Mivel egy hónapja nem voltunk túrázni, már nagyon vártuk ezt a túrát, mely kellõen ígéresnek tûnt.
Elõzõ nap nem álltam a helyzet magaslatán, de gondoltam, "majd reggel meglátjuk". Megáttuk, és el is indultunk. Verõcére vezetõ út a P, ahol a fák közül az út szélén már bújnak elõ a túrázók, futnak szembe a futók,.... jó helyen vagyunk, mindjárt mi is jövünk vissza, csak gyalog...
Elõször ismerõs háza elõtt leparkoltunk, majd elértük a néhány m-rel odébb lévõ rajtot. Néhányam toporogtak a vonattal érkezõ ismerõsökre várva, majd inkább mégis neki vágnak.
Mi is benevezünk, váltuk néhány szót a stervezõkkel, cihelõdünk, megcsodáljuk a szép színes, szinttel is ellátott térképet, majd mi is elindulunk. Követjük a P- -ot, majd el is érjük... de hol is?? mert ez bizony nem a Verõcére vezetõ út... hátra tekint, mögöttünk P jelzés... elõttünk is halad egy magányos túrázó, szóba elegyedünk vele, térképet nézegetük, M2 mellett vagyunk... na de sebaj, vissza már nem fordulunk, hisz csak néhény m-rel vagyunk odébb a kelleténél és ugyanoda vezet. Szedjük a lábunk, az út nem forgalmas - bár nem is szabályos ott gyalogolni, majd az út túl oldaláról vagy 200 m-rel feljebbrõl üvöltenek utánunk, h mennyire nem jó helyen vagyunk, majd a futó oda ér és jól letol... de ha mi nem vagyunk jó helyen, akkor õ honnan jött????? Mert bizony, ahonnan õ már kiabálni kezdett, arra nem hogy P, de más egyéb jelzés sincs...
Nincs kedvünk vitába szállni vele, de õ nem adja fel, majd lassan veszi a lapot, h nem kívánatos társaság és tovább halad. Mi is hárman és el is érjük a Verõcére bevezetõ út elejét, ahol már a kocsiból is láttunk túrázókat és innen már a hivatalos úton magyünk .. át az országúton, majd rátérünk a K- -re mely a Naszályra visz. A terep nem könnyû, egyre a dagonya, én is megbánom, h elindultunk, mert egyre rosszabbul vagyok - ez már csak így van.. reggel mindig jobban érzi magát az ember, ha betegeskedik, aztán a nap elõre haladtál ez folyamatosan romlik túra nélkül is -, alig várom az elsõ ep-t, többször jól elcsúszok az agyagban, majd megbeszéljük, h a 2. ep-nél mi is kiszállunk - alkalmi túratárs egyébként is csak azon ment, akitõl sok érdekességet megtudtunk a környékrõl, és akinek ez az elsõ TT-je volt, amin hivatalosan elindult.
A Naszály alatt túratárs közli, h neki bizony szóltak, h itt nem lesz senki, ne keressen ep-t. Megbeszéljük, h szólhatott volna elõbb is, mert akkor biza fel nem csúszkálunk ide.... Felérve az orrunk hegyéig sem látunk, és valóban nincs ep sem. Haladunk is tovább, akilátás gyönyörû lehetne, ha nem lenne ekkora köd, a barlangokat is kihagyjuk, mert rosszul vagyok; de a jó útviszony nem tart sokáig; többeket utol érünk a fák között a fákba kapaszkodva lefele csúszkáni. Õk is többen mondták, h õk bizony tudtak róla, h fent nem lesz ep... eze kszerint csak nekünk felejtettek el szólni. Helyenként már szinte térdig ér az agyag.. ha tudtam volna, elhozom a barlangból a gumicsízmámat, abban könnyebb lett volna.. talán..
Leérve a hegyrõl, a hegy alatt haladva újabb oldalát ismerjük meg a Naszálynak, az útviszonyok hatalmasat javultak. Eltévedt túratársak jelennek meg oldalról - hogy hogyan keültek oda, azt nem tudni, pedig egyértelmû volt végig, h merre is van a tovább.
Szendehelynél igényes fa táblácskák jelzi a haladási irányt, de mi lemegyünk az erdei iskolához és megcsodáljuk igényességét; majd visszatérünk és a tábla irányába mutatva elérünk egy patakocskát, ahol már gyûlnek az emberek. De miért is nem megyünk tovább? Mert egy vaddisznócska épp a turista úton a patakban iszik - kellõen betegnek látszik,.. valószínûleg ezért maradhatott le. Márpedig ha van kicsi, akkor ott lehet a közelben mami is... Várunk kicsit, hátha odébbmegy... a túrázók meg csak gyûlnek...aztán lassacskán csak odébb megy, mi meg lassan elkezünk átszivárogni a patakon.
Utána már könnyen megtaláljuk a 2. ep-t, ami egyben a rövid táv vége is volt; kapunk pecsétet az 1. ep helyére is, majd szólunk, h akkor most mi kiszállunk. Ezt nem nagyon értették a pontõrök, de aztán megkapjuk a szép oklevelet és kitûzõ helyett a fa korongocskát.
Leültünk kicsit megpihenni, fogyasztottunk a zsíroskenyérbõl és a saját teánkból, mivel ott nem volt tea. Közben kinéztük a legrövidebb utat Verõcére és kisvátratva el is indultunk ismét nagyon szabályosan az M2 mellett gyalogolva.
Sérelmeztük, h az útvonalon a kijelõlt ep-n nem volt pontõr (mint ahogy ezt több ismerõs is, akik elindultak a túrán), de ha már nem ültettek ki senkit, akkor mondjuk kérdésre kellene választ keresni, vagy valami egyéb kreatív megoldás is lefogadható lett volna; a célban pedig a kiírásban is szereplõ meleg tea is elmaradt.
Sok volt az elsõ bálozó - én nem ezt választottam volna elsõ túrának :-) ; alkalmi túratársnak is mondtuk, h ne ezt vegye alapul semmilyen tekintetbe, ill .hogy hogyan válaszon legközelebb erejének megfelelõen. |
