Túrabeszámolók
|
|
Almamellék 10 avagy egy zsúfolt hétvége kezdete
A múlt hétvégém mindkét napja extrém zsúfoltra sikeredett. Ez a kis túra csak bemelegítés volt számomra. A rövid távot választottuk (11,2 km), mert ugyanoda visz vissza, ahonnan elindultunk, sõt, délután meg Komlóra készültünk futóversenyre. A túrára Vacak kutyám - mint mindig, továbbá Évi és az õ anyukája jött. Anyukája fiatalabb korában rengeteget túrázott, sõt számos tájékozódási túraversenyen igen elõkelõ helyezéseket ért el. A tempót most is igen jól bírta, pedig nagyon meleg volt. Már reggel elég volt egy póló és rövid nadrág. Fél 10-kor rajtoltunk, majd elindultunk. Szép tájakon haladtunk. A Zselicben még sohasem túráztam, valahogy kimaradt eddig az életembõl. Most viszont nem bántam, hogy eljöttünk. Egyetlen egy ellenõrzõpontunk volt, Sas-réten, a kisvasút megállónál. Ott kicsit elidõztünk, fényképeztünk, majd elindultunk visszafele. A célba negyed 1 körül értünk be, a 3 órás szintidõn belül. Kaptunk egy szép színes, igényes A5-ös emléklapot, és egy kitûzõt, sõt, még egy kisvonatos képeslapot is. A zsíros kenyérbõl meg annyit ehettünk amennyit akartunk, csak én alig bírtam enni, az a pár falat is alig ment le a torkomon, ugyanis már bennem volt a közelgõ futóverseny izgalma. Bár jobb is, mert teli hassal nem lett volna jó futni. kb. 1 óra körül el is indultunk, ugyanis innen Komló még vagy 80 km, a versenyrõl meg nem akartunk elkésni. Komlóra 2-re értünk be, de elég sokat keveregtünk, mire nagy nehezen megtaláltuk a rajthelyet, ugyanis - mint utólag megtudtuk- helyszínváltozás történt. Végül sikerült még idõben odaérni. Évi nem futott, õ szurkolt nekem. Vacakkal futhattam, õ pórázon volt. Végig ösztönzött a jelenléte, nem húzott, egyenletes tempót vett fel, gyorsan haladtunk, ezáltal sikerült a felnõtt I. nõi kategóriában a 2. helyet megszereznünk. Az 5 km-es távot 35 perc alatt tettük meg. Ez így nem csak az én sikerem, hanem Vacaké is. Meg persze az almamelléki túra is jól bemelegített minket. Érdekes, mert futni sose futok, én a gyaloglás híve vagyok, de ha jól belegondolok, akkor a teljesítménytúrázás is edzi az embert, akárcsak a futás. Másnap meg "újult izomlázas" erõvel utaztam fel Pestre az országos gyorsmászó versenyre, ahol a túrázástól és a futástól megedzõdve sikerült a nyílt nõi kategóriában a dobogó legfelsõ fokára állnom. Hatalmas élmény volt számomra.
Ez a kis rövid almamelléki túra, egy örök felejthetetlen emlék lesz számomra, amirõl majd a két sikeres verseny is mindig eszembe fog jutni. |
| | | | |
|
Völgység 20
Múlt szombat (04.25.) reggel igen hûvös reggelre ébredtünk. Még kellett a mellény, de a kocsiban viszont már jóval melegebb volt. Idõben elindultam, hogy odaérjek Éviért és Krisztiért a megbeszélt idõpontra. Most viszont õk készültek el egy kicsit késõbb, meg egymástól és tõlem is igen messze laknak, tehát hárman háromfele lakunk a városban. Így bent Pécsen bõ egy órát idõztünk, majd a városból kiérve az 50 km-es utat csak fél óra alatt sikerült megtenni. Hát ennyit számít, hogy egy hétvégi reggel az országúton dinamikusan lehet haladni. A nevezési határidõ, vagyis 10 óra elõtt kb. 15 perccel érkeztünk Nagymányokra. Érdekes, hogy minden túrán az utolsó percekben rajtolunk. Tehát ha 8 óra a határidõ akkor 7.55, ha 9 óra, akkor 8.55 a rajtolásunk ideje.
Most 9.50-kor indultunk, ismét utolsó indulóknak a 20-as távon. Viszont egy bõ negyed óra után már szépen elõzgettük az elõttünk lévõket. Tempósan haladtunk tovább, s szerencsére szép napsütéses idõt fogtunk ki. 11 óra fele már jó meleg volt, Krisztirõl is már lekerült a kiskabát, nekem meg már egy szál pólóban is melegem volt, Vacakról meg már ne is beszéljünk, neki földig lógott a nyelve. Vizet vittünk eleget. A túra közben csináltunk sok szép tájképet. Évinek ez a túra százszor jobban tetszett, mint az elõtte lévõ szombati (18.-a). A széles földutak és a nyitottabb részek látványa engem is jobban lenyûgözött, mint a zárt erdõ a keskeny utakkal. Itt a Mecsek és a Tolnai dombság találkozásánál már lankásabbak a dombok, változatosabb a táj. Szint azért még van, az erdõs rész viszont már kevesebb. Egy határvidék, ahol két megye (Tolna és Baranya) és két tájegység ötvözõdik össze. Kriszti és én eredetileg Tolna megyeiek vagyunk, Baranyában pár éve lakunk, így még nagyobb öröm volt a két "haza" határvonalán kirándulni.
Nos, nagyon jól éreztük magunkat mindhárman, vagyis mind a négyen (Vacak is). A célban kellemesen csalódtunk, ugyanis lángost kaptunk a megszokott zsíros kenyér helyett. Ennek különösen örültünk, hisz zsíros kenyeret otthon bármikor készíthetünk, hisz fél perc alatt megvan, a lángos viszont jóval idõigényesebb. A finom, laktató lángoson kívül még egy szép kék színû emléklapot is kaptunk, és egy aranyos kis kitûzõt. Sõt, aki akart még bort is ihatott. Az ár-érték arány itt nagyon kedvezõ volt. Jóllakva, nem éhesen mentünk haza, kellemes emlékekkel, s már alig várjuk a következõ hasonló tájakon rendezett túrát, ami majd június 20.-án lesz, Váralja környékén. |
| | | | |
|
|
Tenkes 15 + mászás
Múlt szombaton a 15 km-es távot választottuk, nem a hosszabbat, ugyanis délutánra még sziklamászást is terveztünk Villányba. Szerencsére Kriszti ráért, így ketten mentünk a túrára, meg a Vacak. Zsoltték is voltak, csak õk már elõbb indultak. Mi meg szépen kényelmesen csak fél 9 után indultunk Pécsrõl, mert az egész hetünk igen fárasztó volt, így muszáj volt kicsit tovább aludni reggel. Túronyba 9-re értünk be, s igen meglepõdtünk, mivel százezer millióan voltak a rajtban. Kb. 50 percet álltunk sorba, s majdnem 10 óra volt, mire el tudtunk indulni. Bezzeg ha hidegebb, borúsabb idõ van, akkor sokkal kevesebben vannak. Jó tempósan haladtunk, nem gyõztünk elõzni. Mindegyik ellenõrzõponton kaptunk valamit, nem maradtunk éhesek. Dél fele már szinte nyárias meleg volt. Idén nagyon hirtelen jött meg a meleg, átmenet szinte nem is volt. A pontoknál nem idõztünk semmit, hiszen 2-re ért be Évi Túronyba (busszal), mert õ csak mászni jött. 2 után pár perccel azonban mi is beértük, Évinek nem kellett sokat várni ránk. Viszont a célban ismét sorbanállás, majd végre elindulhattunk egyik kedvenc mászóhelyünkre, ami Villány és Villánykövesd között van. A nap végére kellemesen elfáradva értünk haza. |
| | | | |
|
|
Szuadó-35_2009.03.21.(szombat)
Kicsit megkésve írok errõl a túráról, ugyanis múlt héten nem sok idõm volt a sok munka miatt.
A túra elõtt 2 héttel szerencsére sikerült Ausztriába kijutnom egy hótalpas túrára, így kicsit edzésben voltam.
Szuadó-túrán még sosem voltam, így ez volt az elsõ. Idén három táv volt megadva, s a 35 km-t választottam. Sajnos ma sem tudott velem jönni senki, mert volt aki dolgozott, volt, aki beteg volt, Évi (újdonsült mászótársam) pedig Pesten tartózkodott. Így csak Vacak kutya jött velem. Szerencsére az idõjárás kegyes volt, sütött a nap, nem esett. Elõtte nap viszont hózáporok voltak, így a túrán egy-két helyen porcukorszerû kis havacska volt a mohákon, ezt a szép látványt le is fényképeztem.
A túra elsõ szakasza gördülékenyen ment, a Babás-szerkövek, Sasfészek helyeket már jól ismerem. Itt is készítettem sok szép fotót, hisz a természet minden évszakban más és más arculatát mutatja, így ugyanolyan fotót szinte lehetetlen készíteni. A 3. ellenõrzõpont után sajnos sikerült eltévednem, véleltenül elkevertem a Vörös-hegyre, ami a 17 km-es táv indulóinak ellenõrzõpontja volt, így ezzel idõt veszítettem. Utána viszont visszamentem a helyes irányba, majd folytattam az utat. A Szuadó-völgyben korábban még nem jártam, ez is egy szép része a Mecseknek. Az utolsó pont véletlenül kimaradt, mivel az utolsó elõtti pont után is rossz irányba mentem. Kilométerben nem volt rövidebb, mint a helyes út. A célba még épphogy szintidõn belül értem be, de visszaküldtek, hogy pótoljam az utolsó pont pecsétjét. Pedig már készítették a virslit, kitûzõt, emléklapot, de a túrámnak még nem volt vége. Visszamentem, így ez még plusz kilométereket jelentett. Majd meglett a pecsét, s így már teljes volt a túra. Nem tagadom, eléggé elfáradtam, olyannyira, hogy örülhettem, hogy leülhettem. Megkaptam a szép emléklapot (örültem, hogy színes), s kitûzõt, majd megettem a virslit. Étvágyam érdekes nemigen volt, talán a nagy fizikai fáradság miatt. Ennyit nem szoktam menni, kb. 40 km összejött az eltévedésekkel, visszamenéssel együtt. Jobban elfáradtam, mint a múltkori hótalpas túrán, pedig az magashegy volt. Szegény kutya is eléggé kitikkadt, fáradtnak most láttam életemben elõször. Másfél napig alig evett. Már kezdtem érte aggódni, de szerencsére hétfõre már megjött az étvágya.
A sok-sok gyaloglás fizikailag kicsit leépített, de a lelkemnek viszont igen jót tett, mert a közelmúltban sajnos vége lett 6 éves párkapcsolatomnak. Úgyhogy ez a túra most nagyon jól jött, jól esett, jó volt elfáradni, jó volt kint lenni a friss levegõn, jó volt kikapcsolódni. Örülök, hogy sikerült teljesíteni. Másnap, vagyis vasárnap (22.-én) Vacakkal sétáltam egy könnyed 5 km-t lakóhelyünk közelében, így az izomláz is könnyebben elmúlt.
|
| | |
| |
| Bartina | Túra éve: 2009 | 2009.01.19 14:17:54 |
|
Bartina 30
A túra elõtt 3 illetve 2 nappal még nem gondoltam volna, hogy eljutok a túrára. Ugyanis a szerda és a csütörtöki nap csak busszal tudtam eljutni a munkahelyemre (jelentõs késéssel), az ónos esõk miatt. Kocsival esélytelen volt közlekedni, hisz csúszkált össze-vissza. Péntekre viszont stabilizálódott a helyzet, így már tudtam használni az autót. Szombatra meg már tökéletesek voltak az útviszonyok, leszámítva a Pécs és Mecseknádasd között elterülõ hatalmas ködöt.
Természetesen most sem ért rá senki az ismerõseim közül, ez a január 3.-i Téli Mecseknél is így volt, úgy látszik ez a 2009-es év már csak ilyen. Nos, hát nem maradtam otthon, mert kedvem volt túrázni, s a szekszárdi-dombságban pedig sohasem teljesítménytúráztam.
Szekszárdhoz sok jeles, bár kissé szigorú események kötnek, mint pl. megyei iskolai versenyek, központi kémia, biológia érettségi (ez a mostani emelt szintû õse), angol nyelvvizsga, és egy többszöri nekifutásra sikeredett vizsga - autóvezetés városi. Az utóbbinak már lassan 8 éve, mégis beérve a városba hevesebben kezdett verni a szívem, Vacak meg csendben aludt mellettem. Majd kis idõ után megtapasztalom, hogy nem is olyan forgalmas ez a város, nem is olyan bonyolultak az utcák, és nagyobbak a parkolóhelyek mint 8 éve. Hát, tényleg számítanak az évek meg a rutin. Nos, a rajthelyre 9.30-ra értem be, majd onnan a 9.45-ös busszal vittek ki minket Kakasdig. Vacak még életében nem utazott buszon, de szerencsére nem volt gond, úgy ült, mint akit leragasztottak. Rajta kívül még volt egy törpesnauzer, õ gazdájával együtt Pestrõl érkezett. Õk is gyakorlott túrázók voltak.
Kakasdon lefényképeztem a templomot, majd elindultunk föl a Várhegy-tetõre. A jelzések jó sûrûen voltak felfestve, sõt, az egész túra alatt szépen ki volt táblázva a helyes útirány. Egyszer sem tévedtem el, még egy métert sem mentem potyára. :)
A Várhegy tetõi lyukasztás után következett Ladomány, majd Honigpuszta. A honigpusztai-halastó szépen be volt fagyva. A következõ pont Grábócon volt. Itt utoljára 15 éve voltam, amikor Szálkáról gyalogoltunk át egy nyári rajztábor szervezése alatt. 15 év alatt semmit sem változott a falu. Jó volt újra itt lenni, eszembe jutottak a régi gyerekkori emlékek.
Grábóc után pedig ismerõsökkel találkoztam, teljesen véletlenül értem õket utol. Õk Bonyhádon szoktak falat mászni, onnan ismerem õket, meg persze túrázni is járnak rendszeresen. Csatlakoztam hozzájuk. Velük is volt egy kutya, õ még kölyök volt, 9 hónapos. Vacakkal hamar összebarátkozott, majd végig rohangálták a túra hátramaradt részét.
A szõlõs részeknél sajnos eléggé le volt fagyva a betonút, s ott sajnos sikerült egy nagyot esnem. Kissé bevertem a fejem, meg a könyököm, de nem lett komoly baj, folytattam az utat, de már kissé óvatosabban. Szóval nem rohantam a jeges úton.
Az utolsó pont is lyukasztós volt, akárcsak az elsõ. A célba sikerült sötétedés elõtt beérnünk. Összesen 7 óra alatt sikerült teljesíteni a 26,4 km-t. A célban ettünk finom zsíros kenyeret. A kitûzõ, amit kaptunk, nagyon szép és ötletes, tetszik. :)
Felfedeztem egy plakátot, ami a "Tolna megye teljesítménytúrázója" mozgalmat hirdeti. Gondoltam, belevágok, ha már "baranyatúrázó" vagyok, akkor már legyek "tolnai" is. Úgyis félig tolnai, félig baranyai vagyok (eredetileg simontornyai, 2 és fél éve lakom Pécsen), meg a 2 megye szomszédos, tehát a túrák megközelítése nem nagy távolság.
Hazafele ismét megült a köd, de már olyan szinten, hogy alig láttam valamit. Vacak ismét bealudt, még horkolt is. :) Alig vártam, hogy hazaérjek, a köd miatt a hosszú volt az út. A túra tetszett, megyek jövõre is... |
| | |
| |
|
2008 évi mérlegem:
Túrák száma:15
Leghosszabb túrám: Baranya - Tolna 20
Legrövidebb túrám: PITE szülinapi túra
Betervezett, de végül elmaradt túráim száma: 2 db
Éjszakai túrák száma: 1 db
Állandó túratárs: Vacak kutya
Alkalmi túratársak: Kriszti, Attila, Dóri, Zsolt és családja
Legszebb oklevelek: Tubes 20, Ozorai Pipo
Teljesített mozgalom: Baranya teljesítménytúrázója ezüst fokozat
Majdnem teljesített: TTMR minõsítési rendszeréhez csekély 38 pont kéne, hogy meglegyen a bronz jelvény, de csak 462 pontom van.
2008 tény: 2007-hez képest több túrát teljesítettem, jobb idõkkel.
2009 terv: Még több túra, még több km, még több szint, Baranya teljesítménytúrázója arany fokozat, TTMR bronz jelvény.
Ami kéne: Több szabadidõ... |
| | |
| |
|
| Lővérek | Túra éve: 2008 | 2008.11.17 13:17:17 |
|
Lõvérek 15 - elõször
A múlt hét csütörtök és péntekét kivettem szabinak, így csináltam egy hosszú hétvégét, s meglátogattam a nagymamámat Sopronban. A szombati Lõvérek túra pont kapóra jött, így részt vettem rajta. A 15-ös távot választottam, mivel a Soproni-hegység kevésbé ismert számomra, csak a Károly-kilátó körüli részt ismerem.
Kissé fura volt egyedül nekivágni a túrának, a barátaim és Vacak kutya nélkül. A kutyus otthon maradt Pécsen, hisz kinti kutya, a lakást egyáltalán nem bírná, meg Pécsrõl vonattal utaztam Sopronba, mert sajnos a kocsimat (aki szintén túratárs volt számomra - rajthely megközelítésére és hazautazásra) totálkárosra törte egy figyelmetlen sofõr még szerda reggel.
Szerencsére a túra legelején találkoztam két kedves idõs úrral, így hozzájuk csatlakoztam. Õk Pestrõl jöttek túrázni, már reggel jó korán elindultak otthonról. Hihetetlen, hogy a nem fiatal koruk ellenére is milyen jól bírják a túrát. Akár csak egy huszonéves, olyan tempóval haladtak.
A túra elején kicsit sok volt az aszfaltrész, már alig vártuk, hogy beérjünk az erdõbe. A Várhely-kilátót könnyen megtaláltuk, ahol elsõ és egyetlen ellenörzõpontunk volt. Ott kaptunk finom csokit. A kilátó után viszont kissé elkeveredtünk a számunkra ismeretlen terepen, véletlenül a 25-ösök távjára tévedtünk át, de utána rájöttünk a helyes útra.
A Tacsi-árok nagyon tetszett mindannyiunknak, hihetetlen vadregényes volt. Sokkal másabb az egész Lõvérek, mint az általam megszokott Mecsek. Örültem, hogy egy nem megszokott, másabb tájon túrázhattam egy jót.
A Károly-kilátóra felmentünk, csináltunk pár szép panorámaképet. Látszódott a Schneeberg is, bár eljutnék oda jövõre valamikor, csak sajna Pécstõl marha messze van. (idén tavasszal voltam ott, csak akkor nagyon rossz, viharos idõ volt, nem tudtunk feljutni a csúcsra)
A túrát 4 óra alatt sikerült teljesítenünk. A célban kaptunk virslit és teát, emléklapot és kitûzõt. Nagyon jó volt összeségében a túra.
Az idõjárás remek volt, november közepéhez képest meleg, igazi túrázó idõ. |
| | |
| |
|
Éger völgy 20
A múltkori (Mecseki Négy Évszak) túrát költözés miatt kellett kihagynom, de a múlt csütörtöki Éger völgy 20 túrán már részt tudtam venni. Összesen négyen mentünk, + Vacak kutya. Az erdõ csodálatos színekben pompázott, így csináltunk egy csomó szép képet. Jó sokan voltak a túrán. Szerencsére nem volt esõ, sõt, október végéhez képest nem is volt olyan rossz idõ. 5 óra alatt tettük meg a 20 km-t.
