Túrabeszámolók
|
|
SEGÍTSÉGKÉRÉS!
Bár a teljesítési adatai rendelkezésre állnak, sajnos a 4-es rajtszámú indulót nem tudjuk azonosítani, ki lehetett személy szerint pontosan õ? Ha bárki bármi információval rendelkezik, kérem jelezze a megadott rendezõi elérhetõségeken Hevér Gábor fõrendezõnél.
Nagy valószínûséggel a http://olahtamas.fw.hu/20100711szurdok/20100711szurdok.html fotóalbumban a 8644. sz. képen található túratársról van szó. 30 km-es távot teljesített, a Salabasina-árkon át.
(Ha sikerült kinyomozni, törlöm ezt a hozzászólást!) |
| | | | |
|
Szurdok 40 / 30 - 2010.07.11. TÚRASTATISZTIKA
- 40 km-es távra nevezett összesen a túra napján 144 fõ + pénteki szalagozáskor 3 fõ,
- 30 km-es távra nevezett összesen 119 fõ,
- a 2010. évi Szurdok teljesítménytúrára nevezett összesen 263 + 3 fõ.
- útközben feladta a túrát 14 fõ,
- ellenõrzõpontot hagyott ki 5 fõ (2 fõ a Klastrom-kutat, 3 fõ a Zsivány-sziklákat) - ennél többen is kihagytak egy-egy ellenõrzõpontot, de visszamentek és pótolták a hiányzó igazolást,
- 40 km-es távról 30 km-re átnevezett 47 fõ,
- 30 km-es távról 40 km-re átnevezett 1 fõ,
- a Salabasina-árkot is végigjárta 33 (40 km) + 22 (30 km) = 55 fõ,
- 40 km-es távot teljesítette 92+3=95 fõ (3 fõ szalagozással), ebbõl 33 fõ a Salabasina-árkon át,
- 30 km-es távot teljesítette 154 fõ, ebbõl 22 fõ a Salabasina-árkon át,
- a 2010. évi Szurdok teljesítménytúra valamely távját teljesítette 246 fõ + 3 fõ.
- a 2010. évi Szurdok teljesítménytúra egyik távját sem teljesítette 263-246=17 fõ,
- a 14 fõ feladó + 5 pontkihagyó (összesen 19 vs. 17 fõ) közti különbség oka, hogy 2 fõ kihagyta a Zsivány-sziklák ellenõrzõpontot, majd Dobogókõrõl továbbbmenve sérülés miatt a Lukács-árok végén fel is adták a túrát, így õk mindkét halmaznak elemei.
- további 2 fõ a rendezõség tagjai közül várhatóan a holnapi napon, vagyis 2010.07.17-én fogja teljesíteni a 30 km-es távot bejárás formájában.
A túra rendezésében részt vett:
- a rajtban: Gász Kata, Horváth Csaba, Maku Laci, Pavuk Andi, Pinkert Laci, Tarnai Máté, Gethe László, Jakab Panni, Bubu
- az ellenõrzõpontokon pontõrként: Páldi Roland, Bátor Ferenc, Szirtey Zsuzsa, Kori kutya, Tarnai Máté, IldiH+Gabika, Forgács Péter, Gász Kata, Ipi, Oláh Tamás és Annamari, Pavuk Andi, Fehérvári Máté, Mészáros Gabriella, Maróti Boglárka, Szórád András, Pinkert Laci, Strack László, Strackné Galambos Katalin, Sztancsik György, Varró Lídia, Gyõri Péter, Cifka Borbála, Jávor Zoltán, Széchenyi Gergely, Komlósi Károly,
- a célban: Gethe László, Jakab Panni, Bubu, idõszakosan Ronibéla, Zsolibéla és sokan mások,
- seprûként: Szöllõsi Rita (40), Hidasi Rudolf (40), Matus Péter (30 - Salabasina), Dévényi Ildikó (30), Szabó Judit (30) és a Nagy-Csikóvártól Páldi Roland (30), valamint a besegített a seprûvel egyszerre, utolsóként induló Berezvai Ferenc is,
- a túra teljes útvonalát pénteken kiszalagozta: Maróti Boglárka, Szórád András, és Bubu.
A túrára napsütéses, kissé meleg idõben (napközben +30 fok körüli hõmérséklet) került sor. Szerencsére az útvonalon található források a Janda-ház melletti Hajós Ferenc-forrás kivételével mind üzemeltek. Bár a völgyeket a májusi-júniusi árvizek alaposan megrongálták, az erdészet szerencsére járhatóvá tette és július 1-én a turistaforgalom elõtt megnyitotta azokat - így az eredeti útvonalon tudtuk megrendezni túránkat. Útközben a túrázók az élményeken túl egyes ellenõrzõpontokon frissítõt, a célban pedig a teljesítõk oklevelet és kitûzõt kaptak. Az oklevél egységes, elõre dátumozott (részben), a teljesített táv km adata a célban kerül beírásra. A 40 km-es távon a kitûzõ a teljesítés számához kötõdik, a 30 km-es távon választható több fajta közül, de minden évben készül újabb fajta. A kitûzõk Dobogókõ - Pomáz irányban az útvonalon található jellegzetes pontokat, nevezetességeket, látványosságokat ábrázolják. A Salabasina-árkot is végigjárók jutalma a célban egy, az árkot ábrázoló képeslap.
A 263 nevezõnek köszönjük, hogy megtisztelték túránkat jelenlétükkel, a teljesítõknek gratulálunk, a rendezõtársaknak pedig köszönjük a közremûködést. 2011-ben is lesz Szurdok túra, valószínûleg fentrõl lefelé, és az is elõfordulhat, hogy a legelsõ túrához hasonlóan ismét novemberben.
|
| | | | |
| |
|
Read-only Éva beszámolója a túráról:
Ozreni-fennsíki közepes maraton 2009-ben
Gábor fiam tervezte a túrát, de szerencsére engem is megkérdezett, amikor még volt hely Földi Roland kisbuszában. Így pénteken délután én is ott ülhettem a szerencsés 9 fõ között a buszban, útban a Boszniai Szerb Köztársaság felé.
Február 24-én a „Lefagysz” túrát Galyatetõn kellett ott hagynom lábfájás miatt és azóta csak az orvosokat járom (eddig még nem sok sikerrel). Idõnként kisebb túrákra vetemedem, tesztelve a helyzetet. A boszniai túra a kalandvágy és az újabb tesztelés keveréke volt.
Bosznia vidéke ismeretlen terület volt számomra, nagyon kíváncsi voltam mindenre már az utazás alatt is. Máté sok-sok információja, valamint Animanónak a Gábor által kezelt térképei alapján tudatosult bennem, hogy a minarettel ellátott mecsetek, a vakolatlan új házak, a turbánnal és félholddal díszített fejfákkal rendelkezõ temetõk a bosnyákok által lakott vidékeket jelentették. A görög katolikus templomok a szerb területeket díszítették. Kis falvak és nagy bevásárló centrumokkal övezett városok váltogatták egymást. A háború nyomai itt-ott még látszottak elhagyott, romba dõlt házak, illetve több helyen sajnos még mindig az aláaknázott területekre utaló táblák képében.
8 órás út után – mely igen érdekes volt a klassz társaság és a változó tájak következtében – este megérkeztünk egy gyönyörû monostorhoz, mely egyúttal a szállásunk is volt 5 euróért egy éjszakára. A lombos erdõk övezte réten nemrég felújított épület együttes állt, csodálatosan kivilágítva, gondozott parkokkal körülvéve. A monostorban szerzetesek és apácák is élnek, szálláshelyként is üzemeltetve egy épületet. Három nagy, fûtési lehetõséggel is ellátott 15-20 ágyas terem volt, melyekhez egy-egy tusolós, angolvécés fürdõszoba is tartozott. Volt egy közös konyha és étkezõ is, tovább emelve a szállás kulturáltságát. Sajnos a monostor rendje szerint nõi és férfi termekben, azaz nemek szerint elkülönülve kellett aludnunk a kényelmes, paplanos ágyakban. Az elkülönülés a nálam a közösen csomagolt ruhák csereberéjének gondját jelentette, másoknál más okból jelentett csalódást.
Az éjszakai jelentõs esõ után reggel is a szakadó esõ okozott izgalmat, de a 9 órai megnyitón már tûzött a nap, gyors vetkõzésre késztetve a 100-130 fõs társaságot. A nevezés díjtalan volt és egységcsomagot is kapott mindenki kiflivel, májkrémmel és egy zacskós üdítõvel. A harmonikaszerûen összehajtható pecsételõ laphoz nyakba akasztható mûanyag tokot is adtak. Továbbá kaptunk egy színes térképet is az útról.
A pénteken vonattal érkezett Bálinttal és Grobával kibõvült 11 fõs csapatunk nagy nehezen mindenki által lefényképezésre került a rajtban. A nehézséget az okozta, hogy Roliék elhozták Mira nevû kiskutyájukat (rózsaszín szalaggal díszített frizurával), akit a túrázó gyerekek pont akkor rohantak oda lefényképezni, amikor mi is nagy nehezen összeálltunk a fényképezkedésre. Háromféle túrára neveztünk: 100 km-esre (Bálint szerint kb. 65 km) 6 fõ, 50 km-esre (valóságban kb. 30 km) 3 fõ és 25 km-esre 2 fõ + Mira.
