Túrabeszámolók


túra éve: 2007
Szurdok / ÚtvonalkövetőTúra éve: 20072007.05.19 23:56:18
„Éjszakai” Szurdok 40

Már régóta szemezgettünk ezzel a 40-es távval, de mi mindenképpen egy éjszakai túrára szerettünk volna menni kis csapatunkkal. Március derekán hirtelen elhatározással úgy döntöttünk, hogy ez a teljesítmény túra lesz a „kiválasztott” (nem bántuk meg!).
Eljött a várva várt nap, vagyis 2007. május 18-ika. Személyautókkal elmentünk a kiindulási pontra. Buszunk kicsit késõbb indult, ezért egy kis üdítõt vételeztünk az általam hozott italokból, melyeket egyébként a megérkezés pillanataira szántam. Felfrissülve felszálltunk a Dobogókõre induló buszra. Megérkezvén úgy szálltam le a buszról a túrabotommal, mint aki nem tud járni. Hááát, …. másnap reggel valóban hasonlítottam erre a pózra. Mindkét lábamon két-két vízhólyaggal kellett hazamennem.
A túra:
Résztvevõk: Zsu (navigátor I.), András (Dhhhrás), Ádám (a „menõ” turista), Ákos (Dr. Úr), Tommy (az ifjonc), és Csaszi (navigátor II).
Indulás 16:15-kor a dobogókõi kiindulópontról. A tökéletes útvonal leírásnak köszönhetõen szépen haladtunk a Lukács árok felé. A Kristófcsik kopjafa után 500 méterre egy kicsit eltértünk a kijelölt útvonalról (elsõ baki). Ez 150 méter eltérést jelentett az eredeti útvonalhoz képest. Sebaj, mentünk tovább egészen a Rám-szakadék kiindulópontjára. Itt mindenki uzsonnázott egy keveset majd továbbindultunk. A szakadék biztonsági kiépítettsége nagyon jól van kialakítva, melynek segítségével könnyedén tudtunk tovább haladni célunk felé. A felsõ részen szintén néhány perc pihenõ, majd indultunk a Rám-hegyre. A kaptató felénél két kerékpár volt odaláncolva egy fához. Szép látvány volt az erdõ közepén. Gazdáik biztosan nem akarták a kétkerekûket felcipelni a hegytetõre. Felérvén szép panoráma tárult elénk. Tíz perc gyönyörködést engedélyeztünk magunknak. Irány a Miklós forrás. Hideg vize kellõen jól hatott a társaságra. Az újabb pihenõ után haladtunk tovább Dobogókõ irányába. A csúcs elõtt ismét letértünk a kijelölt útról (második „szándékos” baki). Ekkor már sötét volt. Az eddigi túráim során tapasztaltak alapján zoknit cseréltem (ideje volt). Elindultunk a betonúttal párhuzamosan jelölt turistaúton. Ezen sajnos tovább mentünk a kelleténél (harmadik baki). A Brutálzsivány utáni keresztezõdésnél valaki autó fényszórójával ránk világított. Ki lehet itt az erdõben ilyenkor és pont itt? Hát, mint kiderült, egy erdészeti szakemberrel futottunk össze. Tanácsot kértünk tõle a helyes útirányt illetõen. Az erdész mindenáron a faluba akart minket irányítani. Nagy nehezen sikerült vele megértetni, hogy mi még jó néhány kilométert szeretnénk az este folyamán megtenni egészen Pomázig. Hitetlenkedett, de azért jókívánságokkal elköszöntünk egymástól. A mûúton áthaladva mentünk tovább a jól megírt útleírás alapján. A vaskapu völgy elõtt ismét elnéztük a jó utat (negyedik baki). Ezzel be tudtuk bizonyítani azt, hogy nem csak nappal, de este is el lehet téveszteni a helyes útirányt.
Sebaj, nem lesz belõle eget rengetõ gond. – mondtuk, és továbbmentünk. A Klastrom-kútnál ismét ittunk egy keveset a friss vízbõl. Lámpafénynél megnéztük a kút által táplált tavacskát is. A gps mûszeremen ekkor megjelent egy geoláda. Már a túra elején megfogadtam, hogy nem tartom fel a csapat haladási sebességét eme szenvedélyemnek hódolva. Nem bírtam megállni a javaslattételt. Bejött! Átadtam a gps-t András kezébe, aki elindult a geoláda irányába. Zsu, Tapasztalt ládakeresõ lévén a kitaposott „geo” ösvényt megtalálva invitált mindenkit a rejtek felé. Gyors logolás a megtalált ládikóban lévõ füzetecskébe, majd ajándék csere. Néhány kép készítése után továbbmentünk megnézni a Klastromot. Ekkor már éjjel fél egy volt. Pilisszentkereszten a kutyák elég hangosan jelezték ottlétünket. Gondolom nem sok helybélinek tetszhetett arra járásunk. A Dera-pataknál ismét kis pihenõt tartottunk. Továbbmenve a szurdokon nagyon tetszett a sok kis fahíd az ismertetõ táblákkal együtt. Kiérve a tisztásra nagy zene-bona hallatszott. Motoros összejövetel volt sátorozással egybekötve. Nagyon sokan voltak. Szép csendesen kullogtunk át rajtuk a vélt jó irányunk felé. A táborhelyük végén, a 00-ás nevû helyiségük környékén gps mûszerem nézegetve ismét rájöttem, hogy éppen ellenkezõleg kéne mennünk (újabb baki). Az iszogató társaság egyik tagjától kértünk útbaigazítást. Furcsa lehet ez a mondat, de valóban kellett a segítség, mert nem akartunk a táborukban õgyelegni. Az útbaigazítás után is még értetlenkedtünk egy kicsit, mert utat nem láttunk sehol. Ekkor jöttünk rá, hogy a sátrak és a fõzõhelyek közt kell nekünk az útra kimennünk. A betonúton 01:15-kor mentünk át. Kértem a csapatot egy kis pihenõ tartására, mert zoknit akartam cserélni. Ismét izzadásgátló tartalma került a lábra, dupla zokni kiséretében. A Szent-kútnál megint pihenõt tartottunk. Néhány szendvics meg a friss forrásvíz kellõen hatott a csapat lelki világára. Ákos evett néhány falatot, ivott rá pár kortyot. Jó volt nézni a jókedvûségét (errõl fénykép is készült). András ivott egy keveset. Zsu a térképet böngészte, majd ivott egy kicsit. Ádám egy félreesõ helyen ült a padon, és jóízûen ette hatalmas szendvicsét. Tommy fiam egy jókora szalámis zsemlét tuszkolt be a száján, majd leúsztatta a falatokat friss vízzel. Jómagam ittam a forrás vízébõl, majd készítettem a csapatról és a környékrõl néhány képet. Felfrissülve – már ha lehet ilyenkor ezt mondani – mentünk tovább. A következõ 870 métert nem sírom vissza. Állítólag én voltam a csapat sebességének meghatározó tagja. Vagyis én mentem mindig leghátul (lemaradva). Ezt a 150 méteres magassági emelkedõt 22 perc alatt, kb. 3 km/órás sebességgel tettem meg többszöri megállással. Tölgyikreknél ismét megálltunk néhány percre. Ádám és Ákos leültek egy fatörzsre. Lámpafénynél ücsörögve Ádám egyszer megszólal: jé, egy kullancs van a nadrágomon. Ákos is szemrevételezett egyet a nadrágján. Mint két nikkelbolha, úgy pattantak fel (hazafelé az autóban Ákos nyakáról egy ragaszkodót mégis le kellett venni). A gyors indulást követõen a Salabasinai-kútat azért megnéztük lámpafénynél, de a murvás úton maradva haladtunk tovább célunk felé, mivel éjszaka nem akartunk lemenni a Salabasinai-árokba. Ekkor a lábam már égett kegyetlenül. A lejtõs terepet elhagyva befordultunk a Holdvilág-árok felé. Ekkor hajnali 4:30 volt. Az elsõ táblánál kis pihenõt tartottunk, majd nekiindultunk. A forrást elérve három hálózsákban alvó emberkét láttunk. Még parázslott mellettük az általuk rakott éjszakai tûz maradéka. Egyikõjük felnézett ránk. Gondolom, hogy nem tetszhetett neki a korai látogatásunk. Pedig, ha tudta volna, hogy késõbb még ennél rosszabb is fogja érni õket. Erre csak tíz percet kellett várniuk. Ekkor eleredt az esõ. Mi ekkor már a felfelé vezetõ létránál voltunk. Kis csapatunk a lenti részen lévõ barlangban húzódott meg. Nagy töprengés következett. Az esõ meg csak esett folyamatosan. Hogyan tovább? Zsu hozta a felmentõ javaslatot. Mivel a Nagy-csikóvárról az esõ áztatta úton soha nem fogunk lejönni, ezért menjünk Pomáz felé a Z+ úton. Egyhangú döntés született: kb. egy kilométerrel lesz rövidebb az éjszakai túránk. Elég becsületesen megálltuk eddig a helyünket. Ennél rosszabb zavaró tényezõ ne legyen túránk során. Felvettük esõkabátjainkat, majd felmásztunk a fémlétrán. Sajnos fényképet itt nem tudtunk készíteni az esõ miatt. A lábamon már alig tudtam állni, fájt mindenhol. A hátralévõ 6-7 km-t azért emelt fõvel, de sántikálva tettem meg. Ákos ment elõttem, járása neki sem volt egyértelmû. Viszont a csapat többi tagja minden gond nélkül tudta le a háta mögött lévõ kilométereket.
A pomázi állomásra reggel 6:30-ra értünk. Menetidõnk 14 óra 15 perc volt.
Az éjszakai (haladási) nehézségi tényezõt beszámítva nem is olyan rossz idõt futottunk.
Menetidõnket megnövelte még a nevezetes helyeken tartott több perces nézelõdés és a geocaching ládakeresés is. Összességében egy kellemesen eltöltött éjszakai túrát tudhatunk magunk mögött.

Ezennel szeretnék köszönetet mondani a túraútvonal szervezõinek a részletekig pontos tájékozódási leírásért.

Eme írással is szeretnénk buzdítani minden kedves túrázót a „Szurdok 40” teljesítménytúra végigjárására.

Nagy örömmel tölt el minket, hogy elsõként sikerült a túra "éjszakai" változatát teljesítenünk.

Hajrá Szurdok 40!
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár