Túrabeszámolók


túra éve: 2008
Csiszta / Nagy-Berek körTúra éve: 20082008.09.07 15:24:53
Nagy-Berek kör kerékpártúra

Bakony 93 kerékpártúra után azt mondtam maradok a gyaloglásnál, de nem bírtam megállni, így elmentem Balatonfenyvesre tekerni egyet.
Reggel hétkor indultam vonattal Fenyvesre, az idõ csodás volt 80 km letekerésére.:)7:45 körül beért a vonatom, leszállva láttam, hogy nem leszek egyedül, mert egy fiú és egy lányis szedegette a bicaját a vonatról. Voltak bennem kételyek a szervezést tekintve, mert két évvel ezelõtt nem sok pozitívummal mentem haza a Zöldgömb által szervezett gyalogtúráról, reméltem most jobb lesz, hogy bicajjal megyek.
Odaérve a kisvasút megállóhoz, a gyanúm bevált. Nyolc elõtt pár perccel estek be a szervezõk. Jelentkezési lap nem volt, nem kérték el a telefonszámainkat, viszont õk se adtak. Kíváncsi lettem volna mi csinálnak, ha valakivel történik valami és nem ér be idõben, vagy valaki lerobban, hogy mennek érte, vagy segítenek. A leírás annyi volt, hogy felsorolták az érintendõ falukat, városokat, valamint tájékoztattak hogyan jutunk el Fonyodra, és a végén Bmáriafürdõtõl Fenyvesre.
Elindultam 8:10-kor az elsõ ellenõrzõhely felé Fonyódra. Balatoni lévén helyzeti elõnyöm volt, mert ismertem a terepet, így nem volt szükségem térképre. Az egész túra alatt nem voltak hivatalos ellenõrzõ pontok Fonyódon a vasúton, Csisztapusztán, ahol gondoltuk, Máriafürdõn szintén az állomáson kellett vasutas pecsétet kérni. Ellenõrzõpont hiányában útközben frissítõ se volt, így a nyomoskútakból vettem magamhoz vizet.
Szerencsére a nagy melegbõl nem érzetem semmit, mert fújt a szél, igaz fele távon szembõl, utána oldalról.:)
Fonyód után Lengyeltóti volt a cél, onnan Buzsákon át be kellett menni Csisztára, ahol a fürdõ bejáratánál kértem pecsétet a pénztárnál. Innen vissza Buzsákra, aztán Táskán, Niklán át Marcaliba értem, innen már könnyebb volt táv, mert közel volt a cél, csak Kéthely Bújlak, Bkeresztúr és már Bmárián voltam az állomáson, innen meg pár percre volt a cél.
A célban ismét csalódtam. Nagy volt a tömeg az egy órára meghirdetett futó, kerékpáros versenyek miatt. Egy idõs nénike, aki azt se tudta hol áll a feje, adta át az oklevelet meg a kitûzõt, gratuláció nélkül, utána közölte, hogy kenjek magamnak zsíros kenyeret, ha kérek. Itt egy kicsit kiakadtam. Háziasnak tartom magam, és nem tartott volna semmibe megkenni egy szelet kenyeret, de nem 80 km után. Így ittam két pohár szörpöt, és elmentem a vonathoz. Kellemetlen volt a helyzet, mert nem foglalkoztak velünk, és nem is készültek ránk. Az emléklapot is elfelejtették odaadni.
Öten indultunk a bicajtúrán, nem tudom hányan neveztek a gyalogtúrára.
Ennek ellenére jól éreztem, magam, és jól esett tekerni. Levontam a következtetéseket, és legközelebb kihagyom a Zöldgömbös túrákat.
Ja, a 80 km 4 óra 30 perc alatt tettem meg, amire büszke vagyok kezdõ lévén
 