Az elsõ kanyarban még láttuk a „nagyokat”, mi öten együtt mentünk a kisebb távok utolsó közös pontjáig. Mira igen bírta a gyaloglást, folyamatosan futkosott egy elõttünk 15-20-re gyalogló csapat és közöttünk Marcsiék minden könyörgése ellenére. Az elsõ kontroll egy volt kõbánya területén épített étteremnél volt, mely egy csodálatos tó partján volt a sziklák tövében, A tó strandnak volt kiépítve, rendkívül üdítõ látványt nyújtott az egyre fokozódó melegben. Folyamatosan haladtunk felfelé, egyre jobban csöpögve a melegtõl a napsütötte úton. Rolandéktól elválva egyre meredekebb emelkedõk következtek. Egy éles kanyar után a hegyoldalból gerincútra váltottunk, de a meredekség csak fokozódott, melyen gyenge erõnlétem többször megállásra késztetett. Végre – már viharos szél közepette – felértünk a 918 méter magas Ostravica csúcsra, ahol egy bivak kunyhóban volt az újabb pecsételés igen bonyolult adminisztrációval kísérve.
Nagy ereszkedések után, nyitott domboldalon egy biofarmra érkeztünk, ahol mézet és egyéb javakat állítottak elõ. Hármunkat megkülönböztetett figyelemmel fogadtak, friss vizet ihattunk (ez nagyon bejött nekünk, Ebola majdnem 2 litert megivott), megkínáltak ennivalóval és mézzel. Felfrissülve ereszkedtünk le, majd a jelzett turista úton folyó patakon át- és átkelve, kanyarok után ismételten többször is átkelve, egy csodálatos kilátást nyújtó meredek szakaszon mentünk fel az utolsó 500 m-es hegycsúcshoz, illetve elõtte egy kissé lerobbant turista házhoz az ellenõrzõ pontra.
A csúcsnál 1 óra volt kiírva a faluig (amely jóval a monostor alatt van), de ezt valamilyen rendkívüli gyorsaságú emberekre méretezték, mivel nekünk tovább tartott a rendkívül meredek, igen sok helyen sáros, csúszós út leküzdése. A célba a lehetõ legjobbkor érkeztünk meg, mivel amint leültünk, már hozták mindenkien a nappal készített sós süteményeket, rendkívül finom – bár nem túl sok – pörköltet és friss zsemlét. Amikor mentem vissza a szállásra, egy esküvõi meneten kellett átvágni. Az ifjú pár épp a templomban vett részt a szertartáson, miközben a násznép a templom elõtt beszélgetett. A menyasszony és võlegény ruhája semmiben sem különbözött a nálunk szokásos viseletnél, de a násznép egyes tagjai hosszú széles fehér selyem stólát viseltek az egyik vállukon átvetve, melyen hímzett szöveg és címer is szerepelt. Az ifjú asszony itt is átdobta a feje fölött a csokrát egy szerencsés leányzó részére. Amíg az ifjú pár a parkban fényképezkedett a násznép gyors körtáncra perdült. Sáros cipõmben, túrafelszerelésemben és túrabotjaimmal kissé kiríttam a tömegbõl, ezért a tánc után elmentem a szállásra.
Éjjel 12-ig vártuk a nagyok beérkezését a rajtsátorban. Roland folyamatosan beszélgetett a helyi rendezõkkel angol és mindenféle szláv nyelvek keverékével. Érdekes módon megértették egymást. A helyiek rengeteg sört ittak, Roland mézes pálinkával, borokkal és üdítõvel is megvendégelte õket és minket is. Éjjel több részletben, de beérkeztek a mi túrázóink is.
Vasárnap reggel csodálatos napsütés és rendkívüli meleg fogadott minket. Szerencsénk volt, hogy a szombati túra felhõs volt, mert a tûzõ napon keservesek lettek volna az emelkedõk. Hazafelé szinte végig sütött a nap, de Magyarországon szakadó esõben, villámlások közepette autóztunk.
A jövõ évi túrára javaslom, hogy aki teheti menjen el. Az emberek rendkívül szívélyesek, barátságosak, a túra szép és változatos helyeken megy, a szállás kényelme mellett idegenforgalmi látványosság is. Örülök, hogy eljutottam a teljesítménytúrára.
|
| | | | |
|
|
AZ Éjszakai Hadjárat teljesítménytúrát a Tavaszi Hadjárat 160. évfordulója alkalmából rendezte az Útvonalkövetõk Klubja Tápióbicske - Tápióság - Úri-halastó - Nádas-völgy - Sülysáp - Hrabina-hegy - Cicka - (65: Bajtemetés - Pécel - Határ-hegy - Fiutó-tanya - Ökör-telek-völgy) - Honvédsírok - Isaszeg útvonalon. Túránkra 91 fõ nevezett, közülük 73 fõ teljesítette végül sikeresen a túrát: 50 fõ a 45 km-es, 23 fõ pedig a 65 km-es útvonalon. 18 fõ kényszerült a túra feladására, legtöbben Pécel környékén kavartak el, de néhányan a cél elõtt 4 km-rel, az Öreg-hegyrõl nem tudtak továbbindulni. A teliholdas éjszakának és a sok nyílt terepszakasznak köszönhetõen sokat lehetett megtenni lámpa nélkül és az idõjárás is kedvezõnek bizonyult, bár hajnalra kissé lehûlt a levegõ.
A nevezés a tápióbicskei csatatéren zajlott, ahol indulás elõtt a turisták bekapcsolódhattak a csata forgatagába, megtekinthették az emlékmûsort. Az elsõ ellenõrzõponton, Tápióság Napsugár italboltjában Lipák Pista várta a résztvevõket és ki-ki saját igénye szerint felfrissülhetett önköltségesen. A következõ ellenõrzõpontokon kérdésre kellett válaszolni, pontõrök nem várták a helyszínen a túrázókat. Sülysápon az éjszakai órákban a vasútállomás forgalmi irodájában a vasúti bélyegzés mellett némi elemózsia (ropi, Sport szelet) és ásványvíz, kóla, narancslé várta az éjszaka vándorait.
Sülysáp után hosszú egyenes szakaszok következtek, a mezõny vége a Hrabina-hegyen nem csak magaslessel, de vadászokkal is találkozhatott. Cickatanya után a 400 KV-os távvezetéknél vált külön a két táv. A rövidebb, 45 km-es innen Hársas érintésével, majd a PMP útvonalán érkezett a Honvédsírokhoz. A leggyorsabbak már hajnali fél 3 körül odaérkeztek, így némi kényszerpihenõ következett, mert a cél csak reggel 6 órától nyitott. 1 óra múlva a pontõrök, Oláh Tamásék is megérkeztek és már hajnali tábortûz mellett melegedhettek a hûvös hajnali idõben, miközben a reggeli hadtápot: tejet, kakaót és a péksüteményt (kakaós csiga, túrós táska) fogyaszották.
Eközben a 65 km-t vállalók a Bajtemetés csúcsát mellõzve már jobb minõségû jelzésen ereszkedhettek le a Koporsó-völgybe, de ezt a letérést éjjel sokan benézték. A völgybõl a S jelzésen kapaszkodtak fel a Pap-hegy nyergébe, ahol matricás önellenõrzõ pont és mûzliszeret járt. Ezt a sárga jelzést személyesen újítottam fel két évvel ezelõtt és most végre erre is vezetett egy teljesítménytúra. Péceltõl északi irányba tettek egy nagy kerülõt, itt már a kritikus pontokon rikító sárga krepp szalagokat is kihelyeztem a túrát megelõzõ péntek délután, ennek ellenére innen is többször kértek telefonos segítséget.
A Honvédsíroktól pedig a két táv résztvevõi a legrövidebb úton, a Szobor-hegyen át ereszkedtek le az isaszegi piacra, ahol átvehették a jól megérdemelt díjazást.
* * * * *
Az Éjszakai Hadjárat teljesítménytúra egy hétvégi "triplázási" lehetõség középsõ elemeként ékelõdött az egyszeri rendezésû Tápióbicskei csata emléktúra, illetve a hagyományos Isaszegi csata emléktúra közé. Aki mindhárom túrát sikeresen teljesítette valamelyik távot, de úgy, hogy összesen legalább 80 km-t gyalogolt, az egy szép kupával és egy egyedi díszes oklevéllel térhetett végül haza. 80 km teljesítése esetén a kis kupa, 100 km teljesítéséért a közepes, míg a maximális 160 km-ért a nagy méretû kupát lehetett kiérdemelni.
Nagy kupára (160 km) elõnevezett 24 fõ, végül teljesítette 12 fõ:
- Bödõ Bernadett
- Börcsök András
- Csörgõ Róbert
- Darvas Márton
- Kovács Dániel Márton
- Kulcsár József
- Márton Dániel
- Nyakas Gábor
- Õrsi Bálint
- Szilágyi Anita
- Tamási Géza
- Vass-Eysen Álmos
Közepes kupára (min. 100 km) elõnevezett 22 fõ, teljesítette 18 fõ:
100 km - Lippai Beáta, Makleit László, Strack László, Strackné Galambos Katalin, Szunyog Tamás, Vincze Attila
110 km - Árvai István, Darabos Zoltán, Kovács Barnabás, Pásztor Lajos, Sávoly Tamás, Simor Attila, Soltészné Vica, Tarnai Máté, Tóth Zsolt
130 km - Viczián Zoltán
145 km - Lestyán Jánosné, Véha Béla
Kis kupára (min. 80 km) elõnevezett 20 fõ, teljesítette: 19 fõ:
83 km - Ács Balázs, Ádám László, Baranyi Zsolt, Dr. Bertalan Sándor, Gulyás Borbála, Kalocsai Károly, Mészáros András, Pintér József, Sali Gábor, Szõke Tamás, Tatai László, Toplak József, Zádori Roland
85 km - Bodó István, Dudovics Balázs, Floch Zoltán, Popovics Gábor, Várdai Lajosné
98 km - Béli László
A teljesítõknek gratulálunk! |
| | |
| |
|
OT Éva túrabeszámolója:
Éjszakai kényelmes vonatozás után pénteken hajnalban megérkeztünk Decinbe, ahonnan modern és kulturált BZ motorvonattal utaztunk Rumburkba. Térképek hiábavaló keresgélése közepette, már meg is érkezett az állomás elé a különbusz, melyen legalább 30-an utaztunk a 22 km-es teljesítménytúra rajthelyére. A busz elképesztõen keskeny, jeges utakon, kicsi településeken haladt át a dimbek-dombok között. A dombok meredekek és sziklásak voltak, fenyõerdõk között és alatt bújtak meg.
