Túrabeszámolók


BRM (Brevets de Randonneurs Mondiaux) kerékpáros túrák

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2011 2011 2011 2011 2011 2011 2012 2012 2012 2012 2012 2013 2013 2013 2013 2013 2013 2013 2014 2014 2014 2014 2014 2014 2014 2014 2014 2014 2014 2015 2015 2015 2015 2015 2015 2015 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017 2017
 Túra éve: 2012
Tinca tincaTúra éve: 20122012.06.17 20:16:57
megnéz Tinca tinca összes beszámolója

BRM 400:  


Teljesítés

Egy próbálkozás, hogy valamennyire bele tudjam képzelni magam Járvás Tamás, RAAM résztvevõ helyébe. Ami neki 3000 mérföld, nekem 400 km.

Nagyon lassan kezdtem, mert 300 km fölött még sosem tekertem. 12-en voltunk. Mindenki kirándulós tempóban indult, egy srác volt elõttem, én is egyedül értem Fehérvárra (90 km) húsz perccel késõbb, alig nettó 25-ös átlaggal, saját tempóban, abszolút pihenten. Minden erõlködés nélkül értem el Csesznekig, itt izzadtam meg elõször, a vár alá ugyanis elég meredek utca visz fel, a hõmérséklet pedig már 30 C körül járt. Elõször ugrott meg a pulzusom, rögtön 160-ig. Eddig merõ élvezet volt, a bruttó 25 átlagot is utolértük, pedig egyre többet kellet megállni vizet tölteni. Itt értem utol az elõttem állót, aki hosszabban frissített, és nem is hagytuk el egymást a célig, jó csapatot alkottunk.

Csesznektõl hosszú gurulás jött egymás mellet, dumálva, hátszélben Lébényig 30-40-nel. Itt észrevétlenül ütött a meleg, pulzus rendre 145 felett, síkon gyenge vagyok. Lébényben (220 km) megebédeltünk, ez nagyon jól esett, de egy órán át tartott a kiszolgálással, így elköszöntünk a bruttó 25-ös átlagtól, amivel világossal is beérhettünk volna. Gyõrig (255 km) meleg, erõs pofaszél, majd a városban próbáltuk megtalálni az átvezetõ utat, így még tovább lassultunk. A kiadós ebéd miatt úgy gondoltam, nem kell egy darabig enni, így közelítettem a félpofaszélben végzetem felé. Mivel társam a meleget tûrte rosszul, itt elég sokat vezettem "bolyunkat". Nagy idõveszteségeket szenvedtünk a rendszeres kulacstöltés és fürdés miatt is. Bábolna és Ács között utoljára tapasztaltuk meg a 40 feletti sebességet.

Az 1-es útra ráfordulva (290 km) tört rám a fáradtság. Szerencsére a napsugarak kezdtek kisebb szögben beesni, de a pulzusom túlságosan is leesett, nem tudtam már 140, aztán 135, 130 fölé tornázni. Jó darabon én lettem a vontatmány, fõleg Almásfüzitõ (310 km) után. Esztergom elõtt közös akarattal úgy döntöttünk, hogy teljesen meg vagyunk borulva, ezért egy árnyékos helyen leheveredtünk az út szélén húsz percre. Ekkor tudatosult bennem, hogy végzetes hibát követtem el, amikor 120 km-en át szinte semmit nem ettem. Gyorsan felfaltam, amit a nyeregtáskában találtam (nem volt kevés). Elõtte Lábatlanon olyan kékkutat fejtünk meg, aminek vizétõl hosszas émelygés tört rám, így Dömösig (365 km) inkább nem is ittam. Esztergom után a horizont alá bukott a nap, de az út még sokáig látható volt elsõ lámpa használata nélkül. Ahogy emésztgettem, egyre többet mentünk egymás mellett, ill. álltam elõre. A hûvös idõben egyre gyorsultunk, 26-28 helyett inkább 30-cal tekertünk az egyre gyengébb félpofa-szélben. Ahogy haladtunk elõre, egyre inkább forszíroztam a gyorsabb haladást, kulacstöltés utáni minél gyorsabb elindulást, de egyértelmû volt, hogy nem hagyjuk ott egymást. Amúgy is, nekem elég gyenge volt elöl a világításom. Dömös után egyre jobban esett a suhanás. Gumicukrot rágcsáltam a sötétben, és amikor az út lehetõvé tette, gyenge lámpámmal igyekeztem elöl nagyobb tempót diktálni. A dunabogdányi (380 km) utolsó ep-t követõen az út javarésze kivilágított, így jórészt 30 fölött vezettem én is. Budakalászon még volt egy icipici dimbi-dombi, de túl jó erõben voltunk, hogy érdekeljen. A Szentendrei úton még 35-el raktam elöl, de ez már a legvége volt, végül elég késõn 1/2 12 elött fejeztük be a 412,6 km-t (saját mérés, társamé ~416).

Pillanatnyilag ez a max, 600-ra nem mennék.


Szervezés

A szervezés részben egyszerû, hiszen a résztvevõk önellátással mennek végig, a kijelölt pontokon bélyegzéssel igazolva. Az mégis szimpatikus, hogy nem kellett magyarázkodni, az -utolsót kivéve- ep-ken tudtak érkezésünkrõl. Valószínûleg ott elfelejtettek a tulajok szólni az eladó srácnak. Az itiner is viszonylag egyszerû, tömör, de látszik, hogy gondosan bejárták a távot. (pl. "a táblát takarja egy fa!"; "az út jónak látszik, de hullámos", stb). A rendezõ rugalmasan kezelte a hibámat, nevezési határidõ lejárta után is elfogadta a jelentkezésem. Nem mellesleg tavaly teljesítette a Paris-Brest-Paris távot.

Hogy mégis mire jó ez az egész? Azon kívül, hogy jó nagyot lehet bringázni, a BRM sorozat teljesítésévek kvalifikálhatjuk magunkat a BPB-re, amit négyévente rendeznek 5000 résztvevõvel. Eddig magyarként nehézkes volt eljutni, hiszen nem volt hivatalos kvalifikációs esemény itthon, mára ez megoldódott.


Útvonal

Ebben fejlõdést látok, hiszen a Balaton megkerülése (egyszer-kétszer-háromszor), tekintettel az ottani kerékpáros viszonyokra, inkább taszított a teljesítéstõl, mint vonzott. A 400-as útvonala sokáig (Bakonygyirótig mindenképp) élvezetes, dimbes-dombos, látványos. Onnan, elérve a Kisalföldet, lapos lesz, de legalább olyan helyeken járhattam, amit gyalogos túrázóként kihagynék. A lébényi templom lenyûgözõ látnivaló, még mellette eltekerve is. A megtekintéséhez egy kissé már le voltam harcolva. Kis darabon a Szigetközbe is bepillantottunk, pár km-en árnyas, autóktól mentes aszfaltutakon suhantunk, ami nagyon jól esett a harminc fokban. Az utak legnagyobb része meglepõ módon jó minõségû volt, ilyen szempontból is sikeres volt az útvonalkijelölés. Átkeltünk -persze hídon :) - néhány patakon, folyón (Rábca, Rába, Mosoni-Duna), haladtunk a Duna mellett, de mind közül a szerencsétlen sorsú, csendes Marcal volt a legmegkapóbb látvány. A cseszneki vár és az alá vezetõ utca (végén 10-12%) is telitalálat.