Túrabeszámolók


túra éve: 2007
Krakonošova 100-vkaTúra éve: 20072007.07.03 13:24:41
Mivel ez volt életem elsõ úgymond külföldi teljesítménytúrája (bár a Vigyázó-Kalotaszegen és a Wass Alberten már voltam)már hetek óta erre vártam.

Péntek (jún.22)reggel 8-kor indultunk Roland kisbuszával az Árpád-hídtól (ezer köszönet neki, nélküle szerintem sose jutok el erre a túrára) de mivel Budapest belsõ körútjain a közlekedés szörnyû több mint egy órába tellett míg átértünk az autópályáig. Innen már gyorsan haladtunk a pályán, s egy Brno-i gyors bevásárlás és pénzváltás után este 6 körül érkeztünk Vrchlabíba. Akik a százasra mentek azok még este 10-kor elrajtoltak ünnepélyes megnyitó után (amibõl persze szinte egy szót se értettünk), mi pedig visszaballagtunk a szálláshelyre, egy iskolába.

Másnap reggel 8-kor volt a hivatalos tömegrajt nekünk, 55-ösöknek (Jakab Gyurival és Földi Rolanddal mentem együtt), s egy rövid mazsorett elõadás után - amit inkább fárasztónak neveznék, mint viccesnek - 10 perc késéssel indulhattunk el.

Az elsõ néhány km igen kemény volt, rögtön 6 km alatt 600 m emelkedõvel kezdtünk, amit szerencsére jól bírtam mert idén már elég sok "szintes" túrán voltam. Mikor végre félértünk a Zaly-ra (1018m) ott teával fogadtak minket az ellenõrzõponton. Volt ott egy kilátó is de a hatalmas köd miatt semmit se lehetett látni. Ezután néhány kilométer vízszintes séta után elérünk a Rovinkát, ahol rengeteg kerékpáros tartott pihenõt. A faházat miután elhagytuk kellemes lejtõ következett amit csak az idõjárás rontott el egy kicsit egy pár perces záporral. Labská nevû település után leértünk a híres üdülõ- és síközpontba, Spindleruv Mlyn-be. Az ellenõrzõponton sör és tea volt a választék, én maradtam a teánál, mert az áprilisi Káli túra óta tudom nem valami jó érzés alkoholfogyasztás után túrázni.

2-3 kilométer után letértünk a betonútról, s egy igen meredek emelkedõ következett a zöld jelzésen Spindlerová Boudá-ig, az út többször keresztezte az aszfaltutat ami inkább szerpentinezve jött föl a határátkelõhöz. Miután felértünk egy kedves kis vendéglõben ahol ep. is volt meleg levessel és teával vártak minket, ami nagyon jól esett, mivel igen csak rosszra fordult az idõ. Azután hogy kiléptünk a vendéglõbõl komoly fellegek gyülekeztek felettünk -vagy inkább mellettünk?:D- s perceken belül igazi felhõszakadásban volt részünk. Egy rövid emelkedõ után átértünk Lengyelországba, és aztán a túra technikailag legnehezebb része következett: kb. 4 km-es szakasz ahol végig a gyökerek és sziklák között kellett mászkálni. A szakasz vége felé szerencsére már a nehezebb és vizenyõsebb szakaszok fölötti fahidakon könnyebb volt haladni. Az út végére, -miután elhaladtunk a Zarándokok nevû sziklacsoport mellett- visszaerszkedtünk egészen 1032m-ig. Innen egy szintén nehéz, enyhén emelkedõs szakasz után értük el a Samotnia nevû turistaházat ahol rengeteg kiránduló is volt a teljesítménytúrázók mellett. A sziklás terepen való nehezebb haladásért a panoráma kárpótolt mindenkit, hiszen a ház mellett volt egy tengerszem hatalmas sziklákkal félkörben körbevéve. A szokásos tea és aprósütemény után indultunk el, immáron csak ketten Rolanddal, mivel sajnos Gyurinak megfájdult a lába miután rosszul lépett egy sziklára.

Lankásabb emelkedõ következett az Akadémiai túristaházig majd a fekete jelzésen - ami egy kicsit szokatlan volt- indultunk fel a Kopához ahova felvonóval is fel lehett jönni a lengyel oldalról. Innen kb. 2km után értük el a Snezkát (1602m), amely nemcsak a túra, hanem egész Csehország legmagasabb pontja. A Snezkára felvezetõ szakasz igen meredek volt és nagyon erõs szél is fújt, úgyhogy jó hogy láncokkal védték a túristautat a szakadéktól. Mire felértünk a pont már bezárt (délután 5 óra volt) úgyhogy egy büfében kellett pecsételtetnünk. Itt vettünk két kis csokit is, amiért képesek voltak majdnem 800 ft-ot elkérni!!! Na mindegy ezzel számolni kell ha az ember ilyen helyen akar vásárolni. (A Nagy-Hideg-hegyi th-ban sem sokkal jobbak az árak)

Ezután következett a leereszkedés a Snezkáról, természetesen ez már gyorsabb volt mint a feljövet. A leérkezés után balra fordultunk, s sokáig a cseh-lengyel határkövek mellett mentünk, míg el nem értünk - a kirakott táblák szerint - tundra növényzetû rétet (vagy inkább mocsarat?) Pár száz méterrel késõbb egy hatalmas túristaház után balra kellett fordulnunk az aszfaltúton, s kb 100 m szintemelkedés után egy kis útszéli kápolna mellett értük el a hegy csúcsát, ami 1500m fölött volt. Innen lejtõ következett km-ereken keresztül, majd egy újabb nagy zápor.

---------------------------------------------------------------------------

Eddig a teljeítménytúra.:D
Itt kb. 43 km-nél voltunk, s innen teljesen rossz irányba mentünk, mivel a cseheknél nincsen kereszt meg háromszög jelzés mint nálunk, s amikor piros jelzés keresztezett piros jelzést és pont ott nem volt egy tábla se nem is gondoltuk hogy rossz irányba megyünk. Kb. 6 km után jöttünk rá Rolanddal hogy valami nem stimmel, s ekkor már elmúlt este 8 óra is. Kanyargós erdei ösvényeken legyalogoltunk egy óra alatt Dolní Dvúr-ig, ahol egy segítõkész cseh autós levitt minket az onnan 5 km-re található Lánov-ba. Innen 5km aszfalton való gyaloglás a fõúton és be is érkeztünk Vrchlabíba -mondanom sem kell- az utolsók között. Szerencsére a rendezõk nem csináltak nagy ügyet abból hogy az utolsó ellenõrzõpontot kihagytuk, s az oklevél mellé egy naptárat is kaptunk ajándékba. (szerintem már be akarták gyorsan fejezni, mivel este 10 után 10 perccel érkeztünk be a fõtérre, a célba.)

Másnap egész napos kocsikázás után a késõ délutáni órákban érkeztünk meg Budapestre.

Összességében fantasztikusan éreztem magam, a táj gyönyörû volt, s a megtett több mint 2000m szintemelkedés és (az eredeti 56 helyett) 61 km. Tényleg nagyon szép rész, irigylem a cseheket, hogy ilyen szép tájaik vannak, bár egy-két hazai táj azért felveszi a versenyt az Óriáshegységgel.
 
 
GalgaTúra éve: 20072007.06.10 15:51:25
Galga 50 - Mivel a Nemzeti bajnokság egyik futama számomra kötelezõ volt a részvétel. Elõzõ este egy rövid kocsmázás után alvás a Galgahévízi Ált. Isk-ban. Szerencsére a hatalmas tornateremben össz-vissz kb. 10-en voltunk úgyhogy rendesen tudtam aludni, nem úgy mint pl. a Baranya-Tolnán. Reggel az elsõk között 6:10-kor indultam a Galgás Anitával s két csapattársammal Csabával és Ádámmal. Az elsõ néhány km-t a teljesen összenõtt Galgahévíz és Tura utcáin tettük meg. Az elsõ ep. a turai kastélynál volt, ami kívülrõl gyönyörû, belülrõl meg nem tudom, de van egy olyan sejtésem hogy nincs olyan jó állapotban mint ahogy kívülrõl látszik. A kastélypark megkerülése után elhaladtunk a turai piac mellett, majd a Galga hídján átkelve rögtön a második ponton találtuk magunkat. Ezután egy igen unalmas szakasz következett kb. másfél órán keresztül, amíg elértük Hévízgyörk határát. Itt zsíroskenyér és pezsgõtabletta várt minket, igaz a víznek igen érdekes íze volt, de gondolom ezért adták a pezsgõtablettát:-) Továbbindulás után átkeltünk a vasúton s a sineket egészen Aszód állomásig követtük egy ösvényen. Ekkor már akkora hõség volt hogy úgy döntöttem póló nélkül folytatom az utat (természetesen a célig teljesen összeégtem a tûzõ napon). Rövid séta után elértük a Petõfi Múzeumot, ahol már az 5. ep. volt. Ezután ismét egy kissé unalmasabb rész, az aszfaltúton Ikladig, ahol Csaba kedvéért beiktattunk egy 10 perces sörözést is az útmenti kocsmában. Pár száz méter megtétele után Domonyban voltunk, ahol egy sarki kocsmában volt a pecsételõhely. A falu végén majdnem sikerült eltévednünk de egy faluvégi cigányasszony meglepõen barátságosan elmagyarázta mi merre van. Egy kisebb kaptató után végre elérkezett a túra elsõ árnyékos része, de sajna nem tartott túl sokáig. Néhány perc gyaloglás után máris a domonyvölgyi horgásztónál voltunk. Félóra alatt leértünk a 3-as fõúthoz, ahol Laci bá, a fõszervezõ volt a pecsételõ személyesen. Itt mindenki kedvére választhatott 3 dl üditõt az eladónál s egy csokit a dobozból. Itt tartottunk vagy 20 perc szünetet, mivel már a felén túl voltunk: 31km-nél voltunk, s még csak pont dél volt.
Indulásunk elõtt nem sokkal megérkezett Márton Dani is, akivel az út hátralevõ részében együtt mentünk, s jól elbeszélgettünk. Pár száz méter országúti gyaloglás után elhaladtunk az ország legnagyobb sárga jelzése mellett, majd hegynek fel (na jó dombnak:D) s egy kis emelkedõ után végre erdõs szakasz követkett, a túrán talán elõször. Kb. másfél órával késõbb elértünk egy útelágazáshoz ahol ha kicsit nem figyelünk könnyen elmehettünk volna rossz irányba: egyetlenegy árva szalag sem jelezte, hogy le kell térni a kékrõl, Ezután is szalag kb. egy kilométeren keresztül nem volt, de mindegy. A Bika-tavi ellenõrzõ pont, és a tó megkerülése után a büfében egy újabb 10 perces intermezzo következett.(A jéghideg õszibarack fantasztikus volt 3 óra 35C fokban való gyaloglás után.)Innen csak 2-3 perc a Szent András domb, az utolsó ep. aminek a tetejére lépcsõk vezetnek fel. Sajnos ezután - mint késõbb kiderült kiderült- rossz irányba jöttünk le a dombról és a 15-ösök szalagozását követve a mûúton indultunk Galgahévíz felé. Fél km után a csapat két részre oszlott, én és Dani mentünk a jónak vélt szalagok után egy poros földúton, míg Anitáék a mûúton be a célig, de így is csak 5 perccel elõztek meg minket, bár késõbb kiderült egyikünk se a jó úton jött be, de a térképet megnézve nem volt rövidítés, sõt! 15:46-kor értem be, tehát 9:36-ot mentem ami nem valami jó, de aznap valahogy semmi kedvem nem volt kihajtani magamat az elviselhetetlen kánikulában. A célban a meleg leves jól esett, s fél hat körül indultunk haza Bp.-re.
Összegezve a túrát: az elsõ 15 km elég unalmas de mivel még nem jártam eddig arra sohasem én azért élveztem, az utolsõ 15 km pedig kifejezetten jó volt. Az ellátás egész jó csak a leírás és a szalagozás lehetett volna jobb is. Az útleírásban a résztávok általában nem feletek meg a valóságnak, sõt néha már vicces is volt, hogy a térképen 2 ugyanakkora távolságú szakaszra az egyikre 7 km-t a másikra csak 4 km-t írt, vagy hogy a két domonyvölgyi pont közötti szakaszra 5,5 km-t írt amit laza tempóban legyalogoltunk 33 perc alatt, úgy hogy még egy kicsit el is mentünk a rossz irányba. Ha ez igaz akkor ott 11km/h-ás átlaggal jöttünk.:D
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár