Túrabeszámolók


Fekete-hegyek

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2011 2012 2013 2014 2016 2017
 Túra éve: 2016
regulatTúra éve: 20162016.05.05 06:34:40
megnéz regulat összes beszámolója

Bízva (mint kiderült, nem alaptalanul) a meteo előrejelzésében könnyített felszereléssel indultam neki, hogy lekocogjam ezt a 40 kilométert. Láttam az útvonalat, így mondhatom, hogy tudtam, csak nem értettem, hogy hogy lesz ebből 40 kilométer. Lett. Meg több napos izomláz... azt végképp nem értem. Na mindegy. Lényeg, hogy a szokásos, megbízható rendezés, és egy jól sikerült túra van mögöttem, ami visszavágót követel, de azt majd jövőre... Bővebben a blogban.

 
 
aa194545Túra éve: 20162016.05.03 11:48:40
megnéz aa194545 összes beszámolója

Zugliget 10

Másnap egy 20 km-t szerettem volna legyalogolni a fiammal (igaz 10-re redukálódott május 1 miatt), ezért gondoltam, futok 10 km-t csodálatos környezetben. Több, mint 2 óra alatt sikerült abszolválnom a távot, mert 100 méterenként megálltam gyönyörködni. Gyönyörű a táj, profi a szervezés, csak ajánlani tudom mindenkinek. Aki a távot futni és nem gyalogolni szeretné, ezért nincs kedve a jelzéseket figyelni, INNEN letölthető az útvonal többféle formátumban is.
Köszönöm a szervezést, örülök, hogy itt lehettem.

Kiss Károly, Körösladány

 
 
 Túra éve: 2014
bullwTúra éve: 20142014.05.18 18:28:02
megnéz bullw összes beszámolója

http://bullw.blogspot.hu/2014/05/fekete-hegyek-25.html

 
 
olsenTúra éve: 20142014.05.12 08:04:47
megnéz olsen összes beszámolója

szia emberek,a Fekete-hegyek..


A pályaudvaron öreg és még öregebb vasutas,fiatal és régóta fiatal teljesítménytúrázó néz farkasszemet,a vasutas enged és kinyitja a vonatot,tiszta erõbõl felszállunk néhányan,a seniorita bajnokhoz és egy szervezõhöz sodródom,Kelenföldön is tolulnak hozzánk,és máris leszállásra noszogat az elektromos kijelzõ.A rajthelyen még fészkelõdik a pénztáros és a túrázó,aztán felszáll a füst,mint tegnap a parlamentben,bár vannak,akik szerint nem kell meglepõdni,az emberi butaság határtalan,aki erre épít,kõsziklára épít.Megmozdul a nép,az elsõnek odaálló Torinó máris a huszonkettedik helyen áll sorba.Tuskó vagyok,ezért a tanár úrral vetetek magamnak papírt,cserébe összevissza fotografálok.Ajtó elé jutva GPS-t izzítok,esõre áll,és cseperészik,majd esik.Délutáni elfoglaltságom miatt sietõsre veszem a figurát,néhány fiatalt követek a forrásig,kettõ papiros és kettõ papírtalan..egyformán esik az esõ mindenkire,akár kétharmados,akár ellenzéki.Sec-perc alatt vagyok a kilátónál,amit a festõrõl átkereszteltek,és továbbra is csúfnak vélem,vegyes páros vigyázza a pontot,csokit osztanak,és máris indulok vissza. Sáron csúszkálnak a követõim,néhányan eltévelyedtnek nyilvánítanak,merthogy tavaly nem így volt..hja,tavaly nem voltam.A papír engem igazol,és a Vöröspocsolya is ugyanott van,Maci ér utol,a vadsertések közötti futó,tíz kilométeren lassul hozzám,aztán elveszít.Sebaj,magányos vagyok,így olvasnom is kell az itinert,mindig csak a következõ sort,nem akarom túlterhelni a szoftvert.Azért a Nagyrét elõtti pont egy marék ropival jólesik,innen át a kékre,és onnan a zöldre és a barlang elé együtt érkezem a pecsételõsökkel,régebbi fiatal pár,az utcán marad.Föl a Tábor oldalán,futó kislány kerülget,õrzésére ajánlom magam,nem kéri.És a nagyapa-komplexussal mi van..?Érthetõ,a miniszterelnök megvan,a kétharmad is,nem fogok nekik hiányozni,vagy mégis..?kell a vérem és a javaim.Hosszúfarkú állat,amely az úton keresztbe rongyol,barna színû és falakó,nem vörös..kereket neveztek el róla.Másik faunarész a futócsoport a Fenyõgyöngy felé,és Árpád kilátó,a jel zöldre vált,Battai lépcsõje,Budakeszi út,Kis Hárshegy,túrázó csoport az érett korosztályból,helyet adnak a sárosan rohanó õrültnek,aki elszabadult valahonnan..a pontõr magányos kislány,ottmaradnék vele,vigyáznék rá is.Máskor,ha magányos hölgyeket tesz le a vadonba a szervezõ,gondoljon a magányos pasasokra,és a kereslet-kínálat közgazdasági tételeire.Nápolyit veszek el,mindkettõbõl,mert két különbözõ íz,nna,ez a jó.Megint egy sor az itinerbõl,menj tova a szalagon,aha,ennyi elég,és felveszem a zöldet,és zöld háromszög.És mivel képzett és rutinos teljesítménytúrázó vagyok,nem megyek el a Normafáig,a háromszög nem jó vonal most,a szikla alól visszafordulok,és szalagon be a suliba.Maci tolja a kenyeret arcába,Rita is megvan,a busz is elment..kisegítenek Moszkva-Kálmánig,ezúton is kösz..


Remek volt,mint mindig,az ösvénytiprók szokott formája..


 
 
 Túra éve: 2013
gyozoTúra éve: 20132013.05.19 20:19:06
megnéz gyozo összes beszámolója

 Fekete-hegyek 40, május 18.


A három napos hétvégén igazán könnyû szívvel vállal be az ember túrát, hiszen ha vége, még akkor is ott van két és fél nap szabadidõ. Szóval korai kelés, hogy elérjem a 6.20-as vonatot a Déli pályaudvaron, mivel a 7.20-as (a vonat óránként jár) egy olyan 7.50-8.00-ás indulást okozott volna, amit nem szerettem volna. Így Biatorbágyról 7.10 körül kb. 20-25 túratárssal vágtunk neki a mára vállalt 40-es penzumnak.


Az elõzõ esti esõ/felhõszakadás alaposan feláztatta a talajt, a túra elején komolyan gondolkodtam, ha ez így marad, baj lesz a futómûvel, nem szeretnék ugyanis cipõnként 10 dkg sárral per cipõ túrázni. Az ösvényeken ráragad a sár, a fûben meg átnedvesedik a cipõm, ha le akarom mosni, sehogy se jó. A Csergezán-kilátóig a zöld háromszögön megy a túraútvonal, legalább erre nem kell figyelni, ennek ellenére egy rövid elkószálás is becsúszik egy füves-bokros lejtõs szakaszon, szerencsére gyorsan sikerül korrigálni. Az elsõ ellenõrzõpont nagyon hamar jön a Fõ-kút forrásnál 3,2 km után, csak a sár idegesítõ sok szakaszon. Le is maradok az "élmezõnytõl". Páty elõtt felszántották az utunkat, szóval a pátyi-úttal párhuzamosan itt egy szántóföld szélén kell galoppozni, na, ez a mélypont, kikerülni sem tudom, sárkaréj a cipõn a jó kis cuppogós fekete földben. Hála istennek ez is véget ér, ekkor még nem tudom, hogy a legrosszabb szakasznak vége.


Az út a Csergezán-kilátóig sima, mindig megcsodálom a kilátást a Tarnai-pihenõnél. A kilátóban a második ellenõrzõpont a kilátó csúcsán, szóval aki nem akar körülnézni, annak is kötelezõ felmenni a pecsétért. Jutalma egy csoki. Innen szalagozás vezet a piros háromszögre, majd jön a piros csík, (itt is van egy dzsindzsás rész, ahol a kocsiút megy tovább, de a piros elmegy jobbra egy ösvényen, figyelni kell) aztán keresztül kell vágni a Fekete-fejen, ami a túra egyik legmeredekebb mászása. Vigasztal a tudat, hogy közel van a túra harmadik ellenõrzõpontja, ahol szörp, ropi és szõlõcukor van frissítésnek. Itt elég nagy a forgalom, mert a 25-ösök is itt töltõdnek fel. Innen mi a sárga körút után a kéken megyünk tovább. (Most már tudom, merre kell elfordulni, pont egy nagy információs tábla takarja a kék jelzést a fán, korábban mentem itt már tovább, szerencsétlen szögbõl van odarakva.) A kék jelzés végig szolidan emelkedik, aztán jön legmeredekebb, legszenvedõsebb rész fel a Határ-nyereg után, hálistennek rövid, de mindig megizzaszt. A Hármashatárhegyen a kék körúton, majd a zöld csíkon, aztán a zöld kereszten kell menni, itt elvileg van egy szalagozás, de ezt sikerül benézni, így továbbmegyünk páran, ezért a zöld keresztrõl vissza kell ereszkedni a 4. ellenõrzõpontig, a Tábor-hegyi barlangnál. A lefelé út oké, de tudom, hogy vissza is kell menni, így nem örülök a lejtõnek.


Az Árpád-kilátóig a kéken, onnan a zöldön kell nyomulni, itt nincs semmi különös történés, jön az Apáthy-szikla, majd lefelé a zöldön, ez egy városi szakasz, amit nem szeretek, mert könnyû elkavirnyászni, korábban nekem is sikerült. A Széher-úton, majd az erdõben felfelé kell menni a zöld kereszten, ez a második legkellemetlenebb szakasz szerintem, dög meleg van már, lehet izzadni felfelé. Majd jön az 5. ellenõrzõpont a Kis-Hárs-hegyen, ahol nápolyit kapunk. Itt már 36.4 km-nél járunk, szóval kis erõgyûjtés után lehet is továbbindulni, már nincs sok hátra. Szalagozás, vagy zöld jelzés van, a szalagozás példás, így biztos nem téved itt már el senki. A célban, a Zugligeti Általános Iskolában zsíros kenyér, szörp vár, plusz a jól megérdemelt oklevél, évszámos kitûzõvel és egy kis naptárral. Összességében egy jól követhetõ, kiszalagozott túra, jól jelzett budai tájakon. Az ára viszont kicsit több, 1300 Ft tagsági és egyéb kedvezmények nélkül. (Legutóbbi összehasonlítási alapom a Sárga 40, ami csak 800 Ft, és hasonló ellátást nyújt.)

 
 
 Túra éve: 2012
olsenTúra éve: 20122012.05.06 07:54:03
megnéz olsen összes beszámolója

szia enberek,a zugligetirõl egy keveset..


vala pediglen az új köztársasági elnök regnálásának harmadik napja,verõfény és happy egész országszerte,az idõjósok ugyan az esernyõárusítókat akarták helyzetbe hozni,ez azonban a fõváros környékén nem járt sikerrel..tehát mentem és vittem nõt magammal,ekkora túrán szükség lehet rá,akár dinasztia alapítási célzattal is,távot ennek megfelelõen választottunk, legyen tíz ,akár az óra,jó magyar kilométerben,nem számít,kilencszázért fejenként..fizettünk és mentünk,több ismerõs választotta ezt a távot,ki egészségi,ki politikai megfontolásból,követjük a szalagozást,amely egészen kiváló..nõi túratársam közben az itinerrel és túratársakkal ismerkedik,az itiner nem szól vissza..Zoli kerül el, pedagógus barátom,lábain térdszorító,az ElCaminho óta mindkettõn,kilencéves lányka bajszos papával,lassan egyedül és hátul haladunk,a délelõtti mûszak söprûje vagyunk..Tündér szikla,majd kõbánya,pecsét és Szépjuhászné,éppen jön a vonat,elengedjük,mint mindig..és sok emberek mennek a hegyekben,megyünk a tömeg után,idõsebb túratárs nem enged eltévedni,és igaza van..pláne..úgyhogy halálfélelmet gyakorolunk a piros jelzésen, utána a kereszt sétálós,és frissítõ pont öt kilométernél,padokkal..ránkfér,gyorsan egy cigaretta is,a sok jó levegõ árthat is..ropi és kutyus,röpke búcsú,Mária útján tovább,ez a név az életemben gyakorta rányomódik szakaszokra,anyámtól túratársnõmig,nem véletlen a sok hálaadás mások részérõl(is),Tótasszonynál is pihenõ,hiába, kilencszáz métert ír az itiner is,hajtani kell, mint a tulipánhagymának február végén,na még egy cigaretta, a felfelé elõtt jólesik a dohányosoknak,könnyebben állnak meg majd..és megyünk, kirándulós tempóban,szembe kirándulók kutyával,sõt kutyákokkal,több típus és évjárat,van karonülõ is,nehogy elkopjon a lába..gyakorta nõi egyed cipeli a négylábút,a pasasokat ritkán látni karonülõ német doggal vagy kuvasszal,érthetetlen..tábla segíti a fáradó játékost a kishárshegy felé,és tényleg ott van, ahová az itiner jelzi,felmászunk és lenézünk,majd föl a másik csúcsra..mégse,szalagon tovább,idõs túratárs rövídít és ülve marad,pedig esõ sincs..nem kockáztatunk,a rendes úton dobok egy hátast,avartakaró fékez,hiába, gyorsulunk,mint a világegyetem vagy a magyar gazdaság..visszafogunk,lakóparkjobbról- balról,kétszer is,Budakeszi út,forgalom,utána fölfelé..túratársnõim a szintet számolják,sokallják a hegyeket,sokollja õket a föl..de máris a Libegõ alatt vagyunk,jár,de mégse esik le senki,és a fejünket sem kell behúzni..aztán már csak az elhagyott házak és az új-régi kastélyok,új-régi tulajdonosokkal,kényelmes indulók szembõl,papírral a kézben,szintidõben vagyunk,még félórával jobbak is..pecsét,kitûzõ és emléklap,köszönjük,Ösvénytaposók,remek szervezés,elsõbálozóknak kifejezetten ajánlom..

 
 
ToteszTúra éve: 20122012.05.05 22:29:05
megnéz Totesz összes beszámolója

 Zugligeti kocogás


 


Ez a túra ma nagyon jól esett, feltöltõdtem energiával. :)


 
 
 Túra éve: 2011
nim69Túra éve: 20112011.05.08 22:32:29
megnéz nim69 összes beszámolója


Zugliget25


Új távként került fel a Zugliget25 a kiírásba. Nagyon örültem neki, hiszen a biatorbágyi indulás logisztikailag nehezebb lett volna számomra.


A rajt/cél-ba már az indítás elõtt legalább 10 perccel többedmagammal álldogáltam, töltöttük a nevezési lapokat, s közben beszélgettünk. Mivel volt aki egyedül érkezett és társaságban szeretett volna egy jót túrázni, így négyesben vágtunk neki a távnak. Az iskolából elindulva a szalagozást követve szépen vettük az elsõ akadályokat, a km/120m-es szint ment frissen az elsõ ell.pontig. Onnan sem kellett emelkedõmentesen haladnunk, hiszen a Tündér-sziklához vezetett az itiner, ahonnan szép kilátásban gyönyörködhetett a túrázó. Utunkat tovább folytatva a P-on a hegyrõl a mûútra érve már a parkolót kerestük, s emlékeztünk arra elõbbi túrákról, hogy a Feketefej hegyre menetnél van egy pihenõ, talán az lehet az. De nem, így már nem csak az itinert olvasva, hanem a térképet is szemügyre véve fedeztük fel a P+ jelzést, ahol haladnunk kell. Ezen az úton még egyikõnk sem járt és nem is kellett volna a mûútra lejönnünk, bár a leírás a P-at említette a 2.ell.pontig. Nemsokára már a vendéglátást élvezhettük a ponton, volt ott enni és innivaló bõséggel. Majd a Nagy-rétnél rácsatlakoztunk a K-re és Hûvösvölgyön áthaladva folytattuk utunkat már a Vadaskert emlékmû felé. A szalagok jó segítségül szolgáltak a kevésbé jelzett turistaúton. Kisvártatva a Határnyereg felé szalagozták az útvonalat a rendezõk, ahol meg is jegyeztük, hogy milyen jó, hogy ilyen szép idõnk van, mert ezt a jó kis kaptatót, már volt szerencsénk némelyikõnknek jeges, havas állapotában is megtenni. Kis szusszanás a „csúcson”, majd irány a Hármashatár-hegyi út. Sajnos itt én kisebb sérülést szereztem, így az út mentén ez  pihenõt igényelt, s gyorsabb társainkat elõre küldtük. Leérve a lakott területre a barlangot kerestük, de nem csak mi. Már kicsit túlszaladtunk rajta- amerrõl érkeztünk nem volt jól látható a jobbra felmenõ jelzés és az elõzõ napi útbaigazító papírt is valakik levették. Végülis megtaláltuk a feljárót és a barlangnál õrködõ két fiatalembernek szóltunk, hogy legalább még egy plusz szalagot vigyenek le a feljáróhoz. Ezután a barlang, majd Z+ és a K jelzésen haladtunk az Árpád –kilátóhoz. A városlátkép és itiner megtekintése után a már ismerõs terepen-elõzõ túrákról- csorogtunk le a városba, figyelve ( épp ezért lassabban is haladva), hogy hol csatlakozik be a Z+ . Itt ért utol két gyorsabb társunk, akik a barlangnál kicsit elkevertek. Innen megint sunyi emelkedõn- én csak így hívom a hosszan tartó kisebb meredekségûeket - értünk el a Kis-Hárs-hegyi-kilátóhoz vezetõ S3-et.  Felfelé egy anyukával találkoztam, aki kisfiával (4-5 év körüli) ballagott felfelé, aki aranyosan kérte, hogy várjam meg, de én mondtam neki, hogy most szépen sétáljon, s fennt találkozunk. Így is lett, míg társaim a kilátó tetejérõl a tájban gyönyörködtek, õ felért és nyújtotta igazolólapját pecsételésre, a 10-es táv indulóját tisztelhettük személyében( ha jól emlékszem Péternek hívták) - remélem szép emlék marad neki ez a kirándulás. Aztán az ajándék nápolyinkat megkapva vághattunk neki az utolsó szakasznak, mely elõbb egy szalagos szerpentin lejtõn vezetett, majd a Z-ön a Libegõ alatt és a végsõ szalagozás már a célba irányított minket, ahol már beérkezett túratársak között fogyaszthattuk el a zsíros és vajas vagy lekváros kenyeret, s a finom szörppel olthattuk szomjunkat. Persze mindezt már a pecsételés és az oklevél, kitûzõ átvétele után, melyet egy gratuláció kíséretében kaptunk kézhez.


Nagyon szép túra volt, kellemesen elfáradtunk. Köszönet a rendezésért, a jó túraútvonalért és hogy ez a táv is bekerült a kiírásba.

 
 
amygaHTúra éve: 20112011.05.08 14:25:56
megnéz amygaH összes beszámolója

Fekete-hegyek 25 (Biatorbágy - Zugligeti Általános Iskola)



Szokásommal ellentétben, miszerint minél késõbb rajtolok, ezen a túrán már a rajt elõtt 10 perccel neveztem, mivel családi okok miatt minél hamarabb haza szerettem volna érni. Ezért is lett 25 a 40 helyett (illetve mátrai Nagy-Hársas 50 helyett). Az itinert gyorsan átnéztem, jól használhatónak tûnt. Menetközben nem nagyon szorultam rá, csak a pontokon néztem, milyen jelen kell továbbmenni a következõ pontig. Ebben segített, hogy az útvonal nagy részét ismertem már korábbról.



Efemm 7 órakor jó utat kívánt, így indítva szép napsütéses idõben a már ott várakozó kb. 20 fõt.



Kényelmesen gyors gyalogtempóval egybõl az élre álltam, legalábbis azt hittem. A zebra után egy civil ruhásnak látszó hölgy ment elõttem, akit csak az autópálya utáni zajvédõ fal elõtti lépcsõkön elõztem meg, és nem sokkal késõbb bizonyossá is vált, hogy õ is a túrán vesz részt. A tempón nem változtatva egy kockás inges srác kivételével a többiek kezdtek lemaradni. Hiába, a kemény legények ugye ma keményebb túrákon indultak, nem itt, úgyhogy vakok közt a félszemû is király alapon gondoltam arra, hogy egyelõre én vagyok a leggyorsabb. A hétvégi kertek után volt egy trükkösebb kanyarkombináció, de jól fel volt festve, úgyhogy rövid tanakodás után - mivel az itiner már a hátizsákban volt - meg lett a következõ jelzés az erdõben. Az elsõ rétrõl nagyon szép kilátás volt, a közeli települések mögött látszott a Nagy Gete, a Gerecse, a Vértes. A cipõm orra beázott a nedves fûtõl, de különösebben nem zavart. Itt értem utol egy korábban rajtoló idõsebb urat, és ismét az élre álltam. :-) Kacskaringós, szûk utakon próbáltam minél kullancsmentesebben haladni, de közben vissza kellett fognom magam, nehogy pontnyitás elõtt érjek Fõ-kút-forráshoz. Mindenesetre megállapítottam, hogy a zöld háromszög felfestõi élvezetes vonalvezetésû utat terveztek számunkra, melyet azonban szalagok nélkül nehézkes lett volna követni.



Fõ-kút-forrásnál (3,2 km) a pontõr már szerencsére ott volt, 7:29-kor pecsételt (nyitás elõtt 1 perccel), aztán rövid beszélgetés után továbbindultam. Innentõl a pátyi útig hasonló stílusban ment tovább az út, szóval kellettek a szalagok. Egyébként az egész túra során elég jó volt a szalagozás, bár néha így is gondolkoztam, merre tovább, vagy biztosan jófelé megyek-e. A Páty széli házak után már "igazi" erdei turistautakon haladhattam. Az elõzõ szakasz "gyors" teljesítése miatt itt még jobban visszafogtam magam, aminek persze késõbb meg lett az eredménye...

Az erdõben több réten is áthaladtam, többek közt egy nagyon szép legelõn is. Hamarosan elértem a Zöld 45-rõl ismerõs szakaszt. Persze volt kerítésmászás is kétszer. A telki úton áthaladva már tudtam, hogy ellazsáltam az idõt, és nem fogok pontnyitásra felérni a kilátóhoz. Úgyhogy belehúztam egy kicsit, felfelé úgyis szeretek sietni, legalábbis amíg bírom. Az elsõ rét után volt az a szakasz, ami 10 héttel ezelõtt eléggé sáros volt, hmm. Mondjuk szembe irányban lefelé a megfelelõ lábbeliben én eléggé élveztem anno, de ma felfelé szenvedés lett volna. Helyette jól járható volt az út, bár látszott rajta, hogy valakik valamiért szétjárták valamikor... :-)

Tarnai pihenõ csodálatos volt, mint mindig. Nekem az egyik kedvenc helyem a budai hegységben. Imádom a természetesen panorámás helyeket és az erdei fenyõket is, nekem ennyi bõven elég. Egy kicsit megálltam, de aztán tovasiettem. Egyre több turistával találkoztam, de ezen nincs mit csodálkozni. A kilátó felé is látszott, hogy sáros idõben is jártak errefelé már sokan, de ma szilárd volt a talaj mindenhol.



A Csergezán-kilátónál (10,8 km) többen is voltak, és bár nyitás (8:30) után értem oda, a pontõr még annyira pakolódott, hogy észre sem vett egy ideig, én meg nem tudtam kit is kell keresnem. Egy-két perc után meglett, kaptam pecsétet (8:38), majd nehezen kibontotta a nápolyis dobozát, melybõl két példány hamarosan a gyomrom martalékává vált. Megbeszéltük a hogyan-továbbot, ez jól is jött, mert hiába ismerem a környéket, másfelé indultam volna tovább. Hiába, senki sem tökéletes.

80 percem volt a következõ kereken 10 km-re, úgyhogy belehúztam. Tudtam, hogy itt könnyebb idõt nyerni, mert nincs olyan sok szint. Jól követhetõ szalagozás vitt a gombázás miatt jól ismert piros háromszögre, ahol találkoztam is gombakeresõkkel. A piros háromszög vélhetõen legmagasabb pontjától gyorsan lehetett haladni a piros-jobbra-elágazásig. Vörös-pocsolya elõtt az emelkedõ sokkal könnyebbnek tûnt, mint ahogyan emlékeztem. Ennyit számít fél éves intenzív t.túrázás és egy jó cipõ? Lehet.

A piros egyik rétjén haladva láttam Zoli bácsit is, akit majd' mindenki ismer pesti gombász körökben. Róla elég annyit, hogy egy másik elismert gombász szerint vannak olyan, a gyanú szerint allergiát és kivételesen halált okozó gombák, melyeket csak a finnek esznek meg, meg a Zoli bácsi. :-) Zoli bácsi 70-80 között jár és ugyan ferde háttal, de majd' minden hétvégén egy kisebb teljesítménytúrát teljesít azzal, hogy legalább 5-10 kilométereket bejár, majd elemzi a mások által talált gombákat is. Most nem beszélgettem vele, mert már a piros általam nem ismert részén haladtam, és nem tudtam mennyi van vissza.

A villanyvezetékhez kiérve teljesen ledöbbentem a panorámától. A budai hegység budapesti része nagyon jól látható innen. Persze tudom, hogy pl. a Piros 85 is erre jön, de azt a többség itt már sötétben teljesíti. Amúgy az sem lehet rossz. Továbbhaladva áthaladtam a Fekete-fejen, ahol szégyenszemre még sosem jártam, pedig már lassan öt éve ezen a környéken lakom. A parkoló elõtt egyre több turistával találkoztam, még egy másik túra ellenõrzõ pontja elõtt is elhaladtam.



A parkolóban (20,8 km) 9:59-kor pecsételtem, épp nyitás elõtt. Állítólag itt volt kenyér is, csak valószínûleg túl korán érkeztem, mert nekem nem ajánlotta a fiatalka pontõr hölgy. Itt elég sokan voltak, néhányan a tíz kilométeres távról, meg elég sokan valami másik szervezett túrán résztvevõk is. Más teendõ nem lévén, hamar tovább indultam. Innentõl végre bele lehetett húzni, mert a pontok hamarabb nyitottak az átlagsebességemnél. Persze felfelé nem tudtam 7,6 km/h-val menni. Épp akkor jött egy vonat miután elõször átkeltem a síneken. A lila márián még nem jártam, de tetszett. Újra kereszteztem a síneket, megint jött a vonat. Persze õ több utat tett meg, de szerintem mégis elég ennyi az õ sebességérõl. :-)



A Kis-Hárs-hegyi kilátónál (22,7 km) már nyitás (10:15) után pecsételtem (10:19), választhattam ét- vagy tejcsokiból egyet. Próbáltak marasztalni a pontõrök, de mondtam, hogy sietek. Innentõl általam még járatlan, jelzetlen úton mentem szalagozás segítségével tovább. Elõbb szerpentinen lefelé, majd a gyermekvasút keresztezése után néhány perc múlva már lakott területen jártam. Tovább haladva kezdtem csak ráismerni (Zöld 45, ToJáS 40), hogy a zöld sávnak a volt hárs-hegyi kemping feletti részénél járok. Egy kis lejtõ után emelkedõ jött, aztán a budakeszi úton és utána is felfelé kellett menni. A sûrûben egy bal kanyar után már többnyire csak szintben kellett tovább menni. A Libegõ 11x-rõl is ismert kényelmes zöld szakasz és a zöld háromszög keresztezõdése után szintben kellett továbbmenni egy szûk, általam eddig járatlan, szalagozott szakaszon. Hamar kiértem a Zugligeti útra, melyen a célnak helyt adó iskoláig kellett haladni. Az iskola elõtt kiírták, hogyan kell megközelíteni a célt, ez jól jött, mert több útvonalon is voltak szalagozások. Az iskolát balról a Zugligeti úton kerülve, a zebránál kellett bemenni, de még mindig nem értem a célba, mert egy hölgy rám szólt, hogy az õ sorába álljak be. Kicsit csodálkoztam, mert 25 és 40 kilométeren nem volt elõttem senki, de még 10 kilométeren sem nagyon láttam túratársakat beérkezni. Persze hamar kiderült, hogy nem rajtolni akarok, hanem beérkeztem, így tovább irányítottak.



Fel kellett menni egy lépcsõn, hogy a célba (25,7 km) érjek 10:48-kor. Az eddigi pontokhoz hasonlóan itt sem voltak felkészülve egy ilyen korai érkezõre, pedig már 10:30-tól nyitva voltak. Sebaj, amíg folyt az adminisztráció, addig megmosakodtam, majd megittam három pohár szörpöt.



A rendezõkön hatalmas kerek kitûzõ volt látható, féltem tõle, hogy én is ilyet kapok, ehelyett egy közepes méretû téglalap alakú kitûzõm lett, melynek bal oldalán az új Csergezán kilátó (legmagasabb budai hegy: Nagy Kopasz, 559m), jobb oldalán pedig a Kis-Hárs-hegyi körlépcsõs kilátó van. Nagyon tetszik.



Az átlagsebességem 6,76 km/h lett, és a legkorábbi rajt mellett még így is necces volt a pontok érintése, szóval aki még gyorsabban szeretne haladni, az késõbb induljon. Idén héttõl tízig volt a rajt Biatorbágyról, én is csak a családi események miatt indultam ily korán. A célból kerek negyed óránként indultak a 155-ös buszok a János kórház és a Moszkva tér felé. A 11 órás busszal lementem a Moszkva térre majd átvillamosoztam a Déli-hez, ahol az autóm parkolt. Elindultam haza, még boltba is mentem ezt-azt vásárolni és pont délre értem haza. Az ebéd még nem volt kész, viszont szüleim már rég megérkeztek, úgyhogy zuhanyzás után elaltathattam pont egy hónapos kicsi lányomat, majd csatlakozhattam a családi ebédhez. A túra után a gulyásleves és házi sült kolbász igencsak jól jött. :-)



Összességében elsõ rendezésnek teljesen jó volt ez a túra, nekem megérte eljönni.

 
 
hakaticaTúra éve: 20112011.05.07 20:41:10
megnéz hakatica összes beszámolója

Zugliget 25 km


Remek hangulatba vágtunk neki a túrának hármasban. Szép idõ, jó szevezés, megfelelõ ellátés reményében mely az utóbbi túrákat jellemezte (kiv. BSI múlt héten).


Az idõre nem is lehet panasz, a szervezés is tökéelets volt, ami az útvonalat illeti, ide értem, hogy le volt járva, ki volt szalgozva,  és a pontõrök az esetleges kérdéskre is kimerítõ válaszokat tudtak adni.


At ellenõrzõ pontok fellelése fõként az elején igen vicces volt, hisz több túra ellenõrzõ pontjai sorakoztak egymás mellett mindehol terülj terülj asztalkámmal :-) Mindenhol készségesen mosolyogva továbbirányítottak minket (és úgy érzékeltük, hogy az utánunk érkezõket is).


A 2. ell. pont ellátása tökéletesre sikeredett, pótolva  a kalóriát elváltak útjaik. Egyik társunk a 10 kilin ment tovább, mi meg kettem a kijelölt 25 km-es úton. A további pontok felé közeledve mindig nagy reménnyel töltött el bennünket, hogy a következõ ponton már biztos lesz édeség is, hisz ezt is ígértek (Szolgáltatás: 2x ital, 2x zsíros-, vajas-, lekváros kenyér és édesség.). Ebben elõször a Tábor-hegyi-barlangnál, majd a Kis-Hárs-hegyi kilátónál csalódtunk. Úgy hiszem, jogosan, hisz szerepelt a kiírásban...


Ellenben tudjuk, hogy a 10 kiliseknek még jutott nápolyi.. nekünk csak az üres doboz...  mindezt úgy, hogy miután mi elhagytunk a kilátót, a pontõrök még 2h-t táboroztak ott, így minden bizonnyal voltak még bõven a pályán.


Eredmény: a drágább nevezési díjért ugyanazt az ellátást/szolgáltatást kaptuk, mint azok, akik csak a 10 kilin mentek. Ez elvi kérdés, fõként, ha megígérek valamit... És ez be is került a megjegyzés rovatunk is a túra mellé.

 
 
engelsfeldTúra éve: 20112011.05.07 17:23:25
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Fekete-hegyek 25 Biatorbágy-Zugliget


Jobb idõt remek hangulatú túrázáshoz ki sem lehetett volna találni. Amíg a fényképezéssel foglalatoskodtam sikerült Páty vendégkapujához megérkeznem a Fõ-kút-forrás helyett. Ekkor még volt kedvem és erõm korrigálni: a mûút mellõl siettem fel (vagy vissza) az elsõ ellenõrzõ ponthoz. Innentõl kezdve igyekeztem fegyelmezettebben viselkedni és követni az itiner utasításait, de aztán Kis-Hárshegynél elszakadt a cérna - az ellenõrzõ pontot átugrottam - és a zöld körút jelzést követve kiverekedtem magam a zsivajgó embertömegbõl a Szépjuhásznéhoz. Hazai pályán mozogva, most már kellemesebb közegben, a zöld keresztrõl a zöld háromszögre átcsapva begyalogoltam a célba.