Túrabeszámolók


Kisgyón

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2010 2011 2011 2012 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2014
nafeTúra éve: 20142014.09.17 23:31:34
megnéz nafe összes beszámolója

Dr. Hegyi Imre emléktúra 30


GPS-el mért távolság: 32,5 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 810 m.


Nem sokkal kilenc elõtt értem Kisgyónba. Veszprémbõl indulásnál még elég elfogadható volt az idõ, de a radarkép nem sok jót ígért. A Tési-fennsíkon, néhol csak 40-el tudtam menni, mivel igen rossznak bizonyultak a látási viszonyok. Bakonycsernye elõtt elkapott egy-két zápor is, és Kisgyónban is szemerkélt az esõ. Ennek megfelelõen biciklis esõdzsekit és esõkalapot vettem föl. A rajthelyen, csak ismerõsök voltak. Gyorsan beneveztem, s neki is vágtam a táv teljesítésének. Elõször irány a Barkócás a P+ jelzésen. A murvás útnak alaposan betett a gléderezés és a sok esõ. A kaptatón sikerült kimelegedni, illetve rájönni, hogy túlöltöztem. Hiba volt a biciklis póló alá hosszú ujjú gyapjúpólót venni. Le is vetettem a biciklis pólót, s cipelhettem a túrán végig. Az alumíniumosok volt üdülõje utáni emelkedõ eléggé benõtt. Fontolgattam, hogy esõnadrágot kéne vennem. Mire eldöntöttem, elég vizes lett nadrágom. Épp csak végeztem az öltözéssel, mire rendesen rázendített az esõ. Hamarosan árral szemben gyalogoltam, de itt még jól kikerülhetõk a pocsolyák. Az elsõ ellenõrzõ ponton Lacitól kaptam a pecsétet, ami azonmód el is mázolódott. Beszélgettünk egy kicsit, s mentem tovább.


A kék jelzésen leereszkedtem Kisgyónhoz, s befejeztem az elsõ kört. Újabb pecsét. Szerencsére megnéztem, merre tovább, másként emlékezetbõl az aszfalton megyek Bakonycsernyére. Így rájöttem, ezt a szakaszt a zöld jelzésen kell teljesíteni. A jelzés levágja az aszfaltút egy nagy kanyarját, viszont eléggé benõtt. Itt gondolkoztam, hogy az aszfalton kéne maradnom, kímélendõ a bakancsom impregnálását. Mivel szerettem volna pontos túratávot mérni, ezért lemondtam a hosszabbításról. Eddigre az esõ, szemerkéléssé szelídült, viszont távoli menydörgést hallottam, ami nem sok jót ígért. Ballagtam tovább. Néhol akkora pocsolya állta utunkat, hogy külön kerülõket szalagoztak ki hozzá. Kisvártatva beértem Bakonycsernyére, ahol megkaptam a harmadik pecsétet, s megkezdtem a térképre berajzolt kerülõt. Egy vadász önkényesen lezárta a Gaja mentén vezetõ közutat. Olyan igazi dombvidéki meredek kaptatók és lejtõk váltották egymást. Az emelkedõkrõl visszanézve, még ilyen idõben is remek a kilátás Csernyére és az attól északra lévõ szélerõmûre. Az utolsó lejtõn lecsúszkálva elértem a Szápári-ért. Keresztezése könnyebbnek bizonyult, mint ahogy kinézett. Egy mezõ szélén baktattam, majd jött az elsõ igazán sáros szakasz. Láttam, volt aki bokáig merült a sárba. Az aszfalton kereszteztem a Gaját. Jó hangosan zúgva ömlött át az út alatt. Elég szépen mossa el a partot. Még néhány kiadós áradás, és ha nem kövezik, vagy betonozzák le a töltésoldalt, viszi az utat is. Hol jobban, hol kevésbé esett az esõ. A kilátás szép. Impregnálás gyilkos füves úton haladtam, majd elég meredek erdei ösvényen kaptattam. Két évvel ezelõtthöz képest, a K+ jelzés ösvényen határozottan jól kitaposott, tömörödött, egészen az emlékparkig. A dr. Hegyi Imre emlékparknál újabb pecsét, egy Balaton szelettel, amit azonnal megettem. Beszélgettünk egy kicsit az emlékpark létesítõjével, s mentem tovább. Az OKT-ig nem olyan jó az ösvény, de már gond nélkül követhetõ. A Galamb-bereknél az eddig katasztrofálisan sáros utat, kiváló minõségben murvázta le a HM VERGA. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom az erre biciklizõ montisok nevében, hogy köszönjük szépen. Ezzel, összehozható egy olyan montis kör Kisgyónból, amely esõs idõben is járható. Az Öreg Futónén van bõven pocsolya, de kemény az alja, illetve kikerülhetõ. Ettõl függetlenül sem könnyû, viszont egyes részein igen látványos.


Visszatérve a túrához: Kényelmes sétát követõen, a kék barlangi jelzésen mentem tovább. Jó sok pocsolya állta utamat a következõ ellenõrzõ pontig. Utána viszont olyan következett, amit nem lehetett kikerülni. Ennél is rosszabbak a belógó szederindák. Eléggé féltettem a dzsekimet, mivel eddigre kiderült, megérte az árát, viszont mint általában a biciklis ruhák, nem szereti a bozótharcot, különösen a tüskéket nem. Egy szakaszon, a piros jelzésen, az esõ miatt úgy összeborultak a növények, hogy eldöntöttem, márpedig én arra nem megyek. Kerülõ utat keresve, a régi pirosra tértem, s csak az erdei szakaszon mentem vissza az eredetire. Gyorsan elértem a Hamuházat. Már messzirõl láttam az EP jelzését. Az esõ miatt, teljesen logikusan ide költözött a pontõr. Pecsételés után, a távmérés kedvéért megtettem az oda-vissza utat a Csikling-várig. Ez alatt, a Hamuháznál utolért túrázók, jókora elõnyre tettek szert. A következõ szakaszon megvariálták az útvonalat, mint kiskutya a nemi életet. Az elsõ murvás és aszfaltos szakasz kellemes (jó idõben is az, hát még most). A kék jelzésen ereszkedtem le az Erdei szentélyhez. Pár éve még egész jó volt a kilátás. Mára a fiatalos megnõtt annyira, hogy szó sincs róla, viszont lehet bujkálni a víztõl behajló ágak alatt. Lent megkaptam a következõ pecsétet.


Következett a Hosszú-Kígyós kaptatója. A legmeredekebb részen, sokkal jobb az ösvény, mint vártam. A víz lesodorta róla a humuszt, s a tömör sárgaföldön (vagy löszön) jól kapaszkodott a bakancs talpa. A meredek falú völgy így esõben is szép. Újabb menydörgések, s ezeket már esõ is követi, alig értünk ki a völgybõl. A Hárs-hegyen megelõzök egy csoportot, s szaporázom tovább lépteimet. Egy helyen benéztem két pocsolya között vezetõ gerincet. Azt hittem, megtart. Hát nem. Itt már én is bokán fölül merültem a sárba. 3-4 gyors futólépéssel túl voltam rajta, s megúsztam, hogy a sár befollyon a bakancsomba. Az utolsó ellenõrzõ ponton Pintér Józsitól kaptam a pecsétet. Nem sok védelme volt az esõ ellen. Kérdezte, milyenek az utak. Csak azt tudtam mondani, szerintem már a vaddisznók is besokalltak ennyi dagonyától. Mondta, hogy nyugodtan menjek le végig az OKT-n. Maradt végig a kiírás szerinti útvonalon. Leballagtam a Tûzköves-árok mellett vezetõ ösvényen. A vége felé már meg sem kíséreltem kikerülni a vizet és sarat, hiszen az ösvény teljes szélességében ömlött lefelé. Az esõ zuhogott. Ezen a szakaszon az esõ miatt, s mivel lejtõn mentem, elkezdtem fázni egy kicsit. Eddig nagyon komfortosan éreztem magam az esõ dzsekiben. Az aszfaltnál rátértem a piros jelzésre, s azon mentem a célig. Volt jó is az esõben. Tisztára mosta az esõnadrágomat, ami már tö.., akarom mondani, törzskezdetig sárosnak bizonyult. Az aszfaltos szakaszon újabb csoportot értem utol, és megnyugtattam õket, jó felé mennek. Az aszfalton, sok helyen folyt át a víz. Az akácbokrok csaknem a földig hajoltak a víz súlya alatt. Egy helyen a jelzés levágta az aszfalt nagy hurkát, bár nem a legkellemesebb. Az aszfalton, már nem is kerestem a kerülõket, hanem átvágtam a pocsolyákon. Az egyikben újra bokáig sikerült merülnöm. Intenzív esõben értem be a célba. Megkaptam az emléklapot és a kitûzõt, átöltöztem, ettem egy kis zsíros kenyeret, majd hazafelé vettem az irányt. A kupalapot persze elfelejtettem lepecsételtetni, de ez már csak statisztikai hiba, mivel már rég teljesítettem a kiírás szerinti feltételeket.


A túra, még ilyen idõben is jó. Száraz idõben sokkal látványosabb. Ha a Pap-hegyi kitérõ benne marad, akkor célszerû lenne a túra irányát megfordítani, mert úgy látványosabb. Ez a kitérõ, csak 2,5 km-t tesz hozzá az eredeti útvonalhoz. Ilyen esõben, nem a legkönnyebb túra, de nem is vészesen nehéz, de ha jól akarja érezni magát az ember, akkor a tényleg vízálló bakancs elengedhetetlen. A biciklis esõdzsekim túlteljesítette az elvárásaimat. Végig komfortosan éreztem magam. Egyszer sem fülledtem bele. A végén egészen kicsit fáztam. Hét óra gyaloglás, és a végén két óra intenzív esõ után, a gyapjú póló, csak jó nyirkosnak bizonyult alatta.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700/600 Ft-ért színes térképes igazolólapot, emléklapot és kitûzõt kaptunk. Az útvonal kijelölése kiváló. Az emlékparknál Balaton szelet, az Erdei szentélynél müzli szelet, a célban pedig zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, vöröshagyma, házi erõs paprika krém és kétféle ásványvíz volt az ellátmány.


 

 
 
 Túra éve: 2012
nafeTúra éve: 20122012.09.19 19:46:23
megnéz nafe összes beszámolója

Dr. Hegyi Imre emléktúra 20-as táv


GPS-el mért távolság: 21,65 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 410 m.


Az elõzõ napi montizással begyûjtött izomláz és az álmosság miatt nem voltam egy fürge cselle. Eredetileg a Vértesbe akartam menni, egyesületi túra útvonalat bejárni, de este eldöntöttem, inkább ide jövök. Gyors nevezés, megnéztem a térképet, s neki is vágtam. Az útvonal minden szakaszán jártam már, még ha némelyiken csak fordított irányban is. Az elõzõ napinál hidegebb volt, persze most két órával korábban kezdtem a túrát. Megint szerettem volna a gyaloglást követõen montizni. (Rájöttem, ha a rajthely elég biztonságos, hogy lezárva ott merjem hagyni a kerót, ez jobb megoldás, mint hazarohanni, és otthonról menni egy megszokott kört. Így viszont több ruhát kell le-föl hurcolni a kocsihoz.)


A túra elsõ szakasza a zöldön nem látványos, viszont kellemes erdei sétát jelent. Bakonycsernyére érve, irány a sportpálya, ahol a bányászati emlékeknél megkaptam az elsõ pecsétet. Csináltam pár fotót. Sajnos elõzõ nap nem vittem magammal fényképezõgépet a montizáshoz. Nagy kár. Királyszállást elhagyva, a tési út keresztezése után, a Várpalotára vivõ murvás útra rátérve, csodálatos volt a kilátás, köszönhetõen a hidegfront utáni tiszta levegõnek és az éles fényeknek. Így föntrõl nézve nem semmi a Baglyas.


Mentem tovább. A K+ egy darabig jó, majd elég gazossá válik, amit a túrára lekaszáltak. Most csak lucskos. A Szápári-ér keresztezése nem a legkönnyebb. A bürü jócskán megdõlt, tehát egy tíz centis kerek fán kell átmenni. A korlát egy darabja is hiányzik. Bõ hónappal korábban, biciklit cipelve, mellig érõ csalánban még rosszabb volt. A pocsolyákat kerülgetve elérem a tési utat, utána pedig mezõn folytatom. Az elején elfogadható, késõbb romlik az út minõsége, s mikor beérünk az erdõbe, már nincs út sem, csak a helye és a jelzések. Pintér Józsi reggel mondta, hogy a montisok panaszkodtak, mennyit kellett a biciklit tolni ezen a szakaszon, s õ ezt nem igazán érti. Nem olyan meredek az, meg kemény is a talaj. Így hát jegyeztem az út adatait. Az elsõ 110–120 m a legmeredekebb, az 16–17%. Biciklis szempontból egy kicsit puha is és egyenetlen. A Dr. Hegyi Imre emlékparkig, egy kis lazítással együtt is 290 m 15%-os emelkedõ következik. Az emlékparktól a K – K+ találkozásig változó, de átlagban 8%-os 1,7 km emelkedõn kaptathatunk, ahol helyenként nyoma sincs az útnak, van viszont egy csomó bükk surja. Az egész 2,1 km hosszú emelkedõ átlagosan 9,2% meredekségû. Õszintén szólva, engem már aszfalton is rendesen megszuszogtatna az ilyen átlag meredekségû és hosszúságú egyenletes emelkedõ, s valószínûleg jó minõségû földúton sem gyõzném szuflával az elsõ 400 m-es 15,5%-os szakaszt. Az aszfaltos emelkedõ 3,6 km-en, átlagosan csak 6,5 %-os.


Az ellenõrzõ pontnál addig beszélgettem, hogy utolértek Zsuzsáék. A hátralévõ részt együtt tettük meg. Zsuzsa egy kicsit lelassult az emelkedõkön, mivel januárra babát várnak. A lejtõkön és a vízszintes szakaszokon ugyanolyan gyors, mint volt. Persze elsütöttünk egy-két viccet a rovására. A kék barlangi jelzés elég rossz, mivel gyérítésen visz keresztül. Az Alba-Regia-barlangtól gyorsan átértünk a Csikling-várhoz, ahol ismét pihentünk egy kicsit. A pontõr annyira el volt foglalva a Várnak a várak mozgalommal, meg a beszélgetéssel, hogy társaim igazolólapját elkérte, de elfelejtette lepecsételni. Ez azonban csak a következõ EP-nél derült ki. Következett a túra legszebb része, a Tûzköves-árok, illetve amikor kiértünk az erdõbõl, s ráláttunk a Vértesre valamint a Gerecsére. Ezt a szakaszt is gyorsan letudtuk. Az Erdei-szentélynél megkaptuk az utolsó igazoló pecsétet, s a kék jelzésen, kellemes sétával beértünk a célba. Átvettük az emléklapot és a kitûzõt, ettünk egy kis zsíros kenyeret, beszélgettünk. Zsuzsáék hazafelé vették az irányt, én pedig elmentem montizni. Végül is ezért neveztem csak a 20-as távra.


Mivel elég álmos voltam, így szokásaimtól eltérõen, megittam egy kis doboz, újfajta Red Bullt. Igaz, ez már nem is árt, de nem is használ többet, mint egy kávé, csak épp rosszabb az íze (ez meg ízlés kérdése). Ez alkalommal egy Alsóperéhez közeli murvás utat néztem meg. Sajnos zsákutcának bizonyult, viszont jót bicikliztem.


A túra nem túl látványos, de könnyû és kellemes. Az idõ hûvös, de napos. Igazi túrázó idõ.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 600/500 Ft-ért színes térképes igazoló lap, kitûzõ és emléklap járt. A Hegyi Imre emlékparkban sportszelet és ásványvíz, a következõ 4 ellenõrzõ ponton ásványvíz, a célban pedig zsíros kenyér, hagyma, paradicsom, erõs paprika, hagyma, cékla és szörp volt az ellátmány.


 


 

 
 
 Túra éve: 2011
nafeTúra éve: 20112011.09.19 20:47:23
megnéz nafe összes beszámolója

GPS-el mért távolság: 13,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 455 m. Ez az általam megtett távolság. Ezen a túrán, nincs kötött útvonal, mindenki magának tervezi.


Egy ideje elég gyakran foglaltak a hétvégéim, s ez hosszú idõre így is marad, ezért ki kell használnom minden túrát, hogy teljesítsem az Észak-Dunántúl Kupát. Ennek megfelelõen a montis túra helyett választottam a Kisgyón kupát. Gyorsan beneveztem, s vártuk, mikor indulhatunk, meddig tart a találkozó hivatalos része, illetve megtudjuk, mennyi idõ is áll rendelkezésünkre. Megérkezik a fõszervezõ, s közli, hogy a négy adat közül (200-tól 250 percig) a legkisebb, a 200 perc az igazi. Eddigre megterveztem az útvonalat, amit indulást követõen módosítanom kellett, mert feltétlenül útba kellett ejtenem az Erdei-szentélyt, hogy vizet vigyek az ott pontõrködõ Dominikának és Patriknak, no meg Folti kutyának. Tempósan nekivágtam a távnak. Az idõ remek. Már az indulásnál kipakoltam a hosszú ujjú pólót, mint szükségtelent.


Gyorsan begyûjtöttem a keleti rész pontjait, kitöltöttem a totót. A kõbánya után úgy döntöttem, nem megyek vissza az aszfalton, hanem a kapott tájfutó térképen található úton rövidítek. Többszörösen hibásnak bizonyult a döntésem. A térkép enyhén szólva is elavult. 300 méter után, megszûnt az út. Az erdõt közben kivágták, s embermagasságú dzsindzsában vitt egy keskeny ösvény. Végre átverekedtem magam az útig. Gyerünk. A következõ letérésnél meg akartam nézni, milyen pontértékûek a következõ számok. Kiderült elhagytam az igazoló lapot. Kész vége a dalnak. Valami gaz kiszedhette a zsebembõl. Nem mentem vissza érte, inkább folytattam az utat, az Erdei-szentélyhez. Gyorsan odaértem. Patrikék éppen befejezték a pontõrködést, mivel elment az utolsó induló is. Odaadtam a vizet, a pizzát és a kutyának az itató tálat, s beszélgettünk egy kicsit.


A Hosszú-kígyós felé elindultam egy másik útvonalon, hogy visszamenjek és megpróbáljam megtalálni az igazoló lapot. Egy nyiladékban szaporáztam a lépteimet, amikor az utat elfoglaló dagonyában néhány vaddisznó süldõt pillantottam meg. Megálltam, s figyeltem. Óvatosan közelebb mentem, s közben szétnéztem, van e a közelben alkalmas fa, amire föl tudok mászni, ha a mamák is megjelennének. Kicsit még közelebb óvakodtam, készítettem néhány fotót, mire a süldõk észrevettek, s egy nyikkanás nélkül, villámgyorsan eltûntek a sûrûben. Vártam pár percet, tovább mentem, a dagonyát kikerülõ úton, majd visszamentem a dagonyához, hogy érezem e disznók szagát. Hát nem. Sokkal gyengébb lehet, mint az õzeké, vagy szarvasoké, ami akár 100 m-rõl is megérezhetõ.


Szaporán mentem tovább, bár tudtam, sikeres teljesítésre esélyem sincs. Az aszfalt úttól kb. 50 méterre megtaláltam az igazoló lapot. Nem sokat kellett volna visszamennem, s egy csomó idõt takarítottam volna meg. Most már csak annyi idõm maradt, hogy a Bányász-emlékmûvet érintve visszamenjek a rajthoz. A késést ugyanis elég durva pontlevonással díjazzák. 5 percenként 20 pont levonás, amikor a legmagasabb értékû pontért, csak 10-t lehet kapni, az összes pontért pedig 130-at. 

Beértem a célba, leadtam a lapot, amit a többivel együtt folyamatosan értékeltek ki. Reklamáltak, miért saját tollal írtam be a kódokat, miért nem a pontokon található zsírkrétával. Megkaptam a pecsétet az ÉDK kupalapra, amivel erre az évre már teljesítettem is a kupát. Visszamentem a montis célba, ettem egy szelet zsíros kenyeret, segítettem elpakolni. Megkérdeztem a két gyereket, volna-e kedvük, egy Óbudavér éjjeli túrához. Lett volna, de hát vasárnapra is korai kelés volt beütemezve, ismét csak pontõrködéssel, valamint a házi feladatok sem készülnek el maguktól, így kérdéses volt. Õk elmentek ebédelni, én meg egy kicsit biciklizni. A montizásból visszatérve kiderült, nem jönnek túrázni, ami végül is érthetõ. Átöltöztem beszélgettünk egy kicsit a büfénél, s elindultam Óbudavárra, az éjjeli túrára. 



A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. Csapatonként 300 Ft-ért tájfutó térképet, emléklapot és igazoló lapot kaptunk. Nekem kifejezetten jólesik az ilyen túra, ahol magamnak tervezhetem meg az útvonalat. Az egyetlen probléma, a négyféle szintidõ megadása. Nekem szimpatikusabb lett volna, ha a 250 perc áll a rendelkezésünkre. Valószínûleg többen tudnának kiváló szintet teljesíteni.  

 
 
 Túra éve: 2010
nafeTúra éve: 20102010.11.18 21:26:39
megnéz nafe összes beszámolója

Kisgyón 30


GPS-el mért távolság: 30,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 710 m.


A reggeli kávé ellenére, meglehetõsen álmosan érkeztem a rajthelyre. Gyors készülõdés. Látom Istvánék csapata, már indulóban van. A benevezésen gyorsan túlestem. Tisztáztuk, ha csak elõzõ este tud dönteni az ember, elég nehéz elõnevezni. Beszélgettünk egy kicsit a Fehér-Vár-Palotáról is, hiszen nagyrészt ugyanaz a csapat szervezi a kettõt. Megemlítettem, nekem az istennek se akar kijönni az a névbeli 40 km, a kiírás szerinti 42, meg pláne nem. Józsi szerint van két völgy, ahol nincs GPS vétel. Itthon újra megnéztem a track-et, s nem láttam nyomát vétel kihagyásnak, pedig már a pár száz méteres kihagyások is nagyon egyértelmûen észrevehetõk lennének. A track alakja is szépen egyezik a térképpel. A kisgyóni túráról, ránézésre meg tudtam mondani, hol lassultam be emelkedõ, vagy meredekebb lejtõ miatt, mert 5 másodpercenkénti adatrögzítésre állítottam a telefonom GPS-ét. Errõl ennyit.


Neki vágtam a távnak, s igyekeztem az elõzõ napi Szent Márton túra után kimozgatni izmaimból a merevséget. Egész jól sikerült. A túra elsõ szakasza tipikusan dombvidéki, a horgász-tavakat követõen, szép kilátással. A faluba vezetõ szakaszon elég dzsindzsás az ösvény nagyon kell figyelni, s ha az ember megfogadja a rendezõk egyik idézetét, hogy a túra nem csak a lábról, hanem a szemrõl (nézelõdésrõl) is szól, komoly esélye van néhány esésre. A természetbarát telephez képest annyival melegebb az idõ, hogy rögtön két réteg ruhától szabadulok meg. A falubeli részt gyorsan letudtam, s máris a horgász tavakhoz vezetõ, murvás úton ballagtam. Láttam, Józsiék ugyanúgy jártak a szigetelõ szalagos jelöléssel, mint tavaly én a Vértesi Kerekezés montis távján. Ha nem fog teljesen körbe egy ágat, vagy a teljes villanyoszlopot, akkor a harmat hatására leválik. Visszaragasztok néhányat, hátha kibírja a következõ két órát. A két kis víztározó nagyon hangulatos. A fölsõ különösen tetszik, mivel a bent maradt fák izgalmassá teszik a halak fárasztását. Megkapom az elsõ pecsétet. Eddig sikerült 20 m szintet összeszedni. Ettõl kezdve, egy jó kis kaptatóval megkezdjük a dombvidéki hullámvasutazást, a dombtetõkrõl szép kilátással, és egy kis hûvös széllel. Ezen a túrán végig jellemzõ volt, hogy a kaptatókat szélárnyékban tettük meg, s jól kiizzadva értük el a szeles részeket, ahol vagy vízszintesen mentünk, vagy lejtõn. A 20 fok körüli idõben ez azért nem gond.


Kellemes sétát követõen visszaértünk a faluba. Eszembe jutott, nincs nálam tartalék innivaló, s a tegnapi túra után fokozottan izzadok, így az elsõ kocsmában vettem egy kis gyümölcslét. Telitalálat a következõ ellenõrzõ pont elhelyezése a sportpályánál, a bányászati emlékeknél. Szegény Gyõzõre ráférne egy kis újabb felújítás, de így is klassz, már annak, aki szereti a régi gõzmozdonyokat. Nézelõdés, csoki és ásványvíz után, a zöld jelzésen elhagytam a falut, s kezdetét vette a túra hegyi része. Jó sáros úttal kezdõdött. Pechemre pont szembejött egy terepjáró, s még nehezebben járhatóvá tette az utat. Szerencsére hamarosan megkezdhettem a kaptatót a völgybõl. Kellemes az út, bár a laposabb részei elég dagonyásak, de kikerülhetõk. A P+ jelzésig letudtuk a dagonya nagyobbik részét. Az automata pontnál felírtam a jelszámot, s gyerünk tovább. A mögöttem 50 m-el jövõknek sikerült elkerülniük a pontot, pedig nehéz volt nem meglátni a fa törzsén lévõ 3-4 darab A4-es lapot. Csaknem nekimegy az ember. A célban igazoltam is Janiék felé, hogy tényleg jártak a ponton, csak õk egy lengedezõ bóját kerestek, olyan meg nem volt. Az aszfaltút elõtt, alaposan megváltozott a táj. Tarvágásba futottunk bele. Nagyon nem szeretem, s ehhez semmi köze nem volt a viharnak. Késõbb az OKT-n láttunk olyan helyet, ahol a tavaszi viharok taroltak le egy erdõrészt. Az aszfalton megkezdtük az elsõt, a 30-as táv számára rendeltetett hurkokból. Az aszfalton, majd murván mentünk el a Csikling-várig. Mennyivel jobb volt ez a szakasz annak idején (Kisgyón hegyi kör) montival, fordított irányban! Akkor valahogy nem izzadtam ennyire. Most viszont több lehetõségem volt nézelõdni. A lombja vesztett erdõn keresztül szépen rá lehetett látni Bakonycsernyére és környékére. Egy nyiladékból aztán még szebb a kilátás.


Újabb pecsételést követõen, a Hamuháznál rátértünk az OKT-ra, s leereszkedtünk a Tûzköves-árok mentén, a védett geológiai feltáráshoz, ahol kaptunk egy újabb pecsétet. Ez a szakasz is kellemes. Most a változatosság kedvéért a Vértesre nyílt gyönyörû kilátás. Az Erdei-szentélytõl kezdõdött a felfelé csúszkálás a Hosszú-Kígyós meredek emelkedõjén. Villámgyorsan összeszedtem 150 m szintet. Most sajnáltam csak igazán, hogy otthon felejtettem a fényképezõgépet. Fotózás címén megállhattam volna egy kicsit kiszuszogni magam. Egyébként az egész túra miatt kár a feledékenységemért. Sok helyrõl volt gyönyörû kilátás, szép tiszta idõben, éles kontúrokkal. Remek fotók készítésére nyílt volna alkalom. Így jártam. Károly-lakot követõen elõbányásztam egy szendvicset, s a kék háromszögjelzés kicsit lankásabb emelkedõjén megettem, mert már nagyon korgott a gyomrom. Hamarosan elértem a Mellár felé vivõ murvás utat, s azon talpaltam a következõ pontig, ahol Horváth Józsiék fogadtak. Frissítés és egy-két perc beszélgetés után, irány lefelé az aszfaltúton. Hamarosan mûszaki megállóra kényszerültem, mert egy a bakancsomba került kavics elkezdte szétszedni a lábfejemet. Ez alatt az elõttem lévõk látó távolon kívülre kerültek. Az elmúlt három évben sokat romlott az út állapota, fõként az út teherbírásához képest túlsúlyos teherautók miatt. Remélem ezt is rendbe teszik. Biztató, hogy a Csikling-vár elõtti szakaszon, már újra aszfaltozták a nagyon rossz részeket. Nem túlzottan élveztem ezt az aszfaltos szakaszt, mivel megint elkezdett fájni a talpam. Meg az elõzõ napról bennem élõ emlékek sem tettek elnézõbbé az aszfalttal szemben. Maga az út egyébként kellemes. Késõbb, a bányatelep elõtt, szalagozáson levágtam az út egy nagy kunkorát, majd beballagtam a bányatelepre, ahol lebélyegeztem a lapomat, s máris szaporáztam tovább a lépteimet.


A cél elõtt száz méterrel jobbra fordulva megkezdtem a következõ hurkot. Hamarosan Csuka Sanyi jött szembe velem, akit reggel láttam a túrára jövet. Akkor már elérte Bakonycsernyét. Biztatott, már csak egy 4-5 km-es szakasz vár rám. Igen, mondtam, egy jobb kaptató és egy helyenként elég meredek lejtõ. Ennyiben maradtunk. Úgy másfél km-en összeszedtem 150-200 m szintet. A Barkócástól megint csak szép kilátásban volt részem. Az utolsó ellenõrzõ pontnál utolértem azt a csoportot, akik a bakancsigazításnál elhúztak tõlem. A túra beszámolója alapján valószínûsítem, hogy Kékdroidékkal találkoztam. A pont után rövidesen meg is elõztem õket. Megint volt egy két dagonyás folt, de nem vészes. Meglepõ viszont, mennyire jól bírták a térdeim, a lefelé kocogást a meredekebb lejtõkön. Hamarosan be is értem a célba. Megkaptam az emléklapot, kitûzõt, ettem egy kis zsíros deszkát, s hazafelé, Pápának vettem az irányt.


A jó idõjárásnak is köszönhetõen nagyon kellemesre sikeredett a túra. A vonalvezetés kiváló, jó pár kilátóhellyel. Megérte eljönni. Azért alkothattam némi fogalmat arról is, mi lehetett itt esõben, az eredeti idõpontban.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 400 Ft-ért, az elõnevezõknek színes, nyomdában készült térképes igazolólap (saját térkép nem is kellett), a késõn döntõknek szürkeárnyalatos, kissé nehezebben használható fénymásolt lap, pecséthelyek nélkül; kiváló útvonal jelölés. Bakonycsernyén Sportszelet és ásványvíz, a Német-földeknél nápolyi szelet és ásványvíz, a célban pedig zsíros kenyér savanyúsággal, Erõs Pistával és szörp az ellátmány.


 

 
 
kekdroidTúra éve: 20102010.11.17 17:02:22
megnéz kekdroid összes beszámolója

Kisgyón 30 


Erõs hat perc késéssel zuhan be a reggeli Ajka-Esztergom buszjárat a veszprémi pályaudvarra, ez a késés sofõrünk dinamikus vezetési stílusának köszönhetõen nullává faragódik már Zircre, onnantól csak az út minõsége és a beláthatatlan ívek sokasága teszi lehetõvé, hogy a busz a menetrendhez lassítson a sebességén. Kerek repkénnyel és szobatársával, Katával keltünk útra, egyrészt azért, mert még egyikõnk sem teljesítménytúrázott Kisgyón környékén, sõt, Kata élete egyetlen ilyen megmozdulása az Írottkõ 35 volt, szûk egy hónapja. Most pedig itt kapaszkodunk a vadul száguldó jármûvön, ahogy bõgõ motorral veszi a kanyarokat, a gyér lábtér miatt mondjuk nekem kevésbé kell kapaszkodnom, szépen szorulok az ülésben. A szombat esti láz hangulatát a csetényi diszkóból magával hozó ifjúság biztosít az útra néhány vicces percet, cserébe csínján kell bánni a levegõvétellel, a Credo busz szinte-új-szagát elnyomja a szúrós alkohol-cigaretta-izzadtság odõr. Megváltás leszállni a hûvös, tiszta hajnali égbolt alatt Bakonycsernyén – Kerek repkény gondoskodott arról, hogy a sofõr figyelmeztessen a Kisgyóni elágazás fedõnevû megállóhely eljöttére. A rajthely gyalogos megközelítése 2,3 kilométerrel növelné a napi adagot, a gyér forgalmú mûutat választjuk a kék négyzet jelzés helyett – egyrészt, mert elvileg arra fogunk visszajönni, másrészt, nem akarunk már az elején nyakig harmatossá válni. Már a telep felé vezetõ út utolsó kanyarulatára fordulunk rá, amikor ismerõs személygépkocsi kerül lelassításra mellettünk, amelyet a Transz-Vértes országutat magányosan végigutazó Budai-H.G. vezet. Fel is vesz az utolsó kétszáz méterre, ezzel teljesítve az elõnevezéskor tett ígéretét, miszerint egy autónyi embert fog a túrára hozni (igaz, nem egészen ezt az összetételt tervezte) – köszönjük ezúton is a fuvart.


Benevezünk, megkapjuk a színes térképpel ellátott igazolókartonból, útleírásból, ismertetõbõl, részletes táv- és szintadatokból, szintmetszetbõl, jótékonysági felhívásból és az egészet közösségbe formáló nejlontasakból összeállított csomagot és nem mellesleg a rendezõség jókívánságait az útra. Ha már ilyen jól összetalálkoztunk, azzal kezdjük a túrát, hogy megvárjuk Bubut, így négyessé egészítve ki a társaságot. Mivel régen jártam itt és akkor is csak a Kéktúra bélyegzõjét kerestem eszelõs tekintettel – csak annyit tudtam, hogy a kulcsosházban lelem, azok viszont itt gombamódra nõttek ki a földbõl – most jó ötletnek tûnik a körülnézés. A leltár eredménye egy focipálya és jónéhány épület, fõleg a megye közelebbi és nem túl távoli székhelyû természetbarát egyesületeinek építésében, kezelésében. (Ezt mondjuk nem ott látom, hanem másutt olvasom.) Látni egy büfét is. Az a tény, hogy a közelben nem is olyan régen még bányaüzem mûködött, abszolút nem derül ki semmibõl. Indulunk. Elhaladunk a Pentele Kulcsosház (Dunaújváros forever!) kissé elkülönülõ tömbjének a bejárati útja mellett, rátérünk az ideúton mellõzött kék négyzet ösvényére. Látszik az eredménye a nemrég történt kaszálásnak, így nem mondható járhatatlannak az egykori kisvasút nyomvonala, de elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem ez a környék legsûrûbben járt turistaútja. Pedig a jelzések sûrûn ismétlõdnek, minõségükre, láthatóságukra nem lehet panasz – és ez az egész környékrõl elmondható. Mellõzünk egy ismeretlen rendeltetésû, diszkrét faborítású, gyenge kis tizenhét szobás palotát, odébb kíváncsi kanca próbál barátkozni Repkényékkel. Tovább csörtetünk a bozótosban, papírlapon figyelmeztetnek, hogy a turistaság nem csak a láb sportja, hanem a szemé is, innentõl kezdve minden sarkon titkos ellenõrzõpontokat vizionálok. Pár percnyi magas térdemeléses járás után megtaláljuk az elsõ ellenõrzõpontot, nehéz lett volna nem észrevenni. Felvéssük a kódot, nemsokára kikeveredünk a növényzetdús tereprõl, erõs dõlésû telefonpóznák sorát követve visszatérünk Bakonycsernyére, a vasárnapi koránkelõk gyanakvó tekintettel méregetnek.


Szalagozás és egy százötven méteres halat hirdetõ tábla irányít a Balátai-horgásztavak partján vezetõ útra. A gondozott környezetû tavak tükrében a környék tájképét uraló, lustán forgó szélturbina nézegeti magát nagy magányosan. Néhány álmos szemû horgász minket nézeget, csak a változatosság kedvéért, a tó és a szélkerék egy idõ után borzasztó unalmassá válhatott nekik. A beígért 150 m hosszú halat sehol nem látom (biztos kifogták már), az elsõ ellenõrzõponton Csörgõ Robit találjuk pontõri minõségben, a minket az elején elhagyó bandrás61-nek és a nemrég elporoszkáló Lászlószilvinek már nyoma sincs. Felkapaszkodunk egy dombhátra, a nyílt területrõl a felhõtlen, párátlan ég alatt tökéletes a körkilátás a Bakonyalja ezen szegletére, sõt, a távolban a Kõris-hegy radarkupolája csillog a hegytetõn, Bubu golflabdához hasonlítja. Kivehetõ még néhány szélkerék, ez valósult meg a Tési-fennsík északi peremére egykor tervezett erõmû-parkból, továbbá megjelenik egy tekintélyes méretû Rába munkagép, ideális az idõ egy kis vasárnap reggeli tárcsázáshoz. A kilátás teljeskörû megtekintését követõen visszakanyarodunk Bakonycsernye felé, a falu temploma közelében térünk be újra Fejér megye legnyugatibb településére. A kötelezõ érintõponton Bubu visszakiabálja Repkényt és Katát, akik lazán elsétáltak a két évszámmal díszített lobogótartó, vagyis az önkiszolgáló ellenõrzõpont mellett. Hosszasan ballagunk Bakonycsernye fõutcáján, elménket a -7 Ft-os benzinárat hirdetõ reklámtábla mozgatja meg. Késõbb észreveszek egy épületet, amelynek a tervezõje merészen kombinálta a kockaház és az erõdítmény néhány jellemzõ vonását. Az eredmény figyelemreméltó. Kicsit odébb az ismeretlen bányász terméskõ talpazatú emlékmûve mereng a múlton.


A következõ ellenõrzõpontnak a falu sportpályája mellett kialakított bányász emlékkiállítás ad otthont. A focipálya nem mutat semmi eltérést hasonló rendeltetésû (megyekettõ) társaihoz képest, viszont a kiállítás láttán nagyot dobban a szívem. A kedves pontõr hölgy a bélyegzés mellett csokival és ásványvízzel kínál, de a látvány annyira megérint, hogy a csokit Kerek repkénynek úgy kell a zsebembe csempésznie, vizet pedig csak a kiállítás megtekintése után jut eszembe vételezni. Ugyanis a következõ eszközök sorakoznak itten: rögtön felvezetésként a Gyõzõ nevû, 1949-ben a Magyar Állami Vas-Acél és Gépgyárak által épített gõzmozdony fogad, egy négytengelyes, Balinkabánya-Kisgyón feliratú kocsival. Mellette a balesetben elhunyt bányászok emlékhelye áll. Ezen túl a bányászat fõleg vasúti vonatkozású eszköztárának egy jelentõs részét vonultatták fel: mindenféle csillék ácsorognak szanaszét, egy dízelmozdonyt is sikerült idemenekíteni a lángvágó elõl, van buktatós ürítõ, kötélkerék, TH egyengetõ, fronti pajzs és a frontfejtés számos eszköze. A felsorakozott mûszaki tartalom legalább annyira ismeretlen számomra, mint amennyire érdekes, úgyhogy a világot kikapcsolva itt a kelleténél talán több idõt töltök, mint amennyit teljesítménytúrán ellenõrzõponton tölteni illik. Így csak integetni tudunk a pontot épp elhagyó Bíbornak, Lépéshibának és R. Istvánnak. Visszatérünk a gõzös melletti ellenõrzõponthoz, épp bedobok egy fél pohár vizet, amikor nagy mozgolódást észlelek a bejáratnál, anyuka-apuka-kisgyerek összeállítású trió érkezik. Amikor a szembõl sütõ napfényt megszokja a szemem, akkor esik le, hogy a régen látott Dilen, a teljesítménytúrázó társadalommal korán találkozó (és a találkozás miatt néha kissé méltatlankodó) Léna és Tinca kirándulgatnak errefelé. Egy ideig együtt megyünk tovább, magyarul lelassítanak hozzánk.


Visszaballagunk a zöld jelzésre, átkelünk a bõvizû Gaján. A túra talán tudatos koncepció szerint, talán csak úgy, de sorra váltogatja a látnivalókat: volt már horgásztelep, szántóföld szép kilátással, falu fõutcája, bányamúzeum. Most következik az erdõ, a túra végéig, három felvonásban, amelyet a Tési-fennsík északkeleti peremének háromszori érintése testesít meg. Az elsõ felvonásban Dilennel és Tincával beszélgetve kanyargunk a hegyek között, folyamatosan emelkedve, lombjavesztetten is szép, méltóságteljes erdõben. Önigazoló ellenõrzõpontnál frissen aszfaltozott erdészeti útra térünk pár percre, majd újra besétálunk a rengetegbe. Nagyon meleg van, de nincs kedvem pólóra vetkõzni, annak biztosan megfázás lenne a vége – így is az lesz. Trappolunk tovább, szépen, kényelmesen emelkedve egy útkanyarulatig, ahol jobb híján az úttestre festtettek fel az iránymutató jelzések. Dilen és Léna itt a 15-ös távra térnek, hiába Bubu rábeszélési kísérlete legalább a csiklingvári kör megtételére. Öten haladunk tovább, a ritkás erdõn keresztül északra végig van némi kilátás, azon tanakodunk, hogy a távolban kisebb zöld buckán nagy fehér paca az lehet-e a cseszneki vár és mögötte a nagy zöld bucka lehet-e a Zörög-hegy? Nyolcvanhét százalékos valószínûséggel arra következtetünk, hogy lehet, lefotózni viszont nekem nem sikerül. Megtaláljuk a „Vár a Csiklingvár! (És Kisgyón 30 ellenõrzõpont is!)” feliratú eligazító papirost, a kitérõ nem nagy, igaz, a vár sem az. Tinca elköszön és innentõl nagysebességû üzemmódba kapcsol, el kell érnie a menetrend szerinti autót. Elolvasom a tájékoztató táblát és amíg Bubu a kitûzõjét intézi a Várnak a várak! mozgalom keretében, addig Repkénnyel meglátogatjuk a létesítményt. Az õsi sáncok tetjén egészen modern tûzrakás maradványát találjuk, nagyjából ez maradt Csiklingvárból. A tájékoztató tábla szerint nem annyira erõdítményként, mint inkább vadászkastélyként mûködött pusztulásáig. A Kéktúra útvonalára térünk újra, megnézem magamnak a Hamuházat, ápolt, jó állapotú, de elhagyatottnak tûnõ épület. Rátérünk a Tûzköves-árokra, avarban gázolunk, végtelen, óriási erdõben vezet az út. Repkény és Kata elõrehúznak az elágazásig, így lemaradnak Bubu boszniai kalandjairól, sõt, késõbb is lemaradnak róla. Egynyomos, susnyás ösvénnyel nyit a letérés a Tûzköves-árok és a Hosszú-kígyós találkozásához, természetesen éppen itt jön szembe egy kábé harminc fõs kirándulócsapat. Néhányan visszaköszönnek, a többieket túlságosan leköti valami más. Odalent vidám pontõrrel találkozunk, a völgy felsõ lezárásánál várja a túra résztvevõit, a farakások szegélyezte ösvény végén megnézem a völgy sziklás lezárását, amelyet átmeneti fáskamrának használnak. Összefutunk Vándor Csillagékkal, akik a 15-ös távon trappolnak a közeli cél felé.


Elsétálunk az egyszerûségében megkapó hangulatú Erdei Szentély mellett, kezdõdik a második kapaszkodó, most a Hosszú-Kígyós névre hallgató árok mentén kanyargunk egyre feljebb. Utolér DJ_Rushboy, aki tart egy kényelmes hétvégét, vagyis laza héttel sétálgat. Közben nem gyõzök ámulni, szép ez a szurdok, kár, hogy rövid. Oldalvölgyre fordulunk rá, a sûrû erdõben diszkréten megbúvó vadászház bukkan fel az ösvény fölött, mellette érkezünk fel újra a fennsíkra. A házzal szemben merítõs forrás foglalatának tûnõ építményt találni, a térkép nem ismeri, de attól még lehet, hogy mûködik. Megyünk még egy kicsit délre, majd közel derékszögû kanyarral égtájat váltunk és kelet felé fordulunk, a hosszú leszállópályát fiatal erdõ szegélyezi, egy keresztezõdésben vár a következõ ellenõrzõpont. Itt Szuper szelettel (tényleg nem rossz, de a szuper azért túlzás) és vízzel kínálnak, majd egy „Mindkét irányból behajtani tilos!” tábla mellett továbbsétálunk az erdõben. Hosszasan kanyarog a mûút, mintha nem is a domborzat miatti vonalkifejtés okozná a sok kanyart, hanem az, hogy minél többet lásson az erre járó az erdõbõl. Jól szalagozott (kb. 10 szalag) letérés mutatja a követendõ utat Kisgyónbánya felé, rövidesen megérkezünk. Ilyen egy kihalt bányatelep: egy szobor, megkoszorúzva, a feliratból arra következtetek, hogy ez már a bánya mûködésekor is itt állt; egy lámpaoszlop, tetején hiányos felirat hirdeti Kisgyónbánya létét; egy lezárt ajtó egy betontömbön. Ennyi. Pontosabban, dehogy ennyi, itt van egy újabb ellenõrzõpont, önmagunknak kell pecsétet adni.


