Túrabeszámolók

Felsõörs 50

Errõl a nagyon kellemes túráról úgy gondolom érdemes jópár gondolatot írnom. Ahhoz képest hogy elsõ szervezés volt, én nagyon jól éreztem magam rajta.

Reggel atrosnak hála már a rajtidõ elõtt fél órával a Civilház elõtt voltunk, és vártuk a 7:00-t hogy végre indulhassunk. Megkapva a térképet, kicsit elbizonytalanodtunk, ugyanis elsõ meg második ránézésre is bonyolultnak tûnt a térképvázlat. Szerencsére még volt vagy negyed óra rajtig, így kisilabizáltuk az útvonalat.

7:00-kor rajt. Rudival és Verával haladok. Még rendesen hideg van, a menettempónk is tükrözi. Õk tripláznak, ezért sietnek rendesen. Én már öreg vagyok, nekem elég az 50 is :-) Elsõ kilátónk máris a Somlyó-hegy (2,8 km). http://balatonikorut.hu/irany-a-termeszet/kilatok/eszaki-part/somlyo-hegyi-kilato-alsoors Pont EP nyitásra érünk föl, de a személyzetnek hûlt helye. Természetesen a kilátást megcsodáljuk. Még felmenõben van a nap, talán ez a legszebb panoráma. Kigyönyörködjük magunkat, majd irány tovább. Egy fotót azért kellene csinálni, nehogy rosszat higyjenek a szervezõk.. Fotó megvan, csalfa K3 jelzést is megleljük, majd jólesõen kocogunk a lejtõn. Becélozzuk a következõ pontunkat immár végig a K- jelzésen. Nem kell sokat várni, alig fél óra és megleljük a következõ pontot. Szabadság-kilátó (5,1 km). (Azért írok km adatokat hogy érzékeltessem hogy mennyi pompás kilátó rejlik potom kilométeren belül az északi parton, és még rengeteget fel sem kerestünk..)

Ez a kilátó volt a legszebb úgy gondolom: http://programtippek.hu/reszletes.php?id=1010

A régi kilátót felelevenítõ tárlat megtekinthetõ volt becsületkassza alapon. Ha nem teljesítménytúrán vagyok biztos megnéztem volna. Innen is szétnézünk, majd a nem létezõ S3 jelzésen koccanunk le Balatonalmádi szélére. Térkép alapján kb 50 m után balra kell fordulni. Én mondom hogy szerintem itt, Rudi azt mondja hogy tovább. Kis egyeztetés, de én balra mentem volna. No mindegy, maradunk az aszfalton. Hamarosan kiderül hogy túljöttünk. Grr..  Visszafele már hosszú lenne, próbálunk korrigálni. Megjegyzem az elágazásban egy darab szalag sem volt.. Hétvégi házikók között küzdjük föl magunkat vissza a helyes útra. Nicsak, szalagozás.. Innen viszont semmi gond nem volt a szalagokkal, bár a fekete-sárga szalagok helyett a jövõben fehéret javaslok!! Találó nevû kilátóhoz érünk, a neve pedig Óvári-messzelátó (9,8 km). http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=1092 Ez is egy tetszetõs stílusú kis épület. A többiek alig hogy pecsételtek már repültek is tovább, hosszú nap vár még rájuk. Én kortyolok egyet az italomból, majd pihenésképpen "messzelátok" :) Innen már egyedül haladok. Nincs kedvem a rohanáshoz, bár a lábaim még mindig erõs tempót mennek. Már kellemesen meleg van.

Továbbra is szalagozáson haladok. Az elágazásokban jó helyen vannak a szalagok, de a színük miatt alig láthatóak. Még jó hogy van egy kis légmozgás ami lobogtatja õket. Erdõs részhez érek, ezt szeretem igazán. Azt viszont nem, hogy felkeltek a lódarazsak, és egyre többet vélek felfedezni. Na ez nem jó móka. A következõ ponthoz érek, Felsõ-hegy (13,2 km). Itt egy hagyományos geodéziai torony állt. Ide most nem mentem föl. Susnyásban haladok tovább, lódarazsakkal körbevéve. Nem kicsit be vagyok tojva, de ismét megúszom a támadásuk nélkül. Szántóföld mellé érek, sokáig nincs szalag, kissé elbizonytalanodom, de egy jobb kanyarba már lengedezik, és bevisz egészen Felsõörsre. A nyolcas egyik része lezárult, jön a következõ. A boltban feltankolok, már lehet azt mondani hogy túl meleg van.

Z- jelzésen haladok tovább. Csalafinta jelzés ez. A falu fölött a 180 fokban visszaforduló jelet még észreveszem, de pár száz méterrel odébb egy balos elágazásnál szalagok lengenek.Bár nem fekete-sárga színben pompáznak, de nem gyanakszom. Út nincs tovább, szó nélkül balra megyek.

Olvasgatom a tanösvényt, mászom a lépcsõt, majd kb. 500 m után tök ugyanoda lyukadok ki ahol nem rég jártam :) Ez hogy? Vissza kocogok a balos elágazáshoz, majd megindulok egyenesen. Ott a bozótban a zöld jel. Ejj... Jóízût röhögök magamban (magamon).

Tempósan haladok, majd jobbra a P-ra térek. Valahonnan ismerõs.. Áá, nem rég jártam erre a Lovas IVV 20 túrán. Innen szinte végig ismerõs úton jutok el a következõ pontra: Veszprémfajszi kálvária (22,3 km). http://indafoto.hu/adripeti/image/7787587-93b8c5c9/user

Szalagozáson koccanok la a falu szélére, majd itiner tanulmányozása közben kiabálnak nekem a rétnél hogy frissítõpont. Kellemes meglepetés, a leírásban nincs is róla szó. Kedves pontõrök szolgálnak ki. A jutalmam mézes kenyér, vajas kenyér, paprika, paradicsom. Jó negyed óra jólesõ ebéd után továbbállok. Innen az eddigiektõl kicsit unalmas rész jön. Hosszú szántóföldes szakasz jön, az itineren a jelzés Z+, a valóságban szalagozás. Jópár km után PZ jelzés az irányadó, majd egy meredek kaptató után utunk következõ állomásához érek: Noszlopy Gáspár-kilátó (29 km) http://www.panoramio.com/photo/45352717 . Pihenésképpen almát rágcsálok, és belövöm a tetõrõl a következõ célpontot. Irány tovább. Szalag, majd jobbra P-. A festõi szépségû Koloska-völgyben haladok. Tanösvények, és érdekes sportgyakorlatos táblák lassítják haladásomat, de egyik mellett sem tudok csak úgy elillanni. Gyönyörû ez a völgy. Egy réthez érve rengeteg fiatal piknikezik, sütnek-fõznek. Egyik, ha nem a legszebb része volt ez a túrának. Kiérvén ebbõl a gyönyörbõl emelkedõ zökkent vissza a valóságba. Kis idõ múlva már a Jókai-kilátó (35,6 km) következik. http://www.balatonfured.me/jokai-kilato . Alattunk pazar kilátás nyílik egész Balatonfüredre. Kicsit szomorúan látom hogy rengetegen strandolnak. Ennyi km után én is elgondolkozom egyen-máson :) No de kesergés helyett meglódulok, és visszagyalogolok a K- elágazásig. Útközben mint kiderült esszté topiktárs jött velem szemben, szépen halad õ is. Kõrengetegen halad a K-, majd meredek lejtõ az ára a kapaszkodásnak. Balatonarács szélére érve a K- jelzés gyönyörûen mutat jobbra. El is indulok, de egy idõ után gyanús lesz. A térkép szerint a templomig nem kell elmenni. Az itiner azt mutatja hogy az elágazásnál balra kellett volna menni. Na de heló, itt van a K-. Osztok-szorzok, visszamegyek és elindulok a másik úton. Utólér esszté, és megleljük a jó utat. Na de könyörgöm, ki volt az a marha, aki Arács fele is festett K- jeleket egy darabig?? Lapozás.. Péter-hegy.. Látszólag semmit sem mond egy laikusnak. Én is így voltam vele. Na de akkora kaptató lett belõle, hogy hirtelen elgondolkoztam hogy most a Börzsönyben lennék már? Essztét itt látom utoljára, õt is megviseli a hegy. Felérek, majd a csúcskõnél azon nyomban lehúzok fél liter vizet. Egy a baj, elfogytam. Én is, meg az üdítõ is. (Vizet több helyen kellett volna osztani szerintem). Kis kocogás, majd Csopak szélén belógok egy Vízimalomba, ahol van konyha, és kihasználva hogy a tulaj épp bemutatót tart, megtöltöm a flaskáimat :-) Még egy kilátós pontunk van, de persze oda se lefele kell ám menni :)

Endrõdi Sándor-kilátó (42 km). Sajnos lódarázsveszély miatt nem lehetett fölmenni, de azért ezzel a kilátással rajtatok kívül most magamat is megajándékozom: http://balatonudules.blogspot.com/2010/05/endrodi-sandor-kilato.html

Még egy pont van, a Király-kút, ahol frissítõpont üzemelt italügyileg. Ez a cél elõtt 3 km-re volt :) Na de kérem.. Végül egy futó mögött másodiknak érkezek be 8:40-es menetidõvel. Persze ez ilyenkor jelentéktelen. A célban korlátlan(!) paprikás krumpli a jussom. Mira beértek a többiek, bennem már 4 tányér lapult. 

Egyik legszebb túrám volt ez az évben, és máskor is szeretnék részt venni rajta. Annak kifejezetten örülnék ha jövõre más kilátók lennének benne, hiszen még annyi rejtett kincs van az északi oldalon.

Sikerült jópár gondolatot írnom.. :-)

2011. október 1.: Felsõörsi nyolcas / Felsõörs 50 "avagy a Balaton-felvidék keleti kilátói"



Felsõörs központjában a rajtot könnyû volt megtalálni, gyors nevezéssel fél nyolc után indultam. A tömegközlekedéssel érkezõk kedvezményt kaptak a nevezési díjból.



A Civilházat a hátsó udvarában elhagyva nagyjából végig egy irányban haladva, szép szõlõhegyen át érkeztem meg az elsõ EP-hez, ami természetesen egy kilátó: Somlyó-hegy. A kilátóba kötelezõ felmenni, csodás a panoráma! Helyenként még párafoltok látszottak, de már erõsen vesztésre álltak a máris rendületlenül tûzõ nap ellen.



A pontról vissza kellett menni a padokhoz a K hsz jelen, ahová az elõbb még jobbról érkeztem, most pedig balra kellett tovább menni (nem egyenesen-balra). Alsóörsre ereszkedés közben megettem a frissítésként kapott finom jonatán almát. Elõször a faluba befelé kellett menni egy kicsit, aztán balra-vissza a balaton-felvidéki kéken. A nyári színpad után nem sokkal jobbra tartva ment fel az út a következõ hegyre, és a hegytetõ laposán jobbra-vissza meg is lett a következõ EP: Szabadság-kilátó. A templomtoronyszerû kilátóba is fel kell menni!



Innen visszafelé indulva kocogás le az aszfaltig egy futó után. Jobbra indultunk az aszfalton, hamar meg is lett a rövid távosok elágazása, de mi mentünk tovább. Nem sokkal késõbb láttam egy macisajt oszlopon egy tépett fekete szigszalagot, valószínûleg itt kellett volna balra felmenni a szõlõhegyre. Továbbkocogtunk, aztán a futó srác a Balatonalmádi tábla után eltûnt. Ekkor már biztos voltam benne, hogy nem jó helyen járunk, illetve járok, mert a srác almádi lakosként valószínûleg tudott egy rövidebb utat. Biztos, ami biztos felmentem a szõlõhegyre az Erdõszél vagy milyen utcán, és pont egy (fekete-sárga) szalagozott keresztezõdéshez értem fel. Itt jobbra mentem, aztán sokat ereszkedtem Almádi utcáin. A régi mozdonytól felfelé kellett menni az Óvári-messzelátóig: 3. EP. Itt is schöne panorama várt.



Innen viszonylag jól szalagozott szakaszon jutottam el a Felsõ-hegyi geotoronyhoz, amire nem volt ajánlott felmenni, így gyors pecsét után tovább is álltam. Susnyás ereszkedés; szõlõhegy; találkozás egy idõsebb túratárssal, akivel együtt vonatoztam múlt héten az Egri csillagokra, de a nevét sajna nem tudom.



Nem volt egyértelmû, hogy Felsõörsön be kell-e menni menetközben is a rajt/cél-ba, így én kihagytam. Ekkor a táv harmadánál jártam, és jóval lassabb voltam, mint amit terveztem. A célban derült ki, hogy be kellett volna menni a szándékaik szerint, de nem volt gond, mert pont a ház mellett volt logikus és egyben kötelezõ is elhaladni, tehát nem lehetett kispistázni.



Továbbhaladva figyelni kell, mert a Z jelet nehéz megtalálni. A fõútról meredeken balra le, a patak után balra, aztán jobbra fel egy szûk járdán. Az erdõbe érve kacskaringó várt, plusz egy tanösvény, amit bejártam, de lehet, nem kellett volna. Mindenesetre rövid volt, Z jel vagy szalag meg nem volt sehol. Ezután a sûrû erdõ lassan kitisztult egy lovarda széléhez érve. Kanyargások, szép fenyvesek, hosszú egyenes. Átkelés a 73-as úton, erdõ, mezõ, Veszprémfajsz, kálvária. Fenn a pont és a kilátás mindenfelé, utána lenn az út mellett a játszótéren terülj-terülj asztalkám. Néhány pohár ital és két zsíros kenyér után haladás tovább.



A térkép szerint itt fel kellett menni a mezõn az erdõ széléig, de most szólok, hogy nem kell, a villanyvezetékeket kell figyelni. Szóval még az erdõ elérése elõtt, de már a villanyvezeték után balra derékszögben megy a jó út. Mezõn, majd a szélén haladás. Z+ jelet ne is keressen senki errefelé. A futó srác itt ért utol újra, szóval jól eltévedt. A piros-zöld jobbra leágazása elõtt néhol azért volt szalag, vagy jel, de kicsit figyelni kellett. Jobbra fordulva hosszú egyenes várt, egyre meredekebbre váltva. A végén már a bringások is csak tolták felfelé a verdát. Ez volt az elsõ komolyabb emelkedõ ezen a napon.



Fenn a Recsek-hegyi kilátónál volt az EP, ez a hegy a környék legmagasabb pontja. A kilátóba felmenni midenféleképpen kötelezõ, ebbõl a szemszögbõl nem sokszor lehet látni a tihanyi félszigetet. A fa kilátót szeretik a lódarazsak is, de itt csak egyet láttam. Még mikor beértem a pontra, láttam Rushboy-t indulni, mi a szösz, gondoltam, és ezt lassabb gyalogos-kocogóként nem tudtam mire vélni. Itt is alma volt frissítésnek, de nem a kedvenc Jonatán, hanem valami édesebb fajta, mondjuk Gála. Lefelé elmajszoltam, majd a pirosra kanyarodva beértem a szép Koloska-völgybe. Itt egy csomó ember piknikezett. A következõ rétnél kellett jobbra kanyarodni a Z+-ra, itt újra láttam Danit, de csak messzirõl. Az emelkedõ végén elõször jobbra mentem a K+-on, de gyorsan gyanús lett, és tényleg rosszfelé mentem, szóval balra kell kanyarodni. A K+ emelkedik, kanyarog és szinte észrevétlenül rávisz a K jelre. Elég köves a Tamás-hegy, szóval aki a lába elé néz, az lemaradhat egy-egy jelzésrõl. Közben kezdett kánikula lenni, mivel kevés árnyék akadt.



A Jókai-kilátóba felmenni is kötelezõ! Dani épp indult tovább, de itt már köszönõközelségbe kerültünk. A pontõr bácsitól kaptam egy kis vizet, mert itt már csak kevés saját volt, köszönet érte. Továbbhaladva a K még kövesebb lett. Arácsra leérve nem a jeleket, hanem az itiner térképét kell nézni. Amíg ezt Dani kiderítette, addig pont utolértem, és együtt mentünk néhány száz métert. A Péter-hegy nem adta magát könnyen, le is maradtam Danitól, mint a borravaló. Õ állítólag a tetõn egybõl lehúzott fél liter vizet, nekem meg le kellett ülnöm, pedig nem nagyon szoktam EP-n kívül megállni. Másfél perc után a légzésem nem lassult, de a szívem már nem sajogatott, úgyhogy elindultam - nem túl acélosan. Októberhez képest brutál meleg volt és ez kitartott még az utolsó EP-ig. A csopaki szõlõhegyen is nagyon szép volt, de mégsem élveztem annyira, mert elfogyott a vizem és haldokoltam. A 73-as út elõtt a lépcsõk után egy nõ épp belehajtott autója bal elsõ kerekével egy alattomosan hirtelen induló árokba és fennakadt. Megsajnáltam, pedig én is sajnálnivaló voltam. :-( Csapot kerestem, de nem mûködött, amit találtam. A temetõben végül nagy nehezen találtam. Töltöttem, ittam, aztán indultam felfelé, a meredek egyre enyhült, majd a mobiltoronynál megszûnt. Nem sokkal ezután kellett balra bemenni az Endrõdi-kilátói EP-hez. Csak szólok, hogy a térkép nem egészen jól jelölte az EP helyét, volt, aki visszafelé jött már ide.



Újabb pecsét után indultam is tovább, aztán rájöttem, hogy nem voltam fenn a kilátóban. Visszamentem, majd közölték a pontõrök, hogy õk sem voltak fenn, mert darázsveszélyre figyelmeztetõ papír van a lépcsõ mellett. Inkább én se kockáztattam, hallottam egy-két sztorit mostanában csípésekrõl-feladásokról, sõt helikopteres mentésrõl is. Szalagon, majd piros-sárgán kevés jelzéssel haladva, szóló darazsak közt érkeztem a következõ EP-hez, de elõtte még szabályosan balról elõzött a susnyás közepén lévõ úton kocogás közben egy sárga fekete zümi.



A Király-kúti ponton régi egyetemi ismerõs pontõrködött, úgyhogy kis pálinka lecsúszott, meg beszélgettünk kicsit. A völgyben végre jól kocogható hûvös közeg fogadott, kihasználtam. Kanyargások és nehezen látható elágazás után lépcsõ következett, aztán becsorgás a célba még épp négy óra elõtt. 8:25-öt mentem, legalább egy órával lassabbat, mint szerettem volna. Ez ma ennyi volt.



A célban megkaptam a díjazást, egy kerámia plakettet (oklevél nem volt). Volt viszont finom paprikás krumpli. Amit egy másik régi egyetemi ismerõs készített. Kicsit beszélgettem vele, meg Danival is, akit csak itt láttam Péter-hegy óta. Azért értem utol ott, mert nem futott, csak gyalogolt és lefelé kocogott ráérõsen. Én ugyanezt csináltam, de sietõsen, hogy minél elõbb hazaérhessek, és így is csak negyed órával voltam gyorsabb nála. :-)



Kétszázvalahány induló volt, ebbõl kb. 15-20 indult az ötvenesen.



Szerintem nagyon jó kis túra ez, fõleg, hogy elsõ rendezés volt. Apró javítanivalók akadnak, de nekem így is nagyon tetszett minden, csak a Péter-hegyi megzuhanást feledni tudnám. Nem az idei volt az utolsó alkalom, hogy elmenetem erre a túrára, az biztos. :-)



Köszönöm a rendezést!



U.i.: szerintem nem volt sok aszfalt.

Halacs 15

Hétvégén ismét túrázásra adtuk a fejünket. Az idõ nagyon jó volt. Kicsit megkésve érkeztünk, de azért elfogadták még a nevezésünket, de rendesen sietnünk kellett, hogy még ott legyenek a pecsételõ helyeken. A túra nagy része aszfaltos úton haladt, ami annyira nem tetszett. Illetve a szalagozás nem volt éppen jó, legalább 3-szor rossz ösvény választottunk, mivel az elágazásba nem volt kitéve szalag. Volt úgy, hogy teljesen véletlen láttam meg, hogy a másik ösvényen lóg a szalag, így gyorsan átvágtunk az erdõn. Volt ahol nem jártunk ilyen szerencsével és vissza kellett fordulni, visszamenni az elágazóig és megpróbálni a másikat. Így is az 5 órás szintidõ helyett, 4 óra alatt teljesítettük az távot. Bár este nem bírtam felállni, úgy fájtak a térdeim! Összességében nem volt rossz, de a szalagozáson javítani kellene, illetve felhívni a figyelmet a sok aszfaltos útra.