Túrabeszámolók


túra éve: 2017
100 Milja IstreTúra éve: 20172017.04.14 19:37:42

100 miles of Istria


A történet még elmúlt év Karácsonya környékén kezdődött, amikor Balázzsal chatteltem épp és szóba került, hogy valamikor majd egyszer megnézném magamnak ezt az Isztriát, mert hogy már járt rajta sok magyar, futók és gyalogosok vegyesen, szóval teljesíthető ez a kihívás, a szintidő is elég baráti. Jeleztem Balázsnak, hogy szívesen mennék, ha összeáll egy olyan csapat, ahova beférhetek. Csupa futó mellé nem szívesen csapódtam volna utastársnak, mert akkor ők vártak volna rám órákat, míg beérek. Írta Balázs, hogy ő idén tervezi a részvételt, és hogy nyugodtan becsatlakozhatok. Gyakorlatilag pár óra leforgása alatt össze is állt az utaslista, ráadásul tele kedves ismerősökkel. Pikk-pakk leszerveztük a nevezési díj átutalását, sőt szállásunk is lett hamar. Innen már nem volt visszaút :) Kicsit azért belém állt az ütő, mert ilyen jellegű kihívással még nem találkoztam. Oké, mögöttem van már Kazinczy 200, jópár Mátra 115, mindenféle egyéb hazai százasok, külföldi (felvidéki, cseh és erdélyi) százasok is, de azok alapvetően teljesítménytúrák, melyek futóbarátak, szóval szervezés és körítés tekintetében a gyalogosokra van alapozva.


Ez most valami másnak ígérkezett. Már rögtön a versenyszabályzatot áttanulmányozva feltűnt, hogy a kötelező felszerelésekről elég szigorúan és egyértelműen rendelkeznek. Ennek egyes elemeit többekkel leegyeztettem, pontosan mire is gondolnak a szervezők (különös tekintettel a varrott kapucnis vízlepergetős kabátra). A hiányzó cuccok beszerzése is kihívás volt már önmagában, és közben már ment az agyalás, hogy mit is keresek én majd ott egy terepfutó versenyen, mert hiszen a 100 miles of Istria alapvetően egy futóverseny. Nem nagyon szeretem a körítést, felhajtást, számomra sokkal emberibb egy családias hangulatú rendezvény, ahol önmagam lehetek, nem vesz körbe hatalmas tömeg. Nem igényem a taps, az éljenzés: túra közben jobban elvagyok a természet közeliség élményével, a csenddel, illetve a pár fős társasággal akikkel együtt haladok és dumálgatunk. A versenyszabályzatot többször alaposan átfutottam, lehetőleg minden szavát egyenként "ízlelgetve", különös tekintettel a kizárással fenyegető alpontokra. Blama lett volna pl. egy nem megfelelő felszerelés miatt feladni kényszerülni a versenyt. Több - a rendezvényen már megfordult - ismerőst kikérdeztem, az egyértelműsítés végett. Kiderült, hogy a korábbi évekhez képest bizonyos feltételek szigorodtak, szóval inkább a biztosra mentem és a legrosszabb eshetőségre készültem, így minden (látszólag feleslegesnek tűnő) kellékkel felszerelkezve indultam neki a versenynek.


Balázzsal már csütörtökön kora délelőtt nekiindultunk Pestről, hogy kényelmesen leautókázva egy nyugis, pihenősebb napot tudjunk tartani a pénteki rajt előtt. Végül aztán ez túlságosan is kényelmesre sikeredett (a tervezetthez képest később indultunk el, a köztes megállásokon is több idő ment el "sminkelésre", mint ahogy az gondoltuk). Leutazás közben csak úgy hemzsegtek a futószakmai témák: sporttáplálkozás, BCAA bevitel, edzéstervek, pulzusmérő órák, futózsákok és hasonlók. Túrásként egy kicsit yetinek éreztem magam a csapatban, miközben minden utastársamat ttúrákról ismertem korábbról. Míg ők átnyergeltek a terepfutás irányába, én megmaradtam bakancsos-botozós üzemmódban. Persze rögtön jeleztem, hogy ha bárki tud olyan 50-es futócipővel szolgálni, amit élőben felpróbálhatok és még jó is, akkor ezer örömmel kipróbálom magam a "sötét oldalon", a jó cipőből már gond nélkül lehetne neten rendelgetni tartalékot. Utazás közben nem maradhatott ki annak felemlegetése sem, hogy gyakorlatilag a "szanatórium-szekciót" képviseljük, szinte mindenkinek volt valami nyűge-baja: nekem a csípőm, Balázsnak egy elhúzódó fertőzés, Tündének  húzódás. Szilvi pedig szimplán km-hiányos volt az idei évben. Talán Attila lehetett egyedül problémamentes a csapatból.


Szlovéniát gyakorlatilag átszeltük Muraköztől Koperig, gyönyörködve a szebbnél szebb tájakban. Az információs táblák világhíres barlangok felé invitáltak, a háttérben bőven 2000-es havas csúcsokkal. A szlovén-horvát határra már a pályáról letérve, kanyagós kis úton jutottunk. Az átkelés viszonylag gyorsan ment, ez különösen annak fényében volt örömteli, hogy épp másnaptól készültek megszigorítani a horvát (schengeni külső) határon az ellenőrzést. Umaghoz közeledve az út szélén több helyen is spárgát árultak, most volt szezonja neki.

A szállásunkat viszonylag egyszerűen megtaláltuk, becuccoltunk és döbbenve vettük észre, hogy nagyon elment az idő. Utunk először a regisztrációhoz vezetett, a kötelező felszerelésekkel együtt nekiiramodtunk a sportcsarnok felé. Hosszú kígyózó sor fogadott, de szerencsére elég hamar sorra kerültünk. A felszerelések közül sorjában mutogattuk be a kívánt darabokat. Már ekkor megkaptuk a technikai pólót, valamint a korai regisztrálók a CompressSportos extra pólót is. Ezek után muszáj volt egy gyors vásárlásnak is még beleférnie, hiszen többen nem sok kajával készültünk a túra előtti időszakra. Vacsorára többségében könnyebb kajákat fogyasztottunk, mondjuk az 1 vájling ajvár nem tudom mennyiben tekinthető könnyűnek, fél vekni kenyérrel letartóztatva :) A pihentető alvást némi nyugtató sörrel biztosítottuk be.


Bár nem óracsörgésre keltünk, idővel muszáj volt kikecmeregni az ágyból. Attilával és Szilvivel egy városnéző barangolást is beterveztünk, főleg amiatt, mivel a cél ezúttal nem a tengerpart, hanem a város széli sportcsarnok volt és hát bevallom, nem örültem volna, ha nem ismerhetem meg testközelből azt a várost, ahova befutunk és ahol megszálltunk. Elég borongós és szeles volt még az idő, dzsekiben is fázogattunk. Feltűnt, hogy több nagy plakát is a rendezvényt hirdette, ez itt igen komoly eseménynek számít, a helyiek főleg számon tartják, de Horvátország szintjén is jelentős outdoor rendezvénynek tekinthető. A vízparton eleinte a szállodás övezetet és a kikötőt jártuk végig, majd a történelmi városmag felé vettük az irányt. A sok fotózás és nézelődés közepette azon vettük észre magunkat, hogy nagyon szalad az idő, ezért rákapcsoltunk. A történelmi főtér, harangtorony és az ódon utcácskák látványát semmi pénzért nem hagytam volna ki. Innét már "csak" vissza kellett volna találni a szállásra, de beigazolódott, hogy városban (térkép nélkül) a megérzésre nem lehet hagyatkozni, hatalmas vargabetűt leírva jutottunk csak vissza. Emiatt aztán csak gyors pakolásra és szerelvényigazításra maradt idő. Szilvi persze maradhatott sokkal tovább is, neki elég volt másnap kora reggel kisétálni a csarnokhoz. Depózni végül csak a Kofolám felét depóztam ki féltávhoz, a maradék felét pedig két félliteres üvegbe töltöttem át és tettem be a zsákba. A várható éjszakai időjárás ismeretében kikerült a zsákból a terjedelmes és viszonylag súlyos vízlepergetős kabát és egy szimpla kapucnis széldzseki vette át a helyét. Így a zsák sokkal kezelhetőbb és "vállalhatóbb" lett. Tartalék ruhát nem mertem depózni, mert sosem lehet előre tudni, hol van szükség a cserére. Poláringet beraktam azért tartalékba, hátha annyira erős lesz a szél a gerincen, jó magasan.


A zsákokkal és depóscuccal megrakodva sietve indultunk a sportcsarnok felé. Természetesen sikerült ismét eltévedni :) és meglehetősen neccesen érkeztünk meg a minket a rajtba szállító buszokhoz. A tervezett induláshoz képest sikerült aztán időre befutni, a busz viszont rátartással vágott neki a Labinba vezető útnak. A 171 km-es távon induló magyar delegáció jelentős részével ugyanazon a buszon utazhattunk, volt is némi bandázás menet közben. Bár a verseny kapcsán korábban (főleg a leindulást megelőző 1-2 hétben) tele voltam feszültséggel, a buszút közben mindez teljesen megszűnt, átadtam magam a rám váró élmények sokaságának. A félsziget keleti oldala felé tartva sokasodtak a hegyek, a kanyargós utak és a szebbnél-szebb látványok. Labin történelmi városmagjába egy kockaköves, borzasztó meredek (buszt megszuszogtató) utacskán keresztül jutottunk fel, melyet még ráadásul fel is újítottak. A buszról leszállva rögtön egy csodás kilátóhelyet vettem célba, el is szakadtam a többiektől. A rajtig még bőséggel maradt idő, úgy gondoltam, felfedezem ezt a remek kisvárost. Az ódon sikátorok, kőházak, templomok és kilátó-balkonok között cikáztam fel-alá, nem is tagadom, imádom az ilyen helyeket, szóval ezek az igényeim is ki lettek elégítve. A versenyen részt vevők közül nem nagyon találkoztam közben "turistákkal", ki-ki már inkább pihengetett, hangolódott a rajtra. A rajt helyszínén ott hemzsegett a többszáz induló, egyesek nyújtottak, mások eldőltek, avagy bandáztak. A fedett teraszra kitett szendvicskékre a többiek hívták fel a figyelmemet, de túl sokat nem élvezhettem belőle, mert percek alatt le lett rabolva a teljes mennyiség. A kihozott pizzák közül jópár már azt sem élhette meg, hogy eljusson a kijelölt céljáig, menet közben lecsipegették róla a szarkák a szeleteket. A szpíker komoly hangulatot csinált, ment a zene is, aztán név szerint szólították a "nagyágyúkat", akik nyilván az esemény rangját voltak hívatott emelni. Ferit elkapta Dalimil egy közös fotó erejéig (Giga Túra Ligában komoly küzdelem volt kettejük között tavaly), majd rövidesen már elkezdődött a visszaszámlálás és nekiindult a mezőny.


Az eleje őrült módon elsprintelt, én többekkel együtt inkább a hátsó fertályban helyezkedtünk, addig sem taposnak el. Az óváros szűk utcáin inkább gyors gyaloglás ment (óvatosan botoztam csak, nem volt cél, hogy bárkit már ilyen hamar harcképtelenné tegyek :) ), majd az első lejtőnél kocogásra váltott a mezőny legjava. Nem terveztem vegyes ritmusban közlekedni, ezért inkább félreálltam és hagytam hogy a hátsó traktusba keveredjek. Az óvárost elhagyva egy ligetes részen meredek szerpentinen tekergett le az út, itt már készültek az első hivatalos rendezői fotók. Rabacig nagyjából egynyomos ösvényen haladtunk félórán keresztül. Nem láttam értelmét itt sem a kocogásnak, maradtam a gyors gyaloglás mellett. Persze az is érthető volt, ha valaki az elejét durván tolja a távnak, hiszen nagyjából az első négy óra lehetett világos, utána leszállt az éj. Úgy éreztem, nem megyek rosszul, ennek ellenére szinte folyamatosan csak előzgettek. Még attól sem mentem a falnak, hogy Bagira, Feri és L. Attila triója elém került, ők mondjuk bele-belekocogtak. Rabac szélén a híd után személyesen Alen, a főrendező pacsizott minden egyes résztvevővel. Amikor láttam, "mire készül", a botjaimat áthelyeztem másik kézbe, hogy legyen szabad mivel pacsizni :) A szállodasort mellőzve német nyugdíjasok olléztak nekünk, illetve többen mások is buzdították az indulókat. Nagyon szép volt ez a tengerparti sétány, muszáj is volt fotózni, amivel "súlyos percek" mentek el a világosból.


Egyszer aztán éles balossal elindultunk felfelé, még aszfalton, majd hol vízszintes, hol kényelmesen emelkedő murvás-köves utat követtünk, nagyjából párhuzamosan a tengerrel. Már alig vártam, hogy kibukkanjon a látvány. A mediterrán növényzet és a nagy kékség látványa lenyűgözött! Szépen lassan kúsztunk feljebb, de még abszolút nem magasra. Kb. félóránként/óránként volt kint rendező irányító ember, mutatván a helyes irányt. Az egyik hölgy feladata az lehetett, hogy mindenkinek testre szabott üdvözlést adjon. A rajtszámon szerepelt az illető nemzetisége, így már előre láthatta, hogy milyen nációbélivel van dolga. Errefelé a kövek egyelőre csak lassítottak, odafigyelésre késztettek. A mezőny gyakorlatilag 1 óra után teljesen szétszakadt, alig-alig volt már körülöttem valaki. Egy brit párossal kerülgettük egymást, ők a lejtőket megkocogták, vízszintesen valamint az emelkedőkön nálamnál jóval lassabbnak bizonyultak. Egy kitett szeles hegyoldalról feltűnt egy gigantikus kémény, saccolni sem mertem, milyen magas. Innét kanyargós murvás úton haladtunk lefelé "Plomin-alsóra". Feltűnt egy ódon városka, jóval felette, és egyből az volt az érzésem, hogy nekünk oda fel kell majd mennünk. Bejött. Egynyomos, meglehetősen meredek ösvényen másztunk felfelé, az egyre alacsonyabban járó nap elhozta ugyan a hűvöset, de mégis elég rendesen leizzasztott ez a mászás. Plominban volt az első frissítőpont. A rajtszámot nem csippantották, hanem egy rendező kiabálta be rendezőtársának, aki aztán rögzítette azt. Jócskán bekóláztam, az itthoni hosszútávú túrákon ez szokta biztosítani számomra a non-stop ébrenlétet, valamint a gyors felszívódású szénhidrát legjavát. A réteseket sem lehetett kihagyni, valamint nápolyi, chips, törökmogyoró és csoki is volt még. Bevallom, sós cuccból kicsit többet vártam volna már itt is.


Nem sokat időztem, így bár befutott L. Attila, Feri és Bagira is, őket nem vártam meg, haladtam tovább a magam ritmusában. Gyors fejszámolással kihoztam, hogy bőven 6-os átlag felett járok, ami egyszerre megnyugtató és ijesztő is. Nyilván szétcsapni magam nem lett volna értelme a legelején, de jó érzés volt, hogy a nagy mászás egy része még meglehet világosban. Plomintól ugyanis némi hullámvasutazással, de kb. egy menetben kúszott fel az út a Vojak csúcsáig, 1400 m magasra. Az első lájtosabb köves emelkedőn újabb fotós fogadott, megpróbáltam emberi arcot vágni :) Az ezt követő enyhe emelkedők-lejtők számomra ideálisnak mutatkoztak. Errefelé verődtem össze egy cseh sráccal, aki mint kiderült, látogatta már a Mátra 115-öt, így adta magát, miről is beszélgessünk. A lefeléket futogatta, felfelé viszont nem zúzott, így később jópárszor öszefutottunk. A hullámzást egy igen komoly, egynyomos kanyargós hegyi ösvényke váltotta fel, és itt jutottunk fel a tulajdonképpeni gerincre. A szellő egyre intenzívebb lett, a levegő hűlt, a látvány pedig egyre markánsabbá vált. Nagyjából itt kerültek elő a fejlámpák.


Felváltva haladtunk széles köves szekérutakon (ami a köveket leszámítva még testhez álló is lett volna), az emelkedés szöge pont olyannak adódott, ami mellett nem nagyon kellett visszavegyek a vízszintesnél számomra ideális tempóhoz képest. A szinte 30-40 méterenként kihelyezett (fényvisszaverővel ellátott) zácslócskák egyértelműen jelezték az irányt. Mivel a zászlók földbe lettek tűzve, leginkább a talajszintet kellett pásztázni, valamint megesett többször az is, hogy a fényvisszaverők épp oldalra estek (így szemből nem is látszottak), illetve maga a zászló takarta. Egy ilyen miatt lett egy rövidke eltévedés is, pont egy olyan szakaszon, ahol egy kb. "járt" köves ösvényről kellett volna (éjszaka legalábbis) nehezen észrevehető, útnak nem nevezhető csapásra áttérni. Néhányan összeverődtünk, majd némi tanakodás után meglett a helyes irány. Egyre több lett a nagyobb kő, melyeket vagy kikerültünk, vagy átléptünk rajta, avagy kőről-kőre szambáztunk. A levegő komolyan lehűlt, a szellő miatt már-már felmerült, hogy felvegyem a polárt is, de végül inkább az enyhe fázás mellett maradtam. Kisvártatva - amúgy teljesen váratlanul - elértük a második frissítőpontot, Bodajt. Víz volt dögivel, kólából csak mérsékelten, így egyetlen pohár után továbbálltam a csipegetnivalók felé, amiből a kínálat nagyjából megegyezett a korábbi ponton már megtapasztalttal.


Összeállt egy kisebb csapat, melynek végére álltam be, főleg mivel kezdtek tájékozódási problémáim lenni (mikor én mentem előre, kicsit elkavartam és ez a "vonat" rendre megelőzött). Mikor egy szélesebb köves úthoz értünk, már előrevágtattam, bízvást abban, hogy innét nem lesz annyi félremenés, mint előtte. Enyhe, de folyamatos emelkedéssel értünk el a Vojak aljába (tetején kivehető volt az adótorony). Egy nagy levegővételt követően beindult a nagy mászás, először egy egynyomos, helyenként oldalazós, másutt csupán meredek ösvény képében. Jókora szuszogás után egy nagyon rövidke pihentető szakasz következett, majd előkerült a "nagy ő": durva meredek, helyenként négykézlábas, bokatörös mászással szuszogtam fel a Vojakra, a túra legmagasabb pontjára, 1400 m fölé. Itt várt egy titkos pont, ahol ugyancsak regisztrálták a rajtszámot. Sejthető volt, hogy amilyen meredeken felmásztunk, kb. hasonló dőlésszöggel kell majd lemenni is róla. Ahol pedig nem volt olyan nagy a meredekség, ott az oldalazással kellett küzdeni, nehogy az ember lecsússzon az útról. Ezeket a szakaszokat kellő óvatossággal teljesítettem és a bátrabb/rutinosabb kollégákat nagyvonalúan elengedtem. Többször kereszteztünk erdészeti betonutat, néhol párhuzamosan haladtunk vele. Néha már azt éreztem, a föld alá ereszkedünk le, mert olyan soknak tűnt, aztán feltűnt előbb a zenebona, majd a fények is közeledtek és eljutottunk az első komolyabb frissítőponthoz Poklonra. Bár már túl voltunk a szint nehezén (43 km-en 2500 m szint, és 11 óra volt a limitidő), valójában a túra csak most kezdődött. Túl jónak éreztem a tempót idáig, közel 5,5-es átlag. Éreztem, hogy ez nem fog sokáig tartani. Bő 10 percig eszegettem, cipőt igazítottam. Közben feltűnt Balázs is, aki már hosszú ideje itt pihent a ponton. Nem érezte túl jól magát és vívódott, hogy továbbmenjen-e avagy kiszálljon. Alapos gondolkodást követően végül továbbment ő is.


A szintrajz alapján könnyebb szakasz következett, széles erdészeti út, optimális dőlésszöggel. Az újítás az volt, hogy több lett az erdei talaj, vele együtt a sár is, melyet az erdészeti tragacsok gyártottak áthaladásuk során. Egy-egy rövidebb szakaszon váltott keményebb emelkedésbe, de az sem bizonyult megterhelőnek, vélhetően az éjszaka ideális hőmérsékleti viszonyai is hozzájárultak ehhez. Kezdtem beállni klasszik középhegységi tempóra, és egyre inkább élveztem a haladást. Közben elsuhantak mellettem a kék (100-as) táv futói, akik Vojak előtt csatlakoztak be az útvonalba, egy már-már magashegységi kimászást követően. Balázson kívül Attila tartott itt velem, aztán váratlanul feltűnt Messner is, aki az éjszaka hűvösében magára talált. Kellemes hullámzás, hol erdőben, hol réteken, majd szépen kényelmesen lecsorogtunk Brgudacba.


A már-már szokásosnak mondható étel-ital repertoár mellett energiaszelet is feltűnt, le is tartóztattam belőle egy darabot. Rövid tartózkodás után, még bőven sötétben tovább álltunk, a következő szakaszon a könnyebbnek ígérkező részeken túl már komolyabb mászásokat is ígért a szintrajz. Igyekezvén nem megpusztulni, maradtam a komfortzónámon belül, így Balázst hagytam elszaladni. A köves mászás mellett kidőlt fák is nehezítették a dolgot, valamint egyéb technikailag kihívást jelentő tényezők is képbe jöttek. Szépen lassan elkezdett pirkadni, majd kiérkeztünk egy kopár gerincre, ahol út az nem nagyon volt, zászlócskától zászlócskáig botorkáltam, majd jött egy őrült lejtmenet, bokatekerő "úttal". Út az éppen nem volt, fogózkodni kellett kövekben, nehogy komolyabb baj legyen. Lassan, kellő biztonsággal ment az ereszkedés Trstenikbe, az újabb frissítőponthoz. Itt is volt instant leves (ahogy más pontokon is), ez mondjuk sópótlásra kiválónak bizonyult, ha már az ember unta a chipset és a mogyorót. Édesből viszont szerintem egészen változatos volt a kínálat. Nézegettük a ránk váró szakaszt és feltűnt, hogy gyakorlatilag egyetlen hegy vár ránk, majd egy hosszú-hosszú ereszkedés.


Lámpát elrakva haladtunk tovább, pár perc séta után érezhető volt, hogy lefagy mindenünk, kvázi menekültünk ki a völgyből, a napsütötte hegyoldalra. Messziről látszott a hegy, amit meg kellett hódítsunk. Szerencsénkre egy széles murvás úton történt mindez, egészen egy éles balosig, ahol öklömnyi méretű kővel megszórt szekérúton emelkedtünk. A meredekséget a látvány kárpótolta: egyik irányból a ködben úszó medence, körbevéve hegyekkel; a másik irányban középhegységi hegyvonulatok, háttérben a Triglavval. Szó se róla, nem volt rossz a panoráma. A hegycsúcson irányító emberek, mutatván a továbbhaladást. Az éles letörés mellett párhuzamosan indultunk le a csúcsról, majd egy oldalazós szerpentin következett, igen komoly odafigyelést igénylő szakasz volt ez. Némi pihentető rész után ismét brutál ereszkedés jött, balról egy sziklafallal. A jól járható ill. meredek/odafigyelős lejtők váltogatták egymást, így nem unatkoztunk. A legvége monoton egybelejtő volt, a vasút keresztezése után szemben feltűnt Buzet ősi vára, naivan azt gondoltam, ott lesz a pont. Szerencsére nem így lett, hanem a sportcsarnokba kellett menjünk, egész közel a "zöld táv" rajtjától. Szilvi azokban a percekben rajtolt el több másik magyar futóval együtt, párszáz méterre tőlünk. Buzet a féltáv, a generálpihenő, ide lettek kiküldve a depók. Addigra a Kofola-készletem lemerült, jókor jött a kidepózott pótlás. Némi meleg ételt is lehetett vételezni, a szokásos ropogtatnivalók mellé. 20 percnél így sem pihentünk többet, már a városba való leereszkedésnél éreztük, hogy a nap ereje nem lesz kicsi.


Negyed 10 után indultunk meg Attilával, tudván, hogy jódarabon könnyű rész vár ránk. Műúton hagytuk el Buzetet, majd egy patak gátján mentünk tovább, idővel egy szép köves szurdokot mellőzve, hidakon át. Utána is maradtunk a patak mellett, ám nem maradhattak most már ki az átkelések, melyek némelyike még az én hosszú lábaimmal is problémát jelentett. A kövek egy része már vizes-saras volt, az előttünk áthaladt sporttársak jóvoltából. Az út menti, türkizkék színben pompázó patak és a hófehér mészkövek csodás látványt adtak, miközben a részben saras, enyhén emelkedő úton is már leizzadtunk, érezhető volt, hogy az időjárással gondunk lesz aznap. Egy lengyel depóautó épp a haladásunk irányában próbált volna kielőzni, idővel sikerült alkalmas helyet találni a helycserére. Némi lejtővel egy aprócska településre ereszkedtünk, hídon átkeltünk a patak túlpartjára, majd apróbb hullámvasutazás következett, melyet egy erőteljesebb mászás koronázott meg, legvégén műutazással csorogtunk be Hum településre, ami többek között a szarvasgombáról híres, illetve arról, hogy afféle művésztelepként is működik.


Csurgott rólunk a lé, le kellett ülni. Több pohárral pusztítunk vízből, kólából, amiből van. Rágcsa is kell, kalória is ég rendesen. Túl a százon. Már csak az a kérdés, mikorra érünk be. Kevéskét elpihengettünk, majd kalandra fel, irány tovább! Meredek lejtőn ereszkedünk le egy patakhoz, a túloldalt hasonlóan meredeken mászunk ki belőle, az út fehérsége szinte vakít, árnyat adó fa az nincs. A komolyabb meredekség idővel alábbhagy, műútra váltunk, majd hol füves úton, hol kövesen megyünk fel-le. Jönnek monoton nyílegyenes szekérutak, majd teljes hirtelenséggel kimászások. A megadott szintadat valahogy nem akar stimmelni, talán ez a résztáv ütött ki legjobban, számomra ez volt a szellemi mélypont. Balázzsal kerülgetjük egymást, neki sem esik jól ez a rész. Amikor már azt hinnénk, jön a végső ereszkedés a következő ponthoz, mindig jön egy újabb kanyar, egy újabb mászással. Látunk egy nagy víztározót, körbekerüljünk, sőt fölébe is kerülünk, úgy érjük el a túlsó végét, ahol is aztán csak megtaláljuk a következő frissítőpontot, Butonigát. Úgy kellett ez, mint a megváltás. Észleljük, hogy rajtunk kívül itt mások is megborultak, többen fekszenek a fűben, érezhetően már nem egy perce. Ennivaló nem sok maradt már, viszont italból még van hideg kóla és víz. A hűs árnyékban elpihengetünk. Mindannyian érezzük, hogy muszáj egyenesbe kerülni, inkább kicsit rápihenünk, ebből később még profitálni fogunk.


Mikor a hőérzetünk helyreállt, szépen lassan továbbálltunk.

Még egy gyors zoknicserére is sort kerítettem, amitől a bokacsontom fájdalma azonnal elmúlt. A járásunk eleinte "robotos", el kell teljen jópár perc, hogy ismét a régi kerékvágásba kerüljünk. Patak mellett vezet utunk, és Balázs trackje árulkodik arról, hogy hirtelen egy brutális mászással találjuk szemben magunkat. Emellett egy nagy kérdőjel is támadt, ugyanis a track két kb. 250 méteres puklit jelzett, míg a honlapon (ill. a rajtszám hátulján) csupán egy, de közel 500 méteres mászás van megjelenítve. A kimászás meglehetősen intenzív volt, pont a legmelegebb délutáni órákban ráadásul, nem kapkodtuk el, beállván egy ideális tempóra, komótosan felmásztunk a hegy legtetejére, ahol csodák csodájára egy hideg vizet adó kút, valamint egy titkos pont is várt bennünket. Felfrissülve folytattuk az utat, hála égnek végül csak egyetlen púp volt Motovun előtt és nem kettő.


Egy kisebb falu érintésével ereszkedtünk le, a kövek már kezdtek konfliktusba keveredni a talpunkkal. A bátrabbak itt is kocogtak, én ezt kihagytam. Egyetlen rossz lépést sem lett volna jó megjátszani. Közben át kellett másszunk egy kőfalon is, majd olyan mélyre ereszkedtünk, amennyire csak lehetett. Már messziről látszott Motovun, a hegyre települt, kőfallal körülvett középkori városka, oda kellett most felmásszunk. A mászás nem esett rosszul, úgy voltam vele, tolom, ahogy még kényelmes, illetve egy picivel talán jobban. Amíg a városfalat elértük, a hűs erdőben, illetve utána a kitett szellős réten nem akadt gond, viszont ahogy beértünk a városba, a napsütötte köves utakon elkezdett dőlni rólam a lé. Pszichésen az sem volt túl kellemes, hogy a város teteje sosem akart eljönni, mindig jött egy újabb irányváltás, egy újabb lépcső, egy meredek utca. Aztán csak felértünk: taps, újabb pont, frissítő. Egy helyi srác igazít útba, mert bekómázva nem fordultam a legvégén balra. Balázst még itt találom, aki jelzi, hogy kezd jobban lenni és innét futni tervez. Attila kissé lemaradva tőlem, igyekszik követni. A helyi krémes állagú sajt mindent visz, na és a házi füstölt sonka is verhetetlen. Mindez chipssel "leöblítve". Kólából is megy az újabb betápolás.


Este 6 óra van már, bő 2 óra a világosból. Jó volna még a következő pontig eljutni lámpa nélkül. A szintábra szerint egyetlen komoly emelkedő van addig, szóval toljuk neki. A levegő már egyre kellemesebb, a lejtő teljesen vállalható, megyek mint a gép. Elérve a betont, tényleg azt érzem, ezt nekem találták ki :) Szegény Attila, hátra se nézek, megyek előre, ahogy visz a lendület. Emlékezvén a szintábrára, belém villan, hogy az a bizonyos emelkedő elég brutális lesz. És tényleg. A következő faluból kimászva gyakorlatilag végig egybe megkapjuk a bő 400 méter szintet. Bár hűvösebb van, így is elfolyok. Amikor azt hinné az ember, ott a plató, jön még egy ráadás mászás. A műút első kereszteződése után jön még további emelkedő. De aztán minden "jónak" vége szakad, betonon lecsorgunk a faluba, Oprtaljba. Tanácstalan futók jönnek szembe, keresvén a pontot. A rutinom azt diktálja, hogy menjünk akkor is tovább, ha a logika szerint a városban kéne legyen a frissítőpont. A zászlócskák rendületlenül mutatnak előrefele. Végül az én verzióm győz: a falu túlfelén, a visszafordítón túl van kitéve a rendezői tábla, mutatván a pont közelségét. Még világos van, alig 30 km a célig. Mindez több mint megnyugtató. Kényelmes tápolás, felkészülés az éjszakára. Dalimil édesapja is itt pihenget, ő is tutibiztosan be fog érni a 100-as távon.


Attilával kevéske pihi után nekilódulunk a következő kihívásoknak. Elvileg ez az utolsó komolyabb emelkedőket tartogató részszakasz. Már rögtön az elindulást követően jön a kihívás: egy leszakadáson kéne lejussunk valahogy. Némi gondolkodással sikerül azért. Nagyjából itt kapok hívást Tünditől, este 9 óra van. Tutibiztos vagyok benne, hogy azért hív, mert már beért. Mire felvenném a telefont, lerakja, a völgyben odalent viszont nincs térerő. Egyenletes enyhe lejtővel indulunk, köves úton. Majd egy eszement köves lejtő jön, ráadásul itt már a lámpát is be kell kapcsoljuk. Egynyomos utacskára váltunk, oldalazunk egy domboldalon, majd kimászunk egy széles köves, majd aszfaltútra. Házakat mellőzünk és nagyon kellemes terep következik. Talán ez már a Parenzana nyomvonala (Porec és Trieszt közötti egykori kisvasúté, mely ma nagyon népszerű kerékpárút). Látszik a megerősített partfal, helyenként viaduktokon haladunk át, majd jön az első alagút. Ez bizony nagy sikert arat, nálam is magas a tetszési index. Kanyargunk a kisvasút mentén, de hát ez sem tart örökké, a zászlócskák letérítenek innen egy emelkedő ösvényre, ami aztán röviddel rá visszaköt egy betonútra és bevisz egy faluba.


Nagyjából itt futunk össze a 100-ason induló magyarok csapatával, akik ráadásul szomszédaink voltak az umagi szálláson. A velük való beszélgetést egy hirtelen elénk táruló "titkos frissítőpont" szakítja félbe, muszáj minden földi jóból csipegetni. Fantasztikus házikekszek kerülnek elő. Attila az n-edik Red Bullját pusztítja. Egy kicsit még betonúton megyünk, de hát csak össze kell jönni a maradék szintnek, szóval erről is lekanyarodunk, egy köves gusztustalan ösvényre. Botorkálok, kóválygok, őszintén bevallva nem esik ez már annyira jól. Mászunk felfelé, beakadunk mindenféle tüskés bigyóba, figyeljük az irányváltásokat. Aztán megváltásként felérünk a murvás széles útra, ami eleinte szintben halad, majd lejt, és mikor azt hinnénk, itt a következő pont, még galád módon emelkedni kezd. A fényeket és hangokat messziről halljuk, de még kell némi idő, mire odaérünk Groznjan szélére. Természetesen némi emelkedővel érünk fel a történelmi város közepébe, ahol a frissítő fiatal csapat részéről már adott a jó hangulat. Valamilyen modern feldolgozású balkáni zenére szövegelnek és táncolnak, bizonyára van már bennük némi gyorsító. Hogy mi is gyorsuljunk, eszünk-iszunk. A felhozatal már-már a szokásos.


Mivel már gyakorlatilag nem ír emelkedést a táblázat, begyújtom a rakétákat. A várost elhagyva szinte azonnal a Parenzana nyomvonalára lyukadunk ki, és hosszú km-eken át azon is haladunk. Mintha tényleg nekem találták volna ki ezt a szakaszt. Leszámítva az alattomos köveket, őrülten tetszik, és lehet is repeszteni rajta ezerrel. Pár alagutat és kanyart követően nyílegyenes, ráadásul kövekben is ritkás murvás út jött, számomra ideális terepszakasz. Gép módjára mentem előre, és élveztem mindaddig, amíg a zászlócskák nem tereltek be egyértelműen balra egy bokaforgatós kövesre... tudtam mi hiányzik még. Ismét odafigyelés jött, valamint a messziről beszűrődő zene tudatosította, hogy nincs már távol az utolsó frissítőpont. Kevéske emelkedő, valamint némi tekergőzés vitt ki Buje szélére, ahol aszfalton másztuk meg a történelmi városmagig a hiányzó szinteket. A mozi előtti placcon volt a frissítőpont, nagyon friss, fiatalos és vidám rendezőség társaságában. Utolsó kólázás, nassolás. A beleim kezdték unni a monoton jellegű fogyasztást és folyamatosan dolgoztak.


Attila beért még, de jeleztem neki, hogy innét nagyon meg szeretném nyomni, titkos vágyam az 5-ös átlag elérése, ami nem tűnt reménytelennek. Gyakorlatilag végig lejtő etap volt a célig, de kellőképp változatos és odafigyelős. Alapos cipőigazítás után indultam neki. A városi lejtőn gyalog sétálva hagyok le egy kocogó sánta csapatot. Érzem, hogy erőm és tartalékom van még bőven. Ahogy kiértem az aszfaltról köves útra, úgy kellett visszavegyek, hiszen ismét bokaforgatás jött. Keréknyomok térdközép mélységig "aknásították el" az utat, ráadásul később még vastagon sittel is megszórták az utat, hogy még jobban érezhessük a talpunkat. Az út monotonitását sikerrel oldották a váratlan kanyarok és irányváltások. Tipikus volt, hogy egy jártabb útról váltottunk egy járatlanabbra. Párszor még út sem volt igazán, hanem réten vágtattunk át. Vagy amikor az ember kiért egy műútra, nem irányban haladt tovább, hanem a zászlócskáknak megfelelően élesen irányt váltva. Patak mellett is menni kellett, majd egy parkerdő jellegű térségben, egynyomos ösvényen tekeregve. Nem nagyon volt már itt körülöttem senki, Attila is lemaradt. A sokadik kanyar után, már szántóföldön sikerült elvéteni egy irányváltást, és rajta maradtam a szekérúton. Percek múlva szembesültem, hogy zászlócskák sehol, hátra arc... hála égnek túl sokat nem vesztettem ezzel, ráadásul épp a helyes letéréshez visszaérve került elém pár olasz sporttárs, így az ő sziluettjük mutatta, merre is tovább. Innét begyújtottam a rakétákat és néztem az órámat, van-e még esély az 5-ös átlaghoz. További segítség volt a kihelyezett "hátralévő km" tábla. Az első ilyet 50 km-nél láttuk, utána 5 km-enként jött a következő. A legvége besűrűsödött, 5 km után jött a 3, legvégén az 1 km-es jelző is. Utóbbiból már láttam, hogy meglesz az 5-ös. Umag szélén a már ismert körforgalomnál, a földre fújt zöld nyilaknak megfelelően jártam körbe, majd ügettem be a célba.


Pár percet benne hagytam az 5-ösben, 34:06. Éjjel 2 óra múlt, pár rendező ügyködik, egyik rajtszámot olvas, a másik pötyögi, a harmadik tapsol, a negyedik pedig érmet akaszt a nyakamba. Ellátás itt már nincs, nem is időzöm sokáig, sietek vissza a szállásra, mert hát valamit nem ártana aludni az eredményhirdetés előtt. Kész csoda, hogy most eltévedés nélkül megvan a szállás. A csapat már alszik, mindenki előttem beért. Nem is akarok felébreszteni senkit, csöndben készülődöm össze. A zuhany alatt megzuhanok, alig van erőm kikecmeregni onnét. Négykézláb jutok el az ágyig, ahol végre kényelmesen elhelyezkedhetem. Reggelig alszunk. Szépen lassan ébredezik a csapat, majd ki-ki elmeséli a maga kalandjait. Tündi megnyerte a kategóriáját, az eredményhirdetéskor név szerint szólítva lesz, hatalmas siker! Attila pár órával utána érkezett be, míg Balázsnak sikerült a terve, Motovun után futósra vette a figurát és éjfél előtt beért. Szilvi nagyon élvezte a futást a zöld távon, szóval gyakorlatilag mindenki pozitív élményekről számolt be. Én sem vallottam szerintem szégyent, ilyen terepen 5-ös átlag gyalog (egyetlen méter kocogás nélkül), bakancsban ráadásul. Igazából szerintem más nem is indult rajtam kívül bakancsban :)


Némi reggelizgetést követően hangolódunk a célkajára, ami a korábbi években teljesítők hírei szerint éttermi svédasztal volt eddig. Ezúttal egy klasszik egytálétel várt, igaz, kérésre akár több tányérral is. Mindenféle rizottók, valamint minestrone-jellegű leves. Ezután már nem hagytuk el a sportcsarnokot, hanem megvártuk az eredményhirdetést. A futócipős standokon kíváncsiságból körbekérdeztem, mi a legnagyobb méretük. Előre borítékoltam a választ, mindenesetre sajnos egyiküknél sem találtam 50-es csukát. Az eredményhirdetés komoly felhajtással ment, látszik, hogy Alen (a főrendező) egy nagy showman. A győztes ideje igen brutális, Tinca 10. helye is több mint tiszteletre méltó. Talán azok jártak a legjobban, akik az eredményhirdetésre "időzítették" a beérkezésüket, mert így igen komoly tapsvihar közepette futhattak be. A protokoll résznek meglepően hamar vége lett, Balázs pedig azon merengett, hogy mivel valószínűleg egyszerre vonul el az egész mezőny kocsival, a horvát-szlovén határon hatalmas tömeg lesz, és a meghirdetett szigorítás miatt rengeteget kéne állnunk. Így egy kicsit rápihentünk és csak némi késéssel indultunk haza. Szerencsére a határon meglepően hamar átjutottunk és minimális pihenőkkel, emberi időben sikerült hazajutni. Az élményeket még útközben sem sikerült teljesen "kibeszélni". Nyilván mindenkiben ott volt a fáradtság, többek számára nem az első nemzetközi terepverseny volt ez a mostani. Számomra is csak több nap után állt össze és ülepedett le mindaz az élménytömeg, amit szavakba tudtam önteni.


Örülök, hogy hagytam magam rábeszélni erre a versenyre. Megvolt a kihívás, egy kicsit más jellegű szervezés keretében, mint amikben eddig részem volt. Örülök, hogy ilyen utastársaim lehettek, nagyon jól éreztem magam. És hogy mit hoz a jövő? Egyelőre nem tudom, majd meglátjuk. Egy biztos: sose mondd, hogy soha

 
 
túra éve: 2016
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20162017.01.10 21:13:15



 Összegzés – 2016


 


Táv: 5072 km


Szint: 185530 m


Túrák száma: 101


Legrövidebb: Hegedűs Róbert emlékséta (2 km)


Leghosszabb: Kazinczy 200 (206,5 km)


Legszintesebb: Kazinczy 200 (7340 m)


Legkevesebb szint: Városliget 5 (0 m)


Rendezések: főbb szerepkörben 8+1 MVTE, Kiss Péter Emléktúra


                    segítőként (pontőr, söprű): Kuruc emléktúra, Budaörsi dolomitok, Rózsaszállás, Buda határán, Tanúhegyek nyomában


Mozgalmak: MVTE érem maxi, Budapest kupa (14), Hit pajzsa kupa bronz, Pilis-Visegrádi-hegység kupa bronz, Cserhát kupa (érem), Mátra kupa 1. fokozat, Zemplén kupa, Maraton kupa (>20 db), Lépcső kupa (Nagylépcső), Trixi kupa, Transztúra (ezüst, 3. hely), Balatoni túrák


Giga Túra Liga: 16 db százas (9. hely), ebből 3 cseh, 3 szlovák, 1 erdélyi



Teljesen kimaradt éjszakák száma (túrázás ill. rendezés miatt): 26


Legdurvább non-stop ébrenlét: Prágai százas: péntek reggel 7-től hétfő hajnali 4-ig


Legtöbbet látogatott "tájegység": Szlovákia (990 km)


Leglineárisabb: Kauer Márton emléktúra


Rendezőként legnagyobb öröm: fogadni a Kiss Péter Emléktúra célba érkezőit (a terepviszonyok miatt hatalmas tiszteletem minden teljesítő felé!)


Legmarasztalóbb szalagok: Kuruc emléktúra söprés (duplacsomós megoldás)


Legmarasztalóbb tüskék: Szent Erzsébet 100 (Bodrogolaszi előtti utolsó ereszkedés)


Legnagyobb eső: Nyitrai százas (nappali sötétség a Jarabá skála előtt), Iszinik 100 (szél + hideg társaságában), Tanúhegyek 50, Kék Balaton 50


Legváratlanabb időjárás: Kék Balaton 50 (július közepén 11 fok, szakadó eső)


Legnagyobb szél:  Szent László hadosztály (Leléd és Ipolyszalka között), Sárkány-völgy maraton


Legközelebb becsapó villám: Rákóczi Ferenc emléktúra 50 (Nagykovácsi előtt a Z sávon, egy fa alá menekültem a hirtelen zuhé elől…)


Leghidegebb: Bükki kihívás 55É (fennsíkon, a töbrök mélyén), Attila király 115 (az éjszaka, úgy ahogy van)


Legnagyobb bekómázás: Rózsaszállás 27 (a Kinizsi és MCSÉT után bezombultam ezerrel, Pisztrángos-tó után le is tévedtem az útvonalról)


Legnagyobb kihívás: Bánovská stovka (140 km-es tájékozódási túra, térképpel, önellátással)


Legnagyobb mázli: Vadregényes Börzsöny 110 (sikerült beérni a brutális nagy eső előtt), Medveles 100 (körülöttünk minden irányban villámok cikáztak, de egyetlen csepp esőt sem kaptunk), Pilisi trapp (a híres lódarazsas fa a Kopasz-hegy oldalában megúszva, az utánam érkezők viszont sokan szenvedtek el csípést)


Legnagyobb eltaknyolás: Óbudai teljesítménytúra (K+/Z elágazás előtt a Házi-réti horgásztó közelében, Sára Peti látta is)


Legtöbb csúszkálás: Brtnické Ledopády (taknyolás csak a legutolsó jégmezőn)


Legmacerásabb tájékozódás: Brtnické Ledopády (szinte 10 percenként kellett elővenni a térképet), Bakony-Balaton Piros maraton (Edina szalagozása önmagában nem elég, olvasni kell + térképészkedni)


Legjobb forralt bor: Bartina Maraton


Legkellemesebb meglepetések: Inovecká 45-ka (útvonal és hangulat), Pradedova stovka (táj, útvonal), Vychodniarska stovka (szuper szervezés, remek ellátás, rugalmas főrendező), Rákosborzasztó (a várthoz képest sokkal szimpatikusabb útvonal), Karosi Turul (látnivalók: kastélyok, templom, várrom stb.)


Legnagyobb sár: Barcika 65 (Tardona után fel a gerincre), Édes szivi maraton (lecsúszkálás a Sivyről), Mátrabérc (Muzsláról lefele), Karosi Turul (félig fagyott belvíz alatt térdig merülés)


Legszebb őszi színek: Zemplén 700-as csúcsai II


Legjobb hangulat: Ledopády előtúra (szuper társaság), Ledopády (Tündi és Attila becsatlakozása után), Prágai százas (klassz csapat), Turista emlékek nyomában II (együtt túrázás Andival)


Legnagyobb elkavarás: Bükki kihívás 55É (Homonna-tisztásról a Z sávon lefelé mentünk bő 3 km-t…), Vadrózsa 160 (Pál-bikk utáni S+… a jelzés eltűnt), Fel a Kékes-forráshoz! (a szanatórium területén kóvályogtunk 20 percig, mire meglett a cél)


Legdrámaibb befejezés: Brnitcké Ledopády (Tündiékkel klassz társaságban folyamatosan térképészkedve haladtunk, a késő esti rajt miatt belecsúsztunk a második éjszakába, agyilag kezdtem szétesni, az utolsó ep. után megkaptunk egy kiadós zuhét, a jelzetlen részre kitett szalagokat lemosta az eső, emiatt teljesen letévedtünk az útvonalról. Reménytelennek látszott a dolog, már hagytam volna a fenébe az egészet, amikor Tündi teljes véletlenségből megtalálta a célt :) Csuromvizesen semmi pénzért nem gyalogoltunk volna el a szállásra, Pólya Sanyi lett a megmentőnk, kocsival vitt le minket)


Legnagyobb elszomjazás: Fellegvár 45 (Lépéshiba mentett meg Visegrádon a saját kólájával)


Legjobb túraélmény: Forrástúra a Karancs-Medvesben (kazári riolittufamező, tátralátás), Karancs-Medves 50 (a sok kitérővel, szuper társaságban), Rohács Partizán Maraton (útvonal, technikás főgerinc, társaság), Förster Kálmán emléktúra (végigbeszélgetve, szuper táj, ősmaradványok)


Legizgalmasabb létrák: Brtnické Ledopády (homokkősziklák között függőleges mászás), Pradedova stovka (egy vár tetejéhez kellett létrán felmászni)


Legnagyobb félelem: Hegyes-Rohács (Rohács Partizán Maraton… brutál kitett szakasz, tűéles gerinc, láncok)


Leginkább odavágó meleg: Mecseki Mátrix 135 (száraz meleg: kikészülés a napsütéstől és a monoton ellátástól (ásványvíz, ropi, nápolyi)), Vadrózsa 160 (trópusi párás meleg: „az utolsó 130 km-t” végigizzadtam, őrült mennyiségű folyadékot kellett innom), Badacsonyi barangolás (párás dögmeleg, a Bujdosók lépcsőjén kidőltünk), Kőről-kőre a Pilisben


Legnagyobb elégedettség: Mátra 115, Kazinczy 200 (rutinból lekezelve a meleg, taktikusan étkezve közben, emellett mindkét esetben elég jó időt sikerült menni), LeFaGySz Mátra (elejét nem elsietve, végén beturbózva)


Legjobb hazai rendezvények: Mátra 115, Vadregényes Börzsöny, Magashegy, Megalöszölő, Medveles, Förster Kálmán emléktúra, Kazinczy 200, Less Nándor emléktúra, Palóc expedíció


Legmacerásabb rajt megtalálás: 11 km a XI. kerületben (utolsó napokban változott a rajthely, azt a túra előtti órákban nem csekkoltam a neten, telefonos segítség kellett a helyszínen Bubutól)


Legfingatósabb útvonal: Vadrózsa 160  (érezhető volt, hogy direkt szívatásból lett belepakolva sok rész: Galyavár és Sombokor lefelé sötétben, Smiró Feri útja felfelé, Lyukas-kő után felfelé és a Zám-patak)


Legdurvább iránymenetek: Prágai százas (Olaf a specialistája ezeknek, út sokszor nincs is)



Ahova ha tehetem, visszatérek: Mátra 115, Medveles 100, Nyitrai százas, Magashegy


Legjobb ellátás: Mátra 115 (ami itt nincs, az nem is létezik :) ), Megalöszölő (hűtött kóla, áldos és langalló), Magashegy (korlátlan célgulyás), Kazinczy 200 (változatos, futóbarát), Vychodniarska stovka (ízesített sörök, remek babos kaja a célban, leves), Galya 50 („mini Mátra 115”), Palóc expedíció (cigánykenyér/kenyérlángos, házisütik), Régi templomok nyomában VI (Vászolyi sajtmanufaktúra sajtjai), Vadregényes Börzsöny (túrógombóc, körözött, retek és még ezer más), Medveles 100 (házifánk, töltött káposzta), Attila király 115 (többek között: sütőtökkrémleves, friss palacsinta, babgulyás, gulyás, házisütik), Pradedova stovka (előesti vacsora: pulykaragu; célban rántott csirke és korlátlan sör)


Legjobb sütik: Szavanna 20 (Rolandék kitettek magukért), Mátra 115 (az indulók érdeme :) ), Förster Kálmán emléktúra (kazári laska), Palóc expedíció (célsütik), Attila király 115 (süti Pilismaróton), Zebegény éjszakai (rétes), Sárkány-völgy maraton (veszprémfajszi ellátás)


Legjobb kajálda: Beni Burger Sátoraljaújhely (hatalmas méret, tartalmas és finom; tesztelve a Szent Erzsébet 100, illetve a Téli Zemplén/Karosi Turul hétvégéjén)


Legnagyobb átverés: Prosecné (Kócs-hegységi maraton: a jelzés csak a térképen létezett, vizes fű, lefelé irgalmatlan sár)


Legnagyobb feltöltődés: Rohácsi-tavak 30 (csodás napsütésben élvezve a Rohács járható útjait és panorámáit)


Legjobban induló túra: Sokorói kalandok 50 (szinte rögtön a rajt után borospince, finom muskotállyal)


Legtöbb türelmet kivánta: Kinizsi 40 – rajtoltatás (végtelen sorbanállás, nem egyértelműen definiált sorok)


Legérdekesebb érkeztetés: Óbudai teljesítménytúra (amikor beértünk, nem volt érkeztető személyzet, a kitett kosárból ki-ki szabadon elvehette a túra jelvényét)


Legnemzetközibb túraélmény: Nyitrai százas (együtt túrázás két cseh túraistennővel: Ivanával és Eliskával, majd féltávtól a Pesten élő amerikai Daviddel)


Legabszurdabb: elszomjazás egy forrástúrán (Forrástúra a Velencei-hegységben)


Legjobb túrakoncepciók: Zemplén 700-as csúcsai I+II (végig az összes 700-ason), Förster Kálmán emléktúra (minden a maciról szól), Prágai százas (ezúttal a 80 évig lezárt Brdy hegységen vitt keresztül)


Legszebb kilátás: Forrástúra a Karancs-Medvesben (Karancs-kilátóból Zobortól a Magas-Tátráig, Börzsönytől a Bükkig minden látszott kristálytisztán), Vianocny vystup na Zaruby (Havrania skáláról: Povazsky Inovec, Madaras, Zobor, Börzsöny, Vértes végig kivehető volt!), Tihanyi koponya 11 (Apáti-hegyről a Külső-tó), Téli Zemplén 10 (Magas-hegyi kilátóból napfelkelte utáni körpanoráma)

Leginkább megsiratott túrák (nem rendezik 2017-ben): Mecsek 600-as csúcsai, Magashegy, Förster Kálmán emléktúra


Mindez teljesen szubjektív válogatás, bizonyára még lehetne ezer másik kategóriát is kitalálni. Na majd jövőre :)


Köszönöm minden túratársnak az együtt rótt km-eket, a fuvarosoknak a lehetőséget az együttutazásra, a rendezőknek pedig a rengeteg munkát, amit a túráikba fektettek!

 
 
túra éve: 2015
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20152016.01.03 15:30:30

Túraösszesít? - 2015, azaz: tallózás tények, emlékek, momentumok között 


 


Megtett táv: 4902 km


Leküzdött szint: 167544 m


Túrák száma: 105


Ebb?l külföldi: 14


 


Túrarendezések: összes MVTE túra, Kiss Péter Emléktúra, Tanúhegyek nyomában, Budaörsi Dolomitok


 


Teljesített mozgalmak: MVTE érem maxi, Budapest kupa (26 túrával közepes kupa), PMTT érem, Barangolás a Dunazugban, Tojás Sárgája, Börzsöny kupa (tölgy fokozat), Dél-Börzsöny kupa (érem), Északi Szivárvány, Balatoni túrák 2015, Transztúra (bronz fokozat), Hit Pajzsa kupa (arany fokozat), Pilis - Visegrádi-hegység kupa (ezüst fokozat), Túrafügg? (24 tájegység)


Leghosszabb és egyben a legtöbb szint: Kazinczy 200 (206,5 km / 7340 m)


Legrövidebb és egyben a legkevesebb szint: Szent Margit nyomában (6 km / 25 m)


Legmeredekebb túra: Schneeberg-kerül? (30,4 km / 3454 m)


Leglaposabb túra: A híd túl messze van.. (90 km / 30 m)


Legnagyobb meleg: Galyaság 30, Madaras búcsútúra, Kohász kék 130, Mátra 115, Szuperkatlan 30


Legnagyobb fülledtség: Pomáz körül-belül 55, Madaras 70, Mecsek 600-as csúcsai


Legnagyobb sár: 3x50 (különösen a Szántó 50 szakasz), Nyitrai százas (fel a Zibricára), Cseh Tamás emléktúra (Lajos-forrásról le a K+), Becsület útja 45, Nosztra 30, Magashegy 45, Imre király 50 (Kaptárkövek környékén)


Leginkább áztató es?: Naplás 37, Nyitrai százas, Magashegy 45


Legkisebb látótávolság: Éjszakai zörejek 23 (végig), Nyitrai százas (Zibricáról lefelé), Szent István éjszakai (Nagy-Szénás környékén)


Legnagyobb szétázás, szétfagyással kombinálva: Burgenland Extrem Tour (sérülés miatt feladva)


Leggyorsabb ronggyáázás: Kazinczy 200 (Füzér belterületén, 150 km-nél, néhány percre a bázistól)


Legközelebb becsapó villám: Karsztvidék 55 (Szádel?i-fennsíkon), Nyitrai százas (Zsére el?tt az erd?szélen)


Legnagyobb hó: Börzsönyi LeFaGySz, Letecká stovka (Inovec-gerinc), Teleki 50 (Magosfa)


Legszelesebb (egyben leghidegebb nyári) túra: Lókúti 50


Legszebb tavaszi színek: Lazová stovka


Legszebb napkelte: Vulkántúra (idén is a Nagy-Hideg-hegy nyert)


Legszebb inverziók: Szent László Hadosztály nyomában 50 (Nagy-Galla csúcsáról), Tortúra 65 (Tar-k?), Téli Forrástúra (Dobogók?)


Legszebb átsz?r?d? napfény: Murányi-fennsík 50 (Siváková); Nyitrai százas (Jarabá skála)


Legkékebb Balaton: Örsi-Somlyó 30


Legszebb bükkösök: Letecká stovka (Panská Javorina környékén), Silvestrovské a je to!


Legnagyobb elcsoffadás: Letecká stovka (Inovec el?tti végtelen gerincen)


Leghülyébb eltévedés: Lazová stovka (cél el?tt 2 km-rel a végs? célegyenest ellenkez? irányban kezdtem bevenni, félóra múlva esett csak le a dolog)


„Legszintesebb vízszintes”: Schneeberg kerül? (Grafensteig: térkép alig jelöl hullámzást, pedig valójában…)


Legnagyobb pech: Pálos 70 (orrom el?tt húzott el a komp Basaharcnál)


Legkellemesebb meglepetések: Lássuk a medvét!, Erd?kövesd challenge 50, Abaúj-Hegyköz 50, Schneealpe 15, Visegrád-hegycsoport 30, Szavanna 20


Legjobb csapathangulat a túrán: Abaúj-Hegyköz 50 + K?r?l-k?re a Bükkben 70 + IV. Béla emléktúra a Bükkben; Egri Bükk 50


Legnagyobb eltaknyolás: Imre király 50 (Várkútról lefelé)


Legváratlanabb durva lejt?: Forrástúra a Cserhátban (vissza Pásztónak jelzetlen úton a Tepkér?l lefelé)


Legérdekesebb „virtuális túraútvonalak”: Madaras 70 (a kék sáv jelzés vége a Tatra csúcs el?tt), Murányi-fennsík 50 (Voniaca – Siváková szakaszon a „virtuális” Z sáv jelzés)


Legváratlanabb esemény: Herman Ottó 110 (Katalin-völgyben egy fa lassan rámd?lt, a túrabotom meggörbült, nekem szerencsére a hajam szála se)


Legvagányabb kilátóhelyek: Madaras 70 (Buchlov csúcsa), Murányi-fennsík 50 (Poludnica). Visegrád-hegycsoport 30 (Új-hegy)


Legszebb éjszakai fények: Iszinik 100 (kilátás a pilisi szerpentinr?l Szántó/Vörösvár/Bp felé)


Legtechnikásabb útszakaszok: Karsztvidék 55 (Torna vára el?tt), Schneeberg kerül? (Grafensteig), Bakonyi Mikulás 50 (Gizella-átjáró)


Legjobb oda-vissza túra: Pilisi Lift – Páternoszter II


Legkellemesebb pihengetés: Madaras búcsútúra (Kolostor-sziklák tetején, elterülve)


Az év tájügyi felfedezése: Murányi-fennsík (utcahosszal)


A megunhatatlan relax-hétvége: Magashegy 45 + Tompa Mihály 35


Az év fotótémája: Stolica 30 (a Stolica csúcsra fel, visszanézve egyszerre látszott a Király-hegy ill. a Magas-Tátra!)


Az év szálláshelyei: Rax-Schneeberg túranapok (a felújított Weichtalhausban aludtunk, a hivatalos átadása el?tt, meglep?en szuper körülmények között); Magashegy 45 (a tornaterem helyett a plébánia vendégházában szállhattunk meg); Herman Ottó 110 (Csanyik-völgyi erdei iskolában, a kitömött állatokat is felvonultató kiállítás szomszédságában)


Legnagyobb meglepetés a kondi kapcsán: Kazinczy 200 (mindenféle szellemi és fizikai holtpont nélkül), Mátra 115 (a nagy meleg nem nyírt ki)


Legérthetetlenebb jelenség: NaHáT túrán a patakban elmerülések száma = 0


Legemlékezetesebb szolgáltatások: kazári laska (Lássuk a medvét!), áldos (Megalöszöl?), házifánk (Medveles 100, az esztenánál), vadgulyás (Magashegy 45), bableves (Abaúj-Hegyköz 50)


Legváratlanabb etet?pont: Forrástúra a Balaton-felvidéken (3 km-nél fullextrás haminyami a Koloska-völgyben)


Legtöbb szolgáltatás (fajlagosan): 25 éves az MSTSZ, Mátra 115


Legtöbb házisüti: Mátra 115, Szavanna 20


Legjobb közösségi élmények: Karácsonyi Dolina (nyársalás), Mátra 115


Legtöbb kreativitást igényl? túrák: Lókúti 50, Tavaszi ébredés 50


A legeredetibb teljesítés: Híd túl messze van… 90 (leszakadt vállpántú zsákkal a kézben, szinte végig, kocogva)


Leginkább „utazási iroda jelleg?” fullos élmény: Medveles 100 (különbusz, szállás, az ezerarcú táj, ellátás…)


Legötletesebb túrakoncepciók: Gaia Fenntarthatósági Túranap (interaktív játékok a környezettudatosság témakörében); Lássuk a medvét! (a lel?tt medve nyomában: a célban láthattuk is a maci bundáját és koponyáját.. szolgáltatásként mackósajt, maci alakú süti; az útvonal is felettébb különleges volt)


 


Köszönet a rendez?knek, túratársaknak és a fuvart biztosító sof?röknek!



 

 
 
3x50Túra éve: 20152015.05.27 10:00:44

3x50, avagy egy „lazára vett korcsolyázás”


 


Amikor megláttam a túranaptárban, hogy hosszú kihagyás után ismét megrendezésre kerül a 3x50, éreztem, hogy ismét ott a helyem. 18 évvel ezelõtti emlékek kezdtek kavarogni bennem. Idõközben megkeresett Andris, hogy ugye mehetünk együtt… Szóval minden kezdett összeállni és túl egyszerûnek tûnt a dolog. Közbejött egy nemkívánatos nyavalyás sérülésem, így az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy egyáltalán el tudok-e indulni. Végül igent mondtam és Rózsaszállás helyett Normafa felé vettem az irányt. Még a buszon utazva sem voltam különösebben motivált és folyton az motoszkált a fejemben, hogy ha bármi furcsaságot érzek a lábamban, azonnal kiszállok és irány a Mátra…


 


Elsõ szakasz: Normafa, rajt. Jópár ismerõs arc, nosztalgia ON: Toperczer Andris, Toplak Józsi, Remó, SzLA.. õk is ott voltak 18 éve anno. Emellett persze sok olyan embert is látni, aki számára „rutinfeladat”, míg mások számára viszont „nagy kihívás” volt ez a háromlépcsõs menet. Szemetel az esõ, fújdogál a szél, már itt a rajtban elkél a dzseki. Andrissal kézfogás és részemrõl bizonytalan megjegyzések jönnek a motiváltságról. Csomag leadva, igazolófüzet átvéve. Igazából csak akkor kezdek ráhangolódni a túrára, amikor Rakk Gyula elkezdi az eligazító beszédét az útvonallal kapcsolatosan.


 


Tömegrajt. Néhányan kirobbannak, én örülök, hogy a lábaimat tudom mozgatni :D Szépen komótosan haladunk Andrissal, és direkt hagyom, hadd elõzzenek olyanok is, akik általában nem szoktak. Makkosmáriáig ismerkedés a szalagjaim jelenlegi állapotával, valamint a talajjal. Itt még egyáltalán nem vészes a csúszáshelyzet. Ezt követõen rátérünk egy 58 soriP szakaszra, elég hosszan, így aztán tájékozódni jódarabig nem nagyon kell, illene ismernem az útvonalat ;) Az esõ egyre jobban rákezd, ráadásul a levelekre ráhullva sokszorozódik az esõ hangereje, komolyabbnak hatva, mint amilyen valójában. A bakancs jól vizsgázik, belül nem leszek vizes. Mind felfelé, mind lefelé a váratlan kicsúszásokra kell figyelnem nagyon, mert egyetlen be nem tervezett mozdulat végzetes lehet a sérülés szempontjából és idõ elõtt kénytelen leszek a Mátrába utazni J Ennek megfelelõen a tempó továbbra is visszafogott.


 


Gyõri Peti és Borika fogadnak János-hegyen, jól bebújva a kilátóba, õk legalább nem áztak. Az ezerszer járt szerpentinezõ út le Szépjuhásznéra csúszós, ezúttal a kövek is tréfásak. Szépjuhásznénál integetés a Bubumobilban rejtõzõ kamera felé, a mozdulatsor annyira jól sikerül, hogy kishíján nem a jelzésen folytatjuk tovább J Ezt követõen virtuális Heroberto emléktúra részbejárás következik, Hárs-hegyi-körút, itt is ep. Petró Zoliéktól mintaszerû bélyegzés, majd az általam nagyon nem kedvelt rövidke, ám bokatekergetõs ereszkedés következik. A mûút elõtti utolsó lejtõ már igazi hardcore csúszkapálya, a lábamat féltve csigalassúsággal haladok fától-fáig. Fekete-fej emelkedõje tempósan haladva „fájni szokott”, ezúttal a komótos séta okán nem fáj. Had Andrást a Kiscell túra óta nem láttam rendezõként, örömteli volt õt ilyen minõségben üdvözölni a „vaskályhánál”.


 


A köves-sáros lejtmenet ismét „szalagremegtetõs”, de szerencsére ez is megúszva. Úgy elbeszélgetjük Andrissal a dolgot, hogy Adyliget felé gondolnék lemenni a Heroberto túra mentén, de aztán idõben észbekapunk J Útvonalkövetõként természetesen lekanyarodunk a Juliannamajori mûúthoz, bár ott ezúttal semmi habzsi-dõzsi, az egy másik túra, másik irányból ;) Kicsit alábbhagy az esõ, a felhõk viszont alacsonyan szállnak, nyilvánvaló, hogy jön még kutyára úthenger. Vörös-pocsolyánál efemmtõl kapunk egy kis Becherovkát, jólesett, köszi! Kellemes beszélgetõs a terep, komoly emelkedõ nincs, az irtásos résznél viszont már korcsolyaleckéket kell venni, különben hasas-hátas.


 


A P3 elágazása után két helyen is félre lehet menni könnyedén, ha az ember a jártabb úton szeretne maradni, de szerencsére jók az emlékeim, így félig sötétben is gond nélkül érjük el Nagykovácsit. Szokatlanul nagy a forgalom, még a hegyi utcákon is sokszor félre kell ugrani az autók elõl. Zsíros-hegyre fel már masszívan sötét van, de a beton miatt tök felesleges a lámpa. A sorompótól megkockáztatjuk a pontig fejlámpa nélkül kihúzni. A pontõr felhívja a figyelmet az útvonalkövetésre. Ezen a túrán valóban nem árt vigyázni, bárhol lehet titkos ellenõrzõpont. A KS közös szakaszon helyenként jókora kacsaúsztatókat kerülgetünk, a sár maga kezelhetõ. Kerek-hegynél senki, pedig annyira vártuk J A kellemetlenül köves lejtõ ezúttal sáros is, így óvatos maradok és direkt hagyom, hogy az Edit/Zsolt/Zoli trió elrobogjon mellettünk. A patak elérése után az egynyomos ösvény a kõkerítés mentén „zuhanyrózsás”, azaz a belógó ágakon áthámozva magunkat jókora locsolást kapunk a fejünkre.


 


Shell-kút, etetõpont. Zsíros-és vajaspapa, klasszik túraellátmány. A szörpbõl nem fogyasztok, egyesek szerint furcsa volt az íze, inkább maradok a Kofola mellett. Paprikás-patak menti S sáv ezerszer járt útján gond nélkül haladunk, meglepõen könnyen járható. A majálisfás tisztásnál hangoskodó helyiek… Andris felemlegeti a berceli kalandot (Palóc 100), ami a helyzethez képest jól sült el, de most még ahhoz hasonlót sem kívánunk magunknak, így ideiglenesen a beszélgetést és a botozást is beszüntetem és angolosan távozunk jobbra fel. Kálvária-hegy letérõje utáni szakasztól tartottam nagyon, nem ok nélkül. Egynyomos, rézsútos és nagyon csúszós. A túra elõtt azt fogadtam meg, ha sikerül átvészelni ezt a részt, akkor már komolyabb baj nem lehet. Kötõk-padja elõtti sziklák, valamint az oldalazás némileg leizzasztott azért, lábam megúszta kicsúszás nélkül.


 


Guckler OKT ereszkedése is problémamentes, és abszolút útvonalkövetõ (18 éve itt volt feltételes ep.) Rozália szélén egy autóból kikiabál valaki, hogy mit keresünk mi ilyenkor az erdõben. Nem tudom, itt az esõre avagy az idõpontra gondolt-e J Aranyhegyi-patak partján az utat részben beszántották, így kissé kellemetlen „taposós” a menet egy darabig. Köves-bérc ep. pedig meglepõ módon lejjebb költözött, egészen oda, ahová még autóval fel lehetett menni. Bubu bácsitól kapunk pecsétet, õ pedig tõlünk az észrevételt, miszerint a Köves-bérc csúcsa nem egészen itt van J A csúcsmászás megint csak nem megerõltetõ, így kellemesen elbeszélgetjük az idõt. Pilisborosjenõ szélén azonban a folyamatos sasolás ellenére elvétjük a Teve-szikla felé tartó jobbost. Az egyértelmû volt, hogy túlmentünk, de kedvünk már nem volt ahhoz, hogy visszamenjünk. Így aztán inkább egy kurflit írunk le, és a nyílt szakaszon belõjük az Egri várat és megnézzük, áll-e még J Elsõre odatalálunk. A Kevély-nyereghez így azonban a kétlépcsõs helyett háromlépcsõs emelkedõ visz fel. Fura módon nem a Redlinger út kimosott köves lábtekerõs mászása visel meg, hanem a visszacsúszós Magas-erdõ nyiladéka.


 


Kevély-nyeregnél Lestat sporttárs fanyar humora vár, némi epres müzli szelettel. Valamiért sejtettem elõre, hogy a Kevélyrõl lefelé az OKT meglehetõsen érdekes tud lenni. Ezúttal nem hazudtolta meg magát. Ultrabrutál korcsolyapálya lett a jutalmunk: egy rosszul kivitelezett lépéssel sok métert lehet csúszkálni elõre lefelé, koordinálatlanul. Ezt kivédendõ, inkább alaposan lemaradok és próbálom kordában tartani a mozdulataimat, több-kevesebb sikerrel. A sár már igazából nem érdekel, csak az, hogy ne csússzon ki alólam a lábam. A vízszintes szakaszt elérve is megmarad a dagonya, de legalább nem áll fenn a veszély, hogy meginduljon az ember a csúszástól. Kis-Kevély kõbányájától a köves szakasz ezúttal megváltás csúszásszakmailag, persze a talpnak annyira nem kellemes. De legalább tudunk haladni. A tempót már nem szándékozunk felturbózni, hiába hogy erre csábítana a terep.


 


Hosszú-hegyre vezetõ unalmas Z sáv bokagyilkos kõrengetege ezúttal nem hagy mély nyomokat bennünk, fura módon észrevétlenül érjük el a gerincet. Egyik csúcsot mellõzzük a másik után és gyanús kezd lenni, hogy a végsõ nyeregponthoz ereszkedünk és még nincs itt a pont. Megnyugvást hoz, hogy aztán mégis megtaláljuk õket. Innét már szinte végig lejtmenet, na persze még teljesen becsületesen megtesszük a jelzés újabb betérõjét a dózerútról. Szántói-nyeregbõl egy párost próbálunk visszakiabálni, akik Szentkereszt irányába akarnak továbbmenni. Szépen lassan el lehet tenni a lámpákat, amúgy is mûutazunk. A templomnál némi tanácskozás, hol is az iskola. Mivel „van pár életünk”, több lehetõséget is kipróbálunk és végül szerencsével járunk. Nem siettük el az elsõ ötvenet, kevéssel fél 5 után csekkolunk. A tantermekben már teljes a foglaltság, így a folyosón tudunk helyet találni magunknak. Gyors mosdás és evés után eltesszük magunkat pár órára.


 


Második szakasz: Az eltervezetthez képest korábban ébredünk, eszünk eleget, mert a ránk váró második szakasz fog kivenni a legtöbbet belõlünk. Fura módon nem esik még az esõ, pedig a meteo már azt ígérte, hogy reggeltõl szakadni fog. Jócskán a tömegrajt elõtt lenézünk a rajtoltató asztalhoz, ahol a 3x50-ezõkön kívül a „Szántósok” is ott sorakoztak már. Rég nem látott Gudluking sporttárs azt ecseteli, hogy szinte a teljes M7-es szakaszon ömlött az esõ, aztán mintha elvágták volna. Ennek elvileg örülni kellene, hátha valami isteni gondviselés meg akar minket óvni az ázástól. Mindenesetre fel vagyunk mindenre készülve, tudjuk, milyen technikás helyenként az útvonal, arról nem is beszélve, hogy ennek a szakasznak a legjava a vulkanikus (ezáltal könnyebben sárosodó) Visegrádi-hegységben vezet.


 


Újabb tömegrajt, vegyesen a hárometaposok az egykézõkkel. Eleinte együtt halad a csapat, de már az emelkedõ fõutcán széthúzódunk. Sajnos a talpbetéteim végig huncutkodnak a túra során, sokszor meg kell állni útközben megigazítani õket. A fõutca menti egyik padon gyorsan rendbe is kell tegyem õkelmét. Szántó szélén „versenyre kelünk” a szabadtéri misére igyekvõkkel, akik közül páran viccesen inkább elvennék tõlünk a botokat J A kápolnához vezetõ emelkedõ legvége eléggé combos, de szerencsére annyira nem csúszik. A S+ a felsõ kõfejtõig igen kellemesen járható, onnét viszont megindul a Laokoón-csoportot megszégyenítõ mozdulatsor. Kellõen mély és csúszkálós az útvonal, alternatíva nincs. Haladás szempontjából már tök mindegy volt szerintem mindenkinek, hogy mennyire is lesz sáros az öltözék. Az esõ lába lóg, de még mindig semmi. Ennek legalább örülünk.


 


PS elágazásnál Slíz Gyuri pecsétel és ajánlja a barlangos könyvét. P sávra váltunk és irány az általam nem kedvelt Vörös út. Esõ szépen rákezd, eleinte csendesen, majd egyre keményebben tolja neki, érezhetõ, hogy ez nem egyperces mûfaj. Cserébe a Vörös út meglep: szépen kipucolva, semmi fatörmelék, kövek valamint avar. A meredeksége persze nem változott, de nem különösebben csúszik, sokkal rosszabbra számítottam. A Simon-halála letérése után elvileg könnyû az út, hiszen alig-alig van szintemelkedés, cserébe viszont az egynyomos ösvényke bevisz a susnyába, így teljes mosdásban részesülünk, miközben nem is nagyon látjuk, merre az elõre. Az esõ pedig már szakad, sõt még jobban szakad. Szerencsére csak kívül ázunk, a hangulattal semmi baj, kitartóan haladunk tovább.


 


Pilis-nyeregtõl a kimászás meredek, de legalább köves… eleinte. A vége csúnyán sáros, pár visszacsúszás befigyel. Õszies klíma fogad fent a Z+-en, egyre csökkenõ látótávolsággal. Lekorcsolyázunk Két-bükkfa-nyereghez. Felvetem Andrisnak, hogy innentõl megint figyelni érdemes, mert anno régen itt mintha lett volna feltételes pont (amúgy jogosan). Botok nélkül tuti nem ment volna bizonyos helyeken, olyan a sárhelyzet. Rezsõ-kilátónál Borika fogad mosolyogva az esernyõje alól. Mivel övé az elsõ két etap legmagasabban fekvõ ep-je, rákérdezek, hogy netán õ lesz-e Pilis-tetõn másnap. Nemleges választ kapok.


 


Az esõ nem csendesedik, a csúszkálás a Tost-sziklákig ennek ellenére kezelhetõ. Nem úgy a Szakó-nyereghez a szerpentinen… ismét csak a józan ész diktál. Sõt, Júlia-forrásig csak egyre rosszabb. Az esõ még jobban rázendít, a mozgás koordinálása is egyre nehezebb. Andris elnéz forrásvízért, én maradok a jó öreg Kofolánál J Valamiért beugrott akkor, hogy errefelé volt a LeFaGySz-on egy kellemes titkos pont egy meredély alján. Pár perc múlva már ott is látjuk magunk elõtt a helyet. Meredek lemászás, még meredekebb kimászás. És csúszik, mint a rosseb. Gellért elõször elindul másik irányba (ami amúgy nem rossz gondolat, a S sáv régen tényleg itt vált el), de aztán korrigál. Némi kreativitásra is szükség van, hogy feljussunk. Árpád-vár pihenõjéhez könnyed korcsolya, majd a S sáv (melynek új szakaszán most jártam elõször) némileg trükkösebb. Páran itt elkocognak mellettünk, az apa-fia páros durván aláznak. Mivel ugye híresen nagy esõ-kelõ vagyok, inkább maradok a képességeimnek megfelelõ haladási módozat mellett.


 


Szakó-nyeregtõl amúgy az UTH-s szalagok kísérnek. Már elõre gondolunk a másnapi verseny résztvevõire és nem irigyeljük õket. Csúszós sárban futni? Ez tényleg egy másik mûfaj. Lukács-árokban viszonylag problémamentes a patakátkelés, a vízhozam mondjuk nem kicsi, de a kövek nem merültek el és csak kissé csúsznak. A Szõke-forrás-völgyét elérve megmaradunk szabálykövetõnek, és átkelünk a patakon, ami ugyan nagy robajjal folyik, de ésszel lépdelve abszolválható. Kaincz-forrásnál kis pihit tartunk, eszegetünk-iszogatunk, kell az erõ a Vadálló-kövekhez. Amúgy sem készülünk nagy tempóra, de ami most a terepen van, további extra erõfeszítésekre ösztönöz. Csodák csodájára az esõ alábbhagy, legalábbis mérséklõdik.


 


Az új felfestés helyett az UTH-sok számára is kiszalagozott régi nyomvonalon indulunk neki a P3-ön, egyenesen fel a köveken. Nem kapkodunk, szépen egyenletesen megyünk. A második szekérútkeresztezés után furcsa lesz, hogy a jelzés nem a köveken mászik fel a gerincre, hanem valahol oldalt egy újonnan „telepített” ösvényen halad. Mindegy, ha ez a követendõ, menjünk erre! Illetve hát.. mennénk, ha tudnánk, mert annyira csúszik, hogy egy idõ után gyakorlatilag lehetetlen az úton maradni. Ha megállunk, csúszunk szépen oldalra lefelé. Önkényesen átmászunk a gerincre a régi nyomvonalra és úgy érjük el a legalsó „követ”. Pompás látvány a völgyben gomolygó pára. Az apa-fia páros gyönyörködik, nézelõdnek, mi inkább egyenletesen mászunk tovább. A végsõ emelkedõnél találkozunk Cs. Misivel, aki hozzánk hasonlóan kifejezi nemtetszését az új nyomvonallal kapcsolatosan.


 


Szépen felslattyogunk a csúcsra, ahol pár perc erejéig kifújjuk magunkat, Kofolával töltekezünk. Túl sokat nem akarunk idõzni, mert a pontzárásig már csak 45 perc van vissza, és jó lenne minél tovább jutni lámpa nélkül. Szerencsére komoly emelkedõbõl nincs sok, így egy kicsit rá tudunk kapcsolni. A Hubertus-kunyhó után elbúcsúzunk az UTH szalagoktól, ezzel együtt egy újabb sáros szakasz vár ránk. Tüskés-hegy elõtti lejtõ saras-vizes korcsolyapályáján sok mindent lehet, de egyenletesen haladni azt nem. A hegycsúcs környékén pedig megtapasztaljuk, miért is kapta a hegy a nevét, folyton folyvást beakadunk valami bozótba a keskeny ösvényen. Utána szerencsére javul a terep, ezt ki is használjuk.


 


A Kis Rigóhoz már bõven rátartással érünk és tudunk szánni idõt efemméknél a haminyami elfogyasztására is. Lekvár / nutella / tepertõkrém kenyérrel, mogyoró és szörpök. Marasztaló a hely, az egyszer biztos. A rendezõi fotelokba is beengedést kaphatunk ideiglenesen. Aztán kiadtuk a jelszót, indulás tovább. Azaz indulnánk szépen lefelé, de az út haladhatósága kritikán aluli (folyós sár). A patak hídja elõtti lejtõ is hasonló meglepetéseket rejt, fõ az óvatosság. A Bükkös-patak áradásai már-már legendaszámba mennek, így kíváncsisággal vegyes izgalommal várjuk, mit kapunk most õszentségétõl a mostani mannát követõen. Még az OKT-n edzünk egy-két patakátkeléssel, a kövek szerencsére nincsenek víz alatt, kivitelezhetõ a mûvelet. A dömörkapui betonutat elérve csábítónak tûnne azon menni lefelé, de a mérõkerék nem arra gurult, ráadásul ugye a titkos pontok… Szóval csakis a jelzésen, a patak mentén! Egy komoly átkeléstõl tartottam én személyesen, ami régebben még a K+, most már a Z+ útvonalába esik, õszintén szólva a patak most sem túl keskeny ott, cserébe a kövek nem bújtak el, így végül lépésrõl lépésre logikusan átmászható. A betont „így sem ússzuk meg”, a hivatalos Z+ is megy rajta nemkeveset, mire eléri Dömörkapu szélét.


 


A Z3 trükkös jobbos betérõjét jól ismerjük, többek között a Vasas maratonról, így rutinosan fordulunk el rajta. A kellemes vízszintesek után hirtelen váltás ez a lábaknak, nem is erõltetjük a járást. Eleinte a kövek csúsznak, késõbb a sáron folynánk vissza, ha nem lenne nálunk bot. A kilátóhelyen Annamari bélyegez egymagában, ami azt sejteti, hogy Zoli majd valahol máshol lesz külön ellenõrzõpont (így is lett). Kõrösi emlékmû környékén a sárhelyzet fokozódik, ez már a folyós-tapicskolós állagú. A részben nyílt terepre való kikanyarodás afféle megváltás, mert bár a víz folyik még az úton, cserébe a trutyi állaga sokkal kellemesebb, szóval lehet haladni valamennyire. A helyzet érdemben (szerencsére) nem változik Lajos-forrásig, amit elég váratlanul érünk el, hosszabb mászásra emlékeztem.


 


Csikóvár nyergébe az emelkedõ a korábbiakhoz képest „meglepõen jól járható”, ami azért messze nem jelenti azt, hogy ne lenne rajta sár. Petró Zoli vár itt bennünket, Sport szelettel és némi jó szóval. Nem sokan haladtak el elõttünk, amin azért eléggé meglepõdünk, hiszen mi magunk sem megyünk valami eszeveszett tempóban. A Nap közben szépen kisütött, a ruhák is fokozatosan száradnak rajtunk. A P+ új nyomvonala párhuzamosan megy a Lom-hegyi bázisra vezetõ dózerúttal, idõnként érthetetlen módon írva le cirkalmas íveket és mászatva meg velünk hirtelen szinteket. Lajos-forrástól ismét beköszönnek az UTH-s szalagok, ezen az új P+-en a futók is biztos örülhettek eleget. A P+ kellemes ereszkedõs részénél már-már könnyed kiránduláson érezzük magunkat: a sárhelyzet javul, a lejtõk kényelmesebbek, lankásabbak. A léptek is könnyebben mennek egyértelmûen.


 


Tölgyikreknél többszörös nosztalgia fog el, leginkább a megboldogult Szurdok túra kapcsán, ahol több évben is itt vártam a kedves túrázókat. Közben sajnos a másik tölgy is megadta magát, a tavalyi jégkár végzett vele L Remélhetõleg a hely neve ettõl nem változik. A sokat járt S sávra váltunk Dobogókõ felé, és alig várjuk, hogy letérhessünk a széles (amúgy frekventált kispistázó útvonalnak számító) szekérútról jobbra. A megérzés bejön: ez az út már sokkal jobban járható, kifejezetten élvezetes rajta haladni. A jégkár nyomai itt is tetten érhetõek, gyanúsan ritkás errefelé az erdõ :/  Fejemben van ez a szakasz nagyon, mondom is elõre, mi következik éppen. Az egynyomos tekergõs útvonal egy picit saras, de szinte még így is nevetséges a nap korábbi részeihez képest.


 


A Szent-kútra levezetõ S+ elágazása után szinte rögtön felkanyarodunk a Kopasz-hegy irányába, ami ismét egy gyanús titkos pont lehet(ne), 18 éve volt is fent ember. Ha rendezõvel nem is, de tanácstalanul szembehaladó ötösfogattal sikerült találkozni. Sz. Feri, Sanyika, Vincze Zoli fémjelezte csapat magabiztosan állítja, hogy õk jönnek jófelé. Idõközben kiderült, hogy egy felfestést nem néztek meg alaposan (mindkét végén nyilas sávjelzés), így a szekérutat elérve Fagyoskatona helyett ellenkezõ irányba fordultak. A kibõvült csapattal jó hangulatban megyünk tovább, és mesélek pár dolgot az útvonalról arra az eshetõségre, ha ellépnének ismét. Fagyoskatona elõtt közvetlenül a hivatalos jelzés nem a szekérúton, hanem vele párhuzamosan bent halad, de a jégkár nyomai ott még nem lettek felszámolva, így oda nem kell (és amúgy sem lehetne) lemenni. Erre még Rakk Gyula a reggeli eligazításkor hívta fel a figyelmet.


 


Fagyoskatona után a társaság gyors szekciója érezhetõen ismét erõre kap, és elsiet. Mi Andrissal feleslegesnek érezzük a rohanást, idõvel jól állunk és kis szerencsével még a lámpát sem kell majd elõvegyük a célbaérésig. Részemrõl ismét egy „rogyásig járt szakasz” (bár fõleg ellentétes irányban), pár rövidebb mászást követõen ott is vagyunk Dobogókõ alsó szélénél, ahol folyadékkal várnak a pontõrök. Az elõre sietett brigád is itt van még, isznak õk is. Ráadásul a Kofolám is népszerû lesz, többen kóstolnak belõle.


 


A második szakasz most már szinte a zsebünkben, szinte lejtmenet maradt csak vissza. A Zsivány-sziklák elõtti kellemes (ám köves) út most már csak emlék, a jégkárok felszámolása kapcsán egy széles utat hoztak létre, ami most szokatlanul sáros, meglepõ, hogy itt dagonyáznunk kell. Zsivány-szikláktól azonban kellemesen haladós. Vincze Zolival hármasban sétálunk és most már van idõnk és kedvünk is beszélgetni. Lazulunk, ki hitte volna ezt a nap elején? Mária-padnál Bubu és Lestat kettõse fogad, helyesebben nem is a padnál, hanem bent a házikóban. A célban ránk váró meleg étel elõtt még elfogadunk a felkínált nápolyiból is. Bubutól még gyorsan megkérdem, hogy kap-e valamit az az õrült, aki önszántából még felnéz a Vaskapu-sziklához J


 


Elvileg sétagalopp lenne most már csak Szántóig, de a Hutaiújtelep környéke csúnyán ragadós-csúszós. Szerencsére nem hosszú ez a szakasz, de a fene se kívánja már. Ráadásul két ki nem kötözött kutya is a frászt hozza ránk, de jólneveltek, mert a területhatárukon megállnak, minket már nem bántanak. A zöld sáv leválása után Magas-hegyi-nyeregig örökkévalóság… látszólag nem akaródzik odaérni: ligetes erdõbe be, félig nyílt szakasz, szélesebb szekérút, majd ösvényke, majd megint elõlrõl. Erre elõre figyelmeztetem Andrist, aki a hírtõl nem lesz boldogabb, és tényleg nagyon várjuk már a Z sáv, majd a P sáv megjelenését. Na aztán kiderül, hogy nekem is lehet meglepetést okozni, tudniillik a S+ át lett festve Magas-hegyi-nyeregtõl a P sávra, szóval nem kell Szántói-nyereg felé kerülni, lévén hogy ott most pont sem üzemel. Ennek örömére legurulunk szépen, elõbb a betonútig, majd azon tovább be a faluba.


 


Sokfõs konvojként érkezünk az iskolába, ezúttal elsõre betalálunk J Még mindig világos van, szóval lámpázni egyáltalán nem kellett. A megkönnyebbülés részemrõl abban nyilvánul meg, hogy a célasztal elõtt könnyed mozdulattal lehajítom a botjaimat. Taktikus, de mégis laza menet volt. Sem fizikálisan, sem fejben nem vert oda ez a második szakasz. Szerencsére. Nagy dilemma elõtt állunk: elõbb tusolás avagy evés? Kiderül közben, hogy az alternatív tusolóhelyen nem folyik a víz, így az egyetlen rendelkezésre álló helyre „tépek sorszámot” és addig szépen fogyasztok a bõséges paprikás krumpliból. Lehetne akár több tányérral is, de egyetlen telemert tányér is most tökéletesen elegendõ. Finom a mellé kínált fahéjas-gyümölcsös tea is. Közben azon merengek, hogy a töméntelen mennyiségû saját kaja legjava haza fog vándorolni, mert lazán túlterveztem a témát. Persze sebaj, inkább legyen bõven tartalék, mintsem hogy koplaljon az ember. Nagyon kényelmesen állunk idõvel, tudunk eleget aludni a „levezetõ” harmadik szakasz elõtt. Eleinte gondot okoz megtalálni a folyosó világítását szabályozó kapcsolót, késõbb pedig a lent mulató csapat hangereje akadályoz abban, hogy nyugovóra térjünk.


 


Harmadik szakasz: Vasárnap reggel, csodás tiszta idõ. Felhõ alig, pára még akad, de mindez jót sejtet a mai napot illetõen. Véglegesre pakolunk és átmenetileg elbúcsúzunk elküldendõ csomagjainktól. A hangulat sokkal nyugodtabbnak tûnik legtöbbünknél. Néhányan azért küzdelemre számítanak, legfõképp az elõzõ napi fizikai traumák következtében (feltört / ázott lábak, meggyötört izmok). Irány tehát fel a Pilis-tetõre! Mondhatnám akár Pilis-Vörös-Vár részbejárásnak is, idén már harmadjára megyek fel a Pilis-szerpentinen. A falu emelkedõjén hamar bejáratódnak a lábak/talpak, így az erdõbe betérve már semmi különösebb gond nincs. Sárhelyzet meglepõen jó, nem vártuk volna az elõzõ napok után. Felemlegetjük Andrissal a legelsõ Vertikál rendezést, akkor aztán kaptunk rendesen, ázott ott mindenki, rendezõket – indulókat beleértve. László-kúpjánál már bõven látni a jégkár nyomait, kilátást azonban itt még kevésbé, éppenhogy kibújtunk a párából. A Z3 letérõje elõtt azon a szûk 50 méteren azóta sem sikerült eltakarítani az úton fekvõ ágakat, cserébe taposva lett a hónapok alatt egy kerülõ út.


 


A kilátónál Slíz Gyuri pecsétel és invitál egy exkluzív barlangtúrára. Tiszta a levegõ, jó a hangulat, mi kell még? Pilis-tisztásig ugyanott megyünk vissza a háromszögön, találkozunk jópár résztvevõvel, jobbára mosolygós arcokat látni, ez már tényleg a levezetõ „jutalomnap”. A Z sáv kb. nyílegyenes része gyakorlatilag sármentes, öröm rajta sétálni. A Simon-haláláról becsatlakozó P+ után viszont ismét ízelítõt kapunk a trutyiból, de hát ezt elvileg tudhattuk volna, az elõzõ évi Iszinik épp itt izzasztott meg a sarával. Közben ráadásul ismét felhõben-ködben túrázunk, a levelek is nedvesek. Pilis-nyeregre levezetõ lejtõ eszement módon csúszik, apa-fia páros belekocogva lesiet, mi maradunk az óvatoskodásnál.


 


A nyeregnél ismét üdvözölhetjük az UTH szalagjait, és a nyomokból ítélve nagyon az a benyomásunk, hogy a verseny mezõnye már áthaladt erre. Fekete-hegy felé ugyanis alaposan fel van „habarva” az út. Gergõ csapódik hozzánk egy darabon, a talpaknak nagyon nem jól esõ, murvával felszórt szakaszon. Aztán az enyhe lejtõvel elérjük „kedvenc hintánkat”, majd a Sasfészek turistaházat. Pecsételés közben ecseteljük, milyen móka is volt itt elõzõ évben lejönni a LeFaGySz túra keretében. Természetesen most is pont ezen az útvonalon kell elhagyni a házat. Direkt szólok Andrisnak, hogy itt most egy reumás csigát meghazudtoló „tempóban” fogok haladni, a lejtõszög helyenként igen durva, és csúszik is veszettül. Szerencsére megúszom az esést és kicsúszást.


 


Újabb ismerõs részek, a sokat járt Róth úton. Emelkedni már nem emelkedik, ráadásul meglepõ módon nem olyan durván saras, mint az lenni szokott. Helyette méretes tócsák, amiket kerülgetnünk kell. Az erdõbõl kijutva a nyílt szakasz lejtõjén elõbukkan oldalt a Kétágú-hegy két „ága”, mindkettõ púpja elvész a felhõben. Fílingre olyan, mintha nem is idehaza lennénk. A sok esõtõl minden méregzöld, csodaszép! Sziklák alatti dûlõnél pecsét, ismételt cipõigazítás. Innét nagyon kellemesen esik a javarészt füves út, öröm a séta. Betonútra leérve kicsit beindulok, úgy tûnik, végleg elmúlt a lábprobléma. Klastrompusztánál váratlanul ér az ellátás: szörp és Jó reggelt keksz, sok szívélyességgel fûszerezve. A túra során sok gondot okozó talpbetétet végleg a zsák mélyére süllyesztem, nem fogja többet nyomni a talpam.


 


A SÁRga jelzés Cigány-pusztáig nevéhez méltó, az elõzõ napi Laokoón-csoportos mozgást tovább lehet finomítani a dagonyában. Egy idõ után már tök mindegy, hova is lépünk, fõleg hogy nincs is nagyon alternatíva, az út teljes szélességében trutyi, csak az állagában van némi változatosság. Egyhangú ez a rész, meg a körülmények okán nem is olyan haladós, így Andrissal beszélgetünk, viccelõdünk, múlatjuk az idõt.


 


Csévi-nyeregtõl többszörösen ismert az út, ismételt Piros 85 részbejárás, becsukott szemmel is megy. Innentõl gyakorlatilag eltûnt a sár, a gázpásztáig még kevéske tócsa még jutott osztályrészül, de utána mintha egy egészen másik túrán vettünk volna részt! Hirtelen könnyebbek lettek a léptek, tiszta a levegõ, mondtuk is, hogy ez „nem méltó az elsõ két szakasz után”. Abszolút buli fíling kezdett eluralkodni, észrevétlenül jutunk el Iluska-forrásig, amit hosszú idõ után elõször látok folyni. Fehér-hegy nem ráz meg különösebben, persze nem is hajtjuk magunkat érte. Az elágazásnál lévõ fa alatt sajnos nem lesz meg az olló, amit még a Pilis-Vörös-Vár szalagozáson sikerült ottfelejteni :/ Vincze Zoli csapódik mellénk, akit ezúttal óva intek attól, hogy a PS elágazásnál véletlenül is lekanyarodjon balra, Vörösvár felé J


 


Mesefenyves, majd tekergészés, egyre erõsebb kamionzaj, és itt is a Kopár csárda parkolója. Cs. Misi felesége várja Misit, aki nem sokkal van mögöttünk. A ponton Csabi és párja õrködik, tápolunk a kenyerekbõl és iszunk a szörpökbõl, közben persze agymenés ezerrel. Megérkezik Marcsi is, aki már Zoliékat várja nagyon. Marcsi amúgy sokszor megjelent a túra alkalmával, finomságokkal kínálva Zoliék trióját. A Nap megmutatja erejét, a hátralévõ budai-hegységi szakaszon már rendesen befût nekünk, ráadásul a sár errefelé ismeretlen. Kakukk-hegy rövid de meredek emelkedõje olyan porhanyós és száraz, amilyen legtöbbször lenni szokott, hitetlenkedünk rendesen. Szentiváni hosszas betonozás megint viccelõdésre, sztorizásra csábít, lazulunk ezerrel. Villa Negránál csodák csodájára Vincze Zoli nem áll meg sörözni, pedig nyitva van az intézmény.


 


A következõ szakasz homokos talaja annyira lesz nedves, hogy kényelmes legyen rajta a járás, pont jó ez így. Hosszú-árok forgókapujánál Egon és Éva mécsesei helyett kicsivel feljebb Katona Gabi vár mosolyogva. Õ és Zoli is megerõsítik, hogy az árkot rendesen kipucolták, nincs már meg a kalandpark. Kényelmesen indulunk neki, minek is rohannánk, az idõ jó, a hangulatunk is, azon a pár percen pedig semmi sem múlik. Az árok felsõ részén rendesen izzadunk, csak hogy tudjuk, kora nyár van mégis. A nyeregpontból ráfordulunk a siratófal emelkedõjére. Dömötör és Amanda most nem fogad bennünket, ennek ellenére sikeresen felsétálunk az Emlékfalig, ahol Lestat sporttárs kínálja a TTT betûit formázva összerendezett almákat. A szép mintázatot nem kívánom megbontani, így csak saját Kofolát fogyasztok.


 


Magunkban megünnepeljük az utolsó színváltást, valamint hogy lényeges emelkedõ már nem vár ránk. Utolsó óvatoskodás gyanánt csak lassacskán ereszkedünk a gurulós-köves lejtõn Nagykovácsi határában, majd a sorompó mellett átpasszírozzuk magunkat a fémoszlopok között. Zsíros-hegyre ezúttal világosban is elzarándokolunk, bõ másfél nappal az elõzõ látogatás után. A ponton a két Péter fogad, õket sem láttam még eddig pontõrködni. Az epres müzlit köszönettel elfogadjuk tõlük. A kéktúra innét alapvetõen unalmas, ezerszer járt szakasza ismét beszélgetésre csábít, bár eleinte a túra utolsó saraival még meg kell birkózzunk. Andrist beszéltetem kicsit, mert kezd befordulni.


 


Közben az igazolófüzetet nézve feltûnik, hogy a következõ ep. „Remete-hegyi tisztás” néven fut. Az új útvonal azonban a Remete-hegyig nem visz el, így csak remélni tudom, hogy valójában a K/K+ elágazásról van szó. És lõn, valóban ott vár minket a mosolygós pontõr. Innét egy rövidke Heroberto bejárás következik, és szokatlan, hogy nem kell szalagozzak J A K+ köves lejtõje nem túl talpbarát ennyi km-rel a lábunkban. Budaliget szinte összes, honfoglalás kori fejedelemrõl elnevezett utcáját érintjük vagy keresztezzük J, a házszámokat inkább nem is nézzük. Az aszfaltos botozás a környék kutyáit ugatásra készteti.


 


Máriaremete kegytemplomát mászás nélkül érjük el, ahol már a túra során harmadszor találkozhatunk Borikáékkal. Rövid beszélgetés után búcsúzunk, és a végtelen Zsíroshegyi utat célozzuk meg. Remó elõz meg minket, csodálkozunk is a dolgon, azt hittük, már rég úton van hazafelé. Nagy-rétnél Vincze Zoli hiányolja a BUÉK-os szaloncukrot, de meg kell nyugtassam, hogy annak nem most van a szezonja J Nagy nevetések közepette érkezünk meg Hûvösvölgybe, ahol alapos nézelõdést követõen találjuk meg a célt, a pizzéria mögött. Dani van még ott a beérkezõk közül, gratulál nekünk. Piedcat sporttárs épp elõttünk ér be, neki is hatalmas gratula, fõleg az elsõ két napi teljesítményéhez! A két fõrendezõtõl megkapjuk a díjazást, a gyantázott jelvény nagyon szép!


 


Még nincs vége a napnak, ugyanis Dani felveti, hogy esetleg van-e meleg étel a célban. Csodák csodájára elõkerül egy kondér, az elõzõ napi paprikás krumpli maradékával. Már csak edény és evõeszköz kell, de ezt is megoldjuk. Elvonulunk tápolni, kifejezetten jólesik. Közben sztorizgatunk, nevetünk. Kisebbfajta csoda, hogy a túra alatt helyrejött a lábam, erre aztán végképp nem számítottam. Továbbra is bejön a rendezvény családias hangulata, a kétszeri szántói célba érés összehozza a társaságot, fokozva a buli (avagy „közös nyaralás”) fílinget. Gratulálok minden teljesítõnek, a terepviszonyok messze nem voltak ideálisak, éppezért nagyon ott kellett lenni végig fejben.


Köszönöm Andrisnak a társaságot, Gyuláéknak pedig a túra elõkészítését és lebonyolítását!

 
 
túra éve: 2014
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20142015.01.05 13:47:18
Összegzés a 2014-es túraévrõl

 

Megtett táv: 4235 km

Megtett szint: 143381 m

Túrarendezések: összes MVTE túra, Kiss Péter Emléktúra; segítõként Tanúhegyek nyomában, Kazinczy 200, Turul 200

 

Teljesített túramozgalmak: MVTE érem Maxi, Budapest kupa (14 túra), Barangolás a Dunazugban, Börzsöny kupa (470 km), Tojás Sárgája, Galga kupa, Észak-Magyarországi Várak kupa, Túrafüggõ (26 tájegység), Balatoni túrák

 

Legrövidebb túra: Szent Margit nyomában (6 km)

Leghosszabb túra: Prágai százas (kb. 136 km, GPS mérés szerint)

Legtöbb szint: 6374 m (Mátra 115)

Legkevesebb szint: 10 m (Lakótelepi piknik 25)

Legmeredekebb túra : Rax-Schneeberg maraton (3866 m szint  42,73 km-en)

Leglaposabb túra: Lakótelepi piknik (10 m szint 25 km-en)

Legnagyobb elégedettségek a menetidõvel: BHMTCS (8:35), Burgenland Extrem Tour (17:40), HKVK Pilisi szakasz (2:40), Mátrahegy 40 (6:46), Teleki 50 (7:34), Mátrabérc (8:21), Gerecse 50 (6:07), Sárga 40 (5:08), Tortúra 65 (9:18)

Nagy meglepetések a kondit illetõen: Mátra 115 (23:02), NaHáT 95 (17:07), Iszinik 100 (16:14)

 

Legnagyobb meleg: Kék Balaton 100, Kõrõl-kõre a Pilisben

Legnagyobb fülledtség: Rockenbauer 130 (a túrabotokat fogó ujjaim is begörcsöltek a sóvesztéstõl)

Legnagyobb sár: Kitörés 60, Pilisi LeFaGySz, Várak a Zemplénben 80, Palóc expedíció 100, Forrástúra a Mórágyi-röghegységben, Mátra 115 (Szorospatak utántól)

Legtechnikásabb csúszkálás folyós sárban: Nyitrai százas (Ve?ký Gricrõl lefelé)

Legnagyobb hó: Téli Tihany 20

Legnagyobb hófúvás: Dombay-tó maraton (Dobogó, Hármas-hegy, ill. Hosszúhetény után)

Legnagyobb szél: Kincsesbánya 30 (Csurgói-tározó zsilipjénél)

Legszebb napkelte: Vulkántúra (Nagy-Hideg-hegy; alattunk ködtenger, felettünk tiszta égbolt)

Az év korcsolyapályája: Burgenland Extrem Tour

Az év szarráfagyása: Omu csúcs havasesõben (Bucsecs 40)

Legnagyobb rommáázás: Palóc expedíció 100 (Legénd)

Leggyorsabb menekülés a közelgõ vihar elõl: Križské sedlo felõl Kosodrevina felé (Felvidék tt – moiwa táv)

 

Legnagyobb eléhezések: Száz éves a Börzsönyben a sísport 40, Iszkiri 100

Legnagyobb elcsoffadások: Szondi 100 (Holló-kõ), Kiss Péter Emléktúra 57 bejárás (Kis-kõ)

Legnagyobb hasraesések: BHMTCS (Muflon itató elõtt az OKT-n), Várak a Mátrában (S sávon Muzsla-tetõ felé), Cseh Tamás emléktúra (Lajos-forrás elõtt), Vulkántúra (Magyar-völgy elõtt)

Legkitettebb túraszakaszok: Királykõ gerinc (Királykõ 30), Gaislochsteig (Rax-Schneeberg maraton)

Kedvenc relax hétvége: továbbra is a Magashegy 45 + Tompa Mihály 35 kombó

Az év kellemes meglepetései: Galgamente 50, Csömöri csatangoló 35, Lakótelepi piknik 25

Az év tájügyi felfedezése: Csukás-hegység (Csukás 40)

Az év fotótémája: a Szenes-horog ill. a Baglyas a sok színben pompázó fákkal (Fehér-Vár-Palota 40)

Az év legtechnikásabb útvonalai: Prágai százas (utólag még Olaf (a fõrendezõ) is elismerte, hogy durva volt helyenként), Királykõ 30 (négykézláb a Királykõ gerincen), Rax-Schneeberg maraton (láncok, létrák, lépcsõk számolatlanul)

Az év reggelizõhelye: Gyömbér csúcs (Felvidék tt – moiwa táv)

Az év emlékezetes szolgáltatópontjai: Chata Ipe? (Bazilika 55), Szántói-nyereg Sistergõvel (Iszinik 100), Dolina-völgy nyársalás (Karácsonyi Dolina 33), Évi+Egon+Béla bácsi fellelhetõségei a Forrástúrákon

Legjobb globális szolgáltatás (mind választékban, mind minõségben): Mátra 115

Legfinomabb forralt bor: Bartina maraton, NaHáT

Legteljesebb túraélmény: Medveles 100 (gyephavasok, Retyezát-jellegû kõlapok, sebes patakok, vízesések, patakátkelés mezítláb, fantasztikus kilátások, esztenák, meredek és technikás lejtõk/emelkedõk, + sok finomság útközben)

Legtöbb hóvirág: Dunán innen, Dunán túl (Rácalmási-sziget)

Legboldogabb megérkezés a célba: Ramža bivakház (Felvidék tt. – Sebes Sólyom 1. nap)

Legtöbb elkavarás: Megalöszölõ 50 (Megj.: a 35-ös táv abszolút rendben volt! Ha csak azt néznénk, az év túrája is lehetne)

Legõrültebb túraútvonal: Pest irányába 30

Legtöbb puskalövés egy túra alatt: Várak a Zemplénben 80

Legnagyobb mázli: Csõvári várnál a lódarázstámadás megúszva (Palóc expedíció 100)

 

Köszönet a túrarendezõknek a túrák elõkészítéséért és lebonyolításáért! Köszönöm mindazoknak, akikkel többet vagy kevesebbet együtt sétálhattam, illetve akik fuvart biztosítottak a túrákra való lejutáshoz!
 
 
túra éve: 2013
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20132014.01.02 14:58:24

Visszatekintés 2013-ra


Túrák száma: 96


Rendezõként: 8+1 MVTE-s (leginkább rajt-cél) + 3 egyéb (pontõrség, söprés)


Össztáv: 4411 km


Össz-szint: 159200 m


Leghosszabb túra: Vadegér 135 (137 km)


Legrövidebb túra: Hegedûs Róbert emlékséta (2 km)


Legszintesebb túra: Malofatranská stovka (7100 m)


Legkevesebb szint: Halmi dûlõ (50 m)


Legmeredekebb: Kriván túranap (4 napos MKE rendezvény a Tátrában: 100 m / km)


Leglaposabb: Csepel 50 (2,13 m / km)


Terepen töltött legtöbb idõ: Kysucká stovka (31:40)


Leggyorsabb teljesítés: Kakukkhegyi hullámvasút - Újratöltve (8,49 km/h), KTF (8,02 km/h), Tatabánya 30 (7,51 km/h)


Tempósan megsietett keményebb túrák: Vadegér 140, Dombay-tó maraton, Pálos 70, Kitörés 60, Várak a Börzsönyben II., Szarvaskõi Öko-Park 85, Börzsöny összes 45, Bükk 900-as csúcsai, Börzsöny Vulkántúra, Tortúra 65


Százasok: 10+1


Duplázás egyadott túrán (rövidtáv + hosszútáv): 3 db


Külföldi túrák: 11 db


Kutyaharapások száma: 1 db


Legnagyobb küzdés a szintidõért (avagy a továbbengedésért): Kysucká stovka, Malofatranská stovka


Legnagyobb hó: Kysucká stovka, Börzsönyi kék, Palóc LeFaGySz, Pilis-Vörös-Vár szalagozás


Legtöbbszöri patakban gázolás: Börzsöny éjszakai (szorosan mögötte: Teleki 50)


Legtöbb szúnyog: Buda határán 50


Legszebb kilátások (hazai túrákon): Nagy-Hideg-hegyrõl a ködtengerre (Börzsöny Vulkántúra), Tar-kõ (Tortúra 65), Só-hegy (Wass Albert emléktúra)


Legjobb túraidõ: Retyezát túrák (végig, az összes nap!)


Leghidegebb: Kuruc emléktúra


Legmelegebb: Balaton IVV 40, Palóc expedíció, Vadegér 140, 5hegy-Gerecse


Legcsúszósabb: PMTT (Nagy-Szénás), Galyavár félmaraton


Legnagyobb félelem: (1) Rysy elõtt, a láncon lógva meghallani a közeli mennydörgést (MKE 4 napos túrasorozat: Tátra-átszelés)


                                        (2) Zárt kapuk, a "lánc nélküli via ferrátán" (Retyezát túrák)


Legnagyobb jócselekedet: Csorbai-tó elõtt a villámcsapást szenvedett két helyi leányzó mentésében közremûködni (Kriván-nap, MKE 4 napos túrasorozat a Tátrában)


Legtöbb orrabukás: 3x, ebbõl 1x bottöréssel kombinálva (Szondi 100)


Legnagyobb szarrázás: Malofatranská stovka (Stoh és Chleb környékén), Téli Tihany 20, NaHáT 90 (villámok nézegetése Danival a Békás-réten :D )


 


Legfinomabb ellátások: vaddisznógulyás (Magashegy 58), házimájas (Forrástúrák), toroskáposzta (Kuruc emléktúra), házisütik  (Pannonhalma 50, Vasas maraton, Kék Balaton 100), körözöttes zsemle (Iszinik 100), káposztaleves (Halastó turistaháznál a Tátra átszelés túrán), Tatratea (Tátra átszelés Ótátrafüredi céljában), kakaó + péksüti (Lajos-forrás az UKK 100 extrán), rétes (Hévízgyörk 50 céljában)


Legváltoztatosabb ellátás: Mátra 115, Boubín-Libín-Klet


Legjobb közös evészet: Karácsonyi Dolina - sütögetés


Legdíszesebb zsíroskenyerek: Fehér-Vár-Palota 40 céljában


Abbahagyhatatlan célkaják: Kisgyón 30 zsírosdeszkája, Magashegy 58 vaddisznógulyása, Dombay-tó paprikás krumplija


Legkülönlegesebb díjazás: Mátra 115 köve, Börzsöny összes 45 plakettje


Legkülönlegesebb "útvonal": Ördöglyuk-barlang, Sátorkõpusztai-barlang megtekintése  (Pilis barlangjai 90)


Egzotikus túraútvonal: Forrástúrák a Mátrában hosszútáv (Muzsla oldala, Bárány-kõ); 5hegy-Gerecse (Pes-kõ, Bucsina-völgy)


Legtöbb beton: Vadegér 140, Boubín-Libín-Klet


Legnagyobb elkavarás: 5hegy-Gerecse, Palóc 100


Legpihentetõbb hétvége: továbbra is a Magashegy + Tompa Mihály kombináció


Legjobb társaság: Magashegy 58, Tompa Mihály 35, Pálos 70, NaHáT 90, Hõsök vére 52, Boubín-Libín-Klet, Bakony szurdokvölgyei 25, Retyezát búcsútúra


Legemlékezetesebb pillanat: napozás+fürdés a Stanisoara-tóban a "retyezáti rozmárral" (Retyezát búcsútúra)


Túramozgalmak: MVTE érem (maxi), Budapest kupa (19 túra), TTMR arany+érdemes, Túrafüggõ (bronz+ezüst+arany), Tojás sárgája, Csúcsok csúcsa (2. gyémánt), Barangolás a Dunazugban (duplán), 2x100 (UKK 100 extra + Kék Balaton 100), PMTT (mozgalom + arany fokozat), Balatoni túrák, Giga túra liga 10. hely


 Végezetül köszönet minden túrarendezõnek, nélkülük nem volna hova elmenni hétvégente! Köszönet mindazoknak, akikkel hosszabb-rövidebb ideig együtt túrázhattam 2013-ban! 

 
 
túra éve: 2011
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20112012.01.02 16:21:17

Éves összegzés - 2011


Teljesítménytúrák száma: 80


Ebbõl: klasszikus tt 76 db


csillagtúra 1 db


tájékozódási túra 2 db


túlélõtúra 1 db


Rendezõként teljesítve (szalagozás, söprés vagy bejárás): 11 db


Végigkutyagolt táv: 3560 km


szintemelkedés: 133200 m


Teljesített túramozgalmak: Mátra teljesítménytúrázója kupa (15 túra), Bükk teljesítménytúrázója kupa, Budapest Kupa, MVTE érem, Pest megye teljesítménytúrázója (bronz), Pásztó túrázója, 20 éves a TTT (2011 pontgyûjtõ), Decathlon Miskolc - 2011, Dél-Dunántúli 5x2x30, Tojás Sárgája.


Emellett a magam által kreált "Zebegényi hármas mozgalmat" is behúztam: Dél-Börzsönyi kilátások 40 + Börzsönyi forrástúra 95 km + Teleki 50.


Leghosszabb túra: Prágai százas (116 km)


Legrövidebb túra: Hegedûs Róbert emlékséta (2 km)


Legnagyobb meredekségû túra: Libegõ 11x


Legnagyobb kihívás: Bucsecs 50, Kõközi vándorlás


A  várthoz képesti legkönnyebb teljesítés: 4x56, Hegymenet 55, Kõközi vándorlás 2. nap, Via Dolorosa 75


Legnagyobb "behalások": Bükki LeFaGySz célban, Bucsecs 50 - fel a "jurtaházhoz", Kõközi vándorlás - 1. nap célja (Csáklya-kõ...)


Legnagyobb elkavarások: Bükk 900-as csúcsai (Kõrösbérci út), Prágai százas (körbe-körbe Modrany lakótelep-rengetegében), Pásztó 50 (be nem tervezett pásztói "városnézés"), Kõközi vándorlás 1. nap (Ciumerna platóról a S+ másik ágán le Necrilesti felé...), 4x56 (Makkoshotyka elõtt kitérés Hercegkútra a 3 irányba ágazó PT rossz ágán...)


Legnagyobb elázás: Tortúra 65, Püspöki keringõ


Legnagyobb locspocs: Bükk 900-as csúcsai, Népek tavasza 30


Legfinomabb szörpi: Függõkõ 30


Legfinomabb ellátmány: Magashegy 45 (házisütik), Karancs-Medves 50 (sült szalonna), Zöld 45 (házilekvárok)


Legkülönlegesebb ellátás: Prágai százas (hidegkonyhai csomagolt szendvicsek), Keresztény-havas 50 ("ecet" a Julius-Römer Hütténél), Kõközi vándorlás (helyben készült kürtõskalács)


Legkülönlegesebb terepszakasz: Remetei-szoros :-) (Kõközi vándorlás 2. nap)


Legnagyobb loholások túratársak után: Téli Berek 60, Prágai százas, MCSÉT 40


Legnagyobb újdonságfaktor az útvonalban: Csontok útján 32, Kõközi vándorlás, Börzsönyi Forrástúra 95 km


Extrém idõjárási kilengések (téli tavasz, nyári õsz): Bükk 900-as csúcsai, Bükki LeFaGySz


Legnagyobb hõség: Mátra 60 (toronymagasan)


Legnagyobb hó: ilyen nem volt...


Legtöbbszöri "évszakváltás" egy túrán belül: Bükki kilátások


Legnagyobb lelki feltöltõdés: Magas-Börzsöny 40


Legkülönlegesebb hangulat: Karácsonyi Dolina - szalonnasütés


Legcsaládiasabb rendezvény: 2x30 (kár hogy vége a mozgalomnak...)


 


A 2011-es év slágerei:


Lódarázstámadások száma: 0 db


Kutyatámadások száma: 0 db


Köszönöm a túrarendezõknek a munkáját, nélkülük nem lett volna hova elmennünk túrázni. Köszönet a fuvart biztosító túratársaknak, valamint azoknak, akikkel több-kevesebb km-t együtt gyalogolhattam!

 
 
Kőközi VándorlásTúra éve: 20112011.09.02 14:35:29
2011.08.27. szombat  -  Kõközi vándorlás 1. nap

 

Torockói szállásunkon nagyon hamar volt ébresztõ, pedig nem is akartunk reggelizni, mindent elõkészítettünk. 3:30-kor már az autóban ültünk indulásra készen. Vinatti volt a sofõrünk, aki sérülése miatt a túrán nem tudott sajnos elindulni, viszont vállalt rendezõi feladatokat, ezen kívül levitt bennünket a túra rajtjába, Zalatnára. Koromsötétben gurult a kocsi a frissen felújított úton Nagyenyed felé. Közben az elkészített szendvicseimet gyakorlatilag maradék nélkül elpusztítottam. Enyedrõl Gyulafehérvár felé vettük az irányt, ahol viszont a GPS sem tudott rajtunk segíteni, a kiszemelt elkerülõ kis utat nem találtuk meg. Így aztán inkább bementünk a központba és onnan kanyarodtunk le Zalatna felé.

 

Sok kanyargás után érkeztünk meg a rajt helyszínére, a tervezett 5 óra helyett 5:45-kor. Még mindig masszívan sötét volt, a fejlámpákat gondosan elõkészítettük. Rajtban Bea magyarázta el a városból való kijutás módját. Régészlány, S. Ádám és Szalamandra társaságában elindultunk. Rögtön indításnak fel kellett mászni közel 1000 méterrel magasabbra. Szerencsére viszonylag kellemes volt az emelkedési szög. A jelzések mellett intenzív szalagozási tevékenység is megfigyelhetõ volt. A városból kiérve legelõk kerítései között haladtunk, majd egyre feljebb jutva hol erdõn, hol újabb legelõkön át jutottunk egyre feljebb és feljebb. Hamar lekerültek a lámpák a fejünkrõl. Sokáig széles szekérúton, késõbb dózerúton másztunk, meglepõen könnyen. Visszanézve hamisítatlan erdélyi tájkép fogadott: fenyvesek, esztenák, szénaboglyák, zöld rétek, fakerítéssel.

 

Egyértelmû jobbos letéréssel komolyabb mászás vette kezdetét. Itt ért utol bennünket Bálint, aki játszi könnyedséggel suhant el mellettünk. Azt hittük, nem is látjuk aznap többé, csak a célban. A csúcs alatt a menedékház könnyen adta magát, hamar odaértünk. A menedékháznál népes csapat pihent, õk azonban már megjárták a Dombó-csúcsot. Irány tehát fel! Bálint már visszafelé sétált, amikor odaköszönt ismét, és észrevételezte, hogy vacakul nézek ki. Annyira ezt nem éreztem, bár tény, hogy a kevés alvás és a korai kelés nyilván megviselte a szervezetet (ezzel persze a túrán nem lehettem egyedül).

 

Fent a csúcson kódot írtunk fel az igazolólapra, kiélveztük a pompás panorámát, a mészkõhegységek klasszikus formációit. A háznál Kitti és csapata pontõrködött, szolgáltatásul krumplicukor és fél tábla csoki járt a megfáradtaknak. Vízzel is tudtak szolgálni, ami nem semmi dolog, nem is tudom, miként vitték fel. Rudiék csapata kevéssel utánunk érkezett a pontra. A leírást pontosan követve próbáltunk haladni, tekintetünkkel pedig a következõ szalagot sasoltuk.

 

Közben az elõzõ napok gasztronómiai élményei folytán telítõdött hasam jelezte, hogy meg kell álljak. Bár medvével eddig nem találkoztunk, született részemrõl egy barnamaci :-D Eközben Ádámék elém kerültek, és épp neverferi járt arra, mikor visszatértem az útvonalra, így ketten próbáltuk kitalálni, merre az arra. A rétrõl való letérésnél a jelzés végül meglett, és kisebb hullámvasutazás után már a következõ kopár hegycsúcsot ostromoltuk. Épp a bójás csúcsnál értük be Ádámot és Szalamandrát. A környék magasabb hegyei kisebb domboknak tûntek innét.

 

Ahogy ereszkedni kezdtünk a csúcsról, a hegynek errõl az oldaláról már mélyebb völgyek is feltûntek, vadabb táj képe kezdett kibontakozni. Egy hangulatos házikó után a nyeregnél adódott némi tanakodás, hogy pontosan merre is kéne jobbra letérnünk az erdõbe. Amíg Ferivel kavargásztunk, addig Rudiék és Ádámék simán megtalálták a helyet, ezután mi is gyorsan korrigáltunk. Nagyon meredek, idõnként morzsalékos lejtõn gurultunk lefelé, egészen egy patakvölgyig. Az itiner szerint a következõ kilómétereken folyamatos és kellemes lejtõ várt ránk, így kicsit nagyobb tempóra kapcsoltunk.

 

A dózerút mentén több házikó is látszott, némelyik kertjében fiatalok táboroztak. Nem tudtam betelni a völgy, a boglyák és a fenyves látványával! Itt ért bennünket utol Szilvi, antinavi és csapata, hozzájuk csapódott régészlány, és intenzív kocogással fokozatosan távolodtak tõlünk. A józan ész azt diktálta, hogy a térdekre a két nap alatt még komoly szükség lesz, így mi maradtunk a gyaloglás mellett. Az elõre jelzett hídnál balra kanyarodtunk és egy táborozó csapat mellett elhaladva emelkedtünk egyre komolyabb szögben.

 

Egy balos ívnél arra lettünk figyelmesek Ferivel, hogy egy kisebb „hadsereg” jön velünk szembe. A teljes csapat úgy gondolta, hogy rosszfelé mennek (mivel sem szalagot, sem jelzést nem találtak), emiatt visszafordultak. Részben a leírás, részben egy helyi erõ segítségével egy patakvölgynél lemásztunk és kisebbfajta „osztálykirándulás” vette kezdetét. Elõttem hol titkárúr, hol N. Attila haladt, de B. Józsiék csapata is feltûnt, mint iránymutató. A patakvölgy nagyon nehezen volt járható, és a leírás alapján elvileg csak keveset kellett volna ezen menni, majd balra kimászni belõle. Ilyen lehetõséget nem találtunk, így maradtunk a patakvölgyben. Völgyelágazásoknál próbáltuk mindig a baloldali ágat választani, majd amikor már tisztulni látszott az erdõ, meredeken kimásztunk a gerincre, ahol csodák csodájára meglett a K+. Persze az út meredeksége ekkor hágott a tetõfokára, de legalább örültünk, hogy helyes úton vagyunk. Sokszor az út maga „láthatatlanná vált” és csak a következõ jelzést figyeltük. Kiérvén egy gerincre, a következõ pont közeledtét jelzõ papírt láttuk magunk elõtt, a követendõ iránnyal kapcsolatban viszont megoszlottak vélemények. Maradtunk a gerincen és úgy értünk fel Magura ellenõrzõponthoz. A patakos kaland és a végsõ mászás kitikkasztott bennünket, így jólesett a finom szörp, valamint a – stílszerûen – Magura névre hallgató édesség is.

 

Maguráról szinte látszott a következõ pont helye, a szemközti hegyen lévõ mészkõplató, elõbb azonban jó mélyre le kellett ereszkednünk. Amilyen meredek volt az ereszkedés, olyan meredeken is másztunk ki belõle, részben nyílt terepen, ami a melegben már nem esett túl kellemesen. Erdõsávon áthaladva ismét nyílt rész jött, egy forrást mellõzve, tehénkupacokat kerülgetve másztunk a füvön felfelé. A simogató szellõ jólesett, ahogy elértük a plató szélét. Hatalmas dolinák és mészkõvel megszórt füves oldalak között sétáltunk, szalagtól szalagig haladva. Kiértünk egy kilátóhelyhez, amit a térkép és a leírás alapján az ellenõrzõpontnak gondoltunk. Itt evõ/ivószünetet tartottunk, fotózkodtunk. Túl sokat pihenni nem akartunk, még nagyon sok állt elõttünk, így Feriékkel továbbmentünk. Közben arra lettünk figyelmesek, hogy szemben jönnek néhányan, mint kiderült, a pontõrök voltak azok. Némi gondjuk támadt, azért érkeztek késve. Elõkerült a zsákjukból az ellátmány finom nápolyi és mogyoró képében, valamint az alapos adminisztrációra is sor került. Itt említeném meg, hogy minden emberes ponton név szerint regisztrálták az áthaladókat, távjukat és az idõt is feltüntetve. Ekkora résztvevõi létszám mellett ez még bõven járható megoldás.

 

A pontõrök javaslata alapján haladtunk tovább, a szalagot és a S+ jelzést követve. Rudiék csapatát mások is követték, egész szép kis társaság alakult ki. Tudtuk, hogy kevés szint vár ránk, alapvetõen ereszkedünk. A terepen valóban ezt is tapasztaltuk. Leértünk egy forráshoz, ahol frissítettünk, majd kiértünk az erdõbõl és egy kedves kis települést láttunk magunk alatt. Elõvettük a térképet és valami nagyon nem stimmelt: kiderült, hogy a S+ másik ágán jöttünk le, ami az L-es táv számára követendõ útvonal! Szerencsére még nem értük el teljesen a falut (Necrilesti), de az értelmetlen szintvesztés így sem volt kevés. Óriási szitkozódások közepette fordultunk vissza (hiszen a térkép alapján semmi értelme nem lett volna átvágni tökön-paszulyon), a melegben a felesleges emelkedés nagyon megizzasztott, emiatt a már korábban is érintett forrásnál újból vizet vételeztem. Újból elérve Csumerna-platót, már a helyes irányba fordultam - legalábbis arra, amerre az elõttem haladó Tinca és N. Attila kontúrja tette. Nem akartam tõlük nagyon lemaradni, nehogy most már a saját hülyeségem miatt keverjek el egyedül.

 

Csomó idõ elment a kavarással, így bele-belekocogva igyekeztünk az Igeni-tó felé. Ez persze nem volt maradéktalanul lehetséges, a kövek miatt az út meglehetõsen bokatekerõnek bizonyult. Az Igeni-tónál F. Roli Ducatóját már messzirõl ki lehetett venni, és látván, hogy az asztalnál többen ülnek, sejthetõ volt, hogy itt etetõpont vár ránk. Nagyobb megállót nem terveztünk, de azért a kalóriát muszáj volt pótolni: vajas és zsírospapák, mindenféle zöldségekkel (paprika, paradicsom, karalábé, uborka), házilekvárok, valamint Cappy üdítõ (!!). Ez aztán tényleg minõségi ellátás! A mélyzöld színben pompázó igen szép tavat mégis ott kellett hagyjuk és visszamásztunk a dózerútra. Igyekeztünk innen a leírás szavait szó szerint végigrágni és úgy értelmezni.

 

Elég könnyû terepen, dózer- majd földúton értünk fel egy újabb kopár hegygerincre, amin aztán Rudiék és Tinca társaságában jó hosszan haladtunk. Az út egyáltalán nem volt unalmas, ugyanis elsõsorban balkézfelõl hihetetlen szép kilátás fogadott bennünket. Apróbb hullámvasutazások következtek, idõnként kis fenyõkkel megszórt dolinákat, völgyeket mellõzve. Ferinek is kattogott rendesen a fényképezõgépe. Jobbra a távolba feltûntek a meredek kopár mészkõhegyek. Valahogy sejtettük, hogy a nap folyamán még dolgunk lesz velük.

 

Elõbb azonban kiélveztük ezt a kellemes átvezetõ szakaszt, részben a gerinc adta panorámát, másrészt az enyhítõ szellõt. Gyorsan peregtek a kilóméterek, közben a piros csíkról P3-ra váltottunk, majd egy hegycsúcs mellett elhaladva hirtelen ereszkedni kezdtünk, szemben ott meredezett a Kecskekõ… Gyakorlatilag félig már megkerültük a hegyet, mire találkoztunk az ellenõrzõponttal, K. Balázsékkal. Balázs elmondta, hogy nekünk még van esélyünk felmenni a Csáklyakõre, mert még éppen idõben vagyunk. De elõbb meg kell birkózni a Kecskekõvel. A közeli forrás vizével csillapíthattunk szomjunkat és még édességet is kaptunk. A csúcstámadáshoz teljes felszereléssel indultunk, ugyanis csak féltávnál indult az oda-vissza szakasz. Nem is nagyon lehetett eltéveszteni a helyet a hátrahagyott zsákok és botok kellõ iránymutatást adtak. A Kecskekõ mászása meglehetõsen technikás volt, kõrõl kõre lépkedtünk, és sokszor „mind a négy lábunkat” használni kellett.

 

Mászás közben szembetalálkoztam antinaviékkal, akik már lefelé jöttek. Kiderült, hogy a patakvölgynél õk szépen elkavartak, viszont az Igeni-tóhoz a lemenetet egybõl eltalálták, és így kerülhettek elénk. A csúcsra fel idõnként meg-megremegett a lábam, néhol többször meggondoltam, hova is lépek. Ez persze idõt emésztett fel, a többiek jó gyorsan felértek. Feri és N. Attila megígérték, hogy odalent megvárnak, ezúton is köszönet érte!

 

A csúcson kódfelírás és a 360 fokos panoráma teljes kiélvezése következett. A lemenettõl, bevallom, jobban tartottam, mint a mászástól, nem is alaptalanul. Gyökkettõ töredékével csoszogtam, mire elértem a zsákomat. Indultam volna tovább a szalagozáson, mire pár méter után feleszméltem, hogy a sapkám ottmaradt. Vissza. A következõ pár méter még a csúcsról való ereszkedés nehézségét hozta, majd egy csúszós oldalazás jött, ahol már láttam némi esélyt, hogy belekocogva utolérjem Attilát és Ferit. A patakhoz közeledve értük be ismét antinaviékat, kevéssel ezután pedig egy nyájon verekedtük keresztül magunkat.

 

Bulzkõ elõtt írt a leírás egy forrást, szerencsésen meg is találtuk. Antinavival itt jó kis ivást rendeztünk. Szalagtól szalagig másztunk ezután fel, ügyelvén a láthatatlan mocsarakra és tehénlepényekre. A Bulzkõre magára nem kellett felmásszunk, az ellenõrzõpont valamelyest odébb várt minket. Víz mellett halvát kaptunk, ami ugyan arab édesség, de Erdélyben gyakran fogyasztott csemege. Újabb ízelítõt kaptunk a helyi ízekbõl. Amíg eszegettem a halvát, a társaság odébbállt, igyekeztem utánuk eredni. Út az nem nagyon volt, letaposott füvön tekeregtünk, majd végül egy patakvölgybe értünk le, ahol a víz mellett egyensúlyoztunk odalent a völgyben. Elérve a lenti széles dózerutat, keresztezni kellett a patakot, nagy lábaimra tekintettel bevállaltam az ugrást, többen inkább picit kerültek. Kiderült utóbb, hogy õk jártak a helyes úton.

 

Siettünk rendesen ezen a dózerúton, mert már nagyon haladt az idõ elõre. Az a hír járta a túrázók között, hogy Csáklyakõ-nyereghez kell felérni legkésõbb 18:30-ig, különben nem engednek tovább. Teljesen váratlanul találtunk egy forrást, ahol megint egy népes csapat állt össze: Feri, N. Attila és antinaviék mellé betársult Bálint is, aki önszántából felkereste a Bulzkõ csúcsát, némi véráldozattal. A vízivás mellett a „szolgáltatást” a szemben lakó román gazda tette teljessé, aki a fájáról szedett nagyon finom õszibarackkal kedveskedett nekünk. Micsoda élmények érik az embert! Most lát bennünket elõször, látja, hogy gyalogosan vagyunk és „csak úgy” kapunk tõle barackot…

 

Valamiért nem tûnt fel, hogy lesz egy etetõpont még, ezért ért teljesen váratlanul sokakat, hogy a Gáld-patak-völgyénél frissítõpontot találunk. A Vili és Vica irányította ponton finomabbnál finomabb házisütemények kerültek elõ, valamint kaptunk dinnyét is és vizet. Nagyon kellett ez a feltankolás, mert ezután következett az igazi durvulás: a nap utolsó 5 km-e, benne 800 m szint úgy, hogy a legvégén 1 km-en belül vesztünk még 300 m-t! És közben kiderült, hogy a 18:30-as idõkorlát nem a Csáklyakõ-nyeregre, hanem az etetõpontra vonatkozott. Szóval volt még idõnk. Persze nem akartunk kivárni a végletekig, így szépen lassan elindult a társaság, több részletben. Feri elõresietett Bálinttal, õket csak a szálláshelyen láttam újra.

 

Antinavi és Szilvi egyaránt úgy gondolták, hogy valamilyen módon felcsoszognak, ez a hozzáállás nekem is tetszett, így velük poroszkáltam felfelé. Alig 2 km-en 400 m szint, ez tényleg egy Prédikálószék mászás. Végtelennek tûnõ, meredek, fõleg rögtön a legelején. Hiába a ponton felvett sok kalória és folyadék, perceken belül kiizzadtuk a legjavát. Egy a lényeg: nem megállni, inkább lassabban. A lábam a görcsölés határán, de szerencsére még tartható volt a dolog Mg bevétele nélkül. A piros csík jelzés a platón bevezetett egy szúrós bokros részre, de nem tartott sokáig. Aztán csak eljött a nyereg, várt bennünket Bea. Némi bíztatást kaptunk a hátralévõ szakasz kapcsán, kicsit rápihentem.

 

Antinavival indultunk el, közben drótkerítést ugráltunk, látszólag alig volt emelkedés… hogy lesz ebbõl újabb 400 m szint? Persze, fel kell mászni a sziklás csúcsra, nyilván majd a legdurvább szögben. A réten beindult a mászás, elõbb csak a füvön, egyre közelebb jutva az erdõhöz és a sziklákhoz. Aztán jött aminek jönnie kell: négykézlábas emelkedés, kõrõl kõre. A nyíregyházi fiatalság otthagyott, antinavival pihegünk, többször meg kellett álljunk. Ez jól jött, mert lehet fotókat készíteni. Nem is tudom, hányszor ismétlõdött meg a dolog, mindenesetre még egy rokkant csiga is tuti megelõzött volna. A csúcs elõtt enyhült a dõlésszög, és rövidesen meg is találtuk a nap utolsó bójáját.

 

A végsõ lemászástól, bevallom, nagyon féltem. Többeket magam elé engedtem, részben hogy lássam, pontosan hova is lépnek, merre is kanyarodik az út. Mivel csak lassan haladtam, gyakorlatilag magamra maradtam. Így történt meg, hogy egy szerintem nem egyértelmû jelzésnél lekanyarodtam balra egy mély szakadék irányába. Éppen arra járt yoyoka, aki nagyon határozottan visszakiabált, mondván, hogy nem arra kell menni és hogy látja a következõ jelet. Késõbb már nem a meredek köves hegyoldalban kanyarodtunk, hanem erdõben, ott meg csúszott az út rendesen. Fényt láttam az alagút végén, kiértünk egy füves nyeregbe!

 

Azt hittem, most már csak be kell sétálni a célba. Yoyoka szegény kétségbeesve kérdezte, hogy tudom-e, innét hogyan tovább. Fogalmam sem volt róla, elõvettem az itinert és hangosan felolvastam az idevágó passzust. Többszöri felolvasásra sem lett világos. Yoyo aztán valamilyen megfontolásból elindult balra lefelé, majd örömmel kiáltotta felém, hogy látja a következõ jelet. De jó! Yoyo elõrenyargalt, így ismét magam bandukoltam. Kis vízszintes szakasz után kerítéshez értem. Itiner elõ, újabb gondolkodás. Jobbról mellõztem a legelõt, majd újabb kerítés jött. Miközben gondolkodóba estem, odalentrõl egy végképp kétségbeesett Yoyokára lettem figyelmes, aki szinte sír. A helyiektõl kért segítséget, ám azt félt megfogadni, inkább az én társaságomat kereste. Kérve kérte, hogy várjam meg.

 

Szintúton mentünk, majd egy újabb kerítést másztunk át és némi emelkedõs kanyar után már meg is láttuk a célt a felállított sátrakkal. Yoyoka sírva fakadt. Vinatti pillantott meg eközben, megkérdezvén, hogy milyen volt a túra. Ebben a pillanatban kirobbant belõlem a feszültség, a fáradtság és minden együtt. Talán nem túl kulturált módon tettem nyilvánvalóvá a sok elkavarást, valamint az abból fakadó nagy tempót, hogy 18:30-ig mindenképp odaérhessünk a továbbengedõs ponthoz. A végsõ 5 km pedig mind fizikailag, mind pszichikailag kikészített. Bevallom, komolyan felmerült bennem, hogy másnap el sem indulok egyetlen távon sem. Brigi elkérte a papírokat, és irányított is tovább a meleg ételek felé. Végigfutott az agyamon, hogy oké, viszont az evõeszközök és tányér egy másik csomagokban található. Nagyon lassan pörögtek a kerekek odabent… Pár pillanattal késõbb már jóízûen kanalaztam a paprikás krumplit. Többen felhívták a figyelmet egy igazi különlegességre, miszerint Attila kürtõskalácsot készít a túrázóknak. A hozzá való teljes apparátust ide felhozni, a kifejezetten a túrára szánt „Kõközi kürtõskalács” kaput elkészíteni… hát hihetetlen. Egyszerre annyi élmény ért, hogy abban a percben talán nem is sikerült mind feldolgozni.

 

Merengtem azon, hogy milyen szálláshelyet válasszak, mivel idõközben kiderült, hogy a sátorban már nem lesz számomra hely. Vonzott volna nagyon a szénapadlás, viszont részben fáradtságból, részben lustaságból maradtam a Vinatti-mobil mellett. Utólag elmondhatom, nagyon kellemes és nyugodt éjszaka volt.

 

Képek: http://indafoto.hu/moiwa2/20110827_kokozi_vandorlas_1_na

 

2011.08.28. vasárnap Kõközi vándorlás 2. nap

 

Reggel korán ébredtem az autóban és gyorsan rittyentettünk is némi reggelit, mivel egyértelmûvé vált az elõzõ napok tapasztalatai alapján, hogy ha nincs elegendõ táp-bevitel, akkor idõ elõtti kidõlés a vége. A zsákomba bekerült egy pótzsák, valamint a túraszandál is. Ettõl némiképp „feldagadt” a hátizsák, de csak a Remetei-szoros bejáratáig kellett így kibírni. A tervezett 6 órai rajtból nem lett semmi, még lementem a forráshoz vízért, és gyûjtöttem némi erõt.

 

Aztán egyszer hirtelen felindulásból a rajtoltató asztalhoz siettem és kértem rajtidõt. Láttam, hogy az elõttem elindulók elég meredeken másztak felfelé, ez nem sejtetett túl sok jót. Szépen lassan indultunk el S. Ádámmal. A Csáklya-platónál aztán kiegyenesedett és ki is szélesedett az út. Közben folyton lestük a szalagokat, mert nem mindig arra vezetett, amerre logikusnak gondoltuk volna. A plató szép dolinái mögött már látni lehetett, hova is vezet fel a szalagozás. Mondom oké, akkor irány a csúcs! Itt egy kicsit a szalagokkal párhuzamosan haladtam… mindaddig, amíg el nem tûntek végleg a szemem elõl. Ez a nap is jól kezdõdik…

 

Egy sporttárssal együtt kavargásztunk a Csáklya-hegy tetejének közelében, amikor feltûnt, hogy a szalagok nem is vezetnek fel a csúcsra, hanem csak az oldalában. Épp B. Józsiék csapata érkezett, becsatlakoztam hozzájuk. A kódos ep-nél hihetetlen szép panoráma fogadott a Gáldközi-szoros irányába. Hatalmas sziklás-fenyves hegyoldal, melynek alját szinte alig látni. Pedig… nekünk ezután oda kellett lemenni. Na jó, nem pontosan oda, de olyan mélyre. Igen rövid távon vesztettünk rohadt sok szintet. Már-már fájó volt a térdnek. Ezen a napon sokszor fordult elõ, hogy a turistajelzés kerteken keresztül vezetett. A kertkapuk nyitása és zárása idõvel rutinfeladattá vált. Modolesti faluhoz volt jelezve a következõ kódos pont, ehhez képest nem odalent, hanem még a hegyoldalon, a legelsõ ház feletti fánál találtuk meg a bóját és a felírandó kódot.

 

Leszerpentineztünk Modolestibe, ahol az elágazásnál Szilvi, régészlány és antinavi állt tanácstalanul, miután sok idõt kolbászoltak a faluban, a kódos pontot keresve. Mondtuk nekik, hogy odafent van párszáz méterrel. Ennél az elágazásnál jobbra tértünk, és a reggel még igen hûs völgyben trappoltunk dózerúton. Egy helyen az út szerpentinjét átvágta a K3 jelzés, kisebb tanácstalanság adódott, hogy pontosan merre is megy a jel, de aztán meglett gond nélkül. Ahogy egyre magasabbra jutottunk, úgy kaptunk megint szebbnél szebb panorámákat. Havasgyógy házait elérve még láttuk Rudiékat, ahogy a faluból már lefelé haladnak. Újabb kódos pont jött, kisebb pihenõvel. A falut természetesen egy kertkapun keresztül hagytuk el, majd kellemes füves ereszkedés következett. Szilviék épp valami magashegyi élményt beszéltek át Józsival, miközben testületileg letértünk az útról: a szekérút helyett a távvezetékek alatt kellene inkább mennünk.

 

Ezután egy patak mentén ment a csapat, miközben nézegettük a szebbnél szebb „képernyõvédõ” kilátásokat. Egyszer hirtelen magasba tört az ösvény, kisebb hümmögésre adva okot, de a jel arra folytatódott, így nem kételkedhettünk. Persze a mászás csak rövidke volt, rövidesen vízszintes kellemes utacskává alakult, és eljutottunk egy bõvízû forráshoz. Fel sem merült, hogy csak pikk-pakk továbbhaladjunk. Kertkapu nyitogatás jött, majd egy szép régi faházikó, és kisvártatva elénk tárult a Remetei-szoros sziklás hegyoldala. Jó meredeken másztunk lefelé, végül a patakon egy izgalmas, korláttal ellátott farönkön keltünk át. A farönk persze trükkös volt, mert a korlát ferde volta miatt félúton vagy átbújt az ember a túloldalára, vagy lehuppant a közeli süppedõs partra.

 

A túloldali réten várt minket a mai elsõ emberes ellenõrzõpont (Cheia), ahol Balázsék õrködtek és a tegnapról már ismerõs halvát kínálgatták. Az eszegetés mellett mindenki átöltözött a vizes szakaszhoz, a bakancsom ideiglenesen egy másik zsákba került, és szandálban kíséreltem meg a vízitúrás etapot. A botot magamnál tartottam, gondoltam, hasznos lehet. Némi ráhangolódást követõen szépen lassan nekiindult a társaság, én próbáltam ellesni a többiek technikáját és azt, mikor mennek bele a vízbe és mikor kerülnek inkább. Már rögtön az elején ki akartam próbálni, milyen a járás a sekélyvizû patakban. Egész könnyen járhatónak bizonyult, a patak hideg vize csak ideiglenesen fagyasztotta le a lábamat, utána már kellemesnek találtam. A zúgók környékén arra figyeltem, hogy ne essek nagyot a kövekrõl, illetve a bottal megmértem a zubogó szakaszokon a vízmélységet. Ahol már a bot java eltûnt, ott inkább a köveken, vagy a parton próbáltam alternatívát találni.

 

Ez a gondolkodós, optimalizálós elõrehaladás biztonságos volt ugyan, de roppant lassú, így azon vettem észre magam, hogy B. Józsiék csapata messze elõttem járt, viszont szerencsére nem maradtam magamra, mert régészlány és antinavi is inkább a „lassan járj, tovább érsz” elvet követték. Egyre jobban szûkült a völgy, egyre nagyobb sziklák között bolyongtunk és mire már egész jól ráéreztünk a köveken és a vízben való haladás ízére, megpillantottuk a „nagy Õ”-t, azaz a Remetei-sziklaszorost. Két jó magas sziklafal közé szorult a patak, a fal sem egészen függõleges, hanem kissé visszahajló. A víz itt tényleg mély volt, szerencsére a kevés csapadék miatt „csak” derékig ért, szegény régészlánynak kicsit feljebb… Megpillantottuk Vinattit, aki a sziklaszoros féltávjánál lévõ kisebb pihenõs résznél videózta a túrázókat. Vele volt még Szalamandra és yoyoka is, egyikük sem akart a második napon túrázni.

 

Hatalmas móka volt, páran a videózás kedvéért rátettek a hangulatra egy lapáttal. B. Józsi emberei például simán beleugrottak a vízbe és úszkáltak benne. A videózós hely után jött egy nagy kõ, amit Vinatti javaslatára jobbról kerültem, szárazon, ám a láncokba kapaszkodva. A haladás sokáig rendben is volt, ám egy helyen megcsúsztam, és majdnem a kõ alá csúsztam, de a lánc szerencsére megfogott. Egy sporttárs segített visszaállítani normális menetirányba. A patak még itt is roppant mély volt, ám mellette a láncok segítségével tudtunk kerülni, viszont nagyon figyelni kellett, mert a sodrony sok helyen szurkált. Egy szép vizes természetes kõkapunál már nem mentünk a patakon, és ezután már szépen lassan enyhült a terep nehézsége. Elvileg akár már itt is vissza lehetett volna venni a bakancsot, ám úgy voltam vele, nemsokára lesz egy újabb ellenõrzõpont, akkor majd úgyis pecsételünk, akkorra idõzítem az átcsomagolást.

 

Végül aztán még jócskán menni kellett a pontig, és a szandál kissé feltörte a lábamat. A Remetei-turistaházhoz érve Vicáék fogadtak mindenféle jóval, kenyerekkel, itókákkal. Megtörtént a visszaöltözés, és a már nem szükséges ruházatot leadtuk átszállításra. Amíg ettünk, addig a helyi erõk a hátsó asztalnál táncbemutatót tartottak, némi sör behatására, a zenegépbõl szóló helyi Bódi Guszti zenéjére. Megnéztük a papíron, mi következik, és láttuk, hogy bõ 5 km-en majdnem 800 m szint… Pfff… Antinaviékkal indultam el, viszonylag komótos tempóban. Az emelkedés az elején még egyáltalán nem volt vészes, dózerúton másztunk egy patakvölgy fölött. Késõbb házak közé jutottunk, ösvényen kanyarogtunk, majd egy patakon való keresztülgázolás nyugtatta meg régészlányt, akiben többször is felmerült, hogy esetleg nem a jó úton megyünk.

 

A hegyoldal gyakorlatilag végig nyitott volt, sehol egy árnyék, épp delet harangoztak… A júliusi Mátra 60 emlékei adták az erõt, hogy ha akkor közel 40 fokban fel tudtunk mászni a Világos-hegyre hátulról, akkor mit nekünk Pilis? Nem volt egyszerû móka ennek ellenére. Egy kisebb sziklás mászásnál találkoztunk Tincával, akivel kölcsönösen keresgéltük a jobbnál jobb fotótémákat ebben a cudar klímában. Felmásztunk egy dózerútig, ami egy teljesen normális alsóbbrendû útnak volt minõsítve, rendes kilóméterkövekkel. Ezen szerencsére viszonylag kevés szintet kaptunk, átmenetileg fellélegezhettünk… mindaddig, amíg rá nem döbbentünk, hogy a szemünk elõtt feltáruló szép nagy hegy lesz a Pilis, amit bizony be kell venni.

 

Búcsút intettünk a dózerútnak, és a szalagokat követve másztunk, sok helyen út híján szalagtól szalagig. Tempónk rendesen lecsökkent, de tudtuk, hogy egyszer úgyis felérünk. Folyamatos mászással érkeztünk el a hegy gerincére, ami még mindig nem a valódi teteje volt a hegynek, egy balossal még mentünk tovább felfelé. A csúcson kódírás következett, és egy gyors ivás, de Szilvi javaslatára inkább továbbhaladtunk, elvégre rövidesen úgyis egy etetõponthoz érkezünk. A gerincen gyorsan tudtunk suhanni, láttam magam elõtt régészlányt és Szilvit. A szalag aztán egyszer hirtelen irányt váltott és kicsit gondolkodnunk is kellett, mert nem láttuk a következõt. Tehenek között szlalomoztunk, többször másztunk árammentes villanypásztort, és idõvel elõkerültek a várva várt szalagok. Nagy valószínûséggel a tehenek lelegelték a hiányzó szalagokat (itt nem a baltás gyilkos vagy a szalagátkötõ az igazi közellenség). Most már egyenletes és kellemes lejtõ jött és messzirõl (akárcsak elõzõ nap) feltûnt a Ducato, ami nagyobb tempóra sarkallta a társaságot.

 

Az etetõponton Roli, Marcsi és Mira mellett Vándor Csillag is segédkezett. Szegény Csillának az elõzõ napi technikás ereszkedések betették a kaput. Bár vizet nem tudtunk vételezni, kaptunk helyette finom Cappy üdítõt, valamint lédús dinnyét, emellett a sóhiányt zakuszkás kenyérrel pótoltuk. Jólesett ez a pihenés, nem kétséges. Óránkra néztünk és ledöbbentünk, miszerint már közel 7,5 órája úton vagyunk és még mindig csak 25 km-nél járunk… Reménykedtünk, hogy a célig hátralévõ ugyanekkora távhoz nem kell további 7,5 óra.

 

A frissítõpont után panorámákban bõvelkedõ murvás úton indultunk tovább, balról feltûnt (aznap elõször) a Data és a Székelykõ, jobbról pedig a hamisítatlan erdélyi boglyák, rétek és fenyvesek kavalkádja. Amikor már kezdtük élvezni (legalábbis én) a murvás út enyhe lejtését, akkor hirtelen irányváltással egy gyengébb földútra tértünk és kacskaringóztunk elõbb szintben, majd teljesen váratlanul meredeken lefelé. A pataknál már azt hittük, itt lesz a következõ pont, de nem, még mennünk kellett lefelé. Közben kedves helybeli kvados „barátaink” gyártottak nekünk némi extra port. A követendõ utunk elágazásánál vert tábort az Inzel-patak ellenõrzõpont, itt szörpöt és vizet kaptunk, valamint némi útbaigazítást. Rudiék épp akkor indultak tovább, amikor mi odaérkeztünk.

 

Túl sokat nem láttuk értelmét idõzni, ez viszonylag könnyebb terepnek tûnt, menjünk inkább tovább. Tinca nyomába eredtem, aki felfelé láthatóan nagyon tudott menni, sérülése ellenére. A szalagok egyértelmûen követhetõek voltak, pedig sokszor kellett letérjünk a jártabb útról egy járatlanabbra. Nagyjából egyenletes és átlag középhegységhez mérhetõ emelkedõn másztunk. Nem sokkal a hegygerincre való kiérkezés elõtt eltûnt mind a jelzés (sárga csík), mind a szalag. Negyed óráig keresgéltem, de semmi. Utánam érkezett régészlány, kértem, õ is segítsen be. Kiderült, hogy egy irányba nem voltam elég alapos a nézelõdéssel, természetesen arra kellett továbbmenni. Innentõl már végig lefelé gurultunk, majd egy hegyoldalba rézsútos ösvényen folytatva, majd egy széles dózerúton, ezúttal a P kör jelzésen.

 

Régészlány közben elõre került, Szilvivel és antinavival próbáltuk a jeleket és szalagokat keresni. Némi tanakodás után csak meglett a P kör és rövidesen a Kõközi-sziklaterasz is. A kilátás leírhatatlan, szemben az út túloldalán egy hatalmas sziklás hegyoldal, tõle balra a Data sziklái, valamint az út innensõ oldalán is természetesen sziklák. Felírtuk a kódot, aztán nyomás le! A hátralévõ rész viszontagságaira gondolva benyomtam egy energiaitalt, mint kiderült, jó hatással volt rám. Egy darabig megint minden rendben volt, a legvége elõtt adódott újabb tanácstalanság, amikor már csak pár méterre volt tõlünk a betonút, de közben vagy egy mély árok, vagy egy dagonya…

 

Megoldottuk ezt a problémát is, és kocogtunk lefelé a már messzirõl is látható bója felé. A sziklaszorosnál hûs paradicsomlét kaptunk, némi édes harapnivaló kíséretében. Valamint azt az információt is a rendezõktõl, hogy elvileg már csak minket engedhetnének tovább, az idõkorlát miatt. Arról nem is beszélve, hogy a soron következõ pontok szigorúan zárnak. Ennek fele se tréfa, nem is idõztünk túl sokáig. Itinerrel a kezünkben mentünk szépen tovább, irány a Data szikla a maga 400 szintjével! Szilvi lent a mûút mellett pihengetõ családtól kért vizet, de cserébe nem csak azt kapott, hanem finom fánkot is, amit nem tudott hova tenni, ezért rám sózta. Annyira nem bántam, mert jólesett a kalória, viszont minden kezem foglalt volt, ráadásul épp az emelkedõket kezdtük el pusztítani.

 

Régészlányt még a pontról láttuk, hogy szélsebesen mászik felfelé, de mint kiderült, nem pontosan arra, amerre a szalagok jelezték. A tûzõ Napon próbáltunk a szalagok mentén maradni. Az egyik dombtetõ-féleségen arra lettünk figyelmesek, hogy régészlány ott ül és bizonyára vár minket. Habár ez jelzett útszakasz volt, a kisegítõ szalagoknak nagy hasznát vettük! Többszörös cikk-cakkot leírva és hullámvasutazva keringtünk, míg teljesen váratlanul egy forráshoz értünk. Szilvi finom hideg vízzel újratölthette kulacsát, persze nem csak õ, de az egész társaság ezt tette. Rövidesen jelzéselágazóhoz érkeztünk, ahol az itinerben is említett módon a könnyebb de hosszabb (és biztonságosabb) útvonal lett szalagozva, ám a bátrabbak választhatták a másik irányt is, ami sokkalta technikásabbnak volt mondva. Maradtunk a szalagozásnál.

 

A Nap eléggé melegített bennünket, kanyarogtunk fel, körbekerülve a Data hegyet. Némi marasztaló tüskebökin is át kellett közben jutnunk és egy félig csoffadozó, alig folyó forrást is magunk mögött hagytunk. Nemsoká felértünk egy platóra, ahol eligazító tábla jelezte, hogy a Data csúcsa balra, és Székelykõ-nyereg jobbra (utóbb csak akkor, ha már visszatértünk a Datáról). Irányt tartva, néhol több lehetõség közül is választva értünk be ismét az erdõbe, ahol már szépen felfestett P kör jeleket láthattunk. Már csaknem az éles sziklagerincnél jártunk, mikor Tinca és Rudi csapata masírozott szembe. Feri közölte, hogy pár perc technikás szakasz vár még ránk. Hát tényleg az volt, néhol nagyon nem ártott az óvatosság. A pontõrök, meglátva minket, javasolták, hogy az utolsó métereket a szikláktól távolabb, jobbra kerülve tegyük meg. Odafent a pecsét mellett ismét némi édesség járt, valamint annak híre, hogy rövidesen bezárnak és elkezdik bontani a szalagozást. Hát nem irigyeltem azokat, akik majd csak ezután járnak errefelé. Nyilván a kõközi pontõr nem tarthatott vissza senkit sem lasszóval, ám szalagok nélkül, várhatóan sötétségbe nyúlva… még belegondolni is kemény dolog.

 

Régészlány és antinavi társaságában visszaindultunk a csúcsról, majd az eligazító táblánál végleg Székelykõ irányába tértünk. Nagyon kellemes, szintben szegény és jól járható széles úton haladtunk és szó szerint haladtunk. Ez a túra során olyan szokatlan érzés volt. A haladás idõnként átment szárnyalásba, a könnyebb lejtõket megkocogtuk. Data-nyeregtõl a rét túloldalán kiszúrtam a következõ jelet, aztán megindultam felé. Ezt még párszor eljátszottam, amíg egyértelmûvé nem vált az út. Kifejezetten ideális terepen gyalogoltunk. Antinavi felvetette, hogy nekem és régészlánynak tényleg ez-e a valódi gyalogos tempója, neki ugyanis többször bele kellett kocognia, hogy tartsa velünk a lépést. A gyors menet ellenére folyamatosan lestük a szalagokat, és egyik helyen bizony muszáj is volt nagyon odafigyelni, mert a kapuzó szalagok bevezettek az erdõbe a széles útról, egy másik, immáron egyértelmûen emelkedõ szekérútba.

 

Felértünk egy kopár tetõre, ahol már látszólag karnyújtásnyira volt a Székelykõ. Kisebb bizonytalankodást követõen balossal leltük meg a következõ szalagot, majd a rövidke lejtõ után szép (ám nem behalós) mászás jött a kopár dimbes-dombos legelõkön. A szalagok levágták a szélesebb utakat. Nem ártott az odafigyelés, mert a lemeneteléhez közelgõ Nap már elbújt a Székelykõ mögött és a sárga szalagokat csak hunyorogva sikerült a távolból kiszúrni. A sziklák közvetlen közelébe érve kiegyenesedett az út, majd félig körbekerülve a hegyet jutottam el Székelykõ nyergébe, ahol Beáék regisztrálták érkezésemet. Jelezték, hogy még épp idõben érkeztem, mert kisvártatva zárják a pontot és megindulnak lefelé. Pár perccel utánam befutó régészlányék is még szerencsések. Bea megjegyezte, hogy a szolgáltatás nápolyi fent van a jelzéselágazásnál, ott lehet letenni a zsákokat is. Valamint hogy a nápolyiból vegyünk bõven, és hagyjuk a fenébe a céllecsót, hiszen ez a nápolyi az igazi :-D

 

Zsák ledob, pár darab nápolyi letartóztat, és igazolólappal és tollal irány a csúcs! A sziklás tekervényen találkozom Rudiékkal, akik nyargalnak lefelé. Turbótempóban iszkolok a csúcsig, ahol a csúcskövet átfestették magyar nemzeti színekre. Elõzõ évben a Jókain mintha román trikolórban pompázott volna… A csúcsfotó erõs ellenfényben lehetséges, de persze kihagyhatatlan. Torockó messze van, vagyis hát inkább túl mélyen van. De hát ezt tudtam jól. Igyekeztem vissza minél hamarabb, mert 20:00-kor már úton szerettem volna lenni a Mély-árokban. Ez percre pontosan sikerült is. Bea azt jósolta, hogy 40 percet mindenképp szánnom kell az ereszkedésre. Jókais élményeimbõl tudtam, hogy ez reális meglátás. Botokat elõ, odafigyelést maxira állítani. A legfelsõ rész volt a legrosszabb, most száraz idõben kegyetlen módon csúszott a porhanyós talaj. Éppen Szalamandra igyekezett felfelé, aki megemlítette, hogy ha elérem a köveket, már sokkal jobb lesz.

 

Néha megpróbáltam kicsit tempót növelni, de annak mindig belecsúszás lett a vége, így felhagytam eme kísérleteimmel. Esés szerencsére nem lett a dologból. Antinavi követett és együtt ecseteltük a józan haladás elméletét. Megpróbáltam mindig balra kanyarodni, ahol lehetett, az tûnt a legkevésbé csúszósnak. Lejjebb a kövek sem adtak mindig teljes biztonságot, a kisebb kavicsok simán megcsúsztak a porhanyós talajon, vele együtt természetesen én is. Megmaradt az óvatos totyogás. A nagyobb kövek elé próbáltuk a lábunkkal lépni, hogy az ellentartson. Még bõven láttunk lámpa nélkül, amikor kiértünk a még mindig meredek, de már nem oly csúszós ösvényre. Ez idõvel kiszélesedett és egyre nagyobb lazasággal mertünk haladni rajta.

 

Tudtam, hogy innentõl már gyerekjáték az egész. Azt is tudtam, hogy lámpa nélkül beérünk. És persze azt is, hogy a hivatalos célzárás (20:30) elérhetetlen, de mertem remélni, hogy nem rigorózus rendezõkkel állunk szemben. Házak közé értünk, antinavi mellém csapódik és együtt tesszük meg az utolsó métereket. A bolt elõtt gyors tanakodás, egy már beért túrázó mondja, hogy a bolt mellett a legrövidebb. Így is teszünk és részben bekocogva érjük el a mûvház bejáratát, ahova a meleg ételt fogyasztó túratársak tapsa közepette lépünk be. Brigi, Attila és a bent lévõ többi emberke is tapsol. Hát mégis beértünk. Vinatti megjegyezte, hogy valamiért most sokkal jobb a kedvem mint elõzõ nap. Lehet, hogy az energiaital miatt, lehet hogy más miatt. Egy biztos: a Pilis tetején még egy fikarc esélyt nem adtam volna, hogy beérünk, ráadásul lámpa nélkül.

 

Röviddel rá régészlány is befutott. Több világosban beérkezõ túrázó már nem is volt. Kicsit beszélgettem a többiekkel odabent, majd kiültem az asztalhoz megenni a finom babos lecsót. Jólesett tényleg kicsit ellazulni. Kiderült, hogy Tinca és Rudi csapata alig 10 perccel ért be elõttünk. Közben Brigi házhoz hozza a díjazást, a kitûzõt, oklevelet, valamint az egyedi különdíjat az extra táv teljesítéséért. Még igazán fel sem fogtam, hogy megcsináltam. Bevallom, elõzõ este túl sokat nem adtam volna ezért.

 

Képek: http://indafoto.hu/moiwa2/20110828_kokozi_vandorlas_2_na

 

Többen állítják, hogy a második nap keményebb volt, mint az elsõ. Számomra mégis inkább az elsõ adta a nagyobb pofonokat. Persze nézhetjük más oldalról is. Fizikailag hatalmas igénybevétel volt, a szalagozás követése, a folyamatos odafigyelés (útvonal tartás) rengeteg energiát felemésztett. Az a sok szép kilátópont, mészkõszikla, szurdokvölgy, a Remetei-szoros vizes kalandja mind olyan emlék, amit szívesen visszapörgetek sokszor. Nem beszélve Attila kürtõskalács standjáról.

 

Rengeteg munka fekszik a túra elõkészítésében, ez már a túra honlapján is látszott. Gondosan feltárt, bejárt útvonal. Tudatosan végiggondolt ellenõrzõpont-kiosztás. Vízvételi helyek optimalizálása. A szolgáltatásokon is látszott, hogy el akarnak térni a klasszikus elemektõl és több helyi dolgot szeretnének megmutatni (kiemelem a Magura ponton kapott Magura csokit). Tetszett, hogy felhívták a figyelmet, hogy mindenki tényleg erejéhez mérten gondolja végig a bevállalni kívánt túratávot. Mert ha eljövünk ilyen messzire, rá is akarunk csodálkozni mindarra a sok szépségre és élvezni azokat úgy, hogy a saját magunk gyötrelmei ne kössék le energiáink legjavát.

 

Egyedi túra volt, úttörõ jellegû a maga nemében. Talán az Egyeskõ lehet hasonló (azon még nem jártam eddig).

 

Köszönettel tartozom a rendezõségnek a túra gondos elõkészítéséért és lebonyolításáért! Túratársaimnak, elsõsorban régészlánynak, antinavinak a társaságért! Vinattinak a közel kéthetes programon való részvétel lehetõségéért, valamint az exkluzív szálláshelyért ;-)

 

Mindenkinek ajánlom a túrát, aki valami különlegesre vágyik és bírja a szinteket!
 
 
Brassói BarangolásokTúra éve: 20112011.09.01 15:36:29
Vinattinál jópár hónapja lestoppoltam egy helyet a kocsiban, fõleg mikor megtudtam, hogy a Brassói túrára megy (naná, hiszen õ a fõrendezõ), valamint a Kõközi túrát is tervezi, a két rendezvény között pedig mindenféle egyéb programokat is kitalált.

 

Szerdán késõ este indult neki a Vinatti-mobil: Évi, régészlány, Szalamandra társaságában. Mindenki megpróbált viszonylag kevés cuccal készülni, a hátizsákok közül néhány mégis a platón landolt. Másnap reggel már Vinatti szüleihez érkeztünk, ahol egy villásreggeli várt, ezen kívül bekerült némi házilekvár és „ecet” a csomagba, melyek a brassói túra szolgáltatását képezték.

 

A szíves vendéglátás ellenére nem maradhattunk sokáig, hiszen a Mezõségbõl még hosszú út vezetett Brassóig. Arról nem is beszélve, hogy ha egy kamion vagy egy lovasszekér haladt az autó elõtt, akkor az a haladási sebességet nagyban befolyásolta (sok a záróvonal és a kanyar, elõzni nem egyszerû mûvészet). 

 

Segesvárt és Kõhalmot csak kocsiablakból tekintettük meg, ígéretet kaptunk, hogy visszatérünk még ide. Brassóban Vinatti betért a térképboltba, hogy a túrázók által igényelt turistatérképeket átvegye. Tavaly is megragadott a város, egyedi látvány a belvárosból nézve a Cenk-hegy, rajta a Hollywoodot idézõ hatalmas Brassó felirattal.

 

Délután járt már az idõ, mire begurultunk a Derszte-kempingbe. Komolyan, mintha hazatértem volna. Minden olyan ismerõs volt tavalyról. A szállás is szinte pontosan ugyanolyan kis faházikó, a teteje ezúttal nem natúrfenyõ színû, hanem festett piros. Váratlanul összefutottunk a „nagy erdélyi körúton” résztvevõ hármassal: Annával, Rudival és neverferivel. Elõbbi kettõ kissé sérültnek tûnik, Annának a térde vacakol, Rudi pedig a Fogarasi-havasokban húzta meg a derekát (bár késõbb a Zsobok 25-öt emlegette, mint a nagy mumust). Némi esélyt láttam arra, hogy ilyen feltételek mellett talán tudom velük a lépést tartani.

 

Esteledni kezdett, mire a Szentanna szervezte különbusz is megérkezett, tele vidámabbnál vidámabb emberekkel. Elõkerültek mindenféle gyorsítók, gigaméretû söröspalackok, a faházunk közelében felállított asztalnál megindult a „csapatépítõ tréning”. Túlságosan nem gondoltam belemerülni ebbe az élménybe, elvégre három egymást követõ nap nemkevés szint és kemény terep várt.

 

Brassói 3 napos túra: 1. nap – Keresztény-havas 50

 

A tavalyi évhez képest nem csupán a fõrendezõ személye változott meg, de a három nap sorrendje is. Legelõre került idén a Cenk és a Keresztény-havas, abból a praktikus megfontolásból, hogy az aznap reggel vonattal érkezõ sporttársak is el tudjanak indulni. Kocsival gurultunk be a kempingbõl a Fekete-templomhoz (ami nem mellesleg a legkeletebbre található gótikus templom Európában). Az útvonal sok csemegét rejtegetett, és csak az elsõ harmada volt ismerõs a tavalyi évrõl.

 

Vinatti precíz útvonalleírása alapján indultunk neki, eleinte egy nagyobb társasággal. A Cenk-hegy oldalába térve beindult a szintek begyûjtése. Jellegét tekintve ez Brassó „Gellért-hegye”, lévén, hogy részben le van betonozva az út, és lépcsõk is ki vannak építve. A meredeksége viszont össze nem mérhetõ… Egyenletesen másztunk felfelé Rudiékkal és régészlánnyal, miközben simán elfelejtettük megválaszolni az 1. ellenõrzõpont kérdését. Erre csak a Cenk-hegy tetején jöttünk rá.

 

A mászás sokkal könnyebben esett, mint tavaly, ezúttal a tiszta égbolt révén pompás kilátásunk adódott a városra. Elhaladtunk a Brassó felirat óriás betûi mellett, majd néhány „túrázót” véltünk felfedezni magunk elõtt, már egészen a csúcshoz közel. A pontõrök voltak azok. Vinatti szigorú utasításait betartva, Zöldfülû nem engedett minket el a hivatalos pontnyitást megelõzõen, így közel negyedórát álltunk a Cenk-hegy tetején. Addig csokit majszoltunk és folyadékot pótoltunk. Jeleztem, hogy pár méterrel lejjebb megyek a szebb kilátás reményében, ezt azonban a pontõrök „lelépési kísérletnek” tulajdonították. Amint aztán végre továbbindulhattunk, a többiek is belátták, hogy valóban szebb onnan a kilátás, ahová leeereszkedtem.

 

Gyorsan leértünk egy füves nyeregbe, ahonnan már a Kék csík volt iránymutatónk. Jöttek a szintek bõven, ám még mindig nagyon kellemes leosztásban. Több helyen medvére figyelmeztetõ táblákat találtunk. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy Rudiék valamiért megálltak. Kiderült, hogy a málnásban korlátlan szolgáltatást vettek igénybe. Igen komoly harc ment a jobbnál jobb darabok megkaparintásáért. A bükkösbõl igazi „macicsalogató” sûrû fenyvesbe jutottunk, majd a sárga csík becsatlakozásával már karnyújtásnyi közelségbe került a Keresztény-havas sípálya-kavalkádja.

 

2013-ban Poiana Brasov rendezi a téli ifjúsági világjátékokat, emiatt hatalmas munkálatok zajlanak, a sípályákat modernizálják. Mi is kaptunk belõle egy kis ízelítõt, ugyanis a munkaterületet elérve gyakorlatilag csak magunkra hagyatkozhattunk, a következõ jelzés nem igazán látszott, csak az irány, amit tartanunk kellett. A tavalyi utat (annak nyomát) próbáltam keresni szememmel, esélytelenül. Hatalmas teherautók között cikáztunk, és végül egy lejtésnek induló utat céloztunk be, ami nem igazán volt szimpatikus, így aztán egy tõzegmohás meredek hegyoldalon átvágva jutottunk át a már ismerõs útra.

 

Pár méter és szemünk elõtt már a Julius-Römer-Hütte impozáns épülete állt. Vinatti az itinerben is kiemelte, hogy a túrabotokat a menedékház bejáratánál le kell tenni, mivel a házat õrzõ kutyusok nagyon érzékenyen reagálnak rá. A ponton várt minket sósmogyoró, valamint a híres „ecet”, melyben Vinatti édesapjának pálinkája volt megtalálható. Ezt a szolgáltatást most kihagytam, hiszen még csomó szint várt még ránk.

 

Rövidke pihenõ után továbbindultunk, innentõl számomra is teljesen új útvonalon. A hegy túloldalán ereszkedtünk le, ahol is egy, a nagyberuházásban részt vevõ kukásmellényes irányító ember segítségével meglett a faházikónál a K+ balos beágazása (nem volt egyszerû megtalálni). Gyorsan vesztettük a szinteket, összesen közel 1000 méterrel kerültünk lejjebb. Addig több patakvölgyben ereszkedtünk, majd egy üdülõövezetben murvás úton hosszantoltunk és kijutottunk egy másik patakhoz, ahol Évi várt bennünket sok finomsággal. A globális etetõponton finom májkrémes, felvágottas és házilekváros kenyérbõl választhattunk, valamint patakban hûtött vizet ihattunk. Nem mellesleg Vinatti dugi-kólájából is kaptunk egy keveset.

 

Az erõs napsütés miatt többen bekenekedtek naptejjel, Szalamandra igen komoly mennyiséget tett magára. Ezután továbbindultunk és szépen lassan elkezdtük visszaszedni az elvesztett szinteket. Lovasok jöttek szembe, majd késõbb a szurdok bejáratánál a sorompó fiatal õre nézett ránk bambán – mint utóbb kiderült, a Rozsnyói-szoros meglátogatásáért fizetni kellett volna neki, de ez a helyzetbõl nem volt számunkra egyértelmû. A szoros monumentális sziklái között emelkedtünk kényelmesen a dózerúton. Mindenféle kalandsportra invitált bennünket egy információs tábla (céges csapatépítõ tréningeket is szerveztek). Az egyik sziklán épp egy páros mászott felfelé, többen lencsevégre kaptuk.

 

A szoros túloldalán piknikezõ családok heverésztek, mi azonban mentünk tovább rendületlenül az egyre nagyobb melegben. Balra tõlünk szép sziklás hegyoldalak sorakoztak. Egyszer aztán véget ért a kellemes emelkedés és egy balossal egy mély vízmosásban beindult a komoly szintgyûjtés. Egy magassági pontnál az információs tábláról leolvastuk a szükséges információt és beírtuk az igazolófüzetbe. Innét jött egy jó kis combos mászás, mely a kevéssé meredek és brutálisan meredek dõlésszög között ingázott. Keskeny bokatekerõs ösvény formájában nem igazán tetszett nekünk, fõleg mikor négykézláb kellett másznunk, fák híján a kövekben és szederindákban kapaszkodva.

 

Egyszer azért minden rossznak vége szakad, felértünk a gerincre, ahonnan a tábla szerint már elérhetõ távolságon belül volt a Keresztény-havas csúcsa. Egy elágazásnál, ahol a sárga csík háromfelé haladt tovább, összedugtuk a fejünket és azt hoztuk ki, hogy a Postavaru menedékház helyett nekünk a Crucurul Mare ház felé kell haladnunk, az van ugyanis a csúcshoz közelebb. Szép füves hegyoldalhoz értünk, szerpentinezõ dózerutat rajta, valamint távolban a kabinos felvonót. Úgy rémlett, hogy elõzõ évben is járhattam erre, azonban akkor olyan sûrû köd volt, hogy Bubuval 20 méter távolságból is alig láttuk egymást.

 

A fenti turistaház után már látszott közelrõl is a hegycsúcs, egy szép ördögszántásos utacska vezetett oda. Nem kifejezés, hogy bokaráncigálós volt. Bizony itt lépésrõl lépésre haladtunk. A Keresztény-havas csúcsán fotózkodtunk és nem felejtettük el megválaszolni a kérdést, hogy mikor járt itt Mary. Pár kilóméterre volt tõlünk légvonalban a Nagy-kõ-havas csúcsa, amit majd két nappal késõbb látogatunk meg.

 

Jelzésen ereszkedtünk le Vinattihoz, a másik turistaházhoz, ahol ismét kellemes fogadtatásban részesültünk és meghallgathattuk az „ecetes történetet”. Ugye a ponton kínált egyik szolgáltatás a finom házipálinka volt, ecetes üvegben tálalva. A turistaház tulaja megfigyelte, hogy több túrázó is iszik az üvegbõl, aztán odajött Vinattihoz megkérdezni, hogy „mondja már meg, legyen szíves, miért is isznak ezek a túrázók ecetet”.

 

A pontot a kék csíkon hagytuk el, azonban a terepi munkálatok miatt a jelnek nyomát vesztettük, ráadásul a kukásmellényes emberke rossz irányba terelt minket. Ennek következtében túlságosan leereszkedtünk és a felújítás alatt álló sípályán voltunk kénytelenek visszamászni. Aztán meglett a helyes út, és a délelõtt már bejárt útvonalon haladtunk mindaddig, amíg „bele nem botlottunk a következõ ellenõrzõpontba”. A fenyvesen és málnáson keresztül gyorsan tudtunk haladni, és tényleg elérkeztünk a Cenkrõl átköltözött rendezõkbe, azaz Zöldfülûékbe. Cukorkafélét kaptunk tõlük, aztán a háromfelé ágazó kék csík jobbra tartó ágán folytattuk az ereszkedést, néhol porhanyós és csúszós úton.

 

Már-már azt hittük, hogy sétagalopp lesz a vége, de azért kaptunk némi mókát ajándékba, az itteni „Ebecki-tetõ” formájában. Talán kilenc „apróbb” dombocskát kellett egymás után megmászni. Nem nagyon tudtuk, hogy ez vár ránk, ezért minden soron következõ emelkedõt szitokszavakkal köszöntöttünk. A civilizáció egyre közeledõ hangjai sejtették, hogy ez a hullámvasút nem tart örökké. Dersztére beérve házak közt jutottunk el a felüljáróhoz, ahonnan már tavalyról ismerõs úton navigálhattam a társaságot a cél felé. Valamiért úgy gondolta a csapat, hogy meg kell húzni a végét, részben kocogás lett belõle. A bukaresti fõúton való áthaladás is felért egy kalandpróbával, de aztán a kempingben már önfeledten kocogtunk a célházikó irányába.

 

Finom paprikás krumpli volt a jutalmunk, Rudiék a célban szó szerint kifeküdtek. A díjazást nem akkor kaptuk meg, hanem csak a három nap végén. Nagy mulatozást nem csaptunk a túra után, mert gyorsan teltek a percek, és a másnapi Bucsecs-menethez elég korán kellett keljünk.

 

Képek: http://indafoto.hu/moiwa2/20110819_keresztenyhavas_50

 

Brassói 3 napos túra: 2. nap - Bucsecs 50

 

Gyors reggelizést követõen reggel 6-kor már a kocsiban ültünk és haladtunk Busteni irányába. Az ablakból megmutattam, hogy a következõ nap hol is kell majd letérni a Hétlétra-vízesés felé… Hiába hogy országos fõút az, amin gurult a kocsi, mégsem lehetett igazán tempózni, mert több helyen is útfelújítás zajlott és lezártak 1 sávot. A Predeal elõtti szerpentinnél pedig természetesen kamion haladt elõttünk, melyet lehetetlenség volt megelõzni. Busteni vasútállomás – Zöldfülû édesapjánál rajtolunk, tõle kapunk némi instrukciókat.

 

Az elsõ másfél kilométer kellemes nézelõdõs, betonon mentünk elõbb a fõút mentén, majd a Silva Hotel irányába. Az ezt követõ 5 km-en viszont kaptunk csaknem 1200 m szintet… A tavaly már mélyen a tudatomba bevésõdött Jepilor-völgy idén sem adta túl könnyen magát. Rögtön azzal sikerült kezdenem, hogy az elsõ drótkötél sodronyvége beleállt az ujjamba, ami erõsen vérezni kezdett. No sebaj, menjünk csak tovább. Bálint nagyon elõrenyargalt, õ amúgy is bírja a technikás emelkedõket. Rudiék is szépen lassan eltûntek a látókörömbõl. Nem akartam nagyon behalni, haladtam, ahogy jólesett. Több helyen kellett a sodrony és a lánc, jócskán belassult itt az ember. Néhol több alternatíva is adódott, merre is menjünk tovább, ami nem okozott gondot, mivel mindegyik jófelé irányított (a Bucsecs frekventáltan látogatott része az országnak, csomó túrázóval találkoztunk menet közben).

 

A törpefenyves övezetben néhol szinte eltûntünk, egy sziklás-láncos szakasznál pedig balettmutatványokra is szükség volt a helyenként közel méteres lábemelések kivitelezéséhez. Amikor szerpentinezésnek indult az út a havasi rétes övezetben, tudtam, hogy már nincs túl sok szint hátra. De valamiért hihetetlen gyengének éreztem magam, rájöttem miért: kevés volt a reggelim… Újratervezés: valahogy ki kell bírni az Omu-csúcsig, ahol majd globális etetõpont vár. A Caraiman-házig volt igazán kemény az emelkedés, utána már 2000 m felett szintügyileg gyakorlatilag „Gödöllõi-dombság”, persze magashegységi viszonyok között. Erõs szél fújt, idõnként elhúzott alattunk-mellettünk egy felhõ.

 

Tavalyról emlékeztem, hogy a kabinos felvonó felsõ végállomásához nem kell kimenni, hanem egybõl a Babele-ház piros tömbjét kell megcélozni. Így történthetett meg, hogy Rudiék elõtt értem Laciék pontjára, akik viszont kimentek a felvonóhoz elõbb. Kaptunk Rom csokit, pótoltam a folyadékvesztés egy részét. Ha nem is hozott mindez tökéletesen rendbe, ahhoz elég volt, hogy továbbinduljak. Rudiékhoz csapódva mentem tovább a Caraiman-kereszt felé, ami újdonság volt tavalyhoz képest. Kevés szintet kapva, kifejezetten látványos terepen bandukoltunk. Jobbról idõnként „felszállt” egy-egy felhõ az „üstbõl”. A kereszt elõtti szerpentinen négykézláb másztunk le. A sapkámat kénytelen voltam levenni az erõs szél miatt és a dzsekim kapucnijába burkolóztam.

 

A keresztnél egy kissé morcos Zöldfülûtõl kaptunk igazolást. Körbenéztünk, fotóztunk minden irányba. Túl sokáig nem idõzhettünk, mert erre a napra volt a leghosszabb táv és szint penzumként elõírva, ráadásul talán a legtechnikásabb is a három etap közül. Igen kemény meredekkel indultunk az Omu irányába. Út az nem volt, csak az egymás után látható földbe vert fekete-fehér csíkos fémrudak, melyek tetején az adott turistajelzés volt ráapplikálva. Ezeket követtük szépen sorjában.

 

Élveztük a sziklákat, a látványt, a hatalmas meredélyeket, illetve azt, hogy most már jócskán fent vagyunk. Nemsokára áttértünk a sárga csíkra, azaz a tavalyi útvonalra, ami biztonságérzést adott. Tinca tavalyi fotózóshelyét idén is érintettük, az Omu felõl kiinduló csipkézett hegygerinc látványát vétek lett volna kihagyni. Az Omu-ház ott volt szinte „szemben” velünk, elõbb azonban le kellett ereszkednünk egy nyeregbe, onnan pedig hivatalosan a sárga csíkon tovább. Én már nagyon eléhezõben voltam, ezért inkább a hosszabb, de egyenletesen emelkedõ kék csíkon mentem. Szembetalálkoztunk Vinattival, aki rögtön észrevételezte a pistázást. Én kerek perec bevallottam neki tettem okát.

 

Az Omu tetején erõs szél fújt és talán 10 fok sem lehetett. Éviék beköltöztek a házba, és a sarokban lévõ asztalnál kínálták a finomságokat. Az elõzõ nap már megismert májas / felvágott / lekvár / paradicsom egyvelegét ettük végig. Nekem ez tényleg életmentõ volt. Vinatti közben a közeli forráshoz ereszkedett le a kannákkal, hogy folyamatosan pótolja a túrázók folyadékellátását. Tíz liter vízzel 200 m szintet mászni igen rövid távon… óriási teljesítmény! Ráadásul õ ezt aznap jópárszor kivitelezte.

 

Az Omuról a túloldalon ereszkedtünk le a P+ jelzésen, ami tavaly nem képezte az útvonal részét. Bálint és Rudiék csak szökelltek, régészlány is gyorsan szedte a lábát, én inkább a helyi sráchoz, Szilárdhoz csatlakoztam, az õ tempója tûnt az enyémhez leginkább hasonlónak. Az ereszkedés többlépcsõs volt, néhol füves meredeken, máshol morzsalékos köveken, de volt ahol gyakorlatilag függõlegesn sziklán kellett láncon leereszkedni. Régészlánynak nagyon tetszett ez a rész. Sajnos a lejtõkön sem sikerült tempót diktálni, józan megfontolásból persze. Engem a láncos szakasz nagyon belassított, a többiek elõresiettek. Szilárddal és régészlánnyal a P+ alsó szakaszát elvétettük és csak némi nehézségek árán találtuk meg újra, gyakorlatilag a P+ / K3 elágazásánál.

 

Legalább tudtuk, hol vagyunk, irány balra fel! Füves emelkedõ, aztán meredek tehénjárta sáros/tehénszaros „út”, ami aztán szerencsére kiegyenesedett. Egy körülkerített tanya mellett vezetett az útvonal, ám messzirõl hallottuk a kutyaugatást, valamint láttuk, hogy a kutyák már felfigyeltek ránk. Szilárd mint helyi ember, adta az instrukciókat (ezek egyébként az igazolófüzetben is mind le voltak írva): nem elfutni, hanem megállni, lassan haladni. A kutyákhoz kedves szavakat szóltunk, a vezérkutya körbeszaglászott bennünket és amint megbizonyosodott, hogy nem vagyunk ellenség, elterült a földön és simogattatta magát. A házat megkerültük, majd eljött a híres P3 elágazás, ami jócskán bevésõdött az emlékezetembe.

 

Ugyanis ez a bizonyos P3 volt az egyik legkomolyabb nagyhalálom a három nap alatt. Látszólag nem vészes az emelkedés, kevesebb mint 700 m szintet kell mászni, elõbb füves terepen, majd erdõben, utána ismét füves szakaszon, egész közel a nagy sziklákhoz. A kegyetlen ebben a mászásban az volt, hogy a dõlésszög folyamatosan nõtt, a szerpentin ellenére is. Tudtuk, hogy egészen a hegy tetejéig fel kell mászni. Az Omu szolgáltatása sem volt elegendõ, a kalóriákat idáig teljesen elégettem. Szilárddal muszáj volt megálljunk, betoltam egy egész kókuszrudat. Pár perc pihenõt követõen tovább cammogtunk, hátha utolérjük valahol a menetközben beturbózott régészlányt.

 

Felértünk a gerincre a házhoz, ahol ugyan a beígért ellenõrzõpontot nem találtuk, viszont régészlányt igen. Betoltam egy energiaitalt, ami egyébként nem szokásom, de úgy éreztem, itt az ideje. Jött egy kedves törpefenyves rész, most már szinte minimális szinttel, ennek ellenére Szilárd lemaradt, nem is láttuk többé. A törpefenyves meglehetõsen marasztaló volt, alig fértünk el az ágai között az ösvényen. Állítólag korábban bringások jöttek szembe ezen a szakaszon, rejtély, hogy fértek át itt… Több hepehupás „dombot” másztunk meg, mire elértük újból a sárga csíkot. Rudiék csapata éppen távozóban volt az Omu-házból, szembeintegettünk egymásnak.

 

Az Omu-háznál jókora szél fújt és meglehetõsen hideg volt már. Vinatti bent mondta nekünk, hogy még továbbenged bennünket, és simán beérünk a teljes távon. Az utánunk érkezõket viszont nagy valószínûséggel már nem fogja elengedni a Pestera felé, hanem a rövidtávosok útvonalán a sárga csíkon egyenesen Busteni felé tereli. Régészlánnyal fogyasztunk a finomságokból, kevéske pihenõ után muszáj mégis indulnunk, mert bõven idõ van, és jó volna minél többet lámpa nélkül megtenni.

 

Pesteráig ismét a tavalyról ismert szakaszon haladtunk, jó ez a biztonságérzés. Tetszett a vízesés, a tavaly Vinatti által „visszatartott” gigantikus kõ, a sziklás hegyoldalak. Nem volt rossz a tempó, amivel ereszkedünk, ráadásul már sokkal melegebb lett, mint amint odafent a csúcson éreztünk. Pestera elõtt kvadosok indulnak neki, szerencsére sikerül idõben félreállni, bár így is nagy porfelhõt kavarnak.

 

Pestera jelzéselágazásos tábla alján lévõ kõ alatt megleljük a zsírkrétát, ikszelünk az igazolófüzetbe, aztán balra tekintünk és sóhajtva vesszük tudomásul, hogy nekünk vissza kell mászni Babele menedékházhoz. Alig 3 km-en 560 m szint: nem hangzik jól, nekiindulunk. Minden rémkép ellenére ez egy nagyon jó szakasznak bizonyult, tudtunk egyenletesen haladni anélkül, hogy behaltunk volna. Viszonylag messzirõl látszott már Babele, egyedül az volt lélekölõ, hogy hosszú-hosszú percekbe telt, mire oda is értünk.

 

Este 8 óra bõven elmúlt már, ám még bõven lámpa nélkül elvoltunk, régészlánnyal úgy döntöttünk, Piatra Arsáig kockáztatunk és a lámpákat a zsákban hagyjuk. Pontosan ilyen szakaszokra vártunk egész nap: kellemesen lejtõ, kifejezetten kocogható. Ezt ki is használjuk és szinte „repülve” közeledünk Zöldfülûhöz, aki viszont nem a hivatalos pontján tartózkodik, hanem elénk jött egy picit, mert pontõrtársa elõbb leindult Bustenibe, õ viszont egyedül félt volna, ezért inkább elõrébb jött egy nyílt részre.

 

Zöldfülûtõl tudjuk meg, hogy mi vagyunk az utolsó áthaladók, az utánunk jövõk közül már senki sem mehetett Pestera felé az Omu-csúcstól. Még mindig látunk valamit lámpa nélkül, mégis inkább itt vesszük elõ a pilácsokat. Kaptunk folyadékot, édességet, majd Zöldfülû túravezetõvé alakult és gyakorlatilag levezetett bennünket a célba. A Piatra Arsa feletti nyeregben megemlékeztünk az elõzõ évi szendvicsevésrõl (ahol is a rajtban kapott két szendvics második darabját fogyasztottuk el testületileg), majd a ház után elindult a gyilkos ereszkedés.

 

Sötétben, lámpával ennyire technikás láncos ereszkedésben még nem volt részem. Szerencse, hogy tavalyról sejlett azért, hogy mi vár ránk. Zöldfülû ment elöl, nem gyenge tempóban, nyilván kevesebb km lehetett a lábában, ráadásul ennyi óra egyhelyben állás/ülés után már jólesett neki egy kis gyaloglás. Az ereszkedésnél én voltam a leggyengébb láncszem, mondjuk igaz, hogy én estem volna a legmagasabbról hármunk közül. Zöldfülû idõnként bevárt, közben intenzíven fújta a maciriasztó sípot. Szerencsésen leérkeztünk a jobban járható szakaszra, majd rövidesen be is zártuk a kört, a murvás út elérésénél. Zöldfülû megkérdezte régészlányt, hogy menne-e még egy kört…

 

A Silva Hotel elõtt Zöldfülû beszállt édesapja autójába, mi azonban rendületlenül kitartottunk amellett, hogy a túra nekünk Busteni vasútállomásáig tartson. A betonon begyorsultunk, de a sok szint miatt nem volt annyira ruganyos a mozgásunk. A fõúton érdekes parkolásgátló póznákra lettem figyelmes, melyekre felül gyakorlatilag egy szabványos magyar piros jelzés volt ráfestve. Ilyenbõl kellene beszereznünk jópárat a Piros 85-re, és megoldódik a „pink-saga”.

 

Busteni vasútállomáson aztán beszálltunk Zöldfülûékhez éjjel fél 12 után és hazaautóztunk a kempingbe. Józsi megpróbált szóval tartani útközben, de jópárszor bealudtam, részben az álmosság miatt is. Közben borzasztó volt belegondolni, hogy az evés és fürdés után alig 5 óra marad csak alvásra a következõ napi menet elõtt. A gulyást régészlány és Zöldfülû társaságában fogyasztottuk el a kempingben, majd turbó üzemmódban letusoltam és lefejeltem a párnát.

 

Képek: http://indafoto.hu/moiwa2/20110820_bucsecs_50

 

Brassói 3 napos túra: 3. nap – Nagy-kõ-havas 50

 

Reggel érdekes módon nem ért annyira váratlanul az óracsörgés, pedig okom lett volna rá. A három nap közül ez az utolsó volt szintben és távban is a „legkönnyebb”, persze tudtam én jó tavalyról, hogy a Nagy-kõ-havas sem viccel, sõt! További kíméletesség volt, hogy ez az egyetlen nap, ami nemcsak hogy a kempingbe érkezett, de innen is indult. És hogy még jobb legyen a helyzet, a tavalyi év útvonalával itt volt tapasztalható a legnagyobb átfedés, így félig bekómázva is probléma nélkül beugrottak dolgok.

 

A harmadik nap szépen összerázódott a csapat, így gyakorlatilag végig együtt haladt a hatos boly, amelynek tagjai mindhárom túrán a maxi távot teljesítették (hogy a harmadik napot is, ezt még akkor csak sejtettük). Anna, Bálint, Rudi, neverferi és régészlány társaságában vágtunk neki az 1-es út melletti járdán az útnak. Elbúcsúztunk Brassótól egy idõre, a város szélét jelzõ szép táblánál. Bálint örömmel nyugtázta, hogy épp akkor haladt el mellettünk egy román magánvasút sárga szerelvénye. A már korábban megénekelt leágazásnál (amit szép tábla is jelez) kanyarodtunk le balra és a patak mentén hosszantoltunk egy murvás úton, rövidesen erdõbe érve. A zúgó patak, a hûs reggeli levegõ felrázott kissé kómás állapotomból. Ezúttal nem néztem meg a patak túloldalát egy leágazásnál, ahogy tavaly sikerült… Némi hullámvasúttal értük el a Hétlétra (helyesen fordítva: Hétlépcsõ) vízesés bejáratát, ahol Józsiék pontõrködtek.

 

Kisebb szerelvényigazítást követõen Rudiék már egybõl nekivágtak a létrának, aztán én is nekiindultam. A piros létrák némelyike hosszabb, némelyike kissé rövidebb volt, ezek közül legalább kettõ vezetett közvetlenül a morajlóan lezubogó víztömeg mellett. A Rám-szakadék és a Holdvilág-árok béli Meteor-létra egyaránt megelevenedett, kissé grandiózusabb kivitelben. Mivel óvatosan haladtam, Rudiék jócskán elém kerültek, így amint kiértem a létrás szurdokból, magam elõtt már senkit sem láttam. Az ezt követõ részt magamban egy „végtelenített Istállóskõ-mászásnak” neveztem el. Rövid távon igen sok szintet szed össze itt az emberfia, eleinte a patakot követve, köveken ugrálva, majd a köveken felbalettozva, a ráadás szerpentinnel érhetünk ki az erdõbõl, egyenesen az EKE ház tisztására.

 

Nem siettem túlságosan, tudván, hogy ez a nap mindösszesen két komoly emelkedõbõl áll csupán, melyek közül az elsõ már gyakorlatilag le is lett tudva. A háznál még sikerült integetni Rudiéknak, akik épp akkor indultak fel a Nagy-kõ-havas csúcsára. Régészlánynak, aki idõközben utólért, azt javasoltam, hogy a közeli forrás vizébõl mindenképpen vételezzünk, mivel a legközelebbi ilyen lehetõség csak az etetõponton lesz esedékes, ami bizony több órányi járásra található még onnan. Az igazi hûs víz nagyon jólesett, felfrissülve indulhattunk tovább. Szerencsére továbbra is ismerõs volt az út, így a ritkás jelek ellenére is magabiztosan haladtunk felfelé. Az erdõbõl kiérve nagyobb köveken ugráltunk fel, miközben utunkat mindkét oldalról óriási mészkõsziklák szegélyezték. A Nap éppen jó irányból sütött, a sziklák fehérsége szinte vakított.

 

Felértünk a piros csík és P+ elágazásához, innét apróbb hullámvasutazással jutottunk el a tényleges csúcsig, ahol már messzirõl kivehetõ volt Zöldfülû, valamint az addig odaért teljes mezõny. Zöldfülû a már megszokott „rendezõi székébõl” osztotta a bélyegzést illetve a szolgáltatásokat. A látvány csodálatosnak bizonyult ebben az ideális idõjárásban: szinte teljes Brassó kivehetõ volt, mellette a Keresztény-havas tömbje, dél felé a Bucsecs, elõtte pedig Predeal. Távolban a Fogarasi-havasok is hírt adtak magukról. Nem volt egyszerû otthagyni ezt az élményt, Bálint talán itt jegyezte meg, hogy nagyon megtetszett neki ez a vidék, különösen a Bucsecs, és igen valószínû, hogy visszatérõ vendég lesz ezen a túrán.

 

Régészlánnyal és Ferivel nekiindultunk a P+ lejtõjének, ami egy esztena felé vezetett, ezúttal egyetlen pásztorkutya sem került elõ. Az esztenánál vettünk egy balost és igen gyorsan vesztettük a szinteket. Szerencsére a terep nem volt annyira nedves, mint tavaly (amikor is minden éjjel ömlött az esõ), inkább a poros-morzsalékos talajjal gyûlt meg a bajunk. Már elõre jeleztem, hogy egy rétnél némi mocsárra és csalánra lehet számítani. Be is jött a dolog. Sikerült Rudiékat is beérni, mint kiderült, ennek az volt a prózai oka, hogy málnásra leltek. A K3 elágazásánál újabb balkanyart vettünk, ami sokkal enyhébb meredélyeket rejtett magában, mint a korábbi szakaszok, viszont még így is simán megállnák helyüket a Mátrában. Erõteljes hullámzással haladtunk a széles és jól járható szekérúton. Galád módon utunkat állta sok málna, ami tovább rontotta a várható teljesítési idõnket.

 

Bálint többször rákérdezett, hogy jófelé haladunk-e, itt még helyén volt az eszem. Egy enyhén emelkedõ rétnél hangosan megjegyeztem, hogy nagyjából itt kéne átbukni a gerincen és srégen balra letérni egy ösvényre, ami szekérútban folytatódik. Ahogy ezt kimondtam, már túl is haladtam az ominózus helyen. A folyamatos lejtés kellemesen esett, kivéve, amikor pár helyen oldalvölgyet metszettünk, ahol is földcsuszamlás miatt az út egy része „láthatatlanná vált”. Szegény Rudinak (és a térdének) nem igazán tetszett ez a rész. Bíztattuk is szegényt, hogy a várható díj átvételéhez majd lízingeljen egy tolókocsit :-D

 

Egy újabb esztenánál kellett irányt váltanunk, ahogy elõre is jeleztem a társaságnak. Ez olyannyira látványos hely volt, hogy a kutyákon kívül lovak is jelezték a pontos helyet. A lovak félelmetesebbnek bizonyultak a kutyákhoz képest. Akárcsak tavaly, idén is nagyjábóli iránytartással próbáltunk a „pályán maradni”. Csoffadt régi jelzések látszódtak helyenként. Egy árnyas helyen elõkerült a zsákomból egy nagy adag gumimaci, amit kíméletlenül letartóztatott a társaság. Ezután tehénkupacokat és teheneket kerülgettünk, majd Vinatti elsõ szalagjai tûntek fel, ahol is betértünk az erdõbe a körülkerített ház irányába, amelyet jobbról kerültünk.

 

Nyílt terepen, murvás panorámaúton vesztettük nagyon óvatosan a szinteket. .Eredetileg arról volt szó, hogy bár létezik egy új jelzés, ami levágja a tavalyi útvonalat, mégsem arra kéne menni, mivel Vinatti azt nem tudta már felmérni. Ezért ért meglepetésként a kihelyezett üzenet, miszerint az eredetileg kigondolt útvonalon veszélyes kutyák vannak, melyek miatt mégis az új levágós jelzést ajánlja (arra is szalagozott végül). Hol árnyas, hol nyílt terepen ereszkedtünk, egészen a Garcsin-völgyig, ahol a réten személyesen Vinatti várt bennünket mindenféle finom szolgáltatásokkal. Jó sokat idõztünk itt, részben mert tényleg jólesett, másrészt gyûjtöttük az erõt az általam már beharangozott S3 emelkedõjéhez.

 

Közben Vinatti elmesélte autós kalandjait, ahogy a szalagozás közben beragadt a sárba és órákba telt kivergõdnie. Közben faanyagokat is szerzett és mindenféle trükköt bevetett. Szerencséje, hogy a mezõny eleje, azaz mi nagyon lazára vettük a tempót, emiatt még így is bõven elõttünk tudta kinyitni a pontját. Eljött aztán a búcsú ideje, mentünk inkább tovább. Murvás enyhe lejtõ, majd hirtelen balos irányváltással enyhe emelkedõ. A hídnál felemlegettem a tavalyi élményünket, amikor az akkori fõrendezõ nem várt meg bennünket, hanem egy papírt hagyott maga után, hogy ha megérkeznénk oda, jelezzük felé telefonon. Idén is nagy meleg fogadott a S3 elõtti laza emelkedõn, ráadásul nem segített az sem, hogy sok helyi család ott piknikezett és grillezett. A mici illata inkább maradásra ingerelt, mitsem a S3 felé.

 

Utolsó erõgyûjtésül megálltunk a „Tinca-forrásnál”, ahol is tavaly Tinca teljes véletlenséggel ráakadt egy forrásra, melyet az akkori itiner nem igazán jelzett. Idén ez kötelezõ megállóhelyünk volt. A botokat józan megfontolásból eltettem a zsákba. Finom hûs vízzel felvértezve elértük a híres lekanyarodást és kiadtuk az ukázt: tempó nem számít, valamikor felérünk! Alig másfél km-en 675 m szint… Ebbõl az eleje egy réten vezet keresztül, ami nem lapos ugyan, de nem is brutálisan meredek. A tûzõ Nap volt a visszatartó erõ.

Ahogy beértünk az erdõbe, magunktól belassítottunk, érezhetõen nõtt a dõlésszög. Egyre jobban kellett a nyakunkat tekerni, hogy a következõ jelzést meglássuk. Porhanyós köves ösvény, csalánnal fûszerezve. Itt már szinte „állva legeltünk”. Ám ez még mind semmi! Jött az igazi feketeleves: négykézláb tudtunk csak elõrehaladni, sokszor kézi erõre is szükség volt, hogy a visszacsúszást meggátoljuk. Feri és Rudi sokszor saját kínjukban nevettek, haladni nem igazán tudtak. Néhol még fákba sem volt értelme kapaszkodni, mert az emberrel együtt csúsztak lefelé. Jött némi oldalazás, majd kegyetlen meredek szerpentin. Elérve a kövek lábát már tudtam, hogy nincs sok hátra. Pár helyen az út pontos nyomvonala nem volt egyértelmû, jelzéstõl jelzésig „haladtunk”. A legutolsó mászásnál balra feltekintve Bálintot láttuk egy szikla tetején, láthatóan már halálra unta magát. Nem is csoda, hiszen fél órát vert ránk ezen a másfél kilóméteren :-D

 

Az EKE háznál elõkerült a második energiabombám egy epres kókuszrúd képében, melynek leginkább Anna örült, a színkombináció kapcsán. Rövidke pihenõ után az utolsó apróbb hepehupa jött, ám elõbb a kék csíkot kellett hozzá megtalálni. Elsõ megérzésem és tavalyi emlékem nem igazán volt szimpatikus Bálint számára, mert nem Brassó felé indult. Aztán helyi erõket megkérdezve kiderült, hogy mégis az a jó út. Az is igaz, hogy a szamarak „eltorlaszolták” a kék csík valós leágazását a ház irányából. Némi csalános-lapuleveles réten gázoltunk át, majd jött egy kellemes ösvény a fenyvesben. Mielõtt nagyon örülni kezdtünk volna, a folytatás igazi hullámvasút képében következett. Igen rövid szakaszon brutál meredek lejtõk, majd meredek emelkedõk követték egymást. A keskeny ösvény, valamint a nehezen járható porhanyós/oldalazós út további „optikai csalódást” eredményezett az út nehézségét illetõen.

 

Közben megálltunk persze a jégbarlangnál, amit Bálint közelebbrõl szemügyre vett, mi azonban – részben lassabb tempónk okán – inkább továbbhaladtunk. Nagyon vártuk már a P3 leágazását, ami csak nehezen jött el. Ezután viszont teljes váratlansággal „megjavult” az út, majd kiérve az erdõbõl idilli látvány tárult szemünk elé, egy kvázi sípálya képében. Többen is pihentek errefelé, valamint siklóernyõsök repkedtek a levegõben. Gyors tempóval értük el a házat, ahol az ott lézengõ kutyákat kellett megszámolni és beikszelni az igazolófüzet hátulján. Ezután nem volt más hátra, mint hogy lesétáljunk a P3 jelzésen, a sípályával párhuzamosan. Egy darabig nem voltunk biztosak abban, hogy jó úton megyünk, de aztán meglett a jelzés, amin könnyedén szökelltünk lefelé.

 

Egyre szélesebb, sétaútnak is beillõ szekérúton haladva elhagytuk az erdõt, majd a sífelvonó alsó állomása mellett betonútra kanyarodtunk, ami egyenesen a kemping bejáratához vitt minket. A túra végére Rudi és Anna is kellõen bicegõssé vált, így a csoportos beérkezés gyalogosan történt. Nem siettük el a teljesítést, Józsiék már nagyon vártak bennünket, mert a célkaja felszolgálása után egybõl pattantak is be a kocsiba és indultak haza. A céllecsó pompásan esett, a hangulat is tetõfokára hágott. Kisebb pihenést követõen Vinatti kiállította számunkra a díjazásokat, megkaptuk az okleveleket, a kitûzõket, valamint a tavalyról már ismerõs plaketteket.

 

Képek: http://indafoto.hu/moiwa2/20110821_nagykohavas_50

 

Minden értelemben nehezebb volt az idei brassói túra, ám a jó társaság, és nem utolsósorban a pompás idõjárás kompenzálta a nehézségeket. Furcsa érzés volt úgy lefeküdni, hogy másnap nem kelünk túlságosan korán, ekkor még nem igazán tudtam magam elengedni, és tudatára ébredni annak, hogy igen, teljesítettem a három napot.

 

Bálintot és néhány további sporttársat Vinatti kivitte a brassói állomásra, míg Rudiék másnap a Retyezátba indultak levezetésképpen, hogy ott is megmásszanak néhány 2500-as csúcsot. Mi Vinatti vezetésével kényelmesebb programokon vettünk részt.

 

Köszönet Vinattinak a fuvarért, az egész program megszervezéséért! A túra tavalyhoz képest klasszisokkal jobb volt, mind az útvonal, mind a szolgáltatások/ellenõrzõpontok, mind az itiner, mind a díjazás tekintetében.

 

Köszönet az „õrült csapatnak” (régészlány, Anna, Rudi, neverferi és Bálint) a társaságért!
 
 
Bükk 900-as csúcsaiTúra éve: 20112011.07.31 19:00:20


Bükk 900-as csúcsai: „a teljes történet”


Immáron másodszorra készülõdöm neki ennek az egyedi hangulatú tájékozódási túrának. Csõ Gyuri adta az ötletet a logisztikához, amit az elõzõ heti mátrázás során vetett fel. Annyit mondott: „Gyere el Nyíregyig, utána már túl sok dolgod nem lesz”. Pénteken nem tartott sokáig a munkaidõ, ugyanis sietni kellett a vonathoz. Szerencsére csak bõ tízpercnyi járásra volt az állomás, ahonnét a vonat a tényleg IC tempójú pályán elrepített Nyíregyházára. Elcsodálkoztam a felújított vasútállomásán, meg úgy egyáltalán teljesen pozitívan voltak az elsõ benyomásaim a városról.


Gyuri pár perc türelmet kért a telefonban, aztán rövidesen integetett is az állomás elõtt elrobogva a kocsijából, hogy kicsit arrébb parkol majd le. Siettem is a várható parkolási helyéhez, de aztán õ meg abban a hitben élt, hogy gyalog nem lehetek olyan gyors, így aztán sikeresen elkerültük egymást. Na azért ez a kergetõzés nem tartott túl sokáig: cuccok a kocsi hátuljába be, aztán irány a Tiszán innen! Közben láttuk egy csúnya baleset utómunkálatait (szépen felharmonikázódott kiskocsi egy ütközés folytán), és szép gyorsan el is hagytuk a várost.


Nem telt el sok idõ, már integetett nekünk a Tokaji-hegy, amit aztán közvetlen közelrõl is „megsimogattunk”. Kicsit nosztalgiázgattunk a Bortúrák kapcsán, megvizuáltuk a Tisza-Bodrog összefolyást… túl sokat nem kell várni, mert szeptemberben újból itt a lehetõség a Bortúrázásra. Bodrogkeresztúrnál ugyanezen túra ellenõrzõpontja közelében robogtunk el, majd a 37-es úton haladtunk egy keveset, hogy aztán a Dél-Zemplén számomra ismeretlen útjain kanyarogjunk. Gyuri mesélt mindenfélét az itteni kalandjairól, borozásokról. Egyet bizton lehet állítani: tereprutin és tájoló nélkül a Zemplén legyõzheti az embert ;-)


Egyre beljebb kerültünk a hegyek közé, majd egy jobbossal igen gyenge minõségû aszfaltúton gurultunk felfelé. Gyuri mesélte, hogy errefelé már a legtöbb házat megvették debreceniek, nyíregyháziak, sõt külföldiek is. „Simának 11 állandó lakosa van” – mondja.  A házak számából persze úgy tûnik, mintha legalább 1 nullát utána lehetne írni. Kisvártatva már 600-as hegyek látszottak, a felhõk pedig egyre alacsonyabban úsztak.


Baskó – végállomás. Zsákfalu, csomó szép felújított házzal. Egyikük lesz az éjszakai rezidencia. Gyurit várta a komornyikja, majd egy kis sörmelléki eszmecsere után sort kerített a fûnyírásra, miközben én már a térképet nézegettem és a csúcsok közötti átkötés lehetõségeit mérlegeltem. Amint Gyuri végzett a munkával, egyeztettük az útvonaltervet és hamar közös nevezõre jutottunk. A 3 évvel ezelõtt általam abszolvált (egyébként a rendezõség által is javasolt) csúcssorrenden pár helyen változtattunk, mint utólag kiderült, elõnyös módon. Gyuri ismerte az elsõ 5 valamint az utolsó 5 csúcsot, a többi esetén bízott az én rutinomban is. A híradóból értesültünk egy szép magyar úszósikerrõl, majd rövidke beszélgetés után már intenzíven ásítottnk már, így 9-kor lámpaoltást tartottunk.


Kora reggel ébresztõ, kinézve az ablakon nem szívderítõ a látvány: esik az esõ. Reménykedtünk benne, hogy alábbhagy majd rövidesen. Gyors reggeli, pakolás, aztán kocsiba pattantunk. Onnét Bánkút még elég messzi volt. Tekergés a Zemplén számomra ismeretlen útjain, integetés jobbra Boldogkõ várának, majd Abaúj térség alaposabb megismerése következett egyre sötétebb és alacsonyabb szálló fellegek társaságában. Szerencs elõtt förtelmes nagy zuhé kerekedett, az életkedvünk is kezdett elmenni, arra gondolván, hogy ha ez vár ránk a túra során is… „Hát komám, ha ezt kapjuk Bánkúton is, el nem indulok” – mondta Gyuri.


A Takta vidéken már száraz az aszfalt, Miskolcon sincs víz, de párás, nyálkás a levegõ. Gyuri iszonyatos szomjas lévén beugrott folyadékpótlásért. A két liter teát rövid idõ alatt benyakalta. A diósgyõri villamospálya-felújítás kicsit belassítja a menetet, de amúgy sem gondoltuk, hogy túl hamar fel tudnánk érni a Fennsíkra. Felfele tekeregvén sok emlék jön elõ, az egyre csodásabb erdõt elnézvén. Szentlélek magasságában ismét leszállt a felhõ közénk és csúnyán szitálni kezdett. Bánkúton a síházig gurult a járgány, amibõl kiszállva észlelhettük, hogy bizony szitál itt rendesen, és meglehetõsen kicsi a látótávolság.


A  nevezési asztalnál sok-sok ismerõs, nemrég érkezett qvic, jámborral és nagyondinnyével, valamint a nyírségi nagycsapat Attilával kiegészülve. A rövid szerelvényigazítás kicsit hosszabbra nyúlt, így rajtidõ-módosítást kérelmeztünk. Még el sem indultunk, mikor feltûnt egy „OKT 50 vándorlás” logóval ellátott autó, valamint egy szép molinó is. Gyuri fotót kért. Oké, semmi gond!


Na de aztán most már nincs tovább: go! Na oké, de merre? Ja, a Borovnyákra a sípályán. A felhõben alig látszott ki a pálya alja. A felhõ párája gyorsan hûtött, a vizes fûben trappolva pedig alapos cipõmosás is lett a jutalmunk. A nem kisszögû emelkedõn gyepsí-pálya elemeit véltük felfedezni, na rögtön eszünkbe is jutott a 4x56 Magas-hegy mászása… Érdekes módon könnyen ment ez az emelkedõ, hamar elértük a betonutat. Közben találkoztunk a szembe közlekedõ jámbor/nagyondinnye expresszel. Borovnyák csúcsára valamiért a betonon akartam menni, Gyuri még idõben balra korrigált a faoszlopig. 9 perc se kellett és már kenhettük is az elsõ fémbélyegzõt.


Innét a sípályának csak kb. a feléig ereszkedtünk vissza, majd egy sokkal enyhébb lejtéssel jutottunk el a Bánkúti felsõ parkolóhoz, ahol a Z+-re váltva mentünk „Bálványt imádni”. Az avarral dúsított kövek meglehetõsen csúszóssá váltak, nem ártott az óvatosság. Talán a hûvös tette, mindenesetre ez a mászás is játszi könnyedséggel ment. 25 perc menetidõvel már a kilátó aljában lévõ fémstempire kentük a festéket. „Irány a Csurgói erdészház!” Oké, értettem. Jaa, de hogy ilyen meredeken, a csúszós köveken? Gyuri elõresiet, én inkább gyökkettõvel, testi épségemet szem elõtt tartva követem. A sípályára érve bele-belekocogva utolértem Gyurit, illetve jámborékat, akiket ezúttal hátulról elõztünk.


Csurgó felõl Gyuri mindig is toronyiránt mászott fel a Pipis-hegyre. Mi sem pipiskedtünk, hanem tökön-paszulyon át nyomás balra fel! Magas aljnövényzet, csalán, kidõlt fák, nem probléma. A hegy jó irányban van. A sûrû erdõben Gyuri látszólag eltûnt, pedig csak annyival volt elõttem, hogy már épp nem láttam. Elértünk a Pipis meredekjét, a gerincmászáshoz némi jobbost kellett venni. Kidõlt fák, csalán… ennek ellenére pár perc és megvan a csúcs! Innét irányban tovább lefelé, néhol út sincs, vagy legalábbis úgy tûnik.


Kisvártatva egy nyeregféleséghez értünk, átbuktunk az OKT széles útján, majd a változatosság kedvéért toronyiránt egyenesen fel, ez már ugyanis a Fodor-hegy! Az eleje a mászásnak kellemes, az aljnövényzet ritkás, aztán a vége a más szokásos koreográfia: nagyobb dõlésszög, csalán és az elengedhetetlen kidõlt fák. Gyuri ismét csak elõttem vágtat, majd jelez is, hogy „Komám, itt a negyedik pecsét!” Valóban, ott trónol a termeszvár szomszédságában. Még 1 óra sem telt el a rajt óta…


Ennek hevében gyors ereszkedésbe kezdtünk, azaz kezdtünk volna, mert Gyuri rosszul lépett. Gyorsan korrigált a nem egyszerû hegyoldalon. Valami vadcsapás-félén csörtettünk, közben Attilának köszöntünk szembe, majd István hangja hallatszott. Neki Gyuri üzent valamit távkiabálással. A következõ hegy a „kis Erõs Pista” – azaz „kispista erõse”. Ehhez elõbb elértük a S sáv murvás útját, keresztezve elõbb egy rövidke fenyvessávot. A hegy tõlünk már jobbra volt, így aztán hátulról támadtuk be. Tehát toronyiránt fel, szépen komótosan. Balra egyre mélyebb leszakadás tátongott alattunk (Ablakos-kõ völgy), mi továbbra is csak felfelé. A csúcs pontos helyét kevéske keresgéléssel találtuk meg, két ellenkezõ irányban haladó túratárs segítõ instrukcióit is figyelembe véve.


Nagy István erõsét Gyuri betonbiztos tereprutinja alapján hagytuk el, számomra elsõre furcsának vélt irányban. Persze az élet Gyurit igazolta. Ehhez azonban elõbb ismét meg kellett mosdatni a bakancsot, majd egy balossal egy völgyféleségben megközelítettünk egy barlangot. Ezt követõen jött egy újabb toronyiránt mászás, a Huta-bércre. Emlékeimben ez a hegy úgy szerepelt, mint egy hosszú-hosszú gerinc, aminek szinte a legvégén van az oszlop… Most gyakorlatilag a túloldaláról támadtuk, és hittünk benne, hogy amint felérünk, nem leszünk túl messze a csúcstól. Ez a teória szinte be is jött, a gerincen 1-2 percet kellett csak jobbra térnünk és rá is került a hatodik plecsni a lapra.


Ez volt az a hely, ahonnét Gyuri bízott az én emlékezõkémben. A kalandfaktort növelve mi semmilyen GPS-t, tájolót és hasonló segédeszközöket nem vettünk igénybe, egyedül a térkép illetve az emlékeink, amire hagyatkoztunk. A Huta-bérc gerincének irányát meghatározva, egyértelmû volt, hogy erre merõlegesen kell leereszkedni a Kis-sár-bércnek. Elméletünket az is megerõsítette, hogy emberi lábnyomokat véltünk felfedezni az általunk bejárni vélt csapáson. Keresztezve a K+ jelzést, ezen lábnyomok folytatódtak felfelé, természetesen mi is erre terveztük a haladást.


Felérvén a gerincre, ismételten találkoztunk Attilával, Istvánnal és a nagy csapatukkal. Gondolom poénból, megemlítésre került az útvonalkövetés fontossága… (egy tájékozódási túrán?). Szûkké váló ösvényen áthaladtunk egy kis réten, ahol is a növényeket „barokk kastélykerteket megszégyenítõ módon” rágták le az állatok. Pár pillanat és ott is voltunk a Kis-sár-bérc oszlopánál.


Picikét visszamásztunk eddig járt utunkon, hogy valamelyest könnyebben járható terepen induljon meg a toronyiránt lefelé mászás balra. Egy nyerget elérve újabb iránymenet következett, pillanatok alatt a Fekete-sár-bérc csúcsára jutottunk. Belõttük az Olasz-kapu irányát, és ismételt tökön-paszulyon való csörtetés vette kezdetét. Az avarral borított nedves kövek helyenként nem vicceltek. Olasz-kapu elõtt újból összefutottunk Attiláékkal, ráadásul nem is utoljára! Az õ csapatuk és mi is toronyiránt gondoltuk bevenni Kõrös-bércet, õk egy kicsit jobbról támadva a hegyet, mi viszont tökegyenesen. Nagyjából egyszerre sikerült feljutni a csúcsra, ahol nem is idõztünk túl sokáig, mert a csúcsoszlopnál mindkét társaság nem is fért volna el teljes létszámban.


István adott ötletet a betonúthoz való ideális ereszkedési irányhoz. Gyurinak ez nem tetszett túlságosan, a bõséges csalánpopulációt elnézve. Folyton ki-kitekintgettünk balra, hiszen le kellett térni a K+ jelzésrõl egy töbör után, hogy az ideális kis ösvénykét megtaláljuk. Szerencsére meg is lett a frissen kijárt út (bizonyára qvic nyomait sikerült meglelni) és megindultunk felfelé a Vörös-sár-hegyre. Valamiért sokkal meredekebbre emlékeztem, így teljes meglepetéssel ért, hogy olyan hamar fel sikerült érni a csúcsra.


Ez a hegycsúcs meglehetõsen trükkös: ha az ember körüljárja a csúcsoszlopot, majd körbetekint, elsõ pillantásra fogalma sem lehet róla, hogy melyik irányból jött is fel. Mi Gyurival ezt a hibát sikerült elkövessük. Kínunkban röhögtünk magunkon, megpróbáltuk minden irányból lemenni egy picit és „rekonstruálni” a felmenetelünk végét, de valamiért nem volt sehonnan se ismerõs a dolog. Bõ 10 perccel késõbb megjöttek Attiláék, és a csapatból István volt az, aki teljes magabiztossággal mutatta, hogy Kukucsó felé melyik az optimális ereszkedési irány. Mi sem kellett több, zúztunk lefelé, szerencsére a hegyoldal lábbarátnak bizonyult, nem csúszott, nem volt köves se.


A lokális minimumot elérve füves cipõmosás és rövid csalánkúra jutott osztályrészül, majd pici emelkedéssel a S3 széles útját kereszteztük. Innét gondoltunk egy iránymenetet felfelé, de a gondolatainkat (valószínû qvic) már megelõzte és egy jól kijárt ösvényke jelezte a követendõnek vélt irányt. Eleinte csak combosan meredek, késõbb azonban kõrõl kõre lépkedõs „út” várt ránk. Felfelé szerencsére nem okozott gondot a csúszósság, az azonban igen, hogy tökig benne voltunk a felhõben és a hideg átjárta testünk minden porcikáját. A látótávolság sem volt túlságosan nagy.


Normál körülmények között a Kukucsó-hegy csúcsáról nagyon szép lenne a kilátás, azonban az esõ és a hideg miatt a pecsételésen túl nem láttuk okát a tovább idõzésnek. Azonnal tovább indultunk. Kisebb bizonytalanságban voltunk a belõtt irányunk helyességét illetõen. Eleinte a gerincen másztunk lefelé a csúszós köveken, majd kicsit attól balra folytattuk. Feltûnt a közelben a Gyuri által megénekelt szélesebb szekérút-féleség, amirõl azt hittük, hogy helyes. Nem tévedtünk. Ahol egy icipicit emelkedni látszott ez az út, ott már jobbra ott tornyosult az Ispán-hegy. Nem mentünk el a nyeregpontig, hanem szépen iránymenetben felcaplattunk. Hát ez sem egy lapos hupli. A vége pedig ugye meglehetõsen megszórt, mármint kõvel.


Az esõ nem hagyott alább, így a stemplizés után azonnal tovább folytattuk utunkat, egytucat pecséttel a lapunkon. Az ereszkedés fokozott óvatosságot igényelt, néhol többször is meggondoltam, hova is lépek. A valódi nyeregponthoz mentünk le, ahol egyértelmû volt, hogy a legjobb a toronyiránt haladás: irány tehát elõre föl! A kíméletesség érdekében nem teljesen felfelé vettem az irányt, hanem némiképp jobbossal kombinálva. Ezzel a tüdõnket is kíméltem az egyre jobban szakadó esõben, másrészt a táv is rövidült. Az oldalazós módszerrel a vártnál késõbb (de még jó helyen) jutottunk a S3 jelzésre, ami viszont már közvetlenül felvitt a Bükk csúcsára, az Istállóskõre. Valamiért ebbõl az irányból sokkal jobban szeretünk rá felmászni, mint a Szalajka-völgy felõl…


Az esõ és pára nem engedett a negyvennyolcból, így csupán egy gyors ivást engedélyeztem magamnak, és usgyi tovább! Már csak amiatt is, hiszen a következõ csúcsig szinte csak lefelé kell menni. Ráadásul turistajelzésen! Z3, Z kombinációval értünk el egy rétszerûséghez, ahol a legalkalmasabb volt a csúcstámadásra. És tényleg, ebbõl az irányból a Nagy-Kopasz csak egy apró dombocska. Bár a toronyiránt mászás kellõs közepén nem feltétlenül ezt gondoltuk. 14 csúcs és még bõven 4 órán belül. Hihetetlen. Ha ennyire jól megy, toljuk neki.


Ismét fura irányból akartam visszamenni a Z jelzésig, de Gyuri idõben szólt. A régebbi térképeken a Z sávnak létezett egy átkötése, ami egyenesen a Virágos-sár-hegy alá vitt, ezt azonban azóta megszüntették. Sebaj, menjünk akkor a Z/K+ elágazásig! Közben egyik pillanatról a másikra kimásztunk a felhõbõl, hirtelen megnõtt a látótávolság, mint a mesében. Az ominózus táblás elágazásnál iránymenetben támadjuk a Virágos-sár-hegy elõhegyét, jól járt (qvic által simára taposott) ösvényen. Emlékeztünk mindketten, hogy a hegy teteje csalános, készültünk is a kiképzésre. Lehet hogy a csalánok megunták a banánt, mert egészen kezelhetõ mennyiségben találtunk csak belõlük.  Az elõhegy után nemsokkal ott virított a valódi hegycsúcson az oszlop. 4:20 és 15 csúcs. Ez gyanúsan jó…


Már korábban jeleztem Gyurinak, hogy a Tar-kõre való átkötés számomra a túra Achilles-pontja. Három éve ugyanis egy tájfutó volt a csapatban, õ navigált, mi szinte csak követtük. És pont ezen a szakaszon volt, hogy én totál rábíztam magam, túl sok emlékem innét nem maradt. Megkezdtük az ereszkedést a csúcsról. Az oszloptól balkanyar, majd rögtön egy jobbos. A völgyben leérve egy oldalazó útig, majd enyhén jobbra toronyiránt lefelé. Majd ezek után is inkább jobbozva lefelé. Szinte megkerültük a hegyet, majd balra javasoltam kanyarodni.


El is értünk rétféleséget, és annak végét, amirõl tisztán emlékeztem, hogy mi bizony 3 éve garantáltunk jártunk itt. Térképet is elõvettük, be is lõttük a helyet. Ha egyenesen továbbmegyünk a látszólag áthatolhatatlan erdõn, talán a Büszkés-hegyen lyukadunk ki. Egy útvillához érkeztünk, ami ugyancsak ismerõs volt korábbról. Na itt indult el a móka: valamiért az volt az érzésem, hogy nekünk balra kell térnünk. Itthon a fotelbõl rekonstruálva a dolgokat, egyértelmû, hogy ez a legrosszabb opció volt… Ha jobbra térünk, szinte a Keskeny-rét aljához jutunk. Elvileg lett volna ebben az útvillában méginkább jobbra egy emelkedõ ösvény, az lett volna az ideális… na majd jövõre!


Szóval valószínû az agyi fáradtság miatt a legrosszabb opciónál maradtunk, és mentünk szépen a „Kõrösbérci úton”. Nem volt ismerõs, de ha már egyszer bevállaltuk, legyen! Túl rövidnek nem volt mondható, de egyszer hirtelenjében beletorkollott az Olasz-kapuhoz vezetõ betonútba. Akkor még nem voltam benne 100%-ig biztos, hogy ott vagyunk, de párszáz métert gyalogolva megvilágosodtam. Sebaj, ezt dobta ki a gép mára. Távban szépen hozzápakoltunk, de legalább tudtuk pontosan, merre járunk, ezáltal igazi ttúrás tempóval tudtunk repeszteni… vissza a Tar-kõig. Érintve Zsidó-rétet, Keskeny-rétet és a Büszkés-hegy alját.


Talán dacból is, de kegyetlenül beindultam, bele is kocogtam. A tempóból csak Gézáékkal való váratlan találkozás tudott visszavenni. Õk ellenkezõ irányban teljesítették a túrát. Tar-kõnél Gyurira való várás közben magamhoz vettem a bekészített egyéni szolgáltatások egy részét, valamint apasztottam vízkészleteimet is. Gyurinak a bélyegzésen kívül nem voltak más tervei a csúcson, én viszont úgy gondolom, Tar-kõ nem telhet el a panoráma megtekintése nélkül. Így aztán gyorsan lerobogtam a felszálló párában úszó hegyek látványának megörökítése céljából.


Idõben így is kiválóan álltunk, de most már bennünk volt, hogy menjünk, ahogy a csövön kifér! Büszkés-hegy letérõje az OKT jobbosánál egyértelmû volt (itt ismét szembetalálkoztunk Attiláékkal, ma utoljára), a csúcsoszlopot is könnyen megleltük, mert a felhõ annyira nem blokkolta a láthatóságát. Visszarongyoltunk az OKT-re, majd a K/Z3 elágazásnál Három-kõ felé trappoltunk. Gyuri a csúcsoszlop felé vette az irányt, én azonban visszanéztem egy fotó erejéig, a Tar-kõ innét mindig impozáns!


Gyuri javasolt egy utat Nagy-kõ-hát felé, én viszont biztos voltam benne, hogy a Z3-rõl további ereszkedéssel megtaláljuk a murvás úthoz való átkötést. Õrült tempóban ereszkedtünk, és gyanús volt, hogy nincs meg az a letérõ. Közöltem is szegény Gyurival a nem örömteli hírt, de nem tétlenkedtünk, azonnal balra csörtettünk, amíg el nem értük a széles utat, ami nem volt más, mint a két Kõ-hát közti átkötõ út. Mehettünk tehát vissza a Nagy-kõ-hátra. Elõbb a nyeregbe, majd fel a kerítéshez, ezután pedig a cipõápoló aljnövényzetes, végetérni nem akaró ösvényen. Egyszer minden rossznak vége szakad, meglett a csúcskõ.


Gyuri mesélte, hogy amikor túrázni kezdett, ezt a hegyet is csodás bükkerdõ borította. Abban biztos könnyebb volna a haladás. Mehettünk vissza, a kerítésig a magas fûfélék közt, majd a szekérúton a nyereghez. Gyuri emlékezett, hogy a szálerdõben át lehetne vágni, és közvetlenül a toronynál lyukadnánk ki. Valamiért nem találta meg ezt a letérõt, de aztán egy ösvénynek tûnõ vadcsapáson mégis megindultunk jobbra. Vékonytörzsû fák közt bújócskázva teljesen véletlenül (vagy céltudatosan?) pontosan a toronynál, azaz a csúcsoszlopnál találtuk magunkat. Megvan az utolsó pecsét, alig több mint 7 óra menetidõvel.


Gyuri felvetette, hogy nagyon örülne, ha a teljes menetidõnk 7-essel kezdõdne. Ez nekem is ínyemre volt, így azon munkálkodtunk, hogy a lehetõ legegyszerûbb módon kilyukadjunk a betonúton. Eleinte adta is magát az út, de aztán a térképeken jelölt széles szekérút „elfelejtett létezni”. Szó szerint fától fáig másztunk, gyakran az irányt sem követve. Ennek eredményeképpen a becélzott helytõl jelentõsen arrébb, a Nagy-mezõi elágazástól is lejjebb bukkantunk ki a betonon. Idõben még jó álltunk. A csuromvizes bakancsom elkezdett külön életet élni, meg kellett álljak szerelvényt igazítani. Eközben hagytam Gyurit, hadd menjen. A betonon gyorsgyalogolva, belekocogva aztán sikerült ismételten megközelítenem õt.


Kérdezgette többször is, mennyi van még a 7-essel kezdõdõ idõbõl. A hátralévõ távot csak saccolni tudtam. Habár Tar-kõnél elállt átmenetileg az esõ és azóta átmeneti „nyugalom uralkodott”, a vizes térképemet nem akartam többször kiteríteni, no meg hát ez is idõveszteség lett volna. Gyuri nagy örömmel nyugtázta az OKT elérését (ahol ugye a betonútról lekanyarodik Bánkút felé a murvás útra térve). Teljes nyugalommal kispistáztunk, végig a murván maradva. Kemény tempót diktáltunk. A lokális maximumot elérve örömmel vettem tudomásul, hogy túl sok már nem lehet vissza.


Egyszer csak kereszteztük önmagunkat: a Fodor-hegyre toronyiránt mászás vonalát. Jé, egy bükki irányjelzõ tábla! Mi van rá kiírva? Bánkút 1,5 km! Hát ez tök jó! Az idõjárás nem díjazza örömünket, az esõ ismét rákezd. Most kellett egy kicsit vigyázni, mert ez a rész meglehetõsen „jelzéskakofóniás”, mindenfelé elágaznak utacskák. Az egyiket szépen ”megettük”, bár elvileg mehetnénk Csurgó felé is.. de mi nem akartunk. Közben elmélkedünk, hogy hányadik beérkezõk leszünk. Én azt saccoltam, hogy tizedik körül. Gyuri szerint tíznél kevesebben érhettek be elõttünk…


A nagy kedvenc „mesefenyvesen” áthaladva már ott is a Csalánosi parkoló letérõje. Hát már csak a „nemszeretem” emelkedõ volna az ÉMÁSZ üdülõig? Idõben nagyon jók vagyunk… És aztán a végén lekocogtunk a síházhoz, ahol egy „élõ irányjelzõ” mutatja, hogy merre is a cél: beérünk az asztalhoz, ahol a rendezõi papírok ott állnak, de rendezõ nincs.. azaz hogy van, csak kicsivel arrébb. Mondják is a célidõt, sietnek vissza adminisztrálni. 7:49 a vége. Elõttünk csak qvic és egy másik túrázó ért be csupán. Leesett az állam. Gratulálunk egymásnak Gyurival, még így is nagyon szép volt, bár simán lehetett volna akár 6-ossal kezdõdõ idõ is.


Gondolkodóba estünk, hogy elõbb elfogyasszuk a célszolgáltatást, avagy átöltözzünk / lemosakodjunk. A gasztronómiai élvezet elõbbre való, így ez következett. Hihetetlenül finom és tartalmas gulyáslevest kaptunk, amit erõs paprikával bolondítottunk. Választhattunk innivalót is hozzá, szörpöket illetve „chipsadó-gyanús” üdítõket is.  Evés után aztán mosakodni szerettünk volna, a fõrendezõ is úgy tudta, hogy van erre lehetõség, de kiderült, hogy a síház zárva. Egy mosdó azért rendelkezésre állt. Nagyon jó érzés volt szárazba öltözni, mert július ide, július oda, a túra alatt és a célban is maximum 15 fok lehetett csupán. Már átöltözés közben ismerõs hangra lettem figyelmes, Gyuri beszélget az illetõvel. Volt egy gyanúm ki az, de csak a valós találkozáskor lettem bizonyos, hogy tényleg Hallgatoozoo az. Az OKT 50 vándorláson vett részt, és már útrakészen állt õ is, nyargalnia kellett a többiek után.


A túra során többször poénkodtam Gyurinak, hogy nézze csak meg, mikor útra kelünk, ki fog sütni a nap és visszatér a nyár… ez majdnem be is jött: Miskolcon már nyoma sem volt az esõnek, kellemes klíma uralkodott. Az M3-ason pedig a Nap is többször elõbukkant. Nagy forgalom nem volt hazafelé, a Forma-1 idõmérõjérõl a népek már hamarabb hazaindulhattak, ott sem adódott torlódás.


Összességében pozitív élmény marad a második Bükk 900-asom. A tévelygéseken utólag csak röhögök, de legalább lehet még hova fejlõdni. Köszönöm Gyurinak az egész logisztikai megoldást, a baskói vendéglátást, a túrán a társaságát, azt hogy elviselt, és persze a fuvart! A rendezõségnek köszönöm a szervezést, a gulyással nagyon magasra tették a mércét!

 
 
Közeli Helyeken/Csontok útján/Dél-Balaton/Harkány/Dombóvár/Határvidék/Megoldjuk 5*2*30Túra éve: 20112011.07.04 11:27:15

„Megoldjuk” 2x30


 


Ez a hétvége is elérkezett: az ötéves mozgalom utolsó túráira készülhettünk. A rendezõség számára viszonylag közelebbi, mégis sok meglepetést tartogató vidéke(ke)t volt szerencsénk egy kicsit jobban megismerni.


 


Pécsváradra még péntek délután leutaztam, egy, a hivatalos menetrendben nem szereplõ expressz buszjárattal, ami valójában iránytaxiként üzemelt: kérésemre Pécsvárad helyett Dombay-tó bekötõútnál állt meg, így néhány „nullapontos” kilométertõl sikerült megkímélnie. A klíma nagyjából májust idézte, ami gyalogláshoz ideális. A régi 6-os útról való letérésnél az irányító táblát valaki 90 fokkal elfordította, így Dombay-tó helyett Pécs felé irányított. Ennek ellenére nem dõltem be a tréfának és megindultam a volt vasúti megálló irányába, immáron jelzett úton.


 


A legelsõ Dombay-tó maraton óta nem jártam erre, mégis ismerõsként köszönthettem a tavat, illetve rajta kívül Á. Pistit és Erzsikét, akiktõl eligazítást kaptam a szállás helyszínével kapcsolatosan. A két büfé érintésével jutottam el egy jobbkanyarhoz, ahol ismét „nulla pontért” sok lépcsõmászás következhetett. A szállás helyszínét a zöldben felállított sátor, valamint a bentrõl kiszûrõdõ jókedv egyértelmûsítette. Szilárd üdvözölt, ezen kívül Ákos épp akkor mászott le a cseresznyefáról, némi friss termés kíséretében. Ági is itt volt már, egyelõre csak õ képviselte a teljes mozgalom teljesítésére esélyesek csapatát (Szilárdon kívül persze, aki rendezõként teljesítette a mozgalmat). Rövidke beszélgetés után fekhely után néztem, és a tetõtérre esett a választás, amit a konyhán keresztül kvázi tyúklétrán lehetett megközelíteni. Csomagokkal ez nem volt egyszerû feladat, de némi kreativitással sikerült megoldani.


 


Kicuccolást követõen szemrevételeztem a kertet, valamint az innét feltáruló látványt. A meredek domboldalban lévõ teraszról kiváló rálátásunk volt a Dombay-tóra, valamint Czigó intelmei alapján a Szársomlyó sipkáját is beazonosítottuk. Kezdett bõvülni a rendezõség, és jött a hír, hogy aznap este még bográcsozás is tervben van. Lassan a Nap is lemenõben volt, ám a serény szakácsok (Ákos, Czigó, valamint a besegítõ Ági) a paprikás krumplihoz valókat darabolták már. Ákos a gázégõt „megszakértette”, így rövidesen elhárult minden akadály és rotyoghatott a bográcsban-való. Kellemesen pikánsra sikeredett az étek, Ákossal azonban tovább bolondítottuk a csípõsségét.


 


Menet közben megérkezett a stovkás duó (Bubu és Vándor Csillag), valamint Éva és Lala. (Bubu a szállás megközelítése kapcsán telefonos segítséget volt kénytelen kérni). Bubu természetesen igényt tartott a szolgáltatásra. Közben rendesen besötétedett, így fejlámpa fényei mellett fogyasztottuk a vacsorát. Gyorsan rohant az idõ, a lefekvéshez készülõdtünk. A tetõtérben viszonylag kényelmesen elfértünk öten, ráadásul a társaság egyik tagja sem horkolt, így nyugodt éjszakának nézhettünk elébe.


 


Mindkét túra Pécsváradról indult, így a szálláshelyrõl még elõbb el kellett oda jutni. A rendezõség illetve néhány résztvevõ konstruktivitásának köszönhetõen mindenki motorizálva közelítette meg a rajthelyet. A korábbi 2x30 túráktól eltérõen nemkevés induló gyûlt össze, persze még bõven a családian létszám keretein belül. A megszokott mikroméretû nevezési lap kitöltésével kaptuk meg az igazolófüzetünket. Misi említette, hogy szalagozáskor elkapta egy hatalmas esõ, mi csak reméltük, hogy ilyen élményben nekünk nem lesz részünk.


 


A mozgalom teljesítésére esélyes Dilennel és Balázzsal mentem, gyakorlatilag a teljes útvonalon. Itt még rajtunk kívül elég sokan voltak látótávolságon belül, ennek ellenére simán elbeszélgettünk egy kritikus letérést, így érvényesült a „vezérürü-effektus”, természetesen hátraarc következett, vissza a 6-os útig. A Dobos-völgy elõtt mellõztünk silókat, az illatok alapján magas volt a mezõgazdasági faktor. A völgynél az enyhe íves kanyarulat magasságában füveket tapostunk, eközben balról egy idilli tavacska látványa emelte a hangulatot. Rövid betonutazás után jól járható szekérútra tértünk és felmásztunk egy dombtetõre, ahonnét nagyszerû kilátásunk volt a Zengõ és Hármas-hegy sziluettjére, valamint a környezõ dombhátakra. A nyílt terep nem okozott különösebb megterhelést, igen hûvös volt még a reggel, és felhõk is takarták a Napot.


 


Betonúton érkeztünk Nagypallra, menet közben beértünk több, elõttünk induló sporttársat. A Közmosó-forrásnál érjük be SzLA-ékat, akik már visszafele jöttek onnan. A forrásnál Éva õrködött, aki a bélyegzésen kívül barackkal is kedveskedett. Nem idõztünk sokáig, és folytattuk utunkat a kivédhetetlen betonon. Napraforgótáblákat, kukoricást mellõztünk; visszapillantva a Mecsek jellegzetes púpjait tanulmányozhattuk. Kellemes beszélgetés közben gyorsan peregtek a kilométerek, így teljesen váratlanul gurultunk le Fazekasbodára, ahol a Kultúrháznál Szilárd várt bennünket vízzel valamint csokival.


 


A faluból éles balkanyart követõen jutottunk ki, és készültünk lelkiekben a túra legizgalmasabb szakaszára. Elõbb azonban némi vizenyõt kaptunk osztályrészül, jobbkézfelõl pedig halastavakat. Balázs gyorsan megszámolta a túloldalon pihengetõ hattyúkat. Két tó közti gátra fordultunk, aztán kezdõdtek is az izgalmak. Ugyanis egy „nem létezõ hídon” (idézet az útleírásból) kellett átmennünk, elsõre nem is volt triviális a kivitelezés módja. Részben oldalára dõlt betonlapokon egyensúlyoztunk. Amint átevickéltünk, máris a Disznó-völgybe vezetõ „nem létezõ ösvényen” találtuk magunkat. Csalánok csiklandoztak kellemesen (hol van ez a 4x56 zempléni szakaszához képest…). A szalagozás egyértelmûen mutatta a követendõ utat.


 


Eleinte széles völgyben haladtunk, itt továbbra is a csalánok kerülgetése volt a legnagyobb kihívás. Megjelentek a kidõlt fák, melyeket még lazán átléptünk / kikerültünk. Egyszer aztán elkezdett beszûkülni a völgy, patak csordogált benne. A köveken is probléma nélkül tudtunk haladni, mert nem csúsztak (gránit az alkotóeleme, ami smirgliként megfogja a cipõtalpat). A gránit különféle színekben pompázott a fehértõl a szürkén át a vörösig.


 


Egyre sokasodtak a kidõlt fák, és igaza lett Misinek: a Salabasinai-árok ehhez képest kismiska. Lábunk alatt csordogál a patak, a kövek nedvesek, a völgybõl kimászni nagyon nehéz (oldalfala meredek és omladékos). Egy-egy kidõlt fa kikerüléséhez / átmászásához helyenként akrobatikus elemekre is szükség volt. A legnagyobb szerencsénkre a völgy alja köves volt, így az nem csúszott és nem süllyedtünk el a trutyiban. Néhol a túrabot nagyszerû vízmércének is bizonyult: nem sokon múlt ugyanis, hogy térdig merültünk egy köves szakaszon.


 


A völgyben egyébként a két táv szétválásához igyekvõ pontõrt is üldöztük, aki már elõre oda akarta adni a bélyegzést, megnyugtattuk azonban, hogy ilyen technikás terepszakaszon nekünk sincs ínyünkre a sietés. A sok fotószünet is belassított, de abszolút nem érdekelt senkit az idõ, az élményekért jöttünk és itt aztán maradéktalanul meg is kaptuk. A völgybõl való kimászás szalagját csapatunk egyik tagja sem vette észre, akaratlanul is a lábunk elé néztünk és az aktuális következõ lépés konfigurációját terveztük meg. Elmentünk egy mini vízesésig, ahol Dilen javaslatára már megpróbálunk kimászni az árokból. Nem volt egyszerû dolog, hiszen nem a hivatalos utat követtük.


 


Roppant meredek és morzsalékos emelkedõvel, szó szerint négykézláb mászva evickéltünk ki. Kicsivel feljebb láttuk, hogy SzLA és Franken a szalagok mentén közeledik. Kölcsönös csodálkozás következett. Kiérve egy szélesebb szekérútra máris ecseteltük a közelmúlt élményeit. Mint késõbb kiderült, Frankennek annyira megtetszett ez a völgy (ami nehézségében felülmúlja bármelyik mecseki szurdokvölgyet), hogy a célban azzal az instrukcióval látta el mgrubert, miszerint „jövõre ezt a túrát kötelezõ újra megrendezni”.


 


Az erdõbõl kiérve a napraforgótábláknál vettünk egy balost, és pár perc sétával máris Kisgeresden találtuk magunkat, ahol a lányoktól (Edit és Edina) vizet vételezhettünk. A harangláb nagyon tetszett, nem véletlen, hogy a díjazásra is ennek a montázsa került rá. Innentõl a baranyai zöldön mentünk tovább, azaz mentünk volna, ha megtaláljuk a helyes irányt… A szekérút egyértelmû balkanyarja, illetve egy jobbra ágazó gyengébb út helyett egy harmadikat kellett volna választanunk, ami a kettõ között bújik meg, a csalánosban…


 


Némi aljnövényzettel való küzdelem után kiszélesedett az út és a völgyben nagyszerûen lehetett rajta haladni. Balról közben becsatlakozott a rövidtáv. Az itiner külön kiemelte, hogy az ottani szalagok nem nekünk szólnak (mármint nem a hosszútávosoknak). Lassan elértük a vízszintest, és jobbról a gránitbánya látványa tárult fel, miközben egy-két barikádon küzdöttük át magunkat. Erdõsmecske vasútállomás épülete itt volt jobbkézfelõl, Bubu szerint az épület is megvan teljes pompájában. A sínek viszont már rendesen be vannak temetve. Némi mûutazás következett a forgalmas Pécsvárad – Mohács úton, majd Erdõsmecske felé kanyarodtunk a betonon.


 


Tinca sporttárssal kibõvült a csapat, a beszélgetés megint elûzte a viszonylagos unalmat az útvonalból. Ripsz-ropsz máris bent találtuk magunkat a faluban. A buszmegállónál R. Józsi várt, aki bringával érkezett (szegény zöld Warszi már örök álmát alussza). Nápolyiropogtatást követõen folytattuk utunkat a zöld jelzésen és a temetõn keresztül hagytuk el a települést. Megrendítõ látvány volt a temetõnek az elhanyagolt része, valószínûleg a kitelepítettek õsei nyughatnak ott. A sírkövek is arról tanúskodnak, hogy Erdõsmecske sváb település, magyar családnevet szinte alig találtunk. A temetõt egy mozgatható kerítés segítségével hagytuk el.


 


Kellemes domboldalon emelkedtünk, balkézfelõl már a Mecseknádasd feletti hegyeket véltük felfedezni. Kisvártatva erdõbe jutottunk, jólesett a hûs klíma. Hesz keresztnél a DDK autópályájára fordultunk, ilyen széles turistautat (ami nem betonút) nem tudom, láttam-e már valaha. Enyhe emelkedõvel jutottuk fel Apátvarasd-telepre, ahol komoly élet folyt, sok nyaralóban pihentek családok. A ponton Ákostól választhattunk csokiszeletet.


 


A leírás alapján már kevéssel ezután vártuk a K4 letérését, de nem akart eljönni. Józan eszünkre hallgatva maradtunk a DDK-n, a vadászháznál nyomtunk egy balost és mentünk enyhén lefelé. Távolból az erdõszélen feltûnt egy lengedezõ szalag, ami jelezte, hogy nem vagyunk rossz helyen. A jelzésváltás valóban nagyon nehezen észrevehetõ. Füves jelleghatáron trappoltunk keveset, aztán betértünk egy dzsindzsás ösvényre, ahol meggyûlt a bajom a tüskékkel. Párszor a sapkám fennakadt… Nem is egyszer Dilen közremûködése kellett, hogy kiszabadítsa az ingemet a tüskék fogságából.


 


Az út aztán kitisztult, a dõlésszög nõni kezdett, aztán le is értünk Mecseknádasdra. A buszmegállónál már látszott elõttünk a napi cél, a Schlossberg. Betonon is lehetett nagypistázni, mi inkább a jelzett útnál maradtunk. A romoknál várt a cél. A lányoktól kaptam díjazást, egyikükrõl kiderült, hogy ugyancsak utas volt az elõzõ napi pécsi expresszbuszon. Tamás mint profi szakács mûködött közre, tõle vételezhettünk paprikás krumplit. Tamás elmesélte, hogy egy idõre elveti a „Pécs-Budapest a 6-os út mentén” túra megvalósítását, mivel nem sok híja volt, hogy kivasalja õt egy elõzésben lévõ autó…


 


Néhányan csak rövid idõt töltöttek a célban és mentek is a busz felé. Megkérdeztük SzLA-t, hogy mennyi van még a busz érkezéséig, mire kiderült, hogy csak 5 perc. Mivel nem túl nagy a járatsûrûség, lenyargaltunk mi is. A Pécsváradon hagyott autóba befértem jómagam is és visszatértünk Dombay-tóhoz. Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy Dilen és Tinca bemutatott a legifjabb családtagnak, aki szemmel láthatóan komoly kíváncsisággal viseltetett a túracipõk iránt.


 


Rövid beszélgetés után visszamentem a szállásra, ahol természetesen még nem volt senki, így odabent elheveredtem egy széken, és a tó kilátásában gyönyörködve elpilledtem. Arra ébredtem, hogy hirtelen beborult és egy gyors futó zápor vonul át a tó fölött. Dilenék többször is kísérletet tettek arra, hogy áthozzák megmutatni a legifjabb túrázót a többieknek, de még nem lett volna kinek megmutatni.


 


A következõ busszal érkezett meg sok ember és elkezdõdött a közösségi élet. Evés-ivás és tisztálkodás mellett többek között Bubu bácsi boszniai kalandjait hallgathattuk meg egyenes adásban, különös tekintettel a ravatalozóra és a beszakadt hídra. A túra célszemélyzete valamint a söprûk is befutottak. Kiderült, hogy Mecseknádasdon kemény zuhét kapott a nép. Az este további beszélgetéssel telt, a rendezõség a lenti büfében pótolta a sörhiányát.


 


Másnap reggel a kelõ nappal ébredtem és szépen lassan elkezdtem összepakolni. Mivel hamar végeztem és menetkész állapotra sikerült magam hozni, inkább elindultam gyalog Pécsváradra, a cuccokat a házban hagytuk: Attisék a nap folyamán mentek érte vissza és hozták át a napi célba. Czigó javasolt egy rövidítést, a vasútállomás és a régi 6-os út között, sikeresen megtaláltam. Nagyjából sikerült felmérni a nullapontos etap idõigényét, így kényelmesen maradt idõ még a rajtban tetveszkedni a hivatalos rajtig.


 


Átböngésztem az útvonalleírást és kiderült, hogy a túra eleje pont arra vezet, amerrõl kora reggel érkeztem. Bubuék pont ebbõl az okból hagyták ki a reggeli sétát. Még a rajtban lekerült rólam a széldzseki, érezhetõ volt, hogy vasárnap már szép nyári klímában lesz részünk. Bajnai sporttárs kérdezte, hogy milyen tempót tervezek. Nem akartam különösebben sietni, de nagyon andalogni sem, mert a várhatóan sok nyílt terep a nyári melegben nem feltétlenül kellemes, fõleg a fokozatosan melegedõ idõben.


 


Elrajtoltunk, aztán rövidesen arra lettem figyelmes, hogy senki sem követ. A reggeli útvonalon batyogtam visszafelé, aztán a tréfásan elhajlított Dombay-tó elágazás táblánál kezdõdött az újdonság. Betonos emelkedõ, jobbkézrõl hétvégi házak, napraforgótáblák. Mivel ez Attis túrája volt, tudtam, hogy szalagot csak ott kell keressek, ahol nagy szükség van rá. Már vártam a balos lekanyarodást hosszú ideje, aztán egyszer tényleg elérkezett az ominózus hely, természetesen szalaggal megerõsítve.


 


Az új 6-os keresztezése után tábla is jelezte, hogy a hígtrágyakezelõ telephelye felé közeledek. Mgruber elõzõ este mesélte, hogy amikor igazi tikkasztó nyári melegben jártak arra, a trágya medencében a folyadék szinte „forrt” és meglehetõsen intenzív illatok keringtek, melyeket jó messzire elvitt a szél. Akárhogy is próbáltam, csak a trágyakezelõ medencék közvetlen közelében éreztem az extrém illatokat, de az sem volt olyan vészes (bevallom, én ennél jóval büdösebb anyagokkal is dolgozom…).


 


Éles jobbkanyarnál nagyon enyhe emelkedõ jött, árnyat adó fák nélkül. A kilátás tényleg nagyon szép volt: Misinától Zengõig a Mecsek jellegzetes csúcsai sorjáztak. A túra hivatalos árpádsávos szalagjai mellett gázmûves fehér szalagokat is megfigyelhettem, de mint kiderült, ez utóbbinak a rendezvényhez sok köze nem volt. A gyengébb földútra való letérés egyértelmûen jelezve volt, folyamatos ereszkedéssel jutottam le Martonfára, ahol a templom elõtt Czigó strázsált. Meg is lepõdtem, hogy pontõrködik, hiszen azt mondta nekem, söpörni fog. Végül aztán gyakorlatilag a teljes távot besöpörte, azzal a különbséggel, hogy a szállásról nem tette meg a Pécsváradig tartó oda-vissza szakaszt. Elvileg lett volna nála csoki, jelezte, hogy mgruber nemsokára itt lesz a szállítmánnyal. Inkább továbbálltam, vitt a lendület.


 


A buszmegállónál ismerõs autóra leszek figyelmes, mgruber integet és adja is a csokit. A faluból lefelé vezet az út, természetesen újabb napraforgótáblák mellett. Ellend-patakon való átjutás a leírásnak megfelelõen kissé kalandos volt, de nem megoldhatatlan. A patakparti hosszantolás nagyon tetszett, különleges hangulatot varázsoltak az ezüstös levelû fák, valamint a „telepített aknák”. A nyájhoz közeledve felmerült bennem, hogy esetleg pásztorkutyák is lehetnek az „aknatelepítõ brigád” mellett, ám végül egyetlen kutyával sem sikerült találkoznom.


 


Pereked temploma tényleg messzirõl látszott már, majd könnyes búcsúval irányváltás következett, de csak rövid idõre, mert ismét dél felé vettem az irányt, újból egy szép völgyben. A leírásban is szerepelt, hogy az út mentén lovakat és szamarakat lehet majd szemrevételezni, természetesen lencsevégre is kaptam õket. A száraz szekérút hirtelen hûs árnyassá változott és a féltérd magasságú fûben cipõmosásra is sor került. Teljesen váratlanul jött el a következõ betonút, ami már Ellend szélére vezetett. Az útkanyarnál messzirõl integetett Emil.


 


Nem sokat idõztem nála, inkább továbbálltam az „embert próbáló” szakaszt legyûrni: kezdõdött ugyanis a „túra mezõgazdasági faktorának növelése” (idézet az itinerbõl). Elágazásmentes széles szekérút jött, oldalról tûzött a Nap, és kukorica- valamint napraforgótáblák követték egymást. Egy elnyújtott S-kanyar oldotta a monotóniát, majd az állattartó telepnél figyeltem nagy elánnal a szalagokat, mert ritkán látható kanyarkombinációkkal érhettük el Berkesdet. Az is érdekes volt, hogy be kellett térni a temetõbe és a betonlapos úton gurulhattam le a faluba.


 


A mûvháznál Edit és Edina vártak, akik a kedvemért félbeszakították kártyapartijukat. Vízzel kínáltak, valamint a cipõsdobozból elõtáruló házi pogácsával. Mivel nagyon sok induló nem volt, gyakorlatilag korlátlanul lehetett fogyasztani. Pár percet elidõztem itt. Következett némi hullámvasút (helyi mércével nézve), változatos terepviszonyokkal (némi ingovány, szekérút, löszmélyút), majd kiérve a mezõre, egyenletes lejtõvel érkeztem egy patakvölgybe. Messzirõl hallatszott egy kombájn zakatolása és sípolása.


 


Jobbról egy felüdítõ halastó csábított fotózásra, majd éles balkanyarral rátértem a közel nyílegyenes enyhe emelkedõ útra, ami egybõl Szilágypusztára repített. Mi más szegélyezte volna az utat, mint napraforgótáblák. Ami még szerencse volt, hogy a Nap délrõl sütött, tehát hátam felõl tûzött, valamint hogy idõnként apróbb kanyarfélékkel is színesedett az útvonal. Balkézfelõl szép kilátás adódott a szemközti dombtetõre, valamint észak felé a Mecsek vonulataira. Idõközben több dzsip is elhaladt, jókora port kavarva maga után. Egyszer aztán megérkeztem Szilágypusztára, ahol Balázs várt, némi csokival és vízzel. Kérdezte, hogy a többi pont milyen helyen van, mert hogy neki meglehetõsen ingerszegény környezet jutott.


Nem idõztem sokáig, hanem egy pici hupli után lekocogtam a következõ halastóig, azaz halastórendszerig. Még lefelé menet balra tekintve giccses látvány tárult a szemem elé: ismételten a Hármas-hegy / Zengõ kettõse Pécsváraddal, elõtte a halastóval. A tavaknál ideiglenesen dél felé fordult az út íve, majd egy trükkös betérésnél átmentem két tó között a gáton. Személy szerint nekem innét tetszett leginkább a panoráma. A tavakat aztán hamar elhagytam és kiértem a betonra, ahol ismét hosszú percekig gyalogoltam.


 


Már nagyon nézegettem jobbra, hogy merre is lehet a letérés a mûútról. Ahogy aztán néztem a leírást, feltûnt, hogy az utolsó ponttól gyakorlatilag ugyanaz lesz a járás, mint elõzõ nap reggel, csak ellenkezõ irányban. A keresztnél gondolkodóba estem, de továbbmentem az S-kanyar felé, aztán jobbról jöttek is a szalagok és bent Józsi várt, mint az 5x2x30 mozgalom utolsó köztes ellenõrzõpontja. Érdeklõdtem az út felõl, mondta is Józsi az irányt, erre rávágtam, hogy „megoldjuk”. Érdekes módon egyáltalán nem volt ismerõs elõzõ napról a hátralévõ szakasz, csak ha visszafordultam. Jobbról egy hangulatos tavacska adta magát, mint fotótéma, aztán a 6-os út elõtt tetõzött a mezõgazdasági faktor.


 


Az útra kiérve már végig betonozás következett. Rövidesen már üdvözlõ tábla fogadott Pécsváradon, majd az egykori vasútvonal hídja alatt haladtam el. Gondolkodtam, hogy a sínek mentén van-e lehetõség bejutni az állomásra, de nem lett volna stílszerû kispistázva beérkezni a mozgalom utolsó túráján. A kijelölt utat követve két jobbossal jutottam el tehát a célba, ahol már mgruberék készen álltak a túrázók fogadására. Mivel a kiszemelt buszomig volt még bõven idõ, nem kellett rohanni. Megkaptam a napi díjazást, aztán a finom virslit csípõs ketchuppal.


 


Közben befutott Attis is, akivel mgruber elkezdte lebélyegezni a mozgalmi okleveleket. Nem is eggyel, hanem tízzel! Ugyanis minden egyes mozgalmi túra bélyegzõje rákerült a díjazásra. Sor került a „hivatalos ceremóniára” is: megkaptam az oklevelet, valamint a mozgalom teljesítéséért járó gigaméretû kupát. Még szerencse, hogy átpakoltam annyira a táskámat, hogy beleférjen. Sokáig nem jött senki, aztán érkeztek Dilenék. Két újabb mozgalom-teljesítõ, valamint egy elcsoffadt Tinca. Szegény, a hegyeken szárnyal, mint a zerge, de az alföldi jellegû túrákat nem neki találták ki. A sínek felõl befut néhány helyi erõ, majd kicsivel késõbb (a normál útvonalon) régészlány és Á. Csaba. Lassan indulnom kellett a buszhoz, közben a célba igyekvõ peszától és Bubuéktól is elbúcsúzom.


A buszút hozta szokásos formáját, az „elvárt” késéssel, de mindegy, mert legalább jól kialudtam magam.


 


Mgruber pedzegette, hogy bár ennek a 2x30 mozgalomnak most vége, van bõven ötlet a tarsolyukban, ezeknek egy részét már megosztotta velünk. Hogy aztán végül mi lesz a történet vége, majd a jövõ évi naptárból kiderül!


 


Többszörös köszönet illeti mgrubert, Attist és az egész csapatot, a teljes mozgalom megszervezéséért és lebonyolításáért! Olyan helyekre vittek el, ahová eszünk ágába sem jutott volna elmenni. Jópár gyöngyszemet sikerült így felfedezni. Mindemellett az a családias hangulat, ami a rendezéseket jellemezte, nagyon ritka manapság. Teljesen egyenrangúnak érezhette magát a túrázó: rendezõ és résztvevõ egy igazi közösség része lehetett.


Fotók: http://indafoto.hu/moiwa/2011070203_megoldjuk_2x30

 
 
4x56 / 56-os emléktúrákTúra éve: 20112011.06.29 00:27:19

4x56, legemlékezetesebb pillanatok


1. nap: Végig "Csõ" Gyurival teljesítve. Párás meleg az elején, rengeteg csalán és tüskebokor. Kovács Villában az elmaradhatatlan pizzaszeletek. Rákóczi-fa elõtt beelõzött pontõr. Háromfelé ágazó piros tanösvény tréfája: Makkoshotykát Hercegkúton keresztül érjük el... Sör legurítva, új erõre ébredünk. Újhuta és Eszkála: ízes erdélyi beszédet hallhatunk a pontõröktõl. Újhután pontõri kedvesség: margarin és zsír a forrásvízben hidegen tartva. Mogyorókrém és lekvárok... Nagyhután jön a felismerés: Hová tûnt Pötyi Hill? :-D (korábban elhúzott tõlünk, de a ponton addig még nem járt).


Az idõ lehûl, a dombtetõrõl lefelé rendesen rákezd. Vágáshutai betonozás már gõzölgõ aszfalton. Cserép-tó emelkedõje lihegõs a párában, aztán Rudabányácskán elõvacsorát tartunk, afféle Szinyey Majális jellegût (a mogyorókrém továbbra is finom). Magas-hegy tényleg magasan van, szeretjük a sípályát. A hátralévõ 4 km-en több brutális lejtõ vár még, aztán a lépcsõsoron lebotorkálva célba érünk (11:57). Kukoricaleves már nincs, de a tésztából még jut. Lámpázásra szerencsére nem került sor.


Éjszaka átvonul a front, az intenzíven fényképezõ Szent Péter nem hagyott minket igazán aludni a tetõtérben.


 


2. nap: Korai kelés, nem rövid buszút a bélháromkúti apátsághoz. Viszonylag késõi rajtolás. Fogunk ma lámpázni? "Csõ" Gyurival és Lestattal indulunk el hármasban. Telekessy-ház felé nehezen találjuk meg a helyes utat (eddig mindig csak ellenkezõ irányból jöttem). Az éjszakai esõ miatt Gilitka-kápolna környékén (az erdészeti jármûvek támogatásával) jelentõs sárral küzdünk. Szarvaskõ látványa a magasból mindig megkapó. Lent a faluban etetõpont, sokáig idõzünk. Sirokig tartó "senki földje" nagyon hosszú, nem megyünk gyenge tempót, az itiner adatai szerint mégis...


Rozsnakpuszta elõtt elbarikádozott erdészeti út, majd hosszantolás a várig. Béla felküld minket a várkódért (amúgy is felmentünk volna). Faluban újabb sörözés, valamint a Recsk(a) útjelzõ tábla megtekintése :-) A sör erõt ad, frissültek a Duracell elemek. A vasútállomásnál újabb etetés, aztán irány a Mátrabérc eleje! Szegény csapatot magára hagyom, egy menetben feltolom Markazi-kapuig, csak a köztes ep-n állok meg, energiapótlásért.


Markazi-kaputól B. Istvánnal és Robertával, valamint K. Lacival keressük a Z jelzést. Feltúrt hegyoldal, valamint leszürkített jelek. Mégis lejutunk Markazra valahogy. Kápolnánál itiner szövegértelmezési nehézségek, muszáj telefonos segítséget kérni. Meglesz a Mária út jelzés, õrült tempóval irány Abasár. Még naplemente elõtt beérünk. A szállás elõtt K. Józsi tapsol nekünk. (11:50). Hatalmas a kalóriavesztés, két nagy tányér lecsót tüntetek el.


 


3. nap: A korai rajt ellenére sokat sikerül aludni. Friss a levegõ, irány az elsõ igazi mátrai kör! K. Józsival és B. Sanyival indulunk neki. Szent Anna kápolna után Álmossal futunk össze (nem utoljára). Régészlány csapódik még a társasághoz. Mivel Józsiék frissek, õk nem idõznek sokat a pontokon, mi azonban pihengetünk és pótoljuk az elveszejtett kalóriákat. Ebbõl adódóan a nap folyamán sokszor látjuk egymást. Elõször látom világosban a Kozmáry-kilátót, aztán elõször hómentesen a lajosházai Z sávot.


Mátraszentimre nagyon könnyen adja magát, kellemes az emelkedõ. A K+ átkötése teljesen új számomra, örültem, hogy érintettük a Három falu templomát is. Smiró Feri útja nem lett könnyebb, jó kis technikás útszakasz, ráadásul látványos is. A talpunk nem annyira szereti, különösen régészlányé, aki ugye néhány nappal azelõtt a Turult is végigcsinálta. Régészek csúcstalálkozója Mátraalmáson, majd jön, aminek jönnie kell... Galyavár, ami meglepõen könnyedén ment, ezen én is és régészlány is elcsodálkozunk.


Galyatetõn pár perc ropiszünet, aztán zúzás lefelé. Szárnyalunk a lejtõn, egyedül J. Laci "töri meg" a lendületet, akivel teljesen véletlenül futunk össze, õ csak erre kirándult. Nyírjes után K. Józsiékat beelõzzük újból. Hatökör-ura elõtt majdnem elvágódom egy kõben, de megúszom. A mátraházai mászás nem olyan vészes, ha nem hajtja halálra magát az ember. Itt pacsizom S. Endrével és N. Gabival, akik felfelé is tisztesen nyomatják a tempót. Veronika-réten evészet-ivászat, fogy a paradicsom rendesen. K. Gabi 2 nap után átmegy pontõrbe, Turul után a 2 nap is óriási teljesítmény. Régészlány (nomen est omen) itt hagyja el az itinerét.


K. Józsiék megint csak pecsételni állnak meg, a hátukat nézzük a sípályán felfelé menet. Kékesrõl a K3 teljesen új, meglepetés erejével hatott a kövekkel megszórt patakvölgy. Mátrafüreden a kör bezárva, innét a "lufimadzagon" vissza a kápolnáig, immáron négyesben. A leírás megint nem segít sokat, nem egyszerûen találjuk meg a S körút másik ágát. A pihenõpadnál beígért utolsó pont hiánya már nem okoz lelki törést, a kanyarokban gazdag betonon lecsorgunk a célba (10:30). Paprikás krumpliból két teli tányérig meg sem állok.


Álmos lenéz a lovával Abasárra, nagy turistaattrakció lesz belõle, kattognak a fényképezõgépek.


 


4. nap: Ismét K. Józsival és Sanyival indulunk neki, Markazig a 2. nap végével ellenkezõleg a Mária úton. Most már tudjuk merre :-) Markaztól viszont Danira bízom magam, aki volt olyan kedves, hogy a felmenetel kritikus részéig még belátható távolságon belül maradt. Ide bizony elkel a tereprutin... Markazi-vártól teljesen egyedül haladok, ugyanis Dani lelépett Sz. Ágival. A Z rom jelzés újdonságereje elvarázsol, a folyamatos emelkedés kellõképp igénybe vesz, persze nem megyek lassan.


Markazi-kapu hamar megvan, aztán irány a "szentháromság" visszafelé (Nagy-Szár-hegy / Cserepes-tetõ oldal / Oroszlánvár), közben betolok egy egész kókuszrudat. Domoszlói-kaputól tempóváltás, fõleg mivel betonon lehet haladni... Recsk elõtt a K+ mentén földcsuszamlást szenvedett részen gyaloglok keresztül. Az Emlékhelyen K. Gabitól mindenféle Apentát végigkóstolok, aztán irány az Unicum jelzés (P+), ami számomra teljesen ismeretlen ezidáig. Alig van szint, elkapott a gépszíj.


Kisvártatva újabb beton, méghozzá nem is rövid. Csiklósd-kút vize nagyon finom. A beígért dzsindzsás levágást azóta már leszürkítették, a jelzés ezen a részen is a betonon megy. Szent-István-csevicénél terülj asztalkám, beburkolok jópár paradicsomot. Tovább a betonon, elõbb le, majd Sándorrétnél fel, továbbra is az Unicumos úton. A S elérése megváltás, ismét ismerõs a terep! Parádóhutát követõen a völgybéli mászás könnyedén megy, a panorámamentes panorámaút kapcsán viszont rövidebb szakaszra emlékeztem.


Parádsasvár hamar eljõ, és a tervezett hosszabb pihenõ helyett pár darab nápolyi elrágcsálása után útnak indulok a "király etapra", fel a Kékesre. A P sávot egyenletes tempóval, nem behalva húzom végig a Hidasi-házig, utána a Sombokorig sem lassítok túlságosan. A mumus "Songoku" nem tett be túlságosan, meglepõen hamar feljutok a siratófalon (13 perc), majd utána a pihentetõ emelkedõn a csúcskõig. El sem akartam hinni, hogy 200 km után sikerül Sasvárról 1:35 alatt felmászni. Kékesen falatozás és ivászat.


 Aztán jön az ugrás az ismeretlenbe: a P sáv képében. Lehet hogy a fáradtság miatt, de a Hidas-bérc környékén kifejezett fáztam. Kis-kõrõl a kilátás sajnos korlátozott, így tovább a dózerúton. Sasszemmel figyelem a P sáv keresztezését. Hála a jó jelzettségnek, nem lehet elvéteni. Eleinte nagyon kellemesen járható, sõt kocogható a keskeny ösvény, de aztán jön a beharangozott borzalom... 2 km fiatalos, azaz füves, csalános, tüskebokros. A figyelmem már lankad, ennek eredményeképpen egy láthatatlan gyökérben hatalmasat zakózom. Összerakom magamat, aztán kocogok tovább, halálra rémítve egy nyugdíjas kirándulócsoportot :-)


A PZ elágazásnál balos irányt veszek Pálosvörösmartnak, a tempóból továbbra sem engedve. A faluhoz közeledve beérem Sz. Ágit, aki elmondja, hogy Danival Parádsasvárig tudta a tempót tartani. Megértem. Vörösmarttól kellemesen lejtõ beton, na az ilyet nagyon szeretem, úgyhogy 7,5-es botozós gyalogtempó, Ági pedig kocog mellettem :-) Hirtelen eljõ az Abasár tábla, majd rátérünk a S körre, ami már a célig a kísérõnk marad.


Ági olvassa az itinert: "Fõ útra érve jobbra, amin 300 m-t haladunk". Ennek fényében kocogásra váltunk és nézzük az órát... eltelik 5 perc és még mindig nincs ott a kanyar. Lehet hogy mégsem 300 m volt az? A végsõ lekanyarodásnál intenzívebb kocogásra váltunk. Közben Rudiék hazafelé tartó autójából dudálnak nekünk.. Ééés célba értünk (10:40). Babgulyásból is betolok két teljes tányérral, úgy tûnik ez lesz a 4x56-os fejadag.


Nem hittem volna, hogy napról napra sikerül jobb tempót kihozni. Kellett persze mindehhez az egyre ideálisabb idõjárás, az egyre több regenerálódásra fordítható idõ is.


A túra ellátása nagyon szuper, tényleg alig kellett bármit is saját forrásból kipótolni. Pedig hát a napok elõrehaladtával egyre éhesebb lesz az ember...


 Ha nem csal az emlékezetem, 13-an teljesítettük a 4 napos változatot. Családias volt végig a hangulat, a nagy teljesítmény ellenére azért végig megvolt a buli része is a dolognak.


 Gratulálok minden teljesítõnek és köszönet a rendezõség minden tagjának a túra megszervezéséért!

 
 
TelekiTúra éve: 20112011.04.04 22:05:58


Teleki 50


Börzsöny, zsinórban harmadszor. Nem hezitáltam sokáig, hiszen a Teleki útvonala nagyon eltalált, sok olyan helyet érint, amit minden évben látni szeretnék. Úgyhogy kora reggel a „szokásos” sétával közelítem meg Rákosrendezõt, ahol teljes váratlanságból megérkezik „avegyesz” topiktárs is, akivel az elõzõ heti Forrástúra kapcsán eszmét cserélünk. A vonatra felszállva kissé anekdotázósabbra és lazábbra fordul a hangulat, elsõsorban SZLA és Gy. Peti társaságának köszönhetõen. Vácon a szokásos egykocsis Bz ezúttal szinte kong az ürességtõl, alig tíz ember ölt túrázó kinézetet. Egy biztos: a rajtban nagy tolongásra nem kell számítanunk. Szokolya után hirtelen leszáll a köd, ami a vonatút hátralévõ részében meg is marad. Megérkezvén Drégelyre, kényelmes és gyors nevezés következik, SZLA-ék visszakérik a „senior” szintidõt, Oszi természetesen belemegy :-)


Kivételesen 7 óra elõtti rajtidõt kapok, így nem várom meg a hivatalos legkorábbi indítást. Elõttem már elindult néhány sporttárs. A Schaffer-kútig tartó vízszintes és továbbra is ködös szakaszon Kriszti lassít le hozzám és beszélgetünk egy picit. A család többi tagja ezúttal nem tudott jönni. Az elsõ apróbb emelkedõn Kriszti tovatûnik, gyakorlatilag már nem is találkozom vele késõbb. Schaffer-kút után egy kis börzsönyi sarat kapunk, ami szerencsére nem tart sokáig, vele együtt a táj is megváltozik, egyre erõsebb a napfény, bújunk kifelé a ködbõl. A keltikék végtelen hosszan terülnek el az út két oldalán, felemelõ érzés így túrázni! Meglepõen hamar érem el a P rom letérését és kezdem meg a rövid kaptatót.


Fent a várban, a szokásos helyen ezúttal senki, Kriszti kérdezi, hogy hol érdemes pontõröket keresni (megjegyzés: nem találtunk pontõröket). Õ rövid nézelõdés után elinal, én csinálok néhány felvételt a remek fényviszonyoknak köszönhetõen. A börzsönyi meredélyek irányában kristálytiszta a látvány, a völgyekben egy-egy ködcsík ül meg, viszont az Ipoly felé végtelen ködtenger látható. Fent a várnál hamisítatlan tavaszi reggel, élvezném tovább, de mennem kell. A vár déli oldalán a pihenõnél újabb giccses kép készül: a romok elõterében az a sok-sok keltike… Pénzásás felé a P sáv letérõjénél a szokásos sártenger fogad, de szerencsére szinte csak ott. Utána már ismét teljesen jól járható a terep.


Élvezem a magányos kóborlást, a már sokszor járt utakon. Valamiért Pénzásásig az átkötést sokkal rövidebbnek gondoltam a BKT mentén, persze így sem megy rosszul a szekér. A nyeregnél röviden megemlékezem az elõzõ heti eseményekrõl, és egy darabig most a Forrástúra útvonalán haladok, fel a K4-en. A Kõember oldala, valamint a nyeregbe való felmászás a fújtatás mellett a csodálatos bükkös szépségét is hozza, itt már sok-sok zölddel is találkozni. Kõember nyerge elõtt a dózerúton megy elõttem két ember, akik nyilvánvalóan nem résztvevõk, viszont nem gyenge tempót diktálnak, alig tudok közelebb kerülni hozzájuk. Épp a nyeregben érem be õket: csiba00 és OT Zoli azok – a Csánki-kert pontõrei. A pontjukig azt a pár percet közösen tesszük meg, majd utána a S sávon indulok felfelé. Itt még látni a távolban Kriszti kontúrjait, ma utoljára…


Szeretem ezt a gerincutat, szép a látvány róla a Kámor felé. Késõbb a Bugyihó sziklái csábítanak rövid megállásra, majd késõbb a lejtõ szakasz után balról fûrész hangja szól: nem sokkal a jelzett út mellett vágják a fákat. Fonottság PS elágazásától eleinte kellemes az ereszkedés, majd az iránytörésnél az erdészeti út (köszönhetõen az erdészeti jármûvek aktív használatának) az ideális lejtõszög ellenére gyötrelmessé válik. Nem könnyen találni alternatívát a saras és a nagyon saras között. A Kemence-patakon viszont meglepõ módon simán megy az átkelés, farönköket fektettek le a patakon keresztbe. Királyháza – itt kéne legyen a szokásos etetõpont.


Órámra nézek, a pontnak már nyitva kell lennie. Ahogy morfondírozok, érkezik Vagdalthús és Bíbor, akik percek alatt fel is állítják a pontjukat. Közben beszélgetünk, sztorizgatunk. Most inkább nekik van mesélnivalójuk az elõzõ esti „rendezõi értekezletrõl” / „csapatépítõ tréningrõl”, ami valójában szeszpusztításban végzõdött. Habár picit elaludtak, egyedül Kriszti nem találta nyitva a pontjukat. Beszélgetés közben persze pusztítom a pogácsákat (olyan kedvesen kínálták, nehéz volt ellenállni), valamint a tea is finom. Vagdalt megosztja velem, hogy a tea még a kocsi huzatjára is jutott, miközben igyekeztek vele a pontra. Kiderül ezen kívül, hogy másnap a Libegõ 11x túrán nem én leszek az egyetlen tt-s, Bíbor is beszáll a buliba. A palóc szekció másik tagja a Himbi-limbit tervezte.


Gyorsan elrepült az idõ, így elbúcsúzom a kedves társaságtól és irány Csóványos! Rengetegszer jártam már azt az utat, fejemben van az erõbeosztás, most sem hagyott cserben a memóriám. Tûzköves-forrásnál bizonyos gulyás emlékei jönnek elõ, majd a patakátkelések számát minimalizálom a hivatalos P sáv útvonal követésével. A P4 letérése után jön egy technikásabb patak-keresztezés, majd utána egy látszólag egyszerûbb, közvetlenül a nagy emelkedõ elõtt. Gondolatban valószínûleg már a hegyet másztam, mert a legutolsó átkelés legutolsó kövének stabilitását rosszul mérem fel: eleinte megtart, aztán leborulok róla, balra dõlök bele a patakba, mindkét térdem egy-egy kõbe ütközik. Nem kellemes az érzés, és nem elsõsorban az elázás miatt. A borulás után viszonylag gyorsan felmérem a helyzetet, sikerül lábra állni, és épp egy meglehetõsen meredek szakaszon adatik meg, hogy mozgásba hozzam a sokkot kapott lábakat. Az elsõ méterek még furcsák, de aztán szépen lassan visszajön a ritmus.


Tóth Péter emléknél pár pillanatnyi fõhajtás, szélharang kondítás, majd tovább az egyenletesen és kellemesen emelkedõ úton. Az apróbb kanyarokkal tarkított csodás bükkösben szívesen elsétálgattam volna tovább is, ám már látszik balról a szikla, amire feloldalazom, majd balról magasan elõtûnik a füves gerinc is, ahova „lábujjhegyen” mászom fel. Szakrális pillanat következik: a gerincrõl letekintve a völgybe, illetve a túloldali Pogányvárra.. Az egyik kedvenc börzsönyi panorámám. Az idõjárás ráadásul itt még sosem hagyott cserben: mindig kellemes napsütés fogadott is, akárhányszor is erre jártam. A köves letörések, a virágok, valamint a kinthagyott drótok mind a Nagy-Mána gerinc jellegzetességei.


Az ezt követõ mászás többlépcsõs stációi „elõre programozottak”, vagyis nem érnek meglepetésként. A közbensõ közel vízszinteseken lehet regenerálódni. A P4 becsatlakozása után már csak egy nagy hupli vár, aztán az enyhe lejtõ valamint a távolról látható DINP-es zászló jelzi a következõ ep-t, ahol B. Árpi igazolja a papírt. A vele való beszélgetésbõl kiderült többek között, hogy a Z sáv miért is került vissza az eredeti (háború elõtti) nyomvonalára… Bevallom, nekem jobban tetszik ez az „új-régi”, kevésbé technikás illetve veszélyes, ráadásul panorámákban is bõvelkedik.


A Magosfa-nyerge után tempósan botozok fel Csóványosra, miközben egy kicsit beborul az ég és érezhetõen hûvösebb a levegõ. Ez utóbbin annyira nem csodálkozom, elvégre 900 m felett járok. Csóványos tetejét rendbetették, legalábbis nekem úgy tûnt. Az OKT-s átkötés Nagy-Hideg-hegyre is egy jól bejáratott útvonal, becsukott szemmel is végigmegyek rajta. A viszonylag jó idõ ellenére kevés a maszek turista, ami egy picit meglep. Féltem egy csöppet az Égés-tetõrõl való leereszkedéstõl, de szerencsére nem csúszik olyan vészesen, így kellõ óvatossággal gond nélkül lejutok a kereszthez. Rakodó környékén kordonszalagokat látok, talán erdészek tehették ki.


A Nagy-Hideg-hegyre való végsõ mászás már nem esik olyan jól, de hamar túljutok rajta. A fõgerincen sok-sok hóvirágot láttam, ez ismét egy „Telekis” jelenség: április elejénél hamarabb nem nyílik a hóvirág, legalábbis 800 m felett nem. A turistaház elõtt egy fotózó turistát veszek észre, aki oldalra fordulva J. Laciként válik felismerhetõvé. Vele együtt megyek be a házba, én csak pecsételni, Laci még fogyaszt egy sört. Csak rövidet beszélgetünk, mert inalok tovább. Szigorúan a jelzést követem, elõbb a dózerúton, majd vele párhuzamosan a dózerút kanyarjáig, ahol enyhe meredekséggel mászik fel a jelzett út Kammerhof felé. Az ezt követõ hepe és hupa nem ér meglepetésként, az erdészeti jármûvek „alkotása” annál inkább. Ez az amúgy kellemesen járható szakasz egy kicsit izzasztóssá vált ezáltal. Korom-bérc és Nagy-Inóc szikláinak integetek, aztán szépen lassan megindul az ereszkedés. Nagyon óvatosan gyorsulok, nehogy a térdeim bejelezzenek, fõleg ugye a pataknál való esés miatt… Több csoportnyi fiatal mászik felfelé, na ezek szerint mégis van turistaélet a Börzsönyben :-) 


Barna Ferenc emléktábla után egy gyorslábú fiatalembert látok magam elõtt, „kofferral” a kezében. Na mondom, ilyet sem láttam még. Ráadásul alig tudok egy-egy métert hozni a távbeli különbségben. Kisinócnál sikerül utolérni, ahol is fény derül az illetõ személyére: macikupac az (aki ezúttal csupán maszektúrázik). A kisinóci etetõponton rögtönzött eszmecsere a börzsönyi rendezõk között, öröm látni, hogy ilyen jól együtt tudnak mûködni szervezetek egy adott tájegységen belül. Hallgatva a beszélgetésüket, igénybe veszem a szolgáltatásokat és elpusztítok jónéhány lekváros illetve hagymás-parizeres kenyeret, és iszom hozzá kellemesre ízesített limonádét (amit ráadásul elõször bodzaszörpnek gondoltam).


Kiderült, hogy macikupac „bõröndje” geoláda, amit készül elrejteni az út mentén valahol. Macikupac megkérdezi, merre megyek tovább: „természetesen az útvonalon”. Ez neki is szimpatikus, mert épp hazafelé tart és elég sokáig közös a menetirányunk. Kicsit lehet nosztalgiázgatni, elvégre vele utoljára 13 éve egy Mátrabércen mentem együtt (bár igaz ami igaz, inkább lihegtem utána). A tempójából mit sem vesztett azóta, rögtön az új K nyomvonalán bemutatja, hogy felfelé megy, mint a gép. Közben fontolgatjuk, hogy vajon ez az új K lesz-e annyira kijárt, hogy ne kelljen bizonyos mértékû dzsungelharcot vívni (röviddel a patakátkelés után, a jobbost követõen indul ez a szakasz) – friss helyzetjelentés: a túra napján kellett…


A rövid, de combos mászásnál macikupac gyorsan nyom felfelé, én csak lihegek, mint anno. Ezen a szakaszon kerül sor egy geoládás „varázslatra”. Kálváriától már egyértelmûen lefelé az irány, majd beérünk a faluba. Macikupac is nagy fotós, ezt bizonyítja is a közösen megtett szakaszon. Kóspallagon újabb megemlékezés: egy hete a kocsmában kapott Algopyrin kapcsán… Már elõre sejtem, hogy a Hanta-patak völgye elemében lesz, elvégre tavasz eleje van, és egy esõs éven vagyunk túl… Kasszandrát nyugdíjazni kellene, minek látja elõre a dolgokat… mert hogy tökéletes volt a megérzés. A mocsárjárást idõnként némi útvonal-optimalizással próbáltuk kompenzálni. Így sem maradtunk szárazak, de legalább a cipõ nem süllyedt el teljesen a trutyiban. Az „okoska botocskák” is segítségül szolgáltak errefelé.


Macikupac mindenféle érdekeset mesél ennek a szûkebb környéknek a hegyeirõl, élõvilágáról. Mint kiderült, másnap azaz vasárnap épp errefelé volt a BTHE-nek egy vezetett túrája. Jött még néhány izgalmasabb patakátkelés, de most már óvatosabb vagyok, ráadásul az átkelõk legtöbbjénél találni valamilyen hídszerû tákolmányt, ami jócskán megkönnyíti a túlpartra jutást. Rövidesen elérjük macikupac túrájának útvonalát (DBK40), ami õt különösebben nem villanyozza fel, jövõ év kora tavaszáig a túra „téli álmát alussza”.


Ami viszont hirtelen felkelti érdeklõdésünket, az az úton töméntelen mennyiségben fellelhetõ barna varangy. Nyilván a Kóspallagi-tárolóhoz lehet köze, hogy épp itt látni belõlük ennyit, illetve az elõzõ napi csapadéknak is. De ehhez fogható inváziót varangyból még nem volt szerencsém látni. Némely példány döbbent méreteket ölt. És külön érdekesség az egymásba csimpaszkodó négyes békacsapat látványa is („szumó-bajnokság” – copyright pesza91). Közben felmerül a kérdés, hogy hol lesz a pont Pusztatoronynál. Egyértelmû, hogy fel kell mászni, de volt év, amikor csak a nyeregpontig kellett. Idén kell a „csúcs-érzés”, egész a Bibervárig menetelünk, akárcsak macikupac túráján. A pontõröknek csak én adok papírt, macikupac a távolból szemléli az eseményeket.


Innét a hagyományosan életveszélyes ereszkedés ismét elmarad, hála a felszáradt talajnak. Torony-forrás, újabb nosztalgia a közelmúltból, majd masszívan tartjuk a P sáv nyomvonalát és elbúcsúzunk egy idõre a DBK-tól. Mellõzzük a romot, ami egyes térképeken rossz helyre van jelölve (macikupac szerint), majd épp mesélni kezdem neki, hogy errefelé vigyázni kell, mert egy sunyi balossal a P sáv betér balra… amikor épp egy sunyi baloshoz érkezünk :-) A kijártabb egyenesen folytatódó út az nyedobre (copyright J.Z.). Enyhe emelkedéssel már Szent-Gál-föld vidékén járunk, másképp porzik a talaj is. Macikupac felvilágosít, hogy ez bizony geológiailag teljesen elüt a Börzsöny fõ alkotójától és ez itt mészkõ. Erre utal az idén elsõként szemem elé táruló hérics is.


Pár méter erejéig a törökmezõi bekötõútra térünk, majd útvonalkövetõként befordulunk az erdõbe, párhuzamosan a mûúttal. Szalagokat látunk, elvileg lehet akár a DBK-é is (amit mondjuk kétlek), macikupac leszedi. Kisvártatva karnyújtásnyi közelségbe kerül Törökmezõ, ám macikupac flaskájából kifogy a víz, és a Fehér-kút felé veszi az irányt. Bevillan az agyamban, hogy ide most nekem ismét le kell mennem, hiszen elõzõ héten elmulasztottam megtekinteni a Havanna-forrást és a VIT-forrást. Amíg macikupac vizet vételez, addig megnézem ezt a két forrást közelebbõl.


Rövid emelkedés és immáron harmadszor érintem 2 héten belül Törökmezõt. A pontõrtõl jön a rövid ukáz: „végig a kéken”. Nem lepõdök meg. A PK elág környékén „hiányoljuk a megszokott sarat”, márciusban inkább az szokott arrafelé dominálni. Micsoda szerencse, hogy tekertek azóta egyet a naptárban. Felismerem közben a Czerovszki-kõhöz vezetõ szekérutat, majd nemsoká jön a Vizes-árokhoz vivõ lejtõ. Balra nézve nagyjából belövöm Õzike-forrást is. Vizes-ároktól ismét könnyes búcsú a DBK útvonalától, majd jön a „hárommenetes” mászás elsõ felvonása: a betonútig. Ezt sose szerettem… Szerencsére már nincs dupla létramászás, viszont tüskés, vacak és sokszor kellõen saras. Macikupac ismét rákapcsol, alig bírom a lépést tartani vele. Fura módon közelebbre gondolom a betonutat, mint amennyit vízszintesen trappolunk elõtte. Közben megelõz Maku Laci és N. Attila futópáros. Néhány szó erejéig lelassítanak hozzánk. Macikupac szerint lehet hogy utoljára jöttem fel az OKT mentén ezen a siratófalon (az oka: meglepetés…).


A köves-mezõi mûút mentén gyalogolva macikupac ki-kinéz balra, tudniillik innét már hazasétál és lesi, melyik nyiladékon kell neki letérnie. Egyszer eljön ez a pillanat is, így ezennel ismét magányosan caplatok tovább. Köves-mezõnél piknikezõ családok élvezik a szép idõt és Világos-tér felé is sokan jönnek szembe, nyilván a kilátó felõl. A hárommenetes mászás megkoronázása, a végsõ menet mindig is a legkeményebb, próbálok nem behalni és megállás nélkül felsétálni. A kedvemet az újabb keltike-mezõk dobják fel. A csúcson a pontõrök mellett kiránduló családok is pihengetnek. Utóbbiak érdeklõdnek a rendezvényrõl illetve a megtett táv- és szintparaméterekrõl.


Kevéske evés-ivás után alibikocogással igyekszem vissza Világos-térre, majd az utolsó könnyed emelkedéssel Remete-kereszt-bércre. A végsõ folyamatos lejtõt a lábam már nem annyira szereti, ráadásul talán a cél közelsége is éhessé tesz. Bodzási-pihenõtõl ismét déja vu… Órámra nézek és kihozom, hogy van esély akár PB-re is. Jobbkanyar, szintút, rövid emelkedés, majd egybelejtõ… éééés a végsõ cikk-cakk a kápolnához, majd fel Oszihoz, aki épp Vagdalttal telefonál. Kellemes kijózanodást kívánok Husinak :-) Végül percre pontosan a tavalyi idõmet sikerült hozni.


Hûsölés a célban, a vonatig még van fél óra lazulás. Közben Maku Laciékkal beszélgetek. Hirtelen szembõl feltûnik Gudluking sporttárs, akirõl kiderül, hogy csak 9-kor rajtolt. Mikor már tátanám a számat, megosztja velem, hogy a 30-as távot teljesítette és Kisinócról közlekedett át. Célbeli pogácsázás és szörpözés közben gyorsan telik az idõ, sietek le a vonathoz. A zónázót elengedem, szerencsére a nyári félévben a falulátogató vonat is Szobról indul. Felszállok az elsõ kocsiba és Sz. Elemér sporttársat találom ott, aki a Julianusról igyekszik haza. Gyors eszmecsere következik a saját túraélményeinkrõl. Ezt ki is kell használni, mert már Kismarosnál szépen megtelik a szerelvény..


Örülök, hogy idén is a Telekit választottam, nagyon szép útvonal, klassz évszakban, jó hangulatban. Idén is sikerült sok élményt szerezni, köszönet érte a rendezõknek! Macikupacnak pedig köszönöm a közös km-eket!

 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20112011.03.30 11:40:50
Börzsönyi Forrástúra 95 km azaz „Zebegényi Hármas - 2. felvonás”

 

Sok héttel ezelõtt felmerült a gondolat, hogy mindenképpen ott leszünk a Forrástúrán. A Téli Berek túra óta a lábam folyamatos regenerálódás alatt állt és – többek között lépéshiba unszolására – az volt a cél, hogy a Forrástúráig annyira rendbejöjjön, hogy bírjam majd a tempót. Ez utóbbi amiatt is fontosnak tûnt, mivel engem a Börzsöny „jó ismerõjének” gondoltak, így számítottak a tereprutinomra.

 

Ahogy felkerült a honlapra a hosszútáv útvonala, egybõl szemügyre vettem, és minden egyes nap „ízlelgettem”, próbáltam memorizálni.

A meteorológusok mindenféle vészjóslatokkal akarták borzolni a kedélyeket, szerencsére aztán a túra folyamán egyetlen csepp esõt sem kaptunk.

 

T. Peti a szokásos helyen vett fel, az autóban bent ütl már lépéshiba és tanítványa, Karesz. Ötödik utasunk, M. Józsi kerékpárral érkezett a megbeszélt helyre. Idõben érkeztünk meg Zebegénybe, belefért némi tollászkodás is a korai rajtig. A legelején szándékoztunk indulni, hogy minél tovább juthassunk világosban. Az igazolófüzet kézhezvétele után, saját tempónkat ismerve becéloztuk Dobó-bércet, mint lámpabekapcsolási helyet.

 

6 óra elõtt az iskola kapujánál toporogtunk és az óránkat néztük, hány másodperc is van vissza a virtuális gongütésig. És elindultunk. Szegény Ádámék folyton hallgathatták, hogy éppen melyik túra útvonalát követtük… Odahaza íróasztal és térkép mellett vakartam a fejem, hogy hol is van ez az Erzsébet-forrás, de rögtön kiderült, hogy még Zebegény belterületén: rendezõk által kihelyezett papír is jelezte a pontos helyét. Pár perccel a rajt után még nem lett rajtunk úrrá a szomjúság, így tovahaladtunk.

 

A Szõnyi emlékház magasságában sprintelt el mellettünk RushBoy és R. István, akik duplázást terveztek. M. Józsi a kocogó duóhoz csapódott. Virtuális kalaplengetés (vagy fejcsóválás? :-) ) kíséretében hagytuk õket tovahaladni. Ernõ-forrás elõtt érjük be Istvánékat, akik a 44-es távra neveztek. Ez a vidék valamiért nagyon is ismerõs volt, hát persze, 1 hete mintha jártunk volna erre.

 

Ernõ-forrás után jött az elsõ izgalmas jelzetlen szakasz, ami egyenletes emelkedést sejtetett a térkép szerint, valójában azért voltak benne viszonylag meredekebb mászások is, egy szép völgy mentén. A tavasz érezhetõen beindult, a Remete-kereszt-bérc déli oldalát színes keltikeszõnyeg borította. Egy fotót mindenképp megért a téma, de (akárcsak a Téli Berek túrán) eközben a csapat tagjai jól elhúztak elõre.

 

Világos-térre kiérve jobbról „köszöntünk” Hegyes-tetõnek, ezúttal a csúcsot nem kellett meghódítsuk, arra sok más túrán úgyis van lehetõsége az emberfiának. Az ismerõs kéktúrás szakasz enyhe lejtõje kocogásra csábított, a józanság határain belül tartva persze, hiszen hosszú táv állt még elõttünk. A kocogás közben azért módom nyílt a menet közben utolért pesza91 sporttárssal egy rövidet beszélgetni.

 

Köves-mezõtõl a mellékelt térképvázlatnak megfelelõen a mûúton folytattuk az OKT balos letérõjéig. Az ezt követõ egyenletes lejtõ szerencsére sármentes volt (dagonyázva ez a szakasz meglehetõsen borzalmas, fõleg felfelé). Õzike-forrás letérését jól kihelyezett szalagok jelezték, ismét egy olyan részt jártunk, ahol egyikünk sem fordult meg még soha. Nagyjából itt csapódik hozzánk Sz. István, akivel a túra hátralévõ részét együtt teljesítettük.

 

Kíváncsi voltam a törökmezõi átkötésre is, és nem kellett csalódnom, mert a Czerovszki-követ is érintettük (gondolom Tinca sporttárs is örült neki: rég vágyott börzsönyi emlékhely…). Fehér-kúti-forráscsoport mellett is annyiszor elsétáltunk már, de érinteni csak most érintettem elõször. Borikától kaptunk bélyegzést és sok mosolyt :-) Kellõen szomjasak voltunk, így a forrás megkóstolását nem lehetett elodázni. Régi térképeimen szerepel ezen forrás közelében a VIT-forrás, nem tudom, meg lehet-e még találni, vagy végzett vele az idõ vasfoga.

 

Törökmezõi-halastó a házikóval… anekdoták és szép emlékek forrása, ezúttal csak elrobogtunk mellette. A patakvölgybõl szinte csontszáraz úton mászunk ki az OKT mentén (ha van sáros szakasz a Börzsönyben, akkor ez az, áldottuk a sorsot, hogy ideális a talaj). A lovarda után találkoztunk a szalagozásból visszatérõ Gy. Petivel. Békás-rét elõtt szigorúan sarkosan kanyarodtunk jobbra lefelé. Torony-forrásnál kódot írtunk és felnézve Pusztatorony felé egy hatalmas zakózás emlékei jutottak eszembe :-)

 

A térkép és leírás szerint mûutaznunk kellett Kóspallag irányába, azonban láttunk szalagokat befelé is. Kicsit ugyan elbizonytalanodtunk, de egyértelmûvé vált, hogy a szalagok egy másik távra vonatkoznak. B. Andrásék megnézték egy kicsit ezt a szalagozást, rövidesen aztán visszatértek a mûútra és ismét találkozhattunk velük. Kóspallagi elágazásnál megint nosztalgiaözön indult be, elsõsorban a tavalyi NaHáT túra kapcsán. Megint olyan furcsa volt a sármentesség.

 

A „julianusos” átkötés után ahogy elhagytuk a P sáv jelzést, ismét az ismeretlen felé vettük az irányt. Rablótanya-kulcsosház és környéke nagyon takaros és hangulatos volt. A kódot próbáltuk meglelni, de az éppen akkor fürödni induló helyiek tájékoztattak, hogy „eddig a kódot senki sem találta”. Sebaj, készítünk fotót! Már a kóspallagi elágazástól megismerkedhettünk a fekete nejlonszalagokkal: nem a leginkább észrevehetõ fajta, ám mivel sokan voltunk a csapatban, valaki közülünk mindig meglátta a következõ példányt. Egy egyértelmû balos letérésnél kellett csak nagyon figyelnünk, ott könnyedén tovább lehetett volna menni. A logika is a balos irányt diktálta, hiszen arra folytatódott a patakvölgy.

 

Rablótanya után jött a Tolvaj-kút. Hogy teljes legyen a bûnözõ-repertoár, gondolatban már a „Sikkasztó-forrást” vártam :-) Ezután következett egy hangulatos kanyargós erdészeti út, ami a „hárompúpú hegyet” kerülte körbe (Só-hegy, Nagy-Sas-hegy). Meglepõdtem, hogy az egyik útbaesõ réten pados pihenõt is láthattunk, pedig erre turistaút egyáltalán nem is vezet. Ez a szakasz gyorsan elrepült, hirtelen becsatlakoztunk a S jelzésbe és papír jelezte az Érsek-forrás kitérõjét. Ez a rövid ereszkedés tartogatott némi börzsönyi sarat, de megérte, mivel a forrás nagyon finom vizet adott. Ahogy másztunk vissza a S sávra, szembetalálkoztunk M. Józsival, aki jelentõsen elkavart. Pár óra erejéig innentõl velünk tartott.

 

Érsek-tisztás – újabb dilemma: a mellékelt térkép szerint tovább kellene haladnunk a S sávon Kisirtás felé, azonban a kihelyezett papír és a szalagok egyenesen a szemközti hegyoldalra irányítottak. Mindkét variánsnak voltak támogatói a csapatból, végül aztán a szalagozás követése nyert, mert ugye mi van akkor, ha a térkép szerinti út nincs is kijelezve (ez utóbbi végül beigazolódott). A szalagozott átkötés nagyon szép útvonalon ment, több helyrõl kilátást is élvezhettünk, a terep is változatosnak bizonyult (hegyoldalban szintezõ szekérút, majd egy hangulatos rét mocsárral). Csodás bükkösben ereszkedtünk le rézsútos ösvényen egy zúgó patakhoz, amin átkeltünk. Innét már látszott szinte a házikó, illetve a hozzá vezetõ szalagok. Sejtettük, hogy itt forrásnak is kell lennie. A két kifolyós Lajos-forrásnál megint tankoltunk. Bevallom, nekem ez a ház és környéke volt az egyik kedvencem a túrából. 

 

Igazi hamisítatlan börzsönyi bükkerdõ következett, fénytõl védett északi tájolással. Elérve a S+-et a tavaly õszi Forrástúrát ismételtük kis szakaszon. Iskolás csapat jött szembe, akik egy patakátkelés helyett inkább a hegyoldalban kerültek. Mi persze simán áttrappoltunk a köveken. Kisvártatva megemlékeztünk a tavalyi eltévedésrõl, amikor is a S4 jobbkanyarját nemes egyszerûséggel nem vettük észre és csak Kisirtáson eszméltünk. Ami akkor eltévedés volt, most a követendõ útirány. Kisirtáson Ádám és Karesz kértek egy fotót a kisvasút végállomásánál. Szépasszony-kútnál a kereszt mellett K. Laci õrködött, ezúton is köszönöm az elõzetes infókat a túráról! :-)

 

A jelzéskavalkádból nehezen találtuk meg a S3 emelkedõjét, pedig emlékeznem kellett volna rá. Némi bizonytalanság után a térkép megerõsített, hogy helyes a kiszemelt útirány. A rövid de combos mászást már tudtam elõre, éppezért nem hajtottam szét magam, a többiek kissé elõrehúztak közben. A jelzések találkozásánál „Dijós-kút” ott hevert a lábunk alatt, de valamiért balra akartam menni. Õ. Anna jött szembe, õ ezúttal csak a 44-et vállalta, valamikor majd biztos fogunk vele együtt túrázni. Pár perccel késõbb „elért a végzet” és Istvánék duójával újból összefutottunk. Bár a fiúk nehezen hitték az útirány helyességét, én magabiztosan haladtam elõre a Vasedény kulcsosház felé, elõre jelezve a ránk váró szakaszokat. Fagyos-kút vize finom volt, mint mindig. NaHáT-os emlékeim kapcsán kissé kirázott a hideg, de hamar túltettem magam rajta :-)

 

A fiúk furcsállták, miért nem a völgyben futó ágán haladunk a K+-nek, hanem jobbra felfelé. A mászás hamar megvolt, viszont a Magyar-völgy közelségének egyértelmû bizonyítékaként elkezdett folyósodni az út, egyre nagyobb trutyiban gázoltunk. Kikerülni itt még nem esett nehezünkre. Egy újabb völgyet elérve szalagozásra tértünk, majd elkezdtünk szemezni a Magyar-heggyel. Katalin-forrás után közvetlenül technikás patakátkelés várt ránk, majd furcsa módon szinte csontszáraz úton folytattuk a híresen dágványos Börzsönyi kék szakaszt. Jaj de jó ez nekünk – gondolta Stirlitz… Már távolból feltûnt a világosbarna színû, felületi sárnak tûnõ képzõdmény, azt hittük, simán át lehet majd rajta gázolni. Teljes nyugalommal beleléptünk és a cipõ gyakorlatilag elsüllyedt a trutyiban. Sz. Istvánon és rajtam kívül a többiek hivatalos útvonalkövetõk maradtak és végiggázoltak ebben a borzadályban. Mi inkább a hegyoldalban kerültünk párszáz méter erejéig. Bányapuszta elõtt muszáj volt az „UKK-os hõsökrõl” fényképet készíteni, bõven cipõ fölött beterítette õket az iszap. A kényszerû belassulás kissé kedvét szegte a társaságnak.

 

Jóska-kút a kód rögzítése mellett alkalmat adott némi tisztálkodásra. Megtisztulva indultunk neki az újabb mászásnak. Az oldalgerincen átbukva „sose-érsz-oda” érzés kezdett eluralkodni rajtam. Szépen lassan közeledtünk Várkút-forráshoz, közben kereszteztünk erdészeti utakat, és tanulva a korábbiakból, elõzetesen „felmértem” a sármélység mértékét. Erdészeti jármûvek búgása közepette érkeztünk meg Ervinhez, ahol az aláírás mellé jótanácsokat is kaptunk a ránk váró magashegyi szakaszhoz. .Megmutatta nekünk az elsõ szalag helyét, majd utunkra engedett. Hát a meredekség helyenként tényleg nem volt tréfa dolog, sárban-jégben kifejezetten életveszélyes itt lejönni. Két patakvölgy közti gerinc élén másztunk le, látványnak nem volt utolsó.

 

Hamuháztól egészen más jellegû kalandok kezdõdtek. A tavalyi esõk itt komoly átalakításokat végeztek: a turistaút nyomvonala részben járhatatlanná vált, hatalmas kövek mindenfelé, a patak is mintha másfelé folyt volna, mint korábban. Ennek megfelelõen az „út” megválasztása kapcsán is találékonyságunkra hagyatkoztunk sokszor. Patakátkeléseknél sokat segített a túrabot, míg a többiek nem is egyszer inkább az átgázolást választották. Már korábban is lenyûgöztek a levegõbe lógó kisvasútsínek, de most még grandiózusabb látványt nyújtottak. A technikás terep jócskán belassított minket, nem nagyon akart közeledni a Fekete-völgyi panzió.

 

Az itt kezdõdõ mûutazás engem megnyugvással töltött el, mivel lehetett haladni és tudtuk, hogy a Börzsönyi fõalappontnál etetõpont vár bennünket. Kiélhettem mûutazási tempómániámat, hogy aztán a ponton hagymába, csalamádéba és finom kenyerekbe fojtsam étvágyamat. A hagyományoktól eltérõen Elágazásék helyett ezúttal mások teljesítettek szolgálatot. Nem keveset idõztünk itt, hiszen ilyen terülj-asztalkám nem gyakori jelenség a Forrástúrákon. N. Attila itt ért utol bennünket, majd rövid tartózkodás után tovább is kocogott, M. Józsi társaságában. Amikor mi is indultunk a ponttól, akkor értek be B. Andrásék, akik elkavarás miatt kerülhettek mögénk.

 

Több km mûutazás segítette a túraebéd megemésztését, eközben a km-kövek segítségével sebességet is tudtunk mérni (akárcsak anno a HTMV-n). Szegény Karesz idõnként kissé lemaradt. Elõre megtervezett idõre érkeztünk meg a szépen felújított Kenyeres Balázs-forráshoz, ahol feltankoltunk, mert hosszú km-eken keresztül nem találkozunk kifolyós forrással. A szemközti gerinc megmászása nem volt végül olyan keserves, mint ahogy azt a forrás felõl nézve tûnt, bár tény az is, hogy visszafogtuk magunkat. Varjas-kunyhó után egy – szerintem – csak erdészek által használt úton ereszkedtünk le Nagy-völgy irányába. A völgy tõlünk balra tényleg csodaszép volt, nagy mélységben alattunk. Arra kellett figyelnünk, hogy pontosan hova lépünk: kövek és az avar miatt csak nagyon lassan ment, bokaficamot elkerülendõ. Egyértelmû, hogy belassultunk, de ennek ellenére is úgy gondolom, hogy ez a szakasz hosszabb volt, mint a megadott résztáv.

 

A Nagy-völgy is hozott sok újdonságot: Solymár-kút teljesen ismeretlen volt számomra, az Oszlopó-kút környékét rendbehozták. A Bagó-kúthoz vezetõ erdészeti út szinte a Bükköt idézte számomra, teljesen ideális agyi kikapcsolásra! Betyár-forráshoz való átkötés ismét a szépségrõl szólt, út ugyanis nem igazán volt, szalagtól szalagig haladtunk. Idõvel nagyon jól álltunk és haladás szempontjából megnyugtató volt az a tény is, hogy többször járt jelzett utak várnak ránk hosszú km-eken át.

 

Ádám és T. Peti rákapcsoltak volna, de Karesznek elkezdõdtek a problémái (fájt a lába, szúrt az oldala és folyamatosan köhögött). Eleinte ment az a koreográfia, hogy amikor Karesz nagyon lemaradt, akkor egyszer rákapcsolt és utánunk futott, de aztán ismét nem bírta velünk a lépést és kezdõdött az egész elölrõl. Pénzásás hamar elérkezett, a K4 mászásánál Peti és Ádám elléptek, nekem is rá kellett kapcsolni. Csánki-kert után jött ez az én idõm, remekül tempóztunk és egyre inkább tarthatónak tûnt Dobó-bérc világosban.

 

Király-kút felé a szalagozás egyértelmû volt, nem csupán az Erdõkerülõ söprés emlékeire hagyatkozva. A forrásnál pihiztünk egy jelentõsebbet, Kareszt itattuk, mert valószínûleg felborulhatott a vízháztartása. Közben megemlékeztem arról, hogy itt láttam utoljára Schelcz Albertet, miután lehozták a Dobó-bércrõl :-( Papír jelezte, hogy a következõ emberes pont Királyrét, frissítõpont. Királyháza felé a mûúton túlságosan begyorsultam, kaptam is a fejemre, hogy Karesz megint lemaradt. Stratégiát váltottunk és Királyházától õ ment elöl és mi követtük. Ez a felállás nem is volt ellenemre, mert nem is láttam volna értelmét felrohanni Dobó-bércre.

 

Szépen komótosan másztunk felfelé és teljesen váratlanul ért a csúcs elérése. Közben persze Ádám mesélt halálfélelmes élményeirõl egy bizonyos Erdõkerülõ túra kapcsán… Még mindig világos van, bár a Nap már lement. Szinte a Három-barát nyeregig másztunk fel, ahol is aztán elõkerültek a fejlámpák. A Z/K4 közös szakasz szétválásánál már töksötét lett az erdõben, persze gond nem volt ezzel, mivel az utat betéve ismertem errefelé. Musli-forrás és Kroslák-kút csukott szemmel is megvolt. Elõbbi forrás kifolyójának anyagának megállapítása (ezt a kérdést kellett megválaszolni) nem volt triviális, legalábbis nekem…

 

Foltán-kereszt után „érthetetlenül” begyorsultam, ez a dõlésszög valamiért ideális számomra. A többiek alig bírtak visszatartani. Igaz ami igaz, Saj-kút-bérc után van egy komolyabb lejtõ, ahol köveket kell kerülgetni vagy azokon ugrálni, és hát ez sötétben nem feltétlenül elõnyös nagy tempóban. Szegény Kareszt ez az ereszkedés kissé megviselte. Cserébe a sors igazságot szolgáltatott, ugyanis Saj-kútnál túl nagy elánnal rohantam le a forráshoz és a csúszós avaron egy hatalmasat taknyoltam. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy még bõven volt idõ a célig, hogy megszáradjon a trutyi, így emberi kinézettel tudjak majd beszállni az autóba.

 

A tempót ezután Kareszhoz igazítottuk úgy mûutaztunk le Királyrétre. Többen kétkedve fogadták, hogy ennyit betonozunk, de hát a bõ 3 km az annyi. Királyrétnél J. Laciéktól kapjuk a bélyegzést, pedig elvileg ez nem is ellenõrzõpont. Laci elmondja, hogy a Tar-Péter-hegy forrását bélyegzi, mivel az út oda nagyon benõtt és hogy menjünk mûúton. Az ukáz egyértelmû, ennek megfelelõen cselekszünk. De elõtte megvacsorázunk, ugyanis a többször is ígért rendezõi frissítés elmaradt. Szóval jött a további betonozás, a kóspallagi elágazás után is, nekünk ugyanis ezt mondta Laci.

 

Karesz egyre vacakabbul kezdett lenni, és már az volt a terv, hogy Kóspallagra még úgy érjünk be, hogy nyitva találjuk a kocsmát, ugyanis valami fájdalomcsillapítót kell neki szerezni. Õ ment elöl, mi pedig utána. Az út szépen emelkedett, nem lehetett sokkal kevesebb a szint, mint a benõtt szalagozott úton (a táv pedig mindenképpen hosszabb volt így). Meredek lejtõvel érkeztünk meg Kóspallagra és még idõben jutottunk el a kocsmáig. Szerencsénkre a kocsmárostól kaptunk Algopyrint, Karesz ettõl hamar jobban lett. Mivel Sz. István még evett-ivott, õt megvártuk, míg Kareszt hagytuk, hogy hadd menjen elõre.

 

Csurgó felé menet szép számú autó elõl kellett félrehúzódni és viszonylag hamar lepergett ez a mûutazás. Cs. Toni volt az utolsó emberes ponton, aki észrevételezte, milyen ritkásan jövünk. Részben a nézelõdés, tájékozódás, valamint a helyenként technikás terepszakaszokon való lassan haladás miatt nem is lehetett úgy tempózni, mint egy kijárt sétaúton a Budai-hegyekben. Persze nem is ez volt a cél.

 

Ezután jött egy régi ismerõs rész: a Szobi szuszogós szinte nyílegyenes, dél felé tartó szakasza. Kareszhez igazítottuk a tempót, de rövidesen már két „hendikepes” csapattagunk lett, ugyanis Ádám rosszul lépett a traktor által alkotott nyomvályúban és megreccsent a bokája. Elmondása szerint ilyen esetben egy kosármeccsen azonnal leviszik a pályáról, azonban most erre nem volt mód: némi fájdalmak közepette, de folytatta. Természetesen sétatempóra váltottunk, hogy két hõsünknek se legyen szenvedés a hátralévõ néhány km. Én pusztán az emlékeimre hagyatkoztam, az alapján haladtunk. A major elõtti meredekebb lejtõnél megkérdezték a srácok, hogy biztos arra kell-e mennünk, de megingathatatlan maradtam.

 

Idõnként fel-felsejlett már a Maróti-hegyek vonulata a Duna túloldalán, valamint fõutak fényárja. Aztán az utolsó jól elnyújtott emelkedõvel elértük az elsõ zebegényi tanösvénytáblát, aminek nagyon megörültem. Már nem volt sok vissza. Többször megálltunk Petivel, hogy összevárjuk a csapatot. Boldogság volt házakat látni, valamint betont érezni a lábunk alatt. A végsõ, nem gyenge lejtõ pedig éppen az iskolához vitt, nem kis meglepetésünkre. A célban Éva és Egon vártak, tõlük kaptuk a díjazást, valamint õk pótolták a célbeli finomságokat is. A jelvény továbbra is nagyon szép! A kolbászkrémes kenyerektõl és a fokhagymakrém mellõl T. Peti alig tudott kirobbantani, pedig nagyon indulni akart már haza. Közben befutott Sétálós bácsi Balázzsal és Tincával, a túraútvonal szépségével mindenki maximálisan elégedett volt.

 

Összességében ismét egy nagyon egyedi, meglepetésekben gazdag, technikás útvonalon vezetõ Forrástúrán vehettünk részt. Magam részérõl nem kérdés, hogy a sorozatot folytatom-e. Találkozunk szeptemberben a Gerecsében!
 
 
100 / 105 éves a Börzsönyben a sísportTúra éve: 20112011.02.19 18:51:26


100 éves a Börzsönyben a sísport


 


A netes kiírásnak megfelelõ rajtidõhöz választottam logisztikát, azaz már bõven 8 elõtt meg is érkeztem Királyrétre, p-ista / na-no / hallgatoozoo és túratársa kíséretében. Rajta kívül S. Laci jött még a túrára, azonban õ nem várta meg a hivatalos rajtoltatást és egybõl nekiiramodott. Közben megjött J. Géza és rendezõtársai és kiderült, hogy a rajtidõ 1 órát csúszik. Nem volt gond, hallgatoozooékkal elbeszélgettük az idõt. Láttuk a teljes csóványos-családot is, egyértelmû, hogy õk ilyen túrát nem hagynának ki. Oszi befutott a nevlapokkal és az igazolófüzetekkel, és elindulhatott a nevezés. Közben csiba sporttárssal nosztalgiázgatunk, elsõsorban a tavalyi extrém NaHáT 95 kapcsán.


 


Az új hivatalos rajtidõt, a 9 órát sokan nem várták meg, bevallom én sem, és nekiindultunk. Az igazolófüzetet (rendezõség megkérdezését követõen) magunk vettük el az asztalról, így rajtszámot sem kaptunk.


Királyrét környékén pár centi hó, részben olvad. Érdekes elõjelek a nap talajviszonyait illetõen. Hamar beértem csóványosékat és beszélgetésbe elegyedtünk, régi idõk nagy túráiról. Mivel õk kibõvült csapattal jöttek, így nem mentek valami nagy tempóban, az Ötperces pihenõ környékén elléptem. A Grófi úton már összefüggõ volt a hó, néhány centis, még érezni, hogy olvad. Magányosan haladtam, látótávolságon belül senki.


 


Magas-Tax, turistaház. Kalandparkos élmények jutottak eszembe, bár ezúttal teljesen kihalt volt a környék. A piroson indultam tovább, felfelé. A Px becsatlakozásánál már nagy volt a tejfel és zúzmarás borítást is kapott a föld. Az Éneklõ úton már masszívan zúzmarás fákat lehetett szemlélni. Nagy-Hideg-hegyen, a turistaházban "önigazolás": sk. bélyegzés a pult mellett található pecsétek valamelyikével. A kaldera szélén, az OKT mentén haladtam tovább a Csóványosnak. Na itt aztán mesevilág fogadott: különös, szélformálta zúzmara formációk, sejtelmes köddel. A hó mennyisége is nagyobb lett, ami jó, elvégre tél van.


 


Csóványosnál az elsõ élõ pont, teával és csokival: ráadásul a pontõrök a hátukon cipelték fel a teát! Max. respekt! Ezek szerint nem csak a Magas-Börzsöny túrán látni ilyesmit. Egyébként közvetlenül a csúcs elõtt sikerült kilépni a ködbõl, szinte egyik pillanatról a másikra. A köd határa egyébként a fõgerinc volt, a délkeleti oldala maradt tiszta, a másik pedig a trutymós. Gyakorlatilag túl voltam a nap szintemelkedésének bõ 4/5-én, a távnak viszont még a felén sem. Innentõl tehát lehetett nagyobb tempóra váltani, már amennyire a hó engedte. Csóványostól Nyír-rétig kb. 10 centis havat taposhattam. Ez a vidék jó hótartó és nem véletlen, hogy az ország elsõ lesiklóversenyét éppen itt tartották, és éppen 100 évvel ezelõtt (ez a jubileum adta a mai túra apropóját).


 


Nyír-réten a kastélyromon túlszaladtam, ami nem tûnt fel, mert pontõrrel sem találkoztam, csak késõbb, amint szembõl igyekezett felfelé. Alá is írta az igazolófüzetemet. Éles jobbkanyarral a K4-re fordultam, nagyon kellemes volt rajta haladni, kifejezetten sífutásra találták ki, persze gyalogosan is maximálisan élvezhetõ. Nem kevés hétvégi kirándulóval futottam össze ezen a szakaszon. Musli-forrásnál a túra útvonalával szembe síelt a fõrendezõ, J. Géza, aki elmondta, hogy lehetséges, a célban még nem találok rendezõket, és hogy hagyjak ott egy cetlit a díjazás utánküldése kapcsán. Szépen haladtam tovább, Kroslák-kút, majd Foltán-(azaz helyesen: Fultán) kereszt. Meglepõen sok erdõrész állt kopaszon, ám itt a tavalyi nagy viharok számlájára írható ez a látvány.


 


Foltán-kereszttõl a "jó öreg" OKT következett. Az útvonal-racionalizálók innét nyilván a legrövidebb K4-et választották, hiszen a célig már nem volt köztes ellenõrzõpont. A K sáv ezen szakaszán már nagyon régen jártam és meglepõdve tapasztaltam, hogy az erdõ egészen összezárt, anno itt csak csenevész cserjéket láttam. A hóréteg érezhetõen vékonyodott, ahogy vesztettem a magasságból és lett az állaga egyre vizesebb. Teljesen váratlanul jutottam el Saj-kúthoz, ahonnan már csak néhányszáz méter volt vissza a célegyenesig, a házhoz vezetõ mûútig. Kellemes meredekséggel, de egyenletesen, érezhetõen emelkedett a betonút és kisvártatva a Kárpátok-házhoz érkeztem.


 


Rendezõségbõl nem volt ott senki. A papír szerint 12:00-tõl üzemelt a cél, bár a fõrendezõ személyes közlése alapján várható lehetett, hogy még nem találkozom a célszemélyzettel. Eszegettem, pakolgattam és 45 perc várakozást követõen otthagytam az ajtón egy cetlit, hogy itt jártam. Még beérkezett közben egy túrázó, vele csak pár percet tudtam beszélgetni, mert indultam le Királyrétre. Alig pár száz méter után szembetalálkoztam csóványosékkal, majd õket követõen már jött a többi csapat is. Idõközben eleredt az esõ, és méginkább mehetnékem támadt. A királyréti kisvonatot bõven elértem.


 


Mindent egybevetve jó nap volt ez a mai, még ha túrarendezés oldaláról nézve talán nem is volt minden a topon. Az élményfaktor magasnak bizonyult, a rövid táv ellenére is adódtak emlékezetes momentumok.

 
 
Téli BerekTúra éve: 20112011.02.06 16:55:00


Téli Berek 60


 Két hete kemény hideg volt kevéske hóval. Múlt héten nem olyan hideg, de több hóval. Azóta viszont gyönyörûen kitavaszodott. A túra elõtt gyakran ránézek a hójelentés oldalra, és örömmel konstatálom, hogy a Balaton környékén már régóta semmi hó nincs. Ez több mint bíztató a talajviszonyokra nézve.


A túraöltözék összeállításával picit gondban vagyok, a még bennem bujkáló inflenzanyomokat akarom véglegesen kitakarítani magamból, amihez jó szolgálatot tesznek a vastagabb rétegek.


Szombat reggel kevéssel 5 óra után lépéshibával együtt szállunk ki a villamosból és vesszük célba T. Peti kocsiját az elõzetesen megbeszélt helyen. Budán felvesszük még Rushboyt és R. Gellértet, így öten indulunk neki az M7-esnek. A hátsó traktusban elég szûkösen férnek el hárman, de szótlanul viselik a térbeli gátlást. Az autópályán kényelmes a haladás, alig másfél óra múlva már Balatonlellén keressük a rajthely parkolóját. Ádám felismeri az épületet, elõször ugyan gyanúsnak tûnik, hogy nem vagyunk esetleg jó helyen, de Ádám nyugtat. Önkiszolgáló módon nyitjuk ki a kaput és Peti beáll a kocsival.


A rajthelyen sok-sok ismerõs a rendezõi oldalon, a „jó öreg” 5x2x30 túrák gárdája, mgruberrel, Attissal és a többiekkel. Mgruber megjegyzi rögtön, hogy sok ismerõs résszel fogok találkozni, mert az egykori Csillagó 30 37 41 túrával megyünk majd szembe, illetve a legvégén vele megegyezõ irányban. Télen még nem jártam a Balaton déli partján, bár az is igaz, hogy a körülmények messze nem téliek most. Gellérttel tudatjuk, hogy nagy valószínûséggel órákat kell ránk várnia, mivel õ a 30-as távon indul, ám mi mindent megteszünk, hogy ez a várakozás ne tartson túl sokáig. A rajtban összefutunk még R. Istvánnal is, így körvonalazódik egy ötösfogat. Már most érezni lehet, hogy nem megyünk majd lassan.


Pontban 7 órakor nekilódulunk: Dani 7-es átlaggal sétál, kezében az itinerrel, mi többiek csak utána. A Rudi Tanya étteremnél elhagyjuk a 7-es utat, és a Csillagó túráról már „elhíresült” Mátyás király utcára térünk, közben még megszemlélem az „mgruber palotát”, ahol volt szerencsém 4 éve összesen 23 virslit elfogyasztani a Csillagó túra céljában. A menetelés az utcában most nem olyan frusztráló, mint akkor: most ugyanis érezhetõen fagy, még ha csak egy picit is. A házakat elhagyva jön a Berek földútja, ami fagyosan könnyedén járható. Még a rajtban tanulmányozva az igazolófüzetet világossá válik elõttünk, hogy a pontok 6-os átlagra nyitnak, „erre figyelmeztetjük utastársainkat is”. Dani ennek ellenére nem enged a 7-es sétatempóból.


Újból elérve Balatonlelle házait döbbenetes dolog történik: a társaság kettészakad, néhányan az út jobboldalát választják, míg mások a bal szélén bandukolnak tovább. Rushboy a narancssárga dzsekijében természetesen a jobboldalon, míg lépéshiba a piros dzsekijében a bal szélén halad. Lám, lám, a „6-os átlaggal túrázókat” is elérte a csúnya megosztottság. Rushboy rövidesen balra kanyarodik, mögötte persze mi is. A megosztottságnak annyi, ismét együtt a csapat. Végérvényesen elhagyjuk Lellét, és a P sávon mûutazunk tovább, egy pincészetet mellõzve. Szemben elhalad egy helybeli motoros bácsi, elég tömény kipufogógázt hagyva maga után.


A Kis-csárda vidéke fura déja vu érzést produkál, kevéskét gondolkodva rájövök, hogy a megboldogult Boglárka túrákon, valamint a Csillagón már volt szerencsém járni erre. Magabiztosan haladok elõre, amíg a többiek csoportosan „sárga jelzést festenek”. Kompromittáló fotók készítése ezúttal elmarad. A kápolnához hamar felérünk, sõt túl hamar is, még közel 10 percünk van a hivatalos pontnyitásig. Egy szót sem szólhatunk, minek siettünk ennyire. Addig is gyönyörködünk a fényjátékban, kár, hogy az idõ nem teljesen tiszta, a tanúhegyek közül csak a Badacsonyt és a Tóti-hegyet lehet épp hogy csak kivenni. B. Janiék autója pár perccel a nyitás elõtt érkezik, Jani jelzi is, hogy még van idejük készülõdni. Jogos.


A bélyegzést valamint az Americana ízû szeletet megkapva továbbindulunk. Már elõre jelzem, hogy lesz egy pihenõ, padokkal, ami meg is érkezik. Ezen szent helyen véget is ér a P sáv jelzés. Mi azonban szépen haladunk tovább felfelé, nagyjából a gerincen. A fiúk nagyon belelendülnek, alig bírom a lépést tartani. Szerencsére egy kóbor szalag miatt tanácstalanok lesznek, ezalatt sikerül õket beérnem. Az a bizonyos szalag bevezetett balra az erdõbe, de az ösvény nyomtalanul végetért. Így aztán vissza a széles szekérútra. A letérés majd késõbb aktuális. A valós lekanyarodás pöpecül jelzett, lejtünk szépen Látrány felé. Itt most Daninak jön elõ a nosztalgia, konkrétan a Balaton-körrõl. Nyílt terepre érünk, traktorokat kerülgetünk. T. Peti és lépéshiba társaságában beszélgetünk, helyenként könnyezve röhögünk Peti mondásain. Daniék nagyon nekiramodnak, pedig hát jelen tempóval ismét túl hamar érnénk oda a pontra.


Látrányban olvasni kell a leírást, a két templom valamint az utcák kicsit megtréfálnak. Dani és István falatoznak a kocsma elõtt, és jelzik, hogy a pontszemélyzet már a helyén. Itt szolgáltatás nincs, nyomulunk tovább teljes létszámban. Kis oda-vissza szakasz után balra térünk, és lejteni kezdünk. Már távolból látszik a 67-es út. Érezhetõen melegedni kezd az idõ, már biztosan pluszba váltott a hõmérséklet. Sok emelkedõ nincs, könnyedén gurulunk. A fõút elõtt keresztezzük a halastavakba futó patak hídját (ma még járunk erre), majd a fõúttal párhuzamosan megyünk tovább. Minden zöld, mintha már március vége lenne. Betonúton folytatódik a séta, majd palotával felérõ csilivili pincészeteket mellõzve útelágazáshoz érkezünk, ahol némi diskurzus alakul ki a helyes követési irányt illetõen. Az emlékeimre hagyatkozva egyenesen megyünk tovább, és lám, alig 100 méter múlva ott is a rádpusztai templomrom. Ahogy megszokhattuk ma, ismét pontnyitás elõtt…


Bemegyünk a romokhoz, fotózgatok, élvezzük a jó idõt. Szerencsére bõven idõ elõtt megérkezik mgruber és hipp-hopp lezajlik a pontadminisztráció, valamint kapunk egy szelet kutyás csokit és szénsavas üdítõket is (korlátlan). Megemlítem a társaságnak, hogy 4 éve a Csillagón személyesen a Nagy Sétáló pontõrködött. Ez nem mindenkinél arat osztatlan sikert. Innentõl kezdõdik a 60-asok „betétköre” (ami önmagában már eleve hosszabb, mint a 30-asok útvonala). Elvileg most jó darabon a Csillagó túra útvonalával szemben haladunk, de nem mindenütt veszem ezt észre. Egy elnyújtott, nem is olyan hosszú emelkedõn haladunk, ami viszont elég ahhoz, hogy Daniék õrült módon beinduljanak. Nekem itt már nem sok kedvem van repeszteni. A széles úton néhol bedõlt fák, egyenetlen talaj. Magasleseket látni többet is.


A szalagozás kivisz egy kilátóponthoz, ami ugyan most nem enged túl messzire tekinteni a fényviszonyok miatt, ennek ellenére kiváló fotótéma. Túl sok fotózásra ma nem nyílik alkalom, különben a társaság végérvényesen eltûnne a látókörömbõl.  Az erdei szakasz után irányváltással ismét nyíltabb terep jön, ráadásul az emelkedõknek is szinte vége. A fiúk bele-belekocognak. Nekem percekig kocognom kell utánuk, hogy legalább a távolságot tudjam tartani. Telekibe némi cikk-cakkal érünk le. A híres harangláb mellett pontõrködik Attis és barátnõje, akik épp akkor érkeztek meg, amikorra a mi kis csapatunk. Anno ez a hely nagy megmentõnk volt, a buszmegállóban sorjáztak az ásványvizek. Most folyadék nincs, helyette szigorúan 3 db nápolyi jár.


Idõvel jól állunk (sõt túl jól), ennek ellenére Dani a lejtõs mûúton kocogásba kezd. Az út szélén tüzet rakó erdészeknek köszönünk oda. Szólád szélén eldöntöm, hogy innét Csillagóig ne várjanak rám, megyek a saját tempómban. Bár a szintemelkedés önmagában nem probléma, de 6,5-es átlag helyett jó lesz nekem itt a gyenge 6-os is. Viszonylag rövid távon jön össze ez a kétszázvalahány méter emelkedés. Ismerve képességeimet, jobbnak látom itt kényelmesebbre venni, késõbb majd behozom a vízszintes szakaszokon. Egymagam haladok tehát, nincs aki húzzon. De nem is kell. Odafent már rendesen fûtenek, télhez képest pláne. Az emelkedõ többlépcsõs, ráadásul még éles irányváltásokkal is tarkított. A csúcs elõtt ráadásul az erdészeti jármûvek még fel is túrták az utat, így figyelni sem árt.


Az ep-hez vezetõ kitérõ már nagyon ismerõs, messzirõl látszik lépéshiba, Daniék pedig a geotorony tetejérõl kémlelik a tájat. Tamás a pontõr, felemlegeti legutóbbi túrás találkozásunk paramétereit. Valamint odaveti, hogy valamikor legyalogolja majd a Pécs-Bp útvonalat a 6-os úton. Azt gondolja, nincs az az õrült, aki bevállalná rajta kívül. Megnyugtatom, hogy biztosan lenne (akár még az ötösfogatunkból is). Szolgáltatásként dianás cukrot kapunk, amik gusztusosan hármasával vannak elrendezve egy pokrócon. Összefutok még Czigóval is, aki rendezõ a túrán, de a pontõrködése elõtt feljött még a toronyhoz. Vele együtt indulunk el az Alman-tetõ felé. El kell tõle búcsúzzak, mivel lépéshiba + Peti már hamarabb elmentek, megpróbálom a lehetetlent, hogy utolérjem õket. Közben Daniék is felveszik a nyúlcipõt.


Maradok tehát egyedül, ezúttal a Fejérkõ útvonalán, a P rom jelzésen. Alman-tetõnél erdészeti terepjáróval érkezõ csoporttal találkozom. Az út ismerõs, de egy méterrel sem lett rövidebb. Apróbb puklikat mászok meg, de érezhetõen vesztünk a szintbõl. A terep nyíltabbá válik, jobbról felsejlik a kõröshegyi viadukt képe. Itt a mezõ szélén épp látom hogy a négyesfogat éppen az erdõbe betér. Nincs akkor túl nagy távolság köztünk, megnyugtató. Alig öt perc még és a Betonvályú névre hallgató ep-hez érkezem, pár perccel a pontnyitás elõtt. A fiúk sehol, viszont egy kilátópont felõl hangokat hallottam. Nem zártam ki, hogy õk azok, visszamenni lusta voltam, így vártam a ponton egy keveset (egész pontosan a hivatalos nyitásig).


Ezt követõen egy gyors telefon lépéshibának, hogy merre járnak. Kiderült, hogy továbbmentek és a gyalog ellenkezõ irányból közlekedõ pontõrtõl épp akkor kapták meg a bélyegzést. Irány tehát a betonvályú! Kisvártatva tényleg jön szembe a pontõr, akitõl a pecsét mellé karamellás keksz is a jutalmam. Kicsit furcsa egyedül haladni, ráadásul nem nagyon volna jó a többiektõl nagyon lemaradni, így tehát igyeszkem, ahogy még jólesik. A betonvályú után némi enyhe sárdagasztás jön, majd végérvényesen kiérek az erdõbõl. Az útvonalat jól belátni, mégsem látom a csapatom egyetlen tagját sem. Az enyhe lejtõn belekocogok. A mûutat elérve jön egy trükkös rész, ahol a szalagok ugyan a helyükön vannak, de a többszöri úttörés miatt idõnként felvetõdik bennem, hogy jó helyen vagyok-e.


Egy rövidke, de technikásabb lejtõ után egy mûút keresztezésével jutok el a szóládi ep-hez, ahol Czigó fogad. Vize nincs, megkérdezi, hogy nekem van-e. Azt göndolom hirtelen, hogy õ kérne tõlem. Kiderül, hogy lépéshibáék szomjaztak és egy helybelitõl kértek utánpótlást. Alig idõzök, mert Czigótól megtudom, nem sokkal vagyok a többiek mögött. Innét jódarabon jelzést követek, a Fejérkõ túra csapatának irányítótáblái is segítenek. Talán errefelé volt a legnagyobb sár az egész túrán, de még ez is bõven kezelhetõ mértékû. Balatonõszöd elõtt hirtelen balra terelt a szalagozás, a domboldalra. Ezután némi beton következett, hétvégi házakat mellõztem, majd jött némi hullámzás.


Éreztem, hogy a tempóval nincs gond, de valami mégis furcsa. Álmosodom, de közben folyton az motoszkál a fejemben, hogy nem lehet elbambulni, belassulni, mert végérvényesen leszakadok a többiektõl. Kellemes, kanyargós széles utak jöttek, néhol gázpászta vonalán haladok. Szép, nyugtató táj, a túra résztvevõin kívül errefelé sok gyalogos nem járhat. Újra jelzést érek el, a S sáv balra nem vészes, ám szinte rögtön utána jön a jobbos S romjelzés, egy markáns emelkedõvel. Kezdek tikkadni. Az ment meg, hogy ezután komoly emelkedõ gyakorlatilag nem is volt már. Ismét nyílt terep jön, a táj egyre jobban belátható. A távolból látom lépéshibát és Petit. No, akkor mégsem annyira rossz ez a tempó!


Vízszintes jön, majd a délelõtt már járt betonút. A rádpusztai pont kiköltözött a romtól a pincészet elé, mgrubert meglátva rögtön az elsõ kérdésem, hogy mije van inni. Számolatlan pohárral iszom a gyömbért. Petiék épp akkor indulnak, mikor én befutok. Mondom nekik, menjenek csak nyugodtan, én még elleszek egy darabig. Csokiból is betolok kettõt. Érzõdik most már, hogy a betétkörön mi hiányzott: a folyadékpótlás. Konstruktív észrevétel: valahova a 33 km-es betétkörön érdemes volna folyadékot adni (pl. Teleki és Szólád). Folyadék- és kalóriahiány kiegyenlítve, irány tovább. Elvileg ismerõs kéne legyen a Csillagó túráról, de inkább elmagyaráztatom mgruberrel. Indulok is a betonon a 67-es út felé, amikor is a biztonság kedvéért megnézem, hogy bélyegeztem-e. Természetesen nem… Vissza. Ez még belefér.


A fõutat keresztezve jön a hamisítatlan Berek. Innét részben mgruber intelmeire és a saját emlékeimre hagyatkozom, lévén hogy a szalagokat maradéktalanul eltávolították. Gáton járok, rövidesen megjelennek a halastavak, mocsarak és patakok. Egy balra ívelõ gáton bandukolok, amikor szembõl a patak túloldalán megjelenik Rushboy és István. Felemlegetjük, hogy itt aztán lehetne „mini HTMV-t” rendezni. Két dolog tiszta: jön egy csaknem oda-vissza rész; illetve hogy Daniék nincsenek annyira elõttem. Az elõbbi hidegen hagy, utóbbi viszont megnyugtat. Nem sokkal rá lépéshibáék párosát is üdvözlöm. Távolból már látszik a híd, amin át kell kelni (és nem mellékesen ezen a hídon már délelõtt is jártunk), majd 180 fokos fordulattal vissza, csak épp a patak túlpartján.


Lépéshiba piros kabátja felér egy élõ szalagozással, még éppen látszik a távolból, így iránymutatónak kiváló. A patakot elhagyva belépünk a halastavak közé. Itt is némi cikk-cakk következik, majd a két nagy halastó közötti É-D irányú gátra fordulunk. Lépéshibáék és köztem a távolság konzerválódik. A „szerencse” csupán annyi, hogy õk tájékozódnak, én meg élvezem annak pozitív következményeit. A másfél km-es egyenes gátazás annyira azért nem monoton: a nádasok, tavak látványa, a vízimadarak hangja bõven oldja azt. Egy balossal célbavesszük a naplementét: nem is merek elõrenézni, mert elõbb nézek a Napba, mint ahogy lépéshibáék kontúrját megpillantanám. Így részben leszegett fejjel megyek elõre.


Egyszer csak kiérek a halastavak labirintusából és látszik is az utolsó pont, valamint az, hogy szinte akkor indult el onnan az üldözött páros. Érezhetõen hûl a levegõ, a folyadék viszont nagyon kell, örülök is, hogy lehet vételezni. Szegény pontõr meséli, hogy több autó is megállt elõtte és megkérdezték, mit is keres itt (pedig a rendezõségnek volt engedélye az útvonalra). Innét már csak kényelmesen be kellett volna csorogni a célba. Egyrészt nagyon jól állok idõvel, mind a világosságot tekintve, mint a „6-os átlag norma” szempontjából. A földutas autópálya-felüljáró környéke kissé saras, nemkülönben utána a Berek Lelle-menti része. Reggel itt még fagyott volt a talaj, emiatt nem éreztük. Ráadásul délutánra már sok-sok pár láb kijárta.


Sikerült lépéshibáékat hallótávolságon belülre hozni, Széchenyi utca szélétõl ráadásul már elvileg reggelrõl ismerõs szakaszon mehetünk. Valamit mégis sikerül elvéteni, mert nem ott érjük el Balatonlelle felsõ végét, ahol reggel elhagytuk. Magyarán nagypistázásra kényszerülünk. Óránkra pillantunk és innét már békaügetésben is meg kell legyen a 6-os átlag. Üldözött párosom ennek ellenére részben kocogásra vált, én maradok a gyaloglás mellett. Rudi Tanya étteremnél már tudjuk, hogy csak pár lépés, és tényleg: ott vagyunk a cél épülete elõtt. Hopp, gond van: hogy jutunk be? A kocsibejáró zárva, a ház kapujánál belül egy kutya ugat nagy elánnal. Mivel a kutyust nem ismerjük személyesen, nem kockáztatunk, inkább csöngetünk (nem szeretnénk a célvonal elõtt sérülést szerezni). A gazda jön ki és megnyugtat, hogy a kutyának a hangja nagy csupán.


Besétálunk az épületbe és átvesszük a gyorsan elõkészített díjazást. Hatalmas pozitívum a rendezõség részérõl, hogy bár a táv adatok (ezáltal a túra neve) csak a héten váltak véglegessé, mind az igazolófüzeten, mind a kitûzõn és oklevélen a 60-as szám szerepel! A célszolgáltatást nem itt kapjuk, hanem átsétálunk a Rudi Tanya étterembe, ahol a fedett külsõ asztaloknál fogyasztjuk el a babgulyást. Csatlakozunk Daniék kettõséhez (õk picit meghúzták a végét, így 10 órán belül értek be) A babgulyás igazi fejedelmi lakoma, jólesik a meleg, sós, tartalmas leves. Felvetõdik bennünk a repeta igénye, az éttermesek is pozitívan állnak a kérdéshez. Igen jólesett a két tányér leves!


Mielõtt még a hûvösben kihûlnének az izmok és ízületek, visszasétálunk a célépületbe. Érezhetõ, hogy most már nincs meg a hatos átlag. Közben R. István elbúcsúzik (Dani szegény ezt észre sem vette), rá még várt közel 3 km séta nulla pontért a lellei nagyállomásra. Gyors szerelvényigazítás, pakolás részemrõl, majd Gellért felébresztését követõen megyünk is ki a kocsihoz. A hátsó traktus hasonló koreográfiában utazik, mint lefelé, szegény Dani ül középen. Sokáig nincs is semmi gond, de Pesthez közeledbe hirtelen görcsbe rándul a lába. Mivel nincs máshol hely a nyújtásra, az elsõ két ülés között próbálja elõretenni és majdnem kezelésbe veszi a sebváltót. Végül aztán gond nélkül ki tud szállni és kényelmesen legyalogolja a rá váró nulla pontos szakaszt.


Szép nap volt, télhez képest igazi koratavasszal, igazi „megoldjuk” jellegû szervezéssel (kiemelve a korrigált távadatokat az igazolófüzeten és a díjazáson). Részünkrõl sportszakmailag sem volt utolsó. A folyadékelosztás ugyan nem volt tökéletes a 60-as táv betétkörén, de amúgy minden egyéb szupernek mondható. Nyilvánvaló, hogy ahol hiányzott a szalag, az nem a rendezõség lelkén szárad.


Köszönet az ötösfogatnak többi tagjának: R. Istvánnak, Daninak, lépéshibának és Petinek a túra eleji társaságért; utóbbi kettõnek, hogy idõnként beérhettem õket. Petinek ezer köszönet a fuvarért!


 Köszönet nektek, PITE és ENTE, csak így tovább! A „Megoldjuk” 2x30-on mindenképpen találkozunk!

 
 
Magas-BörzsönyTúra éve: 20112011.01.25 16:40:14

Magas-Börzsöny 40


 


Szép téli napra ébredtünk. Tiszta égbolt, kellemesen csípõs hideg. Ráadásul hó a városban gyakorlatilag semmi. Mindezek bíztató elõjelek a Magas-Börzsöny túra elõtt, elsõsorban a tavalyi beszámolók ismeretében. Gondolatban végigpörgetem magamban a teljes útvonalat (korábban már jártam hosszabb-rövidebb szakaszain, szinte teljes lefedettségben), és próbálgatom fejben az erõbeosztást. Eközben azon veszem észre magam, hogy ott állok és várok Don Razzino kocsijára, aki óramû pontossággal érkezik. Röviddel rá befut István is és útra készen állunk. A nem túl hosszú kocsikázás közben szóba kerül, hogy a Spartacus-ház már nem is Spartacus-ház és milyen jó, hogy nyitva lesz a sorompó. És valóban, Királyrét után gond nélkül nyomul fel a járgány a házhoz.


 


Alig múlt reggel 7 óra, harapnivaló a levegõ, gyakorlatilag semmi felhõ… érezni, hogy szép nap elé nézünk. Rövid szerelvényigazítás után útra kelünk. A megbeszélteknek megfelelõen igen rendesen optimalizálunk, és már a háznál nem a K4-et választjuk, hanem egy gradiens irányú ösvényt, hogy levágja a K4 cakkozását. Icipicit benõtt az út, ráadásul van némi meredeksége is. Ez nem is baj, így is edzünk a ránk váró meredélyekre. A jelzést elérve szinte rögtön keresztezzük a széles földutat, jön egy rövid „magashegyi” szakasz, majd a keskeny és egyenletesen mászós ösvény a bedõlt fákkal. Érezni, hogy megyünk felfelé, a sétálós tempó ellenére is melegünk lesz. Direkt nem akartunk rohanni, ráadásul „nulla pontért”.


 


Elérve az erdészeti dózerutat, ott találunk egy személyautót. Volt tehát, aki még annyit sem akart gyalogolni, mint mi. A lerágott K4-rõl itt átváltunk a dózerútra, és a Simon-forrás felé vesszük az irányt. Végre valami egzotikum, erre még sosem jártam korábban. Egyfajta panorámaútnak is tekinthetõ, lévén, hogy balról klassz kilátás adódik az Égés-tetõ irányába. Jobbról hatalmas andezitsziklák, valamint a kövekrõl lefolyó megfagyott vízesések. Nem mindennapi látvány.


 


Simon-forrás elõtt már tekintgetünk jobbra, hogy hol is tudnánk felvágni a K sávhoz a Három-hárson túlra. Kicsit lelomboz, hogy elég sûrû az aljnövényzet. Az ominózus útkanyarnál viszont látni egy vadcsapást, ami járhatónak látszik. Nem gondolkozunk sokáig és nekilódulunk. A rajtolásig idõnk, mint a tenger, csak kényelmesen mászunk. A meredekséggel nincsen gond, Don Razzino folyamatosan tájékoztat minket a tengerszint feletti magasságról. Vadcsapásokat, elhagyott szekérutakat keresztezünk, fákon mászunk át egy irtáson, és közben hátrapillantunk a pompás kilátásért. Még el sem indultunk a túrán és mégis mennyi élmény ér! Pár pillanattal késõbb már az OKT útvonalán járunk, és még mindig olyan korán van. Túl hamar érjük el a K/Px elágazást (itt bizony ma még járni fogunk) és indulunk neki direkt csigatempóban a végsõ mászásnak.


 


A csóványosi geotoronynál ropog a tûz, jópáran állják körül. Sátrak állnak, a neveztetõ asztal már a helyén. Összefutunk Rudi Istvánnal és Brigivel, mindketten itt aludtak fent a csúcson. Klassz élmény lehetett, az biztos.


Szépen sorban érkeznek az ismerõsök, elsõsorban Diósjenõ felõl. Nincs túl meleg, a tûznél próbálunk kicsit felengedni. A rendezõség tartja magát az eredeti kiíráshoz és szigorúan csak 9 órakor lehet elindulni.


 


Istvánnal és Don Razzinoval a józan ész taktikáját követjük és megpróbáljuk nem elrohanni a Pogányvár lejtõjét. Persze visz a lendület, de a nagy belesietésnek a térd láthatja kárát, így megpróbáljuk magunkat visszafogni. A talaj ideális, fagyott, a felszínén néhány centis hóréteg. Nem igazán csúszik, szerencsére, ám nem árt odafigyelni a léptekre. Pogányvár csúcsánál Don Razzino dupla küldetést teljesít, mind a váras, mind a csúcsos mozgalomhoz megtalálja az idevágó választ. Lestat és fiatal csapata elsuhan mellettünk, mi hagyjuk a fiatalságot szárnyalni, hadd menjenek. A Bodosházi-kút elõtt a P3 tesz egy cikk-cakkot, amire pedig nem emlékeztem ellenkezõ irányú sétáimból. A lejtés elég tekintélyes, de óvatos szökellésekkel gond nélkül elérjük az 1. ep-t.


 


A patakokban van víz, de szerencsére nem a szokásos télvégi hóolvadásos mennyiség. Innentõl a P4 elágazásáig kellemes a lefele haladás, a patakátkelések némi odafigyeléssel abszolválhatóak. Istvánékkal felemlegetjük a tavalyi év ennél sokkal kalandosabb patakos mókáit. Itt ilyenre most szerencsére nem kell sort keríteni, semmi elmerülés, semmi belecsobbanás. A kisvasút töltése és a híd nyomai még sokáig emlékeztetnek a talán nem is olyan régmúltra. Tûzköves-forrásnál Don Razzino tavaszi öltözékre vetkõzik, és a szomjasabbak vizet vételezhetnek az útvonal elsõ (és egyben utolsó) forrásánál. Az idõjárás csodálatos: a Nap be-beszûrõdik a völgybe, a bükkerdõ avarjának barnaságát bearanyozza.


 


A P4 balos letérésénél jön ugye a két hidacska, majd egy könnyûnek gondolt patakátkelés. Don Razzino szegény egy rossz mozdulattal beveri nagyon a sípcsontját, szerencsére rajta van a térdvédõ, ami tompítja az ütést. Megkezdjük az elsõ nyújtott mászásunkat vissza a fõgerincre. Nagyon élvezetes a sár hiánya. A réten egy „végtelenített osztálykirándulás” képe rajzolódik ki, belátni legalább 10-15 résztvevõt. Az erdõbe betérve balról Brigi és túratársa érkezik, akik tévedésbõl egy bónusz hegycsúcsot is meglátogattak. Úgy tûnik, neki sincs nagyon kedve rohanni, beszélgetni kezdünk. Elhaladunk egy formás andezit-breccsa mellett, muszáj lefotózni. Az erdõ sûrûségébõl érezni, hogy közel a József-emlékmû letérése. És valóban. Pár pillanat alatt ott vagyunk az emlékmûnél, ahol két csokiból is választhatunk. Páran sajnos nem tettek kitérõt a „piros emlékmû” jelzésen, így kihagyták ezt az ellenõrzõpontot.


 


Az innentõl Magosfáig terjedõ szakaszban volt minden változatosság: hol komolyabb, hol lazább emelkedés, némi vízszintessel fûszerezve. Eközben elértük a hóhatárt, ami kissé giccsessé varázsolta a tájat: az a kevéske hó úgy hatott, mintha lefújták volna a környéket spray-vel. A P4 vége ráadásul még technikás is, oldalazós, némileg csúszós ösvényke a hegyoldalban. Látványként kárpótol a tavaly májusi nagy viharok emléke, a sok kidõlt fa… A P sáv elérése elõtt belebotlunk egy feltételes ellenõrzõpontba. A pecsét mellé szaloncukrot is kapunk a pontõrtõl. Innét elõre bejelentett nyûgösség lett úrrá rajtam, ugyanis a Sasfészek-bérc emelkedõjét sosem szerettem, és hát most sem. Egyszer azért ennek is vége, elérjük a platót, majd a Z-ön jobbra térünk, a Magosfa csúcsára. Újabb pontõr, pecséttel. Itt tudjuk meg, hogy kb. 50-en indultak a túrán és hogy a rendezvény alapvetõen az „elvetemülteket” veszi célba (nincs résztáv, csakúgy mint a Vulkántúrán vagy a Börzsönyi Éjszakain).


 


Eljött az én idõm: a következõ pontig nincs emelkedés, a dõlésszög pedig pont ideális a menettempó fokozatos emelésére. A kísértés nagy, próbálok úrrá lenni a helyzeten. Don Razzino joggal félti a csípõjét és térdét, így õ még nálam is jobban kíméli magát. Ennek eredményeképpen ellépek tõlük. Kellemes a haladás, a már sokat járt szakaszon. A Z+ széles szekérútján szinte aludni is lehetne, ha idõnként nem adódna némi meredekebb lejtés. A fára festett létrás jobbkanyarnál változik a terep: szûkebb ösvény, tekergõzés, majd egy teljes hirtelenséggel elénk kerülõ meredek lejtõ. Brigivel itt korábbi túrás élményeinket ecseteljük. Meséli, hogy valamikor itt felfelé mászott nagycuccal, nyáron… Nem irigylem.


 


A Bacsina-patak partján csóványos és felesége tartanak kalóriapótló szünetet. A patak partján nem is kell sokat mennünk és ott termünk Vagdalthús ellenõrzõpontján. Brigi az elõzõ heti Wass Albert túrán söpört, és elmesélte, milyen sárban trappolt, a többi résztvevõvel együtt. A „Husi-szindróma” nem légbõl kapott fogalom… Vagdalthús megkínál szõlõpálinkával, tepertõvel és házipogácsával is. Jól elbeszélgetünk, közben megjönnek Don Razzinoék is. Jó a hangulat, de hát mennünk kell. Rögtön a patakátkelés után szembesülök azzal, hogy a NaHáT-on hol is kellett volna tovább menni (hát igen: keresztül a bozóton, ami valójában egy széles szekérút). Az út tökéletesen járható, nyoma sincs az õszi bozótnak.


 


Közeledünk Királyháza felé, a mûútnál egy rendezõ hölgy figyelmeztet a hirtelen jobbkanyarra (pedig ellenkezõ irányból közlekedve mennyire egyértelmû a haladás). Már tudjuk elõre, mi vár ránk: a K4 hirtelen balos letérése. Aki ezt látja elõször, lehet hogy nem is akar felmászni a Dobó-bércre. Pedig csak az eleje olyan meredek. Brigi közben elsuhan ismét, a Tûzköves-forráshoz vízpótlásért. Az emelkedõt egyenletesen cammogjuk, a levegõ mintha kellemesen meleg lenne, ami persze csak annyit jelent, hogy közel lehetünk a fagyponthoz. Sokadszor érjük utol Lestatot és csapatát. Annyira belefeledkezünk Istvánékkal a beszélgetésbe, hogy váratlanul ér a Dobó-bérc elõtti emelkedés. A pont nem itt vár, hanem utána a nyeregben. Számolgatunk és azt látjuk, hogy egész jól állunk idõvel. A Hárombarát-nyeregig ismét csak beszélgetõs, laza sétatempó a cél. Fent a nyeregnél túrázók pihengetnek, õk nem a mi rendezvényünk résztvevõi.


 


A Z sávon lefelé iskolásokat elõzgetünk, miközben ismét a hóhatár alá kerülünk. A lokális minimumon még egy patakátkelés vár, ami nem jelent különösebb gondot. A Csehvárig tartó kevéske emelkedõ viszont már nem esik igazán jól, pedig hát nem sok az, elvileg. A Px becsatlakozásától több túratárs jön szembe (többek között B. Andrásék), és újságolják, milyen finom is az alma szolgáltatás. Ez némi erõt ad az utolsó mászáshoz a pontig. Fent a várnál tartok egy generál kalóriapótlást, almával, édességekkel. Don Razzino egy újabb várkóddal gazdagodik. Csóványos és felesége is megérkeznek rövidesen. Számolgatunk és kihozzuk, hogy legalább Rakodóig világosban tudunk gyalogolni, ha kedélyesen sétálunk. Ez jól hangzik. Fõleg annak fényében, hogy most jön egy általam nagyon kedvelt szakasz, a Px. Ez az út szerintem a legkellemesebb emelkedõ a Csóványos irányába. Bármennyire is kellemes az út, a fáradtság elsõ jelei jelentkeznek nálam, bealvási ingerek kíséretében. A srácok picit meglépnek.


 


A rét után jön a mindig elbûvülõ bükkerdõ (egyik kedvenc szakaszom a Börzsönyben), majd nem sokkal rá már Foltán-keresztet üdvözölhetjük. Közben ismét belépünk a hó birodalmába. A jelzésváltás közben a beszakadó jégtáblákra is figyelnünk kell. Ideiglenesen elhagyjuk a Px-et és az OKT vonalán haladunk felfelé. Két komolyabb emelkedõre emlékszem, és ennek megfelelõen osztom is be az erõmet. Közben Három-hársnál balról jön a déja vu: reggel mintha itt másztunk volna felfelé. Don Razzino ismét elkattint egy képet, hiszen másképp áll a Nap, mások a fényviszonyok. Immáron nem elõször kerülünk a Csóványos közvetlen közelébe, de a K sáv helyett a Px-en oldalazunk a csúcs alatt. Ez a párszáz méter újdonság erejével hat számomra, de közben folyton észen kell lenni, nehogy a rézsútos és csúszós úton eltaknyoljak.


 


Haramia-lyuknál elérjük a fõgerincet, itt figyelmeztetem Brigit, ne nézzen hátra, mert még meghasad a szíve, hogy milyen közel volnánk már a csóványosi célhoz… Érintjük az emlékkövet, ami Brigi egyik tanárának állít emléket. Szóba kerülnek a gyerekkori gyaloglásai, a Börzsönyhöz való kötõdése… A gerinc apróbb hepe-hupáit már régi ismerõsként üdvözlöm, az Égés-tetõt a „terv szerint” érjük el. Brigi (pedig õrajta szöges cipõ volt) csak kellõ óvatossággal ereszkedik le a csúcsról, szerinte ez az a szakasz, ahol képtelen lesietni, mindig csak vigyázva mer lejönni. Végül is sikerül végig két lábon haladva leérni. A fények játéka egyszerûen csodálatos: a lebukni készülõ Nap sárgásra festi az Égés-tetõ oldalán a havat. Rakodónál mosolygós pontõr vár a tábortüze mellett. Brigivel tartunk ismét egy rövid evõs szünetet, a fiúk is megérkeznek közben. Órámra tekintve inkább úgy döntök, hogy nem idõzök sokáig, húzzuk ki minél tovább lámpa nélkül!


 


A Fekete-rétig tartó ereszkedés bár komoly szintvesztéssel jár, játszi könnyedséggel megy, a térdem is szereti. Csodás az erdõ, a színek, a hangulat. A réten ismét ellenõrzõpont, H. Gyuri vár és fotózgat bõszen. Befut ismét Brigi, együtt indulunk tovább. Ezt a részt tervezgettem fejben, most kell nagyon észen lenni. Ennek megfelelõen csak nagyon kényelmesen indulok neki az amúgy különleges hangulatot teremtõ Oltár-patak völgyének. A naplementén túlvagyunk, viszont még a hóhatár alatt. Menni kéne, de mégse olyan gyorsan. Nehéz ez. Van itt emelkedés, de nem gondoltam, hogy a szerpentin elõtt ez ilyen hosszú lesz. Egyszer aztán ott tornyosul elõttünk a Kõkorsó (meg ugye elõtte a régi kispistázós emelkedõ balról). Megszemléljük, körbejárjuk, ahogy a jelzés szépen elõírja.


 


Megkezdjük a szerpentinezést. Nem is olyan vészes. Mondja Brigi, hogy ez még csak a kezdet. Tudom én, jártam már erre… Az ideiglenes vízszintes csak csapda, egy kanyar után jön a kegyelemdöfés: szépen begyûri az embert a mászás, ha nincs észnél. Briginek itt nagyon jól megy a felfele menet, ott is hagy szépen. Annyit hallok csak tõle pár perc múlva, hogy „jé már itt is a P3”. Tõle jócskán lemaradva, de nem meghalva elérem én is ezt a híres útelágazást. Most már csak be (azaz fel) kell sétálni. Még látni normálisan, bár inkább csak bikolor üzemmódban. Nincs is kedvem feltenni a fejlámpát, élvezem, hogy beleolvadok a természetbe. Eszembe jutnak korábbi séták, túrák, amikor erre jártam. Jobbra fölöttem már a Csóványos, de elõbb kerüljük szépen körbe.


 


Ahogy bekanyarodok jobbra, úgy lesz egyre sötétebb, eltûnik a nyugatról jövõ segédfény. Lámpázni továbbra sincs kedvem. A P sávot elérve már becsukott szemmel is feltalálok, itt még ráadásul a hóba taposott nyomok iránya is segít. Az utolsó percekben már a cél lebeg a szemem elõtt, a forró tea, a túratársakkal való beszélgetés élménye. Meglátom a geotorony kontúrját, viszont a cél tábortüzét csak a platóra érés után veszem észre. Komótosan lesétálok, leülök. Átveszem a díjazást. Olyan emberi az egész. Kint vagyunk a természetben, távol a civilizációtól. Tábori hangulat uralkodik, semmihez sem hasonlítható. Saját bögrébõl iszom a szolgáltatásként kínált finom teából. Ahogy olvasom, hogyan hozták fel a rendezõk ezt a nem kevés teát… óriási tisztelgés elõttük! Nem kevésbé esik jól a Jaegermeister. Rudi Istvánnal beszélgetek egy keveset, közben befut István és Don Razzino is, nagyon jól mentek a végén.


 


Nem is maradunk sokáig, nem volna jó itt megfázni. Átöltözni sincs értelme, hiszen még elõttünk van a „nulla pontos séta” második felvonása. Közben K. Gergely csatlakozik a csapathoz, õ még befér az autóba. Az iránymenet helyett ezúttal a jelzéskövetést választjuk. Három-hársnál megállok csillagokat nézni. Hihetetlen intenzíven világítanak a csillagok! Foltán-keresztnél sasszemmel keressük a K4-t (ami nem az elsõ, hanem a második jobbos). Vicces dolog, hogy tudtam elõre, a K4-rõl egy sunyi balos fog levágni egy keskeny ösvényre, ehhez képest én vagyok az, aki lazán túlment rajta… A fokozatos, bokatörõ ereszkedés nem kellemes, még itt is nagyon figyelni kell. Ráadásul közben a cipõfûzõ is kioldódik.. sebaj, majd az autónál odalent megkötöm. A technikás szakasz ellenére meglepõen hamar leérünk a kocsihoz, szinte majdnem 12 órával azután, hogy elindultunk a Kárpátok (ex-Spari)-háztól. Don Razzino GPS-e szerint 49,4 km és bõ 2600 m szint lett a napi mérleg.


A hazautazás is kicsit kalandos volt, a lefagyott ablak jege nem engedett fel egyhamar, de Don Razzino bebizonyította, hogy profi autós.


 


Nagyon jó nap volt, teljesen feltöltött! Köszönet a rendezõknek a túráért (különösen a felcipelt teáért!), köszönöm a társaságot Istvánnak, Don Razzinonak pedig a társaságot és nem utolsósorban a fuvart!

 
 
túra éve: 2010
Félnyolcas / NegyednyolcasTúra éve: 20102010.10.02 21:04:51

Negyednyolcas 45, avagy a nosztalgiatúra



Hála a BKV mostanra idõzített pályafelújításainak, körülményes módon lehetett csak kiutazni Szentendrére, majd onnét a Skanzenhez. A rajt pontos helye is ismertté vált, buszon ülõ kedves túratársak információjának köszönhetõen: a Skanzen buszfordulónál.



Rajtnál itiner gyors megszemlélése: valóban, az útvonal leginkább a megboldogult Sajgó 50-ével fed át, lesz tehát mód nosztalgiázni. Másik meglepetés: mindösszesen 4 köztes ellenõrzõpont, így aztán telis tele "kispistázóbarát" lehetõségekkel.



Rushboy-jal indulunk neki, az égbolt felhõs, meglehetõsen hûvös van. Sztaravoda, majd a nosztalgikus S+... furcsa észrevenni a rengeteg irtást, ami egykoron egybefüggõ erdõ volt. Így aztán néhol könnyedén elbizonytalanodom, Rushboy korrigál.



Álló-rétnél nagyon szép útbaigazító táblák és a BTHE példásan felújított jelzései. Sár nincs, azaz csak minimális, nem zavaró mértékû. Furcsa ez nekünk, akik hozzászoktunk a szarráázós, trutyiban tapicskolós rendezvényekhez mostanában. Vörös-kõnél nincs ep., az egykori Felszabadulás emlékmûhöz kinézünk, valamint panorámát csodálunk. Nem látunk messzire, de ami sejlik, az is nagyon szép.



P sávra térünk, megint nosztalgia-hegyek, pl. a jobbra letérõ S kör kapcsán (Hétvályús-forrás felé), egyik kedvenc emelkedõnk :-) Kis-bükk-tetõ nem lett alacsonyabb, de könnyen felgurulunk rá. Rushboy a Visegrádi-hegység ezen részén még nem járt, rá is csodálkozik minden szépségre. Vértes-mezõ így õsszel is szemet gyönyörködtetõ. A következõ réteken (Zánkói, Pálóczki) már látszanak az õsz színei.



Ezután Rushboy kezd nosztalgiázni, egyenesen a BEAC Maxi jut eszébe, ahogy az Úrasztal oldalon mentek a lemenõ Nap kíséretében. Most azért több a fény, lehet is nézelõdni, van itt is panoráma. Továbbra is OKT, Vízverés-nyerge, majd az egykori forgókapu, ezután Moli-pihenõ, a Maxi becsületpontja. Rushboy kér, hogy menjünk le Borjúfõhöz, mert eddig mindig csak elrohant mellette. Semmi akadálya. A panoráma magáért beszél.



Sóstói-rét jön, itt most nincs annyi sár, mint egykoron a Görgey-túrán, viszont az út széli kis tavacskák, mocsarak most is vízzel teltek. Már látszik a szalag, ahol balra térünk. Itt most én nosztalgiázom, az Urak asztala-kör tájékozódási túra optimális útvonala hozott erre. Fel is sejlik bennem egy szép kilátóhely, ahonnan a Nagy-Villámot lehet célbavenni. És lõn. További lejtõ következik, egyre meredekebb és bokatörõbb. Kijutunk a Panorámaútra, ahonnét betonozás veszi kezdetét.



Az egykori Patak borozótól kis idõre ismét a Sajgó 50 egykori útvonalára térünk. Rushboy megint csodálkozik, sosem járt még az Ördögmalom-vízesés és a Magda-forrás vidékén. Az Apát-kúti-patak medre döbbenetes nyomokat hordoz, a tavaszi és nyári áradáséit. Kicsit átrendezte a terepet a természet. Balról elõbb a Füvészkert, majd a Telgárthy-rét... Rushboynak távolról megmutatom a Thelgárt-forrást, elõször nem akarja elhinni, hogy az az objektum az.



Apátkúti-vadászházhoz épp pontnyitásra érünk (ez az 1. ep), papíron jöttünk 16 km-t, amit mi többnek érzünk, mert a kiszámolt átlagtempó sokkal lassabb, mint amit jöttünk (nem lazsáltunk). A pontõr közli, hogy csak a célban lesz szolgáltatás. Semmi gond, saját hátizsákban is van kalóriatartalék. Innentõl az egykori Fel-von-oh! túra útvonalát követjük, Dani beindul, a Jenõ-kunyhónál tudom csak befogni. A kunyhónál kirándulók eszegetnek.



A kunyhótól indul a nap fénypontja: a Spartacus ösvény. Eddig itt csak tavasszal jártam, árvalányhajat láttam. Most is voltak virágok, és üde zöld minden. Daninak nagyon tetszik ez az út, a kanyarjaival, a kilátópontjaival, valamint a sok vaddal, amit láttunk. Két õz odafent teljes nyugalommal bámul minket, le is kell ezt kattintani. Egy váratlan útleszakadást kell mellõzzünk (10 méter hosszan leszakadt egy földdarab, rajta az ösvényünkkel). Rövidesen elhagyjuk a szép részt, és elérjük a Z sávot, ahol balra emelkedünk. Számomra egzotikus, sosem járt útszakasz ez.



Dani begyújtja a rakétákat, alig bírom követni. Szentlászló szélén a vízszintes betonon azért sikerül beérni. A 2. ellenõrzõpont a Gesztenyés sörözõben, ahol nagy meglepetésként ér, hogy kapunk szolgáltatást (mártott szelet + narancslé). Kis pihi után ismét "sajgósodunk" és jön az egykori mumus: a Tüskés-hegy. A sok irtás és tarvágás után kellemes csalódás, hogy milyen jól járható a P+. Rushboy a T100-as kalandjait ecseteli közben (óriási vízfolyások...).



A hegy után lecsurgunk, majd a Varga-lószig egyenletesen mászunk. Dani elemi erõvel tolja, hagyom is, hadd menjen. Továbbra is "sajgósan" lemegyünk a Király-kúthoz, nem is emlékeztem, hogy ilyen meredek a patakvölgybe való le- majd kimászás. Király-kúttól Dobogókõre jó ismerõs emelkedõ vár, csak kényelmes sétával megy az emelkedõ. Danival azt beszéltük, hogy majd odafent a csúcson megvár, ott amúgy is ep. lesz. Ebbõl az lett, hogy Dani elõnye a pont keresgélésére elment. Õ kiabált rám, hogy hova is menjek (nem a parkolóban, hanem még elõtte a jelzett úton vártak a pontõrök).



Újabb meglepetés: globális szolgáltatás - energiaital, keksz és ropi képében. Ez most jólesett. Nem pihenünk sokat, mert kellemetlen hûvös van, mi pedig kiizzadva.

Következõ nosztalgiánk elég hosszú darabon kísér, a S jelzésen: BEAC Maxi és Pilis 50... Fagyoskatona felé frissített jelzések, a PS jelzéselágazás pedig már jóval a mûút elérése elõtt! Erre késõbb jó lesz figyelni. Kopasz-hegy mászása "anti 3x50 nosztalgia", majd a S+ elágazásától a Szurdok nosztalgia is esedékes.



Tölgyikreknél furcsállja Dani, hogy nem vagyok ott, a Szurdokon volt szerencsém ott pontõrködni. Szerencsére innét a S sáv jól járható, erdészeti "autópálya" épül. A nemszeretem emelkedõ Lajosforrás felé nem meredek, és viszonylag egyszerûen megy, még Dani-tempóban is. Lajosforrásnál rengeteg ember és autó. Kis pihit tartunk. Közben már látjuk a másnapi Vasas túra szalagjait, remélem a Negyednyolcas résztvevõi nem dõlnek be nekik.



Innét ismét Sajgó, illetve elõzetes készülés a holnapi Vasasra: S sávon átruccanunk Kõ-hegyre. Kellemes terep, szeretjük. Valamiért keményebb mászásra emlékeztem, Dani nem is érti ezt. Hamar ott vagyunk. Pontõrt keresünk, de nem találunk, emiatt a ház pecsétjét kérjük el.



Ezután már csak le kell gurulni a Skanzenhez. Régi sajgós emlékeim alapján a legvége szokott lenni a mumus tájékozódási szempontból. A S sáv jól jelzett, semmi gond. A S+ elágazás is megvan, egyedül egy ránk ugató elszabadult kutya hoz némi izgalmat a történetbe. A Bükkös-patak hídjánál is jól vesszük az irányt. A S/S+ elágazástól a papír 0 szintet ír, ehhez képest a szentlászlói mûút után egy jelentõs emelkedõt küzdünk le, de legalább házak között.



Kanyargunk balra-jobbra, nagyon odafigyelve, a leírást követve. A házakat elhagyva a távolban már látszik a Skanzen vasútállomása, ez nyugalommal tölt el. Az útleírás a Skanzen fõbejáratához igazít, de valójában nekünk még vissza kell mennünk a buszfordulóig. Kisvártatva már ott is vagyunk a célban. 9:05-ös az idõnk, nem rossz. Bár amilyen tempóval mi haladtunk... Daninak még korábban mondtam, hogy tutira lesznek még 30-as beérkezõk, mire mi beérünk. Így is lett. Sorozatban jöttek a rövidtávos csapatok.



Zsíroskenyerezünk, Dani pedig majdnem beszorul a láncoshintába :-D

Mi már tudtuk elõre, mert szóltak az Apátkúti erdészháznál, miszerint kitûzõ az nem lesz. Vígaszul visszakaptunk a nevezési díjból. A rövidtávosok ezzel viszont csak a célban szembesülnek. Kiderül, hogy mennyi teljesítménytúrázónak szívügye a kitûzõgyûjtés.



Buszozunk, majd Szentendrén elválnak útjaink. Holnap szinte ugyanonnét, kísértetiesen hasonló logisztikával, a mai útvonalat többször metszve. Sebaj, a Visegrádi-hegység szép.



Meglepõen nehéz túra volt, Visegrádi-hegység mércével nézve. Dani sok újat látott, nekem is jó volt az újrafelfedezés.



Köszönet a rendezõknek a lebonyolításért, Daninak pedig a társaságot!

 
 
Közeli Helyeken/Csontok útján/Dél-Balaton/Harkány/Dombóvár/Határvidék/Megoldjuk 5*2*30Túra éve: 20102010.07.05 21:46:52










Határvidék 2x30


 Végre egy igazi nyári hétvége. Pont bele is illett az 5x2x30 mozgalom túráinak hagyományaiba, eddig egyszer sem kellett fáznunk. A cuccok összepakolásakor örömmel tölt el, hogy a ruházat meglehetõsen kis helyen elfér.


 Az utóbbi hetek hagyományává kezd válni nálam, hogy a leutazás már valami extra izgalommal jár. Most sem volt másképpen. Kelenföldi pályaudvar, délután 5 óra. A külsõ vágányok peronjánál egyre több ember gyülekezik, és nyilvánvaló, hogy nem az Ausztriába tartó RailJetre várakoznak. Az információs tábla üres, a hangosanbeszélõ sem ad semmi megnyugtató információt.


 A vonat késik, nem is túl keveset. Pedig csak a Keletibõl jön. Ezen már nem lepõdöm meg, azonban egy keletnémet nyugdíjas házaspár türelmetlenül érdeklõdik, hogy most akkor mi a helyzet. Megnyugtatom õket, hogy a vonat egyszer majd jönni fog. 15 perc késés van kiírva. Ez az idõ is letelik. A vonat továbbra is sehol. Bejön a RailJet, másodperc pontosan. A szép létszámúra dagadt tömegbõl csak néhányan szállnak fel a szerelvényre.


 No, mondom, ez nem lesz luxusutazás… Közben jól elbeszélgetek a németekkel, addig is megy az idõ. Bubu korábban emlegette, hogy a vonat elején belföldi vagonok lesznek és hivatalosan ott szabályos az utazás, ha az ember nem lépi át a határt. Mi azonban a vonat végefelé állunk, és egyrészt esély sincs rá, hogy elõrébb menjünk, meg hát értelme sem sok volna. A Venezia EuroNight Velencébe tartó termes kocsijába tudunk felszállni és még sikerül gyorsan üres helyeket is találni.


 A vonat elindul. Cammogunk. Ilyen lassan még sosem jutottam el Érd-felsõig, sõt Tárnokig sem. Biztos túlhevültek a sínek. Tudom persze, épp most újítják fel a vonalat, és sok szakaszon csak egy vágány járható. Szegény keletnémetek pedig közben leckét vesznek: jön a kalauz. Jegyeket elõadják, node nincs pótjegyük az EuroNight-ra. Bünti. Pedig… a házaspár mindkét tagja túlvan a 65-ön, elvileg EU állampolgárként ingyen utazhatnának. Ezt nem mondta nekik senki, mint ahogy azt sem, hogy a Venezia EN pótjegyköteles… Éljen.


 Valahogy csak elérjük a Balatont, és ahogy várható, szépen folyamatosan apadni kezd a vagon utaslétszáma. Hõseink, a német nyugdíjas házaspár az unokával együtt leszállnak. Nagykanizsa elõtt járunk még, mikor hivatalosan már Gyékényesen kellene a vonatnak befutnia. Mindegy, ráérünk. Be is sötétedik közben. Murakeresztúr magasságában SMS-t kapok, miszerint üdvözölnek Horvátországban. Ez jó hír, közeledünk úticélunk felé.


 A Dráva menti szakaszon nincs is semmilyen magyar térerõ, a síkvidék odaát van, így onnét jönnek a jelek. Gyékényes állomást gyökkettes tempóval érjük el. Élvezve elõnyét, hogy a vonat hátuljába szálltam fel, gyorsan ki is érek az állomás területérõl (meglepõen hatalmas az állomás maga). A kiállított 424-es mellett elsietve egy helybeli segítségével indulok meg a kerékpárúton a jó irányba, de közben utamba kerül egy kocsma, plazmatévével. A délutáni meccset elpasszoltam az utazás miatt, az estinek legalább a végét látni szeretném, így az „esti túrámat” megszakítva meccsnézés a program (Uruguay-Ghána).


 Szilárdék üdvözölnek, ott vannak Dilenék is. Már most érzõdik, hogy egy tartalmas kikapcsolódás elé nézek ezen a hétvégén. Egy 2x30-as túrán nem is számítok másra ;-) Misi a rendes járékidõ végére jön vissza a szálláshelyrõl, ahol eddig fogadta az érkezõ résztvevõket. Izgalmasan alakul a meccs, természetesen kivárjuk a legvégét.


 A drámai végjáték után testületileg átvonulunk az iskolába, ahol már sor került a lámpaoltásra, jól elszaladt az idõ. Egy gyors evészet, fürdés és hálóhely-kialakítást követõen már alszom is. Szokatlan ez az alvásmennyiség, különösen az Érchegységi 100-as fényében ;-) A Nap már igen korán betûz a tornaterem ablakain, többeket ez ébredésre csábít. Csak most tudok körbepásztázni tekintetemmel, hogy kik is vannak itt. C. Bélának átintegetek a terem túloldalára, õ visszainteget. Nagyon régen láttam már túrán, örülök, hogy újra összefuthattam vele. A reggeli készülõdés nagyon kényelmes, teljes összepakolásra nincs szükség, hiszen még egy éjszakát itt töltünk.


 Bubuéknak jelzem, hogy érdemes kicsivel hamarabb kimenni az állomásra, ugyanis Kaproncáról érkezett egy személyvonat, ami rövidesen vissza is indul oda. Ilyen fotótémáért érdemes „nulla pontért” sietni.


Csurgó 30


 Kisvártatva megjönnek a rendezõk is. A 2x30 túra megint nem okoz csalódást: régebben az ország legkisebb nevlapjával dicsekedhettek, most pedig igen eredeti, kézzel írt példányokat kapunk kitöltésre. Misi meséli, hogy többször is bejárta az útvonalat, és hogy az eleje egy kicsit kalandos lehet számunkra. Rövidesen meg is tudtuk, hogy pontosan mit értett ezalatt. Bélával vágok neki a túrának, idestova már több mint 1 éve annak, hogy utoljára együtt mentem vele valahol.


 Egyszerre érdemes használni az útvonalleírást, valamint figyelni a kihelyezett szalagokat. Misi szalagozás-technikáját már ismerjük jól, õ szeret viszonylag sûrûbben kihelyezni, hogy egyetlen pillanatig se merülhessen fel kétség. A falu határát elég hamar elérjük, ahol szép kényelmes emelkedõvel a domb irányába haladunk, elõbb betonon, majd szekérúton. Nagyon hangulatos táj, hétvégi házakkal. Kerítés szinte sehol, a házak körül gondozott kertek, mindenfelé boróka. Több ház lazán elmenne kulcsosháznak, turistaháznak. Kis kanyargás következik, egy benõtt úton, majd egy füves rét, ezután újabb kanyarral egy széles szekérútra térünk.


 Több helyen figyelmeztet bennünket a „Vigyázz Hegyõrség” tábla. Kihelyezett térfigyelõ kamerákat nem láttunk (pedig ugye 1 éve Dombóvár szélén találkoztunk velük), bizonyára a Hegyõrség kellõ elrettentõ erõvel rendelkezik. Ezen a szakaszon kellett egy kicsit a szerencsére bízzuk magunkat: az út folyton csak kanyarog a dombtetõn, eközben többször is „alsóbbrendû” utak kanyarodnak le róla, de szalagot ott nem találunk. Egyre magabiztosabban haladunk tovább és megérzésünket siker koronázza egy megerõsítõ szalag képében. A Hegyõrség szerencsére nem látja, hogy Béla keze enyves és a kihelyezett gyümölcstermést némileg lepusztítja.


 A nagyon kellemes, bennünket kifejezetten Zalai-dombságra emlékeztetõ szakasz után jön a már Misi által beharangozott benõtt út. Itt aztán van minden: sûrû aljnövényzet, csalánnak dúsítva; belógó ágak, persze tüskés is akad köztük; és az árnyékos, pocsolyákkal teli erdõ hemzseg a szúnyogoktól, így rögtönzött népitánc-bemutatót is tartunk. Irigykedünk O. Józsira és családjára, akik hosszúnadrágban és hosszúujjú ingben haladnak… Az erdõ különben szép, fõleg ahogy a Nap átsüt a fák között.


 A kemény rész elsõ fele után jön egy kis megnyugvás: erdõszélen fûben caplatunk, magaslesek mellõzésével. Ezután újabb szúnyogokat kapunk, lejtünk ugyanis egy patakhoz. Az átkelést elsõsorban a vérszívók nehezítik. Kimászva túloldalt, a leírásnak megfelelõen fel is lélegzünk, ugyanis a nehezén túl vagyunk. Hirtelen itt is van az 1. ep., valamint az ajándék müzliszelet.


 Innét egészen más jellegû tájon haladunk, nagy zöld rétek mellett, enyhe emelkedõk és lejtõk váltakoznak. Érezhetõ, hogy ide turista nem nagyon jár. Egy gerincen futó betonútra érünk ki, hátul már látszanak Somogybükkösd házai, balra pedig egy másik dombtetõn magasodik egy szép geotorony. A faluban tovább mászunk felfelé, hogy aztán egy nyomóskútnál önkiszolgáljuk magunkat. Szemben egy nagyon szép kúriaszerû épület, hozzá egy boróka (ciprus?)-fasor vezet. Hivatalosan nem kéne oda kimenni, de ki tudja, mikor járuk erre legközelebb…


 Visszatérve a betonra, hosszantolunk tovább a gyakorlatilag egyutcás falun, elõbb dombról le, majd a szemközti dombra fel, aminek tetején a buszmegállóban vár bennünket Bendus a nápolyival. A papírunkra aláírás helyett matrica kerül. A falu temploma mellett megyünk tovább, de megpróbálom jobb szögbõl is észrevételezni a templomot, több-kevesebb sikerrel. Utunk elõbb picit emelkedik, a szántóknál kiszélesedik a látóhatár, szép a táj. Méregzöld fû, enyhe dombok, idilli vidék. Valahol errefelé válthatunk megyét, innét ideiglenesen Zalában trappolunk.


 Egy kisebb dombra mászunk fel, majd onnét legurulunk egy hídhoz, egy balkanyarral (a hozzánk csapódó Z jelzés társaságában) felmászunk az aszfaltúton Nemespátró központjáig, ahol a kocsmahivatalnál vár bennünket a 3. ep.  A pontõr elmondása szerint vendégeik vagyunk egy üdítõre vagy egy kis sörre. Jómagam az utóbbit választom. A kocsmáros meglepõdik, amikor a nedût lefotózom. Csak annyit válaszolok neki, hogy mindez azért van, hogy ha majd végigpörgetem késõbb a túra eseményeit, még véletlenül se maradjon ki ez a hûsítõ ital a történetbõl. Sikerült mosolyt csalni a kocsmáros arcára.


 Nem pihenünk sokat Bélával, és haladunk tovább. A faluban szinte mindenfelé borókák. Ez lehet a környék jellegzetessége, szinte minden portánál, minden kertben találni legalább egyet belõle. Sokáig a Z jelzés a kísérõnk, szántók szegélyezik utunkat. Az út különben poros, száraz. Annyira nem baj ez, még mindig jobb, mintha sárban gázolnánk. Egy útelágazásban hagyjuk el a jelzést, erre egy lyukasztós ep. is figyelmeztet. A lyukasztó lenyomata is meglehetõsen egyedi: egy szép lábnyom. 


 Kellemes útszakasz, amin haladunk és még inkább tudnánk értékelni, ha nem csipkednének a szúnyogok. Figyelmünket a leírás és a szalagok figyelése is leköti, de teljesen egyértelmû a haladás iránya.  Kacskaringós lejtõn jutunk le egy mûúthoz, ami már Ágneslakhoz visz minket. Elõbb azonban két tó között sétálunk át. Remekül sikerült idõzíteni, ugyanis a pontõrökkel akkor érkeztek meg az autóval, ahogy mi gyalogosan. Gyors kipakolás után már kaptuk is az aláírást, valamint a még hûvös ásványvizet. Misi javasolja, hogy igyunk akár több pohárral is. Nem kell kétszer mondania. Érezhetõen befûtött ma Szent Péter. Sajnos nem figyelünk eléggé, és így kihagyjuk a fakultatív programot, az Ágneslaki Arborétumot.


 Ehelyett meglódulunk a mûúton, amin csaknem egy teljes órát haladunk dél felé. Balról tavak, valamint a SEFAG táblái. Utóbbiak már annak bizonyítékai, hogy visszatértünk Somogy megyébe. A monotonnak tûnõ haladás nem olyan idegölõ, bár süt a Nap ezerrel. A táj változatos (nagyjából hasonló az érzés a Gyepes-völgy betonján a Vajdavár homokkõvidéken is). Jobbkanyar jön, letérünk a betonról.


 Megint változik a kép: jobbról kerítés, árnyék semmi. Ez most amolyan gödöllõi-dombságos. Felmászunk a tetõre, jutalmunk egy csúcskõ. Béla nagyon tikkad, és a kondija sem a régi. Megnyugtatom, hogy a leírás szerint már gyakorlatilag nincs emelkedõ vissza. Elõbb elhagyott, de nem olyan rossz állapotban lévõ házakat/tanyákat mellõzünk, majd hétvégi házak jönnek. Feltûnik, hogy szinte mindenki saját fenyõfaiskolát tart. Ez lenne a karácsonyfák földje?


 Az út elõbb egyértelmû szekérúttá válik, majd részben murvássá. Ez már bizony azt jelzi, hogy közel a beígért betonút. Nem rövid a szakasz, és bár alapvetõen lejtõs, a meleg nem esik túl kellemesen hozzá. Az út mentén „valahol” található kõkereszt is meglesz, a kérdést megválaszoljuk az igazolólapunkon. A kereszttõl nagyon hamar kijutunk a betonútra, majd onnét a vasúti átjáróhoz. Az egyértelmû megoldást választjuk: a sínek mentén sétálunk be Csurgó vasútállomásra, a mai célba.


 Czigó vár, valamint egy nagyon beszédes helyi kissrác, aki mindenre kiváncsi velünk kapcsolatban. Megkapjuk a díjazást, a megszokott kisméretû emléklapot, valamint a helyben gyártott kitûzõt. Mindkettõ a somogybükkösdi templomot ábrázolja. Megesszük a kiporciózott virslit (idén nem volt mód repetázni, szemben a korábbi évekkel). Még nagyon gyerek az idõ, azonban két opció van: egy korábbi vonattal vissza lehet menni a szállásra és ott pihenni, avagy még ittmaradni Csurgón. Béla utazik, én azonban utóbbit választom. Nem döntöttem rosszul, pláne hogy még sosem jártam a városban korábban. A templomok, a Közmûvelõdés Háza, valamint a Református Gimnázium füvészkertje mind-mind megérték a látogatást. A két nagy tér a város közepén nemrég lett teljesen felújítva, átalakítva.


 Az alapos városnézés ellenére is jó hamar sikerül visszatérni, a következõ vonatig még mindig van bõven idõ. Azonban a 2x30 sajátsága, hogy ilyenkor van bõven mód beszélgetni az ismerõsökkel. A célba beérkezõk (többek között Á. Pisti, pesza, valamint H. Emil) jó hangulatot varázsolnak. A vasútállomásra begördül egy autó, amiben Macit és Erzsit véljük felfedezni. A mai napon õk nem vettek részt a túrán, csak úgy benéztek a célba. Jól tették.


 A du. 3 óra elõtt induló vonat pontosan érkezik, ami különösen meglepõ az elõzõ napi leutazás fényében… Bõ 10 perc alatt át is érünk Zákányba, én gyors léptekkel a szálláshelyet, azon belül is a zuhanyzót veszem célba. A sietés oka a délutáni meccs (argentin-német), amibõl egyetlen percet sem szeretnék kihagyni. Jólesik a hûsítõ víz, valamint a nem sokkal rá a kocsmahivatalban elfogyasztott hideg sör. A túra résztvevõinek egy része a meccset szurkolja végig, szerintem a focirajongók egyáltalán nem jártak rosszul. Aki egy picit rosszul járt, az mgruber, ugyanis az egyik gólt lekéste, mert éppen akkor akadt egy „gyors ügyintéznivalója”.


 Mások eközben kimentek a gyékényesi tavakhoz fürödni és pizzázni. Béla nem maradt a második napra, mert a lábának sok volt ez a 30 km, így hazament. A két meccs között az iskola udvarán beszélgettünk, poénkodtunk Czigóékkal. Lupin is csatlakozott a traccspartihoz, aki késõbb megpedzette, hogy másnap szívesen csatlakozna hozzám a túrán, és nem bánna egy erõs tempót, hamar szeretne ugyanis beérkezni. Meg is egyeztünk. A sok marháskodás közben hihetetlen módon elszaladt az idõ, és már készülhettünk is az esti meccsre, valamint az esti sörökre. Dilennel sétáltam ki a kocsma felé, és szóba került, hogy szerintük ez a bõ 2 nap pontosan olyan, mint egy nyaralás: hiszen nem egész nap túrázunk, a délután az már kötetlen, sokat beszélgetünk, pihenünk, szabadon töltjük el az idõt. Bennem is megfogalmazódott ugyanez a gondolat.


 Az esti meccs (spanyol-paraguay) hangulata szurkolói oldalról már komolyabb volt, a kocsmáros extra székeket hozott ki, hogy mindannyian le tudjunk ülni. Mivel hosszabbítás nem volt (csak két tizenegyes szinte egymásután), „szokatlanul” hamar értünk vissza a szállásra, és másnap reggelig elegendõ idõnk maradt pihenni. Attis az elsõ napi túra délutánján ment ki biciklivel szalagozni a vasárnapi útvonalat. Nála ez megszokott dolog már.


 Reggel véglegesre pakolok, és idõközben sikerült hazafuvart találnom Matus Petiéknél. Jelezték elõre, hogy a túra után még egyéb programokat is terveznek, de a kocsi kényelme sokkalta többet nyom a latba, mint az esetleges késõbbi hazaérkezés. Lupinnal tempósan megyünk ki az állomásra, a horvát vicinálist ezúttal kihagyjuk, mert addigra már elment.


 Drávalátó 30


 Czigó és Attis rajtoltatnak, a nevezési lap ezúttal elõrenyomtatott. A túra nevébõl fakadóan a Drávához viszonylag közel leszünk végig a túra során, így a szúnyogokkal való harcra is felkészülünk. Az útvonal ezúttal a szálláshelyünk mellett vezet el, és így éri el a fõutat, amin a határ irányába kanyarodunk. Nem keveset hosszantolunk, és elhaladunk a szépen felújított templom mellett. Feltûnik, hogy vasárnap ellenére sok kisebb bolt is nyitva van, valamint hogy a településen mennyire nem elhanyagolható a kocsmahivatalok száma.


 A fõût Zákányfaluba vezetõ jobbkanyaros emelkedõje elõtt egy balost veszünk és maradunk a folyó szintjén. Az elõzõ naphoz képest a kerítések mögül ugató kutyák száma kiugróan magas. A betonútból elõbb szekérút lesz, majd egy benõtt útként folytatódik. Kísérteties a hasonlóság az elõzõ napi túrához: alig néhány km és indul a dzsungel- és szúnyogharc. A terep azért mégis más: balra nem sokkal mellettünk/alattunk a Gyékényes – Murakeresztúr vasútvonal, az út pedig egy erdõs domboldalon oldalaz. A reumakezelés, valamint a szúnyoginvázió viszont meglehetõsen déja vu.


 Idõnként az út tisztul és járhatóbb, majd egy egyértelmû emelkedõt követõen kiér egy dombtetõre. Arborétumba vagy kastélyparkba illõ fákat mellõzünk. Többféle színû szalagra leszünk figyelmesek: a leírás segít eligazodni, ugyanis az oda és vissza irány van másképp jelezve (többször is metszi az útvonal önmagát). Figyelmesek leszünk egy csodapalotára, mini botanikus kerttel, japánkertbe illõ hidakkal. Jobbra tõlünk Õrtilos házai, ma még járunk késõbb arrafelé. Elõbb azonban némi tekergéssel betonúta térünk, majd a folyó irányába kanyarodunk rajta. Az erdõ jó sûrû, szederindás és hihetetlen mennyiségben rajzanak ki belõle a böglyök és szúnyogok.


 A kellemes mûutazás közben arra is figyelnünk kell, nehogy a fülünkbe vagy a szánkba repüljön egy példány. Mûútról ismét be az erdõbe, ahol élveznénk a „fényalagutat” illetve a löszmélyutakat is, csak azok a fránya ízeltlábúak… Érezhetõen fent vagyunk a folyó feletti dombsoron. Rövidesen kiérünk a Szentmihályhegyi kápolnához, amit a mai nap kétszer is érintünk. Bendustól egyelõre csak 1 db Sportszeletet kapunk, visszafelé csak akkor, ha kiderül, hogy jut majd mindenkinek. A kápolna nagyon szépen felújított, a kilátás a Dráva felé, illetve Horvátország irányába pazar. A leírást azonban itt nem olvassuk betûrõl betûre, így elsiklunk azon tény felett, hogy itt bizony nyomóskút is rendelkezésünkre állna.


 A dombról elõbb egy erõteljes lejtõvel érünk le, majd szinte alföldi simaságú terepen, széles „turista autópályán” tekergünk. Közben érintünk egy vaddisznóskertet és további sok-sok borókát valamint fenyõneveldét. A turista autópályán egy kõkeresztnél újabb megállásra csábít egy ellenõrzõpont, elsõsorban az ásványvíz szolgáltatás miatt. Lupin nagyon jól bírja a tempót, megpróbálok olyan sebességgel menni, ami még élvezetes és fotózásra is alkalmas.


 Ezután tempószakmailag nincsen semmi probléma, elsõsorban azért, mert betonon talpalunk, nem is rövid szakaszon. A táj nyugtató, csendes, így a beton ellenére sem romlik el a hangulatunk. Az útelágazásoknál egyedi fatáblák jelzik a közeli települések irányát. Amikor már kezd gyanúsan sok lenni a beton, a megadott résztáv, valamint a megsaccolt átlagtempó ismeretében megállapítjuk, hogy lassan jönnie kell egy kódos pontnak. A betonútról való letérés önellenõrzõ pontja jól láthatóan ki van jelezve. Örömmel konstatáljuk, hogy nem vagyunk túl lassúak. Egyedüli nehézség az, hogy nincs résztvevõ elõttünk.


 Kellemes és jól járható úton indulunk tovább, egyenletes, szinte alig érzékelhetõ emelkedõn. Amikor már kezdjük élvezni az utat, akkor hirtelen véget ér a jósága és benõtt mocorkásként folytatódik. Egy rétnél ideiglenesen fellélegezhetünk, itt azonban nem az út minõsége, hanem az itt lévõ elágazás okoz fejtorést. Egyenesen egy frissen lekaszált út, jobbra pedig egy „magasabb rendû”, ami egy ház mellett vezet el. Szalag egyiken sincs, mi elõbbi mellett tesszük le a voksunkat. Mint utóbb kiderült, rosszul tettük. Ennek ellenére a kaszálás mentén megyünk szépen tovább. Egy kukoricás szélén vége is lesz az útnak. Rövid marasztaló tüskésen küzdjük át magunkat, majd egy szélesebb útra lyukadunk ki. Gyanús, hogy ezen kellett volna továbbmenni még odafent a dombtetõn az elágazásban. Sokáig semmi szalagot nem látunk. Ezen én nem lepõdök meg, ismerve Attis szalagozási szokásait (oda tesz, ahova a logika megkívánja, megerõsítõ szalag nem túl sok van nála).


 Az út ismét „bekeményít”: szederinda, csalán, belógó ágak, na és persze az elmaradhatatlan böglyök és szúnyogok. Nézem, hogy a lábamat valószínûleg egy bögöly megcsíphette, a nyoma egy döbbent nagy piros foltként látható. Fájni nem fáj, de ha hozzáérnék, biztos nagyon viszketne. A monoton küzdés közben házak romjait pillanthatjuk meg, majd Attis is jelzi a leírásban, hogy „a szenvedés már nem tart sokáig”. Kisebb kanyarok után érünk ki a Z sáv széles útjára, amit már korábban jártunk a nap folyamán, igaz ellenkezõ irányból. Most viszont ezen mászunk vissza a dombra, szép kis egybeszint következik. A melegben ez minden, csak nem kellemes. Szerencsére nem tart sokáig a mászás, fõleg hogy már ismerõs is volt délelõttrõl.


 A mobiltorony után nemsokkal fel is tûnik ismét a Szentmihályhegyi kápolna. A söprûket még éppen itt találjuk, valamint az autóval erre járó Attist és Emilt is. Most már észrevesszük a nyomóskutat és engedünk a csábításnak. Habár alig másztunk szinteket, elkel a folyadék, fõleg ha hûs. Egy darabon megint oda-vissza szakaszon megyünk tovább, érintve a két „fényalagutat”, amelyeken a szúnyogtámadás miatt nagy tempóban gázolunk keresztül. A magányos fánál elbúcsúzunk az odautunktól és egy bója érintésével egy irtott szakaszon át jutunk ki a délelõtt már megjárt mûútra. A mûútról azonban nem térünk le, hanem egyenesen Õrtilosra megyünk (a legenda szerint a falu onnét kapta nevét, hogy a lõporraktárakat õrzõ õrökkel tilos volt beszélgetni).


 Mielõtt még túlságosan megközelítenénk a centrumot, a szalagok egy kis utcába csábítanak, ahol Emil vár bennünket, ásványvízzel. Némi kölcsönös fotózkodást követõen tovább is állunk. Rövid séta után nagy felfedezésre teszünk szert, miszerint ismét a reggeli útvonalon vagyunk, csak ugye szembõl. A már megcsodált magányos fánál azonban letérünk róla és egy nagyon kellemes dombtetõi séta következik, hétvégi házak közt. Innét aztán pompás panoráma nyílik a Drávára. Lupinnal többször le is térünk a fotótémák kedvéért az útról.


 Egy rövid füves kanyar után ismét jól járható széles úton ereszkedünk, majd a fémkukáknál szembesülünk a ténnyel, hogy Zákányra visszaérkeztünk. Az állomásra ismételten a szállásunk mellõzésével jutunk ki. A cél a hosszú állomásépület mögött van, egy fa tövében. Lupin elégedett az idõvel, a kiszemelt vonatját kényelmesen elérte. Mgruberékkel kedélyes beszélgetés veszi kezdetét. Ezt csak némi vonatfotózás szakítja félbe (a Maestral valamint a Corvinus kocsijainak és mozdonyainak látványa). A szigorúan korlátos virsli elfogyasztása után várom leendõ utastársaimat, akik egész szép tempóban meg is érkeznek. OT Attila elmegy fürdeni a szállásra, valamint a kocsit is áthozza onnét. Eközben próbáljuk kipuhatolni, hogy hol lesz az 5x2x30 utolsó helyszíne, de a rendezõség nem árulja el nekünk a titkot.


 A napunk itt még nem ért véget, ugyanis utastársaimmal elõbb a Gyékényesi tavakhoz mentünk egy rövid mártózásra, majd a Balaton északi partját kerültük meg. Matus Petivel próbáltunk némi reklámot csapni utastársaink felé a szemünk elé táruló Tanúhegyek kapcsán. Balatonfüreden megálltunk egy rövid pihenõre, nézelõdésre. Rengeteget változott a Szívkórház és a hajóállomás környéke azóta, mióta legutóbb itt jártam. A hazaút eleinte nem tûnt leányálomnak: Fûzfõig idõnként csak lépésben lehetett haladni (vasárnap este erõs volt a forgalom, ráadásul a strandról is ezidõtájt indult meg a nép a szállása felé), az M7-esnek is adódtak meglehetõsen cammogós szakaszai. Ennek ellenére a kocsiban sztorizgatásokkal, nosztalgiázással elütöttük az idõt. Már vaskosan sötét volt, mire visszaértünk a fõvárosba. Köszönet OT Attilának, hogy mindannyiónkat hazafuvarozott!


 Összességében: a 2x30 hozta a megszokott formáját. Egzotikus táj, tele meglepetésekkel. Családias hangulat, szinte nyaralást idézõ néhány nap. Most elõször fordult elõ, hogy két éjszakát is eltöltöttem a szálláson, így még többnek hatott ez az élmény.


Nagyon várjuk a jövõ évi zárórendezvényt, akárhol is lesz. Köszönöm Attisnak, mgrubernek és az egész csapatnak ezt a remek kis hétvégi élményt!


 Képek: http://indafoto.hu/moiwa/2010070304_hatarvidek_2x30


 

 
 
Érchegységi 100-asTúra éve: 20102010.06.21 22:12:31











Érchegységi 100-as


 


Visszatérés a százasok közé, stílszerûen Szlovákiában


Avagy: kalandért nem feltétlenül kell annyira egzotikus vidéket választani


A Vereckei túrán beszéltük Bálinttal, hogy mindketten tervezzük az Érchegységi 100-ast. Megígérte, már akkor, hogy szívesen velem tart. És gyorsan hozzátettem: ez óriási kegy, hogy lelassít a tempómhoz.


Péntek este, Hernád IC. A vonat Pécs felõl szépen folyamatosan szedte össze a késését. Miskolcon már fél óra is volt neki. Bálint szerint csak ezután jön a móka, ugyanis a Hernád völgyben a korábbi árvizek miatt lassújelek sora vár az itt elhaladó vonatokra. Valóban így is lett. Ennek eredményképpen olyan késõn értünk le Kassára, hogy az utolsó buszok/villamosok is elmentek, így nem maradt más, mint a gyaloglás.


Bálintnak erre is volt persze jól kidolgozott terve. Át a belvároson (megcsodáltuk a sétálóutcákat, az éttermeket, bárokat: hatalmas élet volt, sok emberrel), majd az Amfiteaternél már emelkedésbe fogtunk. A buszfordulónál jött a merõ döbbenet: a kiszemelt bányatelepnél az út kerítéssel és sorompóval lezárva, belül kutyák ugatnak… A reakcióinkat most inkább nem idézném. Alaposan körbenéztünk és feltûnt, hogy a buszmegállónál egy kis ösvény megy befelé. Nem teketóriáztunk sokat, Bálint magabiztosan haladt elõre, a Google Earth térképek és mûholdfelvételek segítségével. Nekem csak követnem kellett. Õszintén szólva, nem esett kifejezetten jól ez a legalább 5 km „séta” teljes menetfelszereléssel, némi szinttel, ráadásul csak néhány órával a 100-ason való indulás elõtt…


A Google Earth mindent lát: például azt is, ha egy feltöltött gödörnél elvileg láthatatlan a rét szélén lévõ szekérút. Történt ugyanis, hogy ezt a részt sittel, kövekkel telehordták. Azonban kiérve a bokrokhoz, néhány méteres ereszkedéssel megtaláltuk az ominózus utat! Bõ 75 perces menettel érkeztük fel Horny Bankovba, ahol Bálint rutinosan vette célba a korábbi évek szállását. A portás még ébren volt, és beengedett minket. Aludni a folyosón lévõ puha padokon aludtunk, a mindösszesen két órára nem is készültem elõ, úgy dõltem el, ahogy voltam.


Kint aludtak még a rendezõk is, akik fél 3-kor már teljes díszkivilágításba helyezték az elõteret. Gyors elõkészületek, valamint nevezés után már hangolódtunk az indulásra. Bálint sajnos a mosdóban felejtette a flaskáját… Õ sok ismerõssel találkozott, lévén, hogy idén tervbe vette a „Super Dialkoplaz” teljesítését (legalább 5 db szlovákiai százas túra kell hozzá egy naptári éven belül) és több olyan arcot vélt felfedezni, akiket már korábbi idei szlovák túráin láthatott. Ismerõsként üdvözölték egymást. A rendezõk rajtteáról is gondoskodtak, igen finom gyümölcsteát kaptunk újrahasznosított joghurtos poharakban.


Nevezéskor kértünk céllevest, valamint tombolajegyeket is: Bálint szerint ugyanis a nyerés esélye igen nagy. Néztük, hogy sokan már bõven 3 óra elõtt nekivágtak az útnak. Mi természetesen kivártuk percre pontosan a hivatalos indulásunkat.


Az idõ nem is lehetett volna jobb: felhõk az égen, enyhe szellõ fújdogált, és kissé hûvös volt a levegõ. Szigorúan a P jelzést követve ereszkedtünk Csermely felé. Az út alatt a betonon idõnként elment egy-egy autó. Vaskosan sötét volt még, figyelni kellett a lépteinkre. Érintve a Hotel Bankovot újra betérünk az erdõbe. Csermelynél a jelzés éles balkanyarja nem volt precízen kijelezve, kiderült, hogy a betonon kell felfelé haladni (persze rövidesen fel is tûntek a P jelzések).


Itt már nem volt szükség a lámpára. Hétvégi házak közt haladtunk, és jutottunk egyre feljebb és feljebb. Kiérve az erdõbõl kirajzolódott minden irányból az Érchegység keleti vonulata. Kellemes, egyenleten mászással jutottunk egy nyeregpontba, ahonnét a keresztnél leereszkedünk egy közigazgatásilag Kassához tartozó faluba: Kavecanyba. Hát mit mondjak… a házak állapota alapján itt nem minimálbérbõl tengetik életüket a lakók. A falu után egy gerincen folytattuk, sípálya mellett haladtunk el, mellette pihenõhely, padokkal, esõbeállóval, bivakhelyekkel. Az erdõbe térve egyre csak nõtt az emelkedés szöge, bár még nem volt kellemetlen.


A kedves információs fémtáblák a jelzéselágazásoknál azt jelezték, hogy 700 m fölött járunk. Nem is nagyon vettük észre a magasságot, az egyenletes emelkedés miatt. Hepe-hupa következett, immáron bükkösben. Jobbról végestelen-végig fakerítés kísérte utunkat. Az út jelzettsége példás volt, ennek ellenére nem ártott figyelni, mert nem mindig oda pingáltak, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Útelágazásoknál például nem egyszer kellett alaposan körbenéznünk, mielõtt megállapítottuk a követendõ irányt. 


Kralová studnánál rövid ivószünet, majd folytattuk utunkat felfelé. Valójában ez vaskosan hullámvasútnak bizonyult. A PZ elágazásban (Sedlo Repy) már 800 méter felett jártunk. A Z sávra térve jött el a Bálint által már beharangozott keskeny és benõtt ösvény, sunyi szintekkel. Szegény Bálint itt most átkozta a reggeli döntését, miszerint leteszi a hosszúnadrágot és rövidnadrágban vág neki a túrának. A reumakezelés jó dolog, de csalánból is megárt a sok. És itt bizony volt elég. Nem beszélve a vizes fûrõl, ami elég hamar tavacskává változtatta cipõink belsejét.


A Sivec alatti nyeregben egy helyi túrázó elõzött minket és nemes egyszerûséggel kihagyta a csúcsmászást, és úgy ment tovább. Mi azonban a leírásnak megfelelõen megjártuk az oda-vissza szakaszt, a látvány miatt vétek is lett volna másképp cselekednünk. Szép fújtatós mászással jutottunk fel a csúcsra. A hegy legteteje meglehetõsen technikás: mászós, köves, szóval odafigyelõs. Bálint már percek óta várt fent rám, nem is meglepõ ez a (társbérletben) leggyorsabb Mátra 115 teljesítõtõl… A kilátás leírhatatlan: alattunk a víztározó, körülötte hegyek, lent néhány felhõ „úszik”. Bálint még egy vonatot is elkapott tekintetével. A csúcskönyvbe is kerül egy rövid bejegyzés.


A nyeregbe gyorsan visszaereszkedtünk, majd a ZS elágazásnál rossz irányba térünk. Épp akkor sietett el mellettünk egy helyi erõ, de nem szólt nekünk, hogy nem a helyes irányt követjük. Gyorsan pergett az idõ és rövidesen le is értünk a víztározóhoz. A széles mûút hídjáról klassz panorámakép készült, ezután már a leírásban szereplõ Bradan panziót lõttük be. Szerencsére ki is volt táblázva a hely. Az már kevésbé volt örömteli, hogy a panzió reggel 7-kor még egyáltalán nem tartott nyitva… Így mind a bélyegzés, mind a frissítés kihagyva.


Ezt követõen hosszú idõre a S sávot követtük. Természetesen egy tisztességes mászással indítottunk, elõbb házak közt, majd füves réteken keresztül haladva. Rövid bizonytalankodás következett egy jelzésben nem bõvelkedõ nyílt területen. Bálint emlékezett régrõl, hogy a szemközti erdõs hegyoldalt kellene belõni. Nem volt más választás: keresztül a lapuleveles, vállig csalános borzalmon. Ezt már Bálint nem viselte csöndesen. Fõleg aztán, mikor meglátta, miszerint ha pár méterrel arrébb megyünk, egy rendes szekérúton kikerülhettük volna a csalánt.


Ismételt hullámvasutazás, réten átvágás következett, majd egy szinttartó szekérúton pihenhettünk. Kiérve a mûútra balra fordultunk és kisvártatva elérkeztünk a Szt. Gregor forráshoz. Jó hideg vizével frissítettük is magunkat. Egy megtévesztõ jelzés miatt itt nem a Bálint által megénekelt vacak emelkedõn mentünk fel a mûúttal eleinte párhuzamos szekérúthoz, hanem csak késõbb iránymenetben értünk fel oda. A szekérúton már sokkal jobb volt a járás, fõleg miután nem sokkal rá murvás úttá változott. A panoráma jobbról nagyon szép volt: alattunk Velky Folkmár, körülvéve két, részben lebányászott heggyel. A menetközben becsatlakozott tanösvény információs táblái is kísérték utunkat, ezekrõl többek között magassági adatokhoz is juthattunk. A nyeregig nagyon kellemes volt a haladás, a legutolsó egybeszint viszont részemrõl meglehetõsen fújtatósra sikeredett. Bálint itt ismételten meglépett (nem is csoda), én meg saját tempóban mentem felfelé.


A Folkmári-sziklák fantasztikus képzõdmények már önmagukban is. Meglepõ, hogy a környék andezites hegyei közt egy mészkõtömb létrejöhetett. A sziklák mérete önmagában is impozáns, a kilátás róla szinte „tar-kõi”. Alattunk Kojsó, mögötte rétegekben az egyre magasabb hegyvonulatok. Némi gumicukor-szünet következett fent a szikláknál, majd jött egy meglehetõsen technikás ereszkedés a görgeteges, bokatekerõs és roppant meredek ösvényen. Ehhez képest a Világos-hegy lejtmenete semmiség. Ráadásul a nyerget elérve egy majdnem ilyen szögû emelkedés következett, szerencsére azonban egy széles utat követve. Az egybeszint után jött még több kisebb mászás, majd egy jó kis ereszkedés, így érkeztünk meg Turniská szikláihoz, ami legalább olyan impozáns, mint a Thirring-sziklák. Újabb asszociációra adott lehetõséget, hogy az egyik szikla „odúján” át lehetett gyalogolni. A Pilis oldalában lévõ Vaskapu-szikla hasonlít ehhez valamennyire.


Helyi csapattal elõzgettük egymást itt oda-vissza. Patak mentén ereszkedtünk le a mûúthoz. Bálint ennek nem nagyon örült, mert emlékezete szerint a jelzés nem a betonon haladt, hanem valamivel feljebb. Az utat nem találván inkább maradtunk a betonon és tempós sétával értük el Kojsót. A boltban vettünk némi energiapótlékot: Horálky, csoki, Kofola. Egy részüket már ott a helyszínen elfogyasztottuk. Éppen indulásra szántuk volna el magunkat, mikor rázendített az esõ. A felhõkbõl ítélve nem tûnt olyan vészesnek a dolog, de inkább elõvettük a dzsekiket. A K sávot követtük innét, meglehetõsen sokáig. Panoráma útnak is beillõ, meglehetõsen kellemes emelkedõvel értünk fel a nyeregbe, jobbról a Folkmári-sziklák, valamint a Turniská hegyének impozáns látványa, valamint idõnként füst…


A nyeregpontnál bivakhelyre lett figyelmes Bálint, valamint egy 30 km/h sebességkorlátozó táblára. Ez bizonyára nem ránk vonatkozott. Egy murvás, de roppantul kiszélesített úton mentünk lefelé. A jelzés rövidesen letért róla balra, és egy hangulatos hegyoldalon tekeregve értünk le egy üdülõfaluba (Perlová Dolina). A patak itt nagy pusztítást végzett, az utat már több helyen kövekkel pótolták ki, hogy lehessen rajta egyáltalán közlekedni. Egy balra nyilazó K sáv jelzés adott okot töprengésre: Bálint térképe alapján ez jó irány lenne számunkra. Híd ott semmi, marad a trükkös patakátkelés. Túloldalon sem volt semmi út, csak egy haragosan ugató (de kikötözött) kutya, a másik irányban pedig méhek. Bálint ötletére iránymenetben megmásztuk a hegyet, nem volt egyszerû az út hiányában. A gerincre kijutva egy réten tapostuk a magas füvet, szembe már ott volt velünk Gölnicbánya. Út egy szál se…


Ismét iránymenet következett, amíg nem találtunk egy szekérutat, ami „ellentmondást nem tûrõen” a város felé vitt bennünket. Birkanyájakat mellõztünk, majd a városhatárnál értük el a mûutat. Innét nem rövid, de legalább eltévedéstõl mentes betonkoptatás következett. A hídon átkelve rövid vasútfotó következett Bálint részérõl: egy Bz haladt át éppen. Apró bánat, hogy csupán 10 perccel késtük le a napi 1 pár errehaladó Pozsony-Kassa gyorsvonat (Horehronec) egyikének látványát. Innét a K sáv „zsákutcás” irányát követve siettünk a vasútállomáshoz. A pont nem magán az állomáson volt, hanem a vele szemben található kocsma elõterében. Itt aztán volt végre mindenféle ellátmány: korlátlan gyümölcstea, tátrai karamell (puffasztott rizzsel), csoki, mazsola, valamint hagymás-halas pástétommal megkent kifliszeletek. A ponton elidõztünk egy negyedórát, közben az esõ szépen lassan rákezdett, de látható volt, hogy nem tart sokáig a manna.


A gölnici állomástól elbúcsúztunk, majd visszagyalogoltunk a hídig, illetve tovább egyenesen a belváros irányába. Megcsodáltuk a templomnak is gondolható Bányászati Múzeumot, és a város felsõ végén lévõ hídon értünk ki a fõútra. Röviddel ezután hirtelen felvágott jobbra a K sáv (láthatóan ki volt jelezve a kanyar!) és elindult a szerpentin. Nem is számoltam a kanyarokat. A legeleje kellemetlen meredek volt, utána kissé enyhült az emelkedési szög. Bálint itt elõrehúzott, én szinte csak felfelé tekintettem, meglesvén, merre is jár már. Egyszer aztán a szerpentinnek is vége lett és beletorkollott egy széles szekérútba. Egy kilátóponton várt be Bálint.


Továbbra is K sáv, továbbra is emelkedtünk szépen. Itt már inkább a folytonos felfelemenetel volt megterhelõ, nem a dõlésszög. Valamint az, hogy az út helyenként már elég sáros is volt, köszönhetõen az erdészeti jármûveknek. A monotonitást az enyhe hullámvasút is oldotta. Egy erõteljesebb lejtõnél jobbra kitekintve egy másik településre láthattunk rá (Prakovce – Prakfalva), azonban elsõ ránézésre simán Gölnicnek gondoltam volna, mind a fekvése, mind a panelházak alapján.


Bálint már beharangozta, hogy a kellemes szekérútnak egyszer ideiglenesen búcsút mondhatunk. Így is lett: éles balkanyarral felcsörtettünk egy útnak alig nevezhetõ, idõnként szinte láthatatlan ösvényen. Nem kifejezés, hogy be volt nõve. A cipõink újabb mosáson mentek keresztül. Hogy ne legyen elõnye a cipõnek, a felsõruházat is megmosdott a belógó ágaknak köszönhetõen. A mászás kitartóan folytatódott, egészen a hátsó gerincig, ahol ismét szekérútra fordultunk. Az emelkedést mi követhette volna más, mint lejtõ: legurultunk a S sáv becsatlakozásáig. Betonon emelkedtünk a Chata Izbica felé, ahol is a S balra tért, egyenesen a Chata Erikához. A szlovák túrafilozófia lehetõvé teszi, hogy ne szigorúan ragaszkodjanak a résztvevõk az útvonalkövetéshez, így nem csoda, hogy épp az orrunk elõtt fordult balra egy helyi páros. Neheztelni rájuk nem volt értelme, hiszen náluk ez a szokás.


Mi azonban továbbra is a K sávon haladtunk, emelkedve természetesen. Kissé feljebb várt egy újabb elágazás, egy másik S jelzéssel, ami viszont már nekünk kellett. A K sáv egyenesen a Biely Kamenre ment, ez is „kispistázás” lett volna, így ez részünkrõl szóba sem jöhetett. Így jelzésváltás, és enyhe lejtõ a S sávon. Az elõnye ennek a szakasznak az volt, hogy a tekergõs út követte a szintvonalakat, így legalább extra hullámvasutazásban itt nem kellett élvezkedni. Idõnként rákezdett az esõ, de csak néhány pillanatra. A völgybõl szép kis felhõfoszlányok kúsztak felfelé. Az Érchegység fõgerincére azért mégis tisztességes mászással jutottunk fel, Bálint „sétálva”, én lassabban. Fent a gerincen ajándék pihenõ és friss forrásvíz várt. Valamiért éreztem én, hogy már itt bõven megvan az a szintemelkedés, amit a teljes távra megadtak a rendezõk..


Bálint számára már bõven „déja vu” érzés következett, õ ugyanis már sokszor járta ezt a fõgerincet. Mondanom sem kell, õ „élõ GPS-ként” jelezte a követendõ utat. A forrástól a Biely Kamenig tartó rövidke etap volt számomra a halál. Elvileg nem olyan vészes, de már nagyon nem esett jól ez az emelkedõ. A levegõ pedig friss volt, 1000 m felett. Fújdogált a szél, és bizony helyenként már a ködöt felhõnek éreztük, kellõen hideget is produkált. A gerinc emelkedõje tele volt kidõlt fával, amit kerülgetni kellett. Évek óta itt lehettek már ezek a fák, mert jól kijárt kerülõutak jelezték, hogy miként mellõzhetõek a terepakadályok. Biely Kamen után már alig volt jelentõsebb szint vissza, legalábbis egyhuzamban. Ennek örömére magasabb tempóra kapcsoltam, Bálint nagy örömére.


A Chata Erika továbbra is zárva volt (állítólag hosszú ideje így áll, üresen), a pont nem is itt várt bennünket, hanem a Katka teázóban, kicsivel arrébb. Nagyon jól esett a finom tea, valamint a ropogtatnivalók. Majdnem este 6 óra volt már ekkor, érezhetõen hûvösebb lett, bár ez inkább a felhõk közt való haladásnak volt betudható. Ahogy kiléptem a Teázóból, megcsapott a hideg, kifejezetten vacogtam. Részben emiatt is, most már tempós „sétába” kezdtünk. Jó érzés volt az egyértelmû lejtmenet, amit csak idõnként „zavart meg” egy-egy rövidebb emelkedõ. Ezek közül a legnagyobb egybeszint is belassítás nélkül megoldható volt.


Az események most már gyorsan peregtek: hirtelen eljött Chata Lajoska, ahol csak apró szusszanásra (és pecsételésre) álltunk meg. Jahodná elõtt a két apróbb, de nem laza emelkedõ kicsit meglepett. Késõbb aztán a sípálya mellett egy szép lejtõn gurultunk le. Jahodnától már öröm volt az élet: jólesett a haladás, szinte semmi emelkedés, kellemesen járható, kifejezetten szép erdei utak. Az utolsó jelzéselágazás táblánál (pod Kamennym hrbom) vettük elõ a lámpát, azt is csak azért, hogy ne bukjunk el a köveken illetve ne lépjünk feleslegesen pocsolyába. Bálint már elõre szólt, hogy a cél nem biztos hogy a rajthellyel egyezõ lesz, és a kocsmába kell majd lemennünk. Próféta szólt belõle, valóban így is lett: egy helybeli erõsítette meg a dolgot, aki épp akkor ért fel a buszfordulóhoz a célból.


A célban megkaptuk a kitûzõt, kellemesen elbeszélgettünk a magyar (ám kassai) fõrendezõvel. Az idõnk végül 18:30 lett, ami végül is nem olyan rossz. Bálintnak hatalmas önfegyelem kellett, hiszen õ tudott volna lazán 2-3 órával is jobbat, ha nem kell rám várnia.


A céltea, valamint a célnasi után a megrendelt gulyást elfogyasztottuk a kocsmában, amit kiegészítettünk némi sült kolbásszal. Étkezés után visszamentünk a tombolajegyeinkkel a rendezõséghez. Bálint sajnos nem nyert, az én 2 jegyem közül az egyik viszont igen.


Túl sokat nem idõztünk ezután, bár a felkínált helyi tömény lélekerõsítõbõl még húztunk egyet. A szálláson összesen öten maradtunk ott másnap hajnalig, így nem volt komoly horkoláskoncert. Furcsa érzés volt, hogy az elõzõ napi 2 óra után most már 5 órányit is aludhattunk. Kényelmes pakolás után kisétáltunk a buszhoz, ami nem közvetlenül vitt le a pályaudvarhoz (szemben a korábbi évekkel). Villamosra kellett átszállnunk, nem túl bõ átszállási idõvel. Minden klappolt, kényelmesen elértük a Hernád IC-t. Az idõ meglehetõsen leromlott addigra, csúnya sötét felhõkbõl elég intenzíven kezdett el esni az esõ. Jó érzés volt mindezt vonatablakon keresztül élvezni. Már csak egyetlen kérdés volt: Miskolcon bevárja-e a gyorsvonat az IC-t. Szerencsére igen, bár ez csak a leszállást követõen, az információs tábla megvizsgálását követõen lett nyilvánvaló számunkra. Egy utolsó sprint (nulla pontért), és végsõ megnyugvással dõlhettünk hátra az ülésen. Mindezek örömére fenékig kiittuk a Kofolát.


Nagy felfedezés volt számomra az Érchegységnek ezen szeglete. Amellett, hogy fizikailag is kihívásnak mutatkozott a túra maga (12 éve nem mentem százast), végig nyitott szemmel figyeltem és csodálkoztam rá a szépségekre.


Szint- és távadatok kapcsán csupán az elõbbirõl tudok nyilatkozni: a mapy.hiking.sk oldalon lekövetve a kellõen felnagyított útvonalat, nekem 3900 m jött ki. A távra én is kíváncsi volnék.


Mindösszesen 30-an indultak a százas távon, ebbõl Bálinttal mi ketten magyarok. A résztvevõk közül többen jöttek Pozsonyból, lévén hogy érintettek voltak a „Super Dialkoplaz” mozgalomban.


Valamikor mindenképpen visszatérek az Érchegységbe, mert a Rozsnyó-Kassa változat is nagyon érdekelne. Addig is tartogatom magamban mindazon emlékeket, amelyeket a túra kapcsán összegyûjtöttem.


Köszönöm Bálintnak, hogy képes volt lelassulni hozzám, valamint a sok sztoriját, amit útközben mesélt! Nem beszélve arról a sok-sok tapasztalatról, melynek segítségével gyerekjáték lett a teljesítés.


Köszönöm a rendezõség munkáját!


Jövõre 30. rendezés…


 

 
 
Vereckei-hágóTúra éve: 20102010.06.16 21:05:11

Vereckei-hágó 50  


Nagyon megörültem, amikor laci069 feltette telekocsi ajánlatát a topikra, a Vereckei-hágó túrára keresvén utastársakat. Nem sokat hezitáltam a témán. Pár órával késõbb már mindenféle gondolat motoszkált az agyamban: milyen lesz a határátlépés, mennyi idõ alatt tudunk egyáltalán átjutni? Kárpátalja gyalogos turistáknak nem igazán felkapott terep, a környéket bemutató turisztikai oldalt nem nagyon találtam az interneten. Pont ettõl lett izgalmas számomra ez az egész, miféle érdekességek is várnak majd ránk az út illetve a túra során.


Péntek délelõtt még dolgoztam, fokozottan pörögve a munkával. Idõben sikerült is végezni és tökéletesen idõzíteni. Mire hazaértem, rövidesen jelzett is Laci, hogy odalent vár az autó. Rajtunk kívül Joli és Friderika alkották az utazó csapatot. Az M3-ason szokatlanul erõs volt a forgalom, Hatvanig nem is tudtunk igazán tempósan haladni. Késõbb már kellemesebb lett a népsûrûség. Mezõkövesd magasságában megálltunk tankolni – ennek még a történet végefelé lesz jelentõsége. Ezután lélekben már a határra koncentráltunk, elõbb az M3-ast hagytuk el, a 41-es úton egyre érdekesebb lett a dolog, ugyanis a Tisza-híd után a fõutat felújítják, így felmart szakaszok, valamint útszûkületek nehezítették a határ megközelítését.  


Beregsurány elõtt egy utolsó szerelvényigazítás, majd irány a határátkelõ. A magyar oldalon meglepõen gyorsan zajlott a vizsgálat, pár pillanat múlva már az ukrán oldalon találtuk magunkat. Elõttünk hat autó. Külön történt az útlevél ellenõrzése valamint a vámvizsgálat. Az útlevelekkel nem szõröztek különösebben. A vámos bódéja elõtt sorba kellett állni a sofõröknek, méghozzá úgy, hogy a bódéból jól látható legyen maga az autó. A témát nehezítette, hogy az autók mellett feltûntek gyalogos és kerékpáros átkelõk is, akik ugyanabba a sorba álltak be. Namármost ha a sofõr hamar beáll a sorba, a kocsi hátul marad és az elõttünk már kihajtott autók helyére nem fog tudni elõreállni, lévén hogy a sofõr egyszerre csak egy helyen tartózkodhat…  


Az ukrán vámtiszt kreált egy problémát, ami alapján megnehezíthette volna számunkra az átjutást, szerencsére azonban nem tette. Így közel 1 órás ott-tartózkodás után megindulhattunk az ország belseje felé. Az út minõségébõl azonnal érezni lehetett, hogy nem otthon vagyunk. Az elsõ érintett falu táblája kétnyelvû, csakúgy mint szinte egész Beregszász járásban – itt él egy tömbben a legtöbb magyar Kárpátalján, nagyjából hasonlóan Csallóközhöz illetve Hargita-Kovászna megyéhez.  


Beregszászon csak átgurultunk, közben figyelgettük a mindenféle boltokat, amikbõl volt elég: bár, kocsma, kisboltok. A városban több használaton kívüli vasutat keresztezett a fõút, természetesen (akár nálunk is sok helyen) le kellett lassítani, sõt teljesen meg is állni elõtte. A város után jobbról mellõztük a Nagy-hegyet. Érdekes, hogy Bereg magyar oldalán is van egy hasonló nevû hegy, Tarpa szomszédságában, geotoronnyal a tetején. Innét továbbra is magyarlakta területen haladtunk, erre utaltak a református templomok. Gát nevû település volt közülük az utolsó.  


Szemet szúrtak a sárga-zöld színekben pompázó buszmegállók, köztük a Csikós csárdánál lévõt vettem közelebbrõl szemügyre, fõleg mivel a megálló neve cirill betûkkel volt kiírva. Gát után járást váltottunk, üdvözölt is bennünket egy szép nagy betonemlékmûre emlékeztetõ tábla. Munkács járásban már kevesebb lehetett a magyar, eltûntek a kétnyelvû feliratok. Egy nyílegyenes szakaszon értük el a várost. Már messzirõl feltûnt a vár, amit ugyan alaposabban megnézni nem szándékoztunk, idõ hiányában, viszont legalább lefotózni szerettük volna. A kockaköves vasúti felüljáró után kerestünk egy megfelelõ leágazást, ahonnan jól belátható a vár. Az elképzelést tett követte.  


A következõ projekt az Ungvár-Lemberg (Csop-Kijev avagy Budapest-Moszkva) fõút megtalálása volt, szerencsére a táblák itt segítségünkre voltak, bár néhol csak közvetlenül az adott kanyar avagy elágazás elõtt találkozhattunk velük. Elérve a fõutat jobbra fordultunk és rácsodálkoztunk annak hihetetlen jó minõségére. Egy lámpás keresztezõdésnél mellõztük a Rahó (PAXIB :-D ) felé tartó leágazást, nemsokkal rá pedig balról feltûnt egy hagymakupolás pravoszláv templom, melynek aranyszínû sapkája már messzirõl jól látható volt a Nap fényében tükrözõdve.  Közelebbrõl megnézve sem volt egyértelmû, hogy a templomot most építik, avagy csak felújításon megy keresztül.  


A fõút mentén sok árus kínálgatta portékáját, elsõsorban gyümölcsöket, valamint mindenféle üvegekben ezt-azt. Találgattuk is, hogy mik lehetnek bennük: szörp, bor, pálinka… Munkács után a Latorca völgyében haladtunk, elõbb dimbes-dombos, majd egyre inkább középhegységi tájon. A folyó egyre keskenyebb és zúgókban gazdagabbá vált. Sokan fürödtek is a vízben. Egy panorámát is kínáló helyen megálltunk nézelõdni, fõleg mivel ott egy „Zakarpatszki szuvenír” üzlet is helyet foglalt. A szokásos hûtõmágnes mellett találtunk fapoharat (!), valamint teljes marhabõrt, kipreparált disznófejet és szarvast is.  


Szolyva környékén több kamionparkoló is feltûnt, az egyikben telt ház volt, az ottani motel valamint étterem bizonyára a legjobb lehet (most nem volt idõnk leteszteni). Innentõl a hegyek egyre vadregényesebbé váltak, sûrû fenyvesek, meredek hegyoldalak közt gurult az autó. Abranka nevû falu fölött több gyerek integetett eszeveszettül az út mellett. Elõször azt hittük, stoppolni akarnak. Közelebb érve aztán kiderült, hogy a kezükben gyümölcs avagy valamilyen szörp van, nyilván el akarták adni. A lelkesedésük meg nyilván annak tudható be, hogy nem ukrán rendszámú volt az autónk.  


Nyizsni Vorota falu szélén jött a várva várt elágazó Volovec felé. Lekanyarodtunk és egy patakvölgyben haladtunk tovább az itt már nem igazán jó minõségû úton. Egy hágóhoz kapaszkodtunk fel, amelynek tetején ott állt a Volovec tábla (akarom mondani: betonemlékmû). Természesen meg kellett örökíteni, már csak amiatt is, mert innét nagyon jól be lehetett látni nem csak a várost, de a mögötte lévõ hegyeket, a fenyvesekkel, valamint a kopasz tetejükkel.  


Legurultunk a városba, a körforgalomnál balra kanyarodtunk, ahogy azt Magdi elõzetesen elmesélte Lacinak. Tudtunk pontos házszámot, ennek ellenére lazán túlszaladtunk a vendégházon. A város szélén jártunk már, mikor teljes véletlenségbõl összefutottunk OT Marika csapatával, akik vacsora után sétálni indultak. Õk igazítottak bennünket útba. Meg is találtuk a szállásunkat, egy szép rönkház képében. Ott tüsténtkedett Magdi, a fõrendezõ, éppen a szobák leosztásával volt elfoglalva. Amint azonban bennünket meglátott, rögtön intézte is a vacsoránkat, a vendégházzal szemközt található étteremben.  


Hangulatos hely volt, kinti asztalokkal. Szólt a helyi lakodalmas zene (igaz, nem élõben). Rögtön megkóstoltam egy helyi barnasört, majd jött a menü: húsleves-féle kaporral gazdagon, valamint második fogásként töltött káposzta, ami sem az otthoni ízhez, sem a Torockón megtapasztalthoz nem hasonlítható. Rajtunk kívül ekkor már ott voltak többen is, akik F. Roli kisbuszával érkeztek, valamint egy BEAC-os illetve egy tatabányai csapat is. Jó volt sok-sok ismerõssel összefutni. Mint késõbb kiderült, késõbb gyakorlatilag egy csapatot alkottunk (volna). A vacsora után vándor_csillag sütött még tócsnit, amúgy kiegészítésképpen. Csilla elmesélte, hogy aznap szalagozni voltak, ez megnyugtatóan hatott számunkra. Roli röviddel napnyugta elõtt kivitte Magdiékat egy másik szakaszra szalagozni.  


A szálláshely nagyon klassz volt, a szobák igényesen berendezettek, ami csak lehet, fából. A tetõtéri lakosztályhoz fürdõszoba is tartozott, egyedül a viszonylag kisméretû mosdókagyló adott okot némi gondolkodásra. Rövidesen aludni tértünk. Nem volt hûvös a hegyek ölelésében, 500 m-rel a tengerszint felett, a nyitott ablakon keresztül jól behallatszott a közeli vasúti fõvonalon áthaladó vonatok zaja. Ennek ellenére jól aludtunk.  


Reggel 6-ra lett ígérve a közös reggeli, addigra legtöbbünk már bõven túl volt az ébredésen, és nagyjából elõ is készült a túrára. Inni kétféle teából ihattunk, hozzá kolbászt, tojást, mindenféle pékárut (köztük a jó kis fekete savanyú kenyeret) fogyaszthattunk. Energiával felvértezve vártuk a rajt pillanatát. Addig azonban még maradt jócskán idõ. Fél 7-kor indult el a nevezési procedúra, és akkor körvonalazódott, hogy összesen hányan is indulunk el a túrán: nagyjából harmincan lehettünk. További várakozás következett, ami nem telt el eseménytelenül, mert láthattunk például egy tehervonatot, amit elöl hat (!!) villanymozdony húzott, hátul pedig kettõ (!!) tolta. Ezen kívül nem sokkal a rajt elõtt láttunk Lemberg felé elhaladni egy hatkocsis elektricskát, ami – mint késõbb kiderült -,  a túra szempontjából nem közömbös információ.  


Magdi 6:50 körül összehívta a társaságot és ellátott bennünket hasznos információkkal. Köztük a legfontosabb, hogy a leírás valamint a térkép nem feltétlenül a legjobb, ehelyett ajánl számunkra jobb útvonalat, valamint felhívta a figyelmet néhány kritikus helyre. Kár, hogy nem volt nálunk diktafon, mert az információk jelentõs részét úgy ahogy van, elfelejtettük... Ami az igazolófüzetet illeti: a 3 táv útvonalleírása összesen tett ki egyetlen A/5-ös oldalt, ráadásul ugye ez még a tavalyi leírás volt, legalább frissíteni érdemes lett volna.  


A kapott térkép… ez valamilyen ukrán autóstérkép lehetett, minden információ (településnév, hegyek nevei) csakis ukránul szerepelt rajta. Szintvonal semmi, még a léptékét is csak saccolni próbáltuk. Õszintén szólva, a térképet alaposabban nem is tanulmányoztam akkor – így utólag nem is tudom, hogy ez elõny vagy hátrány volt számunkra akkor.




Magdi arra kért bennünket, hogy amennyire lehet, maradjunk együtt, és csoportban haladjunk a túrán. Közben kialakult a 3 táv csapata. Elhangzott még, hogy egy magyar társaságot visszafordítottak a határon, õk még úton vannak, és rövidesen meg is érkeznek, aztán majd a mezõny után erednek. Kíváncsi voltam, kik is azok. Késõbb persze kiderült.  


Eljött a nagy pillanat, elstartoltunk. A mezõny legelején az 1. ep. személyzete haladt, akit sajnos egy idõ után szem elõl vesztettünk. A városból kifelé indult a csapat, és rövid idõ alatt szét is húzódott, mert többen is rengeteg fotószünetet tartottunk. A régi faházak, valamint a réti virágokkal benõtt temetõ csábított rövid megállásokra. Szépen lassan emelkedett a betonút, és a fotózások miatt a mezõny hátsó felében találtam magamat. A városból kiérve a grandiózus guklivi viadukt alatt haladtunk el. Elérve Gukliv szélét, arra lettem figyelmes, hogy elõttem mindenki jobbra fordul egy murvás útra. Magam sem tettem másként, emlékezve a fõrendezõi intelemre, miszerint próbáljunk együtt maradni.  


Jobb oldalon patak csobogott, balról szép házak. Köztük sok olyat láttam, ahol a ház falát megerõsítették szögelt zsindelyekkel, leginkább sárga színben pompáztak. Sorinékhoz csapódtam, aki éppen medvekalandjait mesélgette. Közben balról egy nagyon szép, ám jobb sorsra érdemes fatemplomot mellõztünk, utóbb kiderült, hogy ez a templom szerepel sok-sok kárpátaljai montázson. A murvás úton több nagy teherautó húzott el, nem kevés port verve fel maga mögött. A porták mögött szénaboglyák, Erdélyben látott módon, kicsit azonban „soványabb” kivitelben. Kúszva fel egyre feljebb a házak közt, rajzolódott ki a környezõ hegyek látványa.  


A Dumka szállónál tanácstalanul kóválygó túratársakat találtunk. A leírás szerint erre kellene haladni, de a reggeli eligazításon más útvonalat javasolt Magdi. Érdekes módon ezt mindenki tökéletesen elfelejtette. A szállónál próbáltunk valami járható utat találni a továbbhaladáshoz, azonban minden iránytartó lehetõség zsákutcának bizonyult. Itt bizony segítséghez kellett folyamodni. A szállónál egy helybelit interjúvolt meg valamelyikünk és ékes ukránsággal elõadott válaszból sikerült annyit kideríteni, hogy a sárga sáv jelzés visz minket a Sipot-vízesés felé, és hogy az a sípályán keresztül vezet. Közben Laci próbálta elérni Magdit. Hogy pontosan mire jutott vele, nem tudom, mert még tartott a telefonálás, mikor a csapat nekiindult balra felfelé a sípályán. Azt egyértelmûen megállapíthattuk, hogy a pályát már régóta nem használhatták.  


Innentõl Magdi alapelvét szem elõtt tartva összeállt az 50-es csapat, tizenhárom ember indult meg a hegynek fel. Néhány jelzést ugyan láttunk, az irány az nagyjából adott volt. Közben egyre magasabb fûben trappoltunk és a pálya tetején további utat próbáltunk belõni, az pedig nem igazán adódott. Sorin vállalta a csapat vezetését és irányításával egy járatlan, lábtekerõs ösvényfélén másztunk tovább. Kisvártatva egy széles szekérutat metszettünk, ahol közös elhatározással jobbra fordultunk, természetesen hegynek fel. A döntés helyesnek bizonyult, mert teljes váratlansággal valahonnan elõkerült a sárga jelzés. Bár örömujjongásban nem törtünk ki, megnyugtatott a tudat. Az út meredeksége csak átmenetileg enyhült, utána ismét komoly mászás következett.  


Egy dolog biztosnak tûnt: a megadott szintadatok megdõlni látszanak. A hosszútávra kiírt 500 m szintet 1 óra leforgása alatt a hegyoldalban összehoztuk. A társaság java része pedig nagy valószínûséggel nem ilyen terepre készült lélekben. Pillanatok alatt széthúzódott a mezõny. Többször is tartanunk kellett pihenõket, amíg mindenki megérkezett. Jelentkeztek a tikkadás jelei, elõkerültek az ivóflaskák. Hátratekintve egyre szebb kilátásban gyönyörködhettünk, elõbb a fenyvesek közt lehetett kikandikálni, majd balról a szemközti hegyre lehetett egyre szélesebb szögben rálátni. A Nap ereje sem volt gyenge, szóval több fronton is küzdeni kellett.  


A jól járható szekérút mélyúttá változott, amit fantasztikusan benõtt a szederinda. Ki kellett menjünk belõle, valami alternatív megoldást keresve. Az sem volt sokkal egyszerûbb, de legalább nem kaptunk szúrásokat. Egy vadmálna-mezõn verekedtük még át magunkat, utána már ismét járhatóvá vált az út, ezúttal szép bükkösben haladva. Ez a technikásabb szakasz is megviselte a társaságot, láthatóan belassult a csapat. Elõkerült C. Árpi GPS-e és egy hozzávetõleges adat a tengerszint feletti magasságról. Bizony, túljutottunk az 1000 méteren bõven. Oké, de akkor meddig megyünk tovább felfelé? A térképen errõl semmit nem tudhattunk meg.  


A bükkösbõl némi emelkedéssel kijutottunk az erdõ fölé, ahol már egy árva árnyék sem adatott. Cserébe viszont ott volt a csodálatos látvány, a zöld mindenféle árnyalata. Némi szellõ fújdogált, enyhítve problémáinkon. Egy keresztnél vártuk megint össze a csapatot, ahol a GPS alapján enyhén jobbra fordultunk. A kõre festett jelzés egyenesen a hegycsúcs felé vitt volna minket, azonban a csapat inkább a hegy kikerülésére szavazott. A kerülõútnak hitt megoldás valójában egy szerpentinnek bizonyult. Itt már a társaság elején haladtam, „úttörõ” jelleggel. Az egyik szerpentin-kanyarban két, nagy sebességgel közlekedõ és integetõ túratársra lettem figyelmes. Ahogy közeledtek, úgy lett nyilvánvaló, hogy Sétálós bácsi valamint M. Attila azok.  


Megörültünk egymásnak, és azon vettem észre magam, hogy velük tartok tovább, ezáltal a 13 fõs csapat létszámát eggyel leapasztottam. Arra azért ügyeltem, hogy a társaság tagjai közül néhányan lássák, miszerint Bálintékkal továbbhaladok. A 12 fõs kirándulócsapat ezután más utakra tért, az õ kalandjaikról csak este értesültem ((csak röviden: a csúcs elõtt úgy döntöttek, hogy a mászásból számukra ennyi elég, ezért visszaindulnak a szálló felé, egy alternatív úton. Egy pihenõ után megindultak iránymenetben lefelé, volt ott csalán, tüske, lapulevél, sár, a végén pedig mászás a patakban. A kalandok meglehetõsen sokáig eltartottak, bõven délután járt már az idõ, mire visszaértek a szállásra)).  


Egy odavetett kérdésre, miszerint „merre tovább?”, Bálint gyorsan reagált: „Természetesen fel a csúcsra”. Ennek megörültem, mert lelkem mélyén mindenképp oda vágytam. Áfonyabokrok közt egy szûk vadcsapáson másztunk tovább. Egy sziklaperemhez érkezvén lecsüccsentünk és elengedtük magunkat: az ottani látvánnyal nem tudtunk betelni. Bálinttal madarat lehetett volna fogatni: nem kifejezés, hogy tetszett neki a táj. Kb. 1200 méter felett havasi gyepek, a zöld mindenféle árnyalatában. A felhõkrõl vetülõ árnyék tovább finomította a képet. Az élmény egy kicsit a boszniai Gostilj csúcsára emlékeztetett.  


Még mindig nem voltunk fent az „igazi” csúcson, így másztunk szépen tovább. Apróbb puklik, majd idõvel eljött a helyi maximum, amit egy fémoszlop is jelzett. Készültek is a csúcsfotók rendesen. Leheveredtünk a fûbe (egy kicsit szúrt), és Bálint hátizsákjából elõkerült az ukrán szárított füstölt hal. Hja kérem, csak helyi ételt fogyasztunk ;-) A szél idõnként feltámadt és a sapkákat biztonságba helyeztük. A hal rágcsálása közben Bálint elmesélte a kalandos kijutásukat. Az autót magyar oldalon voltak kénytelenek hagyni, gyalog jöttek át, majd stoppal és taxival jutottak el Munkácsra, ahol vonatra szálltak (nem is akármilyenre, fapadosra!). A reggeli rajt elõtt az õ vonatjukat láttuk elsuhanni. A kiutazó csapatukhoz tartozott még Bubu és édesanyja is, de akkor még (amikor mi fent a csúcson csücsültünk) biztosan mimögöttünk lehettek.  


A csúcs mögött nem túl messze látszott egy még magasabb hegy, Bálint nagyon hajlott volna rá, hogy azt is megmássza, de Attila visszatartotta. A csúcs után nemsokkal egy oldalgerincen balra kanyarodtunk és egyik ámulatból a másikba estünk. A zöld valamint a barna mindenféle árnyalatát láthattuk szinte, alattunk mélyen pedig az erdõs völgyeket, távolban pedig a sok-sok település kontúrjait. Érdemes volt ereszkedés közben is visszatekinteni, hihetetlen szép látvány járt érte cserébe. Az egyre meredekebb, helyenként bokatörõ vadcsapáson vesztettük rendesen a szinteket. Bálint messzirõl kiszúrt egy forrást, ami – természetesen – merítõs üzemmódban mûködött. A két fiú négykézlábra ereszkedett és mintát vett a hideg kristálytiszta vízbõl. Én még nem voltam akkor annyira szomjas, így kihagytam.  


Lassan elértük az erdõhatárt, és ismét bükkösben találtuk magunkat (meglepõ, hogy itt hiányzik a fenyves, valamint a törpefenyves szintje), aztán valahonnan elõkerült a sárga jelzés. Örömünket nem tudtuk titokban tartani. Patakzúgás jelezte, hogy nem járunk rossz helyen. Kereszteztük is a patakot, itt a jelzettség példásnak volt mondható, ami arra utalt, hogy frekventált turisztikai célpont lehet a közelben, ami ugye a Sipot-vízesésre tökéletesen elmondható. Igen szép bükkösben haladtunk, széles jól járható úton (ez a rész engem a Kohász kék Mályinka feletti részére emlékeztetett). Kijutottunk egy tisztásra, ahol Bálint messzirõl meglátott sátrakat. A biztonság kedvéért szóbeli segítséget is kért, hogy jó helyen járunk-e. A sátras fiatalok kijeviek voltak különben. Pár pillanat múlva már lent is voltunk a vízesés alatti fahídnál. Sok-sok kiránduló volt ezen az úton.  


Egy-két perc múlva ott voltunk a közel 20 méteres Sipot-vízesésnél. Volt benne víz bõven. A srácok elõre eldöntötték, hogy itt megfürdenek. Nem is totojáztak sokáig. Bálint elõször letette a szemüvegét, aztán rájött, hogy anélkül problémás volna leereszkedni a vízhez esés nélkül. Így aztán visszavette. Be is ment a legközepébe, ahol a legnagyobb erõvel hullik alá a zuhatag. Jéghideg masszázs volt a jutalma, amit annyira élvezhetett, hogy közben észre sem vette, hogy a víz ereje lesodorja a fejérõl a szemüveget. Közben egy helybéli srác szólt is neki errõl, persze ukránul… Mire észhez kapott Bálint, a szemüveg már messze járt.   A hideg víz nagy felüdülés lehetett Bálintéknak, én azonban ezt az élményt kihagytam az életembõl.


Megígértük Attilával, hogy lefelé menet (szerencsére a patak mentén haladtunk tovább) mindenképp figyeljük a partot, hátha kivetette a víz a partra a szemüveget. Sajnos nem jártunk sikerrel… Így innentõl Bálint vizuálisan nem élvezhette maximálisan a túrát, cserébe viszont jó sok képet kattintott, ami utólag rekonstruálhatóvá teszi számára a dolgokat. A vízesés alsó bejáratánál lévõ házikót, ahol a belépõjegyet árulták, tehát felülrõl közelítettük meg, Attila mindenképpen akart fizetni, kézzel-lábbal el is magyarázta, mi a helyzet. Mikor azonban az árus megtudta, hogy mi a hegycsúcsról fentrõl ereszkedtünk le, mosolyogva intett nekünk, hogy menjünk csak nyugodtan.  


Ahogy haladtunk lefelé, most már vityillók közt, hirtelen balról bejött egy szalagozott ösvény, ami gondolkodóba ejtett bennünket. Az iránya nem volt számunkra megfelelõ, valószínûleg ez a csúcskerülõ alternatív út vége lehetett, ami levágta a hegyet. Egy buszfordulónál, a Magura sípálya információs táblánál találtunk egy vendéglátóipari egységet, ahol folyadékot vételeztünk és feltöltöttük flaskáinkat. Nagyon jó almalevet sikerült venni, nem volt túlédesítve. Említésre méltó, hogy ebben a kocsmában nem csupán italos hûtõt láttunk, egy másikban ugyanis sajtok és felvágottak között is lehetett válogatni.  


Ekkor már elmúlt du. 1 óra, túl voltunk a szintidõ felén, a térképre nézve (és a vonalakból saccolva) az útvonalnak viszont csak a harmadán. A magashegyi szakasz a hátunk mögött, most már „csak” a gerincre kellett feltalálni. Ehhez Bálint azt találta ki, hogy a szomszédos faluba (ami a kocsmás falutól alig 2 km-re lehetett, de nevét nem tudtuk meg a térképrõl) menjünk át az autóval is járható dózerúton. Így is történt. Egy dombháton keresztül ereszkedtünk le ebbe a faluba, ahol busz is járt, pár ember éppen állt a megállóban. A falun keresztülfolyó patakban ruhát mosó asszonyt is láthattunk.  


A képlet egyszerû volt: ebbõl a faluból nyílegyenesen fel kell jutni a gerincre, valamilyen út biztos lesz rajta. A templom elõtt nyílt is erre lehetõség. Út az mondjuk nem volt, de csináltunk magunknak. Meredek, virággal borított réten vágtattunk fel, a Nap rendesen tûzött, szépen izzadtunk. Az elméletünk is bejött, ugyanis a gerincen tényleg találtunk egy jól járható szekérutat. Egy elágazásban egy szinttartó útra tértünk, nem akartunk feleslegesen mászni. Cserébe viszont részben mocsaras, csalános út jutott osztályrészül. Egyszer aztán ennek is vége lett, mert balról bejött egy nagyon széles, egyértelmû „turista autópálya”, aminek nagyon megörültünk. Ez már egyenesen felvitt ugyanis a Kisszolyvai-hágóhoz. A tájékozódási része a túrának tehát kipipálva.  


A küzdés fejezet viszont csak most kezdõdött. Ugyanis azzal a folyadékmennyiséggel kellett gazdálkodjunk egészen a Vereckei-hágóig, amit még a kocsmában vételeztünk. Ráadásul a gerincút végig nyitott, árnyék gyakorlatilag nem volt. A látvány mindenért kárpótolt persze. Az idõnként fel-feltûnõ 19-es számú sárga jelzést örömkiáltásokkal üdvözöltük. Mindkét oldalt panoráma, a tovahaladó felhõk klassz árnyékokat húztak maguk után. Komoly egybeszintekkel már nem kellett ugyan bajlódni, de a gerincekre általában is jellemzõ hullámvasutazás az végig kísérõnk maradt. Nagyon mutatós virágos réteket mellõztünk, közelben-távolban fenyvesek. Tudtuk, hogy rá kell kapcsolni a tempóval, hiszen terepügyileg nincsen gond, és az elsõ hágóig megtett idõ alapján megsaccolhatjuk, mikor érhetünk a Vereckei-hágóhoz.  


Baloldalt lent feltûnt egy vasúti alagút, ami már a hágó közeledtét jelezte elõre. Jobbról Rosztoka falu látványa, majd egy S kanyar végén egy szép kis emelkedõ következett. Ez nem ízlett már túlságosan, fõleg a délutáni napsütés miatt. Felérve a csúcsra egy keresztet találtunk egy sírral. Ezután már csak kisebb hepehupák jöttek, és a széles réten vezetõ gerinc helyett itt már inkább árnyas erdõn mentünk keresztül. Sûrûsödött ismét a sárga jelzés, ami Bálint szerint a hágó közelségének egyértelmû bizonyítéka. Már vártuk nagyon azt a hágót… Jobbról bejött a gázvezeték nyomvonala, ami nagyon jó jel volt, hiszen ennek folytatása lesz majd a történelmi határ. Egy hegytetõrõl való ereszkedéskor messzirõl kivehetõ volt egy útcsomópont, és balkéz felé egy hosszú hegygerinc. Bálint örömében fel is kiáltott.  


Leértünk a Kisszolyvai-hágóhoz. A térkép ide egy betonutat is jelölt, de az éppenséggel nem volt. A 19-es sárga jelzés helyett csak 14-es számút találtunk. Az egyetlen járható út enyhén lefelé vezetett, ami ráadásul irányát tekintve sem volt igazán megfelelõ. Itt tartottunk egy rövid energia- és folyadékpótló szünetet. Ekkor már du. 4 felé járt az idõ. A térképrõl azt saccoltuk, hogy legkorábban 8 órára fogunk tudni megérkezni a hágóhoz. Mindez oké, de merre tovább? A kinézett út egyikünknek sem tetszett, elvileg ugyanis a gerincen kellett volna továbbhaladni. Vissza a hágóhoz. Messzebb feltûnt egy széles gerincút, ami már megfelelõnek tûnt, de ugye el is kellett jutni odáig. Nos, hát igazi járható út az nem volt, át kellett hozzá vergõdni egy szúrós bokros részen, majd egy ösvényen (amin csodák csodájára találtunk 14-es számú sárga jelzést!).  


Pár pillanat múlva kijutottunk egy újabb „turista autópályára”, ami megnyugvással töltött el mindannyiónkat. Az már kevésbé, hogy szép kis hullámvasutazás következett. Ez a szakasz felért 3 Ebecki-tetõvel, meg némi Északi Zölddel. Sok-sok apró (vagy nem igazán apró) mászás, majd ereszkedés. Nem is volt érdemes számolni, csak nézni elõre. És persze azért oldalra is, elvégre gerincen haladtunk és mindkét irányba szép kilátásokat élvezhettünk. A Nap ereje is gyengült, habár ezt a kezdõdõ kitikkadás révén nem igazán éreztem. A legjobb a dologban mégis az volt, hogy nem kellett tájékozódnunk, egyértelmû volt a gerincút, ami egyben a történelmi Magyarország határa is. Kíméletes volt az útvonal kijelölõje, mert nem minden csúcsra vitte fel a vezetéket, hanem idõnként kerülõt is engedélyezett. Attila kezdett nagyon fáradni. Nem csoda, hiszen õ volt a sofõr, pénteken este indultak el, és kalandosan jutottak el a rajtba, õmaga nem sokat aludt…  


Az egyik egyértelmû balos kanyarban elõvettük a térképet, hogy megnézzük, valóban jó-e nekünk az az irány. Jó volt, habár a folytonos lejtés nem tûnt teljesen szimpatikusnak. Az úton helyenként betonozott részeket is találtunk. A táj kezdett megszelídülni. Az út mentén hihetetlen dologra lettünk figyelmesek: feltûnt egy SZALAG! Olyan, ami nekünk szólt. Sápadt sárga, kicsi és fûre kötözött, de a miénk! Ennek úgy megörültünk, hogy körbetáncoltuk és lefotóztuk. Késõbb több társával is találkoztunk, méretben és fazonban igen hasonlóak voltak.  


Az egyik lejtõnél tõlünk párszáz méterrel elõttünk éppen akkor fordult be az erdõ felé két túrázó. Mondtam is Bálintnak, aki egybõl felkiáltott, hogy: „Ember a láthatáron”, és azonnal futásnak eredt. Próbáltam utána menni, de maradtam egy viszonylag erõs gyalogos tempó mellett. Azt láthattam, hogy Bálint beérte a két túrázót, de hogy kik voltak azok, akkor még nem tudhattam. A távolság köztük és köztem nem igazán akart csökkenni.   Egy keresztnél aztán utolértem õket és kiderült, hogy Bubu és édesanyja azok. Mindannyian nagyon örültünk a „csapatbõvülésnek”. Bubuék elmesélték, hogy õk egyetlen ellenõrzõponttal sem találkoztak, nem mentek fel a csúcsra, valamint nem találták meg a vízesést sem. Így talán összesen valamivel kevesebbet mehettek, mint mi, így kerülhettek elénk. Éva eléggé ki volt már tikkadva és kereste a lehetõséget, hogy a legrövidebb úton bemenjen a célba.  


Errefelé több lovasszekérrel is találkoztunk, valamint egy pásztorfiúval, aki innivalót kért. Szívesen adtunk volna neki, de mi is szûkölködtünk. A Kanora-gerincnél Bálint megállapította, hogy az út íve, valamint egyéb tájolási paraméterek alapján ez az az út, ami levezet Volócra. Elbúcsúztunk Bubu édesanyjától, akinek a táskájából elõkerült egy gyümölcslé. Nem tartott sokáig a letartóztatása.


Innen még nagyjából 2 órára saccoltuk Vereckei-hágót. Szint nem volt már sok, a terep is megenyhült, inkább csak dombocskákat másztunk meg, egyiket a másik után. Helyenként már füves utat tapostunk, kétoldalt csodálatos mezei virágok hihetetlen mennyiségben. Egyszer aztán feltûnt egy kereszt, méghozzá pont olyan, amirõl Magdi a rajtban mesélt. A lócáról lógott a zsírkréta. Bõ 50 km után végre egy ellenõrzõpont. A zsírkréta egy bakancs-cipõfûzõvel volt a lócához erõsítve, elnyerte sokunk tetszését.  


Nagyjából ekkor kaphatott Attila SMS-t a fõrendezõtõl, aki érdeklõdött, merre is járunk. A leírás alapján válaszoltunk neki, ugyanis a 17-es táv szöveges útvonalleírása szerint „innét a Vereckei-hágó 1 órás könnyû sétával érhetõ el”. A valóságban ez nekünk bõ másfél óráig tartott, nem teljesen sétatempóban…  


Ezután jött a Feszty-körképen is megörökített táj. Szelídke dombok, virágos rétek, zöld minden mennyiségben. Nagyon élveztük volna, ha nem hajtunk a világosban való beérkezésre, valamint ha lett volna több folyadékunk. A térkép ezen a szakaszon annyiban segített, hogy két falu mellett kellett elhaladni (mindkettõ tõlünk jobbkézre). Az elsõ falu betonútja sokkal késõbb jött el, mint ahogy gondoltuk, ez némileg lelombozott. Közben áthaladtunk egy „albertirsai sistergõs” villanyvezeték alatt, majd rövidesen baloldalt valami településfélét is mellõztünk, az egyik házból füst szállt fel. Bubu telefonhívást kapott Magditól, hogy miért is nem értünk már be Vereckére. Kaptuk a bíztatást, hogy húzzunk bele. Arra a kérdésre, hogy jelenleg hol vagyunk, Bubu annyit válaszolt: „baloldalt füst száll fel” :-D Jobbkéz felõl a második falu ott volt karnyújtásnyira. Ezek alapján már csak 1-2 km volt hátra.  


Felmásztunk egy utolsó dombra, melynek tetején egykori katonai bázis omladozó épületeit csodálhattuk meg. Betont érezhettünk végre a lábunk alatt, valamint egyértelmû lejtõt. Lent pedig betonút-keresztezõdés, balkéz felõl az ukrán emlékmûvel. Ez volt a tulajdonképpeni hágó. Habár csak néhányszáz méterre voltunk az emlékmûtõl, elõvettük a leírást, valamint némi folyadékot is. A „Bereg Volán aut. áll.” névre keresztelt betonmegálló mellett felmásztunk a mobiltornyokhoz, majd onnét már látható volt a távolban a várva várt emlékmû, emberekkel körülötte.  


Az elsõ dolog, amit a Vereckei-emlékmûnél szemrevételeztem: a víz volt. Nem is érdekelt más, õszintén szólva. Megittam sok-sok pohárral, és csak utána kerítettem sort a pont-adminisztrációra. Közben fogyasztottam nápolyiból, valamint az önkiszolgálós zsírosdeszkából is. Kicsit megszemléltem az emlékmûvet is, még világosban. A távolban vöröslõ napkorong okot adott néhány giccses fotó elkészítésére is. A pontõrön, Gézán kívül ott volt a reggeli 13 fõs csapatból néhány ember is, akit Roli hozott fel a busszal. Õk elmesélték, hogy csak mi vagyunk azok, akik az 50-es mezõnybõl eljutottak a Vereckei-hágóig. Nagy dilemma következett: itt van fent az autó, van is benne hely, a célban vár a vacsora meg a zuhany. Ha továbbmegyünk, szinte végig sötétben kellene haladni, ráadásul ugyanazon az úton (legalább 2 órát), viszont részben ismeretlen terepen. Egyedül Bálint ragaszkodott ahhoz, hogy a kijelölt teljes útvonalat végigjárja.  


A Vereckei-hágóig megtett távot nagyjából 60 km-re saccoltuk, a megtett szintet pedig 2500 m-re. Innét Bálintra még további kb. 15 km és 250-300 m szint várt. Hárman tehát (jómagam, Attila és Bubu) becsatlakoztunk Rolihoz és legurultunk a szállásra. Megérkezvén Magdi egybõl a vacsorához irányított hármónkat. A céllevest fogyasztottuk el elsõként, ami borscs formájában érkezett, hihetetlenül jólesett. Ezt követte a lazacos leves (húsleves alapú), természetesen kaporral. Második fogásként saslikot ettünk hajdinakörettel és öntettel, káposztával. Még mindig folyadékhiányom volt, így kipróbáltam a kvasz-t, majd leöblítettem egy újabb helyi sörrel. Az étterem elõtti asztaloknál megosztottuk kalandjainkat a többiekkel.  


Magdi körbejárt és átadta a díjazásokat. Bár nem tudom, hogy valójában minek is volt elismerése a kitûzõ és az oklevél. A kitûzõn (talán nem véletlenül) nem szerepel túratáv. Bálint már akkor ért be, amikor már a túrázók legtöbbje már aludt. Nagy tétben fogadtunk volna elõre, hogy végigcsinálja, de azért szemüveg nélkül, sötétben, egyedül, részben ismeretlen terepen… nem gyenge.  


Másnap reggel jó volt óracsörgés nélkül ébredni. A Nap sugarai hamar kicsábítottak bennünket az ágyból. Közös reggeli várt ránk, bár több csapat nem várta azt meg, hanem még elõtte elindultak hazafelé. A reggeli ismét bõségesnek bizonyult: babos káposzta, sajtos-tejfölös krumpli sült hagymával, sajt, füstölt sprotnipástétom, valamint a jó kis savanyú feketekenyér. Evés után mi sem késlekedtünk sokáig, és autóba pattantunk. Laciék elõzõ nap este nem jöttek fel az emlékmûhöz, ezért utunk elõször oda vezetett. Elsõre nem is találtunk fel, mert Nyizsni Vorota településen nem kanyarodtunk el jobbra (kitáblázva persze nem volt sehol). Az út minõsége helyenként borzasztó. Az emlékmûnél eltöltöttünk egy kevés idõt, majd egybõl megállás nélkül a határ felé vettük az irányt.  


Meglepõen hamar el is értük Beregsurányt. Elõttünk talán ha 10 autó várakozhatott. Az ukrán oldalon viszonylag gyorsan ment a vizsgálat, 45 percen belül át is sikerült jutni a határon. A magyar hatóságok viszont alapos munkát végeztek, több autót is rendesen átvizsgáltak. Közben kiderült, hogy ki kell tölteni egy papírt a kocsi tankjában lévõ üzemanyagról nyilatkozandó: mennyi volt amikor elhagytuk Magyarországot, illetve mennyi most a visszatéréskor. Szerencsére az elõbbi adatot egyszerûen ki lehetett számolni a mezõkövesdi tankolásból. Csak szépen lassan cammogott a sor, eközben persze tûzött a Nap, épp a déli órákat töltöttük el árnyékmentes helyen, várakozva. Egyszer aztán mi kerültünk sorra. Összes cucc ki az asztalra, táskák részletesen átvizsgálva, különös tekintettel a bakancsokra és a használt zoknikra. Laci elmondása szerint eddig még határon nem kérték tõle a pótkereket. Most ez is megtörtént.  


Szûk 2 óra kellett ahhoz, hogy átessünk a vizsgálaton. A várakozás idegõrlõ volta, valamint a meleg miatt az elsõ dolgunk az volt, hogy a lehetõ legközelebb találjunk valami étterem-félét. A templomairól híres Csarodán és Tákoson egyetlen ilyen helyet sem találtunk nyitva. Ekkor ötletként felmerült Gergelyiugornya, amit némi keresgélés árán, de megtaláltunk (a környékre ráférne néhány extra információs tábla…). Kellemes ebédet költöttünk el a strand közelében lévõ Diófa étteremben. Az elfogyasztott hûsítõ sörök hatására elpilledtünk és azon vettük észre magunkat, hogy igen hamar visszajutottunk a fõvárosba.  


Felmerült kérdésként, hogy kik is a túra teljesítõi. Lehet-e egyáltalán ezt a fogalmat értelmezni ennek a túrának a vonatkozásában. Legközelebb még talán Bálint járt a kritériumok teljesüléséhez, mert õ (és Attila) találkozott az 1. ellenõrzõponttal (nem fordultak be a viadukt után a patak mentén jobbra), végigment a teljes útvonalon, ami kb. 75 km / 2800 m szint paraméterekkel írható le. Ennek ellenére a 10 órás szintidõbõl õ is 6,5 órával kicsúszott. Aki Vereckei-hágónál autóba ült, az elvileg a táv közben feladta, függetlenül attól hogy legyalogolt kb. 60 km-t 2500 m szinttel. Fogalmi zavarok vannak, de ez legyen az elméleti emberek problémája.  


A lényeg ugyanis az, hogy aki kint járt, függetlenül a megtett útvonaltól és távolságtól, mindenképpen jól érezte magát, gyûjtötte az élményeket, megismerte Kárpátalja egy szegletét. Olyan vidéken tehette ráadásul mindezt, ami turisztikailag még meglehetõsen kiaknázatlan, ezáltal élvezni lehet ennek minden elõnyét, a felfedezést, a sok „kaland-jelleget”.  


Nem tisztem véleményezni magát a rendezést, nem hiszem, hogy erre figyelt legjobban, aki ott volt. A rendezéssel kapcsolatos észrevételeim ott vannak elrejtve a sorok között. Némi rutinnal nagyon klassz kis rendezvény lehet ebbõl a túrából. Csak ajánlani tudom mindenkinek, akik szeretik a felfedezéseket, kalandokat!  


Köszönöm a rendezõ(k)nek a munkáját, a szállás és ellátás szervezését. Köszönöm mindazok társaságát, akikkel rövidebb-hosszabb ideig együtt mehettem a túrán. És végül de nem utolsósorban köszönöm Lacinak a fuvart!

 
 
Mizse teljesítménytúrákTúra éve: 20102010.03.08 16:23:56

Hatalmas élmény volt a Mizse 40!

Képek: http://indafoto.hu/moiwa/20100306_mizse_40



Hihetetlen figyelmes és vendégszeretõ rendezõséggel találkoztunk: a rajtba odaérkezve õk érezték maximálisan megtisztelve magukat, hogy a "távolból" ellátogattunk hozzájuk és a hétvége elég jelentõs konkurenciájából õket választottuk. Laci069 és Bubu társaságában teljesítettem a túrát.


A résztvevõk többsége helybeli diák volt, ám néhány gyakran látott arcot is láthattunk. Álmos az elmaradhatatlan kalapjában, kutyusának társaságában sétált egyet.


 Rajtban rajtpálinka, és fõrendezõi eligazítás. Már az elsõ sarkon találunk kõkeresztet, a város közig. területén van még ezen kívül majdnem 50... érintünk is belõle jópárat. Hideg van, szükség van a meleg kesztyûre. Hozzánk csapódik D. Zoli és csapata Tatabányáról (és környékérõl). Sokszor gratuláltam már nekik túráink céljában, de beszélgetni szinte csak most elõször tudunk igazán.


 Érdekes stílusú a városháza épület, szinte közvetlen mellette egy tavacska, illetve egy szélhajtású szivattyú. A Nap kellemesen süt, a szél sem fúj annyira, ahogy beharangozták. Szerencsére. Némi földutazás után az 5-ös út melletti kerékpárútra térünk. Az út túloldalán felsejlik a Tanyamúzeum. Távolban egy láthatósági mellényes rendezõ (polgárõr?), aki a fõúton való átkelést biztosítja. Tanyamúzeumban zsírospapák, Bubu összeállít magának egy "BigMac-et". Körbenézünk a múzeum épületeiben.


Újból átkelve a fõúton, rövidesen balra térünk, és hangulatos szekérúton haladunk. Tavacskák, újabb keresztek. Megunhatatlan. Autópálya felüljáró, majd nem sokkal rá elhagyjuk a szekérutat és emelkedésbe kezdünk. Felérünk Lajosmizse legmagasabb pontjára, a Lajos-hegyre. Stílszerûen itt találkozunk N. Lajossal és Herr Augensteinnal. A ponton szolgáltatás Mizsei víz. Kihagyhatatlan a fotótéma Lajossal, aki Mizse vizet tart a kezében (Lajos+Mizse :-) ).


Itt már futóhomok van a lábunk alatt, és a fenyvesek fokozzák a vizuális élményt. N. Lajosékkal beszélgetünk, részben "sportszakmai" témákról. Peregnek a kilóméterek, valahogy nem is nézegetjük az órát, a tempó másodlagos szempont. Igazi örömtúra a mai. Nemsokára a kulapityei egykori tanyasi iskola épülete vonzza tekintetünket. Innét pár percre ellenõrzõpont, sosem hallott márkájú helyi édesség szolgáltatás kíséretében.


Balkanyar, be az erdõbe. Elkerített vaddisznóskert, benne nem kevés számú vaddisznóval. Még az akkor érkezõ biciklis résztvevõk is leteszik a vasparipát, hogy megnézzék közelebbrõl. Pár lépés a lovaspálya érintésével a Gerébi kúria, kellemes környezetben. Nemkevés autó pihen a parkolóban, a hozzájuk rendelhetõ gazdáik viszont láthatatlanok. Valószínûleg bent hûsölhetnek a Wellnessben... A kúriánál önkiszolgálós tea szolgáltatás.


Pár irányváltás után a Gerébi-keresztnél újabb pecsét. Nem is tudom, hányadik kereszt ez az utunk során. Ezután kifejezetten beszélgetõs szakasz következik, természetesen újabb keresztekkel, közöttük az itinerben csak "félkarú Krisztusként" aposztrofált fakereszttel. Marc Aurel Imre társaságában telnek a kellemes kilóméterek. A jó hangulat közben teljesen váratlanul ér, hogy már ott is vagyunk az oda-vissza elágazásnál.


Jobbra kanyarodva a betonúton, már a távolból látszik Pusztatemplom. Az útba esõ kisbolt + kocsma több túrázót is megállásra késztet, itt futunk össze újból D. Zolival és csapatával. Pusztatemplom elõtt a keresztnél (hol máshol?) felmerül, hogy mi is a hivatalos útvonal, ugyanis a leírás ezt nem részletezi. Mi átvágunk a mezõn és megmásszuk a dombot. Szép templomrom, ellenõrzõpont, újabb zsírospapa szolgáltatással.


Kis csapatunk tart némi pihenõt. Vaddinóékkal traccsparti, és ötletelés, hogy megnézzük-e a szürkemarhákat. Bubu akár még a hivatalos etetést is megvárná. A vége az lett, hogy õ inkább a boltot nézte meg közelebbrõl, mi Lacival viszont egy másik kereszt érintésével odamentünk a marhákhoz. Rafter visszafelé jön már, és komoly tisztelettel beszél az állatok termetérõl. Mi sem merünk túlságosan az aurájukba hatolni. Félelmetes méretûek valóban, ráadásul birodalmi lépegetõ járástechnikával.


Hangulatos szálerdõ következik, zöldellõ fûvel. Talán ez már a tavasz végleges eljövetelét sejteti. Felsõlajos szélén futóhomok: Bubu - elmondása szerint - 1 hete hasonló méretû havat taposott. A faluházban újabb ellenõrzõpont, pogácsával, Fanta/Cola valamint a felnõtteknek pálinka szolgáltatással. A közeli tájházat is megtekintjük, Herr Augenstein az egyik süteményestálat is megnézi közelebbrõl, hátha van benne meglepetés.


Innét már nincs túl sok vissza. A Tanyacsárda hatalmas parkolóját mellõzzük, furcsa hogy most szinte teljesen kihalt. A tanyák közt gyalog vagy biciklivel közlekedõ emberek, nagyon közvetlenek, beszélgetünk velük. Tiszta idõutazás! Az egyikük a hóvirágjainak történetét meséli el, a másikuk meg az életkorunkat próbálja megsaccolni :-)


Az utolsó ep-nél az egykori tanyasi iskola padlásablakait számoljuk meg, kiderül, hogy az utcafront ablakain kívül a belsõ oldal ablakait is tekintetbe vehetnénk. Kis séta van már csak vissza, teljesen váratlanul el is érjük Lajosmizse szélét. Az 5-ös út lámpás keresztezõdésénél sajnos letérünk a leírásban szereplõ útvonalról és átmegyünk a túloldalra. Ez utólag némi zavart okoz, különösen Bubu lelkében.


Már távolról látszik a katolikus templom, és tudjuk, hogy az már a cél közelségét jelzi. A célban szíves fogadtatás. Alig hogy leadjuk a papírt, már sorolják is, mi vár még ránk: odakint gulyást lehet vételezni, a másik szobában fánk és pálinka, a harmadikban pedig lekvárok. Hihetetlen. Nem is csak a bõség zavara miatt, hanem azért mert ilyen szeretettel adják mindezt.


Klassz hangulat uralkodik a célban, különösen N. Lajos megérkeztével. Sikerül lencsevégre kapni, amint a háttérben a történelmi idõszalagon épp "II. Lajos" látszik, Lajos mellett pedig "véletlenül" egy Mizsei víz. A gulyás kellemesen csípõs, másnak ez már inkább tûzokádó kategória.


A fõrendezõ B. Csaba pedig szinte magyarázkodott, hogy "csak" ennyit sikerült kihozni a túrából.


Ilyen túrákért érdemes csinálni ezt a hobbit. Nagy élmény volt!


Köszönöm túratársaimnak a társaságot, a rendezõségnek pedig ezt a komplett élményt!

 
 
Pinceszer/Vincézés - PincézésTúra éve: 20102010.01.25 11:24:54
Kellemes bulitúrára készültem, és valóban az is lett belõle. Rövid táv, gyakorlatilag ismerõs terepen. Másfél éve jártam utoljára a Vértesben, ideje volt újból visszatérni.

Hamisítatlan téli idõ fogadott Csókakõn. Kár, hogy parkolóhely kereséssel kellett bíbelõdni majdnem 10 percig.. Úgy látszik, ez már nem csak a pesti Belváros sajátja. A rajthely teljesen eredeti ötlet: egy borospincénél, melynek megközelítéséhez igénybe kellett venni a tehénistállón átvezetõ szalagozott utat is.
A nevezés gördülékenységét a szervezõk úgy oldották meg, hogy nem osztottak nevezési lapot, sõt az igazolófüzetre sem került rá név, csak a rajtszám. Ez így oké, ha semmi utólagos adminisztrációra nincs szükség. A rajtban lehetett vásárolni borjegyet, amit az Ezerjó Borút két pincéjében volt mód beváltani.
Az igazolófüzetbe belepillantva meglepõdtünk, hogy a turistajelzések általános magyarázatára és a jótanácsokra kb. annyi sort szánt a füzet szerkesztõje, mint magára az útvonal leírására. Utóbbiban sem a kritikus elágazások és jelzésváltások voltak részletezve, meglehetõsen elnagyoltnak tûnt. De mindegy, útra fel! Azaz Kalandra fel! Ha már a Kalandozók Klubja túráján vagyunk.

A csókakõi várhoz mindenki abból az irányból ment fel, amerrõl gondolta. Mi a parkoló felõl körbementünk, már itt is érzõdött a terep jegessége. Az ellenõrzõpont a vár legtetetén várt minket. Ikszelni ikszeltek a pontõrök, de bélyegzést nem kaptunk. Válaszhattunk müzliszeletet, több félébõl is. Jó volt, már így a legelején. Viszont nem teljesen logikus, hogy ha csak ikszelés van, bélyegzés nincs, hogyan történik a célban az ellenõrzés, miszerint valaki járt-e a várban? (A célban kiderült, hogy ilyen ellenõrzés nem történt). Másik dolog: a vár lépcsõi nagyon durván le voltak fagyva, persze többszáz résztvevõ már elhaladhatott elõttünk. Kifejezetten balesetveszélyes ilyenkor. Pozitívum, hogy a pontõrök nem sokkal érkezésünk után levonultak néhány "emelettel" lejjebb.

A várból a Buhin-völgy felé ismét ki-ki bátorságához mérten választhatott útvonalat. Mi a legrövidebb utat, vagyis a falépcsõket választottuk, ami annyira nem volt veszélyes, elsõ blikkre persze annak tûnt. Az elsõ ellenõrzõpont a "sokjelzéses fánál" volt, ahol a két táv szétvált. Innét a Z+ jelzést követtük, sûrûn megemlékezve a Hófejérke túra kiskörérõl. Mivel ez utóbbival ellentétes irányban haladtunk, túlságosan ismerõsnek nem tûnt az út. Jámborral és Dinnyével beszélgetve gyorsan peregtek a kilóméterek, ráadásul az út javarészt lejtett is. Egy témába rendesen belefeledkeztünk és nem vettük észre, ahogy a kijárt szekérút hirtelen Z+-bõl Z háromszöggé válik, csak mikor magunk elõtt egy tanakodó és térképet nézegetõ társaságba botlottunk. Visszamentünk az elágazásig, ami hmmm... messze nem volt egyértelmû. Feltételezem, hogy a rendezõk ide tettek szalagot, csak valamelyik túrázó elvitte magával szuvenírnek. Ez a rész amúgy nagyon hiányos volt szalagügyben.

Csákberényben a "Hólajoskás" kocsmában kaptunk bélyegezést, majd elindultunk nosztalgiázni egy picit a néhai Vértes 50-en, és célba vettük a Gémförtés-völgyet. Kedvencem az a kidõlt fa volt, amin átbújni illetve átmászni egyaránt komoly akrobatikai elemeket igényelt. Az egyenletes emelkedõ a hó némi csúszóssága ellenére kellemesebben esett, mint anno az augusztusi melegben. A Z / Z+ elágazásánál balra tértünk, hogy a két szõlõhegy tetején szép panorámákat élvezhessünk. A szalagozás itt teljesen rendben volt, a Z háromszög panoráma-letérõjénél több embert láttunk visszafelé jönni az úton, kicsit meglepett bennünket. A kilátás nagyon szép volt az akkor még kissé ködös Ezerjó borút felé. A szalagok innen egyértelmûen mutatták az irányt a gerincen, az elõttünk már elhaladt túrázók révén a keskenyedõ ösvény jegessége óvatosságra intett. A következõ kilátóhely után a szalagozás élesen balra folytatódott, egy roppant veszélyesnek látszó szakaszon. Többen ettõl a látványtól arra az elhatározásra jutottak, hogy inkább visszamennek a Z+/Z háromszög elágazásig. A kanyart követõ elsõ szalag valóban egy veszélyes sziklalemenethez volt kirakva, de egy közeli alternatív ösvényen kerülhetõnek bizonyult. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a családi kirándulásra induló viszonylag kevés rutinnal rendelkezõ emberek számára ez a szakasz roppant balesetveszélyes.

A meredek lejtõt meredek emelkedõ követte, nemsokára visszatértünk a Z+-re, amit abból is észrevehettünk, hogy balról érkeztek többen is az alternatív útvonalon. Piroska-kopjafa után a Borút mûútját elérve jobbra tértünk és kezdõdött a hosszantolás a betonon. Közben az ég is szépen lassan kitisztult, jólesett a simogató napsütés. Nemsokára jött az elsõ érintendõ pince, ahol sorbanállás várt. Egyetlen ember foglalkozott az adminisztrációval (bélyegzés és ikszelés), emiatt némi torlódás alakult ki. Teát kapott mindenki, a rajtban vásárolt bónt pedig be lehetett váltani a kifüggesztett "borlap" menüjében található borra. A kései szüretelésû ezerjót választottam, ami ugye helyi fajta. Nem is csalódtam, sõt!

Feltûnt, hogy az igazolófüzet mellé kapott színes C....a térképkartonon ez a rész, mint K+ szerepel. Az már kevésbé volt gyanús, hogy ezen karton szerint a jelzés egy idõ után felmegy jobbra a domboldalon. Aki arra ment, az sem talált túl sok jelet a terepen, csak néhány szabadon csaholó kutyát. Mi maradtunk a betonon, az ég egyre kékebb lett, ami csak szebbé varázsolta a közeledõ csókakõi vár látványát. Csókakõre beérve még egy pincében vártak kóstolóval (ez csak érintési pont volt a borjegyeseknek, de ellenõrzõpont az nem). A sárgamuskotály tízpontos!

Innét már csak pár lépés lefelé, Szt. Donát szobrának érintésével, a reggeli útvonalon visszafelé. A célban minimális sorállással megkaptuk az egyedi díjazást (Vincézés-pincézés feliratú agyag köcsögöt), valamint az oklevelet. Sajnos az oklevél nem névre szóló, kicsit személytelen. A rajta található vers viszont találó, fõleg a sziklameredélyre vonatkozó rész.

A forralt borból korlátlanul lehetett fogyasztani, ráadásul mind vörös, mind fehér is készült. A zsíroskenyeres tálcát folyamatosan újratöltötték, amint ürülni látszott. Lehetõség volt házikolbászt is vásárolni.

Összességében kellemes túra volt.

(+):
1. a túra ötlete, pincézés az Ezerjó borút mentén
2. a Hófejérke túra "elhalálozását" követõ ûr betöltése (érezhetõ volt az útvonalakban is az átfedés)
3. borkóstoló
4. viszonylag gördülékeny rajt-cél procedúra
5. szalagozás, ahol volt, jó volt
6. egyedi díjazás ötlete

(-):
1. nincs nevezési lap, csak rajtszám
2. a díjazás nem névre szóló
3. a leírás nagyon szûkszavú, az eltévedésgyanús helyek nincsenek kiemelve
4. szalagozás több helyre elkelt volna
5. a Z háromszög jelzés helyenként igencsak balesetveszélyes, erre sem a terepen, sem a leírásban nem utalt túl sokminden
6. Csákberény és a borút között egyetlen ellenõrzõpont sem volt! Tehát a jólinformált túrázó simán elindulhatott a berényi kocsmából a borút felé, lespórolva rengeteg kilómétert és szintet.
7. a csókakõi vár érintése nem volt ellenõrizve a célban
8. a C...a térképkartonon lévõ jelzések helyenként eltérnek a valóságtól...
 
 
túra éve: 2009
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20092010.01.05 08:12:20
2009-es év összegzése

Tények:
2311 km / 57600 m szint
Túrák száma: 69
ebbõl ttúra: 64 (szalagozással, rendezõi bejárással vagy söpréssel: 6)
"Fel a hegyre" túra: 3
tájékozódási túra: 1
túlélõtúra: 1
Számomra elsõ teljesítés: 50

Ttúramozgalom: 3 (Útvonalak követõje + az Urak asztalánál + Csata kupa)

Túráztam idén 16 megyében, valamint a határon túl 7 országban.

Rendezések száma:
saját (MVTE) túra: 6
külsõs segítõként: 4

Nehéz kiemelni a nagyon tetszõ túrákat, mert szinte mindig mindenhol ért valami olyan élmény, ami azóta is emlékezetes a számomra.

Néhány momentum (szubjektív válogatás):

Befagyott Tisza-tó (A puszta télen)
Meseerdõ hangulat a Gaja-völgyben (Kincsesbánya 30)
Felvidéki jellegû fenyvesek a Göcsejben (Göcseji galopp)
A végtelen hóvirágerdõ a Rácalmási-szigeten (Dunán innen... 40)
Sétálós bácsi taposóaknája a Bakonyban (Mansfeld Péter 45)
Az éjszakai csapatunk hangulata + tábortûz a Honvédsíroknál (Éjszakai hadjárat 45)
Nagyszülõi ház látványa közel 20 év után (Harangok útja 18)
Túrázás "Pumuklival" 3 országban (3 nap - 3 ország - 3 túra)
Piknikhangulat a szétlõtt TV toronynál (Fruska gora)
A tanúhegyek tetején kínált hideg ásványvíz (Tanúhegyek 50)
A csodaszép ártéri tanösvény + a Macimúzeum (Tiszaligettõl Macihadig 25)
"Tea" a Gostilj tetején (Ozreni maraton)
Szomolyai kaptárkövek (Kaptárkövek 50)
Minden napra 1 dzsindzsa, de mégis "megoldjuk"; a fagylaltosnak hitt gázpalackos autó :-D (2x30 Dombóvár)
Bújó-lik és a 12-es szoba; Böre-vár emelkedõje (Löszölõ 35)
Menekülés az évtized vihara elõl (Cuha 25)
Júliusi õsz a Medvesen (A Medves gyöngyszemei 20)
Hatalmas hullámok a balatonföldvári parton (Fejérkõ 50)
Sivatagi érzés a Kõszikla környékén (Don Bosco 60)
Vaddinoék elsõ látogatása a Prédin (Forrástúra 70)
A hatalmas borosüveg a hegyoldalon + az élesszemû csõszök (Tokaji bor 35)
Tekergés a tanösvények mentén - hol a következõ? (Ex Visegrado - Tanösvény 25)
Csodás nyugalmat árasztó táj, finom házisütik, cél-bableves, hihetetlen rendezõi gesztusok (Magashegy 45)
"Meglovasított" szalagok a Fehér Lovas környékén; pompás panoráma Putnok fölött (Tompa Mihály 35)
Lapozható fém képeskönyvek az osztrák oldalon; fogadtatás a rohonci Naturpark irodában (Írottkõ vándorlás 62)
Horrorfilmbe illõ ködben magányos kóborlás a Peskõ házhoz (Bükki házak)
Hullámvasutazás ködbõl a napsütésbe (Lõvérek 40)
A Pusztavár-tetõ elõtti különleges sár (Cserhát 30)
Mini sziklamászás a hegyesdi várhoz (Haláp 30)
Rámfagyott csikorgó kabát (Tortúra 65)
Az átszalagozásnak bedõlt szépszámú mezõny (Fóti-Somlyó 30)

Felsorolni is nehéz volna, kikkel mentem együtt az év folyamán. Köszönet mindannyiójuknak a társaságért, és természetesen a túrák rendezõinek is a hatalmas munkájukért!
 
 
Közeli Helyeken/Csontok útján/Dél-Balaton/Harkány/Dombóvár/Határvidék/Megoldjuk 5*2*30Túra éve: 20092009.07.06 21:06:35
Dombóvár 2x30

Ismét itt a július, nem kérdés, hogy a 2x30 benne van-e a programomban. Egy újabb vidék, ami felfedezésre vár.
A leutazás a 2x30 történetében számomra mindig másképp történt: eddig már sikerült kocsival majd busszal, idén a vonat volt a soros. Szombat reggel Kelenföld állomáson összefutok Joeyline-nal, akirõl azt hittem, hogy ugyancsak a 2x30-ra megy, de kiderült, hogy õ az IC-vel továbbmegy Sásdig, majd átszállva Abaligetig, és a Geokék vándorlásba csatlakozik be. Mivel az õ jegye másik vagonba szólt, így a vonat beérkezésekor jó utat kívánok neki. A vonaton észrevesz egy túrázó hölgy, aki most civilben van és hazautazik. Vele beszélgettem Veszprémban a Jutasi túrára menet bõ 1 hónappal ezelõtt.

Érdig a meglehetõsen sok lassújelet élvezhettem, majd utána jött az igazi IC-s tempó. Sárbogárdon egy ismerõs száll fel, és egybõl megcélozza az ülõhelyemet: Rafter az. Mire belemelegszünk a beszélgetésbe, már szinte készülõdhetünk is a leszállásra. Találgatjuk, hogy mekkora lesz a létszám. Annyira nem számítok tömegekre, de hát pont ez az egyik sajátja a 2x30 túráknak.

Dombóvárról Kaposvárra 40

A 2x30 sorozat mottójának tekinthetõ "Megoldjuk!" most nagyon aktuális lett a rendezõség számára, ugyanis az egyik fõ mozgatórugó (mgruber) államvizsgája miatt nem tudott ott lenni a túra napján, így másra hárult az elsõ napi túra fõrendezõi feladatköre. Elmondhatom nyugodtan: tökéletesen megoldották :-)

Elsõ kihívás: megtalálni a rendezõséget. Összefutok J. Bélával, aki már benevezett és mutatja, hogy merre is van a váróterem. Kitöltjük az "ország egyik legkisebb nevezési lapját", majd Bélával és Rafterrel nekivágunk a távnak. Az elsõ 1-2 km vasútbarátoknak nagy ínyencség lenne, hiszen gyakorlatilag a vasút közelében haladunk. Az ott tárolt szerelvények közül néhány InterPici vár lefotózására.

Külön érdekesség még ezen a szakaszon a közmûjavítók által kitett korlátszalag mellé felaggatott túraszalag :-) A MÁV tisztilakások is szolgálnak kuriózummal, ugyanis a gurulós fém szemeteskukára is rá van csavarozva a házszám (amit amúgy általában a házfalakra szoktak kitenni). Dombóvár alsó állomáson túljutva folytatódik a mûutazás, célba véve a horgásztavat. Béla nagyon ismerõs errefelé, szinte elõ sem kell venni a leírást. Dombó várára egy információs tábla hívja fel a figyelmet, természetesen nem marad megörökítetlenül.

A város Szõlõhegy részén haladunk keresztül, érdemes megjegyezni, hogy mindenfelé térfigyelõ kamerákat szereltek fel. Egy balkanyar után elõbb egy kõbõl faragott "pisilõ kisfiú" ad fotótémát, majd egy kis kápolna, egy viszonylag frissen foglalt forrással. Enyhén emelkedõ, kanyarokkal tarkított úton jutunk egy ligetes erdõs részhez. A buszfordulónál Béla ecseteli, hogy ilyen helyen szívesen eléjszakázna: a buszmegálló tágas, nincs szétdúlva, szóval bivakolásra ideális.

Elérünk néhány vendéglátóhelyet, majd balról egy rakétás mászókával felszerelt retró-játszótér mellett haladunk el, és már itt is van a horgásztó. Nagyon szép rész ez, árnyas, hûvös, pihenésre csábító. De mi nem pihenhetünk, hanem nyargalunk tovább. Béla megy, mint a gép. Ezen a szakaszon a piros jelzéssel együtt megy egy "nordic walking" jelzés is - ilyenhez eddig még nem volt szerencsém. Nagyon szép erdõn megyünk keresztül, majd enyhe emelkedés jön, és kiérünk az erdõszélre, ahol az 1. ellenõrzõpont vár Czigó személyében. Örömmel látom, hogy már normálisan tud járni. Tavaly még egész más állapotban volt látható az ellenõrzõpontokon.

Innentõl viszonylag sok nyílt terep várt ránk, de szerencsére zárt volt a felhõzet, esõt azonban nem néztünk ki belõle - ez így a legjobb kombináció egy nyári túrán. A réten átgyalogolva jutottunk ki egy mûútra, ami már közvetlenül bevitt minket Jágónakra. Útközben rengeteg kõkereszt és a távolban sok-sok magasles. Mindkettõ akár a mostani rendezvény szimbólumának is tekinthetõ. A mûutas szakaszon találkozunk Dilennel, tesójával és édesapjával, akik hûséges 2x30 résztvevõk. Kanyarok és enyhe lejtõ után gurulunk be Jágónakra. Kedves, rendezett falu, kifejezetten esztétikus és gondozott buszmegállókkal. A friss színt kapott, de persze használaton kívüli régi tûzoltókocsi kiállítva az egyik térre, természetesen közelebbrõl is megnézem.

Lejtõn legurulva jutunk ki a faluból, majd egy lankásabb emelkedõvel folytatjuk az utat. Hátunk mögött traktor pöfög, kérdezem Bélát, hogy elengedjük-e. Kiderül, hogy a járgány hegynek felfelé kb. olyan gyors, mint amennyire mi Bélával gyalogolunk. Sok-sok perc eltelik, mire annyira közel kerül hozzánk, hogy félre kell álljunk. Béla az útmenti fákról meggyet és egyéb gyümölcsöket falatozik. Az enyhe emelkedõvel észrevétlenül feljutunk a "gerincre", ahonnan egyre távolabbra lehet ellátni. Gabonatáblák között haladunk, kellemes szellõ fújdogál. Magaslesek mindenfelé, mondanom sem kell. A szokásos magaslesekhez képest komfortosabbnak tûnnek, Béla ecseteli is, hogy kitûnõ alvóhely lenne belõlük :-)

Beszélgetve gyorsan repülnek a kilóméterek, és észrevétlenül jutunk el Baranya-Tolna-Somogy hármashatárra, a 2. ellenõrzõpontra. Egész népes társasággal találkozunk, egyrészt ugye itt vannak a pontõrök (attis és barátnõje), és itt érjük be Bubut és Nagy Sétálót, valamint OT Rékát. A kapott Sport szelettõl megtáltosodva felslisszolok a kilátóba, hogy még magasabbról nézzek szerteszét. Nem kristálytiszta a látvány, de így sem rossz. Érdekes így északról a Mecsek két vonulata: tisztán kivehetõ a Zengõ, a Hármas-hegy három púpja, tõle jobbra a Nyugati-Mecsek a Misinával, Tubessel.

Béla nem idõzik sokat, amíg én kilátóztam, addig õ elsietett, szerencsére nem tart sokáig befogni õt. Jelleghatár mentén haladunk tovább, ami egyben Baranya és Somogy megye határa is. Széles szekérút ez, idõnként füves, majd sáros, késõbb kövessé válik. A szalagozás elegendõ, és ahol ritkásabb, ott a leírás egyértelmûsít. Késõbb egy határsávra emlékeztetõ részre jutunk, az úttól viszonylag távolabb kezdõdik mindkét oldalt az erdõ. Itt találkozunk D. Zolival, aki nagyon jól bírja velünk az iramot, egészen Cserénfáig marad beszélgetõtársunk. Eszmét cserélünk arról, hogy hány ilyen hármas megyehatár érhetõ el gyalogosan Magyarországon. Nincs nagyon sok belõle, sõt középhegységre szinte csak 1 esik (Heves-Borsod-Nógrád).

Kisebb hepehupák után nyílt részre érünk, és itt a leírás tökéletesnek bizonyul: jobbról látszik egy geotorony, a balkanyar után pedig jobbról farakások. Kisvártatva már Kiskeresztúr temetõjénél vagyunk, ahol vizet vételezünk a csapból. Besétálunk a faluba, ami valójában egy hegygerincen fekszik. Alattunk Gödre, mögötte a Zselic lankái, pompás látvány! Nagyjából itt szakadozik fel a felhõzet és Szent Péter kezdi magasra tekerni a fûtést. A faluból kiérve a 2x30 elmaradhatatlan "zöld Warszija" tûnik fel, benne a 3. ellenõrzõpont személyzetével. Sajnáltam õket, mert a tûzõ napon töltötték el a pontõrszolgálat idejét. Kaptunk ásványvizet, itt már nagyon szükség volt rá.

A faluból kifelé egy viszonylag kisforgalmú mûúton haladtunk és így értük el a 66-os utat, amin jobbra kanyarodtunk. Több km hosszúságban (legalább 4) a fõút baloldalán bandukoltunk, de ez egyben egy gerincút is volt, többször tûnt fel a fák közül egy szép panoráma. Egyszer pedig egy napon sütkérezõ pillangóra lettem figyelmes (egy forgalmasabb úton biztos nem lenne ilyen bátor). A megyehatár átlépése után kisebb lejtõk következnek, majd egy buszmegálló elõtt térünk be az erdõbe és hagyjuk el a betonutat.

Itt kapunk egy kis kóstolót a sárból, de ez még egyáltalán nem vészes. Hangulatos táj, olyan igazi nyugalmat adó. Ha nem látnánk a sárban erdészeti jármûvek nyomát, tényleg azt hihetnénk, hogy gyakorlatilag senki sem jár erre. Minimális az emelkedés. Ismét köves út jön, de nem sok, ugyanis amikor már kellemesen kezdeni lejteni, letérünk róla és egy rövidebb emelkedõt küzdünk le. A gerinc itt már nem hosszú, elég komoly lejtésbe fordul és megcélozza a Surján-patakot. Ahogy kiérünk az erdõbõl, megcsap a meleg. Elõttünk Cserénfa a völgy alján, ám odáig még gyalogolnunk kell egy picit.

Az erdei pihenõben az útvonal egyik kitalálója, B. Laci õrködik. Nála is kapunk ásványvizet, valamint jótanácsokat a ránk váró szakasszal kapcsolatban. Elsõsorban a sárra, valamint az utolsó gerincút mocsaras csalános susnyájára hívja fel a figyelmünket. Mivel még nem jártam erre, alaposan szétnézek: tetszik a kis templom, a Szent István szobor, valamint az eligazító táblák is. Zöld sáv jelzést követjük és így hagyjuk el a falut. Folyamatos emelkedõ következik, tisztességgel faljuk a szinteket (Zselichez mérten legalábbis). A kerítéssel körbevett rét megkerülése után egy pompás szakasz jön, ami engem leginkább a Bükk-fennsíkra emlékeztetett. A Nap megint elbújt egy kicsit, így még jobban élvezni lehet a látványt.

Mûutat érünk el, amin kanyargunk egy picit, de csak azért, hogy utána szalagozáson rövid de velõs emelkedõvel rámásszunk az utolsó hegygerincre. Kicsit csúszik, de ez még nem gond. Fent a gerincen azt hisszük, innét már csak sétagalopp. Eszünkbe jutnak B. Laci szavai és elõttünk áll a valóság: majdnem embermagasságú csalán, gyomnövények, a lábunk alatt mocsaras terep. A hosszúnadrágosok most jól jártak, mi azonban reumakezelésen vettünk részt, hiszen a csípéseket gyakorlatilag lehetetlen volt megúszni. Elég hosszan haladtunk ezen a nemszeretem szakaszon, legalábbis hosszúnak tûnt. Az út aztán kezdett kitisztulni, és szépen lassan lejteni is. A szemközti domb görbületébõl sejteni lehetett, hogy már alig lehet vissza a célig.

El is értünk egy mûutat, ahol a kínálkozó egyenes irányban haladtunk tovább. Az árnyék állásából viszont gyanús lett, hogy nem egészen arra vezet, amerre nekünk haladni kellene. Elõvettük a térképet, Béla pedig visszafutott a kanyarba, és beigazolódott: itt bizony jobbra kell kanyarodnunk. Ide egy szalag elkelt volna. Mint késõbb kiderült, számos túrázó benézte ezt a helyet és Kaposvárhoz közelebb lyukadt ki a fõútra, aztán mászhattak vissza a romokhoz...

A jobbkanyar után nyaralók között mentünk tovább és egy lejtõ után fel is tûnt a célnak helyet adó kaposszentjakabi rom együttese, a pihenõvel. Utóbbinál rendezkedett be a célszemélyzet. Megkapjuk Szilárdéktól a kisméretû, de annál szebb oklevelet, valamint a hármashatár kopjafáját ábrázoló kitûzõt. Marad még idõnk a kinézett buszig, természetesen megvárjuk a virslit. További sporttársak érkeznek, többségük azonban nem marad a másnapi túrára.

Lesétálunk a buszhoz, ahol egy helybeli öreg néni kérdezi, hogy honnét jöttünk. Épp úgy jött ki a lépés, hogy a megállóban álló 5 túrázó mindegyike máshova valósi, ráadásul az ország különféle szegleteibõl :-) Rafter is befut közben, õ is benézte az ominózus mûútkanyart. Kaposvárra beérve én nem sietek, hiszen több vonat is kínálkozik a visszautazásra (Dombóváron volt a szállás), ezért inkább egy kellemes városnézést iktatok be, elvégre is elõször járok a Kaposváron.

Meglepõdtem, hogy szombat délutánhoz képest mennyire kihalt volt a belváros. Nyilván a tûzõ nap tartotta otthon az embereket. Kaposvárról a MÁV új találmányával, a Nagykanizsa - Kiskunhalas szerelvénnyel mentem vissza Dombóvárra. Eléggé beálmosodtam, így a dombóvári városnézést hanyagoltam, ráadásul a szállás az állomástól röpke 3 percre volt csak. A MÁV szálló megtalálásához a helyi vasutasok segítségét kellett igénybe vegyem, mert nem volt kiszalagozva az útvonal :-)

A szálló (jellegét tekintve) megrekedt a 70-es évek szintjén, viszont egyértelmû, hogy az állagmegóvási munkákat az utóbbi sok-sok évben hanyagolták. A lényeg ennek ellenére az, hogy egy szimpla turistának ez is tökéletesen megfelel (az ágynemû tiszta volt). Szépen lassan csordogáltak be a késõbbi beérkezõk is, akik mindkét napra maradtak. Bubu költözött be az én szobámba, illetve késõbb Czigó is benézett beszélgetni. Mindketten a csomagjukra vártak még. Attis meghozta a cuccaikat, majd késõbb fel lehetett adni neki rendelést, mert még mentek vásárolni másnapra. Czigó (már nem elõször) kedvet próbált csinálni a túrájára, a Hegymenetre. Ha nem lesz annyira dögmeleg, mint ahogy a fõrendezõ úr szeretné, akkor elképzelhetõ, hogy kipróbálom.


Tolnai-hegyhát 30

Még az elõzõ este kiderült, hogy a meghirdetett 7-tõl való indítást kitolják korábbra 20 perccel. Bubu ennek örült, mert ezáltal a kinézett közvetlen személyvonathoz annyival több ideje maradt, ráadásul annyival lehetett többet hûs klímában gyalogolni. Mivel a vonatok a célból csak 2 óránként jártak, nem nagyon volt értelme a korábbit belõni, ezért eldöntöttem, hogy Bubuval tartok.

A rajtprocedúra az elõzõ napira emlékeztetett, bár a nevezési lapok mérete valamelyest megnõtt :-) Bubuhoz és hozzám harmadikként Végre Kék csapódott, aki ugyancsak "öreg 2x30 harcos" és egyike a potenciális 5x2x30 teljesítõknek. A vasárnapi szakasz eleje (vagyis inkább: bõ kétharmada) a Tolna Megyei Piros jelzésen haladt. A dombóvári 424-es mozdony elõtt tisztelegve indultunk el kelet-északkelet felé. Bubu örömmel konstatálta, hogy egy régi vasútvonal (Dombóvár-Tamási) sínpárjai megvannak még, legalábbis az állomáshoz közeli részen. Késõbb már fûvel benõtt állapotában fotózgatta, sõt egy átjárónál már csak a betontalpfákat lehetett látni.

Az út túloldalán számos vendéglátóipari egység csábított, köztük nem is egy non-stop nyitvatartással (!!). A ránk váró sok beton és nyílt szakasz miatt a sörözést most kihagytam. A városból egy nyílegyenes út vezetett ki, ami már a házakon kívül futott be egy forgalmasabb útra, amin jobbra tértünk Mágocs felé. Ezen a mûúton hosszantotunk sok-sok kilóméteren keresztül. Reggelhez képest volt azért forgalom az úton, szóval le-le kellett húzódnunk. Mivel az elsõ pont 6 km-nél volt, elég volt csak az órát figyelni és megsaccolni a saját tempónkat.

Elhaladtunk a megyehatár tábla mellett (Tolnából Baranyába tértünk), majd egy halastó következett, ezután pedig egy egyenletes nem-szeretem emelkedõ. Bubunak ez nem nagyon volt szimpatikus, különösen mert szembõl sütött a Nap, reggelhez képest már elég meleg volt, ráadásul a beton sem a kedvence neki. Azt is hozzá kell persze tenni, hogy Bubu a 2x30 elõtt a Cuha mentén éjszakai túrázott, szóval az alváshiány és fáradtság is közrejátszhatott. Annyira nem kellett sietnünk, hiszen a velünk nagyjából egyszerre indult pontõrnek hagyni szeretünk volna némi elõnyt :-)

Az emelkedõ után felérve a gerincre kellemes szellõt élvezhettünk, valamint a távoli dombok látványát is. Röviddel a pont elõtt jött szembe velünk Attis a kocsival, valószínûleg a pontõr ellátmányát fuvarozta ki. Szilárd várt minket az elágazásnál, narancsszörppel. Egy röpke pihenõ után folytattuk az utat, többnyire nyílt terepszakaszon. Idõnként hiányoltuk a megerõsítõ szalagokat, de a megérzéseink valamint az útleírás olvasása alapján gond nélkül a helyes úton maradtunk. Kanyargós, és nagyon jól járható széles szekérúton mentünk, eleinte erdõszélen, majd ismét nyílt részeken. Errefelé értek be minket Dilenék, akiknek a túrával még nem ért véget a napi sporttevékenység, ugyanis még aznap hazabicikliztek több mint 100 km-t...

Ezután lejtõ következett, majd egy füves, részben cipõmosós szakaszon már a vasút közelségét élvezhettük, szép panoráma kíséretében. Amikor azt hittük, hogy ez már a Döbröközre bevezetõ út lesz, és a nehezén túl vagyunk, akkor követtük el életünk legnagyobb tévedését. Nem olvastuk ugyanis tovább a leírást... Most következett ugyanis a "borzadály" (idézet az útleírásból). Elõször csak bokaráncigálós talaj, majd pocsolyák, benõtt szederindás csalános szakasz, mindenféle ágakkal. Késõbb bonyolódik a helyzet, mert még szinte földig is kell hajolni a derékmagasságtól felfelé szinte áthatolhatatlan bozót alatt. Itt valahogy tempót kellett váltani. Szétosztályozódott a csapat, Dilen szinte átlibbent ezeken a terepi akadályokon, Bubu azonban viszonylag nehezen birkózott meg a természet erejével.

Akármilyen hihetetlen, a jelzést ide képzelték és fel is volt festve belõle egynéhány. Valószínûleg errefelé csak a téli félévben tanácsos túrázgatni. Azért egyszer mindennek vége szakad, és a minden izomcsoportot valamint a pszichikumot is igénybe vevõ szakasztól elbúcsúzhattunk. Rövidesen kiértünk a falu szélére, elõször egy tanyaféleségre, ahol egy szabadon engedett kutya okozott adrenalinszint-emelkedést. Beértünk Döbröközre, a helybeliek némelyike eléggé furcsán nézett ránk, bizonyára ritka jelenség errefelé túrázóval találkozni. Dilennel belefeledkezünk a beszélgetésbe, és a jelzésváltást ugyan észrevesszük, de teljes nyugalommal mennénk tovább: a pontõr kiabál vissza minket.

Élesen jobbra kanyarodva egy árnyas fa alatt parkol a zöld Warszi. Itt van a "globális etetõpont", ami valójában úgy néz ki, hogy a rendezõ és túrázó együttesen hozza létre a szolgáltatást. Önkiszolgáló módon ki-ki magának keni a zsíros avagy vajas kenyereket, amiket sóval és pirospaprikával lehetett tovább bolondítani. A vízutánpótlásunk is megvan, iszunk a kínált ásványvízbõl jópár pohárral. Elég szépen elidõzünk a ponton, Dilenék közben elsuhannak, érthetõ okokból.

Bubu is legyûri utolsó kenyerét és aztán haladunk tovább, felfelé... Teli hassal az egybe-emelkedõk nem kellemesek, de szerencsére ez most nem Galyavár. Hangulatos löszmélyúton haladunk, eleinte betonlapokból kirakott úton, majd sima földúton. Nagyon érdekes látvány, ahogy a lösz részben hiányzik a fa alól, és azt oldalt már semmi sem tartja. Végre Kékkel mindenféle túramozgalmakról, valamint a túrázás lelki vonulatairól beszélgetünk. Felérünk a gerincre, és ismételten kellemes kilátások várnak ránk.

Bubu hátrafordul és hümmögve közli, hogy a felhõk neki nem igazán szimpatikusak. Én is és Ági is megerõsítjük õt, hogy a meteorológia a túra idejére nem jelzett semmi csapadékot errefelé. Kellemes "gerincvándorlás" jön, különösebb látnivaló nélkül, viszont a szinteloszlás nagyon baráti, amikor már unnánk a vízszintest, akkor azért vált a terep és dolgozik más ízület is. A talán monotonnak is gondolható szélesebb kocsiútról helyenként azért be kell térjünk oldalra az erdõbe, mert olyan dagonyák maradtak meg az elmúlt napok (hetek) esõzéseibõl, ami ellehetetlenítette az úton való továbbhaladást.

A folyamatos társalgást egy letérés töri meg, a kínálkozó kijárt útról egy jellegtelen benõtt útra kell rákanyarodni. A leírás azért megnyugtat: nem olyan hosszú és nem olyan technikás, mint Döbrököz elõtt. Az irány tényleg helyes, fel is tûnik egy piros sáv jelzés. Csalán sincs sok, ráadásul a pocsolyákat is könnyû kikerülni. Egyre javul aztán az útminõség, legvégül egy betonútra jutunk, ahonnét már csak percekre vagyunk a Vavra-háztól.

A háznál Edina posztol és kínál Sport szeletet narancslével. Megnyugtat minket, hogy a táv valós, és már csak alig 8 km választ el minket a céltól. Gyors fejszámolással kihozzuk, hogy abszolút nem kell siessünk, a célban is tudunk egy kicsit ejtõzni. Mûutas kanyargás jön, némi emelkedõvel, majd elbúcsúzunk a P sávtól és a P négyzet jelzésre térünk rá.

Mivel nem olvassuk el elõre a leírást, a meglepetés erejével hat a Wosinszky Mór emlékkõ, valamint a kilátó, ami elsõ ránézésre inkább egy pofásabb magaslesnek tûnik. Fel is megyünk rá, és tényleg, a kilátóból szép látványban van részünk a szemközti dombsor formájában. Némely palló meglehetõsen gyengének tûnik, ezért kellõ óvatossággal ereszkedem. Bubu pedig kitalálja, hogy itt kéne megrendezni a "Létra maratont", hiszen a kilátóba két létra is vezet, melyeket egyirányúsítani lehetne :-)

Nagyon szép rétek következnek, majd bejön jobbról a vadkerítés, melyen belül a rendezõk szerint sok-sok vad él. Próbálunk csöndben maradni, de valószínûleg nem sikerül eléggé, mert alig akar egy állat is elõkerülni. Egyszer aztán ahogy Végre Kékkel beszélgetünk, arra leszünk figyelmesek, hogy közvetlenül a kerítés mellett egy vaddisznócsalád pihen, akik aztán minket meglátva elcsörtetnek.

Az út szépen lassan lejteni kezd és balra tér. A leírás szerint rövidesen ki is érünk az erdõbõl. Az ereszkedés közben balról nagyon szép látványban van részünk, a dombhátak, valamint a mindenféle rétek színkavalkádja révén. A nyílt szakaszt nem nagyon vártuk, de ha már eljött, én szeretnék viszonylag tempósan túljutni rajta. Pár perc múlva kijutottam a mûútra, amin jobbra térve 10 perc alatt már be is értem Csibrákra. Fotótémát ad a "Vöröshadsereg út" tábla, valamint egy kõszobor a vasútállomásra vezetõ út elágazásánál.

Még a cél elõtt szembejönnek Dilenék, akik már a vonatjukhoz sietnek ki. Pár perc és beérkezem a célba, a csibráki játszótérre. Attistól gratulációk az igényes oklevél és a kitûzõ mellé. Gyakorlatilag frissen fõtt virsli vár, amibõl elvileg repetázni lehet (korlátozottan). Bubu és Végre Kék is beérnek, eszünk-iszunk. Közben érkeznek a többiek is, OT Károly; Tibet + Vadmalac, valamint Á. Csaba és pesza91. Csaba nyeri a virslievõ versenyt, én inkább iszom, mint eszem, a folyadék jobban esik.

Végre Kék elmegy jégkrémet venni, én már lemondok róla. Még a domboldalról hallottuk a "Leonóra" nótát kocsikürtbõl, Bubu megvolt gyõzõdve, hogy ez a helyi fagyis autó zenéje. Lent Csibrákon is hallottuk, sõt láttuk is az autót magát! Kiderült, hogy õ is árus, viszont nem jégkrémet, hanem gázpalackot árul :-))) A melegben sietek az állomásra, eközben Bubuék leintenek egy valódi fagyis autót és Bubu is örömmel eszi a fagylaltot. Kényelmesen elértük a közvetlen személyvonatot, ami egy késõ IC ellenére is csupán 10 perc késést szedett össze Kelenföldig.

Összességében nagyon jól éreztem magam ismételten, és ami különösen tetszett: a túra mottója, a "megoldjuk" újból maximálisan bejött.
Hiszen:
1. mgruber nem tudott ott lenni a túra napján, új fõrendezõ kellett - megoldották
2. nagyon kevés rendezõ állt rendelkezésükre - megoldották
3. sok-sok csalános szakaszt kellett járhatóbbá tenni - megoldották
4. már harmadszor is jó hangulatot akartak teremteni - megoldották

Köszönöm a túrákat és találkozunk jövõre Gyékényesen!

Képek:
http://kep.tar.hu/moiwa/50644666#2 - 1. nap
http://kep.tar.hu/moiwa/50644671#2 - 2. nap

 
 
Ozrenski Planinarski Maraton (Ozreni-fennsíki maraton)Túra éve: 20092009.06.11 14:22:02
Ozrenski Planinarski Maraton 101 (65)

Már a Fruska Gora túrán felvetette Roli, hogy menne Boszniába a kisbusszal, kapva kaptam az alkalmon és jelentkeztem. Nagyon jó kis csapat jött össze végül. Egyszerre volt bennem a félsz és a kíváncsiság, a sosem járt vidék megismerésének vágya. Nemrég még háború dúlt ott, érdekelt, hogy a helyiek (akikkel esetleg az út során találkozunk) mindezt hogy kezelik belül.

Pécsen keresztül, majd Harkányt mellõzve jutottunk el a horvát határhoz, elhaladva a tavalyi 2x30 túra köztes szálláshelye mellett, Bubuval és Vándor Csillaggal nosztalgiázgattunk a tavaly nyári élményekrõl. Drávaszabolcson a magyar határõr alaposan megvizsgálta az útleveleinket, a horvát kollégája pedig névsorolvasást tartott. Nasicéig még viszonylag jó minõségû út vezetett, onnét viszont a GPS Dakovo felé irányított, enyhén szólva alsóbbrendû utakon. Dél felé fordultunk és rövidesen elértük a két Samacot: elõbb Slavonski-t a horvát határállomást, majd a Száván átkelve jött Bosanski Samac.

Érezhetõ volt a különbség, Roli hirtelen Szerbiában érezte magát, ami annyira nem meglepõ, hiszen a Boszniai Szerb Köztársaságban jártunk. Megemlítendõ, hogy a horvát-bosnyák határon szinte alig álltunk, gyorsan lezajlott az útlevélvizsgálat. Ismét a GPS-re bíztuk magunkat, ami néhány faluval arrébb egy meglehetõsen alsórendû útra terelt minket. Megsokasodtak a kátyúk és a gödrök. Gradacac már nem szerbek lakta, valahol közben áthaladtunk egy elaknásított övezeten, ez már bosnyák terület: minaretek, valamint az emberek öltözéke is erre utaltak.

Megfigyeltük, hogy a bosnyák települések nem ismernek terepi akadályt, ha kell, a hegyoldalban, vagy a gerincen építkeztek. Fantasztikus élmény volt a folytonosan kanyargó út, és a közben mindenféle irányból elénk táruló panoráma a sok-sok egymás mögött futó hegygerinccel, valamint a minaretes falvakkal. Idõnként az út alól elfogyott a beton és murvás részeken kellett áthaladni, de ez nem tartott sokáig. Gradacac és Gracanica közti kanyargós panorámaút örök emlék marad, különös tekintettel Soko nevû falu várára.

Gracanicában el kellett volna kanyarodnunk jobbra, ehelyett maradtunk a fõúton. Kiderült, hogy rosszul tettük, ugyanis a jobbkanyar „normális körülmények között” vitt volna át boszniai szerb részre, míg mi a fõúton bosnyák területen maradtunk. A GPS jelzett menet közben egy letérést, de olyan kis útnak tûnt, hogy végül nem vállaltuk be. A patak túloldala már Petrovo lett volna… Kis tanácskozás után visszafordultunk, majd egy másik lehetõségnél közelítettük meg a patakot. Tudni kell, hogy ez a patak igen erõsen el lett aknásítva, az aknatérképek szinte folyamatosan jelzik erre a hatástalanított aknákat…

A mûút elfogyott alattunk és egy szekérúton gurultunk tovább a patak mentén. Közben utunkat állta egy nagy kõ, amit Roli odébbhajított. Szerencsére nemsokára kiértünk egy kis hídhoz, ami már Petrovóba vezetett át. A monostorhoz való lekanyarodást Animanó navigálásának segítségével találtuk meg. Percek alatt felértünk, és láttuk a rendezõi nagy sátrat, ahol a rendezõk mellett már ott volt Groba és sétáLós bácsi is, akik vonattal jöttek, pontosan úgy, ahogy tavaly is.

A rendezõk rögtön megkérdeztek minket, hogy hol szeretnénk aludni. Animanó kivételével mindnyájan a monostorban való alvást választottuk. Nagyon jó ötletnek bizonyult. Kényelmes, ágyban való alvásra szerintem mindenkinek nagy szüksége volt. A szállás nagyon jól felszerelt, használhattuk a konyhát is, valamint emeletenként volt egy-egy fürdõszoba is. Némi problémát jelentett, hogy – a monostor szigorú szabályainak megfelelõen – fiúk és lányok külön szobában kellett aludjanak, Bubunak és édesanyjának a közös csomagok szelektálása miatt, a túrázó párosoknak meg ugye más okból..

Kipakolás után visszamentünk a rendezõi sátorhoz, hogy ahol ropogtatnivalót nassolgattunk, közben minden instrukciót megkaptunk a rendezõktõl és sétáLós bácsi is lelkesen mesélt nekünk. Õt és Animanót tavalyról már jól megjegyezték maguknak, és láthatóan örömteli volt a viszontlátás.

Este kellemesen hûvös volt az idõ, éjjel viszont (az elõrejelzések ellenére) elég rendesen esett az esõ. Reggel aztán ugyan napsütésre ébredtünk, de nem sokkal a tömegrajt ideje elõtt ismét rendesen nekikezdett az esõ, bár nem lett ennek ellenére sem túl hideg. Az esõ közben alábbhagyott, a monostor körbefotózása után átsétáltunk a rendezõi sátorhoz, ahol is beneveztünk (nem volt nevezési díj) és megkaptuk a Fruska Gora túrához hasonlóan, harmonikaszerûen összehajtogatott igazolólapunkat, valamint külön hozzá egy színes térképet, és rajtellátmányt (gyümölcslé, májpástétom és óriási kifli: mondanom sem kell, mind helyi termék). Láttunk rendõröket, akik valamelyik távon elindultak, egy kicsit most a Marc Aurel Marsch-on érezhettük magunkat, ahol ez teljesen megszokott látvány. Akárcsak tavaly, idén is kint volt a Boszniai Szerb Tévé stábja, de most nem ránk voltak kíváncsiak.

Szólt a kihangosított helyi zene, majd rövid rendezõi köszöntõ után elindult a mezõny. A magyar csapatból hatan indultunk a hosszútávon, és sötétedésig végig együtt is maradtunk. Nem mentünk valami fergeteges tempóban, de õszintén szólva, elsõdlegesen nem is errõl szólt most számunkra ez a rendezvény. Mûúton haladtunk lefelé, a kanyarulatokban muszáj volt megállni fotózni, balra tõlünk az igen hangosan csobogó patak (az elõzõ napi esõzések okán volt benne víz bõven), jobbra sziklák, elõttünk a sok-sok résztvevõ. A fehér körbe festett piros háromszög jeleket követtük, mint a túra egyedi jelzéseit.

A mûút nem tartott sokáig, a fahidat elérve, majd azon áthaladva élesen balra kanyarodtunk, hogy aztán murvás úton folytassuk. Akárcsak a Fruska Gora túrán, itt is lezárták a túra reggelén a rajtba vezetõ mûutat az autósforgalom elõl. A fahídnál lehetett már parkolni, adódtak szurkolóink. A murvás út különben sokáig „kísérõnk” volt, jópár órán keresztül gyakorlatilag ilyen talajon haladtunk. Az elsõ ellenõrzõpontot még viszonylag sietõsen igyekeztünk elérni, hogy ne nagyon kelljen sorban állni, hiszen sétáLós bácsi szerint tavaly szinte több adatot írtak fel a résztvevõkrõl a pontokon, mint amit a nevezésnél kértek.

Az elsõ ep. egy tónál volt, amirõl nem tudtuk eldönteni, hogy bányató-e, avagy természetes, mindenesetre nagyon szép környezetben fekszik. Itt lehetett volna helyi „Lav” sört vételezni, de ehhez még korán volt. Egy fából faragott mackót fedezett fel Vándor Csillag, és Bubut is mellé állította (stílszerûen  ). A 6 km-es „Megelégedettség útvonala” túrán részt vevõk itt elkanyarodtak, mi azonban rendületlenül folytattuk a murvás út taposását. Komoly emelkedõt nem kellett leküzdenünk, amit annyira nem bánt egyikünk sem. A második pont egy útkanyarulatnál volt, ahol egy szirénával felszerelt piros Lada terepjáróból kaptuk a pecsétet. Innentõl adódott valamennyi szintemelkedés, de még bõven a kényelmes kategóriába sorolható. A tavalyi beszámolóban sétáLós által is említett forrásnál vizet vételeztünk, konkrétabban mondva kinyitottuk a csapot (több ilyen helyet is láttunk késõbb az útvonalon).

Innét már egyre inkább bent érezhettük magunkat az erdõben, de továbbra is végig murva volt a lábunk alatt. Az egyik kanyarban szalag volt kifeszítve, sétáLós szerint ez erõsen aknagyanús helyre utalt. Felvetõdött bennünk a gondolat, hogy igazi útvonalkövetést itt Boszniában lehetne tanulni, hiszen itt nem kockázatmentes a kispistázás. Geoládázásra sem különösebben alkalmas ez a vidék. A 3. ep-nél vált el tõlünk az 50-es táv, és gyakorlatilag magunkra maradtunk. Összesen 13-an indultunk ugyanis a hosszútávon. Bálint már elõre mondta, hogy nemsokára következik a régi KT-3 feliratú, bombatalálatot kapott ház, ami „feketekeretes”, vagyis nagy a valószínûsége, hogy akna lehet a közelében. Így aztán nem mentünk oda megnézni. Ezután jött egy meglepetés – betonút, ami tavaly még Bálint szerint nem volt ott. Kellemes emelkedéssel értünk el egy szép kilátást adó helyet, többeket ez Erdélyre emlékezette, már csak az ugyancsak megfigyelt szénakazlak formája miatt is.

Errefelé volt azt hiszem a hirtelen ereszkedés egy patakvölgybe egy nagyon szûk ösvényen, majd az onnét való kimászás. Az Ozren-fennsík északnyugati részén jártunk, többször láttunk ki Doboj felé. Egy nagyjából szintben kanyargó panorámaútra tértünk, a fák közül klassz panorámákat élvezve. Majd jött egy éles balkanyar, ami már a Gostilj közelségét jelezte. Jelentõs mászással értünk ki a temetõhöz, amely elõtt a forrás csapja ezúttal nem adott éltetõ vizet, nem úgy, mint tavaly. Kicsit hûlt a levegõ, és erõsebb lett a szél, de az emelkedõ után ez nem nagyon zavart minket. Pár száz méter múlva (Bálint szigorúan a jelzést követte a két, párhuzamosan futó útnál is) érkeztünk el ahhoz a házhoz, amelynek kertjén keresztülvisz a jelzés.

A ház elõtt rendezõi autó, két rendezõlánnyal, akik fotóztak minket, viszont tavalytól eltérõen nem volt semmilyen ellenõrzõpont. Grobáék felidézték a sült disznófejes emlékeiket. Közben megjelent a ház tulajdonosa is, aki úgy üdvözölt minket, mint ha már évek óta jól ismernénk egymást. A kertben volt egy – nagy valószínûséggel csak szuvenírnek beszerzett – aknaveszélyt jelzõ tábla. Bálint elmondása szerint viszont ez a környék teljesen biztonságos, itt nem lehet egyetlen akna sem. Bubut a kerti hinta csábította volna kipróbálásra, de inkább továbbmentünk. Szépen egyenletesen emelkedett az út, csodás fenyvesben haladva, buja aljnövényzettel. Egyre jobban rákezdett a szél. Rövid ideig szintben haladtunk, majd egy éles jobbkanyarral kezdetét vette a végsõ, igen meredek emelkedés egészen a Gostilj csúcsáig.

Elõször a fenyvesben mentünk, majd kiérve a rétre annak szélén. Visszanézve igazi Erdélyre jellemzõ panoráma fogadott. Kis idõre visszatértünk az erdõbe, az út meredeksége csak egyre nagyobb lett. Aztán kiértünk röviddel a csúcs alá, és egy ideig nem is akaródzott továbbmenni, mert olyan kilátás fogadott! Mintha repülõbõl néztünk volna alá, hihetetlen messzire el lehetett látni. És ami igazán különleges, ez a hegy még 800 m magas sincs, és mégis szinte magashegységi élményt adott. A csúcskereszthez menet az akkor már orkánerõvel tomboló széllel is meg kellett küzdeni. Rövid ereszkedéssel jutottunk el a házhoz, ahol a rendezõk már vártak minket. Egybõl ment a telefon, hogy a 6 magyar itt van épségben (tény, hogy több részletben érkeztünk, ki-ki a saját tempójában). Elõször a szél elõl behúzódtunk a házba, és vételeztünk némi vizet.

A rendezõk közben fõztek „teát” is, és megkérdezték, szeretnénk-e belõle. Egy forró teára szinte mindannyiunk kapható volt. Ilyen teára viszont egyáltalán nem számítottunk: egy szerb specialitást kaptunk (sumadijski caj), ami nem más, mint karamellizált cukorral és mézzel ízesített, némi vízzel higított forró pálinka :-D Valahogy jobban ütött, mint egy mezei forralt bor. A hangulat emelkedett, egyre kevésbé volt kedvünk továbbállni. Itt került végleg elénk egy helyi trió (mint késõbb kiderült, egyikük nem bírta végig a távot), mi azonban folytattuk a „pihenést”. A kondérban készült valamilyen babgulyás-féle, és felmerült, hogy megvárjuk-e, míg elkészül. Mivel mögöttünk már csak négyen lehettek, nem valószínû, hogy csak annak a négy embernek szánták, ezért a maradás mellett döntöttünk. Fõleg Bálint kardoskodott emellett, ami azért nem semmi :-D Éppen vágták össze a rendezõk a levesbe szánt szalonnát és zöldségeket, mi simán úgy magában, kenyérrel fogyasztottuk. Õk csak vágták rendületlenül. Nem sokat kellett végül várni, mire a leves elkészül. Szépen kényelmesen elfogyasztottuk. Emlékezetes pillanat volt, mikor Csilla a szájához emelte volna a kanalat, és a szél szinte teljesen kifújta a levest belõle.

Legalább másfél órát töltöttünk el a ponton, rengeteget nevettünk, szóval nagyon jól éreztük magunkat. Egyszer aztán eljött a búcsú pillanata. Különösen Animanótól volt nehéz az elválás a rendezõknek, õrá tavalyról név szerint emlékeztek. Grobára is emlékeztek azért, fõleg a pólójára, amit itt kapott az elõzõ évben tõlük. Visszamásztunk a kereszthez, majd a kopár sziklás hegyoldalon kezdtünk ereszkedni, roppant meredeken. Ahogy oldalt kitekintgettünk, alig akartunk hinni a szemünknek. Olyan sziklás letöréseket láthattunk, ami általában magashegységekben jellemzõ. A Gostiljltól Ostravicáig terjedõ útvonal a tavalyihoz képest szinte teljesen új volt, sikerült meglepetést okozni Grobáéknak.

Idén kimaradt a patakvölgyben való mászás, ehelyett egy szinttartó szekérúton kanyarogtunk. Aztán ismét folytattuk a szintvesztést, körülöttünk csaknem kopár hegyoldalak. Az erdei talajútból hirtelen murvás út lett. Bálint már mondta elõre, hogy nemsoká jobb oldalon lesz egy forrás, ami tavaly ellenõrzõpontként is szolgált. Idén nem volt itt pont, de a vizet mindnyájan leteszteltük. Ez – mint utóbb kiderült – hiba volt, mivel pár száz méterrel késõbb várt minket az ellenõrzõpont. Elõbb azonban egy fahídon átkeltünk a patak felett, majd jött egy újabb fahíd is, mi azonban inkább a köveken egyensúlyoztunk át. Bubu azonban hûséges maradt az UKK-hoz és szigorúan a jeleket követte, és maradt a hídon inkább. Egy éles balkanyar elõtt már látszott a túloldali ellenõrzõpont.

Leültünk a padhoz, jött a szokásos adminisztráció, majd elõkerült a rendezõ kosarából néhány elemózsiás doboz. Tojásos-túrós süti, valamint fánkok. Üdítõbõl is elõbb jött alma meg barack. Mikor már azt hittük, tényleg jól laktunk, a rendezõ elénk tett csokis kekszet. Sõt, még adott volna szívesen a reggel megismert útiellátmányból (májpástétom + üdítõ), csak néhányan vittünk el belõle. A nagy evés-ivásnak meglett a böjtje, mert innét eléggé meredek emelkedõ jött, igaz, végig murvás úton. Ráadásul a szél is csillapodott, az ég is kitisztult, és így késõ délutánra kellemesen befûtöttek odafent. Mindez együtt azt eredményezte, hogy elég szépen széthúzódott a mezõny. Egyre inkább kúsztunk felfelé, balra a Gostilj csúcsa kísért, elõttünk az Ostravica-gerinc, jobbra pedig alattunk-mellettünk több sorban hegyek és völgyek. Menet közben tuját (!) láttunk, mint ottani õshonos növényt.

Útközben rengeteg szedret szedhetett az arra éhezõ. Hétvégi házak közt mentünk, többnyire kopár, de legalábbis nyílt terepen. Reggel nem hittük volna, hogy igazán izzadni fogunk. Egy kápolnánál tartottunk egy bevárást, a kápolna kertjében egy kerti csap is erre buzdított, habár sajnos a csapból víz nem folyt… Nagyjából itt történt, hogy szembejött velünk egy helybeli (nem tudjuk, hogy vadász, vagy polgárõr-féle), vállán géppuskával. Én ezt inkább megnyugtatónak, mint félelemkeltõnek éreztem. Több helyen volt szerencsénk találkozni helyi bárányokkal, amelyeket onnét lehet megismerni, hogy szemük környékén fekete folt található. Legelsõ ilyen „találkozáskor” azért úgy tûnt, hogy a bárány nem igazán fél tõlünk, meglehetõs határozottsággal közelített, talán támadólag…

A kápolnától egy újabb emelkedõ következett, majd egy szép kilátást adó réten, egy fa tövében várt a következõ ellenõrzõpont. Itt mindenféle nápolyival és csokival kínáltak és volt víz is. Ahogy Bálint jósolta, az este közeledtével a pontokon kint lesznek a rendõrök is, afféle biztosításként. Itt találkoztunk velük elõször. Némi pihenõ után továbbindultunk, hogy minél többet tudjunk világosban haladni. Egy darabig szemben haladtunk a tavalyi útvonallal, és ahelyett hogy közvetlenül felmásztunk volna az Ostravicára, idén le kellett menjünk elég mélyre, hogy majd onnét másszunk fel a csúcsra.

Oldalazgattunk elõször, afféle panorámaúton, közben találkoztunk egy újabb birkanyájjal, akiket két biciklis kissrác felügyelt. A srácok azonban még pihengettek, a nyáj meg önállósította magát, ahogy közeledtünk hozzájuk. A mi lépteinket hallva megindultak, anélkül hogy hátranéztek volna, kik is vagyunk. Próbáltunk egy picit gyorsítani, de a nyáj is felvette a tempónkat. Nem volt egyszerû túljutni a birkákon :-) Kijutottunk egy hétvégi házas övezetbe, ahonnét a már alig fentlévõ Nap fényében hihetetlen színpompában tûntek fel az egymás mögött több rétegben elhelyezkedõ hegysorok. Mi csak mentünk, továbbra is murvás úton. Helyenként felhagyott kõbányákat, és „krátertavait” mellõztünk. Erõsebb lejtéssel közeledtünk lefelé, majd hirtelen nagyon erõs hangokat hallottunk. Elõször azt hittük, hogy valami szabadtéri iszogatós buli van, ahol már hatni kezdett a nedû, vagy esetleg ez lenne maga az ellenõrzõpont? Kiderült, hogy egy vadászháznál vadászok tartottak esti szeánszot, gondolom a rájuk váró éjszaka sikerének érdekében.

Elértünk egy patakvölgyet, vele párhuzamosan ment utunk. Közben elhúzott mellettünk a rendõrautó, ami ugye minket kísért, és beelõzött, hogy odaérjen elõttünk a következõ pontra. A pataktól a murvás utak keresztezõdésénél balra fordultunk. Ezen a helyen állt egy szerelés alatt lévõ autó is, elõször azt gondoltuk, õk az ellenõrzõpont. Ettõl függetlenül készségesen elmagyarázták, hogy az általunk helyesnek vélt útirány Ostravica irányába tényleg a megfelelõ. Innét egy másik patak mellett vezetett az út, immáron felfelé, de csak nagyon lankásan. Párszáz méter után feltûnt a következõ (immáron 7.) ep. Itt egy család várt minket, házisüteményekkel, vízzel, sõt megkínáltak volna újra rakijával (pálinkával). Ez utóbbit a közelgõ éjszakai szakasz miatt nem vállaltuk be.

A pontról a jelzések szerint a patakon kellett átgázolni (jónéhányan így is cselekedtünk), azonban a rendezõk (köztük egy kisgyerek a papájával) megmutattak egy alternatívát, miszerint a vasúti sínekbõl álló „híddal” is megpróbálkozhatunk. Mivel a síneken kívül más gyakorlatilag nem ívelt át a patak felett, én ezt nem vállaltam be. A közelgõ naplemente miatt az innét Ostravicáig terjedõ szakaszt elég jó tempóban jártuk végig, már csak azért is, mert Bálinték nem akartak túl soká célbaérni (hajnalban már mentek is tovább Grobával Szarajevóba). Az út alapvetõen murvás út volt továbbra is, helyenként azonban fûvel erõsen benõtt, illetve vízmosásokkal tarkított szakaszokból is jutott. Az út dõlésszöge pont ideális volt számomra, így itt én diktálhattam a tempót. Hátul nem szólt senki, hogy várjuk össze a társaságot, ezért mentem elõre, ahogy jól esett. Bubu hátramaradt Csillával, õk innentõl ketten folytatták.

Szerpentinezve, szinte észrevétlenül emelkedtünk, az útkanyarulatokból a lemenõ Nap fényeitõl megvilágított hegyoldalak látványát élvezhettük. Egy nyeregpontra érve enyhe lejtésbe váltottunk, majd jött az az éles jobbkanyar, ahol – Bálint elmondása szerint – becsatlakoztunk a tavalyi útvonalba. Ez már emberes emelkedõ volt, szuszogtam rendesen és próbáltam lépést tartani a „tavalyi trióval”. A gerincre felérve enyhült a meredekség, majd a murvás úton még helyenként kifejezetten lejtett is. Legvégén jött a kegyelemdöfés egy roppant meredek út képében. Groba maradt mögöttem, hogy lámpázzon, itt még nem akartam bekapcsolni a fényeimet. Az Ostravica tetején a bivakházban várt minket a 8. ep. Ismételt adminisztráció, rendezõi telefonálás, ezen kívül kifejezett kérés, hogy írjunk be a csúcskönyvbe. Úgy tûnik, én voltam a leginkább írástudó, mert engem kért meg a társaság a bejegyzés megalkotására. Bubuéknak is hagytunk egy rövid üzenetet.

Animanó itt jegyezte meg elõször, hogy akárcsak a Fruskán, itt is rendesen kiült a só az arcomra. Ezen nincs mit csodálkozni, a Gostiljon elfogyasztott „tea”, valamint a délutáni dögmeleg a kitett szakaszon megtette hatását. 21:50-kor indultunk tovább, elõbb felmentünk a csúcszászlóhoz, és kiélveztük a környék éjszakai fényeit. Innét már az 50-esek által kitaposott utat követtük, elõbb szûkebb ösvényen, majd murvás úton haladtunk. Grobának többször is meg kellett állnia a köveket kisöpörnie a cipõjébõl. Az egyik ilyen megállásnál lett figyelmes Bálint egy hatalmas sünire, amit lencsevégre is kapott. Ismét hétvégi házas övezetbe érkeztünk, ahol egyszer csak szembe jött velünk egy helybeli. Nem tudtuk eldönteni, hogy az „utolsó busszal” jött-e haza, avagy csak átnéz a szomszédhoz egy kicsit pálinkázni. Több kivilágított házat is láttunk, ezek közül a legalsó volt a 9. ep., a biofarmnál, ahol mézet kóstolhattunk. A rendõr, aki még lefelé a patak mentén megelõzött az autóval, itt várt minket. Örömmel konstatálták, hogy mi négyen megvagyunk, és külön el kellett magyarázni, hogy Bubuék majd csak utánunk jönnek valamennyivel, nem kell izgulniuk.

A mézezés után elköszöntünk, majd Bálint navigálása mellett továbbindultunk. A tavalyi beszámolója alapján egyértelmû volt, hogy jön a patakmederben mászás, illetve utána az onnét jövõ meredek kimászás. Egyik sem volt egyszerû feladat. A patak szélén, a mederben való egyensúlyozás szerencsére számomra nem volt akkora nagy stressz, lévén, hogy botoztam. Ennek ellenére belassított rendesen. Vártam már nagyon a kimászást, ami szép hirtelen el is érkezett. Roppant meredeken másztunk felfelé, közben a fák is elfogytak körülöttünk, még így éjszaka is szép kilátást élvezhettünk visszafelé tekintve. Bálint Animanóval kissé ellépett, mi Grobával ketten mögöttük maradtunk. Egy picikét azért bennem volt a félsz, ugyanis épp a Kraljica környékén jelzett az aknatérkép egy balesetet. Folyamatos menetben értük el a hegycsúcs alatti turistaházat, ahol a 9. (és egyben utolsó köztes) ellenõrzõpont várt bennünket.

Leültünk, és ittunk finom kamillateát, kicsit pihentünk. Itt harangozták el az éjfelet. Nem maradtunk túl sokáig. Elõbb Bálint kedvéért kimentünk a csúcsra, egészen az egykori toronyig, ami találatot kapott. Innét több kilóméteren keresztül gerincen haladtunk, hol gyengébb, hol erõsebb lejtéssel. Bálinték többször felemlegették a tavalyi év hatalmas sarát ezen a szakaszon. Szerencsére most csak mutatóban volt belõle, az is inkább lejjebb. A telihold fénye idõnként szükségtelenné tette a lámpa használatát. A hegycsúcson lévõ információs táblától eltérõen nekünk 1 óra helyett 1:20 kellett a célbaéréshez. A végén még egy árkot kellett ugrani, mielõtt ráfordultunk volna a célegyenest jelentõ betonútra.

Kerek 16 órás menetidõvel értünk be (ebben ugye benne van a bõ másfél óra a Gostiljon). A célszemélyzet teljes frissességrõl tett tanúbizonyságot, szinte azonnal kiállították a díjazást. A okleveleket elõbb megmutatták nekünk, hogy jól van-e írva a nevünk, illetve a település, ahol lakunk. Bálintnak nagyon tetszett, amilyen mívesen írták a cirill betûket, ezért idén is csak olyan díjazást „tudott elfogadni”, ahol cirill betûkkel van írva a neve. A célban kaptunk még nassolnivalókat, valamint megkérdezték, éhesek vagyunk-e. Lehet erre nemet mondani? Elõkerült egy pörköltes fazék, melynek tartalmát letartóztattuk. A túrán az elsõ beérkezõ ezúttal egy helyi fiatal lett, aki direkt bevárt minket a célban, hogy kezet foghasson velünk. Ha úgy vesszük, idõben nem volt jobb nálunk, ha a Gostiljon „elmulatott” idõnket nem számítjuk (pont annyi volt az idõkülönbség). Szépen lassan átköltöztünk a szállásra, majd pakolgatás, cipõtisztítás és alapos fürdés után beestem az ágyba. Groba és Bálint röviddel ezután folytatta egyhetes boszniai kalandját és elindultak Petrovóba.

Jólesett reggel addig aludni, amíg csak akartunk. Másnap hallgattuk meg a többiektõl, mirõl is maradtunk le (esküvõ, rockkoncert, buli). Végül is nem baj, cserébe nekünk ott van a Gostilj emlékül, különösen a „tea”.

Kora délelõtt iszonyú erõvel tûzött a Nap, nem bántuk, hogy nem aznap kellett túráznunk. A visszaút is meglehetõsen érdekes volt. Gracanicára az egyszerûbb úton mentünk át, és ott megejtettünk egy vásárlást. Nagyon tanulságos, hogy a helyi pénztáros folyékonyan beszélt angolul (a vele való kommunikációra azért volt szükség, mert euróból csak papírpénz címletût fogadnak el, visszaadni pedig csak konvertibilis márkában tudnak). Innét egy darabig ugyanott mentünk, mint ahogy jöttünk. Soko vára elõtt tartottunk egy gyors fotószünetet. Vuckovcinál egy jobb- majd balkanyarral mentünk rá a Vukovar-Mostar fõközlekedési útra, amirõl sokáig le sem tértünk. Fontos megemlíteni, hogy itt nagyon heves harcok lehettek, mert röviddel a határ elõtt az erdõs szakaszon az út mindkét oldala 10 km-en keresztül végig el van aknásítva (halálfejes aknaveszély táblák végestelen végig). A határ elõtt egy bevásárlófalu jellegû rész mellett haladtunk el, gyakorlatilag itt bármit lehetett volna venni (kiemelendõ a rengeteg szõnyegbolt). Zupanjánál léptünk be Horvátországba. A rosszemlékû Vinkovci köré elkerülõ utat építettek, így mellõztük a várost. Eszék elõtt pedig Kórógy és Szentlászló neve csengett (sajnos) ismerõsen… Eszék után a Duna irányában itt is aknaveszélyt jelzõ táblák sorakoztak… A Baranya-háromszögben egyre több magyarlakta településsel találkoztunk (kétnyelvû táblák). Pélmonostor elõtt balra tisztán látszott a Szársomlyó, az úttól jobbra pedig egy kellemes dombvidék, ami nagy valószínûséggel borvidék is egyben.

Ahogy átértünk a határon, tartottunk egy kis pihenõt, rövidre rá pedig észleltük, hogy gyülekeznek a viharfelhõk. A Mohács-Bátaszék szakasz hatalmas meglepetés volt, erre még sosem jártam. Bár és Dunaszekcsõ vidéke tisztára Dunakanyar hangulatot árasztott. Bátaszéknél elkapott egy hatalmas esõ minket, és szinte az egész tolna megyei szakaszon jutott belõle. Pestre beérve már ismét olyan hûvös fogadott, mint amilyen a pénteki indulásunkkor volt.

Hatalmas élmény volt a túra, az utazás, a rendezvény, a helyiek kedvessége! Örülök, hogy ott lehettem, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nyitott szemmel járva ismerje meg ezt a vidéket, az itt élõket.
 
 
Mansfeld Péter emléktúraTúra éve: 20092009.03.22 10:17:08
Mansfeld Péter emléktúra - hosszútáv

Várpalotára érkezve szép napos, de fagyos idõ fogadott, a kátyúkban lévõ pocsolyák csodásan be voltak fagyva. Bõ tízperces gyaloglással érkeztem a vasútállomástól a túra rajtjához, a Thury-vár elé. Nem tolongtak a résztvevõk, érezhetõen családias hangulatú séta elé néztünk. A fõrendezõtõl egy rövid, de velõs leírást tartalmazó, írólapméretû cetlit kaptam, amire adataimat is rögzítettem. Külön nevezési lap nem volt, hanem a túra végén kellett leadni, ugyanis a díjazást majd utólag postán fogjuk megkapni (ehhez kellett pl. postacím).

Sétálós bácsi ellenkezõ irányból érkezett a városba, nem sokkal 8 elõtt be is futott, a megbeszéltek szerint. Sétálós elmesélte, hogy kényelmes Csörgõs kékvonattal utazott át a Cuha-völgyön keresztül, és nagyon tetszett neki a havas táj, Veszprémbõl pedig hóföldte csúcsokat látott abban az irányban, amerre nekünk is mennünk kell ma. Várpalotán persze semmi hó nem volt, így kíváncsian vártuk, milyen terepviszonyok adódnak számunkra.

A Veszprém felõl érkezõ busszal elég sokan jöttek, köztük OT "vasútmentõ" András és OT István. Rövid eszmecsere után kiderült, hogy András maradna a többi kollégájával "normál" üzemmódban, míg István velünk szeretne tartani. Mint utóbb beigazolódott, ez a túra elsõsorban csoportosan teljesíthetõ, lévén, hogy igen sok helyen keresni kellett a jelzéseket. Sokat számított, hogy mind Sétálós, mind István már járt errefelé korábban.

Némi széllel és napsütéssel "megsegítve" indultunk el a túránkra. A Tési-fennsík túrákról jól ismert P sávon (egyben KDP) hagytuk el a várost. Már itt eléggé hiányos volt a felfestés és többször felvetõdött, hogy kinek milyen emlékei vannak a múltból... A Vár-völgyben megjelentek az elsõ hófoltok és hóvirágok. Az elsõ kisebb sziklák is azonnali megállásra és fotózásra késztettek. A leírásnak megfelelõen a völgyet rövidesen elhagytuk, hogy a P+ - en felsétáljunk a völgy fölé és a magasból tekintsünk le a peremen haladva. Pompás látvány fogadott, amolyan Meredélyfõs: fenyvesek, sziklák, nem túl mély, de azért impozáns völggyel.

Már itt jelzéstõl jelzésig haladtunk, a felfestés nem éppen volt frissnek mondható. Találtunk egy ideális tûzrakó / pihenõ (és Sétálós kedvéért: alvós / bivakolós :) ) helyet, ahonnét már nem volt messze a Bátor-kõ. Innét a magasból még sosem láttam. Az út aztán közelebb vitt hozzá, némi ereszkedéssel jutottunk el a romokhoz. Sétálósék felmásztak oda, én lent megvártam õket. Ezután tovább süllyedtünk vissza a Vár-völgybe, és ezután már egyértelmûen a KDP kilómétereit róttuk. Elvileg ismerõs kellett volna legyen egy darabig, de amikor egy múlt évezredbeli Tési fennsík túrán erre jártam, akkor épp egy hatalmas felhõszakadás viszontagságait élveztük Hegedûs Robival, másrészt ellenkezõ irányból haladtunk.

Ezután a Márkus-szekrényéig már csak annyi érdemleges történt, hogy nem egyszer letévedtünk az útvonalról, ugyanis a széles szekérútról a gyenge (vagy elsõ ránézésre járhatatlan) ösvényre való letérést csak "harmadik ránézésre" jelezte a jelzés. Némi tüskés-bozótos küzdés után ismét járható szakaszra értünk, majd jött egy kellemesebb murvás út, ahonnan Tés széle volt látható. Beérve az erdõbe dagonyás szakasz következett. Ismét elvétettük a jelzést, és Sétálós javaslatára ezúttal nem mentünk vissza az utolsó jelig, hanem a reálisnak mondható égtáj felé haladtunk tovább. Menetközben egy lövegtölteléket találtunk, Sétálós legnagyobb örömére. A jelzett útra visszakavarodva szép bükkösben találtuk magunkat, az út viszont sárosodott. A medvehagyma illata is belengte a vidéket, jelezvén, hogy most már visszavonhatatlanul március van, a hideg ellenére.

Némi szintutazást követõen bejött jobbról Tés felõl a P négyzet, majd egy balost véve gyönyörû havas bükkösben másztunk fel az Öreg-Futóné csúcsára. A négyszintes geotorony a szöveges tiltás ellenére csábító ajánlat volt, természetesen felmentünk rá. A létrák idõnként furcsa szögben álltak, valamint a ki- és visszamászáshoz is stratégiát kellett kidolgozni, de az élményért megérte. Odafentrõl ugyan nem volt kristálytiszta a panoráma, de a Balaton tükrét egyértelmûen ki lehetett venni, a nap hátralévõ részén ránk váró Papodot, tõle jobbra a távolban a Nagy-Som-hegyet és a Kõris-hegyet is azonosítottuk. A torony alatt tüzet rakó emberekrõl azt hittük, hogy ellenõrzõpont, de kiderült, hogy õk csak favágók.

A csúcsot elhagyva motorzúgásra figyeltünk fel, nemsokára feltûnt két crossmotoros. Nem örülök annyira ennek az élménynek, de ha úgy vesszük, ez a vidék turisták által szinte alig látogatott, védelem alatt nem áll, szóval ennyit még bõven el lehet viselni. Ahogy néztük, utána az egykori lõtér felé vették az irányt, ahol kifejezetten motorosoknak való terep várt rájuk.

Tettünk egy kitérõt a Mórócz-tetõ felé, ahol a kopár csúcsról megint szép kilátás tárult szemünk elé. Sétálós itt gondolta volna az elsõ kulináris pihenõt megtartani, de az erõs szél miatt ezt elvetettük. A gerincútra visszatérve némileg erõsebb sárdagasztás jött, a feketés tapadós fajtából jutott a cipõnkre elég. Egy enyhe jobbossal északnak fordultunk egy völgybe, és megint változott a táj: átlátható behavazott bükkösben gyönyörködtünk. Rövidesen kiértünk egy murvás útra, ami már egyértelmûen Alsóperére vezetett minket. Menet közben ismét különleges "ajándékra" lelhettünk: az út szélén hevert egy taposóakna. Az erdõbõl kiérve már tényleg ott voltunk Alsóperén, ahol a kereszt mellett egy arborétum jellegû, kerítéssel körbevett területen pihenõpadoknál megebédeltünk. Ellenõrzõpont itt sem volt, kezdett egy jóhangulatú maszektúra feeling kialakulni.

Emberrel ezen a szakaszon egyáltalán nem találkoztunk, a túra résztvevõi közül is csak néhánnyal. Alsóperét egy nyiladékon hagytuk el és a szemközti gerincig gyakorlatilag meg sem álltunk. Menet közben érdekes töbörszerû mélyedésekkel találkoztunk. A gerincen átbukva jobbra tértünk és egy kellemes füves részen áthaladva Köves-kútnál találtuk magunkat, ahol is Sétálós a kínálkozó széles dózerút helyett inkább jó UKK-osként a jelzést követte és "mocsarat jártunk". További ereszkedéssel egy egykori kisvasút hídja mellett elhaladva immáron betonútra jutottunk. Érdekes állapotú erdészeti jármûvet sikerült Sétálósnak lencsevégre kapnia: elöl egy traktor, ami vontat egy Robur-féleséget, aminek hiányzott az elsõ két kereke.

A mûúton kacskaringózás sem volt teljesen unalmas, ugyanis zöld színben pompázó tavak látszódtak alattunk, szemben meg a havas hegyoldalak. Alig néhány perc múltán már Eplény hóágyúzott sípályáit fotózhattuk. A sícentrum mellett aztán jött a várva várt sípályamászás. Szerencsére sízõkkel nem találkoztunk, csak néhány szánkózóval, így nyugodtan maradhattunk magán a pályán. Az emelkedése nem rossz: ki is találtuk, hogy lehetne egy olyan Monoton Maraton túrát rendezni, hogy az egyes körökön az egyik sípályán kéne felmenni, a másikon pedig le.

A sípálya irányváltásánál kisebb tanakodás következett, ugyanis nem találtuk meg elsõre a tovább vezetõ jelzést. Gyorsan átbuktunk a gerincen, majd ereszkedtünk le Eplénynek. A játszótér felé mutató nyíl csábító ajánlat volt, de mi inkább maradtunk a kijelölt utunkon :-) Eplényben a falu lenti szélén, a 82-es büfében kaptunk bélyegzést a tulajdonostól, ám a beígért tea szolgáltatást fizetõs fogyasztásként tudtuk csak igénybe venni. Ezután az elég forgalmas 82-es út mentén batyogtunk tovább a vasútállomás felé, miközben Sétálós vasutas és túrás élményeivel szórakoztatott minket. Vonat most nem jött, így Sétálós vonatfotózása ezúttal elmaradt.

Innét már viszonylag jobb állapotú P jelzések mentén haladtunk, nyiladékokon hullámvasutazva. Nagyon szép és jóállapotú magasleseket sikerült lefotózni. Nem egyszer széles dózerutakat kereszteztünk, egy szûk és alig járt ösvényen. Egy helyen ismét tanakodnunk kellett, de az égtájak helyes betájolása segített. A Gyökeres-völgy le-fel mászása valahogy a Valkonya-Homokkomárom DDK szakaszra emlékeztetett. Jött még egy szinttartó széles sáros út, majd a következõ balkanyarnál beindult az emelkedés: szûk 3 km-en 320 m szint a Papod csúcsáig. Érzésre hasonlónak véltem, mint a Vadrózsa túrán Püspöki felõl a Nagy-Hársasra való felkapaszkodást. A növényzet is változott megint, mohos kövek tûntek fel, és bár izzadtunk, érezhetõen hûlt a levegõ. Többszöri útkeresztezés után a sokadik apróbb hupli egyben az utolsó is volt. A Papod bár a környék legmagasabb pontja, de a jelzõkövön és két farönkön kívül semmi sincs. Ez utóbbi azért kínálta magát, hogy megejtsük második kulináris pihenõnket. Ezúttal nem idõztünk sokat, kiizzadva az erõs szélben.

Innét már folyamatos lejtés következett (elhagyva a KDP-t), de azért továbbra is figyelnünk kellett a jelzéseket. Az elsõ irtásos szakaszról szép rálátásunk adódott dél felé, Gyulafirátót - Veszprém irányába. Némi ellentmondást véltünk felfedezni az aktuálisnak vélt térkép és a valóság között, de aztán kiderült, hogy csak rövid szakaszon van eltérés. Egy erõsen lejtõ széles úton semmi jelzést nem láttunk, azonban a térkép által mutatott, egyenesen tovább folytatódó nyiladékon párszáz méter múlva feltûnt egy P háromszög jelzés. Ez az irány gyakorlatilag a túra végéig megmaradt. Egyre kellemesebb ereszkedõvel jutottunk ki az erdõbõl, ismét szép magasleseket illetve furcsa alakú fenyõket mellõzve. A Rátóti-Nagy-mezõ elvileg katonai terület, hivatalosan erre jelzés sincs, már emiatt megérte eljönni, hiszen akármikor nem lehetne erre vetõdni.

A leírásnak megfelelõen a vasút kanyarját lõttük be. Sétálós mindenképp meg akarta nézni a Vasutas emlékmûvet, így azt vettük célba elõször. Menet közben épp a közelünkben haladt el egy tehervonat, ami ismét boldogságot varázsolt Sétálós arcára. Betonos és aszfaltos utakat követtünk. Volt olyan aszfaltút is, amit félig már a moha is beborított. Még az erdõszélt elérve telefonáltunk a fõrendezõnek, hogy jöjjön elénk autóval (!) Jutas szélére - a telefonos jelzésre õ kért meg minket még a rajtban. A rendezõi mikrobuszt megláttuk az Ejtõernyõs emlékmûnél. Az emlékmû megtekintése után a rendezõ visszavitt a mikrobusszal a városba: engem és Sétálóst a vasútállomásra, Istvánt pedig a buszhoz. Ilyen szolgáltatásban nem sok túrán részesül az ember. A nevezési lapként is szolgáló útleírásos papírt leadtuk, és a fõrendezõ megígérte, hogy rövidesen küldeni fogja postán a díjazást.

Ha úgy vesszük, ez semmilyen értelemben nem volt klasszikus teljesítménytúra. Az útvonalkövetést nem vették szigorúan, hiszen ellenõrzõpontokat nem telepítettek (Eplényt leszámítva). Bár aki erre a vidékre jön, talán pont azért teszi, hogy a hosszú ideig elzárt, és most is csak ritkán látogatott Öreg-Futóné - Papod vidékét megismerje.

Ismét élményekkel és ismeretekkel gazdagodva térhettem haza. A vonaton közvetlen közelemben valamilyen futóversenyen részt vett csapat utazott, akik nem nehezményezték, hogy átöltözöm. Olyannyira nem, hogy õk is követték példámat :-)

Egy apró megjegyzés: Mansfeld Péterrõl nem hallottam sokat, és az sem nyilvánvaló, hogy mennyiben kötõdik ehhez a vidékhez. Egy rövid ismertetõt szívesen vettem volna. (Annyit utánaolvastam, hogy Mansfeld Péter kivégzésének 50. évfordulójára esett az idei emléktúra)

Köszönet a túra rendezõinek az igen egyedi útvonalat, Sétálós bácsinak és Istvánnak pedig a társaságot!

Képek: http://kep.tar.hu/moiwa/50630078#2
 
 
A puszta télenTúra éve: 20092009.01.12 07:31:14
A Puszta télen - avagy az Alföld télen is nagyon szép!

Gondolkoztam, hova is menjek ezen a hétvégén. A Wass Albert túra idén az ónos esõ nélkül már nem lett volna akkora kihívás, ezért más rendezvények után néztem. Logisztikai okokból, másrészt a Tisza-tó bafagyásáról szóló hírektõl felcsigázva a Puszta télen-t szemeltem ki. És nem bántam meg!

A rajt megközelítéséhez kétféle vonatos alternatíva is kínálkozott. Lustább lévén, inkább a késõbb induló vonatot választottam Kál-Kápolnán át. Az elõzetes információk alapján túl sokan nem szoktak erre a túrára járni, ezért úgy kalkuláltam, hogy ismerõssel nem nagyon fogok találkozni. Azért mégis sikerült: Hatvantól OT "Marcus Aurelius" Imre, OT István és Erzsike társaságában beszélgettünk egy jót. Kál-Kápolnán egykocsis Bz várt, amit többségében túrázók töltöttek meg. Gondolkoztunk is, hogy csak mi leszünk-e az indulók, de kiderült késõbb, hogy Kisújszállás felõl is jöttek jónéhányan. A rajtban összefutottam OT Attilával, akivel tavaly a Demeter túrát batyogtuk végig és ámultunk a rengeteg árvalányhajon.

Kisköre Tisza-hídnál várt bennünket a fõszervezõ és csapata, teával és frissen sütött Fornettis pogácsával. Nagyon jól esett. A vonattal érkezõknek nem volt nevezési díj. Itinerként egyetlen A/4-es papírt kaptunk, fénymásolt térképpel, aminek jobb oldalán tömören össze volt foglalva a haladási irány és a fõbb tájékozódási pontok. Eleinte azt hittem, hogy ez így tényleg túl tömör, késõbb kiderült, hogy végül is el lehetett navigálni ennyi információ birtokában is.

Már a rajtban komoly "idõhátrányt" sikerült összeszedni, ráadásul a naptárban megadott 20 km helyett a papíron már 23 km szerepelt, ezért a délutáni vonat (15:01)eléréséhez a kényelmes 5-ös átlag helyett már inkább 6-os tempóra volt szükség. Ennek megfelelõen bele is kezdtem. Még sosem jártam erre, ezért sok fotószünetet tartottam. A nagyon vékony hóréteggel fedett töltésen mentem ki a duzzasztógáthoz egy alternatív útvonalon, és közben kisütött a Nap is! A gáton magán kereszteztem a Tiszát, melynek vize részben be volt fagyva, és a vízparton madarak sorakoztak, szinte arra várva, hogy az arra járó túrázók lefotózzák õket :-)

A felduzzasztott Tisza-tó felõli oldal tökéletesen be volt fagyva. A duzzasztógát után aszfaltozott töltésen haladtam, a töltés szélén azért lehetett találni puhább, hóval fedett talajt is. Meglepõ módon nem volt teljesen elhanyagolható az autóforgalom, valószínûleg fakutyázók és lékhorgászok ültek benne többségében. Balról az Abádszalóki-öböl teljesen befagyott "víztükre" látszott, nádasokkal, jobbról pedig az ártéri erdõ zúzmarás fái. Tudtam volna még hosszabban is élvezni a látványt, az biztos.

Rövidesen befutottunk a Nagykunsági fõcsatorna torkolatánál lévõ büféhez, ahol a rajthoz hasonlóan terülj-terülj asztalkám várt, zsírosdeszkával, pogácsákkal és forralt borral. Utóbbi igen jótékony hatással volt, mert a futómûveket is bemelegítette. Itt találkoztam OT Éva nénivel Debrecenbõl, vele a Piros túra közös pontõrködésének élményeit elevenítettük fel. Mivel résztávok nem voltak megadva, csak saccolni mertem a térkép alapján, és jobbnak láttam belehúzni, nehogy a vonat bánja.

Elhagytuk a Tisza-tavat és a Nagykunsági-fõcsatorna töltésén haladtunk elég hosszan. Jobbról a befagyott csatorna, túloldalán nádas, valamint ártéri erdõk. És mindehhez a csend és nyugalom. A terepen voltak ugyan túrázók (összesen kevesebb mint 100 ember indult a túrán), de a csend élményét egyáltalán nem rontotta. Kereszteztem a vasútvonalat, amely megmentéséét tûzte ki céljául a rendezvény, és továbbra is a fõcsatorna mentén haladtam. Közben két helyen is önkiszolgálós szúróbélyegzõvel igazoltam ottjártamat. A terepnek ezen a szakaszán szalaggal alig találkoztam, persze az is igaz, hogy annyira adta magát az út, valamint a néhány szavas leírás a papírunkon. Az elõttem haladók lábnyomai is árulkodóak voltak.

A gátról való letérés elõtt elõkerültek a "Bz-jelzések", valamint több szalag is. Néhányan egy korábbi keresztezõ szekérútnál fordultak balra és utólag korrigáltak. A vasúti sínek elérésekor haladt el Kisújszállás felé egy Bz-szerelvény, amely még dudált is, valószínûleg nem üdvözlésbõl, hanem a veszélyt jelezve. Ezen a szakaszon nem volt annyira letaposva az aljnövényzet, sõt még némi szintkülönbséggel is meg kellett birkózni. A síneken átkelve látszott már a következõ bója egy korlát nélküli betonhídon.

Igazolást követõen végleg elhagytam a csatornát és igazi alföldi tájon, szántó mellett ment az út az abádszalóki mûút irányába. Esõs idõben ez az út biztosan nagyon sáros lehet, mivel sok teljesen befagyott tócsával lehetett találkozni, ami bizony kellemes vagy kellemetlen meglepetést tartogatott, ugyanis vékony hóréteggel fedve nem látszott, hogy egyrészt csúszik, másrészt simán beszakad az ember alatt. Szerencsére a nagy hideg miatt a jég alatt semmi víz nem rejtõzött.

A mûutat elérve betértem egy tanya felé, ahol is kutyákat jelzett a leírás. Annyira nem szeretem a szabadon engedett jószágokat, kicsit tartottam is, mi lesz, ha randevúzni szeretnének a túrázókkal, de szerencsére nem történt semmi. Egyetlen kikötetlen kutya ugatott, de a hangjából ítélve nagyon meg lehetett fázva és meglehetõsen lustának is tûnt.

Már messzirõl látszott jobbról a templomrom. A tanya után jobbkanyart véve egy kisebb domb (!) túloldalára térve közelítettünk a romok felé, ahol is várt az utolsó szúróbélyegzõ. Alternatív lehetõségként ki lehetett menni magához a romokhoz, és úgy láttam, elég sokal éltek is ezzel (köztük jómagam is). A térképre nézve azt láttam, hogy nagyon jól állok idõvel. Utolértem a nyíregyházi különítményt, és az utolsó kilómétereket velük tettem meg. Az egyik kunhalom utáni kanyarban valószínûleg rossz útra tértünk, és gyanús is lett, hogy még a távolban sem látszanak Kunhegyes házai. Gyorsan elõkerült egy tájoló, és bizony, dél helyett keletnek haladtunk. Gyors korrekcióval hétvégi házak között mentünk most már tényleg a cél irányába. Hogy melyik lehetett a helyes út, azóta sem tudom.

Épp a Kunhegyes táblánál értünk be a településre, ahol is egy "cifra palotát" mellõzve egy kisebb utcán haladva jutottunk ki a vasútállomás szélére. Néhány lépés a síneken, majd benyitottunk a váróterembe (menetidõm 3:25), ahol várt minket a díjazás. Illetve annak egy része, ugyanis a megígért oklevél a helyszínen nem, csak kitûzõ volt. Aki kért, annak utólag küldenek oklevelet is. Egy Bz-s mozgalom igazolófüzetét is el lehetett venni, amelynek kicsit mások a követelményei, mint Bubu hasonló mozgalmának.

Forró teával, ezen kívül chilipaprikával megbolondított forralt borral lehetett az átfázott testeket melegíteni, valamint pogácsák, sütemények is vártak minket. Nem sokkal késõbb befutott egy friss lángos szállítmány is, nagyon jól esett! A célban még egy jót beszélgettem a Kékes TE néhány tagjával. A kellemes pihengetést rövidesen már a vonaton folytattam.

Nagyon kellemes nap volt, testnek, léleknek egyaránt! Köszönöm a szervezõknek a túrát!
 
 
túra éve: 2008
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20082009.01.05 18:38:41
Jöjjenek akkor az én 2008-as statisztikáim és az év "leg"-jei:

Túraszám (TTT naptárban szereplõ tt + tájékozódási + csillagtúra): 67
Ebbõl
klasszikus tt: 61
tájékozódási tt: 3
csillagtúra: 3
Számomra 1. teljesítésû túra: 48

Össztáv: 2216,3 km
Össz-szint: 55190 m

Rendezések
Saját rendezvényen: 6 + 1
Vendégrendezõként: 3 (abszolút kedvenc közülük a Csokoládé Múzeum :-) )

Teljesített túramozgalmak: HG 20, XI. kerület kerülete, Börzsönyi várak, Börzsönyi kék, Rákóczi sárga (Mátra), Vörösmarty (Mátra), Kós Károly emléktúra, Mária képek a Mátrában, Kodály Zoltán emléktúra, Peremtúra, Dunazug turistája, Pilisi parkerdõ forrásai
Egyéb mozgalmak és elismerõ címek: Csúcsok csúcsa (arany, valamint alternatív számítású bronz), Budapest Kupa (10 túra), Ezrednyitó, Hárs-hegyi hétvége

Leghosszabb: Bakonyi barangolás 70, Petõfi 70
Legrövidebb: Heroberto emlékséta, Monoton minimaraton
Legjegesebb: Wass Albert 44 (utcahosszal :-D )
Legsárosabb: Bartina 30
Legcsaládiasabb: Harkányi 2x30, Patai Mátra 30
Legnagyobb xarráázás: Bükki kilátás(talanság)ok, Bükki források, Naszály 40
Legnagyobb meleg (és egyben a legnagyobb hajtás): Buda határán 50 söprés

Legnagyobb ledöbbenések, hogy mennyire nem ismerem még az országot: Demeter 30, Dolina 50, Hattorony 30, Sokoró 27, Harkányi 2x30

Legnagyobb ledöbbenések, hogy még ott is lehet újat mutatni, amirõl azt hittem, hogy ismerem: Piliscsabai 40-esek XL, Buda határán 50, Bükk 900-as csúcsai

Az év "poszterképei": befagyott Lázbérci-víztározó (Barcika 65: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/2703/124186#2), kilátás a Dédesvárról esõ után (Bükki források 50: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3106/144088#2), Fehér-kövek + Rogojel (Vigyázó 62: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3879/192264#2; http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3879/192312#2)

A legizgalmasabb logisztika: Kuglófkeresõ 12 + Éji vadász 35 + Válaszút 20 (köszi Bubu :-) )

Legnagyobb elégedettség saját rendezvényeink közül: Piros 85 :-)


Köszönöm mindenkinek, akiknek a társaságában róhattam a kilómétereket! Idén folytatása következik!
 
 
Patai MátraTúra éve: 20082008.07.26 21:39:47
Patai Mátra 30

avagy: amikor a Körös 50-en híressé vált vendégszeretet és a bõséges szolgáltatás a Mátrába költözik :-)

Sokat gondolkodtam a héten, hova menjek túrázni, a Fejérkõ lett volna a másik esélyes jelölt, de tavaly az Alman-tetõ környékén már jártam, így viszonylag frissek voltak az emlékeim. A Mátra mellett az szólt, hogy már több mint 10 éve nem vetõdtem el a Mátra 115-ön megismert hullámvasút híres "zárószakaszára", ezen kívül ugye szegény Mátra 115-ön meglehetõsen kómás állapotban jártuk be ezt a részt, már 100 km-rel a lábunkban. Tudtam persze, hogy helyileg merre voltunk, de konkrét emlékek (a bealváson, és fáradtságon kívül) nem nagyon maradtak meg. Kíváncsi voltam, hogy friss fejjel, kifejezetten örömtúra keretében, nyitott szemmel járva milyen szépségeket kínál a táj. Na persze ne feledjük, hogy az Alföld TE gárdája is fémjelez egyfajta rendezõi minõséget.

A reggeli gyöngyösi buszon összefutok Dömével, valamint pozo-val és OT Jancsival. Közülük csak Döme vállalkozott a hosszabb, 30-as távra. Meglepõdtem, hogy Pestrõl mennyire kevesen választották ezt a túrát, tömegközlekedéssel legalábbis. Na persze, pesti embernek ott volt egy konkurens rendezvény, ami ráadásul a Budapest Kupa része.... Gyöngyösre a kiírtnál jóval hamarabb megérkezünk, így egy korábbi busszal tudunk Gyöngyöspatára utazni. Néhány mezõberényi sporttárs csatlakozik a túrára igyekvõk táborához.

A szûcsi elágazásnál leszállva a Jessze-oltáráról híres templomot célozzuk meg és haladunk lefelé. Balkézfelõl találjuk meg az iskolát, ahol kényelmesen benevezünk. A rendezõségen egyesületi póló, külön irányító emberek az iskola bejáratánál, szétválasztva a nevezési és rajtoltató asztal. Nyilván ez nagy tömeg esetén roppant hasznos, a mai túrán annyira sokan nem indultak. Ez számunkra kellemes, én legalábbis sokkal jobban szeretem a családiasabb rendezvényeket. A rendezõség több résztvevõre kalkulált, emiatt aztán nem volt korlátozott a szolgáltatás sehol :-)

Pozoval, OT Jancsival és Dömével indultunk el, és a túra elsõ felén igazi "Patai keringõ" érzésünk lehetett, mert körbegyalogoltunk Gyöngyöspata körül, elõször a Kecskekõt vettük célba, ami a falutól délre található. Elhaladtunk az ABC mellett, ahol a Patai keringõ túrának volt ellenõrzõpontja és ahol az ABC-ben bent a polcok mellett (!) lévõ csapnál vételeztünk anno vizet :-) Ez a szakasz szalagozott volt, fehér szalagokkal és oda kerültek ki, ahol szükség volt rájuk. Egy oda-vissza szakasz keretében másztunk fel a Kecskekõhöz, ahol észak felé adódott szép kilátás: a falu, mögötte a Várhegy illetve a Havas, távolabb jobbra a felhõbe burkolódzó Kékestetõvel. Innentõl Dömével ketten mentünk tovább. A helyenként bokatörõ utat nem régen találhatták ki és járhatták be, kell még egy kis idõ, míg az egykori aljnövényzet helyén kialakul egy rendes gyalogút. Itt futottam össze OT Gyurival, aki megígérte, hogy a Mátrai csillagok 15-ös beszámolója után nemsokára megalkotja a történet második felvonását is, ahogy azt írásban ugye megígérte a kedves olvasóknak :-)

Visszaérve a leágazáshoz lekanyarodtunk ismét a faluba, majd egyenesen felfelé haladtunk a Várhegy irányába. Az utolsó házakat követõen rövid, de igazi mátrai meredekségû izzasztó rész következett a Várhegy ellenõrzõpontig. Döme itt felírta a szükséges mátrai várkódot. Visszanézve pompás kilátásban lehetett részünk, integethettünk a Kecskekõ irányába az ottani pontõrnek :-) Ezután továbbra is szalagozáson haladtunk, szemben tornyosult elõttünk a Havas, de még várnia kellett rá, hogy megmásszuk. Jobbra ki-ki tekintgetve szinte végig szép kilátásban gyönyörködhettünk az Alföld irányába.

Közben egy ellenõrzõhelyet is érintettünk, ami végül is váratlanul ért bennünket, mert a térkép alapján egyértelmûnek tûnõ útvonal miatt nem olvasgattuk a szöveges leírást. Ezután enyhén lefelé haladtunk és a mûútra térve egy meglepetés pont várt minket. Mondhatni terülj-terülj asztalkám! A Gyöngyöshöz közeli gyümölcsösbõl a rendezõk "Szedd magad" akció keretében jól felpakoltak: szilva, alma, sárga- és õszibarack halmok vártak elpusztításra, korlátlan mennyiségben. Különösen a barackoknak nem tudtam ellenállni. Olyan jó érzés volt végre "igazi" gyümölcsöt enni, ilyet nem nagyon kapni a boltban mostanság... A gyümölcsökön kívül még sok-sok házi süteménnyel is kínáltak: mézes-szezámmagos sütemény, mákos és lekváros kiflicskék, csokis kuglóf, lekváros linzerkarika, és ki tudja, hány féle még... Vizet is lehetett vételezni, mind szénsavasat, mind szénsavmenteset. Még szerencse, hogy 10 órára emelték a szintidõt, ez a megállás hosszabbra sikeredett, mint terveztük, de hát ilyen csábításnak nagyon nehéz ellenállni :-)

Innét kellemes dimbes-dombos úton jutottunk el az elágazáshoz, ahol a két táv elvált egymástól. Mi jobbra fordultunk és célbavettük Fajzatpusztát. Jó tízperces gyaloglás után el is értük a következõ ellenõrzõpontot. Na itt kezdtük azt hinni, hogy nem biztos, hogy teljesítménytúrán veszünk részt, hanem valami egészen máson: gyakorlatilag az elõzõ etetõponttal azonos korlátlan szolgáltatásban volt részünk, mindez kiegészült a korlátlan (!) görög salátával, és zsíros kenyérrel. Mivel elõttünk állt még a kellemes hullámvasút, nem nagyon tömtük meg a bendõnket, de ennyi édesség láttán nem könnyen akaródzott továbbmenni. Beszélgettünk is a kedves rendezõkkel (akikbõl a szolgáltatást adó pontokon volt legalább 4-5 ember), érzõdött az adni akarás, hogy õk vannak miértünk, és hogy szinte minden kívánságunkat teljesítenék.

A sokadik sütemény és a talán hetedik (?) sárgabarack után nehéz szívvel, de elbúcsúztunk a fajzatpusztai ponttól, de megígértük, hogy nemsokára visszajövünk, tudniillik ezt a helyet kétszer is érinti a túra útvonala. Innentõl a jó öreg Mátra 115 egykori útvonalát róttuk, furcsa is volt érezni, hogy messze nem vagyok olyan kómás és fáradt mint akkor. Szerencsére a korábbi napok esõzései ellenére komoly sárral nem találkozunk az emelkedõn. Valahogy a Kávára tartó út anno hosszabbnak és meredekebbnek tûnt. Döme itt saját tempójára vált vissza, én elõremegyek, de mindig bevárom. Idõközben áthaladunk a dombnak csúfolt, több mint 500 méteres magasságú Sás-tó-dombon. A Káva csúcsa elõtt balra adódik szép kilátás, muszáj is ledokumentálni a látottakat. A S+ jelzések különben szépek, frissek, és néhány helyet leszámítva jól követhetõek.

Závoz után néhány sporttárs a kijártabb széles erdészeti úton halad, de a jelzések a kerítés mentén bent vezetnek. Idõvel rájönnek, hogy nem a jó úton mennek. Egy másik széles útra való letérésnél a térkép segít, hogy jobbra kell fordulnunk, a terepen csak némi logikával sikerül kisakkozni, hogy valóban helyes, amit gondolunk. Az emelkedõ tartós, balról szépen átvált a tölgyes bükkösbe és elérjük a Z négyzet jelzést. Már nincs messze a Tót-hegyes csúcsa, bár addig még mászni kell egy picit. A legvége már igazi kanyarokkal tarkított út, keskeny ösvényeken. A csúcson OT Évi teljesít szolgálatot, kapunk tõle csokit, mint juttatást. A csúcsról a látvány szép, de csak abba az irányba, amerre a magasba törõ fák engedik.

Kisebb pihenõ után visszaereszkedünk a Z háromszög / Z négyzet elágazásig, majd a hangyabolyairól is ismert Babik-forrás mellõzésével ereszkedünk le egy nyeregbe, immáron a Z háromszögön. Egyre több a bogár, ma a szememet vették célba, alig lehet õket elhessegetni. Már csak egy rövid, de igen velõs mászás van vissza. A végén már füves és köves terepen való mászással jutunk fel a Világos-hegy csúcsára. Ahogy az útvonalleírásban is szerepel, valóban, a körpanoráma lélegzetelállító! Az Apci-hegy, a Nagy-Hársas, a Muzsla + Koncsúrok, Tót-hegyes, kelet felé Galya-tetõ, Csór-hegy, Kékestetõ, távolabb délkeleti irányban a Sár-hegy látszik gyönyörûen. Várkód itt a hegycsúcson is van, de Döme mosolyogva mondja, hogy korábban már felírta magának. Kicsit összezárnak a felhõk felettünk, reméljük, nem lesz ebbõl semmi komoly (szerencsére nem is lett...).

A Világos-hegyrõl való leereszkedés elõször egy kicsit bozótharcos és bújós, majd ahogy kiérünk a nyílt részre, nagyon meredek, az erdõbe beérve még meredekebb és csúszós-görgeteges. Régebbrõl úgy rémlett, hogy az enyhébb lejtésû széles utat elérve kellett balra fordulni. Úgy látszik, ennyi év után nagyon megváltozott a táj, mert egy irtásos szakaszon bozótos ösvényen kellett haladjunk. A Nagy-lénia magasságában elfordultunk a Z+-en jobbra, amin némi hullámvasutazás + patakátkelés következett. A bogarak nagyon elszemtelenedtek, egyikük be is mászott a szemembe, nem volt egyszerû kiszedni onnét. Közben megcsodáltunk egy nagyon egészséges és nagykalapú õzlábgombát. A mûútra kiérve az egyik rendezõ kosarára lettem figyelmes, ami tele volt szebbnél szebb õzlábgombával. Legalább egyet meghagyott a többi túrázónak is :-)

A leírásban apró malõr folytán tévesen az szerepelt, hogy a mûútra való kiérkezéskor balra kellene fordulni. A rendezõk ezt hamar észrevették, és több emberüket is kiküldték, valamint táblát is kiraktak, hogy a helyes irány felé tereljék a résztvevõket. Nagyon szép gesztus! Itt összefutok OT M. Lacival, aki a mai túra útvonaláról érdeklõdik. Felemlegetem a Mátra 115-tel való részbeni hasonlóságot, õ erre elmosolyodik, nagy kedvence volt anno az a túra. Cserébe érdeklõdöm nála az idei Pázmándi Toporgók Éjszakai rendezvényérõl. Talán túl nagy volt azon a hétvégén a kínálat, nem indultak annyian, mint amennyire elõzetesen számított...

Ahogy így beszélgetünk, elérjük "Fajzatpuszta II"-t, ami kinézetében teljesen megegyezik "Fajzatpuszta I"-gyel. A szolgáltatások változatlanul a rendelkezésünkre állnak. Sõt! Kiderült, hogy görög salátából óriási hordónyit készítettek, és nem tudják, hogy fogják majd a maradékot önerõbõl elpusztítani. Egy egész tányérnyit kérek, és jóízûen elfogyasztom. Letesztelem közben az addig nem kóstolt süteményeket is, a mézes-szezámos a nagy kedvenc, de a mákos kifli is magas pontszámot kap. A rendezõk adnának akár elvitelre is a salátából, de nincs nagyon mibe tenni. Legközelebb ha jövök, majd néhány üres uborkásüveggel is készülök :-)
A sárgabarackból viszont szedek magamnak, jól jön az majd fent a Havas tetején.

Döme közben elindul, amíg én még befejezem az étkezést és beszélgetek még egy keveset a rendezõkkel. A Holeviczkitanyáig oda-vissza szakaszt járunk, hiszen ezt a részt már délelõtt egyszer érintettük. A két résztáv elágazása után most már tényleg a Havas felé vesszük az irányt. Elõbb még kellemesen emelkedik, majd egy balkanyar után jön az, ami még anno csoffadtságom ellenére is jól megmaradt bennem: jelzések vannak ugyan, de út nincs :-) Magyarul tehát felfelé haladunk, fától fáig. A jobbkanyart elérve egyértelmû úton találjuk magunkat és megindul a szinte nyílegyenes mászás egészen a csúcsig. A Havas egy meglehetõsen "sunyi" hegy: amikor az ember azt hiszi, hogy elért a csúcsra, valójában az még messze nem az. Pedig nincsenek a hegynek elõcsúcsai, az apró kanyarok okozzák ezt a tévképzetet. A csúcs elõtt balra megint pompás kilátás fogad, még itt dokumentálok, mert a csúcsról magáról semmi panoráma nincs, a fák miatt.

A Havason szolgáló pontõrök bíztatnak, hogy nincsen szint vissza és hogy még jobb kedvre derítsenek minket, elmondják, hogy a célban gulyás is vár bennünket. Közben az óránkra is tekintünk, és megállapítjuk, hogy vagy mi vagyunk nagyon lassúak, vagy a táv több, mint amennyinek írva vagyon, mert a kinézett utolsó buszhoz már nem vehetjük végtelenül kényelmesre a tempót. Itt Döme egy kicsit visszamarad és egy ecsédi túrázóhoz csapódom, akivel kellemeset beszélgetünk. A szalagokat figyeljük, így közben fel sem tûnik, hol tér el jobbra a S+ a Kénes-forrás felé. Kiérve az erdõbõl a Tehéntáncnál jobbra kanyarodunk és lesétálunk a patakparthoz, melynek partján kell csak maradni, és az egybõl bevisz Gyöngyöspatára. A falut elérve némi tanácstalanság lesz úrrá rajtunk, mert egy kishidat már annak a hídnak véljük, ahol majd jobbra kell fordulni. Valójában még bõven rajta kellett volna maradni az úton egyenesen (ahol a S körséta jelzés is halad). Kis korrekció után belõjük a templom tornyát és azután fordulunk csak jobbra, szinte egyenesen az iskola kapujához.

A célban OT Ádámtól kapunk célidõt, majd kisvártatva a hátsó asztalról megérkezik a díjazás is. Eközben KuJoMi-t fedezem fel, aki megkérdezi, hogy múlt héten miért nem a Via Dolorosa 115-öt választottam. KuJoMi vendégváró pálinkája nagyon üt, csakúgy mint anno a Barcika túra elõtt :-) Megígérem neki, hogy ha olyan kedvem van, csatlakozom egy hónap múlva a Vadrózsa 50-en a csapatához. Célszolgáltatás: sütemények :-), ezúttal pogácsával kiegészülve. Valamint szörpök is, természetesen többféle. A célban a fõrendezõ V. Béla kíváncsi a tapasztalatainkra és minden észrevételünkre. Ahogy mi láttuk, minden fantasztikus. Ha már mindenáron valamit meg kell említeni, az a (szerintünk) alábecsült táv, ahogy mi éreztük, a 32 km lehetett kb. 36 is. Ebben KuJoMi is egyetértett. A szalagozás tökéletes, a jelzések helyenként nem teljesen egyértelmûek, de némi fejtöréssel kikövetkeztethetõ a helyes irány. Az ellátás fejedelmi, a hozzáállás a megszokott Alföld TE színvonal, a pontõrök kedvesek. Kilátópontokban bõvelkedik az útvonal. Mivel ezt a részt csak az egykori Mátra 115 érintette egykoron, a túrázók többségének bizonyára tud újjal szolgálni a túra útvonala.

A célban kapott bónnal átvonultunk egy közeli vendégház kertjébe, ahol elfogyasztottunk egy tányér finom gulyást is. A sok szolgáltatás bekebelezése közben figyeltük az óránkat is, mert a kinézett buszhoz idõben ki kellett mennünk a megállóba. Elköszönve a rendezõségtõl, Dömével arról beszélgettünk, hogy egy nagyszerû túrán vettünk ma részt, és nagyon jó döntés volt a Mátrát választani. Az idõjárás is kegyes volt hozzánk, és megkímélt a Mátra igen marasztaló sarától (amirõl az idei Mátrabérc résztvevõi tudnának mesélni).

Összességében tehát nagyon jól éreztem magam, ezen a terepen kellemesen esett ez a táv (és hozzá a viszonylag sok szint). Az ellátás pazar, a környék gyönyörû.

Köszönöm a rendezõknek ezt a remek napot!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3650#2
 
 
Börzsönyi Kék túramozgalom vándortúra/nyílt nyitótúra (BTHE)Túra éve: 20082008.07.21 21:52:59
Börzsönyi kék túramozgalom nyílt nyitótúrája (BTHE)

Amikor elõször megláttam a TTT oldalán a nyílt nyitótúra kiírását, egybõl éreztem, hogy nekem ott a helyem. Különösen, hogy csak egyszeri rendezésrõl van szó. A program valami egészen mást kínált, mint úgy általában a teljesítménytúrák, érezni lehetett, hogy itt sok-sok extra élménnyel is gazdagodni fogunk! És nem is kellett csalódnom.

Látszatra elég korainak tûnt a nevezési határidõ a rendezvényhez képest, de a túra során azért megbizonyosodtam arról, hogy csomó szervezéstechnikai dologhoz bizony szükséges volt az a néhány hét, hogy olyan színvonalas legyen a lebonyolítás, amiben valójában részünk is volt.

OT Csabától jött a rendezvény elõtt majd három héttel egy email, melyben megküldte a részletes programot, szinte óránkénti bontásban.
Felvirradt a nagy nap, és reggel elindultam Diósjenõ felé. Azért csak felé, mert elõbb még felkerestem a nógrádi várat, ami még hiányzott nekem a Börzsönyi várak túramozgalomból. 1 óra alatt kényelmesen megjártam oda-vissza, fent a várban nézelõdtem, fotózgattam és egy kicsit nosztalgiázgatni próbáltam, mert sehogy sem akart elõjönni az a kép, amit még majd 20 éve láttam innét. Hiányzott a meredek keskeny ösvény, a düledezõ várfal. Helyette rendbehozott vár képe fogadott, amit kellemesen emelkedõ széles kövesúttal lehet most már megközelíteni.

A következõ vonattal mentem át Diósjenõre, ahol már zajlott a regisztráció. Az érkezõket az egyenpólós rendezõség várta és a részvevõket a regisztrációs asztalhoz irányította. Itt megkaptuk a névreszóló "induló csomagot", benne a névre szóló (!) igazolófüzetet színes-képes leírással, a közepén térképpel, a túra karszalagját (amit érdemes volt viselni a két nap alatt, jelezte ugye hogy a rendezvényen veszünk részt), és névreszóló bilétát a szállításra "ítélt" csomagokhoz, amely bilétán szerepelt az is, hogy melyik faházban lesz a szállásunk. A csomagban megtaláltuk még az elõzetesen megadott méretben legyártott egyedi emlékpólót is. Volt aki egybõl felavatta, nekem megy inkább a vitrinbe.

Diósjenõn a polgármester köszöntött bennünket, volt egy rövid népviselet-bemutató is, kaptunk némi pogácsát és ásványvizet, aztán nekiindult a menet. Eleinte ténylegesen együtt haladt a mezõny, de a bozótos, pocsolyás szakaszokon összetorlódtunk, emiatt a késõbbiekben inkább szétosztályozódtunk. A csapat legelején és legvégén is rendezõ ment. Tompa-harasztnál találkoztunk elõször a korábban felfestett, de a BTHE túramozgalmával semmi kapcsolatban nem levõ "Börzsönyi kéktúrás" kóddal, ami kinézetében hasonlít a Börzsönyi váras kódokhoz, csak a pöttyök kék színnel lettek berajzolva. Még a rendezõség sem tudta megmondani, vajon ki festhette fel ezeket a kódokat, illetve ki tart fent egy alternatív BKT mozgalmat.

Kint a terepen több helyen 3x3-as táblán elhelyezett kódot kellett felírni (hasonlóan a Börzsönyi váras mozgalomhoz), azonban itt nem csupán az alakzat helye volt fontos, hanem a formája is (kör, négyzet avagy háromszög). A kódok egyrészt fákra is fel vannak festve, de legtöbb esetben egy póznára erõsített fatáblára is ki van helyezve. Remélem, ezek a póznák hosszúéletûek lesznek és nem találják meg barbár kezek egyhamar!

A Kámori-völgynél írtuk fel az elsõ kódot, és ott tartottunk össznépi bevárást és némi pihenõt. A jelzéseket az útvonal teljes hosszában felújította a BTHE, a régi jelek leszürkítésre kerültek. Némi emelkedéssel értük el a dózerutat, elhaladtunk a most már részben romos Szondi kulcsosház mellett, és rövidesen már a Pénzásásnál találtuk magunkat. Itt a rendezõség finom barackkal kedveskedett. A Teleki túráról (igaz hogy visszafelé) jól ismert átkötõ szakaszon közelítettük meg Drégelyvárat. A kód a jelzéselágazásnál van elhelyezve.

Újabb rövid pihenõ következett, mert a tervezettnél hamarabb érkeztünk meg a vár alá. Felsétáltunk a vár alatti pados pihenõhöz, ahol már egy hosszabb szusszanás várt a csapatra, tudniilik az éppen aznap zajló Szondi várjátékok keretében a Drégelyvár Alapítvány elnöke több más csoportnak is elõadást tartott, és megvártuk, hogy a mi számunkra is rendelkezésre tudjon állni. Lent a pihenõpadoknál teljes véletlenségbõl felnéztem egy fára, ahol megláttam a többször már hiába keresett drégelyvári várkódot. Ennek örömére gyorsan fel is írtam a pöttykombinációt. Güszi és OT Laci közben eszmét cseréltek az Encián mozgalomról és ennek keretében szóba került az itt elhelyezett Enciános betû is, amit bizony csak nagy nehezen lehet észrevenni. Güszi elmesélte, hogy ezért a fránya betûért már hányszor tért vissza Drégelyvárhoz és sosem találta meg.

A rendezõség jelzésére felsétált a csapat a várhoz, némelyek a várfalon, mi inkább a sötét kapun keresztül. Fent már várt minket az Alapítvány elnöke, aki röviden ismertette a vár történetét, beleszõve Arany János balladáját is, és annak valóságtartalmát (ami majdnem 100% különben). Ezután összefoglalta az Alapítvány tevékenységét, jelenlegi helyzetét, céljait. Kiemelte, hogy a vár egy emlékhely, ahova emlékezni járnak fel az emberek, emiatt nem lesz soha visszaállítva a vár teljes egészében. A várból egyébként a "szokásos" pompázatos kilátás fogadott a Naszálytól Szandaváron át a Tepke és Muzsla gerinceken át a Karancsig bezárólag. Szlovákia felé is megkapó látványban volt részünk. Az elõadás után a Szondi várjátékokból kaptunk némi ízelítõt, amit a vár északi oldalán tartottak. Elõbb bajvívás volt terítéken, majd utána a hastáncos lányok következtek. Mivel utóbbi program már részben a hivatalos indulásra esett, jónéhányan inkább túlóráztak, hogy le ne maradjanak a tánc végérõl :D

A csapat itt már több jól körülhatárolható egységre esett szét, természetesen köztes bélyegzõhelyeken újra teljes létszámban voltunk jelen. Az északi gerincet már nagyon régen jártam és csak emlékfoszlányok maradtak meg egy küzdelmesebb Szondi túráról. Jó volt most ezt a részt nyitott szemmel kényelmes tempóban végigjárni. Nyár lévén igen dús lett az aljnövényzet és bizony mocorkás szakaszokban illetve reumakezelésben (csalán) is volt részünk. Kisebb hullámvasutazással értünk fel a Kõkapuhoz, majd utána szinttartó úton füves, helyenként pocsolyás, nyílt szakaszokon haladtunk, közben dél felé élvezhettük a Magas-Börzsöny felé a kilátást. Jelenc-hegyet elérve újabb várkód került fel "jól megérdemelt helyére".

Innét egy gyorslábú csapattal haladtam tovább, nevezetesen OT Gyulával, fiával és OT Tiborral. Elkezdtünk beszélgetni, amibe igencsak belefeledkeztünk, és részben köszönhetõ a kiváló jelzéseknek, a könnyû terepnek, nagy tempóval haladtunk és elmasíroztunk a soron következõ kód mellett, a Csitári-keresztnél. Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, mikor már egyértelmûen lejtett az út az erdõben. Térkép alapján beazonosítottuk, merre is vagyunk, visszamenni a kódért már nem nagyon volt kedvünk. Ennyibõl szerencsés, hogy egy nagyobb csapat részesei vagyunk, lent a faluban már meg tudtuk kérdezni a többieket a kód felõl.

Az erdõt mielõtt elhagytuk, szép kilátás tárult Bernecebarátira, az erõdtemplomra. Nagyon hamar voltunk idõben, ezért szépen komótosan haladtunk a faluban az etetõhely felé. A rendezõség igyekezett meggyõzni minket hogy még nagyon hamar vagyunk és "menjünk vissza a csapathoz", de mi inkább letettük a zsákjainkat. A lépcsõsoron felnyargaltam a templomhoz az újabb várkódért. Az etetõpont nagyon kitett magáért: zsíros / margarinos kenyerek paprikával, paradicsommal, hagymával, kovászos uborkával és savanyú káposztával. Bár messze nem volt ttúra jellegû megterhelés, mégis jólesett a szolgáltatás. Vízkészleteinket a közeli nyomóskútból egészíthettük ki.

Megvártuk, míg a teljes csapat megérkezik, majd kisvártatva megjött Bernecebaráti polgármestere is, aki egy rövid beszédet tartott és ecsetelte a falu helyzetét és kilátásait. Tanulságos volt hallani a jelenlegi problémákról. Kemencéig már nem volt sok vissza, cikk-cakkozva haladtunk míg egy réten átsétálva gyakorlatilag Kemence szélén találtuk magunkat. A falu végiggyaloglása közben elhaladtunk sörözõk, éttermek és cukrászdák mellett. Utóbbinál bizonyos emberek "kényszerszünetet tartottak". Majdnem a Börzsönyi fõalapponthoz mentünk (régi Börzsöny éjszakais nosztalgia...), jobbkézfelõl elõbb a strand majd utána már a kemping következett. Itt megkaptuk az aznapi utolsó bélyegzést, elfoglaltuk a faházunkat és azonnal mentünk ki a szomszédos strandra (a belépõdíj benne volt a nevezési díjban!). Nem tudtunk sokat maradni bent a vízben mert elég hidegre volt állítva. Alkalmi túratársaimmal és szobatársaimmal egy sör mellett elemeztük ki a világ történéseit.

Strandolás után siettünk át a panzióba, ahol kétfogásos meleg vacsora várt, valamint Harrach Péter, a kistérség országgyûlési képviselõjének köszöntõje. A vacsora után még maradtunk egy kicsit beszélgetni, de idõvel udvariasan közölték, hogy zárnának. Töksötétben, lámpa nélkül bandukoltunk vissza a szállásra. Kellemes forróvizes tusolás után alvás következett.

Másnap reggel szemerkélõ esõre ébredtünk, de szerencsére ez csak az ijesztegtés volt. A csomagok leadása után megjelent az elõzõ nap már beharangozott kürtõs kalácsos bácsi, aki mindenféle ízû portékáját kínálgatta. Sokan nem tudtak ellenállni a kísértésnek. Én inkább a ránk váró reggelire tartalékoltam. Reggeli gyanánt bõséges ellátás várt: korlátlan tea illetve kenyér formájában, felvágottal. Ezután jött a program egyik fénypontja, a kisvasutazás. Közvetlenül a panzió elõtt állt meg és ott szálltunk fel rá. Nem is fértünk fel egyetlen járatra, ezért egymás után két szerelvényt is indítottak. Szó szerint múzeumi darab volt a kisvasút mozdonya is, de a kocsijai is. Ezen kívül eléggé rázott is, de nagy élmény volt az utazás maga. A VILATI üdülõ közeléig, a Pityur-rétjéig vitt a vonat (azaz majdnem odáig), onnét gyalog folytattuk. Hamuház felé még sosem jártam VILATI felõl a kéken, érdekes volt a sok patakátkelés. Egyik túratársunk kutyája fel-alá rohangált, ez is színfoltja volt a két napnak. A kisvasút egykoron Hamuházig (vagy talán még feljebb is) közlekedett, a régi sínek még megvannak, a patak hajmeresztõ módon kimosta helyenként a sínek alól a pályát, különös látványt nyújtottak a "levegõben lógó sínek".

Hamuházon OT Csaba személyesen adta át minden áthaladónak a ragacsot, ami jól megérdemelt helyére került ezután a füzetben. Kis pihenést követõen innét a Börzsöny éjszakaiból ismerõs emelkedõ következett az Aklok-rétjéhez, és valahogy sokkal kellemesebben is esett ;-) Fent a már sokszor érintett jelzéselágazásnál a létra mellett átbújva jött a keskeny csúszós ösvény Bányapusztára. Többek kétkedve fogadták, hogy ez lenne a helyes irány, de a jelzéseket megpillantva megnyugodtak a kedélyek. Bányapusztán ismét ragacsot kaptunk és nagyjából innét lett intenzívebb a böglyök jelenléte is. OT Csabától megkaptuk az engedélyt, hogy elõremehessünk, aztán majd Nagybörzsönyben úgyis találkozunk. Katalin-forrásnál leteszteltük a felhozatalt, majd a kellemesen lejtõ széles úton a Mûanyag SC-s sporttárssal folytattunk hasznos eszmecserét.

Nagybörzsönyt elérve elõbb betértünk a vízimalomhoz, többen itt házi lekvárokat és szörpöket vettek. A faluban a fõtéren volt újabb zsírosdeszkás etetés, de nagyon idõ elõtt érkeztünk, így számunkra szieszta következett. Elõbb persze egy kis sörözés az újdonsült ismerõsökkel :-) Kellemes ejtõzésre is lehetõség nyílt, a csapat jobban haladt, mint ahogy a "nagykönyvben" megtervezték a rendezõk. Innét már tiszta Julianus-nosztalgia következhetett, egészen a célig. A Koppány-nyeregig az emelkedés nem volt olyan tragikus, jól jött a tereprutin a megfelelõ erõbeosztáshoz. Mikor elõször jártam erre az útvonalmódosulás után, nem akartam elhinni, hogy ilyen hosszú a mûutas szakasz. Nem is baj a hosszú mûút, mert utána a velõs és meredek emelkedõ erõs kontrasztot ad. A széles szekérútról való letérés után, a völgyön átmászva keskeny és kacskaringós ösvény veszi kezdetét, amely egyre jobban körvonalazhatóan tart felfelé, eleinte kerítés mellett. Talán ez a szakasz "szedte szét" leginkább a csapatot. Koppány-nyeregnél a kód felírása után hosszú pihenõ várt ránk, mire felérkezett az utolsó ember is. Többen megmászták a két Koppányt eközben.

Ahogy elérkezett du. 2 óra, megkaptuk a jelet az indulásra. A létramászás után a meredek lejtõ (a szép virágok látványa mellett) leginkább a sûrû mocorkásról marad emlékezetes. Többen emlegették, hogy "nem mindig jó elöl menni" :-) Mivel a következõ közös bevárás a nosztrai mûútnál volt, eldöntöttük Tiborral, hogy mindenképpen fel fogunk mászni a Nagy-Gallára. Szégyen és gyalázat, de a több Julianus-túrám ellenére még sosem voltam fent a csúcson, pedig csak néhány száz méterre van a kéktõl. Tempósan haladtunk, hogy odafent kényelmesen elidõzhessünk és végül ne miránk várjon majd a csapat. A térkép alapján sejthetõ volt, mi vár majd ránk. Nagyjából egy tanúhegy-meredekségû mászást abszolváltunk. A panoráma, ami elénk tárult, minden képzeletet felülmúlt. Szinte érinthetõ közelségben a Burda északi hegysora, ami miatt Esztergom közvetlenül nem is látszik ide. Hátul a Nagy-Gete, kicsit jobbra-mögötte a Gerecse a TV toronnyal. Délkelet felé a Hegyes-tetõ, mögötte a Visegrádi-hegység vonulatai. Közelebb a Zuvár meredek tömbje, illetve a félig lebányászott Csáki-hegy. Élesen kivehetõ volt a nosztrai fegyház is. A Naszály ismét szokatlan oldaláról mutatta magát. A Kopasz-hegyet sem láttam még errõl az oldalról.

Gatyaféken ereszkedtünk le a jelzéselágazáshoz (egy újabb kódot kellett itt felírjunk). A kellemes lejtõn jól esik a haladás. Közben balról elénk tárul a Só-hegy, a hegytetõ rétjével. A Misa-réti völgy elõtt jön az ominózus rövid mászás az egykori kisvasút nyomvonalához. Elõször úgy gondoltuk, felmászunk a Zuvárra is. A BTHE-sek két nyomvonalon is felfestettek KL jelzést a csúcsig nagyjából 1 hónapja, itt lett volna az alkalom a letesztelésre. Mivel a várkódom megvolt, különösebb motivációt most nem éreztem erre az újabb kitérõre, ezért inkább kimaradt. A trükkös letérést a széles szekérútról nagyon jól ki volt jelezve. Még a réten várt minket OT István a müzliszelettel és ásványvízzel.

A csapatból többen már eléggé fáradtnak tûntek. Csabáék végül úgy döntöttek, hogy innét ki-ki a saját tempójában mehet egészen Szobig, mindenképpen ott fogja majd találni a rendezõséget. Ennek megfelelõen Gyulával és fiával megindultunk. A mûút keresztezése után jött az utolsó, de viszonylag enyhe emelkedõ. A nehézség már nem is az emelkedésnél ért minket, hanem utána: az utat ugyanis beszántották, jelzést ott nemigen találtunk. Érzésre egyenesen kellett volna mennünk, de az út nem volt bizalomgerjesztõ, emiatt a kukoricást felülrõl kerültük. A szakasz gyorsabb teljesítését egy, valamely portáról kiszaladó kutya is támogatta :-) Innét már nagyon közel volt a Sukola-kereszt, ahol véglegesen délnek vettük az irányt és megcéloztuk Szobot. Kellemes ereszkedést követõen jobbossal kerültünk közelebb az állomáshoz. OT Marci itt futásnak eredt és beszaladt a célba, nagyon jól bírta a srác élete elsõ túráját! A célban csomagátvétel, díjazásként 2 oklevél, 2 kitûzõ (egyet a túramozgalomért, egyet pedig a vándortúráért), emellett még további zsírosdeszka.

Nagyon jó volt a hangulat, profi a szervezés, kifejezetten egy nyaralásnak éreztem a két napot!
Egyértelmû, hogy rengeteg munka volt ebben a rendezvényben, valamint a túramozgalom elõkészítésében.

Hatalmas szerencsénk volt az idõjárással is, ennél ideálisabb túraidõt talán ki sem foghattunk volna. Az elõzõ napok esõinek nyomát nem találtuk, néhány pocsolyát leszámítva. A bögölyharc a Délnyugati-Börzsöny sajátja, fõleg nyáron, ezt már tudni lehetett.

Nagy-nagy köszönet a BTHE-nek a rendezvény megszervezéséért, lebonyolításáért! Sok-sok élménnyel gazdagodhattunk, és úgy érzem, ilyen sokoldalú élményt adó túrákra már épp szükségem volt, teljesítménytúrák közti levezetés gyanánt.

Még egyszer köszönöm!

Fotók:
http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3610#2 (1. nap)
http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3611#2 (2. nap)
 
 
Közeli Helyeken/Csontok útján/Dél-Balaton/Harkány/Dombóvár/Határvidék/Megoldjuk 5*2*30Túra éve: 20082008.07.14 10:17:16
Harkány 2x30

Szerintem minden értelemben megérte lemenni Harkányba! A buszutazás mondjuk sok ideig tartott, de a busz végállomástól végállomásig vitt. Harkányban egybõl a buszállomáson volt a rajt, és a második napi célbaérést követõen csak 30 métert kellett gyalogolni a buszhoz.

Tény hogy a dögmeleg valamennyire igénybevett bennünket, a jó hangulat és a csapat akikkel mentem, mindenért kárpótolt! Elõször is, az útvonal már önmagában egy olyan kuriózum, ami elcsábított: olyan helyekre jutottunk el, ahova önszántunkból talán soha sem.


Ötfenyõ 30

11 óra után rajtoltunk el. A rendezõség rugalmasságát dicséri, hogy minden gond nélkül megvártak bennünket, természetesen elõre jeleztük nekik jöttünket. Vándor Csillaggal és Bubuval mentem együtt, valamint OT Ágival, aki ugyancsak a reggeli közvetlen buszos leutazást választotta. Emellett a túra söprûje, sétáló. is szórakoztatta a nagyérdemût.

Elsõ nap Harkányból a kerékpárúton indulunk Siklós irányába, mellõzve a "7 Sins' Club"-ot. Elgondolkozunk, mi lehet a túrázók "7 fõ bûne". Vannak ötleteink :-) Máriagyûdön keresztezzük a megszüntetett vasútvonalat, sétáló. megmutatja, melyik földúton forgatták a Tenkes kapitányát. Nem érintjük a kegytemplomot, ezért Bubu máshol kénytelen a túramozgalmas füzeteibe bélyegeztetni. Ezután kövekezik a nap komoly szintemelkedése a S jelzésû tanösvényen, a Tenkes oldalában. A szép fakilátónál Eisi vár minket. Némi beszélgetés és fotószünet után megyünk csak tovább, felfelé… A KS elágazásig toljuk szépen, utána pedig hasonló meredekségben ereszkedünk le a Tenkes csárdához, ahol megnézzük az étlapot és "Béla bácsi kamrájából" címû étel kelti fel a figyelmünket, szólunk is a tisztelt söprûnek, hogy mit rejteget itt számunkra :-)

A csárda után nyugatnak megyünk tovább és a csarnótai Kopasz-hegyet vesszük célba. Ez lett a nap fénypontja! Gyönyörû mészköves kopár hegyoldal, a tetején egy újonnan épült kilátó, ahonnan látszik a Mecsek teljes kontúrja, a Jakab-hegytõl a Zengõ vonulatáig bezárólag. Délre pedig a szlavóniai Papuk-hegységet is láthatjuk. A hegycsúcs mellett találni a túra névadóját, az öt fenyõfát. Az itt õrködõ Szakee távozásunk után biciklijére pattan, hogy a másnapi túra útvonalát szalagozza. Talán ekkor jár legmagasabban a Nap, de a társaság hangulatából adódóan egyszerûen nem érezzük, hogy 37 fok lenne (pedig annyi volt) Ezután gyakorlatilag véget is értek a szintek, szõlõk között haladunk, Bubu megdézsmálja a természet adta "szolgáltatást" ami elsõsorban meggyben, szederben és szilvában testesül meg.

Diósviszlón a kocsmában ihatunk a rendezõség számlájára. Faluról falura haladunk, egyáltalán nem csúnya vidéken, löszös-homokos talajon haladva, hamisítatlan ormánsági táj - legalábbis sétáló. szerint. Drávaszerdahelyen éppen falunapokat tartanak (pónilovaglás, íjászat) és itt vár minket a szolgáltatópont, rengeteg ásványvíz, rendezõk által kent lekváros kenyérrel, valamint önkiszolgálással igénybe vehetõ zsíros kenyerekkel. Mivel összesen 30 körüli létszám indult a túrán, ésszerû dolog, hogy a túrázók maguknak kenik a kenyereket, és nem áll kint órákat és szikkad a napsugaraktól.

Drávaszerdahely után még teszünk egy kitérõt dél felé, ahonnan északi irányban látszik a Tenkes vonulata, hátul pedig Siklós vára, mögötte pedig a Szársomlyó.
Kovácshidát is érintjük, a leírás egy kicsit megtréfál bennünket, ugyanis azt olvastuk, hogy a faluban lévõ kocsma majd az út mellett teljesen hirtelen bukkan elõ. Csak azt nem derült ki, hogy elõbb ahhoz el is kell hagyni a falut… Néhány perc téblábolás után (miközben meglátogatjuk a másik kocsmát is, ahol ivószünetet tartunk) végül csak megtaláltuk a jó kocsmát.

A túra legvége Bubu szájíze szerint alakul, ugyanis a megszüntetett vasútvonal sínein kellett haladni több kilómétert. A sínek közt rengeteg csigaházra leszünk figyelmesek. Talán az esõs idõben szerettek volna keresztülmenni a síneken? Harkány határában láthatóan frissen felújított vasúti átjáró, nyilván kevéssel a vonal bezárása elõtt adhatták át. A célhoz még át kell szelni Harkányt, és a település szélén található Arzenál Motelben találjuk meg a célt, ami különben a köztes szállásunk is egyben. A célban debrecenit fõztek mgruberék, valamint a megmaradt szolgáltatást is lelegeljük (pogácsák, kakaós csigák).

Birtokba vesszük a paplanos ágyakat (én csak átlósan fértem el rajta, lévén az ágy csak 190-es méretû), lefürdünk. A rendezõség még bemegy városba, állítólag jó kis estét csaptak. A szobában eközben irtjuk a szúnyogokat. Kellemeset aludtunk, egy több napos túránál ez egy fontos kényelmi szempont.


HaGoMaDAH 30

Másnap a rendezõk kivisznek autóval a rajtba (szép gesztus tõlük), Bubu örül is neki, mert nem kell feleslegesen gyalogolni nulla pontért :-) Szombattal ellentétben most elindulunk jó korán, hogy a beígért kánikulából minél kevesebbet kapjunk. Osztálykirándulás hangulatban indultunk neki: Bubu, Vándor Csillag, OT Ági, sétáló. (ezúttal mezei résztvevõként) valamint OT V. Erzsikéék. Az elsõ pont õrét mi kísérjük ki a helyére. Nagyon szép helyeket érintünk: rétek, szép gátoldal, erdõszél, majd egy kukoricás. Gordisa érintésével jutunk el a Mattyi-tóhoz. Az ottani pontõr kicsit elkésik, de nem idegeskedünk, mert egy laza 4-es átlaggal is elértük volna a délutáni buszunkat. Ez a tó csodálatos környezetben fekszik, a büfé melletti pihenõpadok pedig még tovább marasztaltak volna…

Bubu itt megpihen, iszunk szörpöt, és itt ér be C. Béla bennünket. Egyre csak bõvül a csapat. A csapattal való menés hangulata nagyon magával ragad. Sok õrült, aki ilyen idõben leutazik az ország legdélebbi pontjára.. Béla mesél a Rákóczi 150-es kalandjairól, eközben elhaladunk egy holtág mellett és közeledünk a várva-várt Dráva parthoz. Gyönyörû a határfolyó, és szokatlanul széles! A jókedvünket a borzasztó mennyiségben támadó szúnyogok akarják elrontani. Az egyik tanösvénytábláról egy kódot kellene felírni, de ehelyett csak a "kód" szót találjuk. Kiderült, ez volt a helyes válasz :-) Mivel nem vagyunk biztosak dolgunkban, készül több csoportkép is, de azon meg az látszik inkább, ki hogyan hadakozik a szúnyogokkal.

Néhány percre innen van a gátõrháznál etetõpont, virslivel valamint szörppel. Szegény OT Edina egyedül viszi a pontot, nem irigyeljük. Itt is esznek ugyanis a szúnyogok, kétségtelen, hogy nem olyan mértékben, mint közvetlenül a folyóparton. Egyrészt sajnáljuk, hogy ennyi volt mára a Dráva-partból, de valójában egyikünk sem szeretett volna tovább küzdeni a vérszívókkal. Tibet és Vadmalac itt ér utól bennünket. Szinte biztosak voltak egyébként abban, hogy Bubut éppen az etetõponton fogják beérni. Ezúttal is bejött a megérzésük!

Innét nyíltabb szakaszokon haladva érünk Alsószentmártonba, amely szinte tiszta roma falu. Ezért aztán könnyû Gruber Misit felismerni :-). A vegyesbolt, ami elõtt Misi pontõrködött, éppen akkor gondol zárni, mire mi odaérünk: az éhes-szomjas társaság még utolsó pillanatban kipótolhatja készleteit.

Ezután egy benõtt szekérúton haladunk, ahol figyelni kell lépteinkre, tehát legalább nem unatkozunk. Egy rétet keresztezve szép erdõségbe jutunk, majd egy irányváltással már meg is érkezünk az utolsó köztes pontra, amit Czigó õriz. Szegény a lábát egy idõre tönkrevágta, innét is mihamarabbi felépülést kívánok neki! Czigó már nem elõször ajánlgatja túráját, a Hegymenetet, erõsen gondolkodóba esem, majd meglátjuk!

Az utolsó 7 km tele van kanyarral, elõbb egy kukoricáson haladunk keresztül, majd egy árnyas erdõ szélén megyünk, utána egy murvás úton rétet keresztezve egy csatorna parthoz jutunk. Látszanak már Harkány házai, bár ez még csalóka, hiszen még legalább 20 perc gyaloglás vár ránk. A Nap egyre erõsebben tûz, itt már nem várjuk be egymást. Bélával itt komoly dilemmával találjuk magunkat szemben. A jelzés kint van jelezve a kerékpárúton, ahol is tûz a Nap ezerrel. Vele párhuzamosan viszont árnyas fák között egy kellemes gyalogút vezet. Utóbbi mellett döntünk.

Nemsokára megérkezünk a buszállomásra, a célba, Szakee-tól gratulációk, és akárcsak tegnap, most is helyben "préselt" kitûzõ, oklevél a díjazás és hozzá a jó kis szolgáltatások. Víz van bõven, valamint önkiszolgálós zsíroskenyér, ezen kívül pogácsa, nápolyi és mazsola. A kényelmes tempó ellenére még bõven van idõnk a buszig, de az a beszélgetéssel igen gyorsan el is repül. A buszra felszállva megcsap a dögmeleg, minden utasról csurog a víz, a sofõr aztán csak bekapcsolja a légkondit. Az út javát átalszom.

Nagyon örülök, hogy az idei 2x30-on is ottlehettem, köszönöm mgrubernek + Szakee-nak és segítõiknek a rendezést, a túratársaknak, valamint a nekünk jól befûtõ Szent Péternek a hétvége élményeit!
 
 
Buda HatáránTúra éve: 20082008.06.30 09:54:48
Buda határán 50 - a söprû szemével

Na, ez nagyon kemény menet volt. Túra miatt sosem kellett ennyire késõn felkelnem, ezt persze ki is használtam és egy hatalmasat aludtam az elõzõ napi Salabasinai-árokkal megspékelt Szurdok 40 után. A Campona melletti McDonald's-nál kint találtuk a rendezõséget, a fõrendezõ Andrew-val, rokonaival, kollégáival. A rajtban kaptunk egy bónt, amit egy kis üdítõre tudtunk beváltani. RushBoy üzenetét még reggel volt szerencsém olvasni, miszerint nem csinálta meg végig a Sóutat, mert kezdett megõrülni a monotonitásba és a lába is kezdett szétmenni. Kicsit regenerálta magát otthon, még aludt is, aztán jött ki a rajtba, hogy társamul szegõdjön a söprésben.

A kis csapat kiegészült még Ryannel és OT Kingával, akikkel RushBoy együtt ment végig a Sóúton. Nagyon kemény 5-ös tempót kellett volna tartanunk, ami szalagszedéssel együtt bizony nem egyszerû feladat. Az útvonal csaknem fele szalagozott volt, fogalmam sincs, végül hányszáz szalagot szedtünk le. Eleinte még szépen kicsomóztuk a Bubu által precízen odaerõsített szalagokat, de egy idõ után már az ággal együtt tövestül kitéptük, különben sose értünk volna a célba...

Az útvonal maga nagyon eredeti, ahogyan számítottam is rá, csomó számomra ismeretlen részt mutatott be.

A túra mûutazással indult (11 órás rajttal) Budatétényen keresztül fel a Szoborparkhoz (ott még sosem jártam), érintve a Tûzoltóság épületét. Ezután a Tétényi-fennsík védett szikesén keresztül haladtunk tovább. Itt csatlakoztak hozzánk az itt pontõrködõ Elágazásék. Nagyon ki voltak fáradva (fõleg Elágazás, aki a SzuSóBuHa kupát is csinálta) és nem is hallották hírét, milyen nagy tempóval zajlik a söprés, azt hitték, elég az átlag 4-es tempó is. Meglepõdtek rendesen, mikor látták a hosszú lépteimet. Kamaraerdõ is egy új színfolt volt számomra. Itt már beelõztük Balázs bácsit, akinek pedig fél óra elõnye volt velünk szemben. Nem hiszem, hogy túl sokáig jutott, fõleg hogy a szalagokat felszedtük elõle.

A Vadász-hegy mászása igen komoly középhegységben is megállná a helyét. Itt efemm-ék pontõrködtek, jutott bõven szódavíz és müzliszelet. Innét legurultunk a 41-es villamoshoz, majd a gyõri vasútvonalat keresztezve a budaörsi reptér mellett haladtunk kerékpárúton. Innét pompás volt a kilátás Budaörs felé, a Kõ-hegy és Odvas-hegy sziluettjével. Az Egérútnál ráfordultunk magára az útra, helyenként sebesen száguldó autók közt cikáztunk. Az M7-es után a "XI. kerület kerülete" mozgalomból már jól ismert fokozatosan meredekebbé váló emelkedõn jutottunk fel a Frank-hegyre. Örsöddûlõnél találtuk az elsõ zsírkrétás pontot. Emlékeztem rá, hogy elõször a betonút lesz egyre keskenyebb, majd szekérútként egyre meredekebb, majd átcsap egy szûkebb és igencsak meredek ösvénybe. A mûutat elérve rövid lejtõ után a szemetes konténerek mögött jött a kegyelemdöfés, szerencsére legalább árnyékban.

A csapatot ez a szakasz rendesen kikészítette, a vendégemberek belassultak és összegyûjtöttünk 20 perc hátrányt a hivatalos pontzáráshoz képest. Beültünk a turistaházba és beváltottuk a rajtban kapott bónt. Innét szalagozás következett a Kakukk-hegy tetejére (zsírkrétás pont, majd annak lebontása), majd meredeken le az Irhás-árokba, amin Csillebércre másztunk fel. Itt már nem találtunk pontõrt, mert õ nem tudta kivárni a 20 perces késésünket. Kicsit kedvünket szegte a dolog, mert tudtuk, hogy itt gyümölcsöt kaphattunk volna és lelkiekben készültünk is rá. Innét a Budaörsi-hegynek vettük az irányt és immáron a harmadik zsírkrétás pontot tudhattuk magunk után. Természetesen a szalagok mellett a zsírkrétákat és a papírokat is be kellett gyûjtenünk.

Egy rövid mocorkáson kellett átszenvedünk magunkat Budakeszi irányába, de hát ha erre van Budapest határa, akkor bizony erre kell menni. Budakeszin városnézés, eleinte a város szélén, majd bent a házak között, a busz vonalán a legmeredekebb emelkedõn… A Vadaspark bevezetõ útján a Szanatórium felé haladtunk, végre vízszintesen. Az egyik parkolónál kellett volna lenni a pontnak, de õ beköltözött a rét túloldalára, nagyon messze a kijelölt helytõl. Az ásványvízkészletet rendesen megcsapoltuk, majd a pontõrrel kiegészülve mentünk tovább Adyliget felé. Régi szép emlékek törtek elõ belõlem, mert a 20 éve még jelzett úton haladtunk, ahol azóta nem sikerült járnom. Pompás volt a látvány a Hárs-hegy irányába.

Petneházy-rétnél elfordultunk a Juliannamajori mûúton, majd szigorúan követve a városhatárt, letértünk róla egy lovasok által kijárt szekérúton. Itt értünk utól egy négyes csapatot, akiket gyors emberekként ismerünk. Kiderült, hogy rendesen eltévedtek többször is. Az útkanyarban egy újabb zsírkréta (és pontbontás) várt, majd igen hamar legurultunk Adyligetre. A csapat többsége itt elcsoffadt és nem akart továbbmenni. Itt már félórás hátrányban voltunk a pontzáráshoz képest. A szalagokkal teli zacskót átadtam laci069-nek, mert tudtam, hogy legalább annyit fogunk még gyûjteni a hátralévõ szakaszon is. Némi ivás és szerelvényigazítás után Danival siettünk tovább, immáron csak ketten, a maradék 25 km-re.

Úgy volt, hogy a Remete-szurdoknál lévõ pontõrök (Droid és Repkény) megvárnak és velük együtt tesszük meg maradék távot. Az útvonal most legalább nagyon is ismerõs volt, a Robi emléktúra útvonalát követtük. Folyamatos szalagszedés, szerencsére ketten voltunk rá. Néha ugyanis én simán elmentem egy szalag mellett, ezt Dani mindig észrevette. A Remete-szurdok emelkedõjét nagyon keményen megnyomtuk, de pontõrt fent a kilátóponton már nem találtunk, csak egy papíron írt üzenetet, miszerint õk sietnek tovább a cél felé, mert este 9-ig be kellett hogy érjenek. Na jó, folytattuk tovább kettesben: Budaliget, majd a solymári Shell-kút. Adyligettõl idáig laza 6-os átlaggal ment! Dani betért a kúthoz elemózsiát venni.

A Rózsika-forráshoz is kényelmesen szaporáztuk, de innét a S sávot levágó szalagozott út rendesen betett: eleinte csak meredek, majd utána mocorkás, cipõcsiklandozós. A Kálvária-hegy emelkedõje hozta a formáját: kissé kikészített, csak nagyon lassan mentünk. Már csak azért is, mert ez már szalagozott ösvény, és Bubu õrült mennyiségû szalagott tett ki ide, ráadásul nagyon odacsomózta a fákhoz. A hegyen lévõ pontõrök (vajonmerre és pontõrtársa) ránk hagyományozták a megmaradt kaját (több kiló cukorka) a pontõrkellékekkel együtt. Ezt Dani vitte, ami nagyon belassította õt. A gerincvándorlást ismét a rengeteg szalag beszedése nehezítette. A Tök-hegy nyergébõl végre jelzésen haladtunk, többek között a "kispistázós" kerékpár jelzésen, de Bubu még ide is tett ki néhány szalagot. Kezdtük átkozni a szalagokat.

A Rozália-téglagyár után, az Aranyhegyi-pataknál még kint volt a pontõr, ittunk rengeteg szörpöt meg vizet, és sós rágcsálnivalókat is fogyasztottunk. Dani leadta a cukorkákat, némi tehertõl szabadult meg ezzel. Immáron egykori pátriám, Óbuda határát jártuk. Az Aranyhegyi-patak partja valami tragédia: benõtt kukoricás, gazos keskeny ösvény. Még a nád szárán is találtunk szalagot! Üröm vasútállomástól csomó mûutazás következett, itt már csak ritkább szalagozással. Szint szerencsére már nem volt sok. Innét gyakorlatilag a túra végéig jelzetlen, azaz szalagozott szakaszokat követtünk. A Péter-hegy oldala nagyon hangulatos és szép, az onnét nyíló panorámával együtt. Újabb zsírkrétás pont begyûjtése, majd rövid ereszkedéssel ott voltunk a Róka-hegyi kõfejtõnél. A pontõr megvárt bennünket, ettünk finom meggyet, ittunk szódavizet, aztán az utolsó komolyabb emelkedõ, a kõfejtõ tetejének meghódítása következett. Itt Danival kissé félreértelmeztük a leírást, ezért vesztettünk némi idõt. Üröm szélén városnézés, majd a Kinizsi és a Piros híres "kutyás szakasza" várt ránk. Szerencsére sehol semmilyen dög, elvétve azonban néhány furcsa autó, furcsa utasokkal.

A P+ elágazástól már végérvényesen Békásmegyer (azaz kelet) felé vettük az irányt, de elõbb a város északi határának dombsorát látogattuk végig. Erre még életemben nem jártam. Eléggé beépített ugyan, de nagyon hangulatos szakasz, szép kilátásokkal. A Nap már gyakorlatilag lement. Az Ezüst-hegyi kilátónál lett volna feltételes pont Bubu személyesen, de ehelyett kihelyezett zsírkrétát, õmaga meg elment. Szinte nem volt már szint vissza. Megkezdtük az ereszkedést, majd rövidesen elénk tárult a Puszta-domb, a kereszttel. Fel még könnyû volt a menet, válaszoltunk a kérdésre (ami igen eredeti és ötletes :D), majd leszereltük a zsírkrétákat; az ereszkedés viszont nagyon kellemetlen meredek, morzsalékos. Nemsokára már a panelrengeteghez érkeztünk, ahol Bubu még a városi szakaszt is kiszalagozta! Bokrokon, korlátokon szalagok…

Szépen lassan beköszöntött a sötét, de kisvártatva elérkeztünk a célba, ahol megkaptuk a megérdemelt díjazást, a Budapest kupa bélyegzést, valamint Dani a SzuSóBuHa kupát is. A tervezett 21 órai beérkezéshez képest 30 perc csúszással futottunk be. Nagyon kemény menet volt, a szalagszedés és a tájékozódás rengeteg idõt és energiát elvett. A gyakorlatilag velünk egyidõben indult Sánta Kutya még ott pihent a célban, nem sokkal érhetett be elõttünk. Van egy olyan érzésem, hogy a tájékozódási problémák, a folyamatos itinerolvasás miatt többen is a saját tempójuknál csak sokkal lassabban tudtak haladni. Igénybe vettük a célszolgáltatást: finom kenyerek csalamádéval, valamint ice tea. Bubu és Dani társaságában futásnak eredtünk, hogy elérjük a HÉV-et. Jót beszélgettünk az úton.

Egy abszolút nem szokásos túranapot tudhatok magam mögött. Inkább szellemileg, mitsem fizikailag vett igénybe a túra, és a meleg is közrejátszott természetesen. Örülök, hogy részt vállalhattam a rendezésben, szívesen máskor is!
 
 
Szarvaskői Öko-Park túraTúra éve: 20082008.05.18 12:06:33
Szarvaskõi Öko-Park túra 50

Ismét a Bükkben, már sokadszor idén. Mégis megunhatatlan.

A hétvégi bõséges túrakínálatból már hetekkel ezelõtt kinéztem magamnak ezt a rendezvényt, elsõsorban az útvonalvezetése miatt, másrészt pedig mivel eddig mindössze egyszer sikerült a Tar-kõn felhõ-, köd- illetve esõmentes idõt kifogni. Most jónak ígérkeztek a kilátások. Ráadásul Szarvaskõ vidékén gyakorlatilag alig vezet teljesítménytúra.

A reggeli vonaton alig látni túrázót. A kevesek egyike épp abba a kupéba száll, mint jómagam. A füzesabonyi átszállásnál tisztul a kép, tényleg kevesen jönnek vonattal. Gondoltam, talán inkább az autósok lesznek többségben.

A szarvaskõi állomás fölött ott magasodik a vár, a zászlóval. Oda fogunk legelõször felmászni. Rövid séta a rajthoz, az Öko-Parkba, szinte közvetlenül a vár alá. Gyors nevezés, csaknem fél órával a rajtzárás elõtt a 11-es rajtszámot kaptam meg az 50-es távon, megint egy családias rendezvény elé nézünk, amit egyáltalán nem bánok.

Az út elsõ szakasza, egészen a Katonasírokig az OKT-n vezet, úgyhogy jelzésváltásokra nem nagyon kell figyelni. Elég rég jártam ezen a vidéken, emiatt duplán is figyeltem a tájat. Rövid, de igen velõs emelkedõvel jutunk fel a várba, ahova nagyon is megérte kimászni a K rom jelzésen. A szikláról "terepasztal" látvány fogad: alattunk Szarvaskõ, szemközt meredek hegyoldalak.

Tovább a kéken egy tanösvény tábláit követve, szépen emelkedik az út, több helyen pompás kilátóhelyeket találni. Mindenfelé virágok, él és virul a természet. Belengi a vidéket a csend. A kisebb puklik között hullámvasutazok, majd a Gilitka-kápolna elõtti lejtõn utolérem Gy. Petit, T. Gabit és OT Zsuzsát. Õk csak a 25-ösön vannak, gondolom a Fátyol-vízesés - Istállóskõ szakasz fogta vissza õket az 50-esen való indulástól. Rövid beszélgetés közben érjük el a kápolnát, amit nagyon szépen felújítottak. Itt kapunk némi szõlõcukrot.

Petiéktõl elbúcsúzom, mert kicsit ki akarok lépni, utol szeretném érni a nálam kb. egy órával hamarabb elindult Ebola-féle különítményt. Szép erdõben haladok, széles szekérutakon. Erõs lejtéssel jutok el a Telekessy házhoz, ahol a kék éles kanyart vesz. Ezután ligetes erdõ következik, nagyjából szintezõs úton. Itt találkozom egy gyorsgyalogló sráccal, akit még többször fogok látni a túra során. Habár az OKT nem érinti közvetlenül, vétek volna kihagyni a Bélháromkûti apátság megtekintését. Körbejárom az épületet, fotózgatok. Visszafelé tekintve a Bél-kõ látványa is impozáns, annak ellenére, hogy a hegyoldalt félig lebányászták.

Innét hosszú mûutas szakasz jön elõbb le Bélapátfalvára, majd a cementgyári vasúti megállót érintve a Lak-völgy felé. A térképet alaposabban megnézve simán megjátszható lett volna az, hogy az apátságtól a hátsó betonúton a bánya szélén ereszkedik le az ember, szinte a Lak-völgyi tó közvetlen közelébe. Mondjuk aki erre a túrára jön, alapvetõen a kijelölt útvonalat szeretné végigjárni. A rendezõség joga eldönteni, hogy milyen álláspontot képvisel ebben a kérdésben: magyarán, ha az útvonalkövetés a cél, akkor Bélapátfalvára valamilyen pontot be kellene tenni (akár egy válaszolósat is, ott van pl. egy templom, vagy egy kopjafa közvetlenül a jelzések mellett).

Gyorsan peregnek a kilóméterek a mûutas gyaloglás közben. Szeretem a mûutat, lehet haladni rajta, másrészt a nagyobb tempó edzés a lábnak a rám váró igen komoly meredélyek elõtt. A Lak-völgyi tó mögött találom meg a második ellenõrzõpontot, ahol is almát adnak szolgáltatásként. Gyanúsan hamar értem ide, a megadott résztávval számolva. Tovább a mûúton még néhány kilómétert, majd a mûútból szekérút lesz, ami egyre intenzívebben kezd emelkedni. Nem vészes a dõlésszög, ráadásul szépen szerpentinez is, könnyítve a haladást.

Katonasírok. Elõjönnek az emlékek a Bükki kilátás(talanság)okról. Akkor itt esett az esõ, most azonban gyönyörûen süt a Nap. Ezután egy számomra ismeretlen rész következik, a S sávon a Horotna-völgyön le a Szabadtéri Múzeumhoz. Kissé sáros szakasz, néhol csak ösvényen, ami késõbb kiszélesedik szekérúttá. A Z sáv elágazása után nem találom a leágazást a völgybe, csak késõbb ereszkedem le, amikor már hallom lent a gyerekzsivajt. Gondoltam, ez már a múzeum. Az igazolófüzet ajánlja, hogy néhány perc erejéig sétáljuk végig a kiállítást. Tényleg megéri! A vashámorral kapcsolatban kellett egy kérdést megválaszolni és bevezetni a megfelelõ rubrikába.

A Szalajka-völgy tele van kirándulóval, sok a gyerek is, nyilván most van az osztálykirándulások szezonja. Némi nosztalgiával sétálok (sietek) el a Szalajka-vízesés, majd a kisvasút felsõ végállomása mellett. Tudom jól, hogy most jön a mumus, most kell agyban és fizikailag rendben lenni, ugyanis következik az ország egyik legkeményebb emelkedõje: fel az Istállóskõre. Már háromszor tettem meg azt a szakaszt, csak mindig ellenkezõ irányban... Felfelé most lesz a premier. Nagyjából tehát sejtettem, mire számíthatok. Az Õsemberbarlangig rengeteg a kiránduló, számukra nyilvánvalóan a barlang a végállomás. Mondják is többen a lefele jövõk közül, hogy már nincs sok hátra. A barlang környéke elég csalóka, ugyanis elõbb meredeken le kell jönni, hogy aztán ráforduljon az ember a völgybe és megkezdje a kitartó emelkedést.

Pár fokozatot visszaváltok és megpróbálok egyetlen megállás nélkül egyenletes tempóban felsétálni. A nagy szerencse ebben az alig több mint 2 km-es szakaszban, hogy egyáltalán nem monoton: indul egy völgyi etappal, majd egy hegyoldalon mászik fel, közben kanyarog. Aztán jön egy rövid szinttartó jobbkanyar, hogy onnét meredeken forduljon jobbra. Ezt követi egy balos kanyar, ahol gyökereken lépek át. Az emelkedés innét már folyamatos, érezni hogy fokozatosan hûl a levegõ, a kellemes szellõ pedig azt kezdi jelezni, hogy lassan elfogy a környezõ hegyek védõ hatása, ami bíztató. A Szabadtéri Múzeumtól számítva 55 perc alatt felérek az Istállós-kõ csúcsára. Mielõtt pár percre leszusszanok, felírom az elõirányzott kérdésre a választ az igazolófüzetbe. Pár perccel utánam érkezik fel a gyorsgyalogló srác, aki Bélháromkúton nálamnál többet idõzött, így ott elé kerültem.

Innét a sráccal beszélgetve peregnek a percek, a Z háromszögön megyünk picit lefelé, hogy majd balra fordulva a K+-en vegyük az irányt Olasz-kapu felé. Ez már nagyon ismerõs terep, sokat jártam erre. A térképet nézve volna egy alternatív útvonal is, a S háromszögön Kukucsó irányába, kb. ugyanannyit kellene gyalogolni Olasz-kapuig, és teljesítménytúra azon az útvonalon mintha nem vezetne. Kellemes a fennsík, furcsa érzés, hogy a nagy emelkedés után most alig vannak szintek. A Körös-bérc oldaláról leereszkedünk a töbrökhöz, majd a leírásnak megfelelõen balra térünk az erdészeti mûúton a parkolóhoz, ahol vár minket a következõ ellenõrzõ pont, valamint a terülj-terülj asztalkám.

Láthatóan sokkal több résztvevõre készültek, így gyakorlatilag végig lehetne enni a teljes szolgáltatást, feltéve ha nem lenne szûk az ember gyomra még, nem telt el ugyanis sok idõ az Istállós-kõ megmászásától. A tepertõkrémes kenyér valami fantasztikusan finom, a szûk gyomor ellenére azért két szeletet betermelek. A nagy pohárnyi szörp is jó helyre kerül. A pontõrök elmondása szerint Eboláék itt már csak kb. 20 perccel lehetnek elõttem. Mégis sikerül majd õket utolérni?

A gyorsgyalogló srác egy szelet kenyér után továbbindul, így innét egyedül folytatom utamat. Így evés után kedvem támad egy keveset kocogni, a K+-en néhány szakaszt kocogósra veszek, kifejezetten jólesik. A Faktor-rét környékén elvétem a jelet és rákeveredek az OKT-re. Korrigálok és a Csurgó felé veszem az irányt. Innét már nincs messze Bánkút, néhány perccel késõbb már a parkolóból sietek le a síházhoz, ahol OKT bélyegzõt nyomok az igazolófüzetbe.

Innét megint hosszú OKT szakasz következik, gyakorlatilag az Õr-kõ ház utáni elágazásig a K sáv lesz a vezetõnk. A Bél-kõ csúcsáig semmilyen ellenõrzõpont nincsen, de aki a Bükk szépségeiért jön, annak igazából nem is kell. A Bánkút - Õr-kõ útvonal a Bükk egyik legszebb szakasza! Egy kis Tortúra nosztalgia következik, furcsa is, hogy most semmi zúzmara és hó. A töbrök most egész más arcukat mutatják és szinte kérik, hogy fotózzam le õket. Jól lehet haladni, és nagyjából 1 óra alatt érek át a Tar-kõre. Kissé beborul az ég, félõ, hogy esni fog az esõ. A Tar-kõ csúcsán érem be Eboláékat, akik éppen pihengetnek. A kilátás lebilincselõ, habár túl messzire most sem lehet ellátni, de inkább csak a pára miatt.

OT István megjegyzi, hogy innét az Õr-kõre már nincsen jelentõs emelkedõ, és ha valaki csak azt nézi, hogy a fennsík peremén kell haladni, nagyjából 800-900 m magasan, nem is számít rá. Pedig a valóság kissé mást takar. Tudtam jól, hogy vár még ránk néhány sunyi emelkedõ. Rögtön az Õserdõ kikerülésekor a Virágos-sár felé van egy mászás, majd utána a Cserepes-kõ elõtt két részletben is, ráadásul elég meredekek. Az ördögszántásos hegyoldal leírhatatlanul szép! OT Bea túramozgalmazik és szüksége van a Cserepes-kõ bélyegzésére, ezért felmegyünk a barlangszálláshoz. Itt elkap minket egy rövid zuhé, szerencsére hamar alábbhagy.

Újabb mászás következik a Pes-kõhöz, majd a Pes-kõ kapuhoz. Közben szép kilátóhelyeket is érintünk, és ha már erre járunk, természetesen ki is nézünk. Itt találkozunk újra a gyorsgyalogló sráccal, aki egy rövid eltévedést is beletett az útvonalába. Csatlakozik hozzánk és túra végéig együtt megyünk. Némi "bokaráncigálós" szakaszt követõen jutunk el az Õr-kõ rétre, ahol széles szekérútra váltunk. A csapat több tagjának fogytán a vize, ezért az Õr-kõ háznál tartózkodó Nemzeti Parkosokat megkérdezi Ebola, hogy tudnának-e neki adni. Kiderült, hogy az õrök több másik teljesítménytúrán segédkeznek, OT Bea ismerte is õket, úgyhogy megleptek bennünket vízzel és némi csokival.

Helyretéve a folyadék-háztartásunkat, haladunk tovább a kéken, egy lejtõ után érjük el a Z becsatlakozását. A leírás itt nem egyértelmû, ugyanis aszerint itt balra kellene fordulni. A kihelyezett tábla viszont egyértelmûen jelzi, hogy Szarvaskõ felé a Z sávon jobbra kell haladnunk. A fonódó KZ nemsokára különválik és itt kell balra fordulni (az útleírás ide értelmezi a balkanyart), és csaknem a célig a Z sávon haladunk. Megkerüljük a Messzelátót, majd apróbb emelkedõk után jön a kiágazó S háromszög a Bél-kõ csúcsára. Ez a rész számomra teljesen ismeretlen. Irtásos, bozótos szakaszon mászunk enyhén felfelé. A csúcson vár minket az utolsó ellenõrzõpont, sok-sok folyadékkal, valamint csokival. Kimegyünk a bánya szélére fotózni, de gyorsan jövünk is vissza, mert mindenféle böglyök rajonganak bennünket körül, ráadásul csípnek is.

Az útleírásnak, valamint a pontõrök elbeszélésének megfelelõen az elsõ elágazásig megyünk vissza, majd élesen jobbra tartunk, meredeken lefelé. Innét gyakorlatilag végig lejt az út, minimális a szintemelkedés. Nemsokára elérjük a Z sávot, ami kilómétereken át széles kocsiút. Balról idõnként szép kilátásban gyönyörködhetünk, jól járható a terep, kiváló levezetés ezen a nem könnyû túrán. A legvége azért mégsem olyan egyszerû: a kocsiútból hirtelen füves ösvény lesz és jobbra feltûnik Szarvaskõ, illetve nemzeti lobogóval díszített vár. Az ösvényen már lassabb a haladás, áthaladunk a kerítés létráján, és szûk tekergõs utacskán haladunk egyre jobban lefelé. A vasúti síneket kifejezetten erõs lejtõvel érjük el. Abban is biztosak vagyunk, hogy a Bél-kõtõl a megadott szûk 7 km-hez képest valamivel hosszabb ez a szakasz (kb. 9-10 km). Szarvaskõn kényelmesen besétálunk a célba.

A díjazás nagyon szép oklevél, valamint igen egyedi, kézzel készített fa-kitûzõ, igazi "öko"-megoldás. Ismét viszontlátom az Olasz-kapunál megszeretett tepertõkrémet, amit most már kitágult gyomorral jobban ki tudok "elemezni". A rajtban lehetett rendelni levest a beérkezésre. Akkor nem kértem, viszont elnézve hogy a többiek mennyire dícsérik, én sem tudok ellenállni. Bükki betyárgulyás - fantasztikus kompozíció! Különleges ízvilág.. ez nem fõzõstopik, úgyhogy a részleteket most mellõzöm, mindenesetre mindenkinek csak ajánlani tudom!

Röviden kiemelném, ami nagyon tetszett a túrában:
- útvonalvezetés pazar, egyedül talán a bélapátfalvi betérõ tûnik feleslegesnek
- az igazolófüzetben rövid ismertetõt is találunk az érintett látványosságokról
- szolgáltatások elsõ osztályúak
- rendezõség nagyon rugalmas és nyitott
- a célban "vendégkönyvbe" lehetett beírni, és mindazt, ami tetszett vagy éppenséggel nem tetszett a túrában
- 1 nap alatt megjárható tömegközlekedve Budapestrõl
- (egyelõre még) nem tömegtúra és személy szerint örülnék, ha megmaradna a rendezvény családias jellege
- "kéktúrázó-barát" rendezvény, Szarvaskõtõl Bánkútig csaknem a teljes szakaszt felöleli az útvonal (Katonasírok - Zöld-rét rövid szakasza kivételével)

Néhány építõ jellegû megjegyzés, tanács:
- az igazolófüzetben a fentebb már említett részeken tanácsos volna pontosítani/egyértelmûsíteni a leírást
- örülék egy részletesebb szint/táv táblázatnak, ami egy ilyen szintes túrán nagy segítség tud lenni. És nem csupán az ellenõrzõpontokat, hanem néhány jellegzetes terepi pontot is figyelembe véve (pl. a Bükki köveknél a sok "sunyi" szint miatt)
- Talán több emberes pontra volna majd szükség, vagy ha ez nem megoldható, akkor kérdésre válaszolós/bélyegzõs/kódos pontokat kellene betenni (Bélapátfalva, Istállós-kõ alatt a Z hrsz /K+ elágazás, Csurgó, Tar-kõ, Cserepes-kõ)
- A térképfénymásolat az A/4-es oldal kihasználása érdekében torzítva lett (az É-D skálán 1 km jóval kisebb, mint a NY-K skálán), ami nem szerencsés. A torzítatlanul beszerkesztett térképoldal mellett a szabaddá vált helyet mással is ki lehet tölteni (pl. vízvételi helyek, látnivalók stb.stb.)
- Érdemes volna pontosítani a résztávok adatait. A Lak-völgyi tó talán nincs 13 km, viszont a Bél-kõtöl a célig a megadott 7 km legalább 9. Az össztáv és a szint viszont reális.

Köszönöm a túrát, nem volt egyszerû túra, de látványban annál gazdagabb! Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3252#2
 
 
Dolina túrákTúra éve: 20082008.05.12 11:01:44
Dolina 50

Vasárnap reggel már sokkal melegebb idõnk volt, mint elõzõ nap. A Nap is erõteljesebben sütött, ezért elhatároztam, hogy felesleges a hosszúnadrág. A túrára zuglói "szomszédommal", C. Bélával mentem le. A rajtban már sok-sok ember, többségében a rövidebb távokon indultak. Ennek megfelelõen pillanatok alatt be tudtunk nevezni az 50-es távra, amely valójában csak alig több, mint 43 km. Az igazolólapot áttekintve feltûnt, hogy hasonló szerkesztésû lapot láttam már, egészen pontosan a Bartinán. Egyik oldalon a színes térképvázlat, túloldalt fent a túra szöveges leírása, alul pedig a pecsétek helye, a pontok nevével és nyitva tartásával.

A túra során csaknem végig a S sáv jelzést kellett követni. Nagyon becsülendõ, hogy a rendezõség kifejezetten a túra kedvéért festette fel a jelzéseket! A jelzések kellõ sûrûséggel, látható helyen és szép kivitelben voltak kirakva. Ma még Béla is belement abba, hogy UKK-os lesz, és becsületesen végig követtük az útvonalat. Meg is érte a dolog, mert még bõven Albertirsa belterületén, a Tessedik szülõház után, röviddel a horgásztó elõtt a Tájháznál beinvitáltak minket és minden földi jóval kínáltak (bor, üdítõ és sós aprósütemény), ráaadásul tárlatvezetésben is részesültünk és megnézhettük közelrõl a királyi korona szalmából készült mérethû másolatát is. Meghallgattunk néhány történetet is a városról. Ilyen kedves fogadtatásra nem számítottunk. Sajnálhatja az, aki nem tért be oda, vagy egész egyszerûen nem arra ment...

A Tájházhoz nagyon közel lévõ Horgásztónál volt az 1. ep., ahol cukorkát kaptunk. Reggel már komoly horgászélet folyt a tónál. A patakon való átkelés után jött az elkerülõ 4-es úton való áthaladás, amelyet polgárõrök (!!) biztosítottak. Köszönet érte! A benzinkút után a patakkal párhuzamosan haladtunk nagyon hangulatos úton. Pont jó irányból sütött a Nap, kitûnõ feltételeket biztosítva a fotózáshoz. Pilishez közeledve le kellett térni balra a S kör jelzésre. Itt és sok más helyen is útirányjelzõ fatáblák voltak kitéve, nagyon profi munka! Sajnos a patakon átvezetõ kishíd letérõjét nem vettük észre, ezért tettünk egy felesleges kunkort. Szerencsére feltûnt, hogy egy ideje már se jelzés, se szalag és visszamentünk az utolsó jelzésig. A lovardát elérve a lovaspályán "átgaloppoztunk" és így értünk el a 2. ep-hez. Bélával felvetettük, hogy legközelebb a túrázóknak végig kell menni a díjugrató pályán hiba nélkül és majd akkor jár a pecsét :-)

Pilist rövid gyaloglás után elhagytuk, majd egy szõlõsdombot megmászva jutottunk ki a szõlõspincékhez. Nagyon hangulatos környék! Jobbról a kis erdõs dombok, alatta a pincék. Itt láttunk egy Szent Orbán szobrot is. Nemsokára jött a rövid letérõ jobbra. A pont hamarabb telepedett le, mint kellett volna: egy szúnyogosban pihenõpadoknál várt minket a 3. ep., ahol vízzel kínáltak. Rövid kaptatóval értük el az Ikerfenyõket, innét szép kilátás tárult a szemünk elé. Bújós ereszkedést követõen figyelnünk kellett, mert többféle szalagozás is ki volt téve, és a 30-as táv itt vált el az 50-estõl. Széles szekérúton mentünk tovább, egyenletes emelkedéssel. Jobbra igen szép búzatábla, mögötte a Hegyeki pincék geotornya. Nemsokára pedig hihetetlen látványban volt részünk: a teljes Mátra kontúrosan kivehetõ volt! Két szekérút között egy összekötõ úttörés jött egy csalánosban, itt a lábunk élvezhette a csalán "gyógyító hatását". A búzamezõket repcés váltotta fel balról és a balkanyart jól észrevehetõ tábla jelezte, ahol letértünk a Hosszú-völgy völgyrendszerébe. A jobbkanyarnál várt minket a 4. ep., akiktõl csokit kaptunk.

Északnak folytattuk utunkat, ismét csak ideális fényviszonyok között, igen hangulatos völgyben. A színgazdagság leírhatatlan! Kávára hamar beértünk és az ottani ellenõrzõpont a térképen jelölthöz képest hamarabb, már a mûútra kiéréskor telepedett le. Itt almát kaptunk ajándékba. Kávától Pándra a mûúton haladtunk, a papír szerint "kisforgalmú úton". Valójában a pünkösdvasárnapi misék és istentiszteletek után sok ember mehetett haza, elég sok autó haladt el mellettünk.
A dombtetõn átkelve már messzirõl kivehetõ volt Pánd, amin aztán keresztülgyalogoltunk. A jelzések itt is kitûnõek voltak, azonban a térkép szerint a falut elhagyva a patak jobboldalán kellett volna haladni. Ez azonban nem így volt. Ami viszont nagyon tetszett: a jelzésrõl való letérést a Cukorsüveghez emberekkel biztosították, vagyis minden arra járónak jelezték, hogy ott bizony balra kell fordulni és középhegységben is meredeknek nevezhetõ emelkedõn másztunk fel a Cukorsüveg tetejére, a 6. ep-hez. A kilátás mindenért kárpótolt.

Visszaereszkedtünk a völgybe, majd tovább haladtunk délnek. A völgy csodálatos, nem tudtunk betelni vele! Egyenletesen emelkedtünk és nagyon bántuk, amikor végetért. Kimásztunk belõle és a Bicskei úton jobbra fordultunk és az árnyas fasorszegélyezte úton haladtunk egy negyedórácskát. A másfelõl érkezõ, és ott becsatlakozó 30-asok jelezték, hogy pontosan merre is kell majd balra fordulunk. Nem túl hosszú, de annál "marasztalóbb" gesztenyefasor következett, keskeny, részben letaposott ösvényen, mindenféle szúrós bokrokkal megspékelve. A gesztenyevirágokkal nem bírtam betelni! Nemsokára jött is következõ, 7. ep., ahol árnyas fák alatt hidegen tartott víz, valamint korlátlan nápolyi volt a szolgáltatás. A pontõrök kedvességét jelzi, hogy egy még félig tele levõ nagy ásványvizes üveget odaadtak, hogy majd igyam útközben.

Innét árnyas erdõ következett, némi kanyarokkal, alapvetõen enyhén lejtve. Egy jobbkanyar után széles mezõre értünk, majd a Nyiki-tanyát mellõzve jutottunk el a "terülj-terülj asztalkám" 8. ep-hez. Az 50-es távon indulóknak korlátlan (!!) sült kolbász (!!!) járt mustárral, kenyérrel, igény szerint zöldhagymával és paradicsommal. Nagyon jól esett! A pontról némi emelkedést követõen jobbkanyarral fordultunk délnyugati irányba, ahol gyakorlatilag "kifutópálya" vezetett Albertirsa felé. Elõbb azonban kereszteztünk egy újabb völgyet (Kisasszony-völgy), mely érintését az utolsó ep. volt hívatott ellenõrízni. A térképen jelölthöz képest valamennyivel hamarabb telepedtek le a pontõrök, nyilvánvalóan azért, mert ott árnyas helyet találtak.

Ezután szõlõskerteket mellõztünk, majd egy azóta bezárt szeméttelep mellett haladtunk el, hogy már betonúton elérjük a várost elkerülõ 4-es utat. Óvatosan átkeltünk, majd tovább egyenesen haladtunk, a cél felé. A termálfürdõben várt minket a rendezõség, minden finomsággal. A díjazáson (kitûzõ + oklevél) kívül szépen elkészített zsíros+vajas kenyerekbõl választhattunk, mellé házi savanyúsággal és frissen sült búrkiflivel. Természetesen a termálfürdõben való fürdést sem hagyhattam ki, jó érzés volt kiáztatni magamat így a túra után. A célból még egy 20 perces gyaloglás várt az állomásig, stílszerûen jelzett úton (S+).

Nagyon kellemes táj, egyáltalán nem unalmas, szép kilátásokkal, hangulatos völgyekkel, és így a tavasz beteljesedésével hihetetlen színgazdagsággal! Mindemellé nagyszerûen követhetõ az útvonal, kedvesek és vendégszeretõek a rendezõk, érezni, hogy kitesznek magukért és az a cél, hogy aki elõször jár itt, visszacsábítsák!

Köszönet a túráért, minden értelemben felüdülés volt ez a vasárnap!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3221#2
 
 
DemeterTúra éve: 20082008.05.12 11:00:48
Demeter 30

A pünkösdi hosszú hétvégére remek túraidõt ígértek a meteorológusok, ezért nem volt kérdés, hogy mit is csinálok majd. A szombati túrakínálatból olyan túrát választottam, amelyen még egyáltalán nem jártam, sõt a bejárandó útvonalat, illetve magát a tájegységet sem nagyon ismertem. A Demeter 30 túráról a rendezõ egyesület honlapjáról gyûjtöttem információkat, és különösen felcsigázott az a tény, hogy ebben a formában utoljára láthatjuk az útvonalat teljes pompájában, ugyanis az M6-os autópálya építése miatt több (egyébként védett) területet is munkagépek vesznek birtokukba, aztán a pálya elkészülte után, még ha rekultiválják is a környéket, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt kapjuk majd vissza..

Ilyen gondolatok közben indultam el reggel a fél 7-es harkányi busszal. Illetve indultam volna, ha nem lett volna óriási tömeg a beállóban. Hát igen, a hosszú hétvégére sokat aznap reggel rajzottak ki a fõvárosból. Némi késéssel indultunk neki, amit egy elterelés miatt további késés tetézett. Még ez sem volt elég, mivel Dunaföldvárra érvén a sofõr nyugodt hangon közölte az utasközönséggel, hogy a busz nem megy tovább mûszaki hiba miatt. Meg kellett várni a következõ járatot, ami viszont már a hivatalos rajtidõ vége után ért csak be Paksra. Még Dunaföldváron összefutottam egy, ugyancsak a túrára igyekvõ hatvani sporttárssal, OT Attilával, és felhívtuk telefonon a rendezõket, és elmeséltük, hogy mi a helyzet. A rendezõség nagyon készséges volt és OT Albert megígérte, hogy lejön elénk a buszpályaudvarra.

A rajt ugyanis nem ott volt, hanem a város szélén a sportcsarnok mellett. A pályaudvaron várt már minket OT Albert és felvitt a rajthoz. Beneveztünk gyorsan (gyakorlatilag utolsó indulóként) és már indultunk is. Az idõ elég szeles volt és a felhõs ég miatt viszonylag hûvösnek tûnt. A rajtban vásárolni lehetett Dél-Mezõföld térképet is, ami mint kiderült, tavaly az "év térképe" díjat nyerte el. Az út elsõ felében Németkérig P sáv, majd P+ jelzéseket kellett követni. A jelzések állapota kitûnõ, jól látható helyekre van téve, pont ott van, ahol lenniük kell.

Fényképezõgéppel és nagy kíváncsisággal felvértezve indultunk neki, hogy felfedezzük Paks környékének szépségeit. Az útvonalleírást kezünkben tartottuk szinte folyamatosan a túra alatt, és bizony szükségünk is volt rá. A sportcsarnokot elhagyva elõbb egy kellemes ligetes erdõn haladtunk át, majd egy földes úton értük el az Ürgemezõt. Bár mindenféle távvezetékek keresztezik a mezõt, a mezõ maga csodálatos! Védett terület, tanösvény is keresztülvezet rajta, pompás a látvány a kis púpjaival, a mindenféle színekben pompázó virágaival! Mint késõbb megtudtuk a szervezõktõl, ide tervezik az M6-ost :-(

Nagyon frappáns megoldás volt a rendezõktõl, hogy az útvonalleírásba azt is beszerkesztették, hogy az egyes tanösvénytáblákon milyen állatokat és növényeket láthatunk, ezáltal még biztosabbá válhatott, hogy jó helyen járunk. Az Ürgemezõt elhagyva fenyvesen, majd vegyeserdõn keresztül haladtunk egy széles, jól járható úton. Némi szintemelkedés is színesítette az utat, egyáltalán nem volt tehát az út monoton. A kövesútra kiérve pár perc után elértük az 1. ellenõrzõpontot, a Cseresznyési iskolát. Itt rengeteg kerékpáros gyerekkel találkoztunk, akik egy másik rendezvényen vettek részt. A környékbeliek kedvenc kirándulóhelye lehet ez a környék, mert rajtuk kívül több kirándulóval is találkoztunk. A ponton a rendezõktõl almát kaptunk és elbeszélgettünk velük. Nagyon megörültek, hogy "ilyen messzirõl" eljöttünk hozzájuk. Állítólag ez a túra gyakorlatilag csak a környékbelieket mozgatja meg.

Az iskolát elhagyva Cseresznyésen végiggyalogoltunk. Nehéz volt eldönteni, hogy ez egy önálló falu, avagy egy tanyasor, esetleg hétvégi házak összessége. Mindenesetre nagyon hangulatos hely, és látni lehetett, hogy egyszerre építkezik itt a viszonylag egyszerûbb család és a jómódú. A falut elhagyva jobbra tértünk, és rövidesen beértünk az erdõbe. Akácosok közt haladtunk, kellemes úton, a fényviszonyok is tökéletesen voltak a fényképezéshez. OT Attila közben gombákról mesélt és szemeivel kereste a májusi pereszkét. Talált útközben mindenféle gombát, és egybõl el is mondta, hogy melyiket hogyan a legjobb elkészíteni. Kisvártatva feltûnt jobbra az elsõ árvalányhajas mezõ. Szemem-szám tátva maradt, mert én még ilyet nem láttam! Egy egész mezõ, tele árvalányhajjal és színes virágokkal! Fotószünet következett, de nem bántuk, hiszen részben emiatt is jöttünk, hogy megörökítsük ezeket a szépségeket.

Némi cikk-cakkozás után értünk ki egy újabb mezõ szélére. Az útkanyaroknál a jelzések egyértelmûek, ha az ember figyel, nem lehet elvéteni. Innét P+-re váltottunk és haladtunk a "magányos fa és a gémeskút" irányába. Ha lehet, az elõzõ rétnél is szebb helyre jutottunk. Nem bírtunk betelni a látvánnyal! Kék, lila, sárga stb. virágok, burjánzó fehérvirágos bokrok, árvalányhaj-mezõk, a távolban a zöld mindenféle árnyalatában virító fák... Egy kisebb dombtetõn, a Látó-hegy lábánál várt minket a 2. ellenõrzõpont, ahol megosztottuk csodálatunkat a pontõrökkel. Tõlük "cserébe" finom pogácsa járt szolgáltatásként.

A P+ jelzésen haladtunk tovább, erdõben. Beszélgetés közben gyorsan peregtek a kilóméterek és Németkér határához értünk. Még a falu elõtt láttunk egy fát, ami igazából nem is egyetlen fa volt: 1 törzsbõl hat különálló fa nõtt. Németkérre beérve megcéloztuk a templomot, ahol a 3. ellenõrzõpont várt. Vízkészleteinket feltölthettük, és nekiindulhattunk a túra második feléhez. Németkérrõl indult egyébként egy rövidebb, 15 km-es táv is.

A falut betonúton hagytuk el és viszonylag hosszan gyalogoltunk rajta. Elhagytunk egy mezõgazdasági épületsort, ami nem volt körbekerítve, az itiner szerint "tehát jó a faluban a közbiztonság". Letértünk egy betonlapokból kirakott útra, amin cikk-cakkozva jutottunk el a szõlõhegyekig, ahonnan visszatekintve szép kilátás tárult a szemünk elé. A szõlõknél álló sok német rendszámú autó arra utalhat, hogy a környékbeli szõlõk hozzájuk tartozhatnak. Mondjuk szépen is voltak gondozva, szó ami szó. Innét viszonylag jellegtelen szakaszon hullámvasutaztunk szántók között, majd egy magassági pontot elérve jobbra fordultunk, be egy völgy irányába. Szembe velünk a Puputeve-hát, amit körbe kellett kerülni. A hegy túlsó oldalán volt a túra 4. ellenõzõpontja. Itt két kedves pontõr várt, és mindenféle müzliszeletekkel kínáltak. Mivel mi voltunk az utolsók (akiket megelõztünk, kiderült, hogy menet közben kiszálltak), gyakorlatilag végigehettünk az összes fajta müzlit :-)

Innét kezdõdött a túra jelzetlen szakasza. Narancssárga szalagokat követtünk, egy patak partján haladva, magas fûben utat törve. Szerencsére azért az elõttünk járók valamennyire letaposták az utat. Egy széles fehér szalagnál alternatív utat választhattunk, felmehettünk a dombtetõre, ahol a híres tátorjános virágbaborulását tekinthettük meg. A domb telis-tele volt mindenféle virággal, és minden irányba szép kilátást élvezhettünk. Ezután visszaereszkedtünk a patakvölgybe és elértük a tõlünk jobbra látható nádas végét. Itt kezdõdött egy kis kaland a számunkra. A szalagozás levezetett a patak partjára. Egyértelmûen kijárt nyomok a patak túloldalára csábítottak, másfele csak gyenge nyomokat lehetett látni. A leírás szerint a "mezõ túloldalára" kellett volna mennünk, de a mezõ baloldalán látótávolságon belül nem láttunk szalagokat. Telefonos segítséget kértünk a rendezõktõl, de mint kiderült, nem pontosan sikerült elmagyarázni és beazonosítani a helyet, ahol pontosan voltunk.

Átmentünk tehát a patak túloldalára és a patak partján haladtunk. A leírás szerint az út enyhe balos ívet vesz és emelkedik. Itt kezdett gyanús lenni a dolog: ha ugyanis átmegyünk a patakon, és az út balra kanyarodik, akkor még egyszer át kell mennünk majd a patakon. Ezt pedig a leírás nem tartalmazta. Ki-ki kukucskálva a patak túloldalára, egy távoli bokron látni véltünk szép fehér lengedezõ szalagokat. Azimutmenetben átkeltünk a patakon (szerencsére nem volt nagyon széles) és célba vettük a szalagokat. Innét már minden rendben volt. Egy völggyel odébb elértük a következõ patakot, amin egy igen vastag farönkön tudtunk átmenni. A patak mentén hosszan gyalogolva értük el az 5. ellenõrzõpontot, az Ürge-völgy bejáratát. A pontõrök pezsgõtablettás vízzel kínáltak, majd elõkerült egy chilipaprikás (!!) étcsoki, illetve némi pálinka is. Nem lehetett nem elfogadni.

Innét már nem volt sok vissza, bár a leírás szerint a következõ 2 km elég "kalandos útvonalnak" ígérkezett. A patakparttól élesen jobbra térve letaposott csalánoson haladtunk, majd meredeken felmásztunk egy domboldalra, melynek oldalában rézsútos ösvényen folytattuk utunkat. Jobbra alattunk egy szép nádas, mely késõbb egy tóban folytatódott. Az út levitt egy gáthoz, melynek túloldalán ep-t véltünk felfedezni: sátor, vízzel teli marmonkanna, pontõr. Mint kiderült, az ember az épülõ M6-os kapcsán elõkerült régészeti leletekhez vezetõ utat volt hívatott védeni... A tó mentén haladtunk, de furcsamód a túloldalon láttunk egy házat, elõtte 2 emberrel. Kiderült, hogy nem kellett volna átmenni a gáton. Vissza... Valóban, a gát innensõ oldalán ott virított a szalag, de azt a gátra leérve nem lehetett tökéletesen látni. A kis ösvény idõvel szép szekérúttá vált és azon ereszkedtünk le a hatodik ellenõrzõpontra.

Már csak 5 km volt vissza. Gyakorlatilag nyílegyenesen mentünk nagyon enyhén lefelé a 6-os út irányába. Közben elhaladtak mellettünk az elõbb érintett pont pontõrei biciklivel. Utánunk nem jött ugyanis már senki. Nemsokára kiértünk a 6-os útra, amin pár percet haladnunk kellett. Szerencsére nem sokat, mert az egyértelmû szalagozás bevezetett egy rövid meredek ösvényen egy szekérútra, ami a fõúttal párhuzamosan haladt Dunakömlõd felé. Frappáns megoldás, hogy innentõl egyáltalán nem kellett a fõúton haladni egy métert sem. Dunakömlõdöt végighosszantoltuk, érintve a domboldalra épült szép templomot, majd leereszkedtünk a Halászcsárdához. Innét már csak fel kellett mászni a Lussoniumhoz, betonlapokból kirakott úton. Jól esett ez a kevés szintemelkedés. A romok mellett várt minket a cél, a rendezõség minden földi jóval kedveskedett. A díjazáson (mind az oklevélen, mind a kitûzõn) ott volt a tátorján fényképe, így legközelebb már biztosabban fel fogjuk tudni ismerni. Nagyon finom volt a zsíroskenyér házi hagymával, valamint a villányi édes fehérbor! OT Albert felajánlotta még reggel, hogy az esti buszunkhoz levisz autóval. A borozgatást még idõben abbahagytuk és kényelmesen leértünk a buszpályaudvarra.

Sok szép és kellemes emléket hagyott a Dél-Mezõföld. Nagyon örültem, hogy itt lehettem! Ismét bebizonyosodott: mennyi olyan hely van kézzelfogható távolságban kis hazánkon belül, amit egyáltalán nem ismerünk...

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3218#2
 
 
Bükki forrásokTúra éve: 20082008.04.20 19:03:31
Bükki források 50

Ezen a hétvégén elcsendesedésre, igazi természetközeli élményekre vágytam, ezért választottam a Bükköt. A hajnali Rákóczit beszéltük meg C. Bélával (nagy szerencse ez a Rákóczi korábbi indítása és IC-khez mérhetõ sebessége, mert így tömegközlekedve is elérhetõ a miskolci túrák többsége). Pesten még csak csepitel az esõ, késõbb már intenzívebben szemerkél.

Miskolcon leszállva versenyt futunk napijegyet venni, szerencsénkre pont indul egy busz Diósgyõr felé, mire megvan a jegyünk. A buszból követhetjük, ahogy a szemerkélésbõl intenzív áztató esõ kerekedik. Kedvünket nem szegi... A lillafüredi buszra már zuhogó esõben szállunk fel. A Majális-park után már a hamisítatlan bükki hangulatot látni a buszablakból, csak az esõ ne esne... Ahogy a rajthoz közeledünk gyalog, fel is szerelkezünk esõvédõ holmikkal.

A rajtidõ vége felé indulunk el, részemrõl 25-ös rajtszámmal. Esõben is gyönyörû látvány a Hámori-tó, majd a túra vége felé ismét megpillanthatjuk. Összesen 12 forrást kellett érintenünk, ezen kívül további 6 ellenõrzõpontot iktattak be. Tudtuk, hogy a szintemelkedés 2100 méter körüli lesz, és hogy a sárban mind a távot, mind a szintet többnek fogjuk érezni.

Az elsõ forrásig (Flóra-forrás) 2 jelzésváltás is volt, ráadásul mindenféle kanyarokkal tarkítva. Az esõ miatt azt találtuk ki, hogy mindig a következõ pontig megpróbáljuk memorizálni a leírást és a jelzéseket, hogy feleslegesen ne kelljen elõvenni se az igazolófüzetet, se a térképet. A Szeleta-tetõre való felkapaszkodás rögtön elég combos, helyenként csúszós. Kellõ alázattal és óvatossággal közlekedünk. A tetõrõl elénk táruló kilátás pompás, még így esõben is: alattunk Hámor és a Palotaszálló.

A Forrás-völgyben nyugatra fordulunk és lassanként elhaladunk rövidtávos csapatok mellett. Egy szép réten keresztül vezetett a zsákutcás P kör jelzés a Flóra-forráshoz, amihez mászni kellett egy keveset és elkerülni a piruettezést. Igazolófüzetet nejlonból elõ, zsírkrétával a rendezõk által kirakott kódot felírni, majd visszacsomagolni és tovább elõre!

Ismételt útvonalmemorizálás következik. Ezen a szakaszon csapódik hozzánk S. Gábor (egykori tájfutó), akivel innentõl végig együtt teljesítjük a túrát. Az esõ kegyetlenül rázendít, egy vízhatlan anyaggal fedett (!!) esõbeállóban néhány már ott pihenõ túrázó mellé beállunk, hátha lecsendesedik az esõ, de nem... Pár perc "ráhangolódás" után indulunk is tovább.

A Z sáv elhalad egy újabb forrás mellett, majd jön egy igen kellemetlen meredek, ami száraz idõben is gondot tudna okozni. Elõ kell venni a trükközéseket, ugyanis nemcsak a mások által kijárt út roppant csúszós, hanem az útról letérve az avar alatt is lehetett csúszós sár. Béla egy 10 pontos lábkicsúszós figurát mutat be.

A Z kör jelzés már egyenesen Andó-kúthoz vezet. Itt emberes pont vár minket az esõházban, ahol az aláíráson kívül csokit is kapunk. Innét visszakapaszkodunk a nyeregbe, ahonnan lejöttünk a forráshoz. A S sávon egyenletesen kapaszkodunk felfelé, idõnként keresztezve a Szentlélekre vezetõ mûutat. Ezen a szakaszon a sár jóval mérsékeltebb, lehet haladni. Magos-kõnél újabb kód felírása következik, na és persze egy néhány perces megállás, hogy kiélvezzük a nagyon szép panorámát, az esõtõl feléledt természetet, és a felszálló pára látványát.

Innentõl egy jó darabig ismerõs a terep, félig bealudva is odatalálunk Örvény-kõre. Az ismerõs rövid de velõs emelkedõ a P háromszögön, aztán a balkanyar után rövidesen a Jókai emlékmûhöz érünk (kód + zsírkréta). Errefelé futunk össze Tibettel és VadMalaccal, akikkel azon örömünkben osztozunk, hogy micsoda csend és gyönyörûség honol itt a Bükkben, amiért is megéri ide eljönni, akármelyik évszakban is.

Normális esetben kocogható lejtõ következne Mária-forrásig, de most a lejtõk talán veszélyesebbek, mint az emelkedõk. Csak lassan, méltósággal haladunk. A forrásnál, ami igen bõségesen ontja magából a vizet, természetesen újabb kódot írunk fel. A Barcika túra emlékeit felelevenítve közeledünk Csondró-völgyhöz. Az akkor befagyott patakvölgybõl most intenzíven dübörög a víz. Kicsit izgalmasan alakul a patakon való átkelések sorozata, de bepottyanás nélkül megússzuk.

Ismételten megcsodáljuk a völgy egyedi sziklaformációit, aztán hamarabb mint hinnénk, megérkezünk Ámor-forráshoz. Itt találkozunk V. Zolival, aki korábban azt ígérte, hogy egy egész csapattal jön a túrára, de végül ebben az idõben csak õ vállalkozott egyedül. A Csondró-völgy aljában a bükkösök továbbra is monumentálisak, az esõtõl fekete a kérgük és méregzöldek a leveleik. Hihetetlen látvány! Az esõ pedig lassan alábbhagy, átmegy csepegésbe.

Mályinkára megérkezvén kecskék legelésznek a réten, Béla pedig egy újabb hátast dob. A kocsmában ellenõrzõpont, erõgyûjtés gyanánt cukorkát kapunk. Rövid pihenõ után irány Dédesvár! Egyenletes tempóban haladunk, tudjuk, hogy a Vár-forrásig még többször is lefele kell mennünk, hogy aztán legyen honnan felfelé kapaszkodnunk. Béla észreveszi, hogy van Dédesvárra egy K rom jelzés is, igaz, hogy ha azt választanánk, kimaradna a Vár-forrás, ráadásul roppant meredek is.

Vár-forrásnál a szokásos kicsomagolás - kód felzsírkrétázás - becsomagolás szertartást tartjuk meg, majd gyökkettõvel felcammogunk a Kisvár melletti nyeregbe. Kisvár sziklái gyönyörû fehérek esõ után! Innét megint megtévesztõ a dolog, ugyanis a nyeregbõl még jócskán szintet kell vesztenünk, hogy a K rom leforduljon a Dédesvárhoz. Az egyszerre köves és rézsútos úton nagyon óvatosak próbálunk lenni. A sziklamászást sem nélkülözõ útvonalon érjük el a várromot. Innét ugyanott vissza, menetközben egy pompás kilátópont marasztal néhány pillanatra.

A szint felén már bõven túl vagyunk, a távnak viszont még nem, ennek ellenére komótosan haladunk felfelé a K rom jelzésen. A régi térképeken szereplõ jelzés folytatása még szerepel ugyan, mostanára azonban ezt megszüntették és Nyír-kõre már szalagozott út vezet. Az út vége meglehetõsen meredeken haladt felfelé. Ez a szakasz Dédesvártól a térkép szerint (és érzésünk szerint is) jóval több volt, mint a megadott 1,8 km. Az erdészháznál lelkes pontõrök fogadnak, lefotóznak bennünket (másutt is tették ugyanezt), valamint sütivel kínálnak. Rövid pihenõ után kimegyünk a csúcsra, ahonnan a Tátrát most nem, de az Érchegység vonulatait ki lehet venni.

Ezután jött egy újabb rövid meredek mászás a Farkasnyaki elágazásig, aholis átbuktunk a gerincen és folytattuk a forrásvadászatot: jelentõs szintvesztéssel érkeztünk meg a Meteor-forráshoz, ami az esõ miatt igen komolyan ontotta magából a vizet. Kódfelírást követõen a jelzéskombináció betanulása következett. Majdnem lementünk Ómassáig, azonban elõtte balra fordultunk a K+ jelzésre. Béla megemlékezett az onnét induló nagyon meredek Szuszogó nevû útról, amin most már nem vezet turistajelzés.

Egy kiadósabb szolgáltatás hiánya kezdte éreztetni hatását és érezhetõen belassultunk. Tetézte a dolgot, hogy menet közben elõbukkant a Nap is. Az igen mélyen kimosott vízmosásban haladtunk felfelé és rövidesen elértünk a Jubileumi-forrást. Szokásos koreográfia, de most már pár percre le is kellett ülnünk. Szerencsére az út innen egyáltalán nem volt meredek, kellemes murvás szekérúton jutottunk el a szentléleki romokhoz, majd onnan enyhe lejtéssel a Köpüs-forráshoz, ahol a pontõr aláírása mellé némi szõlõcukor is járt. Béla és Gábor is úgy gondolta, hogy itt az idõ a saját elemózsiát is elõvenni, mert nem érdemes megvárni az eléhezés pillanatát.

A S négyzeten haladva érkeztünk meg Garadnára. Menet közben már elkezdett szemerkélni az esõ, mertük remélni, hogy nem lesz már olyan intenzív esõben részünk, mint délelõtt. A kisvasút végállomása mellett egy esõbeállóban rendezkedett be a rendezõség, amely nagyon jó hangulatról is gondoskodott. Szörppel, zsíros- és lekváros kenyérrel kínáltak, amit örömmel elfogadtunk :-) Az esõ viszont kegyetlenül rákezdett. Távolból dörgés is hallatszott. Még lenyomtunk néhány kenyeret, az esõ viszont nem csillapodott. Tovább indultunk.

A mûúton a bánkúti elágazás után fordultunk balra, a Helyiipari-forrás felé. Az erdõ igen sötétbe burkolózott a viharfelhõk miatt, mi azonban kitartóan haladtunk. Pár perc múlva máris a forráshoz értünk (szokásos koreográfia). Mivel esett tovább és körülöttünk cikáztak a villámok, pihenõ nélkül vettük az irányt Csókás felé. Gyakorlatilag minden irányból villámlott, de egy kivételtõl eltekintve kellõen messze volt tõlünk, hogy nagyon félnünk kellett volna.

A mûutat már a távolból felfedeztük, és ki is jutottunk rá, de szalagot azt nem találtunk. Gábor emlékeire hagyatkozva jobbra fordultunk és egy éles jobbkanyarig mentünk rajta. Onnét már nem volt messze a csókási pont, ahol a jó szó mellé újabb csoki és persze aláírás is járt. Az esõ szerencsére alábbhagyott. Komoly szint innét már nem volt vissza, ráadásul egy gyakran járt rész következett. Régi emlékek felelevenítése közben haladtunk el a töbrök, valamint a Dante pokla mellett.

A Z jelzésen jobbra térve átbuktunk a gerincen, hogy aztán meredeken csússzunk lefelé a Lencsés-forrás felé. Részemrõl a csoszogás játszott, Béla viszont néha bevállalt egy "besietést", aminek nem mindig lett jó vége. A piruetteket néha képtelenek voltunk lepontozni :-) A forrásnál egy lubickoló szalamandra látványa is része volt a túra szolgáltatásainak. Innét már egy egyetlen forrás volt vissza, de odáig még le kellett jutni a mûúthoz.

A Z sáv helyenként kellõképpen veszélyes útvonalvezetéssel visz le a Hámori-tóhoz. Kicsit rézsútos, igaz, hogy nagyjából tapad. Jeges idõben be nem vállalnám, az biztos. A Hámori-tó gátján majdnem átbukik a víz, azért lazán átsétálunk rajta. A tóparton pecások élvezik az utolsó világos órákat. A tó körüli sétaúton haladunk egy pár percet, de csak azért, hogy majd alkalmasint a szalagozáson felkússzunk az Eszperantó-forráshoz.

A "felkúszás" a legjobb szó: az elõttünk járt sporttársak kellõképpen elõkészítették a terepet. Alternatív útvonal nincs, helyenként bizony négykézláb, mindenféle tereptárgyakba kapaszkodva tudunk csak felkapaszkodni. Megvan az utolsó kód, elvben innentõl örömtúra kellene hogy legyen a számunkra. Nade még ugyanazon a csúszós úton le is kell jussunk. Lépésrõl lépésre lecsoszogunk, szerencsére egyikünk sem zakózik, pedig itt nagyon könnyen lehetett volna.

A kisvasút síneit elérve felvetõdik az ötlet, hogy az utolsó 1 km-t a síneken tegyük meg, így fentrõl élvezhettük a viadukt élményét, illetve a "célegyenesben" még egy igazi kaland következett: a lillafüredi állomás elõtti alagút. Ilyen kései órán már semmilyen vonat sem volt várható, ezért bevállaltuk. Kerek 11 órás idõvel érkeztünk be a célba.

A célban az oklevél + kitûzõ mellé további zsíros/lekváros kenyerek + szörp vártak, valamint egy szakmai diszkusszió a túra tapasztalatairól. Felvetettük, hogy esetleg érdemes volna késõbbiekben Mályinkára is tenni egy etetõpontot, a garadnai etetés (41 km-nél) az 50-eseknek már túl késõn van.

A Bükkben nem csalódtam. Esõben talán még szebb a táj, még élénkebb a vegetáció. És mészkõhegységhez hûen olyan nagyon marasztaló sár nem is képzõdött. A felszíni néhány centis sár azért piruettezésre alkalmat adott, de nem vált a túra "mumusává". Sikerült új útvonalakat, forrásokat megismerni, kikapcsolódni a csendben, nyugalomban.

Köszönet a rendezõségnek a túráért!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3106#2
 
 
Pest Megyei Piros - Pest Megye Turistája (teljesítménytúra)Túra éve: 20082008.04.14 07:43:29
Pest megyei Piros 50

Kellemesen kipihenhettük a szálláson az elõzõ napi túra (Petõfi 70) fáradalmait és nyugodtan ébredve készülõdtünk össze a PMP túrára. A vasútállomásra K. Karcsin kívül velünk tartott J. Béla Pécsrõl. Mint kiderült, õ is ezt a duplázást nézte ki magának erre a hétvégére.

Kunszentmiklós-Tasson volt egy bõ 20 percünk a csatlakozásig. Az állomáson megint egy ismerõsbe bukkanunk (D. Zoli). Pár perccel érünk be hamarabb Dömsödre, mint a Pestrõl lefelé tartó szerelvény. Lipák István fõrendezõ személyesen üdvözölt minket, majd a pesti nagy csapattal kiegészülve felszálltunk a különbuszra, ami Apajpusztára vitt minket. Még a buszon megkaptuk a nevezési lapot és az igazolófüzetet. A rajthelyet elérve gyorsított menetben lehetett indulni és megvásárolható volt a PMP mozgalom roppant igényes igazolófüzete is.

Nagyon régen láttam ennyi ismerõst. Pedig összesen "csak" 110 körüli létszám indult a túrán. Végül Ebolával, C. Bélával és J. Bélával együtt indultunk el. A túramozgalom érintési pontjain kívül a többi ellenõrzõhely kilétét teljes homály fedte, követni kellett pontosan az útvonalat, aztán valahol "belebotlottunk" egy érintési pontba vagy egy etetõpontba. Az Aranyszarvason már megismert módszer szerint az elsõ ponton kapott csokipapírért cserébe járt a következõ ponton a narancs.

A Ráckeve elõtti szakasz számomra teljesen ismeretlen volt és kellemesen csalódtam benne. A Dömsödi-csatorna, valamint Dömsödtõl Ráckevéig a Duna-parti nyaralók mellett vezetõ szakasz nagyon hangulatos helyeken vezetett. A virágzó fák, a zöldellõ virágos rétek már a hamisítatlan tavaszt idézték. Dömsödön a Petõfi Múzeum elõtt volt a minitáv célja, nagyon szép környezetben. Ez a hétvége tényleg Petõfirõl szólt :-)

Marika és a vele tartó srác hihetetlen iramot diktáltak, nem mintha az lett volna a cél, hogy beérjük õket, de nagyon meglepõdtünk ezen.

Ráckevén az állomáson újabb ismerõsök, Lipák Pistával immáron sokadszor találkozunk és a sokadik csokinkat vesszük el. Itt csapódik hozzánk sétáLós bácsi, aki most tényleg inkább sétált ;-) A csepel-szigeti szakaszt vele kiegészülve tesszük meg. Felmerül egy szép álomhatár képe, Ebola szeretne 8 órán belül teljesíteni. Nem vagyok semminek elrontója, ám legyen. Beszélgetünk, peregnek a kilóméterek. Még a gát sem olyan monoton.

A Szigetcsép elõtti kurfli elsõ ránézésre értelmetlennek tûnik, de a Vízmûnél vár egy "titkos pont", valamint az utána következõ rész sem utolsó, mármint ami a szépségét illeti. A 8 órás terv kényelmesen megvan, még sikerül "megsimogatni" a 3/4 4-es HÉV-et is, de hagyjuk elmenni.

Köszönet Lipák Pistának és csapatának a túráért!

képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3084#2
 
 
Petőfi Sándor teljesítménytúraTúra éve: 20082008.04.14 07:39:38
Petõfi 70

A hajnali vonattal mentem le Kiskõrösre, a rendezõk - elõzetes egyeztetést követõen - elengedtek saját idõ terhére, és még közben is jártak, hogy a közel száz fõs rövidtávos gyerekcsapat elé beállhassak nevezni. Köszönet érte!

A hosszútávon 43-adikként indultam el. Kezdett erõsen beborulni, és még 10 km megtétele elõtt megnyíltak az ég csatornái. A homoktalaj miatt az esõ nem esett annyira rosszul, inkább a közel 10 órás esernyõzés vette igénybe a karizmokat :-)
A táj gyönyörû, most jártam erre elõször, de muszáj lesz visszatérni!

Soltszentimrétõl Izsákig K. Karcsival, utána pedig M. Attilával mentem.

Párszor sikerült kellemesen elkavarnom, mert a jelzések/szalagok + a leírás együttes használata vezethetett csak sikerre (konkrétan: 1. Szûcsi-erdõben a legkevésbé kijárt út volt a követendõ; 2. Csengõdön le kellett térni a S sávról be a templomhoz; 3. Izsák után a mûútról való letérést követõen a kanyarkombinációnál valamit nagyon elnézhettem).

A Csonkatorony, a Kolon-tó és vidéke nagyon szép! Az esõ miatt igen intenzív színekbe öltözött a természet, a méregzöld különféle árnyalatait lehetett látni, különösen a borókások környékén (Kisbócsa elõtt az erdõben). A néhány utunkba esõ homokbucka pedig oldotta a síkvidék monotonitását. Soltszentimrén a polgármester volt személyesen az ellenõrzõponton, Izsákon pedig zsírosdeszka + házilekváros kenyér várt.

Érdekes volt még, hogy a szekérutakon komoly forgalmat láthattunk. Elég gyakran kellett félreállni az útról egy-egy elhaladó autó miatt.

Soltszentimre bevezetõútja, valamint a falun való keresztülgyaloglás igénybe vette az idegeket, eléggé egyenes és hosszú volt. Izsák sem a legrövidebb település az országban ;-) Kisbócsán sikerült pont akkor odaérni az ep-hez, mikor a kisvonat éppen beállt a megállóba. A cél elõtt az István borháznál pedig pompás kínálatból lehetett választani (borszakmai szakértõ túrázók írják be ezt a túrát a naptárukba).

A célban korlátlan zsírosdeszka, savanyú és alma + tea várt. Sikerült még bõven világosban beérni.

A szállásról csak szuperlatívuszokban beszélhetek. Iskolai kollégiumban aludhattunk, paplanos ágyban, mindezt igen baráti áron. Az esõben-hidegben átfázva nagyon jól esett a forró zuhany.

Köszönet a rendezõknek a túráért!

képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3083#2
 
 
Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!Túra éve: 20082008.02.14 22:54:09
Túrázz a vonatért! Hosszútáv

A túrára való készülõdéskor napokon át egyetlen kérdés foglalkoztatott: mennyi víz lesz a Cuha-patakban? A rendezõk felé egy nagy pluszpont, amiért tájékoztattak a várható körülményekrõl. Ennek megfelelõen állítottam össze az öltözékemet is.

Habár a túra a Cuha-völgyi vasút megmentésérõl szólt, az odautat nem vasúton ejtettem meg, köszönhetõen a szinte utolsó pillanatig bizonytalan helyzetnek, ami a sztrájkból adódott. Tanker007 sporttárs és családja vittek le Vinyére autóval, ahol is nem nagyon kellett keresni a "Vinye.hu" névre hallgató büfét, egyenesen oda gurultunk, ahova a legtöbb autót láttuk leparkolva. Kint a büfé elõtt zajlott az indítás. Már viszonylag szép számmal gyülekeztek és indultak túrázók, pedig a hivatalos rajtidõ legelejére érkeztünk meg. András, az egyik fõrendezõ a kifüggesztett térképen megmutatja, hogy merre is lesz az útvonal: az elején a Dornyai úton vezet át Csesznekre, mert hogy a nagy hideg hiányában az Alsó-Cuha szurdok eléggé kockázatos lett volna, fõleg egy családi sétatúra keretében.

Megkaptuk az igazolófüzetet, összetûzött A/4-es lapok formájában, ami gyakorlatilag minden hasznos információt tartalmazott. 20 km-es sétánkat rögtön meghosszabbítottuk, mert hallgattunk a tapasztaltnak látszó túrázókra, akik egy meredek hegyoldalon kezdtek el irányba felfelé haladni. A vicc az, hogy a fákra kitett irányító papírok egyértelmûen jelezték, merre is kellene menni. A Cuha hídja után balra fordultunk és keveset haladva a patak mentén megérkeztünk a Kõpince forráshoz. Nem mentünk még túl sokat, mégis hamar lekerültek a kabátok, mert február ide vagy oda, igencsak tavaszi idõben lett részünk. Felhõ csak elvétve, madárcsicsergés, tisztára összekeveredtek az évszakok.

A S sáv és a Z sáv elágazásáig kellemesen emelkedik az út, idõnként érdekes alakú fákat mellõzünk. A kritikus elágazásokban és kanyarokban egyértelmû a szalagozás illetve az irányító papír. A rét szélén haladva érjük utól N. Lajost, aki hosszú idõ után idén már csak résztvevõ lesz a túrákon. Kisvártatva beérünk egy gyönyörû bükkösbe, amit helyenként sárfoltok tarkítanak, köszönhetõen az erdészeti jármûveknek. A távolban feltûnik a cseszneki vár, ami sejteti, hogy nemsokára befut jobbról a Z sáv jelzés. Így is lett, és a Bakonyi Mikulásról már ismerõs úton megyünk lefelé egy mélyúton, majd átkelve az aluljárón már Cseszneken találjuk magunkat.

A cseszneki információs táblánál befordulunk a fahídon át a Kõmosó-völgyhöz. Elhatározzuk Tankerékkel, hogy mivel ez egy kötetlenebb túra, bõven belefér egy alternatív útvonal, menjünk végig a szurdokon. Nagyszerû látvány volt a tiszta idõben a helyenként be-beszûrõdõ napfény a szurdok kövein. Tanker észreveszi, hogy jobboldalt egy sziklaüreg (talán barlang?) tátong, nem hagyjuk ki és felmászunk oda. Továbbhaladva a szurdokban egy máshonnan már ismerõs jelzésforma, a feje tetejére állított sárga háromszög kíséri utunkat (talán még a régi LeFaGySz túrára kerültek felfestésre elõször?). A szurdokból kiérve balra feltekintve magasodik a vár. Az út nem viccel, meredeken felfelé vezet fel minket egészen a várrom aljáig. Kísérletet teszünk, hogy valahogy oldalt esetleg bejussunk a várba, de tökéletesen körbefalazták, így a vár mellett, de egy roppant meredek lejtõn gurulunk be a vár bejáratához, ahol várt minket az 1. ellenõrzõpont. Szolgáltatásként édességet kapunk, valamint meginvitálnak egy nyári többnapos rendezvényre. Ismét összefutunk N. Lajossal, aki nem a szurdokon át jutott el a várhoz.

Innét kellemesebb úton ereszkedünk le a Kõmosó-völgy bejáratához, majd a már bejárt úton vissza a S sáv / Z sáv elágazásáig. Ezen a szakaszon jönnek lefelé azok a túrázók, akik vonattal érkeztek Veszprém felõl. C. Bélával üdvözöljük egymást és felemlegetem neki a tavalyi Kõris körül túrát, amire tavaly egy teljes napot szántunk a vasúti leutazás, valamint Porva-Csesznek állomás és a rajt közti oda-vissza gyaloglás miatt. Ez a túra is hasonló: rövid a táv, sokat utazunk, de az élményért mindenképp megéri!

A Z sávon felfelé megkezdõdik egy egyenletes emelkedõ a Zörög-hegy tetejére. Nem vészesen meredek, de szépen kúszunk fel egyre magasabbra. Itt is találkozunk ellenirányú forgalommal, többnyire szervezett csoportok, nyugdíjasok, családok jönnek. A nagyobb köveken való felmászásnál figyelünk, mert az avar alatt megbújhat sokféle bokatörõ dolog is.

Felérve a gerincre még mindig nem vagyunk a zörög-hegyi ponton, de legalább a szinteket gyakorlatilag magunk mögött tudhatjuk. Jó kilóméteres séta után érkezünk el a "csomóponthoz", ahol több táv is összefut. Itt igazolásul egy kódot kell felírni, amely kód nagyban kötõdik a cuha-völgyi vasúthoz. Lefelé a Bakonyi Mikuláson már megismert utat követjük. Irányítópapírok a helyükön, eltévedni lehetetlen. A Lovász-kúti vadászháznál egy nyugdíjas csoport pihen, elhaladunk mellettük. Folyamatos lejtéssel érkezünk meg a Cuha-völgybe, ahol is a széles szekérúton balra térünk, hogy rövidesen megérkezzünk Porva-Csesznek állomásra, ahol a 2. ellenõrzõpont fogad. Igazolásként túraemblémás matrica és szarvasos bélyegzõ jár.

Tankert és nõvérét hagyom hogy menjenek tovább, én maradok, hiszen úgy beszéltem meg a szervezõkkel, hogy érkezésem után beszállok segíteni a ponton. Gyakorlatilag apróbb megszakításokkal folyamatosan jönnek a túrázók. Többen érdeklõdnek a Közép-Dunántúli Piros bélyegzõje felõl, de csak a túra igazolásait tudjuk adni nekik. Hiába hogy szép az idõ, lassan de biztosan megy lejjebb a Nap és a völgyben kezd hûlni a levegõ.

Pontzáráskor indulunk mi is tovább, már csak azért is, mert számomra mindenképpen új volt az innen Vinyéig vezetõ P sáv. Kár is lett volna kihagyni. Útközben leszedjük az irányító papírokat és a szalagokat. Az egyik erdei pihenõhelyen a konténerbe kerül az ellenõrzõpontra kitett és ott megtelt szemeteszsák. Átmegyünk a viadukton, ahonnan alaposan megcsodálom a Milleniumi emlékmûvet, majd egy igen meredek mászással az onnét elénktáruló kilátást. Szép és gondozott erdõség, széles utak, információs táblák a környék geológiájáról és növényeirõl. Menetközben kiderül, hogy a Cuha-patakban szerencsére kevés a víz, bakanccsal könnyedén keresztül lehet gázolni a patakon. Ezt többször is van mód megtapasztalni. A félcipõben túrázóknak némi egyensúlyozásra van szükségük a vízben lévõ köveken való végiglépkedéshez.

A hivatalos célzárás elõtt nem sokkal érkezünk be, ahol már sok-sok túrázó pihen, beszélget és várja a vonatot. Díjazás még jut, valóban nem az idei a kitûzõ, mert elfogyott, de ilyesmibõl nagy ügyet nem csinálok: a kapott kitûzõn szereplõ Porva-Csesznek legalább annyira az idei túra része, mint a tavalyié. A büfében nagy a sor, ezért egy kicsit várok, és csak késõbb vételezem a teát és az édességet a kapott bón ellenében. Beszélgetek még a rendezõkkel, és hipp-hopp megy le a Nap. Nagyon gyorsan elrepült a túranap.

Nagyon jól éreztem magam, biztos nem volt minden tökéletes, de a rendezés górcsõ alá vétele egy rövidtávú túrán nem szokásom. Alapvetõen a Cuha-szurdok és a cseszneki vár alaposabb megismeréséért jöttem, egy jó hangulatú sétáért, és ezt maradéktalanul sikerült is teljesíteni. Külön öröm, hogy valamilyen szinten még a rendezésbe is besegíthettem. Szívesen máskor is!
 
 
túra éve: 2007
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20072007.12.30 16:19:42
Éves túraösszesítõ 2007

Idén lubickoltam a számomra új rendezvények között, tisztán élvezetbõl túráztam, és közben fotóztam.

Túrák száma: 73 (ebbõl elõször teljesítve: 63)
Össztáv: 2383 km
Összszint: 64902 m
Rendezések száma: 6
Vendégrendezõként: +1
Teljesített túramozgalmak: 3 (UKK túrázója, MVTE érem, Barangolás a Dunazugban)
Leghosszabb: Corvin 80
Legrövidebb: Hegedûs Róbert emlékséta (rendezés), Halmi-dûlõ (bejárás), Kõris körül, Vödörvölgyi Mikulás 15, Délibáb madárfigyelõ túra
Leggyorsabb: Monoton félmaraton (2:07; 10 km/h)
Leglassabb: Hegedûs Róbert emlékséta (1 km/h, na persze ez nem is errõl szólt)
Legszebb panorámák: Tortúra 65 (Tar-kõ), Vulkántúra, Andezit 30
Legszebb õszi erdõ: Vasas maraton, Gémes 20
Legszebb szalamandrák: Királyrét 30
Legszebb csillagfényes éjszaka: BHTCS
Legcsaládiasabb: Fonyódi Torna + Csillagó
Legnagyobb felfedezés útvonalügyileg: Felvon-oh!, Pázmándi Toporgó 40, Nagy László emléktúra, BTHE Börzsönyi 5próbás túra
Legszebb virágok: NaHáT 48 (kikericsek a Malom-völgyben), Teleki 50 (Bugyihó alatti keltikemezõ), Népek tavasza 30 (leánykökörcsinek), Fel a Naszályra! (Gyadai-rét)
Legszebb gombák: Burok-völgyi 30-as
Legnagyobb szél: Magyar-szlovák határon túl 30 (Karancs kilátó), Szent László 33 (Tepke kilátó)
Legõrültebb multiplikátok: Láss ki 10 + Gejzirit 33 + Káli 60 + Cinege 25; Galga 50 + Gödöllõ éjszakai 30 + Patai keringõ
Legtöbb kreativitást igénylõ: Boglárka 30
Leginkább kifárasztott: LeFaGySz 45
Legnagyobb sár: Bujáki kikelet 50 (Dobogó-tetõ elõtti szekérút)

Ezt a sort végtelenségig folytathatnám...

Köszönöm mindazoknak, akikkel az év folyamán hosszabb-rövidebb szakaszokon együtt túrázhattam! Örülök, hogy sok új arcot ismerhettem meg.
 
 
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20072007.12.23 09:33:15
Tortúra 65 tél

Mostanában szinte mindig az idõjárással szoktam kezdeni a beszámolókat, most sem lesz ez másként:) Ugye gyakorlatilag egész héten ködbe-felhõbe burkolózott az ország, csak az volt a kérdés, hogy milyen vastag is ez a ködréteg. Merengtem, hogy talán kilátszhatnak a magasabb csúcsok. Múzsla hozzászólása pedig (miszerint az Ágasváron sütött a Nap) egyértelmûvé tette számomra, hogy igen nagy az esély, hogy áttörjünk ezen a ködhatáron.

Reggel 4:10. Kacsóh Pongrác felüljáró elõtti benzinkút. Várom Beugró lányt, hogy felvegyen az autójával. Teljesen véletlenül V. Gyuri is pont ott beszélt meg találkozót egy tõlünk független autóssal. Micsoda véletlen! Mire belemelegszünk a beszélgetésbe, befut Beugró lány autója. Behuppanok és irány Eger. Nem én vagyok az egyedüli utas, oszi (Oszkar00) is velünk jön. Szegény Beugró lány csak 4 órát aludt a túra elõtt, de a vezetésén ez egyáltalán nem látszik.

Toljuk rendesen a sztrádán, és Füzesabonynál lefordulva becsorgunk Egerbe. Könnyen megtaláljuk a buszállomást, aminek közelében leparkolunk. Nem hittem volna, hogy a miskolci busz indulásáig több mint fél óránk marad! Be is mentünk melegedni a váróba. Rajtunk kívül más túrázónak kinézõ emberkét is látunk. A buszút hamar elrepül, fõleg hogy szinte végigbeszélgetjük. Amikor gyanúsan közeledni véltük Miskolcot, megkérdeztük, hogy pontosan hol is van a Tapolcai elágazás megálló. Szerencsére éppen a soron következõ volt az. (Ezúton köszönjük meg SétáLós bácsinak az ötletet a logisztikához, nevezetesen a kocsi Egerben való hagyásához, a buszos megoldásos kombinációval!) Innét pedig a miskolci 2-es busszal volt egy röpke 10 perces utazás. A buszfordulótól pedig (a túra honlapja szerint legalábbis) "17 méterre van az iskola kilincse". Benevezés és rövid szerelvényigazítás után indulás!

Nagyon hideg lehet, de nem igazán érezni. Hónak nyoma sincs, könnyû a haladás. Idén mûúton kellett haladni majdnem a bányáig, kellemesen emelkedõ úton. Az utolsó balkanyar elõtt tértünk le egy szekérútra. Innen már a távolban zúzmarás fákkal megszórt hegyoldal csábít megállásra és fotózásra. Beugró lány hozott magával pulzusmérõt, ami egy kritikus érték fölött pityegni kezdett. A túra során párszor lehetett hallani ezt a pityegõ hangot:) Nem is csoda, hiszen szegény alig aludt elõzõ éjjel.

A Kõmázsára való felmászás már lihegtetõ, de viszonylag egyszerûen feljutunk a ZP elágazáshoz. Innét már a régrõl ismert úton, gyakorlatilag szint nélkül haladtunk. A fákon megjelent vékony rétegben a zúzmara. Az út fölé templomboltív-szerûen behajó ágak pompás látványt nyújtottak. A lejtés elején egy rét hihetetlen hangulatot áraszt a zúzmarás fákkal. Bükkszentlászló felé haladtunk ezután, jelzetlen úton, elõbb dózerúton, majd mûúton. Beérve a faluba különleges látványban volt részünk: a templomtorony mögött a sejtelmes ködben úszott a zúzmarás hegyoldal. Ilyet itthon nem nagyon láttam még.

Ellenõrzõpont a kocsmában, van mód kicsit megpihenni, de nem idõzünk túl sokat. Batyogunk tovább az egyutcás faluban. Valahogy nekem ez a falu Ómassára emlékeztet a szûk fõutcájával. A falu végén balra térünk és megkezdjük a menetelést felfelé. A térkép alapján sejteni lehetett, hogy jelentõs szintkülönbséget kell leküzdeni viszonylag rövid távon. Ennek megfelelõen emelkedik is az út, nem olyan durván, de kellõen egyenletesen. Szuszogunk rendesen, megpróbálok nem túl nagy tempót nyomni, mert kell az erõ még, és az ízületeket sem kell idõ elõtt túlerõltetni.

Ahogy feljebb érünk, úgy lesz egyre sûrûbb a köd, és érezhetõen hidegebb is, a fákon vastagodik a zúzmararéteg, a földön pedig megjelenik a hó (vagy inkább a fákról lehullt zúzmara?). A mûút többszöri keresztezésével már gyakorlatilag fent vagyunk a platón, ahonnan mûúton le kell gurulnunk Bükkszentkeresztre. Kellemesen esik a lejtõ most, nem úgy mint 10 éve, amikor tükörjégen fától fáig (oszloptól oszlopig) csúsztunk lefelé:) Ismét egy kocsma, ismét egy ellenõrzõpont. Nagyon jól esik a forró tea.

A honlapon már olvasható volt, itt szóban is megerõsítést nyer, hogy bizony ma vadászatot tartanak Hollóstetõ és Bükkszentkereszt között az erdõben, ennek következtében végig mûúton kell haladnunk. Ez sem zavar annyira, mert a természet megannyi csodája sokszor megállásra késztet, a fák a mûút mentén is szép látványt nyújtottak.

Balról nemsokára feltûnik a Rókafarm, majd nemsokkal utána a Lillafüred-Felsõtárkány fõút. Elhatározzuk, hogy ma az UKK tagjai leszünk és nem élünk a kínálkozó betonnal, helyette a S sávot követjük bent az erdõben. Az az igazság, hogy mindenképpen megérte, mert Szarvas-kútnál a tisztás felõl megint megkapó látvány fogad bennünket. Keresztezve a mûutat, megkezdjük a kapaszkodást a fennsík irányába.

Nem olyan vészes az emelkedõ. Az úton vékony hólepel, a ködöt harapni lehet. Megyünk egyre feljebb és feljebb. Ahogy az elsõ nagyobb mászás végére érünk és kijutunk egy szélesebb erdészeti útra, vékonyodni látszik fölöttünk a páraréteg. Ez optimizmusra ad okot. Jön az utolsó emelkedõ fel a Sugaróra. Csoda történik! Mielõtt felérnénk, kitisztul felettünk az ég! Itt ma nagy élményekben lesz részünk. A tiszta ég kékje és a napsütötte zúzmarás fák felejthetetlen látványt nyújtanak.

Észrevesszük, hogy oszi szakálla a ködben "szögesdrót módjára" összeállt és megfagyott:) A Sugaró amúgy is egy csuda hely, most talán még különlegesebb. Napsütés, vakítóan fehér hó, zúzmarás fák. Na és persze a dolinák, amiket nem érdemes lefotózni, mert - mint együttesen megállapítottuk - azt csak ott lehet megélni, ott kell lenni, hogy megadja azt az élményt.

Kisebb hullámvasutazás a töbrök között, majd kiérünk az erdészeti útra, majd röviddel utána a mûútra. Itt megint UKK-osok leszünk és követjük a Z sávot, amennyire lehet. Eleinte bújócskázunk a fenyvesben az ágak között a szûk ösvényen. A kabátunkkal megrázott fenyõkrõl hull a zúzmara, egyenesen a nyakunkba:) Megint keresztezzük a mûutat, majd a jelzésen közelítjük meg Nagy-mezõt. Kicsit ritkásak a jelek erre, de oszi GPS-e mindent tud.

Nagy-mezõnél nagypistázunk, kimegyünk fotózni, mert bizony van mit. Csodaszép napot fogtunk ki, és ki szeretnénk élvezni minden percét, fõleg a felhõk felett eltöltött idõt. Bánkút felé hamar elrepül az idõ. Itt már igazi tél honol, talán nem csak a zúzmara, de valódi hó is ropog a talpunk alatt. A Csalánosi parkoló után látni sok-sok túrázót, akik már visszafelé jönnek az oda-vissza szakaszon. Itt találkozunk elõször SétáLós bácsival és zsotyekkel.

A bánkúti ellenõrzõponton pezseg az élet, jönnek szép számmal befelé a résztvevõk. Itt pihen Petami és V. Gyuri, de nem sokáig, mert pár pillanat múlva már tova is illannak. Kellemesen esik a vajaskenyér hagymával és Vegetával. Nemkülönben a fincsi tea citromkarikával. A fedett helyiség további ejtõzésre csábít, de 10 perc után mehetnékünk támad. Oszi és Beugró lány átmennek kávét inni, én még lenyomok 2 szelet kenyeret. Talán nem is kellett volna az már nekem, mert nem sokkal késõbb hasfájásom lesz, az emésztésem csak lassan indul be.

Oszi megüzeni, hogy ne várjunk rá, majd utolér. Beugró lánnyal nekiiramodunk és megyünk a fennsíkon az OKT mentén. Gyönyörû az erdõ, nem tudunk betelni a látványával. Régen járhattam már különben erre, mert az erdészeti útról sokkal hamarabb gondoltam a letérést a Keskeny-rét felé. Az az emelkedõ sem kellemetlen, de ezzel a korai keléssel már bizony dolgoztatja a szívet rendesen. Jelez is sokszor Beugró lány pulzusmérõ órája.

Várom nagyon a Z háromszög három-kõi elágazóját, tudván, hogy onnan már nincsen sok a "nagy látványig". A Nap szépen lassan "konyul lefelé", az út meg kényelmesen emelkedik. Petamiékat itt érjük be. Kérdezik tõlünk, mikorra akarunk beérni. Mondjuk, legkésõbb 9-re. Õ pedig 8-ra... Hát ahhoz nagyon sietniük kellene. A Büszkés-hegy oldalából balra kinézve már látni, hogy nem mindennapi élményben lesz részünk a Tar-kõrõl. Rövidesen beigazolódik mindez.

A csúcskõrõl már olyan látvány tárul a szemünk elé, amit én még innen sosem tapasztaltam. Mintha repülõn utaznánk, alattunk a ködréteg, nagyjából 850 m magasságban. Felette szikrázó napsütés, fejünk felett felhõ egy szál se. A Három-kõ irányában a köd "fel-felcsapdos", akár a tenger hullámai. A Három-kõ irányába gyakorlatilag csak a 900-asok látszanak ki. Dél felé szinte semmi, csak a végtelen ködmezõ. Nyugatnak meg a Bükk további "kövei", azoknak is inkább csak a legteteje. Távolban pedig kristálytisztán a Mátra két nagy csúcsa, a Kékes és a Galyatetõ.

Fent kellemesen melegít a napfény, a talaj érezhetõen felolvadt. Tiszta dzsembori-hangulat uralkodik, 20-30 túrázó ül ott és próbálja magába szívni és elraktározni ezt a nem mindennapi élményt. Összefutunk ismét zsotyekkel, OT Katával és SétáLós bácsival. Petami is befut és továbbra is szeretné belõni magának a legutolsó vonatot haza Egerbõl. Felajánlom, hogy tarthat velünk, ha bírja a tempót, akkor biztos van esélye a vonatra. Akkor még nem tudom, mi lett vele, mert végül nem velünk jött tovább.

Az "év kilátásától" kénytelenek vagyunk elbúcsúzni, mert célunk, hogy minél többet tudjunk világosban menni. Ennek megfelelõen megyünk lefele, mint a meszes. A meredekebb lejtõkön azért persze fokozott óvatossággal, mert a lábunk alatti fehérség sokmindent rejthet... Nem tervezek zakózást, szerencsére nem is estem el egyszer sem.

A Toldi-kapu, valamint a Hereg-vágás lejtõje után gyorsan elérünk a mûúthoz, ahol még nagyobb fokozatba kapcsolunk. Beugró lány kocog mellettem, én meg nagy léptekben gyaloglok. Egyesek jót mulattak ezen a látványon:) Tamás-kút közeledtét az út mentén 100 m-enként kihelyezett papírok jelezték. Tamás-kút, ellenõrzõpont. Megint egy kis pihi, forró tea és zsíroskenyér. Üdvözöljük egymást gethéve, Repkénnyel, Kékdroiddal, illetve Pintz úrral, de õk nemsokára odébbállnak.

Beugró lány hamar végez és hagyom, hogy menjen elõre, majd úgyis beérem valahol. Szépen lassan megiszom a teát, aztán én is indulok. A Gyökeres-lápára vezetõ emelkedõ a túra utolsó komolyabb "megpróbáltatása", ennek megfelelõen csak aprózva de egyenletesen kúszom felfelé. Huh, fent vagyunk. Innentõl rajta vagyunk a Török úton, kényelmes az út, nincsenek nagy szintek. Irányban már egyértelmûen Egernek tartunk. Vagyis afféle "menekülési útvonal".

Rövidesen beérem gethééket, akik újból jót mulatnak, hogy míg én gyaloglok, Beugró lány kocog elõttem ugyanazzal a tempóval. A lejtõ kellemesen gyors tempóra sarkall, valamint arra, hogy minél többet sikerüljön világosban megtenni. Optimista lévén a Völgyfõ-házat tûzöm ki célul. Lámpa nélkül ellátunk még, de a fekete és fehér foltokon kívül apróbb részleteket már nem sikerül kisillabizálni. Ez eléggé kockázatos, mert lehet az egy kó, akár egy jeges szakasz, vagy sár is. Ezért, fõleg a lejtõs szakaszokon visszaveszek a tempóból, testi épségem érdekében.

