Túrabeszámolók


túra éve: 2017
Vasas MaratonTúra éve: 20172017.10.02 21:30:46

Vasas Maraton


Vasárnap reggel 6:45-kor indultam a pomázi HÉV megállóból. Az előző két éjszaka összesen sikerült 8 órát aludnom, a szombat esti igen jól sikerült sörözés sem javított a helyzetemen, de azért elindultam a csípős hidegben, nem akartam kihagyni ezt a túrát.


Az itiner rendben volt, minden lényeges és szükséges infó benne volt, bár a szöveges útleírást szokásom szerint nem olvastam el. Az útvonal nagyon szép volt, a Dömös és Pilismarót közötti szakasz kivételével végig jelzett úton haladt, de sok helyen szalagozással is segítettek a szervezők. A legnehezebb a túra vége volt, Pilismaróttól Dobogókőig egy-két rövidebb szakasz kivételével folyamatosan emelkedett, néhol elég meredeken. Az Ilona-pihenő után már nem volt vészes, viszont a kialvatlanságot már nagyon éreztem, ha ott megálltam volna valahol és leülök biztos elaludtam volna, szerencse hogy már alig volt valamennyi a célig.


Az ellátás az átlagosnál szerintem jobb volt, ha a részvételi díjat is figyelembe vesszük akkor mindenképpen. A kő-hegyi EP-nél a meleg tea telitalálat volt, a Lajos-forrásnál ha jól emlékszem nápolyi de ebben nem vagyok biztos, Dömör-kapunál alma, Király-kútnál csoki, Dömösön a Duna-parton vajas/zsíros kenyér hagymával, víz, szörp.


A túrán nyolc EP volt. A Vasas-szakadéknál kihelyezett kód volt, a többi hét ellenőrzőpontnál pedig pontőr pecsételt. Dobogókőn a célban átvehettem az emléklapot és a kitűzőt, a Matyi büfé valamiért zárva volt. A pomázi busznál a szokásos tömegjelenet játszódott le, annyira tele volt, hogy már a Két-Bükkfa nyeregnél sem vett fel utasokat. Minden tiszteletem azoké a túrázóké akik a 40 km teljesítése után még "levezetés" gyanánt végigállták az utat.


Az időjárásra nem lehetett panasz, bár a reggel már az ilyenkor szokásos csípős, őszies volt, napközben kellemesen sütött a Nap.


17 óra körül értem haza, pozitív élményekkel és emlékekkel. Az elalvással aznap este nem volt bajom :)


Köszönet a szervezőknek!

 
 
Félnyolcas / NegyednyolcasTúra éve: 20172017.09.17 18:37:51

Negyednyolcas, gyalogos 50 km


Az előző este/éjszaka lehullott eső miatt aggódtam ugyan egy kicsit, de szombat reggel összecuccoltam és elindultam Szentendrére a Fakukac sörözőbe a rajthoz. Nevezés után elstartoltam, nem mentem sokat és megint elkezdett esni az eső és kisebb-nagyobb intenzitással esett amíg a Pap-rétre értem. Előtte a Vörös-kőnél EP, most nem néztem körül, úgy voltam vele, hogy a párás, esős idő miatt úgysem látnék sokat (pedig tiszta időben a kilátás elsőrangú).  Meg az időt sem akartam vesztegetni, nemtudván hogy milyenek lesznek később a körülmények.


A Vörös-kő után a piros sávon mentem Pap-rétig, onnan aszfaltozott úton a Kaán-forrásig, ahol a következő EP volt. Idáig eseménytelenül telt az út, a megpróbáltatások ezután következtek. Innen a Jenő-kunyhóig szalagozott úton mentünk, nagy volt a sár, voltak nagyon csúszós szakaszok és az ösvényre dőlt fák is lassították a haladást. Ezen még rontott, hogy a Jenő-kunyhó után már a zöld sávon a szembe forgalom is nagyon nagy volt. Kisiskolás csoportoktól kezdve a kis- és nagycsaládosokon át az idősebb túrázó csapatokig mintha mindenki most akart volna a Spartacus-ösvényen menni. A kedvencem az apuka volt a kisfiával, a kis lurkónak nem nagyon fűllött a foga a gyalogtúrához, szerintem a tologatós kismotorral szeretett volna menni amit a nagyi hozott utánuk a hátán :)


Pilisszentlászlón frissítőpont, jól esett a zsíros kenyér, nem időztem sokat és indultam is a piros kereszten Király-kút felé, majd a piros háromszögön fel Dobogókőre. Szerencsére nem jött be a félelmem, jól lehetett menni felfelé, nem volt saras, csúszós az ösvény. Dobogőkőnél a sípálya mellett volt a következő EP, örömmel konstatáltam, hogy a nehezén már túl vagyok.


Innen a sárga sávon kellett menni szinte a célig, a Lajos-forrásnál önbélyegzős EP, majd tovább a Kőhegyi Menedékház felé. Ezután egy kb. 2-3 km-es murvás, zúzott köves, kavicsos rész következett amit nagyon megszenvedtem, szinte felüdülés volt az utolsó párszáz méter az aszfalton :)


A Spartacus-ösvényt én szívem szerint kihagytam volna, kínlódás volt a sár és a tömeg miatt. Szerintem a Spartacus-ösvény, Dera-szurdok, Rám-szakadék és hasonló, sokak által látogatott helyek nem szerencsés teljesítménytúra útvonalak száraz időben sem, de ez az én saját véleményem.


Végül néhány szó a szervezésről. Jól szervezett volt a túra, majdnem végig jelzett utakon haladt. Ahol nem jelzett út volt, vagy nem volt egyértelmű a jelzés ott mindenhol tettek ki szalagokat, így a tájékozódás nem volt gond.  Az ellátás rendben volt, a pontőrök kedvesek voltak.


Köszönet a szervezőknek!

 
 
Gémes 30/20Túra éve: 20172017.09.10 12:49:36

Gémes 30


Ezen a hétvégén a Gémes Természetjáró Egyesület által szervezett teljesítménytúrára esett a választásom, úgyhogy szombat reggel fel is kerekedtem, Vácról a "kispirossal" elzötyögtem Diósjenőre. A vasútállomás várótermében néhány perc alatt megvolt a nevezés és már indultam is.


Az itinert megmondom őszintén nem használtam, ha egy túra jelzett turistautakon halad, mint most is, akkor én jobban szeretek a turistajelzések és térkép alapján menni. Egyébként a szervezők erről is gondoskodtak egy egész jó minőségű jól használható térkép formájában. A vonalvezetés nagyon egyszerű volt, sárga-piros-kék sáv, eltévedni szerintem nem lehetett.


Az útvonal nekem nagyon tetszett, sok helyen volt szép kilátás. A  túra első felében meg is volt az emelkedés nagy része Závoz és a Kámor felé menet. Az Oszlopó-forrástól különösebb megerőltetés nélkül kényelmes tempóban mentem Deszkáspusztán át egy kisebb emelkedőt leküzdve Drégelyvárig, majd onnan a célig a börzsönyi kéken Diósjenőig.


A lebonyolítás jó volt, hat ellenőrző pont volt a túra alatt, mindenhol pontőrökkel, három helyen volt lehetőség frissítésre. A frissítő pontokon ásványvíz és csoki/műzli szelet volt. A pontőrök mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak.


Mivel a vonat nemsokkal a célba érkezésem előtt ment el, volt időm falatozni is egy jót a váróteremben kialakított "svédasztalnál" :)


Mindent egybe vetve ismét egy nagyon jó napot töltöttem a Börzsönyben, a jó szervezésnek és időjárásnak köszönhetően.


Köszönet a szervezőknek!

 
 
Pilisi trapp 40/20Túra éve: 20172017.08.28 20:47:16

 Pilisi trapp 40


Fél nyolc körül érkeztem Pilisszentkeresztre, a rajt közelében még sikerült is parkolóhelyet találni. Miközben készülődtem láttam, hogy sokan már indulnak is az útra. A rajtolás gyorsan és zökkenőmentesen ment, pár perc alatt már a kezemben is volt az itiner, ami tartalmazta a szükséges információkat. Az egyik oldalon az igazolások helye és a szöveges útleírás, a másik oldalon pedig egy fekete-fehér térkép, a szint- és km adatok valamint az ellenőrző pontok és nyitvatartásuk. Mivel a Pilist és Visegrádi-hegységet nagyon jól ismerem, az itinert nem is nagyon kellett használnom, plusz a kritikus pontokon útbaigazitó táblák is segítették az eligazodást. Kivéve a Szakó-nyereg előtt a zöld+ jelzésen a Hoffman háznál. Ott talán lehetett volna táblákat kirakni, vagy szalagozni. Én tudtam, hogy merre van az arra, de mikor odaértem két csapat is azt kereste, hogy merre is kéne menni.


Az 1600 Ft-os nevezési díj elsőre talán soknak tűnhet, döntse el mindenki saját maga. Szerintem a szolgáltatásokat is figyelembe véve elfogadható.


Az útvonal viszont telitalálat volt, csupa olyan hely ahova bármennyiszer szívesen megyek. Rögtön az út elején a Dera-szurdok. Bár most a nyári időszak miatt éppen csak csordogált a patak - lejjeb érve a szurdokban még azt sem - de azért így is szép volt. A kék sávon Csobánka irányába a Szent-kútig kellett menni, itt volt az első EP.


Az út elején még nagyon kellemes hűvös volt az idő, de ez hamar elmúlt. A későbbiekben számomra a meleg volt az ami a leginkább megnehezítette a túrát.


A Szent-kút után a zöld sávon folytatódott az út a Hosszú-hegyen át a Boldog Özséb kilátó felé, sok helyen igen pazar kilátással. A kilátónál EP, majd tovább a zöld sávon és négyzeten egészen a Sasfészekig ahol szintén EP volt. Itt már elfogyott a vizem, úgyhogy pótolnom kellett. A Trézsi-kútnál még el is gondolkodtam, hogy letérek vízért, de nem tettem. Majdnem ráfáztam. A Pilis-nyeregnél kifacsartam a vizesflakonom, szerencsére innen már nem volt messze a Sasfészek.


Ezután Pilisszentlélek irányába folytattuk, ezen a részen volt egy komoly nehezítés. Az erdőgazdaság ugyanis lezárta ezt a szakaszt fakitermelés miatt. Gyors mérlegelés után páran úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább a kijelölt úton és nem kerülünk. Én nem bántam meg, ettől még kalandosabb volt az út. A fák be voltak döntve az ösvényre, úgyhogy a rönkök alatt bújkálva, vagy felett egyensúlyozva haladtam előre sokszor igen lassan. Volt aki inkább leereszkedett a meredeken alattunk futó erdészeti útra, ahogy láttam az se volt sokkal egyszerűbb. Gondolom erről a szervezők sem tudtak, különben másik útvonal lett volna kijelölve, vagy szóltak volna előre, hogy mi a helyzet, nem tudom mikor zárták le ezt a szakaszt, vagy hogy volt-e a túra előtt bejárás és ha igen mikor.


Mindenesetre egy-két kék folttal és horzsolással gazdagabban de egyébként épen és egyben érkeztem Pilisszentlélekre a következő EP-hez ahol italkupon és műzliszelet várt, és a sört is olcsón mérték :)


Ezután a szentléleki kolostorrom, a Hoffman-ház és a Szakó-nyereg érintésével jutottam el az Ilona-pihenőig, ahol a következő EP volt. Előtte viszont meg kellett állnom egy kicsit pihenni, mert a hosszú emelkedő után úgy éreztem, hogy elmegy az erő a lábaimból. Kicsit meg is ijedtem, hogy hogyan lesz ez, hiszen még kb. 10 km volt a végéig. De kis pihenés, egy banán és egy műzliszelet után tovább indultam és az EP-nél is ettem egy pár szőlőcukrot. Ezután már nagyjából rendben is voltam, szép lassan mentem Dobogókőig, ahol a szokásos nyüzsgés volt rengeteg kirándulóval. Sokszor alig tudtam őket kerülgetni.


Pecsételés után indultam is tovább, kicsit megkönnyebbülve a tudattól, hogy a nehezén már túl vagyok, hiszen innen már egy-két kisebb emelkedőt leszámítva folyamatosan ereszkedik az út Pilisszentkeresztig.


A kék+, zöld bicikli, sárga+ jelzéseken értem a szentkereszti Szent-kúthoz. Itt ismét pecsételés volt, az utólsó a cél előtt. Ittam egy jót a forrás vizéből, nagyon hűs volt, igazán jól esett.


A célban kézfogás, emléklap és kitűző várt, italkupon és az elmaradhatatlan zsíros deszka lilahagymával :)


A táv több mint 42 km volt, ehhez kicsit több mint 9 óra kellett a saját kényelmes tempómban.


Hallottam erről a túráról és a szervezésről is jót és rosszat egyaránt, én nem bántam meg hogy ezt a túrát választottam. Jól éreztem magam, a pontőrők mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak. Az ellátás rendben volt.


Köszönet a szervezőknek!

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár