Túrabeszámolók


Lesvadászat tájékozódási

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2011 2012
 Túra éve: 2011
PlecsTúra éve: 20112011.09.13 18:15:54
megnéz Plecs összes beszámolója

LESVADÁSZAT


Mikor Tonnakilométer túratárs (ezúttal szervezõként) elõször osztotta meg velem ennek a túrának az ötletét, egybõl tudtam, hogy valami nem megszokott dolog van itt készülõben. Be kell vallanom, hogy nem vagyok kifejezetten oda a tájékozódási túrákért, egyetlen Bükk 900-as teljesítésemen kívül nem is dicsekedhetem ilyen jellegû trófeákkal, de erre a túrára mégis hamar elõneveztem, mert úgy gondoltam, hogy ez itt valami nem szokványos móka lesz!:-)


Elöljáróban csak annyit: nem is csalódtam!


Ahogy egy ilyen túra elõtt illik, szombat délután otthon a gép elõtt ülve próbáltam felkészülni a vasárnapi „kalandokra”, de a térképet nézegetve már akkor is sejtettem, hogy ez nem lesz olyan egyszerû menet…  De mivel a térképen lévõ utak alapján némely lesek „ésszerû útvonalon” ugyan nagyon messze estek egymástól, mások viszont alig kõhajításnyira, ezek alapján úgy véltem, biztos fogom néha látni egyiktõl a másikat és talán nem is lesz olyan ördöngös mutatvány ezt a 47 lest végiglátogatni. Miután sikeresen meggyõztem magam arról, hogy nem lesz ez olyan "agyas", hogy elõre el kéne tõle borzadni, el is tettem magam másnapra, hogy aztán reggel végre élesben is belevethessem magam a gép elõtt már néhányszor végigjátszott „vadászatba”.


Szombaton reggel a korai nevezõk közé tartozva a rajtidõ elején indultunk útnak, s a sors úgy hozta, hogy két helyismerettel bõven rendelkezõ vadásztárssal, Viktorral és Dantéval együtt indultunk útnak. Õk egyes vadászterületeket bámulatos alapossággal ismertek, nekünk viszont volt GPS-ünk, így hamar felismertük, hogy együtt „ideális”, a szükséges eszközökkel és ismeretekkel egyaránt felszerelt csapat vagyunk, s miután a menettempónk is nagyjából azonos volt, gyakorlatilag együtt haladtunk. Hamar meg is küzdöttünk az elsõ néhány célponttal, de már ekkor „gyanús” volt viszont, hogy ahol a térképen utat láttam, ott a valóságban nyoma nem volt se útnak, se ösvénynek, ellenben ahol a kinyomtatott rajzon nem láttam csapást, ott hatalmas keresztezõdést találtunk! Pár perccel késõbb a helyzet tovább fokozódott, ugyanis azzal is szembesülnünk kellett, hogy a térképen erdõnek jelölt terület a valóságban egy kukoricaföld, ahol meg józan paraszti ész szerint szántót kellett volna találnunk, ott egy kökénybokrokkal megerõsített erdõsáv „állta” utunkat. Szóval kezdett szép lassan, de határozottan körvonalazódni, hogy az az útvonal, amit én a gép elõtt berajzoltam otthon, az lehet, hogy térképen tök jól végigjárható, a valóságban viszont egészen más utak és terepviszonyok vannak. :-) 



Itt jött jól azonban alkalmi vadásztársaink tényleg bámulatos és lenyûgözõ helyismerete, mert õk többnyire pontosan tudták, hogy hol ritkul az erdõ, hol lehet átvágni rajta, ismertek egyetlen térképen sem jelölt vékonyka ösvényeket, s volt elképzelésük arra vonatkozólag is, hogy hol lehet levágni komolyabb kökényharc nélkül egy viszonylag nagy kerülõt! Voltak lesek, amikkel így négyesben nagyon könnyen megharcoltunk, de voltak olyanok is, amik még így is szép kis „köröket” követeltek, merthogy a kökény-vadrózsa-bogáncs-csalán védelmi vonalat is felvonultató erdõsávval egyszerûen nem mertük felvállalni a nyílt harcot. Ugyancsak meglepõen „kemény” ellenfél volt a napraforgótábla is, de aki még nem vadászott lesekre, annak elárulom azt is, amit jómagam is csak most tapasztaltam meg igazán, mégpedig azt, hogy még a kukoricaföld sem éppen egy lesvadász-barát közeg! :-)


A rendezõknek hála, a GPS-en és a térképen kívül még egy nagyon hasznos segédeszköz is rendelkezésünkre állt a lesek pontos helyének felkutatásában, mégpedig a hang! Egyszerûen csak követni kellett az erdõben a kacagás hangját, a leshez nálunk hamarabb érkezõ vadásztársak között ugyanis mindig akadt egy-egy, aki nem bírta ki harsány röhögés nélkül az itinerben elõre megadott kérdésekre adandó válaszok lesre feltett válaszlehetõségeinek végigolvasását! Bevallom, ily módon én is „segédkeztem” néhány utánunk érkezõnek, mert biz’ isten voltak olyan feladatok, amiket elég nehezen lehetett egy jó nagy röhögés nélkül megoldani! :-)


Persze jó helyismeret ide, meg GPS oda, azért így is akadtak „érdekesebb helyzetek”… Például „kedvencünk”, a C16,  amelynél például pontosan tudtam, hogy a les ott van elõttem max 50 méterre, de ennek ellenére nyomát sem láttam! Lesnek nem, de megint ott állt velem szemben egy mellkasig érõ vegyes kökény-bogáncs-csalán-vadrózsa alakulat, vicsorgó pitbull tekintettel… Ez tipikusan az az eset, amikor a tájékozódási túra átmegy gondolkodós túrába: megkerüljek-e egy másfél hektárnyi dzsindzsát, bízva abban, hogy egy másik irányból jobb „út” vezet a leshez, vagy kezdjek bozótharcba? :-)


Mivel sajnos a kiírásban az olyan egyébként nagyon hasznos eszközök, mint a bozótvágó kés, a napalm (de minimum a teli benzineskanna, plusz egy csomag gyufa) nem szerepeltek, mint a teljesítéshez igénybe vehetõ és ajánlott segédeszközök, kénytelenek voltunk pusztán emberi erõforrásainkra hagyatkozni! De nem szépítem, tényszerû leszek: ezek az erõforrások például a már említett „kedvencnél”, a C16-os lesnél kifejezetten elégtelennek bizonyultak! :-) Igen kegyetlen bozótharc árán tudtuk csak meg, hogy a kérdéses lesnek mibõl van a létrája - merthogy ez volt a kérdés!


Igazából az egész túra egy nagy kaland, minden felkeresett les egy külön történet, de nem mesélem el mindet - ha szeretnétek többet látni a lesekbõl, nézzétek meg a túrán készült képeimet, a hozzájuk vezetõ utat a holnapomon megtaláljátok: www.plecs.hu


Összefoglalásul csak annyit, hogy egy igazán remek, nagyon vidám és a maga nemében kifejezetten különleges túra volt a Lesvadászat, ráadásul a célban kitûnõ ellátás várt bennünket, a gyakorlatilag korlátlanul fogyasztható õzpörköltért külön is járna a Michelin csillag! :-)


Köszönöm a szervezõknek a kitûnõ rendezést, a rengeteg munkát, amit ebbe a rendezvénybe fektettek, Viktornak és Danténak pedig a sok segítséget, amit a túra teljesítéséhez tõlük kaptunk. Biztos nélkülük is boldogultunk volna, s most hogy már kedd van, azt hiszem most már lassan nélkülük is a "C" jelû vadászterület felé tartanánk :-))))


Élmény volt ez a nap – azzal együtt is, hogy a C16 dzsindzsáján átgázolva nem éreztem úgy, hogy élvezem… :-) De most már tudom, hogy pedig de! :-)


Ja! S mint a célban aztán megtudtam, a C16-hoz a másik irányból remek út vezet…:-)

 
 
napvirágTúra éve: 20112011.09.12 08:26:21
megnéz napvirág összes beszámolója

Lesvadászat – Kisvadász „B”


Táv:18,8  km  szint:110 m  13 db les


Rendhagyó túrára készültünk vasárnap reggel, Albertirsán. Valójában nem is ezzel a nappal kezdõdött a „rajt”, hanem már hét közben, - fejben – amikor is a letölthetõ térképvázlat alapján lehetõsége volt a jelentkezõknek, elõre kitalálni, megtervezni a lesek megközelítési sorrendjét.


Nyolc óra körül értünk az albertirsai vasútállomásra, ahol már gyülekeztek a túrázók és némi eligazítás után konvojt alkotva megindult a menet a rajt helyére. Itt a parkolás után, mindenki megkapta a már elõre benevezett lapját, a kérdéssorral.Több pálya közül lehetett választani, sõt ezeket össze is lehetett kötni és úgy teljesíteni aszerint, hogy ki milyen magasra szeretett volna jutni a vadász „ranglétrán”. Mi szerényen, de biztos kézzel a fent megjelölt távot választottuk.


A már otthon beírt koordinátákkal és a kinagyított térképvázlattal magabiztosan indultunk a  legtávolabbi „B” célterület felfedezésére.  Úgy döntöttünk, hogy a Pörgõs dûlõn végig sétálva közelítjük meg a terepet. Ez, mintegy négy kilométerre volt a rajttól. Ekkor még kellemes volt a hõmérséklet, és a fák is árnyékba borították az utat. Eleinte gyakran hátra pillantgattunk, hogy jönnek e utánunk mások is, de amíg nem kellett jobbra lekanyarodnunk az erdõs részre nem találkoztunk senkivel, persze utána sem nagyon. Ez természetesen nem adott okot pánikra, csak annyit jelentett számunkra, hogy a túrakollegák  a közelebb lévõ „A” és/vagy „C” területeken „leselkednek” . A felnagyított térképvázlatunk – szerencsére – nemcsak a fõbb útvonal lehetõségeket mutatta hanem – halványabban – a leágazásokat is. Ennek nagyon jó hasznát vettük, bár így is volt, hogy  csak tökön-paszulyon tudtunk megközelíteni egy-egy lest. Reméljük, hogy a pókok nem reklamáltak utólag a szervezõknél, és hamar kijavították az általunk okozott – szándéktalan – kárt. Persze ez arányaiban csak 4 les esetében fordult elõ. A többire, jó át/ elgondolás után normál üzemmódban is rá lehetett közelíteni az objektumokra.


A vadász lesek nem csak a kérdéseket rejtették hanem egyik helyen finom szilvát, másik alkalommal pedig ásványvizet „kínáltak”, és alkalmat arra, hogy az esetleges szemetet  a gyûjtõzsákba tehessük. Több les volt rendhagyónak mondható, hol az anyagát, hol a formáját tekintve. Ennyi variációval nem is találkoztam még.


Az erdõben vélõ pontok felkeresése után, amikor kijutottunk a kukoricás mellé lassan kibontakozott a messzi táj szépsége is, amelynek látványa hosszan elkísért minket. Bár a természet feje lassan õszbe csavarodik, az égi utat járó Nap errõl szinte tudomást sem véve ontotta a meleget. Szerencsére volt nálunk sapka, napszemüveg, bõséges vízkészlet, így aztán „napra készek” voltunk, teljesen. Az út során hallottuk állatok neszét, sejtésünk szerint fácánok, õzek lesték tevékenykedésünk. Most elõször tûnt fel, hogy a levelek rózsaszínûre is száradhatnak. Az oklevélrõl visszaköszönõ napraforgó tábla már elfeketedett, sok területet már beszántottak, a kukoricás is el kezdett száradozni. A táj õszi hangulatot árasztott.


Miután felkerestük mind a 13 lest, a már reggel megtett utat választva indultunk  vissza, a célba. Ekkor már nagyobb volt a forgalom – szembe. Sokan akkor vágtak neki a következõ terület felfedezéséhez.


A cél egy kellemes kis esõbeállós tisztás területén volt. A gratuláció, az oklevél és a kitûzõ ( 3 félébõl lehetett választani  )átvétele után következett a fenséges ebéd. Õzpörkölt, fõtt krumpli, házi savanyúsággal és süteménnyel. Fantasztikusan finom volt minden, bonuszként pedig bodza és egyéb szörpök választékából lehetett szomjat oltani. ÉÉÉÉS! Az evõeszköz illetve a tányér nem egyszer használatos termék volt!


A túra becsületkasszás volt, így köszönetnyilvánítás után, de még távozás elõtt meglátogattuk a kis dobozkát is.


Részünkrõl nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük a lehetõséget, jó volt vele élni!