Túrabeszámolók


túra éve: 2011
Szent LászlóTúra éve: 20112011.02.06 23:55:42

Szent-László túra, 2011.


A fõút mellé odanyomott, bódékkal körberakott sztúpával ellentétben a szentkúti zarándokház  egy viszonylag szép épület. A remetelakok egészen magával ragadtak, teljesen jól el lehet képzelni, hogyan éltek, imádkoztak itt annak idején.


Az emelkedõ után elõre futottam, A Szent-László szurdoknál épp egy fiával teljesítménytúrázó fiatal édesapával találkoztam, öcsém késõbb ért le, végül mindannyian lementünk a szurdokba, de megérte: kicsi, de érdekesen kanyargó köves, sziklás patakvölgy, a közepetáján tájékoztató táblával: a hagyomány szerint itt is átugratott László király az üldözõ kunok elõl menekülve egyszer, nem csak az erdélyi Tordánál. A patkónyomot hiába kerestük, a kövek havasak voltak. Nagybárkányba kettõ elõtt értünk, akkor már nagyjából sejtettük, hogy du. 4-re nem fogjuk befejezni a túrát. A faluból kiérve megint elõrefutottam, öcsém a Tepke-hegyi kilátónál ért be. Érdekes, hogy az ep-hoz érkezõ túrázók egyike se ment fel a kilátótoronyba, pedig nagyszerû kilátás volt, a késõ-délutáni napsütésben, erõs szélben. A végén a mezei úton külön bosszúság volt, hogy a nagy sárban alig lehetett haladni, egy nagy kanyart át is vágtunk a szántóföldön keresztül, egy traktor nyomát követve. A célnál a kollégiumban nem ettünk, a segítõkész hölgyekkel az útra pakoltattam kolbászt, uborkát, kenyeret. Igen szép és jó ötlet volt  Székely Bertalan falfestménye alapján készült kitûzõ. Jó ötlet volt a teszt is, ami a túrázás mellé alkalmat adott egy kis történelmi visszatekintésre is (egy hibám lett, a Szent László virágát nem tudtam, hogy a tárnics az). A tél végi olvadástól, és attól eltekintve, hogy elvesztettem a sapkám, kesztyûm eddigi egyik legjobb teljesítménytúrám volt ez. Lehet, hogy visszatérek még a környékre, a szervezõk barátságosságát, segítõkészségét is külön köszönöm. Az is jó, hogy a szokásos teljesítménytúrázó szubkultúra mellett környékbeli, esetleg máskor másfajta rendezvényekre járó fiatalok is becsülettel teljesítették a túrát. A mi idõnk csaknem 7 óra lett: 9:30 – 17:20.

 
 
túra éve: 2009
Téli MátraTúra éve: 20092009.02.02 09:54:31
XL: 8:33-18:09, 9:36

Fél kilenc után három perccel,
indultunk (5km/h) el útnak, igencsak jó kedvvel.
Erdõben az úton igen tömörültünk,
keskeny volt, elõztek, nem is nagyon fértünk.

Bánya mellett menve igencsak borzadtam,
hogy bele ne essek, arra ott vigyáztam.

Lajosházán finom forralt borral éltünk,
dózer út környékén havas részre értünk.
Utána futottam, de társam utolért (4,4km/h),
mert többször fordultam Szentimrén teáért.

Csillagvizsgálónál azt mondtam: ez igen!
Mert a bükkös erdõn sütött a nap szépen.
(Sajnáltam is, hogy nincs fényképezõgépem)

Galya tetõn másztam (3,3km/h) fel a kilátóba,
csodáltam a tájat, lent, hóval borítva.

Utána többször is nekifutamodtam,
de sajdult a térdem, és lassabbra fogtam (5km/h).
Erõleves után csak két embert elõztem,
Pisztrángos-tóig csak egyedül mentem (4,4km/h).

Ott három kenyeret gyorsan meg is ettem,
szõlõcukromból is még csemegézgettem.
Hegyre fel utána igen lassan (2,25km/h) mentem,
alkonyodott is már, mikorra felértem.

Faházban mondották, hogy ha tovább megyünk,
nem biztos hogy lejjebb idõben beérünk.
Ezen bosszankodtam, s azt mondtam magamnak:
„viccelnek itt velem, ugyan mit gondolnak?”

Önbizalmam fogyott, s megcsúsztam a hídon,
átértem (3,9km/h), de utána, látom, hogy az úton
elesett egy spori, de azt mondta, jól van,
hogy még rá ne essek, arra kért jó okkal.

Patak mellett egy pár pocsolyát kerültem,
sötét volt, untam már, és beléjük mentem.
Aztán, ahol a patak az úton átfolyik,
megtántorodtam, és megáztam bokáig.

Falu végén kínált traktátust nem kértem,
de hálákat adva az iskolába értem (5km/h),
átvettem örömmel az oklevelemet,
busz csak Gyöngyösig ment,
ott még várni kellett.
 
 
túra éve: 2008
Budai kilátókTúra éve: 20082008.10.15 15:16:55
Norma fa sí házhoz késõre érkeztem,
fogas kerekiben sokat elidõztem.
Már pakoltak éppen a szervezõ népek,
de neveztem végül, hála jó szívüknek.

Kilenc óra harminc volt az idõ ekkor,
János-hegyre értem nem sokára, tízkor,
tíz negyvennyockor értem Nagy-Hárs-hegyre,
Kis-Hárs hegyre értem fél tizenkettõre.

Itt jöttek társaim, szembe már, lefele,
akik az indulást megtették idõbe',
elváltunk, így értem a csiga-toronyhoz,
Fekete-fejnél beértem csoportom.

Petneházy réten ki balra, ki jobbra,
erdõ szélén végül fogtam szaporábbra,
dél után értem a vörös pocsolyához,
utána étvágyam támadt uzsonnámhoz.

Tarnai pihenõig aztán nem pihentem,
egy részén az útnak balra le is tértem,
fenyõfa erdõben vas kereszthez érve,
láttam már: lefelé kell menni a rétre.

Nagy-Kopasz hegyen fent a fa toronyban,
õszi természetem soká álmélkodtam,
idõm, hogy eltelt, siettem, futottam,
Nagy Kovácsiba háromra jutottam.

Utamnak érdemelt jutalmát átvéve,
jól esett a paprikás krumpli ott ebédre.
Csak egymagam lévén nem idõztem sokat,
indultam, elhagyva a vidám ifjakat.
 
 
Bazilika / BurdaTúra éve: 20082008.06.02 16:34:53
Burda 20 (a Bazilika 40-en indultam, de feladtam)

+ : sok ellenõrzõpont, szervezõk együttmûködése a helyiekkel (garamkövesdi sörözõ ep., helembai kultúrház ep.), jó útleírás.

- : a túrafüzetben nem volt infó a kompmenetrendrõl.

víz: 15 km-nél levõ ep-nál fél liter ásványvíz, Helembán korlátlan ásványvíz.

Tetszett az ötlet, hogy csak úgy átfutunk a határon. Persze, a híd íve miatt csak a túlsó oldal lejtett, meg gyalogosok is voltak, igazából csak késõbb tudtunk rendesen futni, a gáton. Meleg volt, de hajtott a kiváncsiság, hogy milyen is lesz ez a túra, korábban még nem voltam a Burdában. Egy kicsit elgondolkodtatott, amikor a Garam hídján mentünk át, hogy bizony én ezt a folyót még korábban nem nagyon láttam. A faluban az ep-t jobb helyre nem is tehették volna, mi ugyan nem söröztünk, de volt, aki igen; mentünk tovább, mert szerettük volna a sima és lejtõs részeket futva megtenni. A templom elõtt kicsit lassítottunk, mert éppen emberek igyekeztek bemenni, a falu végén pedig megugatott egy nagyon kicsi kutya, öcsém szólt is a gazdájának, hogy inkább vigye be az udvarra, mert még sokan jönnek ma erre. Az útvonal miatt nem lett volna muszáj, de mégiscsak kimentünk az árvalányhajas részre, szép volt a látvány, csak egy kicsit túl sok ember volt ott egyszerre. Utána már fájt a bal térdem, az erdészeti betonút az akácfákkal nem volt túl szívderítõ, viszont a kulcsosháznál levõ ep. hagulatos volt, kicsit aggódtunk a víz miatt, mert fenn az útnál csak egy motort láttunk, és igazából tényleg tudtunk volna fél liter ásványvíznél többet is inni. De aztán a helembai kultúrháznál kárpótolva lettünk, nem csak ásványvíz, hanem cseresznye is volt. Helemba után az Ipoly gátja mentén már nem futottunk, de így is egy jó félóra alatt átértünk Szobra. Öcsém komppal ment tovább a 40-esre, nekem is kellett várni még a vonatra, volt idõ egyet pizzázni a Herfli Sörözõ-Pizzázóban. Örvendtünk, hogy ilyen sokan neveztek, jövünk jövõre is!
 
 
Töki TökölőTúra éve: 20082008.05.26 19:40:23
Töki tökölõ hosszú táv, 42+3 km

Papíron 8:45-kor, valójában kicsit késõbb indult 4 fõs társaságunk Zsámbékról, neki a 45 km-es hosszú tökölõs túrának. A faluból kimenet egy balra kanyart/letérést elvétve egyenesen mentünk felfele, míg elfogyott a keskeny út is elõlünk, de aztán a három kõfallal megtámasztott teraszok melletti ösvényen, bokrokon és egy virágos réten át ki tudtunk menni a jelzett útra. Itt kocogni kezdtünk, míg le nem merült a GPS-em, az elemcsere közben a társaim lehagytak, ráadásul a pótelemek is üresek voltak. Öcsémet beértem, kocogtunk tovább, majd amikor egy kisebb társaságot elõztünk volna, kiderült, hogy közüllük ketten öcsém régi refis lányosztálytársai voltak. Persze váltottak néhány szót, el is keveredtünk közben, de aztán meglett az út. Az elsõ ellenõrzõpontra úgy értünk, hogy az elsõ két emberünknek volt 8 perc elõnye. Máténál volt az elemózsiás szatyor, telefonon szóltunk hát neki, hogy ne nagyon cipelje, a köv. ellenõrzõ pontnál hagyja szépen ott nekünk. Futottunk tovább, sehogy sem volt kényelmes a kis válltáska, amit magammal hoztam. Végül pulóverrel valahogy magamra erõsítettem, a második ellenõrzõpontra is futva értünk be. A hátrányunkból nem nagyon faragtunk, sütött a nap erõsen, szusszal sem bírtam már a kocogást, elég reménytelennek tûnt, hogy egyáltalán a 30-ast teljesíteni tudom-e így. Tinnyén végül mégis beértük Bokit és Mátét, meglett a fagyizó is, itt megettük a zacskóból a zsemléket és a téliszalámit, na meg persze fagyiztunk is. Sikerült összeszednem magam, egész jó hangulatban indultunk tovább, szép volt a táj, sok zöld, meg a virágok, mezõk, ligetek, + borongós, enyhe idõ. A harmadik ellenõrzõpont után, ahol nagy örömünkre a szervezõk VIZET is ADTAK, a kerítésnél, ahol létrán kellett átmenni, meglepõdve vettük észre, hogy ez bizony a Budai Trapp útvonala! Rövidesen az az ötletem támadt, hogy a válltáska pántját kétszer megcsavarva hátizsákként vegyem a hátamra, ez, meg a csokis müzliszelet annyira fellelkesített, hogy az Eliza-kút után nem sokkal otthagytam a csapatot, és ahol lehetett, futva mentem tovább. Csak sajnos egy idõ után rossz irányba, gyenge csepergés közben kimentem egészen a Nagy-Szénásra, és fentrõl értem le a turistaház emléknél levõ ep-hoz. Itt kiderült, hogy társaimnak így kb. fél óra elõnyük lett hozzám képest, aztán amikor az antenna-torony után az erdõbe bemenõ jelzést is elvétettem, és lementem már Nagykovácsi felsõ utcái közé, kezdtem kételkedni, hogy utolérem-e egyáltalán az elõl menõ hármast. A 30-as végpontjánál álló autót ellenõrzõpontnak véltem, de közölte velem a benn ülõ fiatalember, hogy nem nem, majd a kék háromszögön felmenve érem el a Sziklás-hegyen levõ következõ ep-t. Az eddigi kóválygások után kész csoda volt, hogy megláttam a letérõ ösvényt. A sátornál érdeklõdtem, hogy a társaim mikor jártak itt, s mikor kiderült, hogy még nem voltak, felhívtam öcsémet. Õk épp a Muflon Itatóban söröztek és lángosoztak, így mire visszaértem a gyönyörû körpanoráma megcsodálása után az ep-ra, már ott is voltak. Ez után már nem nagyon kocogtunk, a hidegkúti kálváriához vezetõ emelkedõ pedig rendesen ki is fárasztott. Mivel lefele menet utolsó voltam, és le is maradtam, csak néhány száz méter után tudtam meg, hogy öcsém, aki legelõl volt, ismét kocogni kezdett, és otthagyott minket. Volt erõ bennem, így öcsém után 6 perccel én is kocogva értem a célba, 16:55-kor. Boki és Máté utánam kb. 10 perccel értek be. Ja, és a célban találkoztunk még egy refissel, így legalább 5-en teljesítették a túrát a Sárospataki Ref. Gimnázium egykori diákjai közül! Itt a templom elõtt a lenyugvó nap langyosan simogató fényénél épp kezdõdött egy keresztelõ, kétségtelenül hangulatos volt, és tanulságos az, hogy a kinti helyszín miatt a villogó vakuk idegesítõ hatása is kiküszöbölhetõ. A kisdedet Benedeknek keresztelték, majd benn folytatódott a római szertartás. De vissza a túrára: Jól eset a gratuláció, de kicsit fájlaltuk, hogy a szervezõk részérõl legalább egy zsíros kenyeret nem sikerült beütemezni az elfáradt túrázóknak így a végére. Ettõl eltekintve tetszett a túra, az elsõ szakaszán még eddig nem jártam, és valószínû, hogy a Zsámbék és Tinnye közötti dombvidékre nem kirándultam volna különben. Jó volt a kis túrafüzet is, szép volt a szándék, hogy a szervezõk az útvonal mentén fellelhetõ látnivalókra is fel kívánták hívni a figyelmet. Szóval bátran ajánlom mindenkinek, megéri!

Vízvételi lehetõségek: 1. Tinnyén cukrászdánál v. utcai kútból, 2. harmadik ep-nál, 3. Muflon Itatónál, 4. Solymáron (?) 5. Rózsika-forrásnál (a tábla szerint nem iható, szerintem igen)
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár