Túrabeszámolók


HÓ-Fejérke / Piroska túra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2012
 Túra éve: 2012
GeldarTúra éve: 20122013.08.29 01:06:38
megnéz Geldar összes beszámolója

Hó-fejérke 25


A Hó-fejérkén többször jártam már, és hiába a sorok a rajtnál s a célnál, még mindig az egyik legjobb túra. Lenne, ha nem maradt volna el idén (2013) - remélem, jövõre újra megrendezik!

Az elõzetesen megrendelt szarvaspörköltekre gondolva startoltunk Csákberényrõl egy új csapattal: Andris már túl volt a tûzkeresztségen (BUÉK), de Gyöngyi és Laca elsõ teljesítménytúráján vett részt - utólag egyikük sem bánta meg. A túrára ismét velünk tartott Botond, a túrabotom, akit az elsõ szakaszokon különösen Gyöngyvirág szorongatott. A hó elég nagy volt, és sokszor besûrûsödött a tömeg, különösen ha vadkerítéssel találkoztunk. A Pátrácosig aztán megnöveltük a tempót, Gyöngyi lemaradt, de mint kiderült, nem fáradtság miatt: talált egy befagyott pocsolyát, azon korcsolyázott...

Miután véget ért a kûr, átkeltünk az erdõn, és eszembe jutott, hogy a Korcsmáros-dombot lefele sokkal jobban szeretem, mint ellenkezõ irányban. A várban aztán megcsodáltuk a kilátást a Móri-árokra, majd az ismert, orondi úton a célba gyalogoltunk, ahol már várt ránk a szarvaspörkölt. Ami idén is fantasztikusan jól sikerült, és rekordidõ alatt fogyott el. Ezek után nem volt más hátra, mint a hazaút buszfogás Mór irányába, ahol rövid borozás után (egy étteremben) valóban hazafele vettük az irányt. Nagyszerû túra volt, jó lenne, ha újból megrendezésre kerülne!

 
 
tetova hegyi teveTúra éve: 20122012.02.05 11:02:46
megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója

Reszketeg teve


Fagyos reggel, kesoi indulas, tomeg. Poroszka a bitumenen, aztan meg a kopaszodo tolgyesekben. A Marburg kereszt nekem megint kimaradt vagy csak nem lattam a szememtol. A Szolohegy neven azota is elmelkedem. De a hideg sok acsorgast nem enged. Folytatom a jol ismert keken felfele. Mondjuk ennyire telen meg sosem jartam erre. Atvagtatok a Patracoson letudva az ellenorzopontot is. Ujabb kivagott erdoreszek, csunya pusztitasok nyoma. Nemi jegesedes ahol zakozom egy nagyot. Ez ilyenkor belefer. Szerencsere nem er csontot, no meg vastagon ved a ruha. A Var volgyon lefele megcsap a volgy hideg lehelete. Csak a varba fel extra energia igenye melegit. Itt sem alldogalok sokat, pedig a latvany megerne. A falu tisztasara erve melengeto napsutes fogad. Innen ismeretlen nekem a kek kereszt. Szep es kevesbe azok a portak az Orondi szolohegyen. A bitumen es a hosszu egyenes nem kedvencem. Raadasul itt mar kezdek csoffadni. Egy balkanyar utan feltunik a cel falu s elhatarozom kozben, a kis korre ma mar nem megyek. Oklevelem es a mese kituzot atveve Zsolt baratom mellett fogyasztom el a virslit es a finom teat.


Prima kis tura volt. Hazafele a lanyom avat be az emlekezes miertjenek reszleteibe. Ezen picit szomorkodunk, de abban megegyezunk, hogy szep az emlekezes eme formaja. 

 
 
dnvzoliTúra éve: 20122012.02.04 13:28:53
megnéz dnvzoli összes beszámolója

A túra képekben:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/PiroskaEmlekturaHoFejerkeTeljesitmenytura2012?authuser=0&feat=directlink

 
 
huszia64Túra éve: 20122012.01.31 16:15:21
megnéz huszia64 összes beszámolója

Hó-Fejérke 35 Teljesítménytúra


Piroska emléktúra 2012


 


     Beszámolómat kivételesen egy korábbi újságcikk idézettel szeretném kezdeni, amely a Fejér Megyei Hírlapban jelent meg 2002.januárjában :


Az Orondról nevetgélve szállt az égbe …


     2002.január 27, vasárnap. Ragyogó napsütés, tavaszi meleg. Az összeszokott baráti társaság a Vértes Meteor turistaszakosztály tagjai, szokásos hétvégi túrájukra indultak.  A  csákberényi útvonal a tanárnõ legkedvesebb helye volt.   Az ezüst-jelvényes túravezetõ különösen jól ismerte, hiszen ezeket a jelzéseket az õ közremûködésével festették fákra, oszlopokra.  Õ tervezte mai túránk útvonalát.  Azon a vasárnapon jókedvûen nevetgélve az orondi szõlõk pince során, a tanárnõ hirtelen rosszul lett. A csákberényi körzeti orvosnõ, aki jól ismerte, percek alatt a helyszínen volt, de csak a halál beálltát tudta megállapítani …


     Lakos Imréné az egyetemi diploma megszerzése után került  Székesfehérvárra, biológiát, földrajzot tanított a Vasvári Pál Gimnáziumban. … A tárgyi tudás mellett a természet szeretetére és megbecsülésére nevelte tanítványait, akikkel szinte minden hétvégén túrázott, többek között ezért kapott „Fejér Megye Diáksportjáért” kitûntetést. … Dégi Csaba, az egyik természetvédõ turista társa szerint boldogan halt meg azon a helyen, amelyet legjobban szeretett, az  orondi-szõlõk, lejtõs lábánál. Jókedvû volt, mielõtt a szíve megszûnt dobogni.”


     Többek között ez az újságcikk idézet is olvasható volt itinerünk mellékletében, amely a 2012-es Hó-Fejérke 10,25,35 teljesítménytúra, egyben Piroska emléktúra útvonalleírását tartalmazta, Lakos Imréné, Piroska halálának csaknem napra pontos 10. évfordulóján.  Idén, akár csak tíz évvel ezelõtt ragyogó napsütés fogatta a Csákberénybe érkezõket.  A tavaszi meleg most elmaradt, kimondottan hideg, -6 fokos reggel volt.  Pár perccel a hivatalos rajt után érkeztünk, és a rajt-célként szolgáló vendéglõben jelentõs tömeg tolongott. A hosszú asztaloknál gyorsan ment az adminisztráció, pillanatok alatt hozzá lehetett jutni az igen színvonalas „többcélú” ellenõrzõ füzethez.  Több célú, mivel nem csak jelen túrának mindhárom távjának leírására és igazolására szolgált, hanem egyben a 2012.07.07-ei Nemzetközi Csákberényi  IVV – Túranap ellenõrzõ lapjaként is funkcionál.  Már éppen az indulási ceremóniához készültünk amikor összefutottunk Mészner Viktor barátunkkal, Bakonybél turisztikai motorjával.  Megbeszéltük, hogy õ bár 25 kilométeren indul, ameddig csak lehet együtt fogunk haladni.  A túra útvonala egy nagy és egy kisebb körbõl állt. A kicsit a tízesek tették meg, a nagyot gyalogolták a huszonötösök és a harmincötösök, de a leghosszabb távot választóknak még a kis kört is meg kellett tenniük. Így aztán sebtében hagytuk magunk mögött Csákberényt, és a Horog-völgy irányában eltûntünk az erdõben.


Vár Csókakõ –vár


     Az idõ továbbra is tiszta volt, s enyhe emelkedõn haladtunk Gánt felé a zöld jelzésen. Kicsit több mint négy és fél kilométer után, az út baloldalán feltûnt egy romos kõkereszt, a Marburg-kereszt.  Sajnos az idõ megtépázta a talapzatát, így a feliratokból szinte semmi nem volt kivehetõ, és a túratársak sem tudtak felvilágosítással szolgálni a történetérõl.  Viszont folytatódott az emelkedõ és a hetedik kilométernél, a gánti Szõlõ-hegynél elértük az elsõ ellenõrzõpontot.  Már nem is csodálkoztunk, hogy a két pontõr személyében régi ismerõseinket Lacit és Robit ismertük fel.  Egy kis pislákoló tûz mellett igyekeztek megbirkózni az egyre csak áradó tömeggel.  Az igazoló pecséteket egy kis forralt borral háláltunk meg, de majdnem jeges tea  lett belõle.  Rátértünk az országos kékre és megcéloztuk az Antal-árkot. Nem túl hosszú, de húzós kaptató következett a Hajdúvár vadászházig.  Innen szinte egyenes út vezetett a második pontig Pátrácosig, amely tizenegy és fél kilométernél volt található. Gyors pecsételés után, a kapott ajándék csokitól erõre kapva folytattuk a vándorlást, tovább követve a kék sávot. Hat kilométer erdei séta következett, amelyet csak a beszélgetés tett változatossá. Az idõ továbbra is napos, de hideg volt. Aztán egy éles bal kanyarral beértünk a várvölgybe. A kezdeti lejtõn jéggé fagyott egykori hófoltok tették izgalmasabbá az utat. A bátrabbak leevickéltek rajta, az óvatosabbja a cserjés szélével próbálkozott. Aztán a völgyben ismét minden „normalizálódott”. A következõ kilométer a valószerûtlen fényben úszó erdõben szinte elröppent, s a csókakõi várromhoz vezetõ lépcsõket kezdtük megmászni. Ahányszor csak erre járok minden egyes alkalommal meg akarom számolni a lépcsõket, de sosem jön össze. Természetesen most is már a várudvaron jutott eszembe. A szûk helyen a tömegben elvesztek a pontõrök, de kis kérdezõsködést követõen begyûjtöttük a harmadik pecsétet. Néhányan csodálkoztunk, hogy kivételesen a pontot nem a vár legmagasabb pontjára tették, mondhatni a szokással ellentétben, de ezt most valahogy senki nem bánta. Azért voltak akik megmászták a vár fokát, hogy gyönyörködhessenek az amúgy csodálatos kilátásban. Mi viszont indultunk tovább.


A nagykör vége   


      Lesétáltunk a régi kõbányához, amely most a vár központi parkolójaként szolgál. Itt kettévált a kis csapat, Judit és én besétáltunk a faluba Gildo bácsi Nádfedelesébe kávézni, Viktor továbbment, szeme elõtt már ott lebegett a célban megrendelt vadpörkölt képe.  A kis kitérõ után mi is irányt vettünk az Aranyhegyi-szõlõk felé. Itt kellemes meglepetésben volt részünk. Az egyik pincénél, az ellenõrzõ pontokról jól ismeret tájfutó bója lengedezett, de nem rendkívüli kontrollt jelzett, hanem Stumpf Ferenc borász egy kis ajándék hegylevével vendégelte meg a szomjas vándorokat.  A kis pinceszer után folytattuk utunkat az Ezerjó borúton az Orondi-szõlõk felé.  Huszonnégy kilométer megtétele után, újra a csákberényi  vendéglõben voltunk.  Ez a tízeseknek és a huszonötösöknek már a végcél volt, nekünk csak újabb pecsétet jelentett.


A kiskör


     Egy kis frissítés és újra a már jól ismert aszfaltot koptattuk. Most a zöld kereszten hagytuk el a falut és kaptattunk fölfelé az Ugró-völgy sziklái felé.  Az út továbbra is lankásan emelkedett, s a harmincadik kilométernél elértük Kató-hegyet, az utolsó, ötödik ellenõrzõ pontot.  Ekkorra már a mezõny nagyon szétszóródott, csak mi, harmincötösök voltunk kint, és belátható távolságon belül senkit nem lehetett látni. Pedig a pontõr feljegyzései szerint, még a fél társaság nem ért fel a hegyre. Újabb emelkedõ és újabb lefagyott hófoltok következtek. Az egyiknél, amely természetesen emelkedõn volt közelebbi ismeretséget kötöttem a jéggel. S mivel a fényképezõ a kezemben volt, ezért az akciót az orrom bánta.  Ez volt az elsõ esett az eddig megtett több ezer kilométer alatt, hogy véremet adtam a túrázásért.  Aztán lassan elértük a Mauer-kunyhó romját, és a Felsõ, majd az Alsó-cservágást magunk mögött hagyva a Gémförtes-völgyön ereszkedve közeledtünk újra az Orondi-szõlõhegy felé. A harminchatodik kilométernél a szõlõhegy alatt elértük a Piroska-emlékoszlop faragott kopjafáját.  Ezen a helyen lelte halálát tíz évvel ezelõtt Lakos Imréné, Piroska. Friss virágok, koszorúk és mécsesek  jelezték, hogy idõközben lezajlott a kis emlékünnepség.  Egy pillanatra megállva adóztunk mi is egykori turistatársunk emlékének, és megjegyeztük a kopjafán található kódszámot, ami mi is lehetett volna más, mint a tízes.  Néhány méter után újra a már ismert Ezerjó-borút aszfaltja futott a lábunk alatt, jobbra a csákberényi sport pálya, a távolban pedig a cél sárga épülete. 


     A reggeli rajt után kissé több mint nyolc órával, és csaknem harminchét kilométerrel a lábunkban – de ha beszámítjuk Gildo bácsi kitérõjét kicsivel több, mint harmincnyolc kilométerrel – újra, s immáron véglegesen  átléptük a rajt-cél Vértes Gyöngye vendéglõ küszöbét.  Az emléklap és kitûzõk átvétele után következhetett a célba érkezetteknek járó mustáros fõtt virsli egy korsó árpalével  lekísérve.  Akinek kedve volt, az hazavihette Kalmár László - A Szervezett természetjárás története Fejér megyében címû 144 oldalas, fotókkal gazdagon illusztrált könyvét ajándékként.


Köszönet a Fejér Megyei Természetbarát Szövetségnek és Pintér Józsinak a nagyon jól megszervezett és lebonyolított túráért, a kitûnõen jelzett útszakaszokért, melyek lehetõvé tették, hogy a különösebb térképismerettel nem rendelkezõk is könnyen, élvezettel tehették még az általuk választott távokat.   


-          A túrán készült képek az alábbi címen megtekinthetõk a galériában : http://eeonline.gportal.hu/gindex.php?pg=30305343&gid=2837663


 http://eeonline.gportal.hu

 
 
nafeTúra éve: 20122012.01.30 20:55:37
megnéz nafe összes beszámolója

Hó-Fejérke 35


GPS-el mért távolság: 40,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 975 m. Mivel egyszer eltértem az útvonaltól így csak azt jelzi mekkora távot tettem meg. Az utolsó ilyen túrán, amikor végig az útvonalon mardtam, 36,4 km volt a távolság és 845 m a összesített szintemelkedés.


Szokásom szerint már a rajtidõ kezdetén beneveztem, s vágtam neki a táv teljesítésének. Az idõ tiszta, de igen hideg. Készülõdés közben fáztam rendesen. Zoliék még csak Mór közelében jártak, így nem vártam rájuk. Ágiéktól gyorsan elhúztam. Kellett a tempó, hogy kevésbé fázzak. Elég lassan sikerült kimelegednem. Csak az elsõ ellenõrzõ ponton, a Gánti Szõlõ-hegynél, az-az bõ hét kilométert követõen éreztem úgy, levethetek egy réteg ruhát, illetve átválthattam a kedvenc õszi-tavaszi biciklis kesztyûmre. Ez az elsõ szakasz, illetve az egész túra, a Vár-völgyig nem igazán látványos, csak kellemes.


Az Antal-árok kaptatóján végre jól kimelegedtem. Ennek örömére, a vadászház utáni könnyû terepen megettem egy szendvicset, amit még az ellenõrzõ ponton elõbányásztam a hátizsákból. Desszertnek egy szelet csokit küldtem utána, s ezzel meg is érkeztem a pátrácosi ellenõrzõ ponthoz, ahol a pecséthez egy csoki is járt, amit szintén elpusztítottam. Mondták, nem régen puskalövést hallottak, a közelben. Továbbindulva úgy gondoltam inni is kellene. Eleinte úgy nézett ki, nem lesz egyszerû. Befagyott az ivózacskó szelepe. Mivel aszfalton ballagtam, így a tenyeremben melengethettem a szelepet, s az néhány perc alatt kiolvadt. Megúsztam, hogy le kelljen venni a hátizsákot. Az úton egy vadásszal találkoztam, aki elmondta, két szarvasborjút lõttek. Az egyiket láttam is az autójuk mögött. Ez volt hát a nem rég hallott lövés.


Kisvártatva elértem a Vár-völgyet, s megkezdtem az ereszkedést, legyen honnan fölmászni a várba. Az elején le kellett küzdeni egy jeges szakaszt is. Szerencsére nem bizonyult hosszúnak. A napsütéses idõben szépek a völgy sziklái. A várba vezetõ kaptató lépcsõi egyáltalán nem csúsztak, nem úgy, mint az utolsó Hó-Fejérke túrán, amikor csak négykézláb sikerült megmászni, száz kilométer per órás életveszéllyel. A várban, a Nyevrikel házaspár látta el a pontõri feladatokat, a saját, Várnak a várak mozgalmon kívül. Jelezték, a K+-on figyeljünk, mert lesz egy frissítõ pont, ami nem szerepel a térképen. Fotózni nem lett volna érdemes, mivel nagyon „szmötyis” a levegõ. Ez szakszerûbben, „szárazlégköri homálynak” felel meg. Lényeg, a korlátozott látás és az elmosódott horizont. Ennek megfelelõen, a továbbiakban is mellõztem a fényképezést. A hideg szél miatt úgy döntöttem fölveszem a levetett pulóvert. Valahogy nagyon hideg, huzatos szokott lenni a hegység ezen pereme. Hamar kiderült kár volt. Túl meleg.


A frissítõ pont hamar meg lett. Mivel a számításom szerint még legalább négy óra volt hátra a hazaindulásig (több mint öt lett belõle), így megittam egy decinyi bort. Beszélgettünk egy kicsit, s tempóztam tovább. A következõ monoton szakaszt igyekeztem gyorsan letudni. Csákberény közelében egyszerre csak trombitaszót hallottam. Valaki a takarodót fújja. Hoppá! Rögtön itt a Piroska emlék, s a takarodó, a megemlékezés része. Nem tudom, ki hogy van vele, de én bármennyire szép is a takarodó dallama, mégsem szeretem. Számomra ugyanis a katonai temetések talán legfájóbb mozzanata, amikor a katonatárs friss sírhalma fölött elfújják a halott számára az utolsó takarodót.


Csákberénybe beérve kellemetlen meglepetés ért. A vértes Gyöngyében várható tumultust elkerülendõ, a Lókötõben szerettem volna meginni egy kávét, az alkohol felszívódásának segítésére. A hely azonban sajnos megszûnt. Irány az ellenõrzõ pont. Elég sokan voltak, bár nem annyira, mint az utolsó alkalommal. Gyors pecsételtetés, majd sorban állás kávéért. Megittam, s már kezdtem is a második kört. A Z+-en leérve az Ugró-völgybe, megnéztem van e mobil térerõ. Volt. Tettem egy kísérletet Zoliékkal. Sikerült elérni. Még a pincesor mellett talpaltak, így javaslatot tettem egy találkozó pontra. A Fertés-völgy bejáratát javasoltam. Elég jellegzetes pont. Több tájékozódást segítõ dolog is van. Sajnos ebbõl az egyiket, a kõbõl épített iszapfogó gátat és medencét nem mondtam. Az idõ eltöltésére fölmásztam a Strázsa-hegyre, s a Fertés-völgyön keresztül ereszkedtem le, az Ugró-völgybe. Jött is néhány túrázó, de Zoliék sehol. 5-10 percet járkáltam le-föl, és kísérleteztem a telefonnal, de sikertelenül. A hideg tovább hajtott. 2-300 m-enként megnéztem van e térerõm, s ha volt kísérleteztem a hívással. Zoli nem elérhetõ. Hívom Ágit, hogy ne izguljon, én fogok késõbb beérni. Helyette, csak a hangpostafiók válaszol. Ezek szerint Zolinak tartózkodási helyén nincs térerõ.


Az idõt eltöltendõ, a Szarvas-Förtés-völgy elõtt fölkapaszkodtam egy barlangot megnézni. Elég kicsi. Vissza a völgybe, s növelem egy kicsit a tempót. Az egy héttel ezelõtti hónak és jégnek, már csak itt-ott van nyoma. Az egyik ilyen hely, a Kis-nyires-völgy, de ezzel vége is a kaptatónak. Hamar megvan az utolsó ellenõrzõ pecsét a Kató-hegyen. Kiváló az EP elhelyezése, az esetleges „Kispistázás” megakadályozására. Megyek még vagy száz métert, s a következõ telefonálási kísérletem végre sikeres. Kiderült, Zoliék, már az utolsó lejtõn vannak Csákberény elõtt. Ezen az utolsó szakaszon aztán én is jól rákapcsoltam, ha már hiába vesztegettem el vagy másfél órát. A simább részeken bele-bele kocogtam. Csak a felújított Piroska-emléknél álltam meg egy fotó erejéig. A hátra lévõ szakaszt gyorsan letudtam, s beértem a célba.


Megkaptam az oklevelet és a kitûzõt. Megettem a virslit, amit egy kis forró teával öblíthettem le. Evés közben, egy kisgyerekes apukával beszélgettem. A kis kört csinálták, egy várnézõ kitérõvel. Kis gyerekkel ez a legjobb verzió. Átvettem a tavalyi Észak-Dunántúl Kupát, beneveztem az ideire, beszélgettem egy kicsit, majd hazafelé vettem az irányt. Úgy látszik, már hagyomány, hogy sosem tudom a záró túrán átvenni a kupát. Elsõ rendezéskor lett volna esélyem rá, csak épp otthon felejtettem az igazoló lapot, a többi záró túrára nem tudtam, illetve a mezõföldire pedig nem akartam elmenni.


Kellemes, a Vár-völgytõl kezdve, pedig több helyen, látványos túrán vagyok túl. Az eddigiek közül most bizonyult a legkönnyebben járhatónak, de a megszokott hideg nem maradt el.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1000/900 Ft-ért, színes, nyomtatott cartographiás térképlap, oklevél, kitûzõ járt. A Pátrácosnál csoki, Csókakõn bor és alma, a célban pedig virsli és tea volt az ellátmány.


 

 
 
 Túra éve: 2007
nafeTúra éve: 20072007.01.29 20:19:02
megnéz nafe összes beszámolója
Hó-Fejérke 35
GPS-el mért távolság: 36,42 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 845 m.
Végre megkezdõdött számomra is a 2007-i évi gyalogos teljesítménytúra szezon. A meteorológiai elõrejelzések, és az elõzõ este Pápán leesett 5 cm-es hóréteg nem túl sok jót jósolt. Majdnem végig gyengébb-erõsebb hóesésben vezettem Csákberényig. A nevezéseken (Hó-Fejérke; Észak-Dunántúl Kupa; Vértes Túrázója) társammal együtt gyorsan túlestünk. 07.10-kor már 343-as rajtszámot kaptam. Megérkeztek nagykanizsai túratársaim, s végül is 07.30-kor nekivágtunk a távnak. Az útvonalat már ismertük az elõzõ évekbõl, de anélkül sem kellett foglalkozni a tájékozódással, mivel a szalagozás és a feliratok szépen végig vezették az embert az útvonalon (no meg az elõttünk menõk talpnyomai, de az sok). Az útvonal nagy részén óvatosan kellett menni, mivel a friss hóréteg alatt jeges réteg volt. Ennek eredményeképpen, estére, meglepõ módon, hasizomlázat kaptam, pedig egyetlen felülést sem csináltam. A kezdetben meglévõ 1-2 cm hó csak arra elég, hogy csúszóssá tegye az utat, de arra nem, hogy tompítsa az eséseket. A Marburg-keresztig eseménytelen volt az út. Sajnos a kereszt a közelmúltban derékba tört. A meredekebb lejtõket leszámítva kellemes gyaloglás után értük el az elsõ ellenõrzõ pontot. Pecsételés és fényképezés után, a vízszintes szakaszt kihasználva megettem egy szendvicset. A Szõlõ-hegyet jobb kéz felõl mellõzve, az addiginál változatosabb tájra értünk, viszont az Antal-árokban megkezdtük a túra legnagyobb szintkülönbségû mászását. 170 m-t tudtunk le egyben. Következett egy kis lejtõzés, majd aszfalton megérkeztünk a második ellenõrzõ ponthoz, ahol a pontõrökön kívül, kellemetlenül hideg szél fogadott bennünket. A kapott nápolyi szeletet gyorsan biztonságba helyeztük, s folytattuk utunkat. A fák ágai között helyenként igen szép látvány tárult elénk, amit nyáron a lombok eltakarnak. Körülbelül 5 km megtétele után, megkezdõdött a 25-ös kör szerintem legszebb része a Vár-völgy. Egy az út közepén magányosan álló hatalmas kõtömböt megkerülve, megláttuk a Csókakõi-várhoz vezetõ lépcsõt. Emlékezetem szerint, az elõzõ két évben sem volt egy pepsi-érzés felmenni, de az idei túl tett rajtuk. Már lentrõl láttam, amint 40-50 ember szorongott (a szó mindkét értelmében) a lépcsõ felsõ szakaszán. Nem okultam belõle, s 100 km-es életveszéllyel nekivágtam a felfelé vezetõ útnak. A lépcsõ derekáig a túrabotok sokat segítettek, de az igazán veszélyes részen csak útban voltak. Ettõl kezdve a többiekkel együtt, a lépcsõfokokat tartó karókba, majd a lépcsõfokok peremébe kapaszkodva, meg-megcsúszva négykézlábaztam felfelé. Mit meg nem adtam volna egy biztosító kötélért! Egy örökkévalóságnak tûnõ idõ (negyedóránál biztos több volt) után, végre felértem. Ebben bizony benne volt egy tömegbaleset veszélye. Az is lehetséges persze, hogy valakinek éppen ez mászás adta a túra sava-borsát. A túloldalon történõ lemenetel sem volt éppen piskóta, de az inkább csak a ruhánk tisztaságára volt veszélyes. Becslésem szerint a résztvevõk negyede a hegy lábát megkerülve jött fel a várba. Nekik volt igazuk. Ha jövõre is ilyen síkosak lesznek a lépcsõk, akkor vagy biztosító köteleket kellene alkalmazni, vagy pedig le kellene zárni ezt a feljutási útvonalat, s mindenkit a kerülõútra irányítani. Az EP-nél megkaptuk a pecsétünket, készítettem néhány fényképet, s folytattuk utunkat Csákberény felé. A faluban Tamás úgy döntött év eleji formájában neki elég a 25 km, tehát befejezi a túrát, mi pedig Lászlóval és Verával pecsételés, némi teázás, ismerõsökkel való beszélgetés után megkezdtük a kis kört. Számomra több szépséget tartogatott ez a kör, mint a nagy. Az Ugró-völgy szikla alakzatai, barlangnyílásai nagyon tetszettek. Nyáron valószínûleg visszajövök, s közelebbrõl is megnézem õket. A kató-hegyi EP után menetrendszerûen megjött a szél is, s barátságtalanabbra fordult az idõjárás. Szerencsére a szél jobbára a fák felsõ ágait cibálta, s nem a mi ruhánkat. A „túljelzett” fát természetesen lefotóztuk. Ettõl kezdve utunk zömmel lefelé tartott. Nemsokára kiértünk a hegység Dél-Nyugati peremére, ahonnan szép látványban volt részünk. Rövid idõre megálltunk a Piroska-emléknél, majd végül 16.25-kör célba értünk. Megkaptuk az okleveleket, a kitûzõket, bekebeleztük a borsólevest és a gesztenyepürét, s kellemesen elfáradva hazafelé vettük az irányt.
 
 
 Túra éve: 2006
efemmTúra éve: 20062006.01.30 20:23:28
megnéz efemm összes beszámolója
Hó-Fejérke 25

Sikerült idén a sorállást megúsznom, mivel öt perccel a szintidõ zárása után értem a rajtba, így csak hárman álltak elõttem. Lajos meg is jegyezte, hogy idén ki tudtam várni a rajtot. :)

1174(!)+4(?) induló volt, szóval igazi tömegtúra lett a HóFejérke / Piroska túra.
Az idõ tökéletes, érzésre 0 fok körül, és szél sem volt. A terepviszonyok az eddigi túrák közül idén voltak a legjobbak. Benn az erdõben még havat találtunk, a turistaúton pedig letaposott hó volt. Talán csak Pátrácos elõtt nem tetszett, hogy forgott a bokám, néha könnyebb volt futva (sétálni:), mint gyalogolni.

A túra elején végre "viszontláttam" a régi Vértes 50 egyik kedvenc szakaszát, az aszfaltutat, ahonnan látni Székesfehérvárat.
A zöld sávról letérve a szalagozásra az útvonal teljesen új volt számomra Szõlõ-hegyig, és õszintén szólva nagyon tetszett. Telitalálat olyan útra vinni a túrát, ahol más túra egyáltalán nem járt.
Szõlõ-hegyre 58 perc alatt értem (7.36km), úgy éreztem, hogy a tempóm is elég jó. Mivel a volt Vértes túra útvonala kellemes emlékeket ébreszt bennem mindig, ezt a helyet is kedvelem, bár kissé szokatlan volt, hogy nem 30 fokban, a nyári melegben kell visszamászni a gerincre.

A következõ szakasz Pátrácosig szerintem el van mérve. Az itiner szerinti 2.68km-t 48perc alatt tettem meg, úgy, hogy nem álltam meg, sõt többször bele is futottam. Úgy tûnt, hogy az itiner a Csókakõi pontig -ami pedig Pátrácostól 9km-re van, és 1:04-et mentem rajta) pedig kicsit túl van mérve. A két szakasz együtt már rendben lévõnek tûnt.
Pártácosnál csokis nápolyi szeletet kaptunk.

A pont elõtti ereszkedésnél értem be a TTB-s ismerõsöket. Sancimanónak újra visszahoztam a futókedvét, úgyhogy a pontra egyszerre értünk be.
Nagyon szokatlan volt a Kocsmáros-domb környékén a sok erdõirtás. A Vértes túrákról szép, egybefüggõ erdõként él bennem a környék.

A Vár-völgy szép volt, és a terep sem volt nagyon veszélyesen jeges. A Vár hátuljához, a sziklákhoz felvezetõ lépcsõk is csak picit csúsztak. A pontnál hiányoltam valamilyen szolgáltatást. Régebben volt narancs. :)

Az utolsó szakasz, az Orondi-szõlõhegyen keresztül, belefutással-belesétálással telt, az 5.6km 48perc alatt. Tetszett, hogy nyitva volt az egyik pince -és ki is volt táblázva-, úgyhogy aki akart, az borra, forraltborra, teára betérhetett. Én inkább egy kékkutat választottam.

Elmentem még a Piroska emlékmûhöz, ami a hosszú távosoknak pár méter kitérõ volt csupán. Piroska túravezetõm volt, és az utolsó túráján is vele lehettem.
A sportpályánál még megelõztem egy nagyobb csapat rövidtávos túrázót, majd a szembejövõ Morcsit és Felazsót üdvözölve értem be a célba. Elég sok topikos pihent már az ajtó melletti padoknál.

A célpecsét, majd a kitûzõ és az oklevél átvétele gyorsan ment, a zöldborsólevesemhez is hamar hozzájutottam, amit végül Optika, Emgergõ és Gethe társaságában fogyasztottam el kint, a teraszon. A gesztenyepürét és a teát már kihagytam, ezekhez csak komoly sorállás után lehetett hozzáférni.
A túra, a 24.6km/510m 3:38 alatt sikerült.

A szolgáltatásokkal elégedett voltam, a rajt-cél várakozással is. Az itiner kifejezetten tetszett (kétoldalas, színes, térképpel -rajta hely a pecséteknek-, résztávokkal), a szalagozás példás -eltévedés kizárt-, az idõ tökéletes volt. Jó túra volt, kiválóan éreztem magam és sok ismerõssel találkoztam.
efemm.
 
 
dyanTúra éve: 20062006.01.29 23:23:54
megnéz dyan összes beszámolója
Hát bizony jól tettem, hogy elõzõ nap hagytam magamt meresõtíni Hevér Gábor barátommal azon elhatározásomról, hogy márpedig erre a túrára el kell jönni.

Egész jó idõben, háromnegyed nyolc körül sikerült leparkolnunk a presszótól pár száz méternyire, és az igazán nagy kontraszt az volt a szombati túrához képest, hogy a hõmérõ minusz 11 helyett csak miusz kettõt mutatott, és a faluban nem igen volt nyoma (vagy csak igen minimális mennyiségben) hónak. Zsófi kísért el erre a túrára, akinek ez az elsõ ilyen bevetése, kvázi ismerkedése volt a teljesítménytúrázással.

A nevezésnél jó hosszú sor állt, de nagyon gyorsan haladt. Ennek aztán bent meg is fejtettük az okát, 5 jól felkészült emberke szedte a pénzt ("pörkölteset?" - ezt kérdezték csak) és osztotta a nevezési lapot, majd utána az igazolólapot. Így mindösszesen hét-nyolc percünkbe tellett csak a procedura. Aztán uccu neki elindultunk, majdnem rögtön Kurinszki Józsiék után, akikkel kint az asztalnál készülõdés közben találkoztam.

A zöld sáv leágazásig szinte nem is volt hó, onnan kezdett el szép lassan megjelenni a lábunk alatt, de egyáltalán nem volt veszélyes. Reggel már látszott, hogy nem lesz részünk napsütésben, ami persze kicsit jól esett volna, de nem bánkódtam annyira, mert számomra a tökéletes szélcsend és a nulla fok körüli hõmérséklet már szuper túraidõnek számít. Az elsõ ellenörzõpontig igen dinamikusan mozogtunk, az igazolás is jó gyorsan ment. Továbbmenve eszembe jutott egy õszi geoládász élményem a Rédl emlékmûnél, melynek a gerince mellett a kék sáv jelzésen kapaszkodtunk fel egy völgyben. Itt egy kicsit éreztem magamban az elõzõ napi túrát, de nem izomban, hanem inkább csak úgy általános teljesítõképességben. Zsófi ment elõl, és hát enyhén szólva rekétatempóval húzott rendesen :) aminek persze örültem, de maga az esemény azért volt elgondolkodtató, mert pont azt mondta pár nappal a túra elõtt, hogy még eddig 15 km-nél többön nem próbálta magát, és kicsit fél ettõl a 25-tõl. Még majdnem ki is alakult némi lelkiismeretfurdalásom, de itt ezen a szakaszon el is múlt. Amikor felértünk az erdészházhoz, ott sok emberkét láttunk pihenni, enni, mi továbbbemntünk, és egész a Pátrácosig meg sem álltunk, ahol igazolás után kicsit pusztítottunk a szendvicseinkbõl. Folyamatosan jött a sok ember (késõbb a célban kiderült, hogy 1070 indulója volt összesen a túrának), de mi pont egy olyan idõpontban indultunk tovább, amikor elõttünk-mögöttünk nem túl sokan voltak. A Csókakõig vezetõ szakaszra a OKT-bõl némiképp emlékeztem, ám az igazi problémám az volt, hogy egész odáig nem sikerült egy jó telefonfülkét találnom (ezt késõbb 5.fokozatú vészhelyzetnek minõsítettem). A várba vezetõ lépcsõ újdonság volt számomra (130 lépcsõfok, és három gyökér-lépcsõ), mert eddig mindig a faluból mentem fel a várba, vagy a gerincrõl ereszkedtem le. Az igazolás után felmentünk egy csúcs-zászló-érintésre, amirõl Józsi barátom fényképet is készített. Hát, lelkiekben itt majdhogynem véget is ért a túra, mert hát a térképrõl is, de a várból lenézva a terepen is látható volt, hogy az onnan a célba vezetõ út inkább csak egy kellemes séta lesz. Így is történt, és az indulásunktól számított öt óra és huszonöt perc elteltével meg is érkeztünk a presszóba. A célban is sokan voltak, sor is volt, de ez megintcsak - a jó szervezésnek köszönhetõen - nagyon hamar elkopott, Zsófi átvehette élete elsõ teljesítménytúra-oklevelét és kitûzõjét, és a jól megérdemelt leves is mihamarabb a gyomrunkban tudott landolni.

Igazán kellemes kirándulás volt, és ezúton biztosíthatom a szervezõket, hogy lehetõségeimhez mérten a következõ években is számíthatnak rám!
 
 
 Túra éve: 2005
GeldarTúra éve: 20052013.08.28 21:36:11
megnéz Geldar összes beszámolója

Hó-Fejérke 25


Az idei év az egykori túrakör fellazulását hozta, egyre többen maradtak el, én pedig egyre több túrát igyekeztem önállóan vezérelni különbözõ összetételû csoportjaink számára. 2005 elsõ túrája tehát a Hó-Fejérke lett, a mára már legendássá vált szarvaspörköltjével egyetemben. A túra ezúttal nem Sörédrõl, hanem Csákberényrõl indult, a falu közepén található vendéglõbõl. Ide több indokból is érdemes betérni, egyrészt kiderült azóta, hogy nagyon jók a söreik, másrészt amikor legutóbb ott jártam, fantasztikus, egyszerû pizzát szolgáltak föl, igen olcsón. A Hó-Fejérke innen startolt. Sokan panaszolják, hogy évek óta hosszú sorok kígyóznak a rajtnál, ami ezúttal sem volt másképp - másfelõl még soha egy emberrel nem találkoztam, aki belehalt volna negyed vagy fél órás várakozásba. Elkezdtük tehát a menetelést, Apám, öcsém és a régi túrakörbõl megmaradtak társaságában - elméletileg velünk volt a tavaly az erdõben akusztikát tesztelõ Laci is. Közepesen nagy hóban törtettünk a gánti Szõlõ-hegy irányába, majd az Antal-árkon át a Pátrácoshoz érkeztünk. A pontõrök szívesen fogadtak minket, azt hiszem, tüzet raktak a fázóknak, ahhoz álltunk oda melegedni, majd tovább mentünk. Csókakõn a várnál álltunk meg széjjelnézni, aztán a már ismert orondi úton érkeztünk meg Csákberénybe, érintve a túra névadójának kopjafáját. A célban várt minket a szarvaspörkölt kovászos uborkával, ami a mai napig az egyik legjobb étel, amit valaha túrán ettem. Emberes adagot adtak, fantasztikus ízû hússal!

A Hó-Fejérke idén (2013) nem került megrendezésre, ami elég nagy baj (a szarvasok ugyan valószínûleg fellélegeztek), mert a Vértes egyik legszebb részén halad, valamint a részvétellel sosem volt panasz. Remélem, jövõre (2014) feltámad poraiból és újra róhatjuk az utakat arrafelé.

 
 
emgergoTúra éve: 20052005.04.14 14:53:43
megnéz emgergo összes beszámolója
Hó-fejérke 25

A Népligetben a rengeteg topikos elvonta a figyelmemet, így nem vettem észre, hogy cudar hideg van. Erre két utcai hõmérõ ébresztett rá, -12 és -16 fokot mutatva. Meg az, hogy Csákberényben zömök szemüveges jégkockává fagytam azon másfél perc alatt, amíg mindent összecipzáraztam.

Óriási sor a rajtban. 40 perc sorbanállás (ezt nem lehetett volna másképp?), felszerelés, sok topikos (Güszi, Optika, VadMalac, Gethe, Vlaszij, a sorban Nagyondinnye sapkáját látom, Ryan és Kinga, meg bocs akit kihagytam). Rajt, iszonyú erõvel a pofánkba fuvalló szél, jó tempó.

Az 1. ep.-nél Güszi megállapítja hogy megfagyott a csokija. Völgy, egyre erõsebb emelkedõvel. Optika automatára kapcsol, szó nélkül megy, nyomom mögötte. A nem (nagyon) letaposott hó most sokat nehezít, elképzelem, milyen lehetett az elsõknek! Kiállunk a sorból az emelkedõ 3/4-énél, iszunk. Innék. A magnéziumos pezsgõtablettás ásványvíz rózsaszín jégkásává vált, a kék lónyál Powerade még bírja. Elgondolkodom az "erdeigyümölcsös" Powerade természetes színén, és arra a megállapításra jutok, hogy az erdõben hemzsegnek a brillantinkék gyümölcsök, csak én vagyok színvak!

2. ep., gyönyörû környék, szikrázó nap és hó, hó, hó. A pontnál teával olvasztom magam, közben megérkezik sver, aki elismerésre méltó 6-os átlaggal küzdött, hogy utolérjen minket. Közben a Powerade is kezd fagyni. Ez mind semmi ahhoz képest, hogy a szakállam is "megfagy"!!! :-))) Utoljára az Alacsony-Tátrában volt ilyen. Szép minden, nagyon jól érzem magam.

A Kocsmáros-dombtól ismerõs a táj tavalyról A Vár-völgyben libasorban lefelé, megjegyzem, hogy Lajos biztos nem hajszol fel a lépcsõn. De! :-))) Föl még jó is, de utána le kell zúzni a meredek, lejárt részen. 15 m seggencsúszás (marhára élveztem, szánkózni akarok!!!), kedélyes ordibálás a várfalról Güszinek. Le a borútra, sok izgalom nincs, célba csapunk. Viszonylag gyors kiszolgálás (finom a pöri!), hely az elõször nincs, de aztán sikerül szerezni. Biblia, topikosok, olvadás, jön Tibet, megyünk haza vele és egy barátnõjével (köszi szépen!)

Hihetetlenül élveztem a szép hó miatt. Gyönyörû volt, a sorbanállást kéne csökkenteni egy kicsit. Ettõl eltekintve :-)))
 
 
efemmTúra éve: 20052005.03.08 22:50:50
megnéz efemm összes beszámolója
Hó-Fejérke 0

Az elsõ túrám, amit a rajtban(!) adtam fel.

Csákberényben csodás napsütés és -10fok fogadott. És SZÉL. És ez utóbbi kettõ iszonyú hideg. (Nekem.) És nem öltöztem fel megfelelõen, gondoltam ugyanaz a felszerelés, ami elõzõ nap a Mátrában jó volt, elég lesz. És ebben tévedtem. És EGY ÓRA SORÁLLÁS a rajtban (Lajos, ezt most el....tad!!). És ez leamortizálta az amúgy is csekély lelkesedésemet, nem is neveztem. És a célban sem lett volna kedvem ugyanennyit várni. És most itthonról (Szfvár), a meleg szobából nézem ugyanazt a gyönyörû napsütést, a kék eget. És nekem ez ma így sokkal-sokkal jobb. :)

Minden elismerésem azoké, akik a mai túra bármelyik távját végigcsinálják!

efemm.
 
 
 Túra éve: 2004
GeldarTúra éve: 20042013.08.28 17:13:50
megnéz Geldar összes beszámolója

Hó-fejérke 30


A túraévadunk elsõ útja Sörédre vezetett 2004-ben. Általános örömömre a szervezõk az egyik olyan domb mellett vezették el, ami rólam kapta a nevét (Bence-hegy), ezért utólag is hálás köszönet!

A túrán több régi (Laci, a sziklamászó) és új arc csatlakozott a keménymaghoz (apám, öcsém, és a lányok), Csókakõig jó kedvvel meneteltünk, majd a vár után következett õsellenségem, a Kocsmáros-domb. Hóban nem volt a legjobb fölfele haladni, sok idõt vesztettünk, de végül csak sikerült leközdeni.

Laci hamarosan bizonyította, hogy megérte eljönnie: egy havas úton, amikor elõrementünk megörökíteni néhány bokrot, óriásit üvöltött. Persze semmi baja nem volt. Csak tesztelte az akusztikát.

Csákberényig innen a jól ismert zöld plusz jelzés vezetett, majd a faluban a kocsmával majdnem szemben fekvõ boltban vettünk néhány zsemlét és irgalmatlan gyorsasággal termeltük be õket.

Aztán vissza a hegyekbe, majd Csókakõt újból elhagyva Orond mellett gyalogoltunk, ekkor derült ki a pontõrök elmondása alapján, miért is Piroska-túra a rendezvény másik neve.

A célba szalagozott úton értünk, rengeteg ló mellett haladva.

Jó túra volt, a hó nem kifejezetten hátráltatta a társaságot, a következõ évben újra eljöttünk.

 
 
larzenTúra éve: 20042005.03.04 16:13:11
megnéz larzen összes beszámolója
Tavaly Miki 3:01 percet ment. Úgy terveztünk, idén (jóval kedvezõbb terepen) talán ez nekünk is sikerülhet.
A szokásos üzengetés már idõben megindult: mindenki azon izgult, tudja-e tartani a többiek tempóját. :)

Ryantaxinak köszönhetõen kényelmesen leértünk Sörédre, ahol hosszú sor, bucsuhangulat és piszok hideg fogadott minket. Pontban 9 órakor indultunk el.

Csókakõig, a nyitott terepen borasztó hideg szél fújt, egyáltalán nem bántam meg, hogy a félelmetes kinézetet kölcsönzõ neoprén maszkomat felvettem, bár néhány gyermek megszeppent, amikor elhaladtunk mellettük.

A vár felé vezetõ emelkedõn kezdett az egekbe szökni a pulzusom, bár örömmel állapítottam meg, hogy még bõven a tûréshatáron belül volt a hossza, így sikerült megfutni. Lefele a lépcsõn mentünk, itt miki ellépett tõlünk, de a turistaúton megvárt minket. Elindultunk a túra elsõ hosszabb emelkedõjén. Elõször én álltam elõre, hogy feltartsam a sort, de aztán Ákibácsi egyszercsak lépett két hosszút és már õ volt elöl. Szerencsére innen már nem volt messze az emelkedõ vége, az erdészeti úton meg kifejezetten kényelmesen tudtunk tempósan haladni.

Az ep.-nél nagyobb sor állt, én határozottan - bár remélem elég udvariasan - a sor elejére álltam. Gyors igazolás után indultunk Csákberény felé. A faluig nagyon jó kis utazás vette a kezdetét, pulzusom alig járt 150 felett, pedig nagyon gyorsan haladtunk. Azon viccelõdtünk, hogy ki mer megállni technikai szünetet tartani, kockáztatva, hogy a többiek otthagyják. Javasoltam, hogy tegyük le a lapokat a földre, álljunk rá a sarkaira egymásnak háttal, és úgy végezzük el a dolgunkat, így nincs ellépési lehetõség. :) Aztán mégsem álltunk meg, csak a kocsmában.

Itt sok ismerõssel pacsiztunk, vizet töltöttünk, elvégeztük a dolgainkat és indultunk is tovább. Szerintem csak hat percet töltöttünk el, Miki szerint 9-et. Ákibácsi már az ajtó elõtt toporgott. Következett a kettes számú emelkedõ. Áki brutál tempóban nyomta felfele, szerencsére Miki visszafogta és egy nyugodtabb tempóban haladtunk. Én így is lemaradoztam, nagy pulzussal mentem utánuk 5-10 méterrel, küszködve, amíg õk beszélgettek. Alig vártam, hogy felérjünk. Arra gondoltam, hogy mi lesz velem a Téli Mátrán???

Végül felértünk. Egy erõsen dülöngélõ túrázó hangosan méltatlankodott, hogy mit futkozunk mi itten, amikor õ már alig áll a lábán. Akkor még nem tudtuk eldönteni, hogy ezt a fáradtság vagy egy nagyobb dózis égetett ital bevitele okozta-e...

Megkönnyebbültem, hogy lefele már azért könnyebben fog menni, úgy mint a Csákberény elõtti lejtõn. Azonban pillanatok alatt elhûlt bennem a vér... Miki megnyújtotta a lépéseit és tíz másodperc alatt kb. 5 méter elõnyt szerzett. Erre persze mi is váltottunk, de láttam, hogy Ákibácsi leszakad Mikitõl, én meg Ákibácsitól. Még soha nem futottam lejtõn 170-175-ös pulzussal. És Miki egyre ritkábban tûnt fel a kanyarok végén. Mire leértünk a várhoz, már 50 méter elõnye volt.

Szerencsére itt megvárt minket, együtt indultunk a hihetlenül izgalmas borútnak, azonban ez is idõleges volt, mert én egybõl lemaradtam. Ákiék nem néztek vissza, úgyhogy saját tempójukban mentek, de nem szakadtam le jobban tíz méternél, és ennek azért örültem. Valakik rámköszöntek itt, de sem erõm, sem idõm nem volt megnézni, kik õk, így csak egy gyors visszaköszönésre futotta.

Mikiék a pontnál gesztenyézni kezdtek. Kihasználva az alkalmat, gyors pecsételés után továbbindultam, "úgyis utolértek" felkiáltással. Ez így is lett, Orondpuszta felé ismét összeállt a hármas csapat.

Ismét erõs szél fújt, igyekeztünk minél gyorsabban beérni a célba. Mikinek bemutattuk a szántáson keresztülvezetõ út rejtelmeit (õ eddig mindig aszfalton került) és dél elõtt tíz perccel beértünk a célba. Bruttó idõ 2:50.

Ezután üldögéltünk, beszélgettünk, szárítkoztunk a célban, szóval alapos társasági életet éltünk. :) Tovább tartott, mint a túra. :) Miután Mikiék hazaindultak, lementünk a kocsmába, ahol a Mauer kunyhónál látott dülöngélõ emberrel újra találkoztunk. Ismét kifejtette, hogy a "f...m fog futni... inkább törjön le a lábam" stb. Pedig isten bizony, mi nem hívtuk, hogy tartson velünk. :)

Mikit kicsit visszafogtuk, benne valószínûleg még maradt legalább tíz perc, de ha minden évben meg tudom csinálni az õ elõzõ évi teljesítményét, akkor én annak már nagyon örülök. :)))
 
 
 Túra éve: 2003
efemmTúra éve: 20032005.04.10 20:14:32
megnéz efemm összes beszámolója
Hó-Fejérke (Piroska-túra) 20
A Vértesben az elõzõ napi mátrai túrához képest jobb terep fogadott. Több, mint 600 résztvevõ. Megszokott szolgáltatások (Csókakón narancs, Orondi szõlõhegynél gesztenyepüré, a célban tea, zsíroskenyér). 4:50 alatt teljesítettem.

Örülök, hogy a középsõ távokon sikerült dupláznom, jövõre talán a hosszabbakhoz is lesz erõm.
efemm.