A rajthelyen (Rynartice) leszállva mindjárt kipróbálhattuk a jégen való talpon maradás mûvészetét (nem mindenkinek sikerült), melyre szinte az egész túra során szükségünk volt. Ugyanis a korábban leesett 30 cm-es hó a benne lévõ nyomokkal együtt elõzõleg kicsit megolvadt és utána megfagyott. Az utaknak ez az állapota mind a völgyekben, mind az emelkedõkön és lejtõkön végig jellemzõ volt.
Viszonylag gyors pecsételés után az egész csapat elindult a rendezõkkel együtt, akik a továbbiakban, az igazolófüzetben megadott helyeken mindenkit bevártak az újabb és újabb pecsételés céljából. Elõször egy rendkívül kanyargós, sziklás patakvölgyet jártunk végig, hidakon át-átkelve, idõnként a partoldalon a jégen egyensúlyozva. Jetrihovice településen átkelve következett ez elsõ izgalmas csúcsmászás a kiépített, de jeges lépcsõkön meredeken fel. A kilátó alatti szikla hasadékaiban vezetett tovább a lépcsõsor, mire végül – több visszarettenés után – de feljutottam az ellenõrzõ pontra. A rendkívül érdekes helyen lévõ kilátó fából épült kis házikót is tartalmazott, mely bivakolásra is alkalmas lehet.
A továbbiakban egyik szikláról a másikra másztunk, újabb és újabb kilátó- és ellenõrzõ pontokat érve el. A markánsabb sziklákon mind épült kilátó és az oda vezetõ út is nagyon sok kiépítést igényelt, melyek mind jó állapotban voltak. A legmagasabb szikla aljában – már a látvány alapján – visszafordultam, de Gábor fiam (Bubu) felmászott oda is. Elmondása alapján a jeges viszonyok közepette igen veszélyes vállalkozás volt az egész, de a rendezõk egyike ide is felmászott pecsételés céljából. Megjegyzem, hogy annak is elfogadták a túrateljesítést, aki nem mászott fel.
Térképen nem szereplõ turistaház következett, melyben mindenki evett-ivott saját pénzbõl. Nagyon érdekes volt, hogy mindhárom nap sok üzemelõ turistaházban és étteremben voltunk, amitõl Magyarországon sajnos más elszoktunk. Érdemes több pénzt (az eurót is elfogadják) vinni, mivel az éttermek kicsit olcsóbbak, mint nálunk és érdekes specialitások között lehet választani. Újabb izgalmas sziklák meglátogatása után a cél Doubicében is egy étteremben volt, ahonnan menetrendszerinti busszal Rumburkba, majd vonattal utaztunk Valdekbe. Rumburk másfajta izgalmakat tartogatott, mivel a reggel beadott csomagunkat a 17 órakor bezárt csomagmegõrzõbõl alig tudtuk „kiszabadítani” a vonat indulása elõtt.
A valdeki kempingben fûtött faházban volt a szállásunk, melyben már ott voltak az autóval a 100 km-es túrára érkezõ Animanó és Sali Gábor is. A fûtés elõször kissé rozoga volt (Gábornak ez be is tett, annyira megfázott a földön lévõ matracon), de az egyik kedves rendezõ odaadta a saját (a túra elõtti igazolólap nyomtatás során használni tervezett) fûtõberendezését. Ezután a szállás és a befizetett ellátás rendkívül jó volt. A vacsorát háromféle ételbõl kellett elõre kiválasztani mindkét estére.
Péntek este 9-kor együtt indult a 100 km-es és az éjszakai 12 km-es túra, melyen a jég mellett a köd dominált. Bubu a 12 km-es túrát teljesítette.
Szombaton reggel a kempingbõl indult az 50 km-es túra. Induláskor még találkoztunk Sali úrral, aki a 100 km-es túra elsõ felérõl jött vissza a táborba. Fenyõerdõkben, rétek szélén, országúton vezetõ utakon 17 km után értünk Brtnikybe, ahonnan a 23 km-es körtúra útvonalára tértünk át. Brtnikyben a kocsma tulajdonosát és jellegzetes bajszát ábrázoló bélyegzõt kaptunk. Utunk elõször egy kálváriához és kápolnához vezetett, majd egy hegytetõre, melyen rendkívül méretes kilátó volt. A kilátóban végre kaptunk térképet és 8-10 féle pecsétet is. 12 órakor pont egy étteremhez érkeztünk, ahová azonnal beültünk ebédelni. Az ablakból láttuk, ahogy Animanó és Sali úr lehagy minket. Egyre vadabb emelkedõkön és lejtõkön ismét szikláról sziklára vándoroltunk. Egyes lejtõkön az ülõtechnikát választottam, annyira jeges és lejárt volt az út a sziklák között. Rendkívül meredek és kitett leereszkedés után egy patakvölgybe érkeztünk.
A további útvonal során Brtniky-ig barlangot, vízeséseket, várat lehetett megnézni, ha az ember a leírt útvonalat járta végig, nem tévedt el és a jégen be is tudta járni. A kocsmáros méretes bajuszának újabb megszemlélése után a mély hóban Mandavy forrásához másztunk fel, majd a vártnál rövidebb idõ alatt célba érkeztünk.
Vasárnap átszállással tarkított vonatozás után a 17 km-es túrára indulunk Chribskából. Elõször Maly Stozeè csúcsát hódítjuk meg az utolsó sziklát kivéve, melyre kitettsége miatt senki sem mászott fel. Tolštejn vára elõtt elvesztem, ezért a kiszemelt 12 óra körüli vonatról – és az esti órákban Pestre érkezésrõl - le kellett mondanunk. Csodálatos napsütésben, súlyos hóterhek alatt nyögõ fák között - a szerencsés összetalálkozás után - egy síparadicsomban lévõ kilátót látogattunk meg. A sípálya szélén történõ, a síelõk miatt veszélyes leereszkedés után még egy templom és kálvária vár ránk, majd megérkezünk a célban lévõ étterembe.
Folyamatos vonatozás és Prága állomásainak éjszakai becserkészése után hétfõn reggel érkezünk Pestre. A következõ ellenõrzõ pont a munkahely volt.
A térségben húsvétkor és nyáron is rendeznek teljesítménytúrát, amikor a kedvezõbb terepviszonyok mellett talán a sziklakilátók felkeresése is veszélytelenebb. Nagyon szép, változatos vidék, ezért ajánlom mindenkinek a részvételt.
|
| | |
| |
|
|
TRNAVSKÁ STOVKA, AVAGY NAGYSZOMBATI SZÁZAS
Szombaton reggel 3 órakor vett fel a Börcsök-mobil, amelyben ekkor már Vándor csillag túratárs is bent tartózkodott. Tatabányán felvettük ot. Szilviát, majd egy rövid benzinkúti tartózkodással, és háromszori határátlépéssel 3/4 6 körül érkeztünk a rajtba. A határállomáson megtudtuk ugyanis, hogy a régi úton, a kishatárátkelõn át juthatunk el a szlovák autópálya-matrica megváltása nélkül Pozsonyba, 2x10 km-ért pedig nem akartunk matricát váltani.
A rajt egy zárva tartó büfé kerthelyiségében üzemelt, a csövesszatyromat pedig rövidesen egy Škoda személygépkocsi csomagtartójában helyeztem el. Zsotyek csapata hamar elrajtolt, mi kb. 10 perccel utánuk. A 34. alkalommal rendezett túrán sikerült a 34. rajtszámot megkapnom. :o) Kb. 200-an indultak egyébként a túrán.
A túra elején a zöld sáv jelzést kellett követni, majd kb. 3 km múlva a Zerge-hegy nyergében elértük a Dévénytõl Dukla-hágóig vezetõ országos piros jelzést, vagyis a Szlovák Nemzeti Felkelõk Útját (Cesta hrdinov SNP). A továbbiakban elvileg már végig ezt kellett követni. Gyakorlatilag azonban nem, ugyanis az 5. ellenõrzõpontot (Buková községet) nem érintette a túraútvonal.
Az elsõ 25 km-t nagyrészt szép, de kissé egyhangú bükkerdõben teljesítettük. Kisebb tisztások, források, és turistaút-elágazások irányítótáblái jelentettek fõbb változatosságot, illetve az 1. ellenõrzõpont (Fehér-kereszt) elõtti 5 km-es erdészeti aszfaltút. Az elsõ ponthoz (13 km) érve elõször egy cirkuszkocsi-büfénél álltunk meg, ahol sört, kofolát (nemzeti üdítõital) és virslit lehetett vásárolni. Frissítés után a pecsételõ asztalhoz fáradtunk, ahol a pontõr elõvett egy zacskót, ami tele volt különféle szebbnél-szebb bélyegzõkkel (volt közte vonatos, és söröskorsót ábrázoló is :o). Itt ért utol bennünket Nomád csapata, majd innen idõnként együtt, idõnként egymást elõzgetve haladtunk tovább.
