Túrabeszámolók


Kék Balaton (TTT)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2013 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
VegyesúszóBajnokTúra éve: 20172017.07.19 14:06:34
megnéz VegyesúszóBajnok összes beszámolója

 Kék Balaton 30 éjszakai.


 


Kezdjük az egyetlen pozitívummal, nagyon jó volt az ellátás. Szentantalfán sopánkodtak, hogy miért van ilyen kevés induló, régebben sok gyerek vett rajta részt. Ezen kívül csak negatívumokkal találkoztam. MIért lett volna sok induló, ha az útvonal nincs kiszalagozva és majdnem lehetetlen a célt megtalálni ? Egyéb rendezvényekről véletlenül ottfelejtett szalagon kívül egyetlen jelzéssel sem találkoztunk útközben. Akik az internetről letöltött tracket követték, szintén mind eltévedtek. Minimum követelmény a teljesítménytúráktól az, hogy megerősítsék a hiányos jelzéseket. A kiírással ellentétben sok pont nem nyitott ki a 6 km-es tempóra, maga a cél is csak egy órával később nyitott, mint a 6-os tempó, sőt a honlapon szereplő szombati 0 óra helyett 24 órával később, szombaton 24 órakor nyitott, ami a túrázók egészen elképesztő félrevezetése, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a nem biztosított csomagszállítás miatt a célban előre leadott csomagok átvétele céljából volt megadva a szombati egész napos nyitvatartás. A kék jelzés teljesen értelmetlen követése rengeteg látnivalótól fosztotta meg a túrázókat. Semmi értelme például a Hegyestű mellett elmenni úgy, hogy azt nem nézzük meg közelről, viszont az aszfaltútról letéső kunkort meg kellett csinálni, holott arra éjszaka úgysem lehet semmit sem látni. A célban felállított sátor teljesen alkalmatlan volt a túrázók fogasására, hiszen ott nemhogy aludni, de még leülni sem lehetett. 

 
 
goomTúra éve: 20172017.07.19 10:19:30
megnéz goom összes beszámolója

Kék Balaton 100 TT (Blog)

Balatoni nyár… Sok-sok napsütés és egy rövid zápor, remek étkek, friss gyümölcsök és finom borok. Pompás társaság és felejthetetlen hangulat, kellemesen langyos éjszaka és egy rövid, de szép pirkadat. Mi kellhet még? Egy kiváló túra? Akkor jó helyen vagyunk: ez itt a Kék Balaton 100 TT.

Az Országos Kékkör három túravonalán kívül is létezik hazánkban néhány kék sáv-jelzés. Ezek egyike a Balatoni Kéktúra, ami közel 105 kilométeren keresztül kanyarog a Magyar Tenger felvidékén. Pétfürdőtől a badacsonyi mólóig igen sok látnivalót kínál: ezt az útvonalat (vagy tetszés szerint ennek egy részét) járhattuk végig ezen a teljesítménytúrán. Sajnos, két öcsém nélkül, de mégsem egyedül érkeztem: Ildikó és csapata megtisztelő társaságát élvezhettem, akikkel már sokszor találkoztunk, de így, közösen első alkalommal gyalogoltunk együtt. Meg persze sokan másokkal: az előnevezettek listája igencsak hosszú és tekintélyes lett. Ilyen társaságban indulni megtisztelő és egyben kihívás is számomra: remek érzés! Így álltam be a sorba kicsivel reggel hat után Pétfürdőn. És persze csak kapkodtam a fejem: hú, hát itt tényleg igen sokakat ismerek! Előttem-mögöttem több „Év Teljesítménytúrázója” cím birtokosa, ismerős arcok és nevek különböző bajnokságokból, versenyekről, fórumokról…

Ezek az arcok most mind derűsek; kívülálló el nem hinné, hogy száz kilométer legyalogolása előtt állnak éppen! Pompás a hangulat, meg kell hagyni: nevetés-viccelődés, kézfogások és puszik, élcelődés és kérdezősködés… Egy nagy család, egy nagy baráti társaság: találkozunk, összejöttünk itt. Edina és Bubu az asztalnál, a sor gyorsan halad, de ez sem fontos annyira… Alig veszem észre, hogy tulajdonképpen elindultunk, a vidám légkör jön velünk együtt. Egy kis aszfalt, persze, az előző esti Pizsi Parti résztvevői mesélnek, közben kitűnő pálinka, akarom mondani, házi meggylé kerül elő… Kopár domboldalak, visszatekintve pedig a kelő nap lenyűgöző fényei – a nem túl szívderítő látványú iparvidék felett.

Elhagyjuk Pétfürdőt, hullámzunk is kicsit, terepre érkezünk: kavicsos utak, borókás-ligetes szakaszokat hagyunk el. Magasfeszültségű távvezeték, alattuk kódos pont, méghozzá a titkosabbik fajtából. Elolvassuk az idézetet, és felírjuk a kék egyik árnyalatát – sok ilyen lesz ma még. Gyönyörű napraforgótáblák, aztán érett, arany-színű zabmező és fák alatt hűsölő birkanyáj: van látnivaló bőven! Közben Norbival vetődök össze, akiről még csak hallottam – most összeismerkedünk és remekül elbeszélgetünk pár kilométeren át. Fogy is rendesen az út, hamar felbukkan Királyszentistván. Előbb fentről, egy pazar panorámát kínáló tetőről szemlélhetjük meg: itt bukkan fel először a mai napon a Balaton!

Kódot írunk, fotózunk, majd le is ereszkedünk a faluba. Ellenőrzőpont itt is, de fellendítjük a forgalmát a kis boltnak és a szomszédos kocsmának is. Aztán tovább, fel a Mogyorós-hegyre, és át az úton: Litér látható előttünk. Autóval igen sokszor jártam itt, gyalog most először. Itt ellátás is fogad, Timivel: eszünk-iszunk, fénykép és tovább! Újabb ismert arcok-nevek: Csaba és Ottó társaságában folytatom – de közben itt vannak a többiek is, hol egyik, hol másik „csapattag” mellett megyek, beszélgetek. Néha többen is bekapcsolódunk egy-egy érdekes témába, és telik az idő; fogynak az utak, a kilométerek. A Romkúti-völgy árnyas hűsének örülünk – mert szép nyári nap és kellemes meleg van – majd megérkezünk a Malom-völgybe. Bubu ismét, immár pontőrként: kapjuk a pecsétet és az újabb ellátást. Gyakori a folyadék-pótlás is, ezért még mindig nem töltök a zsákomban megbújó vizestasakba – elég a két pici kulacs is. Ez a helyzet aztán meg is marad az egész nap folyamán.

Ereszkedés Vörösberénybe, természetesen továbbra is, mindvégig a kék jelzésen. Amivel nincs gond: egész nap korrekt, tisztes a minősége, elegendő a sűrűsége is. Ez a szakasz már ismerős, és most sokáig (ilyen vagy olyan irányból) az is lesz. Civilizáció, ahol kipufogógáz is jut, meg hideg innivaló, vásárlási lehetőség is. Nyüzsgés és kirakodóvásár is, nyaralók tömege, bazárok is. Belekóstolunk, még szélesebb a paletta, még több az élmény. Közben bélyegző, forduló, és lassan kiballagunk Balatonalmádiból. Csendesebb utcák, vörös kőből épített villák vagy éppen templom… Káptalanfüred előtt aztán felkanyarodunk a Halacs-völgy felé, ami biztos előjele annak, hogy előttünk a Csere-hegy. Meg persze a csodaszép kilátó, amit a tetejére építettek: legalább annyira látványos szerintem, mint odafentről a kilátás. Pedig az se kutya: megéri felkocogni az előbb vörös kő, majd fa építmény tetejére.

Aztán indulás lefelé: szemből kedves hölgy kamasz fiával lép elém: a Csákány-hegy után tudakozódik. Mutatom a helyes irányt (amerre mi is tartunk) – ami neki a háta mögött van, ugye. Erősen meglepődik, hitetlenkedik, de aztán többen is megnyugtatjuk. Tamáskodva, de azért megfordulnak… Mi kocogunk kicsit, mellőzzük a vöröskő-bányát és az Amfiteátrumot, így ereszkedünk le Alsóőrs kocsmájához. Itt már igen gyanús felhők keringenek, a meleg is szúrós, erős – afféle eső előtti előjelek, véljük többen is. Hihetetlen, de megismétlődik az egy héttel ezelőtti csoda: amíg az EP-n vagyunk, leszakad az ég, és hét-nyolc perc után tovább is áll a zápor. Az időt közben igen hasznosan töltjük el: pompás hűs fröccs (dupla adag!), finom zsíros kenyér… no és az a házi májas! Hmmm, arra sokáig emlékezni fogok. Sokféle zöldséggel, kedves kínálással: eszik-iszik mindenki jóízűen.

Harmad táv, azaz zoknicsere is esedékes nekem. Emiatt kicsit késéssel, de utánaeredek a csapatnak a két Gyuri társaságában. Így ballagunk Lovas felé, ahol az úton autósok szemből: merre van a Somlyó-hegyi kilátó? És mennyire lehet közel menni? De nagyon közel ám! Uhh, nem vagyunk egyformák, de azért megmutatjuk a kilátót is, az utat is. Azt nem tesszük hozzá, hogy ott azért lesz „pár” méternyi szint is… majd úgyis rájönnek, mosolygunk. Elhagyjuk a kedves kis falut, Lovast, majd a Pongrácz-kastélyt is, a paloznaki Kálváriát pedig éppen csak súroljuk. Északnak fordulunk, és a fent említett Csákány-hegy következik, tetején a remek Endrődi-kilátóval. A kilátás pompás, hát persze, elvégre a Balaton-felvidéken járunk… Itt érjük utol megint Ildikóékat, kódot írunk-fényképezünk, és lehet ereszkedni. A Nosztori-völgy, majd műút – és Csopak, meg a Plul-malom következik.

Itt gyümölcslevessel kápráztatják el az arra fogékonyakat! Mivel ennek a tábornak nem vagyok tagja, megelégszem a belevalóval: friss, finom barackot és almát kerítek, kulacsot töltök kiváló házi szörppel, és megcsodálom a szép épületet. Aztán Csopak északi „élén” ballagunk végig, lenyűgöző, hátborzongató kilátással a Kék Balatonra. Fantasztikus! Az oromfalas présházak, szőlők és gyümölcsösök között-mögött felbukkanó víztükör sokakat rabul ejt. Érdemes neki átengedni magunkat, mert aztán szigorú szakasz jön: előttünk a Péter-hegy! Nem viccel. Komoly emelkedő visz fel, bár szerintem szemből még komiszabb, de ilyenkor nem szokás ezen merengeni. Beszélgetni se: csendben zihál mindenki. Feri tolja előttem, és alaposan szedhetem a lábam, ha tartani akarom a profi, rendkívül tapasztalt társnak a tempóját. Így azonban jóval gyorsabb a felérkezés; szusszanunk, kódot írunk, jöhet az ereszkedés. Tavaly ilyenkor csúnya vihar és eső volt, éppen ezen a héten – nem kímélve a túrázókat. A kidőlt fák még mindig őrzik ennek emlékét, nehezítve a lejutást.

Aztán metsszük a Koloska-völgy Balatonarács felőli „kijáratát”, és a (viszonylag) új nyomvonalon vágunk neki az újabb, ezúttal Tamás keresztnevű hegynek. Ez sem sétagalopp, megdolgoztat rendesen – de itt legalább kilátó is dukál az erőfeszítésért cserébe. Balatonfüred híres rajongójáról-lakójáról, Jókairól nevezték el; ki nem hagynám, pedig több tucatszor megjártam már. Aztán megint kód, megint ereszkedés – az „Aranyember útján”, egészen a Keresztig. A kilátás (kell-e mondanom?) pompázatos, készítünk csapat-fotót is, meg gyönyörködünk Tihany panorámájában. Jöhet Balatonfüred, nem kevés aszfalt, de a végén – túl a Vörös-templomon és a hófehér református templomon – ott vár a Papsoka-templomrom. Ami majdnem pontosan féltáv, az ötvenes túrák rajtja vagy célja. Nekünk pedig frissítőpont, mennyei dinnyével, pogácsával, hogy aztán újult erővel folytassuk.

Észak-nyugati irány, a Hidegkúti-séd partján ereszkedünk, itt az Evetes-völgy. Kódot írunk, ahol futó lányka előz (ma más sokadszorra). A Hajagos-völgyben aszfaltutat koptatunk, szerencsére nem tart túl sokáig. Bal kanyar, emelkedők: Kis-Gella, Nagy-Gella! Újabb kód, újabb ereszkedés. Feri számolgat: jó volna elérni Zádorvárt még világosban! Az 61, 7 km-nál lesz, sűrűn benőtt szakasszal – jó lenne látni... Meghúzzuk a tempót, a lánykát – sokadszorra – visszaelőzzük egy emelkedőn, mire kicsit kifakad: „Jaj, ne, már megint?!” Mi tagadás, jót derülünk: a csapat legfiatalabb tagja 44 éves, de vannak ötven-hatvan felettiek is. Nem vonunk meg magunktól egy kis büszkeséget: lám, a rutinos öregek… Ez az érzés aztán csak fokozódik a következő látnivalónál: a Cseri Kastényhotel udvarára érkezünk, és embereket előzünk kocogva.

- Maguk meg hová sietnek?

- Badacsonyba…

- Aha! Persze!!

- De hát tényleg oda megyünk!

- És honnan jönnek?

- Pétfürdőről…

- Persze!!...

Mit lehet tenni? Folytatjuk utunkat, a hangulat rendkívül jó: ehhez mérten szépen fogynak a kilométerek is. Róka-hegy, Hosszú-hegy, és Feri csak csóválja a fejét: igen korán, bőven világosban Zádorvárnál leszünk! Ildikó javasolja a forrást: kis kitérő, finom vízzel. Most is érdemes megfogadni a tanácsát: remek hűs nedűvel és a Zádor-kút látványával gazdagodva vághatok neki a lépcsőknek. Ezek visznek fel Zádorvárhoz: frissítés és pecsét, meg egy kis szusszanás. No és persze a várrom látványa! Az is remek – de a távozáskori panoráma még ezt is lepipálja. Messze, nagyon messze tévedhet a tekintet: a Balaton túlsó sarkáig, aztán Siófok környéke, Tihany, és a túlparti völgyhíd is ide látszik. Alattunk meg Pécsely és a nevét viselő medence tekinthető meg. Majd Sombokor, Hideg-hegy, Szurdik következik: mind ismerős nevek – más túrákról.

Így érkezünk a Halom-hegyhez, a Kossuth-kilátóhoz: hetven kilométernél járunk, zoknit cserélnék már – de igen erős a szél, huzatos a tető, így elhalasztom 75-ig. Süti jár a pecsét mellé, és ereszkedünk is le a tanösvényen. Hármas lánycsapatot érünk utol, Ildikó ismerősei: együtt folytatjuk tovább egy ideig. Kisebb tévesztés, de csak pár méter, és egy sötét erdőbe érkezünk. Mindenki lámpát kapcsol; ennek is eljött az ideje. Az erdőszélen, az illatos rétek mentén aztán gyönyörködhetünk Óbudavár és a távolabbi kis falvak fényeiben, mielőtt betérünk a sűrűbe, és nekivágunk a kaptatónak. Itt volt valamikor Herend falu; a templomromot most a sötétben persze nem látjuk. Kerítések mentén ereszkedünk, és hamarosan Szentantalfára érkezünk be. Timi fogad újra, meg remek bográcsos meleg étel. Paprikás krumpli, többféle kolbásszal, pikáns ízzel: jóízűen falatozik mindenki, szusszanunk egyet: tíz óra múlt. Pótlom a zoknicserét, üdvözöljük a később érkezőket, de indulunk is.

A falu alatt ballagunk: kutyaugatás, tücsökciripelés. A focipálya után feljutunk a Tagyon-hegyre, és ez többszörösen is ismert nekem: a szakasz, az irány, és a sötét is: Óbudavár éjjel 20 TT, kétszer is megvolt. Vállalom hát a csapat vezetését, keresztül a szőlőkön, zegzugos utakon, egészen a Hegyestű parkolójáig. Gábor, harmadszorra: a huzatos helyre való tekintettel beöltözve, de ő is kínálgatva fogad. Kóla, ropi-félék – és házi készítésű konyakmeggy, huh. Aztán kis kocogás lefelé, majd kitérés és visszatérés az aszfaltra, közben megint kód. Leérkezünk az útig, letérünk, jöhet a hosszú egyenes. Monoton szokott lenni, de a társaság kiváló, beszélgetünk, nevetünk és észrevétlenül haladunk. Az idő kiváló: szál pólóban megyek, bár néhányan felvesznek ezt-azt. Több futó is megelőz, ifjú titánok… mindenkit visszaelőzünk előbb-utóbb, és persze nagyon élvezzük. Hamar felbukkan Kővágóörs, átvágunk rajta, a rutinos többszöri teljesítők mutatják a szép kialakítású kutat: itt kell bélyegeznünk. Aztán aszfalt, egészen Kékkútig. Itt változás van: nem a Theodora-forrásnál, hanem kicsit beljebb, a faluban találunk rá a bélyegzőre.

Átkelünk a békésen alvó kis falun – már holnap van – és irány a távolban látható, kivilágított tornyú salföldi templomocska. Major, ellenőrző- és ellátópont. Lucullusi lakoma, komolyan… Házi sonka, kolbász és szalonna sajttal, zöldségekkel – vagy házi lekvár, mindenféle édes finomságok, remek fröccs, de még kávét is főznek valakinek… Nem is könnyű útra kelni. Eszünkbe jut azonban az Örsi-hegy, és ez kellemes motiváció: az utolsó komolyabb akadály, amit még át kell ugrani. Meghúzzuk a lépteket, haladunk párhuzamosan a zölddel, és most nem bánom, hogy a Tóti kúpja ezúttal kimarad. Aztán letérés, szőlők mentén, homokos talajon, és itt az Örsi-hegy. Nem is volt vészes… felfelé. Az ereszkedés azonban komisz: meredek, csak óvatosan! Nem történik baj, szépen leérkezünk a szőlők közé, és itt már többen lekapcsoljuk a lámpát: pirkad. Kanyargunk kicsit (ahogy az szőlőkben gyakori), és aszfalt jön. Innen már végig. Át Badacsonytomajon, ki az országútra, és itt már egészen világos van. Gyönyörködünk a hatalmas hegy masszív tömbjének látványában, de látjuk persze a Gulácsot és a Tótit is.

…Aztán Badacsony, végső cél! Egy villogó lámpa, és… igen, oda megyünk! Beérkezés öt előtt, ahogy szerettük is volna. Edina a célban, egy sátorban fogad, nagyon szép jelvénnyel, oklevéllel, kitűzővel, és nem marad el a gratuláció sem. Részünkről pedig az öröm: újabb kiváló túra, amit teljesítettünk, és az időnkre sincs okunk szégyenkezni. A vége 22:35 lett úgy, hogy tényleg kellemesen, beszélgetve, jó hangulatban tettük meg ezt a távot, élve a sok szépséggel, finomsággal, pihenőkkel. Köszönöm a csapatnak, hogy részese lehettem: szívesen máskor is! 

 
 
Petya83Túra éve: 20172017.07.17 10:29:07
megnéz Petya83 összes beszámolója

 Kék Balaton 100


2017.07.15-16.


A tavalyi ömlő eső után azt vártam, hogy most nagyon meleg lesz, igazi balatoni idő. Végül úgy alakult, hogy túrázáshoz igazán kellemes időben sikerült lenyomni a túrát.


Negyed 9-kor indultam egy barátommal az iskolából. Ő csak résztávon jött velem és mivel több kocsma is van az úton, nem is terveztem én se gyors teljesítést. Az idő már ekkor is kellemes volt, később egy-egy csepp esőtől eltekintve maradt is. Meglepően kevés túrázóval találkoztunk Királyszentistvánig a későbbi indulás miatt is. Itt a kocsmában azonban már többen is pihentek, mi is így tettünk. Számomra Almádiig elég unalmas a túra, az igazi balatoni kék feeling ezután kezdődik. Persze párszor azért lehet látni a magyar tengert, ez máris jobb érzést kelt az emberben.


Almádiban egy 100 m-es kitérővel betértünk egy kocsmába, mivel jó tempót mentünk, időben voltunk. Megkezdődhetett az első mászás. Ez még bemelegítő a többi előtt, így hamar az alsóörsi kocsmában votunk. Itt jól esett a zsíroskenyér, valamint itt is folyadékot pótoltunk. Majd' egy órát időztünk itt, túratársam itt végzett, de Csopakig átjött velem. Innentől gyorsabb tempóra váltottam, hogy két salgótarjáni barátomat utolérjem. Bár elég messze voltak, legalább volt motiváció a tekerésre. :) A két keményebb mászást gyorsan letudtam, majd Füreden a pont előtt még kihasználtam egy kocsma adta lehetőséget. 8 előtt értem a Papsoki-temlomromhoz, ettem és összepakoltam az éjszakai cuccomat.


Fél 9 után mentem utolsóként tovább. A második etap első részét szeretem meghúzni, itt is így volt. A műutat elérve találkoztam két hölggyel és egy úrral, együtt haladtunk Zádorvárig. Ott pihentünk egy kicsit, innen azonban egyedül mentem tovább. Tudtam, Halom-hegyig elég hosszú egyenes szakasz van, ezt tavaly se szerettem. Bekapcsoltam egy kis zenét és sietősre vettem, hogy gyorsan beérjek Szentantalfára. A hosszú szakaszon elég sokan voltak, elég degradáló ez a rész. Csak menni és menni egyenesen. 


A "békanyálas" tó után jobban figyelni kellett a jelzésekre, hamar le lehetett térni a helyes útról, de szerencsére ez nem sikerült. Halom-hegynél értem utol egy nagyobb csapatot, majd rátérve a Szentantalfa előtti aszfaltra, egy kicsit bele is kocogtam. Negyed 3-kor értem a ponthoz, ahol ott voltak a salgótarjáni barátaim. Megérte sietnem...


Paprikáskrumpli-evés és 15 perc pihengetés után indultam, barátaim tíz perccel azelőtt indultak. Szintén siettem, hogy gyorsan utolérjem őket, de hiába, csak nem sikerült. Először azt gondoltam, hogy ők is gyorsan le akarják tudni az utolsó negyedet, de egyre inkább az volt a gyanúm, hogy valahol eltévedtek. Végül utóbbi feltevés volt a helyes.


Még a kővágóörsi aszfalt előtt utolértem egy túrázó párt, velük mentem Kékkútig. A sok aszfalt nem hiányzik így 85 km-nél, de beszélgetve annyira nem vettem észre. Hamar Salföldre értem, itt egy remek reggeli várja a túrázókat. Körözött kenyér, sonka, kolbász, tea mindig jó reggelinek számít, hát még 95 km után! :) Nem is mentem tovább hamar, kihasználtam az asztalon lévő finomságokat.


Jött az utolsó mászás, jó kemény emelkedővel és lejtővel. Aztán már aszfaltos út vezet be a célig. Mivel a buszom, amivel a legkönnyebben hazajutok, csak fél 12-kor indult, bőven volt időm sörözni Badacsonytomajon. Így is terveztem, 9-től 10-ig elbeszélgettem helyiekkel két korsó mellett. 


Az utolsó 2 km után 10.25-kor értem a badacsonyi móló előtti célhoz. Már sokan voltak itt, pihengettek a hűs árnyékban. Öszsepakoltam, ettem egy jó kolbászt ebédre és hazaindulás előtt szerencsére a két túrahaverom is beérkezett egy jókora eltévedés után. 


Az idő kegyes volt a túrázókhoz, kellemes hőmérséklet, eső nélkül és a szél is elviselhető volt. Így minden adott volt egy kellemes túrához. Köszönet a rendezőknek, jövőre is találkozunk!

 
 
 Túra éve: 2016
Petya83Túra éve: 20162016.07.17 20:16:08
megnéz Petya83 összes beszámolója

 Kék Balaton (Extrém) 100

(104,9 km, 2413 m)


2016.07.16-17.


