Túrabeszámolók


túra éve: 2015
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20152015.04.23 13:02:09

 



XVII. Hamahama túlélõtúra: Az idõjárás szelektív hatásai





       Emberek, ez durva volt. Szavakkal nem lehet leírni, így maradok a számoknál: 46 regisztrált csapatból 21 vagy feladni kényszerült a túrát, vagy nem sikerült elegendõ pontot összegyûjtenie a túléléshez. Voltak olyanok akiket ki kellett menteni a szervezõknek, mások simán hazamentek a "Fuck this shit. I'm out!" álláspontot követve. Ellenben ért bennünket kellemes meglepetés is, de errõl késõbb.


 



 


       A következõképpen kezdõdött a dolog: majd 4 óra utazás után 18:00-kor érkeztünk meg a bázisra, Sikondára. Lecuccoltunk, majd elvégeztük az immár rendszeressé vált túra elõtti rituálénkat: elmentünk a legközelebbi vendéglõbe és telezabáltuk magunkat. Akarom mondani: igényesen elraktároztuk a tápanyagot, hogy a túra folyamán energiává alakuljon, hozzásegítve minket a célunk teljesítéséhez. Alighogy az elsõ falatot elkészítettem a bevitelre, cseppek jelentek meg mellettünk az ablakon. Nem ilyen panorámaképet kíván látni az éhes túrázó indulás elõtt hat órával. Következett egy fájdalmas sóhajtás (mindhármunknál egyszerre), majd beindultak a fogaskerekek: mindenkinél máshogy. Robi rögtön a mobiljára nézett. 51% esélyt jeleztek elõre 4mm csapadékra, éjféltõl. Zsolti jól megszidta a meteorológusokat, az idõérzéküket, meg a pontos elõrejelzéseiket. Én meg jobbnak láttam megenni azt az egy falatot, amíg még meleg. Miután végeztünk, visszatértünk a bázisra, volt még 3 óra szabadidõnk. Közös megegyezés alapján egy utolsó regeneráló alvást terveztünk be így indulás elõtt, viszont ezzel akadt némi problémánk. Felváltva szakítottuk meg a csendet olyan mondatokkal, amelyekben a következõ elemek szerepeltek: legalább 1 db. káromkodás a mondat elejére, utána következett tetszés szerint az "51%" vagy "meteorológusok" esetleg a "4mm", és végül befejezésnek az örökzöld: állj már el te… (sípolás). Eközben odafenn még jobban megnövelték a felhõk teljesítményét. Tudjátok, nem kihívás szemelõ esõben túrázni, zuhogjon az rendesen, ahogy kell.


       Éjfél után két perccel belevágtunk, elkezdõdött. Pár km után konstatáltuk, hogy nincs itt gond, megy ez mint a karikacsapás. Senkinek nem ázott be sem a cipõje, sem a kabátja. Nem is értettem mit volt mindenki úgy besz*rva, hõslovagok vagyunk, nyomjuk ezerrel. Hozzátenném, ez mindeddig aszfalton történt, az erdõben viszont már más volt a helyzet.


 



 


       Van az a mondás miszerint minden rosszban van valami jó. Miután letértünk a közútról nem nagyon tudtunk azonosulni ezzel a gondolattal. Esett, csontig hatolt a jéghideg szél, nem tudtunk haladni és kilátástalan volt a helyzet. Ezt hívják holtpontnak. Gyorsan jött, sokkal gyorsabban mint máskor. Az idõjárás nagy katalizátor, fõleg az ilyen fajta.


       Megpróbálom rekonstruálni a helyzetet: képzeljétek el, hogy a hegycsúcs felé haladtok, a cipõtök alján 3 centi vastagon áll a sár. A bordák amik a tapadást hivatottak elõsegíteni már rég nem végzik a dolgukat, már el is felejtették milyen a száraz talaj érintése. A lábbelid most úgy funkcionál mint egy tökéletes korcsolya. Minden lépésnél 20 centit csúszik lefelé és semmivel nem tudod ezt megakadályozni. Tehetetlen vagy. Mintha futópadon gyalogolnál, egy helyben. Maga a talaj is elég furcsa összetételû volt, mintha csak azért hozták volna létre, hogy kiköpjük a tüdõnket már a túra legelején. Homokhoz hasonló kis szemcsés anyag volt sárga, agyagszerû földdel keverve. Ha valaki futott már tengerparton vizes homokban, az most képzelje el, milyen volt olyan talajon felfelé haladni. Egyetlen szerencsénk, hogy voltak túrabotjaink. Ilyen helyzetben, egy párhuzammal élve:a túrabotok voltak a fény az éjszakában. Ezen a hirtelen emelkedõ, sáros szakaszon a segítségükkel az átlagnál nagyobb tempóval tudtunk közlekedni.


      Érdekes, hogy engem még a botok sem mentettek meg. Nagy örömömre, sikerült eltaknyolnom egy óvatlan pillanatban. Dobtam egy hátast, a táskám és tartalma csillapította a becsapódás erejét. Ezúton szeretném megköszönni a csere zoknijaim, a dobozos energiaitalom és a pizzám értem tett hõsies áldozatát. Ha õk nincsenek, talán még most is fájna a hátam. Rövidesen azon kaptuk magunkat, hogy vége a megpróbáltatásunk elsõ felvonásának, lefelé baktatunk. Késõbb kiderült, túl voltunk a túra mentálisan legnehezebb részén.


       Amikor az utolsó réteg sár is lekopott a cipõ talpáról egy újabb akadály fedte fel magát elõttünk. A köd. Már hiányzott, tényleg. Eddig úgy gondoltam a pilisi ködös élményeink voltak a legdurvábbak, lehet tévedtem. Itt még a tavalyi túrától is sûrûbb volt a köd. Lehet az elõzõ emléket már megszépítette a gyõzelem, esetleg az idõ. Mindenesetre ha nem versenyezni jöttünk volna, biztosan készítek egy-két képet és gyönyörködöm a tájban. A hegy egyik csúcsán voltunk épp akkor, egy felhõ kellõs közepében. Csupán az volt a gond, hogy a szóban forgó csodálatos látkép okozója gátolt minket az üzemi sebességünk fenntartásában. Felénk szokták mondani, hogy ha valakit emlegetnek, az illetõ csuklik. A mi kis ködünk eléggé csuklott hajnalban.


 



 


       A pozitív dolgok egyike volt, hogy az eddigi túrákon szerzett tapasztalatokat idén már látványosan pontokra tudtuk váltani. Az öt õrzött pontból négyen helyesen tippeltük meg az érkezési idõt és ez nem elhanyagolható 40 pontot jelentett kis csapatunknak. Megjegyzem ehhez térképet használtunk csak. GPS nélkül "old school" módszerrel izohipszák-táv-talaj változókkal számoltunk. Az, hogy nem lett 100%-os a tippelési teljesítményünk egyedül annak köszönhetjük, hogy a Remete-réti kõ elég szépen el tudott rejtõzni elõlünk. Valószínûleg felváltva csuklottak a köddel egyetemben. A bejárt táv hosszát is megnyújtottuk és az õrizetlen pontok 80%-át megtaláltuk. Minden transzfer feladatot megoldottunk. Ez mind-mind javulás volt számunkra, egy reménysugár: van esély a profi dobogóra.


       Ami viszont ezen a túrán nagyon nem ment, az egyértelmûen az õrzött pontokon kapott feladatok teljesítése. Katasztrófák voltak a feladatok is, meg mi is. Egyszerûen ki kell jelentenünk: nem megy nekünk a verstanulás (fõleg olyan nem, aminek nincs értelme és tele van fiktív szavakkal). Továbbá az sem, hogy megtippeljük, hogy hívják az elénk rakott köcsögöket. De még puzzle-t sem tudunk kirakni idõre. Félve írom ide, de mi egyszerûen ügyességi, kreativitást igénylõ, logikai feladatokban vagyunk toppon. Összesen több mint 100 pontot buktunk az õrzött pontokon, ez pedig elfogadhatatlan a saját mércénk szerint, egyszerûen többre vagyunk képesek. Ilyen szempontból ez nem a mi túránk volt, viszont legközelebb bízunk a változásban.


Íme néhány építõ jellegû feladat ötlet (amiben valószínûleg jók lennénk):



  • 100-200 méter sprint, opcionálisan medve elõl futva (ha megoldható)

  •  íjászat, vaddisznóhátról, álló célpontokra

  •  sátorállítás idõre (illetve ha fúj a szél sárkányeregetés, szintén sátorral)

  • tûzgyújtás, vizes fával (avagy észrevétlenül kilopni a legközelebbi szervezõ kocsijából a benzint)


Remélem sikerült felkeltenünk az illetékesek fantáziáját.


 



 


       Utoljára, zárásként két gondolatom maradt. Még mindig fel tudom idézni, amikor felértünk a kolostorromhoz. Akkora szél volt, hogy alig tudtunk talpon maradni, az a csontig hatoló fajta. Pár másodperc múlva megpillantottuk a bázist jelzõ táblát, azon nyomban elkezdtünk felé rohanni. Valaki bent ült a kilátó épületében, vacogva. Arcára volt húzva a kapucni, csak az orra látszott ki. A szervezõk egyike volt (Debrei Attila). Ezúton szeretnénk mindegyiküknek megköszönni a munkát amit belefektettek ebbe és az összes többi túrába…és azt, hogy ilyen körülmények között is kitartottak a feladatuk mellett. Köszönjük!


       Az elsõ bekezdésben emlegetett kellemes meglepetés pedig az egyetlen lánycsapat, Medveszelidítõk. Más nem jut eszembe, csak az, hogy le a kalappal. Elindultak, mentek, megcsinálták, visszaértek, ahogy kell. Arról meg ne is beszéljük hány csapatot hagytak le (meg még szépek is).


      u.i.: itthon tudatosult bennem, hogy nem találkoztunk vaddisznóval. Robi nem sétált bele villanypásztorba, ezek megkérdõjelezhetetlenül a profizmus jelei. Tessék vigyázni, jövünk!


 
 
túra éve: 2010
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20102011.01.02 11:31:30

 A Sárkányevõ Schrödinger Különítmény túrabeszámolója a Téli Tüdõtisztító Túlélõtúra - Salgó rendezvényrõl. Írta: Szerencsi Judit


A csapat 7. helyezést ért el, melyhez ezúton is gratulálunk.


 Beszámoló innen: http://szerju.blog.hu/2010/12/29/teli_tudotisztito_tulelotura


Képek: http://www.flickr.com/photos/csabx/sets/72157625575641847/detail/


Beneveztünk az 5T-re, mert már kétszer csináltuk, és nagyon szerettük. Idén a Karancsban került megrendezésre a szokásos idõpontban - közvetlenül karácsony után. Ez egy remek alkalom arra, hogy némi mozgást becsempésszünk a karácsonyi és szilveszteri dõzsölés közé, ráadásul mindezt jó társaságban. Szandrával és Csabával neveztünk be hárman olyan hátsó gondolattal, hogy ha még valaki túrapajtit sikerül becserkészni, akkor Szandra egy másik baráti csapatához társul be, mert akkor nekünk is kilesz a csapatunk (minimális létszám 3 fõ). Viszont nem ért rá se Miki, se Medve, se Tamás, így maradt az eredetileg tervezett felállás. Amit persze egyáltalán nem bántunk.


A bázist Karancslapujtõ iskolájának tornaterme szolgáltatta, ahova rendhagyó módon egész korán érkeztünk. Így kiélvezhettük a korai érkezésnek minden elõnyét: jutott hálózsákhely a bordásfal mellett, sõt jutott tornaszõnyeg a hálózsák alá. Micsoda luxus... ilyen kiváltságokra nem is számítottunk. Lassan szállingóztak a többiek, sokakat ismertünk már látásból, de persze sok volt az ismeretlen arc is. Összeismerkedtünk Gézával és Viktorral, az Eltájolók csapat két tagjával, akik az általam viselt póló miatt jöttek oda hozzánk. Túlélõs póló volt rajtam, és õk is versenyeztek most. 11-kor elkezdõdött az eligazítás, majd kábé 3/4 12-kor megkaptuk az indulócsomagot, benne a menetlevéllel és a felkeresendõ fakultatív pontok listájával. Gyors áttanulmányozás után délben indultunk is.


A versenyen minden az idõrõl szólt. 5 darab õrzött pontot kellett felkeresni kötött sorrendben, amik nyitvatartása korlátozott volt. Viszont induláskor csak az elsõ kettõt tudtuk, a többit folyamatosan adták tudtunkra a szervezõk az õrzött pontokon. Minél hamarabb be kellett érni a célba természetesen, és a felkeresett fakultatív pontokért idõjóváírást lehetett kapni. Akinek a legkevesebb volt az így számított ideje, az nyerte a versenyt.


Még elõzõ nap délután elkezdõdött a levelezés Szandrával, hogy akkor mi is lesz, megyünk-e. Kora estére eljutottunk a telefonálásig, amikor megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk reggel. Valahogy senkibõl nem áradt a menés iránti kitörõ lelkesedés, végül kiderült, hogy mindenki azért ment, mert nélküle nem lett volna meg a csapat. És senki nem sírt volna nagyon, ha valaki lemondja. Ezt odafelé a kocsiban meg is beszéltük, különösen akkor, mikor a 21-esen -18 fokot mutatott a kocsiban a hõmérõ. Az eligazítás közben is felmerült, hogy akár ki se menjünk, hanem bújjunk be a hálózsákba és csak úgy szocializálódjunk...


Szóval elindultunk. Rendesen felöltöztem, húztam harisnyát is, fölülre meg a szokásos jól bevált rétegzõdést. Tömegrajt volt, így nem volt más dolgunk, mint követni a többieket. Az elsõ õrzött pont a Karancs csúcsa alatti kis nyeregben volt, majdnem teljesen meg kellett mászni a hegyet. A kb. -10 fokos hideg ellenére senki nem fázott, sõt! Mindenki szépen vette lefelé a rétegeit. Elõzetesen azt terveztük, hogy nem izzadunk le, hogy utána ne fázzunk. Na hát ebbõl nem lett semmi, persze mindenemrõl folyt a víz, mire felértem. Viszont meglepõen jól bírtam az emelkedõt! A kritikus pont persze a tüdõ volt, nagyon mély levegõt továbbra sem esett túl jól venni. Éppen ezért beálltam egy egyenletes, de nem túl rohanós tempóra, amivel még így is hagyogattam le a meg-megálló embereket. Pedig alapszabály, hogy emelkedõn nem állunk meg! A nyeregben megvártuk Szandrát, aki bevallottan elkalkulálta magát. Valahogy azt képzelte, hogy nincsenek is arrafelé olyan nagy hegyek... Pedig de.


Indultunk a második ponthoz le délre, Pécs-kõre. Útközben  érintettünk néhány fakultatív pontot is de ezek nem jelentettek kitérõt egyszer sem. Salgótarján szélében szétváltunk, Csaba elment a Csillagvizsgálóhoz, míg mi Szandrával keresztülcaplattunk a városon és megkerestük a Karancs Hotelt. Úgy beszéltük meg, hogy az õrzött ponton találkozunk. Csaba ért fel hamarabb, szegénynek kellett ránk várnia a hidegben. Eleve nem voltunk túl gyorsak, meg Salgótarjánban egy kicsit eltököltünk azzal, hogy találjunk egy wc-t. Mert mégiscsak sokkal kényelmesebb valami meleg helyen levetkõzni, mint az erdõben sok mínuszban. Már feladtuk a dolgot, mikor a szerencse ránk mosolygott, és egy kellemes fûtött helyiséggel ajándékozott meg minket. Hmmm, ezt a lányok tudják csak igazán átérezni. Innen el is kezdtük az emelkedõt Pécs-kõre. Útközben ránk is sötétedett, de kibírtuk lámpa nélkül a pontig, nem kellett elõbányászni. A ponton végre ittunk a termoszból meleg teát. Már jó szomjasak voltunk, kellett a folyadék, hiszen már öt órája úton voltunk.


Indultunk is tovább a salgóbányai parkolóhoz, a következõ õrzött ponthoz. Feltettük a fejlámpákat, és nem gyõztem ámuldozni a látványtól. Gyönyörû volt, ahogy a hóesés lehulló hópelyheit és a mindent beborító hótakarót megvilágította a lámpafény. Ezernyi kis szikra lobbant és aludt ki körülöttünk, minden vibrált és ragyogott, mintha a világot beszórták volna csillámporral. És mindehhez Salgótarján fényei által megvilágítotott valószínûtlenül pirosas égbolt kandikált ki a fák közül. Mintha nem is ezen a világon lennénk, hanem valami mesében, tündérek lakta földön, de legalább a Jégkirálynõ palotájában. Semmi fáradtságot nem éreztem, és nagyon örültem, hogy eljöttünk.


A parkolóhoz a Boszorkány-kõ csúcsán keresztül vezetett az út, ami a túra teljes mélypontja volt. Keskeny, növénnyel gazdagon benõtt, meredek ösvényen kellett felmászni, ami a sok hó miatt a nagyon meredek részen egész csúszóssá vált. Nem is bírtunk volna sietni, még ha akartunk volna se, de sajnos Szandra így is lemaradt. A tetõn az elsõ infótáblánál vártunk rá, majd mikor már kezdtem aggódni (és lassan fázni), kiabáltam, hogy mizujs. Sokáig nem jött válasz, aztán végre! Visszamentem neki segíteni az igazán vacak részhez, így együtt sikerült is felmenni. Csabával az infótáblától felmentünk a csúcsra megkeresni a kérdésre adandó választ. Csodálatos panoráma fogadott a hóesés ellenére is. A lábaink elõtt hevert Salgótarján, amibõl semmi mást nem láttunk, csak a különbözõ völgyekben szétterült nyúlványainak narancsos fényeit, az utcai lámpák végeláthatatlan, kanyargós sorait, amik várfalként ölelték körül a várost. Szegény Szandra teljesen kipurcant, eléhezett, és elszállt minden energiája a szõlõcukoradagolás ellenére is. Mondta, hogy õ a pontnál kiszáll, nem jön tovább. Nyilván felmérte a még hátralévõ dolgokat és a saját erejét, osztott-szorzott-gyököt vont, és a kiszállás mellett döntött. Ezt a lehetõ legjobb helyen tette, mivel a ponton adtak teát, és innen könnyû volt betársulni a szervezõk kocsijába vissza a bázisra.


Csabával mi persze mentünk tovább. Tudtuk, hogy szorít az idõ, már egész késõn értünk a parkolóba is, ezért egy nem rohanós, de egészséges tempót diktáltunk a somoskõi vár tövében álló Petõfi-kunyhónál lévõ negyedik õrzött ponthoz. Szinte pontosan egy órába tellett odaérni, amivel egész elégedettek lehetünk, hiszen a körülmények nem voltak éppen a legkedvezõbbek. A terepet már ismertük, hiszen volt már itt Hamahama verseny is, valamint a somoskõi vár már a 25. Túlélõverseny terepének széle is volt egyben. A faluba beérve lekapcsoltuk a lámpákat, és felnéztem az égre, megjelentek a csillagok, hurrá! Meg is láttam az Oriont, de sajnos nem tudtam bámuldozni, mert menni kellett. Meglepõ módon a kunyhóba be lehetett menni, amit ki is használtunk kajálásra. Ettem egy fél rúd pilótakekszet, mert tudtam, hogy elkél még az energia a végére...


Indultunk is a somoskõújfalui vasútállomásra, érintve Jenõ- szeretett túrakutya-pajtink - házát, de sajnos bármennyire is kiabáltam neki, nem mutatkozott. Remélem azért, mert jó melegben kucorgott odabent. Pedig biztos szívesen jött volna velünk túrázni és ugrándozni a hóban! Egy óra múlva oda is értünk, átkeltünk a mágikus vashídon a vasút felett, ami nekem egyet jelentett a Karancs lábával.


Utolsó nagy megmérettetés természetesen a Karancs volt az ötödik õrzött ponttal. Csabának a térde kicsit vacakolt, így itt is megbeszéltük, hogy nem fogunk sietni. Én álltam elõre és adtam a tempót, egyenletesen és folyamatosan, nem megállva. Hála ennek le is hagytunk fölfelé jópár embert, pedig igazán nem rohantunk. Nekem kimondottan jól is esett, egyáltalán nem szenvedtem, köszönhetõen több dolognak. Egyrészt ismertem a hegyet, tudtam, hogy kemény, és így fejben jól rákészültem. Másrészt már kábé öt hete nem sportoltam igazán, ezért teljesen pihenten indultam. Harmadrészt a kórság miatt leadtam 2-3 kilót, aminek hiányát most örömmel éreztem. Negyedrészt nagyon ki voltam már éhezve egy jó kis testmozgásra, és ez most végre megadatott! (Azt már más kérdés, hogy egy havas, részben éjszakai túra 12 órán keresztül a sok mínuszban nem mindenki szerint bölcs gondolat.) Csak úgy faltuk a szintet, kaptattunk fel a havas ösvényen. Egy óra múlva fent is voltunk a csúcson, ahol még öt percet sem idõztünk, nehogy elkezdjünk fázni. Azért ez a kis idõ is elég volt egy csomó élmény begyûjtésére. Felértem, és pont ott volt elõttem a Göncöl, majd' kiverte a szememet. Megláttam a kistesóját is, meg az Oriont és a Fiasgyúkot (többet sajnos nem ismerek). Minden csillag olyan fényesen tündökölt az égen, amilyet Pesten még csak elképzelni sem lehet. Bárcsak ott lett volna Dgy vagy Gábor vagy Feri (csillagismerõ barátok), és mutogatták volna, hogy mi-micsoda. Természetesen mindehhez hozzáképzeltem egy meleg sátrat, amibõl csak a szemünk lóg ki, mert amúgy három perc múlva nem tudtam volna másra gondolni, mint valami melegre.


Elindultunk a falu irányába, le a Karancsról. Felemlegettük azt a helyet, ahol (legalábbis remélem) Tamás megkedvelt minket, mert nem adtunk fel egy versenyt, hanem utolsó erõnkkel elkezdtünk kocogni, hogy idõben beérjünk. Hamarosan a farkunkba haraptunk, elértük az elsõ õrzött pont helyét. Innen egy darabig igen kellemetlen meredeken kellett lefelé csúszkálnunk, majd szerencsére valamennyire kilaposodott, de végig lejtett a faluig. Jöttek sorba a már ismerõs keresztezõdések, jellegzetes pontok az út mellett.


Végre elértük a falut. Naplemente óta folyamatosan hûlt az idõ, ami ekkorra érte el minimumát, -20 °C körül járhatott. Iszonyat hideg volt, itt kezdtem el elõször fázni a túra alatt a folyamatos tempós gyaloglás ellenére. Olyan hideg volt, hogy a talpunk alatt kegyetlenül csikorgott a hó, és egyetlen kutya sem ugatott meg minket, pedig végigmentünk az egész falun. A vártnál jobban haladunk, így nem kellett a végén kocogással besegíteni, 8 perccel éjfél elõtt beértünk a célba. 42 km  és 1800 m szintemelkedés lett a végére.


Kamásli, bakancs, kabát, sapka, kesztyû le, majd jöhetett a jól megérdemelt nyújtás. Úúúú, de fincsi volt! Közben Szandrával és az Eltájolókkal élménybeszámoltunk kicsit, majd erõt vettünk magunkon és kimentünk újra a -20-ba, mert odakint fõtt üstben a vacsora. Rettentõen finom ragulevest fõzött Salgó, a versenyek szakácsa, amiben a folyamatos melegítésnek köszönhetõen atomjaira fõtt minden. Ennél finomabbat ott el sem tudtam volna képzelni, a forró teával együtt jól átmelegítettek belülrõl. Fürdésre még csak nem is gondoltam - bár infrastruktúra adott volt hozzá, de meleg vízrõl az ilyen késõn beérkezõk még csak nem is álmodhattak. Lassan leoltották a villanyokat, a tornaterem jó része már aludt is ekkorra. Mi még egész sokáig bandáztunk. Odamentem Tibihez beszélgetni (unokatesómék edzõje), akivel mindig az 5T-n találkozunk össze, szupercsaj Györgyivel is szót váltottunk, majd lassan mi is bebújtunk a hálózsákba aludni.


Imádom a reggel hangulatát, tele van a tornaterem fáradt, de boldog emberekkel, mindenki várja a reggelit és az eredményhirdetést. Felmértem a helyzetet: izomláz elhanyagolható, bal térd kicsit gyepálódott, de nem veszélyes, mellkas nem rosszabbodott. Végül 7. helyezést értünk el, ami a körülményeket figyelembe véve igen jónak mondható, elégedettek lehetünk vele. Remélem megyünk jövõre is. Hiszen a téli túrák hangulata semmihez sem fogható. Szeretem a mindenen megülõ havat, a fák struktúráját, a hatalmas jégcsapokat, az állatnyomokat, a puhaságot és nesztelenséget. A sokáig szakadó havat viszont inkább kihagytam volna.

 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20102010.10.27 22:17:04

 


Hamahama túlélõ túra az Õrségben






 
 



Közeledett az október 11... jelentkezni kéne már - mondta Sebi, igen Lázi is jön, és Kitku is hazaér Kaposvárról, mire indulni kell, még megfûztük Ádámot –akinek ez lesz az elsõ-, no meg ott volt Tünde és már meg össze is állt újra a  3w.622gg.hu csapat! A lelkesedés átragadt még pár barátra, így idén újra két csapattal tudtunk indulni: az Easy company alapját a Gyõry klánból Dani és Gagó képezte, hozzájuk csaptuk még Mátét (aki csak szülõi engedéllyel jöhetett), Esztert és Szandrát és itt is meg volt a max. 5 fõ.

 


 

Persze szinte az utolsó napra állt össze a kötelezõ cucc, a csapatpóló, zászló, és bár 4-kor elrajtoltam az irodából 5-kor még mindig BP-n voltam....hogy lesz ebbõl fél 7-es boglári indulás?!? Hát, ¾ 7-es lett, otthon 5 perc alatt beszórtam mindent a túrazsákba (majd a Bázison elpakolok), kitúrtam még plusz 2 iránytût (hátha nem lesz a másik csapatunknak), és már jött is Máté, majd Ádám is befutott és sietve megtömtük a kocsiját a rengeteg cuccal...de a Corsa csomagtere elég korlátozott, így végül az összes hálócuccot hátrahagytuk – majd Lázi, ha valamikor éjjel végez a céges ügyeivel BP-n, beugrik érte és utánunk hozza.

Bár szorított az idõ, Ádám 9-re elrepített minket (néha szó szerint, mert felújítási munkák miatt a Zeg körül rengeteg nem jelzett felmarás volt az úton) Szentgotthárdra. Gagóék is kb. velünk együtt értek ide, így a 10-bõl 9-en be is tudtunk regisztrálni, míg Lázi Fitos Józsi engedélyével az éjszaka folyamán csatlakozik hozzánk, ha ideér... A Bázison hemzsegtek a turisták – voltak ismerõs arcok és sok ismeretlen, de mindenkin látszott a várakozás izgalma. Lepakoltunk az emeleten, átrendeztük a cuccainkat és érdeklõdve vártuk az eligazítást, vajon idén milyen új csalafintaságokat eszeltek ki nekünk a szervezõk? Hát, volt mire figyelni! Az õrzött pontok nyitvatartási ideje az elsõ elrajtóló csapattól viszonyítva értendõ, lesznek transzfer feladatok és nem kapjuk meg az összes pont helyét elõre, csak a felét... no de kérem – hát hogy lehet így útvonalat tervezni?!?! 