A túra végén kapott szép oklevélnek örültünk, hisz a színes oklevelek jobban tetszenek nekünk, mint a fekete-fehérek.
Azt viszont kicsit hiányoltuk, hogy nem kaptunk édességeket az ellenõrzõpontokon, csak az egyik pontnál kaptunk cukorkát. Végül is nem kell mindig enni. :)
A túra legvégén viszont kaptunk virslit (szerintem tescós lehetett, mert nem volt valami finom), de mind megettünk, mivel nagyon éhesek voltunk, Vacaknak csak 1 falat jutott. :) Nemhiába, az éhség nagy úr.
Mozgás szempontjából viszont nagyon jó volt a túra, jólesett kint lenni a friss levegõn.
|
| | |
| |
|
Esti Mecsek - 16,4 km
Nappali teljesítménytúrákon már sokszor voltam, de éjszakain még sohasem. Eddig valahogy nem is vonzott, meg eléggé le is voltam hangolva otthoni (simontornyai) kutyám, Borcsa elvesztése miatt. Nem sok kedvem volt semmihez, de egyik kedves mászóismerõsöm kedvet kapott a túrához, így gondoltam, én is csatlakozom, hisz az otthoni búslakodás nem old meg semmit. Végül összesen 6-an gyûltünk össze + Vacak kutya, aki szintén vígaszt nyújtott a bánatomra.
18.15-re érkeztem Krisztivel a Teca mama kisvendéglõjéhez, parkolóhely már csak egyetlen egy volt, bennt a térdig érõ gazban, más választásunk nemigen volt, így beálltam a csalántenger mellé. A többiek már vártak akkor minket.
Kis idõ után elindultunk, az 1. ellenörzõpontig még világosban mentünk. Utána már hirtelen sötétedni kezdett, majd elõkerültek a fejlámpák is. Vacak ugyanúgy látott sötétben is, mint világosban, ment vígan elõre, s amikor rávilágítottunk, foszforeszkáltak a szemei. Néha csak a két világító szempárt lehetett csak látni, olyan volt, mint egy farkas a sötétben.
A 2. ellenörzõpont a Babás-szerköveken volt, akkor már tök sötétben értünk oda. Majd utána következett a Jakab hegy meredek kaptatója, ami jól megizzasztott minket. A 3. ponton kaptunk csokit, ami nagyon jól esett, pedig én ritkán eszek csokit (érdekes, csak túrákon, mozgás közben esik jól, máskor sosem), inkább chips párti vagyok.
A célba 22.25-re értünk be, szerencsére a túra alatt egyszer sem tévedtünk el.
A virsli is nagyon jól esett mindenkinek, addigra már jól megéheztünk. (igaz, én még otthon is ettem pluszban egy kicsit).
Összefoglalva jó kis túra volt, bár nekem a nappali túrák jobban tetszenek, mivel akkor látom a tájat, meg fizikailag is jobban bírom a gyaloglást. Most viszont este 10 körül már automatikusan elkezdtem álmosodni, mint otthon. Azt viszont egyáltalán nem bántam meg, hogy kipróbáltam az éjszakai túrázást is, hisz ennek is megvan a maga szépsége.
|
| | |
| |
|
Mecsek 23
Múlt szombaton, iszonyat nagy melegben indultam el a Mecsek 1800/23 nevû túra 24,4 km-es szakaszán. Sajnos egyetlen egy ismerõsöm sem ért rá (nem a nagy meleg miatt), így egyedül mentem Vacak kutyámmal.
Reggel 8-kor már a rajt helyszínén voltunk, s már akkor nyárias volt az idõ.
Az elsõ E.P. a Zengõn volt, a 2.a Cigányhegyen. Dél körül szinte már elviselhetetlen volt a hõség, így sokszor meg kellett állnunk inni. Vacak is kiitta a félig kiszáradt, kevés vízû kis forrásokat.
A 3. pont a Máré-várnál volt, ahol szinte már menekültünk az árnyékba. A túra vége bizony elég keményre sikeredett, mivel egy rövid szakasz aszfaltúton vezetett.
A túrát kissé lassan, 7 óra alatt sikerült teljesíteni. Éhes sem voltam, csak a vizet kívántam. A kocsiban 50 fok meleg volt, alig vártam, hogy hazaérjünk, a kutya is majd elájult. Otthon aztán még jópár liter vizet megittunk.
Összefoglalva a meleg ellenére jó kis túra volt. Remélem a következõ túránkon kicsit hûvösebb lesz. |
| | |
| |
|
Tubes 20- Félig gyógyult lábbal
2 héttel ezelõtt a várva várt balatoni nyaralásom sajnos a baleseti sebészeten végzõdött. Utána még jópár napig a sérült bal lábamra rá se tudtam állni. Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy eljutok a 16.-i Tubes 20 túrára. 7.-e, 8.-a környékén még 20 métert sem bírtam megtenni, 16.-án meg már egész könnyen ment a 20 km. Szerencsére a vártnál gyorsabban gyógyultam, így sikeresen teljesítettem a távot.
Kora reggel, mikor felkeltem, bizony az idõjárás nem a legszebb arcát mutatta. Negyed 6-kor még teljesen sötét volt, ugyanis hatalmas fekete felhõk sorakoztak, és cikáztak a villámok. A szél fújt, hûvös is volt, igazi magashegyi idõjárás. Mikor indultam, elkezdett csöpögni az esõ, bár titkon reménykedtem, talán nem lesz ilyen egész nap. Negyed 7 fele értem a buszpályaudvarra, s ott találkoztam túra,- és mászótársammal, Krisztivel. Szerencsére õt sem riasztotta el a rossz idõ. Busszal kellett mennünk, mivel ez a túra nem volt körtúra, így az autó a Domus parkolóban pihent (a helyijáratot megspóroltam). Az esõ elég rendesen esett, de nagy szerencsénkre 15 perc után elállt. Mire Cserkútra értünk, addigra már a nap is kisütött. Kis idõ után a szél is elállt, s egész jó kirándulóidõ lett. Kb. fél 8 körül indultunk, a rendezõk bizony hiányoltak Vacak kutyust, akit nem mertünk elhozni, - a buszozás miatt - mivel nem teljesen szobatiszta. No, nem baj, majd a szeptemberi túrára majd jöhet velünk.
Az elsõ ellenörzõpont fennt volt a Jakab hegyen, bizony kicsit megizzattunk, mire felértünk. Szerintem a Mecseknek ez a része a legszebb, a Babás-szekövek, a Sasfészek, és a gyönyörû kilátás miatt. A levegõ nagyon tiszta volt, a Papuk-hegység vonulatai is jól láthatóak voltak, és nagyon közelinek tûntek.
A további ellenörzõpontok a Rotary-körsétányon voltak, majd utána a Tubesen. Elég jól, tempósan haladtunk, szerencsére már nem fájt a lábam, bár a cipõt lazára kellett kötnöm a seb miatt. A cél Dömörkapuban volt. Minden ellenörzõponton kaptunk vizet és édességet, ami megfelelõ energiaforrásként szolgált.
A célban gyönyörû szép, A4-es méretû, színes emléklapot kaptunk, ami eddigi emléklapjaim közül kiérdemli a legszebb jelzõt. A kitûzõ is szép volt, köszönet mindent a rendezõknek.
Összefoglalva jó kis túra volt, nagyon jól éreztük magunkat! |
| | |
| |
|
PITE 20:
A mai nap bizony nem okozott gondot a koránkelés (nem úgy, mint hétköznap), hisz már félálomban tudtam: ma túrázni megyünk!:-) Így már magamtól sikerült (ébresztõ nélkül) felébrednem reggel 6-kor, ami nálam nagyon nagy csodának számít. Jól felöltöztem, hisz nem volt valami gatyarohasztó meleg, majd a szélvédõ jégkapargatása után elindultam kutyámmal, Vacakkal olyan 7 körül. Negyed 8-ra a Domus-parkolóba érkezve felvettem mászó társamat, Krisztit. Neki ez volt élete elsõ teljesítménytúrája, szerencsére sikerült rávennem, hogy a hideg szeles idõ ellenére is tartson velünk. Vacak elõször megugatta (félelmében), majd egy- két perc után nagyon jól megbarátkozott vele. Az orfûi kanyarok viszont felkavarták a kutyus gyomrát, aki nem gyõzte az ablak felé tartani a kis orrát (engedtünk neki be egy kis levegõt). Még a fûtést is levettük, nehogy gond legyen. 7.45-re beértünk az abaligeti parkolóba, ahol bizony alig találtunk helyet.
