Túrabeszámolók
| ||||||
| ||||||
| túra éve: 2008 |
| |||
| Sziasztok!
Ez egy kicsit más beszámoló lesz, mint a többi. Én ugyanis nagyon ritkán túrázom, és mostanában nem sportolok semmit. Így elsõsorban a bizonytalankodó olvasókat szólítom meg, hogy jöjjenek bátran, mert az asztal mellõl felállva, csapnivaló erõnléttel is gond nélkül végig lehet csinálni ezt a túrát. Rajt: Csak 7:45-kor, 2 tapasztaltabb és 2 kevésbé tapasztalt társammal. A rendezõk figyelmessége, hogy mivel névnapon volt, kaptam egy kis csokit. :) Embert a szemerkélõ esõ miatt alig lehetett látni. A kilátóig elég rövid az "emelkedõ". János-hegy: Olvastam itt az útvonal tartásáról, ennek ellenére máris belefutottunk egy sajnálatos incidensbe. Tény, hogy a lefelé úton 2-3 belátható kanyart néhányunk levágott. Szépjuhászné: a túrán résztvevõ "Apostol együttes két tagjától" kapunk is egy fejmosást, hogy amit mûveltünk, az csalásnak minõsül, és akár ki is zárhatnak. Ha nem nyerünk sokat, mint ahogy most sem, akkor elvbõl bele kell férjen a kanyargás. Ezt rezignáltan tudomásul vettük. Utólag sem keresek kifogásokat, de az én szememben ez nem volt több, mint egy fát a másik oldalról kikerülni. Mivel nem ismertek, azt is hozzátenném, hogy nem vagyunk valami nagy fenegyerekek, nem szoktunk soha rövidíteni, már csak azért sem, mert az térkép által sem igazán támogatott. Mindenesetre ez rendesen megalapozta a hangulatomat, amely így már passzolt az idõjáráshoz. A következõ checkpoint-ig a S- jelzésen a táblán kiírt 0.9 km a sárban többnek érzõdött. Apostolék már hamarabb rátértek a S sávra, mint ahogy az elkezdõdött, 1:1, a következõ pontig együtt mentünk. Kb. ez volt az a kései "elsõ emelkedõ" amin elértem a üzemi hõmérsékletet. Csacsi-rét: utána semmi, gondolkozás hogy hogy kapucnival vagy anélkül vizesedik jobban a hajam, de lényegében tökmindegy. Végvári-szikla: utána emelkedõ rész, nulla állóképesség ellenére bevehetõ gond nélkül. Piktortégla: utána is könnyed rész (igazából tudtuk elõre is, hogy ez a túra lightos lesz). Eláll az esõ. Irhás-árok: kajálda finom zsíroskenyérrel. Utána kellemes séta az Irhás-árokban, programon az ingatlanok megcsodálása. Magasúti lejtõ: autós checkpoint. Utána emelkedõ utcai részek. A városi szakaszokon, mikor az emelkedõkön száguldozó terepjárókat látom, mindig elbizonytalanodom, ki érzi jobban magát kettõnk közül... de ez elmúlik. Pofátlanul meredekre építik ezeket. ;) Az utcák után véletlen nem kanyarodtunk be az erdõbe, az eredmény mínusz 15-20 perc meg felesleges kaptatások. Vissza, le, fel a kápolnáig, amit már nem bántam volna, ha kicsit közelebb van. Káplolna: felkészülés fejben az utolsó emelkedõre. Innen a TV-adónál lévõ mezõig tartott a legendás erõnlétem, mert ott sem akart elfogyni az emelkedõ, és egyre több sarat vittem az 1999-bõl való, "szuper ergonomikus" METRO áruházi bakancsomon, amiben a jobb kislábujjam önálló életet kezdett élni. És részben amiatt is jobban fáradtam a vártnál, mert a társaknak egy kicsivel nagyobb iram volt kényelmes, mint nekem. Tanulság, kezdõ kollégák ezekre figyeljenek. Cél: 12:00. Mikor feldübörgött az ülés alatt a DAF-motor, láttuk a célsátorban Apostolékat: ez a túra így lett kerek. A villamoson sáros gatyában elégedetten néztem a "most keltem" embereket, én egy túrával gazdagabb lettem nálunk. Jöjjön mindenki bátran 20 km-es túrára! | |||