Még mindig a Tortúra a kedvencem. Lévai Viktor szerint csak azért mert még sohasem voltam a Less Nándoron. Jövõre mindkettõre elmegyek, hogy a Less Nándor vetélkedhessen a Tortúrával. A Tortúra volt az elsõ hosszabb túra, amin részt vettem, ezért is különösen kedves számomra. Meg azért is mert Lajos is nagyon szerette ezt a túrát, és azért is mert valahányszor elolvastam (és sokszor megtettem) Czégé Zoltán beszámolóját a legelsõ Tortúráról könnybe lábadt a szemem. Na meg azért is, mert egyik évben az akkor tíz hetes Ábel, magzatként végigjött velem. Idén nem értette, hogy most, hogy ilyen nagy, három éves, miért nem jöhet.
Tehát Less Nándor 2008, kösd fel a gatyád.
Most különösen annak örültem, hogy a Tortúra közel esik Karácsonyhoz. Nem tudom elképzelni, hogy lehet szebb zárása az Adventnek, szebb kezdete a Karácsonynak mint végig sétálni/kocogni a havas bükkön. Megéri azt a csekély áldozatot, hogy a kalácsot elõre meg kell sütni.
A menetrend a szokásos volt, kocsival Egerbe, vonattal Miskolcra, Miskolctapolca, szállás, indulás hatkor. Gyurinak (aki vállalta, hogy velem jön, erõsen visszafogva a saját temppóján)csak a rajt után árultam el, hogy bár már többször voltam a Torturán, eddig mindig sikerült eltévedni, így nem vagyok egy életbiztosítás, jobb lesz ha tájékozódik. Sebaj, tájékozódott. Most nem is kavartunk, ahogy egy rendes tájfutó mondaná.
A Kárpátmedence megfagyva, a Bükkben csontig ható hideg, és pici hó, hogy elmondhassuk, téli túrán vagyunk. Tarkõn ragyogó napsütés lábunk alatt a felhõtenger. Azt hittem bele lehet ugrani. Mi napozunk, Magyarország ködben. Órákig el lehetne itt üldögélni. Nem úgy a Nagy Egeden, ahova a nagy köd miatt fel sem mentünk. Arra is rájöttem, hogy a Török út sem annyira unalmas így világosban igaz, így sem tulságosan szórakoztató.
Köszönöm szépen mindenkinek aki velem volt a Tortúra valamelyik szakaszán. Miskolc és Eger között valahol, vagy csak gondolatban. Külön köszönet annak a túratársamnak, aki azt mondta rám, hogy jó illatom van amikor már igen csak büdös lehettem, a Sport szeletet adó futónak Tamáskút után, és a fiúknak a célban, akik rábeszéltek, hogy még aznap este induljak haza Nagyváradra. És végül, és elsõ sorban, a szervezõknek, akik még akkor is megszervezték ezt a túrát mikor más már csak a beiglivel foglalkozik. Köszönöm szépen. Szabó Orsolya.
|