 

Közben megbeszéltük, hogy nem tudjuk a Bázison bevárni Lázit, akkor meg mire várjuk – induljunk amint lehet! Így történt, hogy mi lettünk az elsõ rajtolók. Gyors itinert tervezés és csapatfotózás után elhagytuk a Bázist (ekkor még nem tudtuk, mennyre fogjuk szeretni a viszontlátáskor.. ;) ). A városon leüli elsõ pár pontot gyorsan begyûjtöttük – itt még sok csapat bóklászott velünk együtt, ami a késõbbiekben már nem volt jellemzõ ránk – sikerült kiválasztanunk azt az utat, amerre senki nem akart jönni :). Hogy Lázi megtaláljon minket és „emberi”  helyen tudja letenni maradunk a  fõút mentén – így a Rábatótfalu – Szakonyfalu – Alsószölnök – Osztrák-Magyar határ – Kétvölgy  volt az elõirányzott terv. Jól is ment minden, Lázi éjfél után nem sokkal Alsószölnökön beért minket, kocsi lerak, csapatba beáll és indulás tovább. A határra egy földúttal elõbb baktattunk fel, a C118-as határkõ ugyanolyan volt, mint a 119-es :), de persze ezt nem tudhatja aki nem megy el odáig. A Szabó-hegyi „kilátó” viszont jól átvert minket – a kérdés szerint valami betonlapok hiányoznak róla innen-onnan...ehhez képest 4 földbõl kimeredõ vasláb volt az egész -  alig találtuk meg, kb. mint tû a szénakazalban éjszaka... No mindegy is...értékes fél óránk bánta. Letérve a gerincen végigfutó Z-jelzésrõl a balra letérõ Z?-n mentünk tovább. A domb alján egy kis patakon gázoltunk át – ez volt a túracipõk és bakancsok elsõ vízhatlansági tesztje – sajnos nem ment át mindenkié a vizsgán... A hajnali kellemes 0,5°C –ban az ázott zokni nem a legjobb társ a túrán. 

 


Kiérve a fõútra jobbra indultunk tovább és közben sasoltuk az út bal oldalát, hogy a letérõ P jelzést megtaláljuk – hát ez nem jött össze, volt jelzés, de már csak Békavárosban és jobbról...ha már úgy is túljöttünk, inkább megcéloztuk a  Felsõszölnöki templomnál lévõ 5 pontost –hát ennél beljebb egy faluban nem lehetett volna tenni a templomot...azt hittem valaki tolja elõttünk kifelé, annyira nem akartunk odaérni soha! Az 5 pont már nem is volt annyira fontos, lerogytunk a lépcsõre és mindenki energiát pótolt ahogy tudott. Elõkerültek a plusz pulóverek és zoknik is (a katonai bakancs nem a legjobb hõszigetelõ, ugye Dani ?!? :) ).

Feléledve egy salakos utat néztünk ki a Kakas-dombra vitt és keresztezte a P-t, amire rátérve végre Kétvölgyre jutottunk volna...ha...a domb tetõn nem tûnt volna el a P jelzés... A TV torony környékérõl induló szinte minden úton elindultunk és különbözõ köröket és zsákutcákat ismertünk meg, míg végül egy út végén patakhoz értünk, ahol az út megszûnt, viszont a „térkép szerint” –aminek ekkor már egyetlen vonalát sem hittük el – a pataktól (bármelyiktõl a környéken) D-re van a P turistaút és a Szlovén határ is. Így keresztül törtettünk a domboldalon mindig felfelé és D-re – az egyiket csak elérjük alapon. Éssss láss csodát! Meglett a P! Ennyire még nem örültünk egy festett csíknak! Tovább indulva már érthetõ volt, miért nem találtuk meg a jelzést elõbb - a festési morál annyira a béka feneke alatt van ezen a szakaszon, hogy az hihetetlen! Nemhogy elég gyakran nincs felfestve a jelzés, de még az útkeresztezõdéseknél sem vették a fáradságot a festõk, hogy kikenjenek egy-egy piros csíkot a fákra... Már hajnalodott, mire viszontagságos elsõ szakaszunk végén elértünk az elsõ õrzött ponthoz – Kétvölgyére. Egy kis pihenõ ház alatt lerogytunk a padra – szerencsére kaptunk egy kis holtidõt a lihegéshez.

 

A feladat egy sötét gégecsövön leküldött dió eltalálása volt egy ütésbõl. Könnyûnek tûnik, de nem az! Szóval 50+20 pont kerekedett belõle, transzfer feladatként a „rehabilitáció” a „buszkuplung” a „basszuskulcs” az „adótanácsadó” és még pár hasonlóan elmés szavak felhasználásával kellett mesét fabrikálni.  A faluban még két pontot érintettünk – az egyiket egy réten át – a hajnali zúzmarától fehér lett a bakancsunk... Taktikai megbeszélés után, mivel éreztük, hogy az éjszakai szerencsétlen plusz kilométerektõl eléggé megcsappant az idõ-készletünk, úgy döntöttünk, hogy csak az õrzött pontokhoz megyünk el és a közeli fakultatív pontokat szedjük össze. Ennek fényében a P-n haladva Orfalu fölött útba ejtettük az útszéli keresztet, majd a faluban a 2. õrzött ponthoz értünk.

 

A nap már jócskán fent volt az égen, így az amõbázással nyert 50+50 pont örömét tovább növeltük egy kis tízóraival. Közben azért egy kis reklámra is volt idõ – a csapatpólónk és zászlónk promótálására a verseny elején kihirdetett szavazás miatt. Teli hassal intettünk búcsút a haranglábnak és a falunak, és irány újra a Szlován határ – a szomszédok természetvédõs tájékoztató táblájáról kellett egy szép hosszú telefon számot levadászni. Mivel általában a határsávot tisztán tartják, úgy gondoltuk ezen haladva közeledünk Pityerszer felé...hát...azért voltak nagyon szederrel benõtt és mellkasig érõ fûvel borított szakaszok is. A térkép megint pontatlan ezen a szakaszon: végig Z és S jelzésen haladtunk, a Z sehol sincs a térképen, az S legalább valahonnan bekapcsolódik... A154-nél letértünk a határról és az S majd az SK+-on  bebandukoltunk Pityerszerre, ahol a skanzen mellett állomásozott a 3. õrzött pont legénysége. 

 

Szerintem ez volt a legérdekesebb feladat: szinte ugyanolyan illatú és színû házi pálinkákat kellett felismerni – „illat” majd (kevesebb pontért ) ízlelés alapján. Mi sem egyszerûbb, gondoltuk elsõ nekifutásra, hiszen mint védõital ismert ez a szer és még egy gyógyszerész is van köztünk! Ehhez képest megszenvedtünk a behatározással – ki gondolta volna, hogy valahonnan kerítenek ide bodza vagy eper pálinkát?! Azért bezsebeltünk 50+40 pontot, betoltunk egy meleg kávét a büfében, megnéztük a skanzent, ami tényleg nagyon szépen rendben van tartva – kedvet is kaptunk egy ilyen régi parasztházban eltölteni pár éjszakát (majd egyszer) és már indultunk is tovább. Úgy sakkoztunk, hogy sajnos a 4. õrzött pont nem fér bele az idõnkbe, viszont az 5. még igen, max 1 órát késünk, ami még nem annyira nagy vérveszteség. 

 

Egyre több a kompromisszum...egyre fogy az idõ...és egyre fáradtabbak vagyunk.

 

Bikás-tó tehát sztornó. Szalafõn átsétálva a sok „szer” között (Papszer, Csörgõszer, Gyöngyösszer...) megkerestük Templomszert – még pár +pont, majd szántón-réten át egy kis K jelzést érintve Kondorfa alá érünk ki. Az útkeresztezõdésben egy víztorony formátumára vonatkozó kérdést is kipipáltuk (henger alapon kúpba végzõdõ fémcsoda), a sarkon egy néni a macskáját kereste rajtunk – meg is találtuk a macsekot a következõ, 5. õrzött ponton, ahová egy enyhén ívelt (értsd: állati meredek) domboldal megmászásával jutottunk. Szerencsére voltak elõttünk, így a holtidõt  macska simogatással, csoki evéssel és transzfer feladat töltögetéssel töltöttük. Ez kb. 1 percig tartott...

De hát mi is tartott volna tovább, hiszen a feladat: egy jól megtermett kerámia perselymalac bendõjének bármilyen segédeszközzel való kiürítése (kivétel az kalapács, a föld és egyéb helyek, amik a malac darabokra hullását eredményeznék). Egy percen belül üres volt a disznó, mi pedig belõttük a „haza” vezetõ irányt és elindultunk vissza Szentgotthárd felé. – Legalábbis ekkor még azt hittük...

 

Kondorfát szintén a fõút mentén hagytuk el É-nak, a cél, hogy Csörötnek felé félúton letérjünk egy ÉNY-i  irányba futó erdészeti útra, aminek a vége már az S és Z turistaút, itt a Z-t követve kb. 3 km-vel Farksafa fölött értünk volna ki, tovább a Z-n majd a PZ-n pedig eljutottunk volna a Bázisra.

 

 Ez volt „A Terv”.

 

...és akkor jött a Cartographia meg az Erdészet, ás így lett „A Terv”-bõl „A kútba esett Terv”.

 

Letértünk ahol kellett, kerestük a földutat, de az nem volt sehol – volt viszont villanypásztorral felszerelt kerítés ameddig a szem ellát... persze a térképen nincs jelölve gy darab kerítés sem... GRRRRRRRR! 

Egy ideig e mellett mentünk, majd ez elsõ lehetõségnél letértünk É-felé. Jobbról továbbra is kerítés, balra egy fia út sem, egy völgybe értünk, átkeltünk egy patakon és egy Y elágazás állított minket újabb dilemma elé. Van ilyen a térképen – széles erdészeti út, Y, patak, de az egyik ága az útnak ÉNY felé megy a másik DNY-nak és a patak a DNY-i mellett folyik – nos a mi utunk egyik szára DNY-nak ment, a másik NY-nak és a NY-i mellett folyt a patak... Mivel ÉNY-i út nem volt, a NY-i volt a legközelebbi a célirányhoz, ezen mentünk tovább, lesve, hol tudunk róla letérni mielõbb ÉNY-felé...hát sehol! Jobbra vadkerítés, balra patak, letérõ sehol – térképen továbbra sincs kerítés... na vajon hová lyukadunk ki?

Kopott Z jelzések vannak a fákon – szóval ez valamikor Z túristaút volt. A térkép szerint a mostani Z egy erdészeti út végén van..lehet, hogy ez az?

 

Már nagyon rég megyünk, ólomsúlyú a láb, tör a bakancs, vág a hátizsák pántja...az idõ fogy...talán még bent leszünk a 2 órában...

 

Házak tünedeznek fel az út vége felé...máskor örülnénk ennek a látványnak, de most maximum egy fõútnak kéne kereszteznie a miénket... balsejtelmek gyötörnek mindenkit – UGYE EZ NEM FARKASFA?!?!?!

 

Az elsõ háznál eldõlt a sorsunk – kérdésünkre a „Farkasfa” volt a válasz. Ez volt a túra mélypontja. Rengeteg idõt vesztettünk és km-t nyeltünk – Adjatok egy BUSZT! Vagy kocsit! Kéretõzzünk fel egy traktorra! ...vagy bármi!

A sokkot fásultság követte, beálltunk É-nak és csak a fõutat követtük. Még felcsipegettünk pár útba esõ pontot, de a cél már tényleg a túlélés volt, nem más.

Egyre több botorkáló csapat ment velünk az úton, többnyire lehagytuk õket – irgalmatlan tempót diktáltunk, de sokszor megálltunk, hogy bevárjuk az utóvédünket. Egy-egy jól irányzott késdöfésként hatott a sok Szentgotthárd, Szentgotthárd vége tábla egymás után – azt hittük már sosem érünk be...és a Bázis persze a város másik végén van.

 

Az újabb terror a sötétség – úgy tettük el a fejlámpákat és a láthatósági mellényt, hogy ma már úgysem kell (még viccelõdtünk is vele a nap folyamán...)  és most tessék – ránk borult újra az éjszaka.

Már vagy 1000 éve gyalogoltunk az igazi Szentgotthárdon, de körforgalom még sehol...egy helybeli nénitõl kértünk információt –titokban biztatást, hogy már csak pár perc..., ehelyett ezt a választ adta: - A fürdõ, ó, hát az még nagyon messze van! Legalább 2 km!

 

Na ez a totális megsemmisülés.

 

Már magától járt a láb, minden lépést a megszokott elviselhetetlen fájdalom kísér, bárgyú kifejezés az arcokon...csak a gondolatok cikáznak... „- itt egy ablak párkány, de jó lenne erre leülni”, „- MENTÕK...aha, mentõ kéne”, „-mi lenne ha le lehetne vágni a lábam térdbõl és mehetnék a maradékon....az is így fájna?”, „-lesz meleg víz a Bázison?”, „-ohh, elmerülni egy kádban”...

Az utolsó küzdelem a templom elõtti lépcsõsor volt – máshogyan fájt. De ez már ismerõs terep, csak pár méter és ott a Bázis! Leülhetünk végre!

Leadtuk a szemetet, a transzfereket és a menetlevelet – még összekukáztunk 30 pontot a JOCÓKA  betûrejtvénnyel (hála a segítõknek, mert csak bambán bámultuk a betûket a papíron, de értelme nem volt már semminek), felkúsztunk az emeletre, lerogytunk a fal tövébe és csak ültünk.... sokáig...

Másik csapatunk már egy ideje bent volt a Bázison, pár futott km-vel kevesebbel és kicsit jobb állapotban mint mi. Gondoskodásuk határtalan volt - helybe hozták a paprikás krumplit, a vizet, majdhogy nem meg is etettek minket. Hálás köszönet érte!

Utólagos számításaink szerint 65-68 km-t gyûrtünk le kb. 20 óra alatt... bevallom õszintén, nem vagyunk ekkora távra kalibrálva - ehhez rendes edzésre lenne szükség.

Hatalmas alvás után másnap az eredményhirdetésnél nem is számítottunk túl jó helyre - rengeteg idõt és pontot vesztettünk.

Ehhez képest a 27. és 29. helyeket hozta el a két csapat!

Nagyon örültünk nekik!

Sõt, még a legjobb csapatpólóért járó oklevelet is mi kaptuk meg - az idei év tábori csapat pólójával nyertünk!

 

Elbúcsúztunk a szervezõktõl, és hazafelé már a tavaszi Hamahama - "Budai  hegyek" túra taktikáját beszéltük át :)

Szóval....nem most láttatok minket utoljára ;)

 

Köszönet a szervezésért, gratula minden résztvevõnek - jelentem: MI TÚLÉLTÜK! 

 


 
 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20102010.05.17 13:06:16

 


Mecseki csörtetés











Írta: Pásti Tamás   

Hamahama VII. – Mecsek


A Vidám Baszk Vaddisznók csapat csörtetésének krónikája.


 


Bonyhádon a kilences kocsiállásnál várakozva találkozom az elsõ túrás arcokkal. A „falujáró” várható menetideje Hosszúhetény, kultúrház megállóig körülbelül egy óra lesz. Váralja, Máza, Szászvár, Kárász –figyelik a mögöttem ülõ versenytársak a településeket jelzõ táblákat. Látványos szerpentinen érjük el Zobákpusztát, ami után már lassan készülõdni kezdünk a leszálláshoz.


 


A busz elmegy, nekem meg a nevemet kiáltják. A szemben lévõ oldalon ott áll Dani, a Vidám Vaddisznók csapat egyik alapembere, egyenesen Szegedrõl. Nagyon fel van dobva, mert stoppal jött, és sikerült valahol Mórahalom környékén egy olyan szerencsés fuvart találnia, aki némi kitérõvel ugyan, de a faluig hozta. Most a többi szegedi kollégát várja, akik hamarosan meg is érkeznek a Pécs felõl jövõ, zsúfolt busszal. Vonulás az iskolához, még találunk helyet az egyik bordásfal mellett, ahol egy vékony szõnyeg is jut, extra gyanánt. „Tudtam én hogy nem kell polifoamot hozni.” :)


Kirándulást szervezünk a „Tavernába”, ahol ugyan nincs Szalon sör, de van ingyen csocsó, az udvaron parkoló Ikarus 266-os (laprugó-ráncajtó mindhalálig…), és elvetemült földrajzos és biológus társaimmal rögtönzött térképet készítünk az asztalon a poharak és üvegek segítségével arról, hogy ki melyik részérõl érkezett ide az országnak. Ahogy sötétedik, visszaballagunk. Befut Zsolti is a következõ busszal, illetve Frodó és a „másik” Zsolti is, autóval.


 


Közben kiderül, hogy két háromfõsre tervezett csapatunkból (a Vidám, és a Baszk Vaddisznókból) hiányzás miatt egyetlen ötfõs csapatnak kell alakulnia. Így áll össze az új csapat: „Vidám Baszk Vaddisznók”.


 


Az eligazítás kint az udvaron. Elõzõleg azt találgattuk odabenn, merre lesznek a pálya határai. Kint meglátjuk a kivetített térképet, ami alapján nem jön be az a tippünk, hogy a hegység keleti és északi fele alkotja majd zömmel a pályát. Nem tûnik túl jónak, mert az Árpádtetõn túli területekkel kevés út köti össze a hozzánk közelebbi részt. Ráadásul Komló belterületén nincs pont, számomra ez csalódás. Ha rajtam múlt volna…talán a szénosztályozó elõtt lett volna egy õrzött pont...:)


 


Az „itinier” elõször csak nagyon kicsiben látszik a kivetítõn. De akárhogy is nézem, a Koszonya-tetõnél bizony 04:00 van írva a zárás idõpontjának. És tényleg. Mesteri szivatás, jobb mint amikor a Karancs csak reggel nyitott ki a múlt tavaszi túrán. Elsõk között startolunk 22:58-kor, a csapatfotó elkészítése után.


 


Abban állapodunk meg, hogy elõször irány Koszonya, aztán majd talán a Tubes. A Köves-tetõ (ahol a busz is átjött) bõ félórás út, a kezdeti friss erõvel. Innen egy kis dzsungelharc is emeli a hangulatot a turistaösvényen, de kisvártatva rajta vagyunk a Koszonya felé vezetõ úton. A sötétben is érezzük, az itteni úthibákkal valami nincs rendben. Túl hirtelenek, túl egyenletesen futnak egy törésvonal mentén. A Béta-akna tömedékelése itt alighanem kicsit rosszabbul sikerült…


 


Elérjük a pontot fél egy fele, ahol a standard kérdés után („Az autót lehet asztalnak használni?”) gyorsan kitöltjük a tesztet, és még bizonytalanul válaszolunk Attilának, a pontõrnek is, aki stratégiánk felõl érdeklõdik. Ami tényleg nincs még kialakítva. Tempózunk a betonon Árpádtetõ felé, jó az út, itt még csukott szemmel is lehet haladni. Mert úgy kezdek már álmosodni. Pedig még alig két órája jövünk, és az éjszaka jó része még hátra van. A Mecsextrém Parknál extrém pihenõt tartunk – a bobpálya indító állomásán, ahol egyébként minden tárva-nyitva, ha akarnánk, a fél berendezést elvihetnénk. „Mennyibe kerül egy meganyúl?” – így a kérdés. Hát, én ilyen névbõl meg kell mondjam, elõször valami édesség nevére tippelek, már kezdek is valami büfészerû építményt keresni, aztán derül ki hogy ez a játszópark-belépõ neve…Van világítás, így itt nézegetjük meg a térképet. Végül is Mánfa mellett döntünk, több okból is. A 66-os úton gyalogolni éjszaka még elmegy, a csak hajnal felé nyitó Tubesig nincs elég pont, kavarogni kéne az erdõben sokat, Mánfa felé pedig sorban van több is.


 


Nem jutunk messzire, a következõ 51-es számú tereppont egy éjjel-nappali büfé a fõút mellett. Itt a többiek bevágnak egy hamburgert, én csak egy fröccsel frissítem magam. A rádióból meg szól a zene: „Tonights gonna be a good night…”. És kint is vagyunk a 66-oson. A magyar 66-os ugyan nem olyan hosszú mint USA-beli megfelelõje, de azért híres-hírhedt, leginkább baleseteirõl. A jól autózható-motorozható, de azért éles kanyarokban ember-alakú fekete plakátok jelzik, nem árt ésszel vezetni ezen a szakaszon.


 


A TV-torony mint egy világító szemû óriás robot, vigyázza Mánfát. Csönd van a faluban, egy róka oson el elõttünk, szájában erõsen baromfinak tûnõ zsákmányával. Fél négykor ott is vagyunk a második õrzött ponton. A halandzsa-vers jópofa, a második versszakot én vállalom, nem okoz gondot. Mikor a feladatot elmondták, azt hittem hogy minimum 20 sor lesz egy versszak :)


 


Haladunk tovább, és már oldódik a sötétség, mikor a Kõfejtõ-kutat keressük egy szûk szurdokvölgyben. Dagonya, végre otthonos környezet a vaddisznó-csapat számára…Ha már átjöttünk a patakon , akkor nincs miért visszatérnünk a Nagy-Mély-völgyben futó útra, hanem a piros kereszt jelzést választjuk, ami Vágottpusztára vezet. Annak ellenére, hogy a völgyben megsûrûsödnek körülöttünk a csapatok, nincs aki a mi példánkat követi. Jelentkezzen az, aki járt Vágottpusztán, kíváncsi lennék mennyi csapat követte a miénkéhez hasonló stratégiát a pályának ezen szakaszán…Ami ugye abból állt, hogy a legnyugatibb útvonal mentén sûrûsödõ fakultatív pontokat érintettük, a helyett hogy a Mánfa és Tubes közötti területet középen taroltuk volna le, kitérõket téve jobbra-balra egy-egy forrás kedvéért.


 


Kicsit bealszunk amíg a közel szintben haladó sárga jelzést követjük, a Büdös-kútnál tartjuk a következõ pihenõt, ahol kapásból három fakultatív pont is van. Szép szakasz jön, a Remete-rét felé, és a Sós-hegyen „három óra elhagyatottság” után találkozunk egy másik csapattal. Itt még van erõnk kilátót mászni, már csak azért is, mert az itteni 10 pontos kérdés válaszát fent kell keresni. Ez után másszuk a Tubest, ahol is medvehagymától illatozik az egész erdõ. Nyolc után érünk a harmadik õrzött pontra. Zsolti jól horgászik, meg vagyunk elégedve a zsákmánnyal. A pontõrök itt jelzik, alig néhány csapat van aki harmadikként érkezett hozzájuk – azaz nem állhatunk túl rosszul. És észrevétlenül repül el a délelõtt. A Misina alatti sípályán tapossuk a füvet, majd a Kantavár felé vesszük az irányt. Itt sem futunk össze csapattal, egészen amíg az Árpádtetõt a Tubes aljával összekötõ útra nem érünk, ahol viszont tömegek mozognak mindkét irányba. Itt tartunk egy következõ, reggelizõs pihenõt. Ha még azt akarjuk hogy a Cigány-hegy és a Zengõ is meglegyen, akkor innen hajtani kell. Ráadásul betonozni fogunk, ami ennyi megtett út után már elég rossz…


 


Nincs más hátra, beszélgetünk hogy azért valahogy elteljen az éjszaka már érintett útszakasz Árpádtetõtõl Béta-aknáig. Én Danit tartom szóval (és közben diktáljuk a tempót), a többiek picivel mögöttünk szintén elmélyülnek valami témában. Néha-néha órámra nézek, próbálom megbecsülni, teljesíthetõ-e a tervünk. A megtett kilométerekkel arányosan csökken a bizodalmam benne. Zobákpuszta elõtt kisebb esõt kapunk, fülledt a levegõ, fogy az erõ. Pont elõttünk bezárják a boltot – pedig egy sör jól esett volna. Kisebb pihenés után már érzem is az utóbbi mûutas kilométereket. Alig bírok talpra állni, fáj mindenem. Házi pálinkát dobok le fájdalomcsillapítónak és hangulatjavítónak, így megyünk tovább. Megpróbálom énekléssel feldobni a hangulatot, ez idõlegesen sikerül is. „Ifa megy a hegyen”, aztán a Hétköznapi Csalódások Komlóról szóló dala is sorra kerül…


 


Egyre többször nézek a térképre, egyre rövidebb távok tûnnek egyre hosszabbnak. A vadászház körül leszek elõször pesszimista – és mondom, hogy nem biztos hogy odaérünk. A kéken mászunk a Cigány-hegyre, mintegy bemelegítésképp a Zengõ elõtt. Egy lendülettel megy, de nagyon kiveszi az erõmet. Az õrzött ponton kábé úgy nyúlok a tea után, hogy azt remélem, cukor van benne, pótolja valami elszállt erõmet. 14:45 múlt, az elõttünk lévõ csapatból mondják, át lehet érni négyre, a pont zárási idejéig a Zengõre. A térkép alapján pontatlanul becsüljük mennyi odáig a távolság, mint kiderült bizony majd’ 5 kilométer volt. Talán ez így jó, mert 3-3,5 kilométernél mi nem tippeljük ott és akkor messzebbre…


 


A csapatom rohanni kezd (amint meglátjuk a Zengõt, a maga teljes életnagyságában), keresztül a felé vezetõ nyergen. Kivagyok már, egyszerûen nem bírok velük futni. Szerencsére a nagy lépteim megteszik a magukét, így nem maradok le nagyon. Közben elhagyjuk az elõttünk lévõ csapatot – mint késõbb megtudjuk, ez kisebb lelki törést okozott nekik. (De azért õk is még idõben értek a Zengõre.) Azt mondom a többieknek: Menjetek, mindegy mi lesz, ha beledöglök is, de 15:59-re fent leszek a tetõn. Fél négy körül állok meg ott, ahol a sárga jelzés egy meredek ösvénybe vált, és toronyirányt vezet a csúcsra. Talán elsõsorban a lelkierõt kell összegyûjtenem. És nekivágok. Sok a kiálló fagyökér, szerencsére olyanok mintha lépcsõn mennék. De attól még szenvedek. Egy szem kekszet rágok el két perc alatt, meg-megállok, megint haladok, kicsit szédelegve, valamivel a csapattársaim mögött. 15:50 körül már látom a tornyot, laposodik az emelkedõ is. Igen, meglesz most már! Szerencsére elég sokan vannak, sok a holtidõnk is lesz ez által, így lehetõségem van kicsit összeszedni magamat. Mint egy éve a Karancson, ott is gyilkos volt az emelkedõ, és ott sem volt aztán erõm a kilátóba felmászni. Frodó és Dani megoldják a labdás feladatot. Itt tényleg medicinlabdát is kellett volna adni, úgy viccesebb lett volna. Amúgy éjszaka biztos még jobb móka lehetett…::)


Innen már lassan ereszkedünk. Idõ van, egyszer még el is tévedünk majdnem. Az iskola elõtt még kitöltjük a transzferek maradékát, és még szintidõn belül, beérünk.


 


Nagyon álmos vagyok már, a vacsoráért is szinte csukott szemmel állok sorba. Gyorsan elköszönök a két Zsoltitól, akiknek még az este Budapestre kell érniük (merész vállalkozás) – aztán alvás is…


 


Reggel már úgy ébredek, hogy azért nem fáj minden lépés, mint elõzõ este. Ez határozottan pozitívan érint, két kört is teszek a zsíros kenyeres asztal felé. Az elsõ húszba mindenképpen tippeljük magunkat az eredményhirdetés kezdetekor. Aztán amikor már az elsõ öt helyezettet állítják fel, és köztük vagyunk, egyre hihetetlenebbnek tûnik a dolog. X pont ebbõl, Y abból, nem ezek nem mi vagyunk! Ezek sem! Dobogót mászhatunk, noha a Dobogó-tetõ kimaradt a pontjaink közül…Nos, elég valószínûnek tûnik hogy ezt a rekordunkat se fogjuk egyhamar megdönteni…


 


Jó stratégia, jó csapat, kis rohanás, némi szerencse – ezek kellettek a harmadik helyezéshez. Hazaútban még Frodóval elbuszozunk Komlóra (szeretne benyomást gyûjteni a városról), onnan ütemes menetrendû vasúti/vonatpótló közlekedés híján Sásdig stoppolunk (a helyiekkel történõ beszélgetés hiányzott volna, szocio-élményekkel is gazdagodunk). Sásdon jól csúszik a pécsi sörgyár remeke, itt szállunk fel végül a hazafelé tartó vonatra, fél tizenkettõ körül.


 


A szervezésben most sem kellett csalódnunk, a mecseki táj is tetszett, jó idõnk volt –  így ahogy Dani fogalmazott, most csak magunkat kellett legyõznünk, nem az elemekkel küzdöttünk. Az ötbetûs feladvány megfejtését jelentõ helyen pedig szeretnénk õsszel ott lenni…


 


Pásti Tamás

Vidám Baszk Vaddisznók csapat


 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20102010.05.11 15:17:03

MECSEK - 2010













VII. HAMAHAMA TÚLÉLÕTÚRA - MECSEK

2010.05.07-09.

AZ EDDIGI LEGSZEBB TÚLÉLÕTÚRA




Eljött hát a nagy nap, hogy egy újabb õrületes túlélõtúrán vegyünk részt. Szokott módon nagy lendülettel, reményekkel telve indultunk útnak.


Száguldásunkat az M6-os autópályán egy baleset miatti elterelés törte meg. De mi nem adtuk fel ilyen könnyen! A régi 6-os fõúton továbbhaladva lassan megérkeztünk a szálláshelyünkre: Hosszúhetény, Általános Iskola. Mivel az eligazítást és az indítás elsõ felét lekéstük, így gyorsan megkerestük a szervezõket, elintéztük a szokásos adminisztrációt. Közben megkaptuk a pályakiírást, melyet Öcsi azonnal kezelésbe vett, és elkezdte a térképen a megadott pontokat bejelölni. Mire befejezte rájöttünk, hogy ez az útvonal nekünk most kicsit nagy falat, ezért megbeszéltük, hogy csak a felét teljesítjük, és a bázis környékét járjuk be. Utólag visszagondolva ez egy nagyon jó döntés volt. A csapatfotó után rögtön el is indultunk az elsõ õrzött pont felé a Koszonya- tetõre.


Utunk eseménytelenül, csendesen telt, a pontnál viszont nagyon sok csapattal találkoztunk. Feladatunk itt egy 8 kérdésbõl álló totó kitöltése volt. Szerintünk jól sikerült, bár az eredményt nem tudtuk meg azonnal, mert a bázison javították ki az adott válaszokat. Rövid étkezés után felkerestünk egy közeli forrást, (Kõszegi forrás), mely fakultatív pont volt. Innen továbbhaladva Zobákpusztába mentünk.


A falu szélén kisebb meglepetés ért minket, ugyanis az autókat bemérõ sebességjelzõ kis táblán egyszer csak felvillant az 5-ös szám. Így legalább megtudtuk mekkora sebességgel „száguldunk”. Zobákpuszta környékén a fakultatív pontokat, melyek források, pl: Hidasi forrás, begyûjtöttünk, majd elindultunk a következõ õrzött ponthoz a Cigány hegyre. Útközben szinte észrevétlenül ránk köszöntött a reggel, mi pedig az álmos pontõrökre. Itt egy szokatlan próbatétel várt ránk. 5 különbözõ ízû gyógyteát kellett szaglás és ízlelés után felismerni. Sajnos kétfélét összekevertünk, így nem kaphattuk meg a teljes pontszámot. Viszont arra gondoltam, hogy következõ télen kicsit több ilyen teát iszok, hátha legközelebb jobban sikerül ez a feladat. Az itt található kilátó tetejérõl tiszta volt a kilátás, így kihasználva az alkalmat, gyönyörködtünk egy nagyot a mecseki táj szépségében. Ismét begyûjtve néhány fakultatív pontot, beértünk Óbányára. Itt eldöntöttük, hogy tartunk egy rövidebb szünetet. A helyi kocsmában ittunk cappuchinót és kávét, megreggeliztünk nyugodtan, majd az Óbányai völgyön keresztül eljutottunk Kisújbányára.


Számomra ez a szakasz volt a legszebb! Mondtam is a többieknek, siessenek nyugodtan, majd utólérem õket. Erre megkaptam, hogy csodálkozhatnék lassabban is. Ezt a részt mindenkinek ajánlom. A zubogó patak, a kövek elhelyezkedése egészen egyedi volt. Csodálatos látnivaló nemcsak májusban, hanem egész évben! Szerintem ezért találkoztunk itt a legtöbb kirándulóval.


Kisújbányáról délidõben haladtunk végsõ uticélunk felé, a Zengõ hegyre. Itt-ott megtalálható kisebb pontokat igyekeztünk begyûjteni. Így jutottunk el kora délután Püspökszentlászló határába az Arborétumhoz. Itt egy nagy csapat gyerek részére sütöttek a tanárok, szülõk valami igen finomat. Nekünk ebbõl csak az illat jutott, és a remény, hogy majdan a célba érve mi is valami finomat kapunk vacsorára.


De sajnos addig még meg kellett küzdenünk a legmeredekebb leejtõvel. Nehéz volt, fáradtságos, de megérte! Az itt kapott feladatot könnyedén teljesítettük. Az ott található „kilátó” tetejére kellett az egyik csapattagnak felvinni különbözõ kis labdákat (tenisz, tollas, ping-pong), majd ledobni, a lent maradt társnak pedig szákkal elkapni. Ez éjszaka lehetett érdekes, fejlámpa segítségével összeszedni a labdákat. Ezután lesétáltunk a hegyrõl, és az útközben található medvehagymát, korábbi javaslat alapján, megkóstoltuk. Nem csalódtunk az ízében. Pont olyan volt mint mondták, hagymaízû.


Majd némi hulladék összegyûjtése után becsorogtunk a célba. Némi ejtõzést követõen elfogyasztottuk a vacsit, majd a többiekkel is beszélgettünk még a túra eseményeirõl.   


Késõbb lassan a mások példáját követve mi is nyugovóra tértünk. Vasárnap reggeli ébredés kicsit nehézkes volt. Összepakoltunk, megettük reggelinket, és 8 óra után elkezdõdött az eredményhirdetés. Ezután elindultunk hazafelé. Utunk jó hangulatban, kellemesen telt.


Összességében nekem ez a túra tetszett a legjobban. A táj csodálatos, az erdõ sûrû, gyönyörû zöld színekben pompázott mindenütt, olyan hely, ahová az ember bármikor szívesen visszatér.


Köszönjük a szervezõk kitartó munkáját, és reméljük, az Õrségben újra találkozunk!!

 

Gedei Dóri



 
 
túra éve: 2009
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20092009.12.08 18:25:49
Legközelebbi túránk 2009. december 28-29. Hétfõ-Kedd Kétünnepközt.
Téli TüdõTisztítõ Túlélõtúra - Zemplén - Sátoraljaújhely
Nevezési határidõ: 2009. december 10.
És most lássuk az õszi túránk beszámolóját a Kékes Turista Egyesülettõl!
www.hamahama.hu


AGGTELEK - 2009
V. HAMAHAMA TÚLÉLÕTÚRA - AGGTELEK
2009.11.06-08.
SZÖSSZENETEK EGY TÚLÉLÕRÕL, AVAGY "AZ ESÕ A BARÁTUNK!"


Mikor ez a jelmondat született, nem gondoltuk, hogy így bejön. Mármint, hogy lesz majd egy olyan túlélõ, ahol a barátunk lesz estétõl reggelig, vagy még tovább, és velünk túrázik. Vagy minket „túráztat”?

Azt szokták mondani, hogy az idõ megszépíti az emlékeket! Egy hónap kellõ idõ ahhoz, hogy a „sohatöbbé”-ket átkonvertálja a „csakmégegyszer”-re.

Recept a túlélésre:
- Végy egy csapatot. Minimum 3 fõ, mindenre elszánt, lehetõleg nem „beszari” embereket. Jó, ha van köztük olyan, aki ismeri a térképet, és a tájolót is tudja használni.
- Végy egy mottót. Ez csak fûszeresebbé teszi a lényeget. Nem szükséges, de a jó hangulat miatt elengedhetetlen.
- Végy néhány csapatpólót és zászlót. Szintén nem szükséges, de talán ez varázsolja eggyé a csapatot. És még plusz pont is jár érte.
- Végy egy csipet hangulatjavítót. Hogy mi legyen? Rád bízom. Mi az ágyas pálinkára esküszünk, de te döntesz!

Nos, ha ez mind együtt van, akkor indulhat a móka! Vagy épp az aggteleki túlélõtúra!

Elég jó hangulatban érkeztünk meg pénteken délután az aggteleki bázisra. Végig az úton lagzis zene bömbölt az autóban, amit néha mi túlbömböltünk. Tornatermi szállásunk elfoglalása után találkoztunk haverokkal, ismerõsökkel. A „Ti is itt? Megint?” mondatok elsütése után elkezdtünk készülõdni, ráhangolódni a túrára, ami azt jelentette, hogy megkaptuk a bónusz-pontok leírását. Szerintem a dupla csavart nem ûbereli semmi.

Térkép, útvonal belövése után indulás a hangversenyterembe. Bizony-bizony! A skacok elintézték, hogy a Baradla-barlang hangversenytermében legyen az eligazítás. Ha másért nem is, de ezért szerintem abszolút megérte. Köszi az élményt!

És ezután következett a pikantéria! Megkaptuk a menetlevelet, be lett regisztrálva az indulási idõnk (22:47), és elkezdett esni. És csak esett, és esett, és esett. Az ember egy darabig tûri az ilyet. Majd pár óra elteltével egy kicsit már nehezebben. De amikor már hajnalodott, és még mindig esett, na akkor kezdtem nyûgös lenni. Soha nem túráztam még kb. 8 órás folyamatos esõben. A kabátom elázott, és az alján összegyûlt víz csorgott végig a lábamon. Fantasztikus érzés, viszont ezt csak erõs idegzetûeknek ajánlom!

A pontos útvonalat már nem tudom, de megérkeztünk az elsõ õrzött ponthoz, ahol ping-pongozni kellett. Láss csodát! Asztal nélkül. Volt egy idõkorlát, és nem pattanhatott a labda a földön. Dórival kisebb sikerrel megoldottuk a feladatot, miközben Robi addig megmutogatta az egészségügyi dobozát, valamint lufit fújt. Ez volt az egyik „Hogyan szívassuk meg a csapatot!” feladat. Ugyanis ezt a lufit el kellett vinni a következõ õrzött ponthoz. Útközben igyekeztünk minden elérhetõ bónusz pontot összegyûjteni, de ezt a mûveletet az is nehezítette, hogy az esõ mellé köd is társult.

Néha ugyan nem tudtuk, hogy melyik sárgán, vagy kéken megyünk, de az irány jó volt (Robi szerint!). Ja, és persze követtük az elõttünk járók lábnyomait. Szóval, miközben a pontokat keresgéltük, és áztunk, szembe jött velünk egy kisebb emelkedõ. Egy olyan emelkedõ, amit nappal, száraz idõben fél lábon ugrándozva is simán „megmászunk”. Hát most ez nem így volt. Elindultam fölfelé, de az esõ folyt a szemembe, így kénytelen voltam megállni, megtörölközni. És abban a pillanatban elkezdtem visszacsúszni. Két lépés elõre, egy vissza alapon haladtam. Hiába volt kezemben a túrabot, nem sokat ért, de nagy nehezen felértünk. Hogy hová azt nem tudom. Jobbra néztem: köd, balra néztem: köd, elõre néztem: köd. A látótávolság kb. 1 m-re csökkent. „Na Robi, merre?” kérdeztem. A kéken-hangzott a válasz. Aztán a sárgán. Lassan elérkeztünk a karámhoz. Ezt onnan lehetett csak tudni, hogy az elõttünk lévõ csapat fejlámpái egy rakásban világítottak. Szóval, ez jelezte, hogy ott van valami számunkra érdekes. Hát, azt hiszem, azt egy darabig nem felejtem el, ahogy Robi közölte, hogy õ megáll az úton, azért hogy tudjuk hova kell visszamenni, és minket küldött a „vakvilágba” a ménes felé. Szóval Dóri és Én elindultunk. Nekem egy kicsit olyan érzésem volt, mintha az oroszlán ketrecébe mentünk volna be. A sötétben és a ködben csak a lovak prüszkölését lehetett hallani. A karámhoz érve azt láttuk, hogy a gyenge fejlámpánk fénye visszatükrözõdött a lovak szemébõl. Biztos elegük lehetett már a sok turistából, akik mind le akarták írni, hogy mi tilos a karámnál. De azért ez a bónusz-pont is meglett, és jöhetett a következõ. Egy szénás házikót kellett keresni. Nálam, itt beköszöntött a délibáb szindróma, ugyanis ahogy haladtunk én egyfolytában háztetõket láttam. Már majdnem bebizonyítottam a többieknek, hogy az valóban az, de csak a szemben lévõ domb teteje látszott ki a ködfelhõbõl, olyan háztetõ formában. Az idõjárási viszonyok következtében Robi dobott egy „seggest” az úton lévõ sártengerbe. Ez azért volt érdekes, mert én még ennyire káromkodni nem hallottam. Aztán csak meglett a szénás házikó is, és Robi is kimosakodott a sárból.

Ezután nemsokára elérkeztünk a második õrzött ponthoz. Itt várnunk kellett egy kicsit, ami egyenlõ volt a szétfagyással. A feladat golyózás volt. J Egy kis mûanyag játékban lévõ golyót el kell juttatni a labirintus közepébe. Sikerült! Itt adtuk le a lufit, amit az egyik pontõr nagy vehemenciával ki is lyukasztott. Magunk mögött hagyva a golyózás örömeit „futottunk” tovább.

Azt gondolom, hogy a legszomorúbb látványa a túrának a Derenki romközség volt. A házak romjai között bóklászva olvastuk a táblákról, hogy kit mikor telepítettek ki. Medvevadász-rezervátumot terveztek ide. Szomorú!

Kis kalandozásunk után elérkeztünk a harmadik õrzött ponthoz, ami Szád-váránál volt. Vonatozni kellett. Vagyis egy sátorban kellett síneket építeni. Teljes sikerrel távoztunk a várból.

A várat magunk mögött hagyva gyorsan beértünk Szögligetre, ahol Pista bácsi tájházánál volt a negyedik õrzött pont. Várnunk kellett egy kicsit, viszont kaptunk teát, ami nagyon jól esett. Közben pedig Pista bácsi vendégszeretetét élvezhettük (volt aki a pálinkájából is kapott). Köszönjük! A feladat elsõsegélynyújtás volt. Két baleseti helyzetet kellett eljátszani, és annak a megoldását kellett elmondani. A pontok megszerzése után, hörpintettünk még egyet a jó meleg teából, majd indultunk is. Ja, és majd elfelejtettem, de a túra másik nagy „szívatása” itt köszöntött ránk. Egy tojást tettek az általunk vitt befõttes üvegbe, amit lezártak gyógyszertári ragasszal (hogy honnan szereztek ilyet?). Mondanom sem kell, ezt is a következõ õrzött pontig kellett vinni, és persze nem törhetett össze.

A továbbiakban volt egy „kis” aszfaltos rész. Mi is találkoztunk Amálkával (vagy Análkával). Elérkeztünk az ötödik õrzött ponthoz. Itt Attila és Neje várt ránk. Szöget kellett mérni. Robit küldtük, ha már úgyis edzésben van. Csapatfotó elölrõl - hátulról. Tojás leadása. Biztatás, hogy nincs már messze. Aztán gyerünk! Mentünk!

Misziig meg sem álltunk, csak a bónusz pontokat szedtük össze útközben. A Rába-gurunál a szokásos irodalmi feladat volt. Vagyis húzni kellett egy cetlit, és a rajta lévõ egy szleng mondatból ki kellett találni az irodalmi mû címét, és a szerzõjét. Persze elsõre Dosztojevszkij jött, mint nagy orosz, de a cím nem ugrott be (egyikünk sem olvasta). Húztunk egy másikat, és Aladin „kihúzott” bennünket… a szégyenbõl. Miután itt is megkaptuk a nekünk járó bíztatást, összeszedtük maradék kitartásunkat, és indultunk.

Mentünk, mentünk, mendegéltünk. Néhol bokáig érõ sárban, de az vigasztalt, hogy mindjárt beérünk. Persze a mindjárt odébb volt. És a kitartásunk is egyre fogyott. No meg az idõ is. Persze azért kaptunk több-kevesebb holtidõt, de ez csak a szintidõn segített. Azon nem, hogy kezdett besötétedni, és a fejlámpámból az elem kifogyott. Még jó, hogy betettem a másikat a hátizsákba. Kellett. Nagyon kellett. Besötétedett, és mi még mindig a sarat dagasztottuk. Pedig úgy gondoltam, hogy még világoson beértünk. Nem így lett. Sõt! És azt hiszem, ilyen helyzetben van leginkább letesztelve az ember teherbírása, kitartása. Már csak mentük, egyenesen az úton. Nem érdekelt sár, szemerkélõ esõ, csak mentük. Szemünk elõtt a jó meleg tea lebegett (ami most nem volt a célban, de ezt akkor még nem tudtuk). Addig-addig küzdöttünk, hogy a sárga sávon majdnem elmentünk a fenébe. Robi szólt utánunk, hogy szerinte valami nem oké. Próbálta megmagyarázni, de mi egyszerre, erélyesen közöltük, hogy ne dumáljon, hanem az irányt mondja. Persze meglett az a fránya kék kereszt, és hosszas bolyongás után az aszfalt is. Végre, szilárd talaj! Testvérem finoman, és nõiesen földhöz vágta a menetlevelet. Épp csak meg nem taposta! Talán még káromkodott is! Én azon töprengtem, hogy vajon normális vagyok? És még fizettem is ezért? Robi, miután összeszedte magát, igyekezett a megbomlani látszó elménket helyreirányítani.

Azért ez az aszfalt is hosszú volt, de csak megjelent az Aggtelek feliratú tábla, és lassan körvonalazódott az általános iskola kontúrja, beértünk. Leadtunk mindenféle szemetet, transzfert, és kész. Vége!

Lefejtettük magunkról a túrabakancsot vagy inkább sárbakancsot, és betettük az autóba. Utána ki a hideg vizes zuhanyt választotta, ki a pálinkát, ki a forró gulyást (kicsit csípõs volt, de baromi jól esett, és még anyag is volt benne bõven!). Szolid „élmények megvitatása” után gyors takarodó, és vége is lett a szombatnak.

Vasárnap a szokásos jelképes reggeli elfogyasztása után eredményhirdetés következett. Hoztuk a tõlünk elvárt papírformát, és 10. helyezést értünk el. Ezek után esett le az, hogy jó, hogy a bakancsot betettük az autóba, mert volt, akinek bizony elvitték a felét. Vagyis nem jól párosították össze. Nem csodálkozom rajta!

Másnap elmeséltem pár embernek, hogy merre jártam, hol töltöttem a hétvégét. Néhányan megkérdõjelezték józan eszemet, de vajon a hiba tényleg az én készülékemben van? Errõl azt hiszem, órákat lehetne vitázni. Érvek, ellenérvek mindkét oldalon vannak. Csak azt tudom tanácsolni, hogy el kell menni és ki kell próbálni egy ilyen túrát. Vagy bejön, vagy nem, de az biztos!

Gedei Katalin
Ikrek Kati - Dream Team
Kékes Turista Egyesület
 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20092009.07.23 21:21:51
Krémestúra Karancslapujtõn,
avagy V. Hamahama Túlélõtúra - 2009. április 3-5.

www.hamahama.hu


Karancs-Medves. Rémlik valami túravezetõi tanulmányaimból (nem, a gimnáziumi földrajzórákról nem), de inkább a térkép segítségét kérem, mielõtt belõném valahova délnyugatra. Áhá. Szlovákiától délre, Salgótarjánnál. Ide indulunk hát le nagy és kisebb hátizsákokkal (ugye, a fiúknak mégis több ruha kell, ki tudja, milyen rémségekkel kell megküzdeniük a túrán- erõs szél, zuhogó esõ, szikrázó napsütés). Óriás zsákjaik ellenére Zolinak a váltócipõ, Zsoltnak pedig a törülközõ még így is kimarad. Miután a busz berobog Salgótarjánba, tátott szájjal csodáljuk a szocializmus megannyi, máig funkcionáló vívmányát. Gyárkémények, lakótelepek; szerencsére legközelebb csak éjjel fogunk ezekkel találkozni, amikor a város valódi arcát majd jótékony homály borítja.

Családias hangulatban érkezünk meg a szálláshelyet biztosító (senki sem tudja a nevét) iskola elé, és miután lehömpölygünk a buszról, még ruganyos lépteinket a tornaterem felé irányítjuk. Itt már a hálózsákok anarchiája fogad minket, mi pedig betagozódunk a káoszba, és halászunk magunknak három kiváló helyet (amelyeknek késõbb ugrásszerûen felmegy az értékük). És ekkor kezdõdik az idegek próbája, ugyanis aludni nem nagyon lehet, viszont várni kell, még nincs meg az útvonal sem, szóval úgy teszünk, mintha pihennénk, hogy legalább a vízszintes testhelyzet egy órával kevesebbet hiányozzon majd. Azután fél fülünkben a magas irodalmi Hamahama-dal duruzsol, a másikban az eligazítás bölcs szavai visszhangoznak, és már az ideális pályán törjük a fejünket, ami nem hagy sokkal több alternatívát, mint az 1990 elõtti választások. A fiúk térképet, tájolót ragadnak, a faluból kifelé caplatva már kigyúlnak a fények a (z ideális esetben fej) lámpáinkon (értsd: a hagyománytisztelõbbje régi jó bringalámpát lóbál), és már el is tévedtünk. Sebaj, sokakat félrevezetve – ez a mi taktikánk, lefárasztjuk az ellenfeleket -, kisebb kerülõ úton mégis megleljük a helyes irányt jelzõ, hosszan elheverõ illegális szemétlerakót. És most már fel is út, le is út, nyílegyenesen haladunk az elsõ õrzött pont, Pécs-kõ felé. Csakhogy nem mindig az egyenes út a legrövidebb… Egyszer csak feltûnõen rossz oldalon van a hegy hozzánk képest, így nincs mit tenni, csúcstámadásba kezdünk. Szinte belefekszünk a koromfekete hegyoldalba, úgy kapaszkodunk egyre lassabban, már csak araszolunk, és végül a gerincen egyensúlyozunk. Majd valamivel gyorsabban lesznóbordozunk a bokáig érõ avarban, és a bányából hazatérõ törpék fényeit követve ismét az úton állunk. Lelkiismeretesen begyûjtjük az útba esõ fakultatív pontokat, átvágunk az éjszaka is aktív, kisebbségiek által családi életet élõ Salgótarjánon, Proust nyomán megcsodáljuk az eltûnt idõt, és visszafelé járjuk végig a Kálváriát, így kerüljük el a primér szenvedéstapasztalatot. Az aszfaltot csokievéssel ellensúlyozzuk, és újra az erdõben találjuk magunkat. Mintha pásztortûz ég a kopár szik… ja nem, a tölgyerdõ közepén, ide vezet az ösvény is, aminek a végén sorszámot téphetünk, egy pillanatra az okmányirodában érzem magam. De az érzést megcáfolni látszik a tény, hogy földre ülünk, és hamarosan már lelkesen ugrándozom felfelé, a feladathoz, amit egyedül kell megoldanom, de közös pontokért.

Üres kézzel haladunk tovább, ráadásul hajnali fél kettõ múlt, és a fiúk amolyan fiús lelki támaszt nyújtanak, igyekszem a saját nyelvemre lefordítani a vigasztalásukat. Az idõ lassan megszûnik, már csak az ágak, az avar, az éjszaka zajai férnek a tudatunkba. Néha keresgélünk, néha kérdéseket válaszolunk meg, de lassan ritkulni kezd a sötétség. A hajnali derengésben összefolynak a fák, már mindenhol fiktív madarakat és még fiktívebb árnyakat látok, ólomlábakon tévelygek jobbra-balra, csak egyenesen nem, le-lecsukódik a szemem. Ez kezd durva lenni. A tökéletesen utolsó pillanatban megállunk, és a kalória bevitel mellett döntünk. Eddig jó a terv, de én most lefeküdnék aludni, Zoli ellenben ötösbe vált, és irracionális sebességgel felszáguld egy emelkedõn. Egy túratársnak nyulazunk, fel is húzzuk szépen, hogy a következõ emelkedõn már versenyt futhasson Zolival. Mi van?! Én örülök, hogy újra járok, a futásra kivételesen a legkisebb késztetést sem érzem. De a következõ õrzött pontra, Szilvás-kõre már mindhárman frissen és fitten (na jó, ilyen durva túlzásokba azért ne essünk) érkezünk, ahol kiemelkedõ tehetséggel megoldjuk a zokni párosítást, egyértelmûen a legjobbak közé sorol az idõnk. A nap egyre magasabbra hág, még fázom az álmosságtól, de már van remény. Fõleg, mikor belebotlunk a tájfutó ob rendezvényébe, és arra gondolok, hogy inkább túrázom még tíz órát, minthogy idõre, versenyt fussak a déli hõségben. Pláne vaddisznókkal. Ilyesmire szerencsére nem is kényszerít senki, szóval felvidulva folytatom az utamat. És már kacsingat is felénk a következõ õrzött pont, Somoskõ. Mivel nem nyerni jöttünk, végigjátsszuk a feladatot, úgyis szeretünk várakban elrejtett kincseket (é.:betûket) keresni, és míg egy nem várt válasszal zavarba hozzuk a rendezõséget (ugye Ki a fene az a Sárbogárdi Jolán?), õk rávezetnek minket a szerintük helyes és hatalmas meglepetést okozó megoldásra, ami a Hamahama induló. Na szóval. Ha legközelebb esetleg mégis nyerni mennénk, nem fogjuk végigszórakozni a feladatot, kérdés nélkül is rávágjuk, hogy a helyes válasz a Hamahama induló, és max ponttal mehetünk majd tovább, idõveszteség nélkül. Így azonban egy kis pihenés, felfrissülés után a nem is oly távoli Salgóvárat célozzuk be, és egyik lábunk itt, a másik ott, már kapaszkodunk is felfelé a vár köves, murvás útján. A fiúk
lenyûgözõ lelkesedéssel párosítják a transzfer feladat vonatait az útvonalakkal, örülök, hogy megkapták a nekik való játékot, igazán nem szeretnék belekontárkodni. Majd tabukártyákkal harcolunk a pontokért, több-kevesebb sikerrel. És bár túrázni jöttem, igen nagy örömmel konstatálom, hogy az utolsó õrzött pont van már csak hátra. Megint jöhet egy-két fakultatív pont, de most már csak amolyan rutinból, ha már útba esik, miért is ne gyûjtsük be. Egy darabig erdõben caplatunk, de aztán elérjük a somoskõfalui vasútállomást. Ennek örömére az evés mellett döntünk, és nyilván a vonatnál, hol máshol, két MÁV-os társaságában (mármint Zoli és Zsolt). A csokik és kekszek csoportosan tûnnek el a barlangokban, én pedig próbálom közben likvidálni a gondolatot, hogy Zoli Karancsra, eddigi legnagyobb egybe szintünkre is a már tapasztalt sebességgel kíván feljutni. Persze, végül is lemaradhatok, nem történik semmi, igaz, szétválni tilos, de öt perc belefér. De nem is az zavar, hogy lemaradok, hanem hogy nem fogom bírni. Márpedig ha nem megyek felfele egy jó tempót, akkor mi fog megakadályozni abban, hogy fél percenként megálljak pihenni? De legalább ott van mögötte a tudat, hogy onnan már csak „haza” kell jutni.

És nekivágunk.

Vicces hely ez a Karancs, de április elseje már elmúlt. Így nehezemre esik értékelni, hogy az elsõ csúcs csak Kis-Karancs. A határsávon kapaszkodunk fölfelé, egyik lábunk Szlovákiában, a másik itthon, és az egyetlen, ami elterelheti a figyelmünket a mászásról az, hogy tényleg patakokban folyik rólunk a víz. Meg a só. Csak nehogy megbontsuk az élõvilág biológiai egyensúlyát. Zsolt gondol egy merészet, és felrohan(!) az elõttünk tornyosuló emelkedõn. Furcsán nézek, és a saját lassú, ám igen kiegyensúlyozott tempómban fejcsóválva haladok, így még pont meglátom az elkínzott arckifejezését, ahogy észreveszi, hogy ez nem az a csúcs. De már Közép-Karancsnál járunk, innen csak egy 100 méter körüli meredek választ el minket a tetõtõl, és szép lassan mindhárman fenn vagyunk. Egy pont veszteséggel teljesítjük a feladatot, ami stopperelés vakon, a szálak Zoli kezében futnak össze, de kompromisszumos csapatmunka születik.
A fiúk kinyúlnak a tûzõ napon, hát engem nem igazán vonz ez az opció, és egyébként is, végre túl vagyunk a nehezén, most már semmiféle pszichikai nyomás nem nehezedik rám, tõlem aztán mehetünk is. Megegyezünk, hogy érdeklik a fenét a pontok, mi mostantól a lehetõ legkényelmesebben jutunk vissza a tornatermünkhöz, úgyhogy nem spórolunk sem az üldögéléssel, sem a jókedvvel, a szilárd só réteget meglazítjuk magunkon egy patak segítségével, és végre tényleg frissen már a cél lebeg a szemünk elõtt. Ami nincs is messze, és még van erõnk a faluban megcsodálni a kerítésre aggatott tiszta(?) ruhát, egy vizslát, akit a gazdája lelkesen ajánlgat elvitelre, valamint a helység két társadalmi centrumát, a cukrászdát és a sörözõt. A fiúkat jobban vonzza a beígért meleg kaja, de végül hajlandóak a tisztálkodást is beiktatni az ütemtervbe. Én élvezem a mosdófüggöny nélküli zuhanyzóban a hideg víz és a meleg, késõ délutáni napsütés keverékét, mintha csak a Balatonban lennék. De szólít a lebbencsleves, még repetázni is lehet belõle, azért én legközelebb valami haraphatóra szavaznék. És most jön a nap fénypontja: fellendítjük az idegenforgalom éves bevételét, vagyis több kör sütit eszünk a már kinézett nagyszerû cukrászdában. Csak üldögélünk, örülünk az életnek, és legfõképp annak, hogy nem kell egyhamar felállnunk a székbõl. Közben csapatok szállingóznak a bázis felé, mi jóindulatú mosollyal szemléljük õket, lám-lám, ti is végigcsináltátok valahogy, de hiába, a legjobb sütik már elfogytak. Aztán kidõlünk. Na, persze nem a fáradtságtól, hanem a 300 pár illatos bakancs aromája segít az ellazulásban. Még félig sincs a tornaterem, mikor eltûnünk a hálózsákunkban, és csak másnap hajnali ötkor látom, hogy teljes kapacitásban mûködik a szállás, párszáz horkoló, szuszogó, mocorgó ember tölti meg élettel a termet. Az eredményhirdetés is fontos, persze, de a reggeli sokkal inkább leköti az érzékszerveinket. Egy hosszabb túra után a teák aromája kifinomultan keleties, a zsíros kenyér hagymával fenséges, a lekváros kenyér pedig mennyei. Kritikai érzékünket valahol hajnaltájt hagytuk el, de igazságtalan vagyok, tényleg nagyon finom minden. Irány haza!
 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20092009.04.30 11:21:42
HOGY MINDEN JÓBAN BENNEVAGYUNK,
AZ EGYSZER BIZTOS!
Most is, mint minden kis túlélõs kalandunkat hosszas levelezgetés és eszmecsere elõzte meg. A legfájdalmasabb az volt mindezek közül, mikor Peti keresett, hogy azt hiszi, ez neki nem fog menni! Túl sok az elfoglaltság, mi vagyunk a második legfontosabb az összes közül, de van tõlünk sokkal fontosabb is, amit mindenki megért, amit úgy hívnak: család!

Ezek után már csak egy hét volt az elõkészültetekig, amiben benne volt április elseje is és ezt nem tudtam kihagyni! Bánatos levelet írtam a többieknek, hogy este elmentem rambósodni és egy kutyus velem tartott, vagyis azt hittem futni akar velem, de nem futni akart, hanem enni és megharapott. Elõször Robi, aztán Peti terveket kezdtek kidolgozni gondolatban, mi lesz, mit tegyenek, Kati csak este reagált, de a lényeg, akármilyen tréfa is, de hatásos volt, vagyis számítanak rám!

A pénteki elutazás hamar megtörtént. Elmentem Gyöngyösre, ahol felvett egy kocsinyi csapat. Már 5 órára a karancslapujtõi tornateremben voltunk, matracot foglaltunk, pizzát rendeltünk, elõtte kaptam egy meglepit, nagyon-nagyon köszönöm kis csapattársaim, imádlak benneteket, öntöttünk a gyomrunkba egy kis nedût és vártunk, hogy jöjjön a rajt.

Eligazítás után megkaptuk a menetlevelet, gyors reagálással berajzoltuk a pontokat, az összeset és nem duplán, ahogy a Bükkben tettük, csapatfotózáshoz kiosontunk, majd közel az éjfélhez elrajtoltunk. Salgótarján felé vettük az utunkat, az aszfalton. Ez elég egyértelmû volt, hiszen a Karancs csak reggel nyitott ki, meg egyébként, a térkép és a valóság az elõzetes hírek alapján nem teljesen értelmezhetõ, így sötétben inkább a biztos utat választottuk, tehát: aszfalt starjánba, barnult buliarcokkal fûszerezve.

Itt felhajtottunk a Kálváriára, volt egy fakultatív pont, amit nem találtunk meg egyértelmûen, de ehhez csak le kellett másznunk az aljába és a tábláról kicsemegéztük a megoldást! Az elsõ õrzött pont a Pécs-kõ volt, amit beterveztünk. Oda viszonylag simán eljutottunk, nem ért minket meglepetés útközben, de a pontnál annál inkább. Robink, mint egyetlen fiúnk, felrohant feladatot megoldani, a csúcsra, de nem oda kellett volna. Csak kicsit kellett volna felrohanni. Aztán visszarohant, de mi-nek?! Azért, hogy bedühödjön? Maradt volna inkább velünk! Na de a becsület és a kíváncsiság, hogy milyen feladat lesz, meg hogy mindent megpróbálunk megoldani! Hegymászó, vagy sziklamászó, vagy nemtom cuccokat kellett felismerni, ennyi erõvel egy borzot is felküldhettünk volna! Ezt erõsen diszkriminációnak éreztük, de a végén kiderült, másoknak sem ment a dolog!

Erõs véleménykifejtés után elviharoztunk Szilvás-kõre, ami nem is volt szívás! Közben az Inászó-bánya és Hosszú-bérc szakaszon olyan hideglelés jött ránk, a láthatósági mellényt már mindenhova magamra csavartam, egyetlen kis reményem volt a nefázásra, de hát annyira hideg volt, hogy még ilyet nem szenvedtünk. A nagy fázásban, a Bányász-körút után egyszer elkavartunk, de ez nem volt jelentõs, szerény kis véleményem szerint! Kezdett virradni, Robi totál elaludt, szerintem azt sem tudta hol van! Bagó-kõnél kért idõt, kávét, aztán már türelmet… majd feltekeregtünk a Szilvás-kõre! Zokni bugyolálás volt a feladat! Kati ment és jött, hogy kész a feladat! Közben megkaptuk a transzfert, egy rab ki akart jutni a cellájából, de annyi esze nem volt, hogy a vizet egyedül kimérje, nekünk kellett méricskélni, azt hiszem megoldottuk. Csendes bandukolások közepette agyaltunk, és egy-egy gondolat felvillanását rögtön papírra vetettük.

Szilvás-kõ után tehát nyomás a Salgó-vár, de elõtte beiktattuk a Boszorkány-követ. A piros várrom jelzés, hm… élményekben hasonló az Ódor mászáshoz, de itt égetett a nap, szóval kínzó volt és maradandó. Egy piros pólós csapat megkért, hogy örökítsem meg õket, sok fiú piros pólóban, szépek voltak, jól mutattak a kövön.

Salgó-vár gyönyörû panorámája után fel is mentünk hozzá! Feladat: egy ember körülírja a szót, mi meg találjuk ki. Tetszett! És ami még tetszett, hogy idõben nagyon el vagyunk eresztve, vagyis annyi az idõnk, mint a tenger! De ami még jobban tetszett, a transzfer feladat! VONATOK, hangsúlyozom vonatok, kicsit másképp! És hogy ez csak a mi kedvünkért van… az egyszer biztos. Az üzifalra egyszer írtam, hogy ha nem lesznek vonatok legközelebb, komoly csalódás éri csapatunkat! És lettek vonatok, vagyis megállók és vasúti társaságok párosítása! Ez a feladat ért mindentõl a legtöbbet, ez éltetett, vonatok nélkül nem élhetünk, nem mehetünk el a Salgó-vártól úgy, hogy ott rögtön meg ne oldjuk!

A Vonatkatarzis után kényelmesen elindultunk Somoskõ felé, de itt történt velünk egy komoly trauma. Tájfutó bajnokság volt Somoskõ határában és a Losonczy-forrástól visszafelé sikolyt hallottak a többiek az erdõben. Mikor láttam, hogy elrohantok, kiáltottam, mi van, aztán rohantam oda, láttam, hogy Dórira támaszkodik egy csaj, Robi elfut, odarohanok a csajhoz, együtt lefektetjük, Kati rohan Robi után, hogy orvos kell, megnézem a csaj lábát, kicsit felhajtottam a nadrágját, ahol véres volt, hatalmas ûr és vér, azonnal mentõ kell, zihálva hívom õket, közben Robi visszaér, orvossal, aki messzirõl kiabál még ekkor viccesen, de mi már tök idegek voltunk, mit bratyizik ez itt, vérzik a csaj, mint állat, az orvos megnézvén legyint egyet... És mindezek közben tájfutók rohangálnak körülöttünk! Mi ekkor, azt hiszem, rájöttünk, egy csapat vagyunk, a szó szoros értelmében. Nem kell más, csak az, hogy Veletek legyek és akkor minden rendben!

Vaddisznó kontra tájfutó lány kaland után jött a Petõfi kunyhó, Miszivel! Betûket kellett hajkurászni a Somoskõi-várban, egy híján mind meglett. Katival a vár lábánál egy szlovák házaspárral beszédbe elegyedtünk, kérdezték hova megyünk, mondtuk, hogy még a Karancsot megmásszuk. Annyit kérdeztek: még ma? Tehát ezekbõl a betûkbõl idézetet kellett kovácsolni. Már mindenre gondoltunk, persze kitõl származtathattuk volna az idézetet, ha nem Petõfitõl. Jaj, de hogy lehettünk ilyen naivak? Nem kérem, idézet mibõl lehet egy hamahama túrán? Teljesen egyértelmû: a hamahama dalból! Kati tudja a szöveget, mormolta és lám csodát, hát itt van a megfejtés. Kis csalafinta szervezõk, hamahama rajongókkal nem lehet tréfálni!

Ekkor már a nap keményen simogatta az arcunkat. Már csak a Karancs van, csak. Somoskõújfalu kis fakultatív pontjait bezsebeltük, és a vasútállomáson megpihentünk, vagyis rápihentünk a Karancs mászásra. Taktikai megbeszélés alatt a sárga keresztet választottuk, de annyira nem találtuk az elején, hogy kezdtük feladni. Ez annyira ideális útnak tûnt! Robi aztán útkeresésbe fogott, nem hiába. Voltak lábnyomok útközben, ezek szerint más csapat is próbálkozott ezen a szakaszon. Lassan közeledtünk a Karancshoz, a források útközben életet mentettek, de még mennyit! Ilyen meleget… az arcomat, a hajamat bevizeztem, teljesen megtáltosodtam, majd szippantottam párat és hajrá Karancs. Felértünk. Mátrabátrai adták a feladatot, sapiban a kéz, kézben az óra, majd egy gombnyomás 60 másodperc múlva. Robi nyomott és mentünk a Kápolnához. Ezt a mászást már nem kívántuk, de kihagyni sem tudtuk.

És jött a várvavárt zöld kereszt, ereszkedhettünk le, közben kezdtünk szemetet gyûjteni, és berobogtunk a célba, persze ez nem volt ilyen rövid, mint ez a mondat, mert a lefele út hosszú és fárasztó volt, de valahogy mégis jó volt, annyira szép volt ez a túlélés, kicsi kalandunkat leszámítva, hogy még bandukoltam volna, bárhova, ahova mondják. Nem tudom igazán elmondani mivel lettem gazdagabb a túlélés alatt és után, de a lelkem mélyén igazi felüdülés, nyugalom, boldogság, varázslat lapult, hogy ezt kívánom mindenkinek!

És jött az este, a vacsi, az élmények rágcsálása, mert a lebbencsbõl nem szívesen rágcsáltam, ez nekem nem jött be. Ágyas barátunk hamar kiapadt, az üveg alján kiterült gyümiket bezsákmányoltuk, majd Dórival eléggé bátran kiruccantunk a helyi könyvtárba, de még elõtte a „szexi dögék” megkérdezték: kilométer hiányunk van? Itt végem lett. A krimóban artikulálva elõadtuk igényünket, ezerért kérünk szilvát…

Aztán Katival most már tényleg bátran, csapatokat hajkurásztunk a tornaterembõl, persze azokat szólítottuk meg, akik még nem aludtak és meglepõen lelkesek voltak, vagyis kijöttek néhányan az udvarra. Köszi mindenkinek. Bátor zölccségek felfedezni vélték bennem a zempléni túlélõ második helyezett csapat egyik tagját, kétkedve kérdezték, én voltam az a fekete domina? Miért olyan meglepõ ez? Itt próbáltam az elkövetkezõ túlélõre, ami már kicsit nem ide vág, de idõben el kell kezdeni szervezkedni, társat keresni, mert a Dream Team teljes harci létszámban nem volt vevõ a kalandra!

A végeredmény: legsegítõkészségesebb csapat különdíj, 11. hely és felejthetelen élmények, pálya, emberek, szóval ezt érezni kell. Mindörökké Hamahama, és Dream Team, együtt meghódítjuk Aggteleket is! ...

cikk folytatása:www.tulelesrejetszunk.hu



Dream Team forever

Dream Team Györgyi
as Rambó
as Domina

 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20092009.04.20 14:34:52
SALGÓ - 2009
V. HAMAHAMA TÚLÉLÕTÚRA - SALGÓ
2009.04.03-05
AZ ÁGYASPÁLINKA AKCIÓ

Elõkészületek



Már-már szokásosan hosszas elõkészületek elõzték meg az aktuális Hamahama túlélõtúrát. Kezdtünk januárban egy évnyitó Kékes TE mulatsággal, amit megfûszereztük egy markazi borospince látogatással, majd folytattuk ezt februárban egy összevont Dream Team közgyûlés és MTBT hagyományõrzõ est keretein belül. Itt Gyurka barátunk egyszemélyes stand-up-show-t tartott nekünk, amelytõl aztán abszolút jókedvûen vártuk a Salgót, mivel témája a következõ volt: „Amikor is a csirkelábak segélykérõen állnak ki a kuktából”. Idõközben elkészült a 2009-es „formaruhánk”, valamint csapatzászlónk is, valamint március 30-án beindult új honlapunk, a www.tulelesrejatszunk.hu is.



Az elõkészületek során hosszas verselésbe kezdtünk, így született egy-két remekmû (bár lehet, hogy ez csak nekünk tetszett ott és akkor annyira, de azért egy részét megosztom most a nagy nyilvánossággal is). Szóval az elsõ még a bükki túlélõ emlékeibõl idézett fel mozzanatokat, íme:



Itt a tavasz... mert már egy hete csak a Hamára gondolok...



Már egy hete csak a Hamára

Gondolok mindíg, meg-megállva.

Nyikorgó vonattal sötétben,

Ment ki a tájra, ment serényen.



Én még õszinte ember voltam,

Ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a Bélkõ-mászást másra,

Engem vigyen föl ölében a Tar-kõ csúcsára.



Csak ment és meredezett némán, bélán,

Nem szidott, nem is nézett énrám, bénán,

Csak fogyott a szintidõ, suhogva, szuszogva,

Keringtek, "szép nóták" a magosba.



Nem nyafognék, de most már késõ, megint megyünk,

Nade csak most látom, jó barátunk is eljõ - õ, a nagy õ.

Hama nóta lebben az égen,

Ágyas csorgadoz az ég vizében.



Egyetlen sajnálatos tény került feljegyzésre az elõkészületek margójára, miszerint Peti Apánk nem tudott velünk jönni egyéb elfoglaltságai miatt. Ezt nehezen viseltük, így a taktikai megbeszélést követõen tollat ragadtam ismét, hiszen megihletett Peti Apu hétvégi programja:



Mátra szélén…



Mátra szélén kurta kocsma,

Ablaka nyílik a Salgóra,

Dream Team ott lohol,

Mászik a csúcsra,

Peti Apu meredten bámul

Fel, fel a magosba.



"Hejha én is ott lehetnék,

Felfelé oszt jól "beszívnék",

Menjenek csak tovább a lányok,

Karancsra fel berosálok,

Inkább a bokorban egyet hálok."



Éjjel van már, mindenki alszik,

Peti arca részegen az asztalra hullik,

Telefon csörren, "Ki az a némber,

Ki hajnalban engem költ fel?"



Ki lehet más, mint a Tangák,

Papírkutyát is már leszanálták,

Válasz kéne nekik gyorsan,

BZ-vonat hogyan moccan?



Hajtja õt a dízellötyi,

Vagy a sofõr lábbal löki?

Megy a válasz, galamb viszi,

Tisztára mint a FrédiBéni.



Megint hívnak, teló megint,

Kutyatárs hív, részeg megint,

Tangák õt már elhasználták,

A vadonban magára hagyták.



Dunsztja sincsen éppen hol van,

Délibáb is röpköd ottan.

"Hortobágyon hegyek nõttek?

Miért nem inkább fejen lõttek?"



"Semmi pánik, mondom neki,

Igyál ágyast, oszt eridj neki,

Nem messze van Serengeti."



Célból hívnak ismét engem,

Dream Team arca padlón reccsen,

Megitták az összes páleszt,

Ebbõl bizony "nagy répás" lesz.



Másnap reggel megint hívnak,

Eredményben voltak gazdag,

Elhozták a jó helyezést,

Hirdették a Kékes fényét.



De ez nem volt elég, az indulás napjára is jutott egy gyöngyszem, beleszõve friss tanulmányaimat a túravezetõi tanfolyamról, elõjelezvén a várható jó hangulatot:



Irány a Salgó!



Ma jó kedvem van, nem vitás,

Reszkessetek Csajok!

Még a tangáitokat is

Leverselem ma rólatok!



Távolban eMTéBéTé ülés van ma,

Sztendápot tart Gyurka úr ma,

Csirkelábak szalutálnak,

Salgó felé csárdást járnak.



"Uramisten mi lesz itten?

Tanfolyamos vezet éppen?

Mit szól ehhez Vizsgabiztos?"

"Szerintem meghúzzuk, ammá biztos!"



Térkép forog jobbra-balra,

Merre van az észak, te kutya?

Tök mindegy az nekünk éjjel,

Az irányszöget inkább mérjük kétszer!



Mi a szar ez, amit fogok?

Benne egy tû körbe forog,

Oldalán meg sok-sok számos,

Tán pálinka higítási arányok?



Ne szarozzál jó cimbora,

Tájolódat vágjad gallyra,

Menj inkább a Tangák után,

El nem tévedsz a hadak útján!



Node elég a verselésbõl, jöjjön a hétvége történése!



Pénteki leutazás



Kalandos utazásom volt, mert Pátyról a Blahára másfél óra alatt értem, innen újabb bõ 15 perc az M3-as eleje volt, de itt úgy láttam, jobb lesz belehúzni, és újabb 30 perc múlva már Vámosgyörkön voltam Dóriért és Katiért, vagy ha úgy tetszik, az Ikrekért. Gyöngyösön még felvettük Györgyit (alias Rambó Domina), majd mulatószene és AC/DC kísérettel érkeztünk meg Karancslapujtõre, hogy bevegyük a szállást, ahol még csak a szervezõk voltak, de már beengedtek is matracot verni. Mivel otthonhagytam a hálózsákom, így jól is jött, hogy egy nagy matracot kerítettünk magunknak, ahol egyszerre három jó csajjal hempereghettem (Pszt! Csak az asszony meg ne tudja!). Miután elrendezõdtünk, megünnepeltük Rambó 18. születésnapját, amire gyorsan felnyitottuk az üveg ágyaspálinkát, mintát véve, hogy jó lesz-e az szombat estére, mikor visszaérkezünk a bázisra. Berendeltünk Salgótarjánból egy adag pizzát is, amit sokan lenyúltak volna a tornaterem bejáratánál, ha nem vagyunk elég figyelmesek. Jóllakottan, jólivottan vártuk az eligazítást, a pontok elhelyezkedését a pályán…



Eligazítás, pálya megszerkesztése



A közös agymosáson megkaptuk az érintendõ pontok kordinátáit, amit átmásoltunk saját Cartographiás térképünkre, amit amúgy nyilvánosan el kéne égetni, hiszen annyira van a valóságtól mint a visszaérkezés utáni szombat esti állapotom a józanságtól. Ha Peti Apu nem lát el minket 1997-es és 2002-es tájfutó térképekkel, akkor sokkal nehezebb dolgunk lett volna, így viszont hamar képbe kerültük, hogy mit és hol, hogyan találhatunk meg. A pálya kirajzolása után látszott, hogy egy csillag egyik sarkában van a bázis, és a csillag közepét valamint a többi csúcsát is érintenünk kell majd. A fõ pontokat az alábbi sorrendben terveztem meg (ezúton is köszi a Csajoknak, hogy vezethettem õket): Pécs-kõ, Szilvás-kõ, Salgóvár, Petõfi-kunyhó, Karancs. Peti már ekkor érdeklõdött kilétünk felõl, nameg hogy mibõl is maradt ki, majd abban maradtunk, hogy idõnként helyzetjelentést kap felõlünk, hogy éppen hogyan haladunk. Kb. fél 12-kor úgy döntöttünk, hogy itt az ideje elrajtolni…



Karancslapujtõ – Pécs-kõ



Salgótarjánig a kalandos mûutat választottuk, mivel a Karancs felé nem akartunk átkelni a hegyen. Útközben egy-két érdekes beszólás autóból, kocsma elõtt, és csak úgy spontán az út szélérõl, de nem törõdve velük hamar beértünk a városba, hogy némi helyismeret árán felmásszunk a Kálváriához az elsõ fakultatív pontokért. A városban utána egy-két segítõkész ember irányba tett minket, így megfogtuk még a hotelt, valamint a templomot is. Innen felmásztunk a Pécs-kõ nyeregbe, ahol a pont elsõ fele várt minket, igazolást kaptunk, valamin útbaigazítást, hogy egy fõ a csapatból menjen fel a pontra a feladatot megcsinálni. Na igen, ez nálam annyit tett ki, hogy irány a csúcs a jelzett úton... Hát majdnem, hiszem mint kiderült, egy ösvényen kellett volna elindulni, nem a jelzett úton… Így viszont felmásztam a csúcskõig, igaz már gyanúsak voltak a biztosítóhurkok a sziklába ágyazva, de megérte, mert meseszép panoráma nyílt elõttem. Visszafelé megláttam, hogy hol van a feladat pontja, ahol egy nagy NULLA volt az elért eredményem, mert még a mai napig is halvány lila …-om sincsen, hogy mi az a biléj-sling, meg mászógép…stb. Nem vagyok hegymászó, egy karabinert még felismerek, de húsz hegymászócuccból ilyen ismeretlen megnevezéseket felismerni, na az nem megy. A kitérõmet a csúcsra nem honorálta a pontõrség, így gyorsan elhúzva a nótámat továbbálltunk, bár kissé dühösek voltunk, mert a csúcson való körbenézésem cirka 15 percünkbe került pluszban, mindez pont nélkül.



Pécs-kõ – Szilvás-kõ



Ez egy „unalmasabb” szakasz volt, hosszas éjszakai meneteléssel, útközben mindössze három fakultatív pont megfogásával, némi keveréssel-kavarással. A lányok csodálom hogy kibírtak engem hajnalban, mert bizony igen nehézkesen éltem meg az „ébredést”. Ezen kívül rövidgatyában bizony fagyosak voltak a csülkeim hajnaltájt, az összes létezõ ruhadarabomat magamra kaptam, de még az is kevés volt. Józsiéknál az Ikrek jól szerepeltek, hiába, háziasszonyoknak való zoknipárosítás volt a feladat, amiben nem hibáztak, ellensúlyozva a hegymászós bénaságomat.



Szilvás-kõ – Salgóvár



Na ez már kalandosabb szakasz volt. Elõször is a Medves-fennsík csodás látványa kápráztatott el minket, majd a Zagyva-forrás után úttalan utakon, de pontosan betájolva (szóval érted, betájolva!!!) az útirányt megérkeztünk Boszorkány-kõ alá. Itt Rambó és Dóri robbantott, én hátramaradtam Katival, erõsítve a lassan járj tovább érsz örök igazságot. Hát bizony, megizzadtunk mire feltoltuk a bevásárlókocsit, azt hiszem, ez az emelkedõ bekerült valahova a Top 5-be a gyûjteményemben. Innen már csak egy ugrás volt a Salgóvár, ahol Tabuztunk egyet, ami elég jól sikerült. Kis pihenés, és a transzferfeladatok megoldása után továbbálltunk, célba véve a határt.



Salgóvár – Petõfi-kunyhó



Errõl a szakaszról igazából a fakultatív pontok begyûjtésén kívül más nem maradt volna meg, hiszen könnyû és egyértelmû szakasz volt, azonban volt egy kalandos mentõakciónk, amit az alábbiak szerint éltünk meg (bemásolt levél, az elsõ papírra vetett gondolataim, amit az ismerõseimnek írtam):



„Szombat dél körül voltunk Somoskõnél (itt volt most a tájfutó HOB), a Losonczy-forrást kerestük, útban a Petõfi-kunyhó felé. Ekkor egy nagy sikítás az erdõbõl (fiatalos, nagyon benõtt dzsindzsa), Dóri kiveszi a hangokból, hogy valaki azt sikította hogy SEGÍTSÉG... Futás a hang felé az úton, de a domboldalban semmit nem látunk, olyan sûrû, és további hang nem jött. Ekkor meglátunk egy tájfutó csajt, ahogy sántikálva megy az úttal párhuzamosan tõlünk vagy 30-40 méterre. Gondoltuk elesett valamiben...stb, de jól van, mert megy. Ekkor visszafelé indultunk mi is, de látjuk valami mégsem stimmel, és elindultunk felé, õ pedig felénk. Ekkor a látvány: deréktól lefelé vérben a lány. Futás közben kereste a pontját, és nem vett észre egy vaddisznót (nyilván bevackolta magát valahova a dzsindzsában). Felzavarta és nekiment a kan vaddisznó! Úgy tûnt, még el tudjuk vinni a futóközponthoz (600-800 méter), de én a többiektõl elrohantam elõre orvosért. Futók senki nem állt meg segíteni, de legalább akik éppen nem versenyeztek és elértem õket a pihenõnél, elfutottak dokiért (õk tudták hol az orvosi sátor), én közbe vissza, és látom, hogy a lányok (Dóri, Kati, Györgyi) már lefektették és hívtak mentõt. A jobb lábán a combjából jókora darab hiányzott, a bal sarkáról a cipõ és a fél sarok hiányzott, valamint az agyarával még meg is bökte a lányt a disznó. Megint visszarohantam, hogy hol van már az orvos, jött is már, eleinte kérdezte, miért hívtunk mentõt amíg õ nem látta, de utána az elsõ mondata az volt, hogy nagyon jól tettük, hogy már jönnek a mentõk. Mi ekkor továbbálltunk, mert volt aki ellássa, valamint jöttek a mentõk, mi pedig többet nem tehettünk. Annyit tudunk, hogy 15 perc múlva ott voltak érte, Salgótarjánba bevitték kórházba... Gyerekek! Életem meghatározó élménye, teljesen padlót fogtunk... Ha ott nem vagyunk mi négyen EGY CSAPAT, és nem hozunk pillanatok alatt jó döntéseket, akkor a csaj ott vérzik el az erdõben, mert a többi futó nem foglalkozott vel e, nem látta meg, hogy bajban van valaki. Ha minket nem lát meg, és nem indul el felénk, akkor még 40-50 métert megy valamerre (pont rossz irányban, nem a központ felé) múlva összeesik a sûrûn benõtt részen, és ki tudja, hogy mi lett volna vele (valószínû el is vérezhetett volna, mert dõlt belõle a vér...). Kemény volt, nagy szerencséje volt a csajnak... A túlélõs szervezõktõl kaptunk egy különdíjat, mint a LEGSEGÍTÕKÉSZEBB CSAPAT. Ez az elismerés sokkal többet ér minden eddigi eredményünknél és a kupáknál. Vigyázzatok az erdõben és máshol is, hiszem porszemek vagyunk a világ nagyságához képest!”



Utólag már tudjuk, hogy a tájfutó lányt megmûtötték Salgótarjánban, 10 napot volt kórházban, és már a gyógyulás útjára lépett, igaz hosszadalmas lesz, mert a vádlijából bizony vannak hiányok, de örüljünk, hogy „csak” ekkora baja esett szegénynek, és nem történt ennél komolyabb baleset.



Visszakanyarodva a túrához, a kunyhónál Miszi adott nekünk feladatot, amit majdnem nem tudtunk megoldani, de a végén jött az „isteni szikra”, és megkértem Katit, a Hama-dal tudósunkat, hogy lökje a rizsát, és bejött! Meglett az idézet, maximális pontszám!



Petõfi-kunyhó – Karancs – Karancslapujtõ



A történtek után már nem tudok mirõl beszámolni, mentük az utunkon, és folyamatosan a vaddisznós esetrõl beszélgettünk. Nem tudtunk a gondolattól szabadulni, hogy mi lehet a lánnyal. Útközben még begyûjtöttük a fakultatív pontokat, felmásztunk a Karancsra (a vége már kicsit nyögvenyelõs volt ugyna), majd összestopperoltam 40 pontot. Lezúgtunk még a Kápolnához, ami gyönyörû volt, és célba vettük a célt, ahová egész korán beértünk magunkhoz képest.



Szombat esti matiné



Gyorsan rendbe szedtük magunkat a jéghideg zuhany alatt, majd betápoltunk Salgó lebbencsébõl (Sorry Salgó, ez most nem jött be!), és elkezdõdött a móka. Vaddisznófelejtésnek indult, irdatlan móka lett belõle. Az elején benyomtuk az üveg ágyaspáleszt négyen vagy 20 perc alatt, majd a Csajok szereztek még egy üvegcsével a helyi krimóból. Közben Györgyi és Kati összecsõdítette a népet, így vagy 20-an összejöttünk a suli udvarán a jobb szélsõ padnál. Aki ott volt, annak nem kell mesélni, aki nem tartott velünk, az bizony hatalmas élményekkel lett szegényebb!



Vasárnap reggeli ébredés, eredményhirdetés



A fejem nem fájt, de dörgésem nem volt hajnal 4-kor, hogy hol a fenében ébredtem fel. Körbenéztem, egy tornateremben sok ember durmolt, mellettem három csaj húzta a lóbõrt… Hova kerültem? Lassan összeraktam a történteket, a telefonomat is megtaláltam magam mellett vagy fél óra keresgélés után, és még visszaaludtam az ébresztõig. Bereggeliztünk, eredményhirdetést izgultunk, különdíjat kaptunk és 11. helyet zártunk, hazamentünk. Vámosgyörkön még kaptam egy ebédet az Ikreknél, amire még otthon rákontráztam, hiszem Hajni is gõzölgõ terítékkel várt itthon.



Összegzés



Jó volt, mi több, talán az eddigi legjobb túlélõtúránk! Szuper, csodálatos, látványos pálya, hatalmas kalandok, nagy mászások, jókedv és irdatlan nagy party szombat este… Mi kell ennél több? Semmi! Hamasrácok, csak így tovább!



Petinek köszönjük az igulást és a térképeket, valamint köszönöm a Csajoknak, hogy bíztak bennem, és rám bízták az útvonaltervezést, a navigálást!



Hikerworm

 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20092009.01.07 20:56:50
A harcitanga küldetés

TÉLI TÜDÕTISZTÍTÓ TÚLÉLÕTÚRA - MÁTRA
CSAK CSAJOK, AVAGY A HARCITANGA KÜLDETÉS
Dream Team - 2008. 12. 27-28

Itthon ülök a jó meleg szobában, forró teát szürcsölök. Gondolataim próbálom a jövõ heti munkára hangolni.



És egyszer csak megszólal a rádióba ACDC: High way to hell !!! Unalmasra szûkült szemem tágra pattan, arcom kipirul, légzésem felgyorsul. Ez az Hamahama! Gyerünk skacok!



Szemem elõtt turista emlékek lobognak a bükki túlélõrõl, és az 5T-rõl. Számomra ez a szám egybeforrt a Legyen béke a szívetekben! fogalommal, valamint az iszonyat izommunkát igénylõ, szivatós, kontrol nélküli teljesítménytúrákkal (amikor tényleg a Hülyeség szorgalommal párosul!).



Nagy sebességgel tollat ragadok hát, hogy az 5T-s élményeimet papírra vessem:



Már a bükki kalandozások után tisztázódott, hogy bizony megyünk Patára túlélni.



Nagy mellénnyel indultam neki a dolognak, épp csak a karácsonyt felejtettem ki a számításból. A fincsi kis bejgli szezont. A mézeskalácsok, szaloncukik és egyéb finomságok csipegetését. A kilók pedig láthatatlan szellemként rakodtak a „nemesebbik felemre”. Éreztem, hogy ebbõl bizony nem jövök ki jól, így 26-án már nem ettem annyit! Lélekben készültem 27-re!



Szombaton reggel berakodtunk az autóba, majd elindultunk. Majd visszafordultunk, mert otthon maradt a telefonom. Gyöngyösön felvettük Györgyit. Majd elindultunk, és visszafordultunk egy fontos csapattagért. A neve: Jéger. Ezért valóban vissza kellett fordulni!



Na, szóval kis tekergésünk után autóztunk Gyöngyöspata felé, ahol az iskolában, vagyis a tornateremben volt a bázis. A megfelelõ alvórészleg kiválasztása után regisztráltattuk magunkat, és aláírtuk, hogy csakis saját felelõsségünkre veszünk részt a túlélésen. Megcsodáltuk a pólót is. Nekem jobban tetszik, mint a tavalyi!



Fél 12 felé elkezdte a szervezõk gyöngye, Attila az eligazítást. Mminden elismerésem az övé, és csapatáé. Ilyen kaliberû dolgot összehozni nem semmi!!! A tõle megszokott sebességgel röpködtek a fontos mondatok és diák: 5 õrzött pont van, fontos az idõ, fakultatív pontok vannak, bedöglött a fénymásoló…



Utána pedig szélnek eresztett minket. Az iskola udvarán megkaptuk a menetleveleket. Csapatfotó most nincs?! Kár!



Nekünk is okozott kb 3 másodperces fejtörést a Világosvár kontra Nagy – Kopasz elnevezés egyesítése. Ekkor éreztük egy kicsit a Cartographias térkép hiányát. De megoldottuk! Rövid taktikai megbeszélés után nekivágtunk az útnak.



Begyûjtöttünk bónuszpontokat: Bolyatanya, Máspataka. Dóri bevállalta a Mulató-hegyet. Az épp arra tébláboló helyiek biztos díjazták, hogy ennyi vallásos ember felment a dombra, ahol fõhajtással tisztelegnek a feszület elõtt. Pedig csak az évszámot próbálták kibetûzni a talpazatról. Hármas vagy nyolcas a vége?



Györgyi és én a Kis-dombi erdészház oszlopait csodáltuk, és közben vártuk Dórit, akivel itt volt megbeszélve a találkozó. De csak nem jött. Majd telefonon szólt, hogy lett egy kis elkavarodás, bozótharc, kerítésmászás, GPS jel az életében, de várjuk meg kicsit feljebb. Találka után felpörgettük a motort, ötödikbe kapcsoltunk, füstölt a túrabakancs talpa, és padlógázzal nyomultunk a vár felé.



És számomra itt következett be a túra legmélyebb pontja. Egy darabig még bírtam a tempót, amit a csajok diktáltak, mindenkit megelõzve, majd talán a Disznós-part után elfogyott a szuflám. Magamba szálltam, hátha újra erõre kapok, de egyre csak meredekebb lett az út, és egyre csak lemaradtam. Gondolataimban a szokásos mondat fogalmazódott meg: „Soha többé nem megyek teljesítménytúrázni!”, emellett fogadkoztam, hogy kevesebbet eszem, és egy vastüdõért kiáltottam. Az nem lehet, hogy még az elsõ ponthoz se érjek fel, én, nem eshetek ki… Aztán valahogy csak felértem! Persze a fantasztikus panoráma kárpótolt egy kicsit a szenvedésért. A többiek addigra ki is pihenték magukat. Megtaláltuk a pontot a legnagyobb bozótba és megkaptuk, hogy a harmadik õp. a Hidegkúti th lesz. Itt mondtam azt, hogy: „Gyerekek, János váránál én kiszállok!”. Nem akartam visszahúzó erõ lenni. 5 perc pihenõ alatt igyekeztem a legtöbb csokit és vudu löttyöt magamba tölteni. Aztán indulás!



János várát jelöletlen úton próbáltuk meg befogni. Keringtünk egy darabig, jöttek mentek mellettünk az emberek, és a dózer út csaknem akart elfogyni. Nekem az volt az érzésem, hogy mindig csak körbe-körbe megyünk. Közben csatlakoztak még páran hozzánk, akik szintén csak kb-ra tudták, hogy hol lehetünk. Kalandozásunk végén, csodával határos módon elértük a S – jelet, majd a Hidegkúti th-at. Forró tea volt a menü, aminek én baromira örültem. Mivel János várához csak nem értünk el, így mit volt, mit tenni, nyargaltam tovább a többiekkel a Kaszala- vagy Kaszab-rét felé (ahány térkép, annyi név!).



Györgyi ment elöl kemény tempót diktálva, utána Dóri, majd én. Itt már javában sötét volt, és egyikünk sem szólt semmit, csak a kilométerekre koncentráltunk. Elég hamar odaértünk a ponthoz, ahol szintén egy kis életmentõ teát ihattunk a puttonyból. Útvonal megbeszélés, csoki evés, majd nyomás a Várhegyre!



Volt egy kis jeges szakasz a Z +-on, ahol nem gyõztünk a fákba, bokrokba és elemlámpánkba kapaszkodni. Visszaértünk Hidegkúti th-hoz, ahol – mákunkra – kaptunk megint forró teát. Nagy sebességgel elindultunk a sárga úton, majd Nagyparlagnál bejött a zöld négyzet, és mintha János vára lett volna elõttünk. Utána a hosszú, unalmas szõlõk között meneteltünk. És lassan felértünk a várhoz.



Itt Attila és Józsi volt a pontõr, de nem ez volt a meglepõ, hanem a Fõgurunk nyárias viselete. Egy szál pulóverben pontõrködött. Nem semmi, kemény legény!!! Kaptunk pár biztató szót és egy adó-vevõt. Ha már úgyis a Kecske-kõ felé megyünk, legalább vigyük el a pontõröknek! Dóri nem vállalta az utolsó küldetést. A térde.



Így hát nem maradt más hátra, mint elõre! Idõben még jók vagyunk, biztattuk egymást Györgyivel. Találkoztunk az Alföldi Logaritmusok nevû csapat egy részével. Szegényeket jól megfuttattuk. 40 percbe telt felérni a kõre, és 30 percbe leérni. Nem gondoltam, hogy végigmegyek!



Visszaérve Patára gyorsan leadtuk a menetlevelet (én úgy szerettem volna rajzolni a csapattagokról egy kis képet!), és leállítottuk a motort. Vége!



Késõbb nekiálltunk kajálni. Nekem továbbra is az egyik kedvencem a Salgó-féle paprikás krumpli forralt borral. Egyesek már az uszodába csobbantak, mások törölközõbe tekeredve vártak a szaunára. Ez jó ötlet volt a szervezõktõl! Én annak örültem a legjobban, hogy volt még melegvíz, és egy jót tudtam zuhanyozni! Lefekvés elõtt még kártyáztunk egyet, majd befordultunk a hálózsákba és alvás. Soha nem aludtam még egy légtérben kb. 200 emberrel. Megvan ennek is a varázsa! Volt, aki a kapuba horkolt, és volt, akire a szertárajtót csuktuk rá. De ilyenkor még ez is jó. A tornaterem közepén pedig dolgoztak. Kis asztalka, notebook, enyhe lámpafény. Utóbb kiderült, hogy a technika ördöge közbeszólt, és újra kellett rangsorolni a csapatokat.



Másnap reggel mi más, mint az ACDC szólalt meg ébresztõként, persze csak Enya után. Mindegy! Fanatikus lettem! Összepakoltunk egy kicsit, aztán mentünk jelképes reggelinket elfogyasztani. Pár szelet lekváros kenyér, és forró tea. Nincs is ettõl jobb!



9 körül kezdõdött az eredményhirdetés, de elõtte polgármesteri köszöntõ (szombaton elmaradt). Majd a végérõl kezdve sorolták a csapatokat. Hoppá, benne vagyunk az elsõ 20-ban. Yee, benne az elsõ 10-ben! És a vége az lett, hogy 9. helyen végeztünk. Nos, igen, talán egy kicsit bíztam a jobb helyezésben, de azért az elsõ tízben lenni sem rossz dolog!



Pár nappal késõbb nézem a honlapot. Rajta vannak az eredmények! Nem hagyott nyugodni a dolog, hiszen nem mentünk lassan. Sõt!!! És ekkor vágott belém a dolog. Eltaktikáztuk! Nem kicsit, nagyon! Az 5 õp. gyors érintése volt a lényeg, és nem a minél több bónuszpont begyûjtése.



Hát igen, nem hiába fontos az eligazítás és a szabályzatra való figyelés.



Na de majd Salgóba!



Gedei Katalin

Kékes Turista Egyesület

 
 
túra éve: 2008
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20082008.11.22 16:13:22


DREAM TEAM

TÚLÉLÉSRE JÁTSZUNK

IV. HAMAHAMA TÚLÉLÕTÚRA - BÜKK

2008.10.22-24

HARCITANGÁK ÉS ÓRIÁSMOSZKÍTÓK

A tavaszi zempléni kalandok után biztosra vettük, hogy az õsszel is el fogunk menni a Hamahama Túlélõtúrára, ami most a Bükkben volt hivatott megmutatni foga fehérjét. Most ötfõs csapattal érkeztünk a felsõtárkányi iskolába, név szerint Györgyi, Kati, Dóri, Peti és jómagam. Mire leértem, társaim már toporogva vártak, mert éhesek voltak, így ahogy lepakoltam, már mentünk is Egerbe, hogy együnk egy jó vacsorát, valamint kitaláljuk a fõ csapásirányt. Az étteremben a tavaszival ellentétben most azokat a fogásokat hozták ki, amiket kértünk, így degeszre tömtük magunkat mindenféle jóval. Kialakult a taktika is, azaz mindenképpen az 5 õrzött pontot be fogjuk gyûjteni, ha törik, ha szakad, közben pedig ihletért a jó öreg ágyaspálinka oltáránál fogunk fejet hajtani. Visszatérve a suliba már elkezdett gyûlni a tömeg, mi is akklimatizálódtunk, átöltözünk harci szerelésbe, felvettük e jeles eseményre készült egyenpólóinkat. Az eligazítás elõtt megkaptuk a Duplacsavar nevezetû szemforgató rettenetet, amely az érintendõ pontokat tartalmazta, így azokat bejelöltük a térképünkön, majd mire végeztünk, átmentünk a tornaterembe, ahol kezdõdött az eligazítás.



Ahogy vége lett az eligazításnak, célba vettük a vonatindulási helyet, mert nekünk az elsõ szerelvényre jutott helyjegy. Ekkor már sejtettük, hogy ez a vonatozás azon kívül, hogy jó mulatság lesz, bizony egy nagyméretû cumit is tartalmaz, ugyanis bevittek minket a Stimecházhoz, a Bükk „közepére”, hogy onnan indulva járjuk be a pályát. Itt gyakorlatilag a pálya középpontján találtuk magunkat, az 5 õrzött pont pedig a kör kerületén helyezkedett el. Na sebaj, majd visszamegyünk toronyirányt a sínek mentén. A csapatfotót csak a rajtidõ terhére tudtuk megejteni, így kb. negyed óra kiesett a terepre jutó idõnkbõl. Itt mi nem kaptuk meg az infót, hogy miként kell kezelni a Duplacsavart, így elkezdtük begyûjteni a pontokat szépen sorjában, de szerencsére mire lukra futottunk volna az elsõ cselnél, észleltük a turpisságot az éj leple alatt, és máris módosítottuk útvonalunkat. De ne szaladjunk ennyire elõre, hiszen még csak a rajtnál vagyunk!



Tehát elindultunk, elõl Peti nagy tempót diktált a vonatsínek talpfáin. Egyszercsak megjelent szembõl a charter-vonat második felvonása, így a bokorba ugrottunk, mielõtt a szembõl jövõ fényt közelrõl is megismerhettük volna. Gyorsan teltek a méterek, fogtuk a pontokat szépen sorban (Toldi-kút, Varróház), közben tájfutó térkép alapján átvágtunk a Z/S jelzett útra, és elkezdõdött egy hatalmas kálváriajárás, amitõl szinte egész éjszaka nem szabadultunk. Innentõl a bélapátfalvi Cisztercita Apátságig jelzett utakon volt a menet tervezve, de bizony gyakorlatilag 20-30 perceket is eltöltöttünk a jelzések keresésével, minden elágazásban „tököltünk”, hogy vajon melyik lehet a jó irány, mindenhova benéztünk. Hiába a térképek és a tájolók, ha semmi jelzés sehol, akkor éjszaka igen nehéz belõni a helyes utat. Végül mindig sikerült megfogni a következõ jelet, igaz sokszor csak 2-300 méterre az elágazástól. Gyülekeztek a fakultatív pontok is hol elágazás, hol forrás formájában, majd jött egy igazi dzsungelharc a P kereszten, ami nem hozott sikert, így végül toronyirányt kiértünk a tervezett útra. Itt kezdett gyanús lenni a menetlap, és ki is derült a turpisság a Duplacsavar kapcsán. Gyors útvonal-módosítással már mentünk is a Homonna-tisztás irányába, majd a Kolácskovszky-forrást is befogtuk. Már nem volt messze az apátsági pont, amit végül megfogtunk, hogy legyûrjük a Rába sötét hullámait. Azt nem értem, hogy a kétfõs csapatok miért nem kaptak nehezéket a „kenura” (pedig mi felajánlottuk), hiszen így nagyon könnyû dolguk volt. Megreggeliztünk, és mire elindultunk tovább, már el is rakhattuk a lámpáinkat, hiszen lassan elkezdõdött a pirkadat. Itt vontuk le a tanulságot, hogy a sok jelzéskeresés miatt még csak cirka 20 km-nél tartunk, így tudtuk, hogy legalább még 40-45 km fog ránk várni a célig.



Továbbindulva a csajok a harcitangájukban egyszusszra megették a Bél-kõt, miközben mi Petivel maradtunk a jó öreguras mászótempónál, nem siettük el a dolgokat. Felfelé menet Pazar kilátás nyílt a környékre, itt kezdtem életet csiholni magamba, végre valami látnivaló, végre lehet élvezni a panorámát. A Bél-kõhöz felérve Peti elhatározta, hogy mivel fáj a vádlija, kiszáll, és visszabandukol Felsõtárkányba, így én maradtam három csajra egymagam. Hát, bizony meg kellett küzdenem innentõl a feladattal, hogy elbírjak velük, általában csak kerestem a nyomokat és loholtam, hogy utolérjem õket. De nemcsak velük kellett küzdeni, hanem az irtózatosan sok bogárral is, elképesztõ nagy óriásmoszkító (kullancslégy) csapat támadott ránk. Innentõl gyorsan fogtunk egy-két pontot, köztük az Õr-kõ-házat, majd igen hamar, a vártnál könnyebben máris az Istállós-kõ õrzött pontjánál találtuk magunkat, és még sok más túrázót. Itt köteles feladat volt, amit több-kevesebb sikerrel megoldottunk, majd beszedve a transzferfeladatot, leveleket gyûjtögetve indultunk el a Bánya-hegyi parkoló irányába.



Útközben igen pazar helyeken jártunk, köztük volt az Õserdõ után a Tar-kõ, ahol megreggeliztünk. A lányok az elágazásban maradtak, de én kimentem bámészkodni egy kicsit a meseszép kilátásban. Továbbhaladva a Három-kõ csodája tárult elénk, majd meg sem álltunk a lejtmenetben a Bánya-hegyi parkoló felé, hogy befogjuk a harmadik õrzött pontunkat is. Itt egy érdekes feladat volt, egy biztos, hogy most megtanuljuk erre is a helyes válaszokat, hátha még egyszer elõkerül egy másik túrán. Itt osztottunk-szoroztunk, és láttuk, hogy bizony van szûk öt és fél óránk hátra, és alsóhangon 25 km-ünk, benne egy Ódor-vár mászással.



Tanakodtunk, hogy merre tovább, a fakultatív lehetõségeket is lesarkítottuk, hogy csak azokat, amik tényleg útba esnek, majd végül a mûúton elkezdtünk futni a Pazsag-kút irányába. A lányok becsületére legyen mondva, egy technikai szünettel kicsit több, mint 7 km-t tettünk meg kevesebb, mint egy óra alatt, ami nagyon kellett ahhoz, hogy maradjon idõnk a szintidõn belüli beérkezéshez. A futás jó hangulatban telt, katonás ütemre valaki mondta a vezénynótát, a többiek meg ismételték. Itt megláttuk Ádámékat, akik kétszerakkora lépésekkel haladtak, mint mi. A kútnál töltöttünk egy kis vizet, és „rohantunk” is tovább, becélozva a Hór-völgyet. A KL jelzésen mentünk fel az Ódor-várhoz, ahol a Less Nándor túrák reggel elhagyják azt, és bizony ez lefelé is igen kemény menet, hátmég felfelé! Itt kezdõdött a játszma, eddig csak andalogtunk az erdõben, közben pedig elkezdett az esõ is szemerkélni, majd egyre jobban esni! Nem baj, mi szeretjük az esõt, szeretjük a sarat és a dagonyát! Mire felértünk, a lányokban elszállt a kraft, és már nem is akarták a megmaradt ötödik õrzött pontot begyûjteni. A ponton a találós kérdések alatt (bakker, ilyen állapotban ilyet játszani) a tûz mellett úgy döntöttünk, hogy nekimegyünk az utolsó pont begyûjtésének is, megpróbáljuk, ha törik, ha szakad!



Úgy kezdõdött, hogy rossz felé indultunk, de kb. 200 méter után rájöttünk és korrigáltunk, hamar megtaláltuk a PL jelzést, mellyel a Völgyfõ-ház elérése volt a célunk. Innen a Török úton csörtettünk a Kövesdi-kilátó felé, hogy utána lezúghassunk a Várkúti-turistaházhoz. Hosszú volt az emelkedõ, már nyögvenyelõsen ment csak, de egyszer csak felértünk, majd máris a golyózós pontnál voltunk. Itt elég jól szerepeltünk, de nem idõztünk nagyon, mert még le kellett érni a faluba, és már elkezdett sötétedni is.



Visszamászva a Vasbánya-nyeregbe a falu felé vettük az irányt, és szerencsére már nem találkoztunk azokkal az íjászokkal, akik állítólag napközben a turistaúton aprították a kirándulókat. Egyre sötétebb lett, de nem akaródzottak a lámpák elõkerülni, végül négyünkre kettõ azért csak kibújt a hátizsákból. Az ereszkedés nagyon köves volt, de mi megúsztuk bokaficam nélkül, bár úgy hallottuk, hogy másoknak sikerült összehozni négyet vagy ötöt. Peti elénkjött a falu szélére (költöttünk is egy dalt neki, hogy „Peti áll a ház elõtt, a Dream Teamet várja õ…”), majd benavigált minket a célba, ahol kiderült, hogy a pluszidõk jóváírása után 9 percünk maradt bent a túrában, igencsak kicentiztük a menetet. Hazaérve aztán összegeztem a teljesítményünket, miszerint 70 km-t tettünk meg 2190 méter szintemelkedés társaságában, a végét pedig jó kis esõben. Külön gratulálok Dórinak és Katinak, akiknek ez új egyéni rekord, eddig 40 km felett nem is nagyon túráztak!



Beérve bekajáltunk a paprikáskrumpliból, valamint ittunk jó kis forraltbort, majd lefürödtünk. A lányoknak jutott melegvíz, nekem a fiú zuhanyzóban nem. Ez pech, de már megszoktuk! Este még kocsmázni akartunk egyet, de nem találtunk nyitva lévõ nyomdát, így visszatértünk a suli könyvtárába, és bealudtunk.



Péntek reggel zenés ébresztõ és cudar hideg várt minket, valamint a jól megérdemelt reggeli, amire hamar rávetettük magunkat. Az eredményhirdetés gyorsan lezajlott, hogy a buszokat is elérhessék az arra pályázók. Végül a hatodik helyen zártunk, ami szerintem szép kis eredmény ismét, nagyon kemény menet volt, nehéz volt a terep, ott kellett lenni fejben és fizikálisan is a szeren! A Szupercsapatnak ismét nagy gratulációnk, zsinórban harmadszor nyertek, és örökre magukkal ragadták a vándorserleget!



Elindulás elõtt még egy rögtönzött megbeszélés a folytatásról, a tervekrõl, az új feladatokról, majd egy pár szó a rendezõkkel, és irány haza.



Köszönjük, jövünk máskor is!



Hikerworm és társai
 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20082008.10.30 09:40:14

Még a 2007-es 5T-rõl...

Térkép elõ, starthoz beáll. Hamahama, indulás!

Téli TüdõTisztító TúlélõTúra
avagy: amikor a hülyeség szorgalommal párosul

másképpen:
Tébolyult Túrázók Tömeges Téli Tévelygése

Mindez a Mátrában, december végén, Gyöngyöspatáról indulva - meg remélhetõleg vissza is érkezve. Ja, és nagyrészt sötétben. A jelszó pedig: Hamahama! Illetve… Legyen béke a szívedben! Ez az õ jelszavuk - a Hamahamásoké. Szóval már a miénk is. :-)

A kiírást még december elején olvastam a neten. Túlélõtúra. Hm… izgalmasan hangzik… ilyenen még nem voltam. Menni kéne… de kivel? Mert ez csapatverseny. Persze mindjárt Krisztiánra gondoltam - hiszen tavasszal a Vértes Túramaratonon nagyon jól mentünk együtt.

De kéne még valaki… Nézd csak, Györgyiék beneveztek! A Dream Team… a lelkes ifjú túravezetõink. Talán mehetnénk együtt… aztán megbeszéltük… és együtt indultunk. Igaz, Dóri nem tudott jönni… sok a munkája. Szóval a csapat így állt össze: Györgyi, Kati, Krisztián és én.

Eljött a nap… a szombat délelõtt. Tetszett a megnyitó - persze, hogy tetszett. Hiszen Molnár Józsi, a patai polgármester bennünket dicsért: milyen jó teljesítménytúrát rendeztünk itt másfél hónapja. Azért voltak ott hibáink is… de egy egyszeri rendezésnek induló túrán 436 résztvevõ… azért az nem rossz. :-) Jött néhány ismerõs csapat is még Gyöngyösrõl: A GYTK-s tájfutók (szerintem gyõzelemre esélyesek), Urbán Andiék és Barta Zsoltiék is. Hogy mi mire számítottunk? Nos, én abban bíztam, hogy az összes kötelezõ pontot érintjük, a többit meg majd meglátjuk… és jó lenne valahol a középmezõnyben végezni.

A megnyitó közben kivetítették néhány másodpercre az érintõpontos térképet - nem volt nehéz gyorsan leolvasni róla a kötelezõ érintõpontokat: Havas, Világos, Hidegkút, Muzsla, János vára. El is könyveltem magamban ezt a sorrendet… vagy a fordítottját.

Pont délben indulás… majd a kempingben egy gyors csapatfotó, ahol megkaptuk a fakultatív érintõpontokat is. Elsõ pont a János vára. Kettõig kell odaérni, ez sima ügy. Közben fogjuk meg a Puskaporost… mert ez egy bónuszpont. Nem is a turistaúton, inkább a Danka-patak melletti földúton mentünk tempósan. Bõ egy óra alatt el is értük a forrást, majd onnan az igen kopott sárga kereszten (sajnos majd minden térképen rosszul is van rajta) váltottunk ki az Úrráteszire, 13.40-kor pedig már ott voltunk a János váránál. Pár perc pihenõ, következõ pont a Hidegkúti turistaház lesz. Hú, jól megkeverik itt a sorrendet - gondoltam.

A lányok keményen diktálták a tempót, a Prédikáló-tetõ kicsit meg is tréfált - nem emlékeztem rá, hogy ilyen meredek. Nagyparlagtól viszont meglepõen jólesett ez az iram is, pedig az eddig zúzmarától fehérlõ táj fokozatosan egyre vastagabb hótakaróra váltott. A Korlát-kútnál szusszantunk egyet, így is sok csapatot elhagytunk, és (alig akartam elhinni) bõ egy óra alatt felértünk a Hidegkúti turistaházhoz. Itt már egy komolyabb pihenõt tartottunk, akárcsak mások, kaptunk meleg teát és pótoltuk az elégetett energiát is.

A "tankolás" és a bónuszpont levadászása után indultunk a következõhöz, a sokak által rettegett Muzslára. Egyre jobban sötétedett, így ezen a szakaszon is jócskán kiléptünk, ropogott lábunk alatt a tíz centis hóréteg. A Szalajkás-tetõ és a Vörös-kõ-bérc gerincén kanyargó utunkon zúgó bükkösök és csontig hatoló hideg kísért minket, félelmetes és egyben csodálatos volt ez a most kietlennek és zordnak tûnõ mátrai táj. A Muzsla csillagokat rabló hegytömege meglepõen könnyedén nyújtotta nekünk kezét, de az utolsó emelkedõt így is leszegett fejjel, mintegy tisztelegve Õnagysága elõtt kellett megtennünk.

Következõ cél a Havas, aki - bár sokkal kisebb 805 méteres testvérénél - legalább olyan marasztaló mumus tud lenni. Kicsit tartottam a Sóbánya-patak völgyétõl is, de kegyes volt hozzánk: a jelzés és a patakot számtalanszor keresztezõ út is korrektül követhetõ volt, még így, éjszaka is. A völgy felsõ harmadában találkoztunk pár szembejövõ csapattal, akik ezen a zergefingató emelkedõn küzdöttek fölfelé a nagy hegyre. Azt hiszem, kicsit elnézték a térképet - lehetnek akár gyémánt-kõszikla kemények, de Hidegkúttól a Muzsláig bevállalni ezt a hegyen-völgyön, úttalan utakon bukdácsolást… több volt részükrõl, mint merészség.

A vadregényes patakvölgy után elhagytuk Nagyparlagot is, és épp a sárga sávról váltottunk a már ismert útra a Puskaporos felé - hiszen a Havast errefelé kell megközelíteni. Itt jött szembe egy GPS-es csapat, akik az ellentétes irányban keresték ugyanazt a kutat. Hogyhogynem, néhány perc múlva mégis utánunk fordultak. Itt el is követtem egy hibát, vagyis egy elágazásnál rossz ösvényt választottam, és istentelen sûrû dzsindzsába kerültünk. De makacs voltam, nem akartam visszafordulni, mert az irányunk nagyjából megfelelõ volt, így hát jó húsz perces dzsungelharc után csak elértük a forrást. Szusszannunk is kellett, mert ez bizony kivett belõlünk némi naftát - mondtam is a minket követõ csapatnak, hogy a neheze még csak most jön, erre érdemes rápihenni. Persze ez nem érdekelte õket, elviharzottak, mondván: van GPS-ük. A Gyepes-völgy aljánál mégis utolértük õket, épp a völgy túloldalán másztak fel valahová, amerre nem igazán kellett volna. Ezt õk is érezték, és ahogy megláttak minket, hangos üdvrivalgással csatlakoztak mögénk. Persze az éjszaka leplében, az alig jelzett csapást sikerült elvétenem, de nem estem pánikba: iránymenet, föl a csúcsig. Nem mertem balra kitérni, pedig tudtam, hogy az ösvény valahol ott megy, de nem tudtam: mennyire látható ilyen körülmények között és féltem, hogy esetleg elvétenénk, ezért maradtam az "egyenesen fölfelé" elvnél. Gyakorlatban azért nem volt annyira egyenes, mert a sûrû bozótosban szüntelenül hullott nyakunkba az ágakon ülõ vastag zúzmara, hiába próbáltam jobbra-balra kikerülni egy-egy bokrot. Itt hallottunk mögöttünk a GPS-esektõl egy azóta közöttünk már szállóigévé vált mondatot: "… van jel… nincs jel… van jel… nincs jel… Nagyjából ennyivel nyugtáztam is a GPS mély völgyekben való használhatóságát, és tudtam: jól tettem, hogy nem hoztam magammal, mert számomra ezzel a tájékozódás varázsa veszik el. Szerencsére elértük az ösvényt, még mielõtt a többiek meglincseltek volna a zúzmarás bokorkúszás szûnni nem akaró ismétlése miatt - bár azt hiszem, nem sokon múlott. :-) Nem kicsit könnyebbültünk meg, amikor megláttuk a Havas csúcsát jelzõ háromszögelési pontot.

Akárhogy is van, ezzel a Havas-kalanddal a tervezettnél jóval több idõnk ment el, így a Világos (utolsó kötelezõ pont) meghódítására szintidõn belül már csak halvány reményünk maradt. A lejtõn lefelé a feszülõ inak, sajgó ízületek ezt az esélyt nem növelték, sõt… így a Havas aljában Gyöngyöspata, vagyis a cél felé vettük az irányt. Addig már csak két "intermezzonk" volt: néhány láncra vert kutya hangos és közeli csaholása keltett bennünk némi riadalmat, majd a faluközpontban lepõdtünk meg, ahol egy másik csapat Szûcsi felõl közeledve jött a cél felé - pedig arra nem volt semmilyen pont.

Fáradtan, de jó érzésekkel, 36 km-rel és 1200 m szintemelkedéssel a lábunkban érkeztünk a Bázisra: amit tudtunk, megtettük, bíztunk benne, hogy legalább a középmezõnyt elértük. Fürdés (isssteni meleg víz volt!), evés, ivás, beszélgetés után nyugovóra tértünk a kényelmes matracokon, bár én a fáradtság miatt alig-alig tudtam aludni.

Az ébredés és a reggeli zsíroskenyér-parti után kíváncsian vártuk az eredményhirdetést, ahol a 25. csapattól visszafelé kezdték el sorolni az eredményeket. Csak sorolták, csak sorolták… tapsoltunk és tapsoltunk… aztán amikor már magunk is azt hittük, hogy valami véletlen folytán kihagytak minket, mert nem létezik, hogy ennyire elõre végeztünk… egyszer csak nekünk tapsoltak, mármint a negyedik helyünknek, amit életünk elsõ túlélõtúráján elértünk. Hm, nem rossz kezdés, ugye? :-) A túra nehézségére jellemzõ, hogy mind az öt kötelezõ pontot csak két csapatnak sikerült begyûjtenie, természetesen õk lettek az elsõk és másodikak. Mi pedig szoros versenyben, jó menetidõnkkel és sok bónuszpontunkkal szereztük meg ezt az igen kedves negyedik helyet, ami… ami azt hiszem, valaminek a kezdetét jelenti.

Ez pedig a Hamahama életérzés :-)
Legyen béke a szívedben!

Simon Péter
Kékes Turista Egyesület



 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20082008.09.30 16:19:18
Hamahamák Népe!



Itt vagyunk. Nem meglepõ, hogy újabb túlélõtúrával szándékozunk kicsinálni benneteket! Nem volt elég, hogy legyûrtük a Rába-túra szezont, megtaláltuk a Hamahamák királyát, aztán a Hamahamák királynõjét, máris szervezzük a következõ fárasztást, méghozzá a Bükkbe cipelünk benneteket!



Túlélõtúra lesz a javából, újabb trükkökkel, újabb stratégiával, belevaló csajokkal, kisportolt srácokkal. (a „kívánt rész” a helyszínen választható!:))

A Bükk lankáit bejárva megint megismerheted magad, összeforrhatsz a csapattársakkal, más csapattársakkal, és persze igazi Hamahamás lehetsz!



Mindehhez csupán össze kell szedned egy csapatot, jelentkeznetek kell, befizetni a huncutos nevezési díjat, és nagy izgalommal készülni a túrára!



Aztán már csak azon kell gondolkodnod, hogyan mesélt el az unokáknak, hogy mekkorát Bükköltél, utána milyen finom volt a kaja, olyan klassz pólót kaptál, amit azóta is mutogatsz, ráadásul a nagyhírû HAMAHAMA csapattal voltál, akik azóta Hold, Plutó, és Óperencia túrákat szerveznek…



Na jó… szóval a Bükk túlélõtúrára szerettük volna felhívni a figyelmeteket, meg arra, hogy október 10-ig lehet jelentkezni, ám érdemes sietni, mert az elsõ 300 fõ jutalma, hogy részt vehet a túrán.



Részleteket a www.hamahama.hu portálon találhatsz!



Legyen béke a szívedben!



Hamahamák

 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20082008.08.12 13:08:36
Mese hab nélkül

írta: Fitos Józsi a II. Hamahama Rába Kalandtúráról

az elõzõ részek tartalmából:

soha nem voltam még kenutúrán. Egyszer a Velencei tavon eveztem nyolcadikos koromban osztálykiránduláson úgy ímmel-ámmal, majd Somogyi Tibi barátommal a Gyilkos tavon eveztünk egy fél órácskát kb. 4 éve. Keresztapám az örvényektõl óvott, mikor megtudta, hogy a Rábára jövök (õ elég jól ismeri, hiszen Rábahídvégi születésû), Anyukám hallani se akart a Rábáról, míg Édesapám szóhoz sem jutott. A habzásos mizériáról már nem is beszélve. Mindig is gyalogos elvtárs voltam, az Egyesületben is leginkább a gyalogos túrákba ütöm bele az orrom. Úszni viszont kitûnõen tudok. Hát ennyit a kezdetekrõl… Ezekhez képest fantasztikusan éreztem magam a Kalandtúrán, életem egyik legjobb hetét töltöttem el a többi turistával egyetemben.

Péntek estére ékeztünk Marcsival Szentgotthárdra az Alpokalja kempingbe.

Böbe és Ildi elénk jöttek a vasúti megállóhelyhez. Hál Istennek Ildinek nem lett komolyabb baja, amikor a sínek rezgésébõl szerette volna megtudni, hogy jön-e a vonatunk. A szerelvény Ildi szerint nem jött, Böbe szerint viszont nagyon is. J Az egyébként is megállni készülõdõ vonat jól ráijesztett a lányokra. (mindez egy beláthatatlan kanyarban történt)

A szállás nagyon jól felszerelt, turistabarát. Voltunk bevásárolni, vettünk sört, szalonnát, jégkrémet, majd megnéztük a Rábát. Békés volt, tiszta, hab, szennyezés sehol.

Visszamentünk a kempingbe, szalonnát sütöttünk és üdvözöltük a Kalandtúra többi résztvevõjét. Közben Misi is befutott Dorkával, Rõzsével és Rékával. A túravezetõ fel is tette a keresztkérdést, hogy „Izgultok-e”. – „Nem jobban mint általában” J

Misi be akart fogni királynak, de jól hárítottam a dolgot. Gondoltam ráérek én még ezzel. Ha már van Sanyi király, aki Feri, akkor miért ne lehetne egy Feri király, aki Sanyi. Hát így lett Hornok Sanyiból Feri király. Remélem nem bánta meg! ;-)

Tíz óra után Sanyi is meghozta háremét: Zizkát, Ágit, Moncsit és Olgit.

Reggel érkezett Sanyi király, Don Szityu és Szabi a kenukkal. Ujjjjjjjéééé!

Megválasztottuk királyainkat és ki lett sorsolva a két királyság is. Így jött létre a Pöttyös és a Kockás királyság (hovatartozásunk bizonyítékául pöttyös és kockás zoknit kellett viselnünk az egy hét alatt). Megkaptuk az elsõ feladatokat is: koronázási szertartást kell elkövetni Csákánydoroszlón, és a különbözõ tisztségeket is meg kell választani.

Kezdõdhetett az evezés! Elõször hajó és legénységválasztás volt soron. Én Bencével és apukájával szövetkeztem, Marcsi Zsuzska hajóját választotta, mivel Zsuzska gyakorlott kormányos. A tapasztalt evezõsöknek voltak aggályaik, amikor elmeséltem, hogy milyen felállásban fogunk evezni, ugyanis Bence koma tuti kormányozni szeretett volna, én meg bekerültem a csónak közepére, így labilissá téve a kenut.

Gondoltuk, kipróbáljuk így (mivel cserelehetõség nem volt), aztán ha gubanc lesz, akkor módosítunk a felálláson. Misi tartotta az evezõs tanfolyást, persze egy részérõl erõteljesen lemaradtam, így kezdtem el életem elsõ komolyabb kenutúráját.
Végül vízre szálltunk. A mi hajónk volt az elsõ. Teljesen átmentünk libegõsbe, amikor csak egy picit is megmozdultam. Bence parázott, hogy nem ússzuk meg borulás nélkül. Hittem neki. J Úgy tûnt, nem lesz jó ez az ülésrend.

Közben megvolt az elsõ borulás is (hihetetlen, de nem mi!), így 150 m-rel az indulás után ki is kötöttünk. A mellettünk partra vetõdött lányoknak sikerült rábeszélniük, hogy üljek át hozzájuk kormányosnak, mert egyikük sem biztos a dolgában, és teljesen tanácstalannak látszottak. Így Zizka átült Bencéékhez, én pedig Moncsihoz és Ágihoz.
Érezhetõen stabilabban hasított a hajó. Bence arckifejezése is simább lett hirtelen. Éreztem, jó lesz a túra!!!
Csákánydoroszlóig háromszor álltunk meg pihenni, plusz még egyszer, amikor Janóékat kellett összekaparni a fa alól. Szerencsére mindenki meglett, többet õk sem borultak.

A folyó gyönyörû, változatos, izgalmas, remek. Evezni pedig kifejezetten kellemes. Csákányig kicsit fárasztó volt az út, de nem volt túl vészes.

Kikötés után sátrat állítottunk, fürödtünk, majd irány a Kati étterem. Misiék a babgulyást részesítették elõnyben, mi viszont egy Kati tálat rendeltünk, plusz nekem egy tárkonyos pulykaragu levest. Nagyon finom volt minden, egy kevés rizst hagytunk a tányérban. Egy rántott hús szelet is maradt, de azt elcsomagoltattuk másnapra.
Szûcs Dani egyedül ette meg a Kati tálat, ami egyébként 2 személyes. Állítólag azon a napon addig a reggelin kívül nem evett semmit. Így kilenc óra tájt akkor illet már táplálkoznia.

A következõ nap a bevásárlással kezdõdött. Reggel 8-kor nyit a bolt. Mi voltunk az elsõ vásárlók.
A társaság a kempingben készült a koronázási szertartásra. Nálunk, Pöttyösöknél Gabinak indult be legjobban a fantáziája, így az õ általa kitalált cselekménysorozaton haladtunk végig.

Feri király, aki Sanyi a következõképpen került a trónra:

Miután Sanyi király, aki Feri az eltelt egy évben csak sanyargatta népét, no meg csökkent a dzsídípí, lassult a gazdaság növekedése és drágább lett a kenyér, a népe letaszajtotta trónjáról.
A trónfosztás híre a csúf, gonosz sárkányhoz is eljutott, így az támadásba is lendült a Rába királysága ellen. A Sarki másik nem titkolt szándéka volt a fõváros szüzének, akit Timinek hívtak, elbitorlása.
Don Szityu és Sanyi, aki késõbb Feri király lészen, a rossz hírek hallatán elmentek a kocsmába lerészegedni. Timi, a szûz itt dolgozott, mint a pultosok gyöngye.
Verus Sárkány közeledett a Kék turista útvonalon, szorgalmasan pecsételgetett OKT füzetébe. Aki útjába állt, azt eltiporta.

Don Szityu és Sanyi már jól álltak a kocsmában, hajnalra lerészegedtek. Sanyi szokásához híven fülsiketítõen horkolt. Persze a környék lakói már tudták, hogy ez csak Sanyi lehet. A Sárkány is megérkezett a kocsmához, hogy elrabolja Timit. A hõs hadvezér, Don Risziboy sem tudta megakadályozni a vízokádót.

A sárkány kinyitotta a kocsmaajtót és egy nagyon nagyot ordított. Sanyi ekkor még mindig aludt és nagyban horkolt. Az éktelen horkolást nem volt képes a vízokádó sárkány elviselni, ezért gyorsan elviharzott. Don Risziboy felkiáltott: Feri megmentett minket!!! Mint késõbb kiderült Risziboy nem volt tisztában a hõs horkoló nevével, de ekkor már mindegy volt.

Feri királyt felültették a trónra, megkoronázták, és fellocsolták egy vödör vízzel, mivel még mindig az alkohol hatása alatt volt. Feri király, aki Sanyi felkelt, és amikor megtudta, hogy õ az új király, kinevezte hû szolgáját Don Risziboyt hadvezérnek.

Sajnos Feri király allergiás a vízre, így kiütések jelentek meg rajta. Így lett a királyságunk Pöttyös királyság. Közben Sanyi királyt is megkoronázták. Errõl a koronázási szertartásról nem sok minden maradt meg, maximum annyi, hogy a kockás lányok eldobták a melltartójukat és Böbe mellei lettek az országalmák. J

A koronázási szertartást követõen Szabi szólt: Turisták, sátor lebont, cucc elrak, Hamahama! Indulás!

12 km-t eveztünk. A körmendi gátnál elkapott minket az esõ. Élmény volt esõben evezni és átemelni a hajókat. A gát után pár száz méterre meg is érkeztünk a táborba. Hajó kiemel, táborba felvisz, Hamahama! Sátorállítás! Ekkor már nem esett az esõ, sõt a nap is kisütött és fel is szárította a terepet. A két király és a két hadvezér focizott egymás ellen. A gátnál lett volna egy feladat, de az az esõ miatt elmaradt. Marcsival ketten jelentkeztünk arra a feladatra, amit Réka adott nekünk. Elõre nem tudtuk, mi lesz az, de volt egy halvány sejtésem, hogy lehet, cigánykereket kell hánynom! Juhhééé!!! J

Végül tökre szerencsénk volt, mert csak Rockis táncot kellett betanulnunk. J Az este jó buli volt! Pizzát rendeltünk, söröztünk, kártyáztunk, beszélgettünk.

Éjszakára behúzódtunk a házba, mivel rendesen el volt borulva. Esett is az éjszaka, és nem is hagyta abba másnap délutánig. Közben a Rába vízszintje másfél métert emelkedett.

Tehát pihenõnap következett. Timit bevittük a kórházba, mert megütötte a lábát és nehezen tudott járni. Szerencsére semmi komolyabb elváltozás nincs – állapította meg a doki. Közben hárman Timi segítségével kigyúrtuk magunkat, mivel kézben vittük a kocsitól az ambulanciáig, majd a rendelõbe, aztán a röntgenre, vissza a rendelõbe végül vissza a kocsihoz. Idõvel szereztem egy tolókocsit hamahama, és azzal rallyztunk a kórház területén. ;-)

Feri királyom, aki Sanyi szerzett a nagy Tesóban egy drapp zoknit, meg fekete alkoholos zoknit, mivel Olgi királylány elcsente tõle az eredetit. Mivel a zoknit hordani kellett a játékban – a zoknicsenés szabályos, és a játék része volt – cselhez folyamodtunk és jól bepöttyöztük alkoholos filccel a sima drapp zokkent. Király lett! Nem a királyom hordta, hanem én, hogy ne legyen feltûnõ.

Feri királynak szülinapja volt, kapott is két tortát és megültük a szülinapját. A játék folytatódott. Totemoszlopot eszkábáltunk fából, teniszlabdából, meg mûanyag flakonokból. ;-)

Az este folyamán mindenkinek volt egy-egy feladata.
A zsûri visszavonult értékelni, a buli folytatódott, az esõ elállt. Marcsival meglátogattuk a Halászcsárdát. Harcsapaprikást és kapros fogas-filét vacsoráztunk.

A bandával megterveztük a következõ napot is: leevezünk Molnaszecsõdig.
Páran a szárazföldöt választották, mivel sok hordalékot hozott a folyó, és nem volt biztos, hogy az egyik S kanyaron szárazon át tudunk menni, az esetlegesen feltorlódott hordalék miatt. Borulás esetén viszont nincs lehetõség visszaszállni a csónakba a magas vízállás miatt.

Szecsõdöt hamar elértük, a táj szép volt, jót eveztünk. Feri király az utolsó száz méteren látványosat borult gépházával, a nem szerencsés útirány választás következményeként. Mi ezt a napot is megúsztuk szárazon.

Molnaszecsõd szintén frankó hely, itt közös fõzés következett. Paprikáskrumlpit ettünk savanyúsággal, majd buli következett a kocsmában. A kockás királyság azt a feladatot kapta tõlünk, hogy rendezzenek reggeli tornát, amire meghívják a falu lakóit is. Nekünk viszonzásul Ódát kellett írni Sanyi királyhoz, néhány megadott mondatot kötelezõen felhasználva. Így lett Ódánk refrénje az Ó fehér dudákat okádó, sárkánytól szüzeket megmentõ hõs Sanyi király!

Másnap Szecsõdön:
Reggeli, majd a reggeli torna feladat a kockásoknak. A kockások remekül végeztek a feladattal. Megvolt az öt helybéli tornász, no meg a postás is tíz másodpercre. Szegény postás annyira zavarba jött, hogy miután elviharzott zöld autójával, öt perc múlva vissza is jött, hogy az ajánlottakat elfelejtette.
Majd cucc elrak, hordó bezár, Hamahama! Irány Rum az elõzetes tervek szerint.

Rábahídvég a vízreszállástól 8 km-re volt, gyorsan le is csorogtunk Moncsival és Mariannal. Szuper gépházam volt! Kikötöttünk, irány a Viking büfé, hami, hami, burkolás!

Risziboy beállt segíteni a büfés csókának, hogy gyorsabban készüljön a hami. Én sült krumplit ettem, amit lefojtottam egy full-extrás hambival. Fenséges volt. Királyomnak besegítettem megenni a fõtt csülköt. Az is nagyon bejött.

Majd fürcsi a Rábában, napozás és inkább visszamentünk Molnaszecsõdre, hogy a játékokra is legyen még idõnk.

Végjáték Molnaszecsõdön:

Fél órácska alatt dobtuk össze Gabi vezérletével Sanyi király éltetése címû Ódát. Majd a jöttek a feladatok: fiúlábszépségverseny, ruhacsere, népdalok éneklése idegen nyelven, királyok lábának megmosása, királynõ imitáció a fiúk részérõl körömlakk segítségével. Jó buli volt!

A következõ reggel pedig búcsúzkodás. Nekünk el kellett indulni korábban, mivel vonattal mentünk haza, így ahhoz voltunk kötve. Így Ildi, Böbe, Kriszti, Gabi, Marcsi és én elviharzottunk Körmendre.

A többiek még eveztek egy jót.

Viszont indulás elõtt mindenki kapott egy címet, melyet egy évig viselhet, és az eredményhirdetés is ekkor volt. Néhány cím ami megmaradt a fejemben: Feri király a „Mit nekem a hárem” címet kapta. Marcsi annak örömére, hogy legyõzte félelmét a Rábával szemben, az Irány a Tenger! címmel büszkélkedhet. Móni most volt elõször nyaralni, ezért a Hurrá! Nyaralunk! címet vihette haza.

Én „Szimpla-Színpad-Romboló” lettem, miután Körmenden kültéri színpadon adtuk elõ Marcsival a Réka által betanított táncot.

Végül az eredményhirdetés:
Három ponttal maradtunk le a Kockás-királyságtól.

Szuper társaság jött össze, rendkívül örülök, hogy ott lehettem a 2008-as Kalandtúrán!

Misinek mondtam is az elsõ napon – az O SOLE MIO eléneklése után, hogy nekem soha senki nem tudta azt elmesélni, hogy a Rába-túra ennyire fantasztikus! Több évnyi rángatás után álltam kötélnek, és lementem a Rábára! Nem bántam meg!
Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt a Kalandtúrán evezni. A folyó teljesen tiszta volt, nagyon jókat fürödtünk benne!

Köszönöm szépen a lehetõséget! Mindenkinek szívbõl ajánlom a Rábát!

Ezt át kell élni!

Fitos Józsi
 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20082008.07.29 14:23:01
Élménybeszámoló a 2008. július 11-17-ig tartó Kalandtúráról
Írta: Zizka a Kockás királyságból

infó: www.hamahama.hu

Eljött a nyár, itt a jó idõ, ez sokak számára a várva-várt Hamahama Kalandtúrát is jelentette egyben.

Akadt olyan, aki a királyi cím megvédésért tért vissza, a bátrak a további kalandokat keresték és nem utolsó sorban voltak, akik az elsõ ilyen túrára jelentkeztek.

Szombat reggel elsõ órái nagy izgalommal teltek. Az eligazításon szembesültünk a sok új „hamahamázóval”, a bátor Marcsival, aki nem tud úszni és nekivág a Rábának. Megismertük a vezetõinket, a nagy bölcs Szabit, a mindig hátul takarító Miszit és kislányát Rékát.

Megválasztottuk a két királyt: Sanyi királyt, aki Feri és Feri királyt, aki Sanyi. Tudom ez egy kicsit furcsán hangzik, és megkérdezed, hogy „-Mi van?”, - de ne aggódj mi is belekavarodtunk egyszer-kétszer. Kisorsolták a csapattagokat és Sanyi király, aki Feri lett a kockás csapat vezére, nekünk fekete-piros kockás zoknit kellett viselnünk egy héten keresztül. Feri király, aki Sanyi csapatának pöttyös zoknit kellett hordania a túra idején.

Az eligazítás után következett a Rába és a kenuk megismerése. A túrakenuk gazdagabbak lettek kormányosukkal és evezõseikkel. Majd a nagy okítást Miszi megtartotta a hideg Rába vizén.

A 32 km-es szakaszt kezdte meg a csapat a többször elhangzott „HAMAHAMA INDULÁS!”-sal. Az alacsony vízállású folyón csodáltuk a természetet, ismerkedtünk egymással, az evezõlapáttal és még a sodrással is (már akinek sikerült).

Az evezés fárasztó végét Csákánydoroszló jelentette. Itt akadtak elsõ túrázók, akik döbbenten figyelték a zuhanyozási lehetõséget és bátran, nem meghátrálva beletörõdtek, hogy ez egy ilyen túra és nem összkomfortos sátorral érkeztek. A Kati Csárdában elfogyasztott kellemes vacsora elfelejtette mindenkivel az aznapi vállfájdalmakat, izomlázat.

A vasárnap reggeli evezés elõtt a királyok túlestek a koronázáson, ami vicces történeteket ölelt fel. Itt ismertette meg Sanyi király csapata a két országalma történetét. (Ez 18-as karikát igényel, ezért, hogy ezt a sztorit megtudd, el kell jönnöd egy túrára!)

Ezek után „cucc elrak, sátor lebont, hamahama indulás” hangzott el és jöhetett a következõ 14 km-es táv Körmendig. Pihenés ürügyén megálltunk egy kis bátorságpróbára is. A feladat az volt, hogy egy 3 m magas stégrõl kellett leugrani a mély vízbe. Persze ezt is pontokért cserébe tettük meg. A Nap sütött ránk, pirította sajgó vállainkat, majd a körmendi gátnál egyszercsak elkezdõdött a nem várt esõzés, amit akkor még nem tudtunk, de izgalmassá tette a további napjainkat. A kellemetlen esõzés miatt a csapat egy nap kényszerpihenõ tartott Körmenden, aminek a legnagyobb elõnye, hogy négy lány megihatta élete legfinomabb mézes barackpálinkáját a Halász Csárdában. (Ajánljuk figyelmetekbe!)

Mindenki kipihente az elõzõ napi fáradalmait és eközben az esõ csak esett és esett. A Rába ez idõ alatt kb. 2 métert emelkedett. Kedd reggelre az égiek kegyesek lettek hozzánk és újra evezõlapátot ragadhattunk. A bátrabbak eveztek, de többen turistaútvonalon Marcsi gyors tempójában gyalogolták le a távot. Az áradó Rábán nagyon jó sodrásban 1,5-2 óra alatt elértük a molnaszecsõdi táborhelyet. Sanyikán és gépházán (Olgi, Vera, Attila) kívül minden kenus borulás nélkül evezte le a távot. Õk az adrenalin reményében jöttek és a borulással meg is kapták ezt az érzést.

Felejthetetlen élmény volt az áradó Rábán evezni, közben figyelni a természet hatalmas erejét. Uszadékok között, 5-6 méteres farönök mellett ellapátolni. Hú! Ez nagyon jó volt, ezt át kell élni!

Az estét egy jó kis bográcsolással tettük hangulatosabbá. A túra utolsó éjszakáit ezen a helyen töltöttük, mert Szabi kis kocsmája meggyõzõen hatott mindenkire. A kenuzást azért folytattuk, csak végre nem kellett sátrat bontani és állítani. A szerda reggel, a Feri király által kiadott feladat szerint, egy jó kis reggeli tornával indult. Voltunk olyan energikusak, hogy több helyi lakost bevontunk a mozgásba. A jó kis bemelegítés után evezõlapátot ragadtunk, vízre raktuk a kenukat és leeveztünk Rábahídvégre, ahol egy jó kis csülökpörkölttel jutalmaztuk magunkat. A kellemes délutánt napozással, beszélgetéssel töltöttük el és erõt gyûjtöttünk az esti játékokhoz. Napnyugtától Miszi és Réka által kitalált bohémságok következtek, amik összekovácsolták a csapatokat. Mindenki küzdött a királyáért. Jókat énekeltünk, meghallgattuk az „Óda Sanyi királyhoz” címû remekmûvet. Megmostuk királyaink lábát, új királynõket ünnepeltünk. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat.

Sajnos minden véget ér egyszer és elérkeztünk a közösen együtt töltött reggelhez is, ami sok izgalmat tartogatott számunkra, mert megtudhattuk, hogy melyik királyság gyõzött. Mindenki megkapta saját, névre szóló oklevelét, egy címet, amit egy évig viselhetünk. Dobpergés híján az eredményhirdetés is elérkezett. Minimális pontszámkülönbséggel a királyságot Sanyi király, aki Feri és kockás népe nyerte el. Búcsúzkodások közepette akadtak, akik, az utolsó 8 km-es szakasz leevezéséhez készülõdtek, sokak sajnos elindultak otthonuk felé.

Egy jó társasággal eltöltött túra minden perce feledhetetlen maradt minden ember számára.

Búcsúzóul üzenem azoknak, akik még nem voltak ilyen kalandtúrán, hogy itt a nyár és lesznek még Rábatúrák. Haverok, buli, hálózsák, sátorpróba és indulás a Rábára evezni! Miszi és Szabi vár titeket!

„Legyen béke a szívedben” és találkozunk jövõre is!



Zizka
 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20082008.04.23 08:23:24
A Mátrabátrai csapat élménybeszámolója

III. Hamahama Túlélõtúra
Zemplén, 2008. 04. 11-13.
Én nem felejtem soha el a HAMAHAMA túrát. És minél több HAMAHAMA túrán leszek, annál jobban nem felejtem el. Kár, hogy ez még csak a második volt, és hogy ennek is ilyen hamar vége lett. Persze amikor Sárospatakról Sátoraljaújhely felé vánszorogtunk a kerékpárúton, akkor nem egészen így gondoltam. Akkor már gondolkozni sem tudtam. De kezdem az elején.

Kétfõs csapatunknak – Mátrabátrai – még nincs túl nagy gyakorlata túlélõtúra terén, de legalább mindig tanulunk valamit. Most jó sok mindent tanultunk. Például azt, hogy az útvonaltervezés fontos dolog, és ha már egyszer elrajtoltunk, akkor ne egy órával késõbb induljunk. Szóval 23 órai rajtidõvel éjfélkor sikeresen elindultunk. Még a városban 2 fakultatív pontot gyorsan megnéztünk, aztán irány a Magyar Kálvária. Illetve lett volna. Egy kocsma mellett elhaladva már vártuk a beszólásokat, meg is érkeztek. Sõt, egy autó is követett minket, akik végül kitartást kívántak. Már majdnem sikerült a „civilizációt” elhagyni, amikor ismét egy autóba botlottunk, melyben zöldet kedvelõ emberkék üldögéltek és furán méregettek minket. Ha õk nincsenek ott, akkor a jó úton megyünk tovább és a Magyar Kálváriára nem ott megyünk fel, ahol mások jönnek le és ahol majd mi is lemegyünk megint. Milyen igaz, hogy az ember is a veszélyforrások közé tartozik…. (lásd túra elõtti eligazítás).

A Magyar Kálváriáról sikeresen lecsúszkáltunk, ekkor kezdett el esni megint. Úton a Vörös-nyereg felé pár csapat összefutott, mindegyik keresett valamit, de egyik sem ugyanazt, egy fél csapat az út közepén álldogált és érdeklõdtek, hogy miért megyünk arra, ahonnan mások jönnek, szóval nagyon vicces volt. Itt még tudtam igazán nevetni. Mire a Vörös-nyereghez értünk, az esõ elállt és megérkezett a köd elõttem, köd mögöttem. De mi nem tévedtünk el!!

Csak megint nem gondoltuk át, hogy mi a helyes sorrend. A Magas-hegy helyett a Magas-hegyi Sportcentrumhoz mentünk, majd hátra arc és irány Rudabányácska. Itt a fények és szemek egyesítésével kiderítettük, milyen évszám is van a templomtornyon, majd gömböket számoltunk a kerítésen és elindultunk a Smaragd-völgy felé. Annyi egymáson ülõ békával találkoztunk út közben és náluk tényleg tomboltak a hormonok! Sikerült megtalálnunk a K-et, majd a K-et és elkövetkezett a lámpaoltás ideje is. Leültünk reggelizni, vagyis inkább hajnalozni és folytattuk utunkat. A társam, Picur, rádöbbent, hogy alvajáró, sõt, nemcsak aludni tud menés közben, hanem még álmodni is.

Szép lassan megérkeztünk a Fekete-rétre, majd a Fekete-hegyi kilátóhoz is, az elsõ õrzött pontra. Eddig azt hittem, hogy tudunk dartsozni, de ilyen felállásban mégsem tudunk és kaptunk egy kegyelem 10 pontot. A Fekete-réten elérkezett az elsõ zokni csere ideje, levettem a lábszáramat is és vidáman indultunk tovább. Megbeszéltük, hogy csak egy félkört fogunk csinálni, tehát nem megyünk el Vágáshuta felé, hanem lemegyünk egészen Makkoshotykáig. Bár ne tettük volna… Gyökér-kútnál az õrzött ponton sikerült gyorsan szétválogatni az 1 és 2 Ft-osokat, majd a P és K találkozásánál még egyszer átbeszélve a továbbiakat tényleg elindultunk Makkoshotyka felé.

Rókás-kútnál pont ahhoz az asztalhoz ültem le egy kicsit pihenni, amelynek az alján volt az évszám, így azt gyorsan megtaláltam. Már kezdett fogyni az erõm és fájt a térdem is, de csak megérkeztünk a soha el nem felejthetõ Makkoshotykára, a 3. õrzött pontunkhoz, ahol várt minket a szimpatikus pontõr és a szimpatikus költõ-vers találó feladat. Sajnos a szellem is fárad, nemcsak a test, de most már fáradtan is mindig tudni fogom, hogy a „lábhegyre állt a kis nyulánk” sor Tóth Árpádé. Folytatva utunkat rájöttünk, hogy nem fogunk idõben beérni és ettõl valahogy még gyengébb lettem. Már nem élveztem a túrát, de utólag visszagondolva mégsem adnám semmiért azokat a szenvedõs órákat sem. Fura, nem? Én legalábbis nem értem.

A Ciróka-nyaknál sajnos végképp elvesztettük a fonalat, vagyis a jelzést és egy szõlõföldön találtuk magunkat, ahonnan egyenes út vezetett Sárospatakra. Innen már csak egy dolgot tehettünk: megkezdtük vándorlásunkat a kerékpárúton Sátoraljaújhely felé. Ez a szenvedés három órán keresztül tartott, a talpam meghalt, egy kicsit én is, de este 8-ra csak megérkeztünk az iskolához.

Hát ennyi a mi történetünk. Sokáig sajnálni fogom, hogy így elrontottuk, még van mit tanulni. Köszönöm Nektek a túrát, egy darabig tényleg béke lesz a szívemben.



Rozgonyi Zsuzsi
 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20082008.04.16 10:47:40
III. HAMAHAMA TÚLÉLÕTÚRA - ZEMPLÉN - 2008

A Dream Team megvalósítja álmait


2008/04/11-13

Elõkészületek, utazás, bázis bevétele

Mintegy egy hónapja Simon Peti keresett meg, hogy nincs-e kedvem csatlakozni hozzájuk egy Zemplénben rendezendõ túlélõtúra alkalmából, ugyanis korábbi társai közül voltak, akiknek nem volt jó az idõpont. Az otthoni sikeres engedélyeztetési procedúra lezártával bátran mondtam igent az elõttem még teljesen új feladatra, ugyanis sosem voltam még túlélõtúrán. A nevezést Dream Team néven ejtettük meg, ami ekkor még számomra nem jelentett többet, mint egy kitalált, és egyszer már helytállt (TTTTT – 4. hely) csapatnév. A csapatba négyen neveztünk, de végül csak hárman utaztunk le Sátoraljaújhelyre, a bázisra, Györgyi, Peti és jómagam.



Péntek délután Petivel a városban találkoztunk, majd elindultunk Egerbe, hogy Györgyit is felkapjuk, és immár hárman vegyük célba Sátoraljaújhelyet. Megérkezvén az iskolához, a tornaterem már igen zsúfolt volt, de az udvarra kivezetõ kijárat elõtt (ami zárva volt) találtunk magunknak egy nyugodt helyet, ahova matracainkat és hálózsákjainkat lecuccolhattuk. A regisztrálás elõtt kimentünk a városba, hogy valami vacsora után nézzünk. Egy étterembe/sörözõbe ültünk be, ahol hamar ki is választottuk, hogy mit fogunk fogyasztani. A három adag levesbõl egyet nem sikerült a pincérnek eltalálnia, hogy mit is kértünk, a fõétel esetén pedig a megrendelt milánói borda helyett sajttal, sonkával és gombával töltött húst kaptunk sültkrumplival. Majdnem nyert, de szerencsére jó volt a kaja, és nem akartunk újra rendelni, annyi idõnk azért nem volt. Desszert helyett még jöhetett egy kávé, ami kicsit felébresztett minket.



Visszatérve a bázisra regisztráltuk ottlétünket, majd vártuk, hogy lassan meginduljanak a történések. Közben Gethéék is megérkeztek hárman helyszínlelni, még szorítottunk nekik helyet az odúban.



Közös eligazítás, menetterv kialakítása, rajt



Átöltöztünk menetfelszerelésbe (csapatpólóban feszítettünk, hisz plusz pontok jártak érte), majd bementünk az ebédlõbe, ahol a közös eligazítás zajlott (eredetileg az udvaron lett volna, de elmosta az esõ). Megtudtuk, hogy mik a kötelezõen érintendõ pontok, melyeket lehet csak nappal érinteni, és hogy összesen 53 pont lesz begyûjthetõ. A pontokat tartalmazó lapok átvétele után térképet ragadtunk, és kettõn is bejelöltük azokat, majd lassan összeállt a menetterv, ami alapján mind az öt kötelezõ, és az optimális útvonal közelében begyûjthetõ fakultatív pontokat tartalmazta. A rajtintervallum fél 11 és 12 között volt, de az esõ nem akart megszûnni. Konstatáltuk a met.hu segítségével, hogy sehol máshol nem esik Magyarországon, csak ezen a környéken, ahol vagyunk. Végülis úgy nézett ki, hogy elállt az esõ, így háromnegyed 12 körül elindultunk, magunk mögött hagyva a biztonságot nyújtó bázist.


Sátoraljaújhely, Bázis – Fogarasi-rét, Kereszt



A bázisról elindulva a Kálváriát vettük célba, hogy elsõ fakultatív pontjainkat begyûjtsük. Alig indultunk el, egy rendõrautó állt meg mellettünk, érdeklõdve arról, hogy mi és sok más mellényes fazon mit keres a városban. Pár percig elbeszélgettünk, és végül az alábbi rendõri jótanáccsal indultunk további utunkra: „Használják a kék jelzést, az majdnem mindenhova elvisz!”. Amint elmentek a rendõrök, bõdületes röhögésbe kezdtünk. Folytatva utunkat, elkezdtünk felfelé mászni, és a diszkózóna után végre a természetbe értünk. Egybõl jó kis mászás a Kálváriára, ami nagyon tetszett (ilyen szép kálváriát még nem láttam). Válaszokat gyûjtögettünk, ha jól emlékszem, egybõl hármat is megcsíptünk.



A Kálvária után lefelé igen meredek út vezetett, ami nagyon csúszós volt, egybõl gyökkettõre csökkent a tempónk, és csak reménykedni tudtunk, hogy taknyolás nélkül megússzuk a csúszdát. Innen a Gejzírkúpot vettük célba, és mire odaértünk, rákezdett az esõ. Azonnal az esõkabát után nyúltunk, de a nadrágunk már menthetetlen volt, finoman szólva pillanatok alatt átáztam.



Következett volna a Szent-Antal-kút, de hosszas keresés után sem találtuk meg, és vagy 15-en jöttek mások is, akik szintén bukták a keresést. Nem akartunk több idõt fecsérelni, ezért továbbálltunk, hogy az esõben a Bányi-nyereg érintése után Kácsárdon keresztül a Fogarasi-réten álló Kereszthez jussunk. Itt feladat jött, ahol csapattársaim kiváló növénytani ismereteinek köszönhetõen maximális pontot gyûjtöttünk be. Az elsõ õrzött pontot kipipálhattuk!



Fogarasi-rét, Kereszt – Gyökér-kút



A rét után Károlyfalvára vetett utunk, ahol szintén gyûjtögettünk, majd ettünk egy kis hazait, és egy rövid pihenõ után elindultunk tovább Pusztadélõ felé. Bizony ez a szakaszon volt az egész túránk legkatasztrofálisabb terepviszonya: gyakorlatilag sok helyen majdhogynem térdig érõ sár. Haladni szinte lehetetlen volt, a cipõink többször csak nagy imádkozás árán maradtak lábunkon.



Pusztadélõ válasza után lezúgtunk a Gyökér-kúthoz, ahol újabb õrzött pont, és egy gémes-kút várt minket. Itt pénzérméket válogattunk, és egész jó idõvel végeztünk. Pontszámot itt nem mondtak, de reméltük, hogy a maximális közelében leszünk itt, a második feladatos állomáson is.



Gyökér-kút – Makkoshotyka



Innen továbbindulva egy újabb kutat vettünk célba, és elég keményen meg is küzdöttünk érte a terepviszonyokkal. A Nyúl-kút elfogyasztása után visszamásztunk Pusztadélõre, ahol már pirkadt, és lassan el is oltottuk lámpáinkat. Innentõl egy „baj” volt a mászásokkal, hogy már jó elõre látszottak mindig azok az emelkedõk, amiket a továbbiakban meg kellett másznunk. Sötétben nem stresszeltek a mászások, mert sosem láttuk, hogy mi fog következni.



A Rókás-kút után a Cirkálótanyánál jól eljátszottam egy blökivel, igaz kicsit félénk volt, nem mert nagyon közel jönni, inkább két lépés távolságról szemeztünk csak. A Kovács-patak utáni tisztáson fergeteges sár fogadott ismét minket, amit nehezen viseltünk, de mire nagyon meguntuk volna, meg is érkeztünk Makkoshotykára, ahol jött a Sírbolt, a Kastély, majd a Templom és a harmadik õrzött pont. Itt irodalomból nem álltunk túl jól, de azért gyûjtögettünk pár pontocskát. Vigasztalásul megtudtuk, hogy másoknak sem vágott úgy az irodalmi vénájuk, így nem kerülhettünk nagy hátrányba másokkal szemben.



Makkoshotyka – Eszkála, Erdészház



Az õrzött pontot elhagyva a buszmegállóban megreggeliztünk, majd a Kúria válaszát is beszedtük. Míg társaim bementek egy boltba vásárolni, egy helyi tag megkérdezte, hogy mi járatban vagyunk errefelé. Mikor elmondtam, csak ennyit kérdezett: „Maguknak ezért fizetnek?”. A Kereszthez nem tettünk kitérõt, messze lett volna, és 10 pontért nem akartunk egy órát eljátszani, hiszen hosszú út állt még elõttünk.



Közel 24 km-nél jártunk, mikor célba vettük a legtávolabbi õrzött pontot, az Eszkálát. Szép kis mászásokban volt részünk, miközben megfogtuk a Cifra-kút, valamint a Zsidó-rét válaszát. A kettõ között viszont még megpróbálkoztunk a Fekete-kút levadászásával, amire mintegy 45 percünk telt el eredménytelenül. Utólag kiderült, hogy bizony a térkép alapján hiába kerestük, mert rossz helyre van jelezve a kút, és tovább kellett volna még mennünk egy-két száz métert. Miután itt jelentõs idõt buktunk, így eldöntetett, hogy a fakultatív pontokat innentõl csak akkor gyûjtjük, ha közvetlen útba esnek, hiszen még vissza kell érnünk a Bázisra is idõben.



Az Eszkála felé menet már igen jó idõben volt részünk, szépen melegedett, a nadrágok szépen megszáradtak rajtunk. Nagyon szép környéken jártunk, gyorsan teltek a méterek. Az „õrzött” erdészháznál legóztunk egyet, majd megoldottuk az eddig kapott transzferfeladatokat (vasútállomások felismerése, dalírás, találós kérdések).



Megtudtuk, hogy ötödik csapatként értünk úgy ide, hogy minden pontot beszedtünk eddig, és már csak a Fekete-hegy van hátra. Egész jó kedvünk lett, jól álltunk!



Eszkála, Erdészház – Fekete-hegy, Kilátó



Elindulva nemsokára többen jöttek szembe, akik ellenkezõ irányból tervezték a pályát teljesíteni. Hát bizony, bele kellett húzniuk, hiszen még csak a második õrzött pontjuk felé tartottak. Lefelé megbeszéltük, hogy bizony jó irányt választottunk, ugyanis itt jönni felfelé Nagyhuta felõl nagyon kemény menet lett volna. Gyönyörû szakaszon mentünk Nagyhutára, és útközben nehéz, de a csapatra nézve jó döntést hozott Peti. Eldöntötte, hogy a Fekete-hegyet õ nem fogja megmászni, így éltünk a csapatonként egy ember kiszállhat lehetõséggel, és feljegyeztük, hogy Nagyhután elváltak útjaink. Peti a mi útvonalunkon ment a Bázis felé, csak kihagyta a nagyhutai kitérõt a címer miatt, valamint a Fekete-hegy megmászását.



Mi Györgyivel vizet töltöttünk, majd elrobogtunk Nagyhuta túlsó végére a címer miatt, és közben láttuk, hogy a falut az éjszakai vihar miatti károkból takarítják a lakosok.



Nagyhuta után Margit-kútnál még utolértük Petit, majd Vágáshután is együtt kerestünk igazolásokat, de itt végleg elváltunk. Úgy gondoltam, hogy innen egy lazább szakasz jön a Fekete-hegy elõtti mászás elõtt, de bizony már a piros sáv elérése elõtt is meg lettünk izzasztva. A keresztezõdésben leültünk egy kicsit összeszedni a maradék energiánkat, és pár perc pihenõ után nekiláttunk a mászásnak. Kemény menet volt, több hullámvasutazással, folyamatos emelkedéssel. Többen jöttek szembe, de nem sokaknak volt ezzel meg minden pontjuk. Mindenki bíztatott, hogy már nem sok a vége, de nehezen akart eljönni. A lábaink már lassan magunkra hagytak, kezdett fogyni az erõnk. Nem tudtuk, hogy hány kilométernél járunk, de tudtuk, erõsen 50 km felett leszünk a végére.



Fekete-rét bezsebelése után már csak egy rövid, de velõs kaptató jött, és jöhetett az ötödik õrzés megoldása, egy-két jól irányzott darts-nyíllal a kilátóból ledobva a céltáblára. Györgyi elemében volt, betalált oda, ahova kellett.



Az itt kapott transzferfeladat egy Sudoku lett volna, de erre nem vállalkoztunk, bekockáztattuk, hogy ez nulla pontos lesz, így üresen eltettem a papírt, és összeszedtük magunkat a továbbindulásra.



Fekete-hegy, Kilátó – Sátoraljaújhely, Bázis



Miután túltettük magunkat a csúcstámadás okozta sokkon, valamint megbirkóztunk Györgyi által a dartsozás kemény feladatával, célba vettük a Bázist. Nem volt könnyû feladat a maradék mintegy 13,9 km legyûrése. Elõször is a lefelé szakaszok még rosszabbul mentek, mint ahogy a felfelé mászások, ugyanis sokkal jobban fájt így a talpam. Nem kellett sok, mikor rájöttem, hogy a kocogás mozdulatai alatt nem érzek annyi fájdalmat, vagyis inkább máshol érzem, mint eddig. Nem volt más választás, igen lassú kocogásra váltottam a tempómat, amit Györgyi hol kocogva, hol gyalogolva szintén tartani tudott.



Visszaérkezve az elágazásba, ahol megpihentünk, mielõtt a csúcstámadásra elindultunk volna, vettünk egy nagy balost, hogy innentõl a kéken lezúgjunk a kék négyzet jelzésig. Fokozatosan hagytuk magunk mögött a Zemplén magaslati levegõjét, utunk egyenletesen ereszkedett lefelé. Éreztük, hogy meg fogjuk csinálni, ugyanakkor éreztük az is, hogy nem lesz azért sétagalopp ez a záró szakasz sem. Egyre jobban fáradtunk, jöttek a görcsök, tûntek el arcunkról a vidámság büszke vonásai, és egyre több jele mutatkozott a meggyötörtségünknek. Már vagy 36 órája talpon voltunk, péntek meló, utazás, majd péntek estétõl túlélésre játszottunk.



Itt már nem sok mindenre emlékszem, arra viszont igen, hogy beértünk két srácot, akik gps-szel keresték az utat, végül jöttek utánunk. A kék négyzet jelzést már nagyon vártuk, aztán majdnem elmentünk mellette. A keresztezõdésben nem látszott a jel, de szerencsére véletlenül visszafordultam, és megláttam így visszafelé tekintve egy fán az eldugott jelzést. Gyors hátraarc, és indultunk tovább. Már hallatszottak az autók zúgásai, közel voltunk Rudabányácskához. Tudtunk volna itt is még fakultatív pontokat gyûjteni, de nem volt rá affinitásunk, úgy voltunk vele, hogy csak akkor, ha az utunkba kerül egy ilyen lehetõség. Végül a falun áthaladva nem volt pont, és mikor megtaláltuk a Sátoraljaújhelyre vezetõ utat, már csak a cél lebegett a szemünk elõtt. Egy anyuka épp a lányát hintáztatta a faluban, akitõl útbaigazítást kértünk, hogy merre tudunk visszajutni a Sátoraljaújhelyre, mire õ egyszerûen azt mondta, hogy a legrövidebb a hegyen keresztül. Ezt tudtuk mi is, de nem volt kedvünk még egy mászásra, inkább választottuk a hosszabb, de lazább menetet az aszfalton.



A térképen sokkal rövidebbnek tûnt ez a szakasz, bár lehet, hogy csak rövidebbnek szerettük volna látni. Kanyarogtunk a hegy körül, hullámvasutaztunk az úton, és Györgyi szorgalmasan topogott a nyomomban, kihasználva a szélárnyékom adta lehetõséget. Gyakorlatilag végig kocogtunk, több túlélõt is leelõztünk, akik nagy megrökönyödéssel nézték, hogy képesek vagyunk a futva közlekedni (vagy valami hasonlót mûvelni). Nagy nehezen elértük a várostáblát, majd nemsokára Petit is beértük, aki miután meglátta, hogy futva közelítünk, csak egy laza „B+, ezek futnak!” reakciót dobott a lábunk elé.

Utolsó utcák, utolsó kanyarok, de itt majdnem eltévedtünk, mert akárkit megkérdeztünk, mindig másfelé irányítottak minket. Végül befordultunk a célegyenesbe, megláttuk az iskola kapuját, amin átrongyoltunk, és beregisztráltuk magunkat, leadtuk papírjainkat és szemetünket. Megvan, megcsináltuk, beértünk! Nagy öröm, majdnem könnyek, kemény menet volt! Cipõt és gatyát az elõtérben hagytam egy adag sárral együtt, és mezítláb bevonszoltam magam a „szobánkba”, ahol hanyatt dõltem, és pihentetni kezdtem szivacsosra felázott talpamat.

Szombat esti matiné

Beérkezés után gyors helyzetjelentés ment haza, hogy még élünk, majd elmentünk fürödni. A fürdés gyorsra sikeredett a jéghideg víz miatt. Fürdés után megvacsoráztunk, nagyon jó volt a babgulyás. Desszertnek elõkerültek a csokik és egyéb édességek, valamint egy-két üveg bor, egy kis házipálinka és vodka. Míg mások a helyi könyvtárakat látogatták, mi az otthonról hozott sajtót olvastuk ki tövirõl hegyire. Nemsokára megdõltünk, és reggelig aludtunk nagy horkolások közepette, ami viszont nem zavart senkit, fáradtabbak voltunk annál, mintsem hol halk neszek felzavarjanak.

Vasárnap reggeli, eredményhirdetés

Korán ébredtem, a többiek még aludtak a „szobában”, de a szervezõk már javában kenték a reggeli zsíros- és lekváros-kenyereket, szelték a hagymát, fõzték a teát. Miután magunkhoz tértünk teljesen, megreggeliztünk, összecsomagoltunk, majd beültünk az ebédlõbe, ahol ment a vetítés az érintendõ pontok fotóival. Legalább jól megnézhettük, hogy miket nem találtunk meg, merre nem jártunk.

Eljött hát az eredményhirdetés ideje. Abból ítélve, hogy információk alapján 6 csapat volt, akik 5 õrzött pontot szedtek be, sejtettük, vagyis inkább reméltük, hogy valahol az elején fogunk végezni. Elõször jöttek a különdíj átadások, majd hátulról elõre haladva elkezdõdtek a csapatok felsorolásai. Úgy tippeltük, hogy 700 pont környékén kell majd jobban izgulnunk, annyit biztosan el kellett érnünk.

Az adrenalinunk valahol a 20. hely környékén kezdett emelkedni, mikor már az 500 pontot átlépte a mezõny. A 10. hely környékén jött a 600-as határ, de mi még mindig nem voltuk szólítva. Haladtunk elõre, és még mindig nem mi jöttünk. Eljött a bûvös TOP5, amikor felállították a hátramaradt öt csapatot. Ekkor közölték a rendezõk, hogy a négy legjobb csapat kupát kap. Gondoltuk, hogy tök jó lenne az ötödik hely is, de reménykedtünk, hogy a negyedik csak összejön, hogy kikupálhassuk magunkat.

Az ötödik helyezett… az E=m*c2. Húha! Megvan a kupa! Most már nekünk kell jönni!

A negyedik helyezett… a Kutyaszomorítók. ÁÁÁÁ! Dobogón??? Azannyát! Na jó, mostmár tényleg mi, hiszen a Szupercsapat biztos nyertes Ádámékkal

A harmadik helyezett… és itt már indultunk volna szinte… a Globál Patrióták. Na neeee! Õket is megelõztük volna?

A második helyezett… a DREAM TEAM, azaz Rácz-Szabó Györgyi, Simon Péter és Lengyel Róbert! IGEEEEEEEN! Gratulációk, kézfogások, puszik, kitûzõk, oklevelek, kupák, újságok, Magyar Turista elõfizetés, zempléni szállás 5 fõre 1 éjszakára… Fotózkodás. 16 ponttal elõztük meg a Globál Patriótákat. Férfias küzdelem, kemény csata volt!

A gyõztes pedig, a korábbi címvédõ, a Szupercsapat lett! Nagy gratuláció a címvédéshez! 163 ponttal gyûjtöttek többet, igazi tájfutó teljesítmény! A dobogós helyezettekkel kézfogó, kölcsönös gratulációk következtek.

Lassan szedtük sátorfánkat, és hazafelé vettük utunkat, de elõtt még lekenyereztük a rendezõgárdát egy üveg borral, megköszönve fáradozásukat egy szuper rendezvény összehozásáért.


Összegzés

Álomként neveztük, és egy megvalósított álommal zártuk le a hétvégét. 40 km-t terveztünk elõzetesen túrázni, ezt bõven túlszárnyaltuk. Utólagos mérésem alapján Peti 57,9 km-t tett meg 1470 m szintemelkedéssel, Györgyivel ketten pedig 65 km-t mentünk 1750 m szinttel fûszerezve. Györgyi és Peti hatalmas egyéni csúcsot tettek meg távban, ezért külön gratulációt érdemelnek meg. A Dream Team kimondhatjuk, nagyon jól muzsikált, jó kis formációt hoztunk össze. Lesz még folytatás! Már nincs is messze az õszi „túlélési kényszer” a Bükkben! Találkozzunk ott!



Hikerworm és Társai
 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20082008.04.16 10:45:18
Heló- szia -szeg -szegál Mindenkinek!
Szeretnénk megosztani az élményeinket veletek! Minden egy plakáttal kezdõdött , a többi már történelem....Na, már a vonaton remek volt a hangulat...lapozzunk, megérkeztünk a bázisra, ahol kiváló helyet sikerült szereznünk, a tornaterem egy szegletében...ekkor még nem sejtettük, hogy a mellénk telepedõ csapat milyen fontos szerepet játszik majd a túránkban. Örültünk ott magunknak, aztán villámcsapásként ért minket, mikor Józsi közölte, hogy mell-lényt kapunk, pedig nekünk már volt egy-egy. Aztán picit megfáradtunk a csalódásban, hát nyakunkba vettük a várost, hogy szerezzünk egy kis energiaitalt. A közelben lévõ Csemege nevezetû éjjel-nappaliba tértünk be, de milyen jó, hogy betértünk, mert egy számunkra új magyar terméket ismerhettünk meg a kedves és szívélyes árusembernek köszönhetõen. Igen. Ez a KOBRA.1,5 l, 180ft, a bolondnak is megéri, nemhogy nekünk... Ezután ismét emelkedett hangulatba kerültünk, mikor vittünk be egy kicsit a testünkbe belõle... Visszatértünk a bázisra, ahol régen látott debreceni barátaink, a Bátor Zöldségek örömmel-boldogsággal üdvözöltek minket.. a távollét a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja... Azóta már lefixálva a debreceni parti, majd arról is beszámolunk... Na jött az eligazítás, de mi már úgyis tudtunk mindent, mert már harmadjára hallottuk, de ismétlés a tudás anyja, így természetesen bementünk, és milyen jól tettük, ezt is. Aztán kidolgoztuk a taktikánkat, mint ahogy szoktuk, megvártuk, míg eláll az esõ, és útra keltünk. Rudabányácskáig jutottunk, ekkor már persze dolgozott bennünk a kobra is, amikor ránk szakadt az ég.... Itt találkoztunk késõbbi útitársainkkal, igen a mellettünk szállást foglaló csapattal, a Jolly Rogers-szel .Ekkor világosodtunk meg, segítõkészségüknek köszönhetõen, hogy nem egyformák a menetlevelek. Utunkat közösen folytattuk, mert közös volt a cél is. Egy nagybarrrnakutya, aki morgott ott mindenkire, elsuhant mellettünk, ez nagyon közel hozott minket egymáshoz. Összekovácsolódtunk. A terv a Feketehegy meghódítása volt, csak éppen az utat nem találtuk, megjelentek Tibiék, de õk se találták, kész szerencse, hogy egy épülõ ház állt a közelben, ahová behúzódtunk az esõ elõl. Mindenféle kincs volt ott, wccsésze, létra, kislapát, talicska, nomeg a magnó, ami még mûködött is, ezt a felismerést a fiúknak köszönhetjük. Köszi Fiúk! Mikor rátaláltunk a helyes ösvényre, folytattuk utunkat, nem sejtve, mi vár ránk. Esõ, sötét ,sártenger, 70fokos emelkedõkkel tûzdelve. Útközben egy farakáson megpihentünk, táplálékot toltunk a testünkbe, és ismét nekivágtunk, ekkor a kobra még mindig 6. Hajnalra sikerült felérnünk, találkoztunk Tibiékkel, akik már visszafelé jöttek, pedig 1,5órás kitérõvel mentek fel. Na, mind1, így is mi voltunk a második, harmadik csapat. A dobások nem mentek túl jól, de sajna gyakorolni nem lehetett, hála a szigorú pontõrnek. Némi pihenõ és energiabevitel után tovább indultunk, tudva, hogy kobra nélkül nehéz lesz az élet számunkra, dehát túlélõtúrán voltunk, vagy mi... Utunk Gyökér-kút felé vezetett tovább. Bár világosban mentünk, a sár még mindig megnehezítette a dolgunkat. A ponton láthattunk egy szalamandrát,és bebizonyosodott, hogy milyen jól kezeljük a pénzt, ugyanis, az ott megjelent csapatok közül addig mi tartottuk a rekordidõt. Ennyi. Ismét kifújhattuk magunkat kicsit. Következõ célpontunk Károlyfalva volt .A helyi kocsmát is meglátogattuk, amit szintén társcsapatunknak köszönhettünk. De nem idõzhettünk soká, mert 11kor zárt és mi kb 10:45kor érkeztünk. Aztán az õrzött pontra mentünk, felismertük a növényeket(köszönjük Ricsi), és a közeli réten hosszabb pihenõt engedtünk magunknak, miután fájó búcsút vettünk útitársainktól, akiktõl hamarabbi rajtolásuk miatt meg kellett válnunk. A dõzsölés, és megfelelõ mennyiségû fotó készítése után elindultunk meghódítani a Kálváriát. Köszönhetõen a természetes növényzetnek, ami kapaszkodóul szolgált, felküzdöttük magunkat a csúcsra, ahol gyönyörû látvány tárult elénk, ami feledtette velünk a fájdalmunkat. Ezután fotózás, klippforgatás, tudjátok, hogy megy ez... Szerencsére a túra során egy leopold sem támadott meg minket, köszönhetõen a leopold-különítmény jelenlétének, ezt is köszönjük Nektek Fiúk!!!
És végre.... vissza a bázisra, persze elõtte megírtuk versünket, nagyon jó lett, azóta már a nyomdában van, ha dedikálni kell, szóljatok nyugodtan. Még elõtte beugrottunk a helyi presszóba egy feketére, meg egy 37,5fokra, hogy ellazuljunk. Ezután tényleg visszatértünk az objektumba. Leadtuk menetlevelünket, megírtuk véleményünket, azt is leadtuk, egyikünkét fel is olvasták másnap (büszkék vagyunk rád Annamari), aztán megmostuk a testünket a 4fokos vizecskébe, és a tápláló vacsora után ki-ki, hol-hol hepajkodott. Éjszaka meg mások hepajkodtak a tornateremben, mert kicsit illuminált állapotban nem találták a fekhelyüket…. bárki is voltál, megbocsátunk.
Az eredményhirdetés minden várakozásunkat felülmúlta, azt tudtuk, hogy jók vagyunk, de hogy ennyire….ez még minket is meglepett.
Ennyi. A Bükkben számolni kell a csapatunkkal, fõleg mert akkor nem egy kobrát viszünk magunkkal!!!
Köszönünk mindent. Jó volt a szervezés, csak a póló hiányzott.
Üdv mindenkinek: a Gyéték
 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20082008.04.01 09:25:15
Kinézek az ablakon, és süt a nap!

Ha benézek az ablakon, akkor ott nem süt a nap.

De ha benézek az ablakon, akkor tudod, mit látok? Azt, hogy ott ülök bent, miközben kint süt a nap, és a klaviatúrát püfölöm!

De vajon miért nem jelentkezek a Zemplén túrára? Április 11-12-én 20 fok lesz, napsütés, üdezöld hegyek, virágtenger, napsütés, madárcsicsergés, rügyfakadás, hormontombolás… hm.

Ezt a tudathasadásos állapotot meg kell szüntetni! Kint is vagyok, bent is vagyok… jobban járok, ha megyek a Zemplénbe!

Még április 02-én éjfélig jelentkezhetek a www.hamahama.hu –n!

Kell egy minimum 3 fõs csapat, meg némi elszántság… nem sok, csak annyi, hogy legyen bátorságom jelentkezni… aztán már megy minden magától!

A Zemplén gyönyörû!A legideálisabb túraterep! Pláne jó idõben, ami ugye biztosan meglesz!

Az a gáz, hogy igyekeznem kell, mert a nevezési határidõ nem lesz meghosszabbítva…

Na jó, nem szúrok ki a barátaimmal, szólok nekik, és benevezünk!

Jobb kintrõl nézni befelé, mint bentrõl nézni kifelé… mint a börtönben…
Hát akkor…

Hamahama!!!
 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20082008.03.18 17:15:38
Körlevelünk a III. Hamahama Túlélõtúrához.

Hamahamák népe!


Ugye mindenki ismeri azt az érzést, amikor az erdõbõl egy tisztás szélére ér, és a fák ágait széthajtva egyszer csak megpillant egy fából épített tornyot, melynek a teteje hatszög piramisként mered az égnek, erõs gerendák tartják az építményt, és a leghõbb vágyad, hogy megmászhasd, és onnan nézz szerteszét!

Persze, hogy ismered, hiszen minderrõl a III. Hamahama Zemplén Túlélõtúra jut eszedbe! Töröd a fejed, hogy miért van ez, aztán hamar rádöbbensz! Mint egy rejtvény megoldásaként hasít elmédbe a válasz, és azonnal kapkodsz, hogy beküld a helyes megoldást a Hamahama Természetjáró Egyesületnek, hiszen tudod, ha végigcsinálod a túrát, akkor értékes puszikat, és pacsikat sorsolunk ki, a beállítottság, és ízlés függvényében… :)



Ennek a programnak egyszerû a futtatása, szerezned kell csapattársakat, 2008. április 11-12-13-ra. A nevezési határidõig, vagyis április 2-ig a HATE honlapján megkeresed a NEVEZÉS linket (ez a verseny elsõ feladata) és azt nagyon szigorúan kitöltöd, majd egy határozott, egyujjas mozdulattal a KÜLDÉS gombra kattintva juttatod el hozzánk. Ne feledkezz meg arról, hogy a nevezési díj bankszámlára történõ átutalás igazolását csatold!



Nevezési díj fejenként 2.222 Ft . Nem, nem ragadt be a billentyûzet, tényleg kettõkettõkettõkettõ, vagyis kerrõezerkettõszázhuszonkettõ Forint. Mi ezzel búcsúzunk Bélástól, a szeretett kettestõl, amellyel régen még telefonálni is lehetett, persze ehhez kellett még egy utcai telefonfülke is.

Ezzel fogunk bevonulni a történelembe, ugyanis száz év múlva a történelemtanár hologramja jelentõségteljesen felemeli a kezét, és a padban ülõ hologram gyerekek érdeklõdve figyelnek, miközben a tanár ezt mondja: Kedves gyerekek! Egyszer egy Egylet kettest temetett…



Szóval… Ki ne hallott volna már a Zemplén túráról!?!?



És mi mindenrõl fogunk benneteket tájékoztatni?!? El sem hiszitek!

A Zemplén túra megnyitóján 2007-es TTTTT résztvevõit a magasba emeljük, és ha már ott vannak, a kitûzõket kiosztjuk nekik!

Elújságoljuk, hogy az idén is lesz Rába-túra! De még milyen! De még mennyi! Lesz hagyományos, kaland, töltött, töltetlen, lyukas, kerek…

Lesz Bakancsos Barangolás a Mátrában! Ugye izgalmasan hangzik! Nézd meg a honlapunkat!

Már szervezõdik a IV. Hamahama túlélõtúra, a Bükkben!

És már elõre tekintünk, az idén decemberben is lesz TTTTT!



Nem nyugszunk! Ezért Ti sem! :)





Legyen béke a szívetekben!



Hamahamák



Ha nem akarsz több hírlevelet kapni, akkor miért nem?

 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20082008.02.15 12:32:03
III. Hamahama Túlélõtúra
pályabejárása
Pálháza, 2007. december 14-18.
a fõszervezõ szemszögébõl

A Drégelyvárban kezdõdött... (persze nem a pályabejárás) :-) ... és egy kis visszaemlékezés

Az I. Hamahama Túlélõtúrán hajnalban érintettük a Drégelyvárat Marcsival, mint mozgó pontõrök, ahol a csapatoknak az volt a feladatuk, hogy személyenként egy vödör sódert vigyenek fel a várba, ezzel is segítve az újjáépítést. Remek feladat volt. Amikor Tibi elmondta, hogy ez lesz a feladat, nagyon örültem neki. Persze jól átgondoltuk a megvalósítását, hogy nehogy torlódás legyen ennél a pontnál. Mihelyt megérkeztünk, mi is felvittük a saját adagunkat. :-)



Itt Attila volt a pontõr, így alkalmunk adódott cseverészni kicsit a jövõt illetõen. Hol legyenek a következõ túlélõtúrák? Mit is fogunk mondani a túrázóknak a vasárnapi eredményhirdetésen? Ezen a beszélgetésen dõlt el a Bakony és a Zemplén. Sûrûn helyeseltünk, amikor érvelgettünk, hogy miért is kellene e két tájegységre röptetni a következõ versenyeket.. E-mailben át is beszéltük a tagsággal, és Zircen már plakátoltuk is a Zemplént!


Tapasztalatból mondhatjuk, hogy a túlélõtúrák megszervezése a fõszervezõ kiválasztásán túl, a bázis megválasztásával kezdõdik. Hiszen hiába lenne alkalmas a pálya, ha nincs megfelelõ szállás ekkora tömegre. Ebben az esetben – mind az iskolák számát és nagyságát, valamint a közlekedési lehetõségeket – Sátoraljaújhely van a legjobb helyzetben.


a bejárás elõkészítése...
Akkor hol is lesz a szállásunk a bejáráson? Kik fognak egyáltalán segíteni?
Viszonylag korán szerettem volna elkészíteni a pályát, mint ahogyan a Bakonyban is csináltuk, így decemberre sikerült a túra összes pontját összeszedni. :-) Én már tudom, hogy néz ki a pálya. :-)

Tisztán emlékeztem arra, hogy Hegedûs Zoli barátom és egyesülete (Bihari Természetbarát Egyesület) járt egy párszor már a Zemplénben, és Pálházán szálltak meg, a Hanyi Istók Turistaházban. Gondoltam, nekünk is megfelelõ lenne...
Zolit meg is kérdeztem a dologról, és arra a mondatára, hogy: „Nekem ez a kedvenc turistaházam” rögtön el is döntöttem, hogy a decemberi túránkon itt leszünk elszállásolva, ha minden jól döcög... www.hanyi-istok.hu
Babják Úrral le is egyeztettem, hogy 14-18-án ott leszünk Pálházán.

És hogy kik jöttek el segíteni?
Marcsi, Erika, Keresztesi Józsi, Attila és jómagam. :-)

A bejárás...
Pénteken este érkeztünk, elfoglaltuk a szállásunkat. A ház tágas. Mi két szobát kaptunk, de használhattuk az ebédlõt és a konyhát, az összes felszerelésével együtt. Remek! Az esti megbeszélést meg is tartottuk az ebédlõben, mint ahogyan azt a többi estén is tettük.
Szombaton Erika Attilával, Marcsi Keresztesi Józsival túrázott. Az idõ kellemes volt, mind a négy napon, jól haladtunk a pontok gyûjtésével.


Az egyik falucskában sikerült összefutnunk egy éppen induló vadászat tagjaival. Sikeresen egyeztettük is az útvonalunkat az övékkel. Persze a megbeszélést követõen mi változtattunk útvonalat. :-) Hiába volt a tervünkben csak turistaút. Mindegy, jobb a békesség!
Azért Attiláék mégis összefutottak a vadászokkal. Sikeresen vártak is egy félórácskát, míg a hajtás véget nem ért. A nap végén mindenkivel épségben találkoztunk. A szokásos megbeszélés közben megvacsiztunk, megfürdöttünk, tévéztünk, élménybeszámolóztunk.

A következõ napon Attila hazautazott, így Erika Józsival szedte a pontokat, míg én Marcsival. Aznap sok-sok szintemelkedést gyõztünk le lábainkkal. A nap végére kellemesen elfáradtunk. Újhelyen meglepetésemre összefutottam egy régi ismerõsömmel, aki meghívott minket másnapra a pincéjükbe bort kóstolni.
Aznap este paprikás krumplit fõztünk. Nagyon-nagyon finom lett! A pontok megbeszélése és a következõ napnak a stratégiájának megbeszélése után jót aludtunk.

A következõ napon már 99 %-ra készítettük el a pályát, a legnagyobb megelégedésünkre. Az utolsó napra már csak 2 pont maradt, amit meg kellett nézni. Este eleget tettünk Zsolti barátom meghívásának, és megkóstoltuk a finom borok mindegyikét, a szamorodnitól a sokputtonyos aszúig.:-)



Utolsó napra maradt az egyik legizgalmasabb és az egyik legérdekesebb fakultatív pont felkutatása. Ezt a pontot Józsiék már keresték az elõzõ napokban, de sehogy nem sikerült megtalálniuk. Végül a helyi erõk segítségével sikerült rálélnünk, de a térképen található megnevezés nem teljesen stimmelt a valósággal, és persze a jelölése is hibás, ugyanis egy heggyel arrébb találtunk rá, mint ahogyan az jelezve van.. Ez jó kis feladat lesz!

Természetesen a valódi megnevezését és a valódi helyét is meg fogom nektek adni az eligazításon és a menetlevélben.



Azt el kell azért mondanom ezek után, hogy a térképen a bejárt területet tekintve ennél több hibát nem igen leltünk. A térkép részemrõl elfogadható.

A hazaút jól sikerült, örömmel nyugtáztuk, hogy a pálya 100 %-ban kész van. Sikerült újból egy gyönyörû tájegységet és az ott élõ embereket egy kicsit jobban megismerni.

Kívánom nektek, hogy Ti is ismerjétek meg a Zemplént a mi túránkon legalább annyira, mint ahogyan azt mi is tettük.

Találkozzunk 2008. április 11-én Sátoraljaújhelyen a Sátoros - hegyek aljában, mert mint tudjátok: aki eddig a sátor tetején aludt, annak a sátor alja újhely. :-)

Józsi

www.hamahama.hu
 
 
túra éve: 2007
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20072008.01.25 09:12:21
élménymorzsa a 2007 évi TTTTT -rõl
www.hamahama.hu
2007. december


"... Feltöltöttük magunkat üzemanyaggal (Hubi, pálesz, stb.) majd belevágtunk az erdõbe. Mélyen be volt fagyva minden, fehérlettek a fák a kis zúzmaralevelektõl és minden csendes és gyönyörûen szikrázó volt. A lépteinket nem hallottuk mert elnyelte a hó és felfogta a levegõ. Nem tudom szavakba foglalni, hogy mennyire szép és fenséges ez a rideg tél az erdõben. Belépsz és tiszteletet adsz a terészetnek. Tiszteli mindenki a hideget, mert õ az úr! A madarak nem énekelnek, a fák nem susognak. Utánna pedig észreveszed az élet nyomait. Az apró lázadásokat, amiket egy egy lábnyom jelent, vagy a patak halk pimasz csobogását a jég alatt. No szóval ilyen szerintem a téli erdõ.

Olyan 8 óra tájban sikerült felérni a Muzsla nevû csúcsra. 805 m magas és mi ebbõl sokat nagyon meredek emelkedõn tettünk meg. Fõleg mert lerövidítettük az odavezetõ utat. Ez azt jelenti, hogy árkon bokron, lehetõleg a legmeredekebb hegyoldalakból másztunk meg addig is sokat. Persze mehettünk volna a túristaösvényen is, de az nem buli. Kitaposott út és talán marad ereje az embernek a végére, meg lehet, hogy gyorsabb is lett volna. Egy szó mint száz kalandtúráztunk, aminek a vége az lett, hogy a Muzslára már csak ketten értünk fel. BP és Én el is határoztuk, hogy innen már csak haza, mert ez itt a végem, no meg a többieké is. BP még bírta volna, de egyedül kedve nem volt menni. (Érdekes, hogy BP mindig bírja, sose fárad el, vagy nem adja jelét.)

Mire célba értünk 10 óra volt és mi is keményre fagytunk, nem csak a víz a hátizsákban. A befutóban forraltborral olvasztottuk magunkat meg pörkölttel. De így sem sikerült meghajlítanom a térdem vagy három napig. Persze nem a jég miatt, hanem az izomláztól. Sose gondoltam volna, hogy a hideg ennyire kiveszi az erõt az emberbõl. Síelésnél nem tûnik már fel... "

 
 
Hamahama túlélőtúraTúra éve: 20072008.01.02 12:25:08
Hamahama túlélõ túra
Második felvonás a Bakonyban
2007.10.20-21.
www.hamahama.hu

Mínusz 1, szórványos esõ, esetleg hó és feledhetetlen élmény - ez várt minket az elõrejelzések szerint a Zirci esti 10 órás rajt után.

A tavaszi jól bevált csapataink kicsit kibõvülve vágtak neki az újabb kihívásnak, mely a tapasztalatok alapján nem csak az izomerõt, hanem az agykapacitást is kellõképpen próbára teszi (hála a furfangos szervezõknek).

Már az itthonról indulás is viharosra sikerült - Puti még szombat délután is BP-n dolgozott, megszerezte a Bakony térképet, hazaesett-átfutott a zuhany alatt, közben becsomagolt a nem létezõ hátizsákjába, amit 15 perccel késõbb Kitku adott kölcsön és már indulhattunk is, kb. 45 perccel a tervezett Start után...
Szerencsére sima utunk volt, így pár perel a hivatalos megnyitó után beérkeztünk a sportcsarnokba ahol nemsoká felzendült a nagy titok övezte Hama-hama Dal! Az útbaigazítást követõen megszereztük az új narancs színben pompázó pólókat. Mivel a Rajtolók sora a regisztrációig ért (kb. 30m) máris ott álltunk a sor végén és vártuk a csekkolást - a csapatfotót - ééééééés az indulást - ami 11.30-kor megtörtént!

Az éj sötétje és a meteorológiai elõrejelzés arra a következtetésre juttatott minket, hogy "járt utat járatlanért el ne hagyj", úgyhogy Bakonybél felé indultunk a fõút mezsgyéjét követve. Itt mazsoláztunk össze jó pár pontot Kitku és Balázs térképészeti útmutatása alapján, majd kinéztünk egy Z-öld turistautat, ami szintén megoldhatónak tûnt sötétben is - nos ennek köszönhetõen kb. 1 órát bolyongtunk egy lovaknak elkerített réten, ahol a villanypásztor belsõ oldalán (bizonyára a lovaknak) volt felfestve a zöld turistaút jele. Jobbról dzsindzsa, balról a mélységes sötétben villódzó tekintetek és lópaták dobogása, elõttünk az aknásított rét, mögöttünk....az mindegy, nem fordulunk vissza! A kaland kimenetele nagy-nagy szerencse volt a csapatunknak (biztos a több évre elegendõ lócitrom miatt) - csak egyszer vetõdött át az egész banda a villanypásztoron vezényszóra 1 mp alatt, mert úgy megijedtünk a hirtelen a semmibõl mellettünk elvágtató lovaktól, mint állat!

A karám felsõ sarkáig küzdöttük magunkat, onnan pedig a jól bevált térkép+iránytû=tájolás alapján mentünk É felé, amíg el nem értük a patakot, és vele a jó Z-öld turista utat.

Somhegypuszta határában tettünk egy pontgyûjtõ karikát, majd hajnal hatra Bakonybél központi melegedõjében együtt néztük jó pár sorstársunkkal, ahogy a kelõ nap sugaraival egyidõben a világ másik végén Talma megnyeri a Malajziai GP-t (gartu!).

Felmelegedve, újult erõvel támadtuk meg az elsõ õrzött pontunkat, ami hivatalosan a 4. volt a Kálvárián. A szervezõk tuti télre készültek (ne higgy a met-nek!), mert síelés volt a feladat - hárman egy lécen így, hó nélkül kicsit könnyebb volt, hála az avarnak. Hama-hama refrén szintén hibátlan - 10 percen elül már úton is voltunk. Az 5. õrzött pont - Kõris hegyi kilátó - csak sok pontgyûjtõ cikk-cakk után tárult elénk. Az Aradi 13. Sebinek hála méltóképp meg lett idézve - 100 pont volt a hála érte. Sajnos az idõnk vészesen fogy, a sok kerülõnek és lókötésnek itt a böjtje, innen már csak a maradék 3 õrzött pont legrövidebb úton való felkeresése volt az egyedüli célunk. Lassan kezdték megbosszulni a sportcipõk is a "helytelen" használatot - a csapat egyik fele kezdte felvenni a "tojásra léptem, vigyázz el ne törjön" harcmodort az út ellen, de még úgy tûnik menni fog, hát had' menjen - megyünk.

Szépalmapusztán valahogy senki sem akart pacit simogatni ( a többi csapat persze de). Borzavár elõtt feltankoltunk C vitaminnal az út széli kökény és csipkebokrok jóvoltából - sajnos légpárnás túrabakancs nem lógott egyik bokron sem, így hát beértük ennyivel + azzal a talpmasszázzsal, amit Lázi és Kitku kapott a 3. õrzött pont feladatmegoldása közben, mikoris cipõjükkel próbáltak letekézni pár jóltermett vizespalackot, miközben durva-murva volt a megfáradt talpuk alatt - hmmmm az arcukat elnézve üdítõ értés!!!!

Porvára gyorsan átértünk, de már elõre féltünk az innen induló II: Rómer Flóris turistaúttól, mert tudvalévõ, hogy ez az Úr szokta a Z-öld turistajelzést a lókarám villanypásztorára festeni... Itt is próbálkozott: a térképen jelölt mafit jóval odébb tolta, de most nem hagytuk magunkat lóvá tenni, kis keresgélés árán megtaláltuk a bejáratot az erdõbe. Könnyen járható, enyhén lejtõs út volt a jutalmunk - távoli vonatfüttyel, ami már a 2. õrzött pont helyét sejtette - a Porva-Csesznek vasútállomást a Cuha patak völgyében, ahol a madár sem jár, csak vasút.

A fiúk itt elõadhatták zsonglõrmutatványukat : a "Vizes-kezes-szappanos-hármast" - miközben készült az uzsi - zsíros kenyér vastagon, sok hagymával.

Körülbelül egy óránk maradt a szintidõbõl - és még elõttünk volt a Cuha-völgye (sajnos Csesznek már nem fért bele). A talpak kezdték felmondani a szolgálatot, páran utolsó erõbõl szinte erõltetett menetben megindultunk, hogy megkíséreljük a lehetetlent: legalább a fél csapatot idõben bejuttatni. Félúton járhattunk, mikor Puti szíve pihenésért kiáltott - nem ér meg egy infarktust a szintidõ. Ketten mentünk tovább, terv szerint visszajövünk értük a szervezõkkel - az már több volt, mint holtpont. Fél órával szintidõn túl értünk be, telefonáltunk a többieknek, hogy hol járnak, merre keressük õket - és ekkor jött a meglepõ válasz: - Ne menjünk, õk végigcsinálják! Közel két óra múlva botorkáltak be a "Cél" ajtaján (sportcsarnok Zirc) - mind egy szálig!

Semmibe révedõ tekintettel rogytak le a folyosón, amíg mi lejelentettük a hiánytalan csapatot - ekkor még kb. 5-6 team volt kint a terepen.

Rövid pihenõ után indultunk haza a forró fürdõ+puha ágy páros nyert, agy az eredményhirdetést a "2" csapatunk várta meg - akiknek ezúton is GRATULÁLUNK A 8. HELYHEZ!

Mi a 24.-ek lettünk - 2 nap múlva volt erõm megkérdezni a többieket - addig regenerálódtam :). Úgy örültünk ennek a helyezésnek, mintha megnyertük volna - nem számítottunk rá, hogy ilyen jó helyen végzünk, az átéltek után - de nem is ez volt a fontos, hanem hogy együtt voltunk, gyönyörû helyeken jártunk, jól elfáradtunk és megint lesz mirõl beszélgetnünk és mesélnünk jó ideig :)



Köszönjük szervezõknek - ismét egy jól szervezett túrát vezényeltek le nekünk!
Gratulálunk minden résztvevõnek - hisz a részvétel volt a fontos!


Csobor Tünde
622. Gaal Gaston Cserkészcsapat
Balatonboglár
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár