Túrabeszámolók
 | Vándorbottal a Vasparipáért |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2010 2011 2011 2011 2012 2012 2012 2013 2013 2013 2014 2014 2014 2015 2015 2015 2015 |
|
| nafe | Túra éve: 2015 | 2015.10.19 16:46:06 |
|
| megnéz nafe összes beszámolója |
Vándorbottal a Vasparipáért 32 õsz
GPS-el mért távolság: 36 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 695 m.
Az elõzõ napok idõjárásához képest, elfogadható idõt jósolt erre a részre az OMSZ, ha valaki a honlapjukon megnézte a települések valószínûségi elõrejelzését, illetve a MetNet honlapját. Reggeli indulásnál is jó az idõ. Hét után egy-két perccel értem Bakonyszentlászlóra. Gyanús volt, hogy összesen két autó parkolt az állomás elõtt. Máskor, már ilyenkor is keresgetni kellett a helyet. Robiéknál gyorsan beneveztem. Robi elmondta, hogy az esõk és a Hódos-ér bürüjének tönkremenetele miatt, nem vitték el az útvonalat a Pakucs-pihenõ és a Zsidó-rét felé, hanem végig a murván kell maradni. Arra is van szalagozva. Azt is megemlítette, hogy nem régen indult el Csuka Sanyi, lehet, hogy utolérem. Korábbi túrákból ítélve, nem nagyon bíztam benne, mivel tudom, hogy gyorsabb nálam. Még egy kis készülõdés, s már úton is voltam. A vasúti töltés mellett is fölpuhult egy kicsit a talaj. A vasút után, rögtön volt egy kis pocsolya, de ezzel a sarat le is tudtuk egészen Szépalmapusztáig. Inkább a fölpuhult talaj volt jellemzõ, s néhol csúszott egy kicsit. A Bakony ezen részére a homok- és lösztalaj a jellemzõ.
Kényelmes tempóban kezdtem. Az idõjárás erõsen párás, de nincs szél. Hamarosan beértem Vinyére. Megkaptam az ellenõrzõ pecsétet, amihez nekünk járt valamilyen erdélyi kézmûves édesség. Csokinak nevezték, de szerintem inkább valamilyen vajkaramellaszerûség. Nekem túl édes (a 60% alatti kakaótartalmú csokikkal nem szívesen állok szóba, kivéve, ha valami jó kis mogyorós nugátról van szó). Ez persze, csak Ménesjáráspusztánál derült ki, mert a Vinyén kapottat azonmód továbbadtam egy épp akkor nevezõ kislánynak. Irány a büfé. Befelé menet, két kisfiúba botlottam. Mintha már láttam volna õket valahol. A kapott italjegyet egy kis saját pénzzel megfejelve beváltottam egy félliteres kólára. Amint pakoltam el a hátizsákba, az ablakon kinézve láttam, a srácok éppen Zolinak (dnvzoli) a kocsijába szálltak be. Ezért voltak ismerõsek. Nem régen, a Badacsonyi barangolásnál találkoztunk. Most viszont, már indultak is. Szerintem valamelyik pontra mentek pontõrnek.
Én is ballagtam tovább. A „Panoráma-úton” alaposan kimelegedtem. Rám fért. Murvás úton vissza a Hódos-ér völgyébe. A párás idõ miatt panoráma alig. A Zabolai-útról szalagozás vitt át a zöldre. Az elején meredekebb, majd lankásabb emelkedõkön és lejtõkön mentem Pápalátó-kõ felé. Helyenként frissen murvázott az út. Eltüntették a sáros helyeket. Fönt a kövön, újabb ellenõrzõ pont. Pápát természetesen nem lehet látni. Abba az irányba még nagyon párás a levegõ. Pannonhalmát viszont igen, tehát javul a látás. Az apátság nagyon fehér, tehát ott már süt a nap. A szõlõcukrot kihagyom. Csak végszükség esetén élek vele, mert hirtelen, lökésszerûen ad energiát, de nagyon gyorsan kiég, s akkor meg jön a visszacsapása: a leesõ vércukorszint. Leóvakodom a meredek lejtõn, majd betalpalok Fenyõfõre. Évente legalább három-négy túrám kiindulópontja az itteni kocsma, tehát tudom, hol az EP. Mivel van bögrém, a pecsét mellé kapok jó forró teát is. Beszélgettünk egy kicsit, közben egy kis átöltözés. A kísérleti öltözködés nem jött be. Kipróbáltam a Decatlon biciklis téli aláöltözet pólóját. Nem rossz, de csak tényleg szélálló fölsõ alatt használható. Nem ez az elsõ ilyen befaragásom. A nyárival is így jártam. Lehet, hogy akár csak akkor a második beszerzésénél, két számmal nagyobbat kellett volna vennem a méretemnél. Túlzottan is gyorsan képes a fölvett víztõl megszabadulni, pláne ha szél éri, s ilyenkor irgalmatlanul hût. Felcseréltem az alsó rétegeket. A biciklis póló alá vettem a gyapjúpólót. Így már jónak bizonyult. Úgy néz ki, a gyapjúpólótól is nagyon hatékonyan képes az izzadságot átvenni. Ezért, illetve az esetleges vonatra várakozás miatt két tartalék gyapjúpólót is hoztam.
Szalagozást követve ballagtam a piros jelzésig, majd azt követve kaptattam föl a Csárda-tetõre. Nem sokkal az ellenõrzõ pont elõtt utolértem Csuka Sanyit. Úgy látszik, túl gyakran állt meg fotózni. Egészen Porváig együtt mentünk, jókat beszélgetve. Ahogy gondoltam, a Csárda-tetõn Schmeidl Zoli pontõrködött a srácaival. Nos, itt leragadtunk egy kicsit beszélgetni. Amikor tovább indultunk, éreztem: sikerült áthûlnöm egy kicsit. Mivel a következõ szelíd emelkedõ nem tudott kimelegíteni, ezért megálltam fölvenni egy vékony polármellényt. Így már jól éreztem magam. Murvás, aszfaltos és újabb murvás úton értük el Ménesjáráspusztát. Itt ismét csak beszélgettünk egy kicsit. Sanyi ivott egy kupica pálinkát, mondván, még soká lesz, mire kocsiba ül.
Közben a nap is kisütött. Nem is mentünk sokat, mire újra meg kellett állni, most éppen levetni a mellényt. Eseménytelenül fogytak a kilométerek. Ahogy közeledtünk Szépalmapusztához, az út mindkét oldalán megjelentek a legelõkön a magyar szürkemarhák, illetve gyönyörû szürke lovak. Mindegyiken látszik, hogy jól gondozzák õket. A hotelhoz az arborétumon keresztül mentünk. Egyrészt igen szép, másrészt csökkentettük az aszfalt mennyiségét. Egyébként nincs sok aszfaltos rész a túrán. A recepción megkaptuk a pecsétet, s folytattuk az utunkat. Amint lehetett, lementünk az aszfaltról. Amikor a jelzés visszakanyarodott volna rá, úgy döntöttünk, megnézzük azt a csábító murvás utat Porva felé. Az erdõcskét elhagyva látszott, egyenesen tart Porva délnyugati széle felé. Mi most inkább keletnek fordultunk a sárgajelzés irányába. Kerültünk egy picit. Elõre féltem a sárga jelzés lösztalajától, milyen sáros lesz. Kár volt. Szó sem volt sárról. Errõl egy régi Gázló túra jut az eszembe. A szervezõk azt írták a beszámolójukban, hogy pénteken a bejárásnál, az esõben, néhol vinniük kellett a montikat a Borzavárra vezetõ löszös szakaszon, annyira csúszott és ragadt. Másnap a túrán nem esett az esõ, s nyoma sem volt csúszósságnak, meg ragadósságnak. Simán tekerhetõ volt a szakasz. Esõben itt is nagy szívás lehetett volna. Csak a 32-es táv jött erre. A falu elõtti kanyarban egy ér keresztezésekor azért megvolt a nagy sár. Sehol sem volt ilyen mély. Ha óvatlan az ember, könnyen bokáig merülhet. Nem is szeretem ezt a sárga jelzést. A Kocsmában ismét egy kóla jött a pecsét mellé. Mivel sok idõnk volt a következõ vonatig, Sanyi leült frissíteni egy kicsit, én viszont mentem tovább, már csak azért is, mert el akartam térni egy kicsit a kiírástól. A zöld jelzés völgybe levezetõ szakaszát, illetve lent a murvával nagyjából párhuzamos részét nem szeretem. Ezért inkább a Hosszú-hegy gerincén kerülök egyet a S+ jelzés felé, vagy a völgybe leérve, a jó meredek emelkedõn kikapaszkodok a murvás útra. Az elsõ változat mellett döntöttem. A pontõrök jelezték, elég sáros szakasz következik. Helyenként tényleg sáros, de ott sem vészesen. A zöld jelzésen a vízmosás keresztezése elég jól sikeredett, majd mielõtt a jelzés elindult le a völgybe, én balra a gerincen folytattam. Ez is, és a S+ jelzés is egész hangulatos. Beértem a célba, megkaptam a kitûzõt és az emléklapot, ettem egy kis zsíros kenyeret, amit jó meleg teával öblíthettem le. Beszélgettem Anitával. Nem volt túl boldog, hiszen alig hatvan egynéhányan indultak az összes távon, köszönhetõen a rossz idõnek. A megszokott létszámnak alig az ötöde-hatoda. Gyakorlatilag másfél hete, mindennap esik az esõ. Még több mint két óra volt hátra a vonatig, ezért a vissza gyaloglás mellett döntöttem. Anita óva intett a Cuha-szurdoktól, mivel sok a víz a patakban. Ezért a legrövidebb táv útvonalát is inkább elvitték a Zörög-hegy felé. Meg is kaptam a rövidtáv igazoló lapját. Eddigre ért be Sanyi. Elmondta, hogy a szervezõk, az én második megoldásomat választották, s fölvitték az utolsó szakaszt a murvás útra.
Már ballagtam is tovább. A murvás út, Lovász-kúti-vadászház felé vivõ szakaszát már ismertem, de kíváncsi voltam a többi részére is. Jó kis húzós kaptatón (nem biztos, hogy végig ki tudnám tekerni montival) értem föl a Zörög-tetõre. Ott egy kicsit leromlott az út minõsége. Ezért nem figyeltem én föl erre az útra! Balra rátértem a zöld jelzésre, s azt követve értem be Vinyére. Közben, egy kisebb esõ is elkapott. Nem rossz ez az útvonal sem, de messze nincs olyan látványos, mint a szurdok. Az idõjárás viszont nagy úr. Ennek ellenére igazuk volt a szervezõknek. A legrövidebb távra menõknek nem mindig van vízálló bakancsuk, s tudásuk sincs meg a gázlókhoz. A térdig vizes nadrág és a vízzel teli cipõ nem igazán szeretteti meg a túrázást. Ekkora víznél már a tapasztalt úrázók is ugyancsak nézik, hol lehet keresztezni a patakot. A rövidtáv, 7,1 km hosszú, 180 m szinttel. Ebbõl a Zörög-tetõre vezetõ kaptató 150 m.
Vinyén elkövettem azt a hibát, hogy nem vártam meg a vonatot. Egy kávézással pont eltelt volna a félórányi várakozás. Nem a lábammal volt gond, hanem Bakonyszentlászló közelében, erõsen elkezdett alkonyodni, s a vadászok miatt ilyenkor már nem túl egészséges az erdõben mászkálni. Azért szerencsésen visszaértem. Büfé nincs. Ez nem esett jól. Energiaital sincs nálam. Ez meg pláne rossz. Átöltöztem, s elindultam hazafelé. A visszaúttal együtt, 48,6 km lett a túra távja, 930 m szinttel.
Jó kis túra. Helyenként elég látványos is. Az ellátása kiváló. Közel sem olyan sárosak az utak, mint amitõl tartottam.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1200/1100 Ft-ért térképvázlatos igazolólapot, emléklapot és kitûzõt kaptunk. Saját térkép nem árt, de a vázlat alapján, a kiváló szalagozásnak köszönhetõen anélkül is végig lehetett menni. Vinyén valamilyen erdélyi kézmûves édesség és 150 Ft-os italjegy, A Pápalátó-kövön szõlõcukor, Fenyõfõn forró tea, a Csárdatetõn alma és ásványvíz, Ménesjáráspusztánál szintén valamilyen erdélyi kézmûves édesség, és esetleg barackpálinka, Porván 150 Ft-os italjegy, a célban pedig zsíros kenyér, hagyma, valamilyen erdélyi kézmûves édesség, forró tea, és a hosszabb távosoknak Bakonyszentlászlóig szóló vonatjegy volt az ellátmány. Szépalmapuszta kivételével, minden ellenõrzõ ponton és a célban is kaptunk valamit.
|
| | | | |
| terepnyul | Túra éve: 2015 | 2015.02.24 22:19:05 |
|
| megnéz terepnyul összes beszámolója |
Az az emblematikus középpont, ahol cserkészkoromban nem egyszer megfordultam, aztán egyszer Marcival is, amirõl mindenkinek van egy olyan élménye, hogy "és akkor közeledtünk Porva-Csesznek felé, amikor..." vagy valami sztorija. A vonat, amirõl tátott szájjal nézzük a Cuha-szurdok szikláit és viaduktjait. Az a vonat, amin, amikor utoljára erre jártam, még kis piros Bzmot (alias Piroska) közlekedett, most rendes kék kocsis szerelvény. Az a vasútvonal, amit 2006-ban meg akartak szüntetni, és amit gyakorlatilag a környéken élõk és a túrázók ereje és lelkesedése tart fenn. Hogy a Vándorbottal a Vasparipáért! túramozgalom pontosan mikor indult, azt nem tudnám megmondani, én most voltam elõször ilyen túrán, de biztosan nem az utolsón, engem egészen meghatott amellett, hogy természetesen egy gyönyörû túráról beszélünk.
Szokásos szervezési nehézségeink és latolgatásaink megvoltak a túra elõtt, én nagyon akartam menni, Marcinak is ajánlgattam, de neki a 26 km sok még, a 10 km-es rövidebb táv meg szemben halad, akkor nem tudtunk volna együtt menni. Végül abban állapodtunk meg, hogy elindulunk együtt és szólunk a szervezõknek, hogy Marci Zircen kiszáll, ott találkozik Péterrel és Regõvel, és majd szánkóznak, amíg én lenyomom a másik felét.
Fél tízkor indultunk el Marcival Eplénybõl, sajnos itiner már nem jutott (de ebben az a jó, hogy ezek szerint jó sokan jöttek a túrára :) ) viszont a részvételi díj tartalmazott egy vonatjegyet is a visszaútra. Autóval Fehérvár felõl érkezve Eplény elõtt éppen csak kezdõdtek a hófoltok, de letérve a vasútállomásról az erdõbe, szinte rögtön tízcentis hóban találtuk magunkat, és patakátkeléssel kezdtük a túrát, majd irány felfelé, az Ámos-hegyre. Szikrázó hó, ragyogó napsütés, tiszta levegõ, csuda erdõ.
Az Ámos-hegy kaptatója nem könnyû, de nem sietünk, igazgatjuk a ruhánkat, hol egy réteg vagy egy sapka le, hol vissza. Hol féllábszárig süppedünk a hóba, hol csúszkálunk a jégen. Aztán felérünk a hegytetõre, és elõttünk az eplényi sípályák. Én soha nem vonzódtam a síeléshez, de ilyen közelrõl látva megfog a hangulata, és mivel kocsival csak egy óra tõlünk, megbeszéljük Marcival, hogy jövõre akár ki is próbálhatjuk. Aztán felmászunk a kilátóba, és megcsodáljuk körben a Bakonyt: látszik a Kõris-hegy és ellenkezõ irányban a Balaton is.
A kilátónál önkiszolgáló ellenõrzõpont van, egy mûanyag bugyiban papír, mellé tûzve toll, rá kell írnunk a pecsételõs papírunkra vele, hogy itt jártunk. Aztán a lezárt szánkópályán indulunk lefelé, de elõtte még a kilátó aljában Marci felszed egy eldobott energiaitalos dobozt, és magunkkal visszük.
A szánkópálya nagyon jó, lehet, hogy mára a túra miatt zárták le, mert amúgy használják, az biztos, ki van csúszkálva rendesen. Csúszkálunk mi is, Marci ugrál, féltem, de nem esik el. A szánkópálya után szántóföldre érünk, aztán keresztezzük a sípálya parkolóját, és újra betérünk az erdõbe. Itt kezdi Marci várni az elsõ frissítõpontot, kezd éhes lenni, de egyelõre nem akar se megállni, se menet közben enni, hát megyünk tovább. Az út szép, egyre mélyebb a hó, erdõszélen, ritkuló erdõben haladunk, jobbra mintha füst kanyarogna a fák között: a sípályák fehér csíkjai látszanak a hegyrõl, amitõl egyre távolodunk. Ott a kilátó is, jó látni, hogy már mennyit haladtunk azóta.
Egy kis nyílt szakaszt követõen hamarosan sziklafalak közé érünk, valószínûleg ez lehet a térképen jelzett Kõkapu:
Szép kilátópont, még látszik az Ámos-hegy, de már Olaszfalu, illetve távolabb Szápár, Dudar és a szélkerekek is, a másik irányban pedig egyre nagyobbnak látszik a Kõris-hegy tetején a radarállomás labdája. Ahogy felkapaszkodunk a kövek között a tetõre, az olaszfalui Eperjes Tanösvényen találjuk magunkat, õskarszt és dolinák között, táblák jelzik a kréta kori, százmillió éves mészkõ lelõhelyeit. Itt hangzik el Marci szájából, hogy érdemes volt tanulni, mert milyen jó felismerni, hogy milyen kövön jár, mibõl épül fel a hegy, amire éppen mászik, hogyan alakulhatott ki az adott sziklaképzõdmény. (Elképzelt titkos vállveregetés magamnak.)
Visszakanyarodva az erdõbe már sejtem, hogy közel lehet Olaszfalu, azzal biztatom Marcit, hogy ott biztosan lesz frissítõpont, de ha akar, ehet menet közben is, vagy megálljunk? Szendvicset még mindig nem akar, adok neki egy falatot a nálam lévõ energiaszeletbõl. Aztán meglepõdünk, egyrészt mert hatalmas, lenyûgözõ sziklafal tövébe érünk, másrészt mert észrevesszük az erdõ közepén az elsõ frissítõpontot. Kapunk pecsétet a pálinkásüveg aljára rögzített pecsétnyomóval, olvadós rágót, eszünkbe jut leadni a felszedett italos dobozokat (a kilátó óta még egyet találtunk mellé) és ezért cserébe kapunk még egy rágót - nem tudtuk, nem számítottuk rá, de nagyon jólesik. A pont mellett ég a tûz, kínálnak pálinkát is, azzal nem élünk, viszont elfogadjuk az invitálást, hogy felmásszunk a sziklafal tetejére, és megnézzük a kilátást. Marci végre megeszi a szendvicset is, aztán indulunk tovább. Ja, a sziklafalat még nem mutattam.
Ez is a tanösvény része, tábla is van a kialakulás részleteivel, érdemes felkeresni, gyerekekkel kirándulás keretében is.
Olaszfalu ide már nagyon közel van, csak leereszkedünk a dombról, a szalagozás mentén átvágunk a falun, és a szélén, az utolsó házban van az újabb pont, a Rita presszóban. Luxus: van vécé, a pecsét mellé pedig italjegy jár, amit, mivel innivaló van nálunk elég, ropira költünk. Minden ponton szólok, hogy Marci Zircen majd kiszáll, ne keressék utána a listán. Biztatnak, hogy innen Zirc már csak két-három kilométer, én is biztatom Marcit, nehezen kel fel a jó meleg kocsmában a székrõl, de aztán csak továbbindulunk.
Most jön a túra legnehezebb szakasza, ezt nem gondoltuk volna. Kimegyünk a szántóföldre, erõs szél fúj, a lábunk alatt sár, hólé, jég, latyak, elég változatos talaj, nehezen járható, a szél pedig szabadon járja a nyílt terepet. Zircet kerüljük, látszanak az apátság tornyai és egész közelrõl a házak, de gondolom, nem a városon át akarták vezetni a túrát. Eléggé szenvedünk, én egyszer bokáig merülök a jeges vízbe. A vége meg nehéz, kavicsos terep, szeméttelep mellett a sárban, hát nem szép. Letérünk a fûbe, az könnyebben járható, aztán meglátjuk a Zirc táblát, és örömmel lépünk ki az aszfaltra és a szélvédett utcákra. Innen már tudom az utat az állomásig, de a szalag is mutatja.
A vasútállomáson meleg van, mandarinillat és sok ember, érkeznek már a 10 kilométeres túrázók, õk Porva-Csesznektõl jöttek Zircig. Itt is mondom, hogy Marci kiszáll, kihúzzák és kap egy jelvényt a rövidtávosokéból. Pecsételünk, aztán megkeressük Pétert és Regõt a Monostor falatozónál, épp befejezték az ebédet. Marcival osztozunk az elemózsiánkon, õk betérnek még a cukrászdába, én pedig indulok tovább.
Városon belül nincs szalagozás, gondolom, akinek jutott itiner, az tudja, hogy innen a kéken kell haladni Borzavárig, én meg követem õket, de azért egy túratárstól a biztonság kedvéért meg is kérdezem.
A kéket Borzavárig már ismerem, szeretem, gyönyörû útvonal, mondjuk én lefelé futottam rajta, most meg jócskán emelkedik, azért ez különbség :) viszont a hó is egyre nagyobb, itt már talán harminc centi is van, az erdõ pedig szebb, mint valaha. A természet teljesen más arcát mutatja, mint amikor erre futottam, az ég pedig szinte ibolyakék a kora délutáni napsütésben.
Mindenhol patakok keletkeznek az olvadó hóból, többször át kell kelni, máshol mellettünk csobog lefelé a barna hólé, hol föld alá, hol keményre fagyott jéghidak alá bújva, figyelni kell, hogy hova lépünk. Van nagyon sáros szakasz, van jeges és mély havas is. Fohászkodom, hogy úgy szeretnék vadakat látni, de ez most elmarad. (Nem is értem, naponta látok õzeket a munkából hazafelé, autóutak mellett, a turistautakat miért kerülik?) Aztán meglátom Borzavárt, szerintem az egyik legszebb fekvésû kis falu, amit ismerek, alatta Zirc, felette a Kõris-hegy. Amíg lehet, a hóban megyek, aztán kitérek az aszfaltra, meglep a 10%-os emelkedõ tábla, lefelé futva ez kevésbé tûnt fel :). Felgyalogolok a templomig, ott tanácstalanul ácsorgok egy kicsit: Y alakban elágazik az út, a népek mennek jobbra is, balra is, a szalagozást jobbra látom, de akkor vajon miért mennek balra? Mindenesetre én is arra megyek a szalag után, utolérek egy párt és megkérdezem, mire megtudom, hogy jobbra az ellenõrzõpont van, ne hagyjam ki. Visszamegyek, kicsit puffogok, itinerrel könnyebb lenne, de sebaj, így is megvan, és különben is, milyen jó, hogy azért nincs itiner, mert sokan vagyunk. Az ellenõrzõponton pedig forró teát és tócsnit kapok! Életmentõ, mostanra már én is ott tartottam, mint Marci Olaszfalu elõtt, hogy nagyon kéne már egy szendvics, de majd a ponton. Így meg még a szendvicsem is megmarad, és mennyivel finomabbat és fõleg meleg ételt kaptam! Nagyon jólesik. Irány vissza balra, aztán Borzavár szélénél ki újra az erdõbe, de csak éppenhogy, mert szinte azonnal a szántóföldre kanyarodunk.
Tartok tõle, hogy ez is olyan lesz, mint a Zirc elõtti szakasz, de sokkal jobb. Itt is van sár, latyak és pocsolyák, de több a hó, emiatt kevesebb olvadt el belõle, könnyebben járható. Kevésbé fúj a szél, elõttem az erdõ, hátratekintve pedig a hómezõkön túl a távolodó Kõris-hegy, az immár kisebbedõ labdával.
Az erdõbe belépve vidám vagyok és nosztalgikus, innen már csak pár kilométer Porva-Csesznekig, és nincs más dolgom, mint a természetet csodálni. Jól vagyok, jóllaktam, nem fázom (sõt), a cipõmben cuppog a víz, de amíg mozgok, ez se zavar. Idõnként megállok, hogy a saját lépéseim zaját se halljam, és figyelem kicsit az erdõ neszeit.
Morfondírozom magamban: vajon merrõl fogjuk meglátni Porva-Cseszneket? Néhány irányból érkeztem már oda, de ez a mostani nem jelzett turistaút. Aztán ahogy kényelmesen (de azért tempósan) gyalogolok az enyhe lejtõn, egyszer csak sárgán kiragyognak az erdõbõl a turistaház és a vasútállomás épületei. Hatalmas a hó, romantikus a látvány a füstölgõ kéményû kis épületekkel és a színes ruhás túrázókkal.
Majdnem pontosan 26 kilométert mérek, de még nem térek le a célba, hanem továbbmegyek, át a Cuha hídján, ugyanis nekem egy kilométert hozzá kell még tennem a túrához. Tegnap született egy futótársam kislánya, Luca, közös az edzõnk, az õ kérésére mindenki egy kilométerrel megnövelte a tegnapi távját, Luca baba egészségére. És a Cuha-völgyben plusz egy kilométert beiktatni azért nem nagy erõfeszítés :)
Hatalmas nosztalgiát érzek, Marci négy-öt éves lehetett, amikor utoljára jártam itt, elõtte meg cserkészkoromban. Felfedezek egy lépcsõt a domboldalban, ha a tetején nem állnak élénk ruhás túrázók, észre se veszem az emlékmûvet, ahová vezet. Felmászom én is, sajnos semmi nincs ott, se szobor, se kép, se felirat, de valaminek biztosan emléket állít a szurdok oldalában. Tovább megyek, csodálom a patakot.Kedvem lenne tovább menni a piros jelzésen a szurdokban, gyönyörû. De megérdemlem a célban rám váró forró teát és melegedést is, úgyhogy visszafordulok, és végül a vasútállomásnál összesen 27.16 kilométernél állítom le az órát.
Bejelentkezem a célban és megkapom az utolsó pecsétet, emléklapot és jelvényt, itt is szólok, hogy Marci Zircnél kiszállt, ne keressék a célbaérõk között. Erre nagyon kedvesen felajánlják, hogy akkor kap õ is emléklapot, megkérdezik a nevét és beírják az általam mért 14 kilométert. Kapok forró csipketeát, leülök egy padon az állomásnál, és megeszem a szendvicseimet. A turistaház három éve újra mûködik, harminc férõhelyes, vaskályhás, úgy örülök neki! A vonat naponta háromszor jár a régebbi hat helyett, de legalább nem szüntették meg, sõt, mûemlékké nyilvánították a már százhúsz éves bakonyi vasútvonalat. Az állomás épületében vasúttörténeti kiállítás is van rengeteg fotóval és újságcikkel, meghat az összefogás, amivel az emberek fenntartják ezt a vonalat. Az emléklap szövege pedig:
Köszönet xy túratársunknak, hogy lábát nem kímélve 26 km-t velünk túrázott a 11-es számú vasútvonalért!
Az ellenõrzõpontokon voltak MÁV egyenruhás vasutasok, katonák. A vasúti restiben dolgozó bácsi lánya a fõszervezõ. A bácsi mesélt a turistaházról, elmondta, hogy van azért forgalom hét közben is, szombaton inkább, és persze amikor ilyen rendezvények vannak. Most megtelt a peron, ahogy az ötórás vonatra vártunk. Élmény volt ez a túra, a természetjáráson felül is, valami plusz: az összefogásról szólt. Nyáron lesz Csillagporos Vasparipa éjszakai túra is, õsszel pedig a klasszikus Vándorbottal a Vasparipáért (ja, mert ez a mostani a HaVasParipa volt) érdemes mindegyikre elmenni.
Eredeti blogbejegyzés és képek: http://terepnyul.blogspot.hu/2015/02/vandorbottal-vasparipaert.html |
| | | | |
| | |
| | |
|
| Mao | Túra éve: 2014 | 2014.10.26 22:22:13 |
|
| megnéz Mao összes beszámolója |
Kedves túratársak a 2014.10.25 vasparipa túrárol hazatérve a nagy pakolásban Bakonyszentlászló állomáson, az állomás rakodórészén egy rámpának támasztva hagytam két parafa markolatú ezüst fekete teleszkópos Mckinley Adventure túrabotomat.. Hátha valami csoda folytán valaki talákozott vele. ha így lenne számom: 06-20-384-5196 és persze a jutalom nem marad el. |
| | | | |
| dnvzoli | Túra éve: 2014 | 2014.07.27 14:48:36 |
|
| megnéz dnvzoli összes beszámolója |
Csillagporos Vasparipa
2014.07.19-20.
Az éjszakai túráknak megvan a maga speciális hangulata.Érdekes dolog vaksötétben gyalogolni,hallgatni az erdõ neszeit,találgatni,hogy vajon mi mozdult ott mellettünk,nézni a csillagos ég szépségét,mégis aki sosem járt errefelé világosban,igazából nem is tudja merre is járt valójában.
Nos nekik szeretnék segíteni kicsit az alább kattintható fotósorozattal.Mivel én a 15-ös távot szalagoztam elõzõ nap(elnézést a leszedett szalagokért Porva után,nem tehetünk róla...szerencsére azért mindenki feltalált a Csárda-tetõre)a két nagyobb táv bemutatásához régi képeimbõl válogattam.
Tehát a képek:
https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/CsillagporosVasparipa2014?authuser=0&feat=directlink
dnvzoli
|
| | | | |
| java | Túra éve: 2014 | 2014.07.24 11:33:21 |
|
| megnéz java összes beszámolója |
2014. 07.19. Csillagporos Vasparipa 29É
Egy különleges túra kedvéért húztunk ismét bakancsot és vettük hátunkra a túrazsákot. A helyszín ezúttal a Bakony volt.
Már a túra elnevezése is nagyon tetszik: „Csillagporos Vasparipa”, mintha egy gyermekvers címe lenne. Két okból is helytálló a különleges jelzõ használata. Az elsõ, hogy a túrát éjszaka rendezték, a második, hogy a Gyõr-Veszprém vasútvonal fent maradásáért kampányolnak a szervezõk és rajtuk keresztül a résztvevõk is. A túra jelmondata is nagyon találó: „LÁBAD ALATT FOGYJON AZ ÚT, HOGY MEHESSEN A VASÚT!”
Történt ugyanis, hogy a kormány megszorító intézkedéseit követve a MÁV Rt. 2006-os vonalbezárási tervei között a Bakonyt átszelõ, turisztikailag különösen fontos vasútvonal is szerepelt. A terv több okból is aggályos volt. Egyrészt a vasút, melynek múltja a 1890-es évekre nyúlik vissza, Magyarország ritka, mûszaki megoldásaiban is egyedülálló hegyi vasútvonalai közé tartozik. Másrészt a Porva–Csesznek és Vinye között húzódó völgyhasadék a Cuha-völgy, mely különleges látványvilágával az ország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja. A terv megvalósítása ellen a térségben élõk összefogtak és a bezárás végül társadalmi nyomás miatt elmaradt. (forrás: wikipédia)
Késõ délután, még mindig 30C fölötti hõmérsékletben indultunk Vinyére, ahol reményeink szerint, majd valamikor hajnalban szerencsésen célba érünk. Kicsit elszámoltam magam az idõvel, mert közel fél-kilenc volt, amikor megérkeztünk. Gyors átöltözés, készletellenõrzés után indulás, hiszen a rajt még innét öt kilométer. Közel egy óra séta a gyönyörû Cuha-völgyben, amibõl nem sokat láttunk, hiszen erõsen sötétedett. Már ekkor elhatároztuk, másnap visszatérünk és végigjárjuk. A Porva-Csesznek v.m-ban gyorsan regisztráltunk, átvettük az itinert. A 30km-es itiner elfogyott, így kaptunk egy 25-öst, kiegészítve tollal a 30km-es szakasszal és azzal az utasítással: induljunk el jobbra, majd ki lesz szalagozva. Közel tíz órakor, immár korom sötétben kezdtünk neki a távnak. Mivel szintidõ nem volt, ezért elhatároztuk, hogy az egészet egy kényelmes kirándulásként kezeljük.
Fejlámpák be, majd indulás elõször Zirc irányába. Hát mi néztünk jobbra-balara, de nem láttuk meg a szalagozást. Hosszú gyaloglás után megálltunk, tanakodtunk, majd tovább mentünk gondolván: majd csak lesz valahogy. Nagy sokára a távolból fényvisszaverõ szalagok válaszoltak fejlámpáink fényére. Ezt kerestük! A Cuha-patakon egy hordalékokból keletkezett alkalmi hídon mentünk keresztül, majd a síneken. Ezt követõen erdõkön, ködpárás mezõkön, réteken, a Csárda-völgyi patak gázlóin, tehénszagú legelõkön átkelve lassan elértük az érdekes nevû Borzavár települést, ahol az elsõ önellenõrzõ pont volt.
Folytattuk utunkat a pár kilométerrel arrébb levõ Porva községbe, ahol a helyi kocsma elõtt bélyegeztünk. A pontõrök kérdezték találkoztunk-e valakivel, mert egy embert keresnek, még nem jelentkezett náluk. Kaptunk egy-egy jegyet, amit üdítõre váltottunk. A kocsmárosné kedvesen kérdezte, hogy a nagytúrán vagyunk-e, és, hogy felmegyünk a hegyre is. Igenlõ választ adtam, mire egy: „Atya úristen! Ez nem semmi!” volt a reakció. Ez nem sok jót sejtetett az emelkedõket illetõen. Miután megittuk az üdítõket indultunk is tovább a következõ e.p-ra.
A települést elhagyva egy rövid földutat követõen sötét, sûrû erdõben gyalogoltunk következõ úti célunk a Kõris-hegyre felé. A lassan, de folyamatosan emelkedõ úton váltakoztak a kavicsos-földes és a betonos szakaszok. Közben hallgattuk az állatok neszezését, csörtetését. Ekkor ötlött belém, hogy olyan mintha egy számítógépes túlélõ-horror játék kliséi közt járnék: elhagyatott, sötét helyszínek, csak a lámpa fénycsóvájában lehet látni valamit, köd, pára gomolyog mindenhol. Késõbb a távolból tábortûz lángjait pillantottuk meg, mikor odaértünk láttuk, hogy fiatalok sátraznak az egyik pihenõhelyen. Itt egy hírtelen jobbkanyar után, egyre meredekebben kapaszkodtunk felfelé, be az erdõbe égig érõ fák és derékig érõ növényerdõn keresztül haladtunk a vékony kitaposott ösvényen, egyre feljebb és feljebb. A közel másfél kilométeres emelkedõt követõen egy még meredekebb szakaszon kellett pár száz métert megtenni. Aztán egyszer csak megláttuk a gyertyákkal kivilágított rövid ösvényt, ami a 3. e.p-hez vezetett. Közel két kilométeres meredek emelkedõ után felértünk a Bakony legmagasabb pontjára a Kõris-hegyre, na és túl vagyunk a fele úton is! Nagyon hangulatos volt a sötétben világító, vörös tartóban lévõ gyertyasor. Gyors pecsételés, kis beszélgetés, ahol megdicsértek milyen jó idõt mentünk az utolsó e.p után idáig és a magam részérõl 10-15 szilva elfogyasztása után indultunk is tovább.
Na, ez volt az a szakasz, ahol csak kortyokat mertem inni, nehogy kényszerpihenõket kelljen tartani a fák között a sok szilva miatt. Következõ állomásunk a Csárda-tetõ volt, nevével ellentétben, abból az irányból, ahonnét mi közelítettük meg többet mentünk le, mint fel. Végig széles erdei utakon, léniákon haladtunk. Több kíváncsi erdei állat szeme világított a sötétben. Az e.p könnyen észrevehetõ volt, itt tábortûz égett, a pontellenõr egy fiatalember volt a két kisfiával. A két kissrác adta a pecsétet és egy-egy csokit az útra. Továbbá ismét megjegyezték, hogy nagyon jó idõt mentünk ebben a szakaszban is.
A következõ e.p-ig 100m magasságot jelzett az itiner és 4km-et. Gondoltam, ha jól eloszlik az út hosszán, nem lesz gond. Nem így volt. Az utolsó pár száz méteren folyamatosan meredeken felfelé vitt az ösvény. Több helyen is bukdácsoltam a kiálló gyökerek miatt a sötétben, de felértünk. Itt is,ugyan már parázsló, de tábortûz fogadott bennünket. Körülötte álmos összebújt pontõrök, és két pihenõ túrázó. Pecsét, ismét csoki, biztosítanak, hogy jók vagyunk, ügyesek vagyunk. A két túrázó közli, hogy õk utolsónak érnek be, még pihennek. Mi megyünk tovább. Jön az utolsó 4km.
Még sötétben indulunk, de már látszanak keleten a pirkadat jelei. Itt is széles léniákon haladunk lefelé, hol sûrûbb, hol ritkásabb erdei tájakon. Kiérve az erõbõl üdülõövezet jelezi, hogy közel már az országút és a cél. Itt ki is kapcsoltuk a fejlámpákat, hiszen erõsen világosodott már. Kijutva az aszfaltos útra, követve a szalagokat nemsokára beérünk Vinyére, végsõ úti célunkra. Kicsit keresgéljük a célt az utolsó pecsételés helyét. Az egyik helyi kocsma az. A hely hangulatos, kint faasztalok, fapadokkal, rajta fáradt vándorok szótlanul, vagy halkan beszélgetve összegzik az élményeket. Közlik velünk, hogy menjünk az épületbe, ott a cél. Bent is a különbözõ távok teljesítõi sorakoznak, ülnek, alszanak. Gratulálnak, átadják a kitûzõt. A kitûzõk is szót érdemelnek, volt amin a mozdony körvonala volt jelölve csillagokkal. Igazán ötletes és stílusos! Közlik, hogy az emléklap is elfogyott, utólag postázzák. Annyi baj legyen.
Kicsit megmosakodunk és végre mi is leülünk. Pogácsával kínálnak és az imént átadott jegyekkel ismét üdítõt veszünk. Közben keresnek egy-egy elmaradt túrázót. Aztán lassan mindenki szétszéled, megy ki-ki a dolgára: autóval, vonattal haza, vagy a sátrába, egyéb szállására. Kiérve vesszük észre, hogy hétágra süt a nap. Közben eldöntjük, hogyha jövõre jövünk és az idõ is engedi mi is sátrazunk. De most törölközõvel, takarókkal elsötétítjük nagyjából az autót és elpihenünk a hátsó ülésen.
A túra szerintem kellõen nehéz és technikás volt. A túra útvonala, már amennyit láttunk belõle, növényvilágát és nyomvonalát tekintve is szép és változatos volt. Több helyen néztünk farkasszemet az erdõk, mezõk kisebb-nagyobb állataival, mikor szemük megcsillant lámpáink fényénél és élvezettel hallgattuk az éjszakai erdõ életének hangjait. Az út egy idõ után tényleg jól láthatóan volt jelölve, fényvisszaverõs szalagokkal. Nem tudom hány láthatósági mellény eshetett áldozatul ennek. A szolgáltatások közepesre minõsíteném, de nem ezért mentünk. Talán egyetlen negatívum a folyadék utánpótlás biztosításának hiánya. Azt gondolom a szervezõk jóvoltából ismét sikerült tartalmasan eltölteni a hétvégét.
Miután déltájban felébredtünk, világosban is megcsodáltuk a Cuha-völgy átereszeit, zuhogóit, csobogóit, magas szilafalait és egyéb különleges látnivalóit. |
| | | | |
| railjet | Túra éve: 2014 | 2014.07.23 20:39:35 |
|
| megnéz railjet összes beszámolója |
A Porva-Csesznek Turistaház rendezésben 2014.07.19-én (szombaton) megtartott túrán, sok természet- és vasútkedvelõ társunkkal együtt mi is részt vettünk
Parkolás Vinyén, majd pár perc vonatozás után megérkeztünk a rajthelyre, Porva-Csesznek vasútállomásra. Óvatos duhajok lévén, a szerény, 7 km-es családi távot választottuk. Rövid adminisztráció és egy kis nézelõdés után, még világossal indulhattunk a sárga + jelzésen. Az útvonal egyébként nem a közismert (és egyébként csodaszép) Cuha-völgyön keresztül vezetett, hanem attól némileg nyugatabbra, az egykori Ferencházi és Pálházi vadászházak érintésével. Kb. félúton járhattunk, amikor elõ kellett venni az elemlámpákat. Ötletes megoldás volt a csíkokra szabdalt láthatósági mellény, mint útjelzõ szalagozás.
Egyetlen helyen (az utolsó s zakasznál) bizonytalanodtunk el egy kicsit, ahol a széles útról egy szûk ösvényre mutatott a jelzés. Lehet, hogy a vaddisznók, vagy más emberevõ erdei szörnyek kötözték át a szalagokat? Az iránytû azonban szintén erre mutatta a helyes utat. Fél tizenegy elõtt 10 perccel megérkeztünk a célba, a Vinye.hu büféhez. Kaptunk emléklapot, kitûzõt, sajtos pogácsát, és személyenként 150 Ft-os kupont, amit a büfében fel lehetett használni. Miközben a büfé udvarán pótoltuk az elveszített energiát, láttuk, hogy jön egy igen gyorsan mozgó elemlámpa. A sportos kinézetû fiatalember ennyi idõ alatt teljesítette a 29- km-es távot! Bizonyára nem azért, mert kergették az elõbb már emlegetett vaddisznók. Így ismeretlenül is Gratulálunk!
Még lementünk a Cuhához és megnéztük milyen korom sötétben és éjfél körül indultunk haza.
Az egész rendezvénynek nagyszerû buli hangulata volt. Kisgyermekes családok, vidám fiatalok, nyugdíjas korú párok jöttek el, hogy gyalogoljanak néhány km-t az ország legszebb vasútvonaláért.
A beszámoló képekkel kiegészítve megtekinthetõ az alábbi címen:
http://railjet.blogspot.hu/2014/07/estiejszakai-tura-bakonyban.html
Bódis Attila |
| | | | |
| dnvzoli | Túra éve: 2014 | 2014.02.26 14:43:39 |
|
| megnéz dnvzoli összes beszámolója |
Ha-Vas-Paripa 2014.
Pénteken Robival és Lacival leugrottunk a Bakonyba elvégezni a szokásos hosszútáv-szalagozásunkat.Eddig mindig szép idõt fogtunk ki,hát most megszakadt a folyamat,egésznapos áztató esõben gyalogoltunk.Ezt mi különösebben nem bántuk,inkább abban reménykedtünk,hogy a túra napjára remélhetõleg kissé alábbhagy a csapadék intenzitása,neadjisten meg is szûnik esni.A met.hu sajnos semmi jóval nem bíztatott.Bár a várható csapadék szombatra minimálisnak ígérkezett,tudjuk,hogy a legkisebb esõ ígérete is elég ahhoz,hogy az alkalmi kirándulók zömét teljesen indokolatlanul otthon tartsa.Egy helyi,viszonylag rövidtávos túránál viszont õk alkotják(nák)az indulók minimum felét.Tehát szalagoztunk.
A pénteki nap néhány tanulsága:
A Bakonyban sétálni esõben is felemelõ érzés.A Dekás vízálló bakancs nem bírja a huzamosabb esõt.Egyszer már megjegyezhetnénk mennyi idõt vesz igénybe a szalagozás.Ideje lenne beszerezni valami lélegzõ vízálló nadrágot.Jó,ha tudod mikor jön a vonat,amivel vissza szeretnél jutni az autódhoz,akkor talán nem nézed végig zokniban állva ahogy befut az állomásra majd egy perc múlva elhúz Varsány felé.(A következõ úgy 4 óra múlva jön...:)))Ha gyalogolnod kell,mert lekésted a vonatot és ezt a mûveletet a magas vízállás miatt a síneken hajtod végre és tudod,hogy hamarosan várható egy vonat szembõl akkor bizony nem célszerû bemenni az alagútba.(Egyenesen felelõtlen elmebetegség:)
Képek a szalagozásról:
https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Havasparipa14Szalagozas?authuser=0&feat=directlink
Szombaton keléskor az elsõ dolgom volt ránézni a met.hu-ra,ami eddig teljesen megbízhatónak bizonyult.A radar ami elvileg az aktuális állapotot mutatja nulla esõt jelzett.Csapadékfelhõk sehol.A térképes elõrejelzõ modellekbõl kettõ nem riogatott esõvel a túranapra,egy minimálisat jósolt.Ezért is csodálkoztam rá a Varsány határában elég intenzíven hulló csapadékra.Gyirótra átautózva se lett jobb a kedvünk,az elsõ dolgunk a ponyva felszerelése volt.Aztán elállt!:)A legrosszabb forgatókönyv jött tehát be:esett egy kicsi.Késõbb nap közben volt némi szitálás,hosszabb-rövidebb ideig,bánhatja aki csak ezért otthon maradt.A gyiróti ponton mintegy 125 vidám túrázó haladt át,köszönjük a részvételt,jövõre újra várunk mindenkit,mi itt leszünk!:)
Képek a bakonygyiróti Sváb Pincesorról:
https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Havasparipa14Pontorkodes?authuser=0&feat=directlink
A nap néhány gyiróti tanulsága:
Ha a met.hu radarképén épp nincs esõfelhõ,az még nem biztos hogy a valóságban tényleg nincs.Ha a met.hu minimális esõt ígér,az be is jöhet,fõleg a Bakonyban.A minimális esõ ígéret miatt nem érdemes otthon maradni.Minimális esõ az nagy eséllyel maximum szitálás,ami nem halálos.:)Ha-Vas-Paripán különös dolgok történhetnek veled:Ha házasodni szottyan kedved itt megteheted.Kisebb mûtét sem probléma,személyzet adott.Még ha rendõr is vagy Popeye-jel nem érdemes kötekedni.A szerencsések minimum nyuszifiúnak vagy cicafiúnak születnek.Varázslók,boszorkányok márpedig léteznek.A gyiróti pincesor-különösen túranapon-jó kis hely.Jövõre neked is ott a helyed! |
| | | | |
|
| vasmacska | Túra éve: 2013 | 2014.01.29 17:42:48 |
|
| megnéz vasmacska összes beszámolója |
A HA-VAS-PARIPA Meséje (rendezõi beszámoló):
Egyszer volt, hol nem volt, éppen vagy négy éve, amikor imigyen ez lett közzé téve:
„Hintóját mindenki hátrahagyván, jöjjék a sok Vándorló az erdõn át, a patak partján,
De gúnyát húzzon ám, valami szépségest! Merthogy itt a farsangi mulatság február végére!
Hogy miért a nagy hûhó, ezt mindenki hallhatta, a neve HA-VAS-PARIPA, bárki kipróbálhatja!”
Mesénk fõhõsei a fenyegetést komolyan vették, s erdei ruháikat mind-mind levetették,
Kerítettek helyette színeset, másat, ki-ki kedve szerint Bolond Miskásat….
Jött is a sok Vándor, lettek vagy félezren, apraja és nagyja a nagy útra készen lett,
Bezzeg meglepõdött a tengernyi ember, hogy õket egy úszómester indítja majd el.
S a keresztes lovag ki megadta a regulát, és egy kék bohóc, aki osztotta az értékes bilétát. (vonatjegy)
Gondolta a Vándor most már békén mehet, ám útközben kapott frászt, de nem ám keveset!
A fürdõzõ, s egy ronda kelta harcos mindvégig zaklatta,
s a csodás kastélynál (Hotel Szépalma) egy katonalány is feltartóztatta.
Látott ám útközben még egyéb csodát, egy hintó elején száznyi szép kis trófeát ( osztrák túrajelvények)
Szegény Vándor a lelkét majd kilehelte, mire az erdõ mélyén, Porva-Cseszneken a célját meglelte.
Egy igazi vasutas, kitõl érdemét megkapta, vagy mégse igazi MÁV-os, csak a gúnyája az?!
De még a hely kapitányát is megszállta az ördög, s vidáman mosolygott a sok ámuló gyerkõcön!
Elvarázsolt, nekem való hely ez, gondolta a Vándor, toborzok csapatot s visszajövök párszor.
Jött a VASPARIPA, s megtelt a sok fáradt Vándorlóval, sebessége a völgyben vetekedett akár egy hintalóval! :-)
Hetedhét határban híre ment a bolond HA-VAS-PARIPÁNAK, s következõ évben jöttek újra százan!
Mit százan, többszázan, s miféle népek! Királyfiak, Tündérleányok, cicák, kutyusok, és sok-sok fura lények.
A rajtban a fegyõr csak kapkodta a fejét, és a nagy zûrzavarban el is vesztette a fegyence bilincsét.
Jöttek nindzsák, kommandósok, lovagok katonák, és vitézek, a próbát kiállni mindannyian készek.
Hemzsegett Vinye, a sok varázslótól, bûvös lett az erdõ a rengeteg bûbájtól.
Még egy hóvirág is átváltozott kislánnyá (vagy fordítva?!), sõt!, egy erdei manó is megnõtt óriássá.
Zörgött a Vándorok tüdeje mire a hegyre felértek (Zörög-tetõ), de ott sikoltottak ám igazán nagyot mikor a Halál-lal szembenéztek!
Beértek a célba, gondolták, hála az Égnek, s már meg sem lepõdtek, hogy az Ark-Angyaltól kapták az „érmet”.
Hóemberés baranta harcos írta a papírost, a sárga bohóc meg hordta a sok kenyeret, a zsírost.
Az elszabadult fegyenc idáig menekült, aztán a sok színes gúnya közt elbújt, s gyakran elõkerült.
Zsákba macska(fõrendezõ) a sok-sok vidám arctól örömében a bõrébõl, s zsákjából majd kiugrott,
és közben az éheseknek gulyást osztott.
Jött a VASPARIPA, s hazament a sok kedves szereplõ, ígérte, jövõre biztosan majd eljõ….
Telt múlt az idõ, újra jött a nagy nap, aggódó szemek az égen, vajon mekkora lesz a hó holnap?
Vastag lepel temette be az utat, erdõt, sajnos elmaradtak a királyok, cicák, nindzsák, és hercegnõk.
A tél megmutatta, hogy most Õ lesz a Király, kevés az a Vándor, ki ilyen kemény próbát kiáll!
Ilyen zord idõben még a farkas is odébbállt, így vigasztalta a rajtban Piroska szegény Nagymamát.
Félszázan indultak el a szakadó esõben, ismerjük õket, elszánt Harcosok õk, bármilyen idõben!
Állj, hatósági ellenõrzés! Egy Seriff?! itt?! Fújhat a szél, eshet esõ, õ kemény legény, mindent kibír!
Szegény Vándor, hova jutott, a tavalyi traktoros csapat helyén Szibériába ugrott!
Ezer sárkány és fûzfapüré! Varázsló és Banya-tanya lett a vinyei kedves büfé!
Szerencsére a vár (Csesznek) a régi, ej de furán fiús ez a gumicsizmás Mici Néni!
Vándorunk mindjárt célba ér, több idegbajt mára már nem kér!
Útközben lesbõl támadt az orosz harcos, s hozta rá a frászt, meg a (szív)-rohamot!
Persze Nagymama is ijesztgetett bátran, katonának beállt Szergely mellé fõkötõben, kardigánban.
Porva-Csesznek, hurrá itt a cél! Csupa kedves, bájos népség: Sikoly, egy kék szörny és Freddy a rém.
A nilusi krokodil Jolly-Jokert kóstolgat, a közelben tini-nindzsa egy cowboy-jal békésen lasszózgat.
A Pityókás teli tálcával jár, és segítségképpen egy arab nõt talál.
Már nem is meglepõ, hogy e furcsa helyen a Pöttyös Túró Rudi embernyi, s nem ehetõ!
Persze van zsíroskenyér, és tea, mit csak szem-száj kíván! Meg kitûzõ, meg minden más, ami a Vándornak ilyenkor kijár.
Hurrá, legyõztük a Tél Királyt, és a VASPARIPA a fáradt Vándorokkal nesztelenül suhanva tovaszáll.
Mesénk szereplõinek se szeri, se száma, ha valakinek neve kimaradt, bocsánat érte, ez sajnos, a feledékeny mesélõ hibája…
…………………………………a mesének nincs még vége, ha tetszett, gyere el, s legyél TE is a szereplõje.
Várunk február 22-én bármelyik távon, természetesen jelmezben! J
A mese (fõ)szereplõi
A fotókat megnézheted itt , jól visszaadják a túrák hangulatát. :-) :-)
https://plus.google.com/u/0/photos/103527991800460657143/albums/5974606696026146561
(ha nem indulnak el innen a fotók, másold be a böngészõbe!)
|
| | | | |
| huszia64 | Túra éve: 2013 | 2013.11.22 15:10:18 |
|
| megnéz huszia64 összes beszámolója |
Vándorbottal a Vasparipáért,
avagy TOPorgók a Cuha táján
Prológ
Vannak olyan túrák, amik a számomra egyfajta megkülönböztetett jelentõséggel bírnak. Ezek egy része évszakokhoz kötõdik, mások feledhetetlen eseményekhez, megint mások pedig a céljuk miatt kerültek a figyelmem középpontjába. Ezek közül egy a Vándorbottal a Vasparipáért. Legyen az õszi, téli jelmezes vagy nyári éjszakai szervezés, mindenképpen sok résztvevõt vonz az ok. Mármint, hogy hozzájáruljunk egy kis forgalmú, de szívet melengetõ vasútvonal fennmaradásához a Bakonyban. Így aztán a szombat reggel hûvöse az autókban ért bennünket, útban Zirc felé. A kihalt aszfaltcsíkon gyorsan haladtunk, futottak mellettünk az álmos települések, s valamivel több, mint egy óra utazás után a távolban feltûntek az apátság tornyai. Leparkoltunk a vasútállomásnál, majd igyekeztünk volna jegyet váltani Bakonyszentlászlóra, de az állomáson egy kiírás tájékoztatott mindenkit, hogy jegyeket a vonaton a kalauztól válthatunk majd. Így hát több idõnk maradt a reggeli „erõgyûjtésre” a restiben. Legalább ez nyitva volt. A gyülekezõ hátizsákosok nagy száma elõre jelezte, hogy nem igen leszünk magunkra hagyva a túra útvonalán. A beérkezõ kis piros motorvonatot szinte meg is töltöttük. Néhány perc zötyögés és nosztalgia, s már a bakonyszentlászlói állomás épületébe próbáltunk bejutni. A kis váróban Robi birkózott a hirtelen megáradt tömeggel, nagy türelemmel és nem kis rutinnal intézte a nevezéseket. Miután az adminisztráción túl voltunk, indulás elõtt frissíteni szerettünk volna a büfében, de itt az volt várva. Így aztán a magunkkal cipelt készletet voltunk kénytelenek megkezdeni.
Vinye.hu
Az elsõ lépéseknél kicsit elbizonytalanodtunk, mivel az állomásról kijövõ emberek két irányba indultak el, s mi azonnal nem fedeztük fel a számunkra kijelölt piros jelzést. Aztán, mint távolból egy fehér vitorla, meglebbent az egyik oszlopon, valami szalag féle. Így hát a balra tartók után indultunk, s nem sokára feltûnt az elsõ igen csak viharvert piros jelzés. Úton voltunk, jó úton. Egy darabig követtük a síneket, majd egy bal kanyarral letértünk az erdõ felé. Az utat gombatelepek szegélyezték, igazán sajnáltuk, hogy nem gombászáshoz készültünk. Szinte sík volt a terep, az ösvény szelíden kacskaringózott a párában. Elõttünk, mögöttünk túratársak bandukoltak, néhányukat megelõztünk, mások bennünket hagytak le. Aztán becsatlakozott a sárga kereszt, jelezvén fél úton vagyunk az elsõ ellenõrzõ állomáshoz. Elértük a Pakucs –pihenõt, ahol az esõháznál kisiskolások készülõdtek szalonnasütéshez. Átkeltünk egy kis éren, majd szûk két kilométer után, közvetlenül Vinye határában, a Kõpince-forrás és barlang közelében átkeltünk a Cuhán is. Innen már lehetet látni a település legszélsõ házait. Szép kis pihenõ helyen haladtunk keresztül, csodálatos táj, épített tûzrakó helyek, fából készült irányjelzõ táblák. Aztán a feltûnt maga a pokol. No, nem a bibliai, csak a Pokol Csárda épülete. Ha több idõnk lett volna biztos pokoljárást rendezünk, de még sok kilométer volt elõttünk, s csak öt és fél mögöttünk. Mire elértük a turista pihenõt, már sütött a nap. A pont a pihenõ területén volt, a Vinye.hu büfé mellett. Itt sokan voltak, mert ez egyben indító és fogadó állomás is volt. Meglepetést is tartogattak a számunkra, nagyon finom kávét lehetett kóstolni, az arra fogékonyaknak. Érdeklõdõkben nem volt hiány. Volt még egy kis stand, ahol az egyik helyi termelõ kézmûves és biotermékeit mutatta be, s természetesen árusította is. Talán a birsalma lekvárnak és sajtnak volt a legnagyobb keletje. Miután megkávéztunk, s kihasználtuk a végre nyitva tartó büfé szolgáltatásait, kis pihenõ után tovább indultunk. Ahogy haladtunk a vasútállomás felé, arról beszélgettünk, milyen jó kis hely Vinye, majd ajánljuk másoknak is, és mi is visszatérünk ide hosszabb idõre.
Likas-kõtõl Fenyõfõig
Vinyét a piros és sárga jelzésen hagytuk el. Kis emelkedõ következett. A keskeny, benõtt úton a pára csak pont volt az in. Megint gombák mindenütt, de ezeket nem lett volna kedvünk magunkkal cipelni, mivel a legtöbbjük a közel sem barátságos, sõt mérges galóca volt. De az illatuk isteni. Nem is csodálom, hogy rendszeresen csapdába csalnak gyanútlan embereket. Erre mondják, hogy halálos szépség. Kiérve az erdõbõl sík és nyílt terep következett. A nap továbbra is sütött, így folytatódott a már Vinyén megkezdõdött vetkõzés. Eseménytelen, beszélgetõs szakasz után becsatlakozott a zöld, s mi rajta folytattuk utunkat. Aztán újra erdõ és egy mély szurdok következett, misztikus híddal. A mély szurdokban, a kövek között csordogált a Hódos-ér. A mély meder és a kövek bizonyítják, hogy hóolvadás, vagy nagy esõk után itt igen csak el tud szabadulni a természet. A kis hídon a lányokról készítettünk néhány élményfotót, majd egy tisztásra értünk. Itt találhatók a Hódos-éri üdülõházak, közöttük a Likas-kõ vendégház és erdei iskola. Ha Vinyét lehet ajánlani felhõtlen pihenésre és kikapcsolódásra, akkor errõl a területrõl ez még inkább elmondható. Gyöngyszem az isten háta mögött. Még ki sem csodálkoztuk magunkat, már a távolból egyre erõsödött a zaj. Elértük a következõ pontot, a Likas-kõt, megtettünk újabb három kilométert, s egy újabb csoda. Hatalmas szikla, tele kisebb nagyobb üregekkel, járatokkal. Gyerekek, felnõttek guggolva, négykézláb fedezték fel a járatokat. Természetesen mi sem maradhattunk ki, gyermeki énünk amúgy sincs mélyen eltemetve. Aztán elõkerült néhány szendvics és egy két árpaszörp is.
Aztán újra a zöld és újabb kis emelkedõ. Útelágazás következett. A jelzés emelkedés nélkül haladt tovább, de lehetõség volt letérni róla a zöld háromszögön, egy kis hegymászással. Megtettük. A Pápalátó-követ vétek lett volna kihagyni. Megérte a kitérõ, még ha kicsit fáradtságos is volt. A kilátás mindent feledtetett. Nem tudom valaki választotta-e az egyszerûbb utat, de a szakadék szélén alig fértünk el. Poétikus csendben szemlélte mindenki a lábunk alatt elterülõ tájat. Nem tudom, hogy pápát látott-e valaki, de újabb csodát igen. Persze a fránya óra megint közbeszólt, s megállapítottuk immáron sokadszor a nap folyamán, ide is visszatérünk. Kemény lejtõn araszoltunk le, a háromszögön tovább, míg el nem értük újra a már ismert zöld jelet. Az utat csak a piros csatlakozása színesítette, így értük el Fenyõfõt némi aszfaltozás után.
Fenyõfõ. Újabb pont, újabb aranyos, mese település, rend, nyugalom, napsütés és csend. A levegõrõl pedig ne is beszéljünk. Felújított vendégházak, a központban mi sem természetesebb, mint a szintén felújított templom található. A téren körben a rendelõ, a polgármesteri hivatal, buszmegálló és mi sem természetesebb, mint a kocsma, újabb ellenõrzõ pontunk. Nem cirkalmazott név, csak Fenyõfõ kocsma, ennyi. A hely pedig kissé sem alpári, sõt, nívós, mint a település. A táv felét már megtettük, túl voltunk a tizenharmadik kilométeren is, így újabb ejtõzés a féltetõ alatt a langy melegben. A nap továbbra is barátunk volt. Valahogy senki nem akart már sietni, az erdõ szellemei és a Bakony már megtette a hatását. Béke volt és nyugalom. De mégis csak menni kellett.
Csárda-tetõ és Porva
A templom melletti kis utcán hagytuk el a falut. Szalagok mutatták jó az irány, így tovább. Folyamatos elnyújtott hosszú emelkedõ következett. A zöld jelet ismét pirosra váltottuk. Minden mindegy volt már. Újra erdõ, újra egy más világ. Mentünk fel, egyre feljebb. Izmainkban éreztük a folyamatos kaptatót, de ennyi. Ekkorra minden elcsendesedett, monoton gyaloglás volt napirenden. Monoton, de korán sem unalmas. Talán mindenki egy kicsit magába szállt, rendezte gondolatait. Így telt el majd négy kilométer. Észre sem vettük és Csárda-tetõn voltunk. Ismerõs pontõr ücsörgött fiával az út mellett. Már nem egy túrán találkoztunk vele és bemutatójával. Miután megkaptuk az igazolást és a jutalom körtét, megnézhettük autója motorházán berendezett rögtönzött kiállítását, az Ausztriából származó túrajelvényekbõl. Õszintén szólva nem csak, mint túra résztvevõ, hanem mint szervezõ is mondom, lenne hova fejlõdnünk. Természetesen ezek a szép nagy, fém csodák nem két forintba kerülnek kint sem, így a túrák részt vételi díja is jócskán meghaladja az itthoniakat. Remélem, egyszer mi is megtehetjük, hogy ilyen emlékekkel tiszteljük meg a túráink résztvevõit! A remény hal meg utoljára …
Szalagozáson haladtunk tovább, immáron lejtmenetben. Valami változott, mert a már-már patetikus csendet megtörtük. Valahogy érezni lehetett, hogy nagyobb nyílt terep felé közeledünk. Ahogy kiértünk az erdõbõl , a völgyben feltûntek Szépalma-puszta házai és a távolban a Bakony legmagasabb pontja Kõris-hegy, a golflabda formájú radarral. Mély vízmosta földúton haladtunk, szinte a falu határáig. A függõlegesre gyalult partfalon látszott, gyakorta rendbe kell tenni gépekkel az utat. A fal magasabb részeiben parti fecskék kicsiny üregei sorakoztak. Õk kihasználták az ember munkáját és szó szerint befészkelték magukat a puha löszbe. Elértük a falut. Balra az elhagyhatatlan sportpálya, fölötte a távolban a temetõ és egy templom. Aszfaltozott úton haladtunk a központ irányába. Az egyik udvarban majd három méteres indián törzsfõnök állt, földig érõ tolldíszben. A Bakony közepén! Mielõtt tudathasadásom lett volna, a többiek felvilágosítottak, hogy az egy ovi udvar. Nem nézett ki annak. Túl szép volt. Aztán a falu központjában elértük az utolsó, ötödik ellenõrzõ pontunkat, mi sem természetesebb, mint a Panics büfében. Azt hiszem ez a „hely” Porván. Itt újra Robival találkoztunk. Bezárta Szentlászlón az indító pontot és átköltözött ide. A pecsét mellett egy bont is kaptunk, amit be lehetett váltani a helyszínen. A többség újra árpa termékekre voksolt. Elõkerültek az utolsó szendvicsek is, és újra megpihentünk a még mindig meleg napsütésben a büfé lépcsõin, padjain. Szép délután volt, de az út szólított, indulni kell, vár az utolsó négy kilométer.
Cél a cél
Négy kilométer, majd hatezer lépés. Ez a patetikus gondolat forgott a fejemben, ahogy elhagytuk Porvát. Vajon hatezer lépés sok vagy kevés. Négy kilométer egy óra, nem távolság, de lépésben? Mennyi izommunka, mennyi rándulás. Nem filozofálhattam sokáig, mert a tömeg egyre sokasodott az út utolsó szakaszán. Át „Kispistáztunk” egy szántón, s megelõztünk jó néhány embert. Újabb erdõ következett, kis ereszkedéssel. Újra a vadon. Sorban egymás mögött haladtunk a keskeny ösvényen fel és le, kidõlt fatörzseken át az egyre gyengülõ délutáni napsütésben. Közeledtünk újra a Cuhához, ismét a völgyében jártunk, s újra átvette az uralmat a pára. Erre mondják, hogy misztikus táj. Újra elcsendesedtünk. Az elõttünk haladók el-el tûntek a kanyarokban. Mögöttünk kisebb sor kezdett kialakulni. Senki nem sietett, mindenki ment a maga útján.
Mikor elindultunk, még elõttünk lengett a cél, a gyaloglás a Vasparipáért. Az elmúlt órákban azonban ez kicsit a párába merült. Gyalogoltunk egymásért, de leginkább magunkért. Aztán egyszer csak „bejelentkezett” a cél állomás. Judittal egyszerre állapítottuk meg, már nem messze járunk, s csak ugyan néhány perc múlva feltûnt a turistaház sárgája, s aztán a Porva-Csesznek vasútállomás, a cél. A célban voltunk, és elértük a célunkat is. Nagy tömeg szorongott az emléklapok és kitûzõk átadásánál. Aki túl volt a hivatalos ceremónián, mehetett zsíros kenyerezni, citromos teát inni, vagy meglátogathatta a kis vasúti büfét is, de akár megtekinthette a sínek túl oldalán a turistaházat is. Anita az egyik fõrendezõ sürgött forgott szokásához híven, s nem gyõzte köszönteni az ismerõs beérkezõket. Mint elmondta 427-en jöttek el, hogy tegyen valamit e nemes cél érdekében és megmutassák, igenis szükség van a Vasparipára, s hogy jól érezzék magukat. Míg a vonatra vártunk, a kisebbek és a nagyobbak is kipróbálhatták az egyszemélyes hajtányt. Nem utolsó élmény volt. … s nem csak a hajtányozás.
Végezetül köszönet mindazoknak, akik megvalósították ezt a túrát. Kitaláltak egy célt, amiért érdemes tenni, s mindezt úgy, hogy az önmagunk épülését is szolgálja. Tehát köszönet a már tízedik és egyben jubileumi szervezésért Horgony Anitának, Kiss Róbertnek, a Porva-Csesznek turistaháznak és minden közremûködõnek, kik bármivel is hozzájárultak a nap sikeréhez. Találkozunk 2014-ben a téli Vasparipán, talpig jelmezben. |
| | | | |
| | |
| Bumbanas | Túra éve: 2013 | 2013.07.28 10:28:35 |
|
| megnéz Bumbanas összes beszámolója |
Csillagporos Vasparipa 2013
Jó idõben indultunk otthonról "kicsi" lányommal, hogy biztosan elérjük Vinyén a vonatot amivel a rajthoz, Porva-Csesznek vasútállomáshoz akartunk elmenni. Jól sikerült az érkezés, több mint 30 percet kellett várnunk. :) A vonat szokás szerint megtelt a túrázókkal a kellemesnél egy fokkal nagyobb melegben.
7 órától lehetett indulni és a választott 29km-es távunkon sikerült 2.-3.-nak regisztrálni, ezt a pozíciót sikeren tartottuk is végig. Mivel tavaly a 25 km-es távon mentünk, ezért eleinte sietõsek voltunk, hogy sötétedésre már ismert szakaszhoz érjünk. Porva elõtt volt egy kis keveredés egy dombtetõn, ahol másokkal együtt némileg bizonytalankodtunk, de 5 perc után rátaláltunk újra a szelegokra és innentõl kiválóan jelölt és egyértelmû úton haladtunk a célig. Porván meglepõ harcosok fogadtak az ep-on, de kiderült, hogy a marcona külsõ cseppet sem marcona embereket rejt. Magunkhoz vettünk némi frissítõ ásványvizet, ami jól esett az ekkor még mindig igen meleg idõben. A Kõris-hegy közelében ért utol minket a sötét, de a szinte telihold és a széles, murvás út fölöslegessé tették a lámpákat egész a hegy aljáig. A hegyen fölfelé térdig érõ csalánosban haladtunk és itt már jó szolgálatot tett a fejlámpa. Hamarosan feljutottunk a túra legnagyobb kaptatóján a tetõre, ahol tavalyhoz hasonlóan mécsesekbõl készült "leszállópálya" és szuper jó alma fogadott. Itt elidõztünk egy késõi vacsora idejéig, bár a kilátóba felmenni idén se volt indíttatásunk.
Innen lefelé nagy sebességgel tudtunk haladni és a megszokott helyen hamarosan megtaláltuk a következõ ellenõrzõ pontot. A Pápalátó kõhöz felfelé kellett még egy iramodás, de könnyen ment azzal a tudattal, hogy innen már a cél következik. Itt megtudtuk, hogy az elõttünk haladónak kb. 20 perc fórja van így már esélytelen volt, hogy utolérjük. Ez kb. az az idõ volt amennyire megálltunk 2 helyen pihenni, azaz jónak modható irammal mentünk. Az utolsó szakasz a végsõ, Vinyére vezetõ aszfaltos úttal némileg unalmas volt, de legalább nem áztunk közben, mint tavaly. :)
A célba 1 óra körül értünk, ahol anitáék fogadtak. Egy kis beszélgetés és pihenés után indultunk haza és mielõtt vezetés közben elaludtam volna sikerült is megérkeznünk. Újra kellemes túrán vehettünk részt, a nappali 30+ fok után jól esett a néhol 20 fok alá hûlt levegõ. Ha tehetjük jövõre is eljövünk és ajánljuk mindenkinek ezt a kellemes, jó hangulatú túrát! Kisebb gyerekekkel is el lehet indulni a 7 vagy 15km-es távon ami után biztos nem lesz gond az elalvással. :D |
| | | | |
| dnvzoli | Túra éve: 2013 | 2013.02.25 16:42:32 |
|
| megnéz dnvzoli összes beszámolója |
Ha-Vas-Paripa 2013.
2013.02.23.
Pénteken összeáll a szokásos hosszútáv-szalagozó csapat,Uncival és Robival autózunk le Veszprémvarsányba.A rövid távot Anita jelöli ki ma.Hideg nincs 1-2 fok lehet talán mínuszban,szél nulla,mindent hó borít,jókedvvel "dolgozunk".Aztán rákezd a hóesés is,mesésen szép az idõ,megint kifogtuk.
Varsány után kicsit küzdünk a keréknyomban,aztán a pincesoron Lajos bácsinál pihenünk egyet.Pincesor után dombot hódítunk,a nem túl mély,de fagyott tetejû hóban(ami persze minden lépésnél beszakad)elég fárasztó.Felérünk Bakonyszentlászló fölé,amerre ellátunk mindenfelé csak a hómezõ,tiszta Szibéria-feeling:)A tanyánál megkérjük a gazdát,holnap tartsa elzárva az ebeket-megígéri úgy lesz.
Szentlászló szélénél hókásás út fogad,beváltunk az erdõbe,a szántó után ráállunk a pirosra.Bár minden második fán ott a jelzés,az elágazót atombiztosra szalagozzuk.Hóval fedett murván irány Vinye,leszedjük a gondatlan túraszervezõk kint hagyott szalagjait a vasúti átjárónál és kiszalagozzuk az utat a vasúton innen Vinyéig.Vinye.hu nincs nyitva de az ismeretség most elõnyünkre van,viszonylagos melegben eszegetünk kicsit.
Elhagyjuk a számunkra oly kedves kis falucskát,irány a Cuha-völgy.Zöld hídon kelünk át(a gázlók valószínû nem járhatóak száraz lábbal)a piros sávot átszalagozzuk a domboldalba a Kõpince-forrás irányába.Kõpince-forrás jó bõvízû,utántöltök belõle majd irány a Zörög-oldal.Hát itt aztán nem egyszerû a menet,van azért szerencsére egy nyom,de annak gazdája lefelé jött-sebaj,így is nagy segítség,hogy nem a szûz havat kell törni.Ugyanis itt is fagyott a felsõ pár centi,minden lépésnél(ha nem a nyomba lépünk) beszakad-izzasztó a haladás.Felfelé a sebességünk talán még 1 km/ órás is lehet,örömmel tölti el a csapatot,mikor elérjük a zöld-sárga elágazót.Kiteszünk egy táblát aztán irány tovább a sárgán.Bíztam benne és bejött a számításom:itt már van keréknyom,nem egyszerû benne egyensúlyozni,de vagy 4szer gyorsabban haladunk így,mint ha a hóban törtetnénk.Suttony elõtt aztrán a traktor elkanyarodott....:))Újra jön az úttörés:))
Sárga kereszten érjük el a zöldet,majd a sárga sávot,elfordulunk jobbra rajta.Fatelep után a hó letolva,nagy a megkönnyebbülés.Gyönyörû hóesésben kanyargunk a havas murván Károlyháza-vadászházig.Aztán irány az Aranyos-völgy,jó mély a hó,de lefelé megyünk,így azért könnyebb.Cuha-völgyben balos,fél kilométer és itt is Porva-Csesznek vasúti megálló,célba értünk.Fél négy elõtt besuhan a BéZé Zirc felõl,hihetetlen hogy a hó mennyire elnyeli a hangot,mintha mágnesvasút lenne,annyira hangtalanul közelít.Visszavonatozunk Varsányba,majd hazaautózunk egyet aludni Gyõrbe.
Szombat:
Reggel 4-re "húztam" a mobilt,de már fél 3-tól fent vagyok,azon jár az eszem,okos döntés-e elvinnem Tomit pontõrnek ilyen hidegben.Megígértem neki,õ is nagyon lelkes,de vajon nem nagy megpróbáltatás-e egy 6 éves városi gyereknek 4-5 órát egy helyben tölteni ilyen idõben...?Ha hideg lesz beülünk az autóba,jó lesz-e úgy?De akkor ugrik a "produkció" amit elterveztem mára.....na meg õ sem viselné valószínûleg könnyen a kényszerbezártságot.......jár az agyam rendesen.4-kor felkelek,kinézek az ablakon......és nem tölt el mérhetetlen boldogsággal amit látok.Ömlik a hó,láthatóan van már jópár centi friss lepel.Mi lehet a Bakonyban?Mennyi ideje eshet?Mi van,ha a pincesorra be sem tudok menni autóval?Én egyedül megoldanám a helyzetet úgy is,de hova rakom Tomit?....Nehéz döntést hozok:Tomi nem jön.Nagyon sajnálom szegényt,biztos sírni fog,mikor felébred,és rájön(õ úgy fogja értékelni),hogy átverte az apja.......
Szakadó hóesésben autózunk le Mártival és Robival Varsányba.Kevesen leszünk ma,sajnos ezt már most látjuk.Ilyen idõben csak a legelszántabbak indulnak útnak,és ha belegondolunk az otthon maradottak is megérthetõek.Feláll a rajt,kimegyek,teszek fel még pár szalagot az indulás megkönnyítésére és átautózom a pincesorra.
Itt is feláll a pont,míg feltesszük Lajos bácsival a ponyvát a pince elé(néhány perc)a kabátom egy merõ víz.Sajnos ami most esik az havas esõ a vizesebb fajtából.
Aztán jönnek az elsõ fecskék-bõrig ázva,nagyon sajnálom õket,bár legtöbbjük vidáman kezeli a helyzetet.Nincs ma nehéz dolgom,sajnos kevesen vagyunk,a gyõri vonat azért hoz egy nagyobb csoportot,amúgy kettesével-hármasával halad át nálam az a kb. 55-60 túrázó,aki áthalad.
Ma az járt jól,aki nem a rajtidõ elején indult,az irgalmatlan havas esõ valamikor 9-10 óra körül eláll.A hó összeesett,nem könnyû benne a haladás,de legalább fentrõl nem ömlik a víz.Aki eljött,azért remélem nem bánta meg,nálam speciel csupa vidám emberke jelent meg.:)
11 óra után egy szovjet harckocsizó szigorú kíséretében befut Piroska Nagyanyóval seprûként,bezárjuk a pontot.Késõbb megtudjuk,hogy valamiképp jött még két túrázó utánuk is(azt tudtuk,hogy kellene még jönni két résztvevõnek,de a seprûk érkezéséig nem jöttek,a seprûk a hivatalos úton szedték a jelzéseket,rejtély hol kerülhették el egymást)akik már hiába keresték a pince-ellenõrzõpontot.Szerencsére azért el nem tévedtek,sõt még a szalagokat is beszedték a következõ pontig,amit innen is megköszönünk!:)
Köszönöm minden résztvevõnek,hogy megtisztelte az ellenõrzõpontomat és a túrát,remélem jövõre is találkozunk!
Hazafelé beugrok a Müllerebe,valahogy ki akarom engesztelni Tomit,komolyan tartok a találkozástól.Veszek Lego-t,persze egy doboz nem elég,ha Tomi kap Petit sem hagyhatom ki.Hálisten Tomi nem haragszik annyira,az éjszakaira mindenképp eljöttök-ígérem meg nekik,tavaly is nagyon jól sült el a Csárda-tetõs pontõrködés.Kedves Túratársak,ha az égiek is úgy akarják,ott találkozhattok velünk!Gyertek mindenképp!!:)
dnvzoli
Képek a szalagozásról és a túranapról itt:
https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/HaVasParipa2013SzalagozasPontorkodesABakonygyirotiSvabPincesoron?authuser=0&feat=directlink
|
| | | | |
| efemm | Túra éve: 2013 | 2013.02.25 00:03:25 |
|
| megnéz efemm összes beszámolója |
A 2013-as Ha-Vas-Paria túra méltó volt a nevéhez. Budapestrõl az M1-en, Gyõrön át közelítettünk, az autópályán Gyõrig esett, onnan hó szállingózott. A 82-es úton még addig nem járt hókotró, csak a nyom volt tiszta, nem volt kellemes az autózás. Vinyére leérve viszont megszûnt minden csapadék, igazi szép havas túraterep fogadott. Padlert a Vinye.hu-ban hagytam túranaptárat árusítani, én pedig a rövid körtúrát terveztem. Kis kitérõt tettem a sárga sávon a dóc árok végéig, ellenõrzve, hogy a tavalyi erdõirtás után hová és mennyit kell majd idén újra felfesteni a 2010-ben felújított jelzéseinkbõl. (400m-t)
A havas erdõ szép volt, bár a Zörög-tetõn ködben voltunk, és ott a hó is 30-40cm-es volt, lejjebb csak 20-25. A zörög-tetõi ponton idén a halálnak hûlt helye volt, kódot kellett feljegyezni.
A fordított rövidtávot teljesítettem, bár a Lovász kúti vadászháztól lefelé a sárga háromszög - sárga sávon nem figyeltem fel arra, hogy a (másik irányból a) szalagozás a tavalyi jelzetlen kerülõúton halad.
Porva-Cseszneken beneveztem, rögtön a díjázast is átvehettem, és a zsíroskenyér-tea szolgáltatást is igénybe vettem.
Mivel visszafelé csak 3-4 óra múlva jött volna vonat, így inkább gyalog mentem. Mivel most nem akartam a bakancsom eláztatni a Cuhában, inkább az eddig még általam nem járt vasúti nyomvonalat választottam, 3km sín-túrával + 1km talpfa túrával. Túrabotok segítségével egészen jól lehet haladni a sínszálon is, bár csúszik és kicsit technikás bakancsban ez a több kilométeres gerenda-gyakorlat.
Menetrend szerint meg is érkeztem Vinyére, ahol sör-kávé frissítéssel zártam a túrát.
Sajnos elég kevesen voltak, az összes távon kb. 120 résztvevõ, pedig aki eljött, igazi téli túrát teljesíthetett. |
| | | | |
| Róth Ervin | Túra éve: 2013 | 2013.02.24 12:19:24 |
|
| megnéz Róth Ervin összes beszámolója |
Kedves Túratársak!
A 2013.02.23-i Ha-Vas-Paripa túrán vettünk rész kisebb társasággal. A túra jól sikerült, minden nagyon tetszett, az idõjárás is kegyes volt hozzánk, az esõ nem esett, a havazás is elállt. Az üröm az örömben, hogy speciális lencséjû olvasó szemüvegemet tokostól együtt elveszítettem. Valószínûleg a Vinye-büfében. A szemüveg keret márkája Prodesing, aranybarna fém keret, a tok fekete Converse márkájú, de a felirat nem látszik rajta, tapintása érdes felületû. A szervezõk segítõkészek voltak - amit nagyon köszönök szépen -, s jelzésemre elküldtek nekem egy talált szemüveget, de ez nem az enyém volt. Ha valaki észrevette, hogy elcserélte a saját szemüvegét, vagy megtalálta az enyémet, vagy tudomása van arról, hogy valaki szemüveget keres, ill. talált, kérem feltétlenül jelezze itt a fórumon, ill. hívhat a 30/4983224 telefonszámon.
Túratársi segítségeteket elõre is köszönöm! R.Ervin |
| | | | |
| Mödve | Túra éve: 2013 | 2013.02.24 10:07:50 |
|
| megnéz Mödve összes beszámolója |
Szombathelyrõl az éjszakai havazás miatt nem tudtunk elindulni idõben, ezért a 14km-es táv maradt. A MÁV jóvoltából két átszállással negyed egykor szálltunk le a vinyei megállónál. Szerencse, hogy a kamáslikat már a vonaton felvettük,mert a leszálláskor boka fölött merültünk a hóba :) A Vinye.hu büfé egybõl az állomástól balra volt, nagyon kedves és segítõkész csapattal. Az indulás után elsõ dolgunk volt felvenni a hókarmokat, ez nagyon hasznosnak bizonyult késõbb. Hóban nem volt hiány a Zörög-tetõig, kedves emberekkel kerülgettük egymást az addigra már kitaposott ösvényen. Lefelé vidáman csúszkáltunk a cseszneki Lovagvár presszóig, még a Zsidó temetõt is megnéztük a domboldalon. A visszaút jól ki volt szalagozva. Mire leértünk a menedékházhoz nem sokkal késõbb integethettünk a 17.40-es gyõri vonatnak. A célban Anita és a rendkívüli csapata várt Igorral az élen J Ettünk egy kiváló gulyást, majd némi sztorizás után felszálltunk az utolsó veszprémi vonatra. A túra nagyon jól szervezett, az itiner kifogástalan, a festett jelek jól láthatóak és a szükséges helyeken szalagozva. A Havasparipa az idén méltó volt a nevéhez, mi is kipróbáltunk egy szûz havas részt, néhol combig süllyedtünk a hóba. Jövõre újrázunk.
|
| | | | |
|
| Peti89 | Túra éve: 2012 | 2012.11.03 10:39:07 |
|
| megnéz Peti89 összes beszámolója |
Barátnõmmel indultunk a túrán fél 9-kor Bakonyszentlászlóról. Már itt lehetett látni, hogy elég népes túra lesz. Az idõ tökéletesneknek ígérkezett és majdnem végig az is volt. A szalagozás és a jelzések végig egyértelmûek voltak számomra 1-2 helyet leszámítva, de összeségében nagyon jó volt szerintem és a kapott itiner is hasznos volt. 2-5km-enként állomások vártak minket. Volt két ellenõrzõ szám, a többinél pecséttel és valamilyen kis ajándékkal vártak minket. (csoki, mûzli szelet, alma, tea, cukor, zsíroskenyér, ). MInden állomásnál nagyon kedvesek voltak az emberek.
Az út nagyon szép volt. Vinyénél kicsit már sok volt az ember számomra, mert a túra keretein kívül is voltak, akik ott töltötték szabadidejüket. A likas kõnél kifejezetten zavaróak voltak és a fakitermelés sem volt a leghangulatosabb. Fenyõfõn áthaladva meglepett minket, hogy ez a falu mennyire szépen karban van tartva.Porván a kocsma elõtt volt az állomás és kaptunk egy 100ft kedvezménnyel bíró "tombolát", így volt lehetõség egy sörrel új kedvre derítenem magam. A végállomás porva-cseszneken 1-1,5 óra várakozással telt, ami részben az alulöltözöttségünk miatt rettenetes volt, mert majdnem megfagytunk. Én rövidnadrágban sétáltam végig, ami kellemes is volt, de ott nem mondhatnám. Rengeteg ember várta ott a vonatot, ami visszaviszi õket Bakonyszentlászlóra. A vonatjegyet tartalmazta a nevezési díj.
Összességében nagyon jó volt a túra, nekem nagyon tetszett, a nevezési díjért cserébe szerintem nagyon sokat adtak a szervezõk! A túra gyenge pontja számomra az volt, hogy a ritka vonatközlekedés miatt sokat kell várakozni, ami több óra séta után a hidegben már nehezen megy. |
| | | | |
| tetova hegyi teve | Túra éve: 2012 | 2012.10.21 09:49:09 |
|
| megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója |
Futócipôs bakonyi suhanós
Szèp napsütèsben, picit pàràs idôben rajtoltam Szentlàszlón. Hamar elmellôztem a kezdeti akàcost s tèrtem rà az erdèszetire beèrve a koràbban màr elhagyott sporit (milyen èrdekes). A Pakucs pihenônèl a kiszàradt medren àt visz az ùt most. Abszolvàlom a rèt szakaszt s màr jön is Vinye megàlló. Nagy a tömeg alig talàlom a pecsèt embert. A likas kônèl idètlenkedô emberek èlvezik a szikla alakzat különlegessègèt. Feljebb frissen vàgott bükk fàk haldokolnak. Illatos halàl felhôben úszik az erdô. Megvan a Pàpalàtó kô is, ahol sok-sok túrista tanyàz èlvezve a kilàtàst. Leèrve Cicàt irànyzom az úton. Fenyôfô csodàs ôszi napsütèssel fogad, a pontôrök pedig finom teàval ès csokival. A Csàrda tetôig is nagyon szèp. Szèpalmàig elôzök mèg kettôt aztàn màr csak a lovak a hotel elôtt. Picit csoffadtan nyomok be Porvàra, ahol a pontôr adta tombola szàmra kapott cola rak helyre. A kèk kút a falu vègèn csàbít. Feltöltöm a kèszleteim ès mosakszom is. A meredèlyen csak sèta. A szurdokban viszont neki indulok. Cicàval percre pontosan együtt èrünk be. Àtvesszük az emklèklapot ès kitûzôt teliisszuk magunk teàval ès elindulunk Vinye felè.
Nekem a tùra ùtvonala jön be leginkàbb. Ritka szèp ès èlvezetes helyeken megy hiszen. De elsôosztàlyú a szolgàltatàsok színvonala is. Köszönet a rendezèsèrt. |
| | | | |
| bhenn80 | Túra éve: 2012 | 2012.08.04 19:12:52 |
|
| megnéz bhenn80 összes beszámolója |
Már a tavalyi évben is szemeztem ezzel a túrával, de akkor sajnos kimaradt.
Az idén viszont, mikor a Cuha 35 távján bandukoltunk, ismét szembetaláltam magam a kiírással. Mivel túratársaim még nem voltak soha éjszakai túrán, így nem volt õket nehéz rábeszélni a 25-ös távra.
Nagyon szépen elterveztük, hogy mikor induljunk el, megnéztük a vonatot mikor indul Vinyérõl, majd azzal a lendülettel sikeresen le is késtük kb. 5 perccel. Na sebaj, akkor irány gyalog a start. Az az igazság, hogy én nem nagyon bántam ezt a dolgot, mivel a Cuha völgye valami káprázatosan gyönyörû hely. Még akkor is, ha kevesebb benne a víz, mint most is.
A startnál a szervezõk kedvesek, készségesek, a vasúton kipróbálható volt a kézi hajtány is. Ahogy láttam gyorsulni könnyebb vele, mint megállni.
Miután kimosolyogtuk magunkat, nekivágtunk a 25 kilométernek. Zeg-zugos gyalogúton haladtunk még a kezdeti szürkületben, majd egy "könnyed" kaptatóra mentünk fel, ahol még õzet is sikerült látnunk. Az elsõ pont kiválasztása telitalálat, a kocsma Porván kellemes hely volt, a kedvezményrõl nem is beszélve. A sör meg mindig jó. Kis pihenõnk után, immár sötétben nekivágtunk a túra komolyabb részének. Az út ugyan egy ideig kellemesen emelkedett, de a végén a Kõris-hegy megmutatta, hogy ki is az úr. A végén az ellenõrzõpont elõtt olyat emelkedett, hogy csak na. A tetõn aztán beindult a túra, meg a szél is. Akkora erõvel fújt, hogy a hatalmasra nõtt fák is becsülettel hajlongtak, recsegtek, sõt a távolból igazi bizalomgerjesztõ villámlásokat is láttunk. El is indultunk lefelé, ami legalább olyan izgalmas volt, mint a felfelé út. A Csárda-tetõre vezetõ úton rókákkal, egérkével is találkoztunk, aranyosak voltak. A Csárda-tetõn lévõ pontõrök is segítõkészek voltak, mindenkinek útbaigazítást adtak, úgyhogy az eltévedés szinte kizárt volt. A gyaloglás befejezõ része sem volt izgalommentes. A Hódos-ér mellett haladva az út mellett rókakölyköt láttunk, amint hegyezett fülekkel lapult, és minket figyelt, miközben hallottuk, hogy az út másik oldalán is mozog valami. Valószínûleg az anyja volt. Szerencsére már nem tudjuk meg mi volt az.
A vége elõtt pár kilométerrel, aztán odaért a villámokkal együtt járó többi dolog is. Konkrétan olyan zuhét kaptunk, hogy a lámpa fénye kb. 1 méterre világított el. Az élmény viszont óriási volt, ennyire már nagyon régen áztam meg. Ez az intenzitása az esõnek ki is tartott a célig, ahova, rendkívül boldogan, de mint ázott kutyák értünk be. Ez ellen az esõ mennyiség ellen az esõkabát sem ért volna semmit. Ha lett volna persze.
A célban mosolygós, kedves emberek, finom péksütemény, és nagyon szép kitûzõ várt minket. Ezek után még azért egy finom sört a nyitva lévõ büfében elfogyasztottunk, ami hihetetlenül jó esett.
Remélem jövõre ismét meg lesz tartva ez a túra, mert itt a helyünk ismét.
|
| | | | |
| dnvzoli | Túra éve: 2012 | 2012.08.03 15:34:39 |
|
| megnéz dnvzoli összes beszámolója |
Csillagporos Vasparipa túra-szalagozás.
Képek a túra útvonal egy részének szalagozásáról.Ha nappal jártatok volna erre ezt láttátok volna:)
https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/CsillagporosVasparipaSzalagozas2012?authuser=0&feat=directlink
Köszönjük az eddigi beszámolókat,akinek vannak képei a túráról,netán túrabeszámoló írásán töri a fejét ne fogja vissza magát!:)Szívesen nézegetnénk a képeket ill.olvasnánk mások élményeirõl is!
dnvzoli |
| | | | |
| tothjoke | Túra éve: 2012 | 2012.08.01 21:04:45 |
|
| megnéz tothjoke összes beszámolója |
„Gyermekkori szerelmem a Bakony! Ide jártunk Gyõrbõl …..”
Tavaly, miután második alkalommal teljesítettem a Cuha 25 távját így kezdtem beszámolómat, majd a következõ gondolattal fejeztem be:
„ … Hallottunk az éjszakai túrázásról … jövõre azt szeretnénk kipróbálni.”
Ennek a gondolatnak szellemében telt az elmúlt egy év. Nagy izgalommal vártuk a napot, illetve az ÉJSZAKÁT! Több tervet is készítettünk, hogy hogyan fogjuk teljesíteni a délutáni és az esti, éjszakai programot, aztán végül is minden úgy alakult, hogy nagyon sok élményben volt részünk. A délutáni órákban érkeztünk Vinyére, 3 ½ óra autózás után. Itt már vártak ránk túratársaink, húgom és sógorom. Miután feltérképeztük a lehetõségeket (program, sátorozási lehetõség, tábortûz (?), vonat indulás Porvára, stb), jó volt felfrissíteni magunkat egy hideg sörrel, majd lesétálni a Kõpince-forráshoz. Felvertük sátrainkat, megalapoztuk az estét, majd kisétáltunk a vasútállomásra. Közben azt elemezgettük, hogy arra számítottunk, több sátor is lesz majd a cél mellett, azaz többen is itt töltik az éjszakát. Lehet, hogy tud valamit a többi résztvevõ? Nekünk csak az elsõ ilyen …
Miután begördült az állomásra a Bakony-expressz elözönlötték a természet szerelmesei. Szegény kalauz reménytelen helyzetben volt, abban a tekintetben, hogy mindenkinek jegyet adjon, tehát nem adott senkinek. :) A pár perces vonatozás csodálatos volt, már most érezhetõ volt az este hangulatának vibrálása a levegõben. A bizsergetõ izgalom, a kíváncsiság és némi aggodalom, hogy vajon kihúzzuk-e az éjszakát esõ nélkül … Porva-Cseszneken örömmel vettük észre, hogy ki lehet próbálni a hajtányozást. Meg is tettük!
Miután mindenki leadta nevezését neki is indult a csodálatos erdõnek. Mi úgy határoztunk, hogy az éjszakai természet érdekel minket igazán, így megvártunk, míg a nap teljesen eltûnik a horizonton, erõsen sötétedik és akkor, est 9-kor indultunk csak neki a 7 km-es útnak. Az elsõ kaptató során szépen ránk is sötétedett az erdõ. Érdekes volt fülelni a természet hangjait, majd gyönyörködni a holdvilágban, miután kiértünk a füves területre. Kimondottan vágyódtunk az után, hogy valamilyen vadat láthassunk az éjszakában, ezért próbáltunk minél kisebb feltûnést kelteni. Elértük Ferencházát, itt megláttunk egy magaslest és feltelepedtünk rá. Gondoltuk, addig nem megyünk innen, amíg valamilyen vadat meg nem tudunk lesni. És türelmünket élmény koronázta! Egy 4-5 egyedbõl álló õz csapat bukkant fel és egyre közelebb merészkedtek a leshez. Szerencsénk volt, hogy a szélirány nekünk kedvezett és talán ezért is voltak bátrabbak az állatok. Egy jó fél órás gyönyörködés után valamit megneszelhettek az õzek, mert riadót fújtak és eltûntek az erdõ mélyén. Ekkor sejtelmes fények jelezték az égen, hogy valami készülõdik a távolban, és ha nem szedjük a lábunkat még meg is ázhatunk. De hát úgy terveztük, hogy a lehetõ legtöbb élményt szeretnénk magunkévá tenni, ezért nem kapkodtunk továbbra sem bevettük magunkat az erdõbe. A mély sötétség titokzatossága és izgalma feledhetetlen. Idõnként megálltunk és hallgatóztunk, erõltettük a szemünket hátha látunk valamit. Lábunk alatt fogytak a méterek aztán csodás kilátás tárult elénk a Panoráma útról, az alattunk lévõ települések fényeivel. Egyre erõsebben fújt a szél, majd az út végén eleredt az esõ is. Egy cseppet sem bántuk, aztán mire beértünk a célba, már el is állt. A célban átvettük megérdemelt jelvényünket, emléklapunkat, csokinkat, a sátorban vacsoráztunk, elmeztünk, majd az éjszakában megtapasztalhattuk, milyen hatalma van a természetnek. Elkapott minket a vihar, sok esõvel, nagy széllel, dörgéssel, villámlással. Mindezek után egy dolog biztos! … Veszünk egy komolyabb sátrat!
Óriási élménnyel lettünk gazdagabbak és nagyon örülök neki, hogy párommal itt lehettem. Örülök, hogy sok túratársam tartott velem, örülök, hogy testvérem, sógorom is itt volt és ugyanolyan élményként fogadták a történéseket, ahogyan tettem azt én. Remélem, hogy a többi természetbarátnak is több boldogságot, mint bosszúságot okozott az éjszakai erdõ és mindenki szerencsésen célba ért.
KÖSZÖNÖM, HOGY ITT LEHETTÜNK!!! Csak a tábortûz hiányzott :( |
| | | | |
| vasmacska | Túra éve: 2012 | 2012.03.13 00:32:50 |
|
| megnéz vasmacska összes beszámolója |
HA-VAS-PARIPA (rendezõi beszámoló)
„Lábad alatt fogyjon az út, hogy mehessen a vasút!”
Ismét közel félszázan túráztak a Cuha-völgyi vasútért!
Február 25-én rendeztük meg a Bakonyban, a Cuha-patak környékén a „Vándorbottal a Vasparipa” túrák következõ túráját, a HA-VAS-PARIPA téli gyalogos teljesítménytúrát. Az elõzõ hétvégi 20-30 centis hóból már csak foltokban maradt itt-ott mutatóba, viszont helyette volt sár. De bezzeg az jó, sok! A pénteki szalagozásnál hamar kiderült, hogy ez bizony nem egy HAVAS, hanem egy igencsak SARAS túra lesz, így az itinerhez képest is változtatnunk kellett az útvonalon. Mint azt már megszokhatták a „Vasparipás „ túrázók, a túra most is vasútállomástól vasútállomásig tartott. A 20 illetve 26 km-es távon a veszprémvarsányi vasútállomásról összesen 196 fõt indított el a beöltözött fegyenc (Robi), a rá vigyázó rendõr (Márti), és az erdei manó (Viktor). A dimbes-dombos tájon csodás kilátás nyílt a Kõrishegytõl kezdve a Cuha-szurdokon keresztül egészen a cseszneki várig. A talaj viszont kevésbé volt csodás!! Vastag sár marasztalta a kirándulókat, kellõképpen megnehezítve az útvonalat. Az ötlet, hogy a túrázók megismerkedjenek a bakonygyiróti pincesorral, és annak finom nedûjével, jó hajtóerõnek bizonyult! Mindenki örömmel fogadta a borkostolót Tóth Lajos bácsi pincéjében, és sokan vittek is magukkal egy kis túlélõ-adagot, biztos-ami biztos, messze még a cél felkiáltással! Egészségükre! A második ellenõrzõ ponton traktoros csapat (Horák Gáborék) vidámkodott, és osztották a müzliszeletet. A dagonya csak Bakonyszentlászló és Vinye között szûnt meg, ahol – pihenésképpen- murvás úton haladt a túra. Vinyén a hosszútávosokhoz csatlakozott a két rövidebb táv is. Rengeteg gyerekes család nevezett a 7, illetve a 14 km-es távra. „Aki a túrát jelmezben teljesíti, az külön ajándékot kap!”- így szólt a kiírás. Szerencsére, ezt jó sokan be is tartották, és feltûnt a túrázók között a tavasztündér, a kalóz, a király, a titkosügynök, a katona, a vadász, a szellem, a nyuszi, és a varázslók is itt, Vinyén tartották aktuális találkozójukat. De megtisztelt minket az elsõ Hóvirág, (aki egy kislány volt!) is! A túra elõtti napokban sokan érdeklõdtek a Cuha patakról. A Cuha-völgy most az (át)járhatatlan képét mutatta, a megáradt, alul-felül sáros, középen jeges patak cseppet sem hívogató látványt nyújtott. Ezt elõre sejtve, a túraútvonalat úgy jelöltük ki, hogy csak a vinyei vas hídon kellett átmenni az õrjöngõ sárfolyamon. A két rövidebb táv részvevõivel együtt összesen már 489 kiránduló kapaszkodott-mászott-csúszkált-küzdött felfelé a Zörög-hegyre. Ez a szakasz tényleg maga volt a halál! ..és a hegy tetején várta õket , ha nem is a Halál, de a Sikoly (Edina), „I love you!” bélyegzõjével. J Az elszántabbak folytatták az utat tovább a cseszneki várhoz. Lefelé a zöld jelzésen mindenki eldönthette, hogy korcsolyapálya stílusban lecsúszkál, vagy vaddisznó módra dagonyázik a sárban. Íme a cseszneki vár, ahol ismét valami meglepetés vár! Dnvzoli ausztriai túrajelvény gyûjteménye szemet gyönyörködtetõ látvány! Szikrázik a napsütés. Ennél jobb idõjárás nem is kell a cseszneki várpanorámához! A túra résztvevõi kedvezményes áron mehettek be a várba- köszönet érte a várkapitánynak. A murvás út a célig végre egy kis lazítás a sok sár után. Leérve a Cuha- völgybe ismét egy kis izgalom, a turista úton igazi jégkori pálya fogadja az erre járó turistákat. Még terepjáróval is jó „kaland” itt átkeveredni! Végre itt a cél, Porva-Csesznek! Igen, az állomás, a kiállítás, és a turistaház ismerõs (www.porvacsesznek.hu), Te jó ég, hová csöppent a szegény túrázó! Itt Arkangyal (Unci Laci), és Hóember (Schofi) adja a kitûzõt, egy Baranta-harcos (Karcsi), és a csendõrtõl megszabadult Fegyenc(Robi) ossza az emléklapot, ráadásul egy Zsákbamacska (Anita) adja a bográcsgulyást! A finom sülthús zsíros kenyeret meg egy pápaszemes sárga bohóc (Józsi bácsi) hordja ki. A túrázóknak a jelmezért egy szép Bakonyvasutas képeslap és „ehetõ EURO” jár! Tiszta õrület! De azért valami normális is: természetesen a teljesítésért mindenki megkapja a kitûzõt és az emléklapot.
Megérkezik a „Vasparipa” is, amiért ez a közel 500 ember ma tetõtõl-talpig csupa sáros lett. Köszönet érte minden túrázónak!
Szeretettel várunk mindenkit következõ rendezvényeinken: 2012. április 21-én a Bakonyvasút és Ültess Fát Napján! (www.bakonyvasut.hu) valamint következõ teljesíménytúránkon: Csillagporos Vasparipa 2012. július 28-án este/éjjel
Túrázzunk együtt, és használjuk Magyarország legszebb vasútvonalát!
Köszönjük a támogatást a Bakonyvasút Szövetségnek, és a segítséget a Mávstart munkatársainak. Minden barátunknak, aki pontõrként, a rajtban, a célban, vagy a zsíroskenyér kenésben segített nekünk, ezúton is még egyszer köszönjük a lelkes munkáját. A fõrendezõk: Horgony Anita és Schofhauser Antal (Porva-Csesznek Turistaház)
Rendezõi és a túrázóktól kapott fotók megtekinthetõk itt:
https://picasaweb.google.com/103527991800460657143/2012_02_25_HAVASPARIPA |
| | | | |
| efemm | Túra éve: 2012 | 2012.03.11 12:52:52 |
|
| megnéz efemm összes beszámolója |
HaVasParipa túra. 2012. február 25.
Közép-táv, 21km, 600m. Veszprémvarsány -> Porva-Csesznek vá.
Az új útvonal Verszprémvarsány - Bakonyszentlászló közötti, még számomra is nagyjából ismeretlen része vonzott, így a középsõ távra neveztünk édesapámmal, Padlert elõre küldtük a célba Túranaptárt árulni.
A bakonygyiróti pincesor igen szép, mindegyik présház rendben tartott, és az ellenõrzõ ponton kapott helyi bor is finom volt. Érdekes volt a szõlõhegy felsõ részén a hatalmas diófás ültetvény. Szép idõ volt, a túra elején is sok helyrõl lehetett látni a pannonhalmi apátságot. A picesor - Bakonyszentlászló, téglagyár közötti részen még nem jártam, de tetszett az útvonavezetés. A piros sáv és a vinyei dózerút már ismerõs volt. A Vinye.hu ponton narancs és tea voltak a szolgáltatás.
A Kõpince-forrásnál a Cuha-patak átkelését nem sikerült száraz lábban megúsznom, de lusta voltam kerülni a hídnak.
A túra igazán sáros része a Zörög-hegyre felvezetõ rész volt. Mi is pecsételtünk a sárga háromszög elágazásnál, a halálnál. :) A Lovászkúti vadászház után nem a megszokott sárga sávon, hanem szalagozáson jutottunk le a Felsõ-Cuha-völgybe, kicsit több szinttel, viszont jól járható, jól követhetõ földutakon.
A Cuha-völgyben hó már nem volt (talán csak a Zörög-hegyen volt páh helyen picit havas az erdõ alja), az árnyékos részeken jég viszont igen.
Porva-Csesznek vá.-n, a célban hamar átvettem a díjazást, nem volt komoly sorállás, majd egy zsíroskenyér elfogyasztása után megérkezett a rajtban megrendelt gulyásleves is. A fél négyes vonattal visszautaztunk Vinyére.
Jó túra volt, nekem tetszett az új útvonal, a gyönyörû idõ szintén. (Ritkán van, hogy nem csak rendezni vagy jelzéstfesteni, hanem túrázni is eljutok a Cuha-völgy környékére.)
|
| | | | |
| tetova hegyi teve | Túra éve: 2012 | 2012.02.26 20:40:23 |
|
| megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója |
bakonyi dagonya - jeges (pataju) teve
Saras-szeles szantokon, diofas dombokon botladozva ertem vegre az erdobe. Kozben megcsodaltam a gyiroti borparkot is, ami kellemes pinceket fedett fel. Elemem megis az erdo, ami foleg Vinyetol mutatkozott meg. A Cuha sarlavinanak kepzelve magat hompolygott felelmetesen. A Zorogre fel elveztem a nehol bokaig is felkeredzkedo latyakos sarat. Hamar megbaratkoztam sikoly pontor lannyal, kinek igazi enjet baratsagos lanyhang leplezte le. Cseszneknek lefele rajottem miert is szeretnek a disznok dagonyazni. A varat majdnem elmelloztem, de 1 turatars helyes iranyba forditott. Igy magam is reszesultem a sport szeletbol. Hiaba sport embernek sport szelet. A Komoso most is megigezett vadregenyes szikla alakzataival. A kerulout nekem nem annyira jott be, pedig a korbe-erdo szep volt. Az allomasra erve bajszos angyalok adtak a szep emleklapot s kituzot. Egy zsiros deszkat magamba gyomoszolve s feltoltekezve a finom teabol indultam vissza Vinyere. Csak egy helyen, igaz ott labszarig merultem a jeges Cuhaba. Aztan mar ovatosabb voltam, ha kellett inkabb masztam picit. Vinyen aztan volt idom jol korbejarni s elmerulni a hely igezo mivoltaban. Akar kis turistaparadicsom is lehetne, de azert meg sok tennivalo van. Megszerettem ezt a helyet.
Koszonet az elmenyekert a rendezoknek. |
| | | | |
| dnvzoli | Túra éve: 2012 | 2012.02.26 15:11:22 |
|
| megnéz dnvzoli összes beszámolója |
Ha-Vas-Paripa 2012.02.25.
A túra elõtti nap szalagozásának képei.Gyönyörû idõt fogtunk ki,öröm volt a munka.Szép kilátások,sár,jég,hó,jókedv:)
https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/HaVasParipa2012Szalagozas?authuser=0&feat=directlink
Pontõrködés meseszép helyen,a cseszneki vár tövében.Aki nem járt a túranapon erre megnézheti mirõl maradt le.
Na meg néhány kép seprûként és a célban.
https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/HaVasParipaTuranapPontorkodesCsesznekenMegParFotoSeprukent20120225?authuser=0&feat=directlink
Köszönjük az eddigi dícsérõ szavakat,reméljük mindenki legalább annyira jól érezte magát,mint mi,rendezõk!
Amint lesznek pontos infóim közlöm hányan tiszteltetek meg bennünket azal,hogy elindultatok a túrán.
És íme:-26-os távon 90 induló,ketten nem jelentek meg Cseszneken,kiszálltak,vagy átneveztek rövidebb távra.
-20-as távon 106 induló
-14-es távon közel 200,197 induló,35(!)-en átneveztek a 7-es távra.Gyanítom,hogy gyerekes családokról van szó zömében,akiket megtréfált a Zörög lefagyott,saras kaptatója.
Ismét bebizonyosodott a tétel,miszerint a rövid táv nem biztos,hogy könnyû is:)
-7-es távon is közel 100,96 induló.
Tehát minegy 500-an voltunk ezen a napon teljesítménytúrázni a Bakonyban,ami nagyon szép szám,váljék mindenki egészségére!
dnvzoli |
| | | | |
| Bakony turistája | Túra éve: 2012 | 2012.02.26 10:47:03 |
|
| megnéz Bakony turistája összes beszámolója |
...a Bakony NEM viccel... Sõt! A bakonyturistaja sem .
Illethetnénk a túrát SA /RAS/-VAS-PARIPA jelzõvel, már ami a Zörögre vezetõ utat jellemezhetné. DE! A lényeget tekintve egy kiváló vonal vezetésû, jó kiszolgálású / a mi túráinkon ilyen nem lesz.../, és nemes célú teljesítménytúrát sikerült teljesítenem szombaton. A veszprémvarsányi rajt telitalálat volt. Jelzetlen utakon, erõs NY-i szélben értem el a bakonygyiróti szõlõhegyet, ahol az elsõ EP üzemelt. Borkóstolás után úgy döntöttem, hogy 1,5 liter "gyiróti rettenetessel" terhelem a hátizsákom.
Bakonygyirót:
A 160 fõs falu elsõ írásos említése az 1230-as évekbõl származik, de a régi magyar Girót személynév alapján (is) jóval régebbi alapítású. (A kisközség egyébként hajdan "Gyõri-csárda" néven volt ismeretes, minthogy a Veszprémbõl Gyõrbe vezetõ út itt vezetett keresztül.)
Az 1488-as adólajstromban Gyrolth néven szerepel. A középkori szentélye is bizonyítja, hogy egyházközsége az egyik legrégebbi. A törökdúlások után elnéptelenedett falut az Eszterházyak telepítették be Alsó-Ausztriából 1714-ben, akik 1716-ban újjászervezték a plébániát.
Ajánlott látnivalók:
- a XVIII. sz.-ban épült barokk templom és plébánia
- Az idegenforgalmi szempontból jelentõs pincesor, ami a sváb sorpincék jellegzetes, ritka példája. Táj jellegû borai helyben is megkóstolhatóak. Szõlõfajtái: ezerjó, tramini, zöldszilváni. A présházakat gyümölcsös fogja közre. A Monarchia idején a falunak gyümölcsszállító joga volt a bécsi udvarban, híres volt a gyiróti illatos barack. A több évszázados hagyományokon alapuló gyümölcstermesztés - ma már modern technológiával - tovább él, és a faluban lévõ hûtõházban is vásárolható õszibarack, dió, szilva, alma, cseresznye, meggy, bodza.
A gyiróti szõlõhegyet elhagyva diófa ültetvényen vezetett az utam, majd a sok téglagyár kéményû Bakonyszentlászló felett járva érkeztem meg a második EP-hoz, ahol már javában folyt a pörkölt fõzés. Elfogadtam a felkínált müzli szeletet és tovább álltam. Rövid ideig a Bakonyszentlászló-Vinye közti mûuton talpaltam, majd jobbra betértem az erdõbe. Rövidesen találkoztam az elsõ turistajelzéssel, mely a piros csík névre hallgatott  . Kiérve egy murvás /laza erkölcsû kavics/ útra, majd a P+ jelet elhagyva érkeztem meg Vinyére, ahol a harmadik EP üzemelt. Kaptam teát és fidelitas gyümölcsöt /ez a mandarin/ . A Cuha sáros, kavargó habjait elhagyva értem a Kõpince-forráshoz. A Zörögre induló ösvény megrostálta a túrázókat, de örömmel tapasztaltam, hogy egészen pici gyerekek is részt vettek a túrán. Minden tiszteletem azon szülõké, akik elhozták erre a túrára gyermekeiket. A szívem szorult el mikor láttam, hogy egy kislány királylánynak egy kisfiú pedig lovagnak öltözve tette meg a családi távot. A célban egy nyuszival is találkoztam, valódi nagy fülekkel. A Zörög-tetõt elhagyva egy szikla mellõl pompás kilátás nyílott a cseszneki várra, majd rövidesen az erdészházhoz értem. A továbbiakban a szalagozást követve jutottam le a Cuha-völgybe. A völgyben találkoztam egy anyukával, aki három apró gyermekét hozta el a túrára, s látszott rajtuk, hogy nem kezdõk. A célban zsíros kenyér hagymával és tea várta a fáradt vándorokat.
Összegzés: Szép idõ + kiváló szervezés + jó útvonal választás + nagyon sok gyermek a túrán. Úgy gondolom, hogy a HA-VAS-PARIPA remek hírverése volt a természetjárásnak. Amiért jöttünk / a vasútért/ remélem megmarad és még sok éven át fogja szolgálni a magyar családokat!
SZ.M.J.
Képek: http://www.panoramio.com/user/5793269/tags/HA-VAS-PARIPA |
| | | | |
| EduShow | Túra éve: 2012 | 2012.02.25 18:19:16 |
|
| megnéz EduShow összes beszámolója |
Ismét vándoroltunk egy jólesõt a vasparipáért!
A rajt színhelye ezúttal a veszprémvarsányi vasútállomás volt, barátaimmal a középtávot választottuk, mert elõre sejtettük, hogy a sárral megküzdeni 21-km-en át is bõven elég lesz, nyugodtan kihagyhatjuk Cseszneket a programunkból.
Múlt héten jártam errefelé legutóbb a Csesznektõl Bakonyújvárig vártúra keretében, akkor bokáig, sõt helyenként térdig hóban taposva. Azóta viszont sokat enyhült az idõ, a hónak immár nyoma sincs, hacsak nem a sár formájában, amit az olvadása okozott. Az viszont igen jelentõs. Rögtön az elsõ szakaszon kaptunk is belõle ízelítõt Bakonygyirót felé, ahol az elsõ ellenõrzõponton egy-egy pohárka bor öntött belénk bátorságot a továbbiakhoz.
A második ponton két traktoros fiatalember õrizte a rájuk bízott pontokat, mellette pecsétet és müzliszeletet osztogattak. A harmadik pont a vinye.hu büfé volt, még idáig is viszonylag simán eljutottunk, és mivel dél volt, meg is ebédeltünk és arccal nekiindultunk a Cuhának... pontosabban a Zörög-tetõ megmászása volt a cél és ha bár a sár nagyon igyekezett, végül mégsem tudott kifogni rajtunk.
Fent a tetõn megnyugvás helyett egy Sikoly-maszkos pontõr várt minket, de a kedves bélyegzõ (és az épp ott tanyázó igen-igen jókedvû túratársak) -- ha ez egyáltalán lehetséges -- még jobb kedvre derítettek bennünket.
Innen már csak annyi volt a feladatunk, hogy a sár miatt kicsit módosított [S3] útvonalon (köszönet érte a szervezõknek), messzirõl megcsodálva a cseszneki várat, leguruljunk a porva-cseszneki vasútállomásra, túránk céljába átvenni a jól megérdemelt emléklapot, kitûzõt és zsíroskenyeret, majd vasparipára pattanjunk hazafelé.
https://picasaweb.google.com/105325823451470420959/HaVasParipa20120225# |
| | | | |
|
| nafe | Túra éve: 2011 | 2011.10.27 21:12:36 |
|
| megnéz nafe összes beszámolója |
Vándorbottal a vasparipáért 17-es táv.
GPS-el mért távolság: 17,5 km; barometrikus
magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 465 m.
Az idei évben megjelent a választékban a
17-es táv, ami nekem most jól jött. Lehetõvé tette, egy 25 km-nél rövidebb túra
keretében Patrikkal a Cuha-szurdok végigjárását is
(ezzel együtt 22,5 km-t mentünk). Még nem túrázott benne.
Tavaly a vonatból látták, a 24-es táv után.
Reggel elég vigasztalan idõben vettem
föl Patrikot és autóztunk Vinyére. Nyolc órára a rajtnál voltunk, maradt idõnk
bõven készülõdni. Ennek ellenére gyorsan beneveztünk Zolinál (dnvzoli) és
Robinál. Nem akartuk megvárni egy vonat érkezését sem, a vele beesõ nagyszámú
indulóval. Kényelmes készülõdést követõen, 08.42-kor Zoli figyelõ tekintete
elõtt vágtunk neki a távnak. Rögtön kaptunk is egy megrovást, mivel egy csücsök
levágásával, 2 méterrel lerövidítettük a távot. Sajnos az idõjárás nem fogadta
kegyeibe sem a rendezõket, sem a túrázókat. Megállás nélkül szitált az esõ. Hol
jobban, hol kevésbé. Ha nem az emelkedõkön fölfelé mentünk volna bele a
trutyiba, azt is mondhatnánk a köd szitált. Az eredmény szempontjából mindegy.
Szépen, alattomosan áztatta át a ruhánkat. Mivel a levegõ hõmérséklet elég
kellemes, Patrik nem is volt hajlandó sapkát venni.
A Panoráma út kaptatóját hamar magunk
mögött tudtuk. Meglepõ, de alig van izomlázam az elõzõ napi Deák 40 után. (Bezzeg
a Bakonyi barangolás 45 után! Igaz akkor közel négy hónapos kihagyással
alapoztam meg azt.) Patriknak tetszettek a felhõkbõl elõsejlõ hagyás fák. Más
panoráma sajnos nincs ilyen idõben. Nyugodt tempóban ballagtunk lefelé a murvás
úton, a Hódos-ér felé, ahol 100
méter erejéig rátértünk a Zabolai-útra. Egy keskeny
ösvényen elértük a Hódos-éri üdülõházakat (nagyon kellemes környezetben
találhatók). Gyorsan tovább is mentünk, s megkezdtük a Likas-kõhöz vezetõ
kaptatót. Szép kis út. Néha, a fák között lekandikálva ellenõrizhettük,
mennyivel vagyunk magasabban a völgy aljánál. Szerencsére az esõ nem tette még
sárossá az utakat. Hamar elértük az elsõ ellenõrzõ pontot, ahol ellenõrzõ számként
a Cuha-völgyi vasút életkorát kellett felírnunk.
Még egy kis kaptató, majd némi lazítás,
szóval egy kis hullámvasutazás kezdõdött. Ezen a szakaszon végre sikerült
Patrikot rábeszélni, vegyen föl sapkát. Kapucnit akart használni, de ráébredt,
az jobban akadályozza a mozgásban is és a kilátásban is. A haja viszont már
igen vizes lett eddigre. Hogy számolok el az anyjának vele, ha megfázik? Alig
mentünk egy kicsit, s máris elértük a második ellenõrzõ pontot a
Pápalátó-kövön, ahol a vasút megnyitásának évét kellett fölírnunk. Most nem
hogy Pápát nem láttuk, de még a Bodzás-árok túloldalát is alig. Csak addig
idõztünk, amíg Patrik biztonságba nem helyezett egy szelet pizzát. Lefelé is
magam elé engedtem, csak arra kértem meg, a völgybe leérve várjon meg, mivel õ
a lejtõkön sokkal gyorsabb és ügyesebb is nálam. Ezt õ magától értetõdõnek
vette, mármint, hogy gyorsabb és ügyesebb. Szépen komótosan leballagtam utána.
Jött egy unalmasabb szakasz, amíg jobbra egy ösvényre nem válthattunk.
Egy kis kanyargás, jórészt lejtõn, majd
a falu elõtt kiértünk az aszfaltútra, s azon sétáltunk be a faluba. A kocsma
elõtti háznál, egy liba töltötte be a házõrzõ szerepét. Ránk sziszegett, pedig
nem is mentünk túl közel. A kocsmában megkaptuk az elsõ ellenõrzõ pecsétet,
amihez csoki és forró tea is járt. A pontõr rögvest mondta is, hogy ugye nem
baj, ha az apa csokiját is a kisfiú kapja. Persze, hogy nem, csak hát Patrik
nem a fiam, hanem csak kölcsön kapom néha a túrákra, ahogy elõzõ években õt is,
meg a tesóit is. Ebbõl, gyakran van ilyen kis félreértés. Már évekkel ezelõtt,
miután elõször találkoztam velük egy túrán, s a túra utolsó kilométereit együtt
tettük meg, a következõ túrán, rám kérdezett egy sporttárs, hol hagytam a
gyerekeimet. De vissza a fõsodorba. Nagyon jólesett a forró tea. Teázás közben
kiürítettem a bakancsomat (került bele egy kis kavics, meg fatörmelék), mivel a
kamáslit inkább Patriknak adtam, hogy ne legyen nagyon sáros a nadrágja a
hazafelé buszozásnál, mert a sofõrök nem veszik túl jónéven.
Elbúcsúztunk, s elindultunk a
Csárda-tetõ felé. Gyakorlatilag ettõl kezdve, a következõ ellenõrzõ pontig,
végig emelkedett az út. Néhol szuszogósan meredeknek bizonyult. Néhány hosszabb
távon induló túrázó megelõzött bennünket. Ezen a szakaszon a táj kellemes, de
nem túl látványos, kivéve a Dancs-árkot és környékét. Nézem, mi is lesz a
következõ pont, a Csárda-tetõt követõen. De jó hogy megnéztem. Porvára
számítottam, de kiderült, ez a táv nem érinti a falut, sõt éppen ellentétes
irányba indulunk a ponttól, vissza Vinye felé. Megkaptuk az utolsó ellenõrzõ
pecsétet, s ismét irány a Zabolai-út.
Elõbb egy kis emelkedõ, majd hosszú
lejtõ következett az Öreg-déllõ irányába. Kezdtem megéhezni, így amikor Patrik
teát kért, elõbányásztam a hátizsákból egy-egy szelet csokit, s megettük.
Biciklivel igen szeretem ezt az utat. Ahogy néztem, ez évben épített be néhány
vízkidobó favályút az útba az erdõgazdaság. Tetszik a Bakonyerdõnek és a HM
Vergának ez a hozzáállása. Csakhamar elértük a sárga jelzést, s azon mentünk a
Hódos-ér mentén. Úgy látszik, hozzá kell szoknunk a több vízhez az érben. Már
nem lehet csak úgy könnyedén átlépni. Azért csak átkeltünk. Egy kicsit sárosabb
az ösvény, ráadásul sok helyen a vaddisznók is föltúrták. Láttunk egy olyan
kidõlt fát, az ér mentén, ahol a vízszintes fõ ágakból egy csomó friss gally
tör az ég felé, bizonyságául a fa élni akarásának. A következõ kidõlt fánál,
egy kis pihenõ, egy újabb pizza szelet biztonságba helyezésének idejére. Hiába
mondtam, hogy a célig már csak vagy másfél kilométer van. Meg is lett az
eredménye. A célban, már sem a zsíros kenyér nem esett jól, s a pizzát i csak a
szeme kívánta, nem bírt megenni még egy fél szeletet sem.
Az Üveghutánál következett a túra utolsó
nagyobb, s egyben legmeredekebb emelkedõje. Még bennem volt az elõzõ napi Deák
túra tapasztalata, így ezt a kaptatót, úgy 30 %-osra saccoltam. Végre
fölértünk, s egy szántóföld szélében újra bemehettünk az erdõbe. Van két
vízmosás, amin át kellett kelnünk. Ha továbbra is ilyen mértékû lesz a két
vízmosás eróziója, pár éven belül, új nyomvonalra kell terelni az ösvényt, vagy
átjárókat kell építeni. A továbbiakban nagyon kellemes ösvény vezet le a
Hosszú-Nagy-hegyrõl Porva-Csesznek vasúti megállóhoz, ahol megkaptuk a kitûzõt,
emléklapot és egy 376-os gõzmozdonyt ábrázoló képeslapot. Ettem 2-3 szelet
zsíros kenyeret hagymával (Patrik nem díjazza túlzottan), a kulcsos házban
ittunk egy kis teát, s irány a Cuha-szurdok.
Ballagunk Patrikkal a szurdokban, amikor
a volt kõbánya közelében, szól nekem, nézzem már azt a kecskét! Mivel elõtte
már kétszer beugratott a túrán, s ráadásul nem is ugrott be, hogy miféle
kecskérõl lehet szó, nehezen vettem észre. Persze a színe is szépen beleolvadt
a környezetbe. 100 m-el elõttünk, egy muflon álldogált az úton. Amikor közelebb
értünk, meglépett. Hittük mi! A fél-alagút bejárata elõtt én vettem észre, hogy
lent van a patak medrében. Sajnos õ is meglátott bennünket, s gyorsan
fölszökellt a vasúti pályára. Onnan figyelt. Nem mondhatnám, hogy megijedt
volna tõlünk. Talán ha 20
méter választotta el tõlünk, meg persze a jó meredek
patak meder. Amikor elunta a társaságunkat, kényelmesen elsétált. Az utunk
további része, már eseménytelenül telt. Vinyén, elég sokan vártak a vonatra.
Patrik egy forró csokit, én egy kávét ittam, megnéztem a busz menetrendeket,
merre vegyem az irányt, hol tudom a fiút, kevesebb várakozással feltenni egy
Fehérvárra menõ buszra. Veszprém tûnt a legjobbnak, így arra indultunk.
Elindulásunkig nem érkezett meg a vonat Porva felõl, így helyesnek bizonyult a
döntésem.
Ez a túra, még ebben a szitáló esõben is
kellemes, kiváló szalagozással.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. A 800/700
Ft-os nevezési díjért emléklapot, kitûzõt, térképvázlatos igazoló lapot és
kiváló útvonaljelölést kaptunk. Fenyõfõn csoki és tea, a Csárda-tetõn cukorka,
a célban pedig sült húszsíros kenyér, hagyma és tea volt az ellátmány.
|
| | | | |
| ZE | Túra éve: 2011 | 2011.03.03 21:34:44 |
|
| megnéz ZE összes beszámolója |
Ezt a hosszú nevû túrát év elején még nem terveztem, hiszen erre a napra a Zöld valamelyik távja volt nagyon esélyes, de aztán a Cartographia kupa, meg az, hogy a Z- a Tojás "mûsorán" is szerepel, az általam eddig keveset jár Bakonyba szólított :)
Facebook-on meg túratopicban hirdetve gyorsan összejött a telekocsi, bár az egyik utitárs jelezte, hogy a délután három körül visszainduló vonat neki lehet, hogy korai - nem lett az, de kezdjük az elején... Menetrend szerint 8:36-ra érkezett Bubu Zircre, így nekünk is ez volt a célunk - bõven sikerült szintidõn belül a rajtba érni.
A jelmezes rendezõknél gyorsan ment a nevezés, az itiner mellé került egy 10km-es vonatjegy is, a Porva-Csesznek-Zirc útvonalra. Persze mi tudtunk egy hosszabb utat az erdõn keresztül, így a vissza 10km az odafelé 24km lett :-)
Bakancsot húztam, mert riogattak mindenféle patakkal és egyebekkel - sajnos ebbõl nem sok jutott erre a napra, aszfaltból, kövesútból viszont bõven. A célbõl három után pár perccel indul vonat, kilenckor rajtolunk, azaz van hat óránk a 24km-es távra - ez nagyon laza sétával megoldható, így aztán a fotózás sem maradhatott ki. Zircen elõbb a Ciszterci Apátságról, majd pedig Reguly Antal emléktáblájáról készül dokumentálási céllal fotó. Sajnos az apátság, legalábbis kívülrõl nézve eléggé... szóval felújításra szorul - remélhetõleg azért az állagmegóváson túl is lesz javulás.
A várost elhagyva a Z- jelzéstõl jobbra egy kereszt áll a dombtetõn, mi maradunk a jelzésen, így csak távolról látjuk. Nem sokkal késõbb élesen jobbra fordul az utunk, majd egy nagyrészt frissen kitakarított, járhatóbbá tett bokros terület után azért az elsõ befagyott patakocskán is átkelünk. Az útviszonyokról annyit, hogy fagyos talaj, az erdõgazdaság jármûvei által eléggé "szépen" feltúrva - bár ha olvadna, akkor meg óriási sár lenne, úgyhogy lehet, hogy a göröngyökkel jobban jártunk...
Aklinál a pont a kocsmaboltban van, tea és mûzliszelet jár a bélyegzés mellé. Veszek négy ceruzaelemet, hogy legyen tartalék, aztán megkóstolom a teát, természetesen saját bögre terhére :-) Nagyon finomra sikerült, repetázok is belõle.
A faluból kifelé rövid oda-vissza szakasz, majd pici emelkedés, keresztül megyünk egy erdõsávon, aztán szántóföld... A szántóföld közepén haladó földút a kirakott tábla szerint a zöld kerékpár jelzést (is) viseli :-)
Pálinkaháznál szép naaagy kutyák vigyáznak a szintén széép és naaagy épületre - a névadóból viszont egy szemernyit sem látunk, úgyhogy töretlenül törünk elõre. Egy érdekesen nõtt útmenti fa azért egy pillanatra megálljt parancsol.
Páliháláson érdekes kiállítást láthatunk a pontõr autó elején: túrák díjazásai a '70-es évekbõl osztrák módra... A pont után picit emelkedünk, persze csak szolidan, lankásan, aztán ismét erdõ - de milyen :-( Az út bal oldalán tarvágás, bár itt-ott a természet is kivette ebbõl a munkából a részét :( Persze, a fára, mint nyersanyagra szükség van, hisz elkísér minket egész életünkön át, de mégis, a tarvágást ez nem tudja megszépíteni... Az egyik elágazásban egy ilyen kivágott rönkre van felrakva a helyes irányt mutató A4-es lap - sokan sikeresen "benézték", és szembõl jöttek vissza, köztük pár ismerõs is, úgyhogy van idõ fotózni - például a fenyõfák gyûrûjében álló vadetetõt. No, ez tetszik :-)
Immáron a P+ jelzést követjük fölfelé - ez az emelkedõ erdei út nagyon szép, és ez a pici kaptató kell is, mielõtt teljesen berozsdásodnék :-) Picit sietõsebbre kéne venni a tempót, mert ha nem érjük el a megcélzott vonatot Zircre, akkor csak két órával késõbb lesz mivel visszautazni, úgyhogy visszafogom magam fotózás szempontjából a továbbiakban. Egy magaslesnél jobbra fordulunk, ahogy a kirakott nyíl is mutatja, majd picivel késõbb NyÉNy-i irányban feltûnik Kõris-hegy, tetején a radarállomással.
Innen csak egy macskaugrás, és leérkezünk Szépalmapusztához, ahol rövid kitérõvel a GCSZEA ládát is levadásszuk. A befagyott tó öble fölötti hídon visszasétálunk az aszfaltra. Jobbra a Szépalma hotel visszafogott eleganciájú épülete, balra az arborétum - mi erre indulunk, hiszen a következõ EP itt van. Ezen a ponton mi is lenne más az ellátmány, mint egy-egy szép alma :-) Az almát rágcsálva sétálok keresztül a parkon, és olvasgatom a növények nevét tartalmazó táblákat.
Szép, nyugalmas környék - lehet, hogy családdal is vissza kéne ide jönni? Végülis miért ne, a nagyobbik lányom amúgy is imádja a lovakat :-)Persze nem csak ló akad errefelé, hanem szürkemarha is - idén vajon eljutok-e a Kincsem túrára, amin tavaly olyan fincsi marhapörköltöt lehetett fogyasztani?
A változatosság kedvéért egy darabig aszfalton haladunk, majd a K-S- jelzés (kék-sárga? az a Cartographia szine...) balra bevág az erdõbe, hogy az úttal párhuzamosan haladjon... Mindegy, arra van a jelzés, akkor arra megyünk :-) Késõbb a S- balra, a K- meg jobbra fordul, mi ez utóbbit követjük, keresztül egy nem túl nagy dombon, aminek a tetején egy fából készült antennatorony vonja magára a figyelmet -elõttünk meg a völgyben található Borzavár templomtornyának a teteje - amivel nagyjából egyszintben haladunk :-)
Borzavárra beérve szalag, majd aszfalt, a templom elõtt egy emlékmû, majd ismét aszfalt, egészen egy kertes ház alsó szintjén lévõ aprócska kocsmáig.
Itt már a rövid távval azonos az útvonal, úgyhogy igencsak jelentõs a tömeg, ezért egy rövid tartózkodás után, fél kettõ tájban a túra utolsó szakaszának is nekivágtunk. A faluból kiérve, a dombtetõn a Gyermekvasút nyomában jut az eszembe... No nem azért, mert vasút az is, meg ez is... Rakéták begyújt, és sok-sok elõzéssel robogunk a cél felé - ennyi embernek ugyanis idõ kell, míg érkeztetik, és a vonat az nem vár... A szántóföld után meredeken lejtõ, majd a völgyben szelíden kanyargó erdei úton trappolunk - a völgy még így, a télbõl kifelé, de még tavaszba nem fordulva is nagyon szép, a levegõ friss, tiszta - pláne, ha a dohányzó túrázót sikerül magunk mögött hagyni... Sohasem értettem, hogy miért kell a friss, erdei levegõbe belerondítani...? No mindegy.
A célban beállunk az ekkor még rövid sor végére, megkapjuk a díjazást (oklevél, kitûzõ), valamint egy vasútbarát térképet. Mire idáig jutok, a sor igencsak megnõ - érdemes volt kocogni egyet így, a végén :-)) Pláne, hogy a 25kg kenyér is a végét járta már... Azért egy szeletet elfogadok, a teát viszont nem kívánom, örülök, hogy kint, a napsütésben ücsöröghetek. Menetrend szerint érkezik a vonat - felszállunk, és rövid vonatozás után Zircre érünk, ahonnan autóval indulunk hazafelé.
Picit furcsán hatott, hogy a Cartographia-kupa egyik túráján, olyan tájegységben, ahol van jó túristatérkép az itiner csak egy kézzel rajzolt útvonalvázlatot tartalmaz...
(Bõvebben, fotókkal: Túrablog) |
| | | | |
| SMarcsi | Túra éve: 2011 | 2011.03.03 13:38:13 |
|
| megnéz SMarcsi összes beszámolója |
Vádorbottal a Vasparipáért 10-es táv
Ismét szerencsénk volt az idõvel, kellemes túra nap volt. A térkép amit kaptunk, gyakorlatilag használhatatlan volt. Nem is tudtuk merre induljunk az állomásról. Majd kértünk egy kis útbaigazítást és elindultunk a kék jelzés menték. Az erdõ nagyon szép volt, szerencsére sár se volt. Borzaváron volt az ellenõrzõpont, ahol csokit és teaát kaptunk. Na a tea az inkább meleg víz volt, mert íze az nem sok volt. Innen mentünk tovább a Porva-Cseszenki állomás felé, ott zsíros kenyér várt ami nagyon finom volt. A pecsételés után még volt 20 percünk a vonat érkezéséig, így lesétáltunk a Cuha patakhoz és fényképzkedtünk kicsit. Vonatozás is jó élmény volt! Összeségében szép túra volt, az itiner lehetett volna kicsit jobb minõségû.
|
| | | | |
| nafe | Túra éve: 2011 | 2011.03.02 20:04:03 |
|
| megnéz nafe összes beszámolója |
Ha-Vas-Paripa
teljesítménytúra 23-as táv.
GPS-el
mért távolság: 24,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért
összesített szintemelkedés: 510 m.
Hét
óra elõtt néhány perccel érkeztem a rajthelyre. A készülõdés
kissé elhúzódott, mivel befutottak Zsuskáék és Csuka Sanyiék.
Zsuska
Piroskának álcázta magát, jó kis szíverõsítõvel a
kosárkájában. Volt
még néhány érdekes jelmez. Bõ
félórába telt, mire elindulhattam. Végül pont ezzel a félórával
késtem le a vonatot. Jó hideg szél fújt. Nem mondhattam még csak
élénknek sem, viszont mire kiértem a városból, s végre
beválthattam az erdõbe, tisztára megdermedt
az arcom, az
ivó zacskó szelepje pedig befagyott. Jól
jelzi a hideget, hogy csak bõ három kilométert és 130 m szintet
követõen melegedett le rólam egy réteg ruha.
Jó
darabig a zöld jelzésen ballagtam, majd rátértem, a zöld
négyszögre,
amin még nem jártam. Kellemes, de nem túl látványos az Akliig
vezetõ szakasz, leszámítva az erdõirtásos részt, ahol cefet
rossz az út. Még egy ilyen vacak
rész volt Pálihálást követõen. Itt jól jött a nehezebb, de a
bokát jobban tartó bakancs. A hideg miatt hamar otthagytam Csuka
Sanyiékat, viszont Zsuskáékat csak Akliban értem utol. Kicsit
elhúzódott a frissítésük. Végül csak a célban értek utol.
Aklit
kerékpáros jelzésen hagytam el. Az út kerékpáros szemmel nem
túl rossz, bár
nem egy sztráda.
A falu fölött láttam néhány igen szép sziklát. Elég sok
helyen volt részem szép kilátásban. Jól haladtam, s hamarosan
elértem Pálihálást, ahol dnvzoli
pontõrködött.
Elmondta, Rudolf Pisti két kört akar menni. Pálinkaházat viszont
nem láttam. Pecsételés után aszfalton folytattam az utat, amit
egy rövid murvás rész követett. Megelõztem Béli Laci bácsiék
csoportját. Ezért
a bácsi megszólításért valószínûleg megint csak megmorog,
pedig ezt ki kell érdemelni. Érdekes,
eddig csak gyõri csapatokkal találkoztam. Elég
elkeserítõ látványban volt részünk. Rendesen
összedöntötték az erdõt a tavalyi viharok. Tisztán látszott,
amit már a Rendkõnél
és a Kab-hegyen is láttam: zömmel
tarvágások mellett tudott igazán nagy kárt okozni a szél.
Mikor tiltják már be végre a tarvágást!? Jött egy igen rossz,
szétbarmolt út a piros keresztjelzésen. Nem elég, hogy huplis, de
elkezdett olvadni is. Csúszott rendesen. Szerencsére a piros
négyzeten hamar magam mögött tudhattam, s elértem
Szépalmapusztát.
Az
ellenõrzõ ponton, ahogy beléptem, egy ifjú pontõr azonnal a
kezembe nyomott egy almát. Pecsételés után gyerünk tovább. Kis
kanyargás az arborétumban, majd kimentem a kapun. Tõlünk jobbra
egy szürkemarha éppen ráfaragott. Beszorult a feje a szénás
ketrecbe. Nem tudta kihúzni a szarvaitól. A jelzés hamarosan
levezetett az aszfaltról, s két-háromszáz méteren át, az úttal
párhuzamosan, úgy húsz méterre vitt. A lovak alaposan összevágták
az ösvényt, már ahol a szederindák engedték. A jelzéssel együtt
visszatértem az aszfaltra, s azon mentem egészen Borzavár
fölöttig. A kiváló szalagozásnak köszönhetõen most nem
tévesztettem el, hol tér le a kék jelzés az aszfaltról. Õsszel,
a Regulyn simán elmentünk mellette, de végül ugyanide találtunk
vissza. Meredek, az olvadás miatt csúszós ösvényen értem be a
faluba. Ezúttal, a templom után, balra letértünk az OKT-ról. Itt
kezdtem gyanítani, merre is vezet majd a szalagozás. Ha jobbra
indulunk az OKT-n, lehetett volna a Csárda-völgyön át is menni,
de az már túl szokványos. Az ellenõrzõ ponton megnéztem a
vázlatot, s szinte biztosra vettem, a falu szélétõl a Gázló MTB
túra útvonalán megyünk a célig. Így is lett. A Vén Diófa
kocsma udvarán újabb pecsét, csoki, a kocsmában tûzforró tea.
Zsuskáék már egész közel voltak, de itt megint csak hosszú
frissítést csaphattak.
Ezen
a ponton csatlakozott be a rövid táv. Eddig nagyrészt egyedül
ballagtam, ettõl kezdve viszont elõttem és mögöttem is
sokan gyalogoltak. Mire a falu szélére értem, meghûlt a tea a
bögrémben, s megihattam. Ezt nem volt türelmem a kocsma udvarán
megvárni. Kényelmes, kellemes menet következett a célig,
helyenként szép kilátással. A
fák ágai már kezdenek vörösödni, tehát csak közeledik már az
a fránya tavasz! Ami azt illeti, egy csöppet sem bánnám, ha a tél
nevezetû évszak, az érdeklõdés hiánya miatt elmaradna.
Eredetileg úgy terveztem, ha túl sokat kéne várnom a vonatra,
akkor a Cuha jobb partján elindulok vissza Zircre. Itt viszont
eszembe jutott, meg kellene nézni, van-e a murvás út Éles-hegyi
végétõl, biciklivel járható út a Cuha völgyébe.
Fél
egy elõtt pár perccel beértem a célba. Eddigre az idõ is
kellemessé vált. Átvettem az oklevelet, kitûzõt, térképet és
bögrét, beszélgettünk egy kicsit, Anita átírta a saját
papírjára, milyen távolság és szintadatokat mértem, az EP-ken,
mivel õk csak térképi adatokra támaszkodhattak. Mivel Akliig 55
méterrel több szintet mértem, így kezdtem el írni az adatokat,
meg hát az elõzõ túrán is szívesen vették.
Ettem
két szelet zsíros kenyeret, mivel nagyon delet korgott a gyomrom. A
sült hús zsír nagyon finom volt.
Több
mint két órát kellett volna várnom a vonatra, így elindultam
gyalog. Kiderült, a térképnek megfelelõen nincs lejárat az
Éles-hegyrõl, bár a Csárda-völgyi-patak torkolatához lehetne,
mert létezik egy régi út, csak el kellene gléderezni. Jelen
állapotában nem járható. Azért csak lejutottam a völgybe, ahol
egy túrázóval találkoztam, aki szintén a gyaloglást választotta
a vonatra várakozás helyett. A Cuha-völgyben, a szokásos dagonya
fogadott. A vonat elõtt nem sokkal értünk be Zircre. Elindultam
haza, illetve egy farsangi buliba. Ezzel az úttal, 10,8 km-t és 175
m szintet tettem hozzá a távhoz.
A
nagyon feltúrt részeket leszámítva, kellemes, jól járható,
könnyû a túra, több helyen is szép kilátással, kiváló
útvonal jelöléssel.
A
túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 900/800 Ft-ért
fekete-fehér
térképvázlatos igazolólapot
és
kiváló útvonal jelölést
kaptunk
(Saját térképet csak egyszer vettem elõ. Akkor
sem azért, mert nem volt egyértelmû merre kell menni, hanem mert
kíváncsi voltam, merre visz az aszfalt út másik ága. Igaz,
csak két szakasz volt, ahol még nem jártam.). Minden
ponton volt valami, Akliban csoki és forró tea; Pálihálásnál
cukorka; Szépalmánál alma és chips; Borzaváron csoki és forró
tea; a célban pedig oklevél, kitûzõ, kétféle zsíros kenyér,
hagymával és piros arannyal; Magyarország vasútbaráti térképe,
és választhatóan bögre, vagy valami, de hogy
mi, azt
már egy bizonyos herr Alzheimer elpakolta. Igaz, munkatársam azt mesélte, a 15.06-os vonat indulás elõtt vagy kétszázan estek be a célba nagyon rövid idõ alatt, s sokaknak nem jutott zsíros kenyér.
|
| | | | |
| huszia64 | Túra éve: 2011 | 2011.03.01 23:19:44 |
|
| megnéz huszia64 összes beszámolója |
Vándorbottal a vasparipáért
avagy a fürdõzõ, a bohóc, a keresztes és a kelta. No meg a katona ...
Mottó : " Lábad alatt fogyjon az út, hogy mehessen a vasút."
Már az elnevezés is érdekes volt, miszerint vándorbottal küzdünk a vasparipa fennmaradásáért. Ha jobban belegondol az ember, kihagyhatatlan ajánlat és lehetõség. Hát megnéztük, mi is ez valójában. Február 26-án kora reggel indultunk Zircre, hogy a Bakonyvasút Szövetség által szervezett vasút mentõ túrán részt vegyünk. De hogy lehet vasutat menteni egy túrával ? Sehogy ? Dehogy nem, és ezt estére meg is tudtuk.
A bohóc, a keresztes, no meg a fürdõzõ ...
A túra kiírásban ugyan szerepelt, hogy a jelmezben indulókat külön díjazzák, de ezen azt hiszem mindenki átsiklott. Nem úgy a szervezõk. Az elsõ meglepetés a zirci vasút állomás parkolójában ért minket, ahol a reggeli idõpont ellenére már csak minden rafinériánk bevetésével tudtuk letenni a kocsinkat. Nem gondoltuk, hogy a tömeget az okozta, hogy mindenki a vasúti közlekedést választotta volna a bakonyalji városban ezen a szombaton, inkább a sok hátizsákos ember volt a feltûnõ. A túra elsõ alkalommal lett meghirdetve, de ennek ellenére igen csak sokan igyekeztek a vasútállomás épülete felé. Az elõcsarnokban kisebb tumultus alakult ki, jelentkezési lapok és tollak hevertek szerteszét, és padokon, falon vagy egymás hátán író emberek szorgoskodtak mindenütt. Kerítettünk mi is egy talpalatnyi helyet, és eleget tettünk az adminisztrációs kötelezettségeknek. Miután kitöltöttük a jelentkezési lapokat, elindultunk a mellettünk lévõ kisebb terembe csekkolni. És itt jött az elsõ sokk. A regisztrációs pultnál egy keresztes lovag, egy égszínkék bohóc és a majd késõbbiekben kísértõ, piros csíkos fürdõ köpenyes, kék úszósapkás és úszószemüveges "sztk beutalt" fürdõzõ állt. Nyájas mosoly és néhány udvarias kérdés: melyik távon indulunk, és hova kérjük vissza félé a vonatjegyet, mivel a célból, Porva - Csesznek állomásról csak vonattal, vagy gyalog tudunk bárhová is visszajutni. Elrendeztünk mindent, majd közfelkiáltással bevettük magunkat a restibe, mert ezt a sokkot valahogy csak ki kellett heverni. Nem mi voltunk az egyetlenek. Miután kellõképpen megerõsítettük szíveinket egy nagy levegõvel nekivágtunk az elõttünk álló, csaknem 24 km-nek.
Akli felé
Aki már járt a Bakonynak ezen tájékán, az tudja, hogy a bemelegítõ kihívás, elhagyni Zircet. Folyamatosan emelkedik az út, keresztül a városon az erdõk irányába, és az aszfalt itt sem puhább, mint máshol. Alig vártuk, hogy elérjük a távolinak tûnõ erdõket. Aztán mielõtt eltûntünk volna a fák között, megálltunk egy búcsú pillantást vetni a hegyoldalból a városra. Nem sokára, egy míves fa emlékkereszt figyelmeztetett minden arra haladót, hogy a Közép-Európai Mária Zarándokút nyomvonalán jár. Néhány fénykép és mentünk tovább, mivel még sok kilométer volt elõttünk. Itt szólnom kell két ifjú emberrõl, Zsófiról és Pepérõl, akik az utolsó pillanatban csatlakoztak a csapathoz, és annak ellenére, hogy tízes éveiknek igen csak az elején járnak, jókedvvel és élvezettel tették meg a túrát. Eseménytelen idõszak következett. Fogytak a kilométerek, a télvégi erdõ nem sok változatosságot kínált, hacsak nem a fakitermelés következtében tönkretett erdei utakat, fél lábszárig érõ kocsi nyomokkal, terepkrosznak is becsületére váló egyéb képzõdményekkel. Szerencse volt, hogy legalább fagyott volt a talaj, így a nyakig sár helyett, kõvé dermedt rögökön kellet haladni. Szerette is a boka, de rendesen ! De volt, akinek ez sem volt elég változatos. Pepe szinte kötelességének érezte, hogy minden egyes farakást megmásszon. Mennyiség és méret nem volt akadály. De haladtunk, és egyszer feltûnt Akli, az elsõ ellenõrzõ pont. Az elõõrs toronyiránt haladt, alig tudtuk õket visszafütyülni, a bokrok közötti szalagozáshoz. Átkeltünk mély, meredek, fagyott patakmedren. A gyerekek természetesen csúszkáltak a jégen, mi meg izgultunk, hogy mikor szakadnak be. A jég volt az erõsebb. Mentünk, mentünk a szalagozást követve, majd jó néhány perc elteltével elértünk arra a helyre, ahonnan a többieket visszahívtuk. Na ja, õk ösztönösek voltak, mi meg tudományosak, meg olvasottak. Mármint itinerileg. Az elsõ ellenõrzõpont tömören és röviden "Akli kocsma" volt. Akli nem messze fekszik Zirctõl, persze, csak ha országúton megyünk, Bakonybél felé. De mint tudjuk,” légvonalban”, s fõleg erdõn át minden hosszabb. Ahogy beléptünk az épületbe, balról egy kis bolt, jobbról pedig egy hangulatos kocsma nyílott, ahol csokival és forró teával várták az átfázott túrázókat. Frissítettünk, volt aki a vendégváróból, volt aki a'la pult. Majd hét kilométer volt mögöttünk, indultunk tovább.
Repül az idõ
Egy kerékpárúton hagytuk el Aklit. A jelzések szerint, csak zöld bicajjal lehetett volna közlekedni, ám a helyi postások legnagyobb szerencséjére nem találtunk egy árva zöld bringát sem. Így aztán gyalog folytattuk utunk. Késõbb aztán azon szellemeskedtünk, hogy a zöld jármûvet hol pirosra, feketére, és újból zöldre kellett volna cserélni. A terep nem volt különösebben megterhelõ, kitûnõ lehetõséget adott egy kis világmegváltó beszélgetésre a kisebb csoportokra tagolódott társaságnak. Észre sem vettük és elfogyott a lábunk alól újabb négy kilométer, és elértük Pálihálást, a második ellenõrzõ pontot. A pontõr kocsijának motorháztetején aztán csodát láttunk. Egy kis kiállítás volt berendezve osztrák teljesítménytúra jelvényekbõl. Szemünk, szánk ámult a gyönyörûbbnél, gyönyörûbb relikviák láttán. Nálunk a Kossuth-díj hasonló minõség, igaz ott a nevezés se jön ki vasúti jeggyel egy ezresbõl, mint ezen a túrán. Ennek ellenére irigykedve néztük az emlékeket. Az álmodozásnak hamar vége szakadt, mentünk tovább. Várt bennünket a legnehezebb öt kilométer.
De szép ez a Szépalma
Ahogy elhagytuk a pontot, rögtön és kérlelhetetlenül emelkedni kezdett az aszfalt. Hosszú és monoton kaptató következett. Erdõgazdasági út. Ha nem tudtuk volna, akkor is rávezettek volna bennünket a jelek. Gazdálkodott, az erdõgazdaság. Néhol talán inkább garázdálkodott, bár ez csak személyes vélemény. Fakitermelés jobbról, balról. Sok hasonlót láttam itthon és külföldön, de ez valahogy nagyon lélekölõ volt. Nem a tervszerûség és gondosság érzõdött, hanem az egyszerû pusztítás. Biztos volt valami, "fontos és indokolt" cél, ami végett pusztulnia kellett az életnek. Abból is inkább, csak a"minõséginek", mert az ágfa, a sebtében kifordított rönkök, mint megannyi sebhely csúfították a tájat. A régebbi vágások,nem azt mutatták, hogy mostanában valakinek szándékában állna egy kis helyreállítás. De talán minek is, hiszen a megadott köbméter, már régóta tûzre vettetett. Remélem, legalább jó üzlet volt valakinek! Letértünk az aszfaltról és újra föld út. Továbbra is kanyargós, folytonosan emelkedõ és nehézgépekkel szétszaggatott erdei út. De az esõ sem eshet mindig, így ez is egyszer véget ért. Sík területre értünk, s végre érintetlen volt az erdõ. Egy magaslesnél jelet váltottunk és lassan,de biztosan ereszkedni kezdett alattunk a táj. A távolban feltûnt egy lovarda fa karámja. Pontosabban a karám végtelene. Már jól ismertem a Bakonyi Barangolásokról, tudtam, bár még nem látjuk, de megérkeztünk Szépalma pusztára. Nemsokára elõbukkant a Hotel Szépalma épülete. A parkon keresztül haladtunk a szeminárium épülete felé,ahol a következõ ellenõrzõ pont volt található. Ha már Szépalmán voltunk, stílusosan almával és ráadásként csipsszel vendégeltek meg minket. Jól esett a látottak után leülni a gondozott parkban, és relaxálódni a délutáni napsütésben. Valahogy senki sem sietett tovább indulni, a többi túratárs is nyugodtan ejtõzött a szép környezetben. Az egyik pontõr egy katonalány volt. A mai napig nem tudom, hogy jelmez volt e, vagy tényleg katona, mindenesetre az egyenruha igen szabályszerû volt. A területen található egy arborétum is, ügyes tervezéssel ezen keresztül hagytuk el a hotel területét. A kijáraton túl egy újabb karám következett, ahol szürke marha gulya múlatta nem túl idegesen idejét. Ha valaki kikapcsolódni szeretne, távol a világtól, tudom ajánlani ezt a belsõ bakonyi helyet. Az ára gondolom nem olcsó, de a hely megéri.
Egy újabb kocsma
Az országos kéken folytattuk utunkat, az utolsó ellenõrzõ pont, Borzavár felé. Itt a Vén Diófa kocsmát kellett megtalálni. Szûk négy kilométer esemény és különösebb érdekesség nélkül. Az út eleje egy mûúton haladt, majd egy tréfás flikk-fakkal betértünk az erdõbe, hogy aztán tíz méterrel arrébb párhuzamosan haladjunk az aszfalttal, és egy dagonya után egész Borzavár határáig újra a mûúton haladjunk. Megmásztunk egy kis dombot, ahonnan beláttuk az egész falut. Közvetlen alattunk a templom. Mint minden átlagos helyen, mellette gyanítottuk a kocsmát. De Borzavár nem átlagos. Elhaladtunk a templom, az iskola, az orvosi rendelõ, a posta mellett, elértük a temetõt, de sehol semmi. Már azt hittük átok ül rajtunk, mikor a falu túl vége felé megláttuk a pontot jelölõ, tájfutó bóját, egy fáról lelógni. Megszaporáztuk lépteinket, és a kapun belépve ért a második"sokk" bennünket. A pontõr asztalnál, az indító "sztk-s fürdõzõ", akkurátusan frotir fürdõköpenyben, aki becsületes nevén egyébként Robi, és egy torzonborz banya. No ezt a felismerésemet jobb volt, hogy megtartottam magamnak, ugyanis kiderült, hogy a csendes õrült nem banya, hanem harcos. Szakadt gúnyája és torzonborz haja, no meg kék monoklija mellett volt pajzsa, sõt kardja is, igaz ezek kicsit arrébb pihentek. Hát ekkor "levikingeztem". Ezt sem kellett volna, sértõdötten közölte, hogy õ bizony kelta. Mire e történelmi eszmefuttatás végére értünk befutott a szépalmai katona lány. Igen örültek egymásnak mindhárman. Itt is csoki és forró tea volt a frissítõ. Meg egy kis sör és miegymás ... A gyerek kicsit fáradtak voltak, de biztosítottak minket, hogy nincs az a csipsz, ami ne tenne jót, kifogyóban lévõ energiakészletüknek. Megkapták és állták is szavukat, az utolsó négy kilométeren új erõre kapva úgy mentek, mint ha az elsõ négy lett volna, pedig már volt, hogy itt is fáj, ott is fáj.
Irány az állomás
Borzavár után egy leheletnyi emelkedõ után, dûlõútra értünk. A szántóföldön az út a távoli erdõ felé a szürkeségbe veszett. Nem igen lehetett volna eltévedni, ennek ellenére gallyakból sátorszerûen összerótt, felszalagozott jelzõket építettek a rendezõk. Kevés anyagból, nagy leleménnyel. Jól esett szívnek, szemnek. Követtük a szalagokat és elértük az erdõt. Lassan, de érezhetõen lejtett a kanyargós út, s tudtuk jó helyen vagyunk, lévén a cél, a Porva-Csesznek vasútállomás a Cuha-patak völgyében van. Széles, köves úton haladtunk. Letérni nem igen lehetett, mégis kicsit nyugtalanító volt, hogy sehol egy biztonságot adó szalag. Persze, mint a mesében, mikor az ember már a biztosban is bizonytalan lesz, a következõ kanyarban csak feltûnik egy útba igazító jelzés. Haladtunk, ereszkedtünk, kanyarogtunk, de valahogy igazán mégsem haladtunk. Vagy legalább is úgy tûnt. Újabb eseménytelen méterek és percek, az egyre hûlõ és szürkülõ idõben. Tudtuk, jó helyen vagyunk, csak nem tudtuk hol. A mobilok már régen megadták magukat, és már a madár sem járt, mikor a távolban feltûnt két sárga fénypont. Egyértelmûen közvilágítási lámpák, majd egy sárga épület. A vasút állomás ! No nem, csak egy kulcsos ház, de vele szemben ott volt az állomás is. A fogadó asztalnál a túrát igazolták, közben befutott egy vonat Gyõr felé. Az állomásfõnök kanárisárga vállapjaival szívélyesen üdvözölt bennünket, különösen a két gyereket. Késõbb esett le a tantusz, hogy õ is jelmezes. Dzsekijérõl simán rájöhettünk volna. De még nem volt vége. Az asztalhoz érve láttuk meg, hogy egy valódi vörös ördög, illetve ördögina igazolja a túrát és osztja az emléklapokat, kitûzõket és emlékpoharakat. De ekkor már senki nem csodálkozott semmin. Beértünk és jólesõen fáradtak is voltunk. Több, mint negyven percünk volt a visszaindulásig Zircre. A kulcsos házban volt mosdó, az állomáson vasúttörténeti kiállítás, meg büfé. Megtekintettem mindegyiket. Volt még egy térképárus is, aki kicsit "vakbélgyulladásos" módon árulta portékáját. Nem nagyon tolongtak nála. Ekkor epésen megjegyezte, hogy elõször nem a büfébe kellene menni, hanem nála kellene térképet venni. Érdekelnek a térképek, de már dacból sem mentem oda hozzá, pedig kellett volna egy új Bakony térkép. Közben megérkezett Borzavárról a kelta harcos, a fürdõzõ és a katona lány, s ezzel teljes lett az"õrültek háza".
Érdekes hely egyébként a Porva-Csesznek vasútállomás. Mindkét településtõl úgy négy-négy kilométerre van, személyautóval nem lehet megközelíteni. Viszont a fekvése csodás. Körülbelül a Cuha patak szurdokvölgyében középen fekszik, az erdõ mélyén. A kulcsos ház kulturált, felújított, ideális kiinduló pontja a szurdok felfedezésének. Vonattal Zirctõl tíz kilométer, Veszprém és Gyõr felõl egyaránt megközelíthetõ, s maga a vonatozás is csodás, a kis hidakkal, alagutakkal, végig a szurdokon. Valóban kár lenne, ha ez puszta gazdaságossági okokból eltûnne, mert egyesek a számoszlopok takarásából úgy döntenének, hogy soha nem tették ki a lábukat a helyszínre. Nem hiszem, ha valaki csak egyszer is végig vonatozza ezt a szakaszt, utána eszébe jut, hogy fel kell számolni. Mi most, majd ötszáznegyvenen bebizonyítottuk, hogy igenis használják ezt a vonalat, vannak utasok. És ha minél többen fedezik fel a kulcsos házat, és persze, ha nem tesszük tönkre, akkor a túrázók be tudják bizonyítani, hogy ez a szombat, nem egy egyszeri szalmaláng volt. S az is bizonyos, hogy az élet minden területére kellene minél több bohóc, fürdõzõ, katona, keresztes, kelta no meg állomásfõnök és vörös ördög.
|
| | | | |
| babo101 | Túra éve: 2011 | 2011.02.27 20:43:02 |
|
| megnéz babo101 összes beszámolója |
Most szombaton a kis családdal elmentünk a „Vándorbottal a vasparipa” nevû túrára!
Zirci vasútállomást könnyen megtaláltuk.
A nevezés után már indultunk volna is a túrára csak, hogy a kis füzetbe semmi leírás nincs! Szinte 0 helyismeret révén kis útba igazítás kértünk a „úszómestertõl” aki megadta a helyes irányt!
Végig a kék jelzést követni a Borzavárig ez volt a cél!
A városból való kijutás a legnehezebb számunkra, de egy játszótér, ami bányamúzeum is egyben
Már várt is az erdõ!
Borzavárig kb. 20 -30-an leelõztek, de itt nem ez a cél persze egy 6 éves gyerekkel nem is lehet!
Az ellenõrzõ ponton a” vasutas bácsitól” kaptunk egy sport szeletet, ami nagyon jó volt ez a teáról már nem mondható el de legalább meleg volt!!
Borzavár után már csak a szalagozást kellet követni az erdõ itt már nagyon szép volt!
Az egyik srác megelõzött és csak annyit mondott már kenem is a Zsiros kenyeret!
Azt hiszem Bakonybéli a Cuha nevû túrán, nyáron már mentem vele!
A célba az ördög kisasszonytól kaptuk meg a kitûzõt, emléklapot a Bence meg a pattogós cukrotJ
A zsíros kenyér meg a tea itt már sokkal jobb volt vagy én sokkal éhesebb J
A vonatra kellet másfél órát várni, de sebaj, hamar elment az idõ!
Jövõre ugyan itt!
|
| | | | |
|
| Plecs | Túra éve: 2010 | 2010.10.27 12:09:31 |
|
| megnéz Plecs összes beszámolója |
Vándorbottal a vasparipáért 32
Az elõttem hozzászólók már összefoglalták a lényeget, én mindazt csak megerõsíteni tudom: szép és változatos útvonal, kifejezetten kedves pontõrök, jó ellátás, csodaszép idõ és persze legfõképpen a mesés õszi táj – ezek jellemezték ezt a túrát.
Bár pár hete is voltam a Bakonyban barangolni, de ezúttal mutatta csak igazán csodálatos arcát az õsz, lenyûgözõ színekben pompázott az erdõ! Ahogy mondani szoktuk, néhol olyan szép volt, hogy az már-már szinte giccsesnek hatott :-), ha valamikor, hát ilyenkor tényleg megunhatatlan az erdõ! A Cuha völgy pedig mindig vadregényes, no de ilyen színek mellett…
Összességében errõl a túráról csak jót mondhatok, tényleg minden a helyén volt, de a tényekhez tartozik, hogy a Csárda tetõ utántól a Kisszépalmapusztáig illetve az onnan Porva felé vezetõ sok kilométeres aszfalt utat azért én szívesen elcseréltem volna valami kanyargó erdei útra... De egyébként minden nagyon tetszett, a szervezés is, az ellátás is, meg az is, hogy a visszaúthoz szükséges vonatjegyet tartalmazta a nevezési díj.
Örülök, hogy a hétvégi túrakínálatból -elsõre kissé szokatlanul furmányos neve ellenére is- ezt a túrát választottam - nagyon jó választás volt!
Ha megnéznétek mit vesztettetek az õszi Bakonyból, a túrán készült képeimet megtaláljátok a honlapomon ( www.plecs.hu) az õszi képek között. |
| | | | |
| nafe | Túra éve: 2010 | 2010.10.26 21:51:52 |
|
| megnéz nafe összes beszámolója |
Vándorbottal a
vasparipáért teljesítménytúra, 24.es táv.
GPS-el mért
távolság: 25,5 km; barometrikus
magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 600 m. Mi
25,8 km-t mentünk 615 m szinttel, mivel párszor körbejártam a
Likas-követ, meg az elején is korábban kapcsoltam be a GPS-t.
Fölvettem
Mercit és Patrikot Fehérvárcsurgón, s elautóztunk
Bakonyszentlászlóra. Gyors készülõdés után benevezés, a
magammal vitt fölösleges bögrék bepakolása a kocsiba, majd
vissza a rajthoz, mert ottfelejtettem a túrabotokat. A túra
feliratos bögréje gyerekek számára kiváló ötlet! Alig
indultunk el, máris mondták, hogy hétfõn viszik be az iskolába,
hagy sárguljanak az osztálytársak.
Végre
azért csak elindultunk. Alig hagytuk el a vasutat, rövid megállás,
a fölösleges ruhadarabok elrakása, illetve cseréje. Egy darabig
meglepõen jól haladtunk, csak elkövettem egy hibát. Elmondtam a
gyerekeknek, hogy két túrabottal sokkal jobb menni, mint eggyel, s
hogy a nordic walkingosoknak igazuk van, miszerint nem maguk elé,
vagy mellé bökik le a botot, hanem cirka 30 fokkal maguk mögé, s
minden lépésnél továbbhúzzák a botot. Persze az se hülyeség,
ha a csuklópánton keresztül fejti ki az ember az erõt, nem pedig
a botot szorítva. Kipróbálták. No ezután, a két gyerek gyorsan
össze is különbözött, kinél legyenek a botok. A vége a botjaim
elkommunizálása lett. Hiába van két pár turista botom, mégis
anélkül kellett mennem. Merci nagyon gyorsan elsajátította a
technikát, s szinte végig alkalmazta is. Patrik mikor hogy. Nekem
annak idején sokkal több idõ kellett a megszokáshoz. Sokat segít
a nem túl meredek emelkedõkön, vízszintes szakaszokon és az
enyhe lejtõkön. Ezzel a módszerrel, az Írottkõ 50-en, a
karjaimba is sikerült izomlázat összeszedni, a másik módszerrel
soha.
Az
Ördög-réten újabb megálló, újabb réteg ruha le, csomagok
átcsoportosítása, nekem egy kis fotózás, hiszen gyönyörû a
szembelévõ hegyoldal, s a Vinyérõl felszálló füst az erdõ
háttéren. Addig a gyerekek összeszedtek egy kis elõnyt.
Kapkodhattam a lábaimat, mire utolértem õket. Szép a Cuha a
Kõpince-forrásnál, ahol a gyerekek lecserélték a vizet a
flaskáikban. Szerettek volna átmenni a barlanghoz is de a patak nem
volt átgázolható. Megérkeztünk az ellenõrzõ pontra,
pecsételés, s az elsõ csokik elfogyasztása pihenésképpen.
Továbbmenet, kényszerû várakozás, mivel épp megérkezett a
vonat, s elállta az utat. Ilyet még nem láttam ezen a vonalon! 5,
azaz öt vagon volt a mozdony mögött (általában kettõ van)!
Nagyon sokan szálltak le, benevezni a rövid távra. Az egyik
ablakból Anita integetett. Patrikék kihasználták az idõt, egy
kis macskaetetésre.
Hamarosan
szalagozás vezetett le bennünket az aszfaltról, amibõl összesen
egy kilométernyi volt az egész túrán, s kezdetét vette egy kis
kaptató. Nem jártam még ezen az úton. Kíváncsi voltam, tényleg
rászolgál-e a „Panoráma-út” névre, amit hiába is keresnénk
a térképen. Rászolgált. Több helyrõl is gyönyörû a kilátás.
Leereszkedtünk a Hódos-ér völgyébe, de csak azért, hogy
megkezdhessük, a Likas-kõhöz vezetõ emelkedõt. A szép idõnek,
meg a túl réteges öltözködésnek köszönhetõen, Patriknak
túlzottan is melege lett, s nem ment a kaptató. Megállás,
vetkõzés, ruhák elrakása. Még jó, hogy gyalogolni is biciklis
hátiszákot használok, így a sisaktartó háló alá renget ruha
befér. Úgy is néztem ki, mint egy málhás szamár. A gyerekeket
az anyjuk valami szibériai téli túrára öltöztette. Vetkõzés
után, már egész jól bírt jönni.
Megérkeztünk
a Likas-kõhöz. Ez a kis barlang, igazi csemete csemege. A két
gyerek roppantul élvezte. Ötször-hatszor átmentek rajta,
fejlámpával, illetve anélkül, sziklahasadékot ugrottak át,
másztak... Mercedesz egy szép pillangót hozott ki az ujjain a
barlangból, majd a fotózást követõen vissza is vitte. Nagyon
földobta õket. Ennek megfelelõen a következõ szakaszt gyorsan
letudtuk. Egy kidõlt fa kínált kényelmes ülõkét a gyerekeknek
bakancsfûzõ kötéséhez, amivel viszont az utánunk jövõ
túrázókat kényszerítettük egy kis kerülõre. Szelíd emelkedõn
odaértünk a Pápalátó-kõre. Én felírtam az Öreg-Bakony
Bakancsosa jelszámot az igazoló lapra, a gyerekek megettek egy
újabb csokit, majd ittunk egy kis teát. Rövid nézelõdést
követõen elindultunk Fenyõfõre. Még fönt nézelõdés közben
megmutattam a falu templom tornyát. Oda fogunk menni. A kõrõl
leereszkedéshez elkértem Mercitõl a botjaimat, mivel õ
legügyesebb, ha meredek terepen kell mozogni. Még így is jócskán
megelõztek. Nem sokkal késõbb szerencsére tudtam magamnak törni
egy botot, a sok kivágott bokorból, s így már egy kicsit
könnyebben mentem.
Gyorsan
elértük az ellenõrzõ pontot, ahol almát és teát kaptunk. A
gyerekek megettek hozzá egy adag pizzát is, s továbbindultunk.
Szalagozást követve hagytuk el a falut, egy biciklivel is járható
úton, majd rátértünk a piros jelzésre. A piros persze nem
járható végig bringával, mivel egy nem túl hosszú szakaszon
nagyon szétmosta a víz. Egy darabig jól haladtunk, de a hosszú,
igaz nem túl húzós emelkedõ emelkedõ megtette a magáét.
Patriknak nem túl sok türelme volt kivárni a következõ ellenõrzõ
pontot, hogy kapjon egy kis teát. Hiába mondtam, hogy hát most
kapott Fenyõfõn. Némi duzzogást követõen, az egyébként szép
úton csak fölértünk a Csárda-tetõre. Megalkudtunk, hogy 7 perc
pihenõt kapnak. Én 5 percet javasoltam, õk 10-et szerettek volna.
Mondtam nekik, hogy meglepõ, de Patrik többet beszél, mint Merci.
Erre õk megjegyezték, hogy a legtöbbet viszont én szövegelek.
Hát igen. A gyerekek igencsak jó megfigyelõk. Teázás, rágózás
és 8 perc pihenés után, továbbmentünk. Csúnya beszédért
rendre utasítottam õket, aminek az lett a következménye, hogy az
elsõ lejtõs szakaszon nagyon elhúztak tõlem. Néhányszor
megálltam fotózni is, hiszen az erdõbõl kiérve szélesen
kitárult a panoráma, s mindenfelé gyönyörû õszi színek, a
ragyogó napsütésben. A gyerekek falu szélén, a patak átereszénél
megálltak, s vagy 3-4 percet vártak rám. Patrik kicsit nyûgös
volt, hol van már az ellenõrzõ pont. Kezdett elfáradni. Az is
igaz, már több mint 20 km volt a lábainkban, õk pedig mostanában
nem sokat túráztak.
Megérkeztünk
az utolsó ellenõrzõ pontra, ahol teát és müzliszeletet kaptunk.
A gyerekek rögtön egy malamut, meg ki tudja milyen fajtájú
keverék kutyával barátkoztak, aki valamelyik hosszútávon
indulóval csatangolt el Borzavár felõl. Nem kicsit volt szelíd,
viszont elég fegyelmezett is, mert amikor határozottan elküldtem a
gyerekektõl, elment, s kicsit távolabb lefeküdt, s figyelt.
Remélem visszakerült a gazdájához. Merciéket elküldtem kezet
mosni, megették a müzlit, meg egy-egy szendvicset, én pedig
megnéztem az igazolólapot, mikor indul vonat Bakonyszentlászlóra.
Kiderült, ha 14.45-ig el tudunk indulni, s jól kilépünk akkor van
esélyünk elérni a 15.46-os vonatot. Ha nem sikerül, akkor majd
két órát kell várni a célban, ami nem esne túl jól. Beígértem
egy kis meglepetést is, ha sikerül elérni a vonatot.
Háromnegyedkor
nekieredtünk, s a gyerekek teljesítménye minden várakozásomat
felülmúlta. Az erdõig, kapaszkodhattam, hogy tartani tudjam velük
a lépést. Azért kicsit gonoszkodva megjegyezték, hogy persze
akinek van túrabotja... Az utolsó emelkedõn Patrik kezdett
elkészülni az erejével, de azért egy kis nógatásra konokul
tartotta velünk a lépést. Merci pedig sarokfájásra panaszkodott.
Ekkor már látszott, szinte biztos, hogy idõben érünk a célba. A
lejtõ már jobban ment. Nekik! Egy meredek, csúszós részen,
dobtam is egy hátast. Amikor a völgy alját elértük,
megjegyeztem, már csak egy bõ kilométer van hátra, s még több
mint fél óránk van. Nemsokára egy vonat hangját is meghallottuk.
A menetrend alapján kiderült, a Zircre tartó vonat 12 perc
késéssel indult. Kicsit megnyugodtam, mert ez elõrevetítette a mi
vonatunk késését is. Újabb probléma merült föl. Patrik szólt,
igencsak kéredzkedne kifelé a barna maci. Azért még sikerült
elcipelnie a célig. Ott odaadtam Mercinek az igazolólapokat, hogy
adja le, én pedig gyorsan, megmutattam Patriknak, hol a WC.
Szerencsére egy percet kellett csak várni. Ezután átvettük az
emléklapokat a kitûzõket, s odaadtam a meglepetés Sió go pack
õszibarackléket.
Az
utolsó szûk 4 kilométeres, 150 m szintet tartalmazó szakaszt
harminc egynéhány perc alatt tettük meg. Derekas teljesítmény
egy 10 és fél, és egy 11 és fél éves gyerektõl, húsz
kilométer után. A félévet hozzá kell tenni, másként kikérnék
maguknak. Bõven volt idõm megnézni, mi történt Mercinek a
sarkával. Sehol, semmi vízhólyag, csak egy kis foltban vörös,
nem kicsit érzékeny és fáj. Nézem, mi lehet a baj. Sérült
lenne a talpbetét? Hát nem. Ami nincs az nem lehet sérült. A
betét helyett, viszont van két éles szélû, kerek gyári bemélyedés a
bakancs sarkában, s az gyötörte meg a lábát.
Hat
perc késéssel, 3 vagonnal megérkezett a vonat, s még ülõhelyet
is találtunk. Vonatból is szép a Cuha-szurdok. Bakonyszentlászlón
átszálltunk az autóba, s elfuvaroztam õket a nagyijukhoz. Mire
Cseténybe értünk mindkét gyerek elaludt, gyõzött a fáradtság.
Patrik oldalra lebillent az ülésmagasítóról, s egy csomag
kekszet használt párnának. Szerintem már a vonaton is a fáradtság
miatt voltak túlzottan élénkek.
Nagyon
jó, változatos az útvonal. Az útvonaljelölés szuper. Itt csak
az eltévedés mûvészei téveszthettek utat. Ahol egy kicsit is
hiányosak a turista jelzések, megjelentek a szalagok. Minden
szükséges helyen volt útirányjelzõ tábla. A pontõrök ismerték
a következõ szakaszt. Az igazolólapon található vázlat bõven
elég ilyen szalagozás mellett. Ráadásul az idõjárás felelõs
is velünk volt. Csodálatos napos idõben talpalhattunk. Helyenként
kifejezetten meleg volt. Ahogy elõre sejtettem, ezen a hétvégén
pompázott a Bakony a legszebb õszi színeiben. Egy szóval remek
túrán vehettem részt.
A
túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. Az általam látogatottak
közül a legjobbak közé tartozik. 800/700 Ft-ért a rajtban
feliratos bögre; Fenyõfõn alma és tea; a Csárda-hegyen cukorka
és rágógumi; Porván müzliszelet és tea; a célban zsíros
kenyér és tea (sajnos a tea ellátás, mind Fenyõfõn, mind pedig
a célban akadozott egy kicsit); emléklap és kitûzõ.
|
| | | | |
| Marcus Aurelius | Túra éve: 2010 | 2010.10.25 18:24:57 |
|
| megnéz Marcus Aurelius összes beszámolója |
Nagyon jó hangulatú, remekül szervezett túra volt, nem szokványos útvonallal, rendkívül kedves, barátságos szervezõkkel és pontõrökkel.
Gratulálok ! |
| | | | |
|
|
