következõ réteken (Zánkói, Pálóczki) már látszanak az õsz színei.



Ezután Rushboy kezd nosztalgiázni, egyenesen a BEAC Maxi jut eszébe, ahogy az Úrasztal oldalon mentek a lemenõ Nap kíséretében. Most azért több a fény, lehet is nézelõdni, van itt is panoráma. Továbbra is OKT, Vízverés-nyerge, majd az egykori forgókapu, ezután Moli-pihenõ, a Maxi becsületpontja. Rushboy kér, hogy menjünk le Borjúfõhöz, mert eddig mindig csak elrohant mellette. Semmi akadálya. A panoráma magáért beszél.



Sóstói-rét jön, itt most nincs annyi sár, mint egykoron a Görgey-túrán, viszont az út széli kis tavacskák, mocsarak most is vízzel teltek. Már látszik a szalag, ahol balra térünk. Itt most én nosztalgiázom, az Urak asztala-kör tájékozódási túra optimális útvonala hozott erre. Fel is sejlik bennem egy szép kilátóhely, ahonnan a Nagy-Villámot lehet célbavenni. És lõn. További lejtõ következik, egyre meredekebb és bokatörõbb. Kijutunk a Panorámaútra, ahonnét betonozás veszi kezdetét.



Az egykori Patak borozótól kis idõre ismét a Sajgó 50 egykori útvonalára térünk. Rushboy megint csodálkozik, sosem járt még az Ördögmalom-vízesés és a Magda-forrás vidékén. Az Apát-kúti-patak medre döbbenetes nyomokat hordoz, a tavaszi és nyári áradáséit. Kicsit átrendezte a terepet a természet. Balról elõbb a Füvészkert, majd a Telgárthy-rét... Rushboynak távolról megmutatom a Thelgárt-forrást, elõször nem akarja elhinni, hogy az az objektum az.



Apátkúti-vadászházhoz épp pontnyitásra érünk (ez az 1. ep), papíron jöttünk 16 km-t, amit mi többnek érzünk, mert a kiszámolt átlagtempó sokkal lassabb, mint amit jöttünk (nem lazsáltunk). A pontõr közli, hogy csak a célban lesz szolgáltatás. Semmi gond, saját hátizsákban is van kalóriatartalék. Innentõl az egykori Fel-von-oh! túra útvonalát követjük, Dani beindul, a Jenõ-kunyhónál tudom csak befogni. A kunyhónál kirándulók eszegetnek.



A kunyhótól indul a nap fénypontja: a Spartacus ösvény. Eddig itt csak tavasszal jártam, árvalányhajat láttam. Most is voltak virágok, és üde zöld minden. Daninak nagyon tetszik ez az út, a kanyarjaival, a kilátópontjaival, valamint a sok vaddal, amit láttunk. Két õz odafent teljes nyugalommal bámul minket, le is kell ezt kattintani. Egy váratlan útleszakadást kell mellõzzünk (10 méter hosszan leszakadt egy földdarab, rajta az ösvényünkkel). Rövidesen elhagyjuk a szép részt, és elérjük a Z sávot, ahol balra emelkedünk. Számomra egzotikus, sosem járt útszakasz ez.



Dani begyújtja a rakétákat, alig bírom követni. Szentlászló szélén a vízszintes betonon azért sikerül beérni. A 2. ellenõrzõpont a Gesztenyés sörözõben, ahol nagy meglepetésként ér, hogy kapunk szolgáltatást (mártott szelet + narancslé). Kis pihi után ismét "sajgósodunk" és jön az egykori mumus: a Tüskés-hegy. A sok irtás és tarvágás után kellemes csalódás, hogy milyen jól járható a P+. Rushboy a T100-as kalandjait ecseteli közben (óriási vízfolyások...).



A hegy után lecsurgunk, majd a Varga-lószig egyenletesen mászunk. Dani elemi erõvel tolja, hagyom is, hadd menjen. Továbbra is "sajgósan" lemegyünk a Király-kúthoz, nem is emlékeztem, hogy ilyen meredek a patakvölgybe való le- majd kimászás. Király-kúttól Dobogókõre jó ismerõs emelkedõ vár, csak kényelmes sétával megy az emelkedõ. Danival azt beszéltük, hogy majd odafent a csúcson megvár, ott amúgy is ep. lesz. Ebbõl az lett, hogy Dani elõnye a pont keresgélésére elment. Õ kiabált rám, hogy hova is menjek (nem a parkolóban, hanem még elõtte a jelzett úton vártak a pontõrök).



Újabb meglepetés: globális szolgáltatás - energiaital, keksz és ropi képében. Ez most jólesett. Nem pihenünk sokat, mert kellemetlen hûvös van, mi pedig kiizzadva.

Következõ nosztalgiánk elég hosszú darabon kísér, a S jelzésen: BEAC Maxi és Pilis 50... Fagyoskatona felé frissített jelzések, a PS jelzéselágazás pedig már jóval a mûút elérése elõtt! Erre késõbb jó lesz figyelni. Kopasz-hegy mászása "anti 3x50 nosztalgia", majd a S+ elágazásától a Szurdok nosztalgia is esedékes.



Tölgyikreknél furcsállja Dani, hogy nem vagyok ott, a Szurdokon volt szerencsém ott pontõrködni. Szerencsére innét a S sáv jól járható, erdészeti "autópálya" épül. A nemszeretem emelkedõ Lajosforrás felé nem meredek, és viszonylag egyszerûen megy, még Dani-tempóban is. Lajosforrásnál rengeteg ember és autó. Kis pihit tartunk. Közben már látjuk a másnapi Vasas túra szalagjait, remélem a Negyednyolcas résztvevõi nem dõlnek be nekik.



Innét ismét Sajgó, illetve elõzetes készülés a holnapi Vasasra: S sávon átruccanunk Kõ-hegyre. Kellemes terep, szeretjük. Valamiért keményebb mászásra emlékeztem, Dani nem is érti ezt. Hamar ott vagyunk. Pontõrt keresünk, de nem találunk, emiatt a ház pecsétjét kérjük el.



Ezután már csak le kell gurulni a Skanzenhez. Régi sajgós emlékeim alapján a legvége szokott lenni a mumus tájékozódási szempontból. A S sáv jól jelzett, semmi gond. A S+ elágazás is megvan, egyedül egy ránk ugató elszabadult kutya hoz némi izgalmat a történetbe. A Bükkös-patak hídjánál is jól vesszük az irányt. A S/S+ elágazástól a papír 0 szintet ír, ehhez képest a szentlászlói mûút után egy jelentõs emelkedõt küzdünk le, de legalább házak között.



Kanyargunk balra-jobbra, nagyon odafigyelve, a leírást követve. A házakat elhagyva a távolban már látszik a Skanzen vasútállomása, ez nyugalommal tölt el. Az útleírás a Skanzen fõbejáratához igazít, de valójában nekünk még vissza kell mennünk a buszfordulóig. Kisvártatva már ott is vagyunk a célban. 9:05-ös az idõnk, nem rossz. Bár amilyen tempóval mi haladtunk... Daninak még korábban mondtam, hogy tutira lesznek még 30-as beérkezõk, mire mi beérünk. Így is lett. Sorozatban jöttek a rövidtávos csapatok.



Zsíroskenyerezünk, Dani pedig majdnem beszorul a láncoshintába :-D

Mi már tudtuk elõre, mert szóltak az Apátkúti erdészháznál, miszerint kitûzõ az nem lesz. Vígaszul visszakaptunk a nevezési díjból. A rövidtávosok ezzel viszont csak a célban szembesülnek. Kiderül, hogy mennyi teljesítménytúrázónak szívügye a kitûzõgyûjtés.



Buszozunk, majd Szentendrén elválnak útjaink. Holnap szinte ugyanonnét, kísértetiesen hasonló logisztikával, a mai útvonalat többször metszve. Sebaj, a Visegrádi-hegység szép.



Meglepõen nehéz túra volt, Visegrádi-hegység mércével nézve. Dani sok újat látott, nekem is jó volt az újrafelfedezés.



Köszönet a rendezõknek a lebonyolításért, Daninak pedig a társaságot!

 
 
engelsfeldTúra éve: 20102010.10.02 19:59:39
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Negyednyolcas 30


Remekül indult a túra: az 1-es villamos-pótló, a HÉV-pótló és az ötkilométeres szentendrei talpalás után a negyednyolcas-rajthely felderítése okozott némi bosszúságot, megjegyzem, akkor még nem tudtam, hogy kitûzõ nem lesz a verseny végén.


A kijelölt útvonal minõségére, állagára és az itiner (itt menetlevél) korrektségére rossz szavam nem lehet; igaz, a sárga színû szalagozás egyszer ugyan megtévesztett (gumikesztyûnek néztem, de jóakaróim visszatérítettek a helyes útra), de ez csak az én tapasztalatlanságomnak köszönhetõ. Az ellátás spártai volt, de a szentlászlói söntésben kapott Balaton-szelet és siólé nagyon jólesett és szárnyakat adott. Unikumnak érzem, utólag, hogy csak két helyen volt pecsételõ hely, de ez különösebben nem zavart, mert menni így is lehetett.


Az õszi erdõ hálistennek mindenért kárpótolt, a csodálatos színek, még a frissen festett túrajelzések színei is meghatottak,  az üdezöld rétek és a ködfelhõben fürdõzõ hegyek és a messzeségben néha-néha felbukkanó Duna látványa lebilincselõ volt. És az erdei csend, a sokat érõ erdei csend, ha pár órácskára is, de visszadta belsõ békémet. Köszönet a rendezõknek.