Túrabeszámolók


túra éve: 2018
Pilisi trapp 40/20Túra éve: 20182018.08.26 20:25:03

Pilisi trapp 40


A tavalyi jól sikerült Pilisi trapp után idén sem volt kérdés, hogy jövök-e. Idén is a 40-es távon, ami a valóságban 42 km. Idén előnevezni is lehetett, amit 400 Ft kedvezménnyel honoráltak a szervezők a nevezési díjból. Az előző esti vihar szerencsére elkerülte a környéket, csak kisebb eső esett, úgyhogy egyáltalán nem volt saras a terep. Viszont eléggé lehűlt a levegő aminek én örültem, mert a nagy meleget nem szeretem. Nevezés után indultam is a kék sávon a Dera-szurdok felé. A reggeli óra miatt senki nem volt a szurdokban, csak a túra résztvevői trappoltak a patakvölgyben. Szerencsés a túraútvonal szempontjából, hogy rögtön a túra elején a reggeli órákban kell itt menni, elkerülve a napközbeni hatalmas tömeget. Csobánka előtt egy éles jobb kanyart követően értem a Szent-kúthoz az első ellenőrzőponthoz. Ezután egy hosszú, kb. 10 km-es etap következett a Boldog-Özséb kilátó felé a zöld sávon. A Hosszú-hegyen és a Pilis-tető felé menet is nagyon jó kilátópontok vannak, de most a felhős, nagyon párás idő miatt kilátás nem nagyon adódott. A Magas-hegyi nyereg után kezdődik az emelkedés a Pilis-tetőre eleinte meredekebben, a szerpentines részen már nem olyan vészesen, de azért megdolgoztatott eléggé. A zöld háromszögre váltás után még egy utolsó emelkedőt leküzdve értem fel a kilátóhoz (2. EP). Pecsételés után visszaindultam a zöld háromszög, zöld sáv elágazásig és a Sasfészek felé indultam. Eleinte hullámvasutazós szakaszon majd egyre meredekebb lejtőn értem a Pilis-nyeregbe. Itt a rövidebb táv résztvevői Pilisszentlélek felé kanyarodtak, mi negyvenesek folytattuk tovább a Fekete-hegy felé a zöld sávon később pedig a zöld négyzeten a kulcsos házig. Itt volt a következő EP, ez újabb 8 km volt, de innentől már sűrűbben következtek az ellenőrző pontok. A Sasfészeknél ettem pár szem szőlőcukrot, egy ottani kiránduló pálinkával kínált de most nem éltem a lehetőséggel. Váltottunk pár szót, aztán indultam meredeken lefelé Pilisszentlélekre a zöld kereszten a Postás úton. Szerencsére itt is majdnem teljesen száraz volt az út, sárban nagyon nehezen ment volna lejutás. Meg fakivágás sem volt mint tavaly, úgyhogy gond és megerőltetés nélkül értem be a faluba a következő ellenőrzőponthoz ami frissítőpont is volt egyben. Volt nápolyi és egy italkupont is kaptam. Innen a piros sávon folytattam, egy útba eső nyomós kútnál feltöltöttem a palackom. Egy kisebb emelkedő következett a kolostor romig, ezt követően a következő elágazásnál az Égett-hársnál váltottunk a zöld keresztre. Ez a szakasz elég rosszul jelzett, de a megfelelő helyeken útbaigazító táblákkal segítettek a szervezők. A Malom-patakon átkelve értem a Hoffman-házhoz, majd tovább folyamatosan emelkedve a Szakó-nyeregig. Itt jobbra fordultam a piros sávra ahol a lépcsőkön felkapaszkodva értem az Ilona-pinenőnél lévő következő ellenőrzőpontig. Itt is volt szőlőcukor és megkaptam az infót, hogy Dobogókőn hol van pontosan az EP. Dobogőkő előtt megálltam a Rezső-kilátónál. Nagyon szép kilátás nyílik innen a Dunakanyarra és a Börzsönyre. Dobogókőn volt egy kis terelés, mert a leégett szálloda miatt a mellette futó turistautat lezárták, úgyhogy a sípályáig a betonúton mentünk. Itt tértünk vissza a turistaútra, megkerülve az adótornyot a kék keresztre fordultunk és megkezdődött az ereszkedés a cél felé. A zöld kerékpár jelzéshez érve balra kanyarodtam egy erdészeti útra majd a sárga kereszten tovább ereszkedtem, egy elég hosszú szakaszon meredek, köves úton. Ezen a részen szembe jövő kirándulók figyelmeztettek, hogy kicsit lejjebb az ösvény mellett lódarazsak fészkeltek be egy fába és ott rajzanak. Meg is láttam nem sokkal később, de megúsztam a találkozást. Remélem a többi túrázó is! A Szent-kútnál volt az utolsó EP (ez egy másik Szent-kút, nem az amelyiknél az első ellenőrzőpont volt), innen már csak egy karnyújtásnyira volt a cél. A tavalyi időmön jócskán sikerült faragnom, ennek külön örülök! A célban a szokásos ellátás volt, italkupon és zsíroskenyér. A tavalyihoz képest több helyen volt kirakva útbaigazító tábla. Az oklevél és a kitűző is más mint a tavalyi, jól mutat a gyűjteményben. Idén is jól éreztem magam a túrán, a szervezés és az ellátás is jó volt.


Köszönet a szervezőknek!