A 2. ellenõrzõpont egy újabb tisztáson volt, majd onnan 5 km-re a Baba-hágóban várt minket a következõ vásárlási lehetõség. A turistaház zárva volt, de kicsivel lejjebb, a hegységet átszelõ mûút mellett egy motelt, és egy kis büfét találtunk, ahol káposztalevest, sült kolbászt, és krumplis palacsintát, valamint jégkrémet és kofolát tudtunk vásárolni.
A következõ szakaszt meredek emelkedõk és lejtõk, de változatosabb erdõk, szép kilátópontok és kevesebb forrás jellemezte. 7 km múlva egy tisztáson várt a következõ ep. (35 km-nél), itt kis letérõvel egy szépen kiépített forrásnál tudtunk vizet venni. Innen 12 km-re következett a következõ ep.
Eleinte kõzúzalékos erdei úton, késõbb erdei utakon haladtunk, majd hirtelen nehéz terepszakaszhoz értünk: egy meredek, rendkívül sziklás oldalon kellett lemászni, majd utána ismét erdei rész következett. Lejtõs részre értünk, ahol hosszasan ereszkedtünk le egy völgybe. Ezen a szakaszon több helybéli turistát is utolértünk. Egyébként úgy tûnt, hogy az ottaniak sokkal nyugodtabbak, mint a magyarországi teljesítménytúrázók, stabil 4-5 km/h közötti tempóban haladnak, a lejtõkön nem kezdenek el trappolni, nem nézik folyton az órájukat, nem érdekli õket az idõeredmény, nem versenyként fogják fel a teljesítménytúrázást.
A lejtõ végére érve 250 m tszf. magasságba értünk, innen kellett egy kb. 3 km-es szakaszon az 500 m-rel magasabban lévõ Vápenná csúcsát megmászni. Menetközben egy kilátópontot is érintettünk, ahonnan megcsodáltunk néhány villámot, és a közeli zivatart. A csúcson pihenõ turistákat találtunk, azonban az itinerben szereplõ ellenõrzõpontot nem. Bejegyeztük ottjártunkat a csúcskönyvbe, és felmásztam a kilátóba, miközben Vándor csillag lent pihent.
A csúcsról lefelé sem volt könnyû az út, ugyan felfelé meredekebb volt, lefelé viszont egy meglehetõsen sziklás-mocorkás ösvényen botladoztunk, amit tovább nehezített, hogy az elõttünk áthaladó zivatar rendesen feláztatta a terepet, így a sziklák különösen csúsztak. 2 km-rel a csúcs után találtuk a 4. ellenõrzõpontot egy forrásnál, ahol sör volt a szolgáltatás (ez volt az egyetlen szolgáltatás a teljes útvonalon, a sört viszont nem szeretem. Igaz, a nevezési díj is igen baráti volt, 20 SK - ugyanannyi, mint az 1996-os ttúra naptárban).
A forrás után már könnyebben járható szakaszok következtek, itt nagyobb sebességre tudtunk kapcsolni, mégis 21:15-kor, 15 órával az indulás után értünk az itiner szerint 64 km-nél lévõ Buková falu vendéglõjéhez. Itt találkoztunk ismét Nomádékkal, akik szintén majdnem felmentek a 760 méter magas Záruby csúcsra, csak meg kellett állniuk és gyanús volt, hogy sokáig nem jön egyetlen túrázó sem. Zsotyekék mint kiderült szintén felmásztak a csúcsra (ahogy az itinerben lévõ útvonalvázlat is jelezte) - így viszont kihagyták az 5. ellenõrzõpont, ahol a 6. ep. pecsétjét is megkaptuk. Itt lehetett ismét vásárolni, gulyás, virsli, jégrém és kofola volt a menü. Ja és rendes kávé is.
Itt kezdõdött számunkra a túra éjszakai szakasza, szitáló esõben, eleinte 2,5 km-t mûúton. Ismét lemaradtunk Nomádéktól, miközben elkapott a holdkórosság. Egy kõbánya után befordultunk balra, majd egy tanyacsoportnál eltévesztettük a jelzést és egy rossz úton indultunk tovább. Ott, ahol a 6. ellenõrzõpontnak kellett volna lennie. Hamarosan feltûnt a jelzés hiánya, azonban a turistatérkép erre jelezte a túraútvonalat. Rövid tanakodást követõen visszamentünk az utolsó jelzéshez, és megkerestük a továbbvezetõ utat.
A dombon átmászva egy vasútállomáshoz értünk, majd balra fordulva elértünk egy mûutat. Itt ismét helyi túrázókat értünk utol, akik a mûúton balra indultak tovább, azonban ismét feltûnt a jelzés hiánya, így megnéztük a térképet, és visszafordultunk (a jelzés a mûúton az ellenkezõ irányba indult, majd balra letérve tovább, eleinte a mûúttal párhuzamosan, de egy mély völgy másik oldalán). Az esõ általában szitált, de nem túl erõsen, viszont borzasztó sûrû volt a levegõ, rosszabb volt, mint egy pálmaházban, így még a kisrádió mûködtetése mellett is idõrõl-idõre bealudtam. Csilla jól bírta a monotóniát, de már nem tudtunk mirõl beszélgetni.
Felértünk egy nyeregbe, ahonnan egy borzasztóan sáros úton csúszkáltunk lefelé a következõ falu, Dobrá voda irányába. A sár a felsõ részen inkább síkos, lejjebb inkább süppedõs volt. A faluban ismét a vendéglõnél találtuk az utolsó, 7. ellenõrzõpontot. Itt ismét beértük Nomádékat, pihentünk és ittunk kofolát.
A pontról eleinte jobbra indultunk tovább, a többi túrázó után, de hamar feltûnt a jelzések hiánya, így visszafordultunk és visszamentünk a vendéglõhöz. Megtaláltuk a piros jelzés folytatását, erre azonban nem jött rajtunk kívül senki. A jelzés meredeken vezetett fel egy gerincen, majd egy hosszú, véget érni nem akaró hullámvasutazás következett (a bükki Török útra emlékeztetett). A hullámvasút végén jobbról egy murvás útról csatlakoztak be a túrázók, ekkor azonban már elég rosszul álltunk az idõvel, így a végén kénytelenek voltunk futásra kapcsolni. No nem is a 24 órás teljesítés, hanem a buszmenetrend miatt. A faluba leérve ugyanis egy iskolában volt a cél, majd innen még be kellett gyalogolni a központba 2 km-t az autóbusz-állomáshoz, mivel az iskola elõtt bár elmegy, de ott nincs megállója. Csilla a lejtõn lemaradt, de amikor a buszhoz indultam, akkor ért be õ is a célba és vált immáron századossá.:o)
A vége nagyon nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Az utolsó szakasz ugyanis jóval hosszabb volt a megadottnál, a célban is csak épp a díjazás átvételére maradt idõ., átöltözésre, gratulációra, a rendezõkkel való eszmecserére sajnos nem. Egy A4-es oklevelet, és tavalyról megmaradt szép, ámde nem pont a rendezvényre szóló tûzzománc jelvényt kaptunk (Malokarpatský superdia¾koplaz - 3x100 km 2006 - Trnavská stovka + 2x50 a došt + Pochod Špch).
A buszon persze ülõhely már nem jutott, de a középsõ, üres részen a hátizsákok között kényelmesen el tudtam helyezkedni (lásd zsotyek fotoalbumában az utolsó képet).
Ez volt hát a 750. teljesítménytúrám, a végére sikerült fõleg szellemileg elcsoffadnom. Fizikailag nem fáradtam el, de az iszonyatosan sûrû, párás levegõ nagyon megviselt, és emiatt meglehetõsen nyûgös voltam. A sapkát is sikerült valahol menetközben elhagynom. Szóval Vándor csillagtól bocsi a dulifuli üzemmódért, és gratula még egyszer az elsõ százasodhoz!
Képek a túráról: http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/bubu/1081#2
|
| | |
| |
|
|
Magyar vándor 105 - beszámoló a seprû szemszögébõl
A túra elõtt nem igazán aludtam sokat, éjjel nagyrészt topikokat olvasgattam és adminisztráltam, így csupán 4:25 és 6:55 között volt szerencsém aludni egy keveset. A 7:40-es HÉV-vel közelítettem meg a rajt helyszínét, KÉKES topik- és seprûtárssal, így 7:59-re értünk menetrend szerint Csillaghegyre, amelyet a rendezõség egy része nem fogadott töretlen lelkesedéssel (Miért jöttünk ilyen késõn?)
Végül 8 óra után pár perccel tudtunk elindulni (a 105-ös itinerek elfogytak, így eleinte egy 85-öset kaptam, végül groba adott egy 105-ös itinert is, ami lényeges volt abból a szempontból is, hogy figyelemmel tudtam kísérni a kiírt zárási idõket). Jó tempóban haladva az ürömi mûút után, a kõbánya elõtt értük utol a 35-ös távon indult mezõny végét, így gyakorlatilag õket felkísérve értünk fel a Nagy-Kevélyre a hivatalos zárás elõtt 5 perccel, ahol többek között v63 152 teljesített pontõri szolgálatot.
Itt elbúcsúztam KÉKEStõl, aki a továbbiakban a 35-ös távot söprögette (valamint Dobogókõig az összes távot a 105-ös kivételével), és a 105-ös mezõny nyomába eredtem. Csikóváralján értem utol Edyth, povyági és Varacskos Disznó topiktársakat, akiket felvezettem gethe pontjára, a Tölgyikrekhez.
Gethe úr megkínált jégkockákat is tartalmazó almalevével, közben a többiek leléptek. Már éppen továbbindulni készültem, amikor megérkezett a rajtot lekésõ gjekler és kis csapata, akik egy, a seprû kollegától kapott cetlire gyûjtötték a bélyegzéseket. Nagyjából õket követve értem el a Bükkipuszta utáni K - P elágazásba, ahol egy egyéni túrát teljesítõ csóványossal találkoztam. Innen jó tempóban továbbsietve értem Dömösre, itt már több mint egy órás elõnnyel a megadott pontzáráshoz képest. A zsíroskenyérbõl már csak egy szelet jutott, de a májkrémesbõl Vándor Csillag még összeállított egy-egy szendvicset. Az üdítõk közül a halványzöld és a narancssárga színûbõl lehetett válogatni, ezen a ponton a vörösbõl épp nem volt hígítva.
Innen felfrissülve haladtam tovább felfelé, megtekintve a felújított Veres Gyuri-pihenõt és a hozzá tartozó EET-kódot, majd a régi PO elágazásnál értem utol a 105-ös mezõny végén haladó anti01-et és túratársnõjét.
Komótos tempóban haladtuk tovább fel a Szakó-nyeregbe, ahol laci069 várt bennünket egy hatalmas sátorban, melyben bakancsboginak is jutott hely a rövid várakozás idejére. Õ ugyanis a bajnokság miatt a 35-ös távra is benevezett, majd a célból visszasétált a nyeregbe, hogy onnan társaságunkban folytassa a 105-ös táv teljesítését.
Innen egy rövid, de meredek mászással jutottunk immáron sûrû hóesésben a Szakó-hegyre, majd onnan tovább jó tempóban le a Vasas Maratonról ellenkezõ irányban megismert zöld jelzésen Pilismarótra, ahol OT Roli várt bennünket az ismerõs mikrobusszal. Itt kaptunk egy-egy csokit, és volt korlátlan mennyiségû vörös színû üdítõ (valamint kb. 1,5 óra elõnyünk a hivatalos záráshoz képest).
Ezután egy hosszú mûutas szakasz következett a piros jelzésen, közben ránksötétedett. Kb. 8 éve jártam ezen az úton utoljára, szerencsére azóta a jelzéseket felújították, így a sûrû hóesésben is viszonylag könnyen megtaláltuk az utat. A Hirsch-oromra nem volt könnyû felmászni, kezdett csúszóssá válni a meredek, vékony hóréteggel belepett ösvény. Rövid szusszanást követõen indultunk tovább a Felsõ-Ecset-hegy érintésével az Égett-hárshoz. Itt én a Felsõ-Ecset-hegyre javasoltam eredetileg a pontot, mivel így a Felsõ-Ecset-hegy alatt a murvás úton lehetett elvileg kispistázni, megspórolva némi szintet és az Ecset-hegy utáni meredek lejtõt - remélem, nem sokan éltek vissza a lehetõséggel. Az Égett-hársnál Dodó és Roli várt minket a tábortûznél a Rákoskerti Lemaradás TSSZE képviseletében (korlátozott mennyiségû csokival).
Ezután következett a meglehetõsen rosszul jelzett Z+ jelzésû szakasz, ahol a bozótosban két újabb bizonytalankodó túratársat gyûjtöttünk be, így már 6 fõsre duzzadt a karaván. Negyed 8-kor, vagyis egy órás elõnnyel zártuk másodjára a Szakó-nyeregben laci069 pontját, akinek a sátrába jó volt behúzódni kis idõre a tomboló hóvihar elõl.
Anti01-ék közben elhatározták, hogy Dobogókõn feladják a túrát a kialakult extrém idõjárás és az átázott cipõjük miatt (ekkor mondjuk már én is cuppogtam a túracipõmben). Az aznapi utolsó, 20 órakor induló autóbuszt nem sikerült elérni (amúgy november 1-én változott a menetrend, elõtte negyed órával késõbb indult ez a járat...), így a Turista Múzeumhoz felérve a gondnok, OT Ádám javaslata alapján elkezdtek telefonon szálláslehetõségek felõl érdeklõdni. Itt egyébként a fûtött múzeumban volt ezúttal a pont, és herobertoék vártak bennünket korlátlan mennyiségû almával.
Kb. 20 perces pihenõt követõen tovább is indultunk bakancsbogival és a két sráccal, akiket a Z+ jelzésen szedtünk össze, és jó tempóban értünk le Szentkeresztre, ahol még éppen nyitvataláltuk a zárni készülõ kocsmahivatalt. Benyomtam egy kávét, azonban mintha altatóport tettek volna bele, úgy elnyomott késõbb az álmosság - kénytelen voltam elõvenni késõbb a kisrádiót. Pilisszántó határában egy autóból Szepó adta nekünk a következõ pecsétet, miután b_feri nem tudott a Csévi-nyeregben megvárni, így ott már csak az õ, és a tábortûz hûlt helyét találtuk. Közben alkalmi társaink sajnos elcsoffadtak, így elõször a Kopár csárdához kértek autós mentést, majd az Iluska-forráshoz felvezetõ murvás úthoz érve már nagyon nem ment nekik az emelkedõ, így javasoltam, hogy inkább forduljanak meg, és a murvás úton menjenek vissza Pilisszántóra és oda kérjék a mentést.
Ezután már többnyire bakancsbogival ketten folytattuk a söprögetést és a túrát. A Kopár csárdához érve már a havazás nem, csak a hideg volt kellemetlen, miközben langyos, ámde korlátlan gulyáslevesünket kanalaztuk. JZ és egy csomó rendezõ közben a mikrobuszban üldögélt, amíg megettünk néhány lekváros kenyeret is. Közben a rendõrség is megjelent, azt hitték hogy lerobbant a mikrobusz és segítségre van szükség (amúgy teljesen udvariasak voltak).
Az etetõponton negyedórára zsugorodott idõelõnyünk a hivatalos záráshoz képest, így indultunk tovább a Kakukk-hegyre, ahol éppen e b o l a húga és annak barátja kezdte el lebontani a sátrat. Továbbmenve a Hosszú-árok bejáratánál egy magányos pontõr ácsorgott a sötétben és hidegben, tájékoztatása szerint 20 perce haladt el az utolsó túrázó.
A következõ emelkedõt továbbra is utálom, mind a Piros 85-rõl, mind az egykori 3x50-rõl kellemetlen emlékeket õriz meredekségével és hosszúságával. Ez az emelkedõ Kocsis Janit is megviselte, ugyanis a K+ jelzés elágazása elõtt sikerült õt utolérni, miközben alkalmi túratársa 20 percet várt rá fent az emlékfalnál. Itt amúgy OT VSanyi és VAttila volt a pontõr. Továbbhaladva végül 20 perces idõelõnnyel értünk Nagykovácsiban a plébániára, ahol groba. és OT Kati várt a ponton sárga és zöld színû üdítõvel, valamint ilyen-olyan kenyerekkel.
Wolf úrral a zárás szerinti idõpontban indultunk tovább, majd Wolf úr elõresietett, míg Kocsis Jani ekkor még nem indult el és nem is ért utol, vele furcsamód csak Budaörsön, a cél elõtt kb. 100 méterrel találkoztunk. A továbbiakban mindenesetre átalában a kiírt zárási idõben, vagy azt néhány perccel megelõzõen haladtunk át a pontokon. Így jártunk a Fekete-fejen Gethe úrral és az immáron pontõrré avanzsálódott KÉKES topiktárssal, tõlük kólát kaptunk topikmeglepetés gyanánt. Az életveszélyes Szépjuhászné úton vasárnap reggel negyed hét körül egyetlen autóval sem találkoztunk, a rég nem látott Hárs-hegyi körút felé felkapaszkodva pedig végre kikapcsolhattuk lámpáinkat. A János-hegyre érve Toperczer Andrással találkoztunk, aki jött leszedni a figyelmeztetõ táblát, majd lent a nyeregben OT Nád Béla és spurizó várt bennünket a Szigethalmi TE képviseletében egy autóban. Nagyrészt jeges-latyakos úton ereszkedtünk tovább a Virág-völgybe, majd onnan egy kutyasétáltató nénivel találkoztunk, mint egyetlen sétálóval háromnegyed nyolc körül Makkosmária felé továbbhaladva. Ott Joeyline várt bennünket az esõházban felállított sátrában, és meglepõ módon nem kellett õt felébreszteni.
A Végvári-szikla környékén sárra számítottam (egy régebbi Normafa 20-ról származó emlékeim alapján), de a sétautat itt felszórták, így inkább csak a Budaörsre levezetõ meredek ösvény bizonyult sárosnak. A célba végül 9:38-kor léptünk be, ahol megkaptuk az oklevelet, e b o l a készített rólunk egy-egy holdkóros felvételt, majd átöltözést követõen az étkezõbe fáradtunk, ahol a még mindig mosolygós Vándor Csillag kínált bennünket korlátlan mennyiségû (és ezúttal elfogadható minõségû, nem vacak T**** gazdaságos) virslivel és teával. Ezenkívül heroberto jóvoltából kaptunk VIP szolgáltatást is, kakaót és capuccinot. A hálóteremben ekkor már kevesen tartózkodtak, pl. highlander88, míg a rendezõk között moiwa, groba. és az idõközben beérkezett Joeyline képviselték a topikot.
Képek: http://www.kep.tar.hu/budai_hg/50390462#2 |
| | |
| |
|
Marcus Aurelius Marsch 1x40 km (1 napos)
A túrára reggel 5 órakor indultunk zsotyekkel és az õ autójával. A határ elõtt egy jelentõsebb dugóba keveredtünk, így sikerült elég neccesen, a 8 órás tömegrajt elõtt pár perccel a rajtnak helyt adó Benedek laktanyába érnünk. 8 órakor startpisztoly dördülésére indultak a katonák és a civil turisták, mi néhány perccel utánuk.
Idén egy régebbi, az elõzõ évekbelinél lényegesen szebb útvonalat jelöltek ki a Lajta-hegység tölgyeseiben. Viszont ezúttal csak egy ellenõrzõpont volt egy nagyobb tisztás szélén, amit azonban kétszer kellett érinteni (14 és 28 km-nél).
A ponton elsõ körben volt leves, kenyér, müzliszelet, banán, alma, tea, rostos üdítõ (Pago), két fajta süti, ásványvíz. Második alkalommal már csak leves, kenyér, kevés müzli és banán, alma, Pago üdítõ és ásványvíz. Amikor közeledtünk a ponthoz, Grényi Imrével találkoztunk szembe, aki felhívta a figyelmünket, hogy van virsli is. Amikor viszont a ponton rákérdeztem a virslire, nem akartak adni és nem is adtak, azt mondták, hogy „reserviert”. :o((
A célban viszont jól vacsoráztunk, miután átvettük a teljesítésért járó jelvényt és oklevelet: rántott szelet rizzsel (én) / pörkölt tésztával (zsotyek) és utána túrós rétes vaníliaöntettel. Ja meg volt alma, és 5 fajta üdítõ az automatából korlátlanul.
A túrán a topikosok közül még nehez mokaszin sporttárssal találkoztunk, aki viszont a két napos meneten indult, a katasztrófavédelmis csapat tagjaként.
|
| | |
| |
|
A túra elõzetes kiírása nem igazán szerepelt sehol, így végül az elejére beírtam a paramétereket. A túrát elsõsorban a Természetjáró Gyerekek (TEGYOT), illetve Diákok (TEDOT) Országos Találkozója keretében, a találkozó résztvevõi számára rendezték, zsotyekkal vendégként vettünk részt a 30 km-es távon.
Csillebérc 30 - 31,4 km - 790 m szint - szintidõ: 9 óra
Csillebérc - KFKI - Budaörsi-hegy - Piktortégla-üregek - Végvári-szikla - Makkosmária - Virág-völgy - János-hegy - Szépjuhászné - Nagy-Hárs-hegy - Hûvösvölgy - Glück Frigyes út - Határ-nyereg - Árpád kilátó - Apáthy-szikla - Kurucles - János-hegy oldala - Tündér-szikla - Disznófõ-forrás - Kossuth emlékmû - Normafa - Csillebérc.
Csillebérc 20 - 19,5 km - 400 m szint - szintidõ: 6 óra
Csillebérc - KFKI - Piktortégla-üregek - Farkas-hegy - Szállás-hegy oldala - Ló-hegyi elágazás - Sorrento - Végvári-szikla - Makkosmária - Virág-völgy - Budakeszi-erdõ - Kis-Kõfej - Szépjuhászné - János-hegy - Normafa - Csillebérc.
Nos, beszámoló!
Zsotyek 7:15-kor vett fel a Moszkva téren, majd a tábor bejáratánál leparkolva viszonylag könnyen megtaláltuk a rajtot. Itt elõször is Bota Janiba és a PITE csapatába botlottunk, akik a találkozón vettek részt. Eredetileg 8-kor lett volna a rajt, de már 3/4 8-kor lehetett nevezni. Megkaptuk az egészen színvonalas itinert (rendes bevezetõ, részletes útvonalleírás, táv és szintadatok, valamint a pontok nyitvatartása a pecsétek helyénél), valamint egy térképvázlatot. Az egyetlen negatívumot az jelentette, hogy az itiner mellé kapott FF térképmásolatra nekünk kellett berajzolni az útvonalat és a pontokat az etalon-térkép alapján. Ehhez mindössze 2 db filctoll állt rendelkezésre, de a hely se volt sok a térkép körül, így itt kisebb tumultus alakult ki. Végül is 8 órakor tudtunk csak elindulni (7:50-et kaptunk az itinerre.)
Az út elsõ kilométerei a S körséta jelzésen újdonságot jelentettek zsotyek számára, mivel még nem volt Normafa 20-on. Aztán jöttek a lerágott csontok:végig a piroson Szépjuhásznéig, onnan a sárgán Hûvösvölgyig, aztán a kéken Árpád kilátóig, végül a zöldön vissza a Normafához, onnan pedig már közel volt a cél. Legalább a jelzések tekintetében tarka volt az útvonal.
A pontnyitások 5 km/h-ra voltak megállapítva, így gyakorlatilag az összes pontra és a célba is a hivatalos nyitás elõtt értünk, de egy pont kivételével már mindenhol helyükön voltak a pontõrök. Ez az egy pont Hûvösvölgyben volt a Berni kávézó teraszán, ahol hivatalosan 11:30-kor lett volna csak a nyitás (egy órával késõbb, mint 3 km-rel elõbb, a Nagy-Hárs-hegyen), de már itt is megérkezett 25 perccel hamarabb a pontõr, így csak 20 percet kellett várnunk. Az sem telt hasztalanul, addig lángosoztunk egyet. A pontõr (egy idõsebb úr) csodálkozott, hogy minek rohanunk ennyire, a pontokat nem fogjuk nyitva találni. Valamint javasolta, hogy a kék kútból vegyünk magunkhoz elegendõ vizet, "mert csak a jóisten tudja, mikor tudunk legközelebb vízhez jutni". :o)
Az Árpád kilátónál (21,3 km) kaptunk csokit, valamint még az elején, Makkosmárián (7,5 km) ásványvizet. A Szerb Antal utcában egy kisebb zöldgömbös csapatba botlottunk (köztük volt Ujj Zoli édesanyja is), akik meglepõdtek a találkozáson, mi is. Éppen egy mikrobuszba pakoltak be, indultak hamarosan a Fertõ-tó körre.
Az itiner alapján egy számomra is egzotikus útszakasz következett, ugyanis az új, hamis zöld jelzés szerepelt a leírásban, így a Ferenc-halmot nem kellett megmásznunk. Az utolsó ep. a Kossuth emlékmûnél mûködött, ami nincs rajta a zöld jelzésû úton. Itt az emelkedõn lemaradtam, zsotyek pedig kissé túlment a ponton, de telefonos segítséggel visszanavigáltam.
A Normafánál megtekintettük a kilátást, majd a síházzal szemben letámadtuk a kék kutat (Hûvösvölgytõl idáig 13 km-en keresztül nem érintettünk vízvételi helyet, ráadásul volt jópár emelkedõ és napsütötte szakasz is közben).
A célba végül 13:47-kor értük be, megkaptuk a TEDOT 30 feliratú kitûzõt (az itineren Csillebérc 30 szerepel), és egy gyors pecsételést követõen már búcsúztunk is a rendezõktõl. Összességében azért jó kis túra volt, kár hogy nem népszerûsítették jobban.
|
| | |
| |
| Körös | Túra éve: 2006 | 2006.06.04 15:02:04 |
|
Körös 50 - 2006. június 3.
Harmadik alkalommal teljesítettem ezt a túrát, de eddig mind a kétszer meleg, száraz idõben. A körülmények idén egészen ideálisak voltak, kivéve a túra végét. Az elõnõ napi esõzések következtében a talaj rendesen felázott, így a ragadós sár nagy mértékben akadályozta haladásunkat (de legalább nem volt mély).
A túrára zsotyek, gudluking, és ot. Andi társaságában utaztam, zsotyek vezetésével. A rajtba érve már elállt az esõ, a csapat pedig különvált. Ot. Andi a bajnokság miatt ellépett, zsotyek pedig szintén nagyobb tempóra kapcsolt, hiszen õ ekkor a 20-as távon indult, így 9-ig vissza kellett érnie. Készülõdés közben találkoztunk Vlaszijjal és ot. Ibolyával, akik kissé elaludtak, így az 5 órás rajtolásuk meghiusult.
5:54-kor indultunk útnak, de még az elsõ ep., Boldishát elõtt elhagytak bennünket Vlaszijék, illetve néhány futó. A pont után gáttúra következett 18 km-en keresztül eleinte a Kettõs-Körös bal, majd Köröstarcsa után jobbparti gátján. A 0 fkm elõtt 3 km-rel találkoztunk a 2. ellenõrzõponttal, akik nem tudtak kijutni a pontra a sár miatt, elakadtak. A gáton gudluking kissé elcsoffadt, hiszen ez volt az elsõ síkvidéki túrája, így még nem volt hozzászokva a több km-es egyenes szakaszokhoz. A 3. pontra emiatt kissé rossz hangulatban érkezett, de a korlátlan mennyiségû kolbászzsíros, illetve házi készítésû szilvalekváros kenyér õt is feldobta.
Következett a 7 km hosszú, majdnem végig egyenes "Ladány-vésztõi országút", amely egy 6-8 m széles földút. Ezen a szakaszon még 4 km/h-val sem tudtunk a ragadós sár miatt haladni, de legalább ezúttal nem volt por és autóforgalom.
Fáspuszta környéke a ligetesekkel, õsi tölgyfákkal tarkított legelõkkel lenyûgözte gudlukingot, és ezúttal azt se bántuk, hogy a következõ 5 km-t Bélmegyerig egy keskeny aszfaltúton kell teljesíteni. Az útmenti három nyomóskutat 2000 óta sajnos elzárták, így ez a szakasz melegben elég brutális lett volna. Bélmegyeren egy kocsma elõtt volt a pont, itt teasütemények nyújtottak felfrissülést. Itt sikerült átmenetileg beérnünk átmenetileg ot. Sváb Lacit, és ot. Viktor Sanyit.
A faluból mûúton indultunk tovább a zöld sáv jelzésen. Az úgynevezett Sárga gáton vezett tovább a jelzés, 6 éve itt még egy felhagyott szekérúton, embermagasságú fûben kellett haladni, miközben békák ugráltak szét az útról. Most széles aszfaltút vezet itt, minimális gépkocsiforgalommal. Hogy ne kelljen végig az aszfalton menni, egy zöld kereszttel jelzett földútra terelték a túrát, amely elhagyott tanyák és mezõgazdasági területek között kanyarog. Ennek ellenére sokan választották a zöld jelzésû aszfaltutat, egyúttal kispistázási lehetõséget.
Az aszfaltra visszatérve hamarosan elértük az 5. ellenõrzõpontot a Kettõs-Körös hídfõjénél, ahol sütemények és korlátlan mennyiségû kompót várta a megfáradt turistákat. Itt ért utol bennünket cserlaci, cserbalázs, Kalapos2001 és ot. Tamics úr, illetve a +18 km-t teljesítõ zsotyek, no meg a közelgõ zivatar. Így a frissítést követõen eleinte csöpögõ esõben indultunk tovább. Mire átértünk a hídon, már elkapott bennünket a felhõszakadás, így a hátralévõ 6 km-t a Laposi kerteken át már a szó szoros értelmében t*kig elázva tettük meg.
A célban a figyelmes rendezõség törölközõket is tudott biztosítani, így viszonylag egyszerûen sikerült átöltözni száraz ruhába. Sajnos az eõkabát sem tudott elég védelmet biztosítani, így a hátizsákom is totál szétázott (az iratok nagyjából megúszták), a hátizsák alján vékony rétegben ugyan, de állt a víz. Sajnos a régi telefonom is megsínylette az égi áldást, hazafelé az autóban próbáltam életre kelteni, de se kép, se hang (azóta se). Ugyanígy járt a fényképezõgép, amelyet ugyan zacskóba tettem, de abba valahogyan behatolt a víz, így most sajnos bizonytalan ideig nem tudok majd fényképeket készíteni. :o(
Átöltözés közben a figyelmes rendezõk kibontották a zacskóból a papírjaimat, és szépen leigazolták. Mivel csuromvizesen nem akartam hozzányúlni a száraz papírokhoz. Utána átadták a díjazást is: az oklevél mellé kitûzõt, vagy érmet lehetett választani. Meglepõ módon az érem jobban fogyott...
A célban még találkoztunk néhány ismerõssel, így például Gyõri Péterékkel, sõt hamarosan megérkezett groba. és ot. Kati, akik úgy volt, hogy a Nagyszombati 100-asra mennek, de úgy látszik, rossz vonatra szálltak. Rövid beszélegtést követõen átmentünk a másik helyiségbe elfogyasztani a finom gulyáslevest, majd immáron egy éppen esõmentes idõszakban elindultunk hazafelé az autóval.
|
| | |
| |
| LeFaGySz | Túra éve: 2006 | 2006.02.26 18:08:50 |
|
LeFaGySz 55 / 2006
Hát ez nem volt könnyû menet. Már elõre tudtam, hogy itt bizony igencsak kevés a szintidõ (ez is hozzátartozik a szivatáshoz), így az elején ahol csak tudtam, belekocogtam, hátrahagyva a túratársakat. Tudtam, hogy itt bizony ki kell használni a jól járható szakaszokat, hiszen a nehezebb részeken nem tartható a 4 km/h-s átlag.
A Szurdokban a legkrikusabb pontokat megkerülve néhol a patakmederben haladtam, aztán visszamásztam a jeges ösvényre. A völgyet elhagyva ismét kiléptem, így a Fekete-hegyen beértem Pintz urat és zsotyeket, akiktõl a jeges szakaszokon lemaradtam. A Király-kút után beért Vadmalac, így együtt haladtunk a Prédikálószékig. A gerincen beértük többek között Czékli Bélát, akivel a továbbiakban a célig együtt is haladtam.
A Vadálló-kövek gerincén a kritikus, legmeredekebb rész le volt jegesedve, itt Tibet megindult gatyaféken lefelé, mi viszont inkább visszamentünk kicsit, és a fák között a hóban ereszkedtünk le a kb. 60 fokos hegyoldalon. A lejtõ alján megállapítottuk, hogy a P hsz jelzést áthelyezték egy meredek és veszélyes ösvényre, így az közvetlenül a betemetett Kaincz-forrásnál ér véget. Begyûjtöttük a 3/a jelû titkos ep. igazolását, majd haladtunk tovább a Z jelzésen a Rám-szakadék felé.
Itt a 4. pont után (a forrás elõtt) mindjárt egy ferde, jeges ösvényen kellett leereszkedni a patakmederhez, ezt a kb. 20 m-t négykézláb abszolváltam, amin Czibula Gyuriék jót nevettek. :o) A szakadékban, a lefagyott vízeséseknél is sokszor hasznát vettem az érdesített térdû túranadrágnak, amellyel a jégre térdelve nem csúszott.
A szakadék után kellemes meglepetésként ért az újabb titkos ep., amely a kispistázó hajlamú túratársakat is útvonalkövetésre készteti. Azt hiszem, ezáltal a túra megerõsíti helyét a kedvencek között. Hasonló elragadtatással fogadtam a 4/b. jelû titkos ellenõrzõpontot a Z+ jelzésen, míg túratársam a mínuszpontokat osztogatta, õ ugyanis hátrateszi azokat a túrákat, ahol titkos ellenõrzõpontokat alkalmaznak :o)
Pilisszentlélek környékén megállapítottuk, hogy nem állunk jól az idõvel, de ezen a tényen a Sasfészek kulcsosházig csak rontani sikerült. A S+ jelzésen megmutattam Szakeee-nak és ot. Ibolyának azt a bizonyos fát, amelyet aki 10 éve jobbról került meg és nem balról, az kihagyta a 6. ellenõrzõpontot. Most is lett volna ezen a szakaszon egy titkos ep, csak tévedésbõl nem ide helyezték ki, hanem a Sasfészek kh. utáni szakaszon a S+ jelzésû út jellegzetes jobbos kanyarjában, az út bal oldalán egy fa törzsére.
A Postás utat aránylag könnyen megtaláltuk, mivel egy kb. 150 m-rel elõttünk haladó túratárs integetett az erdõ szélérõl az ösvény kezdeténél. A késésen próbáltunk ledolgozni, nem túl sok sikerrel. Az egész túra során Klastrompusztán tartottuk a leghosszabb "pihenõt", ahol megálltunk bélyegezni az Enciános és a Kéktúra füzetbe. A Rám-szakadéktól kezdve egyébként szinte a célig kerülgettük egymást nehez mokaszinék csapatával, akik idõnként megálltak rövid idõre pihenni.
A Mária-padnál b_feri megkérdezte, hogy mit tudok Vlaszij és gethe sporttársak hollétérõl, de erre nem tudtam érdemben válaszolni, hiszen a nevezett személyeket induláskor láttam a rajt felé mozogni. Itt egyébként Bélának 24, nekem 14 perc volt a késésem az itinerben megadott, 55-ös távra vonatkozó menetrendhez képest.
A következõ szakasz szerencsére könnyebb volt, így a László kúpjáig ledolgoztunk 9 percet, a Pilis-nyereghez pedig már 4, ill. 14 perc plusszal érkeztünk. A Fekete-kõnél, és azt követõen sem találkoztunk a 13., mozgó ellenõrzõponttal, míg végül a célba 19:55-kor, vagyis 5, illetve 15 perccel szintidõn belül érkeztünk.
A szintidõn belüli teljesítésben egyébként rendkívül sokatt segített, hogy útközben nem voltak frissítõpontok. Számomra az lett volna az igazi szivatás, ha útközben terülj-terülj asztalkámmal várnak. Így gyakorlatilag csak az ellenõrzõpontokon álltunk meg igazoltatni + Klastrompusztán a túramozgalmak miatt, meg néhány útbaesõ forrásnál, nyomóskútnál a folyadék-utánpótlás végett, de az étkezést menetközben bonyolítottuk le.
Képek: http://www.kep.tar.hu/budai_hg/50233304#2
|
| | |
| |
| Kitörés | Túra éve: 2006 | 2006.02.15 18:09:00 |
|
Kitörés 60
Mathauékkal indultam este 7 órakor. Az elején nem találtuk a Honvédsírokat, így a sötét parkból kimentünk a kivilágított kerékpárútra. A János kórháztól pedig a táblázatban jelzett Diós árok meredek utcáján mentünk fel a Város-kút érintésével a Sváb-hegyig. Itt két "sporttárs" éppen leszállt a megállóba beálló 56-osról, úgy látszik, a fogaskerekûre sokat kellett volna várniuk.
Rövidesen kénytelen voltam végleg búcsút venni a csapattól, mivel õk a fogaskerekû mentén haladtak tovább a Széchenyi-hegy irányába, míg én immár egyedül maradva folytattam utamat a kacskaringós zöld sávon, a Széchenyi-kilátó érintésével. Az elsõ pont a Gyermekvasút állomás elõtt rendben megvolt (ez a pont lehetett volna a Széchenyi kilátónál a kispistázás mérséklése végett, vagy 100 méterrel elõbb a Kõbüfében (szerencsétlen pontõrök minek vacogjanak a hidegben...).
A ponttól az elõírt utat követtem, amelybõl a kispistázók jókora darabokat levághattak (például a Normafa síház megkerülése, Normafa - Csacsi-rét útszakasz). A Normafánál szép kilátás nyílt a fõvárosra és környékére, néhányan a sötétben szánkóztak. Hóban és éjszaka még nem jártam itt (sem). A Z+ jelzésre rátalálva összeakadtam két katona-pontõrrel, akik a Csacsi-rét ellenõrzõpontot hivatottak erõsíteni. Elmondásuk szerint társaik már régóta ott vannak az esõháznál (de melyiknél...?), a túrázók viszont eddig még nem találtak oda. A srácokat szépen körbvezettem az elõírt úton: a Z+ jelzésen egészen le a S jelzés keresztezõdéséig, majd onnan a sárgán éles jobbkanyarral vissza a Csacsi-rétre (kiváncsi lennék, vajon hányan tették még meg ezt az ésszerûtlen kunkort?). A Csacsi-réten az esõházat üresen találtuk, elõtte várakozott néhány tanácstalan túrázó. A srácok végül aláírással igazolták ottjártunkat.
Innen ismét ésszerûtlen útvonal: a sárgán le a Virág-völgybe, majd a piroson vissza, fel a János-hegyre. Igazából nem értem, hogy minek kellett a Csacsi-rétet erõltetni, a kitörõ katonák annak idején nem hiszem, hogy ennyit kerengtek volna fel-le a hegyoldalban. A János-hegyen Osziék vártak meleg teával chips-szel és csokival.
Innen le a piroson Szépjuhásznéig, majd a Nagy-Hárs-hegyen át a sárgán tovább Hûvösvölgybe. Ezt ismét elég értelmetlen volt így beletenni, mivel vélhetõen sokan kihagyták, másrészt a katonák sem mászták meg gondolom 1945-ben... Vagy ha már annyira bele kellett tenni, lehetett volna kérdéses ellenõrzõpont is (pl. írjunk fel valamit a kilátó emléktáblájáról...). Hûvösvölgy elõtt, mint ahogyan a késõbbiekben is, a katonasíroknál mécsesek világítottak, hangulatossá téve az emléktúrát.
A hûvösvölgyi pont a Balázs vendéglõ romjai mellett várt szintén meleg teával és csokival. Amíg frissítettem, egy róka szaladt el tõlünk kb. 20 m-re a bevásárlóközpont irányába, majd amikor továbbindultam, akkor szaladt vissza kb. ugyanazon az úton, amelyiken jött, az erdõbe.
Hûvösvölgytõl a turistajelzéseken felül a fákra festett K-45 feliratok is segítették a tájékozódást. Ezekre nagyobb szükség lett volna az elején, illetve a végén, a jelzetlen szakaszokon. Ismét egy értelmetlennek tûnõ kitérõ: a Virágos-nyeregbõl az Újlaki-hegyen át a Virágos-nyeregbe. De legalább szép volt a csúcsról a kilátás. A híres lépcsõsor tetején a parkolónál találkoztam egy kisebb csoporttal, akik a Testvér-hegyet keresték. Fogalmam sincs miért, és fogalmam sincs róla, hogy az hol van. A Virágos-nyeregben teljes megrökönyödésemre nyitva volt a büfé, a pontõr nem a bezárt épület teraszán fagyoskodott. Szolgáltatás is volt itt: fasírtos, zsíros, és vajas kenyér közül lehetett választani. Ittam egy kávét is 100 Ft-ért, mivel már kezdtem ekkorra elbóbiskolni.
A nyeregbõl tovább az Alsó-Jegenye-völgy felé, ám ezúttal nem a sárgán, hanem eleinte a kéken, aztán le a meredek zöld lejtõn, utána hosszú, unalmas szakasz a zöldön, majd végül a Z+-en. Az egyik kanyarban a jelzés megvilágítására elõkaptam a zsebembõl a lámpát, ekkor kiesett az egyik kesztyûm, de szerencsére kb. 200 m múlva észrevettem, hogy nincs meg, így visszamentem, és éppen a kesztyût megtalálva találkoztam egy kisebb csoporttal. Mivel õk lámpát használtak, én viszont holdfénynél akartam menni, így kissé elõresiettem.
Tovább a sárgán kellett haladni fel a hosszú és unalmas emelkedõn, a Kerek-hegyen át a Zsíros-hegyre. Itt sikerült megtalálni a pontõr autóját és a bélyegzõt is, amivel kiszolgáltam magam, és tette ezt az engem itt utolérõ három sporttárs. Rövidesen elõkerült a pontõr is, aki mondta, hogy kb. 200 m-re onnan lesz a frissítõpont, ahol (enyhén fagyott) gyíkhús, kenyér és (még mindig meleg) tea várt bennünket.
Itt a beérõ három sporttárs közül ketten úgy gondolták, hogy nekik ennyi elég, a harmadik viszont mindenképpen tovább akart menni Szomorig. Ez nekem is kapóra jött, mivel a Sváb-hegy óta gyakorlatilag egyedül bóklásztam. A Zsíros-hegyrõl a Nagy-Szénás felé haladva a telkek utáni sorompónál találkoztunk szembe a Fenyõs-tisztás pontõreivel. Errefelé mondjuk már nem nagyon adódtak kispistázási lehetõségek, Nagykovácsin át távban és szintben is hosszabb az út.
A Nagy-Szénást elhagyva átmenetileg befelhõsödött, így a lejtõkön elõ kellett vennem a lámpát a biztos haladás érdekében. Elõtte olyan erõs volt a holdfény, hogy az itiner nézegetéséhez sem volt szükségem lámpára. A Fehér úton aztán elég kellemetlen volt lefelé haladni. A keréknyomok helyenként síkosak, középen mély hó. Itt sikerült párszor beleülni a hóba. Az erdõbõl kiérve kivilágosodott, itt még aránylag jól volt jelezve az út Perbálig. Az ellenõrzõpont a faluba vezetõ út szélén, egy sertéstelep elõtt parkolt, az autó mögött egy tartályban meleg tea, az autó hátsó ülésén zsákokban szortírozva zsíros, vajas-csalamádés szendvicsek, illetve üres kenyerek.
Perbál területén még A4-es K-45 feliratú papírok is segítettek a tájékozódásban, a faluban, majd kint a mezõn egy balra fordulásnál még táblák mutatták az utat. Aztán a nyomok többsége egy szekérúton maradt, amely meglehetõsen balra húzott a távoli gyárkémények irányába. Mivel ez a rész a "senki földje", se térkép, se leírás, se jelzések, így a hideg miatt idõnként le-lemerülõ telefonommal kértem segítséget a kb. 1 órával elõttünk járó Csabiéktól. Átvágtunk egy bozótsávon, majd rátaláltunk az alig kitaposott sárga jelzésre. A nyomok itt átvágtak egy nagyobb szántóföldön, de a Csikófordító feliratnál folytatódtak északi irányba, a Bab-kút felé. A helyet a Szomor 23 túráról felismertem, és rájöttem, hogy az irány nem jó. Így itt balra fordultunk a gerincúton, az egykori Töki tökölõ ttúra útvonalán, majd a térképen is jelzett úton kezdtünk leereszkedni Anyácsapuszta felé. Ezen az úton kb. 300 méter után egy keresztezõdésnél eligazító papírt is találtunk. Úgy éreztem magam, mintha egy tájékozódási versenyen bóját fogtam volna. Hamarosan elértük Anyácsapusztát, ahol pontõrök helyett egy nyitott kapun át kirohanó dobbermann fogadott bennünket a buszfordulónál.
Továbbmenve immáron a puszta bekötõútján a kanyarban egy ember üldögélt a hóban. Elõször azt hittük, hogy õ a pontõr, aztán kiderült hogy egy elfáradt túrázó, de nem bír továbbmenni, majd jönnek érte kocsival. Õ mondta, hogy a pont nemrég átköltözött Somodorpusztára, mivel sokan nem találtak ide. Ebben viszont az volt az óriási szépséghiba, hogy Somodorpuszta nem volt rajta a kijelölt útvonalon. A mûútról ugyanis elõbb le kellett volna térni egy dûlõútra (tábla, szalag itt sem volt, de a Szomor 23-ról felismertem az utat) és a Kakukk-hegyen át elérni a célt. Így viszont kénytelenek voltunk a mûúton, Somodorpusztán át begyalogolni Szomorra, amit a célban néhány túratárs nehezményezett.
A célban terülj-terülj asztalkám fogadott: volt gulyásleves, fasírt és tea korlátlan mennyiségben, megkaptuk a nagyon szép és egyedi kitûzõt és oklevelet, valamint egy mûzliszeletet és egy 2 dl-es dobozos üdítõt. Óriási feketepont viszont, hogy a célban nem volt semmilyen bélyegzõ (a rajtban sem). Az ellenõrzõpontokon kisállat-bélyegzõk voltak, azt leszámítva kizárólag a Boróka büfé bejáratánál tudtam normális bélyegzõvel, gumis OKT bélyegzõvel igazoltatni. 10:33-kor értünk be a célba, de nem nagyon akartam kapkodni. A többség elment a 11:20-as busszal, meglepõ módon nem sokkal ezután a fõrendezõ felajánlotta, hogy el tud vinni egy embert Pesthidegkútra, majd elhúzott. Mi a 12:10-es busszal jöttünk el szötskével és Vései Attilával, a Tivadarék ekkor még ott maradtak a célban.
|
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