Völgyfõ-háznál több kisebb csapat jön létre. Visszanézve a úton látni a sok kis "szentjánosbogarat", és elõre nézve is jelzi számunkra, pontosan merre is vezet az út. Völgyfõ-háztól még sok apróbb szint vár ránk, majd lélekben már készülünk a Kövesdi-kilátó emberesebb emelkedõjére. Hamarabb el is jön, mint gondolnánk. Eközben Beugró lány GPS-e "befagy", így nem tudunk távadatokhoz jutni. Nem is baj, már nincs olyan sok vissza.

A Kövesdi-kilátónál már nagyon sûrû a köd, balra kikacsintgatva a nagy semmit látjuk csak. Túljutva a csúcsponton, óvatosan haladunk lefelé a lejtõn. Lámpa nem kell, mert a hó szinte világít. Szépen kényelmesen érjük el a Várkúti turistaházat. Odabent nagy az élet, Bubu éppen teszteli a szolgáltatást, wudu hangosan üdvözöl. Egy kicsit megpihenünk, inkább szomjas vagyok, mint éhes. 1 kenyér bekebelezése után inkább továbbállunk.

Valószínûleg fáradunk rendesen, mert ahogy kiérünk a szabadba, elkezdek veszettül reszketni. Fázom. Na sebaj, rögtön Várkút után jön egy kellemes emelkedõ. Egy dolog mondjuk biztos: Tamás-kút után a megadott szintnél jelentõsen többet küzdöttünk le. Érezni, hogy mind én, mind Beugró lány már lélekben a célban jár. Kicsit ez most a monotonitás próbája. Kisebb hullámvasutazás, pár hegyet megmászunk, aztán elérünk a Nagy-Eged nyergébe.

Innét inkább a P sáv jelzést választjuk, és a csúcs kihagyásával a hegy mellett ereszkedünk le a kerítések között. Nagy szerencsénkre egy népes csoport alakul, és mindenki figyeli a jelzést. Eleinte kellemesebb széles köves út, majd egy kanyarnál jobbra térünk a fenyvesbe egy keskeny ösvényre, ami cikk-cakkosan halad erõteljesen lefelé. Látni a távolban fényeket, ami optimizmusra ad okot. Hamar leérünk Csomóstanyára, ahonnan még egy "EKG-görbe" vár ránk. Elõször szintben haladunk kellemes vízszintesen, majd lefele a szõlõk közt.

Mire azt hinnénk, hogy már csak be kell gurulni Egerbe, ott terem elõttünk egy mókás emelkedõ, amin fel kell még másszunk. Ez már nem esik kellemesen, talán egyikünknek sem. Átbukunk a gerincen és becsorgunk a mûúthoz, az Eger határát jelzõ tábla mellett. Most már tényleg csak gurulás van hátra. Elõvesszük a leírást, hogy innét már aztán egy méternyi felesleges kolbászolás ne legyen. Átkelünk a vasúti síneken, majd követjük a megadott utcákat. Szép látvány a minaret, még így is, a sötétben. Pár pillanat és beérünk a célba, az iskolába. Kereken 12 óra alatt.

Bónt kapunk egy forralt borra, valamint virslire. Tea korlátlanul fogyaszható. Rengeteg ismerõssel futok össze. Futók, gyalogosok. Beszélgetünk. Beugró lány elhozza az autót a buszpályaudvar mellõl, és közben elviszi wuduékat az állomásra, ahol az õ autójuk pihen. Nemsokára befut oszi is, aki mókásan meséi, hogy Várkútra totálisan fagyott szakállal érkezett. Ez a látvány az ottaniakat fotózásra késztette. Mutatott is egyet nekünk bizonyítékképpen.

Nem pihentünk túl sokat az iskolában, indultunk is vissza Pestre. Hatalmas élmény volt a túra, az idõjárás és a táj nagyon kitett magáért. Azt hiszem, ez felért egy elõzetes karácsonyi ajándékkal! Lélekben hihetetlenül feltöltött és biztosan éltetni fog egy jó darabig.

Köszönöm a rendezõségnek a túrát, Beugró lánynak a fuvart, neki és oszinak pedig a társaságot!
 
 
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20072007.12.17 17:13:59
Börzsönyi Vulkántúra

Már napokkal a túra elõtt elkezdtem fejben elõkészülni a szombatra. Nézegettem, hogy mit is várhatunk az égiektõl. Kicsit elgondolkoztatott, hogy pont a túra napjára ígértek havazást, de ha az ember ugye már rég tudja, hogy a kedvenc hegységében egy nagyon eltalált útvonalon túrát rendeznek, akkor feltétlenül ott a helye.

A reggeli vonatról Kismaroson leszállva kirajzolódik egy boly, akik egyfelé tartanak. A királyréti buszra is hosszabb idõt vesz igénybe a felszállás, mint amit a sofõr általában megszokott. Hideg van, tiszta az égbolt, szép nap elé nézünk!

A rajt az Oktatóközpont elõtt, mivel kora reggel még nem lehet bemenni az épületbe. A kis sorállás ellenére mindenki türelmes, és van bõven ismerõs, akikkel el lehet ütni azt a néhány percet. Tanúja lehetek annak is, ahogy két túrázó kideríti egymásról, hogy valójában rokonok…

Fél nyolckor elrajtolunk H. Misivel, és csak szépen, nagyon kényelmesen megyünk. A Taxi-nyiladék „kifutópályája” és enyhe emelkedõje csábítana egy erõteljesebb tempóra, de nem engedek a kísértésnek. Kell még az erõt késõbbre is tartalékolni. Vissza-visszanézünk a királyréti Várhegy irányába, ahogy megy fel szépen lassan a Nap, pompás látványt adva ebben a tiszta idõben.

Hó itt még gyakorlatilag nincs, sõt késõbb a Cseresznyefa-parkolónál is csak mutatóban. A Vasfazék-völgyben még kellemes emelkedõvel érjük el a Kárpát-hidat. Nagyon jó ötlet volt ide tenni a pontot, illetve az, hogy minden évben valamennyit módosulnak az ellenõrzõpontok helyei. Így aztán nem lehet megszokásból menni az úton. Apropó megszokás: hihetetlen hogy tavaly ilyenkor még kifejezetten tavaszi idõt élvezhettünk, most pedig kemény hideget rendeltek számunkra az égiek!

A Kárpát-hídon átkelve nekikezdünk a szinteknek. A talaj fagyott, helyenként csúszik is, sok esetben nem lehet biztosra menni, hogy az avar rejt-e valamit maga alatt. Menet közben Misi pedzegeti, hogy bizonyára átment pluszba a hõmérséklet, hiszen helyenként tócsákon gázolunk át. Kiderül, hogy messze nincs itt plusz, csak ideiglenes patakok folynak keresztbe-kasul az úton. Egyik-másik patak szép hozammal csörgedezik.

Mikor a K négyzet jelzésen bedurvul az emelkedés és keresztezzük a szélesebb utakat, egyiket a másik után, érezni, hogy nincs messze Nagy-Hideg-hegy. Az egyik ilyen keresztezésnél valami fantaszikusan süti meg a Nap az úton lévõ hóleplet! A felvonó aljától a az Éneklõ úton kihagyjuk az éneklést, szépen komótosan felszuszogunk a turistaházig. Itt RitaB fogad üdvözölve, valamint az éppen itt pihenõ ELTÉ-s csapat Petamival kiegészülve. Nem idõzünk sokáig, még nagyon az elején vagyunk, ráadásul olyan szép az idõ, élvezzünk belõle minél többet!

Útvonalkövetés helyett most „nagypistázunk” és Misivel felmegyünk a Nagy-Hideg-hegy csúcsára, ahonnan káprázatos panoráma fogad. A Visegrádi-hegység havas csúcsai, a napsütötte Duna szalagja.. Visszatérve a P sávra, a Rakodóig való ereszkedéskor nyilvánvalóvá válik, hogy itt ma a lejtõk is izzadságosak lesznek… már ha az a cél, hogy két lábon tegyük meg az utat.

A Csóványosig tartó gerincút egyszerre nosztalgikus és felemelõ. Az itteni bükkösökben süvítõ szél hangja mindig részét képezi ennek az útnak, oly ritka a szélcsend (talán az idei Teleki 50 volt a kivétel). A Haramia-lyuk elõtt balról egy kövekbõl kirakott emléket nézünk meg közelebbrõl, egy fiatalon elhunyt tanárembernek állították, legalábbis ezt mondta nekünk egy éppen akkor elhaladó résztvevõ. A kilátás a nyugati gerincre pazar, szemezünk is a látvánnyal. Pár órával késõbb fordított felállásban megismétlõdik az „átkukucskálás”.

Csóványoson ep., most kihagyom a kilátót, Misi felmegy. Eközben észreveszem, hogy szépen rendbe hozták az útjelzõ táblát. Grobáék Gudlukinggal elviharzanak közben, és tzh-ékkal is összefutunk. A Magosfáig tartó úton megérezzük, hogy a hegy északi oldalára kerültünk: kegyetlen hideg lett hirtelenjében. A síkesztyû alatt is fáznak az ujjaim. Magosfáról Esztergályos fele menet idõnként ki-kitekintgetünk jobbra, ahol is szépen tisztán látszanak szlovák hegyek. Elfutnak közben csapatostul a futók, Csanyának és Jaatnak dobok egy „hellót”.

Nem csal az emlékezetem, és még két kisebb huplit küzdünk le, mielõtt jön a lekanyarodás balra a Fekete-völgyhöz. A Godóvár elõtt egy részben kopár hegyoldalról balra kitekintve fantasztikus kilátásban gyönyörködünk, szemben a Kövirózsás áll és vár, hogy meghódítsuk. Godóvár után pedig az amúgy is meredek és görgeteges lejtõ most a lefagyás miatt különösen lassításra kényszerít. Magas termetem miatt nem is erõltetek semmilyen tempót, érjünk csak le egy darabban… ez a jelszó. Misinek itt sokat segít a síbot.

A Fekete-völgy elõtti leágazó már annyira nem veszélyes, szépen leballagunk a panzióhoz. Elõtte azonban még vár ránk egy patakátkelés. A kövek helyett inkább a közelben lévõ fán próbálunk szerencsét, és a Cuha-patakon edzõdött emberfiának ez nem is jelent megoldhatatlan feladatot. Az ellenõrzõponton olahtamas pecsétel, bent a házban felesége valamint Vagdalthúsék kenik a kenyereket. Jól esik a meleg tea. Nagyon jó piknikhangulat uralkodik, sok-sok ismerõs, felsorolni nem is tudnék mindenkit. Itt ér utól bennünket C. Béla, aki útitársunk lesz csaknem végig.

Nem idõzünk túl sokat, irány fel a nyugati gerincre. Igazából az eleje annyira nem is kellemetlenül meredek, viszont alamuszi módon folyamatosan emelkedik. Tudván, hogy a durvább rész majd a hullámvasutazáskor jön, megint visszafogunk a tempóból. Jancsi-hegytõl sok-sok kényszerpihenõt tartunk, mert muszáj kitekinteni a Csóványos felé. Tiszta az idõ továbbra is, kattognak is rendesen a fényképezõgépek.

Feltûnt, hogy Béla a házból való kijövetel után eltûnt. A Jancsi-hegy elõtt nem sokkal balról csörtetésre leszek figyelmes. Béla az, és nevetve konstatálja, hogy semmi elõnyre nem tett szert az útvonalkövetõkkel szemben. Õ gyakorlatilag irányban jött fel a roppant meredeken. Hollókõn Misi beírja a nevünket a Csúcskönyvbe, miközben csak ámulunk a szép kilátás láttán. Kövirózsás elõtt jobbra az andezites köveket úgy lepte be a vékony hóréteg, mintha valaki odafestette volna!

A nyugati gerinc trükkös, ugyanis messze nincs olyan magas, mint a fõgerinc, viszont minden egyes csúcsot külön meg kell mászni. Jancsi-hegytõl egészen Salgóvárig. Közben ugye technikás is a keskeny ösvény, köveken fel-le. Tavaly a Vár-alatti tisztástól nagyon nem akaródzott felmenni a Salgóvárba. Idén a józan ész diktál, úgy megyek, ahogyan a lábamnak jó. Megállás nélkül fenn vagyunk, odafent Egonék várnak bélyegzéssel. Menetközben beérjük Dömét is, láthatóan nem esik neki túl jól ez az emelkedõ.

Megjegyzem társaimnak, hogy buliból felmehetnénk a Vár-bükkre is, ha már itt vagyunk, de nem nyeri el tetszésüket az ötlet. Innét komoly emelkedõ már nincsen, folyamatosan lehet menni és beszélgetni. A megfagyott pocsolyára írt, Dömének szánt üzenetet is észrevettem útközben. Grobáék közben hol elénk, hol mögénk kerülnek, a Magyar-hegy utáni lejtõt velük kiegészülve tesszük meg. Elbeszélgettük az idõt, és teljesen váratlanul meg is érkezünk a Magyar-völgyi ep-hez. Ezúttal semmi sör, semmi zene, hanem csoki és tea a szolgáltatás. Itt érjük be Bubut, gethét és L. Bélát.

Rövid megállás után megyünk szépen tovább az ezúttal fagyott magyar-völgyi szekérúton. Bezzeg az idei LeFaGySz-on elég érdekes volt ugyanitt a hatalmas sárban… Most inkább az a nehéz, hogy az erdészeti jármûvek által kivájt út úgy fagyott meg, ahogyan volt, és extra szolgáltatásként talpmasszírozás járt. Különösebb esemény nélkül telt el az út Bányapusztáig, elhaladva a Hevér-delelõ mellett. A Katalin-forrásnál Béla kijelenti, hogy õ nem UKK-os, úgyhogy õ inkább egy általa jól ismert alternatív úton közelíti meg Nagy-Hideg-hegyet.

Bányapusztáról jön a rövid és keskeny út, ami többnyire sáros szokott lenni, meglepetésként ér, hogy ez a rész is le van fagyva. Biztosak vagyunk benne, hogy akkor a P+ is fagyott lesz feljebb, tehát egy gonddal kevesebb. Az Aklok rétje után az emelkedõ elején beérjük a tatabányai elitcsapatot, és továbbra sem érzek különösebb fáradtságot. Beállok egy kellemesnek mondható tempóra, de ügyelve arra, hogy maradjon még a „tankban” a Hanák-rét utánra is.

Balról megjelennek a tipikus magas-börzsönyi bükkösök, elkezd süvíteni a szél: érezni, hogy nemsokára jön a „híres emelkedõ”. Az enyhe lejtõ végén egyértelmûvé válik, hogy elérkeztünk a mumushoz. Kiadom a feladatot magamnak: akármilyen tempóval is, legyen az „gyökkettõ”, fel kell jussak, megállás nélkül. Nem is tudom, hogy definiáljam azt a járást, amit ott alkalmaztam: csoszogós lépcsõjárás lehetne leginkább.. Misi közben meglépett, így nem is vettem észre, hogy a dózerútra érve nem balra, hanem jobbra kanyarodott.

A kedden vajonmerre és RitaB által kirakott útjelzõ papír eligazított a sunyi balos letérésre (tehát még megvolt, mikor arra jártam), és a széles dózerútra kiérve már tudtam, hogy csak pár perc és ismét üdvözölhetem RitaB-t a turistaházban. Furamód a dózerúton nem sikerült tempót váltani, nem engedte a lábam. Odabent nagy bulihangulat. Misi még sehol. Pár perc múlva beesik és nevetve mondja, hogy rossz útra tért tévedésbõl. Nemsokára Béla is megjelenik az alternatív útról.

Gondolkozom azon, hogy kicsit megpihenjünk, de inkább megyünk, mert még világos van. Fejlámpát azért már feltesszük, ne menet közben kelljen ezzel foglalkozni. A cél az, hogy lámpakapcsolás elõtt kint legyünk a Taxi-nyiladékon. Az Éneklõ út most már nagyon kijárt, lefelé pedig igen érdekes. Mindenki próbálja elkerülni az eltanyálást, roppant csúszós lett az út. Még 2 lejtõ vár ránk a Magas-Taxi turistaházig, hát egyiket sem kondenzgyík tempóval abszolváljuk.

A Magas-Taxnál ezúttal nem a rét végén sátorban, hanem a rét közepén az út mentén állva vár az ep.: a pontõrhölgyek mosolyogva ajánlkoznak fel egy fotó elkészítéséhez. A Grófi úton kicsit még szeles az idõ, de elkezd érezhetõen sötétedni. Kicsit rákapcsolok, mert nem szeretném az utolsó technikás szakaszt (röviddel a Taxi-nyiladékhoz való leérés elõtti rész) sötétben. Leérünk a „kifutópályához”, vagyis a „menekülési útvonalra”. Nagyon visz a lábam, nem is akaródzik lassítani. Már alig látni valamit, a lámpát még sem kapcsolom be.

Folyamatosan szemezek a királyréti Várheggyel, ami szépen lassan de közelebb jön. Lámpa bekapcs, majd kisvártatva mûutat érzek a lábam alatt. Pár pillanat és nocsak: itt a cél. Osziéktól kitûzõ és oklevél jár a kézfogás mellé, valamint az ottlévõ célbaérkezettek általi jó hangulat.

Az igazolófüzet egyszerû, tömör, lényegretörõ, a leírás elegendõ. Néhány apróság: talán egy szinttáblázat jól jöhetne egy ilyen szintes túrán, magyarán a köztes terepi pontokhoz hozzá lehetne rendelni a rész-szinteket is. A másik: a hosszmetszet X tengelye nem egészen a valós kilómétereket tükrözi. Igazából a túrán számomra közvetlenül sem a szinttáblázatra, sem a hosszmetszetre nem volt szükség, mert ismerem az útvonalat, de aki mondjuk elõször jön a túrára, talán segítség lehet ez a plusz információ.

Misi és Béla nem sokkal utánam befutott, majd Béla felajánlotta, hogy hazafuvaroz bennünket. A kocsiablakból láthattuk már csak, ahogy egy kiadós havazás veszi kezdetét. Szerencsére tévedett egy pár órát a meteorológia, jobb volt ez így most, tiszta idõben megcsinálni a túrát.

Nagyon köszönöm a rendezõknek a túrát, igen jól éreztem magam. Ritkán szoktam egy-egy rendezvényre visszajárni, a nagyon eltalált útvonala révén a Vulkántúra viszont fix programom lesz decemberenként!
 
 
Veszprém-Alsóörs vasútvonal emléktúrájaTúra éve: 20072007.10.14 20:47:18
Az elõzetes kiírásnak megfelelõen a veszprémi buszállomástól visszafelé, a Budapesti úton kezdtem el keresni az egykori vasútállomás épületét, amit könnyedén meg lehetett találni. Jelenleg felújítás alatt van, az aljában üldögélõ rendezõket felismerve megerõsítést nyert bennem, hogy jó helyen járok:)

Nevezés fejében 2 A/4-es lapot kaptam, mely tartalmazott egy "képzeletbeli" utazás leírását az egykori vasútvonal mentén, melyet az egyik rendezõ írt meg, hosszas levéltári kutatómunka eredményeképpen. Alapvetõen a túra nem a teljesítményrõl szólt, sokkal inkább a vasútvonalról és az emlékezésrõl. Ehhez sok-sok támpontot adott a fent említett utazás-leírás, valamint a tájékozódást segítõ útvonalleírás utcanevekkel. Ez utóbbi meglehetõsen precíz volt, és annak ellenére tökéletes segítségnek bizonyult, hogy az útvonalon legnagyobb részén alkalmi jelzések (piros-sárga szikszalagok villanyoszlopokon illetve fákon) lettek csupán kihelyezve.

Emberes ellenõrzõpont a rajt-célon túl még 2 lett kijelölve, a többi érintési ponton (az egykori vasútvonal állomásain és megállóhelyein) kérdésekre kellett válaszolni, melyekhez természetesen elengedhetetlen volt az adott hely felkeresése. Jellegében ez hasonlított a Csavargás a megyeszélen túrán megszokott rendszerre.

A rajtból kiindulva egybõl az elsõ sarkon kellett megkeresni, hogy az egykori áthidalásra mi emlékeztet. Itt vezetett át ugyanis egy vasúti híd a jelenlegi Budapesti út felett, melyet nem sokkal a vonal megszüntetése után véglegesen elbontottak. Megtalálván a választ, átmentünk az út túloldalára és rövidesen a Bakter Étteremnél az egykori Kisállomáson találtuk magunkat, ahol az volt az idevonatkozó kérdés, hogy a bejárat mellett milyen emléket õríz a régi vasútállomásról. Nagyon hangulatos a hely, különösen a bejárat melletti egykori fedett váró.

Innét a leírásnak megfelelõen haladtunk dél felé, a Szentkirályszabadja irányába tartó kerékpárúthoz. Itt ideiglenesen elhagytuk az egykori vasútvonalat, amely irányban velünk párhuzamosan, tõlünk nyugatra haladt. Azt hittem, hogy a kerékpárúton való haladás monoton lesz, de kellemesen csalódtam, mert az utat szegélyezõ fák csodás õszi színkavalkádja mindig más és más kompozícióban mutatta magát.

Felérve a platóra, egyenletes enyhe lejtõvel értem be Szentkirályszabadjára, ahol a falu történetét bemutató ismeretterjesztõ tábla egyértelmûvé tette számomra, honnan is ered a falu neve. Koppány seregével Somogyból indulva Veszprémet (a királynék városát) akarta bevenni. Az Almádi fölött Veszprémet védendõ állt egy vár, melynek ispánja Koppány hercegének sógora volt, így nem csoda hogy átengedte Koppány csapatait. Hét jobbágy tudomást szerzett az árulásról és egybõl Veszprémbe siettek, jelenteni Istvánnak a történteket. István megtámadta Koppány seregét és a vezért elfogta, majd a mostani Szentkirályszabadja templomának dombján felnégyeltette. A "hûséges" 7 jobbágyat felszabadította és nekik adományozta a falu területét. Innét a falu neve.

Visszatérve a túrára, a buszállomáson lévõ kocsmában volt egy emberes köztes ellenõrzõpont, ahol kaptunk bélyegzést. Innét indult a 12 km-es rövidtáv különben. Tovább a bicikliúton haladtunk, míg ki nem értünk a faluból. Onnét az elsõ murvás úton jobbra haladtunk. Erre egy kihelyezett szikszalag is emlékeztetett. A villanyoszlopoknál a facsoportoknál már látni lehetett az egykori Szentkirályszabadja vasúti megállóhely épületeit. Jelenleg magánterület és csomó kutyával õrzik õket. A rendezõk is mondták, benne is volt a leírásban. Az ide vonatkozó (egy vasúti mellékhelyiséggel kapcsolatos) kérdésre nem egyszerûen találtuk meg a választ, mert pont a legkutyásabb házban rejtõzött a megfejtés.

Innét ismét rátértünk az egykori vasúti töltésre, amelyet a célig gyakorlatilag el sem hagytunk. Elõször szekérúton, majd egy vetés szélén ívesen kanyarodva haladtunk, majd az egykori bakterháznál visszaértünk a kerékpárútra. Sokáig alternatív útvonalként a kerékpárút mellett egy széles szekérutat is választani lehetett a Vödör-völgytõl. Hétvégi házakat mellõzve haladtunk kényelmesen lefelé, de közben elgondolkozva, hogy a meredekség azért egy vasútvonal számára azért meglehetõsen komoly.

A szovjet hõsi emlékmûnél azonban egy járatlanabbnak tûnõ útra kellett áttérni, ami valójában az abba az irányba folytatódó vasúti töltés volt. Átkelve a vasúti hídon a hegy oldalában haladtunk a murvás töltésen. Nemsokára az Öreg-hegyen találtuk magunkat, a következõ egykori megállóhely már nem volt messze: Sárkuta (Remete-völgy). Az épület jelenleg magántulajdonban van, de egyértelmûen látszik, hogy az állomásépületként funkcionált.

Az állomásépület utáni épület kapuján kellett valami jellegzetes, vasútra emlékeztetõ dolgot találni. Nem is volt olyan nehéz, mint amilyennek elsõre tûnt.

Tovább haladva lassan már Balatonalmádi házai között "zakatoltunk". Egy enyhe jobbkanyarnál már elõtûnt a Balaton kékje is, mögötte pedig a kenesei löszfal. A Töltés utcán haladva kisvártatva elértük az utolsó köztes emberes ellenõrzõpontot az egykori vasúti hídnál, ahol a régen itt szolgálatot teljesített gõzmozdony van kiállítva. Nem csak maga a mozdony volt szép látvány, hanem a mögötte feltáruló kilátás is a Balaton felé.

Ezután 1-2 percen belül itt volt az egykori Öreghegy vasúti megálló, amit a dupla tornácáról lehetett könnyedén megismerni. Itt már betonozott úton haladtam alkalmi túratársammal, aki helybeli lévén sok dolgot mesélt a városról, meg a meredek káptalanfüredi utcákról. Szépen lassan lekanyarogtunk a 71-es úthoz, a Határ csárda mellett, ami az egykori Zala és Veszprém vármegye határán áll. Átkelve az úton, és nem sokkal rá a vasúti síneken, a vízparton sétálgatva néhány perc alatt megérkeztünk Káptalanfüred vasútállomásra, a túra céljába. Díjazásként kitûzõ és szép színes oklevél járt.

Való igaz, ez a túra nem elsõsorban a sportteljesítményrõl, hanem az emlékezésrõl, a vasúttörténeti emlékek felkeresésérõl szólt. Az idõjárás is kitett magáért, kicsit hûvös, de szikrázóan napos, kellemes idõben lehetett részünk.

A célból még a Balaton part mentén átsétáltam Balatonalmádiba, ahol a védett parkerdõt néztem még meg, hihetetlen színpompáját élvezve.

Jó döntés volt ez a túra, és remélem, lesz még folytatása, mert szerintem többen szívesen eljönnének azok közül, akik most egy másik rendezvényt választottak.
 
 
Budai tájakonTúra éve: 20072007.07.29 08:23:42
Budai tájakon 50

Hosszú idõ után kihagytam egy hétvégét, most tehát kiváncsi voltam, hogy ez a kihagyás mennyiben lesz rám hatással. Másrészt a meteorológia ugye 35 fokokkal riogatott, ami egy közepesen szintes túrán sem a legkellemesebb dolog.
Az egész heti munkahelyi hajtás után nem volt egyszerû dolog kikászálódni reggel az ágyból, de hát menni akartam és direkt koránra beszéltük meg a rajtot J. Zolival és Ebolával. Az ok prózai: ne kelljen a teljes útvonalon izzadnunk, jusson valamennyi a reggeli hûvösbõl is.

Több mint 1 órába telt kiérni Zuglóból Hûvösvölgybe tömegközlekedve, onnét pedig kellemes 7 perces sétával átruccantam a Nagy-rétre, ahol a Nagyrét utca irányába, a rétre leérve nehezen észrevehetõen bújtak meg a Rákoskertiek.

Ott várt már Ebola és Zoli, valamint K. Józsi akivel nemrég az "õrült triplát" csináltuk júniusban. Kellemes sétatempóban indulunk el, szemben a BUÉK 20 útvonalával, irány a Nagy-Hárs-hegy. Fogalmam sincs, idén ez hanyadik látogatásom a fent nevezett hegyen, rengeteg pesti rendezvény érinti. Bemelegítésnek kellemes az emelkedõ, még nem izzadunk túlságosan.

Zoli ahogyan szokott, most is felment a kilátóba. A hegyrõl kellemes lejtmenet Szépjuhászné felé, ahol aztán indulás szembe a Piros 85-tel. Zoli meg is jegyezte, hogy múlt héten már járt itt, igaz akkor már vaskosan sötétben... Jól ismert Hárs-hegyi körút, nemsoká elhaladunk a Monoton maraton köztes ep.jének helyén, ahol anno csanya osztogatta a "2n+1"-es bélyegzõket:)

Elhagyva a Hárs-hegyi körutat jön az idõnként kellemesen görgeteges szakasz, ami szerencsére nem túl hosszú, és rövidesen már az Adyliget-Szépjuhászné mûúton gyalogolunk. A Fekete-fejre való emelkedõ is nagyon ismerõs már, eleinte könnyû, késõbb azonban izzasztóbb a meredekség. Itt egy kicsit már szétszakadozunk. Fent a csúcson a "kályhánál" senki, kicsit továbbmenve azonban egy fa árnyékában találtuk F. Rolit, a pontõrt. Itt Zoli és Ebola nagy traccspartit kezdtek Rolival, amit sajnos nem tudtam végestelen végig tûrni, ezért elváltak útjaink. L. Béla és Marika, valamint K. Józsi már régen elment, így egy jódarabon egymagam bandukoltam tovább.

A Petneházy-rétnél újabb lovas fotó készül, aztán figyelek alaposan, mert a leírás szerint végig a P sáv a követendõ út, szemben pl. a Falasok(k)-kal, ahol a réten legális az átvágás. Ennek ellenére láttam jónéhány leleményes sporttársat, akik most is a Falasok(k)-on érezték magukat... A Vörös-pocsolya felé közeledve nagyon érezni lehetett, hogy mennyire kiszáradt az egész környék, porlik a talaj, sárgára égettek a rétek. Eszembe jutottak az áprilisi fotóim, ahol a burjánzó természet egészen más arcot mutatott akkor, minden zöld és üde volt.

A P/P+ elágazónál lévõ ponton érem utol L. Béláékat, akivel egy rövid beszélgetést folytatok, aztán lépek tovább. Nagyon ismerõs az út, régi emlékek is beugranak. Egy pétervásári futó/gyalogos csapódik hozzám, nem járt még a Budai-hegyekben, van mit mesélnem a környékrõl. A P háromszög emelkedõje továbbra is nagyon kellemes, hosszan de lájtosan visz egyre feljebb és feljebb. A vadvédelmi kerítés létrája tavaly õsszel már nagyon roskatag volt, idén tavasszal meg is adta magát, helyette egy kerítéslyukon kell átmászni.

A P hsz / Z hsz elágazó után az egyik kedvenc szakaszom jön a Tarnai-pihenõn át, egyrészt lejt, másrészt a panoráma is nagyon szép! Itt értük utol K. Józsit, és innét gyakorlatilag a túra végéig hármasban is maradtunk. A beszélgetés révén egyre gyorsabban telt az idõ és teljesen váratlanul el is értük a Z hsz / S+ elágazót, ahol a pontõr citromos vizet illetve sima buggyos vizet kínált. Jómagam nem kértem most még belõle, gondolván hogy onnét az etetõpont már nincs olyan messze.

Ez a S+ teljesen ismeretlen volt számomra, a Budai-hegység tud újat is mutatni:) Nagyjából szintben menõ úton haladtunk, keresztezve néhány szélesebb földutat, míg aztán egy nagyon ismerõs úthoz értünk: igen, ez a híres dózerút, ami innét közvetlenül Nagykovácsiba repít minket. Egyrészt örültünk, hogy tájékozódás-ügyileg most nem kell egy pillanatra sem koncentrálnunk, másrészt viszont Szent Péter nagyon komolyan kezdett befûteni. Az egyenletesen emelkedõ, és jól belátható út viszont pszichikailag is kezdett valamilyen szinten demoralizálni bennünket. Ráadásul egy erdészeti kocsi is elhalad mellettünk, a sofõr megkérdezi, elvihetne-e minket. Mi nem élünk a kínálkozó lehetõséggel, folytatjuk az izzadást a széles, vakítóan fehér murvás úton. Azért az emelkedõ sem tart a végtelenségig, felérünk a platóra és feltûnik szembe a Nagy-Kopasz tömbje a kilátóval a tetején.

Nemsoká az Anna-vadászházhoz érkezünk, innen a Tojás 40 útvonalával szembehaladva közeledtünk Nagykovácsi felé. Bármennyire is kellemes a murvás út, túratársaim számára nem ez legkellemesebb talaj. A Széltörés-erdõ után feltárul a Nagy-Szénás csoport látványa és elég szürke felhõk is gyülekeznek Perbál irányából. Igazából nem is bánnánk nagyon, ha egy szitáló esõ áztatna bennünket.

Elérve a faluban a kõkeresztet balra fordulunk a S sávra, ami a változatosság kedvéért megint murvás. Beleolvasva az itinerbe feltûnik, hogy már csak pár száz méter az etetõpont. Hirtelen nagyon éhes és türelmetlen lettem, és csak "nagy nehezen" érjük el a pontot. Itt a rég látott Madár pecsétel (és csak utánunk indult ki a Kutya-hegyre a pontjára), F. Jani osztja a zsíros kenyeret hagymával, csalamádéval. A legnagyobb élmény a behûtött ásványvíz marad.

Továbbhaladva a murvás úton elértük a szépen rendbehozott létrát, ahol a K+ jobbra elágazik. Ennél egyértelmûbben nem is lehet a jelzéselágazást festeni: a létrán 2 (vagy 3) helyen is jelzéseket tettek fel. A következõ szakasztól egy kicsit tartottam: a Kutya-hegy emelkedõje dögmelegben a nyílt terepen brutális tud lenni, szerencsére fölöttünk tartotta magát a felhõ és annyira nem is éreztük melegnek az idõt.

Könnyû lejtõ következett a K sáv becsatlakozásáig, majd nemsoká már ott is volt a Nagy-Szénás kopár oldalán való kaptató. Ez tényleg rövid de velõs... A kilátás lehetett volna szebb is, de túratársaimnak így is tudtam mutatni a feltáruló hegyekbõl egy párat. Ezután nem árt a tereprutin: a Nagy-Szénásról az emlékfalig vezetõ ösvény mindig a baloldali, helyenként a kövekre is van festve jelzés. Az emlékfaltól széles sétaúton haladtunk a K sávon tovább eleinte nagyon hangulatos fenyvesben. Ezután a házakhoz kiérve egy rövid de görgeteges lejtõ késztetett nagyobb odafigyelésre.

A Zsíros-hegyi mûútra érve már közel éreztük a következõ pontot, ami még a vártnál is közelebb volt, tudniillik autóval a pontõrök a mûút végéig mentek csak ki, nem a túristaház romjáig. Itt nagyon jól esett a dinnye. Annyira érett volt, hogy "jól esett", bizonyos darabjai ugyanis a földön landoltak:) Folyadék- és cukorpótlást követõen hosszú ideig ismét a Tojás 40 útvonalán haladtunk visszafelé a Z sávon.

A Zsíros-hegytõl igen rövid idõ alatt le is gurultunk Solymárra, ahol következett a végtelen városnézés. Józsiék valamilyen nyomóskutat kerestek, de elnézve hogy micsoda paloták és rendbehozott házak vannak Solymáron, nem sok esélyt láttunk, hogy találunk akár egyetlen kutat is. Végül a Lejtõ sörözõ parancsolt megálljt, ahol legurítottunk egy korsó csapolt Kozelt. Ettõl nagyon is rendbejöttünk, és vidáman motiváltan vágtunk neki a hátralévõ csaknem 15 km-nek.

Szigorúan a Z sávot követve 1 utcával feljebb tértünk le a fõútról, mint ahogy a Falasok(k)-on kellett. Innét már látszott a Szarkavár, ahova felmásztunk a következõ pecsétért. A pontõrnek nem volt tolla, így idõt nem tudott írni, de Józsinak segített a memorizálásban ("az Aranybulla után 33 évvel", azaz 12:55). Kiváncsiak voltunk, fogunk-e még erre emlékezni a következõ pontig.

Továbbra is Z sáv, át a prérin, a távolban krosszmotorosok hangját és a felvert por látványát élvezhettük. Nemsoká ismét az erdõben, aztán többnyire szintúton haladtunk párhuzamosan a Kálvária-hegy - Tök-hegy csoport hegyeivel. Itt felvetõdött egy nagy dilemma: a leírás szerint a Z sávot kellene követnünk, viszont a szöveg igazából az egykori útvonalra vonatkozik. Tudniillik a Tök-hegy aljánál át lett festve a jelzés, és az új variáció nem a "híres" éles jobbkanyart követve durván emelkedve közelíti meg a Tök-hegyi nyerget, hanem továbbmegy egyenesen, becsatlakozik az OKT-be és a Guckler Károly úton kényelmesebb (de hosszabb) úton jut el ugyanoda.

Mivel a leírás inkább a régi útvonalnak felelt meg, túratársaimat a régi útvonalra navigáltam, és következett a Tök-hegyi emelkedõ. Na itt aztán végleg megszabadultunk a Kozelbõl felvett folyadéktól:) Jelzés persze sehol, teljesen lefestve az összes. A Tök-hegyi nyeregtõl megint lelkiismereti kérdés volt hogy ki merre halad, a hivatalos út továbbra is Z sáv volt, amely DNY-i irányból mellõzi a Csúcs-hegyet egy szûkebb ösvényen, hétvégi házak közt, majd késõbb köves-murvás úton jut el a Virágos nyeregbe.

Nagyon lehangoló látványt nyújtott a nyeregben a csaknem teljesen sárgára égett fû. Innét a Város peremén és a Sárga 40-rõl már jól ismert S sávon vettük célba az Újlaki-hegyet, szerencsére csak idõnként bújt elõ a Nap a felhõk mögül. Most nem esett annyira kellemesen a hegymászás, mint a fent említett két rendezvényen, na persze ott egészen más volt a klíma...

Az Újlaki-hegyen a pontõrtõl kapunk vizet (desztillált vizes marmonkannából:) ) és gyönyörködünk a vitorlázó reptér és néhány levegõben lévõ sárkányrepülõ látványában. A lábtörõ lejtõt magunk mögött tudva már ott is vagyunk a K körsétával közös szakaszon, ami továbbra is lábtörõ, de szélesebb út. Az Újlaki-hegyi parkoló után megint van valami érdekes, amit mutathatok túratársaimnak: a híres-neves ereszkedés a Határ-nyeregbe. Meg is lepõdnek, hogy ilyen lejtõ van a Budai-hegyekben.

Az utolsó komolyabb emelkedés következik: fel kell mászni a Vadaskerti-hegyre. Útközben MTB-sekkel találkozunk, egyikük megjegyzi, gondolkodott rajta hogy eljön erre a túrára, végül azonban a bicikli mellett döntött. Hó-rukk, és már fent is vagyunk a hegyen, gyakorlatilag innét már csak le kell gurulni Hûvösvölgybe. Avagy... ja igen, akkor még csak a mûútnál leszünk. Rövidesen meg is érkezünk oda, aztán azonban még át kell menni az aluljárón, fel a régi villamosvégállomástól a lépcsõkön a Gyermekvasút felé, majd annak aluljáróján keresztül a reggel már végigjárt úton a Nagy-rét felé. A távvezetéknél csengettek az utolsó szintemelkedésnek is, a kellemes sétaúton becsorgunk a célba.

Marcsiéktól gratulációk az oklevél / kitûzõ mellé, majd "zsírospapa" meg "margarinospapa" vár, ice-tea / szörp és víz kíséretében. A legyek ellen letakarták a megkent kenyereket, valamint éppen csak annyi kenyér állt készen, ami belátható idõn belül elfogy. Nagy pozitívum! A célban még összefutok tanker007-tel, valamint kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak zsolt.75-tel.

Nagyon kellemesen esett a túra, jó társaságban, Rákoskerttõl megszokott színvonalú volt a rendezés. Kellemesen elfáradtam, köszönöm a rendezõségnek ezt a napot!
 
 
A Budai-hegység távoli csúcsaiTúra éve: 20072007.07.17 18:30:18
BHTCS

A nekünk rendezõknek mindenképpen extrém BUÉK túra után mi mással lehetett volna felfrissülni, mint egy extrém téli éjszakai tájékozódási túrával:) A BHTCS-n úgy érzem teljes mértékben sikerült is regenerálódni. Grobáék társaságában (groba, V. Kati, Pintz úr és Herr Bakancs) mentünk egy ötös konvojban. Ahogy megfigyelhetõ volt túra közben is, szinte mindenki egy kisebb-nagyobb csapattal tartott, hiszen a csúcskeresgéléshez bizony jól jött a sok-sok szempár.

Az útvonalat groba javaslatára a Meszes-heggyel nyitottuk, gyakorlatilag az Ördögkerék egyik lehetséges kezdésével azonos módon (amit én tavaly pontosan ilyen formán csináltam az Ördögkeréken). Érezhetõ volt, hogy a Nagykovácsi körüli erdõk talaja egy fokkal sárosabb mint a Budai parkerdõ klasszikusai (mint pl. a BUÉK 20 útvonala), de ennek ellenére még mindig nem okozott komoly gondot.

A Meszes-hegyet még full lámpákkal közelítettük meg, de az ottani pontõrök tanácsára késõbb egyre inkább az "égi lámpás" fényére bíztuk magunkat. A viszonylag tiszta idõben sokszor hosszú idõre pihentethettük a saját pilácsainkat.

A Meszes-hegy után az ott kapott Bounty szeletet magunkhoz véve visszafordultunk és a K+/S sáv elágazásig visszamenve a Nagykovácsitól északra levõ hegyeket vettük célba. Kutya-hegyet valóban nagyon egyszerû volt meglelni, és a triviális Nagy-Szénás (ahonnan pazar esti panorámának lehettünk részesei, + ahol isteni finom tejkaramellát is elvehettünk!) illetve a kicsit odébb költöztetett Zsíros-hegy után komolyabb tájékozódást igénylõ hegyek következtek.

A tapasztaltabb kollégák könnyedén elnavigáltak a részben dzsindzsás úton a Kálvária-dombig, ahol a délelõtt még a BUÉK rendezésben segédkezõ 2 MVTE-s kollégánk, Sz. Jani és Ebola fincsi teával kínált. Ezután a Remete-hegynek nem is a megtalálásával volt a gond, hanem az onnét való leereszkedés "óvatosságtechnikai" praktikáival. Mondanom sem kell, hogy mindenki a saját testi épségét kímélendõ egy göthös csiga tempójával csoszogott le a Remete-szurdokba, ahonnan nem az itiner által is ajánlott csodaszép de veszélyes meredélyen másztunk fel a Hosszú-erdõ-hegyre, hanem a Remete-szurdokon át kerülõt téve elõbb "civilizált területre" jutottunk, majd a hegynek a gerincútját meglelve kényelmesen az EP-re értünk. Nagyon finom volt a gesztenye!

Idõben nagyon jól álltunk, és már csak 2 hegy, a Fekete-hegyek 2 púpja várt ránk. A Fekete-hegy megtalálása volt tájékozódásügyileg a mai legkomolyabb feladat. Meg is izzadtunk vele, fõleg amikor már azt hittük, hogy egyre közelebb értünk a hegycsúcshoz. Több csoport is összeverõdött a Fekete-hegyet keresve és közös erõvel aztán meglett ez a pont is. Az ottani pontõr több lehetõséget is vázolt a Nagy-Kopasz megközelítésére - km-ben rövidebb, de technikás és tájékozódós; illetve távban hosszabb, de szinte eltéveszthetetlen -, mi a "lassan de biztosan" elvet követve a kijárt utakat választottuk.

Nagy-Kopaszon is finom tea fogadott, valamint az az öröm is, hogy a Fekete-hegyekben a tájékozódás nem vett el annyi plusz idõt, mint amire elõre számítottunk. Innét már csak a - Budai kilátók túra végébõl is jól ismert - Z háromszög / Z sáv kombinációval be kellett sétálni a célba.

Megjegyzem még, hogy a Nagy-Kopasz déli oldalán szokatlanul enyhe szellõk fújdogáltak, amit persze egyáltalán nem bántunk:)

A célban 3 kitûzõbõl választhattunk, valamint korlátlan mennyiségben nagyon tartalmas zöldséglevest illetve teát, palacsintát és virslit. Mivel a virslikbõl a BUÉK rendezésén volt elég, ez alkalommal inkább kihagytam.

Nagyon pozitívnak találtam, hogy gyakorlatilag az összes ellenõrzõpontról fantasztikus panoráma nyílt, a települések / utak fényei által a hegyek kontúrjai is kirajzolódtak!

Klasszul éreztem magam a BHTCS-n és köszönet a rendezõségnek érte! Az idõjárásra abszolút nem lehetett panaszunk, ahogyan gondolom fél nappal korábban a BUÉK résztvevõinek sem;)

Köszönet a szervezõknek a túráért!
 
 
Börzsöny-bércTúra éve: 20072007.07.17 18:23:15
Börzsöny-bérc 35

A lényeg: ennél ideálisabb idõt ki sem foghattunk volna! A talaj gyakorlatilag végig le volt fagyva, bár a napsugarak ereje több helyen is intenzíven "kóstolgatta". Akárcsak a Szent László túrán, most is fantasztikus panorámák tárultak a szemünk elé (Holló-kõ, Nagy-Hideg-hegy, Csóvi, Dobó-bérc 640 m-es csúcsa), és most is látszott tisztán a havas Alacsony-Tátra gerinc.

Szóval ezúttal az Aklok rétje sem volt emberevõen sáros. Ellenben rögtön az Aklok-rétje után a K háromszögön szép mennyiségû fát döntöttek az útra. A nem sokkal utána következõ görgeteges rézsútos szakasz lefagyva egészen jól járható volt, az útra kidõlt hatalmas fát átkarolós-átlendülõs technikával rövid idõ alatt abszolválni lehet.

Hallgatoozoo eme túráján jól éreztem magam, az idõjárás és a panorámák is kitettek magukért. A minimál szolgáltatások meg egyéb rendezési apróságok ("nyuszikás" bélyegzõk, túra nevét nem tartalmazó kitûzõ, résztáv+részszintes táblázat hiánya az itinerben stb.) sem vették el a kedvem. Tudtam, mire számíthatok. A túra végi mûút pedig kifejezetten jól esett, én személy szerint kedvelem a betont.

És egy kis érdekesség: a túra résztvevõinek túlnyomó többsége "hallgatoozoo-ellenes" módon autóval érkezett; ha a rajt-cél megközelíthetõségét nézzük, akkor nem is csoda...

Utólag is köszönöm azon sporinak, aki a célból Pestre fuvarozott!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1193#2
 
 
BoglárkaTúra éve: 20072007.07.17 18:17:49
Boglárka 30

A Normafa utáni délután eleredt komoly esõ miatt figyelmesen nézegettem a felhõk állását a met.hu-n, és hát a Balaton környékén este 7 óráig elég rendesen kente. Épp ezért nem is nagyon tudtam, mire számíthatunk majd ma a terepen. Részben azért nem, mert számomra teljesen ismeretlenek voltak a somogyi dombok, így azt sem tudhattam, milyen ott a talaj, és mit mûvel komoly esõzés után.

_sportoljunk_, _Vándor Csillag_ és _petami_ társaságában mentünk le kora hajnalban. _petami_ bevállalta a 60-at, mi hárman inkább élvezni szerettük volna a tájat, ezért inkább maradtunk a 30-as táv mellett.

Habár elinduláskor Pesttõl egészen Fehérvárig esett, utána alábbhagyott és szerencsére a Balatonnál már "gonosz" felhõk sem voltak felettünk.

Egy egyszerû itiner birtokában elindultunk. Az itiner tartalmazott egy rövidebb útvonalleírást, a túloldalon pedig egy térképmásolatot, amelyre be voltak jelölve a pontok filctollal, az útvonal viszont egyáltalán nem. A leírás szövegére hagyatkozhattunk, nem mindig volt teljes és egyértelmû, de a terepen a kreativitás és tájolás segítségével eltaláltunk a pontokra. Kiderült hogy a 30-on Gyugyig a zöld sávot kellett követni (nem szerepelt a leírásban, de azért kikövetkeztettük), onnét szalagozás és festett zöld pöttyök vezettek gyakorlatilag végig vissza Balatonboglárra.

Szerencsére a talaj löszös jellegû volt, ami miatt a tegnapi esõ után fél napnyi száradás után nem sok sár tapadt a cipõnkre. A szõlõk közt gyalogolva meg olyan érzésem volt, mintha tengerparton apálykor gyalogolnék a nedves homokon. Szóval a sárral nem lett gondunk.

Titokban reméltem, hogy az éjszaka áthaladt hidegfront után a szél kitisztítja a tájat és ez bejött! Csodaszép panorámákat láthattunk, rögtön az elején a Gömbkilátóból, aztán késõbb a Bánom-hegy utántól, ahogy kiértünk a szõlõkhöz. Az összes tanúhegy ott magaslott elõttünk, háttérben pedig a Bakony hegyei. A Balaton vize pedig "haragos zöld" tónust mutatott. A színek csodás kavalkádját élvezhettük, az biztos.

A Bánom-hegy körüli zárt erdõség nagyon hangulatos volt, nem beszélve a Piros ház környékérõl.

Gyugyon nagyon jól esett a Tescós ropi, amit a löszmélyúton felfelé majszolgattunk el. A célban pedig finom gulyásleves várt, egy Balaton szelet kíséretében.

Összességében kellemes túra volt, egy új tájegységet ismerhettem meg, és nagyon örültem hogy ott lehettem!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1195#2
 
 
Nagy László Emléktúra a Somlón keresztülTúra éve: 20072007.07.17 18:15:35
Nagy László emléktúra

A reggeli 6 órási gyorssal mentünk le. Kelenföldön szálltam fel a vonatra, ahova az utolsó pillanatban befutott Bubu is. Eredetileg úgy volt, hogy õ még hezitál a Nagy László és a Kaszó 20 között, de logisztikai okokból mégis elõbbit választotta. A vonaton összefutottunk Zenegyaluékkal, akik a Vértesbe mentek kéktúrázni. Mire belemelegedtünk a beszélgetésbe, a vonat befutott Fehérvárra, ahol Zenegyaluék átszálltak. Veszprémnél mi is átszálltunk, egy kupés személyvonatra.

Ezután arra lettünk figyelmesek, hogy szinte minden nagyobb állomáson bakancsos csoportok szállnak fel a vonatra. Bubu meg is jegyezte, hogy bár úgy tervezte, most egy csendesebb kislétszámú túrával lesz dolga, mégis tömegrendezvény lesz belõle.

Tüskevárnál a leszálló konvoj egyszerre közelítette meg a rajtoltatás helyszínét. Két ember foglalkozott az indítással, mégis a majd' 100 embert több mint fél órába telt elindítani. A túra bulihangulatára utalt, hogy senki sem csinált problémát a várakozás miatt.

Az igazolólap belsõ két oldalán két térképet találtunk, az egyiken a Tüskevár - Somlószõlõs közötti laposabb részrõl kisebb felbontásban egy térképfénymásolatot, míg a másikon a Somlón futó összes turistajelzésrõl egy kézzel rajzoltat. Az A4-es lap külsõ 2 oldalán a címlapon túraadatokat találtunk (afféle kiírás jelleggel), hátul meg a távadatok+ jelzések, valamint az igazolások helyei voltak elhelyezve.

A túra elsõ fele síkvidék jellegû volt. Borult idõben indultunk el, és elkelt még a dzseki. Jelzetlen, de piros ragasztószalagokkal megerõsített földutakon haladva jutottunk el Iszkázig, ahol a falun áthaladva az északi faluszélen értük el Nagy László szülõházát. A ponton Nagy László fia fogadott minden túrázót, mi is elbeszélgettünk vele, a Somló-vidék varázsáról, a kultúrtörténeti kincsekrõl. Somlói bort is lehetett kóstolni, lehetett emellett üdítõt is választani. Kaptunk ezenfelül müzliszeletet is.

Nagy László szülõházában emlékkiállítás van berendezve, amit természetesen megtekintettünk. Több mint fél órát idõztünk itt, ezáltal kicsit sietõsebbre kellett kapcsoljunk, hogy a szintidõvel ne legyen problémánk. Bubu meg is jegyezte, hogy a bulijellegû rövidtávokon sokkal nagyobb gondja szokott lenni a szintidõ betartásával, mint egy százason.

Somlószõlõsre eleinte kijárt szekérúton mentünk, majd egy vadregényesebb, kevésbé járt útra tértünk, amelyen tócsákat is kerülgettünk. Azt hiszem, ezen a szakaszon találkoztunk egy ELTÉ-s különítménnyel, valamint pozo-ékkal. Ekkor már igencsak tûzött a nap, elkerültek minket a felhõk. Elérve Somlószõlõs szélét egy italkimérõ egységben globális etetõpontnál találtuk magunkat. Bubu örömére korlátlan, szeletelt uborkával díszített zsíroskenyér dukált. Itt is elidõztünk, így aztán lassan számolgatni kellett, hogy milyen tempóra lesz szükségünk az elkövetkezendõkben.

Ezután jött a túra szintekkel tarkított szakasza. A Somlón át több vargabetût is leírva 12 km-t haladtunk, útközben szinte 2 km-enként voltak elhelyezve ellenõrzõpontok. Érintettük a Somló szinte összes kápolnáját, amik a szõlõvel, virágokkal megkapó látványt nyújtottak. Útban a Márton kápolna felé láttunk egy "behajtani tilos" táblát, ami alá a "kivéve gyalogosok" volt odabiggyesztve. Elmosolyodtunk, hogy akkor a futók itt bizony szabályt szegnének:)) A Szent Márton kápolna nyitva volt, persze meg is néztük belülrõl, és Bubu ivott a mellette fakadó forrásból.

Egy rövid oda-vissza szakasz után megint szõlõhegyek között haladtunk ezúttal dél felé. Látszott a Bakony több csúcsa, mint pl. a Kab-hegy, a Kõris-hegy és a Tapolcai-medence tanúhegyei közül is többet felismerni véltünk. Bubu lelkesen mutogatta az Ajka környéki dombokat és a Négyszögletû kerekerdõt. A Szent-Margit kápolnánál mindenkinek egy egész üveg ásványvíz járt, valamint bemehettünk ebbe a kápolnába is. Innét a S sávon felkapaszkodtunk a Somló csúcsára. Nagyon szép volt az erdõben a bazaltlépcsõsor.

A szintidõ rémét magunk elõtt látva a kilátót most ezúttal kihagytuk, egybõl mentünk tovább a Somlóvár felé. A csúcson egyébként nem találtuk meg azonnal a S sáv folytatását Ny felé, hát szó ami szó, nem is volt táblákkal kijelezve... A Somlóvár nagy élmény volt számomra, több fala is áll még, és a látvány észak felé igencsak megkapó!

Innét megint egy rövid oda-vissza szakasz után jött a jelzéskavalkád a következõ pontig. 2,5 km alatt 5 jelzésváltásra kellett odafigyelni... Az erdõbõl kiérve szõlõk közt haladtunk, hol lefelé, hol felfele. A szõlõk és a hegy látványa folyton fotózásra késztetett. Egy rövid szakaszon (ma már nem elõször) a "sárga borospohár" jelzést követtük, majd egy rövid szalagozás után jutottunk el a Szent Ilona kápolnához. A pont a kápolnában volt, ahol újabb borkóstolásra nyílt lehetõség.

A kápolna után újabb rövid emelkedõ következett, ahonnan megfigyelhettük a hegy déli oldalát a bazaltképzõdményekkel. A Taposó-kút után azonban végérvényesen délnek vettük az irányt és elhagytuk a Somlót. Röviddel a cél elõtt egy hosszasan kígyózó gyermekcsoportra lettünk figyelmesek. Azt gondoltuk, õk is a túrán vannak, így megijedtünk, hogy a szintidõ, illetve az eltervezett vonat veszélybe kerül. A vége happy-end lett: a szintidõ meglett, a gyerekek pedig a vasútállomáson letáboroztak, a cél érintése nélkül. A díjazás nagyon egyedi: Nagy László fia, aki különben grafikus, tervezte az emléklapon látható rajzokat. Kaptunk még egy helyben készült noszlopi - devecseri paprikakrémet is. A vasútállomáson összefutottunk a Láss ki! fõrendezõjével, és egy jót dumáltunk. Bubunak egy kicsivel több ideje maradt, hiszen õ Szombathely felé utazott tovább a másnapi Csömödér 20 kapcsán.

Az Elvira különben jól megtréfálta a Pest felé utazókat, tudniillik a 15:50-es vonatot nem adta ki, helyette egy bobai átszállást javasolt. Úgy terveztem, hogy még gyalog átsietek Devecserre és ott szállok fel a gyorsvonatra. Szerencsére a személy jött, igaz 5 perc késéssel. Pozitív csalódás, hogy a vonat a késést behozta (!!), sõt Fehérvár elõtt azért kellett 3 percet várakozni a nyílt pályán, nehogy hamarabb érkezzünk meg, mint kell. Fehérváron aztán visszazökkentem a valóságba, tudniillik a gyors 15 percet késett...

Összességében jól éreztem magam, ennyi képet túrán még nem lõttem el, mint itt! Akik még nem jártak erre, csak ajánlani tudom, hogy nézzék meg a Somló vidékét.

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1212#2
 
 
Délibáb 15Túra éve: 20072007.07.17 18:13:59
Délibáb madárfigyelõ túra

Még sosem jártam a Hortobágyon, ezért külön örültem annak, hogy az elsõ alkalomra egy kifejezetten buli-rendezvényen került sor. J. Zolival mentem le és vele is teljesítettem a túrát. Nagyon kellemesen sétálva gyalogoltunk végig. Nagy szerencse, hogy az útvonalon csaknem végig borult volt az ég, mivel a Hortobágy ugye nyílt terep.

A délutáni Délibáb-futás elõrendezvényeként indult a teljesítménytúra. Külsõségeiben sokminden jutott nekünk is: ugyanolyan nevlapot töltöttünk ki, mint a futók (iskolai végzettség és a nemünk is kitöltendõ paraméter volt) és kaptunk rajtszámot is, rajtként hivatalosan a futásokon ismert idõmérõs célkapu szolgált. Az útvonal megegyezett a délutáni futóverseny hosszútávjával.

A táj elbûvölt. Nem gondoltam volna, hogy ennyiféle növényt, madarat láthatunk majd. Nem lehetett pihentetni a fényképezõgépet, mert mindig akadt új téma...

Az útvonal annyira nem volt monoton és idõnként a lábunk elé is nézni kellett, mert olykor-olykor göröngyös szakaszokon is jártunk. Gyalogos túrázóként szokatlan volt a "kordon" ill. a nagyon egyértelmûsített követési irány. A megtett egész kilómétereket nagy táblák jelezték, eddig ilyennel korábban csak a Lokomotív 424-en találkoztam.

A rendezõk folyamatosan járták az utat kismotorral, ami egyrészt megnyugtató hogy gondoltak ránk, nehogy elvesszünk, viszont ugye a túrázó a nyugodt természethez szokott...

Klassz színes térképvázlatot kaptunk, amin az érintett helyek közül többrõl mellékeltek fényképet is.

A célba érve nagyon szép oklevelet kaptunk, mellé kitûzõt is, valamint egy csoki + energiaitalból álló csomagot. A célban megtekintettünk még egy csikós-bemutatót karikásostor-pattogtatással és nagymama-lovagoltatással. Ja, és összefutottam Vlaszijjal a célban, aki még az elõtte álló futásra készült.

Örülök, hogy itt lehettem, és megismerhettem ezt az általam eddig hanyagolt tájegységet!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1222#2
 
 
Közeli Helyeken/Csontok útján/Dél-Balaton/Harkány/Dombóvár/Határvidék/Megoldjuk 5*2*30Túra éve: 20072007.07.17 18:13:14
Dél-Balaton 2x30

Annak tudatában készültem a túrára, hogy a táv az elõzetesen kalkulálthoz képest több lesz. Ehhez képest is értek apróbb meglepetések. Bubúr fuvarozott le engem és J. Zolit, a kocsit az elsõ napi célnál, a boglári Gömbkilátónál hagytuk. Az odavezetõ út szerencsére ismerõs volt a Boglárka túráról. Onnét sietnünk kellett le a buszhoz, mivel idõnk az indulásig már nem sok maradt. A ’07 07.07 07:07 konstellációt már a buszmegállóban éltük meg, várakozván a Fonyódra tartó napi két járat egyikére.

A fonyódi vasútállomáson beneveztünk a Fonyódi Tornára, egy igen apró nevezési lap kitöltésével. Nagy betûkkel írók számára komoly nehézségekbe ütközhet a kitöltésJ Az igazolólap egyetlen A4-es papiruszból állt, részletes útleírással, aminek bizony sok-sok hasznát vettük. A szalagozás és a leírás mindkét nap tökéletesen elegendõ volt a helyes navigáláshoz.

Már a rajtban találkoztunk G. Pista bácsival, aki nagyon meg volt hatva, hogy egy túra a saját városából indul. Útközben rengeteget mesélt Fonyódról, a szép látnivalókról, helytörténeti érdekességekrõl. A Sipos-hegy és a Vár-hegy megmászásával indult a program, jelentõs szintekkel. Az elsõ ponton kiderült, hogy miért is „Torna” a túra neve. Tornapályán kellett ugyanis végigmennünk. Czigó az elsõ ponton meg is tornáztatott bennünket, addig nem kaptunk tõle aláírást, amíg nem hajtottuk végre a tornapályaállomás elõírt gyakorlatátJ

Ezen a környéken elég érdekesek a P sáv és P háromszög jelzések, nem is lehetne kispistázni, hiszen szinte mindenfelé jelezve van az út. A Sipos-hegy után jött a Vár-hegy, tetején egy fakilátóval. Talán innét Fonyódról a legmegkapóbb a látvány a tanúhegyek felé, a Gulács szinte szabályos kúp formát ölt. A Vár-hegyrõl kolbászoltunk még egy kicsit a parkerdõben, majd városi szakaszon közelítettünk a Palánkvár felé, ahol Eisinél kellett „nyújtózkodási” gyakorlatot bemutatni. Pista bácsi elmesélte, hogy annak idején ezt a környéket õk hozták rendbe.

Palánkvártól a Nagy-berek laposán haladtunk elõbb Fonyódligetre a Szakee palotába, ahol terülj-terülj virsli várt minket, ásványvíz kíséretében. El is idõztünk itt egy keveset. A sarki ABC-nél találkoztunk ati928-cal és feleségével, akik már elhagyták az etetõpontot, mi még csak odafele tartottunk. Az evés után irány Ordacsehi, elõször ugyanazon az úton, ahogy bejöttünk, a horgásztó mellett, majd át az M7-es felett. Idõközben a Nap már ki-kibukkant a felhõk mögül.

Ordacsehi után már látni lehetett a Boglártól induló dombsort, ami felé vettük az irányt. Szõlõskislaknál elfogott a Boglárka nosztalgia, a következõ pontig a falun pontosan úgy kellett keresztülmennünk, mint a fent említett túrán. A dombtetõn, a mûút jobbkanyarjánál várt minket a végtelenített üdítõfolyam. Nem is emlékszem, hány repetát kértünk a különféle szörpikékbõl.

A ponttól betértünk a szõlõk közé, és kellemesen emelkedõ úton jutottunk fel az erdõ határáig. Jól esett már egy kis árnyék, ami sajnos nem tartott túl sokáig, feljutva a Kis-hegyre begyûjtöttük az aznapi utolsó köztes ep. pontõrének aláírását, majd irány a Kápolna, ismételten déjà vu érzéssel… Az M7-es keresztezése után balra kanyarodva már nagyon ott voltunk Boglár határában. Az útbaesõ meggyfákat Zoli és bubúr nagy elõszeretettel tesztelte, kihasználva a hely kínálta extra szolgáltatást.

Kisvártatva már be is értünk az aznapi célba, a Gömbkilátóhoz, ahol a frissen készült kitûzõt és egy szép kisalakú oklevelet vehettünk át. Megtekintettünk még egy esküvõi fotózást, valamint kiadós pogácsa és francia-drazsé evészetet rendeztünk. Ezen kívül felcsaptam üdítõs kanna nyitogatónak isJ Menet közben befutott C. Béla is a célba, aki a továbbiakban útitársunk lett a hátralevõ programokon.

A táv az igazolólapon szereplõ 33 km lehetett, Szakee le is mérte bicajjal. Az ellátás kellõen gyakori és bõséges volt.

A túra után elmentünk a Kék és Vörös kápolnához, valamint egy Árpád-kori templom romjához, amit egy kellemes fürcsizés követett a szabadstrandon.

Az éjszakát a Szakee palota kertjében töltöttük szabad ég alatt való alvással, amit sajnos nem tudtunk maradéktalanul élvezni, mivel a szúnyogokon nagy elánnal támadtak minket.

Holdkórosan ébredve készülõdtünk a Csillagó túrára. A kocsival a célul szolgáló mgruber palotához gurultunk, ahol a már friss és fiatalos rendezõséget találtuk. Sikerült a nagy találkozás sétálóval (túrázó.-val), aki még volt olyan kedves, hogy kikísért bennünket a vasútállomásra. Szántód-Kõröshegy állomásra megérkezvén mgruber várt és magyarázta nekünk, hogy merre is lesz a valódi rajt (egy kocsmában). A miniatûr nevezési lap és az A4-es útleírás tegnapról már ismerõs volt.

Térkép végül nem készült ehhez a túrához, mert a turistatérkép nem igazán a valóságnak megfelelõen tartalmazza a különféle szekérutakat és ösvényeket. Egy nagyforgalmú úton hagytuk el Szántódot, majd egy nagyon szép rét mellett vezetett a túra. A rét végére érve rövid de velõs emelkedõn felmásztunk a kopár dombra, ahonnan nagyszerû kilátás nyílt a Balaton-felvidékre, a Kab-hegyre, és a távolban még a Keleti-Bakony hegyei is látszottak.

A hegytetõn sétálva látszott a lenti rét is, amely mellett nem sokkal azelõtt gyalogoltunk. Kis cikk-cakk után feltûnt a kõröshegyi viadukt, ami még sokszor került látóközelségbe a késõbbiekben. A gázvezeték menti meredek lejtõ után már ott is voltunk a monstrum alatt. Tényleg tekintélyes méretû mûtárgy! Rövidesen Marócpusztára érkeztünk, ahol lovacskákat fotóztunk. Lelki szemeink elõtt egy „globális etetõpont” képe jelent meg, de valójában itt csak egy aláíró személyzet fogadott. Vízvételi lehetõség sem volt. Na persze fogyasztani az étteremben minden gond nélkül lehetett.

A ránk váró hullámvasútra gondolva inkább továbbálltunk és megkezdtük a mászást Somogy megye két legmagasabb pontja felé. Az Alman-tetõre vezetõ emelkedõ bármelyik középhegységben megállná a helyét! A gerincre felérve pedig afféle „Muzsla-feeling” fogott el: sosem lehetett tudni, hogy melyik pukli is lesz az Alman-tetõ. Mindig csak a következõ, meg az azt következõ…

Az Alman-tetõnél egy szép fakilátó és egy pontõr fogadott. A túrára amúgy jellemzõ volt, hogy igazából senki sem tudta, hogy pontosan hány km-t jöttünk, hiszen nem lett lemérve kerékkel a túra. Minden pontõr saját maga saccolta meg az addig megtett távot. Az Alman tetõ után sokáig semmilyen szalagot nem láttunk, de kiderült hogy nem véletlenül, hiszen csak oda került szalag, ahol az útleírás valamilyen jellegzetes kanyart, útelágazást említett. Mivel ott ilyen nem volt, hosszú percekig szalagmentes kocsiutat követtünk.

A Csillagónál egy geodéziai torony mellett várt minket a pontõr, akinek elvben ki sem kellett volna jönnie, mert ide eredetileg nem terveztek emberes pontot. Ezáltal nem kellett megválaszolni a kérdést, hogy milyen együttes neve látható felpingálva a torony belsejében.

Fel sem kellett menni a toronyba ahhoz, hogy szépet lássunk: egészen a Keleti-Mecsekig gond nélkül elláttunk, tisztán ki lehetett venni a Zengõt és a Hármas-hegyet! A toronyból pedig Zoli és bubúr elmesélése szerint a Tubest.

Tartós lejtõ következett és elértük az etetõpontot Nezde szélén. Eisi a pontõr egy kicsit lelombozott, mivel folyadékkal nem tudott szolgálni, illetve amivel igen, azt meghagytuk Zolinak és bubúrnak. Sót azért pótoltunk mogyoróval és pogácsával.

Ezután sík szakasz következett, egy nagyon szép rét mellett vezetett az út, majd egy jellegtelenebb szakasz után értük el Szólád határát. Itt Zoliék „véletlenül eltévedtek” és betértek Szóládra inni, mert már nagyon szomjaztak. Bélával azonban megindultunk fel Telekibe. A haranglábnál levõ ponton aztán kaptunk „buggyos vizet” és nápolyit. Kicsit megpihentünk, a szúnyogoknak köszönhetõen rövidre sikerült éjszaka miatt már kezdtünk bealudni.

Befutottak Szakee-ek is, aminek nagyon megörültünk, mert így fáradtan nem kellett az útleírást böngészni, csak az õ nyomait követni. A Mészkemence-tetõn azonban Dinnye és Szakee kicsit elidõzött, ezért mégis magunkra maradtunk. Innentõl rengeteg elágazás, kanyar meg trükkös szakasz várt ránk, ezért nagyon bújtuk az útvonalleírást. Eleinte kellemes lejtõ és vízszintes út jött, majd a gázvezeték mentén egy emelkedõ. Nemsoká elértünk egy kanyart, ahol egy napelemmel ellátott fát lehetett fotózni.

Szent Péter elkezdett kegyetlenül befûteni, és fáradtak is voltunk. Kicsit kómásan bandukoltunk a réten a nyílt terepszakaszon. Kiérve a mûútra megláttuk, hogy a hátralévõ rész egy nagy kurfli, ugyanis a Balatontól elfele mentünk tovább Rádpuszta felé. A falu legvégén az Árpád-kori templom romjánál várt bennünket Nagy Sétáló, aki megmutatta a romokat. Vize sajnos neki sem volt korlátlan, ezért az elcsoffadtabb sporttársakra gondolva nem fogyasztottunk.

A hátralévõ szakasz végig nyílt terepen vezetett. A 67-es út keresztezése után elõbb gáton haladtunk, majd a kiszáradt patakon átgázolva egy másik gátra térve a tórendszert csodálhattuk meg, a sok-sok nádassal, és madárvilágával. Ha nem lettünk volna ennyire kómásak, sokkal jobban élveztük volna. Egy kis árnyékra és folyadékra is vágytunk már, de Czigó pontján sem volt kellõ mennyiségû víz.

Nem is idõztünk túl sokat, lelki szemeink elõtt a célbeli szolgáltatások lebegtek. Még el kellett hagyni a tórendszert, átmenni az M7-es fölött, majd körbekerülve Lelle szélét, a házakkal párhuzamosan hosszú-hosszú kilómétereket haladtunk. A kegyelemdöfést a Mátyás király útra való leérés adta meg: kiértünk a 130-valahányas számnál és a leírás szerint a 305-ös számú házig kellett rajta menni… Szerencsére hamarabb végigértünk rajta, mint hittük, és elérkezett a várva-várt cél.

Virsli és ásványvíz szinte korlátlanul. Kellett is mindkettõ, mert a szombatihoz képest a Csillagón sokkal ritkásabban volt elosztva a szolgáltatás. Vízvételi lehetõség is alig akadt. Ami pedig a túra távját illeti, sokakban felmerült a gyanú, hogy az több mint 40 km. Kellemesen elfáradtunk, és biztos hogy a dupla túra kiváló felkészülés volt a Corvin 80-ra, a sok nyílt szakaszával és szintjeivel.

Családias hangulatú volt a túra, jól éreztem magam. Olyan helyekre vitt el, ahol korábban még sosem jártam. Csak az a kár, hogy egyszeri rendezés volt…

Köszönet a rendezõknek!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1226#2
illetve http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1227#2
 
 
Corvin János EmléktúraTúra éve: 20072007.07.17 18:11:11
Corvin 80

Annak idején csupán csak a 0. rendezésen (rendezõi bejáráson) vettem részt, az 1.-9. rendezésbõl "igazoltan maradtam távol". Tehát itt volt a nagy lehetõség - mint kiderült, az utolsó is egyben - hogy rendezvényen is megméressem magam.
A túra elsõsorban nem a komoly szintek és a tájékozódás, hanem a nyári napsütés és nyílt terep miatt jelentett kihívást. Erre a múlt heti Dél-Balaton 2x30 nagyszerû felkészülést jelentett.

C. Béla fuvarozott le Erdõkertesre, ahol rögtön rajtmegtalálási problémával kellett megbírkozzunk, tudniillik a Rákóczi utcán 2 óvoda is található. Természetesen mi pont a másikban kerestük a rajtot... A mostani hétvégén gyakorlatilag nem volt konkurrens rendezvény, így sok-sok ismerõssel lehetett összefutni.

Azt beszéltük Bélával, hogy mindenképpen olyan hamar indulunk el, amennyire csak lehet, hogy minél többet élvezhessük a hûvösebb órákat a terepen. Az elsõ órákban tehát igyekeztünk azt is kihasználni, hogy a hûvösben kevésbé megerõltetõ egy nagyobb átlagtempó.

Izgalmas volt a 9 évvel ezelõtti emlékeket elõvenni, és bizony csak foszlányok kerültek elõ belõle, kritikus elágazásoknál az igazolófüzetre kellett inkább hagyatkozni. A reggeli hûvösben nem is vettük észre, hogy a kellemes tempó egy átlagos hatos... Jött is gyorsan Váckisújfalu, majd a horgásztó után Püspökszilágy. Mondanom sem kell, hogy az útbaesõ nyári rétek klassz fotótémául szolgáltak. Úgy emlékeztem, hogy innét viszonylag egyenesen kellett felkapaszkodni a geodéziai toronyhoz, ehhez képest egy visszakanyarodó kurfli vezetett fel a gerincre. A látszólagos elbizonytalanodást az egyértelmûen elhelyezett szalagok helyre tették.

Kerek 3 óra alatt értünk el a toronyhoz, ahol gethe és Kerek repkény pecsételtek, és elmondták, hogy igencsak erõltetett menetben kellett kiérjenek a pontjukra, mert idõzavarba kerültek. Még a torony elõtt korábbról nem rémlõ de igencsak megkapó látvány fogadott: az erdõirtásról a Naszály és a Börzsöny reggeli kontúrjai megint fotózásra késztettek.

Folytattuk a sétagalopp-tempót Pencig, ahol Béla férfiasan bevallotta, hogy az én tempóm ma neki túl gyors, ezért útjaink különváltak. Számomra egyelõre még nagyon kellemesen esett ez a komolyabb tempó. Pencen még semmi folyadékigényem nem volt, végigmasírozva a falun, majd azon túl jött a mûutas emelkedõ, amelyrõl nem nagyon akart jönni a letérés a Mónika-pihenõ felé.

A letérés után egyszerre lehetett élvezni az úttörést a rét magas füvében, illetve a látványt! Csodás volt ez a színgazdag rét! Mónika-pihenõnél ásványvíz volt a szolgáltatás. Habár nem voltam még annyira szomjas, minden gond nélkül legargalizáltam a fél litert. A mûút keresztezése után jött egy újabb "úttörõ" lassító szakasz, amíg el nem értem a szélesebb szekérutat. Az enyhén lejtõ úton megint lehetett rendesen haladni.

Elérve a szántóföld szélét, muszáj volt elõvenni az útleírást, mert erre a részre totál nem emlékeztem. Szerencsére nagyon is egyértelmû volt, hogy balra kell térni, habár a csõvári várrom gyakorlatilag az orrunk elõtt "hevert", és csodás látványt nyújtott! A térkép is jelentõsebb cikk-cakkot jelöl erre a terepszakaszra, ennek megfelelõen becsületesen lestem a szalagokat. A patakvölgyet elérve hirtelen elõjöttek a régi emlékek: itt bizony egy durva és törmelékes emelkedõ fog következni! És lõn...

Itt éreztem, hogy a reggel felvett tempó hosszan már nem tartható, vissza is vettem néhány fokozattal. Idõnként az egyensúlyozásra is szükség volt a rézsútos keskeny ösvényen. Elérve a piros romjelzés kiágazását, már csak egy utolsó hórukk volt vissza a pontig. Pecsételés után kimentem a várfalakhoz és nem hagyhattam ki a szemem elé táruló panoráma megörökítését.

Rövidesen következett Vas-hegy, ami megint tisztán élt az emlékeimben, leginkább a leereszkedés. Magas ember lévén, "gyökkettõvel" cammogtam lefelé, elkerülve a zakózást. A Nézsa felé vezetõ ösvényen elkezdtem bealudni, úgy néz ki, a meleg itt kezdett el hatni. A túra "sivatagi szakasza" pedig csak most kezdõdött... Nézsán a kastélyhoz direkt bementem, gondolván, a pontõr oda beköltözött. Ehhez képest Cs. Toni a mûúton parkoló kocsijából kiabált utánam.

A "szaharai szakasz" elsõ etapja a nógrádsápi mûút végigmasírozása volt: nem lett volna baj, de - talán a melegtõl - annyira bealudtam, hogy folyton az út közepén gyalogoltam az út széle helyett... Nógrádsápon a temetõnél M. Péter és családja várt étellel-itallal. A savanyúság talán jobban kellett, mint a kenyér. És hát a folyékony kenyeret sem tudtam visszautasítani, bár utólag ez talán hiba volt. De mit tegyen az ember, ha a kedvenc sörét látja, ráadásul behûtve?

Kalóriával feltankolva irány a "2. szaharai etap", át a pusztaságon Acsára. A Nap a sapkán keresztül is csiklandozta a fejem búbját rendesen. Ez inkább lekötötte a figyelmet, mint az útvonalkövetés, ráadásul néhány sporttárs haladt elõttem belátható távolságon belül, elég volt az õ kontúrjukra figyelni... A mókás, hogy a kezdõdõ tikkadás ellenére még mindig megvolt a reggel felvett tempó...

Acsán gyors pecsételés után keresztülmasírozás a falun, majd a régi Ecskend túrákról ismerõs úton jutottunk ki, természetesen sok-sok nyílt szakaszon. Elkezdtem veszettül szomjazni. Pedig Acsán még abszolút minden rendben volt. Na persze, a sör... Kezd hatni... Újabb nyílt szakasz, emelkedõk, aztán végre elértem az ecskendi erdõség szélét, nincs több emelkedõ!

Nem is kellett már annyira sokat menni, és megérkeztem a Rózsa-kúthoz. Nem tudom, volt-e olyan ember, aki kihagyta... Muszáj volt itt 5 percet pihenni, keményen kitikkadtam. Ráadásul az itt piknikezõ társaság söröket és dinnyéket hûtött a forrásvízben. Elgondoltam, hogy én inkább ezt a bandát kéne erõsítsem. Mit keresek én ezen a rendezvényen? Pár perc elég volt az erõgyûjtésre, és irány a "mókás emelkedõ" a zöld kör jelzésen. Ez nem tréfadolog, kemény lihegés a vége. Ezután szintezés, lejtõk, széles kocsiúton.

A letérés a zöld körrõl egyértelmûen jelzett, az árnyas erdõt pedig kifejezetten élveztem. A sorompót elérve gyanús volt, hogy megint nyílt terep fogad majd. Így is lett: folyamatos véget nem érõ emelkedõ a szántóföld szélén, miközben teljes erõvel tûz szembõl a Nap... Nem volt kellemes érzés. Ennek ellenére toltam rendesen, és így érkeztem meg a Csonkás-nyereghez. Újabb itóka, nem tudni hanyadik már. El is tüntetem azonnal.

Itt futottam össze Szabózé-vel, aki iszonyatosan meg van halva. Talán ez a túra egy futó számára futva sokkal durvább, mint gyalogosnak gyalogolva. Változatosság kedvéért továbbra is nyílt terepen, szántóföldek mellett, de szerencsére alapvetõen lejtõ úton le a mûútig, ahol a forgalomra is figyelni kell, nem tanácsos bealudni túl gyakran...

A falu szélén a jobbos betérés egy másik mûútra Galgamácsára, ami látszólag megint végeláthatatlan. Magtár, majd Galga-híd, legvégül a vasúti átjáró. Innét még egy utolsó kellemes emelkedõ a templomkertig, ahol T. Gabi és családja az állandó pontõrök fogadnak. A terülj-terülj asztalkám mellett a csábító 60-as táv díjazása, valamint jópár "elhalálozott" futó látványa kísért. Még mindig csak 10 órája vagyok úton, apróbb megzakkanások ellenére fel nem merül a kiszállás gondolata. Egy negyedórás energiagyûjtés után egy futó sráccal indulunk tovább.

Galgamácsai városnézés után megint emlékképek törnek fel: itt egy nagyon velõs emelkedõnek kell következnie. És lõn! Még a Panoráma lakótelepnél komoly szinteket tudunk le, majd egy végeláthatatlan egyenes, szerencsére árnyas fákkal szegélyezve. Nemsokára eljött a letérés jobbra, ahol szerencsére a szántó teljesen jól járható volt, megint a tûzõ Nap jelentette a komolyabb gondot. Itt már kezdtem csillagokat látni, és azt számolgatni, hogy mennyire szabad lelassuljak, hogy még lámpa nélkül sikerüljön beérni.

Balra folyamatosan Vácegrest lehetett látni, csak mindig egy picit más szögbõl. Aztán a szalagozás bevitt a kritikusnak hitt szakaszra. Habár meglehetõsen szép, megkapó volt a keskeny út, helyenként oldalazós jelleggel, komolyabb "orangutános" terepszakasszal nem találkoztam. A PZ jelzéselágazóban a kódot felvéstem, majd irány megint felfelé, elõbb ki az erdõbõl, majd tovább a "kerüld meg Vácegrest" útvonalon.

A falu szélét elérve betonra váltottam és becsorogtam az elágazáshoz, ahol jobbra tértem. A szinttáblázat az Egres-patakig 1 km-re írt 100 m szintet, amitõl igencsak megijedtem, elvégre ehhez fel kéne mászni egy púpra, majd onnét le a patakhoz. Vagy nagyon gyorsan túl lettem a szinteken, vagy valami nem stimmelt, mindenesetre a mûútról való letérés után gyakorlatilag végig lejtett az út.

Galgamácsától már messze nem 6-os átlaggal cammogtam. Ráadásul az Egres-patakhoz is csak kód felírására készültem. Ehhez képest igazi megváltás volt Gy. Petiék fullextrás pontja, croissant-nal, Fanta/Cola/ásványvíz lehetõségekkel. Megint muszáj volt megpihenni negyed órára. Petiék is megerõsítették, hogy elég sokan meg vannak zakkanva az eddig elhaladt résztvevõk közül.

Egres-patak idilli hangultatától könnyes búcsút véve irány a Háromházig tartó "napfürdõzés". Habár már majdnem este 6 óra volt, a napsugarak továbbra is izzasztottak rendesen. Háromháznál megint szükség volt a térképre és a leírásra, amelyek egyértelmûen mutatták a követendõ utat. Tartottam nagyon a Margitára való felmászástól, ehhez képest abszolút nem viselt meg a korábbi szakaszok okozta elcsigázottság ellenére.

Régi túrák emlékei törtek fel, és nagyjából sejtettem, milyen is lesz az a mászás fel a S sáv szintútjáig (elég kemény...). Szépen kényelmesen felbatyogtam. A P+-ra rátérve már biztos voltam, hogy komolyabb szint nincs vissza a Margita alja pontjáig. Itt Tibet és Vadmalac pontõrködtek a lovardánál. Még mindig csak 3/4 7 volt, tehát a fejszámolgatást a világosban való beéréssel kapcsolatosan el lehetett tenni "nyugdíjba".

A pontõrök bíztató szavai és a velük való kellemes beszélgetés megint erõt adtak a hátralévõ pár kilóméterre. Menetközben befutott kékdroid és Pötyi kettõse, akik a gyors bélyegzés után már indultak is tovább. Velük tartva nyomtam le innét a célig a túrát. Régi "Gödöllõi dombság természetjáró hétvége" rendezvények emlékeiben kutattam, és tudtam, hogy a szadai elágazást nem szabad elnézni, ill. hogy pár sunyi emelkedõ még van vissza.

A szadai leágazó után jött egy enyhe és viszonylag rövid emelkedõ, majd a gerincen suhantunk. Mielõtt azonban megindultunk volna Erdõkertes felé, jött az a bizonyos sunyi emelkedõ a susnyásban. Nem lett túl népszerû ez a hely nálam... Amilyen meredeken felvezetett a gerincre, olyan meredeken le is csúsztunk róla a túloldalon. Ahogy kezdett ellaposodni a lejtõ, érezni lehetett hogy lassan itt vannak Erdõkertes házai. Elõbb csak széles földúton, majd betonúton haladtunk.

A betonútról folyamatosan néztük a jobbra nyíló utcákat. Eleinte csak híresebb írókról elnevezett utcákat láttunk, aztán elérkeztünk a Bocskai utcához. "Na ez már legalább hadvezér" - volt a reakciónk. És igen, a következõ már a mi Rákóczi utcánk! Az utolsó emelkedõt leküzdve masíroztunk a célba 3/4 8-kor. Díjazás jelvény és oklevél, majd a nagyszerû célbeli szolgáltatás: virsli valamint JÉGKRÉM! Meg a sok kedves szó, a remek hangulat, amit a rendezõk valamint a többi túrázó is szolgáltatott.

Mivel C. Bélát mindenképpen meg akartam várni, pár órát még eltöltöttem a célban, újabb beérkezõket (ill. feladókat) látva. Jópáran észrevették, hogy komoly mennyiségû só ült ki az arcomon. Nem is csoda, ezen a maga nemében extrém túrán nem is lehet ezt megúszni.

Nagyon családias volt a túra hangulata, és ott volt víz ahol kellett. Mivel csomó falun keresztülmentünk, ki-ki a maga igényei szerint nyomóskútból / kocsmában kiegészíthette a folyadékhiányát. A másik ami biztos: a sok nyílt terep nyáron vesz ki annyit az emberbõl, mint a komoly szintek egy árnyas erdõben!

Még egyszer köszönöm a rendezõknek ezt a napot, és kíváncsian várom, mi lesz a 80-as táv sorsa a késõbbiekben!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1243#2
 
 
Oroszlány 40/30/10Túra éve: 20072007.07.17 18:09:55
Már az év elején kinéztem magamnak ezt a túrát, elvégre a túra névadó városában eddig még sosem jártam.
A rajthelyet a vasútállomásról viszonylag egyszerûen megtaláltuk és a nevezés közben több különlegességre lettünk figyelmesek: "rajt-pálinka", a várgesztesi ponton beváltható sör-bón... Na, hát ez nem indul rosszul:)

Az Oroszlány környéki utakon gyakorlatilag alig van szint, bár mondjuk rögtön az elsõ pont (Víztorony) elõtt egy kis puklit azért meg kell mászni.
A majkpusztai épületegyüttes gyönyörû, úgy maradnék még, de az idõjósok által beígért délutáni esõ miatt most sietõsre veszem...

Vértessomlóra is többnyire vízszintes az út, a ritkás és kopott jelzések mellett a tömör útvonalleírás segít. Ez igaz a Mátyás-kútig vezetõ piros sávra is. Szépen egyenletesen emelkedünk, a Vértes itt nagyon kellemes, alig izzaszt meg.

A Mátyás-kút elõtt ellenõrzõszámot kell felírni, amit a rendezõk nem a forráshoz, hanem az oda levezetõ K sávhoz teszik. Volt is aki a jelzés helyett a kínálkozó kispistás dózerúton ment, hát kereste is rendesen az ellenõrzõhelyet...

Innét továbbra is OKT (ami végig klasszul és egyértelmûen jelzett, na persze OKT), Várgesztes elõtt egy szép kilátóhelyre navigálva már ott is a következõ ep. Röviddel ezután már lenn is vagyunk a faluban, majd új erõre kaptam volna, olyan könnyedén megy a következõ emelkedõ. A platón levõ bükkös tényleg nagyon szép, nem élvezhetjük sokáig, mert már jön is a Kõhányásra levezetõ völgy. Itt szódavíz vár, majd ezután a Vértes 50 szembe, a jól ismert tekergészés Mindszentpusztára.

Kezd kísérteni a Mátrai csillagok: felhõk gyülekeznek, és dörögni kezd az ég. Na mondom, semmi kedvem ázni, ráteszek még egy lapáttal a tempóra. Õrült módon nyomatva érkezek Mindszentpusztára. Újabb szódahegyek, majd zúzás tovább a K négyzeten, további Vértes 50 feeling...

Szentgyörgyvár után Z sávra váltás, egyúttal köves útról betonra. Egy trükkös kanyar után pedig a célig vezetõ P sáv "kifutópályája" indul. Eleinte kellemes, alig érzékelhetõen lejtõ homokos széles út. Balról egy hatalmas bányató, majd erdészházak, és továbbra is gyakorlatilag nyílegyenesen északnak. Valamikor be fog jönni egy betonút. De még mindig nem... Mennyi még? Itt agyban nagyon otthon kell lenni.

Szerencsére semmi sem tart örökké, elérkezik a betonút, továbbra is P sáv, persze északnak tartva. Az oroszlányi bevezetõ úton elhaladunk szántók, kiskertek, mûködõ és halódó üzemek mellett, majd jobbról az ipari park látképe fogad. Csak elõre és elõre.... de meddig? A toronyházak már jót sejtetnek, innét már nincsen sok vissza.

A célban gratulációk a díjazás mellé, zsíroskenyér-hegyek (korlátlan), kétfajta üdítõ, valamint a reggelrõl megmaradt néhány pohárnyi pálinka. 5:47 alatt sikerült. Egy sporttársnõ felajánlotta hogy elvisz Pestre, ezúton is köszönöm neki.

Ami tetszett: "kispista-szûrõ" hozzáállás, sok szalag, sokféle "érdekes" szolgáltatás.
Minimál igazolófüzet (térkép, útvonalleírás, igazolások, minimális távadatok), esetleg jó volna néhány köztes terepi pontot is tartalmazó táv/szint táblázat.
A 40-es útvonal vége fizikailag bár könnyû, kicsit monoton, persze errõl nem a rendezõség tehet, Mindszentpuszta felõl Oroszlány felé a P sáv a kínálkozó és gyakorlatilag egyetlen lehetõség.

Klassz túra volt, az esõt is elkerültük, mi kell még?

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1220#2
 
 
Felvon-oh!Túra éve: 20072007.07.17 18:08:52
Hát ez nem egy hétköznapi túra volt. A rajthely megtalálásához térképészkedési képességeket kellett hasznosítani, mivel nem a kínálkozó Várkert felõl, hanem a rövidebbnek tûnõ Szociális otthon felõli úton közelítettünk a felvonó aljához. Közben élvezkedhettünk egy lengõhídon is:) A rajtból megpillantottuk az elsõ felvonót Nagy-Villámra. Igen komoly meredekséggel bírt, de azért kényelmes cammogással felértünk. Közben visszanézve a Mogyoró-hegy bújt meg alattunk, háttérben a Szentendrei-sziget, meg a Naszály.

Fent a kilátónál ep., majd ugyanazon az úton vissza a felvonó aljába. Innét egy másik felvonó alatt kellett "felkúszni" (+ négykézláb felevickélni, miközben az út csúszott, és csak a sûrû fûben vagy csalánban lehetett megkapaszkodni). Ez már több erõt kivett. Hihetetlennek tûnhet, de az oda-vissza-oda Nagy-Villám mászáshoz majdnem 1 óra kellett!

Innét a K háromszögön le a bobpálya aljához, majd az OKT útvonalán a K/K+ elágazásáig haladtunk, ahol egy völgybe fordultunk jobbra. Út az csak elvétve volt, az irányra koncentráltunk inkább. Elérve a Panoráma utat, a BEAC Mini kedvelõinek gyakran járt útján lementünk az Erdei Iskoláig, majd a P sávon az Apátkúti vadászházig batyogtunk.

Az Ördögmalom-vízesésnél éppen cselgáncsozó ifjaknak tartottak erõnléti edzést. Innentõl a térkép (az igazolófüzetben lévõ fénymásolt térkép mellett jól jött a saját Cartographiás darab is) segítségével navigáltunk a Jenõ-kunyhóig. Az útvonal szöveges leírása azonban szerintem teljesen rendben volt, ami kellett, benne volt. Itt már eléggé meleg kezdett lenni, izzadtunk is mint állat.

A fõrendezõ végül nem tudott pontõrt szerezni ide, ezért õ reggel felfutott a vadászháztól, letett matricákat és egy rekesznyi ásványvizet. Ez utóbbi nagyon jól jött, habár én általában nem vagyok egy ivós típus túrákon. A nyár viszont más tészta, rengeteget párologtatunk, amit pótolni kell menet közben.

A Jenõ-kunyhótól belõttük a Spartacus-ösvény szintútját (szalagozás az útvonalon sehol sem volt, habár a táv túlnyomó része jelzetlen utakból állt), és gyönyörködtünk a többször káprázatos kilátásban. Kiérve a Z jelzéshez kissé tanácstalanok lettünk mert az ösvénynek (a térképpel ellentétben) a túloldalon nem lett folytatása.

Itt valahogy elfelejtettük az itinert olvasni és a térképen belõtt széles úton haladtunk, ami mint kiderült, részben el lett kerítve. Az elsõ kerítésnél még sikerült bebújni, de a kijutásnál már mászni kellett. Létra persze nem volt... A leírás szerint viszont nem is erre kellett volna haladni.

A széles utat telibe kapta a Nap, sehol egy árnyék. A meleg pedig igen komoly kezdett lenni... Alig vártuk már a Psztlászló-Lepence út keresztezését mert onnét már csak pár km maradt a következõ pontig. A térkép szerint a szekérút a mûút túloldalán irányváltoztatás nélkül folytatódott, a valóságban azonban semmilyen utat nem találtunk. A mûúton jobbra fordulva és haladva egy darabig, késõbb balra tértünk egy kisebb szekérútra, ami nem sokkal rá becsatlakozott a keresett útra.

Sínen voltunk tehát. A dögmeleg már kezdett kellemetlen lenni. Árnyék pedig továbbra is sehol. Kisvártatva elértük a Prédire vivõ P háromszöget, ahol hallgatoozoo várt bennünket az ep-n. Sajnos itala nem sok volt, de készségesen felajánlott belõle Zolinak egy keveset. Innét továbbra is jelzetlen úton haladtunk, a Király-kúti mûút felé egy kellemesen lejtõ és kanyargó dózerúton.

A mûúton szintben haladtunk elõbb a Király-kúti elágazásig, majd a Dobogókõ északi oldalán a felvonó aljáig, ahol waina(.....)fizun fõrendezõ úr várt bennünket és mutatott felfelé a reménytelenül hosszúnak és meredeknek tûnõ emelkedõre. Itt már folyt rólunk az izzadság rendesen és galád módon egyre jobban kezdett nõni az emelkedés szöge.

Viszonylag hamar felértünk, és a felvonó fenti végénél berendezett célban kaptuk meg méltó jutalmunkat korlátlan üdítõfogyasztás kíséretében. Mondjuk a pontos távra kíváncsi vagyok, mert az rendben hogy a technikás 3 felvonó-emelkedõ ill. néhány járatlanabb jelzetlen út az idõveszteséget okozott, de hogy 6 óra kelljen a teljesítéshez, a megadott paraméterekhez viszonyítva érdekes...

A túrát követõen lementünk a Thirring körútra, immáron sokadszor, ezúttal azonban a Siketek Mária kegyhelyétõl indulva. Az út nem lett lankásabb, a száraz idõ miatt azonban helyenként meglehetõsen csúszott a meglazult talaj a rézsútos úton.

waina(...)fizun majd biztos megírja, de ha jól emlékszem, tizenegynéhányan indultunk. Sok olyan helyre vitt el a túra, ahol jómagam még életemben nem jártam, tehát ezért is megérte eljönni.

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1213#2
 
 
túra éve: 2006
Tavaszi/Téli/Őszi Kab-hegyTúra éve: 20062007.07.17 18:32:34
Téli Kab-hegy 20

Már régóta vágytam egy olyan túrára, ami nem elsõsorban a teljesítményrõl szól, hanem a természet szépségeirõl, amit az idõjárás még pompásabbá varázsol. Az eddigi õsz elkápráztatott bennünket enyhe idõvel, és gyakorlatilag végig ideális kora õszi körülmények között lehetett túrázni.
A héten azonban az idõ késõ õsziesre fordult, és most esély volt arra hogy a ködös-fagyos erdõ látványát csodálhassuk.
A túrára _Vándor Csillag_, _lupin_ és _sportoljunk_ társaságában utaztam le. _Sportoljunk_ spori ügyes sofõrként már 2 órán belül lefuvarozott Nagyvázsonyba, ahol viszonylag egyszerûen megtaláltuk a rajtot a Kinizsi sörözõben. Habár megérkezésünkkor már csaknem 1 órája zajlott a rajtoltatás, elõttünk csupán 18-an indultak el. Igazolófüzetként egy A4-es lapot kaptunk, egyik oldalon térképvázlattal valamint a pecsétek helyével, a másik oldalon pedig egy részletes szöveges leírással. Érdemes még megjegyezni, hogy a nevezési lapon a "túrán saját felelõsségemre veszek részt" szöveg angol nyelven is fel volt tüntetve, eddig ilyesmivel nem találkoztam. Õszintén szólva tanulságos lehet, hiszen nem egy rendezvényen látni külföldrõl érkezett résztvevõket.
Az itiner olvasásából kitûnt, hogy ellenõrzõpont csak a Kab-hegy csúcsán lesz, illetve hogy az útvonal maga egy nagy oda-visszából áll. A sporttársak kellemes társaságot nyújtottak egy klassz beszélgetéshez, szinte észrevétlenül mentek el mellettünk a kilóméterek. A harapnivaló köd miatt Nagyvázsonyban a Kinizsi várat még közvetlen közelrõl sem sikerült "egészségesen" lefényképezni, na persze, most nem is emiatt jöttünk. A Veszprém-Tapolca mûutat keresztezve a K+ jelzésen haladtunk észak felé, elõször a szántóföld széli fagyott szekérúton alig észrevehetõ enyhe emelkedõn. Az utat a rendezõség kiszalagozta, a kritikus helyekre is elhelyeztek szalagokat, talán a színválasztás lehetett volna szerencsésebb, mivel a fehér szalagok a ködben a zúzmarás fákon nem mutattak nagy kontrasztot.
Nagyjából félúton Kab-hegy felé egy útmenti hatalmas, leveleitõl megfosztott fa kötötte le figyelmünket.
Az OKT-be való becsatlakozás után az emelkedés szöge fokozatosan nõtt, de korántsem öltött börzsönyi vagy mátrai méreteket. Egy szélesebb erdészeti út keresztezése után szinte az orrunkig sem láttunk, és a fák zúzmarái is egyre vastagodtak. Fantasztikus látvány volt!
Az útvonal oda-vissza voltából következõen útközben találkozhattunk már visszafelé tartó túrázókkal, akik már jelezték nekünk, hogy fent a csúcson nagyszerû idõ vár majd minket. Az utolsó, de egyben legmeredekebb emelkedõt szépen kényelmesen megmásztuk, miközben a bükkerdõben a látótávolság egyre nagyobb lett, sõt mi több, kiértünk a ködbõl. Fent a csúcson szikrázó napsütés, felhõtlen ég fogadott. Ennek örömére az ellenõrzõpont szolgáltatásának elfogyasztása elõtt kimentünk a Kinizsi Pál kilátóhoz, ahonnan hihetetlen látvány tárult szemünk elé. Felettünk egyetlen felhõ se, alattunk pedig a köd, minden irányban, mellettünk pedig a Nap olvasztotta zúzmara hullott a fákról. A kilátó csúszós lépcsõfokairól lefelé csak tolató üzemmódban próbálkoztunk lemenni.
Az ellenõrzõponton virslit kaptunk, amit _sportoljunk_ spori ötletére majonézes mustárral fogyasztottam el. Néhány percet még elidõztünk itt a csúcson, kiélvezve még a napsütést, és morfondírozva azon, hogy a Tortúra résztvevõi a Bükkben vajon hasonló jelenségnek lehettek-e tanúi. Szerintem ez majd rövidesen a beszámolókból ki fog derülni...
Néhány perc múlva tehát visszaindultunk arra, amerrõl jöttünk. Rövidesen konstatáltuk, hogy a ködhatár egy kicsit lejjebb vonult, így a második balkanyar után a kerítés mellett a fákról ugyanúgy hullott a zúzmara, mint fent a csúcson, csak azzal a különbséggel, hogy most a nyakunkba kopogott a jég. _lupin_ spori még a teája utolsó kortyait iszogatta, amikor õ is kapott fentrõl egy kis zúzmarát, amire megjegyezte: "azért jeget nem kértem a teámba..." A hulló zúzmara látványa a mélykék felhõtlen ég hátterével leírhatatlanul szép volt! Meg is kellett álljunk, hogy ebben a csodában tovább gyönyörködjünk.
A ködbe visszajutva szépen lassan jöttek szembe az utánunk indulók (kiderült, hogy összesen 100 körülien neveztek), akik hitetlenkedve hallgatták tõlünk, hogy a csúcson bizony süt a Nap. A visszautat is szép kényelmes tempóban tettük meg, a talajviszonyok sem változtak sokat az odaúthoz képest, lévén hogy a ködben csak alig engedett ki a fagyott talaj.
A célban egy szép emléklapot kaptunk, kitûzõt pedig két fajtából választhattunk.
Nagyon klassz kis rendezvény volt, amihez az idõjárás is kitûnõen "asszisztált". A sok kemény kihívást jelentõ túra mellett most jól esett élvezni a természet csodáit, amelynek emlékeivel tértünk vissza Budapestre.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár