Túrabeszámolók


Balatoni Kék teljesítménytúrák (VBTSE)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2013 2013 2013 2013 2014 2014 2014 2014 2015 2015 2015 2015 2016 2016 2016 2016 2016 2016 2017 2017 2017
 Túra éve: 2017
olsenTúra éve: 20172017.02.20 07:45:37
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a téli kék Balaton…


A túra Almádiból Pétfürdőre vezet,autós közelítéshez nem biztos,hogy kedvező,hacsak nem akarsz vissza is jönni..nem akarok,ezért Székesfehérváron parkolok,és a Mávot kombinálom oda,cél,hogy vissza is a sínek segítségével sikerüljön,miután kihólabdáztuk magunkat. A vasútállomáson resti és unicum,felmosóvödör személyzettel,viszonylagos tisztaság,külön menedékszoba hajléktalan barátaimnak,szóval Európa.Kis piros vonat áll a rajthoz,három kocsi mindössze,a balatoni cél ellenére se gumimatrac,se kacsa,csak botos és zsákos arcok,vajon hova..,?Almádiban szinte kiürül a vonat,és meglepjük a rendezőket,akik két főből állnak..vagyis ülnek,kifosztanak és papírt adnak róla,menjünk isten hírével és a papír segítségével.Ezt is tesszük,váci és kispesti ismerősökkel kezdem,Vörösberény felé,ennek is másik név kellene már,de a magas kormány éppen mással van elfoglalva..hegyoldal fölfelé,visszanézve a település távolodik,vagy mi közeledünk valahova.A Malom völgy kikerülve.pedig az egyik szép része a többi évszaknak és a túráknak,biztonsági okokból,mert vigyáznak ránk..nehogy az esztétikától megszédülve eldőljünk.Hó nincs,az idő hűs,afféle éppen csak mínuszos,nem porol az út,bele-bele kocogok,egyelőre nem sok sikerrel..házikó angol felirattal,a költő nem szereti a belügyminisztérium dolgozóit.Fenyők és domboldalak,aztán a litéri halas víz,jég alatt,a váci túratárs bemegy a faluba,mi az útmenti csárdában bízunk,nemhiába,be van zárva..oda se,jó üzlettől esett el a buszfordulóban,kapaszkodunk a Mogyorós hegyre,remek szalagozás segít,hja persze,futható is lenne,ha bírnám magamat..de tágult megint a Föld és nehézségek legyőznek ideiglenesen,mint bárki mást,aki ellen nem hoztak kétharmados határozatot idejében.Mókusok fagyoskodnak és feltűnik nagykirályunkról elnevezett kistelepülésünk,ahol félutat írunk fel,csörögefánkkal és lekvárral vigasztalódunk,remek hölgyek minden korosztályból,a pecsételőnél és a forró olaj mellett,tésztás kézzel és a kisemberőrzőnél,futók nyújtogatják részeiket,és odahagyjuk őket,hátha nem tévednek el..vasúti sín és patakpart,Tündér hegy és szalagozás,itt is valamit kerülünk,és megjelenik a folyékony talaj,közönségesen csak sár,de csak alig,jelzésértékű..és máris a péti hegyeken osztjuk a távot kaposvári arcokkal,a faluban persze hogy nem leljük az igaz utat,akárcsak egy olasz ember az emberélet útjának felén,de amíg neki egy nagy sötétlő út jut,nekünk a sportpálya,megtapsolnak bennünket is,aranyos fogadtatás,kitűző és tea,kaja..


Az a fránya vonat..siettet a menetrend,Pétfürdő legközelebb is..


Remek szervezés,szalagos jól futható,kondi kellett volna,azt nem adnak,hozzál magaddal..mert itt a helyed legközelebb(is)..

 
 
 Túra éve: 2015
SumAnachenTúra éve: 20152015.03.09 14:58:20
megnéz SumAnachen összes beszámolója

 Balatoni Kék tavasz (25) 2015.03.08


Beszámoló itt olvasható.

 
 
 Túra éve: 2013
nafeTúra éve: 20132013.06.12 21:28:44
megnéz nafe összes beszámolója

Balatoni kék nyár 35 nyár


GPS-el mért távolság: 36,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 680 m.


Reggel, a célban letettem a kocsit, és vonattal átmentem Füredre. Nem volt nagy tolongás a rajtnál, így gyorsan túlestem a nevezésen. Ittam egy kis kólát és nekivágtam a távnak. Ballagtam kifelé a kék-piros-sárga jelzésen. Elõször levált a sárga sávjelzés, majd váratlanul megszûnt a kék is, amit követni kellett volna. (Otthon megnézve számítógépen a térképet, kiderült azzal együtt vált le a kék is.) Megnéztem a térképet, s gyerünk tovább. A piros – P+ jelzés jó lesz, mert rávisz a Balatoni-kékre. A P+-on két elõttem nevezõ hölgy jön szembe. Gyanús. Nem találták a jelzést. Visszafordulást javaslok és a P+-t. Remélem megfogadták. Megyek tovább, s végre letérhetek az aszfaltról. Hamarosan meglett a Balatoni-kék is. Jó tempóban haladtam.


Egy réteg ruhától gyorsan megszabadultam. Szép az Evetes-völgyben vezetõ szakasz. A patakban tõkés réce pár úszkált, addig, amíg szembõl kutyát sétáltató nem jött. A kutya nem tetszett nekik, tehát elrepültek. Jobb-rosszabb ösvényeken ballagtam, majd rátértem a Balatonszõlõs Tótvázsony közti útra. Az erdõben, az elõzõ napok (szombat?) esõinek köszönhetõen nagyon párás a levegõ. Olyan másfél kilométer után a jelzés, szalagozással megerõsítve letért róla. Cserébe meredekebbé vált a kaptató. Egy távvezeték nyiladékában nem vettem észre, a szalagozást, mert befújta a bokor ágai közé a szél, illetve nem is kerestem, mivel a nyiladék széli jelzésen nem volt nyíl. Mentem tovább egyenesen. Kb. 100 m múlva szembe jöttek velem a korábban elõzõk. Sehol semmi jelzés. A GPS-bõl kiderült, letértünk a jelzésrõl. Irány vissza a nyiladékba. Meglett a szalag és a kék jelzés is. Szalagot jobban láthatóra átköt, s gyerünk tovább. A Nagy-Gellára menet alaposan leizzadtam, utána viszont könnyû szakasz következett a Cseri kastélyig, ahol az elsõ ellenõrzõ pont is található. Úgy gondoltam, bõven van vizem, nem ellenõriztem, pedig lehetett volna utántölteni. Egy kis ásványi-anyag tablettát viszont vettem be, mert az elõzõ napi túra miatt jobban izzadtam a kelleténél. Használt. Eddigre az órám szerint 340 m szintet szedtem össze. Gyanús. A kiírás szerint 380 m az összes. Én viszont emlékszem, a Tagyon-hegy környékén is van szint rendesen.


Talpaltam tovább. Jó kis hullámvasutazás következett. A lehetõ legrosszabb terep. 5 m föl, 10 m le 10 m föl, 15 m le, 20 m föl. Egyszerûen nincs ideje a szervezetnek ráállni a terhelésre. A következõ 340 m szintbõl így szedtünk össze 250-300 m-t. Cserébe viszont helyenként szép a kilátás. A Zádor-hegyen benézek egy letérést, pedig jól ki volt szalagozva, csak épp nem arra néztem. Szerencsére alig 50-60 m után rájöttem, valami nem stimmel, s a tájékozódási alapszabály szerint irány vissza. Hárman jönnek szembe. Kérdezik merre. mutatom az utat, s jelzem, én bizony benéztem az elõbb. Nemsokára õk néztek be egy nem szalagozott, alig jelzett letérést. A mencshelyi ellenõrzõ pontot jó pocsolyás úton értük el. Ismerõs pontõr fogadott. Eddigre elfogyott a vizem. Volt víz is a ponton, pedig a pontõr bringával jött. Nem kértem, mert épp addigra szopogattam el egy torokfertõtlenítõt és volt még egy fél liter izotóniás lötyim. Azzal simán kihúztam Szentantalfáig.


Ezen a szakaszon, egy nálam lassúbb, de a terepet kiválóan ismerõ és ennek megfelelõen kispistázó csapattal kerülgettük egymást. Szentantalfán elõször is vízutánpótlás, majd irány az ellenõrzõ pont, ahol a pecsét mellé zsíros deszka is járt. A boltban vettem egy kis üdítõt, s gyerünk tovább. Ballagok föl a Tagyon-hegyre, s nézelõdök. Egy fotós megállómnál megelõz egy fiatal pár. Egyre közelebbrõl látom a Hegyes-tût, viszont nem látok balra levezetõ szalagozást. A térképemen nem szerepel az itinerben említett régi zöld jelzés. Ballagok. Valami nem stimmel. Biztos túlmentem a jelzésen, hiszen a következõ kaptató, már nem tartozik a Tagyonhoz. Térképnézegetés. Eldöntöm, elmegyek a K-S elágazásig, és ha ott sincs szalagozás, akkor a sárgán megyek le a célig. A bozótosban szembejön velem a fiatal pár, hogy nem találnak szalagozást. Elmondtam, én sem láttam, s a tervemet is. Megmutattam a térképen is, el is magyaráztam, mert jó része aszfalton vezet, s reggel arra mentem autóval. Elfogadták a javaslatomat. Fölkaptattunk, a K-S elágazásig, s mivel szalag sehol, rátértünk arra. Ettõl kezdve azon talpaltunk a célig õk gyorsabban én egy kicsit komótosabban.


Az aszfaltot elérve látom ám, azon is jönnek balról. Zánkán újabb csapat érkezik balról. Végül beértem a célba, ahol átvehettem az emléklapot és a kitûzõt. Egy 120 fokos szektor minden lehetséges irányából érkeztek a túrázók. Visszamentem a kocsihoz. A vasútállomáson Rudolf Pistivel találkoztam. Nem számítottam rá, hiszen reggel 20 perccel korábban rajtolt, mint én, és ráadásul sokkal gyorsabb is nálam. Valóban sokkal korábban beért, csak a csomagjánál hamarabb érkezett a vonat, így kétórás várakozásra kényszerült. Beszélgettünk egy kicsit. Õ sem látott szalagozást és speciel a K+-on jött le. A rendezõ elmondta, a futóknál még rendben voltak a szalagok, viszont késõbb valaki eltüntette, hogy tört volna le a keze.


Kellemes, végre nyári túrán vehettem részt. A Tagyon-hegyi részrõl nem ártott volna egy vázlat.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1100/100 Ft-ért, itineres igazoló lap, emléklap, és kitûzõ járt. Az elsõ ellenõrzõ pontnál Sport szelet (esetleg ropi, banán, alma a futók ellátmányából), a másodikon Balaton szelet, a harmadikon zsíros kenyér és hagyma volt az ellátmány. A szalagozás három pontot leszámítva kiváló.


 

 
 
bullwTúra éve: 20132013.02.18 11:48:50
megnéz bullw összes beszámolója

http://bullw.blogspot.hu/2013/02/balatoni-kek-teli-30.html

 
 
ÓraTúra éve: 20132013.02.17 18:04:22
megnéz Óra összes beszámolója

 Téli Balatoni Kék 30.


Ezt a túrát amolyan gyógytúrának, levezetésnek szántam a Galyavár után, aztán mégis kicsit kalandosra sikeredett.


Már reggel fél hat után ott tobzódtam a Déliben, de a szombathelyi gyors érkezõbõl fordult, és csak hat elõtt jött meg. Bevágtam magam a párnásba, aztán Lipák úr ébresztett Csór-Nádasladány környékén. Kaptam tõle egy Balatoni Kék mozgalmi füzetet, így kellõ motivációval pattantam le Pétfürdõn a vonatról, hogy elsõként érkezzek az utasváróba, a rajthoz. Kellett is a sietség, mert a túra szervezõjét már ismertem más túrákról, és nem akartam sokat sorba állni nála. :-) Így viszont pikk-pakk elindultam, nem túl sietõsen, de azzal a céllal, hogy a fél kettes vonat Almádiban meglegyen.


Pétfürdõ település határához érve megdõlt a szervezõk túrahonlapon pár napja közzétett lelkesedése, a beígért hó ugyanis elolvadt. Ebben õszintén reménykedtem, mert elõzõ nap a Mátrában szétáztattam a bakancsomat, és csak a nyári maradt, ami viszont nem sokáig vízálló. Amellett, hogy a túra elején nem volt hó, az éjszakai fagy megdermesztette a sár tetejét, így kényelmes volt a haladás. A Pétfürdõi Tavasz túráról megismert szakaszon haladtam szemben. Akkor nagyon tetszett ez az "ezer dolomitbucka országa" rész, most is, csak a fényviszonyok nem voltak alkalmasak a fotózásra. Sorban elõzgettem ki a túrázókat, kerülgettem a hófoltokat. 


A távvezeték alá érve ért az elsõ meglepetés: szalagok garmadája, ami levezetett a Kék-rõl. Most akkor ez Kéktúra, vagy nem? Annyira nem bántam azért, a szántás szélén vezetõ szakasz egyrészt sáros, másrészt unalmas. Így hát elõször egyenesen haladtam tovább, majd egy hirtelen jobbossal a szalag felvitt a Tündér-hegy tetejére. Itt némileg úttalan utakon, többszöri irányváltással kiértem egy rétre, ahol a vadakat szokták beetetni, mint errõl a tömérdek ürülék is tanúskodott. A levezetõ ösvény viszont igazán szép volt, kevés hóban a vadászok által használt cserkészösvény egy kis völgyben. Itt már nem álltam meg, hogy ne fotózzak a borongós idõ ellenére is. Épp mikor eltettem a gépet, három õz váltott át elõttem, jóltápláltak voltak - vagy vemhesek? A Kék-et újból elkapva balra vettem az irányt, és hamarosan kiértem a sziklás domb alá, amirõl egy távvezeték nyújtózott át a völgyön a vasút felett.


Vasút? Egykori vasút... Az alak elõjelzõ és fõjelzõ üzemen kívül lett helyezve, a sínek rozsdásak voltak, de a Vilonya-Királyszentistván tábla még megvolt. Pedig innen ágazott ki a fûzfõgyártelepi iparvágány, ahonnan évtizedekkel ezelõtt Balatonfûzfõ állomásra is el lehetett jutni. Mára már a Hajmáskér-Csajág vonalat is bezárták. A vasútrombolás persze nem ma kezdõdött, vezetett anno vasútvonal Veszprémbõl Alsóörsre is... 


De hagyjuk a kesergést, a Séd ugyanis áradt. Tehát volt még hó a Bakonyban, ami most olvadt le. Átkeltem a falun, és csodák csodájára a templom elõtt volt a kocsma. :-) Itt tea és mandarin volt az ellátmány. A pontõr lelkes lokálpatriótaként készített nekünk saját itinert a túra hátralevõ szakaszára, és ellátott minket hasznos tanácsokkal a nem egyértelmû szakaszokkal kapcsolatban. Azért a többesszám, mert pár kilométeren át székesfehérvári túratársakkal haladtam együtt, mivel éreztem, hogy saját tempóval határeset lesz a vonatelérés. Innentõl már két térképen is rajta voltunk, de egyik sem stimmelt. A Kék a 41-es Balaton térképen keletrõl kerüli a Mogyorós-hegyet, a Palotai-Bakony térképen keresztbe megmássza, és nyugatról. A valóságban megmássza, aztán toronyiránt becélozza Litér község szélét. Ez viszont már rajta volt a kiegészítõ itineren! Igaz, most olvasom. :-)


Litéren a fõút melletti mûintézményben volt a pont, ami egyben az eleje-rövidtáv vége, és a vége-rövidtáv eleje is volt. Nekünk pedig kajapont, zsíros kenyérrel és teával. Finom, forró volt a tea. Szereztem céges pecsétet a mozgalmi füzetbe is. Mivel letértünk a Kék-rõl, a falun keresztül kellett visszakavarni rá. Útközben érintettünk egy román kori templomot, ami jelenleg a reformátusoké. Csodálatosan szép, kõoroszlános bejárata van, ami az udvarról látszik csak, erre túratársaim hívták fel a figyelmet. Aztán a faluból kiérve úgy elbeszélgettük az idõt, hogy a domb tetején helyi túrázó nénik kérdezték: a teljesítménytúrán vagyunk? Hát persze! -feleltük. Az jó, mert a Kék a völgyben ment tovább valami susnyásban, de haladjunk csak tovább, ez az út rá fog vinni! Végül is nem bántuk meg, mert a fenyvessel benõtt Nyerges-hegy talán a legszebb része volt az egész túrának. De gyanítom, nem csak mi láttuk, mert amikor visszakavartunk a kijelölt útra, csak a szalagozó nyomai jöttek rajta, elõttünk már több nyom elment a hóban.


Igen, mert innentõl kezdett egybefüggõ hó lenni. Segítségünkre is voltak a nyomok, mert a Balaton-térképen jelzett csordakút megtalálása után az utak elágaztak. Párszáz méter megtétele után viszont egy gázvezeték-nyomvonalon visszakaptuk a szalagozott útvonalat, a már említett egy nyommal. Tehát itt sem követte az útvonal a jelzést, mindkét itiner tanúsága szerint azért, mert a római villánál járhatatlanul benõtt az ösvény. Valóban, ennél járatlanabb Kék jelzés az országban talán csak a Tápió-menti Kék lehet... Eduéknak nem lesz egyszerû kiszalagozni ezt a részt, javaslom a mi eltévedésünk nyomvonalát követni, mert tényleg nagyon szép! A római villával úgyse veszít senki semmit, mert a régészeti feltárás után a romokat állagmegõrzés miatt visszatemették, így nem látszik szinte semmi belõlük, erre a "semmire" az itinerek is felhívták a figyelmet.


Az útvonalra való visszatalálás után egy kemény meredeken kapaszkodtunk fel, néhol meglepõen mély hóban. A tetõre felérvén visszakaptuk magát a Kék-et is, aztán egy éles balossal befordultunk az erdõbe, egy láthatóan határnyiladékra. A táj jellege is változott: az erdeifenyvõvel beültetett dolomitos felszínt felváltotta a tölgyes-sombokros vegyeserdõ, néhol borókával, megérkeztünk tehát a mészkõkarsztos részre. Ez már az igazi Balaton-felvidék! Meg is szaporodtak a nyomok elõttünk, errefelé már a faluból is kisétálnak a kirándulók. Innentõl a célig egyedül mentem, siettem, hogy legyen idõm a célban is.


Leértem a "veszélyes mûútra", valóban sok autó jött. Aki a Kék-en ment tovább, és nem kispistázott, jobbra kellett fordulnia. Balra a mûút közvetlenül bevisz a faluba, és bõ három kilométert lehetett spórolni. Ezt semmi nem akadályozta, lévén a Malom-völgyben nem helyeztek ki pontot. Legalább egy lyukasztós vagy kódfelírós pontot kirakhattak volna. Ehelyett szóban felhívták a figyelmünket a rövidítési lehetõségre. :-) Na mindegy, a szõlõhegyen átkelve, Szenkirályszabadja község látványát a dombon kár lett volna kihagyni. Ezután egy éles balos a Határ-völgybe, és egy mély hóval borított, keskeny ösvényen viszonylag technikás terepen ereszkedtem be a Malom-völgy fõágába. Kiérve a rétre, ahol egy autó állt, szemben a Vár-hegy tömbje már igazi hegy képét mutatta. Itt becsatlakozott a Zöld sáv is, ami a térkép szerint egy körtúra-jelzés. A két jelzés együtt haladt a település széléig, majd a Kék, látszólag értelmetlenül, balra elágazott.


Minek csinál még egy kunkort ez a jelzés? -tûnõdtem magamban, de hamarosan megkaptam a választ: a vörösberényi fõútra kiérve egy gyönyörû, erõdfallal körülvett középkori templom tárult elém! Ez a templom is a reformátusoké, úgy látszik, errefelé ez a "módi". Végigmenvén a fõutcán, az elágazásban "Elegáns" felirattal egy igazi szocretró bódésor fogadott. :-P Ezután jobbra kellett fordulni, és a fõutat követni már Balatonalmádi belvárosába, a buszállomástól szalagok segítették a Cél-ba találást egy étterembe. Itt megkaptam a kitûzõt és a szokásos papírlap-emléklapot a fõszervezõtõl, illetve korlátlan zsírosdeszka fogyasztásra nyílt lehetõség hagymával, és kimondottan finom teával. Mint írtam volt, ez egy étterem, és tele volt vendéggel, mókás volt teli pofára tömni a zsírospapit, miközben a szomszéd asztalnál a cigánypecsenyét rendelték. Kaptam is pár irigykedõ pillantást az ételükre váró vendégektõl. :-) Közben a többiek is befutottak, elõttem csak pár ember ért célba. Kaptunk még egy Cerbonát is. 


Ezután lesétáltam az állomásra, és némi várakozás után jött is a személyvonat, amiben minimum harmincöt fok volt. Fehérvártól a gyorson is dögmeleg volt a párnásban, majd ha mínusz tíz lesz kinn, akkor fagynak el a fûtési szerelvények rajtuk. :-)


Összességében kellemes túra volt, ahol lehetett, követtük a Kék-et, máshol meg lehet a nyomvonalat kéne módosítani. Hiába van viszonylag jól kifestve, ha annyira járatlan, hogy az ember inkább a járt utat választja. A túra ár-érték aránya nagyjából normális volt, sóherebb résztvevõk mértéktelen tea-és zsírosdeszka fogyasztással behozhatták a vélt értékbeli különbséget. A magam részérõl 5.10-es össz-szintidõvel teljesítettem a nagyjából 28.5 kilométeres távot, a hegyen megtett kavargásokkal együtt, ez 5.52-es átlagsebesség. 


A maradékot Badacsonyig majd Edu túráján kívánom teljesíteni! Addigra remélem, a hóvirágok is kinyílnak, mert a madarak már csicseregtek! :-P


Képek a fészen: 


https://www.facebook.com/media/set/?set=a.491944704202794.116092.100001618051374&type=3


 


 

 
 
Csernay BotondTúra éve: 20132013.02.17 17:39:11
megnéz Csernay Botond összes beszámolója

Sziasztok!


Ma a túrán Pétfürdõn találtam egy túrabotot egy ház kerítésére akasztva. A rajttól kb. 1 kilóméterre. Akinek hiányzik ide írjon: csernaybotond@gmail.com