K2
GPS-el mért távolság: 32,1 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 755 m. Visszafelé a táv egy jó részén eltértem az útvonaltól, hogy ne kelljen ugyanazon mennem. Az eltérés nélkül a táv 30,9 km lenne.
Eredetileg szombatra terveztem a „Nagy Í-t”, azonban az OMSZ automatikus előrejelzése csaknem egész napos esőt jósolt a Kőszegi-hegységre (ez alkalommal nem jött be), ami betegen nem lett volna szerencsés. Így döntöttem a K2 túra mellett, ami azért „némileg” szelídebb, mint a Himalájában. Mivel csütörtökön gyönyörű időben túráztam a Vértesben, a kesztyű kikerült a hátizsákból. Rögvest a rajtnál rájöttem, ez bizony baj. Több szakaszon is elkelt volna a hideg szél miatt. A benevezés gyorsan ment. Megnéztem a kapott térképet. Ahogy számítottam is K+ és K, valamint egy rövid részen szalagozás, oda-vissza. Szívem szerint, máshol vezettem volna a szalagozott részt, mint a szervezők. A végén kiderült, nagyrészt ők is ott vitték, ahová én mondtam, de ezzel egy kicsit előreszaladtam.
Jeges hideg szélben és talán 6 fokban kezdtem meg a táv teljesítését. A falu után nem sokkal azért lekerült rólam a pulóver, viszont fölkéretőzött a szélálló sapi. A kilátás igencsak párás, és sehol a csütörtöki vértesi virágözön. Ráadásul jó párszor jártam már erre. Ennek megfelelően nem volt kedvem fotózni. Tempósan haladtam a Kab-hegy felé. El sem lehet téveszteni, hiszen végig ott van előttünk. A K+ egy szakaszán alaposan elmosta az utat a víz. Emlékszem rá, 2005-ben, az emelkedőt leszámítva még könnyen tekerhető út volt montival. A Kab-hegy derekán körbefutó aszfaltútig nem mondhatnám meredeknek az utat, bár végig emelkedik. Egy darabig még utána is jó, de a végére eléggé bedurvul. Mindez nem elég, még a szél is egyre rosszabb. A hegyen a kilátót, de még a zsíros kenyeret is kihagytam, s a pecsételést követően menekültem lefelé. Alulra fölvettem még egy gyapjú sapkát is, s ezzel ismét előállt a „Don-kanyar kinézet”. Aszfalton szaporáztam lefelé a lépteimet, hogy minél hamarabb szélárnyékos helyre érjek. A vadászház utáni első balos elágazásnál meglepetés. A térkép szerint itt kellene letérni az aszfaltról, de a szalagozás azon vitt tovább. Végül ott tért le, ahol én is vezettem volna az utat. Az út alsó részét tavaly óta cefetül összevágták, és bár frissen gléderezett, montival csak nehezen járható. A következő meglepi az aszfaltút elérésekor ért. Szerintem balra kellene fordulni, a szalagozás viszont jobbra vitt, majd balra letért egy elfogadható földútra. Végül ezen értem el újra az OKT-t. Ezt menten létramászással „ünnepelhettem”. Nemsokára egy újabb, libikóka jellegű létrán hagytam el a bekerített részt. Ettől kezdve kényelmes úton értem be Úrkútra. Ezen a szakaszon már több korábban induló túrázó jött szembe. A büfénél OKT pecséttel igazoltam le. Szokásom szerint egy kis kólával frissítettem, viszont a meleg szendvicset kihagytam. Gyorsan megtettem az Őskarszthoz vezető szakaszt. Beszereztem a következő ellenőrző pecsétet, ami csak a saját bélyegző párnámmal sikerült, mivel a szervezőké elég száraz (az OKT pecséthez is kell).
Irány vissza. Nekirugaszkodtam a Kab-hegy második „megmászásának”. Az első létra letudva. Ha még egy kicsit korhad, akkor mellette nyitok átjárót. A másodiknál, simán fölbillentettem a kaput, mivel nincs rajta a sarokvason, átbújtam, majd a helyére húztam. Letértem a szalagozásról, s inkább az OKT-n maradtam. Meg akartam nézni a Tönkölös-víznyelő-barlangot. Egész jól néz ki, bár itt is látszik a víz romboló munkája tavaly óta. Az aszfaltról a szalagozásnál tértem le, s kezdődött a kicsit meredekebb kaptató. Nem túlzottan ért a szél, így még a dzseki cipzárját is lehúzhattam. Nagyjából a vadászházig tartott ez a jó világ, utána újra felöltözés, begombolkozás. Nem irigyeltem a pontőrt. A Kab-hegyen megkaptam az oklevelet és a kitűzőt is, mivel a főszervező is feljött ide. Megettem a virslit, s folytattam az utamat, immáron lefelé.
Az aszfaltút után, balra letértem az OKT-ról, s jelzetlen, de nagyrészt elég jó úton mentem vissza Nagyvázsonyba. Ezt a letérést, a szervezők is javasolni szokták, mindegyik Kab-hegy túrájuknál. Az erdőből kiérve, kényelmes úton értem vissza a kocsihoz. Gyors átöltözést követően ittam egy kávét (bár gége- és légcsőgyulladás miatt ellenjavallt, de kell a koffein, s az energiaitalok meg szénsavasak, ami megest csak nem ajánlott), és hazafelé vettem az irányt.
Mivel a szint zömét két hosszú emelkedőn szedtük össze, az-az a szervezet rá tud állni a terhelésre, így 755 m ellenére könnyű túra. Amennyiben az időjárás túrázókkal van, akkor látványos is, mivel több helyről szép a kilátás. Az Úrkúti őskarszt nem kicsit látványos, s a Tönkölös-víznyelő-barlangot is érdemes megnézni, bár az inkább nagy esők után az igazi.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó 1600/1400 Ft-ért színes térképet, itineres igazolólapot és kitűzőt, vagy hűtőmágnest kaptunk. A célban egy kis házi pálinka, a Kab-hegyen odafelé zsíros kenyér, visszafelé virsli volt az ellátmány. Úrkúton kedvezményesen lehetett meleg szendvicset vásárolni a Kéktúra büfében. |
