Trianon 25, azaz 28,4 kilométer.
Nagyon fárasztó hetem volt, így a tervezett hat helyett hét órakor ébredtem.
Így nem is értem oda 8-ra, csak kilencre a nevezésre. Az gyorsan ment, gyakorlatilag 1 perc múlva, pontban kilenckor el is indultam.
A kapott itiner rendkívül részletes leírást tartalmazott, és az útvonal követését kitûnõen segítette a narancssárga jelzések tömkelege, amivel segítették a tájékozódást.
Kicsit nagyobb tömegre számítottam, de azért így is találkoztam idõnként egy-egy túrázóval. Illetve inkább õk velem, mert õk értek utol...:)
Az elsõ ellenörzõpont nem volt három kilométerre sem, utána megrohamoztam a kisboltot és feltankoltam 4 liter folyadékkal.
Ekkor már látszódott, hogy meleg lesz, szükségem lesz rá.
A jelzések itt is segítettek, utolértem én is néhány túratársat, békésen baktattam a nyomukban.
Itt követtem el egy végzetes hibát, mert az itinerben le volt írva, hogy az akácosnál be kell menni balra, de mert az elõttem menõket követtem, nem figyeltem az itinert, benéztem utánuk én is.
Pechemre, itt nem volt egyértelmû jelzés.
Majd három kilométer pluszt jelentett, hogy vissza kellett fordulnom megkeresni a jelet.
Fel a három kereszthez, le a Trianon emlékmûhöz, pecsét, ivás, rohanás.
Hol aszfalton, hol homokon, hol méretes aljnövényzetben kellett haladni, ez végigkísért az egész túrán jóformán.
A harmadik ellenõrzõponton felhívták a figyelmem a folyadékpótlásra, iszonyat szarul nézhettem ki, mert háromszor is rákérdeztek: nem kérek vizet? Szerelvényigazítás után tovább indultam.
Pont azokkal a kollégákkal, akik az akácosnál is továbbmentek, én meg balgán követtem õket.
Tanulva az elõzményekbõl elõvettem az itinert, és számoltam a lépéseket, hogy nehogy elvétsem a 400 métert...:)
Megjegyzem, a kollégák tovább mentek, úgy szóltam nekik...:)
Innen rohanás, mármint nekem, másoknak kényelmes séta...:) Aljnövényzet, csalán, tüskék. Rajtam rövidnadrág.
Azért valahogy feljutottam a Somlyóra, ahol a 4. ellenõrzõpont várt, meg egy kis víz. Itt már kértem, addigra három litert fogyasztottam.
És még volt 8 kilométer a célig.
A Szent László-kilátó felé átment az útvonal újra Mogyoródon, és a központban nem bírtam ki, hogy ne üljek be a cukrászdába. Ettem két sütit, megittam két üdítõt és újult erõvel mentem fel a kilátóhoz.
Na, a megújult erõ pont odáig tartott, igen megviselten rogytam a padra az 5. ellenõrzõ ponton.
Még elõttem majd 4 kilométer, három óra húsz volt, a derekam beállt, elfogyott 4 liter folyadék, két csoki meg a sütik.
Négy óra tízre értem be, de bevallom, nem tudom mi vitt elõre.
A nagy melegben szinte végig tûzõ napon haladva iszonyatosan elfáradtam. Hiába volt a célban a kedves kínálás, elõttem már csak a HÉV lebegett, meg az otthoni fürdõ képe.
Összefoglalva: iszonyat jó túra volt!!!!
Az itiner pontos, a jelölések sokat segítettek, a rendezõk NAGYON kedvesek és segítõkészek, az ellátás szerintem teljesen megfelelõ.
Minden ponton volt víz, ami sok túráról nem menható el.
Szerinte visszatérõ vendég leszek a túrán.
nemethlaci
Ui.: túra elõtt mértem magam otthon: 94 kilóval indultam.
5 liter folyadék elfogyasztása mellett is 92 kiló voltam hazaérkezéskor...:)
| 