 
Bakony '93 KerékpárosTúra éve: 20082008.08.06 12:35:48
Az elsõ kerékpártúrám volt a vasárnapi, még nem tekertem ilyen távot, nem hogy még ennyi szintet.:) Mégis, hogy jutott eszembe, hogy elõször egy ilyen kemény távra menjek? Egyik ismerõsöm nézte ki, és mondta, hogy szeretne részt venni rajta, és ha kedvem van csatlakozzam hozzá.
Így vasárnap reggel 6:45-kor találkoztunk Székesfehérváron a vasútállomáson, vonattal mentem Balatonõszödrõl, hajnali négyes kelés, hogy elérjem az ötös vonatot. Fehérváron magunkhoz vettünk némi táplálékot, és úgy elbeszélgettük az idõt, hogy majdnem lekéstük a rajtot.:)
Mikor odaértünk a pétfürdõi sportpályához, és megláttam azt a rengetek bicajos pasit, tipp-topp szerelésben, csúcs bicajokkal, azt mondtam, hogy nem szállok ki a kocsiból.:) Mikor mentünk nevezni nem mertem senkire se nézni, de felfedeztem, hogy nem vagyok egyedül nõ.
Elindultam a mezõny végén az én Schwinn Csepel Landrider bicajommal,a mit nem arra találtak ki, hogy 93 km-t, 1050 m szintet hat óra alatt megtegyen. A nevezésnél mondtuk a hölgynek, hogy mi nem tudjuk megcsinálni hat óra alatt. Kedvesen mosolygott és azt mondta megvárnak minket.
Elindult a felvezetõ kocsi Várpalotáig, utána magunkra hagytak az elsõ megpróbáltatásnál, ami nem semmi emelkedõ volt, viszont a panoráma, és a mezõk kárpótoltak a nehézségekért, és a melegért. Nagy szerencsék volt, mert végig kellemes szellõ kísért végig, fõleg szembõl, amit nem mindig díjaztam.
Szerencsére a java szintemelkedést letudtuk Csesznekig, de közben volt egy kis szerpentines út is, ahol lehetett száguldani, csak észnél kellett lenni a szembe forgalom miatt. Nekem majdnem sikerült esnem egyet, mert nem volt tiszta az út, és a kanyarban kisodródtam, de megúsztam.
Kedves fogadtatásunk volt az elsõ ellenõrzõ pontnál, ahol mi voltunk az utolsó beérkezõk, de 12:30 elõtt ott voltunk. Ittunk ettünk, és útra keltünk. Most már könnyebb szakasz következett, kis hullámvasút. A táj nagyon tetszett, még nem jártam erre, megfogott, és tervezem, hogy visszatérek még ide kétkerékkel.:)
A második ellenõrzõ pontnál már nem találtunk senkit, mert egy óra késéssel értünk oda, amint elhagytuk Hajmáskért, szólt a telefonom, és a szervezõ érdeklõdött merre járunk, és biztosított, hogy megvárnak minket.
Az utolsó kilométerek nagyon nehezek voltak, ismét szembeszél volt, de végre megláttuk a célt. Mondanom se kell, hogy senki nem volt már rajtunk kívül és a rendezõkön kívül, csak az a négy bicajos férfi, akik beiktattak egy-két plusz ellenõrzõ pontot.:)
Megkaptuk az emléklapot, és még egy egyesületi pólót is, aminek nagyon örültem, igaz kétszer beleférek, de nem ez a lényeg. Igazunk lett, mert nem tudtuk hat óra alatt befejezni, de nem késtünk sokat, 40 percet, bár a túratársam elõbb is beérhetett volna, de nem hagyott magamra, mindig bevárt, mellettem jött.
Szervezõ kérdezte, hogy jól éreztük e magunkat, minden rendbe volt. Mondtuk, hogy minden oké volt, csak az a hat óra szintidõ ijesztõ lehetett más bicajosoknak, mert így ez vér profiknak szól, de mi is elmentünk, és megpróbáltuk.:)
Büszke vagyok magamra, a teljesítményemre, nem hittem volna, hogy menni fog, de azt hiszem maradok a gyalogtúráknál.
Köszönöm, hogy részt vehettem a túrán!
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár