Csobánc-Hegyesd
GPS-el mért távolság: 14,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 450 m. Mivel a túrák útvonala szabadon választott, így csak azt jelzi mekkora távot tettem meg. Ennél valamivel rövidebb távolsággal is meg lehetett oldani a feladatot.
Évek óta szemezek egy jó kis Balaton-felvidéki szilveszteri túrával, s most végre összejött. Ráadásul, igen jó párosításban mindjárt kettõ is. 24 órás szolgálatot követõen, csípõs hidegben kapargattam a jeget reggel a szélvédõrõl, s indultam el túrázni. Diszelt választottam kiindulópontnak, ami cirka félúton található a két hegytõl. A Csobáncról, Diszelre visszaérve, megkezdtük a Hegyesdre vezetõ szakaszt.
A falut, a csak a térképen létezõ sárga jelzésen hagytuk el, majd a térkép alapján átvágtunk a mezõn, az erdõ szélén, kikerültünk egy telepet, s irányba vettük a hegyet. A patak felõl birkanyáj közeledett. A két pásztorkutya tetszését nem túlzottan nyertük meg, s rohantak is felénk nagy ugatva. A gazdájuk, meg kiabált utánuk, de csak nagy sokára voltak hajlandók engedelmeskedni a parancsnak. Tõlünk, úgy 30 méterre fordultak vissza. Ezt megúsztuk. Kellemes sétát követõen, miközben jólesõen melengette a hátunkat a nap, megérkeztünk a hegy lábához, s megkezdtük a kaptatót. A falépcsõk könnyebbé tették a fölfelé vezetõ utat. Így is rendesen szuszogtunk, mire fölértünk. A várismertetõ táblát lefényképeztem, bizonyítandó az ott jártunkat. Kicsit mentünk tovább, de nem találtunk normálisan járható ösvényt a hegycsúcsra, így lemondtunk a fölmászásról. Nem vagyok én már elég ügyes ehhez, ráadásul van némi tériszonyom is. Pont a szilveszteri buli elõtt törjem össze magam?
A sárga romjelzés másik ágán elindultunk lefelé. Ez bizony, meredekebb, mint a déli. Napfény sem érte, így a dér is megmaradt. Leértünk, s az itt kivételesen nem csak a térképen fellelhetõ sárga jelzésen mentünk az esõbeállóig, ahol a szervezõk vártak ránk. A nevezési procedúrán itt is hamar túlestünk, s megkaptam az oklevelet, a várismertetõt, a kitûzõt és a csokit. Természetesen itt is átadtam egy kis üveg pezsgõt. Beszélgettünk pár percet, s elindultunk vissza Diszelre.
Most is a mezõn keresztül mentünk. Szerencsére a birkák, s a velük együtt járó kutyák jó messze voltak, nem zavartak bennünket. Errõl jut eszembe, 29-én volt egy kis dolgom birkával, mert a barátomnál egy egész birkából fõztem, bográcsban pörköltet. Tavaszias idõben sétáltunk vissza a kocsihoz, ahol gyorsan átöltöztem. Közben befutott Ágiék kis csoportja is. Õk Hegyesdrõl indulva teljesítették a két túrát. A beszélgetés és az Újévi jókívánságok természetesen nem maradhattak el. Õk folytatták a túrát, mi pedig betértünk a Bene kocsmába, egy kis kapucsínóra és üdítõre. Érdekes a kocsma berendezése, mivel az asztalok alapját, régi lábhajtásos varrógépek öntöttvas állványai alkotják. Frissítés után, hazafelé vettük az irányt. Azt nem mondom, hogy fáradtan, mivel ilyen körülmények között, a 14,5 km, még a jólesõ fáradtsághoz sem volt elég, viszont elég volt ahhoz, hogy megalapozzuk a szilveszteri bulit. Olyan igazi örömtúra volt.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. A 400/300 Ft-os nevezési díjért oklevelet, kitûzõt, várismertetõt és csokit kaptunk. Kitûzõt csak az elõnevezõk kaptak ott helyben, a többieknek késõbb küldik a szervezõk.
A túrákról tettem föl néhány képet az egyesületi honlapra: furediturazok.lapunk.hu. (Csobánc-Hegyesd 2011. szilveszter) |
