Túrabeszámolók


30 éves a hazai teljesítménytúrázás / 25/20 éves a TTT

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2011 2016
 Túra éve: 2016
regulatTúra éve: 20162016.09.08 06:01:53
megnéz regulat összes beszámolója

Jubileum, na. Úgy gondoltam, éreztem, hogy egy ilyen születésnapi eseményt nem szabad kihagyni, még akkor se, ha én ebből mindössze az utóbbi pár évet láttam. Az útvonal is ennek megfelelően lett kialakítva, így sok volt benne  avárosi szakasz, de ez most TTT-ről, a múltjáról szólt, még akkor is, ha laikusként az ember nem tudja, hogy melyik helyszín ikonikus az ő életükben... Bővebben a blogban.

 
 
BubuTúra éve: 20162016.09.05 22:10:16
megnéz Bubu összes beszámolója

Összefoglaló, köszönetnyilvánítás


 


Az alapvetően nyárias, meleg és meglehetősen párás időben 167 fő indult el 7 és 9 óra között az óbudai rajtból. A célba 165 fő érkezett meg és teljesítette sikeresen. 


 


Akik az ellenőrzőpontokon vártak rájuk:



  • R. Óbudai Kulturális Központ: Fehérvári Máté, Mészáros Gabriella + a söprűk: Kiss András, Nagy Dávid, Sujtó Laura

  • 1. ep. Mókusfészek: Hartmann Mihály

  • 2. ep. Raktár utca 6.: Sztancsik György, Varró Lídia

  • 3. ep. Hármashatárhegyi út: Toplak József

  • 4. ep. Kecske-hegyi mozgópont: Rakk Gyula

  • 5. ep. Nagy-Hárs-hegy: Horváth Csaba

  • 6. ep. Szépjuhászné: Gethe Gréta Veronika, Gethe László, Gethe Pál Kornél, Jakab Annamária

  • 7. ep. Kis-Hárs-hegy: Petróné Felleg Annamária, Petró Zoltán Tamás

  • 8. ep. Virányosi Közösségi Ház: Cifka Borbála, Győri Péter

  • C. Tabán, kondipark: Fehérvári Máté, Mészáros Gabriella


 


Köszönet illeti továbbá:

- Sztancsik Györgyöt, aki a végső díjazást megtervezte és kivitelezte, valamint Varró Lidivel a szülinapi tortákat beszerezték és elhozták a célba

- Mészáros Jánost és a Téry Ödön TBT-t, aki a Turista Kékszalag Maxi céljában megmaradt ételeket (zsíros kenyér, leves, savanyúság) számunkra felajánlotta, így a későn célbaérők és a rendezőség jelenlévő tagjai is jól lakhattak a finom falatokkal.

 
 
olsenTúra éve: 20162016.09.05 10:44:48
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a huszonötévesen jártam..


A túra a TTT saját túrája,ennek megfelelően szakállas arc fogad a villamosról érkezve,Bubu az,a szalag a kezében,és nem a hajában,az a mese,ez a valóság..még útbaigazít a művházhoz,ami persze ma már kulturális központ,mint ahogy a vajpergamen leánykori neve zsírpapír volt,de kit érdekel.Nem vagyok magányos,többen vannak várakozó állásponton,a meneniusoktól Csaba,a moiwáktól Máté,a szabókat két arc képviseli,kékmackós és szakállas,utóbbi frissen nyírva,fiatalok és régebb óta fiatalok,vidékiek és helyi erők,és gyűlnek,mert jönni kell,hiszen vasárnap van,süt a nap és a lángosos,utóbbi pénzért,előbbi ingyen.Késő nyári vagy kora őszi idő van,ideért a szakállas-szalagos is,Moiwa felrak egy molinót és fiatal arc igazítja a másik oldalát,anyja nélkül ..elveszik a huszonöt pézt és indítás..István áll az élre,mögé rendeződik a többi évjárat,idősebbek és korán nevezők előnyben.Bár kocogáshoz készültem,Moiwa mellé tolaxom,pár perces együttlétre készülök,és bennszülött mivoltát szeretném kihasználni,a városi tájékozódásban gyengébb vagyok,azonban elmeséli többek között a visszafogottságának okát,néhány sorban..többet ment,mint én,és többet is akar még..közelmúlt és közeljövő árad a szavakból,és közben eltűnik a város,miután adott néhány pecsétet,tététés ikonok közreműkődésével.Nna,kinn már nem lehet nagyobb baj,csak menni kell,a teljesítménytúrázó nem mászik,csak megy,ki lassan,ki még lassabban,országos gondokra keresünk gyógyírt szavakban és a hegyoldalban,de halad a sor,folyamatosan, Hármashatár,hegyből,Kecske és Tábor,hasonlóan kirakva,Bubu fotóz,biztosan az emlékkönyvébe, Határnyereg és Hűvösvölgy,Nagyhárshegy és Szépjuhászné,Kishárshegy és Virányos,és újra város,aszfalt és villamos,buszok és autók,de itt a Tabán,még tartom Moiwát,nem kis dolog részemről..a cél,itt is egy ikon,mindent oszt, pecsétet,jelvényt és szép szavakat..sietek,mert családi meló van,bele kell szólni a gyereknevelésbe,kevesebb kockázattal,mint évtizedekkel ezelőtt..


 


Remek túra volt,persze,mert az idő is jó volt,és enni is adtak,meg inni is..a harmincévesre készülök,hátha még befutok majd,mint a Loki anno..oda Te is gyere,mert menni kell,időnként..és a ez a fővárosinak helyben van…

 
 
 Túra éve: 2011
MirPTúra éve: 20112012.07.27 14:35:04
megnéz MirP összes beszámolója

20 éves a TTT


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2011/09/20-eves-ttt.html

 
 
kekdroidTúra éve: 20112011.11.03 21:00:29
megnéz kekdroid összes beszámolója

20 éves a TTT


- rendezõi, meg bejárás -


Nosztalgia


Rövid szöveges üzenet, Bubu kér rajzszöget, vagy mit, de az S5009 sebesvonaton ülve, amely épp Kál-Kápolna állomáson tartózkodik, tehetetlen vagyok az ügyben. Inkább alszom tovább. Csillaghegyen eszmélek fel, nevezési lapot osztogatok, rengeteg ismerõs és ismeretlen bukkan fel, rajtkor rövid beszédek, tömeg elporoszkál. Az elsõ százas nyomában. Mi pedig át a Zápor utcai fûtõmû... ööö... Óbudai Mûvelõdési Központhoz. Megint szép számú résztvevõ, megint rajtolnak. Néha elnyekegem a tudnivalókat. Darázsveszély. Vízvétel kevés. Kék háromszög még kevesebb. Rajtidõ vége, utazás tovább. Tabán, klubpince. Molinók, tablók a falra, étel-ital az asztalra. Idõ: pénz. Öltözõ: átjáróház. Érkeznek sokan. Kovalik úr érkezteti õket. Lassan apad a roham, beszállingóznak a pontõrök, sorban. Repkénnyel a célidõ vége elõtt elosonunk, efemmék tesznek félre nekünk is a tortából. Pár éve még azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák: nem a tortát. A teles... teljet... teljesítmény... miféle dolog ez... teljesítménytúrázást.


Három hónappal késõbb


Fékez a svéd gépezet, leszállunk a Selmeci utcánál. Utolsó pillanat, mielõtt ránkcsukja a sofõr az ajtót. Párhuzamos, forgalom nélküli utcát keresünk, majd találunk. Balra ódon, kastélyszerû épület: gyermekotthon. Mint a rémfilmekben. Odébb fûtõmû, talán már üzemen kívül – a földgázt a Kunigunda utcában égetik tovább. Végre, megérkezünk: mûvház, vasárnap reggel program nélkül. Sebaj, mi majd megcsináljuk a saját programunkat. Felírom a rajtidõt, rápillantok a kézzel írt útvonaltervre. Elindulunk, tömbházak tövében kullogunk lassan. Többes idõutazást szenvedünk el, az elmúlt, a nem várt és a várt idõ épületeit látjuk magunk körül. Tömbházak, panelépületek közé ékelõdõ templom és kert és kockaköves kis tér. Keresztezzük az Árpád-hídra vezetõ sok sávot, buszállomásnál érkezünk Óbuda fõterére. Városháza, szobor, kis pavilon, polgármesteri emlékmû. Fél utcányival odébb ismét panelsor, mellette park, sárguló levelû füzekkel, hársakkal. A fák alatt emberek turkálnak a földön, cigarettacsikk a szerencsés megtaláló jutalma. Kanyargunk, aluljárunk, piros mozaikcsempe díszíti a közterületet a föld alatt. Hivatalos cím, ellenõrzõpont hûlt helye, idõt írunk fel. Odébb boltot találunk, megkerüljük érte az egész körforgalmat és bevásárolunk, ezzel jelentõsen rontva az átlagsebességet.


Odébb érdekes épület, falán Budapest címere domborul, két oroszlán tartja kényelmesen. Játszótér mellett sétálunk el, paneltömböt keresztezünk, túloldalán villamos jár. Kezdõdik a hegy, egyelõre a túlcivilizált oldalon, megtudjuk, hogy 21%-os az emelkedõ, amelyet tapodunk. A kilátás a város felé korlátozott, párás-ködös-szmogos. Mellettünk golfpálya. Lassan felérünk egy keresztúthoz, majd odébb kék háromszögek invitálnak az erdõbe. Megközelítjük a Kõtarajt, alig hiányos jelzéseken: innen már teljesebb a kilátás, kár, hogy a láthatár még mindig a város határain belül marad. Azért érdekes a látvány. Körülöttünk a sárgás-pirosas-barnás színû erdõ. Folytatjuk a túrát, a kék háromszögek kezdenek elmaradozni, majd eltûnnek. Irány szerint jók vagyunk: elérünk egy aszfaltozott utat, majd a túloldalán a Kéktúra vonalát. A hegy felé kanyarodunk rajta, de idõ elõtt letérünk, zöld sáv és kék körséta jelek kísérnek tovább. Balra adótorony roppant tömege sejlik át a fák között. Körülöttünk a fák egyensárga leveleket hullatnak csendben. Házak mellé érkezünk, egyenletes lejtéssel. Párszor elolvasom a térképen, hogy ezt a helyet Nagyanyának hívják. A lejtés folytatódik, a Szépvölgyi útra érkezünk végül. Autók döcögnek el mellettünk lassan, mindegyikük kiválasztja magának a szimpatikus parkolóhelyet. Az utolsó ilyet egy jól jelzett határkõnél, meredek ösvényen elhagyjuk. Lebotladozunk a Határ-nyeregbe, körülnézek, néhány kiránduló baktat erre a repülõtér felõl. Fölfelé sétálunk tovább, gondozott katonasír mellett haladunk el némán. Odébb jelzetlen utat választunk az elágazásban, a Homok-hegyre vezet. Betömedékelt bunkerek bejáratai ásítanak a csapás mellett feketén. Fent félkörpanoráma, mellettünk az Újlaki-hegy, mögötte a Vihar-hegy, odébb a Virágos-nyereg, elõttünk a repülõtér, azon túl Pesthidegkút házai már túl távolinak tûnnek, a Pilist pedig tényleg csak sejteni lehet. Érdemes volt kitérni.


Visszabaktatunk a keresztezõdésbe, a sárga sávon felbattyogunk a Vadaskerti-hegyre, amely szép dombot képez a Budai-hegységben. MÁV-szignál hangzik fel, kivehetetlen bemondás követi. A különbség a Keleti pályaudvaros élõ bemondáshoz képest, hogy ez közelebbrõl érthetõ. Lejtünk. A jelzések összefirkálva, a táblák nemkülönben, a patakmeder csupa szemét: megérkezünk Hûvösvölgybe. Átkocogunk a forgalmas úton, magunkat kirándulónak álcázva felsétálunk a Gyermekvasút állomásához. Féltávnál járunk, ideje egy ebédnek: leülünk egy labirintkorlátos átjárónál, zsömlét majszolunk, Repkény lefotózza a megérkezõ Mk45 2005 pályaszámú gép vontatta személyvonatkát. Indulunk tovább, a Budai-hegység járt útjain, konkrétan a sárga sávon. Út, hegyoldal, hegy, méghozzá a kisebbik Hárs-hegy. A kilátó foglalt, tinédzserparti zajlik odafent, nem zavarjuk meg. Gõzös füttye hasít a csendbe, elkezdünk rohanni, rosszfelé, és ismételten kilyukadunk a Kis-Hárs-hegy nyergében. Visszaballagunk a tetõre, megtaláljuk a helyes ösvényt, lekanyargunk a hosszú szerpentinen. Megállapítom, hogy ha a helyes irányba futottunk volna, akkor sem láttuk volna itt a vonatot. Cserébe érezhetjük a mozdony füstjét, amely most nem megcsap, hanem szolidan ül a fák között. Az átjáróban ismét étkezünk, elfogyasztva a teljes tartalékot. Közben áthalad még két vonat, kisgyerekek integetnek mosolyogva.