Nagy meglepetésünkre jó sokan voltak a rajtban, több mint fél órát álltunk sorban.
Majd elindultunk...Már a túra leges legelején sikerült rossz irányba fordulnunk, ugyanis véletlenül a 10 km-es táv elejére tévedtünk, de szerencsére idõbe kapcsoltunk, hogy melyik a jó irány.
Az elsõ pontnál kaptunk finom nápolyit, meg csináltunk pár képet.
Egész jól haladtunk, megtaláltunk minden jelzést. A Jakab-hegynél nagyon szép kilátás fogadott, ott is csináltunk tájképeket. A Sárkány- kulcsos háznál nagyon jól esett a margarinos kenyér, raktunk rá jó sok hagymát. :-)
Utunk zökkenõmentesen, eltévedés nélkül zajlott, 4 és fél óra alatt sikerült megtennünk a 20 km-es távot. Nagyon jól éreztük magunkat, Krisztinek is tetszett élete elsõ teljesítménytúrája, máskor is szívesen jön majd. Vacak is élvezte a túrát, rohangált össze- vissza, ezért õ kb. kétszer annyit gyalogolt, mint mi.
A célban kaptunk finom almás pitét, emléklapot és kitûzõt.
Mielõtt elindultunk hazafele, nagy meglepetés fogadott minket, ugyanis jött egy nagy szürke felhõ, és elkezdett esni a hó. Kb. 4-5 percig tartott a hózivatar, majd útközben már nem esett, Pécsen viszont ismét esett, de közben a nap is kisütött. Vacak elfeküdt a kocsiban, már egyáltalán nem zavarták az éles kanyarok.
Összefoglalva, jó kis túra volt, köszönet a szervezõknek a sok finomságért!
Lilla
|
| | |
| |
|
2007-ben kezdtem el teljesítménytúrázni. Szikla,-és falmászó révén a túrázás nagyon jó kiegészítõsportnak bizonyult. Túl sok teljesítménytúrán nem voltam, mert a szabadidõm zömét a mászásnak szentelem, de összesen 10 teljesítménytúrára azért sikerült eljutnom. Rövidebb távokat választottam egyenlõre, ugyanis a legtöbb túrán egyedül voltam, csak a kutyám kisért el. Õ most egy éves, tavaly áprilisban volt elõször, 4 hónaposan túrázni. Akkor 10 km-t tettünk meg. Szerencsére az összes túrát nagyon jól bírta, és élvezte a mozgást. Idénre célom, hogy a túráim és a távok számát növeljem.
A megtett túráim:
1. Téli Mecsek: 15 km
2. PITE 30-30-10: 10 km
3. Tenkes 30-15: 15 km
4. PITE X. szülinapi túra: 10 km
5. Várad 15 km
6. Ormánság 30-15: 15 km
7. Mecsek 600-as csúcsai: 20 km
8. Mecseki Félmaraton 21 km
9. Ozorai Pipo nyomában 10 km
10. Dombay-tó: 25 km
No meg persze, a számos megmászott fal, szikla, a márciusi hótalpas túra a Gyömbéren (Alacsony-Tátra), és a nyári Grossvenediger mászás. Továbbá sikerült megszereznem a "Baranya Teljesítménytúrázója 2007" ezüst fokozatot, aminek szintén nagyon örülök.
Nagyon jól éreztem magam a 2007-es túrákon, nagyon jó volt a szervezés mindegyiken. Idén igyekszünk (Vacak kutya és én) minél több túrára eljutni. :-) |
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
