Túrabeszámolók


Miről mesélnek a kövek? - geotúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2012 2014 2015 2015 2016 2016 2017
 Túra éve: 2017
kekdroidTúra éve: 20172017.04.12 20:37:48
megnéz kekdroid összes beszámolója

Mesélő kövek 30


 


Sukorón metsző szél fogad, az eredetileg előrejelzett esőt azonban már tegnap lemondták. A mai menü a Velencei-hegység, számomra nappal a világon először. Eddig valahogy kimaradt. Főtérre sétálunk fel, nevezés előtt kávé a boltban, hozzá gyanús, előrecsomagolt, ám meglepetésszerűen finom sütemény. Indulás rajtidő plusz két perckor, kezünkben színes itiner színes térképpel, plusz egy betétlappal a pontok nyitásáról-zárásáról. Ezt a külön papírt rögtön elteszem valahová jó mélyre, mielőtt elvesztem. A rajttól valami két percre található az első meglátogatandó helyszín, a Gyapjaszsák. A gránitszikla előtt rövid, lényegretörő előadást tartanak a kialakulásáról, háttérben a Velencei-tóval és a Mezőfölddel. A pontőrök javaslatára kitérünk Kerek repkénnyel (a többes szám az végig mi ketten) az olasz kőfejtőhöz, szép darab gránittömbök magasodnak fölénk. Vissza az útra, a Gyapjaszsáknál épp a következő nagyobb társaság hallgatja az előadást. Ha hasonlóak maradnak a létszámok, akkor az ügyeletes geológus 30-35 alkalommal fogja elismételni a mondanivalóját. Kiépített, látszatra nemrég aszfaltozott kerékpárút vezet át Nadap délnyugati csücskébe, a reggeli szélben zúg mellettünk a fenyőerdő. Maci ér utol, lelassít hozzánk néhány perc beszélgetésre, aztán szalad tovább. Megérkezünk a Bence-hegyi kör kezdetéhez, eltérünk a S+ jelzést követve a velencei nyaralóövezet felé. Kisüt a nap, előttünk a tó, felettünk a Bence-hegy kétszázharminckettő és fél méteres csúcsára épülő monstre kilátó látható. Újhullámos geotornyot juttat eszembe, a geotorony pedig a később megejtendő kitérőt. A tetőre vezető műút hosszan ívelő kanyarán jutunk fel az egykori andezitbánya peremén, metsző szélben álló ellenőrzőponthoz. Szép kilátás párás láthatárral, exkluzív (kettőnknek szóló) előadás arról, hogy miként került itt andezit a gránit közé. Fenyőerdőben sétálunk vissza az elágazás jól jelzett villanyoszlopához.


A piros sávval jelzett csapáson sétálunk fel a szintezési főalappontokig, ebből az irányból a második az első, itt tábla tájékoztat arról, hogy mi is ez és mire való, és hogy a balti és az adriai magasság között 67,47 cm a különbség. Nadapra három mozdulatlan, látszólag kíváncsian figyelő ló slendriánul lekerített legelője mellett sétálunk fel. Végig azt várom, hogy mikor állják el az utat, hogy csak trükkös kérdések megválaszolását követően engedjenek tovább. Várhatom, mert ezek tapodtat sem mozdulnak, csak a fejüket billegetik néha. Nadapon elhagyjuk a Pázmánd felé vezető piros sávot a Nyír-hegy máskor amúgy nem látogatható erdeje felé. Útközben épülő ingatlant tekinthetünk meg és felhagyott homokbányát, utóbbira csak azért figyelek fel, mert a túra rendezői tájékoztató táblát helyeztek ki. Betérünk a tiltott erdőbe, virágszőnyegen lépkedünk a vélhetően terepjáróval is ritkán használt földúton. A Magos-kőhöz ki kell térni, itt Csörgő Robiék őrzik a pontot és lelkes geológus beszél a fák között kiemelkedő, látványos kőalakzat kialakulásáról.


A dombhátakat (majdnem hegygerincet írtam... na, már mindegy) követjük tovább, egyenes nyiladékok között manőverezve, majd éles kanyart véve ereszkedünk le a lovasberényi országútig. A következő ismertető tábla egy felhagyott agyagpalabányát jelez, a szöveg fölött palabácsi sopánkodik, hogy régen minden jobb volt. Az a 430 millió év nem múlt el nyomtalanul, mutogat a geológiai téren nálam sokkal tájékozottabb Kerek repkény a kövekre. Széles dózerút vezet fel a Meleg-hegy nyergébe. Itt kitérünk a környék legmagasabb pontjára, ahonnét kilátás nincs, a geohenger melletti adótorony messziről hallható, cseppet sem kellemes zúgást produkál, viszont a kapcsolódó túramozgalomhoz ez egy könnyen levadászható helyszín. (Újabb érintőpontos túramozgalom a tucatnyi befejezetlen mellé, ez is biztosan tünete valaminek.) Visszasétálunk a túra útvonalára, fel a tető másik nyúlványán elhelyezkedő Likas-kőhöz. Éppen elérjük az előadás kezdetét, meghallgatjuk és csak utána állunk sorba igazolásért és müzliszeletért. Jut eszembe, igazolás: nem bélyegző, hanem lyukasztó van, különböző alakú – főleg virágos – mintákat lyukasztanak az itiner erre szolgáló sávjára. Az is ügyes húzás, hogy elkülönül a pontőr az előadó szakemberektől. A nyereg felé visszaúton kiülünk egy erre alkalmas, szép kilátású helyen tízóraizni.


Ritkás erdőben sétálunk át a közeli Angelika-forráshoz, ahol a kiselőadás végére érkezünk meg. A kialakuló hangzavarban gyorsan megszerezzük az igazolást és elpucolunk a sziklás Bodza-völgy csendesebb szintjei felé. A erdő aljában kibukkanó rengeteg szikla az alant kanyargó érrel meglepően magashegységi hangulatúvá teszi a helyet. Rövidesen elhagyjuk a völgyet, eltérünk az ingókövek felé, az átvezető szakasz kevésbé vadregényes, erdősáv vált szántót és viszont. Néhány gyors gyalogos az oda-vissza szakaszon már visszafelé halad. Felsétálunk a soron következő dombtetőre, kilátás nyílik északra a Pátkai-víztározó, távolabb a Vértes és a Móri-árok felé. Kicsit odébb, a Kockánál gyülekezik egy család a közös fotózáshoz, még épp sikerül lefotózni a követ, mielőtt odaérnek. Poros csapáson sétálunk le a Pandúr-kőhöz, a mai utolsó terepi ellenőrzőponthoz. Szép, masszív gránitalakzat, a népes pontőrseregtől almát kapunk ellátmányként és ajánlást, hogy másszunk ki a sziklára, ha szeretnénk. Ezzel a lehetőséggel ezúttal nem élünk, lesétálunk vissza az erdőbe, fel az oda-vissza szakaszra. Megint elsétálunk a szántó szélén, fel a dombra, le a dombról. Be a Barlang-kút felé, ez újdonság.


Emelkedő következik, fel a Polák-hegy, majd a Csúcsos-hegy oldalába, felvillan, hogy milyen jó volt itt nem rommá ázni az éjszaka végén pár évvel ezelőtt. A Csúcsos-hegyre a kerítés mentén ki is mehetnénk, de a szögesdrót valahogy nagyon barátságtalanul alacsonyan húzódik és úgyis lesz még alkalom kilátni. A ritkás, fiatal erdőben tovább kísérnek a földből kibukkanó sziklaalakzatok, sajnos sem ellenőrzőpont, sem tájékoztató tábla nem tartozik egyik helyszínhez sem. A sokadik emelkedő-lejtő kombináció után megérkezünk a Borjú-völgybe, a többi távval közös nyomvonalra, főleg kisebb-nagyobb társaságok, iskolás és családi csoportok ballagnak a cél felé. Egy nagyobb sziklatömböt követően letérünk a széles útról a Szűcs-forrás felé, virágborította lejtők közé. Sukoróra visszaérve elballagunk a tájház mellett, fel egy virágmintásra festett nyomóskúthoz, éppen a főtér északi csücskébe. A nyomóskútból pótoljuk az elfogyott vizünket, a főtér és egyben a cél felé azonban nem megyünk, a túra egy kilátásszakmai, látványos kanyart tesz még a Gyapjaszsák feletti domboldalba. Ügyes zárómotívum, előttünk a tó, a túloldalon a Kápolnásnyék-Velence-Gárdony konglomerátum (szándékos képzavar) húzódik, a közelben Sukoró, még közelebb pedig a rajt-célhoz tartozó lovasudvar lovai legelésznek. Besétálunk a célba, ezúton ismét köszönöm a túrát, szép volt, ötletes volt. (Nem ígérem, hogy jövünk legközelebb is, mert ezek nálam nem szoktak sikerülni.) Egy udvarral arrébb zsíroskenyér és tea a buli, így jól bezsíroskenyerezve és beteázva téphetünk hazafelé.


-Kékdroid-


Képek


 

 
 
 Túra éve: 2015
nafeTúra éve: 20152015.10.14 20:54:14
megnéz nafe összes beszámolója

 Mirõl mesélnek a kövek 18


GPS-el mért távolság: 18,1 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 430 m.

Hajnalban, amikor megszólalt az ébresztõóra, az OMSZ honlapján megnéztem a radar és mûholdképet. Úgy láttam, késõbb lesz egy kicsit kevésbé csapadékos idõszak is, ezért úgy döntöttem, alszom még egy órát. Ráérek kilenc körülre Gántra érni. Így is lett. Üdvözöltem az ismerõsöket, gyorsan beneveztem. Szóltak, a kiírással eallentétes irányba kell teljesíteni a túrát, illetve az elsõ pontot áttették a célba, így az lesz az utolsó. Kicsit nehezen sikerült elindulnom, mivel éppen befutott nevezni, egy autóbusznyi gyerek, egy kis torlódást okozva.

Végre úton. Nem is esik annyira. Rosszabbra számítottam. Mire fölértem a Kitelepítési emlékmûhöz, sikerült egy kicsit kimelegednem. A látástávolság meglepõen nagy, így jó a kilátás is. Mentem tovább. Az Anger-réti volt bauxitbányák esetében, nem csak mi túrázok, hanem a krosszmotororsok is rájöttek, milyen jó kis motokrossz pályát jelent a bányagödör. Tovább menve, a bányamúzeummal szemben gyerekcsapat mászta meg a hegyoldalt. Volt, aki életveszélyes sebességgel jött lefelé, szerezve a kísérõ tanároknak néhány õsz hajszálat. A hátizsákot is elhagyta, amikor már kb. két méteres léptekkel száguldott lefelé, lassításra képtelenül. Késõbb a földtani tanösvényen láttam, megúszta.

A földtani tanösvény bejáratánál az elsõ ellenõrzõ ponton, a dolomit keletkezésérõl kaptunk ismertetõt, illetve az elsõ lyukasztást a térképre. Megkezdtem a tanösvény bejárását. A menetvonal elég alaposan ki volt szalagozva, ráadásul, amikor a második ellenõrzõ pontról megláttak, integettek is, jelezve, merre menjek. Itt a bauxit lencse keletkezésérõl kaptunk tájékoztatást, illetve az éghajlati változásokról, és a tektonikai mozgásokról. A vaskiválással borított fekübörcök meglehetõsen látványosak. Eddigre egy túratárs ért be, akivel együtt tettük meg a hátralévõ szakaszt.

Amint mentem a következõ állomásra, látszott, milyen rombolást végzett a tanösvényen az esõ. A fekübörcöket is kikezdte. El lehetne gondolkodni, hogyan lennénk képesek megóvni õket. Az utolsó itteni állomáshelyen, a térség valahai vízi élõvilágáról kaptunk információt. Mit õriztek meg a számunkra az üledékes kõzetek. Itt csak egész pici foraminiferák maradványait láthattuk, de beszéltünk róla, hogy a bakonyi

Ördög-árok alsó végénél, gyakran lehet ennek az óriási változatával (Szent László pénze, ami több centiméter átmérõjû) találkozni. Persze ahhoz képest, hogy egy sejtû, ez a 2-3 mm is nagy. Nem maradt más hátra, mint kikapaszkodni a bányagödörbõl, s irány a sárga jelzés. Ekkor már épp csak szemerkélt az esõ, ami hamarosan meg is szûnt. A zöld jelzés eléréséig, a néhai Vértesi kerekezés montis távjának nyomvonalát teljesítettük, fordított irányban. Meglepõen jól járható, akárcsak a zöld jelzés, a zöld barlangi jelzésig. A meredek lejárónál két szalag rossz helyen volt. Hibásan azt követtük, annak ellenére, hogy épp azt meséltem, mennyire nem volt egyszerû a Kozma montis teljesítménytúrán föladogatni itt a bicikliket. Hátha azóta megváltoztatták az ösvényt. Nem egész száz méter után, rájöttünk ez nem lesz jó. Visszafordulva, hamar meglett, a helyes útvonal s szépen lassan leértünk a Báracháza-barlanghoz. Itt a barlangban talált õsállatleletekrõl volt szó. Meglehetõsen sok mindent találtak itt.

Visszamásztunk a hegy peremére, s megkezdtük a Gántra vezetõ szakaszt. A jelzések jól követhetõk, bár itt is tetten érhetõ az a rossz szokás, ha távol van egymástól két jelzés, akkor a szalagot tutira a jelzéshez rakják, még csak véletlenül sem a köztes szakaszra. A Gém-hegyrõl szép a kilátás. Leereszkedés közben, újra elkezdett szemerkélni az esõ. Beértünk a célba, ahol az áthelyezett ellenõrzõ pont várt még ránk, ahol a Gánt környéki bauxitbányászat történetérõl kaptunk ismertetõt. A célban megkaptuk a kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit, ettem egy kis zsíros kenyeret, amit jó meleg teával öblíthettem le. A meleg tea különösen jólesett az esõs, hûvös túra után.

A túra, ahogyan ettõl a csapattól már megszokhattuk, jól szervezett. Az útvonalról több helyen is szép a kilátás, az ellenõrzõ pontokon kapott tájékoztatás pedig érdekes.

A gyerekcsoportokat elnézve, azt kell mondjam, a gyerekeket a legkevésbé sem zavarta az esõ, nincsenek cukorból. Sõt, nagyon is vidáman voltak. A cudar idõ, nekik csak érdekesebbé teszi a túrát. Kedves szülõk és tanárok! Kár volt megijedni az esõtõl, és lemondani a túrát. Szerintem, sehol sem a gyerekeket ijesztette el. Egy-két ruhadarabbal többet kell kimosni, szárítani kell a hátizsákot? Nagy ügy! Viszont sikerült a kölyköket egy jó élménytõl megfosztani.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 800 Ft-ért színes térképet, itinert, az állomások rövid leírását és kitûzõt kaptunk. Saját térkép szükségtelen. Az elsõ ellenõrzõ ponton müzli szelet, a célban pedig zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, hagyma, savanyúság és meleg tea volt az ellátmány.

 
 
 
 Túra éve: 2012
JakabTúra éve: 20122012.03.13 07:47:50
megnéz Jakab összes beszámolója

Sziasztok!


A hétvégi geotúra képes beszámolóját blogomon olvashatjátok:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com