Gázvezeték mentén sétálunk tovább, kompresszorállomást rejt a lejtõ vége, azt azért kikerüljük. Felsétálunk a Budakeszi úthoz, átosonunk rajta, amikor épp szünetel az autóáradat. Innentõl nyílegyenes út vezet keresztül Virányoson, eleinte garázsok mellett, majd széles, kertvárosi utcán. Mellettünk a Befogadás Háza, kertjében emlékmû a határnyitásról. Hatalmas templom uralja a látképet, elõtte szolid, tekecsarnoknak tûnõ épület: ez a virányosi alállomás. Odébb a Virányosi Közösségi Háznál találnánk a következõ ellenõrzõpontot, fénykép készül az áthaladásról. Megérkezünk a Szent János kórház mellé, jobbra is kórház, balra is kórház. Csend van. Egészen a villamosig, épp egy hagyományos Tátra sivít be a hurokfordítóba. Elérjük a Fogaskerekû jármûtelepét, majd a Városmajort, ahol elhagyjuk a forgalmat egy idõre. Zöld sáv, lila Mária út, összefirkált padok és általános néptelenség kísér. Ha nem hallanám a város alapzaját, azt hinném, egy üres településen vagyunk. Kõtemplomnál hagyjuk el a Városmajort, a következõ utcában már látok egy embert mozogni. Mégis van élet. A Déli pályaudvarnál pedig már egész nagy a mozgás, szerencsére a forgalmat a Vérmezõ felé kikerüljük. Furcsa, de ez is jelzett turistaút, ahol most járunk. Sõt, a következõ utcában is elkísér, majd egy hangulatos ösvényre térünk rá, immár a Tabánban. Innen már látszik a jelenlegi klubhelyiséget rejtõ épület, odaballagunk, kétszer is átkelve a forgalmas utcán. Az ajtóban megállunk, készül egy célfotó, majd sarkon fordulunk, irány a villamos megállója.


Csend van, üres és sötét a klubhelyiség, melyben három hónappal ezelõtt jó háromszázan megfordultak. 2011-ben harminc éves Magyarországon a teljesítménytúrázás és húsz éves a Teljesítménytúrázók Társasága – remélem, sikerült a magunk szerény módján emléket állítani ennek a kettõs évfordulónak. A rendezõség nevében köszönöm mindenkinek a megtisztelõ részvételt, a pontõröknek, rendezõtársaknak pedig a segítséget.


-Kékdroid-


Képek

 
 
OlympusTúra éve: 20112011.10.06 18:09:02
megnéz Olympus összes beszámolója

 


30 éves a teljesítménytúrázás, 20 éves a TTT


 


Szeptember 4-én rendezte a Teljesítménytúrázók Társasága 30 km-es távon a hazai teljesítménytúrázás 30. évfordulójára, 20 km-es távon a TTT megalapításának 20. évfordulójára kiírt teljesítménytúrákat.


 


Szívem szerint mindkét távot teljesítettem volna, de érthetõ okok miatt erre ezen a napon nem volt lehetõség. Kézenfekvõ volt, hogy a hosszabb távot választjuk, melynek bevezetõ szakasza az elsõ ellenõrzõ pontig (6,1 km) megegyezett az elsõ Kinizsi 100-as útvonalával. Nem csak stílszerû, de találó is volt, hogy ennél az ellenõrzõpontnál a Kinizsi TE oszlopos tagja, a Kinizsi rendezések „nagy öregje” két, a fiatal korosztályhoz tartozó rendezõtárssal együtt fogadta az érkezõket. Számosnak ugyan nem mondható, de a Kéktúra mellett több túra útvonala érinti Pilisborosjenõt, ahonnan a Köves-bércre vitt az utunk. Innen cc. 8 km-en keresztül emlékezhettünk a Beac - Maxi túrák hajnali „szenvedéseire”. Az Arany-hegyi patak partján epret már nem találtunk, de megkaptuk a harmadik igazoló bélyegzõ lenyomatát. Azt, hogy a rendezõk mennyire komolyan készültek erre a születésnapi rendezésre, többek között a rajthelyen kiosztott feladatsor - rejtvény is visszaigazolja. A Határ - nyeregnél lehetett megtekinteni és felismerni a rejtvényben megjelölt kitûzõket, megválaszolni, hogy az adott kitûzõk melyik teljesítménytúrához tartoznak. Rá kellett döbbennünk múlik az idõ, változnak a körülmények. Annak ellenére, hogy legalább 10-12 alkalommal jártunk a Bakony 50 túrán, a kitûzõjüket az elsõ körben mégsem ismertük fel. Emlékeinkben és kitûzõ repertoárunkban csak kisebb és nagyobb átmérõjû túrabakancsos illetve túrabakancsos és virágos változat szerepelt. Mára már a bakancs mellett az év madara is helyet kap a kitûzõn. Hûvösvölgy érintésével megannyi túra útvonalával egyezõ módon jutottunk el a Határ – nyeregtõl a Kis – Hárs – hegyig, ahol a pontõrök kedvesen utaltak arra, hogy elõzõ napon a Végvári – sziklánál találkoztunk. A Ferenc – halomtól aszfaltos, turisztikai szempontból kevésbé frekventált nyomvonalon jutottunk el a Virányosi Közösségi Ház elõtt található ellenõrzõ pontig, ahol a pontõrök a túra elõtti napon a Gerecsében a Forrástúrán teljesítettek „szolgálatot”. Miután a Városmajori sokadalmon átverekedtük magunkat, a Csaba út majd a Vérmezõ érintésével érkeztünk az Attila úti célba, ahol a TTT 2010. szeptembere óta élvezheti a Tabáni Spartacus vendégszeretetét.


Ahogy a túra elõtt a rendezõk fogalmaztak: retro rendezés, retro fogadás! A tömegrajtokkal kapcsolatosan mindig van némi fenntartásom, de ezen a napon elfogadtam volna a nagyobb csoportosulást, az ellenõrzõ pontokon való, az igazoló bélyegzésre való várakozást. A TTT titkára éppen elmondta köszöntõjét amikor a rajthelyre érkeztünk, így módomban állt rálátni a 30-as távra felsorakozott résztvevõk „tömegére”. Összességében nagyobb részvételre számítottam, de ez magyarázható a nagy meleggel, akár a tanévkezdés körüli anomáliákkal. Ennek ellenére voltak szívet melengetõ pillanatok, többen érkeztek családostul nemcsak a fõvárosból, vidékrõl is. Jó volt látni a Teljesítménytúrázás Táborához Tartozó Önkénteseknek sok – sok éve tartó töretlen fáradozását, legyen szó pontõrködésrõl, adminisztrációról, kenyérszeletelésrõl, oklevelek, kitûzõk átadásáról, vagy múltba való visszatekintésrõl kiállítás vagy rejtvény - feladvány formájában. Útközben hosszan beszélgettem egy „régi motorossal”, aki mint megfogalmazta, a sokadik rendezések sokadik teljesítõi megérdemelnék a kiemelt díjazást. Távol álljon tõlem bárminemû vitának, téves gondolatsornak az elindítása. Fogadjuk örömmel azt, amink van. Érezzük meg túráink elõtt a mozgás szükségességét, preventív jelentõségét, lássuk meg túráink során a természet szépségét, tanuljuk meg, hogy ezekért is áldozatot kell hoznunk, ezek a verítékcseppek nem adókötelesek, ráadásul az egészségünket szolgálják. Amíg vállalásaink nem haladják meg fizikai képességeinket, örülni tudunk a megtett kilométereknek, a viszontlátott ismerõs és ismeretlen arcoknak ( még akkor is, ha ismeretségünk formális, egy – egy futó pillantásig tart ), ha a tizedik rendezésen tizedszer ott tudok lenni és azt teljesíteni tudom, ez jelentsen számomra, számunkra nagyobb örömet, mint egy olyan érem vagy kupa átvétele, amire kellõ anyagi forrás, támogatás hiányában nincs módja a rendezõknek, túraszakosztályoknak.


A jubileumi évforduló már korábban motivált. Klasszikusokat idézni nem akarok, álmodjunk szépet és nagyot! - gondoltam 2009-ben. Reméltem, reméltük, hogy 2010-ben már anyagiakban erõsebb lesz a TTT, megkapjuk annak lehetõségét, hogy a rendezõk jelentõsebb összeghez juthatnak, a díjazások színvonalát, akár a szolgáltatások minõségét javítani lehet. Örömmel fogadtam a visszajelzést 10-12 nappal levelem megírása után, hogy a megkeresett célszemély jóváhagyta kérésemet, aláírásával utasította az erre hivatott csoportot, hogy bonyolítsák a megállapodást, melynek hozadékaként a TTT három év alatt 20 millió forintos támogatáshoz juthat.


Jóváhagyás leosztása, jóváhagyás visszaküldése magasabb szintre, ígérgetések, mellébeszélések, elnapolás. Csend.


A közelmúltban olvashattunk értekezést arról, hogy hazánkban a tömegsportnak nincs kellõ támogatottsága. Egyre szûkül azoknak a száma, akik pénzeszközöket tudnak átcsoportosítani bármilyen célú támogatásra. Jellemzõen ezek nagy vagy nagyobb szervezetek, belül sok – sok szürke eminenciással, akik nemegyszer visszaélnek lehetõségeikkel, alárendelik öncélú elképzeléseiknek a tömegsportot, más jószándékú csoportosulás érdekeit.


Ne szóljon a természetjárás, a túrázás a kiemelkedõ díjazásról, de szóljon arról, hogy szabadidõnket tudjuk hasznosan, természetközelben eltölteni, minél többet lássunk, megismerjünk Földünk természeti értékeibõl, szépségeibõl, miközben többet adunk szervezetünknek, mint a leghatásosabb gyógyszerek adni tudnak.


Nézõpont kérdése, hogy a húsz vagy harminc év sok vagy kevés. Ismereteim szerint Hollandiában egy túraszakosztály túl van megalapításának 50. évfordulóján, Knittelfeldben (Ausztria) a jövõ évben lesz az 50. rendezés. Vannak jó példák, van kiket követni.


Mint tudjuk, a Vasas Maraton távjai Pomázról indulnak, végállomásaik Dobogókõ. A teljesítõk többsége innen autóbusszal utazik tovább. Ezen a járaton lettem a napokban egy beszélgetés fültanúja. A rendezõk okulva mások és múltbeli „hibáikból”, hetekkel az aktuális rendezés elõtt egyeztettek arról, mit és miért tegyenek, hogy a résztvevõk egyértelmû tájékoztatást kapjanak.


A már abszolvált több tízezer teljesítménytúrát mennyi egyeztetés, koordináció, mennyi önzetlenség, nemegyszer fárasztó, éjszakába nyúló hétfõi „klubnap” kellett hogy megelõzze. Nyilván voltak kisebb – nagyobb kellemetlenségek, meglepetések, de a fáradtsággal és izomlázzal együtt elmúlt a dac, a harag, ismét visszajött a túrázáshoz való szándék, hajlandóság. Oldalakon és napokon keresztül sorolhatnánk azok neveit, akik ellenszolgáltatás nélkül tettek és tesznek a hazai teljesítménytúrázásért akár a TTT berkein belül, akár a TTT falain kívül. Biztosra veszem, hogy turista társadalmunk egyetlen tagja sem él az ellen kifogással, ha ezen az ünnepen az õ nevükben is köszönetemet fejezem ki mindenkinek, akik a legkisebb mértékben is építették, gyarapították, támogatták, koordinálták a hazai teljesítménytúrázást.