 
 
Márciusi emléktúra - PilisTúra éve: 20182018.03.21 00:01:25

Márciusi Emléktúra - Pilis XL - 50 km


Megújult útvonallal és távokkal került megrendezésre szombaton a pomázi cserkészek által szervezett Márciusi Emléktúra. Az időjósoknak meg ilyenkor persze bejön az előrejelzés a rossz időt illetően. Bíztam benne, hogy megúszom eső nélkül, de dél körül csak elkezdett esni és nem is hagyta abba a célig, a végefelé már átment havazásba a magasabb részeken. Szóval egy újabb dagonyázós, sárdagasztós, csúszkálós túrát sikerült kifognom, mondjuk ez várható is volt az elmúlt hetek enyhe, csapadékos időjárása miatt, az aznapi eső csak rátett egy lapáttal. De öröm az ürömben, hogy ennek hála a vidék sokkal vadregényesebb arcát mutatta, főleg Dobogókő után. A patakok megáradtak megnehezítve ezzel az átkeléseket, az időszakos vízfolyásokban is ömlött, zúgott, zubogott a víz, néhol az ösvényeken is, lényegében mindenhol. De valahogy nem bántam a túra közben sem és így utólag sem. Kimondottan jó volt látni a természet ezen arcát is.


A rajt ezúttal a csillaghegyi HÉV-megállótól párszáz méterre volt. Gyors nevezés után indultam el, 7 óra után nem sokkal. Egy-két flikk-flakk a lakott részeken (szalagozás okés volt) és rá is keveredtem a piros sávra, és elkezdtem az utat a Kevélyek felé. Eseménytelen volt ez a szakasz, nem is tudok róla nagyon mit írni. Volt egy lovas farm vagy kettő, nem tudom, de lovakat nem láttam asszem. Lehet, hogy nem is lovas farm volt, mindegy. Az Ezüst- és Nagy-Kevélyen fotóztam párat, nagyon szép volt a panoráma a párás idő ellenére is. A Kevély-nyeregben volt az első ellenőrző pont, ezután egy kis kitérő következett a Mackó-barlanghoz a sárga sávon. Ez már kicsit viccesebb szakasz volt, de a közelébe sem ért a Vadálló-köveknél tapasztalt körülményeknek. Ezután a kéken folytattam, jobbomon Csobánka és az Oszoly. A turistaút mellett vmi leégett és/vagy ledózerolták, de nagyon nem mutatott jól, meg a keresztben futó villanyvezeték is sokat rontott a kilátáson abban az irányban. A kék és zöld sáv találkozásánál a Szent-kút közelében volt a következő EP. Ezután a zöld sávra váltottunk, a Hosszú-hegy felé. Ezen a részen Pilisszántó és a Pilis-tető felé nyílt pazar kilátás. A Magas-hegyi nyeregben volt a váltás a piros sávra és ezen érkeztem meg Pilisszentkeresztre. Láttam olyanokat is akik rövidítettek és hamarabb tértek le a zöldről a műútat választva, ezzel nyertek párszáz métert. Egészségükre! Szentkereszten volt a harmadik EP, itt beküldtem egy szendvicset egy 0,5-ös kólával és pihentem pár percet. 20 km körül tartottam ekkor, ezután kellett felmenni Dobogókőre, majd le majdnem Dömösig, majd megint felfelé a Prédikálószékre. Alig hagytam el a lakott részeket és kezdtem meg az emelkedést, elkezdett esni eső és kisebb-nagyobb intenzitással esett a célig. Ezen a részen történt, hogy belerúgtam egy kiálló kőbe és ez olyan jól sikerült, hogy a bal vádlimba azonnal beállt a görcs. Csak nagynehezen tudtam kinyújtani, éreztem is végig ezután. A körmöm is szépen kékül azóta, szerintem le fog esni :(


Dobogókőre felérve átszerveztem magam kicsit, mert már kezdtem átázni. Az iratokat meg az elektronikai kütyüket bebugyoláltam egy nylonba és eltettem a hátizsák mélyére, a telefont és az itinert egy kis vízhatlan tagyóba raktam és betettem a kabátom alá, hogy könnyen elérhető legyen. Dobogókő után a Rezső-kilátónál rosszul fordultam és a zöld kereszt jelzésnél kötöttem ki, gyorsan visszafordultam nem volt nagy plusz. Lefelé a sárgán már mindenhol hömpölygött a víz, a Lukács-árok előtt beakadt valamibe a lábam, persze hogy az amelyikkel kőbe rúgtam nemsokkal ezelőtt és pereceltem egy nagyot, a tocsogós sárba természetesen. Idáig nagyjából ügyeltem arra, hogy csak annyira legyek vizes amennyire az elkerülhetetlen, nahát ezután elengedtem ezt a dolgot. A Lukács-árok nagyon tetszett, fentebb már leírtam hogy miért. Ezután, nagyjából a sárga és piros-zöld sávok találkozásánál volt az újabb EP kb. 30 km-nél. Itt volt meleg tea meg egy kis ezazamaz, pontosan nem tudom, hogy mi. Nem voltam éhes, még megvolt a rajtban kapott műzliszelet, meg az otthonról hozott szendvics és alma. Tovább menve elértem a piros háromszög jelzéshez, itt kezdődőtt az igen-igen combos emelkedő a Vadálló-kövekhez. Hát erről a szakaszról inkább nem nyilatkozom, valahol elvesztettem az ösvényt útközben és szerintem nem a legkönnyebb úton jutottam fel a gerincre. Fújtattam, prüszköltem, minden bajom volt mire felértem, közben amikor éppen kaptam levegőt úgy káromkodtam, hogy azt bármelyik kocsis megirigyelné. Amikor meg meglett a jelzés úgy megörültem, hogy balga módon követtem is. Hát nem kellett volna, mert az meg azon a részen pont kerülte a gerincet meredek leszakadásokkal és csúszós, alig járható szakaszokkal. Láttam, hogy voltak akik végig a gerincen mentek, ők jártak jobban szerintem. Na mindegy, nekem itt volt mélypont, ezután már semmi nem érdekelt, szerintem vagy egy órát biztos eldobtam a szerencsétlenkedéseimmel. A Prédikálószéken a kilátó teljesen a felhőkbe burkolózott, csak a közvetlen közelében vettem észre, hogy ott van. Nem is mentem fel, inkább rongyoltam tovább a következő EP-hez, ami a piros kereszt, piros háromszög találkozásánál volt. Ezután ereszkedés következett a Király-völgybe, majd a piros sávon, pontosabban a vízmosásban ami a helyén volt, Sikároson át a Tölgyikrekig caplattunk. Nemsokkal ezután kellett váltani a piros keresztre ami a Holdvilág-árokhoz visz. Újabb hosszú emelkedő következett, de szerencsére nem volt annyira kemény, majd egy hosszabb ereszkedős szakasz. Kb. itt sötétedett rám teljesen, úgyhogy elő kellett kotorjam a fejlámpámat. A Holvilág-árok előtt volt az utolsó EP, tíz perccel a zárása előtt sikerült megérkezni. Nem is néztem addig a pontok nyitvatartási idejét, lehet hogy már az előző is necces volt. A Vadálló-köveknél elvesztegetett idő majdnem megbosszulta magát. Innen a célig a zöld kereszten kellett leereszkedni Pomázig. Kb. 4 km volt, de ez sem ment olyan egyszerűen a csúszós ösvényen a töksötétben. De lassan azért elkezdtek látszani Pomáz fényei és egyszercsak beértünk a lakott részre. Nagyon megörültem, de az érzés hamar elmúlt mert az aszfalton gyaloglástól szinte azonnal elkezdett fájni mindkét bokám. A célba végülis fél órával valahogy mégis a szintidőn belül sikerült megérkezni. Ittam egy pohár teát, volt ennivaló is de egy falat se ment volna le a torkomon, úgyhogy azt kihagytam. Az emléklapot és a kitűzőt megkaptam, majd elindultam haza. 12 óra 30 percre volt szükség a teljesítéshez, ami nem annyira veretes idő, ha a távot és az emelkedést is figyelembe veszem, előzetesen 11, 11 és fél órával kalkukáltam. De hát a Vadálló-kövek... :)


A szervezés és lebonyolítás szerintem igen jó színvonalú volt, sikerült szintet lépni pozitív irányba. Az itiner rendben volt, főként a szöveges leírásra koncentrált, talán egy szintmetszetet és km adatokat még be lehetne szorítani valahova a jövőben. A pontőrök mindenhol nagyon jófejek voltak. A nevezési díj baráti, az ellátás korrekt volt!


Nehéz és megerőltető túra volt, az időjárás-felelős sem kényeztetett el minket, de mégis jó érzések vannak bennem, főleg utólag :) És egy teljesítménytúra értékét elsősorban ez adja meg számomra.


Köszönet a szervezőknek!

 
 
Budai TrappTúra éve: 20182018.02.19 22:01:52

Budai Trapp - Hosszú táv


Szombat reggel Aquinqumnál toporogtam a vasúti megállóban más túrázókkal egyetemben. Jött is a vonat időben tele túrázókkal, Pilisvörösváron pedig szinte teljesen kiűrült. Átsétáltunk az út túloldalára a vendéglőhöz a rajtba, odafelé menet toronyiránt, kisebb forgalmi fennakadást okozva mivel mindenki a lehető legrövidebb útvonalon próbálta megközelíteni. Rajt után az itinernek megfelelően elsétáltam visszafelé a legközelebbi zebrához. A rajt egyébként annak ellenére, hogy rengetegen érkeztünk egyszerre ugyanazzal a vonattal nem tartott sokáig, kb. negyed óra alatt kezemben volt az itiner (volt aki többet várt, én kb. a sor közepén voltam). Kicsit tollászkodtam még meg szerelést igazítottam és indultam. Pilisvörösvár és Szentiván után végre kikeveredtem a lakott, aszfaltos részről, be az erdőbe. A sárgáról gyorsan váltottunk a piros sávra. Nem is gondoltam, hogy ennyi hó lesz, de nagyon tetszett! Gondoltam is magamban, hogy hátha végre egy nem saras, dagonyázós, meg nem jégpályára hajazó utam lesz (mostanában nekem ilyenek voltak), hanem egy igazi havas téli túra. Többé-kevésbé ezt meg is kaptam :) Az első EP a Turista Emlékfalnál volt Nagykovácsi előtt. Felérve a Nagy-Szénáshoz lőttem pár fotót, majd indultam tovább Nagykovácsi felé továbbra is a piros sávon. Nagykovácsin gyorsan keresztül mentem, hogy megint végre az erdőben mehessek, a Vörös-pocsolyánál volt a következő EP. Pecsét, kaptam egy tejkamarellát és mentem is tovább a Fekete-fej felé, ezen a szakaszon egy másik teljesítménytúra résztvevői jöttek szemben. A Fekete-fej felé felfelé már inkább letaposott jeges, lefelé meg csúszós saras volt az utam. Itt történt, hogy egy megcsúszás alkalmával kicsit szélesebb terpeszt mutattam be mint amit a nadrágom elbírt, szét is szakadt teljesen. A lelkesedésem ettől nem hagyott alább, mentem tovább, alul kicsit szellősebben. Egy-két jelzésváltás, EP és saras rész után értem Hűvösvölgybe ahol a frissítőpont volt, kaptam egy műzliszeletet is. Meg beruháztam egy kólára is a lángosos bódénál. Újabb rövid sarazás, meg lejtőn csúszkálás után értem a következő EP-hez a Határ-nyereghez.  És itt ért a meglepetés: nem kell felmenni az Újlaki-hegyre! Az itinerben mindig a következő EP-ig lévő részt olvastam. A "kék bicikli" jelzésen kerültük. A célban kaptunk is egy kérdőívet, ami ezzel a kérdéssel is foglakozott, csak én már otthon néztem meg. Idén változtattak a szervezők az útvonalon. Valahogy úgy alakult, hogy én eddig mindig lefelé mentem az Újlaki-hegy - Határ-nyereg szakaszon más túrákon, száraz körülmények között a sárgán és bevallom őszintén örültem, hogy nem felfelé kellett mennem. Most sem. A kérdőíven megadott négy lehetséges válaszból hozzám a "Sajnálom, hogy kimaradt az Újlaki-hegy, de a csúszós, meredek emelkedő miatt nem bánom."  és a "Jobb lenne, ha érintené az útvonal az Újlaki-hegyet, és a meredek szakaszt egy hosszabb útvonalon kerülné ki a túra." áll a legközelebb. De ezt a BTSSZ majd kitalálja jövőre. A Virágos-nyeregtől majdnem a célig a kéken mentünk, volt még egy EP a kék és zöld sáv találkozásánál, rövid lejtős szakasz után értem a Menedékház utcához, majd néhány perc után a célba. Megkaptam az emléklapot és a kitűzőt, elvileg volt virsi is, de nem nagyon firtattam, mert teljesen tele volt a menedékház, nem nagyon tudtam volna leülni se. Meg úgy matekoztam, hogy nem kell nagyon kilépnem a buszhoz se, ami még kb. 1,5 km volt a céltól, ha nem időzök sokat a célban. Ez be is jött, de egy kb. 100 méteres sprintet azért ki kellett vágnom levezetésként, hogy elérjem.


Jó kis túra volt a Budai Trapp, a havas téli erdőt nagyon szeretem, ebből most szerencsére bőven kaptam. Végig jelzett úton mentünk (kivéve az utolsó párszáz métert), de útbaigazító táblákat is tettek ki a szervezők ahol kellett. A térkép amit kaptunk nem volt a legszerencsésebb konstrukció, de a szöveges itiner alapján gond nélkül elboldogultam, meg a terep se volt ismeretlen.


Zárszó: jó szervezés, jó idő, jó túra! :)


Köszönet a szervezőknek!

 
 
Börzsöny kapujaTúra éve: 20182018.01.14 16:41:05

Börzsöny kapuja 20


Tavaly az igazi téli körülmények, a nagy hó és nem utolsó sorban a jó szervezés tette emlékezetessé ezt a túrát számomra. Idén a nagy sár, dehát a körülmények nem lehetnek mindig ideálisak. Nyolc óra után nemsokkal indultam el a 20 km-es távon. Verőcéről kiérve egy jó kis kaptatóval kezdődött a táv Aranyoskút felé. Ki is melegedtem, lazítani kellett a ruházaton. Az első ellenőrző ponton ragasztottam egyet az itinerbe és nézelődtem egy kicsit a Duna-kanyar felé. Felhős volt az idő, de azért egész jó volt a kilátás. Aszfalton folytattam Magyarkútig, kicsit megnyomtam ezt a részt mert arra számítottam, hogy az Irma-forrás után nem fogok tudni rendesen haladni. Be is jött a számításom. Magyarkúton az Irma-forrásnál volt a második ellenőrző pont, itt meleg teával és csokival készültek a szervezők. Ezután a kéken folytatódott az út a Lokó-pihenőig. Ez a rész ment a legnehezebben, főleg az emelkedők! Csúszós, cuppogós, ragadós szakaszok váltakoztak folyamatosan, párszor a cipő úgy beragadt, hogy majdnem kiléptem belőle. Nagyon észnél kellett lenni, hogy ne pereceljek nagyokat. Ahol lehetett inkább az ösvény mellett mentem, de erre sokszor nem volt lehetőség. Nagy nehezen felértem a Lokó-pihenőhöz, ahol matricás EP volt. Ezután következett az ereszkedés Szokolya felé. Előzetesen ettől a szakasztól tartottam legjobban, nem kellett volna. Az ereszkedés első szakasza elég meredek volt, de egész jól lehetett menni, lejjebb egy erdészeti úton ereszkedtünk tovább, már nem annyira meredeken, viszont ez meg ugyanolyan saras, csúszós volt mint fölfelé Lokó-pihenőhöz. Szokolyán a vasútállomás mellett volt a következő EP, meleg teával és egy kis ropogtatni valóval. Kis szusszanás után indultam tovább a piros sávon Magyarkút felé a Les-völgyben. Ez könnyebben járható szakasz volt, de a megcsúszás nyomok jelezték, hogy itt is észnél kell lenni. Magyarkútra visszaérve a vasútállomásnál tértünk rá az újabb szalagozott részre, itt főként a ragadós sár dominált, nem győztem rugdosni a lábamról, majd ismét beérve az erdőbe megint jött a jó kis dagonya. Közvetlenül Verőce előtt volt az utolsó EP. Még egyet ragasztottam az itinerbe és indultam a célba. Innentől már csak aszfalton nagy megkönnyebbülésemre. Általában nem szeretem az aszfaltot, de most nagyon jól esett a szilárd burkolat. Még egy működő nyomós kutat is találtam, ahol megmostam a kezem. Ugyan esést nem mutattam be a túra folyamán, de egyszer-kétszer azért le kellett tennem a kezem, meg kapaszkodnom is kellett sokszor amibe csak lehetett, szóval elég szutykos lettem a végére. De beértem, a saját mércémhez és főként a körülményekhez viszonyítva nem is rossz idővel.


A szervezésről csakis jókat tudok mondani, az ellátás bőven átlagon felüli volt. A nevezési díj korrekt, az előnevezetteknek kedvezmény is járt. A szalagozás jó volt, még az egyébként jelzett szakaszokon is tettek ki, ahol szükséges volt. Bár még messze van, de jövőre is biztos hogy jövök :)


Köszönet a szervezőknek!


 

 
 
túra éve: 2017
Mecsek 1000/400Túra éve: 20172017.10.26 23:40:47

Mecsek 1800


Adott volt a hosszú hétvége és a szálláslehetőség Kisújbányán, nem volt nehéz feladat összerakni a programot szombatra. Mecsek 1800, Hosszúhetény. Mindig örülök, ha egy kicsit kiszakadok a Pilis-Visegrádi-hg; Börzsöny, Budai-hg. háromszögből. A Mecsek különben is nagy kedvencem, talán pont azért mert nagyon ritkán, évente talán egyszer, max. kétszer jutok csak el ide.


Hét órakor értünk Hosszúheténybe, András barátom átfuvarozott kocsival, ami az előző esti tivornyázás után igazán nemes gesztus volt tőle, ezúton is köszönöm neki. :) Az én másnaposságom hamar elmúlt egy-két kaptató után, volt emelkedés amúgy bőven a 40 km alatt. Előre tudtam, hogy a túra nem lesz könnyed szombati séta, az itiner szerinti több mint 1700 m szintemelkedés valahogy ezt sugallta.


Hosszúhetényben még váltottunk pár szót Andrással, abban maradtunk, hogy Kisújbányán találkozunk, mivel szerencsére az ellenőrző pont éppen a szállásunknál volt a Klumpás Tanyán.


BTHE által rendezett túrán én még nem voltam, de csak jókat hallottam eddig róluk. És a Mecsek 1800 után én is csak jókat tudok mondani a szervezésről és a túráról egyaránt.


A rajt/cél a Tavasz Vendéglőben volt, mivel előneveztem a nevezési procedúra nagyon rövid ideig tartott és már indultam is. A faluból kifelé menet áttanulmányoztam az itinert, persze csak a térképet és a szintadatokat. Ha a szöveges útleírást is elolvastam volna, akkor nem néztem volna be az első balkanyart a Hármas-hegy felé a szalagozott részen. Az én hülyeségem volt, nem voltam még a toppon így a túra elején, meg éppen telefonáltam is közben, szerencsére hamar korrigáltam és több mellémenésem már nem volt ezután. Nehéz is lett volna, mivel a túrán végig az összes elágazásnál útbaigazító táblákkal segítették a szervezők a tájékozódást és szalagokkal is ahol erre szükség volt.


A Hármas-hegyre vezető út megadta az alaphangot, ez már jelzetlen, de végig szalagozott ösvényen emelkedett néhol igencsak meredeken, minden méterért küzdeni kellett, az avartakaró miatt néhol még az ösvény sem látszott és a kavicsos talaj is többször megindult a talpam alatt. Felérve a tetőre, egy magaslest elhagyva értem az első EP-hez ami matricás volt. Ragasztás után indultam tovább lejtős betonúton, majd be az erdőbe. Rengeteg jelzésváltás volt a túra során és jelzetlen szakaszok is, de ez a már említett útbaigazító táblák és szalagozás miatt egyáltalán nem volt zavaró.


A következő EP Pusztabányán volt, ami Kisújbányával és Óbányával ellentétben ma már teljesen lakatlan, házai is teljesen eltűntek. Annak idején mind a három falut betelepült német üvegfúvók lakták. Az ellenőrző ponton almával vártak mindenkit a pontőrök, a harmadik EP-nél Máré-várnál pedig ásványvízzel. A Máré-vár is egy olyan hely ahova mindenképpen vissza fogok térni valamikor. Magát a várat részben helyreállították ahogy láttam és ahogy később megtudtam egy állandó kiállítás is megtekinthető itt.


Ezután a piros sávon folytatódott az út, a túra egyik legszebb része volt ez a szakasz. Meredek hegyoldalban futott a keskeny ösvény. Sok forrást is érintett a túra, én a Gergely Éva-forrásnál töltöttem fel a vízkészletem ami nemsokkal a Máré-vár után volt. Rövid betonozott szakasz után következett az emelkedő a Cigány-hegyre aminek a tetején az itiner szerint áll egy kilátó. Én nem vettem észre, ami elég nagy mutatvány, tekintve hogy egy kilátó általában nem pici. Mindegy nekem ez is összejött, biztos másfelé néztem vagy ilyesmi. :)


A Cigány-hegy után egy ereszkedő szakasz után érkeztem Kisújbányára a következő EP-hez, ahol egyébként a szállásom is volt és a túra féltávja is kb. itt volt. Nagyon finom rétes várta itt a túrázókat, én még egy sört is legurítottam és váltottam pár szót a többiekkel a szálláson. Ez 11 óra után volt nem sokkal, meg is lepődtek az érkezésemen.


Kisújbánya után egy kb. 6-7 km-es kitérő következett Püspökszentlászlóig és vissza. Püspökszentlászlón az EP a kastélynál volt a Hettyey-forrásnál. Ezután a kitérő után következett a Kisújbánya és Óbánya között levő nagyon szép és vadregényes szakasz az Óbányai-völgyben,  a rengeteg kiránduló miatt nagyon lassan haladtam, ekkora tumultussal a Rám-szakadék környékén szoktam találkozni.


Óbányán a következő EP egy kocsmánál volt, itt ismét összetalálkoztam Andival, Katival, Andrással és Gergővel, ismét legurítottam velük egy sört. :) Itt már 30 km körül jártam, és a neheze még hátra volt. A Zengő! A következő 5 km-es szakaszon majd' 600 m emelkedés várt. Nagyon megerőltető volt, különösen a vége felé közvetlenül a csúcs előtt 35 km-el a lábamban. Jó lassan és igencsak szuszogva, de felértem a geodéziai torony lábához, ahol az utolsó ellenőrző pont volt. A  várromra is vetettem néhány pillantást, pecsét, pár szó a pontőrrel és indultam a cél felé, innentől már csak lefelé, nagy szerencsémre. Keretbe foglalta a túrát a Hármas-hegy és a Zengő, nagy szívás volt mind a kettő! :)


Már nem sok volt a célig, elég hamar be is értem. Csekkolás után megkaptam a kitűzőt és az emléklapot. A babgulyást kihagytam, mert a szálláson nagyon finom vacsora várt. Elfáradtam a végére, nehéz túra volt, komoly erőpróba. Miközben a nem is tudom melyik emelkedőn mentem felfelé a Mátra 40 ugrott be, a Mecsek 1800 majdnem olyan szintes volt mint az. Azzal vígasztaltam magam, hogy legalább nincs olyan rohadt meleg mint azon.


Tökéletes időt fogtunk ki, az Erdő az ilyenkor szokásos ezer színében pompázott, engedve a természet szavának és avarszőnyeget terített a lábaink alá.


Számomra ez volt az év egyik legjobb teljesítménytúrája, profi volt a szervezés. Az útbaigazító táblák és a szalagozás is nagy segítségemre volt, az ellátás rendben volt. A pontőrök is kedvesek és segítőkészek voltak.


Köszönet a szervezőknek!

 
 
Vasas MaratonTúra éve: 20172017.10.02 21:30:46

Vasas Maraton


Vasárnap reggel 6:45-kor indultam a pomázi HÉV megállóból. Az előző két éjszaka összesen sikerült 8 órát aludnom, a szombat esti igen jól sikerült sörözés sem javított a helyzetemen, de azért elindultam a csípős hidegben, nem akartam kihagyni ezt a túrát.


Az itiner rendben volt, minden lényeges és szükséges infó benne volt, bár a szöveges útleírást szokásom szerint nem olvastam el. Az útvonal nagyon szép volt, a Dömös és Pilismarót közötti szakasz kivételével végig jelzett úton haladt, de sok helyen szalagozással is segítettek a szervezők. A legnehezebb a túra vége volt, Pilismaróttól Dobogókőig egy-két rövidebb szakasz kivételével folyamatosan emelkedett, néhol elég meredeken. Az Ilona-pihenő után már nem volt vészes, viszont a kialvatlanságot már nagyon éreztem, ha ott megálltam volna valahol és leülök biztos elaludtam volna, szerencse hogy már alig volt valamennyi a célig.


Az ellátás az átlagosnál szerintem jobb volt, ha a részvételi díjat is figyelembe vesszük akkor mindenképpen. A kő-hegyi EP-nél a meleg tea telitalálat volt, a Lajos-forrásnál ha jól emlékszem nápolyi de ebben nem vagyok biztos, Dömör-kapunál alma, Király-kútnál csoki, Dömösön a Duna-parton vajas/zsíros kenyér hagymával, víz, szörp.


A túrán nyolc EP volt. A Vasas-szakadéknál kihelyezett kód volt, a többi hét ellenőrzőpontnál pedig pontőr pecsételt. Dobogókőn a célban átvehettem az emléklapot és a kitűzőt, a Matyi büfé valamiért zárva volt. A pomázi busznál a szokásos tömegjelenet játszódott le, annyira tele volt, hogy már a Két-Bükkfa nyeregnél sem vett fel utasokat. Minden tiszteletem azoké a túrázóké akik a 40 km teljesítése után még "levezetés" gyanánt végigállták az utat.


Az időjárásra nem lehetett panasz, bár a reggel már az ilyenkor szokásos csípős, őszies volt, napközben kellemesen sütött a Nap.


17 óra körül értem haza, pozitív élményekkel és emlékekkel. Az elalvással aznap este nem volt bajom :)


Köszönet a szervezőknek!

 
 
Félnyolcas / NegyednyolcasTúra éve: 20172017.09.17 18:37:51

Negyednyolcas, gyalogos 50 km


Az előző este/éjszaka lehullott eső miatt aggódtam ugyan egy kicsit, de szombat reggel összecuccoltam és elindultam Szentendrére a Fakukac sörözőbe a rajthoz. Nevezés után elstartoltam, nem mentem sokat és megint elkezdett esni az eső és kisebb-nagyobb intenzitással esett amíg a Pap-rétre értem. Előtte a Vörös-kőnél EP, most nem néztem körül, úgy voltam vele, hogy a párás, esős idő miatt úgysem látnék sokat (pedig tiszta időben a kilátás elsőrangú).  Meg az időt sem akartam vesztegetni, nemtudván hogy milyenek lesznek később a körülmények.


A Vörös-kő után a piros sávon mentem Pap-rétig, onnan aszfaltozott úton a Kaán-forrásig, ahol a következő EP volt. Idáig eseménytelenül telt az út, a megpróbáltatások ezután következtek. Innen a Jenő-kunyhóig szalagozott úton mentünk, nagy volt a sár, voltak nagyon csúszós szakaszok és az ösvényre dőlt fák is lassították a haladást. Ezen még rontott, hogy a Jenő-kunyhó után már a zöld sávon a szembe forgalom is nagyon nagy volt. Kisiskolás csoportoktól kezdve a kis- és nagycsaládosokon át az idősebb túrázó csapatokig mintha mindenki most akart volna a Spartacus-ösvényen menni. A kedvencem az apuka volt a kisfiával, a kis lurkónak nem nagyon fűllött a foga a gyalogtúrához, szerintem a tologatós kismotorral szeretett volna menni amit a nagyi hozott utánuk a hátán :)


Pilisszentlászlón frissítőpont, jól esett a zsíros kenyér, nem időztem sokat és indultam is a piros kereszten Király-kút felé, majd a piros háromszögön fel Dobogókőre. Szerencsére nem jött be a félelmem, jól lehetett menni felfelé, nem volt saras, csúszós az ösvény. Dobogőkőnél a sípálya mellett volt a következő EP, örömmel konstatáltam, hogy a nehezén már túl vagyok.


Innen a sárga sávon kellett menni szinte a célig, a Lajos-forrásnál önbélyegzős EP, majd tovább a Kőhegyi Menedékház felé. Ezután egy kb. 2-3 km-es murvás, zúzott köves, kavicsos rész következett amit nagyon megszenvedtem, szinte felüdülés volt az utolsó párszáz méter az aszfalton :)


A Spartacus-ösvényt én szívem szerint kihagytam volna, kínlódás volt a sár és a tömeg miatt. Szerintem a Spartacus-ösvény, Dera-szurdok, Rám-szakadék és hasonló, sokak által látogatott helyek nem szerencsés teljesítménytúra útvonalak száraz időben sem, de ez az én saját véleményem.


Végül néhány szó a szervezésről. Jól szervezett volt a túra, majdnem végig jelzett utakon haladt. Ahol nem jelzett út volt, vagy nem volt egyértelmű a jelzés ott mindenhol tettek ki szalagokat, így a tájékozódás nem volt gond.  Az ellátás rendben volt, a pontőrök kedvesek voltak.


Köszönet a szervezőknek!

 
 
Gémes 30/20Túra éve: 20172017.09.10 12:49:36

Gémes 30


Ezen a hétvégén a Gémes Természetjáró Egyesület által szervezett teljesítménytúrára esett a választásom, úgyhogy szombat reggel fel is kerekedtem, Vácról a "kispirossal" elzötyögtem Diósjenőre. A vasútállomás várótermében néhány perc alatt megvolt a nevezés és már indultam is.


Az itinert megmondom őszintén nem használtam, ha egy túra jelzett turistautakon halad, mint most is, akkor én jobban szeretek a turistajelzések és térkép alapján menni. Egyébként a szervezők erről is gondoskodtak egy egész jó minőségű jól használható térkép formájában. A vonalvezetés nagyon egyszerű volt, sárga-piros-kék sáv, eltévedni szerintem nem lehetett.


Az útvonal nekem nagyon tetszett, sok helyen volt szép kilátás. A  túra első felében meg is volt az emelkedés nagy része Závoz és a Kámor felé menet. Az Oszlopó-forrástól különösebb megerőltetés nélkül kényelmes tempóban mentem Deszkáspusztán át egy kisebb emelkedőt leküzdve Drégelyvárig, majd onnan a célig a börzsönyi kéken Diósjenőig.


A lebonyolítás jó volt, hat ellenőrző pont volt a túra alatt, mindenhol pontőrökkel, három helyen volt lehetőség frissítésre. A frissítő pontokon ásványvíz és csoki/műzli szelet volt. A pontőrök mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak.


Mivel a vonat nemsokkal a célba érkezésem előtt ment el, volt időm falatozni is egy jót a váróteremben kialakított "svédasztalnál" :)


Mindent egybe vetve ismét egy nagyon jó napot töltöttem a Börzsönyben, a jó szervezésnek és időjárásnak köszönhetően.


Köszönet a szervezőknek!

 
 
Pilisi trapp 40/20Túra éve: 20172017.08.28 20:47:16

 Pilisi trapp 40


Fél nyolc körül érkeztem Pilisszentkeresztre, a rajt közelében még sikerült is parkolóhelyet találni. Miközben készülődtem láttam, hogy sokan már indulnak is az útra. A rajtolás gyorsan és zökkenőmentesen ment, pár perc alatt már a kezemben is volt az itiner, ami tartalmazta a szükséges információkat. Az egyik oldalon az igazolások helye és a szöveges útleírás, a másik oldalon pedig egy fekete-fehér térkép, a szint- és km adatok valamint az ellenőrző pontok és nyitvatartásuk. Mivel a Pilist és Visegrádi-hegységet nagyon jól ismerem, az itinert nem is nagyon kellett használnom, plusz a kritikus pontokon útbaigazitó táblák is segítették az eligazodást. Kivéve a Szakó-nyereg előtt a zöld+ jelzésen a Hoffman háznál. Ott talán lehetett volna táblákat kirakni, vagy szalagozni. Én tudtam, hogy merre van az arra, de mikor odaértem két csapat is azt kereste, hogy merre is kéne menni.


Az 1600 Ft-os nevezési díj elsőre talán soknak tűnhet, döntse el mindenki saját maga. Szerintem a szolgáltatásokat is figyelembe véve elfogadható.


Az útvonal viszont telitalálat volt, csupa olyan hely ahova bármennyiszer szívesen megyek. Rögtön az út elején a Dera-szurdok. Bár most a nyári időszak miatt éppen csak csordogált a patak - lejjeb érve a szurdokban még azt sem - de azért így is szép volt. A kék sávon Csobánka irányába a Szent-kútig kellett menni, itt volt az első EP.


Az út elején még nagyon kellemes hűvös volt az idő, de ez hamar elmúlt. A későbbiekben számomra a meleg volt az ami a leginkább megnehezítette a túrát.


A Szent-kút után a zöld sávon folytatódott az út a Hosszú-hegyen át a Boldog Özséb kilátó felé, sok helyen igen pazar kilátással. A kilátónál EP, majd tovább a zöld sávon és négyzeten egészen a Sasfészekig ahol szintén EP volt. Itt már elfogyott a vizem, úgyhogy pótolnom kellett. A Trézsi-kútnál még el is gondolkodtam, hogy letérek vízért, de nem tettem. Majdnem ráfáztam. A Pilis-nyeregnél kifacsartam a vizesflakonom, szerencsére innen már nem volt messze a Sasfészek.


Ezután Pilisszentlélek irányába folytattuk, ezen a részen volt egy komoly nehezítés. Az erdőgazdaság ugyanis lezárta ezt a szakaszt fakitermelés miatt. Gyors mérlegelés után páran úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább a kijelölt úton és nem kerülünk. Én nem bántam meg, ettől még kalandosabb volt az út. A fák be voltak döntve az ösvényre, úgyhogy a rönkök alatt bújkálva, vagy felett egyensúlyozva haladtam előre sokszor igen lassan. Volt aki inkább leereszkedett a meredeken alattunk futó erdészeti útra, ahogy láttam az se volt sokkal egyszerűbb. Gondolom erről a szervezők sem tudtak, különben másik útvonal lett volna kijelölve, vagy szóltak volna előre, hogy mi a helyzet, nem tudom mikor zárták le ezt a szakaszt, vagy hogy volt-e a túra előtt bejárás és ha igen mikor.


Mindenesetre egy-két kék folttal és horzsolással gazdagabban de egyébként épen és egyben érkeztem Pilisszentlélekre a következő EP-hez ahol italkupon és műzliszelet várt, és a sört is olcsón mérték :)


Ezután a szentléleki kolostorrom, a Hoffman-ház és a Szakó-nyereg érintésével jutottam el az Ilona-pihenőig, ahol a következő EP volt. Előtte viszont meg kellett állnom egy kicsit pihenni, mert a hosszú emelkedő után úgy éreztem, hogy elmegy az erő a lábaimból. Kicsit meg is ijedtem, hogy hogyan lesz ez, hiszen még kb. 10 km volt a végéig. De kis pihenés, egy banán és egy műzliszelet után tovább indultam és az EP-nél is ettem egy pár szőlőcukrot. Ezután már nagyjából rendben is voltam, szép lassan mentem Dobogókőig, ahol a szokásos nyüzsgés volt rengeteg kirándulóval. Sokszor alig tudtam őket kerülgetni.


Pecsételés után indultam is tovább, kicsit megkönnyebbülve a tudattól, hogy a nehezén már túl vagyok, hiszen innen már egy-két kisebb emelkedőt leszámítva folyamatosan ereszkedik az út Pilisszentkeresztig.


A kék+, zöld bicikli, sárga+ jelzéseken értem a szentkereszti Szent-kúthoz. Itt ismét pecsételés volt, az utólsó a cél előtt. Ittam egy jót a forrás vizéből, nagyon hűs volt, igazán jól esett.


A célban kézfogás, emléklap és kitűző várt, italkupon és az elmaradhatatlan zsíros deszka lilahagymával :)


A táv több mint 42 km volt, ehhez kicsit több mint 9 óra kellett a saját kényelmes tempómban.


Hallottam erről a túráról és a szervezésről is jót és rosszat egyaránt, én nem bántam meg hogy ezt a túrát választottam. Jól éreztem magam, a pontőrők mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak. Az ellátás rendben volt.


Köszönet a szervezőknek!

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár