Túrabeszámolók

BRM 400:  

Teljesítés

Egy próbálkozás, hogy valamennyire bele tudjam képzelni magam Járvás Tamás, RAAM résztvevõ helyébe. Ami neki 3000 mérföld, nekem 400 km.

Nagyon lassan kezdtem, mert 300 km fölött még sosem tekertem. 12-en voltunk. Mindenki kirándulós tempóban indult, egy srác volt elõttem, én is egyedül értem Fehérvárra (90 km) húsz perccel késõbb, alig nettó 25-ös átlaggal, saját tempóban, abszolút pihenten. Minden erõlködés nélkül értem el Csesznekig, itt izzadtam meg elõször, a vár alá ugyanis elég meredek utca visz fel, a hõmérséklet pedig már 30 C körül járt. Elõször ugrott meg a pulzusom, rögtön 160-ig. Eddig merõ élvezet volt, a bruttó 25 átlagot is utolértük, pedig egyre többet kellet megállni vizet tölteni. Itt értem utol az elõttem állót, aki hosszabban frissített, és nem is hagytuk el egymást a célig, jó csapatot alkottunk.

Csesznektõl hosszú gurulás jött egymás mellet, dumálva, hátszélben Lébényig 30-40-nel. Itt észrevétlenül ütött a meleg, pulzus rendre 145 felett, síkon gyenge vagyok. Lébényben (220 km) megebédeltünk, ez nagyon jól esett, de egy órán át tartott a kiszolgálással, így elköszöntünk a bruttó 25-ös átlagtól, amivel világossal is beérhettünk volna. Gyõrig (255 km) meleg, erõs pofaszél, majd a városban próbáltuk megtalálni az átvezetõ utat, így még tovább lassultunk. A kiadós ebéd miatt úgy gondoltam, nem kell egy darabig enni, így közelítettem a félpofaszélben végzetem felé. Mivel társam a meleget tûrte rosszul, itt elég sokat vezettem "bolyunkat". Nagy idõveszteségeket szenvedtünk a rendszeres kulacstöltés és fürdés miatt is. Bábolna és Ács között utoljára tapasztaltuk meg a 40 feletti sebességet.

Az 1-es útra ráfordulva (290 km) tört rám a fáradtság. Szerencsére a napsugarak kezdtek kisebb szögben beesni, de a pulzusom túlságosan is leesett, nem tudtam már 140, aztán 135, 130 fölé tornázni. Jó darabon én lettem a vontatmány, fõleg Almásfüzitõ (310 km) után. Esztergom elõtt közös akarattal úgy döntöttünk, hogy teljesen meg vagyunk borulva, ezért egy árnyékos helyen leheveredtünk az út szélén húsz percre. Ekkor tudatosult bennem, hogy végzetes hibát követtem el, amikor 120 km-en át szinte semmit nem ettem. Gyorsan felfaltam, amit a nyeregtáskában találtam (nem volt kevés). Elõtte Lábatlanon olyan kékkutat fejtünk meg, aminek vizétõl hosszas émelygés tört rám, így Dömösig (365 km) inkább nem is ittam. Esztergom után a horizont alá bukott a nap, de az út még sokáig látható volt elsõ lámpa használata nélkül. Ahogy emésztgettem, egyre többet mentünk egymás mellett, ill. álltam elõre. A hûvös idõben egyre gyorsultunk, 26-28 helyett inkább 30-cal tekertünk az egyre gyengébb félpofa-szélben. Ahogy haladtunk elõre, egyre inkább forszíroztam a gyorsabb haladást, kulacstöltés utáni minél gyorsabb elindulást, de egyértelmû volt, hogy nem hagyjuk ott egymást. Amúgy is, nekem elég gyenge volt elöl a világításom. Dömös után egyre jobban esett a suhanás. Gumicukrot rágcsáltam a sötétben, és amikor az út lehetõvé tette, gyenge lámpámmal igyekeztem elöl nagyobb tempót diktálni. A dunabogdányi (380 km) utolsó ep-t követõen az út javarésze kivilágított, így jórészt 30 fölött vezettem én is. Budakalászon még volt egy icipici dimbi-dombi, de túl jó erõben voltunk, hogy érdekeljen. A Szentendrei úton még 35-el raktam elöl, de ez már a legvége volt, végül elég késõn 1/2 12 elött fejeztük be a 412,6 km-t (saját mérés, társamé ~416).

Pillanatnyilag ez a max, 600-ra nem mennék.

Szervezés

A szervezés részben egyszerû, hiszen a résztvevõk önellátással mennek végig, a kijelölt pontokon bélyegzéssel igazolva. Az mégis szimpatikus, hogy nem kellett magyarázkodni, az -utolsót kivéve- ep-ken tudtak érkezésünkrõl. Valószínûleg ott elfelejtettek a tulajok szólni az eladó srácnak. Az itiner is viszonylag egyszerû, tömör, de látszik, hogy gondosan bejárták a távot. (pl. "a táblát takarja egy fa!"; "az út jónak látszik, de hullámos", stb). A rendezõ rugalmasan kezelte a hibámat, nevezési határidõ lejárta után is elfogadta a jelentkezésem. Nem mellesleg tavaly teljesítette a Paris-Brest-Paris távot.

Hogy mégis mire jó ez az egész? Azon kívül, hogy jó nagyot lehet bringázni, a BRM sorozat teljesítésévek kvalifikálhatjuk magunkat a BPB-re, amit négyévente rendeznek 5000 résztvevõvel. Eddig magyarként nehézkes volt eljutni, hiszen nem volt hivatalos kvalifikációs esemény itthon, mára ez megoldódott.

Útvonal

Ebben fejlõdést látok, hiszen a Balaton megkerülése (egyszer-kétszer-háromszor), tekintettel az ottani kerékpáros viszonyokra, inkább taszított a teljesítéstõl, mint vonzott. A 400-as útvonala sokáig (Bakonygyirótig mindenképp) élvezetes, dimbes-dombos, látványos. Onnan, elérve a Kisalföldet, lapos lesz, de legalább olyan helyeken járhattam, amit gyalogos túrázóként kihagynék. A lébényi templom lenyûgözõ látnivaló, még mellette eltekerve is. A megtekintéséhez egy kissé már le voltam harcolva. Kis darabon a Szigetközbe is bepillantottunk, pár km-en árnyas, autóktól mentes aszfaltutakon suhantunk, ami nagyon jól esett a harminc fokban. Az utak legnagyobb része meglepõ módon jó minõségû volt, ilyen szempontból is sikeres volt az útvonalkijelölés. Átkeltünk -persze hídon :) - néhány patakon, folyón (Rábca, Rába, Mosoni-Duna), haladtunk a Duna mellett, de mind közül a szerencsétlen sorsú, csendes Marcal volt a legmegkapóbb látvány. A cseszneki vár és az alá vezetõ utca (végén 10-12%) is telitalálat.

NaHát 95 (Egy kis küzdelem megint)



Ez a harmadik hosszú NaHátom. Mindegyik elég fárasztó volt. Az elsõ ilyen rendezés három évvel ezelõtt az elsõ "százasom" volt. Tavalyelõtt csibával támogattuk be egymást a célba, miután alig találtam le a Nagy-Sas-hegyrõl az éjszaka közepén. Idén célbaéréskor már egész jól éreztem magam, csak hát..., a Dosnya-nyereg felé a mászást, azt tudnám feledni.

De menjünk sorjában.

Elég régen voltam hosszabb túrán, az elmaradt Vadrózsa és egyéb okok miatt. A NaHát nekem is szívem csücske, ahogy a Börzsöny is, a Nagy-Mána gerinccel, Hollókõvel, Salgóvárral, a Malom-völgy kikericseivel. És persze az esti gulyásozással a Csóványos mászása elõtt, az almafával Bányapusztán, az éjszakai kilátással a Só-hegyen, a meleget adó tûz mellett, és a hideg szelekkel az Inóci-nyeregben. Egy évet kihagytam, de ez a hétvége biztos programpont volt a naptárban, visszajöttem.

Szokásos hûvös a rajtban, a parkban hullanak a vadgesztenyefák levelei. Rövid sor a hosszútávon, ismerõs nevek a rajtlistán. Tömve a zsák a hátamon, mindennel készültem, hogy ne eredjen el az esõ. Nem hoztam fotómasinát, esönadrág, esõkabát, tartalék viharkabát a csomagban. A rövid, esõs hétvégék után egyre inkább kívánom a menést. 7:35-kor indulok neki. A kényelmes tempót fokozom Hegyes-tetõre menet, elõbb vinattit érem utol, aki a rajtba is elhozott Pestrõl, majd a fiatalkorú utastársaimat. Ádám serényen szaporázza felfelé, miután ráköszönök. Pikk-pakk felérek, pedig mintha nehezebben mennének a mászások, de azért jól érzem magam, nincs aggodalom. Remetekereszt-bércen Vagdalthússal haladok együtt, megbeszéljük ki mennyi idõt hagyott benn az Ozorai Pipón (keveset) és ki mennyi sarat látott (sokat). Lefelé utamra enged, megyek hát egyedül Zebegényig.

Közös pont. Van ennyi véletlen? Ismerõs járás, ismerõs hátizsák, ismerõs kontúr. Jámborral és nagyondinnyével most is a Malom utcában futok össze. Egy-két dolgot mesélünk egymásnak, én majd leginkább a fotókra lennék kíváncsi, amik a messzi Svájcban készültek. Két-három km után aztán megunják a mehetnékem, egyedül vágok át a réteken, amiken most is ott virítanak a z õszi kikericsek. 10-kor már a törökmezei halastó mellett sétálok, miután legurítottam egy liter teát, és számos zsíros kenyér is a belsõégésû kazánban landolt.

Szent-Gál-földön most hiba nélkül találom meg a jól kiszalagozott feljáratot a P-ra, jutalom a 180 fokos panoráma a Magas-Börzsönyre. Toronyalja felé nem könnyû most a járás. Egy útra dõlt tölgyfát a patakon keresztül kerülünk meg, amikor a magas partra szeretnék fellépni, az erre használt vastag korhadt fatörzs kettétörik, én pedig teljes lendülettel beleülök a patakba. Végülis úgy vagyok vele, hogy még mindig jobb, mintha beleléptem volna, hamar megszárad. Aztán L. Szilvit és útitársai jönnek szembe, hogy nincs tovább jelzés. De van, de van, de van :) Egy nagy fatörzsön egyensúlyozunk át a túlpartra. Végre egy jó megoldás az annyiszor átfestett P jelzésre, most felvisz a Pusztatoronyhoz, a mûúton így már csak 20 métert kell megtenni. Innen közel a következõ pont, Kis-hanta-patak. Az azt követõ réteken gyakran próbálgatjuk a mocsárvilág felületi teherbírását Kóspallagig, ahol az egyensúly-érzék nem, ott most a botok segítenek.

Kóspallagon gondolkodok kicsit, melyik K a helyes, de az itiner egyértelmû. Kisinóci th. zárva, "zártkörû rendezvény". Szerencsére a kerti csap mûködik. Remélem, a fél liter víz elég lesz a Vilatiig. Az Inóci-nyereg felé a nap is átsüt a lombok között. Még nem érzem, hogy fáradt lennék, de egy nem túl gyors tempóért cserébe nagy fordulatszámon zörög a motor.  A nyeregben ahogy mindig, most is ég a tûz, erõs szél lobogtatja a lángot.

Gyorsan továbbállok, lefelé moiwába és lépéshibába botlok, egy darabig együtt megyünk tovább. kedvenc szép részek jönnek újra, letérünk a jelzésrõl, füves, meredek hegyoldalon szuszogunk, ritkán járt erdei úton trappolunk a K4-ig, aztán lassan egyedül maradok, ahogy nekivágok a Salgóvár hosszú emelkedõjének az Aklok rétje után. Itt már sokkal jobb idõ van, mint az Inóci-nyeregben, melegen süt a nap a kilátó sziklán, befalom a Balaton szeletet, aztán tovább megint.

No ezt a bokatörõs köves részt már nem komálom annyira, cserébe az egyik legszebb panorámaút. Holló-kõn meg is kell álljak, egyik személyes kedvencem, és még csúcskönyv is van. Lefelé belehúzok, de a Vilati valahogy megint olyan gyanúsan messze van. Közelednek a sötét fellegek, de elhessegetem. A ponton víz, víz, víz, hû de kellett.

Egy kis patakátkelés lassít, de már érzem a számban a gulyást, mindjárt itt van... Annyira nem közel, de még mennyire, hogy nem! A Z4-en lassan felvergõdök, itt azt hiszem, csak azért nem megy, mert nagyon meredek. A Z-be csatlakozásnál bizonytalankodom, hogy most melyiken is kell menni, a régin, vagy ahová áthelyezték, aztán értelmezem a leírást. A Z sokkal kellemesebben emelkedik. itt lehetne hasítani az etetõpont felé, de mégsem megy. Vánszorgok, próbálom összeszedni magam, erõltetem, de nem és nem, nem haladok. Aztán már úgy érzem, hogy szédelgek a fáradságtól. Tudatára ébredek, idén is elcsesztem valamit. A Dosnya-nyereg az én kálváriám. Évrõl évre megbukok ezen a próbán. Végül Godóvár felett lerogyok az út közepére, és akármilyen késõ, valami emészthetõt próbálok keresni a zsákban. Sósmogyoró, csoki. Gyorsan apadó vízkészlet. Riadalom: Csóványost megint sötétben érem el, egyáltalán hogy mászok fel odáig. Minden bizalmam a gulyásba fektetem, de itt még pihennem kell egy kicsit, hátha visszatér ez erõm. Kinézek az órán egy idõpontot öt perc múlva. Addig szedegetem össze magam. Eljön az idõ, start. Az út még kevésbé meredek, és mégis kevés vagyok. Lassan, de megyek tovább, aztán megint meg kell állnom. Ez hihetetlen. Hogyhogy nem jön senki? Most azért "kemény" vagyok, nem ülök le, csak rátámaszkodok a botokra. Hát próbáljuk újra. Lassan megfontoltan, nem felnézve, egy,kettõ...húsz,huszonegy...csak tovább, a lábam elé figyelve, csak el kell már jönnie a nyeregnek. Ellaposodik az út, aztán megint meredekebb, itt lesz, és igen, ledõlök a pontõr mellé. Szinte semmi erõt nem érzek magamban, de innen hosszan, nagyon hosszan csak lefelé kell majd menni, és a gulyás úgyis helyrerak. A pontõr olyan tömény zsírszalonnát uzsonnázik, hogy máskor elfordulnék. Most csorgatom a nyálam, nem sokáig bírom, kunyerálok két katonát. Szinte érzem, ahogy azonnal atomjaira bontja a szervezet. Közben Bálint és Rudi érkezik a meredek emelkedõn, hát..., õk nem sokat vacakoltak. Felállok, velük könnyebb lesz.

Lefelé teperünk, aztán Királyháza elõtt még van egy kis emelkedõ, ahol kiderül, hogy sokat nem javult a helyzet. Azért néha már van erõm a környezettel is foglalkozni, de a legjobb, amikor beesek a pontra. Igen, a szokásos gulyás vár már. A fél órát azzal töltöm, hogy minél többet lapátoljak a kazánba. A minõség a régi, bár végülis szinte mindegy lenne, csak emészthetõ legyen.

Hármasban indulunk tovább, de az tiszta, hogy hamarosan magamra maradok. Az emlékhelynél azért kezdek jobban lenni. A meredek részeken küzdök, de a többi már elég tempósan megy. A Nagy-Mánáról még biztosan világosan nézhetek körbe. Meglepetésemre a két biorobot látótávolságban van, a végsõ mászást mögöttük kezdem meg Magosfa felé. Itt kicsit leakadok, de teljes meglepõdésemre alig több mint egy órába került a Csóványos meghódítása.

Cserébe egy újabb érdekes szakasz, szalagozáson jutunk el a P, aztán a K3-ig is. Kicsit kellemetlen oldalazós, de "szeretem" ez a szakasz is, nappal látványos, most már csak elképzelni tudjuk. Egymást bíztatjuk Bányapuszta almafájával, eddig sose kellett benne csalódnunk. Most semmit sem találunk a lámpafényben. Illetve de, az asztalon három alma. Nagyon kívánom, túl sokat gondoltam rá, úgyhogy befalok egyet. Aztán mégegyet, kegyetlen világ ez. Mehetünk tovább a Vasedény-kh. felé. Még mindig nem esik, pedig már valahol hatvanon is túl vagyunk. Jó dolog ez. Az útvonalkövetésben Bálintékra bízom magam, tartom a tempót, nem akarok egyedül bolyongani az éjszakában, pláne esõben. Mert azért a kulcsosháznál nagyon halványan, de csak szemetel. Egyébként meg finom almát kapnunk (jól emlékszem?) a banán mellé. De lehet, hogy csokihoz. Elképzelhetõ, hogy mégis fáradt voltam:-)

Kisebb emelkedõvel nyitunk, aztán jönnek a sík részek a monoton S- jelzéssel. Sok sárral, alattomos pocsolyákkal, körülményes haladással. Öltöznöm is kell, le is szakadok a többiektõl, a kibõvült csoportban már Reszelõ és bibor is ott lépdel. A Nagy-Sas-hegy emelkedõje elõtt érem újra utol õket, a rövid hegymenet már nem tartogat különösebb meglepetést. Igazán a következõ ponton, a Só-hegyen kezdjük kapni az égi áldást, bár még kezelhetõ mértékben. A pontõrök hozzák a formájukat, a tûz mellett melegedhetünk, a kilátás pazar lehet, mert még sötétben is élvezhetõ.

A lejtmenet már nem. Idén sem úszom meg, a bokrok lekapják a ruhát, a meredek, csúszós szerpentin kiforgatja a bokát. Aztán monoton részek jönnek, Ráspoly, aki vezeti a sort rákapcsol. Én hátul gumizom, az elkopott talpú, kiszolgált cipõben igyekszem tartani a tempót. Az esõcseppek egyre sûrûbben, és egyre kövérebb szemekkel vernek, a nadrág tatósan vizessé válik rajtam. Jobb menni, mert a nappali melegnek nyoma sincs, a vizes cuccokat folyamatos mozgással fûtjük. Az utakon kellemetlenül csúszós filmréteg jelenik meg, aztán fokozatosan mélyebb lesz. Örökkévalóság, amíg a P-on elérjük a kisinóci elágazást. A máskor oly barátságos ep. most a vizes idõben nem késztet hosszú pihenõre. Falunk némi elemózsiát, fogyasztunk a pontõrautó csomagtartója alatt egy kis vizet, aztán zúzunk tovább.

Maradjunk abban, hogy az OKT követendõ szakasza -legalábbis kezdetben mindenképp- nem népszerûsíti a nagy vándorlást. A lábak csak úgy pörögnek elõttem, a tempó cseppet sem csökken, miközben én utolsóként próbálok talpon maradni. Csodával határos módon ezen a napon ez sikerült is. Azért sokszor balerinákat megszégynítõ mutatványok kellenek hozzá, bár a könnyedségük nem mérhetõ az övékével össze. Valahol aztán egy mély pocsolyát szilárd talajnak nézek, ideje volt a lábmosáson is túlesni. A Békás-rét és környéke újabb színfoltot hoz, a rét faunája ezúttal nevéhez méltón mutatkozik be. Ráspoly, aki még mindig vezeti a csapatot, egyre gyakrabban jelzi a kétéltûek felbukkanását. Én a gyengülõ lámpafénynél szinte sose látom meg  õket. Mire ideérünk, az esõ már kérlethetetlenül átáztat mindnyájunkat. Engem csak a cél közelsége mozgat, de ezzel a többiek se lehetnek máshogy, az élvezeti faktor már nem játszik. Végülis gyorsan Törökmezõre érünk, ahol ezúttal a házban van a pont, védve a zuhé ellen. Utoljára még feltöltekezünk a cél elõtt. Én csak mértékkel, reménykedem, hogy került a gyulyásból a célba is. Brigivel kicsit elõbb lépünk ki a házból, hogy megmásszuk a meredeket, és nagy lendülettel rossz, de ugyanolyan emelkedésû kaptatón indulunk el. Idõbe tart, amíg visszaoldalazunk a jelzett útig, így acsoportunk megint együtt érkezik a turistaházhoz. A csúszkáláson kívül már csak egy kis izgalom marad, próbálom is elképzelni, hogy megyek fel az utolsó meredek kaptatón a teljesen elkopott talpú túracipõben. Hát..., bottal sem volt könnyû, de hogy a többiek hogyan csinálták... A legvégére marad a csattanó, minden képzeletem felülmúlta a K+ en való érkezés a faluba. Az úton híg, bokáig érõ, sikamlós agyagos massza. Rettentõ lassan, óvatosan cuppogunk, még a botok segítségével sem maradok könnyen talpon. A cipõk legszívesebben persze a cuplák alján maradnának, itt már tényleg megváltás az aszfalt. A dél-börzsönyi sár rendkívül ragaszkodó fajta, hiába próbáljuk cipõnkrõl leverni, Bálinttal még a kékkút vize alatt is csak nagyjából tudunk megszabadulni tõle.

A tisztálkodás ellenére nem lehet szép látvány, ahogy beérkezünk. Hosszas szárítkozás, átöltözés, kalóriapótlás következik. Sajnos a gulyás is bennragadt a sárban, ennek ellenére gazdag a teríték az asztalokon. A rendezésben idén sem csalódtunk, kedvenc börzsönyi túrám remek keretekben zajlik. Az idén ugyan kevesebb volt a szarvasbõgés, de mást nem hiányolhattunk. Az utolsó három órát kivéve az idõjárás is igazi kirándulnivaló volt. Csak a Szívfájó-bércet, azt tudnám feledni. Most megnéztem. Annak a 4,6 km-nek a megtétele 75 percembe került. Maradtak még kihívások a Börzsönyben...

Mondjuk, az elég vacak volt, amikor a gerincen a hideg esõhöz még szél is társult, a vékony nadrágot hozzátapasztva az átfagyott izmokhoz. Rossz volt az is, amikor az agyagos úton hirtelen egyik lábamat sem találtam magam alatt, csak azt láttam, hogy a fotóstáska gurul-gurul a sáros-tócsás úton. És nehéz volt kilépni a Vigyázó menedékházból csurom vizesen újra az esõbe.

De azért mégiscsak megvolt a varázsa annak, ahogy szamócázva haladtunk a Fehér-kövek felé. És amikor letértünk a dózerútról a jelzésen, százféle színes virág között sétálhattunk. Vagy ahogy a sziklás csúcsok bújócskáztak a felhõkben..., az is nagyon szép volt. Meg amikor megindultunk a meredeken fölfelé, és rövid idõ után visszanézve a felhõlyukon az ellenõrzõpontig, mint a hangyák, jöttek a többiek sorban. Meg másodszor, amikor szinte egyedül voltunk, a hideg felhõben csak ketten küzdve a heggyel. Amikor körülvettek a hegyoldalon legelõ lovak. Ahogy a mohapárnán sétáltunk, és a meredek falu patakvölgyben átküzdöttük magunkat a kidõlt fákon. Amikor Havasrogoznál kicsit kisütött a nap, feljebb szálltak a felhõk, és kinyílt a völgy nekünk. Ahogy a Székelyjó feletti domboldalról beláttuk a Kalotaszegi falvakat, amiket a harsányzöld domboldalak vesznek körül, az is gyönyörû volt...

Aztán ahogy négyen baktattunk a felhõbe bújt tájékon, néha sejtve magunk alatt a meredek hegyoldalakat és felettünk a tetõket. Érdekes volt Kalotabikalban a román vendéglátás, ahol pálinkával, telemeával, hagymával, szalonnával kínáltak. Persze a patakátkelések is kalandosak voltak, javarészt közel térdig érõ, erõs sodrású vízben, ott, ahol máskor csak át kell lépni a csordogáló vízfolyást. És megtalálni az utat, magasra nõtt növényzetben, tocsogós réteken, birkák taposta csúszós szekérutakon, vízfolyássá alakult ösvényeken...

De elfeledtük, mert a szépet kerestük, és a nehézségek miatt csak könnyebb lett azt megtalálni. Szép volt hát nekünk, amikor megláttuk Kõrösfõ templomának tornyát. Amikor Nyáraszó felé elõször sütötte a domboldalakat a nap, a távolban pedig csillogtak Bánffyhunyad háztetõi. Ahogy a völgybõl elõbukkant a falu, mi pedig fentrõl, a domboldalról, mintha repülõn ülve látnánk. Közelrõl pedig a gazdagon díszített félköríves faragott oromzatok kápráztattak el mindig. És a Dámosi zsindelytetõs református templom, amit alacsony, de erõs kõfal vesz körül. Szép volt, ahogy a füves domboldalakon kanyargó utunkat láthatjuk a Negyed-hegyrõl. Hogy végigsétálhattunk a kalotaszegi falvakon, ahol a házak elõtti padokon üldögélõ öregek kérdezgettek és köszöngettek.

Ez volt 2010-ben a Vigyázó és a Kalotaszeg teljesítménytúra, nekem. Szép volt...

 

Magyar királyok nyomában 50

-200 Ft lesz, ezzel jöhettek-mehettek, amennyiszer csak akartok.

-Mi inkább csak túráznánk egyet.

-Ja, akkor mehettek...

Maci alatt repült az autó, idõben megtaláltuk a rajthelyet, és miután a polgárõr-parkolóõr realizálta, hogy miért jöttünk, ingyen beengedett.

Az itiner egy színes térképmásolatot és részletes szint- és távadatokat tartalmazott, a követendõ jelzések felsorolásával. Ha mindenképp, és nagyon hibát akarok keresni, akkor a színes fénymásolat nem volt olyan jó minõségû, hogy csak arról el lehessen tájékozódni, -legalábbis le lehessen olvasni minden jelzést-, használni kellett néha a táblázatot is. Ezzel fel is soroltam az összes rendezési problémát. Egyébként jellemzõ, hogy ennek ellenére nem kellett elõvennem a Mecsek térképet...

Csak okosan. Már a Várfõ-hegyet -ami a falu mellett magasodik-, is úgy közelítettük meg, hogy a szalagok letereltek a régi vasút nyomvonalára, így nem kellett tovább amortizálnunk a falu fõutcáját, és a talpunkat sem. A hegyre már a KL jelzés vezetett fel lihegtetõ meredekséggel, de nem túl hosszan. Biztos ami biztos, körbegyalogoltunk a csúcs alatti teraszon (tkp. félreértettük a szalagozást), aztán felmásztunk a tetõre is a pecsétért. A panorámára nem lehet panasz. Tájékoztató tábla is van az elénk táruló látványról.

Kicsit messzinek tûntek innen a magasabb hegyek, de meglepetésre kellemes séta következett, réteken, vadvirágos domboldalon át, cseresznyefás ligeteken keresztül, úttalan utakon, Vad-víz-árkon át. Jóka-hegynél érkeztünk ki Mecseknádasd határába, és a legrövidebb úton vágtunk át a Várhegyhez, ami ugyanúgy megszuszogtatott, mint az elsõ. Tekintélyes kilátó várt fent, de leginkább két pontõr, bodzaszörppel, és úticsomagokkal, ami tartalmazta a következõ várhegy meghódításához szükséges kalóriaértéket pogácsa és hasonló sós finomságok formájában.

Némi séta következett urbánus környezetben, de legalább alkalmat adott arra, hogy Maci stílusosan Almdudlerrel frissítsen egy sváb faluban. Az Árpád-kori templomtól sajnos aszfalton gyalogoltunk át a Réka-völgyig. A tervezett útvonal valószínûleg ugyanolyan szép és izgalmas lett volna, mint az eddigi, de a rendkívüli idõjárás itt keresztülhúzta a rendezõk számítását. Maci -nem minden belsõ indíttatás nélkül- rendkívül dinamikusan mászta meg Rékát, én csak igyekeztem nem lemaradni. Valamivel a csúcs után találtuk meg az ellenõrzõpontot, ahol a jókedély mellett szekszárdi borral, gumimacival is kínáltak. No meg "természetesen" vizet is vételezhettünk a hegytetõn.

A Langhöhe gerincén indultunk tovább, de nem, nem kell azt gondolni, hogy vmi szokott útvonalon jutottunk el a Zengõig. Hamarosan leereszkedtünk ugyanis a Réka-völgy járatlanabb szakaszára. Az esõzés ellenére a víz szépen visszahúzódott, lehetõséget hagyva a mesés patakmeder végigjárására. A szúnyogok azért igyekeztek visszazökkenteni a valóságba. A PO leágazást nem vettük észre, ezt egy mocsarasabb rész bokáig süllyedéssel honorálta. Pedig a szalagok itt is elég látványosan lobogtak, de néha jobb, ha az ember a lába elé néz. Az árokból kijutva tovább folytattuk az emelkedést a P3-ön a Dóri-útig, aminek itt is a jelzetlen szakaszát tárták fel. A sok lassító után ez egy kellemes szintút volt, több helyen rálátással a Réka-völgyre, majd az elõttünk levõ következõ nagyobb falatra, a Zengõ kettõs csúcsára. Jól esett már ez a könnyebben járható rész. Végül ismertebb részhez érkeztünk, és a P+ S- kombináción értük el a csúcsot. Utolsó korty vizeinket tartalékoltuk már ekkor, hiszen a Zengõn nem számíthattunk komolyabb frissítésre. Nem számoltunk azonban az útvonal tervezésében is fõszerepet játszó Balázzsal, aki mellesleg felhozott egy karton ásványvizet az energiaital, a töltött csoki és a cukorkák mellett. Nagyon jólesõ volt ez a gondoskodás!

Püspökszentlászló pedig már csak egy félórányi erõs, sokszor csúszós lejtmenetre volt a S- jelzésen. Itt aztán a szokásos zsírospapa mellett olyanokkal kínálgattak, mint sör, házi sütésû szalámival töltött sós kiflicskék sörkorcsolyának, a "szokásos" energiaital, és újra töltött csoki. Én kissé nehezen szabadultam az asztaltól, így a ponton beért minket az eddigi elsõ, akit észrevétlenül hagytunk el valahol.

Teli hassal másztunk fel Kisújbánya aszfaltcsíkjáig, majd a Cigány-hegy meglátogatása nélkül jártuk végig a K+ jelzést, közeledve a Szederindás-kút felé. A Mecsekben számomra ez az egyik legkedveltebb terület, beleértve a PO jelzést a Sín gödörben is. Most ezt nem kellett végigjárni, csak ízelítõt kaptunk belõle, helyette kikanyarodtunk és hosszan emelkedtünk felfelé a S+ jelzésen Máré-várig. A nap közben magasra hágott, és merõlegesen tûzött le a nyiladékba. Macival csúnyán megizzadtunk, mire felértünk. A várnál szerencsére frissitõvel vártak, nem is akármilyennel, házi kalács volt a menü, jóllakásig. Mondjuk a kollega elég visszafogott volt, úgyhogy nekem kellett bizonyítani, hogy milyen jól sikerült a sütés.

Kellett is az energia, mert a S+ folytatása is inkább felfelé vezetett, mint lefelé, egész a Vörösfenyõ kulcsosházig, ahol most is nagy élet folyt. Innen nem a szokásos Dobogó mászás következett a S-n, hanem egy furmányosabb útvonalon hátulról támadtunk. Már a térképen is jól nézett ki, hát még élõben! A SO jelzésen a Balincai-kút felé tartottunk, ami hasonlóan a többi forráshoz igen jól "szelelt". Egy vadászházat mellõzve aztán lekanyarodva a jelzésrõl nekifutottunk a Somlyónak, kezdetben egy meredek földúton, majd a szalagokat követve csak úgy iránymenetben, egyre bokatörõsebb terepen. A tetõ felé enyhült a meredekség , épp ideje volt már, mert fogyott a szusz is. A csúcson aztán már annak is örültem, hogy élõ ember van a ponton a pár millió szúnyog mellett, de ha ez nem elég, hát muffint is felszolgáltak. Kb. "minél többet egyél!" stílusban. Ez már minden álmomat felülmúlta.

A Somlyóról aztán már egész könnyen kikecmeregtünka a S-ra, hogy hosszú lejtmenetben jussunk le a túrához méltó szépségû Farkas-árkon a célba, nem kihagyva persze a Lendület-forrás frissitõjét.

A célban egy sátor is fel volt állítva, mint kiderlt, ide is mi érkeztünk vissza elõször a hosszútávról, így extra ellátásban volt részünk, el kellett pusztítani egy jó adag gulyást, ami jól sikerült darabja volt a menünek. Megöltünk még néhány virslit is, és persze az elmaradhatatlan kuglóf is a részünkké vált, szóval nem volt könnyû felállni az asztaltól. Mindezekért a jókért meg sem kellett mozdulni, szinte már kellemetlen volt, ahogy felszolgálták.

Ki szeretném emelni még a díjazást, mivel annak minden tagja nagyfokú igényességrõl árulkodik. Minõségi papíron szép nyomatú elismerõ oklevél, kitûzõ I. Istvánnal, míves kulcstartó a Szentkoronával. Ez olyan szép darab, hogy jelvényként fog a falra kerülni.

A túrát a Völgység TE tagjai olyan odaadással, ötletességgel és annyi munkával szervezték meg, hogy csak a legnagyobb elismeréssel tudok róla szólni. Köszönöm nekik ezúton is, hogy részese lehettem.

Aki kíváncsi, miért lett a túra neve az ami, érdemes eljönnie megnézni. Remélem, láthatom még leghíresebb uralkodóinkat az erdõ fáin szembejönni :-)

Pázmándi TOPorgók Éjszakája 28

(Nem ígérhetek mást, csak vért, verejtéket...)

Joeval tekertünk le Pázmándra, õ kicsit messzebbrõl, Battyánból, én csak Fehérvárról. Az úgy világos volt, hogy nem fogunk fázni. A rajtintervallum elején érkeztünk, és nem voltak kevesen, 7:10-kor 60 feletti rajtszámmal indultunk. A start után még lépéshiba csatlakozott, vagy mi csatlakoztunk, ahogy tetszik.

Kellemes sétának indítottuk, de az elsõ pont után észre kellett vegyük, hogy vérmes szúnyogok hada kísér minket. A naplementével ráadásul egyre bátrabbak és bátrabbak lettek. A pázmándi forrás után rövid látogatást tettünk a szõlõben és egyéb kultúrnövények közt, majd tempósan megmásztuk a Nyír-hegyet. Ennek ellenére nem tudtuk lerázni a szúnyogokat. 25 km hosszan elkövetett néptánc következett. Pedig lépéshiba megosztotta velünk kullancsriasztóját. Nem is hoztam haza egyet sem :-) És ezúton rögvest engedjétek meg, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet a pontõrök irányában. Én talán hagytam volna önkiszolgáló pontot magam után, egyék a kefét a szúnyogok...

Innen számomra ismeretlen és jelzetlen útvonalon jutottunk le a Nadap-Lovasberény mûúthoz. A hátráltató tényezõk ellenére, észre kellett vegyük, hogy szép erdõben vezetett az út, méltó szakasz került be az útonalba. A mûúttól rövid emelkedõ vitt fel a Velencei-hg. legmagasabb csúcsára, ahol aztán almával is kínáltak. Jól is esett, mert a nagy igyekezetben és melegben fürödtünk saját verítékünkben.

Likas-kõ ezúttal kimaradt, de egyik kedvenc utamon, a Z+ -en csurogtunk le Sukoróig. A Néprajzi Házat lépéshiba közelebbrõl is megtekintette õzikés pecsét reményében, mi Joeval a kékkútnál frissítettünk. Ezúttal a templomot kikerülve haladtunk a Gyapjaszsákig. Innen végig a jól ismert TOPorgók útvonalat követtük a célig. A S+ -en jutottunk el a zsíros kenyeres pontig a Vörösmarty-présház közelébe, a Bence-hegyre vivõ szerpentinen. Elõtte privát tesztet hajtottunk végre a hegy meggytermésén. Az etetési ponton még kézmosási lehetõséget is biztosítottak, ami nem hátrány, amikor reménytelenül kullancsriasztós minden porcikánk.

A maradék világosság, de már inkább a közvilágítás kihasználása mellett caplattunk fel a Bence-hegyi kilátást ellenõrizni. Lefelé inkább már lámpát kapcsoltunk, hogy megcsodáljuk, milyen frankón is mûködik a fényvisszaverõ szalagozás. A S-n ereszkedve csalódnom kellett, hiányzott a birkanyáj Nadap határában, most térdig ért a fû a réten. Nem messze szemben fényfüzérek, hisz az útvonal itt 200 m-re kerüli csak egymást. Volt, aki fényeinket meglátva kezdett is keresztben jönni a réten, de Joe segített kiigazodni a haladási irányt illetõen. A P-ra kanyarodva pikk-pakk meg is érkeztünk a Szintezési fõalapponthoz, ahol jókedvû fiatalok hada bélyegzett, biztos jól múlatták az idõt...Joe ezt frappánsan három szóval jellemezte, de ezt most nem idézném :-)

Tartottam tõle, hogy a Csúcsos-hegyre fel elveszünk a bokrosban, de egyrészt nagyon jól sikerült kijelezni, másrészt még ki is takarították az útvonalat. Fent a hegyen derült ki, a pontõr lányok remek helyet választottak, a szúnyogokat elfújta a szél, csilagfényes kilátás, minket pedig egy csokival motiváltak. Leereszkedés után jött az útvonal rákfenéje, viszonylag sok aszfalt a Cseplek-hegy felé, de most nem zavart, a szúnyogokat könnyebb volt így lehagyni. A hegyen azért még kaptunk a jóból, így Maku Lacit gyorsan otthagytuk tovább õrizni a pontot.

Már csak Zsidó-hegyre kellett feljutni, tudtuk, hol kell keresni a leágazást, ami nem is baj, bár ide is jutott megerõsítõ jelzés. Lefelé bokatörõs a sziklák közt lejutni , annyira figyeltünk is a lábunk elé, hogy mindhárman lesérültünk, fej felõl. Lépéshiba fején elég csúnyán szétnyílt a bõr, Joe arcába egy ág szúrt, nekem a homlokom bõrtelenítette egy ág néhol, szóval vérünket is adtuk a teljesítésért. A malomnál tábortûzzel fogadott a pontõr, majd a térképvázlat alapján navigáltunk a célba. Sokan inkább a fõutat választották...ami nem is rövidebb.

Arra számítottunk, hogy a gulyás finom lesz, és nem is csalatkoztunk. De hogy utána fagyi, három gombóc, választható, azért az már több volt, mint amire gondolhattunk. Összefoglalva: ez még mindig egy remek rendezvény. A jelzésekkel nagyon kitettek magukért a fiúk, az ellátás több, mint elég, vízre azért figyelni kell.

Feltöltõdve egész gyorsan hazatekertünk.

Börzsöny Éjszakai

Különösebben nem volt szándékomban elõzetesen indulni, nem is adtam le nevezést. De szombat reggel M. Attila jóvoltából négyen -bubuval és Évával kiegészülve- megnéztük a Téli Tihanyt, ami jókedvû bevezetõ túra volt. Innen már elõre tisztázott volt, hogy a következõ állomás Kemence, és én sem ellenkeztem, sõt készültem a továbbutazásra, a várható kihívásokra való tekintettel is.

A rövidebb úton, Párkányon keresztül szerettünk volna menni, de Zámoly épp egyike volt a megközelíthetetlen településeknek, és a mi utunk is arra vitt volna. Ekkor mondtam le másodszor a DMB-rõl. Meglepetésemre aztán úgy értünk a rajthelyre, hogy -groba jóvoltából- még egy rántott sajtra is jutott idõ. Hét perccel a hivatalos rajtidõ vége után aztán hárman el is indultunk az eddig leghavasabbnak bizonyuló ttúrámra. Magosfát kényelmes tempóban hódítottuk meg, de nem különösebben lassabban, miután az ösvény elég jól ki volt taposva, és felvezetõnk, bubu is jó erõben indult meg. Az elsõ siratófalon még könnyebb is volt a hólépcsõkön feljutni, mint a száraz, csúszós, kavicsos meredeken. Csanyának -aki az elsõ pont õrzését is magára vállalta- meg is jegyeztük, hogy felesleges volt a szintidõt növelni. Azért sejtettük, ami be is következett: a Börzsöny visszavágott a megjegyzésért.

A Nagy-Mána gerincig kicsit tempósabban mentünk grobával, innen a szemben húzódó Pogányvárnál már láttuk feltûnni az elsõ lámpákat. A meredek lefelékén itt lehetett rombolni, a puha hóban bátran megindultam, nem féltettem a térdemet. Ezzel magamra is maradtam. Lefelé találkoztam Jámborral, aki bevallása szerint a szintidõvel haladt, szerintem meg elég jó tempóban. Úgy volt, hogy majd a Rakottyás völgyben összevárjuk egymást (bubuval, grobával). Álldogáltam is ott 15 további túrázóval együtt, de rövid idõ után fázni kezdtem, még egy pulóvert meg nem volt kedvem elõkototrni, így egyedül vágtam neki a folytatásnak.

A nyom egyre kevesebb lett, magam is meglepõdtem, milyen sok embert fogtam be a pogányvári emelkedõn aztán még Varsa-tetõig is. Viszonylag jó erõben értem el a sáncokat, ahol a két síelõt is utolértem. Nekik is kemény napjuk lehetett! Csóványoson néhány szem keksz volt az extra szolgáltatás, itt ittam elõször, a fél liter, már jeges tea felét. Különösebben hideg pedig nem is volt, de a csúcsok körül hideg szelek fújtak. Égés-tetõ után igyekeztem újra felgyorsulni, de itt kezdõdött az igazi küzdelem. A nyiladékban mély hó volt, nagyon kevés nyommal. Abba lépve folyton elvesztetten az egyensúlyom. Megpróbáltam új nyomot törni, de az is fárasztó volt. Maradt a szökdelve rombolás, de az hasonlóképp hamar kimerített, bár egyensúlyozni igy sokkal könnyebb volt. Szóval nehéz küzdelem volt a PO a KO-ig, ahol végre jól járható rész következett.

Spartacus-háznál nagy élet szokott folyni, most csak néhányan voltunk. Az erõlködés miatt nem nagyon kívántam enni, pedig már nagy szükség lett volna rá. Elõvettem egy kis hazai sütit, és a mazsolával próbáltam pótolni az elégetett kalóriákat. A tea viszont nagyon jól esett!

A K4-en két sporttársra ragadtam, akik pont megfelelõ tempót választottak, nem zihálósat, de haladtunk. Furcsa mód a gyengébb emelkedõt is ugyanazzal a sebességgel teljesítették, így tõlük is elléptem, innen végleg magamra maradtam a túrán. A K-en azért néha jött szembe egy-egy túrázó, többek közt SzLA is, aki ugyancsak az emésztõszervi problémákkal küzdött. Csóványos elõtt már éreztem, hogy többet kellett volna enni, kezdtem nehézségekkel küzdeni, de a legrosszabb a Csóványos utáni K3 volt. A mély hóban képtelen voltam tisztességesen haladni. Ugyanazok a problémák jöttek elõ, mint a PO-ön. Szökdelés, vagy birodalmi lépegetõ üzemmód. Vártam, hogy eljöjjön végre a letérés a P-Z- ról, aztán vártam, hogy elforduljon balra az út, aztán végre jobbra, na hol van már, aztán mikor érem el a szerpentint, a francba, itt kellene lennie már annak is, na végre Kõkorsó, hol van már a kidõlt fa a patakátkelés elõtt, stb., így szórakoztattam magam de nem akartak fogyni a méterek. A nyomokból látható volt, hogy elõttem sem haladnak gyorsabban, de elöl taposni még keményebb meló lehetett.

Hosszas küzdelem után elértem a K+ -t, most legalább a patakátkelésekkel nem kellett küzdeni, néhány pici lyukon lehetett csak látni a csordogáló vizet. A Postásházból fények szûrõdtek ki, de hiába leselkedtem be, nem láttam terített asztalt :-) Hamarosan a 2. Csanyaponthoz, a Hamuházhoz értem. Két és még 3/4 óra kellett, mire átvergõdtem a Spartacus-háztól idáig, így a fennmaradó távot is még 3 órára saccoltam. Épp érkezéskor láttam a Börzsönyi Kéken elindulni négy túrázót, örültem, hogy mégis talán beérek valakit. Csanya bíztatott, hogy csak kilencen vannak elõttem, és az elõzõ csoport elég fáradt, de hát én is az voltam. Panaszkodtam egy kicsit, hogy nem megy, enni sem tudok, megkínált forró levessel is. Ez nagyon sokat segített! Csak egy fél pohárral volt bátorságom legurítani, de a benne levõ sók azonnal hatottak, ez vitt el az NHH aljáig. Elõször a Balaton szeleteket sem fogadtam el, mint holtsúlyt, de szerencsére Csanya rámtukmálta, "jó lesz az még".

Viszonylag hamar el is indultam, egy kis segítséggel -másodszor- a jó irányba, a nyáron oly könnyû emelkedõ most rettentõ fárasztó volt. Reméltem, hogy valahogy csatlakozok az elõzõ csapathoz, de nem tûntek fel elõttem fények, aztán a Nagy-Hideg-hegy tövében megint eléheztem. A levesnek hála most már lecsúszott a két csoki, de csak fent hatott igazán... Háromszor is meg kellett állnom pihenni, mire a turistaházba értem, ez még nem fordult elõ... A házban iszonyatos meleg volt, de le kellett ülnöm öt percre, megenni a maradék sütit is. Viszonylag hamar vissza is tért belém az élet, gyorsan menekülõre fogtam, miután pár szót beszéltem Á. Csabival, aki az elõzõ négyes egyik tagja volt, és éppen hidratálta magát.

Lefelé végre sztráda volt a piros nagy részén, a mai nap legnagyobb sebességét itt lehetett elérni. A letérések a Taxi-nyiladékról ugyan még lassítottak, de ezek már csak apró emlékeztetõk voltak a küzdelmes éjszakára. 3/4 7 elõtt léptem be a célba. A pihenõhelységben a gyorslábúak melegedtek, sétáLós, Pap Gábor, további ismeretlenek.

Végülis teljesen elégedett lehetek. Elértem a buszt, elõtte még volt idõm beváltani a virslimet Ákosnál másfél liter teára. Az átlagsebességem jobb volt, mint a Téli Tihanyon :-), és még sosem teljesítettem ilyen gyorsan a DMB-t. Igaz, nem is fáradtam el ennyire.

Csepel 50  (A halál 50 kilométere)

Ez a beszámoló azért íródott, mert az utóbbi idõben elhanyagoltam, hogy növeljem visszaemlékezéseim számát. Nem azért, mert annyira jól éreztem magam. Nem, ez egy piszok nehéz túra. Ráadásul unalmas. Sértõdés ne essék, de _nekem_ az, de ezt nem fogom minden egyes alkalommal leírni, hisz mégiscsak az én beszámolóm. Szóval ki kell fejezzem elismerésem azoknak, akiknek az 50 km sík terepen egy ujjgyakorlat. A 90 km-es gátgyaloglatokról ne is beszéljünk. A Kéttorony 50 emléke elég mélyen belémivódott, de úgy gondoltam, az akkori nehézségekhez a meleg és a homok is hozzájárult. Már elõre leszögezem, hogy nem. Ennyit menni vízszintben hidegben is ugyanolyan fárasztó.

Aztánmeg eleve nem túl nagy lelkesedéssel vágtunk a dologba, de a Sopron-Hollókõ vonal nem fért bele az e heti logisztikai tervezetbe, Szigetfalvak meg nagyjából a Fehérvár-Hollókõ tengelyre estek. Summa summárum, nekivágtunk az egyik legnagyobb tévedésünknek az évben, jelentõs mértékben bízva még az ígért hot-dog szolgáltatás kedélynövelõ szerepében.

Kinéztünk két buszt, amivel átutazhatunk Szigethalomról Ráckevére. Sötétben próbáltam megismerkedni Sz.halom nevezetességeivel, úgymint autóbuszállomás, ált. iskola, elágazás buszmegálló. Az elsõt hamar megtaláltuk, de aztán rossz irányt vett keresésünk, és idõpazarló módon jutottunk el az iskolához. Leparkolás után még úgy tûnt, esetleg idõben elfutunk a harmadik nevezetességig, de csak sejtetteük a koordinátákat, és hát hajnalban nincs piaci zsongás a külvárosban. (Jut eszembe: Szigethalomnak van központja?) Végül annyit futottunk a remélt jó, de aztán ködbe veszõ illúzió, azaz az elágázás buszmegálló irányában, hogy alig voltunk képesek visszarohanni a biztos pont, azaz az elsõ nevezetességig. Azért szerencsénkre, amit ez esetben talán pechként is lehet értelmezni, mögöttünk csukódott be az ajtó.

Az ilyen megöregedett, konzervatív gondolkodású túrázók, mint én, akik ráadásul építõanyagban gazdag környéken nõnek fel, kastély esetén minimum két szintre asszociálnak, és meglepetésként éri õket a rajthely épülete. Így történt velem is, de ettõl még a ráckevei palota impozáns építmény, hangulatemelõ a ködös hidegben. Szokásos SZTE hangulat a rajtban, sok gyerek, rutinos kezelése az induló túrázóknak, ismerõs kevés. Ráckeve nem is rossz hely, tényleg kisváros, mentesnek tûnik az agglomerációk túlfújtságától. Hamar elérkezik a nap fénypontja, mozgalmunkba egy virágboltban pecsételünk, az eladó hölgy rutinos túrázó és OKT teljesítõ. Dilen -nem írtam, de persze õ van mellettem- még elfogyasztja fél liter CBA kakaóját, így már szinte kerek a világ, csakhát aztán...nekivágunk a gátnak. Az elsõ km még csak-csak, nézegetjük a sok-sok horgásznyaralót, beszélgetünk, a köd csak akkora, hogy a Dunát még látjuk, de egyre kevésbé köt le a szûk látóhatár nyújtotta látvány.

És még azt is gondoltuk, hogy majd nem sietünk, akkor nem fog úgy fájni. Igen ám, de két kilométer gát után egyre inkább ott akarunk lenni a következõ ponton, túl lenni az egészen. Az pedig nem sietve hogy megy? Azért megálltam azt, hogy elõreolvasva az itinerben összeadjam, hogy mennyit kell még gáton caplatni, így nem sikerült a hangulatot teljesen megbélyegezni, mint a Monoton Maratonon, amikor közöltem, hogy már csak kilenc kör van vissza. Nohát, az elsõ pont azért csak meglett, nem is nagyon lehetett eltéveszteni, mert a pontõr ott állt a gát végében, mi pedig ráfordultunk a következõ falura. Jó-jó, szép volt a holtág, és komoly élmény volt az André Kertész fotómúzeum. Ez utóbbi megtekintése rövid idõre enyhítette testi gyötelmeinket, amik úgy tíz km táján már kezdtek érezhetõvé válni. Kicsit túlzok, de az elkövetkezõk fényében teljesen megértem magam.

Valami földutak, meg aszfalt következett, és közösen kezdtük nem megtalálni a bennünk levõ harmóniát, szóval tömény unalom volt. Lórév azért kicsit felvidított, még jó, hogy az itiner tájékoztatott, hogy miért olvashatunk annyi cirill betûvel vetett írást. Szerb falu ez, és tényleg, nem sikerült megérteni, hogy mirõl kiabál egymással két szomszéd. Az itiner aztán méterre közölte, mennyit kell megtenni a gáton, és ezzel véget is vetett a rövid idõre bennünk felhorgadt lelkesedésnek. Kicsit még elemeztem a Nagy-Duna töltésszerkezetet és méretét a Soroksári-Dunáéhoz viszonyítva, de aztán utolsó mentsvárunkhoz fordultunk, a macskákról és süteményekrõl, viszonyukról és viszonytalanságukról beszélgettünk. Ez egyre inkább abból állt, hogy Dilen mesélt, én pedig örömmel hallgattam, ahogy csicsereg. Sütemények esetén pedig a tévedhetetlen megmondó ember szerepét töltöttem be: ez jó lesz, az meg nem úgy, jó csokiöntettel, vagy éppen anélkül. Mindhiába. Egy idõ után elfogynak a sütik is, megtudtam, melyik 12 féle lesz idén karácsonykor, a nyomorult gát pedig még mindig beláthatatlanul hosszú, még a kitisztult idõben is. Néha jöttek szembe ismeretlenek, vagy elhagytak futók, de magunkra voltunk utalva, nagy-nagy örömmel fedeztünk fel minden piros jelzést az ártéri fákon, meg magaslest, bármit, ami változást hozhatott volna az egyhangúságba.

Aztán egyszercsak elszaladt mellettünk Reszelõ. Hát ebben nincs különösebben semmi meglepõ, az utóbbi idõkben gyakran megesik, de a folytatás vidám perceket okozott nekünk. Nem sokkal azután, hogy tovairamodott, petami érkezett mellénk. Gyilkos elszánással, szemében a meg nem értettek lángoló dühével elõremutatott a gyorsan távolodó alakra és közölte:

-Megölöm!  - Dilen szerint Bagirát üldözi Maci Laci. Azért egy szívbõl jövõ "sok sikert" odavettem még, de félreértések elkerülése miatt inkább leszögezem, hogy ezzel nem Dani halálát kívántam elõrehozni, csak petami versenyszellemét megrõsíteni. Mint kiderült, ezirányú próbálkozásom kevés sikerrel járt. Legalább latolgathattuk a siker lehetõségét, miközben távolodott a két alakzat, és állandósult a köztük levõ különbség. Aztán volt még egy pont, de gyötrelmeink továbbra sem enyhültek, mivel az itiner ezúttal sem árult zsákbamacskát, pontosan közölte a következõ gátszakasz hosszát. A következõ kilométereken így lamentálhattunk leendõ ebédünk, azaz a hot-dogok méretén és számán, a töltet mennyiségén, illetve ezek viszonyulásán az ikeás gyártmányhoz. Csak eljött a megváltás, azaz az etetés ideje, azokkal, akik pedig esetlegesen kételkednek az erõszakmentes Csepel 50 lefolyásában, közlöm, hogy odaértünkkor Ráspoly és petami együtt és láthatóan ellenséges indulatok nélkül fogyasztották a forró kutyák végét. A rendezõk javára legyen mondva, korlátlan mennyiségû mustár elfogyasztását tették lehetõvé amellett, hogy nem csak egyetlen porció volt fejenként.

Szigetmásikfalura úgy értünk be, hogy elõtte további intelligens élet jeleire bukkantunk a hoszútávon, J. Zoli, Béla bácsi, meg a többiek -akiket nem ismerek, vagy csak elfeledkeztem róluk-, taposták a homokos utat a HÉV mellett, láthatóan õk sem tudtak jobb programot elképzelni szombatra, mint Ráckevérõl Szigethalomra jutni a lehetõ leghosszabb és legunalmasabb úton.

Újra szembetalálkoztunk a Reszelõ-petami duóval, akik elõre megfontolt szándékkal nagypistáztak egy vendéglátóegység felé. Dilennek és nekem is odakalandozott a tekintete, de megkeményítettük a szívünket és lelkünket, elszántan estünk neki a korántsem kellemes aszfaltútnak. Mentünk hát tovább aszfalton, holtágak mellett, földutakon, és végtelennek tûnt a visszalevõ 25 km. Kiértünk a Kis-Duna partjára Szigetvalahol, ezúttal a stégépítés és mint magántulajdon, annak megõrzésének rejtelmeibe kukkanthattunk bele. Persze nem apróztuk el, rögtön vagy 6 km-en keresztül. De lehet, hogy több. Vártuk a megváltó P kör jelzést, persze elõször a P4zetet értük el, ami messzirõl pöttynek látszott -ki az aki ilyen állapotban másnak látja-, aztán következett a P+. Ekkor már nagyon úgy gondoltuk, hogy a Po csak az itineríró fantizájának szüleménye, ami csakis a ttúrázók agóniájának meghosszabbítására szolgál, és vártam, hogy beleütközünk a Kvassay-zsilipbe, amivel végleg bebizonyosodik, hogy jó az én relatív idõ- és térérzékelésem. De nem, tényleg csak pár km-t haladtunk, így viszont meg tudom határozni a fekete lyuk biztos helyét. Ami valójában egy fekete csõ és a Soroksári-Duna jobb partja mentén terül el. A bennszülött népek Dunasor névvel illetik.

Na jó, innen visszagyalogolni nem lehet nagy kunszt. Dilen hálisten nem engedte, hogy leüljek, igaza volt, most koszorúzhatnák az ismeretlen teljesítménytúrázó megfagyott szobrát. Próbáltunk kicsit szaladni, hátha az nem fáj annyira, de egyik térdem elég sokat tiltakozott az ilyen jellegû tevékenység ellen. Végre a túra során elõszõr találkoztunk egy 10 m magas dombbal is, így számításaim szerint az összes szintkülönbség mértéke meghaladta a 26 m-t. A kövekezõ pont õrei jó szívvel elõsegítették volna elfeledni azt, amin ezen a napon átmentünk, hiszen volt bõségesen forralt bor a kondérba, de sportszakmai módszerekkel igyekeztünk túlélésünket biztosítani, ami kétségkívül nem olyan élvezetes és hatékony, de "sportszakmai", hogy magamat és másokat ismételjek - és értelmetlenné tegyem a mondat második felét.

Ekkor már annyira fáradt voltam, hogy csak azért mentem, hogy világosban beérjünk és ne kelljen elõvenni a lámpát, ami további felmérhetetlen következményû testmozgást követelt volna meg. A végére nem is nagyon emlékszem. Valami nem létezõ hosszúságú utcán mentünk, és ott volt az iskola. Számítottak rám. A bejárati ajtó mellett üres szék várt. Valahogy még az ebédlõbe átjutottunk, ahol a Visegrádi Paradicsomtúrákról megismert mennyiségben és fajtasokaságban állítottak elõ szendvicseket. A célba rövidesen beérkezõ Reszelõ-petami páros evés közben még megosztotta velünk terveiket. Enni is fáradt voltam. Aztán inkább elhajtottunk Pásztóra.

Szóval nem a rendezés itt a probléma. Hanem az, hogy bevállaltam. Dilen még fiatal és erõs, általában könnyen túlesik az ilyen stresszeken, legalábbis testileg, de nekem még a másnapi Cserhát 30-ra is maradt a fájdalomból. Szigetországba többet én csak min. két kerékkel többel vagyok hajlandó menni.

Olajos körút 40

ami akár az Aszfalt 40 nevet is kaphatta volna a keresztségben. Bemelegítésként Dilennel végigjártuk a tízes távot is, így akár sejthettük volna, hogy mi vár ránk. A rövidtáv arra is jó volt, hogy nappal is bejárjuk a Roki egy picinyke szakaszát, kicsit büszke is voltam, hogy emlékszem a kanyarokra, holott ez mégiscsak a zombis hajnali szakasz :) Kerek repkény és Kékdroid akkor rajtolt a 40-es távon, amikor mi a röviden. Mindenféle alaptalan ígéreteket is tettek, hogy majd jól utolérjük õket, ...háppersze. Nem tudtuk, hogy az Érchegységi százasra készülnek. Szóval a K+ nyomvonalát sem sikerült elsõre lekövetni Bázakerettyén, pedig csak értelmezni kellett volna az itinert és figyelni. Aztán elgyalogoltunk az Olajos emlékmû mellett, de még idõben feltûnt, hogy az itiner elsõ sorát továbbra sem olvastuk el, miszerint a kódot kell felírni, ahol nincs pontõr. 400 m-t visszafutni nem a világ, gondoltuk még akkor, hisz addig csak alig 3 km-t haladtunk az aszfalton. Budafán már készültek az etetõponton minden jóval, megígértük, hogy hamarosan visszatérünk. Azért ezután volt egy kis erdõ, kis emelkedõ, kis tó, kis madárdal, minden kelléke egy kellemes reggelnek. Szemben a mezõnnyel összeakadtunk újra Mr. és Ms. Droiddal, azért remélem, még látjuk õket idén. A kistolmácsi vasútállomáson minél több cukrot akartak adni, és taljesen egyértelmûvé vált, hogy itt nem egyszerûen kedvesek, hanem nagyon. Sorban jöttek még a hosszabb távosok, feltûnt néhány ismerõs, köztük Tibet és Vadmalac, akikkel teljesen meglepõ módon még találkozunk ma, hát igen, nem sejthettük, hogy "depóznak", de errõl késõbb. Némileg kilenc elõtt célba értünk.

A rajtoltatás nem éppen gyors, de negyed óra után ezen is túl voltunk, újra élvezhetjük hát a flasztert a vasútállomásig, sõt, nulla pontért a Kozár-forrásig, hogy elõtörjenek a Roki 130 emlékei újra. Budafáig ugyanaz az útvonal, de most a rövidtávosok jönnek szembe, nem is kevesen, félve gondolok egy esetlegesen leharcolt etetõpontra, de nem. Van limonádé, és nagyon-nagyon házi csalamádé, aminek készítõje is a ponton tartózkodik. A kis ház, ami egyben az ep. ugyancsak figyelemfelkeltõ, meg is csodálom a pórfödémet, és a stílusos bútorokat.

Aztán a P-n kell menni, majd miután jó tízpercet keressük a folytatását, és több helyen ösvény sincs alatta, levonjuk a konklúziót, hogy figyelni is kellene a jelzéseket. Már a kiscsehi út után, de az olajos út elõtt termetes sikló terpeszkedik az úton, nincs még bemelegedve, pedig én már izzadok. Annyira "szelíd", hogy eszembe kell jusson egy meg nem vett makróobi, miközben szenvedek a vázhoz kitben adott 18-70-nel. Az olajos útról is megállípítjuk, hogy alkalmas a kerékpáros közlekedésre, ráadásul mglepõ módon 500 m-t se kell haladni rajta. Egyenlõre.

A követkzõ szakasz a Tormaföldére vezetõ aszfaltútig élvezetes, kilátásokkal. Az élménynek aztán vége szakad. A mûút átvezet egy dzsindzsával benõtt patak felett, ahol uniós tábla közli, hogy itt bizony rekonstruálták a patakot. A táblát még épp nem takarja be a Csólán és Tsai Ltd&Co. a rekonstrukciót szerencsére igen. Az egyenes, messzeségben elveszõ mûútat látva jó viccesen -haha- megjegyzem Dilennek, hogy 10 km aszfalt következik. Még jó, hogy magam sem hittem. Tormaföldén nyitva volt a bolt, hûtött italokkal kezeltük külsõ égési sérüléseinket. Végülis Vétyempusztáig alig lehetett több mûút, mint 6 km. Az õsbükkös viszont lenyûgözõ, átlagmagasság 42 m, ezért megérte. Aztán csak kikeveredtünk az aszfaltra röpke km erejéig.

Marócot szép íven körbekerüli a P jelzés, így meglepõ módon nem kellett aszfalton hosszantolni. Jelzéseket figyelni annál inkább. Meleg is volt na, holmi hûsítõk képe rémlett fel elõttünk, amikor... hogy fejezzem ki? Költõien nem tudom, nem akarom. Lispeszentadorján legszélén, a civilizáción túl, ott, ahol a földútból aszfalt lesz, és ahol a kurtafarkú malac is túr, várt minket a fagyisautó. Még láthattuk a délibábon keresztül, ahogy Vadmalacék is személyes frissítésre használják fel, ezzel feltartva Bagaméri nénit a kellõ ideig. 6 gombóc 450 Ft. Kitartott a falu közepéig. Ott 3 purdé járt el az érdekünkben, lassítva az autó haladását, így a maradék két ízt is tesztelhettük.

Innen már csak 6 km aszfaltot kellett legyûrni, miközben megtudtuk, hogy az Olajos emlékmûnél a kód nem változott reggel óta, és hogy a fagyis autó Bázakerettyét is útbaejti. A célszemélyzet pedig igen kedves volt.

Itinerrõl: a 600 m szintkülönbség helyett >1000m, de ez önmagában egyáltalán nem baj, sõt! Pozitívumok: budafai savanyúság, fagyis autó, rendezõk, érik a szeder és a meggy az út mellett.

Csak az aszfalt, azt tudnám feledni.

Mátrabérc, a 2. futás

Az elsõ a Margita volt, szerintem gyenge idõvel, de mivel Ráspoly egyszer azt mondta nekem, jó az, úgy gondoltam, belefér ez is az életembe. Dilen még nem volt Bércen, nekem tetszik az útvonal és nem a nagy a tömeg, úgyhogy jó ötletnek tûnt kipróbálni, mit tudok. A " felkészülés" nem volt tökéletes, a Margita óta most elõször iktattam be hétközben némi futást. A hétfõi és a keddi 6 km még jól ment, szerdán égett a vádlim, úgyhogy gyorsan abbahagytam. Jobb híján szellemileg készültem. Visszafogott kezdés után, ha elfáradok, majd begyaloglok - szólt a terv. Reálisan a tavalyi 10 és fél óra gyaloglás után, amiben nagyon kevéske kocogás volt, most a 9 órát gondoltam megcsípni. Néhány ismerõs a rajtban, beállok valahová a futómezõny végére. 3-400 m után ég a vádlim, jól indul, gondolom majdcsak elmúlik. Hamar széthúz a mezõny, a dombokon egy-két emberrel kerülgetjük egymást, néhány késõbb indult gyorslábú elõz meg. Fel gyalog, síkon, lefelé óvatosan futva. Hosszú idõ után utolérem csibát, aki ugyanazzal az óvatos megközelítéssel halad, együtt is megyünk egy ideig. Egy órával a rajt után elmúlik az izomfájdalom is, végre könnyedén futok. Nem bízom benne, hogy elérjük a Kékest 3 órán belül, de nem is volt ilyen tervem. Aztán Oroszlánvár után ennek mégis egyre nagyobb lesz a realitása, a Markazi-kapu tábláinál pedig azt látom, hogy csak 6-os átlag kell. Ekkor már egyedül futok, a sziklás résztõl sokkal jobban tartottam, mint ahogy kellett volna. A Sas-kõig nagyon lassan megint utolérek egy kollégát. A meredek részeken aztán gyorsabban felmegy bottal, úgyhogy Kékesen õ csekkol elõször, én egy telefon miatt jobban lemaradok. 2:52, kezd körvonalazódni bennem, hogy ebbõl akár 8 óra is lehetne, a hetes átlagot kell "csak" tartani.

A sárga jelzéseken tömeg, többször sétálni kell, aztán a szörnyû lejtõ, de a sík részeken újra utolérem az elõbbi futót, Galyatetõig kerülgetjük egymást, a sziklás dombok nemszeretem kategória, nagyon megszenvedem. Csór-hegy sokkal jobban esett. Lefelé már fáj a térdem, pedig egyre óvatosabb vagyok. Mátraszentlászlónál nem megyek be a házba, irány a kilátó, de megint nehéz elõzni. A ponton elkövetem az elsõ hibát. Hosszú sor, egy szem félliteres vizemet leteszem a padra, amig kiöntöm a cipõm, és pecsét után elfelejtem magamhoz venni. A lejtõ után, ahol észreveszem, úgy döntök, kibírom M.keresztesig.

Ágasvár felé az elsõ dombokon már látszik, hogy elfáradtam, csak megyek a sok túrázó után, nem tudok kilépni. Lefelé a szokásos szenvedés, Ágasváron pedig végre egy kis víz, ezzel tényleg kihúzom. A Csörgõ-patak völgyében hiába sík terep, néha már gyaloglok. Keresztesre épp harangszóra esek be. Itt végre magamhoz vehetek fél liter vizet, ami furcsa mód aztán nem fogy el. A Múzsla épp egy óra, nagyon lassan megy, jönnek futók, akik elkerülnek. 7:06, le is teszek a 8 órás teljesítésrõl. Inkább üldögélek, hülye leszek futni, minek sietek, amúgy is szép ez a hegy, nem érdekel, fáradt vagyok. Tavaly majdnem 90 pec volt leérni, szóval megvolt az alapja a befordulásnak.

Aztán erõt veszek magamon, és mázlim van. Épp elkapok valakit, akinek láthatóan hasonló térdfájdalmai vannak, óvatosan kocorászik lefelé. Csendben ráállok, egymáshoz se szólunk, mindegyõnknek megvan a maga baja, én kényszerítem magam, hogy vele menjek. Nagyon várom már, hogy végre leforduljunk a Diós-patak felé, de a Múzsla nem akar elfogyni. A ráfordulásnál utolér L.Szilvi, pattog, mint a zerge, én meg szívom a fogam. A kimászás azért mindenkit meggyötör, hárman együtt érünk fel az útra, öt perc van órám szerint, innen én még hosszú útra emlékszem a mezõn, úgyhogy újra lemondok a 8 órás teljesítésrõl. Kevés gyaloglás után Szilvi elszelel, ketten futogatunk a cél felé. Közvetlen Szurdokpüspöki elõtt újraélednek a remények, amikor a mélyúton elénkfordul egy traktor. Se jobbról, se balról nem lehet kikerülni. Már négyen toporgunk mögötte, mindenki a 8 órában reménykedik. Végre leér, és balra elfordul, futás. Kérdezik, hol az iskola, én sem emlékszem, mennyit kell még az aszfaltos utcán menni. Aztán messzirõl ráismerek a kerítésre, meg sok az autó. A rövid hajrát valahogy nyerem, ilyenkor mindig elmúlik a fájdalom és a fáradtság. Beesek az asztalhoz, még épp megvan a nyolcóra, örömbódottá.

Vízparti Ötvenes 50K

Kismaroson parkoltunk le, így épp bemelegedtünk a zebegényi rajthelyig, plusz hosszasan csodálkozhattunk rá a visegrádi várra. Kis bizonytalankodással indultunk, lesz-e vajon túra, de a vonat épp 8:00-ra futott be, amirõl leszállt a rajtszemélyzet 2 doboz Balaton szelettel és más lényegtelen dolgokkal.

8:05-kor elvi rajt, leballagva a lépcsõsoron, végre bringára szállhattunk. A parti úton Szob végéig tekertünk, majd fel Márianosztra felé. Itt sem jártam még bringával, nagyon kellemes, enyhe emelkedõ végig, amin lehet nézelõdni. Kóspallagig sem változik a kép, de több a lejtõ :-), és az erdõ is. Forgalom szinte nulla. A kóspallagi elágazás (szépemlékû NaHáT ep.) után rövid emelkedõ visz fel a faluba, majd ez folytatódik a kisinóci th-ig. Itt volt az egyetlen önkiszolgáló e.p. Gurulás vissza a szokolyai elágazásig, ahol a túra legcombosabb, de nagyon rövid emelkedõje fogad. Sikerült megoldani outi áttétellel (38/22), úgyhogy büszke vagyok magamra :-) Még egy-két kisebb pukli, aztán hosszú-hosszú gurulás a Deszkametszõ-völgyben. Nagyon jó ötlet volt erre hozni a túrát, és az irány is pont a megfelelõ, ugyanis az útminõség tökéletes a gyors guruláshoz! Szokolya elõtt és után már vannak rosszabb szakaszok, és az idõ elõrehaladtával a forgalom is megnõtt, de élvezhetõ az útvonal. Viszont odafent rendesen befûtöttek, izzasztó meleg kezd lenni. Kismaros után a Duna-parti fõút mellett unalmas szakasz következik, ami Vácon, a folyó mellett válik érdekesebbé. A Zenepavilon közelében aztán már csak arra kell figyelni, hogy növekszik a népsûrûség.

Szolgáltatás a rajt után itt a célban van, pogácsa, alma, szörp. A kiírás pontatlan, szendvics az nincs. Ez részemrõl megbocsátható, tekintettel arra, hogy egyébként Vagdalthús túrái jól szervezettek és ellátásúak (ld. Naszály virsli + vaddisznópörkölt).

Váci csata 30

Hála a rugalmas szervezésnek, jó órával a rajtzárás után a seprû és a többi túrázó nyomába eredünk. Sajnos a Honvéd-emlékmûnél lemaradunk a huszárokról, helyette siklót látunk a tavak mellett. Igazolásként telefonnal fotózok, amit jól elfelejtek a célban. Csörögig a volt csatatéren járunk, mint az itinerbõl megtudjuk, de mást errõl a szakaszról nem lehet elmondani.

"Úthibák. Az egész falu területén." - hírdeti egy 40-es korlátozó tábla kiegészítéseként az útkezelõ. De hol vannak az utak? A falu másik végén a buszmegállót fotózom igazolásnak. Innen P, és azon végre egy pici szint Vácdukára. A falu végén két óriási törzsátmérõjû fa egy épülõ családi ház elõtt, és barátságtalan, törmelékkel felszórt út. Vetések szélén és között trappolunk a következõ ep-ig, és onnan tovább is, hogy Rádig aszfaltozhassunk a hõségben. Megyünk, ahogy tudunk, de eddig nyoma sincs senkinek.

A pontõrök azért ott vannak, hisz még 1 óra van zárásig, mint kiderült az utolsó két túrázót és a söprût is elhagytuk valamelyik kocsmánál (18 km). Így aztán Rádon leülhetünk, saját elemózsia, kékkút teszt, és nyugodt tempóban mehetünk már tovább. Újabb vetések közt visz az út, mellettünk terepmotorosok fel-le, de az erdõbe már nem jönnek be. Kosdig néha hûvösebb erdõn át megyünk, ez nagyon hiányzott már, de a faluban újra sok aszfalt, utána Cseletõpusztáig megintcsak poros földutak maradnak el lábunk alatt.

A meleg kiüt. Két hete még hófoltok közt, most 25 fok melegben lépdelünk. Az ep-n enyém az utolsó kakósnápolyi, hamar továbbállunk. Minimális erdõsáv, majd hosszantolás a P+ -en, még mindig balról süt le tüzesen a nap - ma már így marad? A S-n kilátás Vácra és a Naszályra, az M2-re, ezekbõl mindbõl ipari mûemlék lesz majd?

Az utolsó igazolás után megtudjuk, hogy Vác is hosszú település, nagyon. Ezzel vége a Tavaszi hadjáratnak. A célban díjazás arzenál. Váci csata, Tavaszi hadjárat, Wass Albert emléktúra kitûzõk, plusz egy érem. A csomagolás nehezen megy, fel kell málházni a reggeli meleg bringás holmit is a hátizsákra, majd fél óra alatt visszagurulunk Kismarosra.

Õszintén szólva, a gyalogtúra útvonala nem tett rám mély benyomást, a bringás viszont nagy élmény volt, több ismeretlen szakasszal. Mindenképp köszönettel tartozom azonban a rendezõknek, hogy lehetõvé tették a duplázást, a célban megõrizték a bicajt és egyáltalán...

Tavaszi Tekergés 82K

"Utolsó rendezés." Vészjósló két szó a kiírás végén elbújtatva. Mitagadás, ez adta meg a végsõ lökést, hogy idén is a Mecsekben töltsem a hétvégét. Pedig a Forrás Túra nagyon nehéz dilemma elé állított. A Szuadó 40-et -hála a baráti és logikus késõi indításnak- kipihenve érkeztünk a rajthelyre, ki mással, mint Dilennel. Úgy tûnik, egy ideig ez bizon így marad :-) A tavalyi 17 teljesítõ után Teca mamánál már ekkor több bringás készülõdött összesen. A rendezõk megnyugtattak, hogy idén az eredeti útvonalon viszik a túrát.

Tavaly -egy autóverseny miatt- kényszerûségbõl az utolsó pillanatban másik útvonalat kellett találni, de ez egyáltalán nem befolyásolta az élményt. Most viszont a kíváncsiság amiatt hajtott, mert a Nyugati-Mecsek inkább ismeretlen terület, mégha az utak egy részét ismerem is.

Hidegben indultunk fel Remete-rétnek, jól jött a bemelegítõ emelkedõ, saját tempóban. Talán a hûvös miatt, de motorosok sem elõzgettek. Kellemes ez az útvonal, mert az építõk ügyeltek arra, hogy kerüljék a durvább szögeket. A szûk és sûrû kanyarok miatt a hossza sem tûnik fel, így egyszercsak azt venni észre, hogy a nyeregbe érünk. A felvezetõ oldalon szélcsend és a gyenge napsütés is kedvezett nekünk. Rövid várakozás után már Dilennel együtt gurultunk le a lokális maximumról Orfûre. Az egész túrán ez volt a leghidegebb szakasz, begombolkozva is inkább a féket fogtuk, miközben sorra értek utol az eddig elhagyottak is. Pedig a vadiúj aszfaltozás minden bringás igényt kielégít, bátran lehet gurulni.

Orfû után sokszor szembecsapott a szél, de a pesti ember esti jóslata után sokkal rosszabbra számítottam. Rövid emelkedõk és lejtõk váltogatták egymást Magyarhertelendig, az ellenõrzõpontig. Innen szintben, de már kellemetlené váló szélben tekertünk Bodolyabérre. Ez a falu nem tett ránk mély benyomást, viszont az egyik buszmegállója alkalmas volt arra, hogy újrarögzítsem az önállósodó bringásórát. Kishajmás elõtt végre ráfordulhattunk a szentlõrinci útra, amin a szél hátán csak be kellett gurulni az abaligeti elágazásig. Itt Á. Csabi csokiosztás közben reménykeltõ választ adott érdeklõdésemre, miért marad el a továbbiakban a túra; szóval remélem, jól megfontolják a döntést, mielõtt törlik a programot.

Hetvehely felé tartva már számos szembejövõvel találkoztunk, akik túl voltak a hegyi körön. Nos, hogy is fogalmazzak, nem rossz idõvel teljesíthették a távot. A bakonyai elág. felé már volt néhány húzósabb emelkedõ, de még mindig maradt bõven elég áttétel - országútin már kapaszkodnom kellett volna. Az erdõs területen elõttünk 100 m-rel hirtelen és csendben kiváltott egy szarvas. Megállva nem tartott minket veszélyesnek, szemeztünk egy kicsit, majd szólt a többi 11 társának, hogy akkor õk is átválthatnak az úton. Kecses ugrással tûntek el a túloldalon, odaérve volt megdöbbentõ igazán ez, ugyanis egy kb. 3 m magas bevágás volt ott az út mellett, ahol minden erõlködés nélkül felszökkentek egy lendülettel.

Petõczpuszta elõtt van egy rövid szakasz, ahol csak elõkerült a kistányér, Dilen a dupla hajtómûvön kénytelen volt beérni az erejével. A pont a szépen rendbetett kiskápolna elõtt várt. Innen aztán hosszú-hosszú gurulás várt ránk vissza Hetvehelyre, a sportszergyár után egysávos, lezárt, de jó minõségû aszfaltcsíkon. Kicsi pofaszél után újra Csabinak integethettünk, és a csokiellátmányt is felmarkoltuk.

Abaliget sokkal kedvesebbnek tûnt számomra, mint bármely falu, amin eddig áthaladtunk, rövid idõ után pedig már megint a felújított aszfalton tekertünk, ezúttal felfelé, Remete-rétig. Örömmel konstatáltam, hogy maradt szufla, így igyekeztem meghajtani az emelkedõt. Ennek ellenére a csúcson újra csak keveset kellet várakoznom, hogy együtt gurulhassunk be a célba virslizni.

A kitalált útvonal szerintem remek, nagyon kevés a kifejezetten rossz minõségû szakasz, sõt, sok a nagyon jó. Számomra a túrázáshoz megfelelõen váltogatják egymást a hegyi és a sík szakaszok, nincs unalmas és beláthatatlan egyenes. A Pécs-Orfû utat kivéve forgalom alig zavart. Ellátás útközben épp amennyi kell, ilyen rövid idõ alatt azért nem merülnek ki a raktárak. A kitûzõre talán nem fektettek nagy hangsúlyt a rendezõk, de engem kárpótolt a látvány. Lazán, sok megállással, illetve egy alkatrész keresésével (nem lett meg :-( ) és Szuadó után is 6 óra helyett 4 és fél óra alatt végeztünk, én bárkinek ajánlom a teljesítést, ha mégis lesz rá mód a jövõben.

Pázmándi Toporgók Éjszakája 28

Nem éppen az éjszakai rendezvények a kedvenceim, de az elsõ rendezésû Pázmándi Toporgó olyan színvonalas túra volt, ami miatt ezt is kihagyhatatlannak ítéltem. További lökést jelentett, hogy ezzel közelebb kerültem a Fejér Megye Teljesítménytúrázója és a Velencei-hg. túrázója elismerõ címekhez. Ráadásként a hétvége igazi kánikulát hozott, így az elõzõ napi éjszakai Hadak Útján 55 után a nappali forróság helyett ismét hûvösebb idõben gyalogolhattam. Más választásom mellesleg nem volt, vasárnap munkanap :-)

Utóbbi miatt korán is indultam, 10 perccel a meghírdetett rajt után, de már 26-os számmal. Az útvonalat a tavaly õszi nappali túra kombinálásával hozták létre a rendezõk, és lévén hazai pálya, nem volt ismeretlen. A bevezetõ szakasz Nadapig szõlõsorok és napraforgó táblák között vezetett, s látható volt az igyekezet, hogy a sötétben indulók ne tévedjenek el. Ezt nagyban segítette a térképvázlattal ellátott itiner is. A szintezési õsjegy meghatározó pontját most sem hagytuk ki. A következõ pontot a gyerekkori túráimból is jól ismert P, majd S sávon érjük el, kezdetben kedves ligeteken, majd birkalegelõn a Bence-hegy felé fordulva. Az itiner szerint innen az éjszakai tó panorámájában gyönyörködhetnék, de még nem szakadt rám a sötötség. A látvány a lemenõ nap fényében is megunhatatlan. A Bence-hegyrõl sajnos hosszú aszfaltozott út visz a nadapi focipályáig, majd az itinert követve nem az õszi túrának megfelelõen a hegység legmagasabb pontját, hanem a sukorói Gyapjaszsákot céloztuk. Pecsételés után végre a "hegyek" közé vethetjük magunkat, immár a lámpa segítsége is elkél. A Z+ -en szinte rámborul a sûrû erdõ, de hamar a P-ra, azaz a Meleg-hegy oldalába érek. A tetõt közvetlen, "kitett" úton :-) közelítjük meg. Lesétálva a közeli Nadapra következik az egyetlen ismeretlen szakasz, az abból áll, hogy -sajnos- aszfalton közelítjük meg a Csúcsos-hegyet. Felfelé már elsõként pókhálózom le a keskeny, tüskés ösvényt, hogy elismeréssel adózhassam a pontõr teljesítményének, aki egy almával színig teli cca. 40 l-es zsákot vitt fel. Következett a Cseplek-hegy, majd utolsónak a Zsidó-hegy keresztjei. Innen sötétben nem könnyû a lejutás a meredek oldalon, ezt talán érdemes meggondolni a rendezõknek. "Megszokásból" várom az e.p-t a pázmándi malomnál is, de nincs. A patakhídon átkelve nem egyértelmû az útvonal. Itiner szerint egyenesen kellene menni, de a szalagok balra vezetnek a Zselléri-Lapos-dûlõre. A célt azért megtaláltam :-)

A Toporgóknak -remélem maradandó- védjegye a túra után fogyasztható finom bográcsgulyás. Fél egy után tele hassal elköszönök a rendezõktõl.

Összefoglalásként: jó itiner, a végén tapasztalt kis hibát kivéve megfelelõ kijelölés, a kitûzõ nem feledhetetlen, jó ellátás, remek rendezés, az útvonalból sajnos (betudhatóan a pázmándi kiindulópontnak) inkább az aszfaltos, urbánus részek maradtak. Szeretem a Velencei-hegységet.

 

Rákóczi 150

Álmodoztam az idén néhány szép dologról, ami hiányzott eddig az életembõl. A legelsõ a Velence Tízszer, amit nehezen, de letudtam. A másik a Zempléni-hg, ahol még sosem jártam, a jubileumi túra pedig megfelelõ apropó volt a tájjal való ismerkedésre. Kérdõjelek azért motoszkáltak bennem, hiszen azt, hogy felkészült lennék, még nem állíthatom. A leghosszabb túrám a Kinizsi volt. Az utóbbi idõkben elég sokszor fájdult meg a térdem is, így bizonytalanítva tovább az indulást. Az elõnevezési határidõ elõtti két hétben viszont kedvezõ fejleményeket tapasztaltam, így az utolsó pillanatban jelentkeztem. Hisz ez még úgysem kötelez semmire. A túra megelõzõ hetében aztán különösebb problémák nélküli teljesítéssel érdemeltem ki a SzuSóBuHa kupát, és ezzel a dolgok el is dõltek. Jófelé dõltek.

Péntekre kivettem idei második szabadnapomat, így végre több, mint 8 órát aludhattam...volna. Szándékomban állt ezt kiegészíteni még Sárospatakon is. A felkészülés többi része inkább szellemi volt. Bár nem szokásom, igyekeztem térképrõl memorizálni az útvonalat, ez késõbb hasznosnak bizonyult. Végül rajt elõtt két órám maradt, próbáltam aludni (nem sikerült), ennem kellett volna (ez se jött össze), tanácsokat kaptam rutinosabbaktól, úgymint Kékdroidtól és Kerek repkénytõl, akik ugyancsak sziesztázva készültek. Velük már az elõzõ héten megbeszéltük a közös indulást.

Pontban hétkor aztán start, én a végén lépek ki a kapuból, és azonmód megdöbbenek: a mezõny 90%-a úgy hetes átlaggal indul neki a hosszútávnak. Az elsõ ep-hez, a várhoz kis oda-vissza út visz, így keresgethetem az állam, amikor elrobognak mellettem az ufók. Akarom mondani a futók. A fõúton végleg utolérem Cam Mogóval kibõvült csapatunkat, hogy belevágjunk az estébe. Az iram még mindig soknak tûnik, lassan melegszem be. Az elhagyatott Pogány-kútnál van alkalmam elõször elõre állni, így az egysávoson befékezve megyünk fel. Véletlen visszanézek: nem csúnya látvány, ahogy Sárospatak fürdik a lemenõ nap fényében. A gerincrõl alacsony tölgyes út vezet le Komlóskára, félek, hogy már itt elcsúszok vagy botlok valamin a nem látható csapáson. A vizet a gyorslábúak már leverték, ezért most még nem ázunk el. A faluban szinte csak kényszerbõl iszok, és hamar továbbállunk.

Pusztavárig ránkereszkedik a sötétség, és megmásszuk az elsõ komolyab emelkedõt. Rég látott sok-sok szentjánosbogár tánca kíséri utunkat. A fényjáték feledhetetlen. Pusztavár-tetõn felmászok a romok közé, onnan megpróbálva megörökíteni, amit nem lehet. Közben megjön a csapat többi tagja, együtt indulunk lefelé a kellemetlen lépcsõs meredeken. Vezetõim tudják, hol kell elfordulni, így rájuk bízom magam. Király-kútig pár kilót felszedünk, az út kellemetlenül ragadós, agyagos, csúszós, bal lábammal lábszárközépig érõ pocsolyban én is megmártózom, letudva ezzel a túrára jutó "balesetem". Az ep-n kerékpáros pontõr vár, megszállott. Pontõrködés után letekeri a távot.

Ellenszavazat nélkül úgy döntünk, lemegyünk a kúthoz, de a jelzés gyorsan visszakanyarodik a szekérútra. Aztán vízmosta, úttalan utak következnek, elsõrendû szalagozással. Repkény viszont komolyabban megüti magát, de segít magán vmi csodakenõccsel, aminek már a neve is rosszul hangzik. Közben egész tumultus alakul ki az útszakaszon, nem érezzük magunkat egyedül, ahogy továbbmegyünk. Cam Mogóval kicsit elõrébb tartunk, egy elágazásban várunk Droidékra. Nem jönnek. Késõbb sem. Üldögélünk a sötétben, egy nagyobb csapat is ellép, aztán már gondolkodom, hogy visszamenjünk-e, amikor ismerõs lámpák érkeznek a sötétben. A regéci várhoz együtt érkezünk, rövid kaptatón a szembejövõk zsíros kenyérrel biztatnak. Hatalmas tábortûz, omlós kenyér, lédús körítés. Egyik szelet csúszik a másik után. Én még üldögélnék is, de ráveszem magam a folytatásra. A KP elágazását Cam Mogóval elnézzük, jelzetlen úton megyünk tovább. Nekem már gyanús, megállok, aztán csak összekiabáljuk egymást. Droidék ismerik a lekanyarodást a falu felé.

A hegyen minden finomság volt, de víz nem. Regécen húszméterenként van kékkút, itt pótolnánk folyadékot. Az elsõ nem mûködik. A második és harmadik sem. Aztán a negyedik, de még a hatodik is száraz. Én elvesztem a reményem, hogy több vizet cipelhetek, de a hetedikbõl vizet fakasztunk. Kellemes utak következnek, az esõ miatt csak néhol csúszós a hétszázas csúcsok közt. Cam Mogóval lemaradunk, és az eget bámuljuk. Õ a csillagképekrõl mesél. Szerintem irigylem a kisfiát. Aztán gyorsítunk, a Sólyom-kõre hamar felérek. Elég sokan üldögélünk, nagyon halvány hajnalpír az égen, 1/2 4 van. Amádé-vár felé diktálom a tempót, aggaszt, hogy közelednek a pontzárások. Az út jó, itt mintha elvágták volna az esõfelhõket, a föld mégcsak nem is nedves. Amádé-vár mellett elmegyünk, próbálom tartani a tempót a meredek lejtõn is. Repkényék után Cam Mogó is kicsit lemarad. A Kis-patak pihenõhelyénél vele várakozunk kicsit, aztán mindannyian együtt kellemes úton érkezünk meg a Pálos kolostorromhoz. Jó üldögélni. Itt valahol Kékdroid virslivel bíztat, én nem emlékszem a kiírásban Telkibányán szolgáltatásra. Nincs is, csak tabletta. Hideg van, mennék tovább, de Kékdroid zsákja, mint a mikulásé - feneketlen. A felkavart gyomorsavakat olajoshallal nyugtatja. Nem baj, pihenni kell, majd behozzuk.

Kellemetlen mûutazás, és gyönyörû reggeli kilátás következik, amíg fél óra múlva erdõbe nem érünk. Én már nem vagyok álmos, hajnalban túlestem ezen, és pörögnék. Elég lassan bandukolunk, közben számolgatok, nagyon aggaszt, hogy a zöld elõtt nem marad semmi tartalékidõnk, pedig Bubu elbeszélése alapján a legrosszabbra számítok. Kicsit a többiek elé vágtam, rövid idõre megállok, de nem jön senki. Inkább Hollóházán tervezem bevárni a csapatot, õk biztos nem tévednek el. Pap-erdõ után az út mellett alszanak néhányan. Hamar Hollóházára érek, ezen a szakaszon nem lehet téveszteni. A ponton görögdinnye vár, így kora délelõtt nem kívánom, csak egy fél szeletet nyomok le. A depóautónál hosszasan vacillálok. Végül nem cserélek cipõt, inkább a sokat látott kényelmes, mint a kitaposatlan vízálló. Leteszem a zsákot is a rövid körre, csak egy fél literes palack és aszalt barack a csomag. Hiába vacakolok, nem jön senki, nincs mese, akkor tovább. Tempósan haladok, kíváncsian készülve a füzéri látványra. Olvastam sokat róla, de ez nem elég, ezt látni kell. A másik amire készülök, a meghirdetett meleg étel, nos, ebben csalódom. 50 km múlva kész lesz. Azért a zsíros deszkából fogy bõven. Idefelé is eltévedtem Füzéren, most kifelé sem találom az utat. Ráadásul esni kezd. Viszonylag hûvös van, a kabát Hollóházán vár, így egy fa alatt várom a zápor végét. Kicsit lankad, továbbmennék de 50 m után újabb fa alatt várakozom. Negyed óra után megunom, inkább elázom, aztán már menet közben öt perc múlva meggondolja magát és eláll.

Bodó-rétig megkapó és változatos az útvonal, a pecsét mellett házi róka is van. Lefelé megint tévesztek, nekivágok a Kelemen-bércnek, aztán visszamegyek az utolsó jelzésig. A mûút keresztezéséig leverem a bokrokról a vizet, már úgyis mindegy. Aztán Hollóházáig egyre szebb idõ kerekedik, süt a nap, de nincs meleg, szép az út és rengeteg a gomba. Az ep-n felveszem az elhagyott cuccaimat, és megfogadom, hogy máskor nem felejtem ott a térképet. Itt érem be Ibolyát és útitársát is. A dinnye már jobban esik, bár komolyabb energiapótlás kellene. Úgy emlékszem Kékeden ez nem várható, de a remény hal meg utoljára. Lélekben készülök a túra legnehezebb 35 km-ére.

A S Kékedig elvileg nem nehéz útszakasz, annál megdöbbentõbb, hogy fáradok. A szebb szakaszt felváltja a mûút unalmas trappja, majd az ep. elõtt egy újabb szép réten vágunk át. A ponton csak bíztatást és folyadékot kapunk. Elkeseredésemben jobb híján cipõbetétet, zoknit cserélek, kész a megújulás. A kékedi kocsmában sincs komolyabb ennivaló, de úgy emlékszem, az eszkárosi sorompóhoz hideg ételt hirdettek, addig kibírom. Kékeden bõszen keressük a továbbutat, aztán rossz irányba állunk, nekivágunk a mûútnak. Közben sokan beérnek, és bizonygatják, hogy jó felé megyünk. Rábeszélnek. Bõ egy km után fordított irányú rábeszélés történik. Vissza a faluba. A dombtetõrõl jól láthatóan esõfelhõk jönnek Kassa felõl, a Melczer-kereszt felé meg is kapjuk az égi áldást. XVII/3-as kõnél aztán nekifordulunk a Szurok-hegynek. Nem utolsó látvány, ahogy elõttünk tornyosul ez az erdõborította piramis. Lehorgasztott fejjel megyek neki az esõnek, tízpercenként felnézek, de a hegy ugyanakkora. Mindenki keresi a járható füves részeket a csúszósan sáros szekérút nyomai közt. Lélekölõen hosszúnak tûnõ idõ után hirtelen a hegy lábához érünk, ami minden átmenet nélkül válik gyilkosan meredekké. Valahogy a csoport elsõ részére keveredek, de nagyon-nagyon lassan haladunk. Fegyelmezem magam, az elõttem lépdelõ nyomában megyek, csak semmi erõlködés. Fáradt vagyok mégis. Számolom a köveket, aztán már a lépéseket is. Csak nem megállni. Vésztartalékom veszem elõ, az energiamüzli sem segít. Aztán egyszercsak fent vagyok. A lefelé sem könnyebb: csúszós, avaros, murvás, köves, térdfájdítós, kicsit csalános az út az ep-ig. A sorompónál egy pohár gyógyszeres víz jut mindenkinek. A Lipovec elõtti frissítésben inkább már nem is bízom.

Rövid meredek után nagyon szép útvonalon visz innen a zöld. Hegyi rétek, csodás erdõk, patakátkelések váltogatják egymást a Nyerges-hegyig. Sokszor élvezhetjük a páratlan kilátást is. Itt valahol már a tájékozódásom is elvesztem, úgy érzem, csigavonalban megyünk. Kisebb emelkedõk után elérjük a Nagy-Milicet is. Kicsit többet vártam, de megszavazunk egy rövid pihenõt. Az utolsó aszalt barackokat rágcsálom, a végén ugyanolyan éhes vagyok, mint amikor elkezdtem. Az itiner innen könnyû utat jósol a Tolvaj-hegyig, de újabb és újabb puklikon kell átvágni. A látvány azért feledteti a kisebb nehézségeket. A füzéri vár egy mesekastélyra emlékeztet a Zempléni-hegység vonulatai elõtt, ahogyfalait megvilágítja a lenyugvó nap, körülötte minden árnyékban. Tolvaj-hegy után nincs miben gyönyörködni, ez már a Lejtõk Ura. Vastag avar a csúszós úton. W. Géza pokoli sebességgel vágtat el, irigylem a térdeit, én próbálkozom mindennel. Hagyományos módon, toporogva, hátrafelé, sehogy sem megy hosszabb ideig. Tíz perc után is ugyanannyi avarfedte út látszik a nyiladékban. Azért késõbb csak csillapszik a lejtõ, balkanyar után ott a XVII/30.

Mondanom sem kell, vidáman, bíztatva, de csak egy pohár gyógyszeres vízzel várnak. Ettõl sem lakom jól. Egy kis víz még a további útra, aztán rock n roll tovább, rövidesen újra sötétedik. Az útvonal megint szép, kiszalagozott, ha nem látnánk a határköveket. Mély patakvölgyeken kell átmászni, az avar fehérlik a rengeteg gombától, de jól járható az út. És egyszercsak ott tornyosul a Lipovec. Ahogy ballagok felfelé, nem tudok másra gondolni, ezt a hegyet úgy építették meg földmunkagépekkel. Egyenletesen meredek emelkedõ, akkor is ha jobbra nézek, akkor is, ha balra. Ha ez nem lenne elég, a végén ráborítottak a tetejére pár Kamaz követ, ami legurult. Két egyforma lépcsõvel is színesítették (elvégre piramis), amitõl nem látni a következõ emelkedõt, had higgye a túrista, hogy már felért a csúcsra. A valódi csúcs után újabb botladozás, és hamarosan elérkezik a búcsúintés a zöldnek. Még egy kilátópontot érünk el, jól szalagozott, amúgy nehezen megtalálható K3-ön, de a Bába-hegyen már érezhetõen végefelé jár a nap, hûvös szél fúj. Rákapcsolok, hogy ne kelljen lámpázni Füzér elõtt. A lefelé szerpentinezés Pusztafaluba gyorsan megy, K+ az erdõszélén már szinte sötét, egyedül vagyok, mint a kisujjam, néha már azt hiszem nem jó felé megyek, de mindig elõkerül az erdõszélen a jelzés. Egy kicsi lámpás menetre mégis szükség van az erdõben, vetéshez érek, és újra egy eltévelygésben van részem Füzéren, ez már nem változik meg ma.

Teljes sötétben érkezem az ep-ra, és igen, igen, végre meleg étel is vár. Az úttévesztés miatt hamarosan mások is beérkeznek, van, aki bizony haragosan "támad" a pontõrökre az elmaradt etetés miatt. Megértem õket. Én csak falom az elsõ adagot, aztán kiderül, több nem nagyon jut, mások is jönnek utánam. Megszánnak még egy féltányérral, kiegészítem a megmaradt zsíros deszkával, és elégedetten hátradõlök. Kicsit meglepõdök, befut Kékdroid és Kerek Repkény - ezt hogy csinálták. Sajnos aztán közlik, hogy autóval. Sokat segítenek azzal, hogy rájuk bízhatom a fotóscuccot, ami már rendesen kidörzsölte a csípõmet. Legalább fél órát tetvészkedek, aztán egy nagyobb csoporttal útnak indulok. Búcsúzóul bíztatom Ibolyát, úgy tûnik, mintha fel akarná adni.

Bózsváig a sötétben unatkozom. Trappolunk a réteken és a vasúttöltésen, és iszonyú álmos vagyok. Végül nem látok mást, csak homályosan két láb ütemes mozgását magam elõtt, ezt követem. Percenként tévedek bele a régi vasút kétméteres gazába, amitõl felébredek...fél percig. Valahogy megérkezünk a Bózsvai-sziklához, ahol megkapom az utolsó lökést a befejezéshez. Határtalan hálás vagyok a pontõrnek, aki kávéval kínál. Belém ez óriásit rúg, lévén, hogy amúgy nem vagyok fogyasztója. Elõre is állok, és jó iramban nyomjuk. Kishutáig kellemes szakasz jön a Szuha-völgyben, ahol utolérem Á. Csabit. Ebbõl úgy gondolom, már nagyon rosszul nem állhatok idõvel. Nagyhutáig aszfalt vezet, de csodálatos mód nem érzek fájdalmat, úgyhogy beszélgetés közben szinte felszaggatjuk az utat. A falu végén aztán elfelejtjük bevenni a kanyart, úgyhogy megint a közben megérkezõ "tömeggel" indulok Vágáshutára. A tempó nem nagy, én megyek a sáját iramomban, és az aszfaltra kiérve egyedül találom magam. Az unalmas sík részen elmúlik a kávé hatása, többször is belegyaloglok a falu elõtt az út mellé ültetett növényekbe, amíg el nem alszok állva az út szélén pár percre. Ébredés után öt perc csak az (ön)frissitõ pont. Abszurd, már nem vagyok éhes, a gulyásra készülök, érzem, hogy innen gyorsan beérek, nincs semmi problémám.

A következõ szakasz a Rákóczi-fáig még bõven tartogat szépségeket, és már látni is. A felkelõ nappal megjön az én erõm is, nem nehéz felmenni a kisebb emelkedõkre. A Gyökér-völgyben utolérem és felismerem tomyyt is, akivel pár szót váltunk. A Deák-kútnál megint "elfelejtek" lekanyarodni az útról, de amikor ÉNy-nak tartok, észbe kapok, és visszamegyek. Megnézve a térképet már utat fogok. A Rákóczi-fánál csak zsírkrétázni állok meg, és újra tovább. Semmi fáradtságot nem érzek, ugrálom át a sáros-pocsolyás részeken, de Károlyfalvánál megint elkevergek. Megyek fel-le, a szalagozást azóta sem értem, valahogy nem stimmel a jelzésekkel. Húsz perc kevergés után valaki jön, aki határozott irányba áll, én meg a nyomába szegõdöm. Kicsit lassúnak találom a tempót, így a Tengerszemnél egyedül verem fel a pontõrt. Gazdag terüljasztalkám(!) a cél elõtt öt km-rel, inkább nem kérek.

Ahogy kiérek a szõlõkhöz, kiderül, hogy ma is meleg lesz, de már semmi sem tántoríthat vissza. Innen örömmenet, kívül-belül nagy vigyor. Csodás túrán vagyok túl, a Zempléni-hg. méltón mutatkozott be. Bár elõzetesen nem értettem, miért kell két éjszaka menni, a zöldet nagyobb élmény nappal megcsinálni. Végül másfél nap gyaloglás után újra beléphettem az iskolába. A célba láthatóan régen érkeztek már elõttem, de azér elõkerült valaki egy célpecséttel.

A jól megérdemelt gulyás is bõséges mennyiségben állt rendelkezésre, a tornetermbe pedig válogatni lehetett a szivacsok között:-)

A rendezésrõl

A szép vezetésú útvonal követése érdekében láthatóan mindent megtettek a rendezõk. Volt ugyan tévedési lehetõség, de temérdek szalag került kihelyezésre a rosszul jelzett részeken. Az itinerre kár szót vesztegetni, nem ez a rendezés erõssége.

Az ellátást viszont nagyon elszúrták. Alapvetõen nem is az a gond, hogy 50 km-en keresztül négy pohár gyógyszeres (értsd kalciumtablettás) víz volt az ellátás. Erre fel lehet készülni. De elõre meghirdetni egy gyümülcsös, egy csokis és egy hideg ételes frissítõpontot úgy, hogy helyette csak vízhez juthat az ember, több, mint hiba. Minden elismerésem azoknak, akik ennek ellenére futva teljesítették a távot. És egyáltalán: gratulálok minden teljesítõnek, aki akárhogyan is, de beért a célba.

Remélem, jövõre alkalmam lesz újra ott lenni a 110-en, és akkor, megfogadom, kajával jobban készülök.

Egri Bükk 80K

A tavalyi 50-es közben már halványan irigykedtem a Völgyfõ-házhoz begurulókra, következésképp idén a kerékpárt is elszállítottam a rajtig. Elõre úgy terveztem, hogy nem csak annyi idõt töltök a Bükkben, ami a 80 km megtételéhez szükséges, azt szerettem volna, ha jut idõ egy nyugodt 30 km-es körre, végsõ esetben 15-ösre, vagy egy maszek túrára. Nos, az elsõ verzió megvalósításához a rendezõk nagylelkûségére is szükség volt.

A legkorábbi idõpontban -sõt öt perccel elõtte- indultam neki a hegyeknek, jóllehet kezdetben csak a csapágyak melegedtek, mert elõször vissza kellett gurulni a faluba. A reggeli hidegben nagyon rosszul esett. Oldal-völgyig a lillafüredi országút aszfaltja nem megerõltetõ, onnan viszont egy jobbossal ráfordulva a Völgyfõ-házig tartó útra közel 200 m szintet kell leküzdeni, a vacak minõségû út mellett. Felfelé tartva a levegõ és én is hamar felmelegedtem. Az 1. e.p-n alma a jutalom.

Kis visszagurulás után Pazsag felé kell fordulni. Az útminõség nem sokat javul, ellenben a kilátás kárpótol mindenért. Vannak pillanatok, amikor az embert megmagyarázhatatlan szabadságérzés keríti hatalmába, számomra itt jött el az idõ. Csend, csak én és a Bükk, miközben Gerzsenynél gurulok, rálátva a Hosszú-völgy körüli katlanra. A hegység ma befogadott, kitárulkozott, megmutatott mindent: az érzés sokáig nem múlik - csak a hétköznapok szürke pora ne színtelenítse el. Pazsagra épp jókor érkezem a még rosszabb úton, a "személyzet" már félig elõkészítette a lakomát, kevés beszélgetés közben kerül hagyma és zsír is a kenyérszeletekre. Azért az idõtervem kezd megdõlni, egy óra kellett az elsõ 18 km-hez, hogy fogok a tervezett legkésõbbi idõre, 1/2 11-re célba érni? Azért a pontõrökkel megbeszélem, hogy ma még egyszer találkozunk itt.

A lillafüredi országút sík azfaltján nehezen gurulnak a kerekek, pedig vízszintesnek tûnik, de aztán következik a legmeredekebbnek ígért szakasz, Bányahegynél fel a fennsíkra. Ez az út a tetõig nagyon jó, és egyáltalán nem olyan fárasztó, mint a beharangozóban, kényelmesen szerpentinezik. Szerencsére a pontõr is idõben érkezett, tartok tõle, még a futókra is sokat kell várnia.

Nagymezõ. Érdekes, mint mindig. Mo. tetején, széles mezõn, ménes mellett, jobbra-balra kanyarodva: nincs hasonló sem. Figyelmem el is terelõdik, a Bánkút elõtti kersztezõdésban a jobbik utat választom, így +60 m szint árán közelebbrõl "csodálom" meg a radarállomást. Visszafelé gurulva autó jön szembe, hamarosan jelentõsége lesz. A helyes úton Bánkútra érek, tétován keresem a pontõröket, nincsenek sehol, marad a fotó; ekkor begurul az elõbbi autó - üldöznek? Érdekes jelenet: nem biztosak magukban, úgyhogy megbeszéljük, hol a síház, ahol idén õk lesznek a pontõrök. Így aztán érdemes volt eltévedni, mert kerül bélyegzõ is a kartonra. (Idõ: 9:00, és még csak 34 km.)

Most jön a feketeleves: terepen átmenni a Szalajka-völgy felõl induló országútra. Jártam a S egy szakaszán, de arra nem gondoltam, két keréken ilyen rossz. Elõször egy kis süppedékes fenyõtû lassít, aztán erõlködés közben nem veszem észre, hogy a jelzés valahol elfordul, megyek tovább a füves hegyoldalon. Hamar ráébredek, a 28-as városi külsõ miért alkalmatlan itt, a még harmatos fûben. Ha kiállok, azonnal elpörög a kerék. Kis híján kilépek a pedálból, de aztán erõt veszek magamon, szégyenszemre csak nem tolom a bringát. Elérem az utat, ahol majd gyalogtúrázók ereszkednek le a Bálványról, innen lejt Csurgóig, de a köveken csak gyökketõvel haladok. A házak után újabb rövid szenvedés a köves emelkedõn, valahogy abszolválom az elfogyó áttételeken. Innen az út többet lejt, mint emelkedik, de szétráz, kapaszkodok a kormányba, mint elsõbálozó körhintás a láncba. 40 perc szenvedés után kint vagyok az országúton. (Idõ: 9:40, 38 km) Szerencsére a pontõrök 20 perccel korábban érkeztek a tervezettnél, így itt is kapok pecsétet.

Szilvásváradig egy nagy gurulás. Az út alapvetõen jó, mégis kell figyelni, a fák vetette árnyékban nehéz észrevenni azt a km-enkénti egy-egy mély kátyút, ami csúnya véget vetne a lendületes haladásnak. Útközben pedig újabb csodás rálátás a Szalajka-völgy környékére.

Szilvásváradtól a mûút nem olyan élvezetes, de legalább gyorsan lehet haladni a változóan szellõs idõben. A meleg sem olyan zavaró. Szarvaskõn OKT bélyegzõ kerül a papírra, remek lenyomattal, innen már alig van vissza. A sok sík után a rövid bekötõ a faluban az üdülõig üt - nem is gondoltam, hogy ilyen meredek. Izzadva érek be 11:15-re, 4:20 perccel az indulás után.

Bronz jelvény jár, és az egyik legötletesebb/legszebb oklevél, amit kaptam. Tekert átlag: 20,8 km/h, megtett táv 83,3 km. Az út elsõ fele az egyik legszebb, amit itthon el tudok képzelni.

Egri Bükk 30

A rajtszemélyzet hölgyei nagyon rugalmas hozzáállást tanúsítottak, így két és fél órával a hivatalos rajtzárás után utamra engednek a 30-as távon, saját idõ terhére. A kapkodásban a nevezési díjat is elfelejtjük (célban pótoltam), ráadásul a rajtban hagyom a fotóscuccot, de jobb is, csak öt és fél órám van. A P+ emelkedõjébe kicsit nehezen állok bele a tekerés után, de szép út és a hajtûkanyar után élvezem is. A nyeregben szívesebben fordulnék a Kövesdi-kilátó felé, mint a "nemszeretem" Török úton balra, de nincs rá idõm. A Völgyfõ-háznál megvártak a reggel megismert lányok, a tõlük kapott almát gyalogosan könnyebb elfogyasztani.

Pazsag felé már kellemesebb a Török út vonalvezetése, de nem emlékszem a sok emelkedõre. Ekkor nézem csak: majd 1200 m szint/30 km, hát, nem sokat nézelõdhetek. Legalább két órával vagyok az utolsó 30-as túrázó után, így annyira nem lenne meglepõ, mégis megdöbbenek: elõttem 30 méterrel hatalmas ragadozómadár kap szárnyra az útrõl, de sajnos ornitológiai ismereteim rájuk nem terjednek ki: mi lehetett vajon?

Az erdészháznál -bár nem reménykedtem benne-, mégis megvárt a pontõr: ezúton is köszönöm mindegyiknek. A vizükre ngy szükségem volt. Rám várna két szelet zsíros kenyér is, de csak fél megy le. Jó tíz percet sikerül elbeszélgetni, mire ráébredek, igyekezni kellene. Másfél órával vannak elõttem, de úgy számolom, idõben beérek. Ma másodszor megyek fel az aszfalton az országútig, kerekeken kényelmesebb volt. A Keskeny-Bükkön is megvárnak, azt mondják idõben vagyok, még csokis szelet is jut.

Hárs-kútnál hiányolom a fotós felszerelést, de mindegy, tovább. A Tar-kõ alatti K+ nem ér meglepetésként, utoljára a Bükk-fennsík 50-en jártam itt, ismerem murvás lejtõjét, lefelé utálatosabb, fel viszont fárasztó. A K+ -re aztán -a Palóc utat kivéve- nem sok vízszintes szakasz jut, vagy le, vagy fel kell menni. A Stimecz-ház felé a Kecskor keskeny gerincén tavaly végig áztunk, most még süt a nap. Az elsõ mennydörgéseket csak lenn hallom meg. A kútból még feltöltök, marad egy órám beérni, de a vége kínzás: végig a vasúti töltésen, idegölõen lassan telnek a percek és a méterek. Valahol el is vesztem a fonalat, 500 m-t kocogok. Benn is hagytam több mint 10 percet, 10-12 képet készíthettem volna, de legalább nem szakítottam szét magam. A célban a kellemes fáradtság tünetei: elnézegetem a BNPI kiadványát, az oklevelet, kapok sütit, elüldögélek. Teljes a bronzgyûjteményem (az 50-es tavalyról).

Összeségében: rugalmas szervezés, jó leírás, elegendõ ellátás, sõt extrákat is élvezhettem. A díjazás (elsõsorban a gyalogos jelvények) nagyon tetszetõs, de még hiányzik nekem két fokozat...

100+csúcs

Táv: 101 km Szint: 800 m (?)

Az elõzõ napi Bicske 130 legvégére eléggé megtörtem, így gondolkodtam egy sort, milyen távot merjek bevállalni. A 100 és 100+ közt szinte nincs különbség, a 200 pedig még elérhetetlen álom, végülis nem nehéz dönteni.

A rajtban nem vagyunk sokan, gondolom a komoly mezõny elment 1/2 8-kor, én 8:15-re rakom össze magam. Az itiner tkp. csak egy igazolópapír, a rajtban egy térkép segít az eligazodásban. Az útvonal nem bonyolult, sok oda-vissza szakasszal. A tapolcai útra rákanyarodva az elkerülõ után rögtön ránktámad a szembe fúvó szél, kisvártatva záporok is jönnek, a Kab-hegy felett még sötétebb felhõk gyülekeznek. Szerencsére engem csak a széle ér. Visszafogottan kezdek, hogy aztán majd tovább lassuljak, nincs más célom, csak megcsinálni a távot. A tótvázsonyi bekötõ vége meredek, de rövid. Már eddig rengetegen pörgetnek el mellettem, de nem esek ki a ritmusomból.

A Kab-hegyi leágazóig csak néhány hupli van, a szél fárasztóbb, és inkább egyre erõsödik. A hegy oldalába hosszú-hosszú, de nem fárasztó emelkedõ visz fel, Zsófiapusztától viszont kelet felé haladunk, így lendületesen be lehet gurulni Szentgálra. A kocsmában mindenki magának pecsétel. Visszafelé ugyanaz az emelkedõ lassan, de fáradtság nélkül megy, Zsófiapuszta után aztán neki a hegynek. Még itt is egyenletesen, kihagyás nélkül megyek, persze a magam tempójában, az outis kollegák a nyeregbõl kiállva sepernek el mellettem. A tetõn nyeregbõl szállva érzem csak, hogy el is lõttem minden puskaporormat, hiába figyeltem a frissítésre. És még több, mint 40 km a cél. Innen szinte egy gurulás a tapolcai mûút, jól el lehet merevedni, szerencsére már nincsen hideg. A sok lejtõ alatt sem szedem össze magam, de a fõút legalább nem ráz. Ellenben a szél hevesen támad. Nagyvázsonyig még csak-csak eljutok, de innen csak arra tudok gondolni, hol van már az a rohadt fordító. Még messze, jól ismerem az utat. Pula-Kapolcs egyenes, sose fogy el. Fel se nézek. Puláig inkább lejtõs, aztán Kapolcsig szinte sík az út, sokszor gondolok mégis arra, jobb lenne leszállni. Kapolcs elõtt már kicsit takar az erdõ, ezzel vége a kínoknak. A kocsmában, ahogy a Kab-hegyen is, újra csak magunknak pecsételünk. A vendéglátóipari egységben :-) vidám élet van, és (pénzért) jól behûtött Fanta. Veszprémig már hazalök a szél, csak a pulai emelkedõ fog meg jobban. Semmi porcikám nem akar tekerni, de végre ideálisak a viszonyok egy kerékpáros számára: sima út, hátulról erõs szél, sem hideg, sem meleg. Legalább ez a kis szakasz 30 feletti átlaggal van meg. Épp beérek 5 órán belül.

A szervezésrõl sokat nem lehet elmondani. Az idõmérés pontos. Itinerrõl írtam. A keresztezõdéseknél viszont a követendõ útirány szépen meg van jelölve. Frissítés nincs, csak a célban vár szendvics és üdítõ. A díjazás emléklap és a fakuló élmény: döngetni hatvannal le a Kab-hegyrõl. Utólag megkapjuk a szintábrát is: bár épp a 100+ ábrázolása van elszabva: a csúcs eszerint csak kb. 480 m magas. Az útvonal a mûútról elkanyarodva hangulatos, az útminõség viszont vacak.

Csárda Túra Road

Komárom nincs egyórányira, a pesti ember a tõle telhetõ legjobb idõt jósolja, a 85 km pedig épp annyi, amit biztonsággal bevállalhatok az újrakezdõdõ alapozási idõszakban. Három hete nem hajtottam a kétkerekût, így visszafogott teljesítést tûzök ki magam elé.

A reggel napsütéses, de hûvös, így késõbbre tervezem a rajtot. A lakótelep közepén kissé nehezen találom meg a rajthelyet, de a nevezés már gördülékeny. A falitáblán már Road 90-es táv szerepel, de ez azért nem rettent vissza. Az itiner semmilyen távadatot/szintkülönbséget nem tartalmaz. A kicsinyített térkép sem könnyen böngészhetõ, de autós térképet mégsem viszek magammal. Mindenesetre 8.22-kor elrajtolok.

Kelet felé rögtön átkeltünk a Vág felett, hogy aztán a dunaparti síkon tekerhessünk az 1. ep-ig, Patig. Az út remek, az enyhe ellenszél nem tud megfogni. Nem erõltetem a tempót, nem szeretnék 50 km után kipukkadni, de így is meglepõen jól haladok. Jó ideig nem ér utol senki: a gyorsak talán késõbb indulnak. Az elsõ csárda, a "Patika" nincs nyitva, elõtte kapunk pecsétet.

Pat után nem sokkal É-ra fordulunk eltávolodva a Dunától. Marcelházán nagyon figyelni kell a térképet, hogy megtaláljam az elsõ frissitõt és a következõ pecsétet, de szerencsére jókor fordulok, néhány bizonytalankodó is jön utánam. Egy-két falat, el ne fogyjak, majd hullámvasutazás következik Madarig a szembeszélben. Csoportba szorulok. Annyira nem vagyok gyors, hogy elhagyjam õket, mögöttük meg lassú a tempó, így pihenek egy ideig. Madaron nem ismerném fel a kocsmát -olyan mint egy megszûnt Áfész bolt-, de szerencsére a tömeg biztosan navigál.

Komáromszentpéterre egy még keskenyebb összekötõ út visz, kicsit rázósabb, mint eddig, de magyar viszonyokhoz mérten így is remek. Szép lassan és folyamatosan csaljuk a magasságot, nem fárasztó, és Szentpéterre már úgy gurulok be. Perbétéig újabb néhány, de már meredekebb hullám lassít, az elsõn egy jó erõben levõ kollega úgy porzik el mellettem, hogy a következõ dombon már nem is látom. Én nem ugrok be, ugyanazt a könnyû tempót tekerem, továbbra is meglepõen gyorsan fogynak a km-ek. Újabb kellemes gurulással érek be Perbétére, ahol épp csak pecsételek. A kocsma itt is a Hlavna ul-n van, ahogy mindenhol, és tényleg a fõút mellett találhatjuk. Egy perc múlva mehetek is tovább. Innen végig teljesen egyedül, csak a legvégén kerül látókörbe (rövidtávos) túrázó.

Perbéte után az 509-es fõútra kell fordulni: sima, mint egy versenypálya, és már hátszél támogat, hipp-hopp felgyorsulok, közben energiapótlásként Sport szeletet bontok, de elügyetlenkedem: fele az aszfalton landol. Nincs szívem otthagyni, mentem, ami menthetõ. Mire újra felgyorsulok, vége a rövid szakasznak, Gyalláig újabb hullámvasutazó mellékút következik. Közeledik a vége, egy kicsit merek emelni a tempón, látszik, hogy emelkedõ sem lesz már. Közben felidézem amatõr ornitológus múltamat. Az út menti fákon sordély, az úton sárga billegetõ, egy magasabb fán egerészölyv ül, és mindenfelé mezei pacsirták énekelnek. Gyallán széles fõút fogad, itt sem kell attól tartani, hogy leszorítanak az útról. És egyáltalán: mindenhol békés vasárnapi hangulat fogad. Gyalla után figyelem az itinert, ezért nem tévesztek. Az elsõ kiágazás jobbra Imelyre visz, kicsivel utána a következõ már Martosra. A helységben már nincs ilyen szerencsém: az elsõ kocsmából továbbküldenek, a megfelelõt viszont nem is olyan könnyû észrevenni, elhajtok mellette. A helyiek segítenek végül megtalálni a frissítõ állomást. A nápolyi mellé hûtött Cappy-t választok, mert ez is jár ám! Épp jókor - meleg van már, idelis a tekeréshez, a felsõtõl is szabadulhatok.

Martostól megváltozik a táj képe is. A Nyitra folyó és számos mellékága, vmint csatornák szabdalják a tájat, horgászszívem igencsak megdobogtatja. Martos után hajthatunk egy rövid szakaszon az eddigi legrosszabb úton is, hasonlít a régi M7-esre, de nem kell sokáig döcögni rajta. Káván búcsút tartanak, de nem idõzök, közel a cél, kicsit emelhetem a pulzust. Káva másik végén szépen felújított, rendezett környezetû kápolna álldogál. Ez igen, Szlovéniában látni erre remek példákat. A szél már újra akadályoz, ahogy a Vág töltésére rákanyarodok, de nem lassíthatok, a célig már nem állok meg. A Vág túloldalára ugyanazon a hídon juthatunk, amin reggel ellenkezõ irányban gurultunk.

3h 24'-cel a rajt után újra a volt óvodaudvarban vagyok, elégedetten. Egy percig sem küzdöttem magammal, ehhez mérten idõben érkeztem. A tekert átlag 27,0 km/h, 86, 9 km távot mértem. A leggyorsabb versenyzõnek 2h 23'-ig tartott ugyanez, miután végzett a rövidtávval.

A rendezésre nem lehet panasz, szinte minden patent. Hibaként csak az ep-k nem megfelelõ kijelölése merülhet fel, nincsenek feltûnõ bólyák. A két frissitõállomáson nápolyi és Cappy. A célban nagyon szép jelvényt kapnak a teljsítõk. Emellé tombolaszelvény jár, számos ajándékot sorsolnak. A fõnyeremény egy alu váz, de emellett gazdára talál sok-sok bor, térkép és egyéb hasznos dolgok. Gratulálok a rendezõknek!