Túrabeszámolók

 

Köszi a szervezõknek!

A Felsõ-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület egyik spanyol kezdeményezésû projektje a Lovas Fogadók és Turistaútvonalak Európai Hálózatával foglalkozik. A tervezés fázisában a térségünkben lévõ területeket fûztük össze hálózatszerûen. Egyrészt a lovas túraútvonal, másrészt a Felsõ-Homokhátság népszerûsítése kapcsán jött az ötlet, hogy szervezzünk gyalogos túrát, s innen már csak egy lépés volt, hogy teljesítménytúra legyen belõle.

Minden nagyon gyorsan történt. Július 7-én érdeklõdtem elõször, mit is kell tenni, hogy egy túra teljesítménytúra legyen? Szeptember 8-án jelentettem be hivatalosan a túrát, ami október 24-én került megrendezésre. Minél közelebb kerültünk a kitûzött dátumhoz, a napok annál rövidebbnek tûntek. Ebben a másfél hónapban, határozottan jobb a túrázó oldalon állni, mint a szervezõin. Engedélyeket kértünk, útvonalakat jártunk be, plakátot terveztünk, hirdettük a túrát, okleveleket és kitûzõket készíttettünk, embereket és ellátást szerveztünk az ellenõrzõ pontokra, útvonalat jelöltünk ki szalagokkal. Néha teljesen elnyeltek a habok, néha teljesen átláttam és úgy éreztem uralom az általam kialakított káoszt. J Szépen lassan kezdett minden a helyére kerülni, megvolt minden kellék, mindenki tudta a dolgát és szombat délután elhelyeztük az utolsó szalagot is. Nagy várakozással telt el az este, sokat gondolkodtam vajon mennyien jönnek majd el, próbáltam átlagolni, tippelni, de semmi reális ötletem nem volt… Vasárnap reggel még kivittem két jelzõ papírt a Mária Kápolnához, hogy a kanyarban el ne keveredjenek a turisták.

Most már minden rendben van, gondoltam akkor. Irány a Dabas Motel parkolója.

Óriási megdöbbenéssel láttam, hogy 7:05 perckor már kb. 20 turista állt a parkolóban, mikor csak 7:30-ra hirdettük a rajtot. Innentõl ismét felgyorsultak az események. Levegõt venni sem volt idõnk egy darabig. Matyi kollegámmal elkezdtük regisztrálni a jelentkezõket, és 7:15-kor el is indultak az elsõ emberek. Kb. 8 óráig folyamatosan érkeztek a túrázni vágyók, folyamatosan sor állt a regisztrációs asztal elõtt. Alig telt el fél óra, az elsõ túrázó Dabasi Szõlõkhöz ért, errõl sajnos elsõ kézbõl értesültünk, mert telefonált a túrázó, hogy nem találja a kihelyezett bélyegzõt… egy éjszaka alatt lába kélt… Attila azonnal autóba ült, és kihelyezett egy rajzot, ami helyettesítette a bélyegzõt. Egy házikót kellett tehát rajzolni ezen a ponton.

Az indulók rohama, 8 körül alább hagyott. Ekkorra már majdnem 100 indulónk volt. Közöttünk teljes elégedettség, hiszen elsõ alkalommal senki nem számított ennyi emberre. 8:00 és 9:40 között érkeztek még páran, s bár az öröm nagy volt, mégis a hideg szélben eltöltött majdnem 3 óra egyhelyben toporgás után jó volt kicsit beülni a meleg autóba. Kenyeret vettünk a pusztavacsi pontra, meglátogattuk Mária Kápolnánál a pontõröket, ahol már sok túrázó járt. Elmondhatatlan érzés volt látni, ahogy 124 ember túrázik, hogy eredménye van a rövid idõ alatt elvégzett sok-sok munkának. A Hernádi Vadászháznál már számban éreztem a frissen sült finn zsíros kenyér ízét, mikor csöngött a telefonom. Az elsõ túrázó már Pusztavacson volt. Másfél órával a pont hivatalos nyitása elõtt. Indultam én is tovább zsíros kenyér evés helyett, értesítettem a pusztavacsi segítõinket, hogy a túrázók elõbb jönnek, jöjjenek hát õk is. Pecsételtem a gyors túrázónknak, akinek legnagyobb gondja nem az volt, hogy még nincs semmilyen frissítõ, hanem, hogy nehogy utolérje a következõ… ilyen ez a sport. A résztvevõk elsõsorban nem a „versenytársakkal” versenyeznek, hanem magukkal, és a maguk által kitûzött célokat igyekeznek teljesíteni, a kiírt szintidõ mellett vagy helyett.

Mire a következõ turisták odaértek, a frissítõ is elkészült, idõközben megérkezett az elsõ lovaskocsi. Kiállítottuk az elsõ oklevelet, és gratuláltunk a teljesítéshez. Ez is sikerült hát… jó érzés volt. De nincs megállás. Folyamatosan érkeztek az újabb és újabb teljesítõk, lassan megtelt egy lovaskocsi és elindult Örkény felé. A beérkezõktõl rengeteg dicséretet kaptunk. Külön kiemelték a Hernádi Vadászháznál lévõ házikenyeret, amiért jövõre is érdemes lesz jönni. Egy hölgy férjét tovább küldte a hosszú távra, õ viszont lovaskocsizni szeretett volna, így kiszállt Pusztavacson.

Autóba ültem és siettem Örkényre, egyrészt mert elsõ túrázónk már javában a cél felé futott, sajnos itt is rám kellett telefonálnia, mert gyorsabb volt, mint én… A fiatalember kárpótlásként kapott teát annak ellenére, hogy a cél még nem nyitott ki, én jó tanácsokat a jövõbeni rendezéshez, de emellett dicséretet is. Már az is dicséret volt, hogy eljött egy olyan ember a túránkra, aki többször teljesítette a Kinizsi 100-at… egyszer télen is. Segítettem elhozni a Huszka Hermina Iskolába az ellátáshoz szükséges hozzávalókat, közben megérkezett még két túrázó. Pecsételtem, oklevelet állítottam ki, gratuláltam. Örkényben maradtam, mert folyamatosan érkeztek a túrázók. Közben folyamatosan tartottuk a kapcsolatot Matyival és Attilával az Ország Közepérõl. Elindult az utolsó túrázó is Örkény felé, s a rövidtávon résztvevõk közül is egyre kevesebben „hiányoztak” már. Az utolsó beérkezõt is megvárva elindult a busz Örkényen át Dabasra. Közben elkezdett cseperegni az esõ, szerencsére csak most, mikor már csupán 5 ember volt kint. Õk is szerencsésen beértek. Az utolsó gratuláció és az elsõ szelet zsíros kenyér J Óriási öröm, hogy sikerült, hogy minden rendben ment, hogy mindenki elégedett volt, hogy vége.

A 20 km-es távot teljesítõk: Gombos István, Gombos Réka, Szabó László, Jaskó Ilona, Virág Sándor, Jaskó Attila, Hevér Éva, Nagy Éva, Vígh Dávid, Hegedûs Zsuzsa, Kis Imre, Cui Leila Viktória, Hornyák Erzsébet, Nyújtó Imre, Nagy Nikolett, Jaskó Ágota, Inczédy Krisztina, Wittner Antal, Berkovics , Svébis Tamás, Fazekas Katalin, Liga Mihály, Polyák Nikolett, Szabó Tünde, Baranyi Zsolt, Baranyi Gabriella, Hancsákné p. Krisztina, Hancsák Tamás, Tóth Janka, Ivanov Norbert, Kornai László, Nagy Róbert, Nagy Eszter, Idzig Andrea, Török István, Körmöczy Zoltán, Borbély Éva, Borbély Edit, Simon József, Simon Balázs, Tóth Gyula, Radics Orsolya, Puskás Endre, Puskás Andrea, Bádovszky László, Ács Ferenc, Felipe Nadai, Lucas Machado, Molnár Krisztina, Tóth Zsófia, Liszkai Anita, Hölgyesi Rita, Simon Zoltán, Plecskó Attila, Horváth Zsuzsa 



A 35 km-es távot teljesítették: Fekete Balázs, Bartl László, Dormány Zoltán, Csonka Zoltán, Szõke Tímea Éva, Ács Krisztina, Horváth Norbert, Plechl Erzsébet, Plechl Sándor, Lengyel Gergely, Fehér István, Kovács Gábor, Vincze Attila, Geõcze Barbara, Kosztolányi Dániel, Gayerhosz Eszter, Simon Krisztina, Laskay Krisztina, Cseh Péter, Rácz Péter, Kronyácz Balázs, Nagy Lajos, Szemkeõ Ferenc, Antal László, Zágon Erika, Zágon Dorottya, Hevér Gábor, Ruttkay Diána, Kiss Bernát, Gerényi Imre, Tóth Ildikó, Pintér András, Bell Sándor, Kovács Károly, Pinkert László, Kaposvári Sándor, Greczuláné T. Csilla, Greczula Zsolt, Göttler Gábor, Tóth Richárd, Schmitter Attila, Korfár Tibor,  Balázs Gábor, Cui Yung Márk, Huszár Viktor, Cui Lan Loretta, Pencz Anett, Hornyák László, Hornyák Sándor, Szaller Éva, Rácz Frigyes, Geisz Balázs, Dáczi Zoltán, Vései Attila, Dr. Kovács Éva, Kollár Zsolt, Csibrák Szilvia, Dr. Kollár Pál, Dr. Burom Anikó, Dr. Ács Ferenc, Nacsa Imre György, Puky Miklós



A túrán készült képek a galériában megtekinthetõek.

 

És óriási köszönet, azoknak, akik nélkül nem sikerült volna:

Rácz Judit munkaszervezet vezetõnek és Pacsirta Mátyás projekt menedzsernek a szervezés lebonyolításáért, Dabas Motelnek a rajt helyszínének biztosításáért, újhartyáni Plébániának a Mária Kápolna melletti ellenõrzõpontért, Kári Mihálynak a Hernádi Vadászház ellenõrzõ pont helyszínéért, Hernád Község Önkormányzatának és dolgozóinak, Örökség Kulturális és Hagyományõrzõ Egyesület tagjainak, Mucsi Katalinnak az ellenõrzõ pont felügyeletéért és a finom finn zsíros kenyérért, Pusztavacs Községi Önkormányzatának és dolgozóinak, Tolnai Sándornak a pusztavacsi ellenõrzõpontnál lévõ remek ellátásért, Szalai Vili Bácsinak, Svébis Józsi Bácsinak és társaiknak a lovaskocsikért, Füzy Endrének a busz szervezéséért, Kollár Zsoltnak és Örkény Város Önkormányzatának és dolgozóinak az örkényi ellátásért, a DAKÖV Kft-nek a jelzõszalagért, a Czuprák családnak és Strupka Esztinek valamint Gayerhosz Esztinek és Simon Krisztinek a szervezésben és „söprögetésben” nyújtott segítségért.

Remélem jövõre is legalább ennyi résztvevõnk lesz!

 

Susán Ivett

projekt menedzser

Felsõ-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület

 

 

A Homokhátság nyilvánvalóan nem egy klasszikus túraterep, de persze, gyalogolni majdnem mindenütt lehet, s ha tavasszal a mizseiek össze tudtak hozni egy kifejezetten ragyogó teljesítménytúrát alig pár kilométerrel arrébb, ugyan, miért is ne lehetne Dabason is egy hasonló?

Talán ilyesmi is eszükbe juthatott azoknak, akiknek a fejébõl kipattant ennek a túrának az ötlete, de akár járt ilyen fejükben, akár nem, ez a túra sok tekintetben nagyon érdekes és egyedi rendezvény lett. Legalábbis számomra az volt.

Igaz, ahogy páran megállapították már útközben is, az erre a vidékre is jellemzõ sok kilométeres egyenesek derekánál nem rágja le az ember a tíz körmét az izgalomtól, de nekem nincs vele bajom, itt ilyen a táj, van idõ beszélgetni közben…. Aki ezt nem bírja, az valszeg nem is jár ide túrázni! Én tolerálom, olyannyira, hogy ha sokáig nem járok az Alföldön, már-már kezd is kicsit legbelül hiányozni, úgyhogy tulajdonképpen nem volt kérdés: nekem itt a helyem!

Ugyan az örkényi cél / dabasi rajt problematikája elsõ ránézésre okozott némi bonyodalmat, de ezt a MÁV Elvirája és a kora reggeli mizsei személy segítségével frappánsan áthidaltam, a vonaton utazó emberek számából pedig arra következtettem, hogy még jó páran döntöttek hasonlóan. A korai vonatnak hála, már bõ negyed órával a hivatalos indítás elõtt szép számú túrázó verõdött össze a Dabas hotel parkolójában. Aztán kicsit késõbb megjöttek a rendezõk is, berendezkedtek, s a korábban biztosított elõnevezési lehetõségnek hála, percek alatt túlestünk a túra adminisztratív részén.  

S hogy mitõl volt különleges ez a túra?

Elsõként: nem volt nevezési díj. Nem nagy szám, mondhatnánk, de aki végigment a távon, az azért tapasztalhatta, hogy ez bizony nagy szám! Ha manapság BÁRMIT ingyen adnak, az már önmagában is nagy szám, ráadásul ez nem egy olyasvalami volt, ami elsõre az emberek eszébe jut, ha azt hallják, hogy valami ingyen van… Ez egy nagyon korrekt rendezvény volt! Nem tudom, hogy a rendezõk mit oldottak meg ingyen és mit máshogy, de hogy mást ne mondjak, a 35 km alatt három alkalommal kínáltak bõséges enni- és innivalóval – ez önmagában sem kevés!

Hogy akkor mégis hogy lehetett ingyen, arra az útbaigazító táblák már rögtön Dabas szélén sejteni engedték a választ: EU és Új Magyarország emblémás útbaigazítótáblákkal teljesítménytúrán eddig még sehol nem találkoztam… Ez igazi kuriózum! Persze csak eleinte éreztem úgy, hogy ezt le kell fényképeznem, mert késõbb még olyan sokat láttam belõlük, hogy a végén már nem is volt annyira érdekes! :-) De az EU-s emblémánál is fontosabb, hogy ahol nem volt az emblémákkal bõven megszórt tábla, ott volt szalag, vagyis az útvonaljelölésre egyetlen rossz szavunk sem lehet! Leírással együtt hibátlan volt!

Az elsõ ellenõrzõpontot ugyan a Dabasi szõlõknél ellopták (eredetileg pecsét lett volna), de hát arról nem tehetünk, ha egyelõre még csak hivatalosan vagyunk az EU részei, hogy gondolkodásban és viselkedésben is tényleg ott legyünk, úgy tûnik, addig még el kell telnie pár évtizednek… Jó hír, hogy a túra másik két kihelyezett ellenõrzõpontján megtaláltuk a pecsétet, amikor odaértünk, ott még megvolt :-) 

Az ellátás nem tudom mennyire felelt meg az EU szabványoknak és szabályoknak, de hogy kifogástalan volt, az tény! Mint mondottam, három bõséges kaja, a Hernádi vadászházban házi sütésû kenyérrel, házi tyúkzsírral, hagymával, paprikával vártak – finom volt, végre nem a szokásos egyentúrakaja… Szóval három igazán bõséges terülj-terülj asztalkám, a célban a szokásos oklevél és kitûzõ, s nem elfelejteni: mindezt 0 Ft nevezési díjért!  

Ráadásul a fõszervezõ személyesen indított útnak reggel Dabason, Pusztavacson õ kínált enni-és innivalóval, a célban pedig ismét õ várt a díjazással – szó szerint ott volt mindenütt! Elismerés neki mindezért, a hosszútávosoknak egy igazán remek túrát, a rövidebbet választóknak pedig egy remek családi kirándulást nyújtott, hiszen a rövidtávosokat lovaskocsival vitték vissza a rajtba.

Überkorrekt rendezvény volt! Köszönjük Ivett!

Ha virtuálisan össze akarsz futni az EU-s útvonaljelzõtáblákkal, belekóstolnál egy jó kis alföldi egyenesbe, körbenéznél az ország mértani közepén vagy egyszerûen csak megnéznéd milyen a Homokhátság homokja, nézd meg a túrán készült képeimet itt: www.plecs.hu