Túrabeszámolók


Andezit

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
plancziTúra éve: 20172017.04.13 10:56:28
megnéz planczi összes beszámolója

 CSERHÁT-GEOTÚRA EXTRÁKKAL


Geológiai látványosságok, várrom, sziklaszirtes panoráma, sztúpa és az egész napot végigkísérő tarka tavaszi pompa. Ez mind egyben az Andezit túra, ami az elejétől a végéig tartogatott érdekes és izgalmas látnivalókat a Cserhát szívében.


http://www.turistamagazin.hu/cserhat-geotura-extrakkal.html

 
 
 Túra éve: 2016
daelon69Túra éve: 20162016.05.15 21:08:33
megnéz daelon69 összes beszámolója

Sajnos nagy csalódás volt a 30 km-es táv, és maga a szervezés is. Az út első 2/3-ada különösebb látnivalóktól mentes volt, amire a kereszt jelzésen való gyaloglásból is lehetett számítani, hisz csak összekötő út. Az utolsó rész persze izgalmasabb volt, de erre elég lett volna a rövidebb táv is. Ami igazán gyenge volt, az egyrészt az ellátás: egy croissant leszámítva nagyon sajnáltak mindent, szegény sült cékla karikát még jól négybe is vágták - javaslom jövőre 16 felé szelni - , másutt pedig még a rothdásnak indult almát sem kínálták maguktól. Másrészt ezek után végképp nagy csalódás, hogy a végére elfogytak mind az oklevelek, mint a kitűzők - legalább az előnevezőkét félretehették volna - amelyek persze azóta is érkeznek utólag a postán.

 
 
 Túra éve: 2015
kekdroidTúra éve: 20152015.05.31 15:36:25
megnéz kekdroid összes beszámolója

Andezit 30


„Add vissza a félnégyes vonatot” - a rakodó oldalára festett kívánság Acsa-Erdõkürtön található, a következõ megálló Galgaguta lesz. Utóbbin megállás után hatan válunk meg a Balassagyarmat felé továbbzötyögõ szóló, retró festésû bézétõl: négy másik lelkes túrázó plusz Kerek repkénnyel mi ketten. Rengeteg idõnk van a rajtig, köszönhetõen annak, hogy a reggeli elsõ, ötven kilométeren húsz percet késõ Budapest – Eger gyorsvonat jegyvizsgálója telefon segítségével biztosította a csatlakozást. Teszünk egy kört Galgagután, azzal a leplezetlen szándékkal, hogy nyitva tartó kocsmára, vagy egyéb kávélelõhelyre találjunk. Észak felé térve találunk világháborús és millenniumi emlékmûveket, imaházat és mindenféle bezárt boltot. Dél felé az egyetlen nyitva lévõ kereskedelmi üzem egy régivágású kisbenzinkút, ahol kávé értékesítésével még automatás szinten sem foglalkoznak. A rajtnál közben elkezdenek nyüzsögni a rendezõk és két helybéli bácsi, akik a tájház megtekintését ajánlják minden túrázó figyelmébe. Mivel idõvel bõven el vagyunk eresztve, megtekintjük a szóban forgó tájházat, itt egy szobát rendeztek be a tájházakban általában bemutatott tárgyakkal – rokka, egy csomó dunyha, képek, festett tányérok, népviselet, mindenféle szerszámok tekinthetõek meg. Eszembe jut, hogy ezen tárgyak egy részét nagyszüleim is csak gyerekként látták mindennapi használatban. A vendégkönyvbe írás fontosságát a két bácsi valamiért többször is fontosnak tartja kiemelni, tehát írunk a vendégkönyvbe. Tájházazást követõen benevezünk, kapunk itinert és ráragasztott matricát a nevünkkel és rajtidõnkkel. Az itinerben színes térkép van és táblázat a szokásos adatsorokkal és mindenféle leírások, azóta becsszó megnéztem itthon is. A terepen a jó jelzettség miatt nem sokat használtam õket, leszámítva persze az utolsó oldalt, ahová bélyegeztek.


A rajtban külön felirattal figyelmeztetnek az elsõ, vanyarci ellenõrzõpontot érintõ változásokra, ezt megnézzük és végre ellépünk, néhányadikként az egyelõre pár tucat fõbõl álló mezõnyben. Felhõtlen égbolt alatt trappolunk ki Galgagutáról, a Nap az elõttünk lévõ domb mögül süt le a tájra, ideális idõnk van ma túrázni. Átkelünk a Galga hídján, gyümölcsösök között ballagunk fel a Kopasz-hegy oldalában, a távolban szántók váltakoznak zöldülõben lévõ erdõkkel, észak felé a dombok fölött kivehetõ a Szandavár magányos falmaradványa. Kerítés mentén, enyhén nyomvályús szekérúton ereszkedünk le a Vanyarcot rejtõ tágas völgybe, amely, ha nem is katlanra, de legalább tálra emlékeztet. Csoffadt, kútja kávájától megfosztott gém után érkezünk le a Bercel felõl érkezõ országútra, ezen bandukolunk be Vanyarcra. A Nógrád Volán Rába Contactja pihen egy nagyobb keresztezõdésben, odébb a játszótéren felirat hívja fel a figyelmet a rutinból érkezõknek, hogy máshol keressék az ellenõrzõpontot, és ezt a másholt is definiálja. Magánház udvarában várnak a pontõrök, tõlük egy-egy croissant-t kapunk reggelire, a házigazdáktól pedig az ásványkiállítás megtekintését. Nevezett kiállítás ékessége egy méretes, megkövült, egyben maradt fatörzs és még jópár hasonló, megkövült darab. Idegenvezetõnk biztat, hogy némelyiket emeljük meg bátran – a puhafának látszó darab meglepõen súlyos, holott nyilván tudom, hogy a „megkövült” szó nem csak a fa külsejére vonatkozik. Üvegtárlókban egy sor más ásványdarab is része a kiállításnak, helybéli és távolabbi darabok, beleértve a túra névadóját, valamint néhány opalátot, faopált, levéllenyomatos mészkövet, egy különösen szép darab achátot és egyebeket.


A kiállítás-ellenõrzõpont után az általam korábban megismerthez képest új útvonalon folytatjuk a túrát, a Mária út észak-déli ágának kék M-eit követjük néhány kilométeren keresztül. Dûlõutakon sétálunk, enyhe szél hût közben, és kellõ magasságból minden irányban csudajó kilátásunk van: ha akarjuk, a Mátrára, ha akarjuk a Cserhát déli lankáira, és ha akarjuk, a Naszály távolabb kéklõ tömbjére. Néhol tanösvény tábláin olvashatunk a környék nevezetességeirõl és a tanösvényeken általában megismertetni kívánt dolgokkal. A teljesség igénye nélkül: itt is volt például egy Pogányvár nevû erõd, Vanyarc is teljesen elnéptelenedett a török idõkben, a búbos pacsirta tömege 37-50 gramm, a kékhátú galambgomba pedig ehetõ. Tanösvényeknél gyakran gondolok arra, hogy a gyakran és sokfelé túrázó felhasználónak talán mókás szinte ugyanazt (természetesen ezalatt fõleg a biológiai témájú leírásokra gondolok) elolvasni a tanösvények tábláin a Zempléntõl Zaláig, de ha csak egy iskolás osztályt is kihoznak ide a környékrõl, nekik megfelelõ tálalással érdekes és hasznos lehet az ilyesmi. Szép lassan betérünk a Nagy-hegy környéki erdõbe, egy asztal képez félkész pihenõhelyet egy kanyarban, majd váratlanul megérkezik mellénk a zöld sáv dél felõl. Újszerû pihenõ- és bemutatóhelyen vár a kétfõs pontõrség, a helyszín a béri kõtár, természetesen kövekkel és egy csomó tájékoztató táblával. Megtekintjük a látnivalókat, és a zöld háromszögön felnézünk a kilátóhelyre, kárpótlásul a terelés miatt kihagyott hegytetõért. A kilátás innen sem rossz, sõt. Visszatértünkkor összetalálkozunk az érkezõ Bell Sanyiékkal, beszélgetünk egy kicsit, majd továbbállunk.


Rétet kerülünk meg, lent tájékoztató jellegû, faragott kõtömb mutatja az utat oda, ahonnan érkezünk. Hosszú, völgybéli menetelés következik, krosszmotoros aláfestéssel, akik a szalagozott és jelzett csapással párhuzamos földutat veszik igénybe. Átlábalunk egy patakon, majd a Szandavár tömbje egy kanyarnál szép lassan elénk kerül. Betérünk Ordaspusztára, feltûnik, hogy a telep szélén álló ingatlan mintha ki lenne pucolva a gazból. Az ellenõrzõpontot Csiba Toneszék viszik, akik kompakt sütõberendezésen készítenek maguknak ellátmányt. Mi itt inni kapunk, jaffa ízesítésû szörp formájában, egy bögrényit fogyasztok. Ülünk egy kicsit, Repkény megtízóraizik saját készletbõl, amelyet reggel kenyérbõl és kolbászból állítottunk össze. Továbbálláskor két dolog tûnik fel, az egyik egy fémtáblára festett zöld levél jelzés, amelybõl hirtelen többet nem is veszek észre, a másik pedig a házioltár-elefánt valamelyik épületnél. Jól jelzett utakon, fokozatosan emelkedve, szántók, erdõk szélén baktatunk el a Szandavár aljáig, ahol minden elõzetes tájékozódás ellenére rácsodálkozom a Kéktúra elterelt mivoltára és a leszürkézett jelzésekre. Kár érte, gondolom hangosan. Felkanyargunk a szûk csapáson, néha hátranézve a láthatáron magasodó Mátra csúcsaira.


Fent a kilátást a két pontõr és az általuk adott szelet csoki társaságában nézzük meg tüzetesebben nyugat felé. Kicsit fentebb pontõrök már nincsenek, és a csoki is tragikus hirtelenséggel fogy el, cserébe a kilátás további égtájak felé nyílik meg. A párás levegõ miatt olyan nagyon messzire azért nem látni el, nyugatra a Börzsönynek, északkeletre a Karancsnak is csupán homályos körvonala vehetõ ki a láthatáron. Körbesétálunk a várban, amennyire a meglévõ ösvények engedik, majd lekirándulunk a hegyrõl, az eddigi zöld rom kék színû párján. Feltûnik, hogy az OKT útvonaláról egész csekély a kitérõ, ha valakit egy kicsit is érdekelnek a várak, akkor ez még a rövidebb úton meglátogathatóak közé tartozik (pl. Szádvárhoz vagy Regéc várához képest). Lentebb, ellenállva a béri kõtár felé csábító tömbök csábításának tovább sétálunk Becske felé, eleinte a kék sávot követve, majd szalagozott úton a helyi sztúpa felé eltérve. Kikerülünk egy meglepett siklót, aki érthetõ okokból nem akar modellt állni fényképhez, inkább sértõdötten bekúszik egy halom levél alá. A kegyhelynél Feuerstahler Éváék õriznek pontot, egyben almával is kínálnak. Az egyházi épület tövében magányos személy meditál, csendben elhagyjuk a helyszínt. Lent beleolvasok a sztúpához mellékelt tájékoztatóba, érdekes. Beballagunk Becskére, a cél az éppen átalakítás alatt álló Vadász presszó helyett a mögötte lévõ cukrászda/fagyizóban található. Megkapjuk a helyben nyomtatott oklevelet és a hozzá tartozó, andezitömlést formázó jelvényt. Ezúton is köszönöm a túrát a rendezõknek, a társaságot Repkénynek és mindenki másnak. A kiszemelt vonat indulásáig még rengeteg idõnk van, leülünk egy kis idõre, elnyalunk egy fagyit. Némi ráhagyással kiballagunk a vasúti megállóba, közben ellenõrizzük, megvan-e még az Írott-kõ felé mutató iránytábla. Megvan. A vonaton az idõközben megérkezõ sétáLós bácsi és Géza társaságában utazunk, aszódi átszállással a Keleti pályaudvarig, leendõ és elmúlt túrákról beszélgetünk.


-Kékdroid-


Képek

 
 
tibi75Túra éve: 20152015.04.12 21:54:33
megnéz tibi75 összes beszámolója

 Andezit 15

 avagy kirándul a család a Cserhátban



Hétközben már tervezgettem a 30-as távot, de végül úgy alakult hogy ezen a gyönyörû tavaszi (kora nyári) napon a család hölgykoszorúja is velem akart tartani, így aztán a 15 km-es táv lett a befutó.

Jobb is így, gondoltam végül, mert legalább megnézhetem a kéktúra új nyomvonalát Szandaváralja környékén.



Meglepõen sokan voltak a rajtnál, nem is gondoltam volna, a sorszámunk szerint is már majd' 400-an indultak el a túrán. A Vadász presszó helyett ezúttal a Máder-fagyizó adott otthont a rajt helyszínének, szerintem hangulatosabb is volt így, a szép kis parasztház udvarán jól érezték magukat a rajtoló, és pár óra múlva a túra után a már megfáradt résztvevõk is. Jövõre itt akár bográcsozni is lehetne ha sikerül megszervezni, egy jó kis gulyásleves még beleférne!



Becske utcáit elhagyva hamar elõtûnt az elsõ emelkedõ, a Megvilágosodás Sztupa dombja, amely némi szuszogtató lépcsõzés után azért hamar megadta magát, és már meg is kaptuk az elsõ plecsniket. Érdekes hely ez, annyi bizonyos, mindenesetre a kilátás sem volt rossz innen a környékre.

Jelzetlen utak következtek Szandaváraljáig, többnyire erdei földutak, enyhe emelkedõkkel fûszerezve, a jó szalagozás, és a letéréseknél nyomtatott táblácskák tökéletesen mutatták az irányt, nem lehetett eltévedni. 


A falu elõtt a domboldalban motocrosspálya, nem is tudtam hogy itt van ilyen, majd késõbb egy tekintélyes marhacsorda tagjai szolgáltattak látnivalót, és egyúttal õk is szemlélgettek minket méla érdeklõdéssel.

Szandaváralja, OKT bélyegzõhely, pihenõpadok.

Itt lett kialakítva a második ellenõrzõ pont, ahol némi meglepetésre croissant, zsíros és vajaskenyér is volt ellátás gyanánt, frissítõként vízet és szörpöt készítettek ki a gondos szervezõk, mindent köszike, viszont azt a lila káposztát sürgõsen hanyagoljuk legközelebb amit a jó kis lila hagyma-karikák helyett lehetett a kenyérre szórni! :-)

Még valami:

Bélyegzés... többen bélyegeztek kéktúrás füzetekbe is, ez O.K., de azt sosem értettem hogy ha valaki bélyegezni tud, akkor mi a fenének nem képes visszatenni a bélyegzõt a kis ládikába, miért hagyja ott mint eb a szaharát, csak úgy lógva a láncon? Süti a nap, vagy éppen ázik így, de akár egy suhancnak is hamarabb kedve támad letépni.

Profi, nagyhangú túrázók voltak egyébként akik ott hagyták, igyekeztek úgy elõadni a szertartást hogy mindenki tudjon róla hogy õk éppen mit csinálnak., csak ezt az utolsó mozdulatot felejtették el.

Mindegy, a plecsnit visszatettem... Közben megszemlélhettem a tájékoztató táblát amit a terelésrõl tettek ki a jelzésfestõk, és mit ád a Kaporszakállú, valaki tollal neheztelõ megjegyzésekkel látta el ezen irományt, és mint késõbb kiderült véleményünk éppen egyezett a titokzatos úriemberrel (hölggyel) a terelést illetõleg.



"Amitõl tartottunk abban már benne vagyunk" mondaná a Vezérlõ Fejedelem hû krónikása, Mikes Kelemen, azaz a kéktúra a bélyegzõhelytõl kb 200 méterre egyszer csak jobbra tér, egy kis fahídon át vág neki a Szandavár nyergéhez vezetõ út kaptatójának.

Azt kell mondjam hogy ez a rész a Mária-forrásig azért telitalálat.

 Szép kis faluvégi utcácska következik folklór elemekkel körítve, majd késõbb a falut elhagyván egy gyönyörû kilátásokat nyújtó legelõn, vagy mondjuk úgy réten keresztül vezet az újonnan kialakított kéktúra nyomvonal a Mária-forrás felé.

A forrás maga nem ér meg egy kéktúra útvonal-módosítást, tizenkettõ egy tucat ebbõl, ráadásul az az ízléstelen, olcsó és igénytelen (nem gyõzöm jelzõkkel annyira gáz) budira hasonlító valami amit oda eszkábáltak még tovább ront az amúgy sem túl rózsás összképen.

Hagyjuk is, gyerünk tovább...



Jujj, mi az ott a bozótosban, kis nyulacska?

 Kisebb hölgytársaság a dzsumbiban éppen dolgát végzi, általános derültséget okozva ezzel, mert azt kihagyták a számításból hogy a túraútról éppen telibe látni a cselekményt, érdekes kis intermezzó volt, ezek szerint más is tud így járni, nem csak én állandóan! :-))

Az emelkedõ egyre meredekebb a vár nyerge felé, a széles szekérúton az új jelzések jól vezetnek. A nyerget elérve szusszanhatunk egyet, mielõtt nekivágnánk a Szandavár 529 méter magasan fekvõ, egykori erõsség romjait rejtõ csúcsának.

Csúcsforgalom van, a kis erõd szerintem ostromkor nem látott összesen ennyi embert mint amennyi most felfelé igyekszik, fent van, avagy dolga végeztével már lefelé tart.

A kilátás pazar.

 A szervezõk nagyon jól tették hogy ezt a pontot a terelés ellenére most is felhozták ide, mert ez a Cserhát egyik legszebb sziklacsúcsa, egyik legszebb kilátást nyújtó várromja.

Meglepi itt is van. Vizet ide felcipelni tízliterszámra képtelenség, de csokit azt hoztak fel bõséggel a gondos szervezõk, jó ötlet volt, kellett is a könnyû cukor az emelkedõben kissé elcsoffadt turistáknak!

Fotózni maximum egymást lehetett, a várromot nem nagyon, annyian voltak. No, meg a gyönyörû körpanorámát, a Börzsöny, a Naszály, a Karancs, meg a Mátra tisztán látszott, a szikrázó napsütésben.

Negyedórás pihenõ és fotózkodás után irány az utolsó 4 km Becske felé, szinte csak lefelé. A jelzések nagyszerûen vezetnek, itt említeném meg hogy egyébként a terelés tényétõl függetlenül, amirõl nem tehetnek a jelzésfestõk mindenhol nagyszerû, szemmel láthatóan profi munkát végeztek, a jelek szépek, szabványosak, jól alapozottak és megfelelõ sûrûségûek, jól vezetnek mindenhol, akár térkép nélkül is.

Még a Becskétõl kb 2 km-re lévõ neuralgikus pontnak mondható letérésnél is, a vadászháznál, ahol régebben sokan elkavartak. Most nem fognak egy darabig.

Becskére már hamar leérünk, szép kis falu, itt-ott felbukkanó palócos jellegû kis házaival tipikus "kéktúrás" helyszín, a kertekben dolgoznak, a kiskocsmákban isznak, tipikus hétvégi csendélet...

Kivéve a fagyizót, amely szerintem az éves forgalmát duplázhatta meg a mai nappal, és ilyenkor mindig az jut eszembe amit Roki mondott a Másfélmillió Lépés Magyarországon címû film végén:

"...a magam részérõl egyszerre vagyok szkeptikus és optimista, hátha egy parányit ettõl is tovább mozdul valami, és akkor már nem jártuk hiába végig ezt a..." csodálatos tavaszi napra szervezett több mint 12 km-nyi kis túrát.









 

 
 
 Túra éve: 2014
fulopgTúra éve: 20142014.04.16 22:47:09
megnéz fulopg összes beszámolója

Andezit 30


Remek volt a szervezés, bár picivel alulmaradt a Dél-Börzsönyi Kilátásokhoz képest. Az idõjárás is kegyes volt hozzánk: szép napsütéses, ámbár kissé szeles idõnk volt. Örülök, hogy részt vettem, illetve részt vehettem a túrán és hogy eljutottam végre a Cserhátba is..


Teljes beszámoló:


http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/04/andezit-30.html

 
 
 Túra éve: 2013
kekdroidTúra éve: 20132013.04.27 11:06:50
megnéz kekdroid összes beszámolója

Andezit 30


Zötykölõdünk. Kerek repkénnyel, mert a többes számot nem illik öncélúan használni. Buszon, másik buszon, majd vonaton. Elõbbi állapota pocsék, utóbbié már nem az: fecskék ülnek a dróton, persze ez csak matrica. A vasúti kocsi legalább kényelmes. Aszódig. Ott vonatot cserélünk, egri sebest szóló balassagyarmati bézére. Ez sem olyan kényelmetlenül rázós, mint az éjszakai buszok, de legalább az utazóközönség buliból hazafelé igyekvõ része jó büdös. Bese öcsém és osztálytársa, Tamás már helyet foglaltak, persze õk páratlan vonattal érkeztek a találkozás helyszínére. Eldöcögünk Galgagutára, ahol a vasárnap reggeli idõponthoz képest egész nagy utascsere zajlik, rajtunk kívül még ketten érkeznek a túrára, plusz néhány felszálló is várta a rövidke járatot. Nyitva tartó bolt és kocsma híján a reggeli kávéról itt lemaradunk, de késõbb ezt már nem is erõltetem.


A rajtig tartó negyven-ötven percet részben bóbiskolással, részben az idõközben megérkezõ Mezeiékkel való beszélgetéssel töltöm. Õket aztán ma nem is látom többet, a rajt pillanatában elsuhannak. Benevezünk, az eredmény egy kakaós péksütemény és egy itiner, színes térképpel a közepén, kitöltendõ nevezési lappal mellékletként. Kitöltöm, majd Krieger mesterék elé járulok vele (és õszintén bánom, hogy a rendezvénykártyámat otthon felejtettem). Fél nyolc után néhány perccel útra kelünk, ki Galgagutáról, fel a Kopasz-hegy oldalában. A hirtelen jött tavaszban minden egyszerre virágzik, az illat nehezen üli meg a levegõt. Fentrõl visszapillantok a Galga völgyére, mert szép. A levegõ pedig sûrû, már a pár tucatnyi kilométerre lévõ dombhátak is elvesznek a párában. Felérünk a tetõre, szalagozás vezet a ritkás zöld kereszt jelzés mellett-helyett vegyesen. Tágas rétek szélén vágunk keresztül, a távolban a Mátrának illene jobban látszania, de a Múzsla vonulatának is csak a halvány körvonalai vehetõek ki. Így is csodálatos látvány. Mellettünk atros robog el lendületes léptekkel, és a következõ majd' 14 kilométeren keresztül más résztvevõvel nem is találkozunk. Leballagunk Vanyarcra, rövid aszfaltos szakasz következik, nem bánom. Nógrád Volános Ikarus tölti pihenõjét a buszfordulónak tûnõ központ mellett. Itt találunk egy játszóteret, a játszótéren pedig az elsõ ellenõrzõpont magányos õrét. Nem maradunk nála sokáig, az emelkedõ úton szép lassan elhagyjuk Vanyarcot. Ismerõsnek tûnõ helyen letérünk az országútról, a térkép és emlékeink szerint megfelelõ helyen. Nem vagyok nagy szerencsejátékos, de most fogadnék rá, hogy innen bizony ismeretlen tettesek eltávolították a túra kihelyezett jelzéseit – máshol príma szalagozás és jól látható iránytáblák vannak végig – turistajelzés pedig nem látható. Egy terepjárós férfi a másik irányba vezetõ földúton, mindenesetre árgus szemekkel nézi végig, ahogy elsétálunk észak felé.


Továbbra is jórészt nyílt terepen, fasor mentén haladunk, szép kilátás kíséretében. Lassú emelkedés is tapasztalható, és közben szépen megérkezünk a fák közé, fiatal erdõbe, amelyet nemsokára felnõttebb tölgyesre váltunk. Az emelkedõ határozottabbá válik, a jelzéseket szalagozás és táblák erõsítik, nem véletlen, mert ahol épp nem ritkán járt szekérút kanyarog alattunk, ott az ösvény szinte teljesen elvész az öreg avarban. Egy, már észrevehetõen meredek kapaszkodó visz fel a nem túl fantáziadúsan elnevezett Nagy-hegy hátára, majd egy kevésbé meredek, ám alaposan benõtt csapás a kilátópontra. A kétfõs pontõrség két generációt képvisel, elhappolták az egyiket a mai nap jó kilátással megáldott ellenõrzõhelyei közül. A társaságunkban lévõ fiatalok egészen idáig hiányolhatták a túra nevét adó andezitet, a sziklákra nyugodtan ki lehet állni, gyönyörködni a kilátásban. A Mátra még éppen kivehetõ, de a Karancsot már elnyeli a sûrû levegõ – látnivalónak azonban így is ott a Szanda innen nézve szóló púpja. Megemlítendõ még a hegyetetõn növekvõ néhány tõnyi fekete kökörcsin, amelyet a tõlünk telõ összes óvatossággal kikerülünk. Elbúcsúzunk, felmegyünk a tetõre, újra körülnézünk, ezúttal lefelé is az andezitcsúszdán, majd elhagyjuk a Nagy-hegyet.


A mohás kõgörgeteg az ösvény mellett és a hülye hasonlattal csúszdaként már említett andezitoszlop cselesen vonja el az egyszeri túrázó figyelmét, mindkettõt meg kell állni alaposan megnézni. Ezután már tényleg elhúzunk innen, újra rétre érkezünk, a végében piros iránynyíl mutatja a felkeresésre javasolt földtani képzõdményeket. Megcélozzuk a várat, amely most még elég távolinak tûnik. Földúton baktatunk, jobbra erdõ, balra rét, a réten túl a Nagy-hegyen látni néhány embert. Elöl, naná, a Szandavár látható, amikor éppen. Patakon gázolunk keresztül, majd ismét rét és erdõ között menetelünk, a Szanda egyre hangsúlyosabb tájelem. Fekete, újkorában biztos jó drága személyautó szomorkodik a nádasban, ez a kép fogad Ordaspuszta határában. Besétálunk az itiner szerint Bercelhez tartozó külterület fõutcáján, egészen a haranglábig, ahol néhányfõs csoportosulás fogad, pontõri minõségben. Szörpöt kapunk és zsíros kenyeret csalamádéval, és információt a 30-as távon résztvevõk létszámát illetõen. Ebbõl a háromból most a szörp esik a legjobban, iszom belõle két nagy bögrényit. Közben – végre – újabb túratárs ér utol és suhan el, céliránt. A szomszédos, elkerített területen szamár búslakodik, de az is lehet, hogy öszvér, sosem értettem hozzá. Az ugyanezen kerítés mögött létezõ ló már jobb kedélyûnek tûnik, kényelmes legelészéssel köti le magát. Megköszönjük a pontõröknek a szíveslátást, erdei temetõ melletti mély úton hagyjuk el a pusztát.


Kiérünk egy nagyobbacska rétre, itt a patak völgyének további követése helyett fel kell kapaszkodni az eddigi irányunkkal párhuzamos dombhátra. Elõttünk ismét a vár látható, de megjelenik a mûködõ bányának otthont adó Berceli-hegy is a látnivalók között. Szépen lassan megérkezünk a Szanda alá, innen már nem viccel az emelkedõ, meredek szerpentinen kapaszkodunk fel a vár fokára. Nem is mellesleg már az Országos Kéktúra útvonalát járjuk, a zöld színû mindenfélék után. Kapkodás nélkül érünk fel a tetõre, itt a rövidebb távnak köszönhetõen már észlelhetõ némi forgalom. Rögtön egy ismerõs is felbukkan, Bribor személyében, majd gyors igazolást követõen el is hagyja a helyszínt. A pontõrök kedvesen fogadnak, téli fagyit kapunk ellátmányképp, beszélgetünk kicsit. A serdülõkorúak a várat tanulmányozzák ezalatt, meg a kilátást. Ehhez Repkénnyel mi is csatlakozunk. Eszembe jut, hogy a Kéktúra cserháti szakaszán sokat kell hosszasan ballagni sík (síkszerû) terepen, viszont az útbaesõ hegyekrõl a Tepkétõl a Naszályig kivétel nélkül gyönyörû kilátás tárul az óvatlan túrázó elé. Pár percnyi bámuldozást követõen elhagyjuk a helyszínt. Megnézzük a következõ andezitömlést, ez már egy benõttebb példány, a tereplépcsõn egyensúlyozva igyekszem valami fényképszerûséget készíteni róla.


Sétálunk tovább, fõleg lefelé, majd hirtelen elhagyjuk a kék jelzést, szalagozott út vezet tovább. A szalagok mellett fehér, csúcsára állított háromszögek is vezetnek. Talán ez is a megvilágosodás valamelyik szimbóluma lenne? Fellépkedünk egy alacsony, füves dombra, körülöttünk további, formáz, színe fehér, teteje aranyozott. Nyugat felé Buddha néz belõle mélán, az építmény négy magasabb dombokon áll a levegõ az erdõ fölött. Lefelé sétálva érjük el a sztúpát. Alakra sztúpát sarkán négy rúdon lobognak imazászlók. A sztúpa mellett pontõr ül két kislányával, bélyegeznek. Itt alma az ellátmány. Amire elérjük Becskét, felfalom. Közben rápillantok a vallási épülethez tartozó ismertetõ táblára, amelyet diszkréten a domb alján helyeztek el, ne zavarja a meditációra vágyók esztétikai érzékét. Meg a fotósokét se. A Megvilágosodás Sztúpája után besétálunk Becskére, néhányan a kertben munkálkodnak, néhányan az utcán ballagnak unottan. A célnak a Vadász Presszó terasza ad otthont, mi azonban még a lépcsõn találkozunk Briborral és Vagdalthússal, ahogy éppen hazafelé indulnak. A teraszt másodjára sikerül helyesen megközelíteni, amíg várunk a Matécz úr által kezelt technikára, feltankolok a kocsmapultnál. A díjazás szép, személyre szóló emléklap és teljesítés száma szerint változó felirat-háttérszínû fémjelvény. Ezúton is köszönöm a rendezést a BTHE-nek és lelkes tagjainak, szép és jól rendezett túrát kaptunk tõlük. Köszönöm továbbá mindenkinek a társaságot a túra során – remélem, elsõbálozó Tamás is kedvet kap a teljesítménytúrázó tevékenység folytatásához.


A presszóból kilépve megállapítjuk, hogy még éppen van idõnk elérni a 14:03-kor induló vonatot Becske alsó fõpályaudvaron. Bevallom õszintén, hogy ennek a vonatnak az elérésére nem számítottam eleinte – a hazaút idõtartama a fiatalok számára lényegesen rövidebbé vált, nem beszélve arról, hogy kényelmesebb is. Kisétálunk a gyér forgalmú országút mentén a faluból, leballagunk a megállóhelyre, és pár perc ücsörgést követõen megérkezik a motor + mellék + motor összeállítású bézé-szerelvény. Még kiemelném és ezúton köszönöm a segítõkész és udvarias jegyvizsgáló tevékenységét, aki késõbb, Aszódon felajánlja, hogy eligazítja öcséméket az egri vonat felé, ezzel Repkényt és engem megkímél további fél óra várakozástól. Motorvonat repít vissza a Keleti pályaudvarra, csak néhány helyen lassul döcögõssé a repítés.


-Kékdroid-


Képek a túráról

 
 
 Túra éve: 2012
JakabTúra éve: 20122012.04.18 12:33:36
megnéz Jakab összes beszámolója

Andezit 15


Képes beszámolóm itt olvasható:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 


Köszi az érdeklõdést.


 


 

 
 
 Túra éve: 2011
kekdroidTúra éve: 20112011.04.13 20:26:09
megnéz kekdroid összes beszámolója

Andezit 30


Mérsékelt sebességgel robog velünk az autó a régihármas elefántcsapdái között, a hangszórókban az Epica énekesnõjének el-elcsuklik a hangja az út határozottabb folytonossági hiányainál. Mellettünk a Mátra körvonala, mint hosszan elnyúló szintmetszet mered a felhõtlen ég felé. Elhagyjuk Gyöngyöst, Hatvant, lassan elmaradnak az ormok mellettünk, szelídebb vidékre térünk. Egyenes térít el az ívelõ fõútról, dombra fel és dombról le, AS-szabvány (ahogy sikerült) szerinti úton követjük a mellékvonal sínpárját, mellettem Kerek repkény diktálja a hátralévõ falvakat és az odáig megteendõ távolságot. Galgagután teszünk egy bónusz kanyart, amely kifejezés szép eufemizálása az eltévedésnek. Bedöcögünk a vasútállomásra, parkolás céljából. A hátul bambuló Patti húgommal felébresztetem a mellette szundikáló Bese öcsémet. Ébredezés közben kocsiban és kocsin kívül várjuk a rajtidõ eljöttét és a rövidesen érkezõ, S33509 számú sebesvonatot. Utóbbi jelzi az indulás idõszerû mivoltát, átzavarom a kényelmeskedõ csoportosulást a rajthelyszínre, összefutunk Vándor Csillaggal és a túra elõtti estén a „Grand Hotel Becske alsó” szolgáltatásait igénybe vevõ Tincával és sétáLós bácsival. A jégcsapok már egészen leolvadtak a hajukról. Sorra kerülünk, fizetünk, mint a katonatiszt, kitöltjük a szükséges adatokkal a szükséges papírokat, majd újabb, tizenhét másodpercnyi sorállást követõen egy vonalkódos rajtidõvel ellátott itinert kapunk. A füzetkében mindenféle információ megtalálható, útleírás, színes térkép, táv- és szintadatok, ismertetõ a nevezetességekrõl. Remek. Kerek repkény kék térképtartója elnyeli az irodát, épp begördülnek laci069-ék, amikor indulni készülünk. Bubunak beígérem, hogy majd utolér, sajnos ez nem következik be, pedig Isten látja lelkemet, nem sietjük el a túrát... 


Szalagozás jelét követve trappolunk két kerítés között, megcélozva a falu templomát, ahonnét hamar rövidre zárjuk Galgaguta további részletes tanulmányozását. Utóbbit egy rövidke visszatekintéssel fejezzük be a mai elsõ domboldalról. Tinca ér utol még a faluban, majd lép is el, ahogy megérkeznek sétáLós bácsiék. Az emelkedõn ébredek rá, hogy nem a megfelelõ magasságú síbotot (!) hoztam el, így körülbelül még annyi hasznát sem látom, mint amúgy látnám. Néha zöld kereszt jelzéseket vizionálok magam elé, s valóban. Dombok vesznek körül mindenfelé, majd harsányzöld réten tárul elénk a Mátra nyugati gerince, a Hét vezér koporsója, a Muzsla, az Ágasvár oldalsó tornya. Elég azt mondani, hogy szép? Kizárt. Megelevenedett vindóz-háttér – zöld domb, kék ég – mellett ereszkedünk a völgy aljáig, használaton kívüli gémeskutat hagytak kétkarú mérlegként az út mellett. Aligforgalmú országútra kanyarodunk, elvezet Vanyarcig. Imaház, átellenben ellenõrzõpont, v63-152 és társai õriznek szekérderéknyi pogácsát. Étkezésünk révén megfogyatkozik a készlet, közben Bese öcsém kihasználja az alkalmat a hintázásra. Kék kút, tisza kút, utántöltjük megfogyatkozott tartalékainkat. Séta tovább, egy udvarból stilizált gázpalack vigyorog kajánul. Szirák felé vezetne a Transzcserháti Mûút, mi azonban elhagyjuk egy szimpatikus földúton, távvezetéksort célzunk meg és hagyunk el messzire. Rétek, szántók között baktatunk, vízfolyáson kelünk át. Kellõen régen jártam a Cserhátban ahhoz, hogy elragadtatva bambuljak minden irányba. Mélyúton ballagunk fel egy dombhátra, innét a Mátra kicsit közelebbrõl, kicsit élesebben rajzolódik ki elõttünk. Tágas rétet kerülünk elnyújtott íven, elõttünk a következõ célpont, a Nagy-hegy háta húzódik. Sûrûn szalagozott éles kanyar térít egynyomos, benõtt ösvénykére, feljebb érve kitisztul az út, még feljebb már üde tölgyerdõben követjük a régi szekérút nyomait.


Megérkezik a zöld háromszög, futók trappolnak el súlyos lélegzetvételekkel mellettünk. Bekanyargunk a fák közé, összetúrt talajon trappolunk, jelzéstõl jelzésig ütközve. Aztán hegygerinc, hegytetõ. Vándor Csillagék pontõrködnek és köszönõs sütivel kínálnak. Kikerülve az összes kankalint kilépünk a sziklapárkányra, leírhatatlan szép kilátást kapunk ajándékba észak felé. Nyugaton a Börzsöny, keleten a Mátra és mögötte, a távolban a Bükk, északon a Karancs kéklõ tömbjei láthatóak tisztán, élesen. Elnézegetjük egy darabig, aztán elindulunk. Rögtön vissza is kell lépnem, a síbot begyûjtése végett. Hiányozna a leltárból. Kidõlt fán egyensúlyozunk át, szakadék felett lavírozunk, andezitömlésre csodálkozunk rá. Kõtengerbõl kinõtt fák között óvatoskodunk le, jelzést követünk papírlap helyett és lendülettel rosszfelé kanyarodunk a zöld sávon. Amikor már kellõen sokat emelkedik az út, egy fenyves kezdeténél elõhalászom a Repkénytõl már korábban visszakért itinert, amelybõl hamarosan kiderül a helyes útirány. Vissza az egész. Utolérnek jónéhányan, egy túratárs nemigen akar elõzni, inkább beszélgetésbe fogunk, amelyet végigviszünk a Berceli-völgy oldalán. Bemutatkozunk egymásnak, kiderül, hogy Hobo Bobo topiktársat van szerencsém megismerni. Eltársalogjuk az ellenszélben hosszúra nyúló völgyi szakaszt. Patakot keresztez utunk, itt bevárom a Repkény-Patti-Bese triót, újdonsült ismerõsünk ellép. Némi evés-ivás után folytatjuk a barangolást az intenzív légmozgásban, a Szanda csúcsának a látványa vigasztal a hosszú egyenesért. Megérkezünk Ordaspusztára, meglepõen jó állapotú házak között jutunk a kis telep közepére, bodzaszörppel kínálnak a ponton.


Elhagyunk egy tanyát, lovak legelésznek unottan, egy csõdör az oldalára dõlve fekszik, a légzésen kívül mással nincs elfoglalva. Szegény. Átbújunk néhány lengedezõ mûanyag szalag alatt, árnyas földút vezet a talányos nevû Nelásdpusztára. Két házból áll az egész, az egyiken helyrajzi számmal bõvített házszámot is látni, Nelásdpuszta egy. Akkurátus. Emelkedõre térünk, rét szélén indul élesen balra egy vastag nejlondarabbal jelzett csapás, a túra szalagozása diszkrétebben, de egyértelmûen célozza meg egyenesen a dombhátat. Széles földútra érkezünk, elméletileg becsatlakozunk valahol a zöld sávba, a gyakorlatban nem feltûnõsködnek a jelek, csak a megszokott szalagok lengedeznek a szélben. Délnyugaton a közeli távolban a Naszály háta vehetõ ki a szembefényben, addig bambulok, amíg bele nem sikerül gyalogolnom az úton húzódó, kimosott árokba és rá nem cseklek a gyanútlan Repkényre. Elérjük a Kéktúrát, meredek kaptatón követjük a vár felé. Visszanézve egy hegytetõn érdekes objektum emelkedik a lombkoronaszint fölé. Gyorsvonatként érkeznek Animanó42-ék, majd trappolnak el hegymenetben. Egyre meredekebbé, sziklásabbá válik a kaptató. Lusta vagyok levenni a kabátot, pedig itt – és a túrán egyedül itt – egy kicsit melegem kezd lenni. Inkább lassabban sétálok fölfelé, közben nézegetve az egyre jobban kitáruló panorámát a Berceli-hegy kõbányájával és a távolban húzódó hegyekkel, dombokkal. Repkény kérdez az egyik kéklõ háton lévõ adótorony felõl, az már a Széchenyi-hegy a Budai-hegységben. Ritka tiszta az égbolt ma. Szanda váránál Krieger Istvánék látnak el bélyegzéssel és tetszés szerinti mennyiségû szaloncukorral. Nem utasítom vissza az invitálást. Falatozás közben nézelõdünk: szinte az egész Cserháton körbe lehet innen tekinteni, keleten ismét a Mátra és a Bükk hívogat, de északra már ellátunk az Alacsony-Tátráig, sõt, nagyon távol, nagyon halványan a Magas-Tátra havas csúcsai zárják a tiszta láthatárt. A rövidesen elsuhanó Tibettel és VadMalacékkal váltjuk egymást a tetõn, ideje rákanyarodni a befejezõ szakaszra. Kinézünk a szandai andezitömlés felé, kerítés véd a zuhanástól, tereplépcsõ vezet a susnyán át a megszilárdult lávafolyam aljára.


Visszatérünk az erdõbe, nyiladékokat keresztez az ösvény és egyre csak lejjebb ereszkedünk, közben szorgalmasan falom a zsebre vágott negyed kilónyi szaloncukrot. Darabos állagú mûutat találunk, tábla tiltja a belépést gyalogosan és jármûvel, mellette szerényen virít a kék sáv. Nem is maradunk sokáig a csoffadt aszfalton, völgybe trappolunk le, virágzó fánál érjük el Szõlõkaljapuszta szélét. Átvágunk egy kiserdõn, megérkezünk Becskére, traktort javító helybéliek sandítanak ránk kíváncsian. Megérkezünk a Vadász Presszóba, helyben nyomtatott oklevél és híresen szép fémjelvény a díjazás, továbbá kapunk egy-egy ideiglenes BTHE rendezvénykártyát. Kávézunk, teszteljük a kocsma mögötti fagyizóban mind a kettõ fagyitípust. Induláskor még éppen sikerül találkozni a Gyõri Péterékkel együtt érkezõ Bubuval, de sokáig nem maradunk, el kell érni a vonatot. Elválunk a Kéktúrától, tábla igazít útba, miszerint Írottkõ már csak 712 km. Jó tudni. Elhosszantolunk a forgalmas mûút szélén, biztatom a tesókat, hogy valóban létezõ megállóhelyre megyünk. Inkább utóbb, mint elõbb, de még idõben meg is érkezünk. Meglepõen nagy tömeggel találkozunk a világvégi Becske alsó megállóhelyen, a papírforma szerinti kék négyzet helyett egy fán õsréginek tûnõ kék keresztet találok. Tincáék nosztalgikusan mutatják éjszakai szálláshelyüket, aztán megérkezik a 297-es Bzmot és mellékkocsija, a szerelvényt egészen a távoli Galgagutáig vesszük igénybe. Megígértem sétáLós bácsinak, hogy eltussolom a vasútszakmai hûtlenségemet, ezért itt be is fejezném: köszönöm a társaságot Kerek repkénynek és a túrázás iránt késõn, de egyre lelkesebben érdeklõdõ testvéreimnek. Köszönöm Matécz Péternek és a BTHE-nek a rendezést és természetesen a Nyájas Olvasónak a beszámoló elolvasását!


-Kékdroid-


Képek

 
 
 Túra éve: 2010
PlecsTúra éve: 20102010.04.21 12:42:31
megnéz Plecs összes beszámolója








Andezit 30




Ez a túra már tavaly is tetszett, mert az útvonala és a rendezése is kitûnõ volt, úgyhogy már korábban elterveztük, hogy ha lesz rá lehetõségünk, idén újra elmegyünk.


Miután egyedül az elõzõ napi Bujáki Kikelet túrán kicsit leamortizálódott erõnlétünk szólt ellene, halom sok más dolog pedig mellette, úgy döntöttünk, hogy tartjuk magunkat az eredeti elképzeléshez, s kora reggel megpróbálunk valahogy átjutni Becskérõl Galgagutára. Az „égiek” három túratárs képében jelentek meg, akik kérés nélkül megálltak mellettünk, miközben az országúton gyalogoltunk a falutól egy izmos fényévnyire álló Becske-Alsó vasúti megállóhely felé, s felajánlották, hogy elvisznek, ráadásul nem is csak az impozáns becskei relvéjsztéjsönig, hanem egybõl a galgagutai rajtig.


Segítõkészségüket ez úton is köszönjük – hátha olvassák!


Miután az elõzõ napi túra is érintette a Nagy-hegyi andezitömlést, hát gondoltuk ideje megnéznünk, hogy mennyit változik szombatról vasárnapra! :-) Mondhatnám, hogy nem sokat, de nem lenne igaz, mert bár maga az andezitömlés valóban nem változott semmit, az oda vezetõ út viszont nagyon is: szombatról vasárnapra sokat szikkadt a talaj, s míg szombaton azért nem voltunk híján jó kis csúszós, dagonyás részeknek, másnapra ezeknek már alig-alig volt nyoma.


Szóval kifejezetten szép idõben, egy kifejezetten jó túrán vagyunk túl ismét!


Egyszerûen szép ez a táj!


A rendezés pedig idén is nagyszerû volt! Továbbra is nagyon tetszik, az aprócska, A6-os méretû itiner – szinte sehol nem adnak ilyet, pedig mennyivel praktikusabb, mint minden más méret: ez ugyanis egész egyszerûen belefér a zsebedbe! Szépek az útközben kapott bélyegzõk, s akkor még nem tettem említést magukról a rendezõkrõl: szívélyesek, segítõkészek, barátságosak és persze a legfontosabb: nagyon jól csinálják, amit csinálnak!


Köszönjük!


Ha tehetjük és lesz lehetõségünk rá, jövõre is ott leszünk!


A túráról további infók és képek: www.plecs.hu


 

 
 
biborTúra éve: 20102010.04.20 11:14:04
megnéz bibor összes beszámolója

Andezit 30   ( Nógrádi "50"es)


Fél 7 körül zizegõsen nyitom a kertkaput : a mai séta háztól- házig tart. A völgybe leérve a deres fû se melenget. Reggelizni nem volt idõm amit útközben pótolok, a váltottkezes meggyessüti evésben egész jó idõ/darabszámot érek el:)  Felhúzódva a gerincre már a hátamat süti a nap. Rövid találkát rendezek a S-val aztán lefelé veszem az irányt a dombok közt bujdosó Legénd faluba. A holland "Legénd Estate" egyenházai virítanak majd beérek a központba: templom, kocsma.A kakasok kukorékolva fogadnak és az italbolt kínálta opciós lehetõséggel élek; a szemközti kertben tobzódó libákkal várom a buszt. Nem kell belefáradni az 5 perces strázsálásba mert a menetrend szerinti 7:28kor érkezõ jármû már 7:20kor feltûnik a színen.Ez senkit sem lep meg, faluhelyen +/-10perc oda se..A helyieken kívül csak 2 túrázó akad: Joeyline és még vki. A pár perces út során az ablakból egy nyuszit látunk tovaugrálni a mezõn.Galgagután a kb. 100 méteres buszmegálló- vasút távolságot leküzdve nevezünk. Nagy adag pogácsával szemezek, megkérdezem hogy az melyik pont ellátmánya lesz erre mondják hogy abból lehet enni.Még  szerencse, hogy megkérdeztem:) Magam indulok, a kék szalagok vezetnek és a minimalista stílusú gutai sportstadiont mellõzve (s)örömmel sétálgatok a kissé emelkedõ földúton. Minden csupa tavasz és virágzás.Vanyarc elõtt nem próbálom ki mennyire "életveszélyes" a vezetékek érintése. Valószínûleg semennyire, a szebb napokat megélt rozsdás táblát valahonnan lophatták..vidéki fémújrahasznosítás remek példája:) Vanyarcon még utolérek pár embert, kigyönyörködöm magam a karácsonyról ottfelejtett díszkivilágításban,egy bal-jobb-bal vakk- vakk táncot ugató kutyában. Egy pirosarcú falubeli kérdezi hova megy ez a sok ember. Válaszolok,hogy Becskére. -Hát akkor nem jó irányba mennek!! - Na de körbe!:) Legyint egyet és "úgy is lehet"- hagyja rá.A Malom Sörözõ (még?) zárva van helyette a kocsi mellett pecsételnek én pedig vetkõzni kezdek,javítva a meleg/ruha arányt. Az eddig megtett 6,5 km 1:02 alatt megvolt, amin csodálkozok, hiszen olyan lazán sétálgattam, fotózgattam. Na de legyen mibõl rontani:) Közben befut Joey és együtt indulunk tovább. Egy érdekes vállakozás mellett is elmegyünk: Lõttvad átvétel, PB gázcsere és vegyesbolt egyben. Az igen..elképzelem beviszek egy vaddisznót és kapok érte 2 palack gázt meg pár rekesz sört=) Letérünk egy földútra ahonnan a Mátrát méregetjük..innen egész barátságos kis buckák:) Hamarosan bevisznek a szalagok a susnyásba és emelkedni kezd a szûk ösvényke. A tölgyfák fentebb szépen árnyékot adva szûrik a napsugarakat.  Éles jobbra és szederindás következik ahol az ágak párszor marasztalni akarnak..a Z3 feltûnik majd egy másik balra. Joey szerint a másik út lefelé visz , menjünk erre meg hát erre van egy Z3 is felfestve. Sétálgatunk aztán úgy semmi sehol. Hoppácska. Vissza már ne menjünk , így sikerül a Nagy- Hegyre olyan ménkû bozótosban felkapaszkodni..áhh.A szalagozás egyébként végig rendben volt, de hát ahhoz tudomány kell:) Egy kökénybokorból alig bírok kikeveredni a gerincre, mondhatni négykézláb jutok az andezitek közé. A ponton még kirázok magamból néhány ágdarabot; megeszem a nápolyit, nehogy megromoljon, aztán lekapom  jópár próbálkozással az egyik fekete kökörcsint. Ereszkedés után kevésbé élvezetes szakasz következik: földúton Ordaspuszta felé szántóföldek közt. A fekete felsõm fekete lyukként szívja magába a meleget.Egy patak, két patak és elõkerülnek Ordaspuszta házai. A harangláb mellett vizet és pecsétet kapunk. Kis idõtöltés után nemsokára egy meglepõen gondozott temetõ mellett húzunk el -(vajon ki tarhatja rendben, ki járhat ide ki?) Aztán Nelásdpusztát látjuk meg ami kemény 2 házból áll.

Felkapaszkodunk egy dombtetõre közben a Z+ közé egy Z is keveredik biztos lusták voltak továbbfejleszteni +é a festõmûvészek. A Zön pedig egy kéket sikerül látni, Joey szerint azért mert régen erre vezetett az OKT. Szóval olyan 30éves lehet a jel, vissza kellett volna rohannom csókolomot köszönni neki:) Nemsokára a mostani K-re érünk, a vár egyre közelebb és magasabban terpeszkedik felettünk.

Az óvatos emelkedõ az aljáig egyáltalán nem ízlik, nem akarok sokat kínlódni felfelé úgyhogy kicsit kilépek és "minél elõbb felérni"- stílusban veszem be a várat. Fent fújdogál a szél,egész hûvös van.Iszok, megeszek egy müzlit,lövök pár képet, közben felérnek a többiek is. Innen már csak le kell folydogálni Becskére. Elbúcsúzva az andezittõl a "virágok szûk ösvényére" lépünk.A virágzó bokrok között öröm lesétálni,szinte elfeledteti, hogy akad némi sár és csúszik. Ezen is túl már a faluszélét koptatjuk, aztán a kocsma elõtt célba érünk. Célpogácsa célsörrel,idõzés,néhány érkezõ, majd egyedül kékülök tovább. Még Becskén megcsodálom az Írott-kõ 710 km feliratot háát, igen., kicsit tovább tartana mint hazamenni=) Erõsen felhõsödik az ég, remélem nem fog esni, elég volt már belõle az utóbbi napokban.. ez az út-iszonyokon is látszik.. pár újabb lest építettek a K mentén, majd felkapaszkodok a Cser-hátra. Virágok, bujazöld fák majd Kétbodony elõtt iszonyatos út, ahol két quadossal nemzetközi non-verbális jelzésekkel is kommunikálva végül elférünk az õáltaluk!! szétcseszett földúton. A kétbodonyi tehenészetben épp uzsi van a józságoknak:) A falu közepén csatlakozik a S , így két jellel a nyakamban akarok szomjanhalni. A Romhány tábla szemet gyönyörködtetõ látvány,ez már a hazaérés.. még egy utca és a S elválik én pedig szigorúan a hazavezetõ kéken még egy kis szinttel felszerelkezem. Az utolsó nagyon felvidító K jelzés után pár méter jelzetlenség és a háztól- házig kör bezárul majdnem 50 km után. Ilyen nap után úgy gondolom-érzem jó itt lakni, Nógrádban...


Képek itt:


www.indafoto.hu/ejfeli/nograd_a30_04_18

 
 
 Túra éve: 2009
RrBmIrGaMiDTúra éve: 20092009.04.21 00:06:00
megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója
Andezit 30


Kiírás szerint:
Táv (térképen): 28.85 km Szint (terepen): 885 m


A rajt: galgagutai v.állomás
Egy kis kitekintés Bercel felé
Vanyarc után, letérve a mûútról
Nem sokkal az elõzõ után
Nagy-hegy (távolban látható Szanda vára és az Ordaspusztai Iskola is)
Ordaspuszta
Az égen már látszódik a sorsunk

Nem kapkodtuk el az indulást, így csak 9:00-kor rajtoltunk. Kényelmesen vágtunk neki a távnak, jólesõ érzéssel, hogy haza terepen túrázhatunk.

A pontõrök/szervezõk mindenhol nagyon kedvesek/rendesek voltak. (Az egyik helyen talán túl rendesek is az egyik párral: néhány km-t megspóroltak nekik azzal, hogy Vanyarc szívébõl a mûútról való leágazásig elszállították õket.)

Kicsit féltem tõle, hogy a jelzések nem lesznek valami kiválóak, de nem volt velük gond. Ahol kellett, még szalagozás is segítette a tájékozódást.

Nagy-hegyrõl valami pompás kilátás tárul elénk a környezõ hegyekre, dombokra, erdõkre, mezõkre. Nem hiába itt tanyáztak a legtöbben és a legtöbbet. Én is igyekeztem megörökíteni a látványt, ezzel is mint egy reklámot csinálva a helynek. (Lásd fotót feljebb.) Valami iszonyat jó hely, csak ajánlom mindenkinek.
Plusz látványosság még a túra névadója is: az andezitömlés. Mindenkinek csak ajánlani tudom!!!!

Ordaspusztán mindenki számára jól jött a frissítés: elég meleg volt már ekkorra. (Elárulhatom, hogy nagyszülõk/rokonok laktak is itt korábban: gyermekkoromban én is többször jártam itt - és késõbb is.)

Sajnos, Nelásdpusztától kaptunk egy hatalmas esõt a fejünkre, így innentõl már nem tudtam készíteni fotókat, legnagyobb sajnálatomra, hisz még elõttünk volt Szanda-vár (Szanda vára, de itt a környéken mindenki csak Szanda-várnak nevezi), ahol szerettem volna készíteni még néhány remek képet (ugyanis lett volna téma bõven), de innen a túránk az esõvel vívott küzdelemrõl szólt... ugyanis semmilyen esõ elleni ruházat nem volt nálunk, így a túra vége nem volt épp kellemes.

A vártól való lefele út egy-két helyen extrém volt, mert mintha egy kis patakocska vonalán kellett volna haladni, olyan körülményeket teremtett az esõ. Hátulról néha hatalmas kiabálást/káromkodást is lehetett hallani. Valószínûleg, többen a hátsójukon közlekedve jöttek lefele - természetesen, nem szándékosan, csak így esett a dolog. Reméljük, nem lett baj.

Mivel hazai pályáról van szó, késõbbiekben teszünk majd egy "kitérõt" a Szanda-várhoz, hogy az elmaradt fotókat pótoljuk, hogy kerek legyen az egész... meg amúgy is!!! Megéri meglátogatni a várat. (Akár a Kéktúra keretében is, hisz része az útvonalnak.)

A kiskõrösieknek üdvözlet: remélhetõleg megtalálták társaikat Szandán (akik az esõ elöl a helyi vendéglátóba menekültek be).

A szervezõknek köszönet a túráért, nagyon jó volt!!!!

Szintmetszet*:

GPSies - Andezit 30
tovább




* A képre kattintva részletes térkép és adatok (plusz a jelvény is)
 
 
mz/xTúra éve: 20092009.04.20 11:09:36
megnéz mz/x összes beszámolója
Andezit 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 28,9 km / 885 m)

Szép napra virradtunk, ráadásul a meteorológusok egész napra ragyogó tavaszi idõt ígértek, hozzátéve, hogy „az ég néha beborulhat, de jelentõs mennyiségû csapadék nem várható”.

Mivel a túra a galgagutai vasútállomásról indult, de Becskére érkezett, kézenfekvõ ötletnek tûnt a Becske alsó-Galgaguta közötti szûk 10 perces reggeli vonatozás, hogy a célbaérkezés után már ne kelljen fáradtan vonatozni, de az elsõre nyilvánvalónak és pofonegyszerûnek tûnõ ötletet némileg fûszerezte, hogy a Becske alsó vasúti megállóhely körülbelül két kilométernyi sétára van Becskétõl… Ahogy elnéztem, akadtak, akik reggelre iktatták be ezt az extra 2 km-nyi útat, mások délutánra, de voltak olyanok is, akik inkább Galgagután hagyták a jármûvet és délután próbálkoztak a vasúti logisztikával. Mi –néhány hasonló logikát követõ túrázóval együtt- a MÁV szolgáltatásait reggel igénybe véve jutottunk Galgagutára.

A nevezés és a rajt gyorsan és gördülékenyen ment, de a nevezési lap kitöltése közben pogácsaillat csapta meg az orrom: a szervezõk ugyanis már a rajtban finom illatú pogácsával kínálták az indulókat. Kellemes meglepetés volt!

Külön meg kell még említenem az itinert, ami egy színvonalas, amolyan zsebbe tehetõ méretû kis „füzetecske” volt. Ez azon túl, hogy kifejezetten tetszetõsre sikerült, még hasznosnak és nagyon jól kezelhetõnek is bizonyult a túra során. Rengeteg túrán adnak A4 meg A5 méretû mindenféle módon hajtogatott lepedõket, amiket az ember a túra során aztán vagy összehajtogat nagyon picire és betesz a zsebébe vagy valahogy begyûri a hátizsák valamely rekeszébe, a lényeg, hogy a túra végére általában cefetül néz ki… Nos, a szervezõk itt olyan méretû és alakú itinert adtak, ami kényelmesen zsebre tehetõ és útközben is nagyon kényelmesen használható, ráadásul tökéletes útleírás volt benne (térképekkel), s nem csak a követendõ útvonalról, hanem a közben érintett érdekességekrõl, látnivalókról is – akárcsak egy útikönyvben! Nagyon nagy dicséret érte!

A túra útvonala sok helyütt jelzetlen utakon haladt, a jelzett utak egy részén pedig eléggé meg volt kopva a jelzés, de a szalagozás végig hibátlan és kiváló volt, minden olyan helyen, ahol az út elágazott, jól látható szalagok voltak. Szükség is volt rájuk, mindjárt az elején, mert rögtön Galgaguta után letértünk az amúgy is eléggé elszórtan mutatkozó Z+ jelzésrõl és a Mityiri hegy felé vettük az irányt. Rövid emelkedõ után fel is értünk a kétszázegynéhány méter magas „csúcsra”, ahol gyönyörû panoráma tárult elénk. A hasonló magasságú Gutai-hegyet szinte észrevétlenül magunk mögött tudva aztán máris megkezdtük az ereszkedést Vanyarc felé a Szlovácka dolina ragyogó zöld rétjén át. Nagyon szép vidék ez!

Vanyarcon az elsõ ellenõrzõpont elhagyása után két, autentikus palóc népviseletbe öltözött néni készségesen modellt állt nekünk egy fotó erejéig, aztán mentünk tovább a faluból kivezetõ úton – ez volt a túra egyetlen mûutas szakasza, de errõl is viszonylag hamar letértünk és a Nagy-hegy felé fordultunk. A Z jelzésen szolid emelkedésekkel tarkítva haladtunk szép lassan felfelé, közben szinte folyamatosan nagyon szép panoráma tárult elénk, egy alkalommal még a Mátra csúcsai is feltûntek a távolban.

Igazán jelentõsebb emelkedéssel csak a Nagy-hegy lábánál kerültünk szembe, de a tetõre felérve mindenért kárpótolt bennünket az újabb nagyszerû panoráma. Itt találkoztunk elõször a túra névadójával, az andezittel, hiszen a Nagy-hegy csúcsa hatalmas méretû, oszlop alakú andezittömbökbõl áll, amelyek valami egészen különleges hangulatot árasztanak. Pár percet mindenki idõzött a hegy tetején, egyrészt begyüjtötte az ellenõrzõpont pecsétjét, másrészt gyönyörködött a nem hétköznapi kilátásban!

A Nagy-hegyrõl lefelé köves, nehéz útszakaszon át vezetett az út, de nem csak nehéz, hanem egyúttal nagyon szép és különleges is volt: az andezitfal, az andezitömlés, az „útba esõ” hatalmas kövektõl járhatalannak tûnõ útak… Meseszerû és holdbéli táj is ez egyben, de nagyon érdekes!

A Berceli völgybe leérve egy egészen más arcát mutatta a táj: lankás dombokon, egyes helyeken vékony erdõsávok, máskor gabonatáblák mentén, vagy éppen zöldellõ rétek között kanyargott az út, mígnem néhány kilométernyi gyaloglás után elértük Ordaspuszta házait. Az aprócska település közepén lévõ ellenõrzõpontnál egy kedves úr fogadott bennünket, hideg vízzel kínált -ami a melegben kifejezetten jól esett-, majd eligazított a továbbhaladás irányát tekintve és elõre figyelmeztetett, hogy innentõl még rosszabbak a jelzések és még jobban figyeljünk a szalagokra. Utólagosan azt kell mondanom, hogy az aggodalma ok nélküli volt, mert a szalagozás továbbra is kitûnõnek bizonyult – sokkal jobb volt a szalag, sokkal jobban lehetett követni, mintha az út jelzett lett volna!

Ordaspuszta után viszonylag hamar Nelásdpusztára értünk, majd megkezdtünk útunk felfelé a Szandai várromhoz. Az út eleinte csak kicsit emelkedett, de a hegy lábánál nagyon hirtelen nagyon meredekre váltott, s ennél is aggasztóbb volt, hogy az ég nem csak hogy beborult, hanem az esõ is esni kezdett – de nem kicsit! A várromhoz már zuhogó esõben értünk fel, ahol a szerencsétlen pontõrök nem igen tudták, hogy hova bújjanak az esõ elõl…
A várromtól megint –de ezt ennél a túránál már nem is kell külön kiemelnem- csodálatos panorámával találkoztunk, igaz, a zuhogó esõben kicsit más arcát mutatta a Cserhát, mint mondjuk a Nagy-hegyen, de ez így is nagyon szép volt – csak kicsit vizes…:-)

Ahogy elindultunk lefelé a várromtól, találkoztunk néhány olyan túratárssal, akik még hittek a meteorológusoknak és egy szál pólóban és rövidnadrágban indultak útnak, most pedig szinte szaladva próbálták gyorsan lenyomni a hátralévõ 4 kilométert, de ez nem mehetett azért nekik sem olyan gyorsan, mert az esõ miatt felázott a talaj és nagyon csúszós lett az út lefelé! Miután viszonylag nagy volt a lejtõ, a felázott, sáros talajon többet csúszkáltunk, mint bérmelyik téli túrán, kétszer még eltaknyolnom is sikerült…de azért leértünk! Igaz, sárosan és teljesen szarrá ázva, de azért leértünk…:-)

Murphy törvényének megfelelõen Becske elsõ házait már szinte napsütésben értünk el, mert ahogy kiértünk az erdõbõl, az esõ alábbhagyott egy picikét. Sajnos nem hosszú idõre, mert késõbb aztán rákezdett ismét… Azért a túrát nem tudta elrontani, mert ez ezzel együtt is egy nagyon szép túra volt!!!!!

Az útvonalvezetésre csak a tökéletes jelzõ illik, rengeteg sok látnivalóval és érdekességgel találkoztunk útközben, s bár viszonylag kevés volt a jelzett út, a szalagozásra megint csak a kifogástalan és a tökéletes jelzõk a megfelelõek. Külön kiemelendõ, hogy a sokak által nem túl kedvelt aszfaltozott utak mennyisége is minimális volt, a vanyarci részt leszámítva nem tettünk meg egy métert sem aszfaltozott úton, jellemzõ, hogy a cél elõtt csak kevesebb, mint 800 méterrel értünk ki az erdõbõl, szóval ez így nagyon-nagyon jó volt! Esõ nélkül talán még jobb lett volna, de ez most nem sikerült… :-)

Nem baj, majd jövõre!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(végig nagyon szép és változatos volt az útvonal, s rengeteg érdekességet és látnivalót érintett)

Szervezés (szerintem): 5
(kedves pontõrök, kifogástalan szalagozás)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(nagyon igényes itiner és tökéletes leírás, külön köszönet a praktikus formátumért és a látnivalókra vonatkozó plusz ismertetõkért)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(a részvételi díj a szokványosnál picit magasabb egy 30 km-es túrához, de szerintem nincs ezzel baj, mert minõséget kaptunk cserébe, de a célban azért egy pohár –nem extra fizetõs- innivaló vagy valami jelképes harapnivaló még jól esett volna…)

 
 
 Túra éve: 2006
Rush2006Túra éve: 20062006.07.17 15:04:32
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Andezit 30





Reggel 3-kor már keltem, és 3 vonattal leértem Galgagutára kb. 6:45-re. Itt már többen is gyülekeztek, jobbnál-jobb túrázók. Volt aki egybõl a Mátrabérc után jött le ide.

7 órakor neki is vártam a megmérettetésnek. Sík terepen vezetett a túra. Ahogy elhagytuk Galgagutát, sártömeg állta az utunkat, amin szinte alig lehetett átkelni, csupa sár volt az egész cipõm. Reméltem hogy a túrán nem lesznek nagyon ilyen részek. Kiértünk egy mûútra, itt elkezdtem futni, hiszen megfogadtam, lejtõs terepen kocogok, emelkedõknél sétálok. A mûút után hamarosan következett az elsõ pont a Malom Sörözõ. Itt ittam a teámból, és mentem is tovább a mûúton. Irta a tájékoztató hogy itt késõbb balra le kell fordulni, izgultam, mert többször is leágazott az út balra, nehogy eltévesszem a helyes irányt. De szerencsére a szalagozás tökéletes volt, és nem nagyon lehetett eltévedni. (Ki kell emelnem hogy egész úton szinte tökéletesek voltak a jelzések illetve a szalagok, szóval grat. a szervezõknek). Innen ismét sík terepen kocoghattam, hamarosan "jelzésváltás" következett, ugyanis a Z- ról a Zöld háromszögre váltottunk, ahol egy kicsit sikerült levágnom a távból (kb 100m) mert egyszerûen mintha felszívódott volna a jelzés, sehol nem láttam.. Aztán megmásztam a Nagy-Hegyet, ahol ismét ellenõrzõ pont volt, és egyben itt volt található Európa egyik leghíresebb andezit-elõfordulása. Itt kõtengeren keresztül kellett lemenni a mélybe. Innen ismét földesútra tértünk. Nekem sokszor a túrán olyan érzésem volt mintha az Alföldön járnék, olyan érdekes terep volt ez nekem, lehet hogy csak azért mert még 4 TTúrán voltam még csak. A földesúton jó sokat kellett gyalogolni, de aztán következett Ordaspuszta. Ez egy kis falu, de azért csak megtaláltak a kutyák.. Innen már látszott a következõ állomás a Szandai Vár. El is kezdett emelkedni az út, mire felértem a Várba már eléggé leizzadtam. Itt kicsit megpihentem, de szuper jó idõm volt, szóval nem is nagyon kellett sietnem.. Itt volt utunk 2. andezittufája. Innen szinte már csak lefele vezetett az út az Orsz. kék jelzésen, itt kihasználtam a lejtõs talajt, bele-bele kocogtam az útba, már a lábam annyira már nem bírta.. Nemsokára megláttam Becske házait, és hamarosan már a Vadász Presszóba utunk végcéljához érkeztem, átvettem a megérdemelt oklevelet, és a kitûzõt, ami az Andezitet ábrázolja.

Óriási idõt mentem, egyszerûen nem hiszem el hogy 5. TTúrámon 4:30-as idõt mentem, vmi fantasztikus érzés volt ezt átérezni. 2-en voltak elõttem, de õk már profik.. Persze ez nem verseny volt, nem is annak szántam, de ilyan jó idõt nem hiszem hogy megyek valaha :) báár ki tudja..

3 órakor már itthon csücsültem (aludtam), és elgondolkoztam hogy elég lett volna akár ilyenkor is beértem, hiszen a szintidõ 8 óra volt.

Szuper túra volt, a terep is kiváló volt, az idõjárás is remek volt, sõt még az idõm is :-) remélem jövõre ismét találkozunk itt! Minden jót! :)
 
 
 Túra éve: 2005
GeldarTúra éve: 20052013.08.28 23:01:39
megnéz Geldar összes beszámolója

Andezit 30


Emlékeim szerint a második olyan túra (amennyiben a 2004-es Lábatlan 35 vasárnapra esett), amelyiket nem szombaton gyalogoltuk le. Az a helyzet a vasárnapi túrákkal, hogy jók meg minden, de mikor másnap az ember elmegy melóba (illetve ekkor még iskolába), akkor a pokolba kívánja az elõzõ napot, lehetett az bármennyire fantasztikus is. Márpedig ez az volt.

Dalmával és János bá'-val érkeztünk Galgagutára Aszódra, majd Hatvanba. Elég nagy volt a meglepetés, s ugyan gyanús volt, hogy Aszódon mindenki átszállt, de mivel egy részrõl aznap volt arrafelé másik túra, másrészt János bá' sem mondott semmit, vígan Hatvanba vonatoztunk. Ott aztán hamarosan kiderült, hogy Hatvan nem egyezik meg az Andezit nevezési helyével, így értesítettük a nevezõket, hogy késünk, majd taxi után néztünk. Arra is járt az egyik vasúti dolgozó, aki felajánlotta, hogy elvisz, töredékéért annak, amit a vasútállomás háta mögött álló taxisok mondtak elõtte. Így is lett. A fickó nem teketóriázott, faluban, s falun kívül egyaránt százzal száguldva érkeztünk meg Galgagutára, ahol már nagyon várt a rendezõség - s nem csak azért, mert a rajt akkor már legalább negyven perce bezárt. 

Elkezdõdhetett végre a túra, ami nagy, fordított C alakban vonult a Cserhátban, lenyûgözõ tájakon keresztül. Az elsõ andezitömlésnél volt egy kisebb vitám János bá'-val arról hogy ez andezit-e avagy bazalt, s a túra elnevezése egyáltalán nem befolyásolta abban, hogy bazaltot mondjon rá. Az orgonák alatt mindenesetre fantasztikus látványban volt részünk, aztán elég száraz idõ jött ránk, egészen végig nem volt egy forrás sem. A Szanda várának megmászása elég nevezetesre sikerült, Dalma és én is estünk hatalmasakat a köveken. Becskén aztán hosszabb pihenés jött, majd a hazaút - elõtte kiraktuk a magyarországi túrákon kapható egyik legkülönlegesebb jelvényt, ami vélhetõen a nagy-hegyi andezitömlést ábrázolja, megdöbbentõen hûen.

 
 
efemmTúra éve: 20052005.04.25 18:19:24
megnéz efemm összes beszámolója
Andezit 30
Legutóbb 2003-ban jártam ezen a túrán, a szintén igen kiváló idõ, -akkori elsõ- rendezés, túratársak és egy május elsejei triplázás kezdõ túrájaként. Az útvonal kitûzése nagyszerûre sikerült, ezt most is csak dícsérni tudom. Az idõjárás felelõse ma szintén velünk túrázott, úgyhogy tökéletes túraidõnk volt, még felhõket is kaptunk a fejünk fölé napközben, mikor éppen nyílt terepen vezetett a jelzés. A szalagozás példásan jó volt most is, az erdõkertesi szervezõket dícséret illeti a túra elõkészítése kapcsán. Helyenként mintha bozótirtás nyomait véltem volna felfedezni a turistaösvényeken. Az itiner tökéletes, résztávok, szintek, -részletekben- színes térképvázlat, igen precíz szöveges leírás, a településekhez történelmi ismertetõ. (Irodalomjegyzékkel!)
A szolgáltatásokat tekintve az elsõ rendezésnél magasra tették a szervezõk a mércét, ezt sajnos nem tudták tartani. Hiányoltam a Ordas-pusztai frissítõpontot, de legalább vízvételi lehetõséget! Az artézi kút nem mûködött. Helyi erõk szerint vízzel kell felönteni, akkor használható. (Mennyivel? Fél vödör elég lesz? Tíz túrázó összeönti amilye van, -ennyi befektetést megér- aztán oázist teremtünk. Vagy nem.) Becske és Szandavár között a frissítõpont sós süteménye finom volt -és jó sós-, de víz itt csak korlátozottan volt kapható. (Az elsõ rendezés paradicsomleves+pogácsa kombinációja számomra azóta is etalon.) Szerintem a rendezõi transzporterbe befélt volna 1-2 szódásballon és a hozzávaló szörp. (Tudom, mindenki be tud tenni a hátizsákba 1liter vizet -én is ennyit vittem és a kocsmákkal együtt elég is volt-, de mégis..) A nagy-hegyi nápolyiszelet (2db) finom volt. Vanyarc kocsmája és a célnak helyet adó Vadász presszó Becskén tökéletes helyen vannak, az árak is elfogadhatóak, a választék is (van traubi és meggymárka), sajnos az utóbbi mûintézmény 1 fõ pultossal nem készült fel még arra, hogy kb. egy egész havi fogyasztásának megfelelõ szomjas turistatársadalom igényeit kellõ gyorsasággal szolgálja ki. Viszont volt tv, a forma1 kedvelõinek.
Visszatérve az útvonalhoz: a túra nagy része igazán gyönyörû látnivalót kínál a Cserhátból. A két andezitömlés, kilátás a környezõ dombokra (hegyekre?), a körpanoráma Szandavárból, a tavaszi természet - rendkívülivé teszi a túrát.
Tudom ajánlani jövöre másnak is.
28.85km/880m - fél perc híján 6óra alatt teljesítettem.
Köszönöm Tibet-nek a fuvart, Szakee-nak a jó tempót és a társaságát a túra alatt. A többiek meg készítsék a beszámolóikat! :)
Andezit 30 fotóim.
efemm.

További fotók túratársaktól: Betmen70, Szakee, Vlaszíj képei.
 
 
bandikaaTúra éve: 20052005.04.25 16:50:20
megnéz bandikaa összes beszámolója
Andezit 30

Miután szombaton gyönyörû idõ bírt lenni, nem volt nehéz döntés, hogy hátakkor vasárnap mégis túrázni megyek. Az Ecskenden már voltam, az Andeziten még nem. No meg sokan ajánlották, mivel nagyon jól szervezett és szép környéken vezetett túra. Gyorsan utólértem Ryant, hogy beférek-é az autójába, és igen! :) Bár ha nem fértem volna be, akkor vonattal megyek.

A rajtban könnyelmûen feleltem a "Mikor akar indulni?" kérdésre: "Hát, mondjuk MOST!", így hivatalosan 8:35kor elindultam. Fizikailag csak 8:50kor a többiekkel, azaz Tibettel, Évával(?), aki Tibet barátnõje, Ryannel, Kingával, Skval, no és végül de nem utolsósorban Dinnyével.
Vanyarcig semmi különös, Dinnyével kicsit elhúztunk -hittük mi-, de egy azaz két réteg fölösleges ruha lebányászása elég volt a többieknek a hátrány leküzdésére. :)
Vanyarcon a kocsmahivatalnál paparazzi módra jelent meg a semmibõl Vlaszij és Gethe, galádaljas módon azonnal kattogtatva :)
Innen leginkább Vlaszijjal és a nagy hegyi zakógyûjtés után gethével mentem. (Mellesleg, a köfolyás tényleg balra volt, én a jobbott bizonygattam, s a hegy büntetésül leültetett....) Vlaszij behozható elõnyre tett szert a bukásversenyben, de nem értem utol, 2:1re nyert... :)
Ordaspuszta után(?) kipróbáltam a botokat "Patakátkelés a'la Csanya" üzemmódban is, hát jelentem kibírták! :)))
A Szandavár elõtt persze hogy levágták egyesek a kanyart... pedig nem lehetett egyszerû átkelni a szántáson.
A várhoz fellépcsõzve fantasztikus panoráma fogadott, a Naszálytól a csõvári váron át a Mátráig..
Itt gethéék elhúztak, hogy beérjenek 6 órán belül, Én nyugis tempóban, X de nem odaáti sajtos sütizés után döcögtem be a célba.
Itt rövid beszélgetés offtopik kollégával, majd benevezés egy Heinekenre, és a kocsma elõtt Republicra punnyadás...

A rendezés tökéletes, tán az ordaspusztai frissítés hiányzott csak kicsit. Eddigi talán legszebb itinerem, korábban csak a bartinán találkoztam színesben nyomtatott térképpel. (Hmmmmm, corvinon nem???) A rendezõkkel beszélgettem kicsit az etetõpontnál, mondták, hogy talán lesz a corvinnak egy olyan negyvenes verziója, ami Erdõkertes és Acsa között a 80-as résztávja, hogy ne csak a hosszútávban legyen benne a Csõvári vár. :)