Már régóta készültem túratársakkal együtt, hogy egy ragyogó időben lenyomott túra után a badacsonyi strandon pihenjük ki vasárnap a túra fáradságát. Végül úgy alakult, hogy a túra szinte teljes szakaszán kaptunk vizet fentről, így okafogyottá vált a strandolás. :)


Pénteken egy túratárssal Péten az iskolában aludtunk, majd szombaton fél 8 körül immár négyen indultunk neki az egyre jobban eső égi áldással nyakunkban.Pár km-rel később már át is ázott a felsőruházatom, szerencsémre a cipőm viszont a végéig kitartott. A társaknak már ilyen szerencse nem jutott, ők szinte csontig áztak.


Királyszentistván körül már a viharos széllel is meg kellett küzdeni, az eső mintha kis jégdarabok formájában csapódott volna az arcunkban. Mielőtt Litérre értünk, az eső már ömlött, így menekültünk be egy kocsmába. Itt két túratársunk kiszállt, ekkor én se voltam biztos, hogy Füred után folytatom-e.


Ketten bandukoltunk tovább az esőben, Vörösberény fölött már patakban folyt a víz lefelé az ösvényen, így az aszfalt áldás volt ezután. :)


Balatonfüredig folyamatos fel-le következett. Ekkor már egy vastag esőköpenyben nyomtam, ami az esőt nem engedte be egy percre sem, max az izzadságot éreztem belülről. Alsóörsön jól esett a fröccs és a zsíros kenyér, az eső is kezdett egy kicsit alábbhagyni. Csopaknál aztán sajnos megint rátett.


Jó pár száz méter szinttel a hátunk mögött begurultunk Füredre, ekkor egy pesti túratárssal együtt hárman voltunk. Itt viszont a túratársamnak ki kellett szállni bokasérülés miatt, így a pesti túrázóval ketten indultunk neki a fennmaradó 56 km-nek, akivel aztán végigmentem.


A füredi dinnyézés, kalóriabevitel és száraz ruhára váltás után az erő szinte maxra emelkedett nálam, így a következő jó pár km gyorsan lement. A Gellára felfelé menet sötétedett ránk, Zádorváron háromnegyed 11-kor voltunk. Közben egy salgótarjáni túratárs is becsatlakozott. Időnként megállt hosszabban pihenni, de mindig utolért minket. 


Az igazi holtpont Halomhegynél ért el minket, amikor közölte a pontőr, hogy még 5,2 km Szentantalfa. Egy világ omlott össze bennem. De nem volt mit tenni, zombimódot bekapcsoltuk és mentünk. Az eső ismét ömlött, egy órán át szakadó esőben gyalogoltunk. Végre negyed 3-kor elértük a szentantalfai pontot, ahol fedett hely fogadott minket. Ez volt a legjobb dolog, ami megtörténhetett. Itt paprikáskrupli, kenyér, forralt bor, sütemény és sebnyalogatás volt a menü.


Fél 4 körül indultunk el újból a pesti túratárssal. Relatíve hamar a Hegyestűn voltunk, időközben pedig kivilágosodott. Aszfaltos rész, majd dagonyás erdei út következett és rátértünk a Kővágóörsre vezető aszfaltra. Innen már csak 19 km volt a célig, de ez is soknak tűnt már ekkor. Kővágóörsről Kékkútra szintén aszfalton vezetett az út, majd egy földúton elértük a Salföldi Majort. Itt csipegettünk egy keveset (sonka, kolbász is volt a kínálatban) és 7.45 körül tovább is álltunk.


Az utolsó próba most jött, az Örsi-hegy megmászása. Jó húsz perces emelkedő, ez már jó lassan ment, de csak el kezdtünk gurulni lefelé. Innen 7 km volt hátra, itt én előreszaladtam, mert nekem a busz hamarabb ment és sört is akartam már inni. :)


Így ezt a részt félig-meddig futottam, Badacsonytomajon pedig két sört vételeztem a célra tartogatva. Még 3 km aszfalt volt előttem, de már éreztem a győzelem ízét. 9.45-kor futottam be a badacsonyi mólónál lévő célsátorba. Itt letelepedtem, elfogyasztottam a sört, összepakoltam, beszélgettem, közben a túratárs is befutott. Mindenki gratulált mindenkinek, tudtuk, hogy ez nem átlagos 100 km-es túra volt...


Hát, így utólag csak röhögök magamon, hogyan lehettem ilyen vadmarha, hogy végigmentem ilyen időben. A táj gyönyörű, a szervezés számomra nagyon jó volt. Bár jobban örültem volna egy jó kis 30 foknak, hisz a Balaton mégiscsak akkor szép nyáron. Így kissé melankolikus volt, de örülök, hogy résztvettem a túrán. Az biztos, hogy jövőre, ha jó idő lesz, újból elindulok. Kiváncsi vagyok a túrára, milyen jó időben teljesíteni. Vélhetően nem érnék be hamarabb a sok kocsma miatt. :)


Köszönet a szervezőknek és gratulálok minden teljesítőnek, hogy ilyen extrém időben is képes volt végigmenni a túrán!

 
 
 Túra éve: 2015
ToteszTúra éve: 20152015.07.20 22:40:20
megnéz Totesz összes beszámolója

 Kék Balaton 50 a MyProtein támogatásával




A terepfutó és teljesítménytúra bajnokság elsõ- és másodosztályának soros állomása a Balaton-felvidék kék sáv jelzésén haladó túra volt a mögöttünk álló hétvégén. Erre az alkalomra túracsapatunk a MyProteintõl kapott frissítõt, melyet ezúton is nagyon szépen köszönünk.


 
 
 Túra éve: 2014
olsenTúra éve: 20142014.07.21 10:29:10
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a Kék Balaton..


 


Elõnevezéssel kezdõdött,és a pizsamás résszel folytatódott.A túragazda éjjelre bezárta a tornaterembe a meggondolatlan indulókat,és keresztbefeküdt az ajtóban,nehogy bárki is megszökhessen reggelig.És pitymallás táján érkeztek még,pénzt fogadott el mindenkitõl,ki csomagszállításra,ki itinerre fizetett elõ..és hatkor rajt,egyedül rugaszkodom el,kávét veszek föl az út mentén,drága,viszont jó,közben a hosszú ember megy el a botokkal,este célban lesz  bizonyosan,és mögötte is sorjáznak,nna,akkor megyek én is.A jel a kék sáv,ezt kell(ene) követni,meg a szalagot,megpróbálom.Kimegyek a településrõl,balról nyomós kút,továbbra sem mûxik.Irány a peremartoni erdõ,a szalag vezet,a rovarcsapdás ember eltérít,de hamar kiderül róla,hogy érdektelenek vagyunk számára,így mi sem foglalkozunk vele.Geotorony,és már napzik,várhatóan így is lesz késõbbett is.A csapás megvan az erdõbe,negyvenkilences a jele..és megyek negyedmagammal,a sárga gyöngynél ott a tavalyi autó,itt két csoportra válunk,mi az itinert követjük,a másik is..szalag nem segít,csak a rutin..át a síneken,patakparton,település, karamellás tej és kalács pénzért,és tova..a Mogyorós oldalában reggelizek egy túratárssal,és Litér máris, a Balaton távoli,élõ pontõrök,lány és fiú,citromos víz,telitalálat idén is..lazulás a patakmederben,akár máskor,kissé elvadult rész,de utána már ritkás,fenyves,meleg,és máris crosspálya kõbányával..hoppá,ezt nem akartuk látni,de megtörtént..vissza két kilométer,remek a szalagozás a Rom-kúti völgyhöz,és elõz A.és társa,szintén az esti befejezésben reménykedve,kis kitérõkkel jönnek õk is,megnéznek akkor dolgokat mások is,amiket a túragazda lefelejt az itinerrõl..Megye hegy,víkendházak,az elõzõ érából,itt még nem volt váltás,vagy az építészetben nem jelentkezik egyelõre..Malom völgy és Vörösberény,itt kék-zöld jelzés keveredik  társakban,de a végeredmény ugyanaz,aztán Almádi,itt víz és vasút,kellemes pontõrrel,még nem lihegek,de már magányos vagyok..sebaj,tova,át a zebrán,nehogy már aluljáró,mikor felszíni is van,persze a pék,akinek a kedvéért erre jöttem,nem dolgoz..éhezem tova,kékszalag és szentjobb,szlovák származású ismerkedik,én is,a hegyoldalig osztja a távot és az idõt,aztán amerikásan állva hagy,hja persze,közben megint öregebb lettem..Csere hegy,a kilátónál még nincs élet,le Alsóõrsre,kút nem mûködik,de a túragazda mindenre gondol,anyánk helyett anyánk,és papírt nyom a kezedbe,amiért a kocsmáros asszony remek fröccsöt tol eléd,íme az emberi kapcsolat közvetítõje,a nyomtatvány..a ponton kaja is van,és A. éppen indul,úgy tûnik,túratársa fogja,hiszen nem szoktam kétszer látni egy útvonalon..és megyek én is,Lovasnak,aztán a palóznaki kút,A. frissül,mondom,hogy fog rajta a túratárs..elõnyt adok nekik,mert áztatom a pelenkámat,kalapomat és egyes testrészeimet,amik napoztak.azt hiszem,a jelzés követhetõ,akár futható is remekül,. a nap viszont ellenem dolgozik,és persze a fölfelé is,Csákány hegy,tóth barátom ér utól és hagy el,fiatalság-bolondság..kilátó,évszám rögzül,és megyek Csopakra,a kút dolgozik,vizet ad,élek a lehetõséggel,a Balaton távoli még..Szérûskert utca,messzi pont,de a szõke hölgy megéri,a gyümölcsleves méginkább,marad mindkettõ,miután kiosztanak részemre egy-egy megérdemeltet..és a Péter hegy,nna,ez nem lett kisebb,és a lefeléje sem javult,átküzdöm magam,alul vár a patak,áztatok,és Tamás,elõbb a kilátó,aztán kereszt,és Füred,túlsó vég,papsokai rész,kutyás,dinnyés etetõpont,éjjelesek neveznek és indulnak,bár az óra még csak félöt,és a nap magas,sütõs..félórát engedélyezek magamnak,három szelet dinnyével és két pogácsával,a pontõr itt is telitalálat,bár nõbõl van,erõs férfiak támogatják az õrzést,szelnek dinnyét és rendeznek kutyaviadalt..fogadást ajánlok rá,de ez nem vált ki lelkesedést,pedig az egyik eb tépázott fülû harci állat..el is megyek,miután másik papírt kapok..az Evetesig szép az út,békés,ott a patakparton szúnyogok döntik meg az önuralmamat,sietõsbe csapok,itt vacsoráztatás készül..fel a Nagy Gellára,tizenhetes titán csapódik mellém,Zádorvárig kerülget,ahol elhagy..de itt még a R. és sarja,örömtúráznak és elküldenek maguktól,másik túra gazdája õ,ahol ennél alföldiesebb,és nem is sietnek,bõven adja idõt a szervezõ..Cseri park,itt jó lenne fürödni,medence és zuhany is van,és a kutya tényleg nem harap,annyira,hogy elõ sem jõ..kevéshajú,két keresztnevû,sokmérföldes ér utól,már hiányoltam, lánnyal van,hja,hacsak ezért nem..állva hagynak,több követõje is akad, Zádorvár elõtt sûrûsödik a mezõny,a ponton akár tízen is lehetünk,a vendéglátás ehhez méretezett,sokféle süti,szörp,és fröccs..lehet,hogy csak a hûtõtáska hiányzik?nem idõzök,szeretem a napfényt elhasználni a táv leküzdésére,és még van bõven..tekergek a Halom oldalában,öreg túratársat hagyok hátra,bízik magában és a gyógyszereiben..sötétedik erõsen,már erõlködik a szem,de jók a jelzések,persze,kinek-kinek,de magamfajta vénségnek elegendõ,jönnek a csillagok az égre,eltolják a napot végleg,de hajnalig bizonyosan,lámpázok,és vidékiek hagynak el futva,aztán jövök,és a domboldalban összeszedjük egymást,itt hiányos a jelzés,vagy távoli,mert nem van fa,csak cserje,és világosban igen,de most nem az van,megtaláljuk a bejáratot az erdõbe,innen egyszerûbb,felküzdjük magunkat a Halom-kilátóhoz,fiatalok tüzeskednek és Balatonszelet a menü,stílusos..lejönni sem egyszerû,de megoldjuk,két hölgy és egy srác marad mögöttem,kettõ lámpátlanul van,azért ez nehezít,sõt visszafogottá tesz..bemutatkozunk,keresztnév elegendõ,világosban nem az én tempómat használják életkori és alkati sajátosságaik miatt,a vadsertések csapatából valók õk,de most lealacsonyodnak hozzám,a technika cserbenhagyta õket,és bár nálam két lámpa szok lenni,de most a Turulon bemutatott lámpaáldozat után egy maradt,ez pont ugyanannyi ,mint az övék,csak világít is..és toljuk a távot,írunk,nézelõdünk,tájékozódunk,Szentantalfa,a kút igen jólesik,mégha bele is esek,mert a fedele le van rúgva..életben maradok,vizet szívunk föl és nõi társ telefonol,majd rövidesen elhagy bennünket,várják odahaza,és inkább kiszáll..maradunk hárman,Olsen és bandája,csak egy nõ helyettesíti talán Bennyt,no nem méreteiben,talán csak mert debreceni..éjfél van,Tagyon birtok, Lacival és paprikáskrumplis lecsóval és birslével,szenzációs tálalás,a háziasszonnyal,szóval,mint minden ponton,de itt egy icipicit jobban..a kétkeresztnevû fiatal  fut be udvartartásával,e fiú sokra vitte és még fölfelé megy,követõivel együtt..és egy másik túragazda,a László keresztnévvel,a Halom elõtt volt társunk,csak kissé lelassult..ettünk,ittunk,heverésztem,gondos háziasszony adott alám meleg laticellt,a lópokróc már nincs is elég jó..melegváltást csinálunk,más fexik rá és megyünk,hármasban..a Hegyes tû után kissé sok az aszfalt,vagy annak tûnik,de megvan a kék újra,alig tanakodunk félórácskát,a szalag vagy nincs,vagy nem látszik..sebaj,a kékszalag a miénk,Horváthtanya,ebállat jelez,ló horkant,és kõtenger..jelzést keresünk,az itiner szerint itt kód van..vagy mégse..?átfésüljük sûrû fésüvel,de nem rakjuk át a köveket,és nem van kódos papír,fotón rögzül a pont,hogy azért megvolt,csak nem úgy,Kõvágóõrs és Kékkút,etetõpont,eszünk és iszunk a magunkkal cipeltbõl,futó srác csapódik,lelassít a tempónkra,jó társaság vagyunk bizonyosan,így a debreceni csaj Yvonne szerepét alakíthatná,nem túl sikeresen,eltérõ karakter.Persze,nem is érdekli nagyon az olseni létforma õket,futó-rohanó-sietõ világ,érthetõ,közel a világvége is,nyomulni kell..azért Salföldön megállunk,maradék leves és az aranyos Erzsike,aki harmincéves házasságban él,ezért lefekteti kímélésképpen urát az udvaron,és kávét fõz nekem,áldassék a neve ezért is,meg mosolyáért,és a hideg gyümölcslevesért,nagyon tudja,mivel lehet a férfit behálózni..és meg is teszi..még útbaigazít bennünket a fõtéren,mert tele hassal nem forog az a kevés sem,és nem olvassuk a túragazda írását,hiszen már világos van,csak nem tévedünk el pont most..?Csereshegy,szõlõ éretlenül,és érintetlenül,Õrsi hegy,a róla elnevezett A.már bizonyosan végzett a túrával,és fürdik,vagy alszik,nekünk még küzdés van..kódot rögzítünk,sietni kell,este hatkor zár a cél..azért reggel hat után valamivel a gazdasszony színe elé járulunk,a sátor elõtt trónol,a sátortól balra a kevéshajú sokmérföldes hölgytársaságban,jobbra a fiatal ikon férfiakkal,ki hogyan érzi jól magát..Z.keresi a sört,de a part még aluszik,a vonat melegít,a nyócórai..


mégse,átmegyünk lángosra és hosszúlépésre,pénzért,morcos hölgy szolgál ki,ez már nem a túra része,nem jár kedvesség,többen követnek bennünket azért..éhezés van,a cél nem kényeztet el gasztronómiailag..többen morognak,de igyexem hûteni õket,ott a víz,igaz,pénzért az is..


remek túra,remek vendéglátók,akiket a túragazda szedett össze,a balatoniak pedig nem változtak,a másik érában is ilyennek láttam õket..köszönjük a soktéseknek,de elsõ helyre a szemüveges csajt tenném,aki szervezõnek jobban tetszik,mint túrázónak,bár eredményei mindenhol elsõvé emelik..mégis a szervezõi vénája van szükség inkább szerintem..a foci vébé után vagyunk,ahonnan a játékosok egyik részét már kosárban hozták le..régebben a hordágy is elég volt,tehát minden emellett szól,hogy még nehány ilyesmit hozzon össze..


aki még nem volt itt,legyen..vonat és nevezés,összesen tízezer magassága..cca..


köszi mégegyszer,vagy többször is.. 

 
 
DJ_RushBoyTúra éve: 20142014.07.20 21:58:21
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Kék Balaton 100 sikeresen teljesítve 22 óra 20 perc alatt. Ez a hétvége abszolút nem a sietésrõl szólt. Imádom az északi régiót, ki akartam élvezni a látványosságokat. Minden kilátóra felmentem, és csodáltam a magyar tenger nyújtotta élvezetet. Borzasztó meleg volt egész nappal, azért sikerült némi csendes szenvedést is belevinni a túrába :) Éjszaka viszont Kékkút környékén olyan hideg volt, hogy tényleg szó szerint remegett minden porcikám. Ilyen jó csapatban is rég túráztam, a hangulatra aztán tényleg nem lehetett panasz. Pólya Sanyi, Sára Peti, Vincze Zoli, Borosnyay Pali, és féltávig Õze Erzsi volt a csapat tagja. Az ellátás szupi volt, ezzel nem volt gond. Az útvonalkijelöléssel viszont annál inkább. Be kell vallanom ez a Balatoni Kék mint túramozgalom, nagyon gyatra, és abszolút követhetetlen sok helyen. A szervezõk próbálták kompenzálni szalagozással, több-kevesebb sikerrel. Ha volt is szalag néha olyan érthetetlen helyen volt, hogy bizony néha a dühroham kerülgette az embert. Persze sikerült jópárszor mellé menni, de olyan óriási bakit azért nem követtünk el. Tényleg sajnálom hogy ennyire gyenge ez a kék jelzés, mert olyan szuper helyekre is elvitt, hogy tényleg szinte csak tátottam a számat. Lényeg a lényeg, hogy sikeres volt a hétvége, és még mindig imádom az északi partvonalat! 

 
 
 Túra éve: 2013
ToteszTúra éve: 20132013.07.22 10:48:12
megnéz Totesz összes beszámolója

Kék Balaton 50 - videó, GPS track és fotók

Ellepték a túrázók a Balaton északi partját. Mi az NB II-es bajnokság hatodik futamát, a Kék Balaton 50-et teljesítettük.



Kék Balaton 50 teljesítménytúra. Fotó: Tarnai Máté


 
 
olsenTúra éve: 20132013.07.22 06:23:31
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a Kék Balatonról..


Az elõzetes szervezés lemondásokat hozott,az utolsó éppen az indulás reggelén,magányosan szállok vonatra,de ott már arcok botokkal és zsákokkal,hamar kiderül róluk az igazság,Pétfürdõig szól a menetjegyük.Hát akkor menjünk,a hegyek várnak.A vonat pontos,mint azt már megszokhattuk,és elveszi a pénzemet egy szemüveges aranyos hölgy,a túra kovásza,cserébe egy kétoldalas papírt kapok,Balatonfüredig,mint késõbb kiderül,ez bölcs elõrelátás volt részérõl,esetleg már akkor is észrevehetõ volt valami rajtam.Sok ismert ikont látok a sorakozónál,és egyelõre csak párok indulnak,kivétel leszek,egyedül startolok.Olvasok és figyelem a párokat.Pétfürdõrõl hosszasan flaszteros a kifelé,érik a szilva és nincs kocsma,ezért nem is idõzöm sokat,a jelzés mellett a szalag is segít,árpádos és vörös is van,alternatív politika,de az út kék.Elhagyjuk a települést,innen csak menni kell elõre.Elõzök néhányat és máris olvasgatnom kell,a GPS nem segít,mûszaki hibával leáll.Sebaj,a térkép és a tájoló és a szalagok és az útjelek talán elegendõek lesznek,mint valamikor is,a szoftvermentes idõkben,a mûholdtalan világban.Az itiner kérdéseket tesz fel és bélyegeztetni is kell olykor-olykor,de majd,most át a csenevész fenyõk között.Péti hegy,árnyéktalan.Meleg lesz a nap,úgy néz ki.Újfehértói arcot érek utol,elõzném,de nem lehet,tempósan jön és vissza..nosza,adjuk elõ közösen,legalább részben.Az ismerkedés el is visz az útról a peremartoni erdõnél,de hamar korrigálunk,és a tömeg utolér,hosszú ember botokkal és utánpótlással,legelõ birkanyáj Kukoricza Jánossal és patakkal,ennyi a romantika,flaszterra váltunk újra.Itt már kocsma is van,a település Királyszentistván névre hallgat,szombat lévén,kisebb munkaintenzitás nyomaival.Elhagyjuk a települést és ismét magány,mert túratársam sietõsre vált,de újabb ikont érek utól a tétété palettájáról,bajuszos és liheg,akárcsak jómagam,a Mogyorós hegy oldala összefúj vele,itt fölfelébõl van kirakva az út,de odafönn a Balaton,messze és távoli ígéret,mint az udvarló fiúnak a lányka fehérnemûje.Litéren járok.Kocsma és bélyegzés,majd a parkolóban újra,aha,csel van.Moiwa távolodik az utánpótlással , egyérintõztünk,sebességet váltott.Kilépek én is,az újfehértói srác mégis befog,itt nehéz terep van kijelölve,kampós szárú fûszálakkal,de a szalagozás kiváló.Ed ezt a szakaszt gatyaszaggatónak jelzi,igaz.Újra összeverõdünk páran,köztük Karesz,régi ismerõs túratárs,ezúttal magányos.Támogatjuk egymást idõlegesen,két ember másképpen magányos,mint egyedül.Az újfehértói srác remekül jön,megtudjuk,hogy Gyula és pálinkát fõz..azt a rézangyalát,csettintünk elismerõen.Közben néhány völgy és Vörösberény.Posta van,fülke és keményen flaszteros a terep.Nem jól választottam cipõt,ezt már  érzem,sok a kemény,ide puha talp javallik..de már látszik Almádi,a vasútnál aranyos hölgy pecsétel,és szellõztetem a balt,hólyagos,csóválom a fõt,de menni kell,tova meleg utca és flaszter.A Csere hegy felé kitették megint a fölfelét,meredekkel súlyosbítják,de odafönn kenyér és víz,lekvár és zsír,szóval itt már Kánaán van.A kilátóba nem megyünk föl,sietni kell,Karesszal kettesben eltoljuk a biciklit.Lefelébe váltunk,Alsóõrs,a kút nem ad vizet,de a kocsmáros igen,borral hígítjuk túratársam útmutatása alapján.Át Lovasra,flaszteron tova,égõ ballábon,hja,akinek nincs a fejében,legyen hozzá lába,tartja a köz mondásilag.A Kálváriánál Popej elõz,szintén utánpótlással.Víz,pezsgõtabletta be a fejbe és föl a Csákány hegyre.Innen le,Csopak,kút és malom,pelenka  nyakba,és a láb fájdalomcsillapítóval keresztbe ölve.Aztán a Péter hegy,távoli Balatonnal sújtva,a pontõr figurális dolgokat oszt,nem dob föl,fájok csöndesen.Még egy csillapító.Lefelé a Koloska patakhoz,és onnan megint föl,a Tamásról keresztelt buckára,túratársnõ másik gyógyszert ajánl,biztosan jól nézek ki,nem kérek azért sem,Jókai kilátó,és megint le,az Aranyember tanösvény,ez már Füred elõszele.Aszfalttúra a Siske utcáig,elgyalázva.Ed titkárnõje láttamoz és továbbítja a kérést,miszerint elég.Itt a fõszervezõ sem kérdez,dinnye és vasút,a sebeimet nyalogatva..ennyi volt.


Remek szervezés,remek idõben,bizonyára találkozunk még..