Túrabeszámolók


Tihanyi Gejzírit 33/20

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
 Túra éve: 2010
cztamasTúra éve: 20102010.05.03 19:23:29
megnéz cztamas összes beszámolója

A 20ason indultunk barátnõmmel Aszófõrõl, ahogy olvasom nem sokat vesztettünk (szintben) a 33-ashoz képest.


Az út könnyû bicikliutas bemelegítéssel indul, majd a templomromnál kezdõdik az igazi menet. Az elsõ pontig emelkedés, majd nem sokra rá szép kilátás (a gps szerint is). Már jártam itt egyetemista koromban, most is gyönyörû a Külsõ-tó idõközben mocsári élõvilággá alakult festõi látványa.


Nemsokára a túloldalról is megcsodálhattuk ugyanezt egy szõlõfürtök közti menet után.


Ezt követõen kis gerinckerülés, majd leereszkedés a félsziget keleti oldalán. Távolban Füred, bal oldalán a görög falu, vagyishát az idei nevét nemtudom, de az biztos hogy eladó. :) A lényeg hogy a látvány "nem túl rossz", sõt..... :D


A barátlakásokig árnyékos menet. Jobb is, kezd igen meleg lenni, pedig milyen rossz idõ volt egész héten.


Barátlakásoknál pecsét, majd tovább az erdõben, és ki is értünk a helyi fõútra. A jellegzetes támfal a horgászbeülõkkel minden magyarnak mosolyt csal az arcára, bizony Tihanyban vagyunk. Kis fényképezés, majd zsebbõl kicsúszó mûzliszeletet nyaldosó kellemes hideg víz. Természetesen az alacsony vízállásnak köszönhetõen a csodálatos vegyesgyümölcsös mûzliszelet nem vált a hullámok maratalékává, így gyorsan elfogyasztottam, késõbb kiderült, kár volt...


...ugyanis a következõ állomásként a mólónál láttuk hogy nyitva van a helyi kajáló. Még szép, én is kinyitottam volna. :) Idei elsõ balatoni lángosunk isteni volt, mellé lecsúszott egy adag csapolt sör is, persze csak barátnõmnek, én még vezetek ma. Eddig jól viseli a megpróbáltatásokat, bár a sok fel-le és a meleg kezdi fárasztani, és persze a múlt heti vízhólyagok....


Nem is merem mondani hogy a lemerülõben lévõ GPS még 10 km-t se mutat.


Sok fénykép, annál több pihenõvel, majd indulás tovább. A múltkor dolgoztam itt ebben a parkolóban, ahol sikeresen el is tévedtünk, ugyanis annyira magyaráztam, hogy balra mentünk és nem jobbra fel a hegynek.


Hamar észleltük a helyzetet, majd egy kis szerpentinszerû egysávos betonos emelkedés után az ország egyik legjobb fagyizójában egy újabb gyorsszünet (sok lesz ennyi finomság), majd újabb fényképezés az apátságnál.


Már nyitva vannak a kis bazárok, elég sok ember járkál, pedig hol van még a fõszezon.


A túristajelzés helyett a Belsõ-tó partján haladunk, majd beköszönünk a szürkemarháknak is. Utána emelkedõ, majd nemsokára sorbanállás az egyik pontnál. Ezt követõen még elnézünk egy barlanghoz/víznyelõhöz is, ott lyukasztó, és remélve hogy jó irányba megyünk, kitalálunk a helyes jelzésre, bár senkit nem látunk se elõttünk se mögöttünk (az elõbb még 20an álltunk sorba). Mindegy bár a mûszer az utolsókat rúgja, õ azt mondja jó az irány, a tracklog is hasonlít a térképi rajzhoz. :)


Annyit pihentünk és fényképeztünk már, hogy kicsit iparkodnunk kell, meg egyébként is osztálytalálkozóm lesz este.


Kicsit nyomjuk a lépéseket, barátnõm morog, hogy most fáradt és ne hagyjam le annyira és egyébként is a vízhólyagok, stb. Utána az ismerõs túracsend, amikor csak a lépéseket hallani, meg azt amikor véletlenül megbotlasz, mormolsz valami káromkodást és mész tovább. A következõ néhány km-t le is írtam.


A következõ pontig hosszú és kezdõknek nem éppen barátságos föl-le menet, fák közt, már megnyugtató kilométer értékekkel.


A pecsétet egy szép tornácos házban kapjuk (a helyi erdei iskola), jár még mellé zsírosdeszka, meleg tea. A szenyót kihagyjuk a mólón történt események miatt, a meleg teát letolom, nekem nagyon jól esik, a meleg tea egy univerzális ital, minden idõben tökéletes.


Nehezen felrángatom megfáradt túratársamat, majd nyomjuk tovább. Halkan megjegyzem neki, hogy már kevés van, de mégis a Csúcs-hegy következik, ami a félsziget legmagasabb pontja, és nem valami hosszú az emelkedõ, ellenben.....


A mosolya nem õszinte, a mondandója sajnos igen. Sebaj inkább a már említett túracsendet választom, amúgy is egysávos az út. A felfelé meneteken sokan elmennek mellettünk, üdvözöljük õket, de az õ mosolyuk se õszinte. Érdekes, azért kicsit kimerítõ ez a sok fel-le. :)


A lényeg hogy nagy nagy szenvedések árán felértünk a Csúcs-hegyre, majd innen már lefele vezet az út egészen a célig. A már megjárt pecsételõhely után barátnõm is felszabadultabb, tudja már hogy mennyi van vissza, de kicsit elege van már.


Nemsokára visszaértünk, nem is irom le milyen idõvel. Rengeteget fényképeztünk, feküdtünk a sziklákon, ettünk a mólón, stb. Ez most nem errõl szólt ez a túra ezt a szervezõk is sejtették. Ellenben az egyik legcsodálatosabb túra, a legtöbb látnivalóval, természeti értékekkel, kifejezetten jó kiránduló idõben.


A célban szép kitûzõ, oklevél, egyébként az itiner is jó volt, szóval semmi kifogás. Hab a tortán a vízcsap a vasútállomáson. Azt szerintem mindenki megcsapolta aki arra járt. A sok meredek emelkedõ+lejtõ engem is meglepett. Túratársam hõsiesen végigcsinálta, hazafelé végig aludt.


Az osztálytalálkozóra épphogy sikerült beesnem idõre, de ez így volt jó és szép.

 
 
stalkerTúra éve: 20102010.04.28 22:20:53
megnéz stalker összes beszámolója

Tihanyi Gejzírit 33


2010.04.24.


 


Bazsival az idén is a tavaly már jól bevált módszert alkalmaztuk, vagyis reggel Aszófõn álltunk meg autóval és onnan a sínek mentén bandukoltunk el az örvényesi állomásig. Az idõ mindvégig nagyon szép volt, hétágra sütött a Nap és kellemes, meleg idõ volt. A természet mintha egy hetet késett volna tavalyhoz képest, ugyanis tavaly az orgonabokrok a túra idején már javában virágoztak, az idén még csak jó erõs bimbós állapotban fényképezhettük õket. Az idén a tihanyi félsziget "magas bércei" nem viseltek meg minket annyira, mint egy évvel ezelõtt, valószínû ez annak tudható be, hogy már ismertük a terepet, így lélekben rá tudtunk készülni a szakaszokra. Nekünk a túra útvonala kifejezetten tetszik, a Balaton-felvidék szerintünk csodálatos. Pécsely régi és új házai, a falu központja és a falut délrõl szegélyezõ óriási rét a legelõ juhokkal jellegzetes hangulatot ad a túrának. Az ellenõrzõ pontokon a pontõrõk - már ahol voltak - nagyon kedvesek voltak, és aránylag gyorsan igazolták a nevezési lapokat. A legtöbbet talán a Természetvédelmi Õrháznál vártunk, de ez is elenyészõ idõ volt a sokasághoz képest. A kapott kisméretû, fekete-fehér térképpel nekem is fenntartásaim vannak, valószínûnek tartom, hogy más térkép segítségére is rászorultunk volna, ha nem ismertük volna az útvonalat. A kapott kitûzõ szerintem nagyon szép és az Elismerés is más, mint a tavalyi. A nevezési díjjal és az ellátással kapcsolatban csatlakozom az elõttem szólokhoz, az ellátás a nevezési díjhoz képest magas színvonalú volt. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést, a táj gyönyörû, a túra jól szervezett, ajánljuk mindenkinek!

 
 
PlecsTúra éve: 20102010.04.28 10:12:41
megnéz Plecs összes beszámolója

Gejzírit 33 


Mivel a túra Örvényesrõl indul és Aszófõre érkezik, úgy gondoltuk, hogy elsõ körben Aszõfõre transzferáljuk magunkat, majd a közösségi közlekedés által kínált lehetõségeket kihasználva  evickélünk át az alig két kilométernyire lévõ rajtba. Majdnem így is tettünk, de amíg várakoztunk a buszmegállóban, a busz helyett egy kis fekete autó fékezett, s a benne ülõ úr segítõkészen felajánlotta, hogy elszállít bennünket – hát ki tudott volna ellentmondani egy ilyen invitálásnak? A fuvart ezúton is köszönöm! 


Így esett meg, hogy 8 után alig pár perccel már le is tudtuk az egyébként nagyon gördülékenyen és simán zajló nevezési procedúrát, majd nekivágtunk a 33 kilométeres távnak. A Zádorvárig többnyire kellemes, nem túl megerõltetõ emelkedésben volt részünk (közben egy „Lukasszál” típusú ellenõrzõponttal), az emelkedés csak közvetlenül a vár elõtt vált egy kicsit meredekebbé, de a várhoz felvezetõ út vége lépcsõs volt, így talán mondhatom, hogy ez sem volt igazán embert próbáló.



A vár nekem is tetszett, ennél sokkal rosszabb állapotban fennmaradt várakat is láttunk már – egy pár információs tábla, egy kis tereprendezés, egy kis rendrakás sokat lendíthetne a vár környékén…


 A vártól visszafelé megint jött szembe egy pár „Lukasszál” típusú ellenõrzõpont, aztán szép lassan visszaértünk Aszófõre – s itt kezdõdött a túra második szakasza, amely alapvetõen különbözött az elsõtõl.


 Elõbb a településtõl egy kerékpárúton kellett kigyalogolni a Nyerges-hegyig, majd a Tihanyi félszigeten tett kör után ugyanezen vissza. Hát mit is mondjak róla? Diplomatikusan talán csak annyit, hogy nem ez a szakasz volt a túra fénypontja, pedig pont ezt kellett oda-vissza megtennünk…


 A Tihanyi félszigeten tett kör teljesen más hangulatú volt, mint a túra eddigi szakasza, egyrészt jól kiépített túrautakon illetve ösvényeken haladtunk, másrészt sok-sok látnivalót érintettünk, hiszen itt vannak többek között a túra névadói, a gejzírkúpok is. Ha ebbõl a szempontból nézem, egyértelmûen ez a túra szebbik és jobbik fele, viszont ha magát a túraélményt nézem, akkor a helyzet pont fordított!


 Míg ugyanis a Zádorvárig és vissza kifejezetten kellemes, nem túl zsúfolt utakon gyalogolhattunk, addig itt már a teljes mezõny (33-as és 20-as táv) egy helyütt körözgetett, s így a többnyire szûk ösvényeken bizony néhol nagy volt a tumultus, elõzni pedig nem nagyon lehetett, a rövid táv családi résztvevõi közül pedig sokan nem is igazán érezték úgy, hogy az úton való szétfolyásukkal a többieket akadályozzák. Szóval elõl anyuka ment a maga 1,9 km/órás tempójával felfelé a dombon, a család mögötte libasorban, s ahogy kicsit szélesebb lett az út, azonnal „szétnyíltak”, hogy a teljes útszélességet biztosan lefedjék…


 A félszigeten tett kör egyébként tetszett, bár az Õrházban adott forró tea kicsit morbid „frissítõ” volt a 20-25 fokos melegben… J Halottam, ahogy egyik konyhás néni mondta a másiknak, hogy „nem is kell már sok teát fõzni, mert mindenki csak egyet iszik…”


Hát ja, 25 fokban forró teából tényleg elég egy is… J


 A nem túl népszerû kerékpárúton történõ visszagyaloglás után az aszófõi vasútállomáson az érkeztetés gyorsan és jól ment, az emléklap és a kitûzõ is szép darab, sõt, a rendezõk még egy nagy nápolyival is megjutalmazták a célbaérkezõket.


 Az ellátás a túra árához képest szerintem kifejezetten bõséges volt, az egyetlen dolog, amit szóvá kell tennem, s ami úgy látszik, hogy a „bauxitos” túrák jellemzõje: a kapott térkép nekem kicsit „furi” (ez a Bakony 50-re is áll) és (csatlakoznék az elõttem hozzászóló nafe túratárshoz) ezen a túrán a meghirdetett szintadatok nem igazán vannak köszönõ viszonyban a valósággal.   


 Ha akarsz látni pár gejzírkúpot vagy csak megnéznéd a túrán készült képeket, itt megtalálod: www.plecs.hu


 

 
 
nafeTúra éve: 20102010.04.27 18:23:47
megnéz nafe összes beszámolója

Tihanyi Gejzirit 33


GPS-el mért távolság: 32,56 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 795 m. Az Aszófõ – Örvényes távval és a Zádorvár körbejárásával, kilátóval: GPS-el mért távolság: 34,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 830 m.


A meglepõen gyér forgalomnak köszönhetõen hét óra után néhány perccel megérkeztem Aszófõre. Kocsi leparkol, hátizsák, túrabotok elõ, irány a vasút mentén Örvényes. Ahogy az elsõ kanyar eltakarja az állomást, máris kellemetlen tapasztalat, minden második betonaljzatból hiányzik a síneket rögzítõ csavarok fele. Hát igen, valakik rendesen elõkészítettek egy vasúti katasztrófát. A tolvajokon kívül a vasút is hibás, mivel úgy tûnik eszük ágában sincs pótolni. Ideje lenne megváltoztatni az ilyen lopások törvényi kezelését, s elõre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból elkövetett emberölési kísérletnek minõsíteni, még ha nem következik be baleset akkor is, az orrgazdára történõ kiterjesztéssel, teljes vagyon elkobzással. De jobb lesz, ha inkább a túrával foglalkozom, még mielõtt magamra haragítanám az Amnesty International-eseket.


Hamar elkanyarodtam a sínektõl, s irány a „bicikli út”, ahol kényelmesen átsétáltam a rajtba, ahol meglepetésemre, már háromnegyed nyolc elõtt is lehetett nevezni, s indulni. Sehol semmi tumultus. Gyors nevezés után, 07.50-es idõvel elindultam. A falut hamar magam mögött hagytam, s jó kis úton, enyhe emelkedõn talpaltam. Az elsõ elõttem indult csoportokat gyorsan megelõztem. Mindjárt itt az elsõ ellenõrzõ pont. Nézzük csak az órát! Nem vagyok túl gyors? A pontot elérve kiderült többszörösen is felesleges volt aggódnom. Elõször is, csak a pont hivatalos nyitása után három perccel érkeztem, másrészt pedig automata pontot helyeztek ki, végül pedig nálam gyorsabb lábúakra számították ki a nyitási idõpontot.


Lyukasztást követõen ballagtam tovább. Itt-ott volt egy kis kilátás, de a Zádorvárat leszámítva, a Nyereg-hegyig a túra nem igazán látványos, viszont a szép idõben kellemes. Gyorsan fogytak a kilométerek, s már fújtathattam is a várhoz vezetõ utolsó, jó meredek kaptatón. Pecsételést követõen körbejártam a várromot. Nekem tetszik. Egy „kis” restaurálással igencsak látványos lehetne, hiszen jócskán van falmaradvány, nagyon jól kirajzolódik, mi hol lehetett. A kilátóból szép látványban lehet részünk.


Miután kinézelõdtem magam, tovább mentem. A meredek részen lefelé menet Margóék jöttek szembe. Kíváncsi voltam, mikor érnek utol, hiszen ilyen távon legalább félórát rám vernek. Pécsely után, a sárga jelzés nem igazán úgy megy, ahogy a térképen szerepel. A jobbra történõ elhajlás helyett, egy bal, majd jobbos derékszögû kanyart tesz, nem is kicsi távval. Nos azért, a kis aggodalom ellenére megvan a következõ automata pont. Lyukasztás, tovább menet. Ugyanígy az Öreg tölgyeknél is. Rövid idõt követõen elõbukkant a Balaton, és a Tihanyi-félsziget. Aszófõ elõtt megettem egy szendvicset. A faluban megnézem a GPS-t, már bõ 18 km van a lábaimban. Jól tippeltem, amikor elõzõ este azt írtam Andrásnak, miszerint nem 10, hanem 11 óra körül leszek Aszófõn. Negyed 12. Jó passzban érem el az Apáti „templomromot”. Épp csak letérek a „bicikli útról”, amikor egy általam száz fõnél jóval nagyobbra taksált bringás csoport (Mint azóta olvastam úgy 1200-an lehettek. Ennyit a becslésemrõl.) érkezett szembõl, a tókerülõ biciklis túra, valamilyen csoportja. Érdekes, de egyébként is több bringással találkoztam, mint máskor.


Kiss kaptató a nyereg-hegyi ellenõrzõ pontig, ahol figyelmetlenségbõl, csaknem rossz felé indultam tovább, de a pontõrök gyorsan a helyes irányba állítottak. Természetesen most is megtettem a kis kitérõt, a kilátás kedvéért, s rögtön bele botlottam az elsõ törpe nõszirom csoportba. Még 3-4 helyen találkoztam ilyen virággal a túrán, sok más virág közt. A kilátó ponton két bringással találkoztam. Alaposan megdolgoztak a látványért. Eseménytelen gyaloglást követõen mehettem pár métert a Belsõ-tó mellett, majd a jelzés átment egy bozót túloldalára. Az Arany-ház elõtt becsatlakozott a 20-as táv. Eddig kellemes, tömegmentes volt a túra. Ettõl kezdve már jócskán kellett kerülgetnem az embereket. Az átjáró-barlangi ellenõrzõ pontnál rögtön 5 percet kellett várni a sokadalom miatt. Ezután elkezdtem elõzgetni, így a továbbiakban a fényképezést hanyagoltam. Udvariatlan lett volna, ha az egynyomsávos ösvényeken megelõzök valakit, s utána megállok fotózni, majd megint megelõzöm..., meg megint. Mivel mindig volt elõttem utolérendõ, ezért nagyobb tempót is mentem, mint az Arany-házig. Most valahogy jól is esett ez a nagyobb gyorsaság, viszont az is igaz, hogy amikor meredekebb emelkedõkön elõztem, s egy kicsit jobban belehúztam, akkor bizony még a fülemen is megpróbáltam levegõt venni.


A Természetvédelmi Õrháznál, csak két bögre teát ittam, nem lévén éhes. Gyerünk tovább. A Csúcs-hegyre vezetõ ösvényrõl és a hegyrõl szép a kilátás, de a levegõ párás, így nem az igazi. Meglepõen hamar újra pecsételtetek a Nyereg-hegyen. Ettõl kezdve, mint kiderült, összesen 5 m szint van a hátralévõ szakaszon, ahogy vártam is, tehát szinte végig lejt. Nemsokára 33-asok jönnek szemben, s éppen a szintemelkedésrõl beszéltek, hogy jó sok van még hátra. Szóltam nekik, hogy a mérésem szerint, a kiírással szemben csak 825 m az összes szint (elfelejtettem levonni a zádorvári tekergésemet), tehát már több mint a fele megvan.


Az Apáti templomromnál visszatértem a bicikliútra. Alig tettem meg pár métert, amikor a telefonom jelezte, lemerülõben az akkumulátor. Nem volt kedvem cserélni, így az utolsó szakaszra jól belehúztam, hátha kibírja a célig. Kibírta.


Beértem a célba, ahol hamar megkaptam a kitûzõt, emléklapot, nápolyit. Beszélgettünk egy kicsit. A népes veszprémi katonacsapat, már ki is pihente eddigre a 20 as távú túrát.


Meglepetésemre Margóék, csak utánam érkeztek. Mint kiderült, ismerõsökkel voltak, akik kevésbé gyorsak, mint õk, de a végén már nem bírták a lassúságot, s csak otthagyták a társakat.


Kellemes, igazi tavaszi túra. A 20-as távon több a látványos rész, arányában jócskán több a szint is. A bõ 12 km plusz távra mindössze 100 m plusz szint jut.


A túra ár/érték aránya igen jó. 500/400 Ft-ért fekete – fehér nyomtatott térképvázlatos igazoló lapot (kellett hozzá a saját térkép is), emléklapot, kitûzõt, a természetvédelmi õrháznál zsíros kenyeret és teát, a Hálóeresztõnél szõlõcukrot, a célban pedig nápolyi szeletet kaptunk. A szervezõk mindkét ez évi túráján jobb volt az ellátás, mint a megelõzõ években (Bakony, Tihanyi Gejzirit).




 


 

 
 
 Túra éve: 2009
bükkjáróTúra éve: 20092009.06.16 16:16:35
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Tihanyi Gejzirit 20
2009.04.25.
Táv: 20 km. Menetidõ: kb 5 óra
Kellemes napos idõ volt.

A reggel már a Déliben talált, hogy megkezdhessem az aznapra rendelt elsõ vonatozásomat. A Tihanyi félszigethez már röpke 3ó alatt le lehet jutni! Köszi MÁV!
Szintén ezzel a vonattal ment, de másik túrára egy ismerõs, pár perc beszélgetés után ülõhely keresésbe kezdtünk. Sikerült, de külön, külön. :(
Mivel már rég el szerettem volna jutni erre a túrára, ami a Tihanyi félsziget gyakorlatilag összes nevezetességét érinti, különleges várakozásokkal néztem a nap elé.

Aszófõn gyors nevezés után irány a félsziget. A túra eleje (és vége) a mûúttal párhuzamos bicigli úton megy. Ez a rész nem túl izgalmas. Azonban már itt látszott, hogy szép napos idõ lesz. Jó kilátásokban reménykedtem. Egy könnyû emelkedõ után a Nyereg hegyi ep-hez érkeztem. Innen pár száz méterre, egy 40m-es kitérõvel, kitûnõ panorámával rendelkezõ helyhez érkeztem. Az egész félsziget látható innen, apátsággal, tavakkal, dombokkal.

A kilátóhelytõl ereszkedés a Külsõ tó mellé, majd szöllõk között a Kiserdõ tetõ kaptatója következett. Itt csak a lombok között villant fel itt-ott a csodás táj.

A közúton való átkelést követõen az Óvár oldalából új irányokban, nyugat és észak felé tárult fel a panoráma. Itt már kezdtem beérni egyre több túrázót és az idõnként keskeny ösvényen nehezen ment az elõzés.

A barátlakásoknál eltûnõdtem, milyen lehetett itt lakni.

Tihanyban eltûnödtem, mi lenne ha ledobnám a ruhát és csobbannék egyett - végül inkább mentem tovább.

Tihany után jobbnál jobb látnivalók következtek néhány km-be besûrítve. Aranyház, átjáró barlang, Gejzír mezõ... Ez utóbbinál tulajdonképpen több gejzírkúp van, illetve információs táblák csábítanak a közeli nevezetességekhez. Sajnos nem volt idõm mindezeket bejárni. A folyamatos fotózással elég sok idõ ment így is el.

A frissítõ pont az elõzõekben leírt módon mûködött, nekem szerencsém volt, nem egy nagyobb csoport után érkeztem oda, hanem egy kvázi szünetben.

Ez után a Nyereg hegyig szinte végig egy nyomtávos úton halad a túra. A lépten-nyomon kibukkanó panoráma, a távolban feltûnõ tanuhegyekkel, a Kõröshegyi völgyhíddal és a Balatonnal kísérte utamat. Nagyon tetszett ez a szakasz, eltekintve attól, hogy itt már meglátszott a magas induló létszám. Magyarul feltórlódtak az emberek.

A Nyereg hegy ismételt érintése után a már megismert úton vissza jutok Aszófõre. Itt tekintélyes sor fogad, ami mögöttem még hosszabbra dúzzadt. Mégis meglepõen gyorsan haladunk és 15 perccel késõbb egy oklevél és kitûzõ büszke tulajdonosa lehetek.

A táj, a félsziget sok érdekessége engem nagyon megragadott és ez végig kísért a túrán. Szép emlékekkel megrakodva vonatoztam haza. Ha tudok jövõre is eljövök.
 
 
kekdroidTúra éve: 20092009.04.30 15:29:12
megnéz kekdroid összes beszámolója
Tihanyi Gejzirit 20

A busz letesz minket Aszófõ, vasútállomás bejárati út megállóhelyén és valóban, innen már alig néhány méter a nevezett létesítmény. Ahogy sétálunk az állomásra, elõttünk fekszik a Balaton, a Tihanyi-félsziget nyugati, meredek dombjai és messze, kékes árnyalatban, a somogyi emelkedõk közé épült völgyhíd. Kerek repkénnyel és szaktársával, Dénessel hármasban érkezünk meg a rajthelyre, ahol az ott tartózkodók száma nagyjából nyolc fõ, úgy, hogy ebbõl kettõ vasutas, hárman mi vagyunk, a többiek pedig szintén túrázó kinézetûek. Talán. Pár perc várakozás után begördül a rendezõket szállító autó, elkezdenek pakolászni, valamint megérkezik a 199-es Bzmot Székesfehérvár felõl, természetesen nem lehet ellenfény nélkül fotózni. Eltelik még várakozással néhány eseménytelen perc, már kipakoltak a rendezõk, gyûlnek a túrázók, de nevezni még nem lehet egy ideig. Ez 8 óra elõtt néhány perccel kezdhetõ meg, gyorsan kifizetjük az elõnevezéssel igen méltányosan alacsony nevezési díjat és megkapjuk a dobogós rajtszámokat, valamint a térképvázlattal és a minimálisnál is minimálisabb leírással ellátott itinert. Kereken nyolc órakor a rendezõség egyik tagja rövid szöveggel útnak indít minket és mi útra kelünk. Sokan a vasúti ûrszelvényben kolbászolnak, mi a kerékpárutat választjuk, ott legalább nem töri az ember lábát a zúzottkõ ágyazat. Átkelünk a sínpáron és irány Tihany. Kisétálunk a faluból a furcsa nevû Kües utcán, utána pedig már a kerékpárúton, hársak és néhány juharfa árnyékában. Aztán eltérünk az Apáti-templomrom felé, amely szerencsére egyáltalán nem romos állapotban ácsorog Sajkod bejárati útjánál. Itt belépünk az erdõbe, elkezdünk szépen kényelmesen kapaszkodni a szûk, egynyomos ösvényen, a növényzet nem tartja be az ûrszelvény megtartandó méreteit függõlegesen, így aztán folyton hajolgatnom kell. Kiérünk egy rétre, csupa csillagvirág az egész, majd újra bemegyünk az erdõbe, itt már szolidabbak a járhatósági viszonyok.

Némi plusz szintemelkedés után megérkezünk a Nyereg-hegy ellenõrzõpontra, amelynek a neve kissé képzavaros, lévén a Nyereg-hegy nyergében van. Megkapjuk utunk elsõ pecsétét, továbbsétálunk és kitérünk egy kis kilátópontra, van tájékoztató tábla és alattunk a nádas-mocsaras Külsõ-tó. Mögötte látszanak utunk következõ állomásai, a Kis-erdõ-tetõ és az Óvár-hegy, nem mellesleg az apátsági templom. A soroltak között pedig néhol felbukkan a Balaton. A fotómegállás után lefelé suhanunk egy ideig, aztán mindenféle szõlõsorok mellett szintben folytatjuk a sétát. Már kezdenénk felgyorsulni, amikor újabb emelkedõ következik és máris a Kis-erdõ-tetõn vagyunk, onnan pedig a Szélmarta-szikláknál. Olyan, mintha valaha, valakik kitalálták volna, hogy pihenõhelyeket építenek kõbõl, csak elméretezték és inkább hagyták a fenébe, azóta pedig a köveket csak pusztítja, koptatja a szél és a víz. Átkelünk valami országúton, szélén példásan széles kerékpárút díszeleg, mintha frissen aszfaltozták volna. Felkapaszkodunk a soron következõ dombra, mellettünk mélynek tûnõ szakadék, oldalt magasnak tûnõ sziklafal, elõttünk meredek, de egészen rövid emelkedõ. A tetõn szép kilátás, Balatonfüred nevezetességeit tárgyaljuk, van néhány egészen oda nem illõ toronyház és egy még kevésbé odaillõ narancssárgára mázolt házcsoport. Ja, hogy az a híres-neves görög falu, nos, elég ocsmányul néz ki. Szerencsére bõven lehet másfelé is bámészkodni, inkább ezt teszem és a hatalmas vízfelületet nézem. Aztán, amikor majdnem legurulok a domboldalon, kicsit több figyelmet fordítok az útra is. Némi ereszkedés után az itt is egyszemélyessé váló úton megérkezünk a Barátlakásokhoz, az egyiket egész közelrõl megvizsgáljuk. Nem túl nagy, viszont az északi tájolás miatt egész biztosan sötét és hideg. Nem irigylem a középkori bencéseket, na. A tájékoztató táblánál újabb ellenõrzõpont, gyorsan letudjuk és inalunk tovább. Elsétálunk a Ciprián-forrás mellett, éppen nagy a tolongás, különben is, Kerek repkény zsákja tele van hideg vízzel, nem lenne fair, ha nem tõle kérnék inni. Elérünk egy jó meredek ereszkedõt, valaha itt tereplépcsõ vezetett, most a nyomai vannak inkább meg, mint a lépcsõ maga, méretes zsákommal keresem egy darabig az egyensúlyt.

Még egy darabig ballagunk a fák között, aztán a jelzés átvezet az országúton, kiérünk a civilizált tájra, Dénes kissé megkönnyebbül. Sétálunk a hátán hosszú hullámokat hordozó Balaton kiépített sétányán, egészen a kikötõig, a távolban feltûnik néhány fehér vitorla. Közmegegyezéssel elsétálunk a lángosos-sörözõs intézmény elõtt, hogy inkább majd fent fagyizunk. A fent eléréséig azonban eltelik néhány perc és néhány kanyar a szerpentinezõ jelzésen a kacsalábon forgó és a lerobbant villák között. Legalább addig adódik idõnk megtárgyalni a régi és az új építésû házak fûtéstechnikai kérdéseit és még alig jutunk el az eredõ hõátbocsátási tényezõ kiszámításáig, amikor sokkal érdekesebb dolgok tárulnak elénk. Az egyik maga az Apátsági Templom, a másik a meseszép, messzire nyúló kilátás a Balatont keleten lezáró néhány dombig, valamint délen Somogyországig. A harmadik pedig az, hogy a fagylaltunk elérhetõ közelségbe kerül („Igyál fiam, Bendegúz, úgyis egyszer élünk!” a jelmondat), olyannyira, hogy leülünk és elmajszoljuk ott helyben. Jó húsz perc ücsörgés után már csak rám várnak, mert még Kerek repkény is hamarabb végzett, mint én, így értékes másodpercek elvesztegetése után folytatjuk az utat.

Kikeveredünk Tihanyból, szép, széles úton baktatunk, elõttünk, mögöttünk senki a túráról, a Belsõ-tó tiszta tükre kísér közvetlen északon és néhány magasabb domb délen. Újra erdõbe térünk, felkapaszkodunk az elsõ, útba esõ gejzírkúpra, kilátást fotózni és meglepve találunk egy gyerekcsoportot a fák felett, alig száz-százötven méternyire délre. Nincsenek rejtélyek, õk egy másik gejzírkúpra másztak fel, tanárostul, mindenestül. Amikor arra megyünk, éppen ereszkednek le, cselesen elállva az utat, de mi még cselesebbek vagyunk és a fûben, meg ahol tudjuk, kikerüljük õket. Annak érdekében, hogy még kevésbé lehessen belelendülni a menetbe, ellenõrzõpont állít meg, õk pecsételnek az Átjáró-barlanghoz tartozó négyszögbe (nem, juszt sem írok „kockát”, pedig elõször azt akartam :)). Megtesszük a kitérõt a barlanghoz, pont a tetejénél virít a bója, fellépünk lyukasztani, közben megérkezik az imént megelõzött gyerekcsoport. Nem nehéz észrevenni õket, körülbelül akkora zajt csapnak, mint egy teljesen lerészegedett vándorcirkusz társulata. Szerencsére a barlang felprédálása jobban leköti õket, mint a továbbhaladás, mi pedig a szabaddá váló pályát teljes sebességgel használhatjuk ki. Innentõl szó szerint minden sarkon találunk egy újabb gejzírkúpot, van lyukas gejzírkúp, tömör gejzírkúp, szögletes gejzírkúp, de lehet, hogy keverem egy másik történettel. A gejzíreket jól megfigyeljük, némelyikre emlékszem tavalyról, némelyik pedig szinte újként köszön rám, pedig most nézem, hogy tavaly is lefotóztam. Viszont mindegyikre igaz, hogy nagyjából 2-9 méter magas kitüremkedés a talajból, a tudományos hátterét a két környezettudomány szakos hallgató nem meséli el, fõleg, hogy, nem is kérdezem. Ennek oka, hogy kellõ közelségbe kerülünk a zsíroskenyeres ponthoz és természetesen az étkezésre terelõdött a beszélgetés.

Addig azonban még kérünk néhány pecsétet a Hálóeresztõ Esõház (ezt végképp nem tudom, mi lehet) nevû helyen, megérdeklõdjük, hány induló lehet a túrán, de még nem szóltak nekik errõl. Megállapítjuk, hogy menni már egész meleg van, de egy helyben állni és pontõrködni még egész hideg, tehát mi is tovasietünk. Feltûnõen szép kilátásban gyönyörködünk a továbbvezetõ úton, nyugat felé tiszta az ég, a Tanúhegyek, mint megannyi felkiáltójel tornyosulnak a láthatáron. Nemsokára leereszkedünk a magas útról és végre megérkezünk az etetõpontra. Itt pecsétet adnak és zsíroskenyeret és finom, langyos teát. Repetázunk, hátha nem marad a mezõny végének :P és némi pihenõ után indulunk a túra hátralévõ néhány kilométerére. Meredek kaptatók követik egymást, néha oldalra nézünk, mert nyugat felé még mindig lenyûgözõ a kilátás, az út keleti oldalán pedig vagy erdõt, vagy mindenféle erodált sziklaalakzatot, vagy az Apátság látképét találjuk. Elõttünk pedig a Balaton-felvidék és a Bakony hegyei emelkednek a messzeségben, kivehetõ halványan a Kab-hegy magas, de ilyen távolságból törékenynek tûnõ adótornya. Az utolsó emelkedõ után megérkezünk a Nyereg-hegyhez és bezárul a kör, innentõl szembe megyünk a reggeli etappal. Sõt, a 33-as táv résztvevõivel is, jönnek néhányan, ha nem is annyian, mint tavaly. Páran kérdezik, hogy messze van-e még a pont, egyre inkább ki kell õket ábrándítanunk. :) Majd leérünk újra a templomhoz, elõttünk a kerékpárút és a távolban vár Aszófõ. Nemsokára beérünk, az enyhe oldalszél sokat segít az amúgy nagy meleg elviselésében. Átkelünk a vasúton újra, megint a kerékpárutat választjuk és máris megérkezünk a célba. Itt megkapjuk a díjazást, most normál méretû kitûzõ van többféle, én egy hársleveleset választok (Hárslevelû, hmmm... :)), Repkénnyel együtt. Dénes is erre szavaz, kapunk még oklevelet, idén rendes papírra nyomtatva, valamint egy csomó szóróanyagot a Balaton-felvidéki Nemzeti Parktól, tök jó, most már tudom, hogy a kék vércse és a vetési varjú évét írjuk. Megvesszük a vonatjegyet Balatonfüredig és a kiváló idõzítésnek köszönhetõen alig tíz perc várakozás után felszállhatunk az érkezõ Bzmot 225-re, természetesen most Tapolca felõl süt a Nap, megint ronda sötét képeket készítek.

Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek és Dénesnek, valamint a túrát a rendezõknek. Köszönöm továbbá Neked, kedves Olvasó, hogy egy 20 km-es túráról volt türelmed végigolvasni egy kétoldalas beszámolót. :) Kifejezetten élveztem a menetet, szép a táj és jók az utak, a szervezésben pedig semmi fennakadást nem tapasztaltunk. Jövõre jó lenne megnézni a hosszú távot is, de jobb, ha nem tervezek ennyire elõre.

-Kékdroid-
 
 
MacGyverTúra éve: 20092009.04.29 22:45:27
megnéz MacGyver összes beszámolója
Fényképes túrabeszámoló
A túrán készült összes fénykép

Habár idén több vonzó túra is esett erre a hétvégére, mi mégis a már jól bevált Tihanyi Gejzirit mellett döntöttünk MacGyverrel. Tavaly és tavalyelõtt is ennek a túrának az útvonalvezetése nyújtotta a legtöbb élményt, így idén is ezt választottuk, és most sem bántuk meg.

Az idõ kissé hûvösebb volt az eddig megszokottnál, de cserébe alig volt felhõ az égen, szinte zavartalan napsütésben mentünk végig a túrán. Fél kilencre értünk a rajtba, ahol a szokásos tömeg fogadott, rengeteg túrázó indult már el, vagy éppen készült indulni. Szerencsére azért sokat nem kellett várni a regisztrációnál, így háromnegyed kilenckor már mi is nekivághattunk a 20 km-es távnak.

Az elsõ kanyar és a vasúti átjáró után most is a forgalmas 71-es út volt a népszerûbb, a kicsivel hosszabb, de sokkal nyugisabb S jelzés helyett, bár most azért viszonylag sokan gyalogoltak ott is. A hosszú, lapos kerékpárút az Apáti templomromig most is unalmas volt (fõleg vissza), de azért elviselhetõ. A templomromtól felfelé pedig már ténylegesen a Tihanyi-félsziget csodái között jártunk. Az elsõ ellenõrzõ pont után érdemes volt egy kisebb kitérõt tenni balra, a Külsõ-tó látványában lehetett gyönyörködni egy kilátópontról. Ezután egy pihentetõ lefelé szakasz következett, majd kiértünk a szõlõültetvények közé. Élmény volt a többnyire szépen rendben tartott szõlõskordonok mellett gyalogolni, szinte észrevétlenül múltak a kilométerek.

A szõlõs szakasz után ismét emelkednünk kellett, most a Kiserdõ-tetõ és a szélmarta sziklák következtek. Útközben újabb kis kitérõvel egy újabb kilátópontot érintettünk, ezúttal Tihany falu és a Belsõ-tó felé csodálkozhattunk, majd továbbmenve a másik oldaláról is láthattuk a Külsõ-tavat. A szélmarta sziklákon túljutva átkeltünk a Tihanyra vezetõ autóúton, majd megint kapaszkodtunk felfelé az Óvár-tetõre. Innen ismét szebbnél-szebb kilátásokban lehetett részünk, hol a félsziget belseje, hol pedig a füredi öböl felé nézve.

Az Óvár-tetõrõl ismét lefelé vezetett az út, egészen a Balaton szintjéig ereszkedtünk. Közben, félúton lefelé pecsételtünk a második ellenõrzõponton, ami a barátlakásoknál található. Ezek a sziklába vájt egykori lakóbarlangok is nagyon érdekesek, különlegesek, meglátogatásuk szintén növelte a túraélményt. Itt sokat fényképeztem, eközben MacGyver szépen elõrehaladt, igyekeznem kellett, hogy utolérjem. Ez azonban nem volt egyszerû feladat, a lefelé vezetõ út továbbra is keskeny volt, a túrán rengetegen vettek részt, a lejtõs rész ellenére nem nagyon tudtam elõzni.

Elmentünk a Ciprián-forrás mellett, ami elõtt egy rövid, de nagyon meredek útszakasz lassította a haladást. Ezen a részen valamikor egy lépcsõ volt, aminek már csak a romjai látszottak. A meredek, csúszós részen különösen veszélyesnek látszottak a földbõl kiálló vasrudak.

Kiértem a part menti útra, csak itt sikerült utolérnem MacGyvert, innen egy rövid szakaszon ismét vízszintben haladtunk, egészen a büfésorig. Érdekesség, hogy két büfé volt nyitva, a menetirány szerinti elsõnél nagy sorbanállás, míg az onnan nem látható másik büfében meg pangás volt. Itt mindketten ügyintéztünk egyet, mielõtt nekivágtunk a következõ emelkedõnek.

Ez egy aszfaltos, néhol meredek szakasz, nem igazán szeretem, viszont viszonylag hamar véget ér. A tetején pedig ott áll a fagyis, aki némi motivációt nyújt a felfelé kapaszkodás során. Mindketten ettünk egy-egy fagyit, szerintünk finom volt, majd mentünk tovább az apátság felé. Az apátsággal szemben én megcsodáltam a Forrás-barlangot, már amennyi látszott belõle, bemenni nem lehetett, vasráccsal volt elzárva.

Innen szépen legyalogoltunk a Belsõ-tó mellé, ami gyönyörû fekvésével, sima vízfelületével csónakázásra csábítja a kirándulókat. A tó mellett ismét lehetõség nyílt az útvonal rövidítésére, egy kanyar levágásával, (ezt akkor mindenki más meg is tette), aztán következett a Gejzír-mezõ. Kisebb emelkedõ után egybõl a talán két leghíresebb forráskúp, az Aranyház és Hármas-kúp(?) mellett mentünk el.

Idén nem másztunk fel rájuk, mivel sokan voltak rajta és az elmúlt két évben már jártunk ott.
Az Átjáró-barlang ellenõrzõ pontja volt a következõ állomás az elágazásnál, ahol a pontõrök nem voltak irigylésre méltó helyzetben: egy nagy rovarfelhõ közepén kellett pecsételniük. A pecsételés után még egy extra lyukasztást is kellett végezni az Átjáró-barlangnál, hogy igazolva legyen ittjártunk. Folytattuk utunkat a gejzírkúpok között, nemsokára elértük a következõ EP-t is. Innen ismét a félsziget szélén gyalogoltunk, most a nyugati oldalon, idõnként szép kilátásban lehetett részünk a kõröshegyi viadukt felé.

A következõ ep sem volt messze a Nemzeti Park háza mellett. Idén ismét osztottak zsíros kenyeret, meg kaptunk teát is, a pontõrök nagyon kedvesek voltak. Húsz percnyi pihenõ/uzsonna után nekivágtunk a hátralévõ szakasznak.

Itt következtek a túra talán legnehezebb részei, néhányszor ugyan rövid, de annál meredekebb emelkedõket kellett leküzdenünk, míg túl nem jutottunk a Csúcs- és a Nyereg-hegyen. Ezután viszont több szintemelkedés nem jött a túrán, így némileg felgyorsítva a lépteinket, leküzdve megint a már említett unalmas bicikliutas részt 5:47-es idõvel értünk be az aszófõi célba. Itt idén már választhattunk a tavalyi kócsagos és az idei rajzolt kitûzõ között.

Összegezve, MacGyverrel egyetértésben azt mondhatjuk, hogy a Tihanyi-félsziget az alacsony, hegynek nevezett dombjai ellenére talán Magyarország legszebb, leglátványosabb része. Ez a legfõbb vonzereje a túrának, ez az amiért idén is ezt választottuk. Jelzés, szalagozás nem volt a túrán, de nincs is rá szükség, az adott térkép és a turistajelzések megfelelõek. A zsíroskenyér, a tea és az utolsó EP-n kapot szõlõcukor jó volt egyéb szolgáltatás nincs. Mi még a sorbanállásokat is megúsztuk.

 
 
dnvzoliTúra éve: 20092009.04.28 20:04:24
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Tihanyi Gejzírit 33+2+6(kb.)Többször módosított beszámoló.Utolsó módosítás 04.29.

A helyszínre jutás idõpontjától tettem függõvé hogy hol rakom le a kocsit,és mivel elég idõ jutott egy reggeli bemelegítõ aszfaltozásra,az autót a célban hagytam,és átbandukoltam Örvényesre a rajtba.Egy spoprttárs felvilágosított,hogy a talaj elég köves lesz,így hamar eldõlt a bakancs kontra túracipõ dilemma is a bakancs javára.Az érkezés körülményeirõl még annyit,hogy lehet,ez lesz életem legrosszabb ár-érték arányú túrája,ugyanis Aszófõre becsorogva,már áthajtva a vasúti keresztezõdésen vettem észre,hogy a rend éber õrei éppen szolgálnak és védnek engem,egy autóba rejtett traffipaxszal.Semmi bajom a rendõrökkel,általában a sebességméréssel sem,egyet utálok,mikor a radarozásnak semmi köze a közlekedés biztonságossá tételéhez,annál több a pénzgyûjtéshez.A települések határán végzett mérés,na meg a vasúti átjáróban a 30 mérése pont ez utóbbi kategória szerintem.(Nem sûrûn száguldozom,most sem tettem,de jelen állás szerint egy 30 helyett 50 az bizony 90 kemény ezres....)

Na ennyi off asszem épp elég...

Tehát rajt Örvényesrõl,a felszólításnak eleget téve szigorúan 08:00-kor:-)).Szeretek elöl menni,ilyenkor van esély vadakat látni,találkoztam is jópár õzzel,fácánnal,na meg irdatlan mennyiségû gyíkkal.Haladtam tempósan Pécsely irányába,Klárapuszta ep.-nél ért utol az elsõ túratárs.Pécselyi lovasudvar-ízlelgettem,honnan ismerõs,aztán leesett:valamelyik Bujtor filmben itt hadakozik a gonoszokkal Kern András:-)).Ha nem tévedek itt vehették fel azokat a jeleneteket.

Beérve a faluba,a temetõ közkifolyójánál felfrissítettem magam,majd a településrõl kiérve szép lassan megkezdtem az emelkedést a Zádor-hegyre,a Zádorvár ellenõrzõ ponthoz.Az utolsó métereken aztán keményen lépcsõzve bevettem a várromot,a jutalmam egy pecsét az igazolófüzetbe,valamint a túra elsõ jelentõsebb panorámája volt.

Némi nézelõdést követõen aztán elindultam Aszófõ irányába a jellegzetes balaton-felvidéki tájon,dimbek-dombok és jobbnál jobb illatok között.Pécsely határában,ahol a P jelzésrõl átváltunk S jelzésre az ott található közkifolyónál újabb frissítést eszközöltem.A faluból kiérve egy dombra visz fel az utunk,visszatekintve szép kilátás nyílik a tájra,ahonnan jöttünk.Bozóti-kút ep.-nél volt a túra egyetlen bizonytalankodása,valahogy nem úgy jöttek a kanyarok,ahogy vártuk(egy gyõri-soproni futópárossal együtt).Nézegetem most a túristatérképet,Nagypécselyt elhagyva a Kis-erdõ alatti szõlõdombok között volt egy 90 fokos jobb kanyar,erre határozottan emlékszem,a térképen ezt a kanyart a jelzés "levágja,és úgy fordul a Meggy-hegy felé.Régen(a térképem nem mai gyerek)lehet hogy ott ment a jelzés,ez az apróság viszont elbizonytalanított minket ott a helyszínen,meg voltunk róla gyõzõdve,hogy az ep. valamiért kimaradt a programból,egészen addig amíg a jeleket követve rá nem találtunk:-))

Öreg tölgyek felé haladva végre bejutottunk az erdõbe,a hangulatom is más lett egyszerre,nyílt terepen is szép lehet a haladás adott esetben a látóhatár kibõvülése miatt,de az erdõ azért más:-).Hamar vége lett aztán a jónak egy idõre, beérve Aszófõre,hát még elhagyva azt:-)).Következett ugyanis a kerékpárút-szakasz Apáti templomromig.Ami minden,csak nem rom,szerencsére.

Apáti templom(nem)romot elhagyva aztán végérvényesen megérkeztem a Tihanyi-félszigetre!Mindjárt köszöntött is engem egy jóféle emelkedõvel,az 5. ep. ugyanis a Nyereg-hegyen volt fellelhetõ.Itt szõlõcukorral erõsítettem szervezetemet.Már a hegyre felfelé menet is találkozott a túrázó csodás kilátásokkal mind keleti mind nyugati irányba,de ami az Apáti-h. kilátóhelynél várt ránk az maga volt a csoda.Gyönyörû rálátás volt a félsziget belsejére az ember a nádasokkal benõtt Külsõ-tó felett áll a sziklaperemen,és csak ámul,hallgatja a békakoncertet,szemben ott a falu,jobbra a Belsõ-tó,a távolban Füred és környéke....látni kell.

Na de teljesítménytúrán vagyunk,sok-sok fénykép elkészítése után irány tovább.

Otthon már eldöntöttem,hogy mindenképp beiktatom a programba a Barátlakások környékét is,viszont nem tudtam elõre hogy melyik úton közelítjük majd meg az Aranyház gejzírkúpot.Most,hogy már elõttem volt az itiner,láttam,hogy a ráadás szakasz megkezdésére a Belsõ-tó észak-nyugati csücskénél található P-P+ elágazás lesz a legalkalmasabb.

Elhagyva tehát a szõlõdombokat a Kis-erdõ-tetõ felé vettem az irányt.Nem semmi mászás volt az biztos,de megérte,a Szélmarta-szikláknál megint pazar volt a kilátás.Aztán hegyrõl le,de csak azért hogy felkapaszkodhassak az Óvár-hegy oldalába a Barátlakásokhoz.Itt néhány helyen szép kilátás nyílik Füred irányába,tisztább idõben még messzebb is.Ciprián-forrásnál aztán lecseréltem a már elég meleg vinyei Kõpince-forrás vizet tihanyi Ciprián-forrás vízre.Ez a mûvelet volt túrám egyik leghosszabb pihenõje,ugyanis a víz épp csak csordogál,és mire megtelt a három félliteres palack....:-).

Tihanyi alsó útnál rögzítettem az otthonmaradottaknak a Balaton csobogását,besétáltam a kikötõbe,felhelyeztem a túrabot végére a burkolt utakra való gumisapkát,majd a P jelzésen egyenletes tempóban megállás nélkül felmásztam a Visszhang-dombra a fagyizóhoz.Aztán megálltam némi levegõt begyûjteni,majd térképet tanulmányozni.Kis-erdõ-tetõt újból megmászva a másik irányból viszatértem a P-P+ elágazáshoz.Ez az extra út mintegy egy óra negyven percembe került,beiktatva a távba szerintem 2-300 méter plussz szintet,meg kb. 6 kilométert.

Tehát folytatva a túrát nyugatról kerülve a Belsõ-tavat némi emelkedést követõen elértem az Aranyházhoz.Voltam már itt régebben,így sokat nem nézelõdtem,nem volt újdonság a gejzírkúpok serege.A következõ ep.innen nem messze az Átjáró-barlangnál volt,amit barlangnak nevezni kissé túlzás,az Átjáró-lyuk,vagy stílusosabban az Átjáró-lik találóbb lenne.Ezen a szakaszon jó darabig fák között haladtunk,ami nem elhanyagolható körülmény ugyanis a napon szerintem símán volt 30 fok.Túránk legdélibb pontján a Hálóeresztõ nevû helyen letudtuk a 7. ep.-t is és megindultunk a félsziget nyugati oldalán Aszófõ felé.Szép kilátások voltak most nyugati és déli irányba,a távolban ott volt a Badacsony,talán a Hegyestû,a másik parton az elhíresült,Európa legfeleslegesebb völgyhídja....

A természetvédelmi õrháznál zsíroskenyér várt ránk teával.Módjával fogyasztottam,már nem egyszer fáztam rá a hirtelen túl sok enni és innivaló bevitele miatt.A korábban említett ellátásbeli problémák most nem jelentkeztek,pedig épp mögöttem esett be egy nagyobb társaság,akiket az elõzõ ep.-nél sikerült leelõznöm,szerencsémre,mivel utána elég körülményes lett volna 20-30 igencsak sétálós tempójú túrázó elhagyása az egynyomos ösvényen.

A túra ezután tette fel azt a bizonyos pontot arra a bizonyos i-re.Én már bõven 30 km felett jártam,így megküzdöttem rendesen a Csúcs-,majd a Nyereg-hegy újbóli meghódításával.Ezek a hegyek akármennyire is csak "dombok"ebben a melegben ennyi km. után épp elég rájuk feljutni.Itt volt a túra során elõször,hogy meg kellett állnom néhányszor pár másodpercre erõt gyûjteni.Aztán már csak leereszkedtünk az Apáti-templom(nem)romhoz,és némi aszfaltkoptatás után beértünk a célba.

Az állomás elõtt gyõri ismerõsökkel futottam össze,váltottunk pár szót,majd lejelentkeztem,átvettem az oklevelemet-kitûzõmet,fogadtam a gratulációt.Megköszöntem a rendezést,autóba ültem,hazajöttem.

Szép túra volt,szép idõben,a 40-42 km-t 8 óra 40 perc alatt teljesítettem.Érdemes szerintem lejárni a hosszú távot is,még ha Tihanyhoz nincs is sok köze,mert az a rész is szép az út mellett csörgedezõ erekkel,a zöld dombokkal,orgonaillattal,igaz a legszebb részek valóban a félszigeten várnak ránk.Jó választás volt a bakancs,a puha talpú túracipõmnek a helyenként nagyon köves talaj nem tetszett volna szerintem.Az utolsó 10 km-en ha nem rúgtam bele legalább tízszer a kiálló kövekbe akkor egyszer sem,a cipõm orra bánta volna,amit nagyon sajnáltam volna.Most teszteltem egy "dekatlonos kecsua"aláöltözet-pólót is ami elvileg elvezeti a testtõl az izzadságot.Viszonylag olcsó volt,így sok reményt nem fûztem hozzá,de mûködött!!!A túrabotot is egyre jobb hatásfokkal sikerül használni,ezen a túrán sokat csiszoltam a technikán,ami nagy hasznomra vált.Azt majdnem elfelejtettem:akinek gyíkfóbiája van,az ebben az idõpontban messze kerülje el ezt a környéket!!Életemben összesen nem láttam ennyi gyíkot mint itt,10 méterenként zörgött az aljnövényzet ahogy elillantak,már ha nem napoztak épp a felmelegedett sziklákon:-)Folyadékpótlásra több helyen van mód:Pécselyen 2 közkifolyó,a Ciprián-forrás,az etetõponton a tea,valamint a számos vendéglátóhely ami mellett elhaladunk.
A túrán eltévedni lehetetlen,jelzésekkel ilyen sûrûségben rövid pályafutásom alatt még nem találkoztam.

Mit is írhatnék még?Remélem nem jön csekk a drága rendõrbácsiktól,így errõl a túráról csak kellemes emlékem lesz,és nem kell a gyõri állatkertben közmunkát vállalnom,mert a 30 helyett esetleg 50-ért nem fizetek 90ezret,az biztos:-)Inkább ledolgozom,úgyis nagy szükség van a dolgos kezekre a ketrecek,kifutók(és az állatok)hátsó felénél:-)).

dnvzoli
 
 
stalkerTúra éve: 20092009.04.27 00:37:21
megnéz stalker összes beszámolója
Tihanyi Gejzírit 33 2009.04.25.

Bazsival indultunk a túrára, Anya sajnos ma otthon maradt. A túra reggelén az autóban ülve azt beszéltük, hogy az autóval hol parkoljunk le. Bazsi azt mondta, hogy a rajtnál, Örvényesen, én azt erõsítettem, hogy a célnál, Aszófõn. Végül is közös megegyezéssel Aszófõben maradtunk és ezt késõbb nem bántuk meg. Szóval Aszófõre negyed nyolc után pár perccel értünk, ekkor már az állomáson nagyon sokan voltak a 20 kilométeres távra nevezõk. Leparkoltunk az állomás mellett és a sínek mentén reggeli, friss erõvel átmentünk az örvényesi vasútállomásra, ahonnan a 33 kilométeres távon indulók rajtoltak. Nevezés után, 7 óra 45 perckor rajtoltunk Örvényesrõl.

(Örvényes: Elsõ okleveles említése 1093-ból való, Ermenes néven. Már a középkorban is említik három vízimalmát, melyek közül az egyik ma is látható. A török pusztítás következtében elnéptelenedett. 1733-ban a tihanyi apát német telepesekkel népesítette be. Jelenlegi lakosságszám: 157 fõ.)

Örvényesrõl a KL jelzésen indultunk észak felé. Útunk a falu északi részén lévõ Malom múzeum és a temetõ mellett vezetett ki a faluból. Az út hegyi pincék és szõlõk mellett vezetett, közben csodálatos, virágban pompázó orgonabokrokat lehetett látni. Az idõ kegyes volt hozzánk, a Nap sütött, az ég kék volt, a madarak csiripeltek, az orgonabokrok fenséges illatot árasztottak, egyszóval rendben volt minden. Az elsõ pecsételõ hely a Klára-pusztai lovaspanzió melleti buszmegállónál volt. Pontosabban nem is pecsételõ hely, hanem elllenõrzõ pont volt, ahol mindenkinek saját magának kellett lyukasztani. Az igazolás után folyamatosan haladtunk tovább észak felé, egészen Pécselyig.

(Pécsely: Elsõ említése Nagy Pécsely formájában 1530-ban fordul elõ. Eleinte királyi birtok volt, majd a tihanyi apátság, késõbb a veszprémi püspökség tulajdonába került. A török uralom után 1696-tól Nagypécselyt és Nemespécselyt különböztetnek meg. A falu 1942-ben egyesül. Jelenlegi lakosságszám: 560 fõ.)

Pécselyt elhagyva már nagyon közelrõl láttuk Zádor-hegyet, melyen Zádor váránál volt a második pecsételõ hely. A hegyet megmászva, kissé lihegve, izzadva értünk az igazoló pecsétet adó hölgy lábai elé.

(Zádor vár: 1384-ben Anjou Mária engedélyezi Vezsenyi László étekfogómesternek, hogy barnagi uradalmán kõvárat építsen. Az erõdítmény el is készül, de a veszprémi káptalan tiltakozását fejezi ki, mivel a Vezsenyiek erõszakkal távolították el az õ birtokait jelölõ határjeleket az építkezés során. A pert a veszprémi káptalan nyerte meg, ezért a Vezsenyi család kénytelen volt elhagyni a várat. A török elleni végvárrendszerben a várnak nem volt szerepe, falai gazdátlanul omladoztak és omladoznak a mai napig is.)

A várból lefelé jövet azon meditáltunk, hogy õseink nagyon jól tudták, hogy hova kell építkezni, mert a kilátás gyönyörû volt a tihanyi félszigetre. Arról is beszélgettünk, hogy nem tudjuk, hogy hol lesz az 1100 méter szintkülönbség, de ezt a túra vége felé aztán megtudtuk. A várból eleinte a P jelzésen, majd újra Pécsely keleti részén áthaladva az S jelzésre váltva haladtunk dél felé, Aszófõt érintve a tihanyi félsziget felé.

(Aszófõ: Elsõ írásos említése 1093-ból való, Azzofeu néven. A falu a tihanyi apátság birtokában volt. A törökök a települést teljesen elpusztították. A XVIII. században népesült be újra. Jelenlegi lélekszám: 357 fõ.)

Az aszófõi vasúti átjárót elhagyva a balatoni kerékpárúton haladtunk Tihany-Sajkod felé. A 20 kilométeres távot teljesítõk közül már sokan jöttek velünk szembe, akiknek a cél szintén az aszófõi vasútállomás volt. A kerékpárútról az Apáti templomromnál tértünk le, melyet elfáradt talpunk nem nagyon bánt.

(Apáti templom(rom): 1211-bõl való az elsõ írásos említése. A templom a XII. században épült, román stílusban. Az Apát-hegy lábánál lévõ hajdani Apát település egyetlen ránk maradt emléke. Annak idején Apát falu a tihanyi apátság tulajdonában volt, maga a falu a templom körül helyezkedett el. A török hódoltság idején a falu a templommal együtt elpusztult. A templomot 1999-ben az OMVH tervei szerint építették újjá.)

Az Apáti templomot elhagyva a P+-en mentünk a Nyereg-hegyig, majd a P háromszögön jutottunk el az Apáti-hegy legmagasabb pontjára, ahonnan gyönyörû kilátás nyílt a tihanyi Külsõ- és Belsõ tóra. A Külsõ-tó lápos, mocsaras, náddal, vízi növényekkel benõtt tónak látszik, azonban az ott élõ állatok biztosan jól érzik magukat, legalábbis a békák hangos brekegésébõl úgy tûnt. A P háromszögön leereszkedve a P jelzésen jutottunk el a Belsõ-tóig, amely teljesen ellentétje volt a Külsõ-tónak. A Belsõ-tó víze gyönyörû kék volt, vízi növények nem voltak láthatók a víz felszínén. A Belsõ-tótól a P+-en értük el az Aranyház, majd az Átjáró barlangi pecsételõhelyeket. Az Átjáró barlangtól a P körúton, majd A P+-en értünk el a Gejzír-mezõig. A Gejzír-mezõt elhagyva továbbra is a P+-en haladtunk, és a várva várt frissitõponthoz értünk, mely a Természetvédelmi Igazgatóság kerítése mellett volt. A frissítõpontot tényleg nagyon vártuk, fõleg mi, akik 33 kilométeren voltunk, ugyanis a nagy meleg miatt gyakorlatilag minden magunkkal vitt folyadékunk elfogyott. A frissitõponton nagyon finom teát kaptunk és zsíroskenyeret. A zsíroskenyér külön meglepetés volt számunkra, ugyanis a szolgáltatásoknál az étel nem volt megemlítve. Ezúton is köszönet a szervezõknek!
A frissitõpontot elhagyva kezdõdött a túra igazi embert próbáló szakasza. Folyamatosan felfelé haladtunk, közben a húsz kilométeres távon indulókat elõzgettük. Nem azért elõztük meg õket, mert mi annyira profik vagyunk, hanem a koruk miatt, ugyanis nagyon sok idõsebb sporttárs is indult a rövidebb távon. A kemény, meredek szakaszokon ámulatba ejtõen haladtak felfelé, csak csodálni lehet õket és ha olvassák e sorokat, kérem fogadják el gratulációmat. Szerintem a mi korosztályunk ennyi idõsen ilyen tettekre már nem lesz képes.
A meredek szakaszok tényleg embert próbálóak voltak, mikor azt hittük, hogy vége van, jött a következõ hegymenet. Így jutottunk el a Tihanyi-félsziget legmagasabb pontjára, amely szerintem nem is a legmagasabb pont volt, mert még ezután is mentünk felfelé:)
Végül a Nyereg-hegyi ellenörzõ pontnál lyukadtunk ki, ahol újra pecsételtek, majd a már ismert úton jutottunk el az Apáti templomhoz, majd a kerékpárúton a célhoz, az aszófõi vasútállomáshoz. A célba 15 óra 45 perckor értünk be. Gratuláltak, szép kitûzõt és Elismerést kaptunk.

Összegzésül: A túra útvonala nagyon szép helyeken halad, aránylag kevés a betonút. A pontõrõk mindenhol kedvesek voltak. Az itineren a térkép gyakorlatilag használhatatlan. Az itiner másik oldalán lévõ útvonalterv alapján, a félszigeten jól feltüntetett turista jelzéseknek köszönhetõen a túra nagy eltévedések nélkül teljesíthetõ. Véleményem szerint a hosszabb távot vállalóknak biztosan jól esett volna még egy frissitõpont beiktatása, ahol ha mást nem is, de folyadékot kaphattak volna.
 
 
 Túra éve: 2008
janneszTúra éve: 20082008.04.30 09:43:20
megnéz jannesz összes beszámolója
"Tihanyi Gejzírit 20" - 2008.04.27.

Fényképes beszámoló

Balatonakarattyáról startoltunk, a 8h körüli rajtolást céloztam meg, végül 8:20 táján sikerült elindulnunk. Annak ellenére, hogy a Tihanyi-félsziget legmagasabb pontja, a Csúcs-hegy 232m magas (és erre a túra során nem is kell teljesen felmenni), nem számít könnyûnek ez a 20km. Az alacsony hegyek (tulajdonképpen dombok) ellenére sikerült a szervezõknek 700m szintkülönbséget összehozniuk a 20km-re. A tavalyi tapsztalatok szerint nem is számítottunk könnyû útra. Az idõ gyönyörû volt, mint elõzõ évben, de ez egyben azt is jelentette, hogy melegünk lesz.

Elindultunk a vasútállomásról, ahol mindjárt az elsõ kanyar után jött egy "választható" útszakasz. Itt többen (tulajdonképpen akkor éppen senki nem a hivatalos utat választotta) gondolták úgy, hogy a nagy forgalmú 71-es úton mennek inkább, a csendesebb, de hosszabb S jelzés helyett. Ezután következett a túra, szerintünk, egyetlen negatív szakasza, a hosszú gyaloglás a kerékpárúton a fõút mellett. Nagy nehezen leküzdöttük ezt a szakaszt, majd a sajkodi templom romjánál már a tavalyinál figyelmesebben mentünk és ahol kellett, befordultunk jobbra.

Viszonylag könnyû erdei, nyílt, sziklás emelkedõ következett, hamar elértünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz. A pont után nem sokkal érdemes volt letérni egy kissé a kijelölt útról, egy sziklás részen csodaszép kilátás nyílt a Tihanyi-félsziget belsejére, illetve az alattunk elterülõ Külsõ-tóra. A kis kitérõ után lejtmenet következett, majd leértünk a szõlõültetvények közé. Ez a szakasz is nagyon élvezetes volt, szép látványt nyújtottak a rendezett szõlõsorok. A Kiserdõ-tetõ felé fordulva megint erdei szakasz jött, és ismét érdemes volt letérnünk az útról egy újabb kilátópont kedvéért. Most Tihany községre, és a Belsõ-tóra nyílt gyönyörû kilátás.

Elhaladtunk a Kiserdõ-tetõ mellett, kereszteztük az autóutat, és felkapaszkodtunk az Óvárhoz, majd ennek északi csücskénél kezdtünk ereszkedni a barátlakások, illetve a Balatonpart felé. Itt ismét felejthetetlen kilátásban lehetett részünk, most a füredi öbölre, és az alattunk hullámzó Balatonra csodálkozhattunk rá. Engem ez a szakasz egy kicsit a Garda-tóra emlékeztet, a meredek hegyoldal és a csillogó vízfelület miatt.

Gyorsan leértünk a barátlakásokhoz, ahol a következõ ellenõrzõ pont várt. Megcsodáltuk a sziklafalba vájt építményeket, pecsételtünk, aztán mentünk tovább. Elhaladtunk a Ciprián-forrás elõtt (itt veszélyesen leromlott a turistaút állapota, a meredek domboldalon szétesett a lépcsõ, illetve a forrás folyamatosan sarassá teszi elõtte az utat). Leértünk a kocsiúthoz, közvetlen a Balaton mellé. Jólesett hallgatni a hullámzás zaját, illetve belélegezni a víz illatát.

A büfésorra érve technikai szünetet tartottunk, majd elindultunk ismét felfelé, az apátsági templomhoz. Fent a templom körül nagy volt a nyüzsgés, sok volt a hazai és a külföldi turista. Még a templom elõtt kihasználtuk, az ott árusító fagylaltos szolgáltatásait. Vagy inkább a fagylaltos használta ki, hogy a túrázók itt értek fel a meredek emelkedõn. Mindegy végülis, mivel a fagyi finom volt, és az árát is korrektnek éreztem, fõleg, hogy nem én fizettem :-)

A fagyi elfogyasztása után lesétáltunk a Belsõ-tó mellé. Itt az út balra fordult és emelkedni kezdett, hamarosan elértünk az elsõ gejzírkúphoz. A kúp tetejére kimászva visszanézhettük az eddig megtett utunk nagy részét, ismét szép kilátásban részesített minket a félsziget.

Itt kezdõdött a gejzírmezõ, jöttek sorban a kúpok, valamint közben az Átjáró-barlang megduplázott ellenõrzõ pontja.

A gejzírmezõ után kiértünk a Szarkádi-erdõbe, a sziget déli szélére. Itt ismét ellenõrzés következett, majd nem sokkal késõbb a természetvédelmi õrháznál megint. Itt volt a szolgáltatás pont, kaptunk teát, illetve a türelmesebbek zsíros-kenyeret is. Kis pihenõt tartottunk, aztán nekiindultunk az utolsó nehezebb résznek, kis mászás-ereszkedés következett, majd felkapaszkodtunk a Csúcs-hegy oldalába.

Ezen a szakaszon az út bal oldalán többször élvezhettük a kilátást immár a Balaton nyugati medencéjére, a fonyódi hegyre, a Badacsonyra, valamint a Balaton-felvidékre. Az utolsó E.P. elõtt pedig még a rajt/cél helyét is láthattuk a távolban, Aszófõt.

A nyereg-hegyi ponttól lefelé a már ismerõs úton nagyjából végig futottunk, a hosszú kerékpárutas szakaszon pedig sietõsen gyalogoltunk, mivel jól esett így a túra végén. A célba 4:58-as idõvel értünk be, ami kb. 20 perccel jobb a tavalyinál.

A túráról összességében pozitív a véleményem, a táj csodálatos ilyen idõben és emellett rendkívül változatos. A szolgáltatások rendben voltak, a tea jó (bár én ilyen melegben inkább hideg italt innék), a zsíroskenyér lilahagymával pedig finom. Útvonalleírást ugyan nem adtak, de a kapott térképvázlat használható. Negatívum a minden évben ugyanolyan kis méretû kitûzõ (20km-es táv, a naptárban évente változóként szerepel).

Ui.:
E beszámoló megjelentetése után megkeresett e-mailben a túra egyik szervezõje és tájékoztatott arról, hogy a kitûzõ nem ugyanolyan minden évben, hanem valóban változó. Állítása szerint többféle is volt kirakva az asztalra, nem érti, hogy mi miért nem választhattunk. Egyúttal felajánlotta, hogy küld az idei évre gyártott kitûzõbõl.

Ez a múlt héten meg is érkezett, szép, gémes, normál méretû kitûzõ. Köszönjük.

Jövõre jobban figyelünk mi is a célban.
 
 
nafeTúra éve: 20082008.04.29 21:51:43
megnéz nafe összes beszámolója
Tihanyi Gejzirit 20
GPS-el mért távolság: 20,2 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 705 m. Statisztikához nem jó, mivel több helyen eltértünk az útvonaltól, a nézelõdés érdekében.
Hét óra elõtt pár perccel már Aszófõn voltam, mivel a fehérváriak is koránra ígérkeztek. Több mint egy óránk volt a rajtig. Nagy-nehezen csak eltelt. Háromnegyed nyolckor végre nevezhettünk, de eddigre már sorba kellett állni. Az indulási idõpontot, pedig, csak nyolc elõtt 5 perccel kezdték ráírni a lapokra, hogy legyen idejük a pontõröknek a helyükre érni. Elosztottuk, a túra botok használatát. Pontosan nyolckor nekivágtunk. Az apáti templomromig aszfalton talpaltunk, amit nem szeretek túlzottan. A templomromnál végre terepre érkeztünk. Egyúttal rá kellett ébrednem, rosszul döntöttem, amikor reggel bakancsot húztam. A pénteki veszprémi és pápai kiadós esõbõl, valamint a szombati pápai zivatarból indultam ki. A félszigeten viszont csontszáraznak bizonyultak az ösvények.
Sajnos ma a gyerekek jócskán nyafogósabbak voltak, mint szoktak, s a Természetvédelmi Õrházig lassúbbak is. A lassúsághoz persze hozzájárultam én is egy távcsõvel, illetve a sok kilátópont, és a tiszta levegõ is, amiben messzire lehetett ellátni. Megkezdtük az elsõ kaptatót, ami a Nyereg-hegyig tartott. Lefelé, eltértünk egy kicsit, felmentünk az Apáti-hegyi kilátó pontra. Gyönyörû, napsütéses tiszta idõt fogtunk ki, kiváló látási viszonyokkal. Nézelõdtünk egy kicsit, majd tovább indultunk. A Külsõ- és a Belsõ-tó között haladtunk tovább, megmásztuk a Szélmarta-sziklákat. Ezen a szakaszon ért utol bennünket a hajmáskéri különítmény. Kereszteztük az aszfalt utat, majd minõmeglepetés, újabb kaptató következett, az Óvár-hegyre. Persze csak azért mentünk fel, hogy jó meredek ösvényen ereszkedhessünk le a Barát-lakásokhoz, ahol a pecsételés után, tízóraizás következett. Itt veszprémi és fehérvári ismerõsök értek utol, és hagytak el bennünket. Nagy-nehezen tovább indultunk. Mercédesz és Patrik gyorsan elõrementek, s a Ciprián-forrásig utol sem értük õket. Itt a gyerekek feltöltötték flaskáikat, s irány a hajóállomás, ahonnan tûzõ napon, és az idei legmelegebb túranapomon kaptattunk aszfalton, az apátságig. Nekem sem esett túl jól, hát még a gyerekeknek. Fönt alig gyõztük várni, hogy kinézelõdjék magukat távcsõvel. Leereszkedtünk a Belsõ-tóhoz. Távolról megnéztük a szürkemarha gulyát. Mercédesz talált egy olyan pongyola pitypangot, ahol egy megvastagodott száron, 10-12 virág volt. Következett a túra leglátványosabb része, a Gejzirit-mezõ. Több gejzír kúpra is felmásztunk mûsoron kívül. Szépek. A kilátás róluk pazar. Megérték a kitérõket. Újabb mászás következett a Hálóeresztõig, majd hullámvasutazás a Természetvédelmi õrházig, ami a túra egyetlen frissítõ pontját jelentette. Eleinte olybá tûnt, bizony éhen maradunk, de egy negyedóra múlva megérkeztek, a nagyobb adag zsíros kenyerek. A tea ellátás folyamatosnak bizonyult. Ez a pihenõ is volt vagy egy félórás, de azért csak folytattuk. Úgy kétszáz méter múlva Mercédesz rájött, a ponton felejtette a hátizsákját. Uzsgyi vissza érte. A többiek tovább mentek, míg én visszafelé haladtam egy kicsit, Mercire várva. Hamarosan megjelent, a hátizsákkal a hátán és két szelet zsíros kenyérrel a kezében, amit a Gurbicsa-tetõig be is kebelezett. Végre a gyaloglásnál is formába lendült, s a meredek emelkedõn, felnõtt csoportot elõztünk meg a legmeredekebb részen. A Rátai-csávánál utolértük ma többieket, akik meg is lepõdtek a tempónkon. A Csúcs-hegyre vezetõ emelkedõn, a gyerekek olyan tempót diktáltak, amit az anyjuk sem tudott tartani. Azon, hogy Mercédesz és Patrik nagy tempót mennek, nem lepõdtem meg, azon azonban, hogy Dominika sem marad le, igen. Rövidesen megérkeztünk, a félsziget legmagasabb pontjára, a Csúcs-hegyre. Ez is pár méter kitérõt jelentett. Nézelõdés, kis szuszogás után, megkezdtük a lefelé vezetõ utat, amin rövidesen elértük az elsõ és egyben utolsó ellenõrzõ pontunkat, a Nyereg-hegyen. Ettõl kezdve, ugyanazon az úton mentünk vissza a célba, amin reggel jöttünk. A falu elõtt, Mercédesz bevetett még egy trükköt. Már Tihanyba, az apátságnál fagyit szeretett volna, most újra megpendítette a témát, azzal a felvezetéssel, hogy milyen jó tempót jöttek fölfelé a Csúcs-hegyre.
Végül megérkeztünk a célba, ahol mi még szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert úgy húsz perc sorban állás után megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt. A három hölgy elég tempósan dolgozott, de nem gyõzték, annyian voltunk. Mire mi végeztünk, háromszorosára nõtt a sor. Nem lett volna ártalmas, még két embert munkába állítani itt. Egy ember, maximum egy perc volt. Az emléklap beérkezéskor történõ megírása, jóval gyorsabb, mint az elõre megírtak keresgetése, ahol legalább 3 perc kell egy-egy oklevél megtalálására. Szerintem, a beérkezéskor való írás, ahogyan itt is történt, nagy résztvevõi létszám esetén jobb, mint az elõre megírt.
Igazán kellemes túrának bizonyult, sok résztvevõvel. Gondot jelentett a reggeli rajtoltatás. Nem értettem igazán, miért kellett megvárni a korán érkezõknek, hogy csak sorállással tudjanak nevezni. Az igazoló lapon rajta volt, melyik EP mikor nyit. Aki nagyon siet, túl korán érkezik az EP-re, az vár, vagy érvénytelen a teljesítése, ha a pontõrök, a kiírás szerinti idõben ott vannak a helyükön, õ meg nem igazoltat, mert nem óhajt várni. Az ár/szolgáltatás aránya a rosszak közé tartozik, bár jobb mint a Bakony túráké, illetve a Gerecséé volt. Egy frissítõ pont, de az legalább igazi: zsíros kenyér, citromos tea.
Képekkel csak a május elsejét követõ héten tudok foglalkozni, így kb. 2 hét múlva lesznek fent a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél.
 
 
nofreenickTúra éve: 20082008.04.29 12:24:45
megnéz nofreenick összes beszámolója
Rég nem látott barátommal igencsak kijárt már nekünk egy átdumált/átpálinkázott éjszaka, így aztán az „Elég a húsz...” formában elmormogott javaslatomat egyhangúlag és hang nélkül elfogadtuk szombat reggel.
(Némi) reggelit és sok kávét követõen, pániküzemmódban a rajt utolsó perceit is sikerült elcsípnünk. Az idõ gyönyörû volt, a barátság töretlen, így szép reményekkel és csak kissé csoszogva vágtunk neki az útnak.
A jól kijelölt útvonal (és az elõttünk haladó több száz ember) követése nem okozott gondot, még a révnél elkortyolt sör után sem: a taposási kár esetünkben mint taposási haszon jelentkezett.
Az útvonal hullámvasút-jellege, melyet az itineren indikált 700 m-es szintkülönbség is jelzett, kedvünkre való volt, nekilendülés-pihenés-nekilendülés taktikával igazodtunk hozzá. A nekilendüléstõl az egynyomos serpaösvényeken persze eltekintettünk, az ilyen helyeken „beálltunk a sorba”.
A kilátás annyi helyrõl és annyiféleképp volt egyöntetûen gyönyörû, hogy számtalanszor álltunk meg nézelõdni és áldani a szerencsénket, hogy sem egyéb kötelezettségeink, sem reggeli állapotunk (ülepetünk) nem tántorítottak el a részvételtõl. Nem véletlen az az Európa Diploma...
Erõnlétünk és iramunk folyamatosan javult, így a Kutatóháznál nem okozott különösebb meglepetést, hogy már inkább a középmezõnyben vagyunk. Rövid zsíroskenyerezés/kutyázás után téptünk is tovább.
További hullámvasutazás és szédítõ panorámák után Aszófõre visszaérve kicsit meglepõdtünk a célban összegyûlt tömegen, de a hosszú sor gyorsan és kedélyes hangulatban apadt. A személyes gratulációt és kézfogást külön köszönöm a szervezõknek, többet ér és emberibb, mint bármilyen kitûzõ/emléklap (és ilyen létszámnál fizikailag is megterhelõ lehet...).
A túra fõ elõnye, hogy aki okosan gazdálkodik az erejével, annak sok minden beleférhet a szintidejébe: mûvelõdhet (oktatótáblák, Barátlakások, Apátság), sörözhet (rév), kilátásban gyönyörködhet (félsziget-szerte), vonatozhat (sokkal jobb, mint buszra szállni a túra végén, meg hát a sört is van hova letenni, már aki leteszi... : ).
Köszönjük a szervezõknek és a többi túrázónak is, folyt. köv. jövõre!
 
 
kekdroidTúra éve: 20082008.04.28 21:46:11
megnéz kekdroid összes beszámolója
Tihanyi Gejzirit 20

Kora reggel van, a szombat délutáni vihar nyomait kerülgetjük Kerek repkénnyel Keszthelyen a buszállomás felé igyekezve. Pár perc után megérkezik a Lazavolán összkomfortos busza (ez számomra azt jelenti, hogy kicsit kevésbé amortizálja a térdemet), az egész úton nincs rajta 10-nél több utas. Aszófõn a parkolóban igen sok autót számolhatunk meg, sor viszont nincs a rajtban, szerencsére. Gyors adminisztráció, kétoldalas, nem túl komplikált, viszont átlátható itinert kapunk. Indulunk is gyorsan, hogy az elején a mûutas szakaszon hamar túllegyünk. Kisétálunk Aszófõrõl, át a Tihanyi-félszigetre, jól látszik a ránk váró útvonal, legalábbis Repkény azt mondja, hogy azokra a huplikra mind fel fogunk majd menni. Helyes, gondolom.

Ahogy elhagyjuk a mûutat, egy autóból dudálnak, integetnek az útról, visszaintegetünk, bár nem látjuk, ki lehetett az. :) Az Apáti templomromot viszont jól megnézzük kívülrõl, egyszerûségében is méltóságteljes kõépület. Innen erdõben megyünk, jellemzõen egynyomos ösvényen, ahol elég nehéz elõzni, sokan udvariasan kiállnak az útból, köszönöm nekik itt is. A Nyereg-hegy alatt van az elsõ ellenõrzõpont, a pecséten valamilyen kristályszerkezet látható, igazolás után zúzunk tovább. A bucka (hegy) tetejére érve oldalt kilátópont vár ránk, ahonnan az egész félszigetet be lehet látni, a Külsõ-tó óriási lápként terül el az lábunk elõtt. Fotózunk, sokat. Én most járok itt elõször, a látvány egyszerûen lenyûgöz. A lejtõn leérve szõlõtõkék közt talpalunk tovább, a jelzések festése elsõrangú, azon gondolkodom, valószínûleg azért, hogy a turisták ne térhessenek le a védett területek felé olyan egyszerûen.

A Szélmarta-szikláknál (is) jó sokat fotózunk, innen a Külsõ-tó más szögbõl látszik. Én inkább a tájat nézem, Kerek repkénynek viszont van szeme az apró dolgokhoz is, mutatja a nyíló virágokat, mindenféle növényeket, amelyek felett magamtól szégyen gyalázat könnyen elsiklana tekintetem. Az Óvár-hegy (domb) oldalából megint csak bámuljuk a panorámát, az eddigi enyhe emelkedõt felváltja a kicsit meredekebb lejtõ, beérünk a Barátlakások erdejébe. Az út mentén bõvizû forrás kínál vízvételi lehetõséget. Az elsõ kõfülkénél felirat figyelmeztet az omlásveszélyre, azért bemegyünk megnézni közelebbrõl. Nem egy luxuslakosztály, de a célra annak idején biztos megfelelt. Késõbb látunk még pár üreget a sziklafalban, a következõ ep. is egy ilyennél várja a túrázókat. Nagyon kedvesek, igazolják ottjártunkat, beszélünk pár sort. Rögtön utána ránküvölt egy túratárs, hogy álljunk ki a képbõl. Lehetett volna kérni is, legalább egy "légyszi"-t hozzátéve.

Hagyjuk ellépni a párocskát, inkább lelassítunk egy ideig. Rövidesen így is kiérünk az országútra, a Balaton jó nagy hullámokkal üdvözöl. A hajóállomásnál még áll az élet, alig lézeng erre pár ember, az is jórészt a tt. résztvevõje. A kanyargós kaptatón felfelé azt vesszük észre, hogy megfogyatkoztak az emberek, felérve az Apátsághoz viszont jó nagy tömeget látunk, rengeteg a turista. Megcsodáljuk a templomot, a kilátást, a szépen gondozott parkot és már úton is vagyunk. Mivel Tihany nem túl nagy település, hamar a Belsõ-tóhoz vezetõ útnál találjuk magunkat. Ahogy haladunk elõre, az útmenti fák alatt egy fiú játszik furulyán, csak úgy, magának, csendben hallgatjuk az egyszerû kis dallamot.

Utunk a Gejzírmezõ felé vezet, a táblák és a jelzések itt is kiválóan követhetõek, megérkezünk az Aranyház gejzírkúphoz, különös kõképzõdmény, kis ösvény kapaszkodik ki a tetjére. Onnan más szögbõl, de még mindig hihetetlen szép látvány tárul elénk: a két tó, az Apátság és a Balaton-felvidék hegyei a távolban. Repkény elmeséli nekem az Aranyháznak, mint vallási kifejezésnek az értelmét. Alig lépünk néhányat, amikor ellenõrzõpontot találunk, itt pecsét nem jár, de a rajtszámot felírják, a szúróbélyegzõ kicsit odébb van az Átjáróbarlangnál. Mellette táblán olvashatjuk (mint még jó sok helyütt a félszigeten) a barlang kialakulásának körülményeit. Tantúra. Visszatérünk a "fõútra", irány a panorámaút, feltûnik, hogy a levegõ egészen megrekedt és kezd igazi tavaszi meleg lenni. Hiányzik egy fagylalt vagy valami jégkrém. Érintünk néhány gejzírmaradványt amire eljutunk a Hálóeresztõ esõház pontig. Innen kezdõdik a hullámvasutazás, majd a vártnál számomra korábban látjuk meg a frissítõpontot, a Nemzeti Park valamilyen helyi épülete mellett.

A fémbögrémbe töltünk teát, jó meleg, de iható és nagyságrendekkel veri a Bakony 50-en kapottat. :) Zsíroskenyérrel is kínálnak, feltûnik, hogy csak egy tálca van kitéve, de én még erre sem számítottam. (Pedig Kerek repkény mondta, hogy ezen a túrán adnak enni is, csak az én eszem rövid. :)) Elkezdünk felfelé menni, a szint jelentõs része az innen a Nyereg-hegy újbóli érintéséig tartó szakaszra összpontosul. Ezáltal sikerül jól leizzadni, de a nádasban alant elrejtett kis kikötõ, a távoli párában felbukkanó Tanúhegyek, a végtelennek tetszõ Balaton és Somogyország dombjai délen mindenért kárpótolnak. Jó sokat megállunk a tájat bámulni és fényképészkedni. Utunkat különös sziklaalakzatok, meredek kaptatók, és a mindig felbukkanó panoráma kísérik. A távolban éppen, hogy kivehetõ a Kab-hegy két adótornya, közelebb pedig az aszófõi vasútállomáson parkoló rengeteg autó. Kényelmesen megyünk, kiélvezzük az utat, hiszen a vonat csak tizenkét óra ötvenvalahány perckor jön. (Most már tudom, hogy 12:37-kor... :))

A Nyereg-hegy újbóli érintésekor még sajnálom is, hogy a túra vége felé közeledünk. Innentõl jönnek szembe a 33-as táv résztvevõi, rengetegen. Találkozunk Börcsök Andrásékkal még az erdõben, ahogy továbbmegyünk, egyre többen jönnek az ellenkezõ irányból, páran kicsit megviselt állapotban. A kerékpárút kicsit kevésbé élvezetes így déltájt, a fák most a mûutra vetik árnyékukat, mi napfürdõt veszünk. Futó lépteket hallok mögülünk, mondom Repkénynek, hogy húzódjunk le, közben fordulunk hátra, megnézni az érkezõt. Aki nem más, mint Galadh Ereb, erélyesen tiltakozik lefotóztatása ellen, viszont csatlakozik hozzánk a hátralévõ nem egészen két kilométerre. :) Õ is a rövid távon van, éppen két órával indult késõbb utánunk, jól nyomja nagyon. A faluban találkozunk a hosszútávon induló Gudlukingékkal, elárulja, hogy õk integettek reggel az autóból. :) Megyünk tovább hármasban, már a vasút utcájára fordulva, amikor berongyol egy vonat az állomásra. Hümm, gondolom elõször. Arra gondolok, hogy keresztre vár, akkor viszont sietnünk kell. Kerek repkény is, Galadh Ereb is megpendíti, hogy talán futni kéne, hogy elérjük. Éppen tiltakoznék, hogy ötvenvalahánykor... amikor a forgalmista már meneszti is az amúgy tûpontos vonatot, felpörög a dízelmotor, a szerelvényt pedig lefotózni sincs idõm.

Ha lekéstük, hát lekéstük (mekkora blama ez nekem...), az állomáson átvesszük a díjazást, kedvesen hívnak a következõ túrájukra (valamikor decemberben lesz). Gratulálnak, a kitûzõ, oklevél duó mellé jár két ismeretetõ füzet és egy kedvezményfüzetke a Balaton-felvidéki Nemzeti Park néhány látogatóhelyére. Galadh Ereb némi szervezés után felajánl végül egy fuvart - nagy köszönet! - Balatonfüredre (ott megáll egy gyorsvonat), a Berzsenyi-forrásnál szállunk ki, iszunk az ott csobogó ásványvízbõl. Repkénnyel újra kettesben megcélzunk egy boltot, vásárlásunk eredménye egyebek közt egy 6-os csomag jégkrém, amelyet sikeresen felfalunk a belvárosban sétálva. :)
(Azt a sort, amit a gyorsvonat ablabából látunk Aszófõn, jó, hogy sikerült kikerülni...)
Nagyon köszönöm a társaságot mindenkinek, a túrát a rendezõségnek, jól éreztem magam a túrán, szép volt, jó volt, jövõre vissza kell térni.

-Kékdroid-
 
 
PapsajtTúra éve: 20082008.04.28 20:10:54
megnéz Papsajt összes beszámolója
Tihanyi Gejzírit 33 elsõ benyomások...

Az elõzõ héten lezajlott Gerecse 50 annyira felvillanyozott és feltöltött energiával, hogy elhatároztam, a következõ hétvégét sem fogom tétlenül tölteni. Ugyan a túra idén Vasárnapra esett, de mivel a leghosszabb táv is csak 33 km volt, így bíztam benne, hogy nem fog annyira leamortizálni, gondolván a másnapi munkába menetelre.
Gyönyörû napos idõ fogadott minket az örvényesi vasútállomáson (rajt), ahonnan 8:00-tól lehetett nekivágni a meghirdetett két távnak. (20,33) A nevezés zökkenõmentesen zajlott…azt leszámítva, hogy helybõl 10 perc mínusszal indultam, mivel az itinerre 8:45 került, holott az órám még csak 8:35-öt mutatott. Sebaj, gyors egyeztetés a pontellenõr bácsival, korrigálás és már suhant is 6 fõs kis csapatunk a kijelölt útvonalon, ki-ki a maga tempójában.
Az itiner szöveges részt nem tartalmazott, mindössze egy gyenge és silány, fekete-fehér miniatûr térképrészlet fénymásolatot. Ennek ellenére a túra során egyszer sem tévedtünk el, amely talán inkább volt köszönhetõ az egyértelmû útvonalnak és jelzéseknek, mint magának az itinernek. Az út során a szinkülönbség viszonylag egyenletesen oszlik el, ezért kifejezetten jól futható túra.
Az elsõ „élõ” ellenõrzõpont a zádorvári kilátónál volt, amelyet kényelmes mégis viszonylag gyors tempóban sikerült elérni, érintve egy „lyukasztó” ep-t. Murvás, földutak váltogatták egymást, minimális szintemelkedéssel és különösebb látnivaló nélkül. Az útvonal ezen része a Tihanyi-félszigettel teljesen ellenkezõ irányba vezetett, egészen odáig, amíg vissza nem értünk Aszófõre. Valójában semmi köze a gejzíritekhez, vagy akár a Tihanyi-félszigethez. Nem is igazán értettük, hogy miért pont ezen szakasz ölelte fel a túra 1/3-adát? A résztvevõk száma sem volt eget rengetõ, a rövid távon kb. 600, míg a hosszú távon kb. 250 ember indulhatott. Aszófõre visszaérve a balatoni fõút mellett haladó biciklis úton folytatódott az útvonal egészen az Apáti templomromig. Ellentétben a túra elõtt szerzett információinkkal, vízvételi lehetõség számos helyen kínálkozott. Zádorvárig két helyen is láttunk mûködõ artézikutat, visszaérve Aszófõre kocsma mellett haladtunk el, míg a Tihanyi-félszigeten kalandozva, a természetvédelmi õrháznál számíthattunk folyadékutánpótlásra. A túra igazán szép része – szerintem – a fent említett templomromtól indult. A félszigeten szinte mindenhol egy nyomvonalas túristautak vezetnek, így elkerülhetetlen a folytonos kerülgetés, bár ezt nem igazán éreztem zavarónak. A félszigeten néhol árnyas, néhol nyílt szõlõültetvények övezte, napos részek váltogatták egymást érintve a Belsõ-tavat, ahonnan gyönyörû panoráma nyílt Tihanyra és a környezõ vidékre. A gejzíritkúpok mellet elhaladva és kiérve az Esõház; Hálóeresztõ nevezetû ep-hez, minden eddigi túránál szebb panoráma és látvány fogadott bennünket. Ha a Tihanyi-félsziget „belsejére” azt találtam volna mondani, hogy gyönyörû, akkor ez a látvány lenyûgözõ és magával ragadó volt. Egészen a nyereg-hegyi ep-ig (ahol a túra során egyszer már jártunk) az útvonal a Lóczy Lajos tanösvényen vezetett. Az útvonal néhol közvetlenül a hegy- és sziklafal peremén kanyarog, egyik oldalon az erdõvel és hegyoldallal, a másikon a Balaton csodálatos és szédítõ panorámájával. A tanösvényt a természetvédelmi õrház szakította félbe, ahol egy már korábbi ep-n szerzett információk szerint zsíros kenyér és tea várta volna a megfáradt túrázókat…persze ha az a volna nem lett volna. Itt sajnos csatlakoznom kell az elõzõ beszámolók negatív kritikáit illetõen. Sem zsíros kenyér, sem tea nem volt, illetve messze nem elegendõ mennyiségben, az a kevés ami meg volt pillanatok alatt elfogyott. Az újabb adagért való "hadakozásban" mi sem kívántunk részt venni, inkább a saját szendvicseinket majszoltuk, majd gyorsan tovább álltunk.
Az itt tartózkodó pontellenõrök magatartása is felháborító volt! Amikor odaértünk és a párom átnyújtotta pecsételés céljából a félbehajtott(!!!) itinert, a pontellenõr visszadta, hogy ezt így nem tudja elfogadni és szíveskedjen kinyitni. A viselkedése, akárcsak az elhangzott mondata abszurd és érthetetlen volt számunkra. Nem igazán tudtuk hova tenni. Itt azonban azonnal le is szögezném, hogy a többi ellenõrzõ pontnál rendkívül kedves és segítõkészek voltak a pontellenõrök.
A nyereg-hegyi ep-tõl az útvonal teljesen megegyezõ nyomvonalon vezetett vissza az aszófõi vasútállomásig. Sajnos a vasútállomás céljában további felháborító dologgal kellett szembesülnünk. A szervezõk még ahhoz sem vették a fáradtságot, hogy az elismerõ oklevélen a nevet kitöltsék. Szerintem ez az igénytelenség és a nemtörõdömség csúcsa!
Összességében ha az útvonalat kicsit korrigálnák egy rendkívül egyedi és szép túra kerekedhetne belõle, amely a szervezõk felkészületlensége és minõsíthetetlen stílusa (tisztelet a kivételnek) ellenére is tetszett, köszönhetõen a gyönyörû Tihanyi-félsziget útvonalainak és balatoni panorámájának.

Ami tetszett:

- A túra Tihanyi-félszigeten vezetõ része, az egyedülálló panoráma

Ami nem tetszett:

- A szervezõk felkészületlensége és egyes pontellenõrök modora
- A túrán az ellátás konvergál a mínusz végtelenbe… lényegében nulla, semmit sem kapsz
- Gyenge minõségû itiner
- Gyenge minõségû kitöltetlen, biankó oklevél (!?)
- Az útvonal átgondolatlansága. Nem lett volna különösebb ördöngõség kihagyni a betonos szakaszokat, esetleg beiktatni Tihany települését is, és igazán befejezõdhetett volna a túra Aszófõn, mivel az a +2 km már igazán nem számított volna senkinek.

Jó túrázást mindenkinek!
 
 
JakabTúra éve: 20082008.04.28 15:04:15
megnéz Jakab összes beszámolója
Vasárnap nem indultunk korán, abban a reményben, hogy a tömeg már rég elrajtolt.
Aszófõn a célban hagytuk a kocsit, és Macival kettesben átgyalogoltunk Örvényesre a rajtba.
Sokan voltak, hamarosan ismerõsökkel is találkoztunk, Fridrich Laci és b.neje személyében. Meg persze más ismerõs arcok is akadtak a túrán.
Nagyon kellemes melegnek ígérkezett, picit túl is öltöztünk, hiszen kocogást terveztünk. De sebaj, mondtuk, úgyis fogyasztunk, kellenek a csini bikinivonalak. (Gondolok itt fõleg Macira)
A télen rajtam is keletkezett némi "kapaszkodósáv" deréktájékon, tehát a tempós bemelegítõ gyaloglás után, kocogásba kezdtünk.
A Zádorvár fele már nem ment a futás, kezdett egyre melegebb lenni, és hát a kaptató sem volt kicsi. Jó sok embert leelõztünk - azért mert sokan voltak. :-)
A várnál picit beszélgettünk, megettük a banánunkat, aztán lekocogtunk egészen a faluig. Ismét találkoztunk ismerõsökkel, László Szilvi baktatott elõttünk, ezúttal gyalogosan, nem futva.
Kis beszélgetés, aztán ismét kocogás következett. Az ellenõrzõ pontokon többnyire csak lukasztani kellett, embert nem is láttunk. A meleg egyre nagyobb lett, nekem már rég elfogyott a magammal vitt energia italom.
Még jó, hogy útba esett egy-két vízcsap, ahol lehetett utántölteni, illetve Aszófõn bementünk a helyi kocsmába egy hideg kólára.
A bicikliúton kocorászva közeledtünk az Apáti templomromhoz, de nemigen ment egyikõnknek sem. Legalábbis aszfalton.
A rom után felfele indultunk egy jó kis emelkedõn, erdõben, innentõl nekem nagyon tetszett a táj.
Sokan jöttek szembe is, õk a rövidebb táv végénél jártak már. Fehérvári ismerõsökbe is botlottunk, néhány percet mindig szívesen beszélget az ember.
Az etapnál ezúttal két úr ücsörgött, mellettük üres sörösdobozokkal. Hát mit mondjak..... a nagy melegben folyt a nyálam...
A hegyrõl ismét kocogva jutottunk le a szántók-szõlõk közé. Innen kissé unalmas út következett a Belsõ tóig. Utána ismét erdõ, ismét emelkedõ, és persze a gejzíres maradványok, látványosságok.
Említésre méltó a Balatoni panoráma, fentrõl mindenütt gyönyörû. Az út felváltva volt emelkedõs, és lejtõs, de többnyire egysávos erdei, ezért elég nehéz volt elõzgetni.
De azért sikerült annyira, hogy már mint leggyorsabbakat köszöntöttek a pontõrök a félsziget tetején. Az Aranyháznál (ha jól írom) kaptunk némi ásványvizet, teát, és ettünk egy zsíros kenyeret is, de az étkeztetés leginkább tömegjelenetre, meg "ki tud elõbb lecsapni a kajára" címû történetre hajazott.
Hamar ott is hagytuk a tömeget, a szervezõk elég felkészületlenek voltak.
Innen már végig a hegytetõn vezetett az út, gyönyörû kilátással, szerintem minimum 25 fok meleggel, tûzõ nappal, és egyre emelkedõbb tereppel. Néhol egészen tériszonyos érzésem volt, olyan magasan voltunk, és annyira kint a hegy szélén.
Sokan már a fenekükön szedték a levegõt, úgy szuszogtak. Mi jól bírtuk, hála a rendszeres hétvégi edzéseknek. :-)
Lefele ismét kocogás, aztán már vissza is érkeztünk a két táv közös etapjához, onnét pedig csak egy ugrás volt ismét az Apáti templomrom.
A bringaút Aszófõig már nem kívánatos terep volt, és utáltuk a sok kispistázót, akik levágtak ahol csak lehetett.
Beértünk az állomásra, és döbbenten láttuk, óriási sor van. :-(
Fanyar humorral beszélgettünk a sortálló társakkal, közösen panaszkodtunk a szervezõkre.
Azért a kitûzõt megkaptuk a végén, és az oklevelet is, aztán irány Tihany, mert várt minket egy jó nagy jól kiérdemelt fagyi.
Az idõnk: 5.30 lett.
 
 
ndoraTúra éve: 20082008.04.28 13:18:29
megnéz ndora összes beszámolója
Sajnos, én is rossz szájízzel fejeztem be a 33-as túrát. Végig az volt az érzésem, hogy a rendezõk ezt a túrát csak a (jelentõs) bevétel reményében rendezték meg. Ez az érzésem aztán a "frissítõ pontnál" csúcsosodott ki, ahol fültanúja voltam, amint egy túratárs érdeklõdött, hogy kaphatnának-e az ígért zsíroskenyérbõl és teából, amire a rendezõ hölgy felcsattanó válasza az volt, hogy mit képzel, 800 embernek nem tudnak zsíroskenyeret kenni. Mintha nem számítottak volna ennyi érdeklõdõre, mintha még sosem rendezték volna meg ezt a túrát, mintha még sosem lettek volna olyan túrán, ahol ennél sokkal több embert sikerült ellátni zsíroskenyérrel, teával, hogy a többirõl már ne is beszéljek (csoki, gyümölcs, üdítõ, szendvics stb.). Mert hogy egy ekkora túrán igenis illett volna többet nyújtani a nevezési díjért. Mert ugye ez nem profitorienált vállalkozás. Ugye, nem?!

Legalábbis nekem soha eszembe nem jutott, amikor segítséget vállaltam túrák lebonyolításában, hogy ebbõl az egyesületnek vagy személy szerint valakinek is haszna származzon. Ezt mindenki társadalmi munkában vállalta. Ha nullszaldós volt a túra, annak nagyon örültünk, de a legjobban annak, ha elégedetten távoztak a túrázók.

Én csak otthon vettem észre, és így már nem tudtam szóvá tenni a célban, hogy nekem sem volt kitöltve az "emléklapom". Ekkora slendriánságot én el sem tudok képzelni, hogy így adjak oda valakinek emléklapot. Én csak meglepõdtem, de el tudom képzelni, mekkora csalódás lehet ez egy gyermeknek, amikor odalökik neki a biankó lapot.

Annyit tudok ígérni, hogy jövõre könnyebb helyzetben lesznek a rendezõk, mert eggyel kevesebb zsíroskenyeret (nem) kell kenniük és eggyel kevesebb emléklapot (nem) kell kitölteniük.

(Csak azon csodálkozom, hogy a megyei szövetség is részt vállalt ebben a rendezésben és a nevét adta hozzá.)
 
 
ilcsiTúra éve: 20082008.04.28 11:19:27
megnéz ilcsi összes beszámolója
Én sem szeretnék nagyon hosszú mesékbe bocsátkozni, Topogó mindent leírt. Csak néhány apró gondolat: nekem sok volt a köves, aszfaltos rész; a 3. ep. elõtt azért egy szalagot kitehettek volna (a karomnyi vékony fán épphogy észrevettük a sárga jelzést); a frissítõ pont tényleg katasztrófa volt, amikor mi odaértünk, kb. 30 ember, ellátás majd érkezik, így megettük a saját élénkítõ banánunkat, ittunk saját vizünkbõl, majd megjelent a hölgy kezében 2 tányérral, tányéronként 3 zsíroskenyérrel. Szerintem a túra legszebb része ezután következett, gyönyörû volt. Az utolsó 2 km aszfalt ismét nem hiányzott. A célban is meglepetés ért bennünket. Az emléklap osztó hölgy "lemásolta" az igazolólapról párom nevét, csak sajnos sem a vezetéknév, sem a keresztnév nem stimmelt. Amikor ezt szóvátettük, áthúzta, föléírta, de mi inkább kértünk egy újat. Én már név nélkül kaptam meg az emléklapot. Mindegy, majd legközelebb. Összességében nagyon tetszett a túra, a kilátás kárpótolt mindenért.
 
 
TopogóTúra éve: 20082008.04.28 10:36:21
megnéz Topogó összes beszámolója
Részletes leírásba nem bocsátkozom, csak néhány észrevételt tennék. Szalagozás nincs, de ez nem is okoz gondot, mert a normál turistajelzések jól követhetõek. A táj, az útvonal teljes szakaszán csodálatos. Részt vettem már sok túrán, de eddig ez a vidék, és útvonal tetszett a legjobban. Nézzük a negatívumot, mert sajnos az is akadt. Az ellátás katasztrofális volt. A kilenc ellenõrzõpontból az utolsó elõttiben adtak valamit, 5km-el a túra vége elõtt. Szerintem a zsíroskenyér pontot eleve középtávon kell elhelyezni. Ettõl sokkal lényegesebb, hogy logisztikailag nem voltak felkészülve a szervezõk, a túrázók ellátására. Az adott ponton harminc ember ült, és várta a 15 percenként érkezõ hölgyet, aki kihozott alkalmanként 8db kenyeret. Ilyenkor, túrázókhoz méltatlan állapotok alakultak ki a csekély ellátmány megszerzése érdekében. Mivel ebben nem kívántam részt venni, ezért zsíroskenyér feeling nélkül mentem tovább, csalódottan. Biztos vagyok benne, hogy zsír, kenyér, és hagyma volt bõven, csak ember nem, aki elkészítse. Arra azért lehet számítani egy túrán, hogy a résztvevõk nem egyesével, és nem egyenletesen 10 perces idõközökben érkeznek a pontokhoz. Bizony elõfordul, hogy egyszerre esik be 30 ember, aztán 5, majd 9. Ennyi nevezõnél erre fel kellene, fel lehetne készülni. Ha ez egyszer összejön, akkor a 100%-os lesz a Tihanyi Gejzírit 33.
 
 
yeranTúra éve: 20082008.04.14 18:11:51
megnéz yeran összes beszámolója
Gejzírit 33

Szívem csücske ez a teljesítménytúra, amire az utóbbi 3 évben kihagyás nélkül mentem, s utóbbi kettõben hosszú hétvégével is összekötöttem. Köszönet érte egyaránt a barátságos szervezõknek és a tihanyi vendéglátásnak. Nagyon sajnálom, hogy most kivételesen nem halasztották május elsõ szombatjára a szervezést.
Majd jövõre, remélem :-)
 
 
 Túra éve: 2007
JandiTúra éve: 20072007.04.30 22:53:38
megnéz Jandi összes beszámolója
Tihanyi Gejzírit 33

A szigorúan levezetõs, bámészkodós, nem rohanós túrákból ez már sorban a második volt. Útvonalat nem is nagyon nézegettem a túra elõtt; elég volt a Tihany szó a túra kiválasztásához. Azt persze már csak a rajtban láttam, hogy az útvonalnak legfeljebb ha az egyharmada vezet Tihanyban. :)

A túrára ezúttal Atti jelentkezett...ezzel némileg rehabilitálva magát az emúlt hetek passzivitása után. :)

Barátságos idõpontban, 8:45-kor indultunk neki a körnek gyönyörû napsütésben, és kellemes melegben.

Laza lankás terepen, és tipikus Balaton-felvidéki tájakon jutottunk el Klára-Pusztáig, ahol ugyan belekeveredtünk egy kis szerencsétlenkedésbe, de erõfeszítésink meghozták jutalmukat: megtaláltuk a pecséthelyet.

Pécselyre érve (akkor persze nem tudtuk, hogy ott vagyunk) Atti lelkesedése, hogy "milyen szép a táj" engem is kezdett meggyõzni, pedig akkorra már kicsit kezdtem unni a sok vízszintest, meg egyenest, meg aszfaltot, meg murvát...

...de pont jókor jött a zádorvári emelkedõ, ahol az út is árnyasabb, kacskaringósabb volt, majd a végén meredek lépcsõbe váltott. Mi ugyan eléggé könnyedén felértünk, de volt alkalmunk tanulmányozni a különbözõ stílusirányzatokat: a feszes, peckes, gyorsan lépdelõt, és a levegõ után kapkodós, szívinfarktus közelit is.

A várromnál elhülyéskedtünk vagy 20 percet. Körbejártuk a falakat, felmentünk a kilátóba, és piknikeztünk is kicsit. Morálemelésnek tökéletes volt.

Meg annak is örültem, hogy végre elindulhatunk Tihany felé, mert eddig holt ellenkezõ irányba mentünk. Lefelé aztán már kezdett fogyni a lelkesedésem. Sok nyílt szakasz volt, és aszfaltot meg a murvát se szerettem meg közben. Persze a tájra nem lehetett panasz, de ilyen helyeken én inkább bringáznék. A hangulatot a Bozóti-kúti pontõrnéni próbálta feldobni a vicces "Kissöprûtök van?" kérdéssel.
Kiderült, hogy a kullancsok miatt kérdezi. Én az egész túrán nem láttam egyet se. :)

Leértünk Aszófõre, végigcaflattunk a bicikliúton, és örültem, mert végre Tihanyban voltunk. Meg is kezdõdött a hegymászás egybõl, aminek szintén örültem, mert nagyon untam már a vízszintesen robotolást. A Nyereg-hegyre felérve megint piknikeztünk vagy egy jó negyed órát, aztán leereszkedtünk a hegyrõl, majd egy pár méter erejéig mentünk a Belsó-tó partján. Mit ne mondjak, akkor irigyeltem a horgászokat. Egész nap a tó mellett üldögélni kis söröcskével...

De a mi utunk más volt. :) Mi megkezdtük az egész túra legváltozatosabb, és legérdekesebb részét. Sorra kerestük fel a különbözõ gejzírkúpokat, és sziklákat a félszigeten. Az Átjáró barlang elõtti sziklákról például remek kilátás nyílt.

A Természetvédelmi õrháznál zsíroskenyér-tea parti várt minket. Mondjuk nem volt szükségem se kajára, se piára, de azért ha már egyszer odavitték... Amúgy a zsíroskenyér Isteni volt...a meleg tea viszont érdekes ötlet...én akkor már amúgy is kezdtem olvadni a hõségben.

...és amikor már azt hittük, hogy mindjárt végzünk, akkor ránkzúdult egy picit több mint 3 km-es szakaszon egy olyan szintemelkedés, hogy csak na. :) Megküzdöttünk vele becsülettel, nem arról van szó, csak a Mátrát idézõ szûk ösvények, meredek kaptatók, és a lábunk alatt lévõ szakadékok már nem nagyon voltak bekalkulálva. Egy arra járó csoportból egy kislány meg is jegyezte, hogy "Nem lehet, hogy eltévedtünk, és a Mátrába jöttünk?". :)

A kilátás innen, is olyan, amit látni kell. Az ösvény egyik oldalán sziklafal, a másik oldalán pedig szakadék, aminek az alján már a Balaton van. Az persze igaz, hogy ekkor már a nagy meleg miatt inkább lettünk volna a Balaton parton, vagy valamelyik vitorláson...

...szerencsére Attit sikerült meggyõzni, hogy menjünk fel egy csúcsra, amirõl utólag kiedürlt, hogy a félsziget legmagasabb pontja. Mondjuk azt a fejet látni kellett volna, amikor a hosszú mászás után a kánikulai melegben Atti a kérdésemre hogy "Nem megyünk oda fel?" kérdõen nézett visssza, hogy "Hova?"... :)

Ezután már csak egy pecsét volt hátra a Nyereg-hegyen (másodszor), majd le a hegyrõl, és vissza Aszófõre a bicikliúton.

Ja igen: Aszófõ. Azt hiszem tudom, hogy miért hívják így. De ha mégse, egyvalami akkor is biztos: akárhányszor jártam erre gyalog, vagy biciklivel, mindig a hõguta kerülgetett...

Végül is 7:15-ös idõt mentünk, ami egyrészt teljesen lényegtelen, mert nem azért mentünk, hogy világrekordot fussunk, másrészt viszont a sok kiállással, és hülyéskedéssel együtt nem is olyan rossz. :)

A túra összességében szép volt, én mégis kétszer meg fogom gondolni legközelebb, hogy menjek-e a Balaton-felvidékre túrázni. Rájöttem, hogy én a hegyek között jobban érzem magam.

Jandi
 
 
 Túra éve: 2006
cjaniTúra éve: 20062007.04.28 12:17:56
megnéz cjani összes beszámolója
Ma van ez a remek túra, de lemaradtam. Szomorú.
Viszont elhatároztam, hogy megosztom Veletek a tavalyi élményeimet. Fényképes beszámolómat láthatjátok itt:
http://termeszet.czaun.hu/tihany/tihany.htm
Remélem, lesz jövõre is...
 
 
nemethlaciTúra éve: 20062006.04.30 22:02:03
megnéz nemethlaci összes beszámolója
Tihanyi Gejzirit 20 2006. április 29.

Régóta szemezgettem ezzel a túrával, már hónapok óta beírtam a naptáramba, hogy erre biztosan elviszem a családot.
Az idõjósok jól elszúrták a hétvégémet, mert nem akadt a környezetemben senki, akinek ne lett volna tele a nadrágja az esõtõl való félelmében.
Csak tudnám mi a francnak vettem egy csomó esõkabátot...
Igy egyedül ültem kocsiba reggel ötkor, biztos ami tuti alapon, nehogy lekéssem a nyolcas kezdést, ezért logikusan hétkor ott toporogtam az aszófõi állomáson. Szendvics, itóka, mosdó, ezeket váltogattam, mire végre elkezdték kiosztani az itinereket, hangsúlyozva, hogy 8 elõtt ne induljon el senki.
A 4-es sorszámot kaptam, alaposan áttanulmányoztam az itinert és nagyon érthetõnek, használhatónak találtam, úgyhogy a térképet visszaraktam a zsákba és 8 óra 00 perckor elinditittam a GPS-t, meg magamat.
Egy hete próbára tettem magam Albertirsán, egész jó idõt futottam, de ott nem volt emelkedõ, itt meg 700 méter szintkülönbség volt beharangozva, úgy gondoltam, lemérhetem, hol tartok.
Már az elsõ ellenõrzõ pontnál éreztem, hogy a távolságokkal itt is probléma lesz, akárcsak Albertirsán. A Nyereg-hegyi ellenõrzõpontnál 400 méterrel többet mértem, mint at itiner, úgyhogy elhatároztam, ehhez a kb. 10%-os eltéréshez igazítom a tempót, nem az itinerhez, nehogy kifussak a szintidõbõl.
Nagyon szép részeken mentünk, az idõ tökéletes volt, esõ egy csepp sem, napocska idõnként megmutatta magát és az utak is alig tapadtak, nem voltak nagyon sárosak.
Jó tempót lehetett menni, és a Külsõ-tóban gyönyörködve még az emelkedõ is sokkal elviselhetõbb volt.
A barlanglakások elõtt egy alattomos vizes résznél egy kõ kigurult a lábam alól, a két túrabotommal több kárt okoztam a talajban, hogy megtartsam magam, mint amennyit az erózió tiz év alatt rombolni tud.
Izléses pecsét, irány a kikötõ, büfénél hosszú sor, ismerõs arcok a vasútállomásról.
Nem állok be, a GPS szerint az eltérés egyre több, nem tudom a többi szakasz hogy lett mérve, inkább nem kockáztatok. A komolyabb emelkedõk még amúgy is hátravannak.
Az apátságig az emelkedõt jó tempóban birtam, bát meglepett, hogy az itineren 1 km a kikötõtõl az apátság, a büfétõl 100 méterre egy táblán 1500 m van feltüntetve...
Inkább nem is nézem a távolságokat, döntöttem el és húztam tovább az egyébként gyönyörû apátság alaposabb szemrevételezése nélkül az Aranyház felé.
A Belsõ-tónál horgászok igyekeztek aprítani a halakat, kicsit nosztalgiáztam is, hiszen nem is olyan rég még magam is azért keltem hajnalban, hogy kiüljek a partra és nem azért, hogy rójam a kilométereket.
Az Aranyházról gyönyörû a kilátás, sajnáltam továbbmenni, de hát a szintidõ, az szintidõ.
Gyors lyukasztás az Átjáró-barlangnál, háromméteres eltévedés útközben, mert botor fejjel követtem a jelzéseket, ahelyett, hogy a térképet figyeltem volna, de a szembejövõk figyelmeztettek, tréfás kedvû egyének megforditották a táblát vagy eleve rosszul lett felfestve, mert nem jobbra kellett volna fordulnom, hanem balra.
Gyors pályamódosítás és a harmadik kilónyi zsir izzadtsággá alakitása után elérem az esõházat, majd igencsak heves szuszogással magamévá tettem a távot az erdészházig.
Életemben nem ettem olyan jóizûen, mint ott a hagymás deszkát, löktem lefelé a teákat, és arra gondoltam, ennyit nem izzadtam volna le az asszonnyal, nem is baj, hogy otthon maradtak.
Legalább tudtam menni a saját tempómban.
Kinkeservesen megszenvedtem a kiméletlen emelkedõt a Csúcs-hegyig, de a látvány útközben mindenért kárpótolt. Ide, ha törik, ha szakad, el kell hoznom a gyerekeket, mert leirhatatlan milyen gyönyörû a Balaton a magasból!
Bár a szûk ösvények még jobban be lesznek nõve nyárra, de májusban visszamenni még biztosan megéri.
Újra a Nyereg-hegyre érve megállapitom, hogy teljesítve van a 20 kilométer, a gond csak az, hogy több, mint három kilométer van még a célig és 12 50 van. Negyven perc alatt kell visszaérnem, ami normál embernek nem gond, de hol vagyok én attól?
Nyakamba szedtem a lábaimat, idõnként azt vettem észre, hogy szinte futok, de meglett az eredménye a sajgó izmoknak, mert 13 27-kor kicsekkolok.
A végeredmény 23,1 kilométer 5 óra 27 perc alatt, 614 méter szintkülönbséget legyûrve.
Legalábbis a GPS ennyit gyûjtött össze...
Összegezve: Kiváló itiner, ha eltekintünk a távolságoktól, de a térkép és a szakaszok hajszálpontosak voltak, nem lehetett eltévedni ( kivéve egy-két helyet, ha valaki automatikusan ment és nem figyelte az itinert, hogy hol kell letérni )
A kaja finom volt a citromos tea erõt adott és a szintidõ is összejött.
A kardiológusom meg tehet egy szivességet a jótanácsaival...
Februárban kezdtem túrázni 106 kilósan. Ma, az idei 10. túrám után, 96 kiló vagyok és eszem ágában sincs lefeküdni, ha elérte a 110-et a pulzusom...
 
 
 Túra éve: 2005
tapirka1014Túra éve: 20052005.12.12 22:38:27
megnéz tapirka1014 összes beszámolója
Tihanyi Gejzírit 33 – Feltámadás?
A múlt heti 12 órás sárvári futás betlije és a szerdai láz kiheverése után már nagyon viszketett a talpam, pont kapóra jött egy szinte hazai túra. Nem túl hosszú, nem túl szintes, viszont csodálatosan gyönyörû, és gyönyörûen csodálatos. Nem terveztem komoly futást, a tavalyi Sárvár utáni hétvége K100 bejárása még élénken él az emlékeimben, akkor 18 km után a lábamat sem tudtam emelni, két ceruzaelemmel próbáltam defribrillálni magam, a közeli mogyoróbokor ágaiból készültem új virgácsokat fabrikálni Mogyorósbányán, nem is tudom hogy jutottam el Bányahegyig aznap.
Kimondott idõterv nem volt, de nagyon nézelõdõs, nagyon pihizõs tempóban 4-4,5 órára gondoltam.
Mikivel megbeszéltünk egy esetleges találkozót, ami szerencsére nem esetleges lett, kicsit késve érkeztem, miki éppen akkor akart átkelni a 71-esen, amikor bekanyarodtunk a vasútállomáshoz. Hiába mondom anyunak, hogy üsse el, csak kikerüli :-)
Gyors nevezés, majd indulás. Párom, húgom, húgom barátnõje gyalog jöttek (Bandikaa tõlük kérdezted, hogy atléták-e :-).
Az eleje mindig beszélgetõs, jólesõ, rögtön az elsõ emelkedõn találkozunk Pygmeával, Nagyondinnyével és megismerem Bandikaa-t. Emlékezetes találkozás, Pygmea hátrafordul, vádlón rámmutat és elkiáltja magát: „Na, õ Tapírka!” Mintha éppen engem szidtak volna titokban, mikor felbukkantam :-)
A szõlõk, szántások mellett vezetõ enyhén emelkedõ út hihetetlenül szép, nem gyõzöm kapkodni a fejem, ez már a lassan nyárba forduló tavasz, virágzó fák, zöldellõ mezõk, én hülye meg hosszúnadrágban indultam.
Úgy emlékeztem, hogy -balazs- nem jön erre a túrára, de egyszer csak hallom a semmivel össze nem téveszthetõ „túrázó Balázs” hangot a hátam mögött. Ijedten nézek hátra, de szerencsére csak miki dobott hátast, Balázs tényleg nincs itt :-)
Hamar észreveszem, hogy miki nem a Sötét Oldal erõbeosztásával fut, õ az emelkedõket nem nyomja meg annyira, viszont lefelé és síkon nagyon keménykedik. Kb. 3 km után rákérdezek, hogy van-e rajta pulzusmérõ, persze nincs :-( Kicsit lekonyul a szám széle, úgy érzem ez a szaggatás csúnya behalást fog magával hozni, de összeszorítom a fogam és tartom a tempót mikivel.
Az elsõ ponton Galadh Ereb óriási zsákkal a hátán rámkérdez, hogy Larzen vagyok-e (micsoda megtiszteltetés), de ki kell ábrándítanom, én csak egy tapír vagyok. A beszámolókat olvasva tudom meg, hogy povyagi is vele volt, õ tényleg csendes, be sem mutatkoztunk egymásnak.
Innen továbbindulva kb. 10 perc után mintha kicseréltek volna, érzem, hogy pörögnek a lábaim, könnyen futok, mellette élvezem a tájat, most már nem félelmetes miki tempója (lehet, hogy belassultunk?). Zádorvárig (10 km) emelkedik, innen egy kb. 8 km-es összességében lejtõ hullámvasút, jó tempóban, viccelõdve haladunk, pedig már túl vagyunk a felén (Rövid távon lehet, hogy nem igaz a tapír féle harmadolós elv?), miki csak egyszer akar rossz irányba futni, én is csak véletlenül veszem észre a balra térõ jelet. Ezen a környéken valamilyen tájfutó (talán tájlovagló) verseny is van, több helyen is látjuk az ellenõrzõpontjaikat, de mind néptelen.
A frissítéssel szinte végig szerencsénk van, pont szembejön egy kút, amikor kiürül a kulacsunk.
Aszófõ után az aszfalton miki valami eszetlen sebességre kapcsol, pont elõtte ettem-ittam, elkezd kicsit szúrni az oldalam, de nem hagyom magam, várom már a P+ emelkedõjét, tudom, hogy az az én terepem lesz. Az emelkedõn valami beleszúr a talpamba, gyorsan leülök, kibogarászok egy kisebb tõrt a talpamból, cipõ vissza, közben két litert izzadok, mert nem hûsít a szél, és egy kisebb horda szúnyog veti rám magát azonnal, amibõl János vitézi hõsiességgel vágom ki magam.
A félsziget elmondhatatlanul szép, nagyon szeretem, de már régen voltam erre túrázni, úgyhogy nem gyõzök betelni a látvánnyal.
21 km-hez 2:06-nál érünk, kereken 6 perces átlag, csúnyán gyorsabb a tervezettnél, de nagyon erõsnek érzem magam, nem foglalkozom a tempóval. Innentõl egy kicsit lassulunk, többet kell tájékozódni, nehezebb a terep, sok a jelváltás és elágazás, kezdjük utolérni a rövidtávosokat is. Itt is, korábban is visszakiabálok egy-két ember a helyes útra, én is örülök, ha szólnak az eltévedéseimnél.
A táv vége egy kicsit mintha el lenne mérve, a tempónk még jó, de a résztávokhoz viszonyított részidõnk nagyon romlanak, nem baj kényelmes túrának szántam…
A Csúcs-hegy elõtt egy kisebbfajta szikla megy bele a cipõmbe, gondolom majd fenn kiszedem, ezt úgysem futjuk meg végig. Miki belegyalogol, ez jó, mert kõvel a cipõben nem lehet futni, akkor meg kéne állnom. Kicsit már lassú a tempó, amikor beállunk egy csapat mögé, de miki nem akar elõzni, nem is nagyon van hely, én pedig tanulom az önmérsékletet, nem kell mindig rohanni. Fenn egy gyors cipõürítés, itt végleg eldöntöm, hogy megérett a cipõm a kukázásra.
Innen már csak egy laza 5-ös ereszkedés, az aszfalt megint mikinek fekszik jobban, beérünk, a vége 3:37, az óra azt mutatja, hogy túl gyors volt a tervhez képest, erõnlétileg viszont pont az a kellemes fáradtság, amit szerettem volna, nem hajtottam ki magam.
Visszaviszem mikit az autójához, majd jön a túra legembertpróbálóbb része, közel négy és fél órát várok az aszófõi vasútállomáson a többiekre, látom az egész mezõnyt beérkezni, tudom mikor fogy el a 20-as táv kitûzõje, látom ki készül továbbmenni a Somló 15 éjszakaira, összefutok egy élõben és a topikban is régenlátott ismerõssel (RudyZ), útközben egyszer már találkoztunk egy köszönés erejéig.
Végkövetkeztetés: jó mikivel túrázni, köszönöm a társaságot!
Szép túra, jó túra, örülök hogy elmentem!