Lesétálunk a természetbarát telepig, de az utolsó elõtti pillanatban rákanyarodunk a tiszteletkörre, vagyis a túra erdei szakaszának harmadik felvonására. Kicsit kezdek álmosodni, jól lemaradunk Repkényékhez képest. Közben elsétálunk egy alacsony feszület mellett, Krisztus alumíniumból készült mása az Inotai Alumíniumkohó Szabadidõközpontja felé néz. Így már értem a szokatlan anyagválasztást. Nyílt terepen ballagunk, határozott mélyút fordul egy ponton észak felé, vagyis lefelé, vissza az erdõbe. Mi inkább felfelé kaptatunk tovább, a távolban a Vértes nyugati letörése ül a láthatárra. Utolér Lestat1758, majd el is lép nagy sebesen, a célig nem látjuk viszont. Újra erdõbe térünk, megtaláljuk a mai nap utolsó ellenõrzõpontját, lelkesen biztatnak, hogy innen már nincs messze a cél és az azzal járó zsíroskenyér. Ez jó motiváció, innen újra lejt velünk az út, a Kéktúrát követjük, a jelszó az, hogy minden út Kisgyónra vezet. Moiwa a következõ, aki beér minket, a Cserháton szerzett tapasztalatokról beszél, majd Bubu hangos köhögéssel jelzi, hogy a lányok túlhaladtak a kék letérésén. Ha mondjuk mondaná is, amire gondol, akkor nem fulladással járó betegségek jutnának eszembe. Letérve a kör bezárásához találkozunk pesza91-gyel, aki a múlt héten még fuvart is felajánlott akár Veszprémtõl, de a létszámnövekmény miatt sajnos vissza kellett utasítani a nagylelkû ajánlatot. Megérkeznek mecseki barangolóék is, lassan lemaradunk itt a végén mindenkitõl, de ezt a lemaradást vissza is hozzuk azzal, hogy Bubu kivételével az összeverõdött társaság minden tagja határozottan bekanyarodik egy másik kulcsosház felé, ahol szintén nagy élet zajlik, de egész más apropóból. A célban aztán gratuláció, díjazás – kitûzõ, emléklap – és korlátlan zsíroskenyér, paprikakrémmel: utóbbi kettõ kombinációját alapos tesztelésnek vetjük alá. Megérkezik Mr. és Mrs. Vinatti, bemutatkozunk, igen, mi voltunk a lassító tényezõ az idei Kazinczy végén. :) Lassan elbúcsúzunk a társaságtól – Bubu ugyan ajánl fuvart a buszmegállóig, de nem akarjuk kirobbantani a társaságból, tehát szépen lassan elszivárgunk, visszasétálunk Bakonycsernyére. Útközben egy túratárs lelassít mellettünk, megkérdezi, elvihet-e, megköszönjük, rengeteg idõnk van a buszig. Az, hogy kedvessége folytán esetleg együtt utazhatnánk a buszmegállón túl is, csak késõbb jut eszünkbe. Ennyit rólunk és a gyors felfogásról...


A megállóban leülünk, autentikus bakonycsernyeiek között várakozunk, közben elrobog a Vinattimobil Budapest felé. Az Alba Volán felújított Ikarusa pontosan érkezik és pontosan is közlekedik tovább Zircig, ahol Kata busszal folytatja útját Veszprém felé, mi pedig Repkénnyel a vasútállomást vesszük célba, hogy a napi betevõ vonatozás (részeg utastársak, késés, tehát csak a szokásos) is megtörténjen. Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek, Katának, Bubunak, a Tinca-családnak, moiwának és mindenkinek, akivel összefutottunk a túrán! Köszönet a rendezõségnek, hogy újra megrendezték a túrát a Kisgyón Természetbarát Telep harmincadik születésnapjára – remélhetõleg lesz majd még pár kerek évfordulós túra.


-Kékdroid-


Képek

 
 
DJ_RushBoyTúra éve: 20102010.11.14 18:34:40
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója




Kisgyón 30


Gyönyörû tavaszi nap virradt ma a túrázókra. Én az egyetlen tömegközlekedési lehetõséggel jöttem Pestrõl, de a Kisgyóni elágazástól még kellett bõven gyalogolnom, így a legvégén 9 óra 20-kor indultam útnak.


Tegnap nem voltam sehol (Cserhát 50 lehetetlen tömegközlekedéssel aznap), így ma egy kicsit szerettem volna túrázgatni. Nagyrészt gyalogoltam, a lejtõkön kocogtam csak bele. Éreztem hogy a gyalogos sebesség is elég erõs, de ha már elkezdtem így, hát fejezzem is be.. Hát sikerült 4 óra 14 alatt beérni a 34 km-en :))


Amúgy jónéhány ismerõs rész köszönt vissza rám még a Hamuház 25 túrákról, igaz, most visszafele mentünk. A térképvázlat elsõosztályú mint megszokhattuk ezeken a túrákon.


Az érdekesség még az volt hogy a nev.díj mindössze 400 Ft volt (ellentétben régen sokan kifogásolták a több mint 2 x ennyit) viszont az ellátás nagyon korrekt volt. A célban terülj-terülj asztalkám. Volt idõm bõven, így vagy 7 zsírospapát és mégennyi üdítõt bevertem.


A szervezõk is elégedettek voltak mert most majdnem 300-an indultak el a két távon. Sajnos nem sok túra megy ezen a vidéken, így bármikor örömmel jövök errefele újra.


Hazafele vinattinak köszönöm a fuvart!